Olyan sztorijaim vannak... =)
99%-ban a buszon az első ajtóban, a lépcsőn állva utazom. Ott szeretek.Tudok kapaszkodni, látom az előttünk lévő városképet, fel tudok készülni a fékezésre és a huppanókra, meg izgalmasnak találom azt, amivel a sofőröknek nap mint nap meg kell küzdeniük, mint biciklista, őrült motoros, hülye autós, vagy két BKV-s jármű közt zajló kommunikáció. =) Azt viszont valahogy nem fogom fel, hogy ha leszállok a buszról, megvárom, míg mindenki szépen feltipeg, valaki miért áll meg mögöttem, hogy aztán feltoljon a lépcsőről, ahol meg már annyira nem szeretek utazni, mert az előbbi hellyel ellentétben ott nem tudok kapaszkodni. Ilyenkor szoktam mondani mérgemben magamban, hogy "Te is olyan hülye vagy, mint hat másik!", főleg, mert rendszerint ezek az emberek mellettem el tudnak menni, nem akarnak a lépcsőn állni, nem akarnak a következő megállóban leszállni. -_-"
Ma beszéltünk arról a bírómmal, hogy elírtam egy időpontot az egyik jegyzőkönyvben. A dátum stimmelt, csak az időpont nem, 8:30 helyett 13:00-át írtam. Ő azt gyanította, benne felejtettem a mintába, de mondtam, hogy nem, emlékszem, hogy én írtam 13:00-át, aztán megjegyeztem neki a tévesztésem miértjét is: "Mindkettőben van 3-as.".Ezt nem bírta ki faarccal, elröhögte magát. =) Úgy imádom megnevettetni! =D Egyébként szegény alig lát ki a takonyból, tök beteg. ^^;;
A hét legjobb poénját pedig utoljára hagytam. Mondtam kolléganőmnek, hogy ezt megírom. XD Történt tegnap vagy előtte, hogy a második emeleten, egy utcára néző ablakba tette a túlmelegített tésztáját hűlni, a szél meg becsapta az ablakot és a tészta megtanult repülni. X"D Percekig röhögtünk, amikor ezt elmesélte, még a könnyem is kicsordult. =D
30/28 - Tíz jótanács, amivel akkor is át lehet vészelni ezeket a napokat, ha már semmi kedved hozzá
Nekem még nincs receptem, hogyan éljem túl a karácsonyt. XD Általában elbújok, aztán amikor kell, összeszorítom a fogam, mosolygok, mindenben próbálok helyt állni, aztán ha jól sikerültek a dolgok, örülök, ha nem, elbújok megint. XD
30/27 - Úgy érzed, hogy készen állsz már? Nagyon várod? Megvan a "karácsonyi hangulat"?
Még mindig semmi hangulatom nincs, tervekben készen vagyok, meg a vicc kedvéért mondhatnám, hogy idegileg is, de nem mondom, mert nem van így, egészen jól vagyok. =) Nem igazán várom, ami azt illeti. Néha igen, akkor fellobban, hogy de jó lesz együtt főzni Benével, lemenni Anyához és remélhetőleg jó lesz majd a mamánál is a légkör, ám ennyi. =)
30/26 - Van élet a karácsony után? Hogyan telik el általában az év utolsó hete?
Karácsony után punnyadás van. Emésztjük a sok betermelt kaját, pihenjük ki az utazás fáradalmait, tüntetjük el a maradék kajákat, fekszünk az ágyban és várjuk a csodát, meg igyekszünk kitalálni, hol szilveszterezzünk. Tavaly dolgoztam a két ünnep közt és nagyon tetszett, mert csend volt, nyugalom és béke, egyedül voltam, idén szabadságon leszek, karácsony után fogunk összeülni ebédelni a nagyanyámnál, meg játékot tervezünk a MÁGUS-os csapattal. Ilyenkor jut idő találkozni a barátokkal, meg ilyesmi. Szóval semmi különös. =)
30/25 - Advent negyedik vasárnapja. Voltál már adventi vásárban az idén?
A Blahán lévő kirakodóvásárban többször körülnéztem, de ennél több nem történt. Megkívántam a sült gesztenyét, mert olyan jó illata volt, ám nem vettem, mert nem szeretem az ízét. Meg volt forralt bor is, azt is megkívántam, csak aztán azt sok ok miatt hanyagoltam. Voltak apróságok, amik tetszettek, de kifejezetten olyasmit kerestem, amit másnak ajándékba, vagy magamnak pusztán szerelemből, nem találtam, ezért néha csak szemmel végigfutom a sort, s ennyi. =)
30/24 - Melyik a kedvenc karácsonyi motívumod?
A hullócsillag. =)
De beleszerettem a karácsonyi meeten valakinek a szarvas formájú mézeskalácsába. Szeretem még a szánt, a sima csillagot és a fenyőfát. =)
De beleszerettem a karácsonyi meeten valakinek a szarvas formájú mézeskalácsába. Szeretem még a szánt, a sima csillagot és a fenyőfát. =)
Holdfénycon
Számomra úgy tűnt, az idegeskedés sosem akar véget érni, minden nap új dolog miatt veszekedtünk Benével. Hol azért, mert a legrosszabbkor kellettem neki, hogy a cosplayemmel haladjon, hol azért, mert túl sokáig kellett próbálnom és nem tudtam írni, hol azért, mert nekem kellett hurcolászni neki a szobában széthagyott dolgokat, hol azért, mert nem voltam partner, hol azért, mert szanaszét lett hagyva minden, vagy az ágy tele volt szösszel, ... Embertelen dolog a cosplayelés, de komolyan. Péntek este már ki is jelentettem, hogy én soha többet nem vagyok rá hajlandó, főleg, mert háromnegyed kettőkor sikerült ágyba kerülni és hatkor csörgött az óra másnap. Bene ráadásul belekötött abba, hogy mibe menjek a conra, ragaszkodott hozzá ugyanis, hogy a cicás JSK-m vegyem fel és parókát, én meg különösen nem bírom, ha szabályoznak. Ráadásképp kapkodtunk, hogy időre kész legyünk és negyed órát késtünk a megbeszélt időponttól, mégis még negyed órát kellett várnunk. Én mondtam Benének, hogy Rajmund csak félre lesz ott, előbb nekünk sem kell, de persze ő ragaszkodott hozzá, hogy nyolcra rajtra készek legyünk, merthogy most Rajmund se fog késni. No comment. XD
Szóval mindent egybe vetve borzalmasan indult a tegnapi nap, fáradt voltam, mert a péntekemet azzal töltöttem, hogy kiglancoljam a mi kis raktárlakásunkat, amit ugye úgy kezdtem, hogy mindent bezacskóztam (anyagokat, szivacsdarabokat, stb.), majd besuvasztottam a fürdőbe, mert enélkül nem lehetett összepakolni. Mondanom sem kell, hisztis voltam és úgy voltam vele, ha lehet, inkább hazamennék. Találkoztunk Gigivel, beszélgettünk egy keveset, majd Nekohimétől kölcsön kaptuk a lila parókát, amit ezúton is köszönünk neki, majd elvonultunk felöltözni. Jó kedvem lett. Csakhogy a coplayverseny jelentkezését nem tudtuk megoldani, mert akinél jelentkezni kellett csaj, szőrén-szálán eltűnt. Bene tök ideg volt. Meg a női vécében is erről ment Kíra szerint a kiborulás, mert csomóan akartak még jelentkezni. Plusznak még az is ott volt, hogy Dani felutazott Veszprém megyéből a conra, s őt is valahogy a helyszínre kellett irányozni telefonon. Vicces volt. Végül jóra fordult minden, megtaláltuk a Danival egymást és a cpversenyre is lehetett utólagosan jelentkezni. =)
Íme, ez voltam én:
Infinity - daktari
Egy, a Gólem Művek által preferált, terepasztalos játék, a nomádok frakció macskadoktornője. A versenyen a kategóriában harmadik helyezést értünk el vele, szóval elég jónak értékelték. Majd lesznek még képek, remélem, mert a figurát is érdemes lenne beszúrni, meg a fegyvert, amit Tulok barátunk készített. =) Egyébként a cp Bene műve - természetesen. =D És ő sem maradhatott ki, original kategóriában első helyezést ért el a mi szeretett zombimackónk:
A divattervező zsűritagnak nagyon tetszett az ötlet és a megvalósítás, abszolút és egyöntetű győzelemre volt ítélve a drága. =)
A con jó volt, rengeteget dumáltam a barátaimmal, Robi kupont adott, hogy mangát tudjak venni, így bővelkedett a gyűjteményem egy Bukottak holdjával, és végre odafértem a kitűzőkhöz is, úgyhogy mindjárt vettem egy csomót. =D
Csináltam pár képet is, de egyelőre nem tudom feltenni, mert a gépem nem akarja szeretni a fényképezőm memóriakártyáját. =(
Este még mosogattam és kaját csináltam a fiúknak, merthogy itt aludt a Dani nálunk, aztán másnap sokáig aludtunk, utána dumáltunk, elmentünk enni, aztán a srácok mentek a Gólembe, majd Dani haza. =) Jó con volt nagyon, élveztem. Remélhetőleg hamarosan lesz egy csomó képem és akkor.... >=D
Csináltam pár képet is, de egyelőre nem tudom feltenni, mert a gépem nem akarja szeretni a fényképezőm memóriakártyáját. =(
Este még mosogattam és kaját csináltam a fiúknak, merthogy itt aludt a Dani nálunk, aztán másnap sokáig aludtunk, utána dumáltunk, elmentünk enni, aztán a srácok mentek a Gólembe, majd Dani haza. =) Jó con volt nagyon, élveztem. Remélhetőleg hamarosan lesz egy csomó képem és akkor.... >=D
30/23 - Hiányzik neked valaki, most, hogy közeledik az ünnep?
A nagymamám és a két nagypapám.
És újabban többször kaptam magam azon, hogy Tomira és Krisztire gondolok.
Van egy srác a MÁGUS-os csapatban, akinek meséltem Krisztiről. Nem teljes részletességgel, nem mondtam el mindent, de amit igen, abból érezte, hogy ez nekem valami nagyon súlyos kapcsolat volt. Nem is kérdezett róla igazán. Aztán Tulok barátnőjével, Krisztával került újra szóba a Holdfényconon Kriszti. Még mindig visszás nagyon az az érzelmi töltés, ami hozzá fűz. És mivel ez így van, Tomival is félek kommunikálni. Felnézek néha a blogjára, hátha ír valamit magáról, de kommentet sem hagyok, még akkor sem, ha lenne mit hozzászólnom a bejegyzéséhez, mert... mert nem. Nem is tudom, kinek kéne megtennie a kezdő lépést. De előbb azt kéne megválaszolnom magamnak, egyáltalán kész lennék-e nyitni felé újra. Nem paráznék-e olyan hülyeségeken, mint amiket képes voltam. Hogy tudom-e vállalni olyan természetesen magam, mint... Nem. Krisztivel ez nagyon összeroppant bennem, Tomival aztán szinte teljesen összetört. Mindenki, akit túl közel engedek magamhoz, idővel a falakon kívülre kerül. Most Benén a sor. Nem akarom ezt csinálni, de látom, hogy minden lépésemmel zárom el magamtól, hogy hárítok dolgokat és hiába tudom, hogy nyitnom kéne, egyre kevésbé teszem meg. Persze közrejátszik, hogy az utóbbi időben rengeteget veszekszünk, satöbbi, az talán nagyobb súllyal is dob a latba, de már Talyval és Sangoval sem vagyok annyira kitárulkozó. Rejtem el a mélységemet, zárom el a bensőmet és építem le azokat a kapcsolatokat, amelyek olyan szintűek voltak, amikbe belefértek nagyobb volumenű vallomások - ezt figyeltem meg magamon az elmúlt nemtudommennyi idő alatt.
És újabban többször kaptam magam azon, hogy Tomira és Krisztire gondolok.
Van egy srác a MÁGUS-os csapatban, akinek meséltem Krisztiről. Nem teljes részletességgel, nem mondtam el mindent, de amit igen, abból érezte, hogy ez nekem valami nagyon súlyos kapcsolat volt. Nem is kérdezett róla igazán. Aztán Tulok barátnőjével, Krisztával került újra szóba a Holdfényconon Kriszti. Még mindig visszás nagyon az az érzelmi töltés, ami hozzá fűz. És mivel ez így van, Tomival is félek kommunikálni. Felnézek néha a blogjára, hátha ír valamit magáról, de kommentet sem hagyok, még akkor sem, ha lenne mit hozzászólnom a bejegyzéséhez, mert... mert nem. Nem is tudom, kinek kéne megtennie a kezdő lépést. De előbb azt kéne megválaszolnom magamnak, egyáltalán kész lennék-e nyitni felé újra. Nem paráznék-e olyan hülyeségeken, mint amiket képes voltam. Hogy tudom-e vállalni olyan természetesen magam, mint... Nem. Krisztivel ez nagyon összeroppant bennem, Tomival aztán szinte teljesen összetört. Mindenki, akit túl közel engedek magamhoz, idővel a falakon kívülre kerül. Most Benén a sor. Nem akarom ezt csinálni, de látom, hogy minden lépésemmel zárom el magamtól, hogy hárítok dolgokat és hiába tudom, hogy nyitnom kéne, egyre kevésbé teszem meg. Persze közrejátszik, hogy az utóbbi időben rengeteget veszekszünk, satöbbi, az talán nagyobb súllyal is dob a latba, de már Talyval és Sangoval sem vagyok annyira kitárulkozó. Rejtem el a mélységemet, zárom el a bensőmet és építem le azokat a kapcsolatokat, amelyek olyan szintűek voltak, amikbe belefértek nagyobb volumenű vallomások - ezt figyeltem meg magamon az elmúlt nemtudommennyi idő alatt.
30/22 - Egy kép a tökéletes helyről, ahol az ünnepeket töltenéd
A lakásunk. =) Nincs róla kép, főleg, mert tök kupis, de ott. =)
30/21 - Valami, amit egy múltbéli karácsonykor kaptál, és aminek ma is tudsz még örülni
A loliktól kapott cuccok. Nana fülbevalója nagy kedvenc, Cchan dobozkáját rendszeresen használom, ahogy Kishi cicás csattjai is gyakran kerülnek a hajamba. Más nem jut eszembe... Biztos van, csak nem ugrik be.
30/20 - Luca napja. Neked van valamilyen karácsonyhoz fűződő babonád?
Jaaaajaj... Régen Luca napkor tudom, hogy csináltunk dolgokat még az általános iskolában, de hogy miket... O_o Azt tudom, hogy Luca napi vásár rendszerint volt, ahol mindenféle nagyon szuper házilag készült dolgokat lehetett venni, de semmi más nem rémlik. Hajdanán próbálkoztunk a viasz- és gombócjóslással, de előbbi valahogy nem jött be, az utóbbi meg egyrészt véletlen össze lett keverve a nemjósgombócokkal és a pasik spontán megették cetlistül, másrészt hülyeségnek ítéltük mindkettőt, ezért felhagytunk az ilyen szokásokkal.
Amúgy nekem egyszer, emlékszem, Balázs nevű jövendőbelit jósolt. Volt Balázs nevű kedvesem, de nem ezért mókás a dolog, hanem azért, mert a Holdfényconon is elírták Bene nevét és Balázzsá keresztelték. Úgy röhögtem rajta... X"D
Amúgy nekem egyszer, emlékszem, Balázs nevű jövendőbelit jósolt. Volt Balázs nevű kedvesem, de nem ezért mókás a dolog, hanem azért, mert a Holdfényconon is elírták Bene nevét és Balázzsá keresztelték. Úgy röhögtem rajta... X"D
30/19 - Adni, kapni, vagy mindkettő?
Egyik se. =)
Gyerekként mindkettőt szerettem, főleg, mert saját készítésű ajándékaim voltak, amiket izgatottan adtam oda, ám sokszor a lelkesedésem sokkal nagyobb volt, mint az öröm, amit okoztam, ezért sokszor éreztem csalódottságot. Idővel áttértem a karácsonyi vásárokban szerezhető ajándékokra, de mivel ezek sem hozták meg azt az elégedettséget, amit vártam, merthogy én "jó" ajándékot akartam adni, belesavanyodtam a dologba és ma már az ajándékozással vagyok akkora gondba, mint régen az öleléssel. Kínos és kellemetlen, nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom rendesen kezelni, hülyén érzem magam tőle.
Ettől függetlenül jó érzés, hogy gondolnak rám ilyenkor emberek és veszik a fáradtságot, hogy készítsenek/vegyenek valamit, meg szeretek elbíbelődni apróságokkal, amiket átadhatok, de nem azért adom ezeket, mert karácsony van, hanem mert nekik szánom.
Nem régóta spontán ajándékozok, a "megláttam és rád gondoltam" vagy az "elkészült és azt üzente, téged akar a tulajdonosának" érzés alapján. =) Sangonak színes zoknikat látok meg mindig, Talynak animés kis kütyüket, míg Nanának gondolatokat és gondolatébresztőket. Benének általában élvezeti cikkeket, mint alkoholmentes citromos sör, csoki, Mentos, stb. viszek néha, magamnak meg még ritkábban engedélyezek valamit, ha meg igen, akkor túlzásba esek. XD
Gyerekként mindkettőt szerettem, főleg, mert saját készítésű ajándékaim voltak, amiket izgatottan adtam oda, ám sokszor a lelkesedésem sokkal nagyobb volt, mint az öröm, amit okoztam, ezért sokszor éreztem csalódottságot. Idővel áttértem a karácsonyi vásárokban szerezhető ajándékokra, de mivel ezek sem hozták meg azt az elégedettséget, amit vártam, merthogy én "jó" ajándékot akartam adni, belesavanyodtam a dologba és ma már az ajándékozással vagyok akkora gondba, mint régen az öleléssel. Kínos és kellemetlen, nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom rendesen kezelni, hülyén érzem magam tőle.
Ettől függetlenül jó érzés, hogy gondolnak rám ilyenkor emberek és veszik a fáradtságot, hogy készítsenek/vegyenek valamit, meg szeretek elbíbelődni apróságokkal, amiket átadhatok, de nem azért adom ezeket, mert karácsony van, hanem mert nekik szánom.
Nem régóta spontán ajándékozok, a "megláttam és rád gondoltam" vagy az "elkészült és azt üzente, téged akar a tulajdonosának" érzés alapján. =) Sangonak színes zoknikat látok meg mindig, Talynak animés kis kütyüket, míg Nanának gondolatokat és gondolatébresztőket. Benének általában élvezeti cikkeket, mint alkoholmentes citromos sör, csoki, Mentos, stb. viszek néha, magamnak meg még ritkábban engedélyezek valamit, ha meg igen, akkor túlzásba esek. XD
30/18 - Ma van Advent harmadik vasárnapja. Mit gondolsz, mást jelent a karácsony egy vallásos/hívő és egy nem vallásos ember számára?
