Rég írtam blogot, pedig akartam. =) A hét eléggé jó, de fárasztó volt. A skorpió lány betegszabin volt, hogy az orvosi ügyeit és a fiúügyeit intézze, a főnöknő még nem volt bent, mert még volt egy hét szabadsága, többiek bent voltunk. Sok munka volt, a hét végére egyre több lett, pedig csütörtökre és péntekre megkaptuk, hogy kettőkor leléphetünk a nagy melegre való tekintettel.
Csütörtökön bejött a bíróságra egy srác, aki korábban az irodán dolgozott. Velem egy idős, vagy egy évvel fiatalabb nálam, orvosira készül, már eléggé megalapozta a pályáját, rengeteg élettapasztalata és kapcsolata van, hihetetlen jó dumával bír, ólajtó szája van, kicsit nagyra van magával, de alapvetően intelligens és érdekes embernek tűnt nekem. Csak ültem és azon gondolkodtam, bassza meg, ez már valami. Görbe tükör volt számomra az egész személyisége és tudtam, mit mondana, ha őszintén válaszolnék a kérdésére. Nagyon... komoly találkozás volt ez számomra és nagyon remélem, hogy bejön még. Érdekel és egy kicsit inspirál is. Azon is meglepődtem, hogy a korosztályomra mennyire igaz, hogy korán nőttünk fel, bennünk van valamiféle bölcsesség és mennyire tényleg mi tisztogatjuk meg a világot bizonyos dolgoktól. Végig azon gondolkodtam, hogy ikrek vagy mérleg a srác, végül azt mondtam, mérleg és nagyon ügyes mérleg. =)
Pénteken én mehettem el előbb és meg is tettem. Nyilvántartást pakoltunk, csomó kivezetnivaló volt és rám hárult egy teljes, szarásig pakolt asztal, mivel Panninak ügyfeleznie kellett, a másik kolléganő meg a bank miatt egy csomót elvolt, utána meg hol bambult ki a fejéből a fáradtság miatt, hol cigizni volt. Dög fáradt voltam, hogy őszinte legyek, ráadásul szerdán vagy mikor kiderült, hogy Benének vasárnap dolgoznia kell menni, nem tudja elcserélni, ezért az élő szerepjátékra nem tud elmenni, tehát én sem megyek, mert drága lenne nekem a vonat és egyébként is odavoltam amiatt, hogy egy hálózsákban aludjunk a szabad ég alatt, hát még nélküle. Eléggé kibuktam ezen, el is sírtam magam, ő meg nem győzött bocsánatot kérni, pedig nem tehetett róla. Úgy volt, hogy Robival megyünk, egy hónapja készültünk rá, pénzdíjas volt a jelentkezés is, anyagba öltünk némi pénzt, szóval elég szarul jött ki, de szerencsére megoldódni látszik úgy a dolog, hogy a jelentkezési díj visszajön, az anyagot pedig el fogjuk tudni használni. =)
Szerintem pénteken punnyadtam, aztán estefele rám tört valszeg a fáradtságtól valami hihetetlen idegesség. Nem tudtam írni, koncentrálni, remegtem belül és le akartam feküdni aludni. Úgy volt, hogy IchiGoval és Gergővel elmegyünk sétálni tízkor, de én mondtam, hogy nem szeretnék menni. Jó, akkor gyertek át - mondta nekik Bene, ezen én meg jól kiakadtam, mivel azt hittem, látja rajtam, hogy totál hasznavehetetlen vagyok, ráadásul meg se kérdezett. Persze én voltam az, aki purpálézik, meg neki igenis szüksége van fizikai kapcsolatra is, satöbbi, szóval össze is vesztünk. Még nekem kellett volna felhívni Gergőt, hogy megmondjam, hogy ugyan tízkor már inkább mégse gyertek át, mivel átmelóztam az egész hetet, hulla fáradt vagyok és rám tört valami megmagyarázhatatlan idegesség, amitől most már sírógörcsöm is van, miközben éreztem, hogy IchiGo szeretne velem lenni és én is vele, csak nem tudnék, mert nem bírok megnyugodni és még csak nem is tudom, mi bajom van. Féltem, hogy abban az állapotban megbántom. Nem is tudtam, mi legyen, inkább próbáltam megnyugodni, rendezni a gondolataimat, satöbbi, de persze nem ment. Végül Bene felhívta Gergőt, hogy megmondja, hogy nagyon fáradt vagyok, akkor úgy kiengedett bennem a fék és bőgve lefeküdtem aludni. Így jött ki a feszültség, ettől nyugodtam meg. Persze többször felkeltem, mert Bene nem nagyon tudott aludni. Nem a zajra, amit csapott, mert arra mindig nagyon vigyáz, hanem csak felébredtem.
