Ez a legnehezebben megszülető posztom, mert arról szeretnék írni, hogy beismertem magamnak, hogy rástresszeltem egy pályázatra, ezért nem fogok indulni rajta.
Elkezdtem megírni a novellát. Kitaláltam a mondanivalóját, a sztorit, a szereplőket, a világot, klappolt is minden, nekiugrottam. Majd félbehagytam, és nem is voltam elégedett vele. Ilyenkor pihentetni szoktam, mert az eltávolodás segít. Újragondolom a karaktereimet, a köztük lévő viszonyt, azt, mit akarok üzenni a történetükkel, mi lesz velük. A Potter Kihívásra például egy olyan történetet adtam le, aminek harmadszor rugaszkodtam neki, és csak az első másfél bekezdés maradt meg az eredetiből. Leírtam úgy hat-nyolc oldalt, mikor rájöttem, hogy ez így túl lassú, ha minden csak most kezdődik el, az olvasóm a haját fogja tépni, és indokolatlanul hosszú lesz a történetem, ráadásul én is unni fogom, ezért időben eltoltam eseményeket, és úgy is megírtam hat-nyolc oldalt. Majd megakadtam, és nem tudtam, hogyan vezessem bele a szépen felfestett karakterkonfliktusokba azt az eseményt, amitől cselekményessé válik a sztori. Letettem pihenni, aztán visszatöröltem a 99%-át, és az utolsó órákban gyorsan összedobtam. Látom a hibáit, de azokat már csak javítani kell, nem egy olyan iromány, amit utáltam megírni, vagy amire később rá se bírok nézni. Fontos különbség. A legújabb novellámmal nem így vagyok. Ez is egy pályázatra készült, csakhogy nem hallom a szereplők párbeszédét, és nem látom azt az eseményt, amely kiváltja a fő karakterek kapcsolatában a változást. Vagy részlegesen látom, csak valahogy az egész működésképtelen. Dobtam a projektet. És tudom, hogy ez azért alakult így, mert rástresszeltem magára a pályázatra. Nagyon szerettem volna jót írni, és dobbantani vele, hogy úgy mondjam. Annyira, hogy az generált bennem egy belső feszültséget, ami képtelenné tett az alkotásra. Megoldásnak azt találtam ki, hogy kigondolok egy új történetet, azt fogom megírni, de annak csupán a vázáig jutottam, mikor már láttam, hogy ez bukta.
Túl nagy elvárásokat támasztottam magammal szemben, túlságosan bizonyítani akarok, ez pedig nem helyes, úgyhogy két napja próbálom megnyugtatni magam, hogy rendben van, ha ettől most visszalépek, hiszen nem vagyok rá még kész, így tehát ez nem kudarc, hanem egy szükséges döntés a kudarc elkerülése érdekében.
Szerencsére a következő nagy kihívásra már van egy háromnegyedig kész novellám, és több oldalról is azt a visszajelzést kaptam, hogy jó esélyeim vannak a pozitív elbírálásra, ezért emiatt lelkes és izgatott vagyok. Sőt, kaptam egy meghívást is egy írói estre, ahova mint szerzőt várnak, amit hatalmas megtiszteltetésnek érzek. Már csak rendelkeznem kell egy vidám novellával, amit vihetek magammal.
Gondolatébresztő konfliktus
Történt velem a minap, hogy csatlakoztam egy írói csoporthoz a pofakönyvön, de életem talán legrövidebb tagsága volt. Szeretnék erről mesélni, mert tanulságosnak tartom, ami történt. Nincs időm teljesen kifejteni, mert rengeteg gondolatom támadt a témában, ezért később tervezem kisebb egységekre szedve pótolni mindezt.
A szabályzatban szerepel, hogy tilos a gyűlöletkeltés, és nem lehet ilyen témákról beszélni, a csoportvezető ki is részletezett párat: politika, rasszizmus, vallás, homoszexualitás. Ezzel semmi baj, nyilván aki erről szeretne beszélgetni, az tematikus csoportba megy. Kötelező belépés után bemutatkozni, ezt meg is tettem, és beleírtam a posztomba, hogy LMBTQI témákkal szeretek foglalkozni, hiszen mióta írni kezdtem, ez a fő vonalam, a nevem összeforrt a melegirodalommal, és én ebben nem látok problémát. Volt, aki ráharapott, hogy őt is érdekli ez, ő is ír ilyet, s volt egy hölgy, aki megkérdezte, mi ez a betűszó. Természetesen leírtam neki, mire egy férfi azt írta alá, hogy "gyűjtőneve a degeneráltaknak". Nos, én ezt nem hagyhattam szó nélkül, ezért tájékoztattam, hogy a véleménye nem egyezik a kérdésre adott válasszal, majd megkértem őt, hogy a nevem alatt ne írjon többet hasonlót se, mert ez gyűlöletkeltés. Pár perc múlva írt nekem az admin, hogy tulajdonképpen szabályt sértettem, ezért arra kér, ne is említsem meg újra ezt a szót, dolgot, fogalmat a csoportban. Mondanom sem kell, gúvadtak a szemeim a csodálkozástól, meg bennem volt a hév, úgyhogy válaszoltam:
"Nem ez az első és jelenleg sem az egyetlen csoport, amiben benne vagyok, de itt tilos egyedül még csak említést tenni róla, máshol tök normálisan tudják kezelni. Szerintem full kulturált voltam, ő cseppet sem, nem a véleményét kérdeztem, hanem magamhoz hasonló hozzáállású emberekkel ismerkednék, akik egyből jelentkeztek is, tehát igény lenne a témára. Azzal, hogy tabusítunk valamit, csak a hülyéknek adunk teret ahelyett, hogy felnőttként kezelnénk egy helyzetet. Nem célom beszélni róla, ez egy írói közösség, nem itt van ennek a helye, csupán nem hagyhattam ki, ha ezzel foglalkozom több, mint egy évtizede, ennyi."
