Eltűntem, mert nem sok időm maradt a blogra. El vagyok havazva. Szép kis szójáték ebben a havas időben. =) Emellett beteg is vagyok, de már javul a helyzet, már nem fájok annyira, mint mondjuk tegnap. =) Munka már nincs sok, tegnap a dolgom jelentős részét megcsináltam, s holnap is kell jönnöm, úgyhogy a nagy egy nagyobb részében lazsálok úgymond. Fekete őzvegyezek, netezek, írok, olvasok, de azért csinálom azt is, ami a munkám. =)
A karácsonynak egy teljes postot szeretnék, lehetőleg fényképekkel - noha fényképezőm még mindig nincs -, mert csodálatos szép dolgokat kaptam a lolitáktól. Anyukámtól fürdősót kaptam, lilás színűt, levendula illatút. Nevettük is, hogy a december úgy fest, a levenduláé nálunk, mert levendulás potpurriból csináltam szekrényillatosítót, levendula illóolajat kerestem mindenhol és sehol se kaptam, Anyu viszont ráakadt a Tescoban csak úgy véletlenül (mivel ott nem szokott ilyesmi lenni), s akkor még a fürdősó is levendulás. =D
Köszönöm szépen mindenkinek, aki karácsony alkalmával gondolt rám. A legnagyobb meglepetést Aune okozta nekem, akitől két rókát kaptam. Tündéri édesek, még nem tudom, mire tegyem rá, minek használjam őket, de egyszerűen késztetést érzek rá, mert teljesen és annál is jobban beléjük szerettem. =) Kishi rémesen nagyon beletalált régi vágyaim egyikébe, ugyanis mióta nagyon szeretem a fülbevalókat, akartam egy üvöltő farkasosat, ő pedig zsugorfóliából feketét csinált nekem. Nagyon láwos, imádom őket. Meg is fogant egy nagyon őrült gondolat a fejemben, amikor megláttam őket. Egy farkasos szoknya vagy JSK. Valószínűleg egyszínű anyagból, kevesebb anyagból, mint a többi, hogy a minta szépen ráfeküdjön az alsószoknyákra, s középen egyetlen, hatalmas, hímzett farkas lesz a mintája. Elképzeléseim szerint üvöltő farkas lesz és könnyen lehet, hogy egérszürke színű, noha a vörösbarna és barna szín farkasok a favoritjaim. =) A macskás JSK vagy szokja sem került feledésbe, még emlékszem, milyennek képzeltem el. Az könnyen lehet, hogy rózsaszín lesz, de a sárgakrém színű is esélyes. =) Meglátjuk. Ilyen komoly hímzésmunkám még sosem volt, úgyhogy rengeteg előkészületet igényel. ^^ Nanától kaptam egy fülbevalót nagyon édes kis dobozban, s azt a pár szót mellékelte hozzá - megint egy más kézírással =D -, hogy tudja, hogy nem szeretem az angyalokat, de ezt _muszáj_ volt nekem ajándékoznia. =) Nagyon szeretem az angyalokat, nem azért tettem "tiltólistára" őket a Secret Santa alkalmából, mert nem, hanem azért, mert kevés olyan angyalos dolog van, ami nekem tetszik. =) Sok túl giccses, vagy az arca nem elég angyali az én ízlésemnek. =) Viszont a szárnyas fülbevaló, amit kaptam tőle, gyönyörű. =) Cchan saját készítésű dobozkát ajándékozott nekem, így meglett a farkasos fülbevaló és a Kishitől kapott két kis macskás csatt tárolóhelye. =) IchiGotól egy gyertyát kaptam, ami nem túl rózsaszín, hanem szerintem nagyon cuki és tetszik az illata. =) Külön tetszik, hogy ha majd elégetem a zselés gyertyát, a benne lévő három kis dolgot majd valszeg fel fogom tudni használni valami díszítéséhez. =) A Lolita Secret Santam - most már elárulom, ha már ennyire belementem a dolgokba - Yume volt, aki megajándékozott a Pokoli báléjszakák kötetével, egy fehér lolis zoknival és cukorbottal, amit még 25-én megettünk Benével filmnézés közben. =D Mikor megláttam a könyvet, megrémültem, hogy már az az egy sokkal többe kerül, mint a megszabott értékhatár, aztán megnyugodtam, mert nem vadonat új darab. Tök büszke voltam, bár ez lehet, hogy furi, de tényleg. Egy jó állapotban lévő használt könyv szerintem érték. =) Ennyi.
Ha valamit kihagytam a listából, azért elnézést kérek, nem akármi, csak munkából írok, ráadásul a teljesség igénye nélkül kezdtem bele, hiszen mint fentebb írtam, a karácsonynak egy külön bejegyzést szánok. =)
Remélem, hamarosan képekkel tudom postolni nektek. =)
Sajnos én még lógok pár ajándékkal. =/ Szüleimnek például. Apunak már kitaláltam, csak még nem volt érkezésem megformálni a kis gyurmamását, Anyunak viszont még csak annyi kristályosodott ki, hogy valami egyszerű, kicsit elegáns és nőies, horoszkóphoz kapcsolódó medált szeretnék. Ki kellene találnom, milyen színű legyen, milyen legyen a hangulata, mit ábrázoljon és akkor meg tudom álmodni. De valahogy még nem érett meg ez a gondolat, hiányzik belőle az ihlet. =( Aztán Nanának is készültünk Benével ajándékkal, de az a gondolat sem érett meg, majd annyira elhavazódtunk, hogy végül nem lett meg az ajándék. Szerencsére van egy új ötletem, úgyhogy nem aggódom, csak még nincsenek alapanyagaim. Sajnos nagyon úgy fest, januárban fogom csak tudni megcsinálni. =/ Késve bár, de törve nem - ismerjük. Hát ez lesz. Sangonak már csak karikát kéne tenni a fülbevalójára és oda kéne neki adnom. Már látom, hogy ki fog ugrani a bőréből, még akkor is, ha szerintem számít rá, hogy megkapja a lovenyulat, amit először csináltam és úgy volt, hogy nem adom oda senkinek, mert az a minta és mert kicsit megégett (elsötétedett a gyurma, egyébként semmi baja). =D Emellé még veszek neki egy tábla csokit - fenébe, elfelejtettem, melyik a kedvence! Oo" Pedig karácsony előtt mondta... Hát akkor a párját fogom megkérdezni, ha meg nem tudja, megkérdeztetem vele. XD És még van egy ajándék - pontosabban kettő -, ami még befejezésre vár. Egy karkötő, amit eredetileg magamnak csináltam, de félidőben hirtelen beugrott, hogy ez nem nekem készül. Szerintem nagyon jól néz ki, már van róla kép, majd ha már megajándékoztam vele azt, akit szeretnék - elvileg olvasóm, úgyhogy nem írok erről semmi többet -, teszek fel róla. =) Nem tudom, neki tetszeni fog-e, szerintem igen, bár abban nem vagyok biztos, hogy hordaná is, de majd meglátjuk. =D A másik egy fülbevaló, csingilingi fülbevaló méghozzá, lila és Fimoból van. Nekem nagyon tetszik, lehet, csinálok majd magamnak is egy olyat, vagy ahhoz hasonlót. Ez Szandráé lesz, de nem tudom, mikor fogom tudni odaadni neki, mivel ő is dolgozik, én is, stb. De majd... Kell találkoznunk, mert beszerezte nekem Hoppál Bori - Kebelbaránők című könyvét. Nagyon jó kis olvasmány, minden lánynak, nőnek ajánlom. Bori nagyon tudja, mi a dörgés csajfronton, nagyon tisztelem és felnézek rá a munkássága és a személyisége miatt is. =) Első könyve, de nem az első tanítása és tanulmánya. =) Az a könyv a magam ajándéka, amiért sokat fejlődtem. =)
És akkor elérkeztem oda, amiről eredetileg akartam blogolni. XD
Hétfőn Benével WestEndbe mentünk, miután végeztem a munkahelyemen. Már akkor rém ramatyul voltam, de nem akartam lemondani a mozit, amit már jóval karácsony előtt megbeszéltünk, úgyhogy összeszedtem magam annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat egymással. Farkas éhes voltam, úgyhogy bedobtunk egy pizzát, miután megvettük a mozijegyet. Kicsit rossz hangulatom lett egy kóla miatt, igazából nem fontos, hogy mi volt, mi tudjuk, ez a lényeg, úgyhogy nem volt könnyű velem utána. De aztán megajándékoztam magam pár dologgal. Kevés sminkes cuccom volt, mert korábban nem tartottam fontosnak az ilyesmit. Kihúztam a szemem és kész, ennyi volt a sminkelősdi nálam. Most igényem van többféle felszerelésre, szempillaspirálra, szemfestékre, arcpirosítóra, szájfényre, alapozóra, úgyhogy vettem magamnak. Tök büszke vagyok magamra, hogy eljutottam ide. ^^ Most már szükségem van egy nagyon tartóeszközre is, amibe ezeket tehetem, mert a jelenlegi elég szűkössé vált az új cuccokkal kiegészült felszerelésem számára. xD
Ezen kívül beszereztem magamnak pár új hajgumit, szemeztem pár csattal, táskával, csajos cuccal, de nem volt meg a szerelem, úgyhogy keresgélem tovább a tökéletes dolgokat, szereztem ilyen mélytisztítós arclemosót, megint fogkrémet váltottam - hol Elmexet használok, hogy erősítsem a fogaim, hol Vademecumot, hogy fehéredjenek, hol valami tök mást, ami épp megtetszik. Sokáig Colgate-et használtam, de az tele van méreganyagokkal, az íze soknak túl erős, maró hatású, aztán Sensodine-t is próbáltam, de az nem ízlik (tudom, nem megenni kell, de akkor is a számba kerül és érzem, hogy nem finom), meg nem értem el vele a kívánt hatást - se fehérebb, se ellenállóbb, se erősebb nem lett a fogam tőle -, a fogorvos először kötelezett az Elmexre, mert porlékonyak a fogaim, de hosszú használat után szerintem nem ért semmit nálam, majd a Vademecumot ajánlották. Én meg tesztelek, időm, mint a tenger. =D
A hajsamponnal is ez lesz - noha azt ajánlott váltogatni. A Head&Shoulders szerintem jó sampon, de idővel szerintem olyan a fejbőr számára, mint a drog, anélkül korpásodik, zsírosodik, ami nekem tiltólistára tette. Van benne valami, amihez hozzászokik a szervezet és anélkül nem tud normálisan működni. Ez nem kafis szerintem. Aztán volt a Fruktis, aminek nagyon bejött az illata, de ma már asszem, nem kapható, vagy csak én nem futok vele össze sehol. Csomó mindent próbáltam már, de ami jó volt, az nem tudom már, hogy mi volt, ami nem, azt nem érdemes újra keresni. Azt tudom még, hogy a W2 nekem nem jött be. Rövid távon erős és szőkítő hatású volt, hosszútávon szárította és roncsolta a hajam. =/ Amellett, hogy én balzsamozom évek óta a hajamat, a W2-től fél év után kezelhetetlen lett a hajam. Oo' Benével megbeszéltük, hogy az Etele téri sminkkellékeshez, vagy mihez megyünk, ahol múltkor beszereztem egy marha jó balzsamot. Abból a balzsamból is kell, mert az nagyon jó volt - amit tavaly kaptam apu nőjétől, mintha nem is használtám, ahhoz képes annyira semmi -, s ott nézek sampont is. =)
Úgy érzem újító szakaszomban vagyok. Új dolgokat szeretnék, s nagyjából körvonalazódott is, hogy miket. =) Szóval tök jó. =D
A másik, ami miatt kezdtem a bejegyzést: Nana feltett a blogjában pár kérdést és arra kerestem a választ.
"Szerintetek milyen lesz az új év? Mit terveztek, mit fogtok (máshogy) csinálni? Tesztek valamilyen fogadalmat?"
Az új év szerintem izgalmas lesz. Rengeteg munkát, tanulnivalót és fejlődést hoz a számomra, szóval nem lesz könnyű, de úgy érzem, gyömölcsöző lesz. Érzem azt is, hogy nagy találkozások zajlanak majd le jövőre és ezektől egy kicsikét félek is, ha őszintén meg akarom mondani a frankót. Két olyan személy van az életemben, akiknek stoptáblát tettem az útjába a hozzám vezető úton és úgy érzem, ennek ellenére jövőre elindulnak felém és el is fognak érkezni hozzám. Az egyikkel évek óta nem beszéltem, semmilyen kapcsolatom nincs, mert én így akartam és tartotta is hozzá magát, mégis egyszerűen érzem, hogy ahhoz, hogy többé ne féljek, hogy találkozunk, mert többé nem keres majd, még egy találkozóra fel kell készülnöm. A másikkal úgy fél éve szakadt meg a kapcsolat, bár azelőtt is döcögött két évig, holott három fantasztikus-misztikus-mesébeillő évünk volt együtt. Nem olyan rég kapott stoptáblát, amivel azt hiszem, nagyon mélyen megbántottam, de már - ahogy tegnap is fogalmaztam - túl sokáig hullámvasútaztunk. Úgyhogy a jövő év kicsit parás is. =) 2011-ben szeretném elkezdeni a független életemet. Nem egyértelműen jelenti ez azt, hogy Benével akarok összeköltözni, noha ezt is szeretném, hanem inkább azt, hogy végre szeretnék a magam ura lenni egy új lakásban. Nem akarok idegenekkel élni, sem családtagokkal. Egyedül valószínűleg nem lenne pénzem és Benének sem tetszene, másrészt szeretnék vele lenni, végre megosztani vele az életemet. Emiatt kicsit aggódom, mivel én elég magamnak való vagyok, úgy érzem. Időnként rám tör az ébrenálmodás és akkor egyedül KELL lennem, vagy táncolni vágyom és azt jobban szeretem a négy fal között csinálni tök egyedül, mert akkor nem feszélyez, hogy látnak és kinevetnek, nem kell visszafognom magam, meg ugye az írás... ha jön az ihlet, írni akarok és akkor legyen csend és nyugalom körülöttem, vagy ideges leszek. Meg ez ugye elég nagy lépés, saját háztartást vezetni... =) Szóval nagyon izgulok emiatt. Inkább pozitív izgalom van bennem ennek kapcsán, már nagyon várom, hogy a magam ura legyek teljesen és ténylegesen. Tudom, hogy bazi nehéz lesz, új rendszereket kell bevezetnem, sok mindenről le kell majd mondanám, sok mindent másképp kell majd csinálnom, de akkor is erre vágyok. =) Körülbelül így képzelem a 2011-es évemet. =)
Felmerült bennem, hogy mit várok a következő évtől. A 22-es szám uralja, vagyis nagyon sok érzelem, kettősség, bizonytalanság, kétség lesz szerintem benne és főként a munkáról, dolgozásról, netán karrierépítésről fog szólni. =) Azt várom tőle, hogy tovább fejlődjek, sokat tanuljak, tapasztaljak, legyen benne sok új, izgalmas, színes, ... Szeretném ebben az évben megteremteni a benső harmóniám és békém. Biztonságot szeretnék kérezni, egyfajta bizonyosságot, de ezt sok területén az életnek. Nem csak anyagi és megélhetési biztonságra gondolok, hanem arra, hogy a párkapcsolatom is tovább lépdeljen felfelé a képzeletbeli lépcsőmön, magasabb és magasabb szintekre emelkedjen, tovább szilárduljon, s főként arra gondolok, hogy megtaláljam azt, ami biztonságérzetet ad nekem. Önbizalmat szeretnék, többet, mint ami most van, mert az szerintem nem túl sok. És bizonyosságot, hogy jó helyen vagyok, jó felé haladok, el fogom érni az álmaim (ebben már-már nem hiszek, hanem _akarom_ - tök fura érzés), s főként: az vagyok és olyan, aki és amilyennek lennem kell. Szeretném megtanulni elfogadni és szeretni önmagam. Ez lesz a legérzelmesebb és legmunkásabb feladatom. =)
Terveim jövőre nem igazán vannak, fogadalmat sem szoktam tenni, mert egyszer tettem kivételesen és azt hiszem, nem tartottam be. Meg Nana írta, hogy a kínai időszámításban majd csak februártól lesz új év. =)
Ezt lehet, hogy másképp akarom csinálni, mint eddig - tudatosabban szeretnék csinálni dolgokat, felépíteni az ütemtervem és az életemet. Februárban lesz a nap-éj egyenlőség ugye, amikor asztrológiailag új évet kezdünk, beköszönt a Nyúl éve. Azt hiszem, akkorra fogom igazán végiggondolni, mi van hogy.
És most eszembe jutott, hogy valahogy nagyon furán van összerakva a naptárunk. Be kell szereznem egy Kereszty András naptárat jövőre!
