Igen, még mindig a meló. Ma már sokkal jobb napom van, időben kényelmesen beértem, fél órát, vagy mennyit lazítottam, mivel nem voltak beírva az utók, kolléganők cigarettáztak, beszélgettek, így meg állt a munka, de utána bedobáltam az aktákba az utóiratokat, kivezettem, elpakoltam, közben kajáltam, délután meg kezdődött az ügyfélfogadás. A szerda délutánok mindig őrületesek, sokan vannak, toporzékolnak, mert délelőtt a fű se nő és várniuk kell a félfogadás kezdéséig, vagy jöhetnek vissza később, de ma egész jó az elosztás nálam, nincsenek sokan és az irodába vissza se mentem, mert nincs mit csinálnom.
Kolléganőim elmentek bagózni, mikor szükségem lett volna valami segítségre, én meg nem tudtam mit mondani az
ügyfélnek, válasz: várjon két-három percet. Ó, köszi, persze, minekután
itt kóvályog már fél órája szerencsétlen, megmondom neki, hogy még
várjon egy kicsit, tuti kiveti magát az ablakon. XD Semmi gond,
szerencsém volt és megoldottam. És itt volt a kedvenc szöszim is. ^^ Hónapokkal ezelőtt írtam róla először, ő volt az, aki másfél hetes ittlétem után panaszt akart írni, mert nem adtam neki oda egy aktát, ami fizikailag nem volt a bíróságon, mert a bíró hazavitte. =) Rettentően arrogáns és követelőző volt, de megszelídítettem, ma már halvány mosolyt csaltam elő belőle és már én sem parázom, ha megjelenik. =) Türelmes, kedves, udvarias és nyugodt vagyok vele, még csak gondolatban sem becsmérlem vagy ítélkezem felette, igyekszem mindig a legpozitívabbat sugározni magamból és láss csodát, megnyertem a harcot anélkül, hogy komoly erőfeszítéseket kellett volna tegyek és minden szép meg jó. ^^ Most tökre örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése