A legutóbbi bejegyzésem óta megkezdem egy-két posztot, de vagy időm nem volt befejezni, illetve rendesen belemenni, vagy pedig a kedvem ment el tőle. Még keresem azt, miről szeretnék írni. Anno nagyon nyíltan, őszintén megosztottam mindenfélét, amiből volt, aki magának csinált belső konfliktust vagy megsértődött rám, amit én másvalakitől tudtam meg, és volt olyan is, aki továbbadta valakinek az itt olvasottakat úgy, ahogy ő értette és ezzel mérgezte valakivel a kapcsolatomat. Épp ezért továbbra is kérem, hogy ha kérdések merülnek fel benned, szeretnél beszélgetni arról, amit itt olvastál, nyugodtan keress meg privátban, akár Instagramon (Almafa teljesen nyitott, bárki írhat nekem), akár emailen (a címem lianihikawa.ir@gmail.com), akár személyesen vagy Facebookon, amennyiben személyesen ismerjük egymást. Tisztában vagyok magammal és azzal, hogy mennyire hétköznapi az érdeklődésem, munkásságom, világlátásom és a kommunikációm, én megváltozni már lényegesen nem fogok, de szeretném, ha olyan emberek, akik az internetes alteregómat nem ismerik, csak személyesen találkoznak velem, azok számára minden, amit az interneten osztok meg, ismeretlen maradna. Elsősorban nem magam miatt, hanem a felesleges konfliktus elkerülése miatt.
Anno sokkal biztonságosabbnak éreztem az internetet olyan szempontból, hogy nem fért hozzá mindenki, nem tudta akárki kezelni, nehezebb volt kutakodni egymás után. Nem kellett összekapcsolni a Google fiókjaid, nem ugyanaz a globális cég kezelte a Facebookon és az Instagramot, és nem gyűjtötték algoritmusok mindenféle adatunkat, legyen az személyes információ, vagy akár csak az érdeklődés. Hasznosnak tűnhet, hogy megnyitom valamelyik social media alkalmazást és olyan tartalmakat dob fel, amik az eddigi like-jaim és kereséseim alapján érdekelhetnek, de egyre nehezebb kilépni abból a karámból, amibe ugyanezzel a mechanizmussal bezár. Arról nem is beszélve, hogy milyen reklámokkal bombáznak... Szingli vagy? Folyamatosan ajánlja a különféle társkeresőket. Lehet, hogy nem akarsz párt, vagy csak nem akartad a világ elé tárni, hogy elindult valami köztetek, de ez lényegtelen, folyamatosan kapod a társkeresők hirdetéseit. Lehet, hogy friss szakítás, csalódás után vagy, nem baj, akkor is nézd, milyen vonzó egyének keresnek párt... Egy fél éve-éve vagy együtt valakivel? A social media rád hányja, hogy itt az ideje eljegyezni egymást. Megtörtént a lánykérés? Ezerrel kapod az esküvővel kapcsolatos reklámokat. Összeházasodtatok? Remek, jöhet a lakásvásárlás, hitelfelvétel és a következő generiáció létrehozása. Baba született akár nálad, akár egy ismerősödnél? Töménytelen mennyiségű babaholmiról fogsz reklámot kapni. És hogy miért baj ez azon túl, hogy ezek túl személyes dolgok ahhoz, hogy az internet zaklasson vele? Azért, mert nyomja bele az embert egy olyan életbe, ahol checklistaszerűvé degradálódik minden olyan lépés, aminek jelentősége van, amire belülről kell megérjünk és szabadon, tehát manipulációmentesen kellene benne döntenünk. És biztos, hogy én most csak a felszínt kapargattam meg, pedig így is rengeteg vetülete feljött a témának.
Régen ha el akartunk bújni a neten, akkor kitaláltunk magunknak valami nicknevet és azon tevékenykedtünk, és csak az ismerhette meg a nicknév mögötti embert, akit mi kerestünk meg. Ez azoknak volt jó és hasznos, akik az offline térben nem találták meg a közegüket és egy személyes oldallal, legyen az blog, honlap, gportalos oldal, stb., építeni tudtak maguknak egy platformot, ahol az érdeklődők időzhettek, felvehették egymással a kapcsolatot. Manapság sokkal könnyebb lenyomozni valakit, Baranyai Barna több videót is felvett róla, kit hogyan talált meg akár egy kép alapján is. Ez veszélyes, hiszen vannak ragadozók, akik arra specializálódtak, hogy interneten szemelik ki és nyomozzák le az áldozatukat, aztán jobb esetben csak betörés, lopás, garázdaság lesz belőle, rosszabb esetben személyi sérülés, erőszak, halál. Épp elég true crime csatornát követek, hogy tudjam, nem a levegőbe és nem ok nélkül "beszélek".