Ömlesztve
Tegnap először beszéltünk telefonon Tomival. Tiszta cuki volt. Szállok fel a buszra, csörög a telefonom, miközben a legjobb barátném táskáját fogom és próbálom behúzni rajta a cipzárt, míg ő jegyet vált. Vicces szitu volt. Aztán csak elő tudtam bányászni a telóm, azt hittem, már megint Bene az – és nem is értettem, miért hív, hiszen fél órával azelőtt beszéltünk, vagy hogy -, erre Tomi. Meglepődtem, aztán felvettem. Egy pár pillanatig azt hittem, hogy azért hív, hogy mégis tudunk találkozni, úgyhogy azon voltam, hogy leugorjak a buszról, de nem tudtam visszaadni a barátnémnak a táskáját, úgyhogy maradtam. Erre mondja, hogy reméli, nem zavar, vége a munkaidőmnek – én meg olvadok, milyen figyelmes, meg tök ari hangja van -, aztán kérdezi, hol vagyok. Mondom, a buszon. Erre kétségbeesett, hogy én ne menjek a Feneketlen tóhoz, mert ő nem tud jönni, merthogy mégsem tudunk találkozni. Tiszta cuki volt! ^^ Mondtam is neki, hogy ne aggódjon, ezt már hétfőn megbeszéltük – neki ez a rész valahogy kiesett (a fáradtság nem csak engem üt agyon) -, hogy neki döntenie kellett, hogy a párjával tölti azt a szabad két órát, vagy velem és mondtam, hogy nyugodt szívvel töltse a párjával, ez tök érthető. =D Végülis megbeszéltük, hogy hozzám is jön Bene, úgyhogy megnyugodott. =) „Mindketten azzal töltjük a délutánt, akit a legjobban szeretünk.” - mondta, én pedig helyeseltem. =) Miután leraktuk, barátném csodálkozott, hogy kivel beszéltem, aztán hallgathatta az örömáradatom. x) Szerencsére már hozzászokott a heves érzelmi kitöréseimhez. 14 év alatt hozzá lehet... =D
A héten semmivel sem tudtam haladni, mert annyira fáradt voltam. Az ebédkészítések átcsúsztak reggelre, az ajándékok nem gyártódtak le magukról – fene a manókba, hogy csak a télapónak segítenek! =D -, nem fejeződtek be varázsütésre, úgyhogy ma és holnap és holnap után még azzal is kell foglalkoznom. =)
A pirszingem elhagyott hétfőn, leesett a csavarós része, úgyhogy kellett vennem egy újat. Ez meg nagy, szóval mehetek vissza kicseréltetni, vagy venni egy másikat. =/ Nem örülök neki és erre Anyu is azt mondta tegnap, hogy a másikat se szerette, de ezt kifejezetten utálja – nem csoda, kiáll a fejemből. XD És ma – első alkalom az ilyen – elfelejtettem reggel kivenni a fejemből, úgyhogy ezzel jöttem be. A buszon vettem észre és nincs mibe tennem, úgyhogy nem veszem ki, nehogy elvesszen. Oké, nem volt nagy pénz, de ha ki tudom cseréltetni, az jó, ha meg nem, akkor így jártam, max felteszem a Vaterára. XD
Kitaláltam, hogy loliban fogok karácsonyozni. Még nem döntöttem el, melyik ruhámban és mennyire lolisan, de ez a terv már biztos. Tudom, hogy Bene családja tök dilisnek vél a hóbortjaim miatt – ami pont nem érdekel (finoman fogalmazva) -, s nem fog valószínűleg tetszeni nekik, hogy már megint hozom a formám, de max jövőre nem kell eljátszanunk a deszeretjükegymást nevezetű játékot. Anyukája különösen nem barátol engem, tipikus rossz anyós, mert elveszem tőle az ő egyetlen kicsi fiát. Na mindegy. Szóval jó így karácsonyozni. =( Aztán Bene Tatája és annak felesége szerintem örömmel venné, ha loliban lennék, megmutatnám nekik az egyik ruhát, amit a Párom készített. Kedvelem a Tatát, jószívű ember, a feleségével meg nagyon könnyen el tudok beszélgetni, pedig sokszor hallottam, hogy a család annyira nem. Szerintem rendes nő, kicsit maradi, kicsit túl kemény, de szinte nem is várhatunk mást egy hetvenéves nőtől. Vannak dolgok, amikre kíváncsi, noha kérdezősködni annyira nem szokott, vannak dolgok, amik érdeklik, van, amiről szívesen beszél és akkor csak ezeket meg kell találni és kész. =) Nem nagy titok. A nagyanyámnál megjelenni loliban meg felér egy polgárpukkasztással, de akarom. Lássa csak a nagyanyám, hogy büszke vagyok azokra a szép ruhákra, amiket Bene készít nekem. Sőt, szinte holt biztos vagyok benne, hogy az unokaöcséim anyukája el fog ájulni, úgy fog neki tetszeni a ruha, bármelyiket is veszem fel, aztán meg azon, hogy Bene készítette – ezáltal meg a nagyanyám is jobb véleménnyel lesz, mert ennek a nőnek a véleménye szent a számára. =) Anyuékhoz is valószínűleg lolit veszek, a mamám imádja, Anya meg szerintem már egyre jobban törődik bele, hogy én ilyen lökött vagyok. =)
Na ennyit mára, kedves naplóm. =)
Puszi nektek!
És ha nem írnék addig:
A héten semmivel sem tudtam haladni, mert annyira fáradt voltam. Az ebédkészítések átcsúsztak reggelre, az ajándékok nem gyártódtak le magukról – fene a manókba, hogy csak a télapónak segítenek! =D -, nem fejeződtek be varázsütésre, úgyhogy ma és holnap és holnap után még azzal is kell foglalkoznom. =)
A pirszingem elhagyott hétfőn, leesett a csavarós része, úgyhogy kellett vennem egy újat. Ez meg nagy, szóval mehetek vissza kicseréltetni, vagy venni egy másikat. =/ Nem örülök neki és erre Anyu is azt mondta tegnap, hogy a másikat se szerette, de ezt kifejezetten utálja – nem csoda, kiáll a fejemből. XD És ma – első alkalom az ilyen – elfelejtettem reggel kivenni a fejemből, úgyhogy ezzel jöttem be. A buszon vettem észre és nincs mibe tennem, úgyhogy nem veszem ki, nehogy elvesszen. Oké, nem volt nagy pénz, de ha ki tudom cseréltetni, az jó, ha meg nem, akkor így jártam, max felteszem a Vaterára. XD
Kitaláltam, hogy loliban fogok karácsonyozni. Még nem döntöttem el, melyik ruhámban és mennyire lolisan, de ez a terv már biztos. Tudom, hogy Bene családja tök dilisnek vél a hóbortjaim miatt – ami pont nem érdekel (finoman fogalmazva) -, s nem fog valószínűleg tetszeni nekik, hogy már megint hozom a formám, de max jövőre nem kell eljátszanunk a deszeretjükegymást nevezetű játékot. Anyukája különösen nem barátol engem, tipikus rossz anyós, mert elveszem tőle az ő egyetlen kicsi fiát. Na mindegy. Szóval jó így karácsonyozni. =( Aztán Bene Tatája és annak felesége szerintem örömmel venné, ha loliban lennék, megmutatnám nekik az egyik ruhát, amit a Párom készített. Kedvelem a Tatát, jószívű ember, a feleségével meg nagyon könnyen el tudok beszélgetni, pedig sokszor hallottam, hogy a család annyira nem. Szerintem rendes nő, kicsit maradi, kicsit túl kemény, de szinte nem is várhatunk mást egy hetvenéves nőtől. Vannak dolgok, amikre kíváncsi, noha kérdezősködni annyira nem szokott, vannak dolgok, amik érdeklik, van, amiről szívesen beszél és akkor csak ezeket meg kell találni és kész. =) Nem nagy titok. A nagyanyámnál megjelenni loliban meg felér egy polgárpukkasztással, de akarom. Lássa csak a nagyanyám, hogy büszke vagyok azokra a szép ruhákra, amiket Bene készít nekem. Sőt, szinte holt biztos vagyok benne, hogy az unokaöcséim anyukája el fog ájulni, úgy fog neki tetszeni a ruha, bármelyiket is veszem fel, aztán meg azon, hogy Bene készítette – ezáltal meg a nagyanyám is jobb véleménnyel lesz, mert ennek a nőnek a véleménye szent a számára. =) Anyuékhoz is valószínűleg lolit veszek, a mamám imádja, Anya meg szerintem már egyre jobban törődik bele, hogy én ilyen lökött vagyok. =)
Na ennyit mára, kedves naplóm. =)
Puszi nektek!
És ha nem írnék addig:
BoLdOg KaRáCsONyT!
Darabos, összevissza, fáradt-nyűgös, ... ilyen, na
Vadászom az élményeket. Szombaton esett a hó, nagy pelyhekben. Tetszett nagyon, pedig én nem szeretem a telet. Aztán találkoztam egy nénivel, akinek jó napottal köszöntem és eldiskuráltunk, jó-e ez a nap. Nekem tetszett. Azt kérdezte, csúszik-e az út, én pedig nemmel feleltem, aztán alighogy otthagytam, jól megcsúsztam. Lejtőn lefelé mentem és kitaláltam, hogy csúszva fogok lemenni, úgyhogy így is történt. Feeling volt. Meg az is, ahogy csukott szemmel mentem a hóesésben, tökegyedül. Jól esett.
...
Múlt héten háromszor voltam lolisabban a munkahelyen. Először csak próbaképp, hogy mit szólnak hozzá és tetszett az embereknek. Aztán szerdán felvettem a masnis-szamócás JSK-m, mert abban akartam menni a Hoppál Bori könyvbemutatójára. A csodámra jártak és kérték, hogy a karácsonyi buliba vegyek fel megint ilyen ruhát és lehetőleg újat, mert mindre kíváncsiak, ezért Őszikében mentem. =) És kevésbé fáztam, mint a farmerben! X)
...
Nyűgös és nagyon fáradt vagyok. Betett nekem ez a december. Nagyon húzósra sikerült. Első munkahely, betanulás, új arcok, új dolgok, új élet, emellett ott a régi élet, a rumli, a karácsonyozások, stb. ... Legszívesebben csak aludnék.
Ehelyett gyurma, hímzés, fűzés, sütés, főzés, tanulás, ..., ami jön.
...
Vannak most ilyen kirakodóvásárok. Cukrot és teát vettem. Rengeteg édességet eszem a hónapban. Fáradékonyságra és talán kis boldogtalanságra. =/
Minden nap, ahogy a karácsony közeleg, egyre rosszabb. Évek óta utáljuk ezt az ünnepet, mert mindig veszekedés, hiszti, balhé és egyéb ilyen a vége, vagy az eredménye. Az év legrosszabb időszaka a karácsony a számunkra.
Ezen persze sokat javított a meet nagyon jó hangulata és légköre, a vásárunk eredménye, a bírósági karácsonyi buli, de sajnos mindezeken kívül a családdal valahogy egyre nehezebb.
Na mindegy.
...
Eléggé le vagyok fáradva. Most épp annyira, hogy aludni most nem tudok - mikor hazajöttem, bealudtam azonnal -, de már ébren sem vagyok. Itt dumálok ezerrel, a Párommal meg egy értelmes beszélgetésrészletet nem tudok lefolytatni, mert összefolyik a hangja, nem tudom, miről beszél, nem alakul ki gondolat a fejemben, nincsenek szavak, még csak érzések se igazán, s csak bambulok ki a fejemből.
...
Élvezem a munkám egyébként. Minden nap egyre jobban. =)
...
Ennyit mára.
Pusza mindenkinek!
...
Múlt héten háromszor voltam lolisabban a munkahelyen. Először csak próbaképp, hogy mit szólnak hozzá és tetszett az embereknek. Aztán szerdán felvettem a masnis-szamócás JSK-m, mert abban akartam menni a Hoppál Bori könyvbemutatójára. A csodámra jártak és kérték, hogy a karácsonyi buliba vegyek fel megint ilyen ruhát és lehetőleg újat, mert mindre kíváncsiak, ezért Őszikében mentem. =) És kevésbé fáztam, mint a farmerben! X)
...
Nyűgös és nagyon fáradt vagyok. Betett nekem ez a december. Nagyon húzósra sikerült. Első munkahely, betanulás, új arcok, új dolgok, új élet, emellett ott a régi élet, a rumli, a karácsonyozások, stb. ... Legszívesebben csak aludnék.
Ehelyett gyurma, hímzés, fűzés, sütés, főzés, tanulás, ..., ami jön.
...
Vannak most ilyen kirakodóvásárok. Cukrot és teát vettem. Rengeteg édességet eszem a hónapban. Fáradékonyságra és talán kis boldogtalanságra. =/
Minden nap, ahogy a karácsony közeleg, egyre rosszabb. Évek óta utáljuk ezt az ünnepet, mert mindig veszekedés, hiszti, balhé és egyéb ilyen a vége, vagy az eredménye. Az év legrosszabb időszaka a karácsony a számunkra.
Ezen persze sokat javított a meet nagyon jó hangulata és légköre, a vásárunk eredménye, a bírósági karácsonyi buli, de sajnos mindezeken kívül a családdal valahogy egyre nehezebb.
Na mindegy.
...
Eléggé le vagyok fáradva. Most épp annyira, hogy aludni most nem tudok - mikor hazajöttem, bealudtam azonnal -, de már ébren sem vagyok. Itt dumálok ezerrel, a Párommal meg egy értelmes beszélgetésrészletet nem tudok lefolytatni, mert összefolyik a hangja, nem tudom, miről beszél, nem alakul ki gondolat a fejemben, nincsenek szavak, még csak érzések se igazán, s csak bambulok ki a fejemből.
...
Élvezem a munkám egyébként. Minden nap egyre jobban. =)
...
Ennyit mára.
Pusza mindenkinek!
Röpke bejelentkezés
Élek, jól vagyok, bár ma volt egy kibukásom a maximalizmusom miatt, mert hát két hete vagyok ott és még nem tudhatok mindent, de túléltem. =) Egyébként minden kafis. =)
Puszi nektek, csak bejelentkeztem - igen, az éjszaka közepén, mert nemrég lett kész a holnapi ebédem és még dumálunk (elköszönünk) Tomival. =)
Puszi nektek, csak bejelentkeztem - igen, az éjszaka közepén, mert nemrég lett kész a holnapi ebédem és még dumálunk (elköszönünk) Tomival. =)
No comment... XD
Én: De a tanár úr miért van külön? - morgolódtam.
Bene: Mert miért lenne egybe?
Én: Mert a tanárnő is egybe van.
Bene: Én meg azt nem értem, hogy a babát váró anyuka miért van külön. Hiszen a baba és az anyuka egybe van.
Bene: Mert miért lenne egybe?
Én: Mert a tanárnő is egybe van.
Bene: Én meg azt nem értem, hogy a babát váró anyuka miért van külön. Hiszen a baba és az anyuka egybe van.
Mai agymenésünk. XD
Karácsonyi meet képekben
Most jutottam el oda, hogy megnézzem a karácsonyi képeket. Nagyon jók lettek! Krampusz úrnak nagy-nagy-nagy dicséret! És persze a lányoknak is. ^^
Épp várom a gyurmák megsülését. Szerintem nagyon cuki és ügyes dolgokat csináltunk. =) Majd lehet, hogy lesznek képek, nem tudom biztosan még. XD
Megsültek. Csilingelt ilyen rém rossz hangon a sütőnk és - mint mindig, most is - halálra rémültem. XD
Épp várom a gyurmák megsülését. Szerintem nagyon cuki és ügyes dolgokat csináltunk. =) Majd lehet, hogy lesznek képek, nem tudom biztosan még. XD
Megsültek. Csilingelt ilyen rém rossz hangon a sütőnk és - mint mindig, most is - halálra rémültem. XD
Boldog karácsonyi meet volt. =)
Köszönöm mindenkinek.
Eddig nem tudtam, igazából hogy néztem ki összességében, mert elmaradt a tükörbe nézés. XD
Egészen máshogy... és tetszem magamnak. =D
Ez a büszke arckifejezése IchiGonak nagyon komoly. =D
Áááá! Ez is annyira jó kép!
<3 <3 <3
XD
Első gondolat: Beneee! Zsebre dugott kézzel... x_X
Bene: Jól van na, így sikerült. XD
Dúl a láw... <3
Ez a szerelem. ^^
Yuméval. =)
A mi szívünk. ^^
Szerintem kifejezetten jó lett. =D
Ennyire izgultam. Vagyis nagyon. XD
Ezerrel gondolkodtam, mit válaszoljak a kedvenc hallucinációmra. XD
Áldatlan karácsonyok hatása
Még mindig félek attól, hogy amiket csináltam ajándékokat, nem fognak tetszeni. =/ Mutattam kolléganőimnek, hogy ezeket kapták tőlem/tőlünk a lolik, s teljesen el voltak ájulva, szóval ennyi pozitívum már ért. És én is azt gondoltam magamról, hogy ügyes voltam. Csak ahogy egyre közelebb kerülök a karácsonyhoz, egyre rosszabb lesz. Utálom, mert nálunk mindig a balhé ünnepe volt. Most viszont készülök rá. Csak kézzel készített ajándékokat szeretnék adni, meg igyekszem készülni rá. Azt hiszem, nem vagyok túl eredményes. De nem tudom...
Most depi van kicsit.
Puszi mindenkinek.
Most depi van kicsit.
Puszi mindenkinek.
Blugy...
Áááá, nagyon fáradt vagyoooook! XS
Megvolt ma a második jegyzőkönyvem. A bíróm hadar és rettenetesen ír, olvashatatlanul, úgyhogy eléggé stresszelek, mert csak nyolc napom van végezni mindennel. Volt olyan mondat, amit huszonötször hallgattam meg és végül kitört belőlem a hisztérikus röhögés, avagy röhögő görcs, mert nem jöttem rá, mint mondott a felvételre. Erre a két kollegina azonnal lélekben odaugrott hozzám, hogy "Te sírsz?! Jaj Istenem, ne sírj, nincs semmi baj!". Tiszta aranyos voltak. Aztán odafordultam hozzájuk ilyen meglepett fejjel, mire az egyik: "Nézz rá, kínjában már röhög!". És télleg... XD A bíróm meg csak annyit mondott rá, hogy majd megszokom a hadarását és megtanulom olvasni az írását. XD Hát nem édes? XD Ennyit arról, milyen cuki... XD XD XD
Megvolt ma a második jegyzőkönyvem. A bíróm hadar és rettenetesen ír, olvashatatlanul, úgyhogy eléggé stresszelek, mert csak nyolc napom van végezni mindennel. Volt olyan mondat, amit huszonötször hallgattam meg és végül kitört belőlem a hisztérikus röhögés, avagy röhögő görcs, mert nem jöttem rá, mint mondott a felvételre. Erre a két kollegina azonnal lélekben odaugrott hozzám, hogy "Te sírsz?! Jaj Istenem, ne sírj, nincs semmi baj!". Tiszta aranyos voltak. Aztán odafordultam hozzájuk ilyen meglepett fejjel, mire az egyik: "Nézz rá, kínjában már röhög!". És télleg... XD A bíróm meg csak annyit mondott rá, hogy majd megszokom a hadarását és megtanulom olvasni az írását. XD Hát nem édes? XD Ennyit arról, milyen cuki... XD XD XD
Beköszönés
Boldog Mikulást Mindenkinek!
