Rémes estém volt. Nekiállt fájni a fejem, fáradtnak éreztem magam, a torkom is rendetlenkedett, úgyhogy hét óra után valamikor kidőltem. Alig aludtam, hánykódtam az ágyban, felébredtem, hogy kényelmetlen a takaró, hol melegem volt, hol fáztam... Természetesen nyolc óránál megint nagyon tudtam többet aludni, vagyis hat előtt ébredtem fel, ezért ma nem is leszek várhatóan valami kipihent, a fejem meg még mindig fáj.
20-án találkoztunk Timivel jóval kezdés előtt, hogy kicsit legyen időnk beszélgetni. Azt gondoltuk, Nico is jön, de végül valószínűleg későn szabadult, mivel csak a tüzijáték után tudtunk vele összefutni. Szép volt a tüzijáték nagyon, rájöttem, hogy engem a gyerekkorra emlékeztet, amikor még mindenfélét beleláttunk a fényekbe. Most nagyon tetszett a zene is, amit a műsor alá komponáltak, a művészúr eltalálta nagyon a hangulatokat, szóval öröm volt hallgatni a zenét is. ^^ Még mielőtt kimentünk volna a Duna partra, találkoztunk Shanekáékkal, meg IchiGoval, Gergővel és Benével. Utóbbi szerencsétlenül kijött helyzet volt, ugyanis Benével nem tudtuk, mit csináljunk a másik közelében... Az Ákos koncertre végül nem gyűlt össze a csapat, Shanekáék a tömegben maradtak, Sasáék nem jöttek ki, Milán dolgozott, nekem meg muszáj volt leülnöm, mert nagyon fájt a cipőben a lábam, így felvezényeltük Nicot és a húgát a kivetítővel szembeni dombra. Ott le tudtunk ülni, nem volt akkora tumultus, dohányozni is jobban lehetett. A hangulat remek volt, Ákos bár technósra vette a figurát, a dalai így is jól szóltak, ügyesen spanolta az embereket, magával hozta a humorát is. =D Nagyon sokáig fetrengtünk a röhögéstől, mikor valami olyasmit mondott, hogy egy jó technós hangulathoz hozzátartoznak a fények és most már jöhetnek a csöcsök. XD Kész, kifeküdtem. XD A körszövegre lehet, hogy nem emlékszem jól, ezesetben sorry. XD Mindenesetre a fényár is nagyon jó volt, egészen jót buliztunk ott ülve - én mindenképp. =D Persze hiányoltuk a Majom a ketrecben című számot, bár lehet, hogy tényleg nem passzolt az ünnepi hangulathoz. Én kicsit morogtam miatta, hogy angolul énekel, majd tájékoztatva lettem, hogy valószínűleg a külföldiek tiszteletére, s úgy már számomra is elfogadott volt a dolog. =)
Az éjszakát Talyéknál töltöttem. Móni megvárt, pedig azt mondta, nem fog, de örültem, hogy mindketten örültek nekem. Gyorsan alvós cuccba bújtam, aztán lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk. Bene felhívott kettő után, amiért nagyon fogtam a fejem, másnap pedig megjelentek Danival Talyék ajtaja előtt, az is ügyetlenül sikerült. Fél egyig beszélgettünk Talyval, megmutogattunk egymásnak néhány dolgot, aztán kikísért a trolihoz, majd mentem találkozni Gergővel. Felültünk a szokott helyre, beszélgettünk, három tájt jött Bálint, váltotta Gergőt, vele is beszélgettünk, majd hat után valamivel megérkezett Sasa is, ő váltotta Bálintot. Kicsit ugye tartottam attól a két beszélgetéstől, de nagyon pozitívan csalódtam, Gergő ráébresztett néhány dologra, Bálint felhozott belőlem dolgokat. El is indultak bennem a folyamatok, ennek nincs is szebb példázata, minthogy lebetegedtem. XD Sasával már viccesebben alakult a dolog, ugyanis belefutottunk Benébe és Daniba, mire Sasa eltűnt mellőlem, én csak néztem, hogy hova lett. XD Megbeszéltem Danival, hogy másnap találkozunk, aztán megkerestem Sasát. Ő pizzát, én gyorst választottam, amiben lehetett egy csontszilánk, mivel reccsent a fogam, amikor már majdnem betoltam az egészet. Az eléggé odatett a kedvemnek, hamarosan meg is kértem Sasát, hogy ha van kedve, kísérjen el, de én megyek.