Hogy mást jelent-e, azt nem tudom, csupán valószínűsítem, hogy igen, de hogy másképp áll hozzá, másképp készül rá, azt láttam a családomon belül. A nagyanyám, aki mélyen vallásos református, mindig mindenben teljesen felkészült volt, ugye nála szokás volt az éneklés, a gyertya- és csillagszórógyújtás, már állt a fa és alatta voltak az ajándékok, mire mentünk, kész volt az ebéd, meg volt terítve, a ház karácsonydíszt kapott, volt koszorú, ... Ezzel szemben az anyai nagymamám mindig mindennel kapkodott, a főzés az odaérkezésünkkor már a legvégén járt, de az ajándékok nem mindig lettek becsomagolva, hanem a választásos módszerhez egy zsákba lettek pakolva, a terítést szerintem mindig mi csináltuk, a lakás pedig csak néhol idézett karácsonyi hangulatot. Mondjuk a két nagymamám közt tényleg ekkora a különbség, az apai elég merev a rend és rendszer terén, míg az anyai sokszor szétszórt volt. =)
Megkereszteltek reformátusnak, de nem vagyok vallásgyakorló és a szüleim sem azok. Hívők vagyunk, s ennyi. A szokásainknak nem is tudom az eredetét, fogalmam sincs, mit miért úgy és akkor csináltunk. Benééknél például karácsonyi vacsora volt, ebédre krumplistésztát vagy valami hasonló nagyon semleges kaját esznek, az ajándékokat pedig ők hordják a fa alá úgy, hogy nem zavartatják magukat, ha látja más a műveletet, s a vacsora előtt annyifele vágnak egy almát, ahány fős a család, mert ez jelképezi számukra az összetartozást. De erről persze Benét kell faggatni, én még csak három karácsonyt éltem meg velük. =D
Mi nem járunk templomba. Semmikor. A nagyanyám minden héten, a családom nem. Asszem, tavaly voltunk a karácsonyi éneklésén a nagymamámnak, az nagyon tetszett, szépek voltak az énekek és feeling volt páholyból nézni az egészet, az istentisztelet sem volt olyan gázos a számomra, ettől függetlenül nem válik szokásunkká a dolog. Már csak azért sem, mert ha jól rémlik, ezen alkalommal is valamin nagyon problémázott Bene. Mindegy.
Megkereszteltek reformátusnak, de nem vagyok vallásgyakorló és a szüleim sem azok. Hívők vagyunk, s ennyi. A szokásainknak nem is tudom az eredetét, fogalmam sincs, mit miért úgy és akkor csináltunk. Benééknél például karácsonyi vacsora volt, ebédre krumplistésztát vagy valami hasonló nagyon semleges kaját esznek, az ajándékokat pedig ők hordják a fa alá úgy, hogy nem zavartatják magukat, ha látja más a műveletet, s a vacsora előtt annyifele vágnak egy almát, ahány fős a család, mert ez jelképezi számukra az összetartozást. De erről persze Benét kell faggatni, én még csak három karácsonyt éltem meg velük. =D
Mi nem járunk templomba. Semmikor. A nagyanyám minden héten, a családom nem. Asszem, tavaly voltunk a karácsonyi éneklésén a nagymamámnak, az nagyon tetszett, szépek voltak az énekek és feeling volt páholyból nézni az egészet, az istentisztelet sem volt olyan gázos a számomra, ettől függetlenül nem válik szokásunkká a dolog. Már csak azért sem, mert ha jól rémlik, ezen alkalommal is valamin nagyon problémázott Bene. Mindegy.
30/17 - Nálatok ki hozta az ajándékot? És hogy került a fa a lakásba?
Mikulásra a mikulás, karácsonyra a Jézuska hozta nálunk az ajándékot és mint korábban írtam, a legnagyobb titokban természetesen. =) A családom fontosnak tartotta, hogy a gyerekek számára fontos misztérium, varázslatosság, titokzatosság és izgalom meglegyen ezen a két ünnepen, és habár felnőtt fejjel már nem igazán maradt sok az egykori hagyományokból, az alapjait ennek azért fenntartjuk. =)
A fát apa hozta be 24-e délután a lakásba, általában körülzsongtuk, mikor fát állított, a többit már írtam. =)
A fát apa hozta be 24-e délután a lakásba, általában körülzsongtuk, mikor fát állított, a többit már írtam. =)
30/16 - Egy vers a karácsonyról
Na ilyet fejből nem tudok... oO
Egyedül ez a mondóka jutott eszembe:
A karácsony akkor szép, ha fehér hóba lép, nem is sárba-latyakba, ropog a hó alatta.
Egyedül ez a mondóka jutott eszembe:
A karácsony akkor szép, ha fehér hóba lép, nem is sárba-latyakba, ropog a hó alatta.
30/15 - Idén hány embernek adsz ajándékot? Mennyi hiányzik még?
Lolik közül asszem, öt embernek adtam és még kettőnek akartam, de nem készült el az ajándék, úgyhogy majd később, alkalmon kívül odaadom nekik. ^^ Fel szeretném tenni a képet az ajándékaimról, mert aki olyat talál a zsákjában, az ne felejtse el megnézni a csomeszpapír belsejét, ugyanis oda írtam az üzenetkémet (GIGI: Megtaláltad?!), de a fényképezőm memóriakártyáját még mindig nem tudtam összehangolni a gépemmel, úgyhogy ez a projekt késik.
Anyunak és a nagyanyámnak szeretnék amúgy csinálni egy-egy apróságot, mert nekem nagyon bejött, én totál beleszerettem abba és szerintem tetszene nekik. =) Amúgy még Sangonak, Talynak és Móninak szeretnék valamit, meg valszeg Kibának is küldök. Másnak nem jutott eszembe semmi, és/vagy megbeszéltük, hogy idén nem ajándékozunk. =) Mamám és Anyu is egyetértett vele, hogy kötelesség és úgy nem az igazi, meg csak a nyűg van vele, úgyhogy karácsonykor mi csak együtt akarunk lenni, enni és beszélgetni egy jót, az ajándékozás meg szép lassan kimarad a buliból. =)
Anyunak és a nagyanyámnak szeretnék amúgy csinálni egy-egy apróságot, mert nekem nagyon bejött, én totál beleszerettem abba és szerintem tetszene nekik. =) Amúgy még Sangonak, Talynak és Móninak szeretnék valamit, meg valszeg Kibának is küldök. Másnak nem jutott eszembe semmi, és/vagy megbeszéltük, hogy idén nem ajándékozunk. =) Mamám és Anyu is egyetértett vele, hogy kötelesség és úgy nem az igazi, meg csak a nyűg van vele, úgyhogy karácsonykor mi csak együtt akarunk lenni, enni és beszélgetni egy jót, az ajándékozás meg szép lassan kimarad a buliból. =)
30/14 - Egy kép a tökéletes loli ruháról, amit felvennél karácsonykor
Nálam ez nem feltételes mód, mivel egész karácsonykor loliban leszek. =) Anyuval beszéltem tegnap telefonon és kérdezte, hogy hozzá is abban megyünk-e, én pedig a legtermészetesebb dologként válaszoltam, hogy persze. =) Nem érdekel Bene családjának nemtetszése és az se, ha a saját nagyanyám megint húzza az orrát, nekem ez nem eldöntendő, hanem már réges-régen eldöntött kérdés.
És hogy mi lesz rajtam? Szerintem többnyire a cicás JSK-m. =)
És hogy mi lesz rajtam? Szerintem többnyire a cicás JSK-m. =)
30/13 - Ma van Szent Miklós napja. Jó gyerek voltál az idén? És régen?
Sosem írtam levelet a Mikulásnak. Nem volt nálunk szokás és mivel hamar rájöttem, hogy nem is létezik, hülyeségnek tartottam levelet írni hozzá. Különben is a családom végigkérdezett mindig, hogy "Mit kérsz a mikulástól?"... ^^;; Fölösleges volt írni neki, na. =D
Anno, olyan hétévesen, mikor még voltak aranyhörijeink, viszont a hörcsögök nevében lerajzoltam, mit kérnek. Ételt és egy szuper, csövekkel felszerelt, hatalmas lakot. =) Szerintem meg sem mutattam senkinek, de jó érzés volt több, mint tíz év után megtalálni a mini füzetkébe és papírlapra rajzolt dolgokat. =)
Általában a mikulás mindig hozott nekünk virgácsot, szóval ő úgy ítélte, a tesómmal együtt nem voltunk azért annyira jók az év folyamán, de a gyümölcsök és az édességek sosem maradtak el. Furcsa mód a mogyorónak és a narancsnak, mandarinnak olykor sokkal jobban örültünk, mint a csokoládénak. Főleg, mert sok "tejbevonó masszából" van, amit utálunk mindketten a mai napig. Abból meg még forrócsokit is nehezen lehet finomat készíteni, tehát ez a "ne vedd meg!" kategória nálunk. =)
Ellenben az elmúlt x évben elterjedt egy szokás az apai nagymamám körében, mivel ő a falu nagymamája, az összes környékbeli gyerekre ő vigyáz. Méghozzá a mikulástúra. Talán 2006-ban tartottuk az elsőt és tavaly vagy előtte az utolsót, de ebben nem vagyok biztos, csak abban, hogy abban az évben már volt korrekt kis meghívó is rá. Ez abból állt, hogy az Ürgehegy lábánál összegyűltünk és gyalog felmentünk a nagyszüleim présházába, ahol aztán jól megebédeltünk, majd a nagy várakozás közepette megérkezett a mikulás. Persze mind tudtuk, hogy épp ki öltözött be és az idősebbek, főleg az unokaöcséim, állandóan azt magyarázták, hogy nem őt kellett volna beöltöztetni, satöbbi, de a kicsik így is nagyon élvezték, hogy egy vattaszakállú, párnával kitömött, vidám ipse arról faggatta őket, jók voltak-e, megérdemlik-e szerintük a rájuk váró ajándékot, tudnak-e egy éneket vagy verset. =D
Nálunk sosem volt szokás az, hogy kimaradt volna a csomagosztás. Amikor még kicsik voltunk, a nagyanyám minden évre valami különleges módot talált ki. Egyik évben maga varrta meg a zsákot, másikban zokniformát varrt, harmadikban teknőspárnát, aminek a gyomrában külön zsebbe rejtette a mindenféle földi jót, de egyik évben mind kispárnát kaptunk. =) Kreatív a nagyanyám és a hideg időt mindig varrással és kötéssel töltötte a szokásos "falusi" teendők mellett. Ráadásul neki ugye három fiúunoka és egy lány jutott, szóval mindig olyat kellett kitalálnia, ami gyereknek való, de mind megtaláljuk benne az örömünket. A teknőspárna amúgy egy ilyen nagy, letehető puff volt és nagyon szerettük, tök frankó lett. =) A kispárnát huzatostól pedig a mai napig is használom. =)
A szokásos cipőpucolás amúgy egyetlen évben rémlik, hogy nálunk megtörtént volna. XD Kínkeserves munkával kibokszoltam a csizmámat, majd az ablakba tettük testvérem cipőjével együtt és másnap roskadásig volt rakva. A családomnak fontos volt és a mai napig is valahogy az, hogy az ajándék oda legyen csempészve, ne átadjuk egymásnak, vagy lássuk, hogy a másik odateszi. Nem tudom, miért, de így szeretem. Én sokszor raktam apa cipőjébe szaloncukrot vagy egy kisebb mikulást. Egyik évben az utóbbi teljesen összetaposva végezte (bár még mindig jobb, mint amit itt hallottam bent, a munkahelyemen, hogy az apuka csak a metrón vette észre a csokimikut a cipőjében XD ), egy másikban meg automatikusan kirúgta a papucsából a szaloncukrot és észre se vette, csak este, mikor rálépett. XD
Egyébként nem voltam jó ebben az évben sem. ^^;;
30/12 - Nektek van adventi koszorútok?
Nincsen koszorúnk. Régen, amikor még általános iskolás voltam, csinálgattam, de utána már nem. Sosem vásároltunk és a családom nem tartotta fontosnak, hogy négy vasárnapon keresztül gyertyát gyújtogasson egy koszorún, ezért ez nálunk nem hagyomány. Egy régi-régi koszorúmat költözés előtt lomtalanítottam, sosem volt meggyújtva, hajdanán nagyon szép volt, de a por és az idő megkajálta szegényt, szóval megérett a kidobásra - szó szerint. XD
A nagyanyám viszont minden évben csinál koszorút, ha mást nem, jelképeset. Fenyőágat gyűjt, szalagokat és természetes, a környéken megtalálható alapanyagokat tesz rá. Ha koszorút nem is csinál, egy tányérra, vagy tálra rárendezi a tobozokat, ágakat, terméseket, szóval ő szokott ilyesmit és mi mindig ámulunk a kreatívságán, meg a jó ízlésén. =)
A nagyanyám viszont minden évben csinál koszorút, ha mást nem, jelképeset. Fenyőágat gyűjt, szalagokat és természetes, a környéken megtalálható alapanyagokat tesz rá. Ha koszorút nem is csinál, egy tányérra, vagy tálra rárendezi a tobozokat, ágakat, terméseket, szóval ő szokott ilyesmit és mi mindig ámulunk a kreatívságán, meg a jó ízlésén. =)
Egy élmény volt =D
Mára kaptunk egy ügyet, ami egykor kezdődött és addig nem mehettünk haza, amíg kész nem lettünk vele. Ez ilyen hiperszupernagyonsürgős munka, úgyhogy óránként mentem le a kazettáért a tárgyalásra, hogy nap végére le legyen írva és nagyon siettem a legépeléssel. Szerencsére így remekül haladtunk, bár a négy órához közeledve ugye megélénkültek a kolléganők és nekiálltak dumálni. Nagyon a határán voltam, hogy elküldöm őket haza, de aztán megmaradtam a nyugalmamnál. Négy után már csak a bírók és én maradtam, a bíróm sem húzta sokáig a dolgokat, ezért csak másfél órával többet kellett bent ülnöm. És azt mondta, később ezzel a másfél órával kevesebbet kell dolgoznom. Jupppiii! =D
Az volt a jó a mai napban, hogy miután eltűntek a kolléganők, kicsit felszabadult. Alapvetően egy nagyon zárkózó ember, nagyon ritkán engedi csak el magát, pedig kedves és jó humorú figura. Mivel kerüli a társaságot, nem árul el magáról túl sokat, nem igazán beszélgetős típus, sok mindent hárít, ezért én sem keresem a társaságát, mert tudom, hogy a kolléganőim közül az egyik szerintem nagyon bántó dolgokat mond róla a háta mögött. Ez zavar és időnként a magam játékos, visszaoltós módján megvédem, de mindig ezt nem tudom megtenni, ezért rá kell hagynom a nőre. Nem is értem, miért ilyen... A bíróm egy nagyon aranyos ember, és most, hogy már eléggé lefáradt, meg nem volt körülöttünk szinte senki, elmókáztunk, picit beszélgettünk is. Mindketten már alig láttunk, és ezen is csak nevettünk.
Tiszta jó volt... =)
Az volt a jó a mai napban, hogy miután eltűntek a kolléganők, kicsit felszabadult. Alapvetően egy nagyon zárkózó ember, nagyon ritkán engedi csak el magát, pedig kedves és jó humorú figura. Mivel kerüli a társaságot, nem árul el magáról túl sokat, nem igazán beszélgetős típus, sok mindent hárít, ezért én sem keresem a társaságát, mert tudom, hogy a kolléganőim közül az egyik szerintem nagyon bántó dolgokat mond róla a háta mögött. Ez zavar és időnként a magam játékos, visszaoltós módján megvédem, de mindig ezt nem tudom megtenni, ezért rá kell hagynom a nőre. Nem is értem, miért ilyen... A bíróm egy nagyon aranyos ember, és most, hogy már eléggé lefáradt, meg nem volt körülöttünk szinte senki, elmókáztunk, picit beszélgettünk is. Mindketten már alig láttunk, és ezen is csak nevettünk.
Tiszta jó volt... =)
30/11 - Karácsonyi szokások
Régen, amikor még kicsi voltam, a december 24-e nálunk úgy történt, hogy délelőtt anya főzött, apa pedig a fát állította fel az előterünkben. Mindig akkora fánk volt, ami elérte a plafont a rátett csúcsdísszel és az állvánnyal kiegészítve, egyik évben éppen ezért, hiszen a fánk nagyobb volt és apa nem elég lassan állította fel, tört el az egyik legszebb csúcsdíszünk, egy ősrégi, ami hihetetlenül gyönyörű volt, tudjátok, ez a régi fajta... A díszek egyfajta összhangban álltak egymással, fehér gömbök, ezüst színű futtatások, színes égők, papírból készült díszek, azok, amiket mi a testvéremmel gipszből készítettünk és magunk festettük, ezüst színű angyalkák, meg volt egy készletünk, amibe télapók voltak, meg különleges darabok. Ilyen nagy dobozokban tartottuk őket és mindig hatalmas élmény volt újra felismerni őket - Jééé, ezt én csináltam! Aaa, ez a kedvenceem! Erre már nem is emlékeztem! -, meg ilyenek. Sokszor került habcsók is a fára és mi a szaloncukrot is felaggatuk, aminek az volt a következménye, hogy a tesómmal kommandóztunk mindig, hogy ehessünk édességet, meg amikor már anyuék aludtak, akkor lelopkodtuk a fáról. =D Nem örült neki Anya túlzottan, sokszor olvasta a fejünkre a dolgot, mert általában kaja helyett ettük az édességet. XD Nagyon szép díszeink voltak, én szerettem őket. Egyik évben tettünk műhavat a fára, de tök guszta volt, úgyhogy azt utána többet nem. Egy másikban Anya ilyen csillámos csíkokat tett rá, de az se jött be nagyon. Egyszer volt ezüst-kék témájú fánk, az apának nem tetszett. =) Ahogy egyre cseperedtünk, a habcsók úgy tűnt el, és az utolsó évben mintha már a szaloncukor se a fára került volna, de arra nem emlékszem, bevallom.
Ebédre általában húsleves volt, majd rizibizi és rántott hús. Nem mindig ugyanazt csinálta Anya, csak a húsleves és a rántott hús volt alaptartozéka a karácsonynak, de az utóbbi pár évben már egyszerűbb dolgokat csinált, mert úgy volt vele, hogy a két mama úgysem változtat az étlapon, akkor legalább otthon ne mindig ugyanazt együk. =D Nem mintha baj lett volna, de azért így jobb. =) Ebéd után következett a fadíszítés, amit általában Anyuval hárman csináltunk, apu többnyire nem vett részt ebben, vagy csak egy-egy szaloncukrot pakolt a fára. Amíg kicsik voltunk, persze mutatta, hogy kell, rendezgette, meg ő tette fel magasra a díszeket, és az jó is volt nagyon, mert apa sokat mókázott és viccelődött velünk. Tréfás ember volt, a maga fanyar humorával nagyon szerethető, de ahogy egyre nagyobbak lettünk, valahogy kiveszett belőle sok minden.
Miután feldíszítettük a karácsonyfánkat, leültünk tévézni, vagy mindenki elvonult. Olyan hat táján, amikor kint már sötét volt, viszont begyűjtött minket apa. Mindig mókás volt, mert mi persze látni akartuk a Jézuskát, amint ajándékot hoz, vagy végre kilesni Anyát, hogy cáfoljuk ezt a mesét, de sokáig nem sikerült, bármennyire ügyesen is próbálkoztunk. Apa mindig beszélgetett velünk, hogy mit kértünk, jók voltunk-e, stb. A maga zárkózó, fanyar humorú, esetlenségtől nyegle módján. Szerettem úgy őt.