Elég fáradtnak érzem magam. =/ Alig bírtam kikelni az ágyból. És rengeteg feladatom van mára. Mamához kell mennem, mosnom, takarítanom, gyurmáznom, levelet írnom és emellett még azt is mondtam a Páromnak, hogy olvasok neki este. XD Jó nap lesz ez a mai is. ^^y
Karácsonyi meet élmények
Sikerült pár napot megint nem jelentkezni, de teljesen el voltam havazva, ami azt illeti. A munkából általában négyre érek haza, ami nagyon jó idő, csak olyan fáradt vagyok, hogy legszívesebben rádőlnék az ágyra és kész, csak ott hevernék naphosszat. =)
Pénteken sem volt ez másként. Megírtam az első jegyzőkönyvem! =D Ez úgy néz ki, hogy amit a bíróm a tárgyaláson feldiktál a kazettára, azt az írnokoknak szépen le kell gépelni. És meg lettem dicsérve, hogy ahhoz képest, hogy még csak most kezdtem, tök gyorsan haladtam. ^^ Úgy örültem. =) Aztán itthon zene be, én le az ágyra... egy fél óra múlva megérkezett a Párom - a frászt hozta rám, én ötre vártam, erre 38-kor egyszer csak valakinek a tenyere csattan ... *X-et mutat a mutatóujjaival a szája előtt* Szóval megijesztett, de hozott nekem gumimacit és csokit, úgyhogy kiengesztelődtem. =D Utána leültünk enni, majd gyurmázni. Az ajándékok nagy részét nem csináltam meg, mert 1.) lusta voltam, 2.) halogattam - hiába tudom, aki halogat, az lemarad vagy idegbajt kap az utolsó percekben XD -, 3.) nem volt meg minden alapanyagom. Éjfélig gyúrtunk, formáztunk, stb, akkor elkészültnek nyilvánítottuk a dolgokat és elpakoltunk. =)
Másnap reggel elmentünk a papír-írószer boltba, ott választottunk borítékokat, találtam dobozt, amibe a legnagyobb ajándékot tehettem, majd a Kastély ABC előtt összefutottunk Sango apukájával, akivel váltottunk pár szót, majd bementünk és leraboltuk az édességosztályt. =D Itthon aztán csomagolás, levélkék írása folyt, majd ruházkodás, hajkészítés, smink. =)
A meetről sajnos késtünk egy órát és az első percekben kiesett az egyik fülbevalóm, s el is veszett a Gólemben, ezt leszámítva minden nagyon szuper volt. =) Végre találkoztam a lányokkal. =) Annyira vártam. ^^ Nagyon ölelgetős kedvem volt, meg vagy hatszor körbeugráltam lélekben a Földünket. =)
Lyona piros-rózsaszín ruhája hihetetlenül tetszett. Azt mondta, el szeretné majd adni - pedig szerintem nagyon jól állt neki ^^ -, én meg arra gondoltam, lehet, hogy ez a ruha tetszik annyira, hogy szeretném a magaménak tudni - annál is inkább, mert ez egy szett. =) Ez még parkolópályán álló gondolat, a Páromnak még nem is szóltam róla, úgyhogy psszt! ^.~
Kishi fehérben jelent meg, ami egészen meglepő volt a számomra, de tetszett. =) A cipőjét megint lecsodáltam a lábáról és eldöntöttem, hogy egy olyat szeretnék, méghozzá fehérben vagy feketében. ^^
IchiGo a hímzett sütis szoknyáját vette fel, a cuki sütis harisnyáját és végre megcsodálhattam élőben - mert képen láttam - azt a kalapkát, amit Elyon készített. Ééédeees! *_* Rögtön mondtam is Benének, hogy egy ilyet szeretnék én is. =) IchiGo: majd kell beszélnünk valamiről, valszeg msn-en, de még az is lehet, hogy ha nem felejtem el, akkor mailt küldök neked. ^^
Cchan sajnos nem jött - lélekben biztosan velünk volt. ^^
Nana a barna ruháját vette fel, amin mentaszínű minta van. =) Képen jobban tetszett a színkombináció, maga a ruha azonban szép formájú. =)
Kriszchan a rózsaszín süteményes ruháját vette fel és egész nap pörgött, jött vidítani és boldogítani minket is sokszor, aminek nagyon örültem. =D
Sakurán paróka volt és egy rószaszín-fekete csíkos szoknya. =D
Yume debütáltatta a BL-es szoknyáját, nekem nagyon tetszett. Azt gondoltam, az a szoknya nem néz ki jól, amelyiknek magas a dereka, erre ő a második ruhájával győz meg az ellenkezőjéről. =)
Chizu fekete-fehérben érkezett elsősorban, nekem a kettősséget jelenítette meg a ruhája, amit én felfedeztem benne. =) A szőrös lábmelegítő tényleg nagyon cuk, amire Bene azt mondta, "Mások leborotválni szokták.". =D
Harukának nagyon tetszett a fejdísze, úgyhogy ezúton gratulálok hozzá neki, hiszen ő készítette. =)
Miku egy rózsaszín parókában hódított, Gigi pedig lilában. =D Tetszett. ^^ Különlegesnek éreztem. ^^
Napsugarat és Cukorpennát még néha összekeverem. ^^;; De meg fogom tanulni, melyik lányhoz melyik név tartozik. XD Egyébként nagyon tetszenek ezek a nickek. =) Jó érzés kimondani, finom ízük van ezeknek a szavaknak, elismerésem értük. =)
Pálma ruhája elámított. Borzasztóan tetszett! *___* A sweet loli, aki imádja a feketét... =D Aranyos. =) És Orsusz szoknyája is nagyon szép volt, nem győztük csodálni. =)
Nekem Noriko-chan megjelenése is tetszett, egyszerű volt, de volt benne valami bájos. =) Örülök, hogy megismertem őt. ^^
Volt egy leányzó, akivel beszélgettem még, a nevében nem vagyok biztos, azt hiszem, KuroNoHana, de javítsatok ki, ha tévedek. Ha jól értettem, Kishivel jár egy suliba. Kis félénk, de kedves lány. =)
Annak nagyon örültem, hogy kezd összeérni a csapat. Persze vannak klikkek, de egy ekkora összejövetelen ez szerintem természetes, de úgy vettem észre, majdnem mindig más személyekből álltak ezek az összeverődött kis társaságok. =) Én legalábbis majdnem mindenkivel beszélgettem. Ültünk körbe Lyonával, IchiGoval, KuroNoHanával, Kishivel beszélgetni, Sakurával is kicsit dumcsiztunk, aztán Yume odajött hozzám, hogy olvasta a regényem és én teljesen, de tényleg teljesen meghatódtam, megörültem és ... *elszállt* Azt se tudtam, hova legyek az örömtől. =D Nagyon jól esett. Azt hiszem, az írók attól szállnak a Mennybe, amikor az olvasók azt mondják, nem bírják abbahagyni a történetük olvasását. *.* És mostanában egyre több olvasóm szólal meg, úgyhogy nagyon boldog vagyok. =) Most Nanával nem sikerült annyit beszélgetnem, de Chizuval, Noriko-channal, Napsugárral és Cukorpennával viszont igen, s persze Kriszchan randomszerű megjelenései is emelték az est fényét. =D
Nagyon jó buli volt. =) Újabb dolgokról szereztem tudomást, például a kosztümös szerepjátékok létező életformájáról, amihez igazán kedvet kaptam. El is kezdtem végiggondolni, ha mehetnék, én valami tisztes hölgy lennék-e, vagy lovagnak öltöznék-e. XD Egyelőre az utóbbi jobban csábít, de mindegy... XD A kedvenc hallucináció meg nagyon mókás ötlet volt a bemutatkozás során. =D Elég sokat szoktam képzelegni, álmodozni, de ha egyszer oda jutok, hogy valamilyen segédanyag segítségével valamit látni szeretnék, ... huhuhú... =) Egy alkalom nem hiszem, hogy elég lesz. =D Bár azért jobb lenne, ha sikerülne segédanyag nélkül akkora kábulatba ejteni magam - nem tartom lehetetlennek, mint sok mást sem. =D
Ami igazán szívderítő élmény volt mind a kettőnk számára Benével, hogy most már vele is nagyon jól elbeszélgetnek a lányok. =) Néha rá-rápillantottam és szinte mindig beszélgetett valakivel. =) Olyan jó volt. ^^ <3
Rengeteget fotózkodtam, ami szerintem tök jó. =)
Egyik kedvenc pillanatom, amikor mondtam, hogy ölelgethetnékem van, erre beajánlották Benét, hogy öleljem meg. Magamhoz öleltem a fejét, aztán mondta IchiGo, hogy legalább nekem van valaki, akit ölelgethetek. Én meg kinyújtottam felé a kezem, hogy neki is van, ha akarja. Erre úgy megörült! =D <3 Az nagyon édes volt. ^^
Köszönök mindent mindenkinek! ^^
Éjfélre értünk haza, jól besétáltuk a várost, beszélgettünk, meg minden. =) IchiGo nekem hála több tonna cuccal ment haza, mert elvittem neki a Napfogyatkozást és a hat mangát, amiket kölcsön kaptam tőle. =) Most nincs mit olvasnom, viszont legalább lesz mit írnom, míg megkapom tőle a Hajnalhasadást. =)
Pusza!
Pénteken sem volt ez másként. Megírtam az első jegyzőkönyvem! =D Ez úgy néz ki, hogy amit a bíróm a tárgyaláson feldiktál a kazettára, azt az írnokoknak szépen le kell gépelni. És meg lettem dicsérve, hogy ahhoz képest, hogy még csak most kezdtem, tök gyorsan haladtam. ^^ Úgy örültem. =) Aztán itthon zene be, én le az ágyra... egy fél óra múlva megérkezett a Párom - a frászt hozta rám, én ötre vártam, erre 38-kor egyszer csak valakinek a tenyere csattan ... *X-et mutat a mutatóujjaival a szája előtt* Szóval megijesztett, de hozott nekem gumimacit és csokit, úgyhogy kiengesztelődtem. =D Utána leültünk enni, majd gyurmázni. Az ajándékok nagy részét nem csináltam meg, mert 1.) lusta voltam, 2.) halogattam - hiába tudom, aki halogat, az lemarad vagy idegbajt kap az utolsó percekben XD -, 3.) nem volt meg minden alapanyagom. Éjfélig gyúrtunk, formáztunk, stb, akkor elkészültnek nyilvánítottuk a dolgokat és elpakoltunk. =)
Másnap reggel elmentünk a papír-írószer boltba, ott választottunk borítékokat, találtam dobozt, amibe a legnagyobb ajándékot tehettem, majd a Kastély ABC előtt összefutottunk Sango apukájával, akivel váltottunk pár szót, majd bementünk és leraboltuk az édességosztályt. =D Itthon aztán csomagolás, levélkék írása folyt, majd ruházkodás, hajkészítés, smink. =)
A meetről sajnos késtünk egy órát és az első percekben kiesett az egyik fülbevalóm, s el is veszett a Gólemben, ezt leszámítva minden nagyon szuper volt. =) Végre találkoztam a lányokkal. =) Annyira vártam. ^^ Nagyon ölelgetős kedvem volt, meg vagy hatszor körbeugráltam lélekben a Földünket. =)
Lyona piros-rózsaszín ruhája hihetetlenül tetszett. Azt mondta, el szeretné majd adni - pedig szerintem nagyon jól állt neki ^^ -, én meg arra gondoltam, lehet, hogy ez a ruha tetszik annyira, hogy szeretném a magaménak tudni - annál is inkább, mert ez egy szett. =) Ez még parkolópályán álló gondolat, a Páromnak még nem is szóltam róla, úgyhogy psszt! ^.~
Kishi fehérben jelent meg, ami egészen meglepő volt a számomra, de tetszett. =) A cipőjét megint lecsodáltam a lábáról és eldöntöttem, hogy egy olyat szeretnék, méghozzá fehérben vagy feketében. ^^
IchiGo a hímzett sütis szoknyáját vette fel, a cuki sütis harisnyáját és végre megcsodálhattam élőben - mert képen láttam - azt a kalapkát, amit Elyon készített. Ééédeees! *_* Rögtön mondtam is Benének, hogy egy ilyet szeretnék én is. =) IchiGo: majd kell beszélnünk valamiről, valszeg msn-en, de még az is lehet, hogy ha nem felejtem el, akkor mailt küldök neked. ^^
Cchan sajnos nem jött - lélekben biztosan velünk volt. ^^
Nana a barna ruháját vette fel, amin mentaszínű minta van. =) Képen jobban tetszett a színkombináció, maga a ruha azonban szép formájú. =)
Kriszchan a rózsaszín süteményes ruháját vette fel és egész nap pörgött, jött vidítani és boldogítani minket is sokszor, aminek nagyon örültem. =D
Sakurán paróka volt és egy rószaszín-fekete csíkos szoknya. =D
Yume debütáltatta a BL-es szoknyáját, nekem nagyon tetszett. Azt gondoltam, az a szoknya nem néz ki jól, amelyiknek magas a dereka, erre ő a második ruhájával győz meg az ellenkezőjéről. =)
Chizu fekete-fehérben érkezett elsősorban, nekem a kettősséget jelenítette meg a ruhája, amit én felfedeztem benne. =) A szőrös lábmelegítő tényleg nagyon cuk, amire Bene azt mondta, "Mások leborotválni szokták.". =D
Harukának nagyon tetszett a fejdísze, úgyhogy ezúton gratulálok hozzá neki, hiszen ő készítette. =)
Miku egy rózsaszín parókában hódított, Gigi pedig lilában. =D Tetszett. ^^ Különlegesnek éreztem. ^^
Napsugarat és Cukorpennát még néha összekeverem. ^^;; De meg fogom tanulni, melyik lányhoz melyik név tartozik. XD Egyébként nagyon tetszenek ezek a nickek. =) Jó érzés kimondani, finom ízük van ezeknek a szavaknak, elismerésem értük. =)
Pálma ruhája elámított. Borzasztóan tetszett! *___* A sweet loli, aki imádja a feketét... =D Aranyos. =) És Orsusz szoknyája is nagyon szép volt, nem győztük csodálni. =)
Nekem Noriko-chan megjelenése is tetszett, egyszerű volt, de volt benne valami bájos. =) Örülök, hogy megismertem őt. ^^
Volt egy leányzó, akivel beszélgettem még, a nevében nem vagyok biztos, azt hiszem, KuroNoHana, de javítsatok ki, ha tévedek. Ha jól értettem, Kishivel jár egy suliba. Kis félénk, de kedves lány. =)
Annak nagyon örültem, hogy kezd összeérni a csapat. Persze vannak klikkek, de egy ekkora összejövetelen ez szerintem természetes, de úgy vettem észre, majdnem mindig más személyekből álltak ezek az összeverődött kis társaságok. =) Én legalábbis majdnem mindenkivel beszélgettem. Ültünk körbe Lyonával, IchiGoval, KuroNoHanával, Kishivel beszélgetni, Sakurával is kicsit dumcsiztunk, aztán Yume odajött hozzám, hogy olvasta a regényem és én teljesen, de tényleg teljesen meghatódtam, megörültem és ... *elszállt* Azt se tudtam, hova legyek az örömtől. =D Nagyon jól esett. Azt hiszem, az írók attól szállnak a Mennybe, amikor az olvasók azt mondják, nem bírják abbahagyni a történetük olvasását. *.* És mostanában egyre több olvasóm szólal meg, úgyhogy nagyon boldog vagyok. =) Most Nanával nem sikerült annyit beszélgetnem, de Chizuval, Noriko-channal, Napsugárral és Cukorpennával viszont igen, s persze Kriszchan randomszerű megjelenései is emelték az est fényét. =D
Nagyon jó buli volt. =) Újabb dolgokról szereztem tudomást, például a kosztümös szerepjátékok létező életformájáról, amihez igazán kedvet kaptam. El is kezdtem végiggondolni, ha mehetnék, én valami tisztes hölgy lennék-e, vagy lovagnak öltöznék-e. XD Egyelőre az utóbbi jobban csábít, de mindegy... XD A kedvenc hallucináció meg nagyon mókás ötlet volt a bemutatkozás során. =D Elég sokat szoktam képzelegni, álmodozni, de ha egyszer oda jutok, hogy valamilyen segédanyag segítségével valamit látni szeretnék, ... huhuhú... =) Egy alkalom nem hiszem, hogy elég lesz. =D Bár azért jobb lenne, ha sikerülne segédanyag nélkül akkora kábulatba ejteni magam - nem tartom lehetetlennek, mint sok mást sem. =D
Ami igazán szívderítő élmény volt mind a kettőnk számára Benével, hogy most már vele is nagyon jól elbeszélgetnek a lányok. =) Néha rá-rápillantottam és szinte mindig beszélgetett valakivel. =) Olyan jó volt. ^^ <3
Rengeteget fotózkodtam, ami szerintem tök jó. =)
Egyik kedvenc pillanatom, amikor mondtam, hogy ölelgethetnékem van, erre beajánlották Benét, hogy öleljem meg. Magamhoz öleltem a fejét, aztán mondta IchiGo, hogy legalább nekem van valaki, akit ölelgethetek. Én meg kinyújtottam felé a kezem, hogy neki is van, ha akarja. Erre úgy megörült! =D <3 Az nagyon édes volt. ^^
Köszönök mindent mindenkinek! ^^
Éjfélre értünk haza, jól besétáltuk a várost, beszélgettünk, meg minden. =) IchiGo nekem hála több tonna cuccal ment haza, mert elvittem neki a Napfogyatkozást és a hat mangát, amiket kölcsön kaptam tőle. =) Most nincs mit olvasnom, viszont legalább lesz mit írnom, míg megkapom tőle a Hajnalhasadást. =)
Pusza!