Nem mennék bele a fogammal kapcsolatos rémségekbe, annyit mesélek csak el, hogy szegény Anyu lelkesen elmesélte, hogy menne tanulni, én meg nem tudtam kifejezni neki, hogy örülök, annyira kibuktam a fogam miatt. Féltem. Rettegek a fogorvostól, nem is tudtam, mi fog történni a fogammal, úgyhogy rémes éjszakám volt, másnap korán reggel ébredtem és már hívtam is a fogorvosi rendelőt, hogy mikor mehetek, mire számítsak. Délután tudtak fogadni, nem kaptam túl sok pozitívat, nem tudtam találkozni Danival se, másnap vissza is kellett mennem, ezért azt csináltuk, hogy Bene tegnap kihozta Danit és elkísértek a fogászatra. Rendbe rakta a doktornő, de sajnos nem tudni, meddig marad ebben az állapotában a fogam, ami miatt elég parás vagyok. Hoztunk egy hatalmas (17 kilós XD ) dinnyét, mivel mind ilyen megtermett óriás volt és egy kiló paprikát, hazaért Anya is, s csaptunk egy dinnyézést.
Vannak, amik megoldódni látszanak és vannak új események is, amikkel egyelőre nem tudok mihez kezdeni. Benével tegnapelőtt másfél órát telefonáltunk, elkezdtük megbeszélni, mi történt velünk, ami tök jó. Megtudtuk, mi lesz a telefonszámlánkkal, megbeszéltük, hogyan legyen azzal tovább, szóval lassan, de biztosan...
Ma úgy kiröhögtem magam megint amúgy. xD Játszom ezzel a Csábításból jeles nevű játékkal és néha eszembe jut, hogy mekkora hülyeség és én is milyen kettyós vagyok, hogy ilyesmivel szórakoztatom magam. XD Két profilom is van és a másodprofilommal szerencsésebb vagyok, mint az elsővel, ezért jókat szoktam röhögni. XD Bár most már nem annyira, de mindegy. XD
Azóta is szorgalmasan nézek cicákat. Most ez a motivációm túllendülni a nehéz helyzeteken. Elvitték a kis szürke tigrist, amit kinéztem a Noénál, úgyhogy most a fehér alapon néhány vörös és fekete folt a befutó, ilyenből pedig több is van. Mindenképpen pici cicát szeretnék és ha egy mód van rá, akkor fiút, de mivel mindenképpen ivartalanítani kell, nagyjából mindegy. =) Babákat is néztem, többféle festéssel megnéztem a 2009-es winteryt, találtam Noelről és Theoról festetlen fejeket, s jól kiröhögtem, mennyire nem szépek úgy, kicsit gondolkodtam a karaktereiken, számolgattam. Mostanság IchiGoval is sokat csevegünk BJD-kről, tiszta feeling. Ragadós az izgalma a karácsonyi eventtel és az új szerzeményekkel kapcsolatban, mostanra én is elkezdtem izgulni, vajon melyik cég mivel rukkol elő, melyik baba mellett dönt végül. =D Közben kiraktak fb-n a magyar BJD tulajok köréből inaktivitás miatt, én pedig úgy döntöttem, nem jelentkezem vissza, nincs miért, meg jól érzem magam a FFA-ban.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noé Állatotthon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noé Állatotthon. Összes bejegyzés megjelenítése
Most ezek mennek, meg a bárányfelhők
Mostanában sok időt töltök Anyával. Igyekszem is odafigyelni rá, hogy ne csak a számítógépeink előtt legyünk, együtt csináljunk dolgokat. Boltba mentünk, voltunk gyógyfürdőzni a Lukácsban megint, a főzést többnyire együtt csináljuk, egymással eszünk, beszélgetünk. Igazából szerintem egészen jó így. Marci macska kezdek rájönni, hogy tényleg idegesítő, ahogy bekéredzkedik, majd kikéredzkedik, folyton nyávog, de semmi se jó neki, de attól még szeretjük, mert kedves lelkű cicus, csak egy kicsit dilis és sérült a lelkecskéje, vagy valami olyasmit tapasztal, amit mi nem. Kusami naphosszat alszik, azt hiszem, ha kiveszem, nyugtalanítja a macskaszag, pedig úgy nyitottam, amint megérkeztünk és kicsit megnyugodott, hogy bemutattam őket egymással Marcival, jelezve, hogy a másik nem ellenség, nem likvidálandó tényező.