Anya jött mindig a szobába, hogy járt nálunk a Jézuska, menjünk megnézni, miket hozott. A fa alatt álltak mindig a csomagok és mi nem győztük szétválogatni, melyik kié. Később, amikor már tudtuk, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, is elvonultunk, hogy csak odakerülhessenek az ajándékok, sosem egymás szeme láttára pakoltuk ki, ez valahogy rögzült bennünk. Egyszer megkerestük karácsony előtt az ajándékainkat. Rémes érzés volt utána a karácsony, mert nem tudtunk őszintén meglepődni és örülni annak, amit kaptunk, úgyhogy a testvéremmel egyöntetűen eldöntöttük, hogy hiába tudjuk, hol rejtik el a szüleink a szajrét, sosem nézzük meg többet. =)
Ajándékbontás után elvoltunk azzal, amit kaptunk, majd tévéztünk vagy elvonultunk. Másnap az anyai nagymamámnál gyűltünk össze ebédelni. Ott mindig kicsi fenyő volt roskadásig pakolva díszekkel, alatta már ott virítottak az ajándékok, de sokszor volt, hogy nem csomagolta szét azokat a mamám, hanem odatette az egész zsáknyit elénk, hogy a Jézuska azt mondta, nem tudott dönteni, kinek mi jár, ezért választhatunk. Miután megvolt az ajándékozás, összeültünk az asztalnál és elpusztítottuk azt a tetemes mennyiségű ételt, amit elkészített. Vagy legalábbis a nagy részét, s a maradékot becsomagolta nekünk. Harmadnap az apai nagymamámnál játszottuk meg ezt, csak ott volt éneklés, csillagszórózás ajándékozás előtt. 26-a estére már három helyről volt kaja a hűtőnkben, amit amíg lehetett, vagyis unalomig ettünk, majd a maradékot kiadtuk a kutyának. XD
Ebédre általában húsleves volt, majd rizibizi és rántott hús. Nem mindig ugyanazt csinálta Anya, csak a húsleves és a rántott hús volt alaptartozéka a karácsonynak, de az utóbbi pár évben már egyszerűbb dolgokat csinált, mert úgy volt vele, hogy a két mama úgysem változtat az étlapon, akkor legalább otthon ne mindig ugyanazt együk. =D Nem mintha baj lett volna, de azért így jobb. =) Ebéd után következett a fadíszítés, amit általában Anyuval hárman csináltunk, apu többnyire nem vett részt ebben, vagy csak egy-egy szaloncukrot pakolt a fára. Amíg kicsik voltunk, persze mutatta, hogy kell, rendezgette, meg ő tette fel magasra a díszeket, és az jó is volt nagyon, mert apa sokat mókázott és viccelődött velünk. Tréfás ember volt, a maga fanyar humorával nagyon szerethető, de ahogy egyre nagyobbak lettünk, valahogy kiveszett belőle sok minden.
Miután feldíszítettük a karácsonyfánkat, leültünk tévézni, vagy mindenki elvonult. Olyan hat táján, amikor kint már sötét volt, viszont begyűjtött minket apa. Mindig mókás volt, mert mi persze látni akartuk a Jézuskát, amint ajándékot hoz, vagy végre kilesni Anyát, hogy cáfoljuk ezt a mesét, de sokáig nem sikerült, bármennyire ügyesen is próbálkoztunk. Apa mindig beszélgetett velünk, hogy mit kértünk, jók voltunk-e, stb. A maga zárkózó, fanyar humorú, esetlenségtől nyegle módján. Szerettem úgy őt.
Anya jött mindig a szobába, hogy járt nálunk a Jézuska, menjünk megnézni, miket hozott. A fa alatt álltak mindig a csomagok és mi nem győztük szétválogatni, melyik kié. Később, amikor már tudtuk, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, is elvonultunk, hogy csak odakerülhessenek az ajándékok, sosem egymás szeme láttára pakoltuk ki, ez valahogy rögzült bennünk. Egyszer megkerestük karácsony előtt az ajándékainkat. Rémes érzés volt utána a karácsony, mert nem tudtunk őszintén meglepődni és örülni annak, amit kaptunk, úgyhogy a testvéremmel egyöntetűen eldöntöttük, hogy hiába tudjuk, hol rejtik el a szüleink a szajrét, sosem nézzük meg többet. =)
Ajándékbontás után elvoltunk azzal, amit kaptunk, majd tévéztünk vagy elvonultunk. Másnap az anyai nagymamámnál gyűltünk össze ebédelni. Ott mindig kicsi fenyő volt roskadásig pakolva díszekkel, alatta már ott virítottak az ajándékok, de sokszor volt, hogy nem csomagolta szét azokat a mamám, hanem odatette az egész zsáknyit elénk, hogy a Jézuska azt mondta, nem tudott dönteni, kinek mi jár, ezért választhatunk. Miután megvolt az ajándékozás, összeültünk az asztalnál és elpusztítottuk azt a tetemes mennyiségű ételt, amit elkészített. Vagy legalábbis a nagy részét, s a maradékot becsomagolta nekünk. Harmadnap az apai nagymamámnál játszottuk meg ezt, csak ott volt éneklés, csillagszórózás ajándékozás előtt. 26-a estére már három helyről volt kaja a hűtőnkben, amit amíg lehetett, vagyis unalomig ettünk, majd a maradékot kiadtuk a kutyának. XD
30/10 - Szerinted milyen színű igazából a karácsony? Milyen fa tetszene a legjobban?
A karácsony szerintem fehér és zöld. Illik még hozzá számomra a piros és az arany.
Fehér a hó miatt.
Zöld a fenyő miatt.
Arany a gyertyafény miatt.
A piros pedig nem nagyon tudom, hogy kapcsolódik hozzá. ^^
Fa? Idén nem lesz fa. Nincs hely állítani. XD
Fehér a hó miatt.
Zöld a fenyő miatt.
Arany a gyertyafény miatt.
A piros pedig nem nagyon tudom, hogy kapcsolódik hozzá. ^^
Fa? Idén nem lesz fa. Nincs hely állítani. XD
30/9 - Tíz dolog, amit nem szeretek karácsonykor csinálni, de mégis muszáj
1.) Takarítani.
2.) Szó nélkül hagyni az unokaöcséim bunkóságát.
3.) Jópofizni az unokaöcséim anyjával és apám nőjével.
4.) Ajándékozni és helyben kinyitni az ajándékot, amit kapok, mert állítólag bunkóság, ha nem teszed meg.
5.) Halszagot elviselni - bár ez valszeg, az ideiből kimarad.
2.) Szó nélkül hagyni az unokaöcséim bunkóságát.
3.) Jópofizni az unokaöcséim anyjával és apám nőjével.
4.) Ajándékozni és helyben kinyitni az ajándékot, amit kapok, mert állítólag bunkóság, ha nem teszed meg.
5.) Halszagot elviselni - bár ez valszeg, az ideiből kimarad.
30/8 - A kedvenc karácsonyi dalom
Igazából szerelem - Christmas is all around
Néha rám jön, hogy meg kell hallgatnom, de karácsonykor mindenképp egyszer hallanom kell. =) Nagyon bírom, mindig az unott képű, mini mikulásruhás lányok jutnak eszembe, Billy Mack röfögése, a ronda beszéde, meg az életéből megismerhető része. Hogy híres ember és az egyetlen ember, akire igazából számíthat és ezt ő is kimondja, az a dagadt menedzsere. =D Egyszerűen imádom. A dal nekem valahogy tele van pozitívumokkal és szeretem a gitárszólót is benne. =D
Igazából szerelem - All i want for Christmas is you
Imádom a leányzó hangját... annyira szép... *,*
Girls Aloud - Jump
Nem karácsonyi dal, a legkevésbé sem, viszont karácsonykor mindig eszembe jut az Igazából szerelem kapcsán, ezért teljesen kapcsolódott nekem a kettő.
Aranyszárnyú angyal
Énekeltük az iskolai kórussal anno ezt és nagyon szerettem.
Karácsonyi Coca Cola reklám zenéje
Jó, tudom, nagyon gáz vagyok, de na. Ez van. =D
Sam Tsui - Don't stop believing
Tavaly kapcsolódott össze nálam ez a dal a karácsonnyal. Nem tudom, miért, csak Benééknél egyszerűen meg kellett hallgatni. =) Sam azóta egyébként nagy kedvencem lett, de ez egy másik történet. =D
30/7 - Ki vagy kik azok, akivel a legszívesebben töltenéd a karácsonyt?
1.) Bene
2.) Anya
3.) Előtte vagy utána összeülni beszélgetni, teázni, sütizni a barátokkal.
2.) Anya
3.) Előtte vagy utána összeülni beszélgetni, teázni, sütizni a barátokkal.
30/6 - Tíz dolog, ami nélkül nem karácsony a karácsony
1.) Fények, égők, gyertyák.
2.) Koszorúk, fenyőfák, fenyőágak.
3.) Kint farkasordító hideg, bent kellemes meleg.
4.) Mézeskalács- és fenyőillat.
5.) Jó sok kaja és ünnepi terítés.
6.) Nagy családi összeülések. Nálunk az volt a szokás, hogy 25-én az anyai nagymamámnál gyűlt össze a család, a mama két lánya (Anyu és keresztanyu) és pereputtya (sokan), 26-án meg az apai mamámnál ugyanez, az unokaöcséim az anyjukkal és apu, Anyu, tesóm és én Benével. Tavaly már felborult a rendszer, idén meg még nem is beszéltünk nagyon róla, hogy hogy lesz.
7.) Kirakodóvásárok, ahol kézműves munkák széles választéka, forralt bor, sült gesztenye, kemencés lángos és mindenféle édesség, méz, sütemény, satöbbi van.
8.) Valami karácsonyi zene. Az én családomban nem volt nagyon kultusza a zenének ilyen téren, mi csak a nagyanyámnál még gyerekkorunkban elénekeltünk a fa alatt, az ajándékbontás előtt jó esetben egy dalt az ő vezénylésével, csillagszórózással, de ez kiveszett végül a hagyományainkból. Anyai nagymamám énekelt a legkisebb unokájának, amíg a papa élt, szólt a tévé, ahol felcsendültek karácsonyi hangzások is, de ennyi. Ellenben Benééknél különféle karácsonyi szerzemények szólnak szinte folyamatosan, s ez meghozza időnként nekem is, hogy hallgassunk meg ezt-azt. =) Nagy kedvenc az IHM egyik albuma, amin a rajzfilmslágerek vannak és a "Hulla a hó, hulla jó, itt a télapó, teletömött zacskójában fagyott mogyoró" refrénű számuk, de ilyenkor meg kell hallgatnom az Igazából szerelem című filmből három számot, a Billy Mack-eset, a Jumpot és azt, amikor a kiscsaj énekel, akibe a dobos srác annyira szerelmes. =)
9.) Igazából szerelem című film megnézése. Szerintem eddig minden évben láttam karácsonykor, mióta először megnéztem a filmet. =) Nagyon szeretem, ez a darab engem abszolút a karácsonyra emlékeztet.
10.) Hó. Gáz vagyok, vagy sem, de nekem hiányzik. "Karácsony akkor szép, ha fehér hóba lép.", nem? =) Egyébként nem rajongom a hóért... XD
2.) Koszorúk, fenyőfák, fenyőágak.
3.) Kint farkasordító hideg, bent kellemes meleg.
4.) Mézeskalács- és fenyőillat.
5.) Jó sok kaja és ünnepi terítés.
6.) Nagy családi összeülések. Nálunk az volt a szokás, hogy 25-én az anyai nagymamámnál gyűlt össze a család, a mama két lánya (Anyu és keresztanyu) és pereputtya (sokan), 26-án meg az apai mamámnál ugyanez, az unokaöcséim az anyjukkal és apu, Anyu, tesóm és én Benével. Tavaly már felborult a rendszer, idén meg még nem is beszéltünk nagyon róla, hogy hogy lesz.
7.) Kirakodóvásárok, ahol kézműves munkák széles választéka, forralt bor, sült gesztenye, kemencés lángos és mindenféle édesség, méz, sütemény, satöbbi van.
8.) Valami karácsonyi zene. Az én családomban nem volt nagyon kultusza a zenének ilyen téren, mi csak a nagyanyámnál még gyerekkorunkban elénekeltünk a fa alatt, az ajándékbontás előtt jó esetben egy dalt az ő vezénylésével, csillagszórózással, de ez kiveszett végül a hagyományainkból. Anyai nagymamám énekelt a legkisebb unokájának, amíg a papa élt, szólt a tévé, ahol felcsendültek karácsonyi hangzások is, de ennyi. Ellenben Benééknél különféle karácsonyi szerzemények szólnak szinte folyamatosan, s ez meghozza időnként nekem is, hogy hallgassunk meg ezt-azt. =) Nagy kedvenc az IHM egyik albuma, amin a rajzfilmslágerek vannak és a "Hulla a hó, hulla jó, itt a télapó, teletömött zacskójában fagyott mogyoró" refrénű számuk, de ilyenkor meg kell hallgatnom az Igazából szerelem című filmből három számot, a Billy Mack-eset, a Jumpot és azt, amikor a kiscsaj énekel, akibe a dobos srác annyira szerelmes. =)
9.) Igazából szerelem című film megnézése. Szerintem eddig minden évben láttam karácsonykor, mióta először megnéztem a filmet. =) Nagyon szeretem, ez a darab engem abszolút a karácsonyra emlékeztet.
10.) Hó. Gáz vagyok, vagy sem, de nekem hiányzik. "Karácsony akkor szép, ha fehér hóba lép.", nem? =) Egyébként nem rajongom a hóért... XD
30/5 - Tíz dolog, aminek nagyon örülnék idén
1.) Nyugalom, béke, szeretet, csend.
2.) Ha a 24-ét együtt töltenénk Benével. Szeretném, ha együtt csinálnánk valami kaját, mert az nagyon tetszene.
3.) Ha nagyjából teljesen kihúzhatnám magam az ajándékozásosdiból.
4.) Ha Anya meg tudna vendégelni minket.
5.) Ha nem lenne hatalmas veszekedés abból, hogy csak a két ünnep közötti időben látogatnánk le Bene szüleihez.
Nem is nagyon vágyom másra, azt hiszem.
2.) Ha a 24-ét együtt töltenénk Benével. Szeretném, ha együtt csinálnánk valami kaját, mert az nagyon tetszene.
3.) Ha nagyjából teljesen kihúzhatnám magam az ajándékozásosdiból.
4.) Ha Anya meg tudna vendégelni minket.
5.) Ha nem lenne hatalmas veszekedés abból, hogy csak a két ünnep közötti időben látogatnánk le Bene szüleihez.
Nem is nagyon vágyom másra, azt hiszem.
30/4 - Tíz kedvenc karácsonyi ételem/italom
1.) A legnagyobb kedvencem, amit csak karácsonykor készített a nagymamám, az a kapros öntet. Valami borzasztó egyszerű cucc, tejfölbe só, bors és kapor, ha jól emlékszem, de mindig csak karácsonykor került az asztalra és borzasztóan szeretem.
2.) Sült oldalas. Anya isteni sültje nem hiányozhat az asztalról.
3.) Párolt káposzta. Elég ritkán van nálunk, karácsonykor viszont nem hiányozhat.
4.) Mézeskalács.
5.) Húsleves. Mamáé és Anyáé is favorit, bár Anya újabban brokkolikrémlevest csinál.
6.) Krumplisaláta.
7.) Cseresznyebefőtt.
8.) Tiramisu
Ennyi jutott eszembe. ^^;;;
2.) Sült oldalas. Anya isteni sültje nem hiányozhat az asztalról.
3.) Párolt káposzta. Elég ritkán van nálunk, karácsonykor viszont nem hiányozhat.
4.) Mézeskalács.
5.) Húsleves. Mamáé és Anyáé is favorit, bár Anya újabban brokkolikrémlevest csinál.
6.) Krumplisaláta.
7.) Cseresznyebefőtt.
8.) Tiramisu
Ennyi jutott eszembe. ^^;;;
30/3 - Tíz dolog, amit nem szeretek a karácsonyban
1.) Rohanás és idegeskedés. Ilyenkor mindenki kapkod, hogy beszerezze az ajándékokat, megvegye az ünnepi ebédhez valókat, és ez tök kiakaszt. Mindenki ideges, gyorsan hajba kapnak az emberek, mert mindenkin nagy teherként jelentkezik a karácsony jövetele és jelenléte.
2.) Kötelezettségérzés.
3.) Versengés. Kinek nagyobb a fája, ki tud drágább vagy több vagy jobb ajándékot adni, kinél gazdagabb a teríték, ki mennyi embert tud megvendégelni, ..... -_-"
4.) Veszekedés, egyet nem értés. A karácsony váltja ki a legtöbb stresszt, bizonyítási vágyat és ettől totál begőzölnek az emberek, mindenki mást akar, nem hajlandó engedni, kompromisszumot kötni, megy a szervezkedés, satöbbi. Igazából cseppet sem szól a nagyon hangoztatott szeretetről, mert épp csak nem ölik meg egymást az emberek karácsonykor. A környezetemben legalábbis ez dominál.
5.) Sosincs olyan csomagolópapír, amilyet keresek. XD Régen olyan szépek voltak...
6.) Én imádom, hogy hatalmas lakoma van, azt viszont már kevésbé, hogy nem tudok még többet enni. XD Mivel szép sorjában jönnek az újabbnál újabb fogások, mindig megkívánom a következőt és van egy mennyiség, mi után már csak sóvárgok, hogy Demegenném!, csak nincs hova magamba pakolni. Az eltelítettség érzése is számomra pozitív - belül tényleg farkas vagyok... =D
7.) Ajándékok, ajándékátadás, ajdánékmegkapás, ajándékbontás. Nekem az volt határozottan pozitív, hogy a Secret Santa alapvető szabálya az, hogy karácsonykor, a kis magányunkban, az átadás-megkapás kellemetlenkedését kikerülve, nyugodtan és őszintén bonthatom ki az ajándékaimat. Mindig utáltam, hogy miközben elvagyok a csomagolópapírral, rám szegeződnek a szempárok, hogy örülök-e és mennyire annak, amit kaptam. Sokadlanos, mit rejt a csomagolópapír, ha a szándék jó volt, a csomagolás szép, stb.
8.) Halszag. Bár idén már kimarad. Még a végén hiányozni fog a mama halászléje az asztalról. Tavaly sem volt, mert keresztanyu máshogy szervezte meg a karácsonyt, nagyon ügyetlenül, de tavaly ilyenkor még élt a mama. Egyébként nem szeretem a halat. Nagyon nem.
9.) Hogy az üzletek már egy hónappal karácsony előtt kirakják a karácsonyi cuccokat.
10.) Rossz szaloncukrok.
2.) Kötelezettségérzés.
3.) Versengés. Kinek nagyobb a fája, ki tud drágább vagy több vagy jobb ajándékot adni, kinél gazdagabb a teríték, ki mennyi embert tud megvendégelni, ..... -_-"
4.) Veszekedés, egyet nem értés. A karácsony váltja ki a legtöbb stresszt, bizonyítási vágyat és ettől totál begőzölnek az emberek, mindenki mást akar, nem hajlandó engedni, kompromisszumot kötni, megy a szervezkedés, satöbbi. Igazából cseppet sem szól a nagyon hangoztatott szeretetről, mert épp csak nem ölik meg egymást az emberek karácsonykor. A környezetemben legalábbis ez dominál.
5.) Sosincs olyan csomagolópapír, amilyet keresek. XD Régen olyan szépek voltak...
6.) Én imádom, hogy hatalmas lakoma van, azt viszont már kevésbé, hogy nem tudok még többet enni. XD Mivel szép sorjában jönnek az újabbnál újabb fogások, mindig megkívánom a következőt és van egy mennyiség, mi után már csak sóvárgok, hogy Demegenném!, csak nincs hova magamba pakolni. Az eltelítettség érzése is számomra pozitív - belül tényleg farkas vagyok... =D
7.) Ajándékok, ajándékátadás, ajdánékmegkapás, ajándékbontás. Nekem az volt határozottan pozitív, hogy a Secret Santa alapvető szabálya az, hogy karácsonykor, a kis magányunkban, az átadás-megkapás kellemetlenkedését kikerülve, nyugodtan és őszintén bonthatom ki az ajándékaimat. Mindig utáltam, hogy miközben elvagyok a csomagolópapírral, rám szegeződnek a szempárok, hogy örülök-e és mennyire annak, amit kaptam. Sokadlanos, mit rejt a csomagolópapír, ha a szándék jó volt, a csomagolás szép, stb.