2. nap pipálva
Nagyon jó napom volt. =) Leszámítva a reggeli kiborulást. XD
Ma tanultam szinte egész nap, meg ilyesmi. =) Kezdem érteni, mit, miért és hogyan kell csinálni. =) Persze az ezer dologból még csak egyet tanulok, de legalább az az egy kezd derengeni. =D Élvezem. ^^
Mégsem írok hosszabbat, a Páromnak olvasok fel skype-on keresztül. =)
Úgyhogy puszi mindenkinek!
Ma tanultam szinte egész nap, meg ilyesmi. =) Kezdem érteni, mit, miért és hogyan kell csinálni. =) Persze az ezer dologból még csak egyet tanulok, de legalább az az egy kezd derengeni. =D Élvezem. ^^
Mégsem írok hosszabbat, a Páromnak olvasok fel skype-on keresztül. =)
Úgyhogy puszi mindenkinek!
Bérlet
Miután rájöttem, hogy nincs mára bérletem - mert a Párom zsebében maradt (főztem, amikor odaadta és kértem, hogy most csináljon vele valamit, mert én el vagyok foglalva, maszatos a kezem) -, megindult alattam a föld. Felhívtam, hogy "Mondd, hogy nem a zsebedbe tetted vissza a bérletem.", és az "Ú, b@ssza meg!"-ből tudtam, hogy kész, végem.
Percekig nem bírtam abbahagyni a sírást, hányingerem lett, úgyhogy... (Y)
Még egy ilyen reggel és nem tudom, mi lesz velem.
Most még mindent kiválóan akarok megcsinálni. Bőven elég, hogy míg tanulok, van velem elég gond, nem kell még a saját hülyeségem miatt a probléma. Alapvetően nyűgös voltam, de ez feltette a pontot az i-re.
És tudjátok mit?
Akkor is jó kedvem lesz! És akkor is JÓ NAPOM LESZ!!!
Percekig nem bírtam abbahagyni a sírást, hányingerem lett, úgyhogy... (Y)
Még egy ilyen reggel és nem tudom, mi lesz velem.
Most még mindent kiválóan akarok megcsinálni. Bőven elég, hogy míg tanulok, van velem elég gond, nem kell még a saját hülyeségem miatt a probléma. Alapvetően nyűgös voltam, de ez feltette a pontot az i-re.
És tudjátok mit?
Akkor is jó kedvem lesz! És akkor is JÓ NAPOM LESZ!!!
Az első napom
Miután végre valahára sikerült elaludnom kedd éjjel, aztán vissza bírtam aludni, miután felébredtem, szerda hajnalban felébredtem az óracsörgés előtt. Mókás egy reggel volt, megint azzal a zuhanással kezdődött, amit a pánik követ: "Mit vegyek fel?! Mit kell magammal vinnem? Mi lesz a dolgom? Mit kell csinálnom???". XD Aztán valahogy csak túléltem. Mindent elvittem, amire szükségem volt. =)
Megismerkedtem a szobatársnőmmel, aki egy nagyon kedves nő, nagyon megkedveltem. Sokat beszélgettünk, elég sok közös témánk van és lesz is. =) A másik szobatársnőnk csak fél hónapot lesz még velünk, de ő is rendes. Kicsit morcosabb, vagy hogy mondjam, de nem baj. =) Sango barátném egy köpésre van tőlem, pár dolgot már kérdeztem tőle, meg ilyesmi. =) A bíróm is nagyon örül nekem. =D Tiszta izgatott voltam, de nem sok feladatot tudtak adni nekem tegnap, úgyhogy sikerült írnom két kurta fejezetet és olvasnom a Napfogyatkozást. =D Az utolsó két órában a betanításom történt, egy nagyon vidám, gyors és kedves nő a tanítóm. =)
Sajnos nem sikerült elkérnem magam az utolsó fél óráról - pedig direkt előbb mentem be egy fél órával -, hogy elérjem az utolsó közvetlen járatot haza, mivel akitől el kellett volna kérnem magam, egész nap elfoglalt volt. =s Ezáltal majdnem kilenc órát voltam tegnap ott, aztán abban a jó kis havas-latyakos, ónos esős időben csomót sétálhattam. Ráadásul a magas sarkú csizmámat vettem fel. XD Körülbelül úgy nézhettem ki egyes helyzetekben, mint egy szőke nő. XD Szétáztam, a hajamból csurgott a víz, s kicsit begöndörödött. =D
Itthon aztán nekiálltam a mai ebédem megcsinálni. Rizst főztem és karfiolt rántottam ki. Annyira finom lett, hogy majdnem megettem tegnap. Nagy volt a kísértés. =D Bene eléggé... morc volt tegnap, nekem meg remek kedvem volt, úgyhogy mondtam neki, hogy menjen haza, ha hülyeségeket beszél, nem bír lenyugodni. Semmi szükségem nem volt arra, hogy az első napomon, főzés közben totál elrontsák a kedvemet. Kellett egy óra, mire rendbe hozta a kedvét, de nem baj. =) Azt már legalább tudom, hogy nem szeretném, ha nálam aludna, amikor nekem dolgoznom kell menni, mert mellette nem mindig alszom jól és most, mivel alapból is ideges-izgulós vagyok, még annyit se aludtam, amennyit magamtól aludtam volna. Lefekvés után még fél órát forgolódtam, nem tudtam, letegyem-e magamról a kezét, vagy jó az, ha átölel, kicsi a hely (kicsi az ágyam), ráadásul reggel nekem 5:40-kor csörög az óra, neki meg 5:00-kor. Hisztis és nyűgös vagyok, ideges és fáradt. Azért is ültem le blogolni.
De ma jó napom lesz! =D Lesz már mit csinálni, fincsi ebédem lesz és ezt én így eldöntöttem, hogy ma JÓ NAPOM LESZ. ^^
Pusza!
Megismerkedtem a szobatársnőmmel, aki egy nagyon kedves nő, nagyon megkedveltem. Sokat beszélgettünk, elég sok közös témánk van és lesz is. =) A másik szobatársnőnk csak fél hónapot lesz még velünk, de ő is rendes. Kicsit morcosabb, vagy hogy mondjam, de nem baj. =) Sango barátném egy köpésre van tőlem, pár dolgot már kérdeztem tőle, meg ilyesmi. =) A bíróm is nagyon örül nekem. =D Tiszta izgatott voltam, de nem sok feladatot tudtak adni nekem tegnap, úgyhogy sikerült írnom két kurta fejezetet és olvasnom a Napfogyatkozást. =D Az utolsó két órában a betanításom történt, egy nagyon vidám, gyors és kedves nő a tanítóm. =)
Sajnos nem sikerült elkérnem magam az utolsó fél óráról - pedig direkt előbb mentem be egy fél órával -, hogy elérjem az utolsó közvetlen járatot haza, mivel akitől el kellett volna kérnem magam, egész nap elfoglalt volt. =s Ezáltal majdnem kilenc órát voltam tegnap ott, aztán abban a jó kis havas-latyakos, ónos esős időben csomót sétálhattam. Ráadásul a magas sarkú csizmámat vettem fel. XD Körülbelül úgy nézhettem ki egyes helyzetekben, mint egy szőke nő. XD Szétáztam, a hajamból csurgott a víz, s kicsit begöndörödött. =D
Itthon aztán nekiálltam a mai ebédem megcsinálni. Rizst főztem és karfiolt rántottam ki. Annyira finom lett, hogy majdnem megettem tegnap. Nagy volt a kísértés. =D Bene eléggé... morc volt tegnap, nekem meg remek kedvem volt, úgyhogy mondtam neki, hogy menjen haza, ha hülyeségeket beszél, nem bír lenyugodni. Semmi szükségem nem volt arra, hogy az első napomon, főzés közben totál elrontsák a kedvemet. Kellett egy óra, mire rendbe hozta a kedvét, de nem baj. =) Azt már legalább tudom, hogy nem szeretném, ha nálam aludna, amikor nekem dolgoznom kell menni, mert mellette nem mindig alszom jól és most, mivel alapból is ideges-izgulós vagyok, még annyit se aludtam, amennyit magamtól aludtam volna. Lefekvés után még fél órát forgolódtam, nem tudtam, letegyem-e magamról a kezét, vagy jó az, ha átölel, kicsi a hely (kicsi az ágyam), ráadásul reggel nekem 5:40-kor csörög az óra, neki meg 5:00-kor. Hisztis és nyűgös vagyok, ideges és fáradt. Azért is ültem le blogolni.
De ma jó napom lesz! =D Lesz már mit csinálni, fincsi ebédem lesz és ezt én így eldöntöttem, hogy ma JÓ NAPOM LESZ. ^^
Pusza!
Hajnali
Első nap. Izgulok...
És megint nem tudtam aludni: későn jött értem az álommanó, időközben felébredtem, aztán most meg előbb keltem, mint akartam. XD
És megint nem tudtam aludni: későn jött értem az álommanó, időközben felébredtem, aztán most meg előbb keltem, mint akartam. XD
Fanfic ajánló
Pont azt hozta, amit Rowlingtól is vártam, hogy Harry meghal a végén. Persze az nem akkora happy end, meg ilyesmi, de valahogy így éreztem igazságosnak. Na mindegy.
A történet felkerült Merengőre Ideje szárnyalni címmel. Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik nem Snarry rajongók. Az a mélység, ami a ficben van... és ahogy Nari a nyelvezetét megalkotta...
Nagyon meghatódtam. =) Az valahogy szokványos nekem, hogy másoknak írok. Narinak egész sokat írtam már például. Nari néha ír nekem. De azt hiszem, ez az egyik legszebb, amit kaptam. Vagy csak túl elfogult vagyok. Sokáig nem tudtam megszólalni.
Köszönöm, Narim! <3
A kép Yukipon műve. A kedvenc HP fanartolóm ő, véletlenül akadtam rá a Devin a galériájára, de rettentően reméltem, hogy Nari remekművéhez találok megfelelő képet. És találtam. =)
Úgyhogy Yukiponnak is szeretném megköszönni ezt a képet.
Ezt muszáj...
Igazából csak kerestem egy értelmező szótárt a neten és találtam egy ilyet:
http://unciklopedia.org/wiki/%C3%89rtelmez%C5%91_sz%C3%B3t%C3%A1r/H
Nagyon naaaaaaaagy! XD
http://unciklopedia.org/wiki/%C3%89rtelmez%C5%91_sz%C3%B3t%C3%A1r/H
Nagyon naaaaaaaagy! XD
Kreatív lolita
Reggel alig akaródzott kikelni az ágyból. Bene meg azt vetette fel, hogy vegyek fel lolit. Először úgy gondoltam, "Áh, nem.", aztán arra jutottam, hogy "De!", s kitaláltam, hogy a cseresznyés walolimat veszem fel, de nem azt vettem. XD Hanem a szamócás szoknyám, fehér harisnyával és szürke-zöld garbóval. =) Szerintünk jól nézek ki. =D
Aztán nekiálltam megcsinálni a honlapomat, majd gyurmázni. Ilyen nehéz munkát még sosem vállaltam be... *blugy* De egészen jól megoldottam, asszem. Csak még kell vörös-barna szín, mert sehogy sem tudtam olyant kikeverni, amilyen kéne. =S
Facebookon mindenki a hóval van elfoglalva. =D Szerintem mókás. Mi csak lestünk ébredés után, mikor észrevettük, mi van. XD Szép volt. =) Egy barátom fényképét szúrom be, mert annyira szép. =)
Aztán nekiálltam megcsinálni a honlapomat, majd gyurmázni. Ilyen nehéz munkát még sosem vállaltam be... *blugy* De egészen jól megoldottam, asszem. Csak még kell vörös-barna szín, mert sehogy sem tudtam olyant kikeverni, amilyen kéne. =S
Macska
Ma hazafele jövet láttam egy macskát. Fekete volt és egy kőkerítés tetején ült. Nézem a macskát, néz engem. Megyek felé, még mindig néz és néz. Megállok mellette, felnézek rá, s közben azt gondolom: "De édes! Úgy megsimogatnám. Lehet, hogy elfutna, ha kinyúlnék érte. Áh, inkább megyek tovább!". Elindulok, a macska még mindig néz, én még mindig nézem a macskát... Aztán megyek pár lépést, visszanézek, a macska még mindig bámul rám. Tovább megyek, már fele akkorának látom a macskát, mint amekkora volt, de az még mindig engem néz. XD Annyira cuki volt! És olyan értelmes tekintete volt... *.*
És aztán eszembe jutott, hogy de jó, már csak pár hónap kérdése és lehet saját cicusom, ha minden jól megy. =*___*=
És aztán eszembe jutott, hogy de jó, már csak pár hónap kérdése és lehet saját cicusom, ha minden jól megy. =*___*=
Szép kis reggel
Öt órakor a fürdőszobai óra megszólalt. Fülelek-fülelek, csak nem hallgat el. Aztán jó pár perc után elnémult. Igenám, de amikor én ötkor felébredek (a Páromat is akkor kell kelteni, ha tőlem megy munkába), visszaalszom és tíz-tizenegyig durmolok. Ma viszont kelnem kellett, hétkor csörgött az ébresztőm. Kinyomtam és azzal a lendülettel aludtam is vissza. De ez már csak amolyan félálom volt, vergődtem, pihenni nem nagyon sikerült. És még a kilenc órás érkezésem helyett is majd olyan tizenegyre leszek a bíróságon.
Klafa... -.-
Klafa... -.-
Elmaradások pótlása
Mivel is maradtam el? Ja, csak egy fél hétnyi mesélnivalóval. ^^;;
Pénteken találkoztunk a város főterén. Kaptam csokiiit. <3 Mogyorós-mazsolás Milkát. *nyámi-nyámi* Aztán miután ettem belőle pár kockát, benéztünk a méteráruboltba. Még csak a kínálatot akartuk felmérni, közben tervezgettünk is szépen. Voltak szép anyagok, de kitaláltuk, hogy körülbelül milyen ruhát szeretnénk, s ahhoz nem azok kellettek. Most egy egyszínű, classic lolita ruha van tervben. Bordó. ^^ Kaptam ma hozzá két hosszú ujjú, vékony, pamut garbót, szerintem remekül fog kinézni. =) Fehérrel nagyon ütős lesz, feketével visszafogott és elegáns. =) Miután megbeszéltünk mindent, azt javasoltam, menjünk a mamiékhoz. Tudtam, hogy Anyu olyan két óra múlva érkezik majd csak meg, de addig legalább a mamával is beszélgethettünk, Bene megnézhette a leveleit. Nem szeretem, hogy munkaidőn is dolgozik, de megértem. Mindegy. Berci macska jól kiidegelt, állandóan nyávogott, ki-be akart járni. Végül aztán az ölembe fészkelte magát és jobb kedve lett. =) Aztán Anyu is megjött csakhamar. Új puzzle-t vett magának - Anyuci imádja kirakni őket -, egy baromi szépet, díszeset. Arra rá kellett cuppannunk. =) Miután kiörömködtük magunk, Bene megtalálta azt a tarot paklit, amelynek a szimbólumaiból állították össze a képet, majd a művész honlapját is, amin csodásabbnál csodásabb dolgokra leltünk. =) Végül az lett az egész mizériából, hogy ment a Megasztár, mi meg Anyuval puzzle-ztünk. =) Mivel nem volt már több busz a Megasztár vége után, gyalog mentünk haza. Beszélgettünk.