Elmondtam Anyunak, hogy szeretnék macskát és kutyát. Nem örült neki, egyelőre konkrétan nem mondott se igent, se nemet, vagy csak én nem értettem ki a szavaiból. Én úgy gondolom, ha lesz miből eltartani, akkor aktuálissá válik a kérdés, az meg nem ijeszt meg, hogy állattal nehezebb albérletbe költözni és egy cica vagy kutya tíz évig simán él, mert két és fél-három év várakozás után nem tudok várni. A Noé Állatotthonnál és az Expresszen is találtam annnnyira szép cicust... Meséltem Anyának, hogy ezt az évemet úgy csináltam eddig, hogy kitűztem magamnak egy célt, amit el akartam és el tudtam volna érni, s ha valami nehezemre esett, nem akartam megcsinálni, úgy motiváltam magam, hogy ha mégis megcsinálom jól, akkor jutalmaztam magam azzal, hogy a vágyaimnak hódolhattam. Ilyen volt a BJD, ugye kitűztem, hogy őszre szeretném az elsőt, Higladot. Sajnos mostanra elég kicsi a valószínűsége, hogy összejön, ami baromira bánt, hiszen január óta ez az egyik legerősebb motiváló tényező az életemben. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, nem csak rajtam múlt és én hiába tettem meg mindent, amit tudtam, de megtanultam a leckét: csak olyanról szabad álmodozni, amihez egymagad elég vagy, mert ha te lemondasz róla, akkor nem fog fájni, hogy lemondtak az álmodról. Vágytam gyerekre, beszéltünk róla Benével, de ennek még kevesebb esélyét látom, legalább egy évet megint csúszik a projekt, amit megértek, csak bosszant és feszélyez, mert úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kifussak az időből. Nem harminc éves koromban akarok először szülni, s bár egyelőre messzebb vagyok tőle, mint közelebb, jövőre már pont annyira leszek tőle messze, mint amennyire közel, ami nagyon zavar, mert harminc éves koromra három gyereket meg szeretnék szülni, hogy láthassam őket felnőni. De hát nagyjából megint elúszott az éterbe egy vágyam ezzel... Aztán ott volt a költözés, néztünk is új lakást, mivel kicsi is kettőnknek, meg állatot is szeretnénk, de nem alakult úgy. Beszéltünk kutyáról, néztünk is kis testű, nyugodt természetű kutyust, ám nem lett abból se semmi, macskát meg a főbérlő miatt nem nézegettem, meg Bene is kitalálta, hogy ő nem szereti a macskákat, nem akar macskát. Minden, amire vágyakoztam, elsiklott mellettem és még csak nem is ez dühít a legjobban, hanem az, hogy nem csak rajtam múlt. Magamat nyugodt szívvel tudnám ostorozni, de mást nem akarok, hónapokig mondtam, hogy kezdek beletörődni, hogy az álmaim csak nekem fontosak, csak valahogy nem találtam megértésre, viszont ez talán természetes... Hiszen az én álmaim miért legyenek másnak fontosak? Viszont út csak előre van, úgyhogy megléptem a lépéseket és megtörve bár, de megyek tovább előre, mert enélkül aztán végképp sose érem el, amire vágyom.
Jelentkeztem egy csomó pedagógiai asszisztensi állásra, mert egy hónapja kipattant a fejemből, hogy az mekkora jó lenne, de egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek augusztus végéig szól a határideje, ezért egyelőre nem adom fel a dolgot, reménykedek. Ismerős ismerőse ajánlott valami telefonos munkát, arra is lőttem egy önéletrajzot, mert bár nem szívesen csinálnék ilyesmit, ki tudja, még a végén kiderül, hogy élvezném, szval adok neki egy esélyt, legrosszabb esetben nem jön be a dolog. Oda is gondoltam jelentkezni, ahova öcsém jár, ideiglenesnek megteszi, míg nincs jobb.
Ma bemegyek a városba megnézni a tüzijátékot, ha lesz belőle valami, meg szeretném meghallgatni az Ákos koncertet, aztán Talyéknál alszom, másnap meg vagy Sasával, vagy Gergővel találkozom. Kicsit mind a kettőtől tartok, azonban a vesztesek beletörődésével megyek a vesztőhelyre, aztán meglátjuk, fejem veszik-e.