8.) Halszag. Bár idén már kimarad. Még a végén hiányozni fog a mama halászléje az asztalról. Tavaly sem volt, mert keresztanyu máshogy szervezte meg a karácsonyt, nagyon ügyetlenül, de tavaly ilyenkor még élt a mama. Egyébként nem szeretem a halat. Nagyon nem.
9.) Hogy az üzletek már egy hónappal karácsony előtt kirakják a karácsonyi cuccokat.
10.) Rossz szaloncukrok.
Statisztikák újra
Chimmel egyik kommentben a blogján beszéltük, hogy mi olyanok vagyunk, hogy minden kommentre szeretünk válaszolni, szeretjük is, ha van, mire, satöbbi és megemlítettük a legtöbb komment kategóriáját. =) Nos, az én rekordom a 21 darab hozzászólás és ehhez a bejegyzéshez jött ennyi. =)
Ha már itt tartok, gondoltam, megnézem a statot is, mert érdekes szokott lenni. =) Az elmúlt héten ezekkel a szavakkal találtak a blogomra szép számmal: gumicukor, tiara, goth lányok. =D A legmókásabb az "eresztő csiga" és a "tacskó ruha". Hónapra lebontva pedig ugyancsak a gumicukor, tiara viszi a prímet, harmadikra meg felküzdötte magát a gumicukor háttérkép. =D A stat szerint a legtöbben Firefoxszal böngésznek és Windowst használnak, s persze Magyarországról kerül ki a legtöbb látogatóm. Milyen meglepő. =D Az már tényleg az, hogy mióta a blogom létezik, a látogatottsága nem csak az országon belül magas, hanem az Egyesült Államokon (256) és Románián (203) belül is. =D
Tök jó...! =D
Ha már itt tartok, gondoltam, megnézem a statot is, mert érdekes szokott lenni. =) Az elmúlt héten ezekkel a szavakkal találtak a blogomra szép számmal: gumicukor, tiara, goth lányok. =D A legmókásabb az "eresztő csiga" és a "tacskó ruha". Hónapra lebontva pedig ugyancsak a gumicukor, tiara viszi a prímet, harmadikra meg felküzdötte magát a gumicukor háttérkép. =D A stat szerint a legtöbben Firefoxszal böngésznek és Windowst használnak, s persze Magyarországról kerül ki a legtöbb látogatóm. Milyen meglepő. =D Az már tényleg az, hogy mióta a blogom létezik, a látogatottsága nem csak az országon belül magas, hanem az Egyesült Államokon (256) és Románián (203) belül is. =D
Tök jó...! =D
Múzeumok éjszakája
A következő bejegyzés egy erősen csonkos élménybeszámoló június 25-ről, amit végül valamilyen oknál fogva nem fejeztem be, de mikor átnéztem a blogbejegyzéseimet, nem volt szívem törölni, ezért most került kitételre. Októberre is kikerült egy ilyen post, az a képek miatt.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
30/2 - Tíz dolog, amit imádok a karácsonyban
1.) Fenyőillat.
2.) Minden fényárban úszik. Különös kedvenceim éjszaka a fák látványa. *,*
3.) Finom ételek és sütemények. Összefut a nyálam, ha csak rágondolok...
4.) Szaloncukor és mézeskalács.
5.) Kirakodóvásárok.
6.) A karácsonyfák.
7.) Azt imádom, mikor benézek egy ablakon este és látom, hogy virít egy karácsonyfa és mozgolódnak bent a szobában az emberek. Nem szoktam kukkolni, de amikor bepillantok egy ablakon, mindig tök jó érzés fog el. =D
8.) Szép terítés.
Több nem jut eszembe. =/
2.) Minden fényárban úszik. Különös kedvenceim éjszaka a fák látványa. *,*
3.) Finom ételek és sütemények. Összefut a nyálam, ha csak rágondolok...
4.) Szaloncukor és mézeskalács.
5.) Kirakodóvásárok.
6.) A karácsonyfák.
7.) Azt imádom, mikor benézek egy ablakon este és látom, hogy virít egy karácsonyfa és mozgolódnak bent a szobában az emberek. Nem szoktam kukkolni, de amikor bepillantok egy ablakon, mindig tök jó érzés fog el. =D
8.) Szép terítés.
Több nem jut eszembe. =/
30/1. - November 24-e. Pontosan egy hónap van karácsonyig. Mit jelent ez neked?
Pont a napokban gondolkodtam el, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Nem rég volt csak január, s máris július lett, most meg már csak harminc nap van karácsonyig, az év végéig. Meglepő, mennyire rugalmas az időfolyam, néha milyen lassan vánszorognak a másodpercek is tovább, míg máskor meglódulnak az órák, mint a megijesztett vadlovak. Szeretném, nyilván nem egyedül, felcserélni néha, mikor teljen gyorsan és mikor lassuljon le az idő, de sajnos nincs befolyásom rá. Annyiszor mondtam már, hogy kellene nekem egy időnyerő... és még mindig nem találta fel senki. =)
Mit jelent nekem, hogy pontosan egy hónap van karácsonyig? Engem ijedelemmel tölt el, mivel még mindig utálom az ünnepeket. Igazából erre jöttem rá, hogy minden ünneplést utálok, a születésnapot, a karácsonyt, a névnapozást, … Nyűg és kötelezettség. És azon gondolkodom, hogyan lehetne kivonni magam a mókuskerékből. Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem!
Mindenesetre ugye be vagyok rezelve, hogy jön a karácsony, a nagy ajándékozás és a legtöbb esetben halvány sejtelmem sincs, kit mivel lehetne meglepni. Mindig valami apró kis kedvességre vágyom, amivel megajándékozhatom a szeretteimet, valamire, amit nem ítélnek feleslegesnek, ami kifejezi, amit érzek és engem tükröz, de nekik való. Nyilván egy kézzel készített ajándék ilyen, de mostanában nem vagyok valami kreatív. Egy hónapja tervezgetem, kinek mit lehetne, minek örülne, jött a Secret Santa is, de idén kimaradok belőle. Nem csak azért, mert nem jelentkeztem, hanem azért, ami miatt végülis nem adtam le a jelentkezésem, pedig összeírtam nagyjából a „kártyámat”: nem akarok karácsonyozni. Minden évben rettegéssel tölt el ez az ünnep, de komolyan. Belegondolok, hogy Bene családjához is menni kéne valamikor, Anyuhoz mindenképp szeretnék menni és nagyon megbántanám a nagyanyámat is, ha idén nem vigyorognék a családi ebéden, és akkor még nem is tartok ott, hogy halvány lila sejtelmem sincs, mivel lepjem meg Anyut, a tesómat, aput, és a mamát. Hát ez a nagy harci helyzet. =)
Mint minden évben. De az idei azért mégiscsak más lesz: 24-én kettecskén leszünk Benével. Már korábban megbeszéltük, bár fixre még nem állapodtunk meg benne, de hogy én 24-én sehova se megyek a jó meleg kis Kuckónkból, abban tutira biztos lehet. Nálunk (mármint a szülői hagyományaim szerint) a 24-e a családé, márpedig mi már egy új családot képviselünk. Nem tudom, ehhez Bene rokonsága mit fog szólni, mekkora hiszti lesz belőle, de bevallom, halálosan félek ettől. Náluk semmi se egyszerű, szinte alig tudnak valamiben is megállapodni, mert mindenki mást akar, nem igazán hajlanak kompromisszumokra, de bezzeg odadörgölik a másik orra alá, ha valami nem úgy lett, ahogy ők akarták. Mind szétfele húznak és ez borzasztóan megvisel. Évekig hallgathattam 24-én, ahogy a szüleim veszekszenek, vagy nézhettem a sértődött-dühös képüket, aztán az elmúlt pár évben meg lementem Veszprém megye közepére, hogy ordítozzanak a fejem felett, ugráltassanak és semmi se legyen úgy jó, ahogy van. Köszönöm, de ebből nem kérek.
Félek, hogy harcolnom kell majd Benével, hogy a Kuckóban maradjunk. Ez a legerősebb most bennem. Én nem akarok és nem is fogok sehova menni, és ahogy ismerem magam, nem fogom megállítani őt sem, sőt, még el is küldöm, hogy menjen a francba, ha nem ért velem egyet és vissza se jöjjön – vagyis nagyjából csinálom azt, amit minden évben utálok a karácsonyban. Így kanyarodik vissza a kígyó, hogy a saját farkába harapjon.
Egyébként sem karácsonyi hangulatom nincs még, sem nem jutottam el oda, hogy belegondoljak, mit szeretnék karácsonyra. Mivel nálunk ez minden évben a kínszenvedések kezdete volt, hogy a szüleim megkérdezték, mit kérek karácsonyra, mindig nehéz szülés volt. Nem lehet túl drága, mert morognak, de nem is lehet valami apróság, mert ez mégiscsak karácsony... Fúdefúh! Most ráadásul úgy vagyok vele, hogy olvasni szeretek, csak annyira tele van a fejem ihlettel, hogy nem tudok, tehát könyvet felesleges lenne kérnem. Amire rá vagyok kattanva, az idén a ruha, viszont azt többnyire jobban szeretem magam megvenni, mert az a biztos. De valahogy hiába néztem a butikokat és a netet, nem találtam semmit, ami illeszkedik az elképzeléseimhez, tetszik is és jó is rám, szóval ez duplán rázós ügy. Nem mellesleg egyébként immár eljutott Bene családja oda, hogy idegbajt kapnak a lolitaságomtól, holott csak dolgozni járok jóformán farmerban, de ez is változó, van, hogy egy héten kétszer látnak rajtam farmert az emberek és egyébként loliban vagyok, van, hogy nem veszem fel a „nagy szoknyáimat”. Kedvfüggő és persze annak is a függvénye, hogy milyen programra vagyok hivatalos, mennyi időm van reggel öltözködni, meg ilyenek.
Időnyerőt kérek, na. =D
Amúgy nagyon gáz, de folyamatosan azon gondolkodom, kinek van születésnapja novemberben, vagy milyen fontos nap van ebben a hónapban. XD Fogalmam sincs, mit hiányolok. XD
Mit jelent nekem, hogy pontosan egy hónap van karácsonyig? Engem ijedelemmel tölt el, mivel még mindig utálom az ünnepeket. Igazából erre jöttem rá, hogy minden ünneplést utálok, a születésnapot, a karácsonyt, a névnapozást, … Nyűg és kötelezettség. És azon gondolkodom, hogyan lehetne kivonni magam a mókuskerékből. Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem!
Mindenesetre ugye be vagyok rezelve, hogy jön a karácsony, a nagy ajándékozás és a legtöbb esetben halvány sejtelmem sincs, kit mivel lehetne meglepni. Mindig valami apró kis kedvességre vágyom, amivel megajándékozhatom a szeretteimet, valamire, amit nem ítélnek feleslegesnek, ami kifejezi, amit érzek és engem tükröz, de nekik való. Nyilván egy kézzel készített ajándék ilyen, de mostanában nem vagyok valami kreatív. Egy hónapja tervezgetem, kinek mit lehetne, minek örülne, jött a Secret Santa is, de idén kimaradok belőle. Nem csak azért, mert nem jelentkeztem, hanem azért, ami miatt végülis nem adtam le a jelentkezésem, pedig összeírtam nagyjából a „kártyámat”: nem akarok karácsonyozni. Minden évben rettegéssel tölt el ez az ünnep, de komolyan. Belegondolok, hogy Bene családjához is menni kéne valamikor, Anyuhoz mindenképp szeretnék menni és nagyon megbántanám a nagyanyámat is, ha idén nem vigyorognék a családi ebéden, és akkor még nem is tartok ott, hogy halvány lila sejtelmem sincs, mivel lepjem meg Anyut, a tesómat, aput, és a mamát. Hát ez a nagy harci helyzet. =)
Mint minden évben. De az idei azért mégiscsak más lesz: 24-én kettecskén leszünk Benével. Már korábban megbeszéltük, bár fixre még nem állapodtunk meg benne, de hogy én 24-én sehova se megyek a jó meleg kis Kuckónkból, abban tutira biztos lehet. Nálunk (mármint a szülői hagyományaim szerint) a 24-e a családé, márpedig mi már egy új családot képviselünk. Nem tudom, ehhez Bene rokonsága mit fog szólni, mekkora hiszti lesz belőle, de bevallom, halálosan félek ettől. Náluk semmi se egyszerű, szinte alig tudnak valamiben is megállapodni, mert mindenki mást akar, nem igazán hajlanak kompromisszumokra, de bezzeg odadörgölik a másik orra alá, ha valami nem úgy lett, ahogy ők akarták. Mind szétfele húznak és ez borzasztóan megvisel. Évekig hallgathattam 24-én, ahogy a szüleim veszekszenek, vagy nézhettem a sértődött-dühös képüket, aztán az elmúlt pár évben meg lementem Veszprém megye közepére, hogy ordítozzanak a fejem felett, ugráltassanak és semmi se legyen úgy jó, ahogy van. Köszönöm, de ebből nem kérek.
Félek, hogy harcolnom kell majd Benével, hogy a Kuckóban maradjunk. Ez a legerősebb most bennem. Én nem akarok és nem is fogok sehova menni, és ahogy ismerem magam, nem fogom megállítani őt sem, sőt, még el is küldöm, hogy menjen a francba, ha nem ért velem egyet és vissza se jöjjön – vagyis nagyjából csinálom azt, amit minden évben utálok a karácsonyban. Így kanyarodik vissza a kígyó, hogy a saját farkába harapjon.
Egyébként sem karácsonyi hangulatom nincs még, sem nem jutottam el oda, hogy belegondoljak, mit szeretnék karácsonyra. Mivel nálunk ez minden évben a kínszenvedések kezdete volt, hogy a szüleim megkérdezték, mit kérek karácsonyra, mindig nehéz szülés volt. Nem lehet túl drága, mert morognak, de nem is lehet valami apróság, mert ez mégiscsak karácsony... Fúdefúh! Most ráadásul úgy vagyok vele, hogy olvasni szeretek, csak annyira tele van a fejem ihlettel, hogy nem tudok, tehát könyvet felesleges lenne kérnem. Amire rá vagyok kattanva, az idén a ruha, viszont azt többnyire jobban szeretem magam megvenni, mert az a biztos. De valahogy hiába néztem a butikokat és a netet, nem találtam semmit, ami illeszkedik az elképzeléseimhez, tetszik is és jó is rám, szóval ez duplán rázós ügy. Nem mellesleg egyébként immár eljutott Bene családja oda, hogy idegbajt kapnak a lolitaságomtól, holott csak dolgozni járok jóformán farmerban, de ez is változó, van, hogy egy héten kétszer látnak rajtam farmert az emberek és egyébként loliban vagyok, van, hogy nem veszem fel a „nagy szoknyáimat”. Kedvfüggő és persze annak is a függvénye, hogy milyen programra vagyok hivatalos, mennyi időm van reggel öltözködni, meg ilyenek.
Időnyerőt kérek, na. =D
Amúgy nagyon gáz, de folyamatosan azon gondolkodom, kinek van születésnapja novemberben, vagy milyen fontos nap van ebben a hónapban. XD Fogalmam sincs, mit hiányolok. XD
Nico ficblogjából nektek
Kedves Olvasónk,
Legfrissebb programajánlatunkban egy a hazájában is egyedülállónak számító előadásra, a japán utsushi-e fényárnyjáték magyarországi premier bemutatójára invitáljuk Önöket.
Az animáció őseként is számon tartott utsushi-e művészete, közismert történeteket, meséket, Edó-kori színpadi jeleneteket mutat be, a mozgókép, narráció és tradícionális zene ötvözésével.
Az európai körútja során Magyarországra is ellátogató Minwa társulat sajátos előadásmódjában a hazai közönség is betekintést nyerhet a több mint 200 éves múltra visszatekintő "ősi animáció" rejtelmeibe.
Az előadás időpontja: november 21-22. 19.00 óra
Helyszín: Merlin Színház ( V.ker. Gerlóczy u.4.)
Jegyár: 2500 Ft diákkedvezménnyel: 2000 Ft
Jegyek kaphatóak a Merlin Színházban!
jegyfoglalás emailben: info@merlinszinhaz.hu
internetes jegyvásárlás: www.jegymester.hu, http://merlin.jegy.hu , http://www.ticketprotal.hu/
Az előadással kapcsolatban bővebb információkat honlapunkon
(http://www.japanalapitvany.hu/a-minwa-t ... muveszete/) olvashat.
Zenék
Lizánál láttam és tudtam, hogy egyszer meg fogom én is csinálni. Hát most tessék. =) Nem vagyok akkora zenefogyasztó, mint ő, de azért a dallamok az én életemet is áthatják, ezért mertem bevállalni. =)
Kedvenc dalom
30 seconds to Mars - Hurricane
Bárhogy osztom-szorzom, ez az a szám, amit egyszerűen mindig képes vagyok meghallgatni, ami eszembe jut sokszor, ami mindig elvarázsol egy kaotikus másvilágba. Nem tudom, hogy jött, hogy ez lett a kedvencem, hiszen nagyon sok dalt szeretek, de a Hurricane valahogy nagyon előre tört bennem.
Legkevésbé kedvelt dal
Fluor - Mizu
Amikor a Holdfényconon levetítették ezt az amv-t, sikoltoztam a fájdalomtól és az örömtől, ss valahogy mégis kedves lett számomra ez a sz@r. XD Azóta ezzel a háttérrel meg tudom hallgatni különösebb rángások és fújongás nélkül, de az IHM verzió még menő is lett, úgyhogy aki unja ezt, az szokjon rá arra. =D
Természetesen a Kicsi gesztenye, meg a hasonló zenék, amiket meghallom és élből rohanok ki a világból, nem kerülnek fel ide, mert azokat a dalokat veszem alapul, amiket valamilyen oknál fogva annak ellenére, hogy nem szeretem, mégis meghallgatok. =)
Dal, ami boldoggá tesz
Mike Tompskin - Rolling in the deep
Liza, ezt szerintem még te is kajálni fogod! =D Az Adele verziót én sem szeretem annyira, de ez... Amióta csak először hallottam, a rabja vagyok, egyszerűen imádom! Mike fantasztikus, nem lehet nem szeretni! Az arcok, amiket vág, már a dal hallatán eszembe jutnak, azt meg különösen epikusnak találom, hogy mindent a saját torkából csal elő az utolsó hangig.
Dal, ami elszomorít
Shinedown - Call me
Ha csak egy kicsit ért angolul az ember, vagy veszi a fáradtságot, hogy szövegfordítóval nekiessen a szövegének, megértheti, miért olyan fájdalmas és gyönyörű mégis ez a szám. Imádom. Mindig Dani jut eszembe róla, és minden, amit ő képvisel. A lelke, az érzései, a látásmódja, a magánya, a lenyűgöző tudása, ...
"Hívj engem bűnösnek, hívj szentnek,
Hát nem csodálatos?
A fordítást én eszközöltem, ha nem pontos, az azért van, mert sosem tanultam angolul és csak a szövegfordítók által kidobott valamit próbáltam ízesebb magyarrá tenni.
Slipknot - Vermillion pt. 2
Ugyanaz a helyzet ezzel a dallal, mint a Call mevel. Fájdalmas és gyönyörű. Egy évekkel ezelőtti szerelmet juttat az eszembe egy Gabesz nevű fiúval. Ráadásul így visszatekintve olyan, mintha ez a dal az akkori önmagamról szólna.