Másnap, szombaton elég rossz volt a hangulatom. Nem tudom már, mi bajom volt, de megfordult a fejemben, hogy nem lenne-e jobb ötlet nem elmenni a meetre. Aztán gyorsan elvetettem, becsületbeli ügynek éreztem, hogy ha jelentkeztem (ráadásul elsőnek), az utolsó pillanatban nem mondhatom le. Először a cseresznyés walolim akartam felvenni, de azt bebuktam, aztán az első ruhám, a vörös szegélyes walolimra esett a választásunk, amit fekete fűzővel egészítettünk ki. =) A hajamat kontyba fogtam, amely olyan stabil volt, hogy még a nap végén is úgy nézett ki, mint amikor elindultunk itthonról. =)
Amikor megérkeztünk, kicsit zavarban voltam, mert voltak új arcok, akikkel még azelőtt nem találkoztam, ellenben nem voltak ott azok, akikkel összeülünk és elvagyunk. =) Ettől függetlenül szerintem nagyon jól sikerült a meet. Beleestem Nana ruhájába, mondtam is a Páromnak, hogy szakértse meg, mert egy ahhoz hasonlót én is szeretnék. =) Sok kis beszélgetéssel indult nekem a dolog, egyre jobb kedvem lett. Rájöttem, hogy a sárga kardigánt illetően nagyon mellélőttem. Képen furának tűnt a koordináció, de Gigin megelevenedett és pompásan festett. =) Bátorság fél győzelem. =) Volt egy bemutatkozós kör, az elég mókás volt. =) Azt mondtam, fényképezőt szeretnék karácsonyra - és tényleg azt szeretnék -, s az én kívánságom elég hétköznapinak bizonyult. XD Amit meg meg akartam venni, de nem tettem, az pedig egy pamacsos fülmelegítő, s ezt azóta is az orrom alá dörgöli a Dögöm. XD <3 Volt bókbödön, végre tudom, mi az. Láttam én a Doktor Szöszit, de erre már nem emlékeztem. Jó móka volt. Eltettem a cetliket, amiket írtatok rólunk. Nagyon jól esett. =) Ezután volt egy rövid meditáció, ami nagyon hangulatosra sikeredett. A zenével remekül összecsengett, s amikor a hátizsákból ki kellett venni a sok rosszat, jól elsírtam magam. o^^o Tömény fekete füstöt láttam, noha azt gondoltam, milyen rendben van a lelkecském. Mindenesetre kipakoltam. =) A végén pedig egy sárgás-fényes emberalakú szeretetlénnyel ölelkeztem, akinek kékes-fényes szárnyai nőttek és körém borította azokat. Nagyon jó érzés volt. =) Élveztem a végén a beszélgetést is. Sok új dolgot tudtam meg, s voltak, amiket más szemszögből láthattam. Nana és Tamás, köszönöm. =)
Chizu: hamarosan felveszlek msn-re, csak most el voltam havazva. Nem feledtem el. ^.~ Nagyon megragadott amúgy, amit mondtál. Hogy neked azért jó a pároddal lenni, mert vele nincsenek korlátok, akadályok, gátak, csak szabadság van. =)
Felvidultam a meeten. =) Kivételesen mentás csokit kértem, de a mogyorós így utólag belegondolva, jobban ízlett. A mentás is nagyon fincsi, de azt "körítőnek" enném. =) A mogyorósat meg csak lassan adagolva élvezni kell és kész. =D Szokás szerint kikísértük Nanáékat a buszhoz, aztán bementünk kajálni az Alleeba. =) Pozitívan csalódtam a KFC-ben. =) És végre ehettem sült krumplit! *.* Napok óta éheztem rá. XD
A vasárnap visszásra sikerült, nap közepén kicsit összevesztünk Benével, mert visszamondtam, hogy vele megyek a nagybátyjához, őt viszont nyomatékosan elküldtem, mert írni akartam. Közben egy barátunkkal elkezdtem gmail chaten beszélgetni, ebből egy három órás traccsparti lett. =D Úgy örültem. ^^ <3
Egyébként Bene: az írás nem fontosabb nálad, de nem tudnék nélküle élni. =) Ez a gyógyír sokszor a bajaimra, ez a közlésformám, a kifejezőeszközöm, a művészetem, a hobbim, a szenvedélyem, az őrületem, a boldogságom egy részének forrása, az érzelmi levezetőm, a gondmegértőm, és még sorolhatnám, mi mindenem az írás. =) Beszédben jóval gyengébbnek, ügyetlenebbnek és határozatlanabbnak érzem magam, kevésbé tudom átgondolni, mit és hogyan akarok közölni, nem tudok idézni, mert nem emlékszem mindig pontosan a szavakra, nem tudom visszanézni, korrigálni, olyan könnyedén folytatni egy-egy gondolatmenetemet és könnyen eltérek attól, amit egyébként szavakba akarok önteni. =) Azt meg már elmondtam, hogy te vagy a cirkusz, a kötél, az egyensúlyozó bot, a közönség egy része, talán még a tánctanárom is, és nélküled lehúzhatom a rolót, nincs min, nincs kinek, nincs miért, nincs lehetőségem táncolni.
A többi napon mondtam, hogy lényegében csak írtam. =)
"Ennyi mára kedves naplóm!" ^^
Felolvasás (L)
Felolvasást tartottam a Páromnak. Az egyik sztorimat olvastam fel neki. Kérdeztem, mit szeretne, melyiket, ő nem tudja. Hát akkor választottam én helyette. Úgy gondoltam, egy közepesen hosszú, friss történet jó lesz. Igenám, csak ez egy fejezete csupán a most már regénynek induló irományomnak. =) Viszont Benének tetszett a dolog, és nekem is, úgyhogy lehet, hogy lesz még ilyen felolvasós este. =)
Egyébként úgy indult ez, hogy felhívott hazafele menet, én meg elkezdtem felolvasni neki egy-két viccet. Belejöttünk a dologba, majd egy óráig röhögtünk így, aztán hazaért és skype-on újra hívtuk egymást. Nem maradt több viccem, ő viszont hallgatta volna még, hogy felolvasok neki, így a saját történeteim ajánlottam neki. Na majd nem, mi? =D Amúgy is "kifogásoltam", hogy több, mint három éve vagyunk együtt és a százszavasaimon kívül nem olvasott semmit tőlem. Amikor az arcába dörgöltem, azt felelte, ő szívesen olvasna, bármit, csak nem megy. Hosszú szövegnél idővel elkalandozik a figyelme és úgy olvas tovább, hogy nem fogja fel, mit olvas. Én viszont már korábban olvastam fel neki Müller Péter könyvekből és a Mit keresett ISTEN a hálószobában?-ból, ami szerintem feelinges volt. =)
Kafis lenne, ha rendszeresítenénk ez a felolvasósdit. =)
Megállapítás: "Nekem van a legjobb pasim a világon! :) Nem elég, hogy elvisel, csodás ruhákat varr nekem, segít a slash szorijaim továbbgördítésében is, ha esetleg elakadok, de még kíváncsi is rájuk! ^^ Felolvastam skype-on a Lehetetlen párosok első részét és tetszett neki! ♥" - ahogy azt a facebookon is írtam. =)
<3 <3 <3 <3 <3 <3
Egyébként úgy indult ez, hogy felhívott hazafele menet, én meg elkezdtem felolvasni neki egy-két viccet. Belejöttünk a dologba, majd egy óráig röhögtünk így, aztán hazaért és skype-on újra hívtuk egymást. Nem maradt több viccem, ő viszont hallgatta volna még, hogy felolvasok neki, így a saját történeteim ajánlottam neki. Na majd nem, mi? =D Amúgy is "kifogásoltam", hogy több, mint három éve vagyunk együtt és a százszavasaimon kívül nem olvasott semmit tőlem. Amikor az arcába dörgöltem, azt felelte, ő szívesen olvasna, bármit, csak nem megy. Hosszú szövegnél idővel elkalandozik a figyelme és úgy olvas tovább, hogy nem fogja fel, mit olvas. Én viszont már korábban olvastam fel neki Müller Péter könyvekből és a Mit keresett ISTEN a hálószobában?-ból, ami szerintem feelinges volt. =)
Kafis lenne, ha rendszeresítenénk ez a felolvasósdit. =)
Megállapítás: "Nekem van a legjobb pasim a világon! :) Nem elég, hogy elvisel, csodás ruhákat varr nekem, segít a slash szorijaim továbbgördítésében is, ha esetleg elakadok, de még kíváncsi is rájuk! ^^ Felolvastam skype-on a Lehetetlen párosok első részét és tetszett neki! ♥" - ahogy azt a facebookon is írtam. =)
<3 <3 <3 <3 <3 <3
Vicces egy nap
A napom nagy részét nem töltöttem itthon. Ennek ellenére egész nap John Butlert hallgattam - fejben. XD <3
Épp csak leszálltam a buszról, amikor hívtak, hogy a hatósági bizim megérkezett, úgyhogy nem kellett elmennem nagyon messze, nagyon eldugott helyre valami igazolást vagy másolatot kérni róla. =) Ez nagymértékben megkönnyítette a helyzetemet. Vettem jegyet, aztán elmentem az üzemorvoshoz. Vicces volt. Mire beértem, olyan szép kis gyomorgörcsöm volt, mint állat. Utálok idegenek előtt levetkőzni, neki meg ugye meg kellett hallgatnia a lélegzetvételemet, a szívemet. Utálok vérnyomást mérni, de azt is kellett. Ráadásul nem beszélt túl szépen, hadart, motyogott és némi akcentussal. És nem volt sem kedves, sem jófej, mindent háromszor parancsolt meg nekem. XD Na nem baj. A fő gondom amúgy az volt, hogy volt egy üzemi baleset, a pasi meg megmutogatta harci sérülését a nőkollégáknak. Namármost... én nem bírom a vért! XD Filmvásznon és olvasni/írni nem gond, de élőben... Elfogott a hányinger, éreztem, hogy a gyomrom összemegy és liftezni kezd. Elfordultam, kínosan röhögtem és azon rimánkodtam, hogy minél előbb eltűnjön a pasi. Nem haragszom rá, jófej is volt, de igen emberpróbáló volt a szitu vele. XD
Utána elugrottam a suliba, ahova áttették. Mire megtaláltam... Uhh és az a hely... *fintorog* Gyász.
A tanárok is nagyon szívesen visszamennének a Móriczra, de sajnos ez nincs kilátásban. Pedig annyira szép, kulturált és biztonságos lett a suli előtt. T_T Kaptam igazolást, remélem, holnap beérik azzal, mert nincs kedvem még egy kiruccanást tenni, noha nagyon jó volt látni a régi tanáraimat. =)
A WestEndben várakoztam, míg a Párom végzett a munkával, addig írtam. Be is fejeztem egy újabb fejezetet. Termelek most rendesen. Hamarosan lehet, hogy nem lesz rá időm, alkalmam. Nem tudom. Azért próbálkozom haladni az egyéb feladataimmal is - sikertelenül. ^^;;;;; És figyelem magam. =D
Pusza mindenkinek!
Épp csak leszálltam a buszról, amikor hívtak, hogy a hatósági bizim megérkezett, úgyhogy nem kellett elmennem nagyon messze, nagyon eldugott helyre valami igazolást vagy másolatot kérni róla. =) Ez nagymértékben megkönnyítette a helyzetemet. Vettem jegyet, aztán elmentem az üzemorvoshoz. Vicces volt. Mire beértem, olyan szép kis gyomorgörcsöm volt, mint állat. Utálok idegenek előtt levetkőzni, neki meg ugye meg kellett hallgatnia a lélegzetvételemet, a szívemet. Utálok vérnyomást mérni, de azt is kellett. Ráadásul nem beszélt túl szépen, hadart, motyogott és némi akcentussal. És nem volt sem kedves, sem jófej, mindent háromszor parancsolt meg nekem. XD Na nem baj. A fő gondom amúgy az volt, hogy volt egy üzemi baleset, a pasi meg megmutogatta harci sérülését a nőkollégáknak. Namármost... én nem bírom a vért! XD Filmvásznon és olvasni/írni nem gond, de élőben... Elfogott a hányinger, éreztem, hogy a gyomrom összemegy és liftezni kezd. Elfordultam, kínosan röhögtem és azon rimánkodtam, hogy minél előbb eltűnjön a pasi. Nem haragszom rá, jófej is volt, de igen emberpróbáló volt a szitu vele. XD
Utána elugrottam a suliba, ahova áttették. Mire megtaláltam... Uhh és az a hely... *fintorog* Gyász.
A tanárok is nagyon szívesen visszamennének a Móriczra, de sajnos ez nincs kilátásban. Pedig annyira szép, kulturált és biztonságos lett a suli előtt. T_T Kaptam igazolást, remélem, holnap beérik azzal, mert nincs kedvem még egy kiruccanást tenni, noha nagyon jó volt látni a régi tanáraimat. =)
A WestEndben várakoztam, míg a Párom végzett a munkával, addig írtam. Be is fejeztem egy újabb fejezetet. Termelek most rendesen. Hamarosan lehet, hogy nem lesz rá időm, alkalmam. Nem tudom. Azért próbálkozom haladni az egyéb feladataimmal is - sikertelenül. ^^;;;;; És figyelem magam. =D
Pusza mindenkinek!
Írás és élet
Alapvetően korábbra állítottam magamnak ébresztőt, mint kellett volna, mert tegnap is elszórakoztam az időm egy részét, erre egy órával korábban felébredtem. De pontosan egy órával előbb!
Nem tudom, miért nem bírom megvárni a csörgést... =/ Nagyon bosszant, mert alapvetően mindig sikerült jó későn eltennem magam aludni, s most, hogy még előbb is ébredtem a kelleténél, nem érzem magam valami komfortosan. =S
A tegnapi napomat is írással töltöttem. Voltam a szemészeten leletért, így ma el tudok menni az üzemorvoshoz, utána viszont megint kiírtam magamból két fejezetnyi írást. A barátnémnak nagyon tetszik, amit produkálok, ez pedig még jobban lelkesít, noha egyébként is lelkes vagyok. Végre írhatok! =) És szerencsére folyamként jön az ihlet. =) Ráadásul gördülékenyen megy. Tény, hogy nincs olyan teljes átélés bennem a történettel szemben, mint korábban volt, de már nem ejt kétségbe. =) Kicsit vissza-vissza kell olvasnom, de ennyi úgy vélem, belefér. ^^ Ezenkívül eredetinek érzem a csavarokat, amiket beleszövök a sztoriba. =) Azt is megfigyeltem, hogy ki-be tudom kapcsolni, hogy legyen-e ihletem, vagy sem, már nem az irányít engem, s könnyebben vissza tudom idézni, amit megálmodtam. =) A visszaidézésnél kimaradhatnak részek, de csak lényegtelenebbek. Jah! És tudok egyszerre történetet szőni és valami egészen mást csinálni. Az is igaz, hogy most nem ébrenálmodom...
Két napja ez szól, gondoltam, megosztom veletek is. Szerintem gyönyörű.
Nem tudom, miért nem bírom megvárni a csörgést... =/ Nagyon bosszant, mert alapvetően mindig sikerült jó későn eltennem magam aludni, s most, hogy még előbb is ébredtem a kelleténél, nem érzem magam valami komfortosan. =S
A tegnapi napomat is írással töltöttem. Voltam a szemészeten leletért, így ma el tudok menni az üzemorvoshoz, utána viszont megint kiírtam magamból két fejezetnyi írást. A barátnémnak nagyon tetszik, amit produkálok, ez pedig még jobban lelkesít, noha egyébként is lelkes vagyok. Végre írhatok! =) És szerencsére folyamként jön az ihlet. =) Ráadásul gördülékenyen megy. Tény, hogy nincs olyan teljes átélés bennem a történettel szemben, mint korábban volt, de már nem ejt kétségbe. =) Kicsit vissza-vissza kell olvasnom, de ennyi úgy vélem, belefér. ^^ Ezenkívül eredetinek érzem a csavarokat, amiket beleszövök a sztoriba. =) Azt is megfigyeltem, hogy ki-be tudom kapcsolni, hogy legyen-e ihletem, vagy sem, már nem az irányít engem, s könnyebben vissza tudom idézni, amit megálmodtam. =) A visszaidézésnél kimaradhatnak részek, de csak lényegtelenebbek. Jah! És tudok egyszerre történetet szőni és valami egészen mást csinálni. Az is igaz, hogy most nem ébrenálmodom...
Két napja ez szól, gondoltam, megosztom veletek is. Szerintem gyönyörű.
Nagyon jól nyomja a pasi, engem az első alkalommal levett a lábamról. Csak néztem a kezét és hallgattam a dallamokat... Láw.. <3
Villámpost
A vasárnapom, a tegnapom és a mai napom is az írás jegyében telik. =) Van ihletem és kikaptam feladatnak is, hogy írjak, s közben figyeljem magam. Tetszik ez a feladat, bár még ezer más van mellette.
Hamarosan jelentkezem hosszabb élménybeszámolóval is, addig is pusza mindenkinek! =*
Ja, és a reggeli feeling:
"Most ezt kell megtanulnod, hogy ha sok a dolog, ne pánikolj be, ..." - Nem pánikolok! Nem pánikolok! Dehogy! *fejvesztve rohangál, sikítozik* :D
Csak ennyire voltam lökött. XD
Hamarosan jelentkezem hosszabb élménybeszámolóval is, addig is pusza mindenkinek! =*
Ja, és a reggeli feeling:
"Most ezt kell megtanulnod, hogy ha sok a dolog, ne pánikolj be, ..." - Nem pánikolok! Nem pánikolok! Dehogy! *fejvesztve rohangál, sikítozik* :D
Csak ennyire voltam lökött. XD
Gyors szemezgetés
Rég volt már olyan post, amiben egy márka ruháit vesézem ki. A teljesség igénye nélkül most csak azokat szeretném egy helyen látni, amiket Bene küldött, hogy nézzem meg. =)
Ez a szoknya nekem nagyon tetszik. Egyszerű, a dísze remek és ízléses. =)
Ebben a két színben is nagyon kellemes szerintem.
Persze az elsőt nem körözik le. =D
Ez a ruha elvarázsolt. =D
Olyan, mintha egy függönyből lenne elkészítve, mégis talán pont ezért tetszik annyira. ^^ Kellemes a kontraszt a fekete szalaggal, s mivel tökéletesen dísztelen, szerintem könnyű koordinálni is. =)
Erről a ruháról igazából azt gondolom, hogy nem rossz.
Nem az igazi, de a rózsával egyszerűen nagyon beletaláltak nálam valamibe, amitől az egész nagyon tetszik. =) A színét nem gondolom, hogy jól választanám meg, ha emellett döntenék, nem áll hozzám közel, nem hinném, hogy passzolna hozzám, annyira nem is tetszik, de valami másban nagyon tetszene. Gondoltam most melegebb színekre, barnára és narancsra. Abban tetszene is szerintem. =D
Ez a ruha a maga egyszerűségével és színével belopta magát a szívembe. =)
Nagyon szép a háta is. =)
Igazán kellemes, több színben is el tudom képzelni, amiben jól nézne ki. Itt most nem hiányolom a kontrasztot sem, nagyon lágy attól, hogy nincsenek eltérő színek benne. =)
Ennek a ruhának a színe és a szabása fogott meg.
A masni és annak a mentén való varrás nem tetszik. Szerintem nem kellene látszódnia a varrásnak, legyen egybe simuló az egész, akkor nagyon kellemessé válik. Vagy valamilyen derékmasnit tudok elképzelni egy szalagból ehhez a ruhához. =)
Ez a ruha fantasztikus édes! *.*
Bene szerint hasonlít az Őszikére, én nem tudom, talán egy kicsit.