Szombaton 7:21-kor ránéztem az órára, nyugtáztam, hogy még alhatok és visszafeküdtem. Tíz előtt valamivel keltem, nekiálltam írni. Pannival megbeszéltük, hogy délután, estefele Bagdi Bella meditációs koncertre megyünk Benével, előtte meg a műhelyben voltunk. Bene dél környékén ment el, én kettő tájt. Festéket vakartam le a salgópolcok polcairól, rozsdát sikáltam, utána lefestettem ezeket - persze nem egyedül! Amikor leértem, még ott volt Csenge és Agyar, de ők négy óra fele leléptek, Kriszta, Tulok, Zoli, Csigusz, Bene és én maradtunk tízig. Illetve Zoli olyan nyolcig. ^^ A műhelybeli dolgokat azzal zártam, hogy az egészet felmostam. Zavart az a hatalmas dzsuva, ami lent volt, meg egyébként se tapossuk azt, meg jobb frissibe felnyalni, mint az odaszáradtat felsikálni. =) Egészen jó nap volt, kellemesen sajognak az izmaim és a derekam, jókat beszélgettem a bandával. =) Viszont vannak dolgok, amik eléggé lelomboznak, ami miatt az elmúlt egy-két hétben keveset találkoztam a csapattal, nem szívesen mentem. A műhely miatt tiszta ideg kezd lenni mindenki. Gergő hisztis, Bene idegbajos, Tulok paranoid, Agyar bunkó, Kriszta harapós, ... Az egyetlen ember, akire nincs hatással az egész cirkusz, az Csigusz. Ő leszar mindent, csinálja, amit jónak lát, aztán ha elege van, megy, kész. =)
Elveszett az, hogy mi egy baráti közösség vagyunk. Sokszor van az, hogy valaki fúj valakire, ami nagyon bánt, mert bakker, mi egy barátokból álló csapat vagyunk és ilyet nem kéne, ráadásul a kolléganőim is folyton ezzel fárasztanak, mert a melóhelyemen is nyolc órában kapom azt, hogy megy az egymás szóbeli, gondolati, vagy akármilyen gyilkolása és a barátaimtól aztán végképp nem ezt akarom kapni. Kezdünk szétesni és csütörtökön mondtam Gergőnek azt, hogy kéne a helytől függetlenül, barátokként is találkoznunk, mert egyelőre egy csomó munkásembert látok, akinek nincs főnöke, ezért mindenki megy a saját feje után. Gergő igazat adott nekem, aztán ma beszéltem erről Krisztával, aki közvetítette ezt a többiek felé. Agyar meg flegmán mondott rá valami olyasmit, hogy "csapatépítés", ami nagyon rosszul esett. Nemrég kegyetlenül megbántott. Én ritkán hagyok ott valakit a pibe, s vonulok félre, hogy sírjak, de Agyar elvitte addig a dolgot. Az igazát részben elismerem, talán csak a büszkeség miatt nem egészben, az a mód viszont, ahogy a hibámra rá kívánt világítani, ahogy beszélt velem, ahogy csúfot űzött a beszélgetésből, ráadásul a többiek előtt, az nagyon fájt. Csalódtam benne. Én értem, hogy valamire nagyon rá akart nekem világítani, de szörnyen rossz hangnemet választott hozzá, ám én erre ott helyben rávilágítottam és mégsem hagyta abba. Nem tudom, mi változott, ezt miért csinálta és szeretnék vele kettesben leülni, nyugodtan megbeszélni ezt, mert azóta időnként elkap a sírógörcs emiatt. Nekem ő "testvér", ráadásul én megbízom benne, tanítómnak kértem fel, a mostani viselkedése azonban számomra emészthetetlen és elfogadhatatlan. Nem tudom, miért csinálja ezt, mi baja velem, mi változott meg, mi van vele, de ez így baromira nem jó most így.