A macskuszok mellett mostanság újra BJD-ket bámulok és beleszerettem a Luts Winter Event 2009-es limitált fejébe, méghozzá lágy színekkel, vonásokkal megfestve. Annyira szép... Felkerült az Iple House Bichunja és a Migidoll Ryuja mellé a dreamlistemre, aztán ha lesz konkrét ötletem, elgondolkodom a dolgon, mivel csak azért, mert jól néz ki, nem szeretném a magaménak tudni, inkább nyáladzom akkor tovább máséra. =) Egyébként ő az új kedvenc:
Elmondtam Anyunak, hogy szeretnék macskát és kutyát. Nem örült neki, egyelőre konkrétan nem mondott se igent, se nemet, vagy csak én nem értettem ki a szavaiból. Én úgy gondolom, ha lesz miből eltartani, akkor aktuálissá válik a kérdés, az meg nem ijeszt meg, hogy állattal nehezebb albérletbe költözni és egy cica vagy kutya tíz évig simán él, mert két és fél-három év várakozás után nem tudok várni. A Noé Állatotthonnál és az Expresszen is találtam annnnyira szép cicust... Meséltem Anyának, hogy ezt az évemet úgy csináltam eddig, hogy kitűztem magamnak egy célt, amit el akartam és el tudtam volna érni, s ha valami nehezemre esett, nem akartam megcsinálni, úgy motiváltam magam, hogy ha mégis megcsinálom jól, akkor jutalmaztam magam azzal, hogy a vágyaimnak hódolhattam. Ilyen volt a BJD, ugye kitűztem, hogy őszre szeretném az elsőt, Higladot. Sajnos mostanra elég kicsi a valószínűsége, hogy összejön, ami baromira bánt, hiszen január óta ez az egyik legerősebb motiváló tényező az életemben. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, nem csak rajtam múlt és én hiába tettem meg mindent, amit tudtam, de megtanultam a leckét: csak olyanról szabad álmodozni, amihez egymagad elég vagy, mert ha te lemondasz róla, akkor nem fog fájni, hogy lemondtak az álmodról. Vágytam gyerekre, beszéltünk róla Benével, de ennek még kevesebb esélyét látom, legalább egy évet megint csúszik a projekt, amit megértek, csak bosszant és feszélyez, mert úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kifussak az időből. Nem harminc éves koromban akarok először szülni, s bár egyelőre messzebb vagyok tőle, mint közelebb, jövőre már pont annyira leszek tőle messze, mint amennyire közel, ami nagyon zavar, mert harminc éves koromra három gyereket meg szeretnék szülni, hogy láthassam őket felnőni. De hát nagyjából megint elúszott az éterbe egy vágyam ezzel... Aztán ott volt a költözés, néztünk is új lakást, mivel kicsi is kettőnknek, meg állatot is szeretnénk, de nem alakult úgy. Beszéltünk kutyáról, néztünk is kis testű, nyugodt természetű kutyust, ám nem lett abból se semmi, macskát meg a főbérlő miatt nem nézegettem, meg Bene is kitalálta, hogy ő nem szereti a macskákat, nem akar macskát. Minden, amire vágyakoztam, elsiklott mellettem és még csak nem is ez dühít a legjobban, hanem az, hogy nem csak rajtam múlt. Magamat nyugodt szívvel tudnám ostorozni, de mást nem akarok, hónapokig mondtam, hogy kezdek beletörődni, hogy az álmaim csak nekem fontosak, csak valahogy nem találtam megértésre, viszont ez talán természetes... Hiszen az én álmaim miért legyenek másnak fontosak? Viszont út csak előre van, úgyhogy megléptem a lépéseket és megtörve bár, de megyek tovább előre, mert enélkül aztán végképp sose érem el, amire vágyom.
Jelentkeztem egy csomó pedagógiai asszisztensi állásra, mert egy hónapja kipattant a fejemből, hogy az mekkora jó lenne, de egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek augusztus végéig szól a határideje, ezért egyelőre nem adom fel a dolgot, reménykedek. Ismerős ismerőse ajánlott valami telefonos munkát, arra is lőttem egy önéletrajzot, mert bár nem szívesen csinálnék ilyesmit, ki tudja, még a végén kiderül, hogy élvezném, szval adok neki egy esélyt, legrosszabb esetben nem jön be a dolog. Oda is gondoltam jelentkezni, ahova öcsém jár, ideiglenesnek megteszi, míg nincs jobb.
Ma bemegyek a városba megnézni a tüzijátékot, ha lesz belőle valami, meg szeretném meghallgatni az Ákos koncertet, aztán Talyéknál alszom, másnap meg vagy Sasával, vagy Gergővel találkozom. Kicsit mind a kettőtől tartok, azonban a vesztesek beletörődésével megyek a vesztőhelyre, aztán meglátjuk, fejem veszik-e.