Nagyon megfogott az anyag mintája.
Hát nem cuki?! *_*
Abszolút egyszerű szabású darab, csak a mintája különleges.
Beleszerettem. ^.^
Ez erősen olyan szerintem, mint egy Mary Magdalene ruha. =)
Tetszik ez a bársonyos bordó, a két lépcsős szoknya és a teljesen egyszerű kivitelezés. A masnit nem hiányolnám róla, de jól mutat rajta. =) Bársonyszínű kékkel és zölddel is el tudom képzelni, meg akár barnával. =)
Nagyon szép a háta, s tetszik, hogy a szalag nem egyszínű a ruha színével.
Így akár a masni is lehet ebből a színből, de úgy is tökéletes, hogy csak a szalag üt el. =)
Ez fogott meg igazán még ebben a ruhában, hogy végig van vezetve rajta csipke.
Fantasztikusan gyönyörű. =)
Egyelőre ennyi jött. =) Néztem még párat, de azok nem tetszettek annyira, hogy lejegyezzem őket. =)
Utoljára hagytam Nana blogjában megismert két imádott darabot. Ezekért is meg vagyok veszve. =D
Szerintem hihetetlenül kawaii. *.*
Nagyon szép. <3
Szerelmes vagyok. <3
A két anyag, amiből készült, szerintem irtózatosan szép. =)
Dolgos nap =)
Ma voltam bent négy tárgyaláson. =) Egészen érdekes és tanulságos élmények voltak. =) Figyeltem a bíróm beszédét és megrémültem, milyen gyors. Hadart. Láttam az írását. Ijesztően kivehetetlenek voltak a szavak. Nagyon figyeltem, de a számokat olyan hihetetlen módon eldarálta, hogy kicsit összeszorult a gyomrom, ha majd nekem kell leírnom a magnófelvételre mondott szöveget, mit fogok belőle érteni. Aztán megbeszéltük, hogy amikor "nekem" diktál, kicsit lassabb lesz, formáltabban mondja ki a számokat és mellékel az írásához egy értelmező lapot. =) Humoros, kedves és figyelmes ember. Kedvelem. =) A szobatársa a névrokona, sokkal zárkózóbb. Olyan csendes, de őrült zseninek tűnik nekem. Ő magáz, nagyon udvarias és egy kicsit talán távtartó. Vagy csak félénk? Nem tudom. ^^;; Kezdeményezett velem párszor beszélgetést, de aztán belemerült a munkájába, meg elkezdődtek a tárgyalásai. =) Viszont néztem, van egy kisgyereke, aki egészen fantasztikus lehet. Olyan mesteri rajzot készített az apjáról, hogy meglepődtem! =D De tényleg. Alig ment ki a vonalból, figyelt arra, hogy apuka nem csak sima kék, hanem kockás inget kapjon, kidolgozott gombok kerüljenek a zakójára, sőt... Most kapaszkodjatok meg! A szemüveg mögötti rész sötétebb lett, mint az arc többi része - egyébként nagyon egyenletes színezésű volt a rajz -, s volt két kis fénycsillám is érzékeltetve a rajzon. Nem bírtam betelni a rajzzal. Egyszerűen fantasztikus! =) Nagyon ügyes, tanulékony és zseni lehet a gyerek is. =)
Mai adag zene:
Jason Delüro - In my head
Ahogy ültem bent az egyik tárgyaláson, eszembe jutott valami. Az méghozzá, hogy hajdanán mondták, hogy nekem fekszik a jog, kéne tanulnom. Azt feleltem rá, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy értenék belőle valamit. Nem is értettem, engem hogy hozhattak össze a joggal, tőlem nagyon távol áll, gondoltam. Erre tessék, egy bíróságon dolgozom. XD Aztán az jutott eszembe, hogy mindenhez értek egy kicsit, tanultam gazdaságot, most jogot fogok, önszorgalomból magyart "tanultam", ... Mi lesz így velem? XD De ez nem aggaszt. =)
Ma tudtam kicsit beszélni apuval. Nem volt itthon a barátnője, ő is ráért kicsit diskurálni velem, úgyhogy elújságoltam neki a napi jó dolgokat, beszélgettünk erről-arról. =) Nemrég beszéltem a mamámmal, holnap megyek hozzá "meseebédre". Ő "nyaralt", nekem meg majd a melóval kapcsolatban lesz mit mesélnem. =) Azon gondolkodom, hogy este meg benézhetnénk Anyuhoz. De még az is lehet, hogy nem holnap, hanem holnapután, vagy azután fogunk. =) Meglátjuk. =D
Elfáradtam. =)
Boldog vagyok.
Puszi mindenkinek!
Mai adag zene:
Jason Delüro - In my head
Ahogy ültem bent az egyik tárgyaláson, eszembe jutott valami. Az méghozzá, hogy hajdanán mondták, hogy nekem fekszik a jog, kéne tanulnom. Azt feleltem rá, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy értenék belőle valamit. Nem is értettem, engem hogy hozhattak össze a joggal, tőlem nagyon távol áll, gondoltam. Erre tessék, egy bíróságon dolgozom. XD Aztán az jutott eszembe, hogy mindenhez értek egy kicsit, tanultam gazdaságot, most jogot fogok, önszorgalomból magyart "tanultam", ... Mi lesz így velem? XD De ez nem aggaszt. =)
Ma tudtam kicsit beszélni apuval. Nem volt itthon a barátnője, ő is ráért kicsit diskurálni velem, úgyhogy elújságoltam neki a napi jó dolgokat, beszélgettünk erről-arról. =) Nemrég beszéltem a mamámmal, holnap megyek hozzá "meseebédre". Ő "nyaralt", nekem meg majd a melóval kapcsolatban lesz mit mesélnem. =) Azon gondolkodom, hogy este meg benézhetnénk Anyuhoz. De még az is lehet, hogy nem holnap, hanem holnapután, vagy azután fogunk. =) Meglátjuk. =D
Elfáradtam. =)
Boldog vagyok.
Puszi mindenkinek!
Szabadság a szabályok közt
Nem volt sok kedvem kikelni az ágyból, pedig mára is akadt dolgom. Megint óracsörgés előtt ébredtem, s ilyenkor nem tudok mit kezdeni magammal, mert húz az álomvilág vissza magába, de a tudatomban már peregnek azok a gondolatok, hogy mit kell csinálnom azon a napon, hogy csinálom, milyen sorrendben, mit fogok mondani, mi lesz holnap, ... Elég kettős és magával ragadó folyamat. Régen mindig felpattant a szemem, éber voltam, indultam a dolgomra. Most, hogy kimaradt a suli és a munka közt jó sok hónap, hozzászoktam ahhoz, hogy tök mindegy, mikor fekszem le és mikor ébredek fel. Egyszerűen nem számított. Most viszont időben kell lefeküdnöm, hogy fel tudjak kelni reggel. És az a baj, hogy a lustaság és a kötelességtudat nagyon jól megfér bennem. =/
Felkötöttem a hajam és nyomtam bele két gumit, egyet a copf közepébe, egyet a végébe. Ez volt ma a frizurám. A fülembe az egyik anyutól kapott darabot tettem, kicsi kő, strasszos, amiből nagyon vékony szálon egy fekete szív lóg alá, ami előtt egy kövecskékből kirakott, kisebb van. Ha mozgatom a fejem, csilingel, s ezt nagyon szeretem. Az új pulcsim vettem fel, amiben nagyon jól éreztem magam. Fekete-fehér-szürke csíkos, rövid ujjú, nagyon bő nyakú, de kissé garbós nyaka is van sötétszürke anyagból, meg ujja is ugyanebből. Nagyon kellemes darab. Csinálnék fotót, csak nincs mivel. =/ Egy szűk farmert vettem fel, szürkéskéket. Mindig bő szárú nadrágokat hordok, ezért vagyok oda, de ennek szűk a szára. Kicsit aggódtam, hogy tornacipővel gázul fog kinézni a megítélésem szerint, de csizmát, vagy magas sarkú cipőt nem akartam venni, a babacipőknek meg lejárt az időszakuk. Így hát maradt a tornacipőm - festés óta virít rajta egy kék festékpaca, ami tök úgy néz ki, mint egy sárkány.
Nem túl jó kép, de szemlélteti:
Mai kedvencek:
3OH!3 feat. Neon Hitch - Follow me down
Kökény Attila - Rád gondolok, és a sírás fojtogat
Tolvai Renáta - The show must go on
Egyébként miután hazajöttem, paradicsomos tésztát ettem. Nagyon szeretem, bár anyu jobbat csinál, de majd egyszer én is leszek annyira jó, mint ő. =) Visszatettem a pirszingem, mert azt mindig kiveszem, ha fotózásra megyek. Ma meg "igazolványképet" csináltattam (kisebbet annál, ezért van macskakörömben), miután végeztem a közjegyzővel. =) Nem, nem öltem meg. XD Utána meg rám tört, hogy táncolnom és énekelnem kell. Egyedül voltam itthon, semmi sem gátolt abban, hogy kieresszem a hangomat. Annyira jó érzés volt. És a tánc is igazán jól esett. ^^
Azt hiszem, csak ennyit akartam. =)
Felkötöttem a hajam és nyomtam bele két gumit, egyet a copf közepébe, egyet a végébe. Ez volt ma a frizurám. A fülembe az egyik anyutól kapott darabot tettem, kicsi kő, strasszos, amiből nagyon vékony szálon egy fekete szív lóg alá, ami előtt egy kövecskékből kirakott, kisebb van. Ha mozgatom a fejem, csilingel, s ezt nagyon szeretem. Az új pulcsim vettem fel, amiben nagyon jól éreztem magam. Fekete-fehér-szürke csíkos, rövid ujjú, nagyon bő nyakú, de kissé garbós nyaka is van sötétszürke anyagból, meg ujja is ugyanebből. Nagyon kellemes darab. Csinálnék fotót, csak nincs mivel. =/ Egy szűk farmert vettem fel, szürkéskéket. Mindig bő szárú nadrágokat hordok, ezért vagyok oda, de ennek szűk a szára. Kicsit aggódtam, hogy tornacipővel gázul fog kinézni a megítélésem szerint, de csizmát, vagy magas sarkú cipőt nem akartam venni, a babacipőknek meg lejárt az időszakuk. Így hát maradt a tornacipőm - festés óta virít rajta egy kék festékpaca, ami tök úgy néz ki, mint egy sárkány.
Nem túl jó kép, de szemlélteti:
Mai kedvencek:
3OH!3 feat. Neon Hitch - Follow me down
Kökény Attila - Rád gondolok, és a sírás fojtogat
Tolvai Renáta - The show must go on
Egyébként miután hazajöttem, paradicsomos tésztát ettem. Nagyon szeretem, bár anyu jobbat csinál, de majd egyszer én is leszek annyira jó, mint ő. =) Visszatettem a pirszingem, mert azt mindig kiveszem, ha fotózásra megyek. Ma meg "igazolványképet" csináltattam (kisebbet annál, ezért van macskakörömben), miután végeztem a közjegyzővel. =) Nem, nem öltem meg. XD Utána meg rám tört, hogy táncolnom és énekelnem kell. Egyedül voltam itthon, semmi sem gátolt abban, hogy kieresszem a hangomat. Annyira jó érzés volt. És a tánc is igazán jól esett. ^^
Azt hiszem, csak ennyit akartam. =)
Mai kiruccanás
15:30 - most értem haza. A postán egy órát szenvedtem, mire feladtam a cuccost, s marhán remélem, hogy jól töltöttem ki. =/ Nem vagyok funkcionális analfabéta, de ilyen hivatalos ügyekben mindig elbizonytalanodom. A szemésznél csak időpontot tudtam kérni, ami szerintem nem kafis, de hát ez van. Jövő keddre kaptam, ez a nagyon nem kafis. =S De szerencsére az orvosi igazolás megvan. Igaz, hogy háromnegyed kettőre már ott voltam, s három óra volt, mikor bejutottam - ami az én saram, mivel nénikék türelmetlenkedtek (sosem értem meg, miért és hova sietnek - lemaradnak a sorozataikról? na jó, ez szemét volt... de attól még nem értem őket), nekem meg nem volt kedvem azon morfondírozni, vajon mit mondanak a hátam mögött. Az öregek közutálat tárgyának nézik a fiatalokat. Gáz. XD Na mindegy. Holnap meg valszeg kelhetek fel és mehetek Budaörsre hitelesíteni, meg fényképezkedni. Ollállá. =D Csütörtökre meg meg kell írnom a kérvényt, meg a papírt, meg mittomén, még mit kell csinálnom, mert bemegyek a bírómhoz és akkor már tudjak leadni dolgokat. =) Nehogy azt higgyék, csak várom a csodát. =D
Egyébként jó napom volt. Ma is sokat sétáltam, pár kilométert csupán, de jól esett. Gondolkodtam, hogy beugorjak a mamáim valamelyikéhez, meg ilyesmi, de aztán úgy döntöttem, majd máskor. Haladok a Napfogyatkozással. Izgalmas, kellemes. Szerencsére rengeteg Jacobos rész van és Edwardnak is oda van kicsit kozmálva. =) Én nem tűrtem volna olyan jól a dolgokat, mint Bella, több lett volna a dühroham, veszekedésekben lehet, hogy nagyobb kiabálást csapok, indulatosabban kezelem a dolgokat, de hát én nem vagyok Bella. =) Igazán kíváncsi vagyok a Hajnalhasadásra, egyre jobban. És azt hiszem, az eddigiektől eltérően a könyvet előbb fogom olvasni, mint látni a filmet. =) Ami igazából jó, mert Meyer és a fordító jól írnak. =) Néhol vannak hibák, de megesik az ilyesmi. =)
Na mindegy. Most megyek enni, aztán nem is tudom... Olvasok tovább? *nevet*
Egyébként jó napom volt. Ma is sokat sétáltam, pár kilométert csupán, de jól esett. Gondolkodtam, hogy beugorjak a mamáim valamelyikéhez, meg ilyesmi, de aztán úgy döntöttem, majd máskor. Haladok a Napfogyatkozással. Izgalmas, kellemes. Szerencsére rengeteg Jacobos rész van és Edwardnak is oda van kicsit kozmálva. =) Én nem tűrtem volna olyan jól a dolgokat, mint Bella, több lett volna a dühroham, veszekedésekben lehet, hogy nagyobb kiabálást csapok, indulatosabban kezelem a dolgokat, de hát én nem vagyok Bella. =) Igazán kíváncsi vagyok a Hajnalhasadásra, egyre jobban. És azt hiszem, az eddigiektől eltérően a könyvet előbb fogom olvasni, mint látni a filmet. =) Ami igazából jó, mert Meyer és a fordító jól írnak. =) Néhol vannak hibák, de megesik az ilyesmi. =)
Na mindegy. Most megyek enni, aztán nem is tudom... Olvasok tovább? *nevet*
Mesék, rajzfilmek, animék
Eredetileg azért kezdtem el írni blogot, mert eszembe jutott egy csomó minden a gyerekkoromról. =) A facebookon most a népesség nagy része a gyerekkor szellemét visszahozó tevékenységeket folytat - kitettük a kedvenc rajzfilmünk legkedveltebb karakterét, beszélgetéseket folytatunk ezügyben, ... =) Szerintem ez nagyon jó dolog. A Bátyám azt írta, egy bolond százat csinál és igen, valahol igaza van, de jó érzés abba a közösségbe tartozni, akik vállalják, hogy jó volt gyereknek lenni és a gyerek-szellemet nem szabad elengedni, mert aki végleg és teljesen felnő, az valahol elfelejt élni. Mert a felnőtt élet tök nehéz, gyereknek lenni könnyű és vidám dolog volt. Szóval nekem ez az egész nagyon tetszik, kevés kezdeményezéssel szoktam egyetérteni, az ilyen továbbküldős cuccokat is általában csak annak küldöm tovább, akitől kaptam, vagy írok neki egy köszit, s kész. Egyszerűen csak ritka, ha valami megtetszik. Amiket bírok még, hogy hány évesen hogy gondolkodtunk egy-egy dologról. A sörről szerintem nagyon mókás a gondolatmenet. =D
Az a fura, hogy én először teljesen megrémültem, mert nem jutott eszembe egy mese sem, amit én gyerekként imádtam. Segítséget kértem a Google-től, beírtam, hogy Disney és elkezdtem nézegetni a találatokat. Itt ért újra a felismerés, hogy rengeteg rajzfilmet nem is ismerek. ^^;; Aladdint szerettem, de nem nevezném kedvencnek. Aladdin jóképű a megítélésem szerint, fürge, bátor és lovagias hősszerelmes, Jasmine nagyon szép, de ez valahogy nem bizonyult elégnek. Mikeyt nem szerettem igazán, A dzsungel könyvét mióta csak ismerem, zenében szeretem. A rajzfilm nem körözte le a Beindul a pofonofont. =) "Nincs mit ints! Megy a bal! Egy nagy mancs betakar. Mint egy pincspofa, belapul az orr. És akkor szán is már Balu tán, ám a nagy bal után megy, sőt száll a szélben a jobb! (...)" Gyerekkorom egyik nagy-nagy-nagy kedvence. Egyszerűen imádtam, rongyosra hallgattam. Még alsóban előadtunk belőle egy megkomponált jelenetet az Egy majomban őrlünkre. =D Feketére maszkírozva, a hajunkat fülekké fogva, fekete ruhákban, hosszú farokkal ugrabugráltunk a színpadon egy Ki Mit Tud alkalmával. Még fényképeim is vannak! =D Sőt, előtte két osztálytársnőmmel énekeltünk, mindhárman csinos kis ruhában, kettőnknek már felfogva két kis gombócba a haja... nagyon vicces kép! =D Pláne, hogy tátott szájjal énekelek. XD Az nagyon naaaagy! (Nem, nem fogom feltenni.)