"Ő nem igazi
Nem tudom igazivá tenni
Ő nem igazi
Nem tudom igazivá tenni"
Szerintem ez egyszerűen üt, engem legalábbis teljesen elvarázsolt, főleg ahogy énekelik. Az hihetetlen gyönyörű.
Dal, ami emlékeztet valakire
Gary Jules - Mad world
A kiwis verziót szúrtam be, így aki azt nem látta még, az készítsen be zsebkendőt. Ez a dal mindig a kiwis videóra emlékeztet, s az öcsémet és Anyámat juttatja eszembe, mert azt, amikor ott ültünk mind Benével kiegészülten Anya szobájában és a testvérem megmutatta ezt nekünk. Ez a verzió hihetetlenül megható. Ahogy az örömtől elsírja magát a kiwi... mi úgy bőgtük el magunkat attól, hogy milyen csodálatos az, aki kitalálta, egy repképtelen állat hogyan kaphat mégis szárnyra... hogy bizony vannak olyan álmok, amikért még az ember is hajlandó feláldozni az életét. És hogy ez hiábavaló volna? Aki rálel egy ilyen mértékű álomra, az nem fogja sosem ezt gondolni, aki pedig nem lel rá, sosem fogja megérteni, miért éri meg mindent beáldozni azért az egyetlen egyért.
Ákos - Érintő
IchiGot juttatja eszembe, aki megmutatta nekem. =)
Shinee - Lucifer
Elsősorban Nanát juttatja eszembe ez a szám, másodsorban viszont az első lolimeetet, amin megjelentem, és a videódiszkót. =)
Rácz Gergő - Bennünk a világ
A második dal, ami emlékeztet valakire. Az első a Bonbontól a Nem vagyok James, aki az első nagyobb szerelmemre emlékeztet, de ez... Nos igen, ez is egy szerelmi emlék... Rólunk szólt. Ugyanúgy őt juttatja eszembe a NaNa valamennyi zenéje is.
Dal, ami emlékeztet egy helyre
Requiem for a dream
Pécsre.
Ugyancsak erre a helyre emlékeztet a TNT - Fehér karácsony című száma, de ez negyedikes koromra is visszatekintet engem, amikor először hallottam és együtt énekeltük el az igazgatónak. =)
Dal, ami emlékeztet egy bizonyos eseményre
Kokia - Harmony
A Kokia koncert jut eszembe és mindaz, amit alatta átéltem.
Dal, amit kívülről tudok
Balu kapitány főcímdala
Mint gyerekkorom nagy kedvencét, naná, hogy tudom. Ráadásul eszembe is szokott jutni és akkor fújom... XD
Oroszlánkirály II - Család
Ezt anno karatetáborban el is énekeltem a szobatársaimnak, meg kilencedikben, ha elromlott a kedvem, vagy valami, nekiálltam fújni akár az osztály közepén is. =) Bár mondjuk asszem, az összes dalát kívülről fújom ennek a mesének. =)
Mozart - Árnyékdal
Nagy kedvencem, ezért gyakran előfordul, hogy énekelgetem. =) Az egész musical nagy láw, de ez a legjobban szeretett dal. =) Szoktam még a Jekyll és Hyde, meg Az operaház fantomjából is eszembe jutó dalokat énekelni, vagy a Rómeó és Júliából, ahogy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválból és a Dzsungel könyve című musicalekből is időnként. Mostanában például nagyon sokszor jut eszembe A tigris éjszakája című szám. =)
Dal, amire táncolhatok
Christina Aguilera - Fighter
Nagyon dalra táncolok, de ez, bármikor is hallom, ösztönösen mozdít magával.
Dal, ami elaltat
The Score - Arrival to Earth
A Transformers című nagysikerű mozifilm betétdala és én egyszerűen imádom. Elfeküdni jó rá, s addig nézni a lelki szemeim elé táruló látványt, míg el nem alszom. Folyamatosan hallgatni és soha meg nem unni. =)
Dal a kedvenc előadómtól
Sam Tsui - Love the way you lie
Igazából tök sokat gondolkodtam, ki az én kedvenc előadóm. XD Szeretem Ákost, Adam Lambertet, Pinket, Christina Aguilerát, Rihannát, Avril Lavigne-t, Kelly Clarksont, Olivia Lufkint, Anna Tsuchiyát és Chiro Onitsukát, de ha jól meggondolom, ezt a fiút szeretem talán a legjobban. =) Szeretem, amit csinál, ahogy Mike Tompskinért is teljesen odavagyok. =)
Dal a kedvenc bandámtól
30 seconds to Mars - Closer to the edge
Sok kedvenc bandám van, köztük az Evancescence, a Three days grace, a Cinema Bizarre, a Linkin park, Placebo, Poets of fall, Shinee, Kiscsillag, Kowalsky meg a Vega, Alvin és a mókusok, Hooligans, Rammstein, Good Charlotte, Nickelback, Paramore, Papa roach, Sonata arctica, The fray, Whithin temptaion, The Veronicas, ... de, a legnagyobb kedvenc immár nem az Evancescence, hanem a 30stM. =)
Dal, ami bűnös élvezetet jelent
Jamie Winchester és Hrutka Róbert - One way to heaven
Nem tudom, mit jelent egészen pontosan a "bűnös élvezet", de ez a szám mindig beindít és felhozza belőlem a vadállatot.
Dal, amiről senki nem hinné, hogy szeretem
Marilyn Manson - This is the new shit
Pedig imádom. Írtam is rá egy elég durvát. =D Sőt, a klipjét is imádom. *.*
Dal, ami engem jellemez
Ben Folds - Still fighting it
Ezzel az amv-vel hallottam először, még sok-sok éve és azóta nem tudok szabadulni tőle. Imádom.
Régen imádott, de ma már utált dal
Black eyed peas - Meet me halfway
Nem tudom elképzelni, ezen mit szerettem. O.O Most már a hideg ráz tőle. =D
Dal, amit gyakran hallok a rádióban
Cheryl Cole - Paracute
Nehéz kérdés volt, mert nem szoktam rádiót hallgatni. XD De amikor legutóbb hallgattam, ezt sokat játszották. =) Szerencsére szeretem, úgyhogy mindig örültem neki. =)
Dal, amit szeretnék a rádióban hallani
Matisse - Rihanna medley
Úgy általában szerintem jó lenne, ha játszanának feldolgozásokat, vagy ilyen "szabad feldolgozásokat". =) Bele vagyok szerelmesedve ebbe a dalba, egyszerűen imádom. =) Alapvetően ugye Rihannát is szeretem, de így... *.*
Dal a kedvenc albumomról
Linkin park - Numb
A Meteora szerintem az egyik legjobb album, amit ki lehetett adni. Másoltan kaptam meg hajdanán és rongyosra hallgattam a cd-t. Minden számát nagyon szeretem, de talán a Numbot jelölném meg kedvencnek. Ami még különösen zseniális szerintem az albumról, az a Faint, Breaking the habit, Easier to run és a From the inside.
Evanescence - Bring me to life
A Fallen a másik olyan album, amit rongyosra hallgattam és megvallom, nagyon nehéz volt kiválasztani a dalt, amit a kedvencemnek mondhatok, mert a My immortalt, az Everybody's foolt és a Hellot is imádom. Az amv-ről, amit beszúrtam, csak annyit kell tudni, hogy a Black cat és a Bring me to life nálam összeforrt. =)
Dal, amit akkor hallgatok, ha dühös vagyok
Porcelain and the tramp - Im your favorite drug
A cím már magáért beszél, de aki meghallgatja, annak egyértelmű lesz, miért ez többek között. Ilyenkor az a legjobb nekem, ha minél többet tudok rá ordítva énekelni és tombolva táncolni. =D
Dal, amit akkor hallgatok, ha boldog vagyok
Aly and Aj - Potential breakup song
Ez a dal szerintem nagyon vidám. A szövegét még nem néztem, meg semmi, de akárhányszor hallom, rám jön a dilinyósság. Ez visszafele is működik, amikor lökött vagyok, ezt a dalt kívánom hallgatni, hogy ezzel is tovább fokozzam a kedvem. =D
Dal, amit akkor hallgatok, ha szomorú vagyok
Rihanna - Cry
Már a cím is magáért beszél, de a hangulata miatt főleg passzol a hangulatomhoz, amikor szomorú vagyok.
Sonata Arctica - Replica
Nagyon régóta szeretem ezt a dalt és amikor szomorú vagyok, különösen jól jön, hogy van mire kisírnom magam. Nem mintha alapból nem lenne, de mégis jobb valamivel aláfesteni.
Tompos Kátya - Magányos csónak
Ugyancsak beszédes című darab és hát erre is lehet nagyokat sírni, amikor az ember paffon van. =) A Valami Amerika 2-t egyébként nem láttam. XD
Tóth Veronika - Boldogtalan
Újabb magáért beszélő cím, ezért nem hiszem, hogy meg kellene magyaráznom, miért ezt hallgatom. =)
Amiket még ilyenkor hallgatok, az Olivia Lufkin száma. Close your eyes, Winter sleep, Starless night, A little pain és Wish. A Starless nightot meghallva azonnal összeugrik a gyomrom és sírhatnékom támad. Egyszerűen annyira mélyen hat rám ez a dal, hogy azt nem tudom jól elmondani. De hasonlóan érzek az A little painnel kapcsolatban is és a Close your eyest sem bírom mindig meghallgatni, mert kiüt, annyira elszomorodom tőle.
Anna Tsuchiya - Kuroi namida
Fekete könnyek, ezt jelenti a címe ennek a dalnak. Gyönyörű és szívbe markolóan szép.
Egy másik verzióban, amiben ugyancsak gyönyörű. Kuroi namida (deep sandess verzion)
Dal, amit az esküvőmön szeretnék hallani
The grenma - Pont így
Istenes lenne, azt hiszem. =D Nem tudom, mikor, csak azt, hogy ha ez felszólalna, ott bennem konkrétan minden megállna. =)
Dal, amit a temetésemen szeretnék hallani
(Ez már önmagában egy érdekes téma, de mindegy. XD )
Zazie - Je suis un homme
Még sosem gondolkodtam ilyesmin, de ezt a számot nagyon szeretem, szerintem gyönyörű, és van benne számomra valami keserű, kellemes, elringató és mégis szárnyra kapásra késztető, felszabadító. Az élet áramlását idézi számomra ez a dal és én nem akarom, hogy nagy sírás-rívás legyen a temetésemen, hanem azt szeretném, ha tudnák azok, akik eljöttek, hogy jó, tartalmas, boldog, izgalmas és bonyolult életem volt. Olyan, amilyet akartam, ezért nem kell bánkódniuk amiatt, hogy meghaltam.
Dal, ami megnevettet
Billy Mack - Christmas is all around
Szerintem ez a dal halálos... XD Kész vagyok mindig tőle.
Dal, amit el tudok játszani hangszeren
Macskák - Éjfél
Nem is olyan nagyon rég rám tört az, hogy én meg akarok tanulni billentyűsön játszani és ez volt az a dal, amit elkezdtem megtanulni. Ma már semmit sem tudok belőle, de anno az eleje nagyon szépen ment. =)
Dal, amit szeretném, ha el tudnék játszani egy hangszeren
John Buttler Trio - Ocean
Ha ezt utána tudnám csinálni... =*____*=
Dal, amit mindenkinek ajánlanék
Apocalyptica - Stairway to heaven
Nem tudom, miért pont ezt, de nagyon szeretem ezt a dalt és most ez jutott eszembe.
Dal a gyerekkoromból
A dzsungel könyve - Beindul a pofonofon
Nagyon szerettem, nagyon sokszor énekeltem. Ezt is kívülről tudom és néha énekelgetem. XD
Dal, ami tavaly ilyenkor a kedvencem volt
Infected musroom - Heavyweight
Most is szeretem. =)
Kedvenc dalom
30 seconds to Mars - Hurricane
Bárhogy osztom-szorzom, ez az a szám, amit egyszerűen mindig képes vagyok meghallgatni, ami eszembe jut sokszor, ami mindig elvarázsol egy kaotikus másvilágba. Nem tudom, hogy jött, hogy ez lett a kedvencem, hiszen nagyon sok dalt szeretek, de a Hurricane valahogy nagyon előre tört bennem.
Legkevésbé kedvelt dal
Fluor - Mizu
Amikor a Holdfényconon levetítették ezt az amv-t, sikoltoztam a fájdalomtól és az örömtől, ss valahogy mégis kedves lett számomra ez a sz@r. XD Azóta ezzel a háttérrel meg tudom hallgatni különösebb rángások és fújongás nélkül, de az IHM verzió még menő is lett, úgyhogy aki unja ezt, az szokjon rá arra. =D
Természetesen a Kicsi gesztenye, meg a hasonló zenék, amiket meghallom és élből rohanok ki a világból, nem kerülnek fel ide, mert azokat a dalokat veszem alapul, amiket valamilyen oknál fogva annak ellenére, hogy nem szeretem, mégis meghallgatok. =)
Dal, ami boldoggá tesz
Mike Tompskin - Rolling in the deep
Liza, ezt szerintem még te is kajálni fogod! =D Az Adele verziót én sem szeretem annyira, de ez... Amióta csak először hallottam, a rabja vagyok, egyszerűen imádom! Mike fantasztikus, nem lehet nem szeretni! Az arcok, amiket vág, már a dal hallatán eszembe jutnak, azt meg különösen epikusnak találom, hogy mindent a saját torkából csal elő az utolsó hangig.
Dal, ami elszomorít
Shinedown - Call me
Ha csak egy kicsit ért angolul az ember, vagy veszi a fáradtságot, hogy szövegfordítóval nekiessen a szövegének, megértheti, miért olyan fájdalmas és gyönyörű mégis ez a szám. Imádom. Mindig Dani jut eszembe róla, és minden, amit ő képvisel. A lelke, az érzései, a látásmódja, a magánya, a lenyűgöző tudása, ...
"Hívj engem bűnösnek, hívj szentnek,
Mondd, hogy vége, én még mindig ugyanúgy szeretlek
Hívj a kedvencednek, hívj engem a legrosszabbnak
Mondd, hogy vége, nem akarom, hogy fájjon neked
Ez minden, amit mondhatok. Szóval én az utamon leszek."Hát nem csodálatos?
A fordítást én eszközöltem, ha nem pontos, az azért van, mert sosem tanultam angolul és csak a szövegfordítók által kidobott valamit próbáltam ízesebb magyarrá tenni.
Slipknot - Vermillion pt. 2
Ugyanaz a helyzet ezzel a dallal, mint a Call mevel. Fájdalmas és gyönyörű. Egy évekkel ezelőtti szerelmet juttat az eszembe egy Gabesz nevű fiúval. Ráadásul így visszatekintve olyan, mintha ez a dal az akkori önmagamról szólna.
"Ő nem igazi
Nem tudom igazivá tenni
Ő nem igazi
Nem tudom igazivá tenni"
Szerintem ez egyszerűen üt, engem legalábbis teljesen elvarázsolt, főleg ahogy énekelik. Az hihetetlen gyönyörű.
Dal, ami emlékeztet valakire
Gary Jules - Mad world
A kiwis verziót szúrtam be, így aki azt nem látta még, az készítsen be zsebkendőt. Ez a dal mindig a kiwis videóra emlékeztet, s az öcsémet és Anyámat juttatja eszembe, mert azt, amikor ott ültünk mind Benével kiegészülten Anya szobájában és a testvérem megmutatta ezt nekünk. Ez a verzió hihetetlenül megható. Ahogy az örömtől elsírja magát a kiwi... mi úgy bőgtük el magunkat attól, hogy milyen csodálatos az, aki kitalálta, egy repképtelen állat hogyan kaphat mégis szárnyra... hogy bizony vannak olyan álmok, amikért még az ember is hajlandó feláldozni az életét. És hogy ez hiábavaló volna? Aki rálel egy ilyen mértékű álomra, az nem fogja sosem ezt gondolni, aki pedig nem lel rá, sosem fogja megérteni, miért éri meg mindent beáldozni azért az egyetlen egyért.
Ákos - Érintő
IchiGot juttatja eszembe, aki megmutatta nekem. =)
Shinee - Lucifer
Elsősorban Nanát juttatja eszembe ez a szám, másodsorban viszont az első lolimeetet, amin megjelentem, és a videódiszkót. =)
Rácz Gergő - Bennünk a világ
A második dal, ami emlékeztet valakire. Az első a Bonbontól a Nem vagyok James, aki az első nagyobb szerelmemre emlékeztet, de ez... Nos igen, ez is egy szerelmi emlék... Rólunk szólt. Ugyanúgy őt juttatja eszembe a NaNa valamennyi zenéje is.
Dal, ami emlékeztet egy helyre
Requiem for a dream
Pécsre.
Ugyancsak erre a helyre emlékeztet a TNT - Fehér karácsony című száma, de ez negyedikes koromra is visszatekintet engem, amikor először hallottam és együtt énekeltük el az igazgatónak. =)
Dal, ami emlékeztet egy bizonyos eseményre
Kokia - Harmony
A Kokia koncert jut eszembe és mindaz, amit alatta átéltem.
Dal, amit kívülről tudok
Balu kapitány főcímdala
Mint gyerekkorom nagy kedvencét, naná, hogy tudom. Ráadásul eszembe is szokott jutni és akkor fújom... XD
Oroszlánkirály II - Család
Ezt anno karatetáborban el is énekeltem a szobatársaimnak, meg kilencedikben, ha elromlott a kedvem, vagy valami, nekiálltam fújni akár az osztály közepén is. =) Bár mondjuk asszem, az összes dalát kívülről fújom ennek a mesének. =)
Mozart - Árnyékdal
Nagy kedvencem, ezért gyakran előfordul, hogy énekelgetem. =) Az egész musical nagy láw, de ez a legjobban szeretett dal. =) Szoktam még a Jekyll és Hyde, meg Az operaház fantomjából is eszembe jutó dalokat énekelni, vagy a Rómeó és Júliából, ahogy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválból és a Dzsungel könyve című musicalekből is időnként. Mostanában például nagyon sokszor jut eszembe A tigris éjszakája című szám. =)
Dal, amire táncolhatok
Christina Aguilera - Fighter
Nagyon dalra táncolok, de ez, bármikor is hallom, ösztönösen mozdít magával.
Dal, ami elaltat
The Score - Arrival to Earth
A Transformers című nagysikerű mozifilm betétdala és én egyszerűen imádom. Elfeküdni jó rá, s addig nézni a lelki szemeim elé táruló látványt, míg el nem alszom. Folyamatosan hallgatni és soha meg nem unni. =)
Dal a kedvenc előadómtól
Sam Tsui - Love the way you lie
Igazából tök sokat gondolkodtam, ki az én kedvenc előadóm. XD Szeretem Ákost, Adam Lambertet, Pinket, Christina Aguilerát, Rihannát, Avril Lavigne-t, Kelly Clarksont, Olivia Lufkint, Anna Tsuchiyát és Chiro Onitsukát, de ha jól meggondolom, ezt a fiút szeretem talán a legjobban. =) Szeretem, amit csinál, ahogy Mike Tompskinért is teljesen odavagyok. =)
Dal a kedvenc bandámtól
30 seconds to Mars - Closer to the edge
Sok kedvenc bandám van, köztük az Evancescence, a Three days grace, a Cinema Bizarre, a Linkin park, Placebo, Poets of fall, Shinee, Kiscsillag, Kowalsky meg a Vega, Alvin és a mókusok, Hooligans, Rammstein, Good Charlotte, Nickelback, Paramore, Papa roach, Sonata arctica, The fray, Whithin temptaion, The Veronicas, ... de, a legnagyobb kedvenc immár nem az Evancescence, hanem a 30stM. =)
Dal, ami bűnös élvezetet jelent
Jamie Winchester és Hrutka Róbert - One way to heaven
Nem tudom, mit jelent egészen pontosan a "bűnös élvezet", de ez a szám mindig beindít és felhozza belőlem a vadállatot.