A macskuszok mellett mostanság újra BJD-ket bámulok és beleszerettem a Luts Winter Event 2009-es limitált fejébe, méghozzá lágy színekkel, vonásokkal megfestve. Annyira szép... Felkerült az Iple House Bichunja és a Migidoll Ryuja mellé a dreamlistemre, aztán ha lesz konkrét ötletem, elgondolkodom a dolgon, mivel csak azért, mert jól néz ki, nem szeretném a magaménak tudni, inkább nyáladzom akkor tovább máséra. =) Egyébként ő az új kedvenc:
A kép az Amatisztgyöngyökről származik, Aya és Island tulajdona a babával, Ionnal együtt.
Meló, állat, mozi és gondolatok
Dolgos hetem van, elég sok minden történt, de apróságok, pitiáner baromkodások a munkahelyen, de ma hivatalosan is megtudtam, hogy az egyik bíró mellé kerülök október elején, szeptember végén. Férfi, mint az előző kettő és a főnökasszony szerint meg akar ismerni, úgyhogy majd feljön valamikor beszélni velem. Kaptam lehetőséget arra is, hogy beüljek a tárgyalásaira, mivel ő jegyzővel együtt tárgyal. Mint kiderült, azért nem beszélt velem ma, mert én előbb tudtam meg, hogy ő lesz a bíróm, mint ő, hogy én leszek a jegyzője. Vicces volt a mai nap, mivel hiába volt csak tíz percem, nem bírtam lebeszélni magam arról, hogy rózsaszín blúzt és Halloweenit vegyem fel, úgyhogy rohantam a boltba, hogy el ne késsek a melóhelyről. Találkoztam ott Mónival és Talyval, kicsit beszélgettünk, utána rohantam dolgozni. =)
Sajnos a kutyának csak két napig, vagy annyit se örültek, mivel felhívta őket az előző tulaj, akitől vették, hogy a kislánya zokog utána, ő csak azért adta el, mert megharagudott a kutyusra. Nem akarták visszaadni, ám mikor a kislány hívta fel őket, Taly nem tudott neki nemet mondani, úgyhogy ők most egy darabig nem akarnak kutyát. =/ Én meg leragadtam a West Corgie Cardigannál. XD Tündércuki, de igazából felmentem megint a Noé Állatotthon honlapjára és megnézegettem a cicusokat. Néhány nagyon megdobogtatta a szívemet, csak ugye ebbe a házba macska nem hozható... =( Még a patkányon is komolyan elgondolkodtam, a görényt pedig elvetettem. =)
Tegnap IchiGoval moziztunk. A Magic Mike-ot néztük meg, ami nem igazán szólt semmiről, de legalább dögös pasik vonaglottak és vetkőztek nagyképernyőn. Kellemes film volt, jókat röhögtünk. Előtte a Media Marktban voltunk, DS játékokat néztünk, meg valami olyat, aminél a figurát kell megvenni, amit betölt a program. Az alapötlet baromira tetszik, csak sajnos gagyik voltak a figurák. XD Megállapítottuk, hogy lassan szükségünk lesz egy 3DS-re, mert egész jó játékokat adnak ki rá, meg a Wii játékok is futnak rajtuk, meg egy hatalmas dobozt mutatott, hogy az valami mega nagy DS, de sajnos nem volt kint bemutatótermék. Meg bevallottam neki kifele menet, hogy egészen rákattantam én is ezekre a technikai hülyeségekre, fényképezőm már van, a telefonomat szeretem, de kéne egy mp3 lejátszó, egy új laposgép, meg ilyen nagy és okos képernyő, hogy legyen min olvasni és netezni. Szerinte ez Bene hibája. XD Van benne valami... XD
Anyunak van munkája és nagyon jó a hely, élvez minden napot, tiszta boldog, aminek nagyon örülök. Úgy fest, öcsém is kezd egyenesbe jönni, Timivel találkozunk elméletileg jövő héten, Niconak meg fel akarom vetni, hogy fussunk megint össze.