Aztán mentem tovább a soron. Micimackót utáltam, unalmasnak és bugyutának találtam. Bambit nem láttam. Csipkerózsikát, Anasztáziát, Hamupipőkét nem láttam - fiús lány voltam, az ilyen mesék nem is érdekeltek. A hercegnők és hercegek világa nem kötött le. ^^;; Hófehérkét láttam, de az "Aha, ez is megvolt."-on kívül több érzelem nem fűződött hozzá. Jó-jó, az a jelenet, amikor a csúf boszorka előveszi a fényesre suvickolt almát, azért tetszett. =D De nekem volt egy gyönyörű Grimm könyvem, ahol sokkal félelmetesebbre megrajzolták a boszorkányt, szebbre a Hőfehérkét, viccesebbre a hét törpét. *.* Na AZ már valami volt! =) Azt a könyvet nagyon szerettem, nagy becsben is tartottam. Aztán a testvérem összefirkálta? Úgy rémlik, hogy igen, meg kitépett belőle lapokat. T_T Szörnyűséges tett! Az egy igazán csodálatos könyv volt, a mai mesekönyvek jó része elbújhatna mögötte.
Plútót aranyosnak találtam, Goofie szeritem idétlen volt, a Kacsameséket szívesen néztem. Amit szerettem, az a Csipet csapat volt. Nagyon bírtam a mókusokat és a kalandjaikat. Meg imádtam a Gumimacikat! *_* Bár évekkel később visszanézve igazából fogalmam sem volt, mit találtam benne olyan izgalmasnak és érdekesnek. ^^;; Rajongtam a Sailor moonért és a Dragon ballért, amiktől anyu eltiltott, mert szerinte azok nem mesék - és mi tudjuk, hogy valóban nem mesék, hanem animék, és tudjuk azt is, hogy a kettő közt mi az alapvető különbség (remélem) -, utálta, ahogy sikítoznak, kiabálnak benne, ahogy ölik egymást a karakterek, folyik a vér és a könny. ^^;; A Hupikék törpikéket utáltam, szerintem szörnyen idegesítőek voltak. XD Aztán ugyanúgy utálat tárgyát képezte a Krisztofóró és a Süsü is. ^^;; Viszont a mamámnál volt egy A Futrinka utca lakói mesekönyv. Az az igazi régi, még apáé volt. Azt nagyon szerettem! =D A cica volt a kedvencem, szerintem annyira szép volt. S láttam a tévében is, ott nem volt annyira izgalmas, de a cicusnak nagyon jó hangot adtak, azt nagyon szerettem. =)
A Kis hableányt néztem, szerettem is, főleg a főcímdalát. A Micimackó zenéjét is szerettem, kívülről tudtam. A kedvenc karakterem belőle amúgy a Nyúl volt, de csak addig voltam hajlandó nézni a mesét, amíg kiderült számomra, lesz-e benne Nyúl, vagy sem. XD Amit nagyon szerettem még, az a Balu kapitány volt. *.* A repülőgépek és kalózok világa nagyon vonzó volt a számomra, minden karaktert nagyon kedveltem a hisztis Bekit is, meg Don Kartácsot. =) Gyerekkorom nagy kedvence volt az Oroszlánkirály, de aztán rájöttem, hogy ha őszinte akarok lenni, beismerem, hogy amíg az akkori legjobb barátnőmmel nem lettünk jóban, nem is tudtam a létezéséről. Utána egyszer volt alkalmam megnézni, mert az unokaöcséimnek megvolt és elhozták a mamához, hogy mi is láthassuk a tesómmal, de igazából csak arra emlékeztem belőle nagyon sokáig, hogy nagyon tetszett, a zenék iszonyúan szépek voltak benne és sírtam rajta. =) Szóval az Oroszlánkirály, mint facebook profilkép, elvetődött, hiszen az nem az én régi nagy kedvencem volt. Közel sem néztem meg olyan sokszor, ismertem olyan jól és imádtam annyira, mint az a barátosném. =)
Gondolkodtam, gondolkodtam és akkor hirtelen megtaláltam egy Macskaarisztokraták képet. És megvolt az "Ezaz!" érzés. =) Nagyon sokszor láttam, imádtam. Nagyon tetszett a története, talán az egyik első volt, ami olyan történet volt, hogy beszélő állatok voltak benne. =) Nem is tudtam eldönteni, melyik karakter legyen a nagy kedvencem, a gyönyörű macskaanyuka, a sértődékeny lánya, vagy a két fia közül valamelyik, esetleg az udvarlója. Abban a sztoriban megvoltak a számomra nagy klisék, a kecses nő, a gáláns lovag, a virgonc gyerekek, a nehéz élet, a szerelem és a boldogság, a zene és a jó hangulat szeretete. "Minden ember macska nem lehet. Pedig a macska tudja csak a nagy titkokat." - énekeltük kórusban és azóta ez igazolódott az életemben. =) Macskaimádatomnak szóval ilyen régi és mély gyökere van - mint ráébredtem tegnap. =D
Nagyon szerettem egyébként a Charlie, minden kutya a Mennybe jut című rajzfilmet is. Azt is rongyosra néztem, s mára szállóige lett egy párbeszédidézet belőle. "- Charlie, ugye találkozunk még? -Persze, hiszen tudod, hogy a búcsú sosem végleges.", ez méghozzá. Annyira igaz, annyira üt, annyira szeretem... Az egyik legmeghatóbb jelenet volt a számomra, amikor egymás szemében meglátják önmagukat a kislánnyal és ezt mondják egymásnak. Belém égett, egyszerűen tudtam szabadulni tőle. Nagyon mély hatást tett rám. Egyébként a mesét szörnyűnek találtam, nem szerettem a rajzolását, sok olyan képet és jelenetet használtak benne, ami nem tetszett, mégis imádtam a története és a karakterei miatt. Charlie annyira... nem tökéletes... annyira esendő, romlott és jóra vágyó... Charlie számomra nagyon reális lény volt. Lopott, csalt, hazudott, aztán ezeket elkezdte jóra használni, pizzát lopott a kicsiknek például, vagy ahogy a virágágyásból leste a családot kapott kislányt, ... Az is nagyon nagy gondolatébresztő így utólag, ahogy megszökött a Mennyből. Fantasztikus darab! ^^ Egyébként még most is azt gondolom, hogy szegény Charlie annyira csúnya... XD Ezt most találtam: "Minden kutya a mennybe jut, mert nem olyanok, mint az emberek. A kutyák természetüknél fogva jók és hűségesek.". =) És mint kiderült, a mese egyidős velem. ^^
Volt még egy mese, amit hasonlóan paradox módon szerettem és utáltam egyszerre. Charliet nagyon szerettem, de A hercegnő és a kobold nagyobb ellentétet váltott ki belőlem. Kezdetben nagyon utáltam, mert csúnyának ítéltem a rajzolását, rémesnek a történetet, mégis valahol mélyen nagyon szerettem. Nem igazán tudom ezt megmagyarázni, valami visszavonzott hozzá.
A Szaffival is hasonlóan voltam, nem szerettem annyira, mégis ha adta a tévé, nekem meg kellett néznem. =) De Cápali és Cápeti ugyanez, egyszerűen ki nem állhattam őket, valahogy mégis jó volt hallani a zenéjüket. XD A Mézga családot viszont tényleg nem szerettem. Bosszantó volt, főleg azért, mert a tesóm azzal piszkált, hogy "Kriszta tiszta gyagya, de vizes az agya.". XD A Maja, a méhecskét se szerettem, valahogy mégis mindig a tévé elé ragasztott. XD A tininindzsa teknőcöket viszont nagyon szerettem, bár ritkán láttam. =D Volt egy ilyen is, hogy Denver, az utolsó dinoszaurusz, arra nem igazán emlékszem, de tetszett nekem Denver. =)
Közben megtaláltam a Gumimaci openingjét. =) Igazából azért ezt szúrom be, mert ezen látszik, hogy régen milyen érdekes és egyszerű volt az RTL klub sémája. =)
Közben rájöttem, hogy volt ilyen is, hogy Pumukli. Ááá, azzal ki lehetett kergetni a világból. XD Nagyon nem tetszett, hogy a valós világban megjelent egy vörös hajú kis borzalom és rosszaságokat csinált. XD Meg volt ilyen, hogy Héj, Arnold!, amit néztem, mert viccesnek találtam, de igazán nem kedveltem. ^^;; A nagy ho-ho-ho horgász viszont kedvelt volt. "Ha itt a nyár, ugye komám, a szív a víznek szalutál és vígan lépdel, akár a tornász, így megy a nagy ho-ho-ho horgász." Feledhetetlen. Akkoriban még a meseírók és szinkronírók nagyon jók voltak. Én nem szerettem a Frédi és Bénit, de már akkor elismertem, hogy milyen frappáns benne a duma. =) Más nyelven biztosan élvezhetetlen, számomra amúgy sem sok élvezet volt benne, de amikor elkezdtem odafigyelni, mit és hogyan mondanak a szereplők, akkor azt mondtam, nézhető alkotmány. =D
Tele van humorral, játékos, gyereknek való humorral. Milyen agyamentség már, hogy Balu ledarál a propellerben egy ananászt, ami aztán Don Kartács szemeire kerül, mint szemüveg, majd az orrára, mint szájzár? És mégis mennyire frappáns és vicces! A szövege zseniális, a karakterek mind nagyon szerethetőek. Remekek a hanghatások, a szinkronmunka, a történet, egyszerűen zseniális... Kicserélem erre a profilképem. XD
Vuk, volt ilyen is. A könyvet én sírva olvastam fel anyunak, mivel kötelező olvasmány volt a suliban, én meg miután úgy kezdődik, hogy Vuknak meghalnak a szülei és a testvérei, nem voltam hajlandó a kezembe venni, a tanító néni viszont beköpött anyunak, aki arra kötelezett, hogy esténként, míg ő főz, ott üljek a konyhában és hangosan, érthetően olvassam fel neki a könyvet. Mondanom sem kell, sírtam közben és sem hangos, sem érthető nem volt az olvasásom. XD A könyvre nem is emlékszem, de a mesét szerettem. =) Az új, 3D változat, A Kis Vuk viszont egy borzadvány, én nem láttam, nem is nézem meg, de ajánlom a Baaad movies videót róla, amiben lényegében elmondják azt, amit én is gondolok róla. Undorítóan ronda, rémes és gagyi a történet, s ez inkább szégyen, ennél jobbat tudunk mi, magyarok.
Tarzant nem láttam, Én pici pónimból kimaradtam, a Herculest játékban játszottam, a mesét csak felnőtt fejjel sikerült megnézni. =) Viszont németül rengetegszer megnézem a Space Jamet. Talán az volt az egyetlen, amiben nagyon tetszett, hogy a való világba belecsöppen valami rajzolt lény. =D És igen, németül néztem, ugyanis anyuék nekünk nem vettek mesekazettákat, csak azok voltak, amiket a német rokonoktól kaptunk. Nem is tudom, hova lettek, de nekem ez volt az egyik kedvencem. Tapsihapsi és Lola volt a kedvencem. =) A Looney Tunes (Bolondos dallamok) figurák közül Tapsihapsit szerettem a legjobban, néha néztem a Csőrikéset és a Gyalog kakukkosat, de egy idő után idegesítővé váltak a számomra, mert már egy idő után komolyan azt vártam, hogy elkapják és felfalják őket. Dodó pöszesége meg egyszerre volt a számomra különleges és ingerlő. XD A Space Jamben szerettem, de amikor a Bolondos dallamokat adták, akkor inkább elkapcsoltam.
A Százegy kiskutya nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azt hittem, jobb, érdekesebb, de amúgy szerettem. Filmben is megnéztem és úgy is ugyanannyira tetszett, mint mesében. Viszont a Tom és Jerry... na, azt nagyon szerettem. Az ő hajszájuk valahogy sosem vált unalmassá. Rengeteg kazettánk volt ebből a meséből, minden korból. Azt hiszem, anyu vette fel nekünk őket, vagy nem tudom. De németül is sok volt és én nagyon szerettem mindenhogyan. Ők valahogy viccesek voltak, meg sok hülyeséget csináltak, amiken sokat nevettem. =)
Volt ilyen is, hogy Maci Laci. Ááá. XD Nem igazán szerettem, annyira nem tetszett. Voltak gyurmás mesék, meg olyanok, amik csak vonalakból álltak. Mostanában reklámban nyomják, egyszínű háttér és egy kéz mindig rajzolt valamit a képre, az emberke meg csak nyögdécselve beszélt. Ezeket is bírtam, kíváncsi voltam, mi történik velük, mókásnak találtam őket. =)
Most már Papamaci a profilképem facebookon. =D És eldöntöttem, hogy amint lehet, újranézem a Balu kapitányt. <3 ^^
Felsős voltam, amikor nagyon sok rajzfilmet, animét és mesét néztem. Elkezdtem a Sharon naplóját, a Hey, Doug!-ot is, a Detective Conant. Mindet nagyon szerettem, Sharon kalandjai hihetetlenek és szimpatikusak voltak, Dougban nagyon szerettem, ahogy búcsúzik, szoktam alkalmazni. "Ennyi mára, kedves naplóm. Ám illenék még bemutatnom. (...)" Egyszerűen szeretem. A Detective Conant az RTLII-n kezdtem nézni, németül, sokáig el sem tudtam képzelni, hogy magyarul nézzem. De ott rengeteg animét ismertem meg, akkor kezdtem el közeledni a japán dolgok felé. =) Digimon, főleg a második széria fogott meg legjobban, az elsőt adták magyarul is, a másodikat viszont nyelvtanulásra is használtam. Esténként ott ültünk, mert a Dragon Ball Z-et csak akkor adták és fordítottam a tesómnak, aki angolt tanult, hogy körülbelül mi folyik a párbeszédben. Akkoriban hirtelen megugrott a német átlagom négyesre. =) Hazamentem a suliból és animéket néztem, leginkább németül. =D
Akkoriban jutottam hozzá az Oroszlánkirály 2-höz. Addig nagyon vágytam rá, s amikor megkaptam, rongyosra néztem, a dalokat kívülről megtanultam és középiskolában, ha valami bajom volt, megálltam az osztály közepén és elkezdtem énekelni. Ezt énekeltem szinte mindig:
A dal is annyira szívhez szóló és gyönyörű. Egyszerűen szeretem. A kép és a szöveg nagyon szépen összejátszik, még meghatóbbá teszi. =)
Zira hangja nagyon jó, igazán félelmetes anyaoroszlán lett, Kovu meg abszolút imádnivaló. =D Az egész dal, a hangok és a kép, minden annyira misztikus, sötét, mégis varázslatos és lenyűgöző. Legalábbis én mindig így gondoltam. És ahogy énekelgettem ezt, rájöttem, hogy tök nehéz szépen elénekelni. =)
Ezidőtájt kezdtem el megismerni a Disney munkáit. Mackótestvér, Szilaj, ... Azokat, amiket mindig meg akartam nézni, de senkit sem ismertem, akinek megvolt, elmehettem volna hozzá megnézni, vagy kölcsönadta volna, esetleg eljött volna hozzánk megnézni. =)
Nagyon szeretem a történetet, megjelennek benne azok, amik gyerekkorom óta szeretett dolgok. Például az indián, a vadlovak. Újabb állatos mese, de külön tetszett, hogy nem adtak nekik hangot, a történet másképp van elmesélve. Ez valahogy különlegessé teszi. =) Legalábbis a számomra mindenképpen. =)
Egyébként óckodtam ettől a rajzfilmtől. =) Nem tudom, miért. Csöpögősnek találtam. De nagyon örülök, hogy megnéztem. =) Jah, s az egyik betétdalát felhasználtam a Problémák hegyén-hátánban. ^^
Közben rátaláltam Sooby Doora. Blöe! Mindig elkapcsoltam, nagyon bosszantottak a karakterek benne, meg a történet. XD A rajzolása és a zenéje sem tetszett. Viszont a Cartoon network adta a Corage, a gyáva kutyát, ami szerintem rém vicces volt, azt szerettem. =D Volt ilyen is, hogy Vili, a veréb, azt nem néztem. Meg a Minimax adta a Nyomorultakat, ami a másik olyan történet volt, amivel ki lehetett kergetni a világból. ^^;; Szívesen néztem egyébként Magyar népmeséket, nagyon is szívesen. =) Meg volt Kisvakond, amit nem szerettem. XD
Meg még biztos rengeteg minden volt... Most azonban már indulnom kéne a dolgaim után. XD Ha már nem hagytak aludni, legalább legyek velük kész. XD
Az a fura, hogy én először teljesen megrémültem, mert nem jutott eszembe egy mese sem, amit én gyerekként imádtam. Segítséget kértem a Google-től, beírtam, hogy Disney és elkezdtem nézegetni a találatokat. Itt ért újra a felismerés, hogy rengeteg rajzfilmet nem is ismerek. ^^;; Aladdint szerettem, de nem nevezném kedvencnek. Aladdin jóképű a megítélésem szerint, fürge, bátor és lovagias hősszerelmes, Jasmine nagyon szép, de ez valahogy nem bizonyult elégnek. Mikeyt nem szerettem igazán, A dzsungel könyvét mióta csak ismerem, zenében szeretem. A rajzfilm nem körözte le a Beindul a pofonofont. =) "Nincs mit ints! Megy a bal! Egy nagy mancs betakar. Mint egy pincspofa, belapul az orr. És akkor szán is már Balu tán, ám a nagy bal után megy, sőt száll a szélben a jobb! (...)" Gyerekkorom egyik nagy-nagy-nagy kedvence. Egyszerűen imádtam, rongyosra hallgattam. Még alsóban előadtunk belőle egy megkomponált jelenetet az Egy majomban őrlünkre. =D Feketére maszkírozva, a hajunkat fülekké fogva, fekete ruhákban, hosszú farokkal ugrabugráltunk a színpadon egy Ki Mit Tud alkalmával. Még fényképeim is vannak! =D Sőt, előtte két osztálytársnőmmel énekeltünk, mindhárman csinos kis ruhában, kettőnknek már felfogva két kis gombócba a haja... nagyon vicces kép! =D Pláne, hogy tátott szájjal énekelek. XD Az nagyon naaaagy! (Nem, nem fogom feltenni.)