Ma - szombaton - azzal a pozitívummal zártam a napot, hogy a Tulokkal kapcsolatos ellenérzéseim csitultak, Krisztával újra tudtunk barátnőkként beszélni és rengeteget haladtunk megint a hellyel. Rájöttem, hogy hiányzik a Robi - remélem, hogy jól érzi magát a larpon és majd mesél, hogy milyen volt -, és hogy mennyi ember segít szívesen nekünk ezért az ügyért. Picit alapító tagnak választottuk, mert sokat jött le és ha segíteni nem is tudott, szellemi támogatást azért bőszen nyújtott és neki amúgy is a későbbiekben lesz nagy szerepe. Aztán itt van Zoli, aki rengeteget segített haladni, lelkesen festett, meg minden, ráadásul jó arc, egészen szociális lett, mióta Gergő kirángatta a számítógép elől. Talán csütörtökön jött Béla, akivel korábban szerepjátékoztam együtt és egy nagyon aranyos fiúnak ismertem meg. Ezt csak erősítette, kölcsönadtam neki a DS-em, hogy tudja frissíteni a sajátját, amiért annnnnyira felvidult... Nagyon cukker volt! =D Áradt belőle a hála és az öröm, tisztára megélénkült, kaptam nagy puszit a fejemre, meg ölelést és nem győzte megköszönni, pedig nagyon semmiség volt, tényleg. =) Kikapcsolt a gépem, mikor itt volt nálunk és mondtam, hogy hát az akku igazából már halott benne, keményen három percet ha bír, már lehet, hogy sokat mondtam, erre kikapta a Laposból és mondta, hogy van módja a helyrehozásának, megpróbálja. Hát én csak néztem... =D Ráadásul így töredéke ára lesz, mintha új akkut vettem volna egy eléggé lestrapált gépbe, ami amúgy sem érné meg. =) Nagyon örülök, csak most nagyon kell figyelnem, hogy a könnyen kicsúszó kábel a helyén maradjon, különben elszáll a gép. ^^ Hackli is egész sokat volt lent és ő is visszavedlett jófej hülyévé, visszavett az arcából, Rajmond is tiszteletét tette nálunk a héten is imádta a helyet, ráadásul úgy fest, hogy ő is kezd visszakanyarodni önmagához, szóval ezek a dolgok jól alakulnak. =)
Nagy felismerésem volt a héten, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy az emberek képesek engem szeretni. Nem tudom, ez hogy jött nekem, de nagyon élénken bennem volt ez az egész és nem múlt el nyomtalanul persze. Hogy miért ragaszkodnak hozzám egyesek, miért jó velem barátkozni, beszélgetni, satöbbi. Valahogy ez időnként visszatér nálam és a kérdéseimre sosem találok választ, csak rájövök, hogy akármi is legyen az ok, vannak velem emberek, szeretnek és ez a lényeg.
Most már 75%, hogy egy férfi bíróhoz kerülök a bíróságon októberben és elkezdtem ennek örülni amiatt, ahogy nyírbálják egymást a kolléganőim. Fáraszt a műsor, ha őszinte akarok lenni. Egyszerűen bosszant, hogy fújnak egymásra, nem beszélik meg a problémáikat, vagy épp veszekednek a fejem felett. Ha tényleg a pasi bíró mellé kerülök, én örülni fogok, mert a férfiakkal jobban kijövök, jobban szeretek velük dolgozni. Mindkét bírómat Budaörsön el tudtam fogadni vezetőnek, felettesemnek minden gond nélkül, nem voltak hatalmi harcok, szépen csináltam, amit mondtak. Egy nővel ebben nem vagyok biztos, ráadásul a nők háklisabbak és nehezebben is viselem őket. =)
Ugyanakkor ott van annak a srácnak a látogatása csütörtökről... Tudta, mit akar és azt is, hogy hogyan érje el, én meg ültem a székemben és nem voltam biztos abban, hogy azt akarom, amiről gondolom, hogy akarom, de mindenképpen halvány lila dunsztom sincs, hogyan valósítsam meg az álmomat. Azt mondta, reméli, nem a bíróságon tervezek megöregedni és én is csak abban vagyok biztos, hogy nem, nagyon nem írnokként/tisztviselőként akarok nyugdíjba menni majd. Csak nem tudom, hova és hogyan tovább. Ő mondta azt - és lehet, hogy ebből jött nekem az, hogy nem értem, miért szeretnek vagy ismernek el mások -, hogy "örül, hogy egy igazi személyiség is jött a bíróságra". Eléggé meglepődtem, mivel először kihozta belőlem a kekeckedős, beszólogatós, vigyorgós viselkedést, ami nem volt számomra pozitív, de aztán ahogy terelődött komolyra a téma, úgy sikerült nekem is visszatalálnom önmagamhoz. Nem igazán beszélgettünk, a Panni volt főként terítéken, mégis valahogy... azt hiszem, kialakult valamennyire közöttünk a kölcsönös szimpátia. Azt láttam, hogy a kolléganőnk bele van zúgva teljesen és engem - Pannival ellentétben - cseppet sem botránkoztat meg, hogy egy negyvenhat éves nő odavan egy huszonhárom éves srácért. Az a srác olyan, tud, megvan benne valami, ami sokakban nincs, ugyanakkor ügyes játékos is, vannak tapasztalatai is, szóval érdekes lehet egy idősebb nő számára is, aki meg élvezi egy fiatal, eleven, izgalmas srácnak a társaságát, hát persze, hogy élvezi. =) Tulajdonképpen tökre megértem azt a párost, a srác inspirálja és jó hatással van a nőre. Rossz is, de arról nem ő tehet. Visszafele nem tudom, mi van, de lényegében nem is az én dolgom. =)
Asszem, ennyi.