Erre megkért, hogy módosítsam a posztom és töröljem ki "ezt a leszbi izét", én pedig rögtön kiléptem a csoportból.
Az első válaszom híven tükrözi, hogy mit gondolok az ügyről, nem ismételném magam, de hozzátenném, hogy csak azért ne maradj benne egy közösségben, mert látszólag csak ez az egy van, hanem keress tovább olyat, amelynek egyetértesz a szellemiségével. Én tisztában vagyok vele, hogy aki "leszbi izé"-nek aposztrofál egy tizenkét éves, hitvallássá növekedett munkásságot, azzal nem fogok kijönni még akkor sem, ha én a legmoderáltabb oldalamat veszem elő. Szerintem fontos beszélni mindenfajta másságról, mert túl sokan vannak, akik nem kategorizálhatók be a nagy halmazokba, és az ő kirekesztésük nem csak az ő problémájuk, hanem mindenkié. Ha utálsz valakit, attól te is szenvedsz, vizsgáld csak meg magad jobban, hogy észrevedd! És ezeket a feszkókat úgy tudjuk feloldani, ha beszélgetünk, ha nyitottak vagyunk a másik ember megismerésére, gondolkodunk, elemzünk, következtetünk, és megpróbáljuk elfogadni, hogy csakis saját magunk felett van jogunk kontrollt gyakorolni.
Fontos, hogy olyan emberekkel vedd magad körbe, akik hasonlóan gondolkodnak számodra karmikus, kardinális kérdésekben, mert így fogsz tudni jókat beszélgetni, fesztelenül viselkedni, és ha úgy adódik, hogy szükséged van segítségre, azokhoz az emberekhez fogsz tudni fordulni. Ne hagyd magad, állj ki magadért, de sose felejtsd el: "Hülyékkel nem vitatkozom, mert lehúznak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!".
A szabályzatban szerepel, hogy tilos a gyűlöletkeltés, és nem lehet ilyen témákról beszélni, a csoportvezető ki is részletezett párat: politika, rasszizmus, vallás, homoszexualitás. Ezzel semmi baj, nyilván aki erről szeretne beszélgetni, az tematikus csoportba megy. Kötelező belépés után bemutatkozni, ezt meg is tettem, és beleírtam a posztomba, hogy LMBTQI témákkal szeretek foglalkozni, hiszen mióta írni kezdtem, ez a fő vonalam, a nevem összeforrt a melegirodalommal, és én ebben nem látok problémát. Volt, aki ráharapott, hogy őt is érdekli ez, ő is ír ilyet, s volt egy hölgy, aki megkérdezte, mi ez a betűszó. Természetesen leírtam neki, mire egy férfi azt írta alá, hogy "gyűjtőneve a degeneráltaknak". Nos, én ezt nem hagyhattam szó nélkül, ezért tájékoztattam, hogy a véleménye nem egyezik a kérdésre adott válasszal, majd megkértem őt, hogy a nevem alatt ne írjon többet hasonlót se, mert ez gyűlöletkeltés. Pár perc múlva írt nekem az admin, hogy tulajdonképpen szabályt sértettem, ezért arra kér, ne is említsem meg újra ezt a szót, dolgot, fogalmat a csoportban. Mondanom sem kell, gúvadtak a szemeim a csodálkozástól, meg bennem volt a hév, úgyhogy válaszoltam:
"Nem ez az első és jelenleg sem az egyetlen csoport, amiben benne vagyok, de itt tilos egyedül még csak említést tenni róla, máshol tök normálisan tudják kezelni. Szerintem full kulturált voltam, ő cseppet sem, nem a véleményét kérdeztem, hanem magamhoz hasonló hozzáállású emberekkel ismerkednék, akik egyből jelentkeztek is, tehát igény lenne a témára. Azzal, hogy tabusítunk valamit, csak a hülyéknek adunk teret ahelyett, hogy felnőttként kezelnénk egy helyzetet. Nem célom beszélni róla, ez egy írói közösség, nem itt van ennek a helye, csupán nem hagyhattam ki, ha ezzel foglalkozom több, mint egy évtizede, ennyi."
Erre megkért, hogy módosítsam a posztom és töröljem ki "ezt a leszbi izét", én pedig rögtön kiléptem a csoportból.