Aztán mentem tovább a soron. Micimackót utáltam, unalmasnak és bugyutának találtam. Bambit nem láttam. Csipkerózsikát, Anasztáziát, Hamupipőkét nem láttam - fiús lány voltam, az ilyen mesék nem is érdekeltek. A hercegnők és hercegek világa nem kötött le. ^^;; Hófehérkét láttam, de az "Aha, ez is megvolt."-on kívül több érzelem nem fűződött hozzá. Jó-jó, az a jelenet, amikor a csúf boszorka előveszi a fényesre suvickolt almát, azért tetszett. =D De nekem volt egy gyönyörű Grimm könyvem, ahol sokkal félelmetesebbre megrajzolták a boszorkányt, szebbre a Hőfehérkét, viccesebbre a hét törpét. *.* Na AZ már valami volt! =) Azt a könyvet nagyon szerettem, nagy becsben is tartottam. Aztán a testvérem összefirkálta? Úgy rémlik, hogy igen, meg kitépett belőle lapokat. T_T Szörnyűséges tett! Az egy igazán csodálatos könyv volt, a mai mesekönyvek jó része elbújhatna mögötte.
Plútót aranyosnak találtam, Goofie szeritem idétlen volt, a Kacsameséket szívesen néztem. Amit szerettem, az a Csipet csapat volt. Nagyon bírtam a mókusokat és a kalandjaikat. Meg imádtam a Gumimacikat! *_* Bár évekkel később visszanézve igazából fogalmam sem volt, mit találtam benne olyan izgalmasnak és érdekesnek. ^^;; Rajongtam a Sailor moonért és a Dragon ballért, amiktől anyu eltiltott, mert szerinte azok nem mesék - és mi tudjuk, hogy valóban nem mesék, hanem animék, és tudjuk azt is, hogy a kettő közt mi az alapvető különbség (remélem) -, utálta, ahogy sikítoznak, kiabálnak benne, ahogy ölik egymást a karakterek, folyik a vér és a könny. ^^;; A Hupikék törpikéket utáltam, szerintem szörnyen idegesítőek voltak. XD Aztán ugyanúgy utálat tárgyát képezte a Krisztofóró és a Süsü is. ^^;; Viszont a mamámnál volt egy A Futrinka utca lakói mesekönyv. Az az igazi régi, még apáé volt. Azt nagyon szerettem! =D A cica volt a kedvencem, szerintem annyira szép volt. S láttam a tévében is, ott nem volt annyira izgalmas, de a cicusnak nagyon jó hangot adtak, azt nagyon szerettem. =)
A Kis hableányt néztem, szerettem is, főleg a főcímdalát. A Micimackó zenéjét is szerettem, kívülről tudtam. A kedvenc karakterem belőle amúgy a Nyúl volt, de csak addig voltam hajlandó nézni a mesét, amíg kiderült számomra, lesz-e benne Nyúl, vagy sem. XD Amit nagyon szerettem még, az a Balu kapitány volt. *.* A repülőgépek és kalózok világa nagyon vonzó volt a számomra, minden karaktert nagyon kedveltem a hisztis Bekit is, meg Don Kartácsot. =) Gyerekkorom nagy kedvence volt az Oroszlánkirály, de aztán rájöttem, hogy ha őszinte akarok lenni, beismerem, hogy amíg az akkori legjobb barátnőmmel nem lettünk jóban, nem is tudtam a létezéséről. Utána egyszer volt alkalmam megnézni, mert az unokaöcséimnek megvolt és elhozták a mamához, hogy mi is láthassuk a tesómmal, de igazából csak arra emlékeztem belőle nagyon sokáig, hogy nagyon tetszett, a zenék iszonyúan szépek voltak benne és sírtam rajta. =) Szóval az Oroszlánkirály, mint facebook profilkép, elvetődött, hiszen az nem az én régi nagy kedvencem volt. Közel sem néztem meg olyan sokszor, ismertem olyan jól és imádtam annyira, mint az a barátosném. =)
Gondolkodtam, gondolkodtam és akkor hirtelen megtaláltam egy Macskaarisztokraták képet. És megvolt az "Ezaz!" érzés. =) Nagyon sokszor láttam, imádtam. Nagyon tetszett a története, talán az egyik első volt, ami olyan történet volt, hogy beszélő állatok voltak benne. =) Nem is tudtam eldönteni, melyik karakter legyen a nagy kedvencem, a gyönyörű macskaanyuka, a sértődékeny lánya, vagy a két fia közül valamelyik, esetleg az udvarlója. Abban a sztoriban megvoltak a számomra nagy klisék, a kecses nő, a gáláns lovag, a virgonc gyerekek, a nehéz élet, a szerelem és a boldogság, a zene és a jó hangulat szeretete. "Minden ember macska nem lehet. Pedig a macska tudja csak a nagy titkokat." - énekeltük kórusban és azóta ez igazolódott az életemben. =) Macskaimádatomnak szóval ilyen régi és mély gyökere van - mint ráébredtem tegnap. =D
Hát nem páratlan? =*___*=
Nagyon szerettem egyébként a Charlie, minden kutya a Mennybe jut című rajzfilmet is. Azt is rongyosra néztem, s mára szállóige lett egy párbeszédidézet belőle. "- Charlie, ugye találkozunk még? -Persze, hiszen tudod, hogy a búcsú sosem végleges.", ez méghozzá. Annyira igaz, annyira üt, annyira szeretem... Az egyik legmeghatóbb jelenet volt a számomra, amikor egymás szemében meglátják önmagukat a kislánnyal és ezt mondják egymásnak. Belém égett, egyszerűen tudtam szabadulni tőle. Nagyon mély hatást tett rám. Egyébként a mesét szörnyűnek találtam, nem szerettem a rajzolását, sok olyan képet és jelenetet használtak benne, ami nem tetszett, mégis imádtam a története és a karakterei miatt. Charlie annyira... nem tökéletes... annyira esendő, romlott és jóra vágyó... Charlie számomra nagyon reális lény volt. Lopott, csalt, hazudott, aztán ezeket elkezdte jóra használni, pizzát lopott a kicsiknek például, vagy ahogy a virágágyásból leste a családot kapott kislányt, ... Az is nagyon nagy gondolatébresztő így utólag, ahogy megszökött a Mennyből. Fantasztikus darab! ^^ Egyébként még most is azt gondolom, hogy szegény Charlie annyira csúnya... XD Ezt most találtam: "Minden kutya a mennybe jut, mert nem olyanok, mint az emberek. A kutyák természetüknél fogva jók és hűségesek.". =) És mint kiderült, a mese egyidős velem. ^^
Volt még egy mese, amit hasonlóan paradox módon szerettem és utáltam egyszerre. Charliet nagyon szerettem, de A hercegnő és a kobold nagyobb ellentétet váltott ki belőlem. Kezdetben nagyon utáltam, mert csúnyának ítéltem a rajzolását, rémesnek a történetet, mégis valahol mélyen nagyon szerettem. Nem igazán tudom ezt megmagyarázni, valami visszavonzott hozzá.
Talán ezekért a dalokért szerettem. =)
Közben megtaláltam a Gumimaci openingjét. =) Igazából azért ezt szúrom be, mert ezen látszik, hogy régen milyen érdekes és egyszerű volt az RTL klub sémája. =)
Legalábbis nekem tetszett. =D
És olyan jó, ahogy énekel az énekes. Annyira tetszik, hogy kiereszti a hangját. *.*
Közben rájöttem, hogy volt ilyen is, hogy Pumukli. Ááá, azzal ki lehetett kergetni a világból. XD Nagyon nem tetszett, hogy a valós világban megjelent egy vörös hajú kis borzalom és rosszaságokat csinált. XD Meg volt ilyen, hogy Héj, Arnold!, amit néztem, mert viccesnek találtam, de igazán nem kedveltem. ^^;; A nagy ho-ho-ho horgász viszont kedvelt volt. "Ha itt a nyár, ugye komám, a szív a víznek szalutál és vígan lépdel, akár a tornász, így megy a nagy ho-ho-ho horgász." Feledhetetlen. Akkoriban még a meseírók és szinkronírók nagyon jók voltak. Én nem szerettem a Frédi és Bénit, de már akkor elismertem, hogy milyen frappáns benne a duma. =) Más nyelven biztosan élvezhetetlen, számomra amúgy sem sok élvezet volt benne, de amikor elkezdtem odafigyelni, mit és hogyan mondanak a szereplők, akkor azt mondtam, nézhető alkotmány. =D
Nézzétek meg! Ezt egyszerűen nem lehet lekörözni. *.*
Lehet, hogy kicserélem a profilképem facebookon? ^^;;
Tele van humorral, játékos, gyereknek való humorral. Milyen agyamentség már, hogy Balu ledarál a propellerben egy ananászt, ami aztán Don Kartács szemeire kerül, mint szemüveg, majd az orrára, mint szájzár? És mégis mennyire frappáns és vicces! A szövege zseniális, a karakterek mind nagyon szerethetőek. Remekek a hanghatások, a szinkronmunka, a történet, egyszerűen zseniális... Kicserélem erre a profilképem. XD
Vuk, volt ilyen is. A könyvet én sírva olvastam fel anyunak, mivel kötelező olvasmány volt a suliban, én meg miután úgy kezdődik, hogy Vuknak meghalnak a szülei és a testvérei, nem voltam hajlandó a kezembe venni, a tanító néni viszont beköpött anyunak, aki arra kötelezett, hogy esténként, míg ő főz, ott üljek a konyhában és hangosan, érthetően olvassam fel neki a könyvet. Mondanom sem kell, sírtam közben és sem hangos, sem érthető nem volt az olvasásom. XD A könyvre nem is emlékszem, de a mesét szerettem. =) Az új, 3D változat, A Kis Vuk viszont egy borzadvány, én nem láttam, nem is nézem meg, de ajánlom a Baaad movies videót róla, amiben lényegében elmondják azt, amit én is gondolok róla. Undorítóan ronda, rémes és gagyi a történet, s ez inkább szégyen, ennél jobbat tudunk mi, magyarok.
Tarzant nem láttam, Én pici pónimból kimaradtam, a Herculest játékban játszottam, a mesét csak felnőtt fejjel sikerült megnézni. =) Viszont németül rengetegszer megnézem a Space Jamet. Talán az volt az egyetlen, amiben nagyon tetszett, hogy a való világba belecsöppen valami rajzolt lény. =D És igen, németül néztem, ugyanis anyuék nekünk nem vettek mesekazettákat, csak azok voltak, amiket a német rokonoktól kaptunk. Nem is tudom, hova lettek, de nekem ez volt az egyik kedvencem. Tapsihapsi és Lola volt a kedvencem. =) A Looney Tunes (Bolondos dallamok) figurák közül Tapsihapsit szerettem a legjobban, néha néztem a Csőrikéset és a Gyalog kakukkosat, de egy idő után idegesítővé váltak a számomra, mert már egy idő után komolyan azt vártam, hogy elkapják és felfalják őket. Dodó pöszesége meg egyszerre volt a számomra különleges és ingerlő. XD A Space Jamben szerettem, de amikor a Bolondos dallamokat adták, akkor inkább elkapcsoltam.
A Százegy kiskutya nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azt hittem, jobb, érdekesebb, de amúgy szerettem. Filmben is megnéztem és úgy is ugyanannyira tetszett, mint mesében. Viszont a Tom és Jerry... na, azt nagyon szerettem. Az ő hajszájuk valahogy sosem vált unalmassá. Rengeteg kazettánk volt ebből a meséből, minden korból. Azt hiszem, anyu vette fel nekünk őket, vagy nem tudom. De németül is sok volt és én nagyon szerettem mindenhogyan. Ők valahogy viccesek voltak, meg sok hülyeséget csináltak, amiken sokat nevettem. =)
Volt ilyen is, hogy Maci Laci. Ááá. XD Nem igazán szerettem, annyira nem tetszett. Voltak gyurmás mesék, meg olyanok, amik csak vonalakból álltak. Mostanában reklámban nyomják, egyszínű háttér és egy kéz mindig rajzolt valamit a képre, az emberke meg csak nyögdécselve beszélt. Ezeket is bírtam, kíváncsi voltam, mi történik velük, mókásnak találtam őket. =)
Most már Papamaci a profilképem facebookon. =D És eldöntöttem, hogy amint lehet, újranézem a Balu kapitányt. <3 ^^
Közben megtaláltam ezt is. Nem ezt a dalt "kerestem", de annyira gyönyörű hangja van Arielnek, hogy igazából muszáj volt beszúrnom, hiszen néztem ezt a sorozatot is. =) És ebben is az a kellemes humor van, nagyon igényes mese, a szinkronnal is nagyon beletaláltak. =)
Sok rajzfilm és mese aztán később lépett be az életembe. Pochahontaszt például sokáig nem ismertem, a Mulant is tinikoromban láttam. ^^
Belejöttem a videónézésbe és -beszúrásba. XD Ezt a Hercules játékban is lenyomták, persze angolul. Megvesztem érte. =D Képes voltam hosszú percekig várni, hogy elunja magát a betöltő képernyő és beindítsa ezt a nagyon jó számot. Angolul és magyarul egyformán szeretem. =)
Hát nem szeretnivaló? =D
Felsős voltam, amikor nagyon sok rajzfilmet, animét és mesét néztem. Elkezdtem a Sharon naplóját, a Hey, Doug!-ot is, a Detective Conant. Mindet nagyon szerettem, Sharon kalandjai hihetetlenek és szimpatikusak voltak, Dougban nagyon szerettem, ahogy búcsúzik, szoktam alkalmazni. "Ennyi mára, kedves naplóm. Ám illenék még bemutatnom. (...)" Egyszerűen szeretem. A Detective Conant az RTLII-n kezdtem nézni, németül, sokáig el sem tudtam képzelni, hogy magyarul nézzem. De ott rengeteg animét ismertem meg, akkor kezdtem el közeledni a japán dolgok felé. =) Digimon, főleg a második széria fogott meg legjobban, az elsőt adták magyarul is, a másodikat viszont nyelvtanulásra is használtam. Esténként ott ültünk, mert a Dragon Ball Z-et csak akkor adták és fordítottam a tesómnak, aki angolt tanult, hogy körülbelül mi folyik a párbeszédben. Akkoriban hirtelen megugrott a német átlagom négyesre. =) Hazamentem a suliból és animéket néztem, leginkább németül. =D
Akkoriban jutottam hozzá az Oroszlánkirály 2-höz. Addig nagyon vágytam rá, s amikor megkaptam, rongyosra néztem, a dalokat kívülről megtanultam és középiskolában, ha valami bajom volt, megálltam az osztály közepén és elkezdtem énekelni. Ezt énekeltem szinte mindig:
Szimba hangja egyszerűen fantasztikus. <3
A dal is annyira szívhez szóló és gyönyörű. Egyszerűen szeretem. A kép és a szöveg nagyon szépen összejátszik, még meghatóbbá teszi. =)
Aaahh! *.*
Zira hangja nagyon jó, igazán félelmetes anyaoroszlán lett, Kovu meg abszolút imádnivaló. =D Az egész dal, a hangok és a kép, minden annyira misztikus, sötét, mégis varázslatos és lenyűgöző. Legalábbis én mindig így gondoltam. És ahogy énekelgettem ezt, rájöttem, hogy tök nehéz szépen elénekelni. =)
Ezidőtájt kezdtem el megismerni a Disney munkáit. Mackótestvér, Szilaj, ... Azokat, amiket mindig meg akartam nézni, de senkit sem ismertem, akinek megvolt, elmehettem volna hozzá megnézni, vagy kölcsönadta volna, esetleg eljött volna hozzánk megnézni. =)
Szerintem nagyon jó választás volt a Bon Bon. =)
Nagyon szeretem a történetet, megjelennek benne azok, amik gyerekkorom óta szeretett dolgok. Például az indián, a vadlovak. Újabb állatos mese, de külön tetszett, hogy nem adtak nekik hangot, a történet másképp van elmesélve. Ez valahogy különlegessé teszi. =) Legalábbis a számomra mindenképpen. =)
<3 Nem lehet nem szeretni.
Egyébként óckodtam ettől a rajzfilmtől. =) Nem tudom, miért. Csöpögősnek találtam. De nagyon örülök, hogy megnéztem. =) Jah, s az egyik betétdalát felhasználtam a Problémák hegyén-hátánban. ^^
Közben rátaláltam Sooby Doora. Blöe! Mindig elkapcsoltam, nagyon bosszantottak a karakterek benne, meg a történet. XD A rajzolása és a zenéje sem tetszett. Viszont a Cartoon network adta a Corage, a gyáva kutyát, ami szerintem rém vicces volt, azt szerettem. =D Volt ilyen is, hogy Vili, a veréb, azt nem néztem. Meg a Minimax adta a Nyomorultakat, ami a másik olyan történet volt, amivel ki lehetett kergetni a világból. ^^;; Szívesen néztem egyébként Magyar népmeséket, nagyon is szívesen. =) Meg volt Kisvakond, amit nem szerettem. XD
Meg még biztos rengeteg minden volt... Most azonban már indulnom kéne a dolgaim után. XD Ha már nem hagytak aludni, legalább legyek velük kész. XD