Dal, amiről senki nem hinné, hogy szeretem
Marilyn Manson - This is the new shit
Pedig imádom. Írtam is rá egy elég durvát. =D Sőt, a klipjét is imádom. *.*
Dal, ami engem jellemez
Ben Folds - Still fighting it
Ezzel az amv-vel hallottam először, még sok-sok éve és azóta nem tudok szabadulni tőle. Imádom.
Régen imádott, de ma már utált dal
Black eyed peas - Meet me halfway
Nem tudom elképzelni, ezen mit szerettem. O.O Most már a hideg ráz tőle. =D
Dal, amit gyakran hallok a rádióban
Cheryl Cole - Paracute
Nehéz kérdés volt, mert nem szoktam rádiót hallgatni. XD De amikor legutóbb hallgattam, ezt sokat játszották. =) Szerencsére szeretem, úgyhogy mindig örültem neki. =)
Dal, amit szeretnék a rádióban hallani
Matisse - Rihanna medley
Úgy általában szerintem jó lenne, ha játszanának feldolgozásokat, vagy ilyen "szabad feldolgozásokat". =) Bele vagyok szerelmesedve ebbe a dalba, egyszerűen imádom. =) Alapvetően ugye Rihannát is szeretem, de így... *.*
Dal a kedvenc albumomról
Linkin park - Numb
A Meteora szerintem az egyik legjobb album, amit ki lehetett adni. Másoltan kaptam meg hajdanán és rongyosra hallgattam a cd-t. Minden számát nagyon szeretem, de talán a Numbot jelölném meg kedvencnek. Ami még különösen zseniális szerintem az albumról, az a Faint, Breaking the habit, Easier to run és a From the inside.
Evanescence - Bring me to life
A Fallen a másik olyan album, amit rongyosra hallgattam és megvallom, nagyon nehéz volt kiválasztani a dalt, amit a kedvencemnek mondhatok, mert a My immortalt, az Everybody's foolt és a Hellot is imádom. Az amv-ről, amit beszúrtam, csak annyit kell tudni, hogy a Black cat és a Bring me to life nálam összeforrt. =)
Dal, amit akkor hallgatok, ha dühös vagyok
Porcelain and the tramp - Im your favorite drug
A cím már magáért beszél, de aki meghallgatja, annak egyértelmű lesz, miért ez többek között. Ilyenkor az a legjobb nekem, ha minél többet tudok rá ordítva énekelni és tombolva táncolni. =D
Dal, amit akkor hallgatok, ha boldog vagyok
Aly and Aj - Potential breakup song
Ez a dal szerintem nagyon vidám. A szövegét még nem néztem, meg semmi, de akárhányszor hallom, rám jön a dilinyósság. Ez visszafele is működik, amikor lökött vagyok, ezt a dalt kívánom hallgatni, hogy ezzel is tovább fokozzam a kedvem. =D
Dal, amit akkor hallgatok, ha szomorú vagyok
Rihanna - Cry
Már a cím is magáért beszél, de a hangulata miatt főleg passzol a hangulatomhoz, amikor szomorú vagyok.
Sonata Arctica - Replica
Nagyon régóta szeretem ezt a dalt és amikor szomorú vagyok, különösen jól jön, hogy van mire kisírnom magam. Nem mintha alapból nem lenne, de mégis jobb valamivel aláfesteni.
Tompos Kátya - Magányos csónak
Ugyancsak beszédes című darab és hát erre is lehet nagyokat sírni, amikor az ember paffon van. =) A Valami Amerika 2-t egyébként nem láttam. XD
Tóth Veronika - Boldogtalan
Újabb magáért beszélő cím, ezért nem hiszem, hogy meg kellene magyaráznom, miért ezt hallgatom. =)
Amiket még ilyenkor hallgatok, az Olivia Lufkin száma. Close your eyes, Winter sleep, Starless night, A little pain és Wish. A Starless nightot meghallva azonnal összeugrik a gyomrom és sírhatnékom támad. Egyszerűen annyira mélyen hat rám ez a dal, hogy azt nem tudom jól elmondani. De hasonlóan érzek az A little painnel kapcsolatban is és a Close your eyest sem bírom mindig meghallgatni, mert kiüt, annyira elszomorodom tőle.
Anna Tsuchiya - Kuroi namida
Fekete könnyek, ezt jelenti a címe ennek a dalnak. Gyönyörű és szívbe markolóan szép.
Egy másik verzióban, amiben ugyancsak gyönyörű. Kuroi namida (deep sandess verzion)
Dal, amit az esküvőmön szeretnék hallani
The grenma - Pont így
Istenes lenne, azt hiszem. =D Nem tudom, mikor, csak azt, hogy ha ez felszólalna, ott bennem konkrétan minden megállna. =)
Dal, amit a temetésemen szeretnék hallani
(Ez már önmagában egy érdekes téma, de mindegy. XD )
Zazie - Je suis un homme
Még sosem gondolkodtam ilyesmin, de ezt a számot nagyon szeretem, szerintem gyönyörű, és van benne számomra valami keserű, kellemes, elringató és mégis szárnyra kapásra késztető, felszabadító. Az élet áramlását idézi számomra ez a dal és én nem akarom, hogy nagy sírás-rívás legyen a temetésemen, hanem azt szeretném, ha tudnák azok, akik eljöttek, hogy jó, tartalmas, boldog, izgalmas és bonyolult életem volt. Olyan, amilyet akartam, ezért nem kell bánkódniuk amiatt, hogy meghaltam.
Dal, ami megnevettet
Billy Mack - Christmas is all around
Szerintem ez a dal halálos... XD Kész vagyok mindig tőle.
Dal, amit el tudok játszani hangszeren
Macskák - Éjfél
Nem is olyan nagyon rég rám tört az, hogy én meg akarok tanulni billentyűsön játszani és ez volt az a dal, amit elkezdtem megtanulni. Ma már semmit sem tudok belőle, de anno az eleje nagyon szépen ment. =)
Dal, amit szeretném, ha el tudnék játszani egy hangszeren
John Buttler Trio - Ocean
Ha ezt utána tudnám csinálni... =*____*=
Dal, amit mindenkinek ajánlanék
Apocalyptica - Stairway to heaven
Nem tudom, miért pont ezt, de nagyon szeretem ezt a dalt és most ez jutott eszembe.
Dal a gyerekkoromból
A dzsungel könyve - Beindul a pofonofon
Nagyon szerettem, nagyon sokszor énekeltem. Ezt is kívülről tudom és néha énekelgetem. XD
Dal, ami tavaly ilyenkor a kedvencem volt
Infected musroom - Heavyweight
Most is szeretem. =)
Pillanatképek
Bene néha felhorkol. Én meg ülök az ágy végében és röhögök. XD
Pénteken nagyon nyomi napom volt, már a munkába érkezésemkor felhúztam magam azon, hogy valaki aláírta a nevemnél a jelenléti ívet és tutira azt fogják hinni, hogy nem jöttem be dolgozni. XD Úgy egy-másfél órát dühöngtem rajta, aztán amikor túljutottam a dolgon, lefáradtam és alig ment a munka. Pedig csütörtökön megint enyém volt az egész ágy, Bene Szegeden volt vizsgálatok miatt, szóval tudtam aludni rendesen. Rájöttem ugyanis, hogy ha mellettem van, minden apróságra fel tudok ébredni, de csak ha ő csinálja ezeket az apróságokat. Például, ha átölel, felébredek és vagy megsimogatom a karját, vagy lelököm magamról, attól függ, milyenem van. XD Meg egyik éjjel felébredtem valamire, odafordultam hozzá, megcsókoltam, ő viszonozta, aztán visszaaludtunk. XD Én két napig ezen röhögtem. X'D
Tegnap cipőt vettünk. Lett szép meleg csizmám... Már alig várom, hogy hordhassam! *,* Meg ujjatlan, fehér, kötött kesztyűm is lett, ami tök lolis. És egy barna, csíkos, kötött harisnyám is, amit már most kapásból két ruhával könnyedén tudok koordinálni. *,* A halloweeni meetről még elképzelésem sincs, talán ma összehozunk Benével rá valamit, azt meg szerintem újra be kell neki adagolnom, hogy én délben a Sirius Teaházban kezdek, mert TK tali is aznapra lett szervezve és én persze oda is jelentkeztem. XD
Pénteken nagyon nyomi napom volt, már a munkába érkezésemkor felhúztam magam azon, hogy valaki aláírta a nevemnél a jelenléti ívet és tutira azt fogják hinni, hogy nem jöttem be dolgozni. XD Úgy egy-másfél órát dühöngtem rajta, aztán amikor túljutottam a dolgon, lefáradtam és alig ment a munka. Pedig csütörtökön megint enyém volt az egész ágy, Bene Szegeden volt vizsgálatok miatt, szóval tudtam aludni rendesen. Rájöttem ugyanis, hogy ha mellettem van, minden apróságra fel tudok ébredni, de csak ha ő csinálja ezeket az apróságokat. Például, ha átölel, felébredek és vagy megsimogatom a karját, vagy lelököm magamról, attól függ, milyenem van. XD Meg egyik éjjel felébredtem valamire, odafordultam hozzá, megcsókoltam, ő viszonozta, aztán visszaaludtunk. XD Én két napig ezen röhögtem. X'D
Tegnap cipőt vettünk. Lett szép meleg csizmám... Már alig várom, hogy hordhassam! *,* Meg ujjatlan, fehér, kötött kesztyűm is lett, ami tök lolis. És egy barna, csíkos, kötött harisnyám is, amit már most kapásból két ruhával könnyedén tudok koordinálni. *,* A halloweeni meetről még elképzelésem sincs, talán ma összehozunk Benével rá valamit, azt meg szerintem újra be kell neki adagolnom, hogy én délben a Sirius Teaházban kezdek, mert TK tali is aznapra lett szervezve és én persze oda is jelentkeztem. XD
Kockafordultával =D
Új ihlet szállt meg. =) Az történt ugyanis, hogy két hete csütörtökön egy oltári jót játszottunk a srácokkal. A kaland megint valami eget rengető feladat volt, ami alatt a karakterem szinte végig a másik kardművésszel volt és rájött, hogy a srác vonzó a számára. Shakarel csendes, visszahúzódó, komoly, megfontolt és félelmetesen gyors. Ugyanúgy félelf, mint Kahla, őt nevezte Tamás elfje korcsnak, ennek ellenére vele kötött látszólagos szövetséget, mert neki is tetszett Shakarel logikus, higgadt gondolkodása és hűséges, alázatot ismerő, visszafogott viselkedése. Az ő személyében egy igazán jó, edzett harcost fogott maga mellé, aki védte és valamennyire szolgálta is. Ezen utóbbiért Kahla nem foglalkozott nagyon a kardművésszel, mert neki nem tetszett az, hogy valaki fejet hajt egy olyan egyén előtt, aki korcsnak nevezte, hiszen a büszkeség és a becsület a harcosok számára nagyon fontos, sőt, neki igazából a beképzelt, magabiztos, parancsolgatós, nagyszájú, egoista és félelmet, fájdalmat megvető elf tetszett meg. Az már más kérdés, hogy miután otthon elmondták neki a jelentését hallva, hogy egy Ranagolt imádó papra bukkant, a kegyetlenség az alaptörvénye, egy kráni elfre, ezért figyelnie kell, majd megölnie, már nem csak a pökhendisége miatt figyelte Kaelmont. És fordítva is van valami, mert mint a kaland egyetlen nőjét, naná, hogy meg kell dugnia. Egyébként is egy nagyon szexcentrikus karakter, szóval borzasztó és ingerlő szexista megnyilvánulásai, ugratásai vannak, de hát Kahlának valahogy ez is bejön, hiszen annyira ellenkezik az elveivel, hogy már vonzónak találja. =D
Hát... az történt az előző előtti kalandban, hogy Shakarel, amint lehetett, az elfnek szegezte, hogy tudja, micsoda, hogy ő gonosz, az élet ellensége, aki ráadásul elárulta őt is és a csapatot is, és megölte egyetlen halálos technikával egy szemvillanás alatt. A karakterem szeme láttára. Kahlában egy gejzír ereje zúgolódik és ez robbanásra késztette, úgyhogy szembe szállt a kardművésszel, magából kifordulva, izzó szemekkel, vöröslő arccal ordított vele, de igazából mozdulni nem tudott, hogy megverje, nekiessen karddal, vagy valami, hiszen nemcsak mindketten félelfek, de mindketten tiatlaniak, gyakorlatilag testvérekként tekinthetnének egymásra. Shakarel végül azt mondta Kahlának, hogy másnap hajnalban találkozzanak egy edzést rendezni. Mondanom sem kell, hogy ezt a karakterem abszolút kihívásnak vette és úgy tekintett rá, hogy oké, akkor az egyikük holnap reggel meg fog halni.
És itt lett vége a kalandnak. =D Benedekkel korrektül készen voltunk, mint a házi feladat. Tisztára be voltunk zsongva, alig bírtunk magunkkal, pörögtünk, ami kell. =D Tegnap aztán sor került a kettőnk kalamajkájának befejezésére, ami a kalandhoz tartozik, de nem szorosan, inkább csak a mellékrésze annak a többiek szempontjából.
Az történt, hogy hajnalban találkoztak a tisztáson. Shakarel meditált, ami alatt megcsodálhatta a karakterem meztelen felsőtestét, aztán üdvözölték egymást és már indult is a párharc. Lement egy kör, támadtak mindketten, de nem sebzésre menve, inkább volt ez valóban edzés, mint komoly harc, ezért a karakterem elkezdte felpiszkálni a kardművészt, hogy tulajdonképpen miért is harcolnak. Shakarel persze jól védte magát a szavak ellen, úgyhogy nem maradt más hátra, minthogy Kahla védekező harcot folytatott, ő meg támadta. Történt aztán, hogy megsebezte az arcát. Na ettől a karakterem azonnal robbant, kénes-forró hévvel rontott rá Shakarelre, és nem törődve vele, hogy a srác szemernyi ártó szándék nélkül csatázott vele, mélyen felsebezte. A karakterem, ha robban, nem gondolkodik, elönti a hév az agyát és amíg le nem nyugszik, nem lehet megállítani. =) Két komoly sebzés után megnyugodott, aztán Shakarelen volt a sor, hogy revansot vegyen. Vett is. Egy fához vágta Kahlát, majd a nyakának szorította a pengét, s megcsókolta. =D
Benedekkel megbeszéltük, hogy arra számított, hogy a nő majd ellöki a karakterét, leteríti a fűre, a torkának nyomja a kardját, s csak azután csókol vissza, de Kahla meg úgy gondolta, ha volt elég tökös, hogy bepróbálkozzon nála, akkor megérdemli, hogy visszacsókoljon neki. De közel húzni magát már nem hagyta. Ezután Shakarel felöltözött, majd elindultak vissza a fogadóba, de a karakterem túlságosan kíváncsi természet, ezért fürkészte-fürkészte őt, hogy miért vonult vissza. Először arra gondolt, hogy illedelmes, aztán ahogy a félelf visszanézett rá, rájött, hogy szerelmes belé. Ettől aztán Kahla megrémült és rohanva hagyta ott Shakarelt, aki meg csak mosolygott a lány érthetetlenségén. XD Most itt tartunk.
Illetve én már ott, hogy elkezdtem egy "két nappal később" dolgot, amit még egyeztetnem kell Benedekkel, aztán megbeszéljük Robival, hogy a következő kaland "előzménytörténete" lehet-e, vagy marad ilyen külön álló sztorinak. =D
Hát... az történt az előző előtti kalandban, hogy Shakarel, amint lehetett, az elfnek szegezte, hogy tudja, micsoda, hogy ő gonosz, az élet ellensége, aki ráadásul elárulta őt is és a csapatot is, és megölte egyetlen halálos technikával egy szemvillanás alatt. A karakterem szeme láttára. Kahlában egy gejzír ereje zúgolódik és ez robbanásra késztette, úgyhogy szembe szállt a kardművésszel, magából kifordulva, izzó szemekkel, vöröslő arccal ordított vele, de igazából mozdulni nem tudott, hogy megverje, nekiessen karddal, vagy valami, hiszen nemcsak mindketten félelfek, de mindketten tiatlaniak, gyakorlatilag testvérekként tekinthetnének egymásra. Shakarel végül azt mondta Kahlának, hogy másnap hajnalban találkozzanak egy edzést rendezni. Mondanom sem kell, hogy ezt a karakterem abszolút kihívásnak vette és úgy tekintett rá, hogy oké, akkor az egyikük holnap reggel meg fog halni.
És itt lett vége a kalandnak. =D Benedekkel korrektül készen voltunk, mint a házi feladat. Tisztára be voltunk zsongva, alig bírtunk magunkkal, pörögtünk, ami kell. =D Tegnap aztán sor került a kettőnk kalamajkájának befejezésére, ami a kalandhoz tartozik, de nem szorosan, inkább csak a mellékrésze annak a többiek szempontjából.
Az történt, hogy hajnalban találkoztak a tisztáson. Shakarel meditált, ami alatt megcsodálhatta a karakterem meztelen felsőtestét, aztán üdvözölték egymást és már indult is a párharc. Lement egy kör, támadtak mindketten, de nem sebzésre menve, inkább volt ez valóban edzés, mint komoly harc, ezért a karakterem elkezdte felpiszkálni a kardművészt, hogy tulajdonképpen miért is harcolnak. Shakarel persze jól védte magát a szavak ellen, úgyhogy nem maradt más hátra, minthogy Kahla védekező harcot folytatott, ő meg támadta. Történt aztán, hogy megsebezte az arcát. Na ettől a karakterem azonnal robbant, kénes-forró hévvel rontott rá Shakarelre, és nem törődve vele, hogy a srác szemernyi ártó szándék nélkül csatázott vele, mélyen felsebezte. A karakterem, ha robban, nem gondolkodik, elönti a hév az agyát és amíg le nem nyugszik, nem lehet megállítani. =) Két komoly sebzés után megnyugodott, aztán Shakarelen volt a sor, hogy revansot vegyen. Vett is. Egy fához vágta Kahlát, majd a nyakának szorította a pengét, s megcsókolta. =D
Benedekkel megbeszéltük, hogy arra számított, hogy a nő majd ellöki a karakterét, leteríti a fűre, a torkának nyomja a kardját, s csak azután csókol vissza, de Kahla meg úgy gondolta, ha volt elég tökös, hogy bepróbálkozzon nála, akkor megérdemli, hogy visszacsókoljon neki. De közel húzni magát már nem hagyta. Ezután Shakarel felöltözött, majd elindultak vissza a fogadóba, de a karakterem túlságosan kíváncsi természet, ezért fürkészte-fürkészte őt, hogy miért vonult vissza. Először arra gondolt, hogy illedelmes, aztán ahogy a félelf visszanézett rá, rájött, hogy szerelmes belé. Ettől aztán Kahla megrémült és rohanva hagyta ott Shakarelt, aki meg csak mosolygott a lány érthetetlenségén. XD Most itt tartunk.