Arról is szeretnék említést tenni, ha már itt tartunk, hogy mennyire durva internetes bűnözések vannak. A darkweben történő szerv-, ember- és gyerekkereskedelemről már jó ideje hallunk, de megszaporodtak a randigyilkosságok (interneten megismert alkalmi vagy romantikus partner akarva vagy akaratlanul megöli a másik embert), az anyagi károkozások (előreutalást kérnek, aztán nem küldenek semmit érte, vagy amit kapsz, köszönőviszonyban sincs azzal, amiért a pénzt adtad, stb.). De az elmúlt pár évben voltak olyan felháborító esetek, amik a hírverést ugyan megkapták, azonban nem lett belőlük érdemi ügy. A Metropol felhívást indított, amiben arra buzdította az embereket, hogy fotózzanak le miniszoknyás, miniruhás, rövidgatyás nőket és a képüket küldjék be az újságnak. Ezzel nem csak az a probléma, hogy mindenkinek joga van megtagadni, hogy hivatalos eljáráson kívül képi vagy hanganyag készüljön róla és arról is rendelkezhetünk, hogy a rólunk készült felvételek hogyan, hol, milyen időablakban jelenhetnek meg, így tehát arról is, hogy nem jelenhet meg. Szóval eleve jogsértő a felkérés. A másik probléma, hogy normalizálja a nők abuzálását. Minden nő ismeri azt, hogy ha valami rövidet vesz fel, akkor a mozgólépcsőn oldalt áll, a hátát a fal felé fordítja, figyeli a környezetében fellelhető problémás figurkákat, mert érthetetlen oknál fogva egyes hímnemű egyedek feljogosítva érzik magukat bármilyen cselekedetre, ha a szemüknek tetsző nőt látnak. Mind kerültünk már olyan szituba, amikor catcallingoltak, amikor a mellénk leülő alak ránk telepedett, amikor megfogdostak, befotóztak a szoknyánk alá, ... És nem, bocs, de erre nem az a megoldás, hogy nem veszek fel szoknyát, hanem hogy akit rajtakapnak, hogy befotóz a ruhám alá, aki fogdos, aki nyomul, miután megkértem, hogy hagyjon békén, azért jön a rendőr és megtörténik az eljárás. Én abszolút támogatom, hogy minden ilyen cselekedetre gyűjtsön pontot az ember, mint a jogsinál a vétségekre, és akinek megvan x pontja, az kapjon érte büntetést - korlátozzák a jogait, zárják be, vegyen részt kötelezően szocializáló programban. Az ilyen ember ugyanúgy nem alkalmas egy normális társadalomban élni, mint a kezeletlen mentális betegek. Na de vissza a Metropol botrányhoz! Szval alapvetően is probléma volt, hogy random lefotóznak az utcán és aztán csak Isten tudja, mit művelnek a képemmel - jobb esetben csak egy beteg elméjű állat veri rá, rosszabb esetben beteszik egy csoportba és többen is, legrosszabb esetben pedig... Igen, a Motherless ügyhöz hasonlóan járok, ahol ezek a beteg elméjű egyének az AI segítségével megszerkesztik úgy a fotóm, mintha el lenne vágva a torkom, ki lennék kötözve, BDSM kellékeket aggatnak rám, meztelen lennék, és úgy posztolják a képem a fedett csoportjukba. Remélem, senkinek sem kell elmagyaráznom, miért nem szeretném, ha bármelyik képem - akár én tettem ki, akár titokban lefotóztak az utcán - ilyen sorsra jutna. Ezek a kretének abba nem gondolnak bele, hogy az áldozatuk mit érezhet, illetve hogy ha mondjuk ezeket a róla szerkesztett fotókat közszemélre teszik és eljut a családtagjaikhoz, min fognak keresztülmenni. De a Motherless botrány nem csak azért szólt akkorát, mert visszaéltek nők képeivel, hanem mert ezek a kretének buzdították egymást, hogy osszák meg a legbetegebb fantáziájukat és néhányan felajánlották, hogy bizonyos összeg fejében levadásszák és élőben is elhozzák a képeken szereplő nőket. Kell ezt ragozzam? Nekem azóta is a "miafasz?!" kérdés villog a szemem előtt. Megvan a felvevőpiaca a gore témának, lehetne olyan fotósorozatot készíteni, ami művészi és a modell beleegyezéssel, minden részletet ismerve van ott, lehetne fikciós történetet írni, még akár kisfilmet is lehente forgatni, részemről az elfogadható. De én rohadtul féltem azokban a hónapokban, hogy vajon rólam milyen kép készülhetett az utcán, milyen brutálisan elbánt kép jut vissza hozzám, vajon valaki rám támad-e és nem fogok-e egy idegen helyen, valami őrülttel kettesben ébredni valahol. És tudod, hol tart az ügy? Magyar a csávó, kint él Németországban és felfüggesztett státuszban van, a botrány után utazócsatornát vezet. Olvasd el ezt az átfogó cikket, ha nem hiszed.
Elmebetegek mindig voltak, régen is létezett az internetes zaklatás, csak akkor könnyebb volt védekezni ellene. Most vannak, akik botokat hoznak létre és gyalázatos kommenteket hagynak egyes profiloknál, ami rohadt nonszensz. Miért nem lehet továbbgörgetni, ha valaki vagy valami nem tetszik, de nem ártó, káros? Én ezt sosem fogom megérteni.
Régen jobb hely volt a net, érdekes honlapok voltak, nem csak hirdették magukat az emberek, közösségek épültek, nem árasztott el minket a reklám, jóval többen trollkodtak, mint bullyingoltak, és mivel nem mindent egy-egy nagycég üzemeltetett, szélesebb palettából választhattunk egy-egy szolgáltatás terén. Nem tudom, mikor jön el a reformkor az interneten, mi kéne ahhoz, hogy az emberek viselkedése, hozzáállása megváltozzon, de nagyon várom ezt.