Beszéltük IchiGoval, hogy a lolitaközösség teljesen szétesett. Nekem hiányzik Nana blogja, a facebookon nem is nagyon követem az eseményeket, mivel nem szeretek oda járni. Oké, hogy gyors és közkedvelt, csak épp az oda feltett adatok felhasználásra kerülnek, nem véletlenül nem lehet onnan rendesen törölni magad, meg az ilyen oldalakról táplálkozik például a napiszar, amit meg utálok. Meg egyébként is... rengeteg időt el lehet vele tölteni és nincs benne semmi személyes. Jelentkeztem a következő meetre, de nem igazán azért, hogy ott legyek, mivel egyáltalán nem tetszik a program és valahogy az egész annyira idegen és a megszokott közösségtől eltérő... Inkább azért jelentkeztem, hogy megnézzem, mi ez, mert nem akarok előre elítélni valamit, meg a társaságért. Szeretek összejárni a lányokkal és már hiányoznak. =)
Ma nem voltam bandázni, viszont jött hozzánk egy Csigusz. Örültem neki, én elmosogattam, Bene főzött levest - azt ő tud jól -, hárman megkajáltunk, beszélgettünk, aztán ő ment haza, mi meg lefeküdtünk aludni. =)
Sajnos a kutyának csak két napig, vagy annyit se örültek, mivel felhívta őket az előző tulaj, akitől vették, hogy a kislánya zokog utána, ő csak azért adta el, mert megharagudott a kutyusra. Nem akarták visszaadni, ám mikor a kislány hívta fel őket, Taly nem tudott neki nemet mondani, úgyhogy ők most egy darabig nem akarnak kutyát. =/ Én meg leragadtam a West Corgie Cardigannál. XD Tündércuki, de igazából felmentem megint a Noé Állatotthon honlapjára és megnézegettem a cicusokat. Néhány nagyon megdobogtatta a szívemet, csak ugye ebbe a házba macska nem hozható... =( Még a patkányon is komolyan elgondolkodtam, a görényt pedig elvetettem. =)
Tegnap IchiGoval moziztunk. A Magic Mike-ot néztük meg, ami nem igazán szólt semmiről, de legalább dögös pasik vonaglottak és vetkőztek nagyképernyőn. Kellemes film volt, jókat röhögtünk. Előtte a Media Marktban voltunk, DS játékokat néztünk, meg valami olyat, aminél a figurát kell megvenni, amit betölt a program. Az alapötlet baromira tetszik, csak sajnos gagyik voltak a figurák. XD Megállapítottuk, hogy lassan szükségünk lesz egy 3DS-re, mert egész jó játékokat adnak ki rá, meg a Wii játékok is futnak rajtuk, meg egy hatalmas dobozt mutatott, hogy az valami mega nagy DS, de sajnos nem volt kint bemutatótermék. Meg bevallottam neki kifele menet, hogy egészen rákattantam én is ezekre a technikai hülyeségekre, fényképezőm már van, a telefonomat szeretem, de kéne egy mp3 lejátszó, egy új laposgép, meg ilyen nagy és okos képernyő, hogy legyen min olvasni és netezni. Szerinte ez Bene hibája. XD Van benne valami... XD
Anyunak van munkája és nagyon jó a hely, élvez minden napot, tiszta boldog, aminek nagyon örülök. Úgy fest, öcsém is kezd egyenesbe jönni, Timivel találkozunk elméletileg jövő héten, Niconak meg fel akarom vetni, hogy fussunk megint össze.
Beszéltük IchiGoval, hogy a lolitaközösség teljesen szétesett. Nekem hiányzik Nana blogja, a facebookon nem is nagyon követem az eseményeket, mivel nem szeretek oda járni. Oké, hogy gyors és közkedvelt, csak épp az oda feltett adatok felhasználásra kerülnek, nem véletlenül nem lehet onnan rendesen törölni magad, meg az ilyen oldalakról táplálkozik például a napiszar, amit meg utálok. Meg egyébként is... rengeteg időt el lehet vele tölteni és nincs benne semmi személyes. Jelentkeztem a következő meetre, de nem igazán azért, hogy ott legyek, mivel egyáltalán nem tetszik a program és valahogy az egész annyira idegen és a megszokott közösségtől eltérő... Inkább azért jelentkeztem, hogy megnézzem, mi ez, mert nem akarok előre elítélni valamit, meg a társaságért. Szeretek összejárni a lányokkal és már hiányoznak. =)
Ma nem voltam bandázni, viszont jött hozzánk egy Csigusz. Örültem neki, én elmosogattam, Bene főzött levest - azt ő tud jól -, hárman megkajáltunk, beszélgettünk, aztán ő ment haza, mi meg lefeküdtünk aludni. =)