Illetve én már ott, hogy elkezdtem egy "két nappal később" dolgot, amit még egyeztetnem kell Benedekkel, aztán megbeszéljük Robival, hogy a következő kaland "előzménytörténete" lehet-e, vagy marad ilyen külön álló sztorinak. =D
30/27. - Tíz apróság, amit valószínűleg nem tudunk rólad
Eléggé elmaradtam a 30 napos cuccal és nem is ott folytatom, ahol abbahagytam, mert nem tudom, mi az, amit szeretnék megtenni loliban, hiszen én meg is teszem. Nem csak ábrándozom arról, hogy ekkor és itt loliban legyek, hanem magasról teszek arra, hogy a környezetem mit reagál és megcsinálom. Kövezés jár érte, ha én loliban palacsintát sütöttem, kirándultam, munkába járok, szerepjátékozom, mostam, meg ilyenek? Szeretnék belenézni annak a szemébe, aki fel mer emelni egyetlen követi a földről és ha elbírja azt a pillantást, kísérletet tehet, hogy eltaláljon. Ha nem sikerül, márpedig nem fogom hagyni, hogy sikerüljön, meg kezdhet futni, mert Deoni monológ fog következni. =) Így kap új életre a „Hamleti monológ”, ha az ember alkot egy olyan karaktert, amelyik légvét nélkül csak mondja és mondja, míg ő maga meg nem unja... =D Mindegy.
Szóval tíz apróság, amit nem biztos, hogy tudtok rólam.
1. Régen nagy gyűjtőszenvedélyem volt és a legelképzelhetetlenebb dolgokat is gyűjtöttem. =) A szalvéta, a képeslap, a bögre és a képek még átlagosak, de ceruzahegyet, söröskupakot, üvegszilánkokat, ásványokat, szép köveket, idegen országokból származó pénzérméket, kulcsokat, kulcstartókat, golyóstollakat (akkor is, ha kifogyott), színes ceruzát és radírt is magába foglalt a gyűjteményem. Ceruzahegyből képet akartam csinálni felragasztva őket egy lapra, arra emlékszem, a szilánkokat és söröskupakokat viszont már nem tudom, miért szedegettem össze. XD Mára már csak a képeslapokat gyűjtöm, de nem túl nagy elánnal, a bögréket viszont előszeretettel. Érdekelnek az ásványok is, valahogy vonzódom hozzájuk, szóval ha beleszeretek valamibe, akkor megveszem. Pénzérméket már nem mondom, hogy gyűjtök, inkább csak a különleges alkalmakkor nyomott ötvenesek és az eltorzított ötforintosok trónolnak a pénztárcámban egy eldugott zsebben, mert szerencsepénzként tekintek rá. A tollakért viszont ugyanúgy odavagyok, csak már tudom, hogy ami kifogy, jobb kidobni, különben szeméttelep lesz a szobámból. XD A kulcsmániám is maradt.
2. Csak azokat a dolgokat találom meg, ami ugyanott marad, ahova én raktam. Néha azokat se, de az mindegy. XD Ha öt centivel arrébb kerül, nem látom meg, csak ha felhívják rá a figyelmem, viszont ha megkérdeznék, hogy festett a környék, ahova lepakoltam, el tudnám mesélni. Képi megjegyzőkém így működik, bevésődik a fejembe a látvány. Ebből adódóan utálom, ha más pakol utánam, ha nem jó ott valami, ahova én rakom és általában én rendezem be a lakást, én döntöm el, mi hova kerül, vagy nagyon megbeszélgetem (akár magammal), hogy hol kapott helyet valami. És rám tökéletesen igaz: az okos rendet rak, a zseni átlátja a káoszt. Szeretem a rendet, csak nem tudom megtartani.
3. Le sem veszem a kezemről a karórát, csak ha fürdeni megyek. Nem tudom, hogy alakult ez így ki, de mára már karórában alszom. =D De a nyakláncaimat, fülbevalóm, gyűrűm, pirszingem és karkötőm fürdéshez sem veszem le, olyan számomra az ékszer, mintha a testem része lenne. A karkötőim be szokták adni idővel a kulcsot, most például a Naritól kapott L valaha ezüst színű vált vörösrézszínűvé, de nem zavar. Sőt, még mondjuk is, hogy ilyenje senkinek se van. XD
4. Szenvedélyesen vonzódom a tetoválásokhoz és a pirszingekhez. 16 éves koromban kezdődött nálam ez a dolog, két évig vártam arra, hogy a szemöldökömbe rakathassak ékszert, mert Anya nem engedte, én meg úgy tudtam, engedélyköteles a dolog, meg 18 évesen már a szemébe mondhattam, hogy felnőtt korú lettem, azt csinálok a testemmel, amit akarok. =) Emlékszem, Pécsen csináltattam úgymond hirtelen felindulásból, a barátok valósággal belöktek egy tetoválószalonba, hiszen tudták, hogy mióta várok már erre, de magamtól nem mernék elébe menni. Pécsre is egyébként alibivel szöktem le, otthon úgy tudták, a nagyanyámmal vagyok, közben meg a barátnőmnél voltam és hazaérkezésem után kerültem Anyát, ahogy kell. =) Este aztán panírozni hívott és egyszer csak meglátta. Volt veszekedés és nagyon sokáig, értsétek: évekig nem tudott megbarátkozni az ékszeremmel. Két kedvenc megnevezésem a szög és a vaspattanás, és csak a munka miatt voltam hajlandó kivenni. Egy ideig. =D Eszemben sem volt megválni tőle, és a környezetem is hozzászokott. Akinek meg nem tetszik, ne nézze, ennyi. =D Sokáig akartam a számba és/vagy a nyelvembe, ám mivel könnyen begyullad egy apró harapás is a számban, le kellett tennem a dologról. Nem bánom nagyon, noha ha lehetne, egy nyelvpirszinget szeretnék. =) Többet nem, és ahelyett máshova sem, de arra valahogy vágyom. =) Na jó, ez nem teljesen igaz, mert a füleimbe is több lukat szeretnék, időnként nagyon rám tör a vágy, csak mióta párhuzam került a fül és a gerinc közé, kicsit berezeltem. XD A tetoválással viszont már tényleg más a helyzet. Magamon nem tudnék elképzelni egyet sem, bár behalnék a gyönyörtől egy egész háton végigkúszó kígyótól, sárkánytól, vagy sárkánykígyótól, de a fájdalmat nem tudom, hogy bírnám ki. =D Ezenkívül még ami nagyon vonz, az ugyancsak a háton az angyalszárnyak. Magamon mást, máshol még sosem képzeltem el semmit és ennek hiányát sem érzem. =) A tetkó számomra túl végleges, a hennában meg nincs az a misztérium, amit én társítok a bőrön lévő ábrákhoz. Másokon viszont teljesen megőrjít egy tetoválás látványa. Nekem azt közelről kell látnom, alaposan meg kell vizsgálnom és meg is kell simogatnom. Ebből vannak érdekes helyzetek, mivel én lazán odarongyolok új ismerőseimhez, hogy felőlem vetkőzhet is, de mutassa meg a tetoválását. =) Legutóbb Rajmund dobta le a pólóját miattam a Gólemben, én meg teljesen átszellemülve csodáltam a vállára tetovált üvöltő farkast és ragadozómadarat, meg a lapockáin lévő ábrát. =) Nem tehetek róla, 16 éves korom óta ez változatlanul vonz és szerintem ez így is marad. Ennek ellenére Benén nem szeretnék tetoválást látni. =D
5. Ha valaki eszik vagy iszik a környezetemben valamit, meg kell szagolnom, és nagyon szoktam örülni, amikor azt mondják, meg is kóstolhatom. =) Nem mindenkitől kérem el szaglászásra a dolgokat, csak azoktól, akiket kedvelek, akik szimpatikusak nekem. Az illatok-szagok nekem nagyon fontosak, az utcán is meg szoktam fordulni egy jó illatú ember után, és ha valakinek nem tetszik a szaga, elhúzódom tőle, elfordítom a fejem.
6. Állandóan rágok valamit. Rágót, cukrot, a fülhallgató zsinórját, tollat, ami a kezem ügyébe akad, mindegy, hogy ehető-e, vagy sem.
7. Jobban szeretek valamit a tenyerembe felírni, mint papírra. A lapot elhagyhatom, a bőrömet/kezemet semmiképp. Másfelől azt hamarabb észreveszem, hogy üzenetet hagytam magamnak a tenyeremben, mint eszembe jut, hogy van egy papírlap, amit meg kéne néznem. XD
8. Bolondulok a vörös hajért. Mindegy, hogy milyen árnyalatú, még a kiszőkült vörösekről is megmondom, hogy fiatalon vörös színű volt a hajuk. Én is akartam vörös hajat, de túlságosan tetszik a hajam igazi színe ahhoz, hogy festékkel elrontsam. Viszont volt egy időszak idén, valahol év elején, amikor vörös árnyalatú lett a hajam csak úgy, és a fényben is inkább vörös színűen csillogott, mint aranyszínűen, ahogy szokta. =)
9. Magamtól ritkán érintkezem emberekkel, mert az érintés számomra nagyon intim dolog és senkit sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni a közeledésemmel. Ehhez mérten én is csak kevés ember érintését fogadom el, és nagyon kevésszer nem érzem zavarban vagy hülyén magam tőle, annak ellenére, hogy szeretem, amikor valaki megérint, mert számomra azt jelenti, hogy közel állunk egymáshoz. Szeretek ölelkezni, kézen fogva sétálni barátokkal, lolitársaságban kifejezetten ölelnem-kell feelingem van, ilyen szeretetkitörések ezek részemről és mindig nagyon meg kell küzdenem magammal, hogy ki merjem fejezni ilyen formában, hogy szeretek valakit.
10. Egész nap kibírom pisilés nélkül. Ez nagy előny sok esetben, de állítólag nem normális. XD
Szóval tíz apróság, amit nem biztos, hogy tudtok rólam.
1. Régen nagy gyűjtőszenvedélyem volt és a legelképzelhetetlenebb dolgokat is gyűjtöttem. =) A szalvéta, a képeslap, a bögre és a képek még átlagosak, de ceruzahegyet, söröskupakot, üvegszilánkokat, ásványokat, szép köveket, idegen országokból származó pénzérméket, kulcsokat, kulcstartókat, golyóstollakat (akkor is, ha kifogyott), színes ceruzát és radírt is magába foglalt a gyűjteményem. Ceruzahegyből képet akartam csinálni felragasztva őket egy lapra, arra emlékszem, a szilánkokat és söröskupakokat viszont már nem tudom, miért szedegettem össze. XD Mára már csak a képeslapokat gyűjtöm, de nem túl nagy elánnal, a bögréket viszont előszeretettel. Érdekelnek az ásványok is, valahogy vonzódom hozzájuk, szóval ha beleszeretek valamibe, akkor megveszem. Pénzérméket már nem mondom, hogy gyűjtök, inkább csak a különleges alkalmakkor nyomott ötvenesek és az eltorzított ötforintosok trónolnak a pénztárcámban egy eldugott zsebben, mert szerencsepénzként tekintek rá. A tollakért viszont ugyanúgy odavagyok, csak már tudom, hogy ami kifogy, jobb kidobni, különben szeméttelep lesz a szobámból. XD A kulcsmániám is maradt.
2. Csak azokat a dolgokat találom meg, ami ugyanott marad, ahova én raktam. Néha azokat se, de az mindegy. XD Ha öt centivel arrébb kerül, nem látom meg, csak ha felhívják rá a figyelmem, viszont ha megkérdeznék, hogy festett a környék, ahova lepakoltam, el tudnám mesélni. Képi megjegyzőkém így működik, bevésődik a fejembe a látvány. Ebből adódóan utálom, ha más pakol utánam, ha nem jó ott valami, ahova én rakom és általában én rendezem be a lakást, én döntöm el, mi hova kerül, vagy nagyon megbeszélgetem (akár magammal), hogy hol kapott helyet valami. És rám tökéletesen igaz: az okos rendet rak, a zseni átlátja a káoszt. Szeretem a rendet, csak nem tudom megtartani.
3. Le sem veszem a kezemről a karórát, csak ha fürdeni megyek. Nem tudom, hogy alakult ez így ki, de mára már karórában alszom. =D De a nyakláncaimat, fülbevalóm, gyűrűm, pirszingem és karkötőm fürdéshez sem veszem le, olyan számomra az ékszer, mintha a testem része lenne. A karkötőim be szokták adni idővel a kulcsot, most például a Naritól kapott L valaha ezüst színű vált vörösrézszínűvé, de nem zavar. Sőt, még mondjuk is, hogy ilyenje senkinek se van. XD
4. Szenvedélyesen vonzódom a tetoválásokhoz és a pirszingekhez. 16 éves koromban kezdődött nálam ez a dolog, két évig vártam arra, hogy a szemöldökömbe rakathassak ékszert, mert Anya nem engedte, én meg úgy tudtam, engedélyköteles a dolog, meg 18 évesen már a szemébe mondhattam, hogy felnőtt korú lettem, azt csinálok a testemmel, amit akarok. =) Emlékszem, Pécsen csináltattam úgymond hirtelen felindulásból, a barátok valósággal belöktek egy tetoválószalonba, hiszen tudták, hogy mióta várok már erre, de magamtól nem mernék elébe menni. Pécsre is egyébként alibivel szöktem le, otthon úgy tudták, a nagyanyámmal vagyok, közben meg a barátnőmnél voltam és hazaérkezésem után kerültem Anyát, ahogy kell. =) Este aztán panírozni hívott és egyszer csak meglátta. Volt veszekedés és nagyon sokáig, értsétek: évekig nem tudott megbarátkozni az ékszeremmel. Két kedvenc megnevezésem a szög és a vaspattanás, és csak a munka miatt voltam hajlandó kivenni. Egy ideig. =D Eszemben sem volt megválni tőle, és a környezetem is hozzászokott. Akinek meg nem tetszik, ne nézze, ennyi. =D Sokáig akartam a számba és/vagy a nyelvembe, ám mivel könnyen begyullad egy apró harapás is a számban, le kellett tennem a dologról. Nem bánom nagyon, noha ha lehetne, egy nyelvpirszinget szeretnék. =) Többet nem, és ahelyett máshova sem, de arra valahogy vágyom. =) Na jó, ez nem teljesen igaz, mert a füleimbe is több lukat szeretnék, időnként nagyon rám tör a vágy, csak mióta párhuzam került a fül és a gerinc közé, kicsit berezeltem. XD A tetoválással viszont már tényleg más a helyzet. Magamon nem tudnék elképzelni egyet sem, bár behalnék a gyönyörtől egy egész háton végigkúszó kígyótól, sárkánytól, vagy sárkánykígyótól, de a fájdalmat nem tudom, hogy bírnám ki. =D Ezenkívül még ami nagyon vonz, az ugyancsak a háton az angyalszárnyak. Magamon mást, máshol még sosem képzeltem el semmit és ennek hiányát sem érzem. =) A tetkó számomra túl végleges, a hennában meg nincs az a misztérium, amit én társítok a bőrön lévő ábrákhoz. Másokon viszont teljesen megőrjít egy tetoválás látványa. Nekem azt közelről kell látnom, alaposan meg kell vizsgálnom és meg is kell simogatnom. Ebből vannak érdekes helyzetek, mivel én lazán odarongyolok új ismerőseimhez, hogy felőlem vetkőzhet is, de mutassa meg a tetoválását. =) Legutóbb Rajmund dobta le a pólóját miattam a Gólemben, én meg teljesen átszellemülve csodáltam a vállára tetovált üvöltő farkast és ragadozómadarat, meg a lapockáin lévő ábrát. =) Nem tehetek róla, 16 éves korom óta ez változatlanul vonz és szerintem ez így is marad. Ennek ellenére Benén nem szeretnék tetoválást látni. =D
5. Ha valaki eszik vagy iszik a környezetemben valamit, meg kell szagolnom, és nagyon szoktam örülni, amikor azt mondják, meg is kóstolhatom. =) Nem mindenkitől kérem el szaglászásra a dolgokat, csak azoktól, akiket kedvelek, akik szimpatikusak nekem. Az illatok-szagok nekem nagyon fontosak, az utcán is meg szoktam fordulni egy jó illatú ember után, és ha valakinek nem tetszik a szaga, elhúzódom tőle, elfordítom a fejem.
6. Állandóan rágok valamit. Rágót, cukrot, a fülhallgató zsinórját, tollat, ami a kezem ügyébe akad, mindegy, hogy ehető-e, vagy sem.
7. Jobban szeretek valamit a tenyerembe felírni, mint papírra. A lapot elhagyhatom, a bőrömet/kezemet semmiképp. Másfelől azt hamarabb észreveszem, hogy üzenetet hagytam magamnak a tenyeremben, mint eszembe jut, hogy van egy papírlap, amit meg kéne néznem. XD
8. Bolondulok a vörös hajért. Mindegy, hogy milyen árnyalatú, még a kiszőkült vörösekről is megmondom, hogy fiatalon vörös színű volt a hajuk. Én is akartam vörös hajat, de túlságosan tetszik a hajam igazi színe ahhoz, hogy festékkel elrontsam. Viszont volt egy időszak idén, valahol év elején, amikor vörös árnyalatú lett a hajam csak úgy, és a fényben is inkább vörös színűen csillogott, mint aranyszínűen, ahogy szokta. =)
9. Magamtól ritkán érintkezem emberekkel, mert az érintés számomra nagyon intim dolog és senkit sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni a közeledésemmel. Ehhez mérten én is csak kevés ember érintését fogadom el, és nagyon kevésszer nem érzem zavarban vagy hülyén magam tőle, annak ellenére, hogy szeretem, amikor valaki megérint, mert számomra azt jelenti, hogy közel állunk egymáshoz. Szeretek ölelkezni, kézen fogva sétálni barátokkal, lolitársaságban kifejezetten ölelnem-kell feelingem van, ilyen szeretetkitörések ezek részemről és mindig nagyon meg kell küzdenem magammal, hogy ki merjem fejezni ilyen formában, hogy szeretek valakit.
10. Egész nap kibírom pisilés nélkül. Ez nagy előny sok esetben, de állítólag nem normális. XD
Kell egy nyom
"Az író kitalált lény. Megálmodjuk, de sohasem találkozunk vele. Nem létezik, csak úgy tesz, mintha élne. Pusztán egy név, közmegegyezéssel vagy kései legendával létrehozott kép, egy több emberből összeállt magányos ember."
Jean-Michel Maulpoix
Üt.
Engem rögtön agyonütött két napja, mikor ezt olvastam. Azóta gondolkodom, mit írhatnék hozzá, mert gyakorlatilag ez mindent elmond, mégis érzem, hogy hozzá akarok tenni valamit.
De mit?
Nem tudtam kitalálni.
Megosztani viszont muszáj volt.
Jean-Michel Maulpoix
Üt.
Engem rögtön agyonütött két napja, mikor ezt olvastam. Azóta gondolkodom, mit írhatnék hozzá, mert gyakorlatilag ez mindent elmond, mégis érzem, hogy hozzá akarok tenni valamit.
De mit?
Nem tudtam kitalálni.
Megosztani viszont muszáj volt.
Divattüntetés
Gigi meghirdetett a blogján egy Glamour által szervezett divattüntetést, aminek lényegében az volt a célja, hogy megmutassák a csatlakozók, hogy lehet és kell is színesen, egyedien, kreatívan, sokfélén öltözni, hogy Budapest utcáin ne ugyanaz a pár ruhadarab jöjjön velünk szembe, hanem merjen mindenki önmaga lenni a ruházkodásában is. A cél jó volt, sokféle ember gyűlt össze, akik felvonultak a zsűri előtt, majd a színpadon is megmutatták a ruhaösszeállításaikat.