Az első válaszom híven tükrözi, hogy mit gondolok az ügyről, nem ismételném magam, de hozzátenném, hogy csak azért ne maradj benne egy közösségben, mert látszólag csak ez az egy van, hanem keress tovább olyat, amelynek egyetértesz a szellemiségével. Én tisztában vagyok vele, hogy aki "leszbi izé"-nek aposztrofál egy tizenkét éves, hitvallássá növekedett munkásságot, azzal nem fogok kijönni még akkor sem, ha én a legmoderáltabb oldalamat veszem elő. Szerintem fontos beszélni mindenfajta másságról, mert túl sokan vannak, akik nem kategorizálhatók be a nagy halmazokba, és az ő kirekesztésük nem csak az ő problémájuk, hanem mindenkié. Ha utálsz valakit, attól te is szenvedsz, vizsgáld csak meg magad jobban, hogy észrevedd! És ezeket a feszkókat úgy tudjuk feloldani, ha beszélgetünk, ha nyitottak vagyunk a másik ember megismerésére, gondolkodunk, elemzünk, következtetünk, és megpróbáljuk elfogadni, hogy csakis saját magunk felett van jogunk kontrollt gyakorolni.
Fontos, hogy olyan emberekkel vedd magad körbe, akik hasonlóan gondolkodnak számodra karmikus, kardinális kérdésekben, mert így fogsz tudni jókat beszélgetni, fesztelenül viselkedni, és ha úgy adódik, hogy szükséged van segítségre, azokhoz az emberekhez fogsz tudni fordulni. Ne hagyd magad, állj ki magadért, de sose felejtsd el: "Hülyékkel nem vitatkozom, mert lehúznak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!".
Élek, írok, játszom
Sajnálom, hogy ennyire eltűntem, nem így terveztem a dolgokat. Sokat birkóztam a HP kihívásos sztorimmal, harmadik nekifutásra tudtam csak összehozni egy olyan cselekményszálat, amiről azt gondoltam, ha olvasnám, nem unnám magam halálra, és még az sem adta meg magát könnyen, mert a vége valahogy nem akart összeállni. Aztán persze az utolsó este hajrájában egy szuszra befejeztem. Úgy határoztam, hogy amíg nem vagyok kész vele, addig nem blogolhatok, mert az azt jelenti, hogy amikor géphez kerülök, nem azzal vagy egy másik írással foglalkozom, de végül keveset is ültem a laposomnál, meg új lett. Két év után sikerült új géphez jutnom, aminek elmondhatatlanul örülök. És végre tudok játszani! Leírhatatlan... Két és fél évvel ezelőtt LoLoztam utoljára, ezért az első meccsem pocsékra sikerült, totál kibuktam, mennyire nem vágom, mi hogy van, ráadásul megváltozott az egyik kedvenc karakterem, Ezreal is. Aztán elkezdtem feltelepíteni a WoWot, és elnyelt a fellobbanó szerelem. Három évvel ezelőtt nem volt ennyire összetett, ennyire dinamikus, ennyire változatos, ennyire szép, ráadásul végre Pandarián képezhetem a Horda új harcosát. Imádom. Nem is akarok róla többet áradozni, mert aki ismeri, annak nem kell bemutatni, akit érdekel, az utána tud nézni, akit meg hidegen hagy, azt meg nem untatnám vele.
Megkezdődött a Potter Kihívás publikálási szakasza, remélem, jöttök olvasni, mert számítunk rátok, és jó történetek születtek. Emellett már beküldtem anyagot a Moly antológiához, készülök az Avana pályázatra is legalább egy novellával, és erőteljesen töröm a fejem, mit írhatnék a Könyvmolyképző novellapályázatára. Írás fronton, azt hiszem, most ennyi van. Az év eleje jól besűrűsödött, amit nagyon élvezek, csak az idővel nem vagyunk mindig összhangban egymással. Ennek és sok más ellenére kiegyensúlyozottnak érzem magam, bizonyos szempontból úgy gondolom, nagyon a helyemen vagyok.
Egyébként akartam írni valamiről, egy témát szerettem volna kifejteni, de mire eljutottam ide, minden átgondolt ötlet kifutott a fejemből. Legközelebb jegyzetelek.
Megkezdődött a Potter Kihívás publikálási szakasza, remélem, jöttök olvasni, mert számítunk rátok, és jó történetek születtek. Emellett már beküldtem anyagot a Moly antológiához, készülök az Avana pályázatra is legalább egy novellával, és erőteljesen töröm a fejem, mit írhatnék a Könyvmolyképző novellapályázatára. Írás fronton, azt hiszem, most ennyi van. Az év eleje jól besűrűsödött, amit nagyon élvezek, csak az idővel nem vagyunk mindig összhangban egymással. Ennek és sok más ellenére kiegyensúlyozottnak érzem magam, bizonyos szempontból úgy gondolom, nagyon a helyemen vagyok.
Egyébként akartam írni valamiről, egy témát szerettem volna kifejteni, de mire eljutottam ide, minden átgondolt ötlet kifutott a fejemből. Legközelebb jegyzetelek.