A loliták lettek a nap sztárjai, Lakatos Márk és Müller Attila egymással versengve kiáltották ki az Aréna Pláza borjú népének, hogy jelen vagyunk és hódítani akarunk. =)
Egész jó buli volt.
A loliták lettek a nap sztárjai, Lakatos Márk és Müller Attila egymással versengve kiáltották ki az Aréna Pláza borjú népének, hogy jelen vagyunk és hódítani akarunk. =)
Egész jó buli volt.
Megint egy baromi hosszú élménybeszámoló
Péntek reggel teljesen kiment a fejemből a szőlős dolog, a Judit juttatta eszembe, utána viszont a rizsszem sem... Tudjátok. =D Végül a bíróm csak megkérdezte, hogy honnan van a szőlő, én pedig bedugtam a fejem és mondtam neki, hogy tőlem. Nagyon szépen megköszönte, nagyon szívesen adtam, és ennyi. =) Azóta se tudom, mi lett a kistányérral, amin feltálaltam neki. XD
Szombaton jött Kishi. =) Szerintem remek nap volt, teáztunk, szőlőztünk, édességeket faltunk, beszélgettünk, nevettünk, aztán voltunk a Gólemben is. ^^ Készült pár kép is, amit én most megosztanék veletek.
Ez lenne az új ruhám, a cicás. =) Szerelmes vagyok belé, meg kell vallanom. Bene legújabb kreációja, ami más szabású, mint az eddigi ruháim. A Cicásról annyit kell tudni, hogy kismamaruhának csúfoljuk, s Bene már megállapította, hogy aláfér a gyerek is. XD Kishi meg megkérdezte, hogy már tervezzük-e, mire Bene mondta neki, hogy igen, de majd csak akkor kezdünk el dolgozni rajta, ha már tudjuk, milyen orra, szája, szeme, haja, satöbbije legyen. XD Tiszta dinkák voltunk.
Kishi szerintem nagyon jól nézett ki, ezt mondtam is neki nem egyszer, ő meg nem hagyta magát igazán fényképezni, úgyhogy így jártunk. Még velem közös képet se nagyon akart, merthogy ő nincs loliban. =) No comment. =D <3
Másnap Anyuhoz mentünk tesóm születésnapját megünnepelni. Úgy emlékeztem, a Piros Mogyorós a kedvence, erre kiderült, hogy a tejcsokis és a fehér csokis Milkát szereti. Annyira rosszul éreztem magam... Ebben a második félévben eddig minden ajándékkal melléfogtam, szóval már oda se merem adni azokat, amiket még nem jutott alkalmam kiosztani. =/
Ha már itt tartok, felteszem a többi Anyánál készült képeket, melyeket ő készített rólam a saját gépével. Ezekkel az összeállításokkal sokkoltam őket a testvéremmel egyetemben az elmúlt hetekben. =D
Utolsó képen Shigatsut tartom a kezemben, aki már nincs az élők soraiban sajnos. A koordi egyébként a cicatanárnéni nevet kapta tőlem. =)
Hétfőn a Gergő mesélt Mágust. Az egy felettébb mókás játék volt, mert három-négy embernek írta és csomóan voltunk, ráadásul két karakterrel mindenki. Kis-Bálintnak lett írva a sztori, és amúgy nem volt rossz, csak a KM készületlen volt a sok embert illetően, szóval nem volt mindenkinek komoly feladat, stb.
Jött egy új kolléganő egyébként, egy biai nő, aki miatt csillapodott a légkör köztem és a régi között, úgyhogy ennek örülök. A héten már jó hangulatban dolgoztunk, mindennel elég gyorsan készen lettem, szóval úgy fest, alakul a helyzet. =) Volt időm írni, olvasni, kapcsolatokat is ápolgatni, aztán meglátjuk, mi lesz.
Csütörtökön befutottunk Gólembe egy kis Galliára. Ott is elég jól megduzzadt a létszám, szóval a Kandó RPG-sek igen népszerűnek mondhatják magukat. =) Galliát Robi mesél és ott aztán igazán elereszti magát, nagyon nagy ökörségeket visz bele, de csütörtökön volt vele valami lelki zűr, éreztem. Leültem mellé nem sokkal azután, hogy megérkeztem és olyan szétesettnek tűnt. Kérdeztem, mi lesz a másnapi Máguson, akkor ki is mesél, erre nézett rám nagy kerek szemekkel és mondta, hogy nem lesz Mágus. Mindjárt kiakadtam, mert Sangot és a párját, Demont csak egy hete izgatom, mind a ketten teljesen rá vannak indulva a témára, a srác ráadásul Mohácsról jön föl, arról nem beszélve, hogy ezért a partiért mondtam le a Nanánál tartandó minimeetet, amit teljesen jól rászerveztem a Mágusozásra és mondtam Kishinek is, hogy megyek, meg hú és ha. ^^;;; Na, akkor már a Robi is kapott egy kisebb fajta sokkot. XD Kiderült ugyanis, hogy a péntekre szánt mesélő, a Tomi lebetegedett és ha nem hirdetnek meg partit, akkor nem lesz tartva. XD Hát mondom, ilyen nincs. De Robi jófej volt, azt mondta, összedob nekünk egy modult. =) Megbeszéltük, hogy lehetek káhllal, ami egy macskaszerzet, egy állatias humanoid, s mikor látta rajtam, hogy ez az ötlet nekem felettébb tetszik, teljesen felvidult, mert neki ez az egyik kedvenc faja. =D
Megőrülök, annyira jó ez a srác! *.*
Aznap loliban mentem a délután szerepjáték miatt, úgyhogy a fél épület megint megállított, hogy milyen csinos vagyok. Tiszta mókás szerintem. A reggelem azonban viccesebb volt, ugyanis rólam tudni kell, hogy én mindig mindent reggel intézek, ami aznapra vonatkozik, tehát a mosásból kiszedett, gyűrött Őszikét is akkor kellett kivasalnom. Igen ám, csakhogy előző nap Bene felrúgta a szőnyegen a vasalót és a szöszök ráégtek a fémre. Nem jutott jobb eszembe, mint a mosogató fölé hajoltam a vasalóval és elkezdtem lekaparni róla a cuccot. Úgy öt perc után már láttam, hogy van is értelme annak, amit csinálok, úgyhogy levakartam róla a ráégett szöszöket, áttöröltem vizes, majd száraz ruhával, aztán egy anyagdarabon bepróbáltam, mi lesz, ha vasalok vele. Mivel biztonságosnak ítéltem, Őszike ki lett vasalva nagyrészt. Időm a teljes ruha kivasalására nem volt, ezért csak nagyrészt, de mindegy. XD Egyébként inverz összeállítás volt, tehát sötétbarna alapra ment rá a fehér alapú ruha, és természetesen fehér cipőt vettem hozzá. =)
A munka amúgy mókás volt, mert jegyzőkönyveztem, immár egy hosszabb terjedelműt, mert a bíróm egy két és fél órásra tervezett tárgyalást három órán keresztül tartott, ám nem egyszerű az élet pénteken a bíróságon, mert már mindenki fáradt, ugye nők többségben, megy a hiszti vagy a csevej, szóval alig lehet valamit hallani ilyenkor a magnóból. X'D Ráadásul egytől nyugdíjas búcsúztató volt. Degeszre ettem magam, szendvicsek, sütemények, a tortából már nem is bírtam enni... XD Amin majdnem megpusztultam a röhögéstől, hogy az egyik csaj rendezett miattam egy féltékenységi jelenetet, mindezt úgy, hogy ha jól tudom, a pasijával, akivel összeröhögtem, ők is eljegyezték egymást, meg ugye mi is Benével. Nem baaaaj, jót nevettünk a sráccal. XD
A munka amúgy mókás volt, mert jegyzőkönyveztem, immár egy hosszabb terjedelműt, mert a bíróm egy két és fél órásra tervezett tárgyalást három órán keresztül tartott, ám nem egyszerű az élet pénteken a bíróságon, mert már mindenki fáradt, ugye nők többségben, megy a hiszti vagy a csevej, szóval alig lehet valamit hallani ilyenkor a magnóból. X'D Ráadásul egytől nyugdíjas búcsúztató volt. Degeszre ettem magam, szendvicsek, sütemények, a tortából már nem is bírtam enni... XD Amin majdnem megpusztultam a röhögéstől, hogy az egyik csaj rendezett miattam egy féltékenységi jelenetet, mindezt úgy, hogy ha jól tudom, a pasijával, akivel összeröhögtem, ők is eljegyezték egymást, meg ugye mi is Benével. Nem baaaaj, jót nevettünk a sráccal. XD
Most ilyen zenés blog lesz. =) Ezért a számért is odavagyok.
A játék epikus volt, a Robi megint jó kalandot rakott össze nekünk. Ledatris újabb megbízást adott a csapatnak, mely arról szólt gyakorlatilag, hogy a rejtőzködőnk, a kráni elfünk, aki egy Ranagol pap (Ranagol a M.Á.G.U.S. világában a kegyetlenség istene, egy gonosz, sötét halálosztó, a hívei az élet pusztítására, az érzelmek elutasítására és felsőbbrendűségük kinyilvánítására esküdnek fel), felfedje magát. Gordvikba kellett mennünk, ami egy nagyon veszélyes vidék, egyedül a kráni elfünk lett volna ott biztonságban, ha vállalhatta volna magát, ám mivel úgy kellett tennie, mintha a tudását a könyvtárban szedte volna össze (könyvtárlátogatás helyett meglátogatta a helyi szentélyt és kiélvezte a papnő kegyeit, mondjuk így), elég necces volt, hazatérünk-e.
Kahla részéről úgy indult a dolog, hogy a hazájában volt, éppen meditált, mikor egy feljebbvalója felkereste, hogy Ledatris megint egy kalandra akarja hívni. Kahla akkor lehet csak az úrnője testőrségének tagja, ha elég tapasztalt lesz a világ dolgairól, ezért kérdés nélkül ment, arról nem beszélve, hogy volt elintéznivalója még bőven, többek közt bosszút akart állni Tomi karakterén, a kráni elfen azért a lenéző viselkedésért, amiért ő csak egy félvér, egy félelf. Elvállalta a veszélyes küldetést azzal a feltétellel - mivel őt a pénz nem érdekli -, hogy Ledatris odaadja az elfnek a szerelmi bájitalt, amiben amúgy Bene harcművész karakterének a hajszálai voltak. XD Robi teljesen kész volt, meg aki tudott a dologról, az elf azonban túl elővigyázatos volt és ahelyett, hogy megitta volna, egy vérfarkas tetemére öntötte, remélve, hogy megöli azt. XD Szóval Kahla terve nagyon nem sikerült, viszont sikeresen megtetszett amúgy neki ez a beképzelt barom. Volt egy jelenetük, amiben Kahla megunta, hogy az elf vezénylete alatt mindenfélét meg kell tenniük, holott azt sem tudják, honnan jött, mit tud, de látványosan tud valamit, amit nagyon jó lenne a csapat többi tagjának is tudnia. Igen, ha tudnák, hogy micsoda, megölnék. XD Szóval Kahla kardot rántott és odatartotta az elf nyakához, az meg a penge mentén elindult a nő felé, végigvágatva így a nyakát. Mondanom sem kell, erre a karddal kívánta elvágni a kettejük közti csökkenésnek indult távot, erre az a bolond direkt úgy lépett oda, hogy ismét felsértse a nyakát a penge. Egy ilyen vad és félelem nélküli férfi melyik harcosnő szívét ne melegítené fel? Oké, az igazi arca nem annyira szép, mint a maszkolt, a jelleme azonban ugyanaz, szóval ha Tomi a következő kalandban egy új maszkírozással hozza a karakterét, Kahla akkor is rá fog ismerni. =)
Egyébként azt találtam ki, hogy ha a Robi rábólint, akkor Kahla hazatérve elmesélte feljebbvalójának a történteket, aki tudta, hogy mit jelentenek az arcon lévő tetoválások, így a kardművésznőm már tudja, hogy az elf egy kráni krónikás, s azt a feladatot kapja, hogy figyelje, ismerje ki, majd ölje meg. =) És ahogy a többieket hallgattam, valamennyien ugyanúgy Tomi karakterének a fejére pályáznak, mert már sejtik, vagy tudják, ki vagy mi ő. =D Érdekes lesz. =D
Kahla részéről úgy indult a dolog, hogy a hazájában volt, éppen meditált, mikor egy feljebbvalója felkereste, hogy Ledatris megint egy kalandra akarja hívni. Kahla akkor lehet csak az úrnője testőrségének tagja, ha elég tapasztalt lesz a világ dolgairól, ezért kérdés nélkül ment, arról nem beszélve, hogy volt elintéznivalója még bőven, többek közt bosszút akart állni Tomi karakterén, a kráni elfen azért a lenéző viselkedésért, amiért ő csak egy félvér, egy félelf. Elvállalta a veszélyes küldetést azzal a feltétellel - mivel őt a pénz nem érdekli -, hogy Ledatris odaadja az elfnek a szerelmi bájitalt, amiben amúgy Bene harcművész karakterének a hajszálai voltak. XD Robi teljesen kész volt, meg aki tudott a dologról, az elf azonban túl elővigyázatos volt és ahelyett, hogy megitta volna, egy vérfarkas tetemére öntötte, remélve, hogy megöli azt. XD Szóval Kahla terve nagyon nem sikerült, viszont sikeresen megtetszett amúgy neki ez a beképzelt barom. Volt egy jelenetük, amiben Kahla megunta, hogy az elf vezénylete alatt mindenfélét meg kell tenniük, holott azt sem tudják, honnan jött, mit tud, de látványosan tud valamit, amit nagyon jó lenne a csapat többi tagjának is tudnia. Igen, ha tudnák, hogy micsoda, megölnék. XD Szóval Kahla kardot rántott és odatartotta az elf nyakához, az meg a penge mentén elindult a nő felé, végigvágatva így a nyakát. Mondanom sem kell, erre a karddal kívánta elvágni a kettejük közti csökkenésnek indult távot, erre az a bolond direkt úgy lépett oda, hogy ismét felsértse a nyakát a penge. Egy ilyen vad és félelem nélküli férfi melyik harcosnő szívét ne melegítené fel? Oké, az igazi arca nem annyira szép, mint a maszkolt, a jelleme azonban ugyanaz, szóval ha Tomi a következő kalandban egy új maszkírozással hozza a karakterét, Kahla akkor is rá fog ismerni. =)
Egyébként azt találtam ki, hogy ha a Robi rábólint, akkor Kahla hazatérve elmesélte feljebbvalójának a történteket, aki tudta, hogy mit jelentenek az arcon lévő tetoválások, így a kardművésznőm már tudja, hogy az elf egy kráni krónikás, s azt a feladatot kapja, hogy figyelje, ismerje ki, majd ölje meg. =) És ahogy a többieket hallgattam, valamennyien ugyanúgy Tomi karakterének a fejére pályáznak, mert már sejtik, vagy tudják, ki vagy mi ő. =D Érdekes lesz. =D
Ez is annyira jó...
Szombaton jött Kishi. =) Szerintem remek nap volt, teáztunk, szőlőztünk, édességeket faltunk, beszélgettünk, nevettünk, aztán voltunk a Gólemben is. ^^ Készült pár kép is, amit én most megosztanék veletek.
Ez lenne az új ruhám, a cicás. =) Szerelmes vagyok belé, meg kell vallanom. Bene legújabb kreációja, ami más szabású, mint az eddigi ruháim. A Cicásról annyit kell tudni, hogy kismamaruhának csúfoljuk, s Bene már megállapította, hogy aláfér a gyerek is. XD Kishi meg megkérdezte, hogy már tervezzük-e, mire Bene mondta neki, hogy igen, de majd csak akkor kezdünk el dolgozni rajta, ha már tudjuk, milyen orra, szája, szeme, haja, satöbbije legyen. XD Tiszta dinkák voltunk.
Kishi szerintem nagyon jól nézett ki, ezt mondtam is neki nem egyszer, ő meg nem hagyta magát igazán fényképezni, úgyhogy így jártunk. Még velem közös képet se nagyon akart, merthogy ő nincs loliban. =) No comment. =D <3
A frappéinkhoz jártak ezek a díszek, mi meg Kishi ötlete nyomán hecceltük vele egymást. Először Kishi tűzte Bene hajába, miközben nagyban fényképezett, amin jót röhögtünk, aztán mindenki a fejéhez próbálta őket. XD
Másnap Anyuhoz mentünk tesóm születésnapját megünnepelni. Úgy emlékeztem, a Piros Mogyorós a kedvence, erre kiderült, hogy a tejcsokis és a fehér csokis Milkát szereti. Annyira rosszul éreztem magam... Ebben a második félévben eddig minden ajándékkal melléfogtam, szóval már oda se merem adni azokat, amiket még nem jutott alkalmam kiosztani. =/
Ha már itt tartok, felteszem a többi Anyánál készült képeket, melyeket ő készített rólam a saját gépével. Ezekkel az összeállításokkal sokkoltam őket a testvéremmel egyetemben az elmúlt hetekben. =D
Asszem, idősorrendben is így következtek egymás után a koordinációk. =)
Utolsó képen Shigatsut tartom a kezemben, aki már nincs az élők soraiban sajnos. A koordi egyébként a cicatanárnéni nevet kapta tőlem. =)
Hétfőn a Gergő mesélt Mágust. Az egy felettébb mókás játék volt, mert három-négy embernek írta és csomóan voltunk, ráadásul két karakterrel mindenki. Kis-Bálintnak lett írva a sztori, és amúgy nem volt rossz, csak a KM készületlen volt a sok embert illetően, szóval nem volt mindenkinek komoly feladat, stb.
Jött egy új kolléganő egyébként, egy biai nő, aki miatt csillapodott a légkör köztem és a régi között, úgyhogy ennek örülök. A héten már jó hangulatban dolgoztunk, mindennel elég gyorsan készen lettem, szóval úgy fest, alakul a helyzet. =) Volt időm írni, olvasni, kapcsolatokat is ápolgatni, aztán meglátjuk, mi lesz.
Csütörtökön befutottunk Gólembe egy kis Galliára. Ott is elég jól megduzzadt a létszám, szóval a Kandó RPG-sek igen népszerűnek mondhatják magukat. =) Galliát Robi mesél és ott aztán igazán elereszti magát, nagyon nagy ökörségeket visz bele, de csütörtökön volt vele valami lelki zűr, éreztem. Leültem mellé nem sokkal azután, hogy megérkeztem és olyan szétesettnek tűnt. Kérdeztem, mi lesz a másnapi Máguson, akkor ki is mesél, erre nézett rám nagy kerek szemekkel és mondta, hogy nem lesz Mágus. Mindjárt kiakadtam, mert Sangot és a párját, Demont csak egy hete izgatom, mind a ketten teljesen rá vannak indulva a témára, a srác ráadásul Mohácsról jön föl, arról nem beszélve, hogy ezért a partiért mondtam le a Nanánál tartandó minimeetet, amit teljesen jól rászerveztem a Mágusozásra és mondtam Kishinek is, hogy megyek, meg hú és ha. ^^;;; Na, akkor már a Robi is kapott egy kisebb fajta sokkot. XD Kiderült ugyanis, hogy a péntekre szánt mesélő, a Tomi lebetegedett és ha nem hirdetnek meg partit, akkor nem lesz tartva. XD Hát mondom, ilyen nincs. De Robi jófej volt, azt mondta, összedob nekünk egy modult. =) Megbeszéltük, hogy lehetek káhllal, ami egy macskaszerzet, egy állatias humanoid, s mikor látta rajtam, hogy ez az ötlet nekem felettébb tetszik, teljesen felvidult, mert neki ez az egyik kedvenc faja. =D