Írási fejlemények

Augusztus elején ihletet kaptam. Nem akartam leírni, aztán le akartam írni, de azt gondoltam, egy fejezetnyi lesz, az se túl hosszú egy mocskosszájú suhancról és egy birkatürelmű, mellette álló tanárról, egy nevetséges félreértésről és az őszinte szeretetről, csak nem akart befejeződni a sztori. Írtam, éjt nappallá téve, ha csak egy órám is volt, írtam. Hatalmas lendületem volt, ontottam a mondatokat, ráadásul én belülről láttam, mi történik. Úgy értem, írástechnikailag, velem.

A Szeretet ez címet kapta a darab, méghozzá a lendületet megadó This is love című szám és a hozzá készített Talyblood Drachen amv miatt. Úgy éreztem, a történet Talyhoz, Stumpyhoz és Narihoz szól, ezért nekik ajánlottam. Taly adta a lendületet, a legutóbbi videóival a hangulatot, Stumpyról simán csak tudtam, hogy nagyon szeretné a két fő karakteremet, Narit pedig azért jelöltem meg ajánlottnak, mert a tanár-diák viszony a nagy kedvence, ÉS mert a stílus erősen az első sztorim stílusát, a Zűrös kamaszkorét idézi. Nem hagytam üres sorokat, tömör a szerkezet, hangsúlyosak a párbeszédek, mellettük alig van cselekmény, viszont amiben eltér a Zk-tól, hogy minden fejezethez hangulatdalszöveg van csatolva, múlt időben, elmeséléssel kezdődik, majd belecsöppen az olvasó a jelenbe, in medias res stílusban egyszer csak történik a történés, folytatódik a párbeszéd. Vannak olyan részek, amiket csak a későbbiek magyaráznak meg, ráadásul így a tizennégy fejezetre ránézve azzal is fene mód elégedett vagyok, hogy az első, hetedik és tizennegyedik fejezet kétszavas címet kapott, míg a többi egyszavasat. Tudtam magam tartani a szerkezethez és a stílushoz, elhatárolt fejezeteim lettek, ami elég nagy eredmény.

A következő ilyen örömre okot adó tényező, hogy publikáltam. Körülbelül négy éve tűnt el az internet éterében a honlapom, azóta csak a Ficbl@steren vettem részt a Töviskapu (TK) megrendezésében, egy-két pályázatot és kihívást megpróbáltam, mint Mindenízű Drazsé (MD), Játék a színekkel (JASZ), amiken több-kevesebb sikert el is értem, aztán Nicoval és Stumpyval közös sztorinkat írtuk, azt kezdtem el összerakni és átbétázni, szóval a Kettőből egy című végeláthatatlan, még nem befejezett sztori került ki a kezeim közül, s azt hiszem, semmi más. Néha írtam, de csak a csajokkal, esetleg a párommal osztottam meg, ezenkívül elkezdtem átnézni és kicsit bővíteni, javítani a A szerelem csapdájában (Aszcs) című kisregényemet. Az elég nagy meló a különszálával és a másfél meg nem írt kötetével, eredetileg azt ígértem be Narinak, de az élet és a Szeretet ez közbeszólt. Nem bánom, mert ezzel az új darabbal tényleg elégedett vagyok, megszerettem a karaktereimet, úgy érzem, fejlődött mind, ráadásul lesz egy tizenötödik, extra fejezet.

Kaptam kommenteket, amik nagyon jólestek, mert bár magamnak írok tulajdonképpen, azért ha közzéteszem a sztorim, nagyon is várom a visszajelzéseket. Jó ötletet is adtak a hozzászólóim, s rábírtak arra akaratlanul, hogy ha lesz mit, újra publikáljak az AFS-en. Őszintén szólva az adminnal néha elég necces harcokat vívtam, aminek az értelmes vita része nagyon is kedvemre való volt, de a másik része alaposan elvette a kedvem attól, hogy feltegyem az összes fejezetet, illetve a későbbiekben újabb sztorit vigyek az oldalra. Tulajdonképpen amolyan TK-pótlék volt számomra, s szándékomban áll oda is felpakol majd a Szeretet ez-t.

A megírási sebessége ahhoz képest, amik ebben a két hónapban történtek velem, elég jó volt, összehoztam 47.000 szót (körülbelüli érték, a dalszövegek, címek, fejezetekhez tartozó keltezések és a fejléc le van belőle vonva), amit szép teljesítménynek tartok. Már majdnem megvan a minimum szószám egy regényhez, ami azért elég durva. Nekem ez egyfajta teszt is volt, hogy mire vagyok képes, de nem kellett szíjjal csapkodnom a hátam, hogy befejezzem, hiába nem láttam a végét egy darabig, adta magát a történet. Sok mindent másképp írtam le, mint az első verzióban, Ricsi jobban kifordult, Csaba sokkal több szerepet kapott, Dórával is nagyobbat csavartam, kicsit kiterebélyesítettem őt, mint ahogy eredetileg megálmodtam a sztorit, de részletgazdagabbnak és teljesebbnek érzem tőle a történetemet. Az extra még nem állt össze, csak azt tudom, hogy szemszögváltás lesz, s az írás közben át kell olvasnom részeket, hogy nehogy eltérjek az eredeti történettől, de majdcsak megírom.

Most egy másik történetet írok, egyelőre az Antihős születik címet kapta, de ezt meg fogom változtatni, mert nem tetszik. Ezt ihlette a A csodálatos Pókember, és nagyon sokáig vacilláltam, leírjam-e, milyen stílusban, szerkezetben írjam le, de aztán valahogy meg kellett szabadulnom attól a feszültségtől, amit hordoztam magamban. Most a harmadik fejezetet írom, megtartottam a tömör szerkezetet, próbálom fejezetekre bontani a történetet, egyelőre még a múlt elmesélésénél tartok, ötleteim vannak, milyenné akarom varázsolni a jelenre a főhősömet, és elég kegyetlenül elbánok vele, hogy azzá váljon, akinek elképzeltem. Szeretném ezt a sztorit is publikálni, ám azt kötöttem ki magamnak, hogy amíg legalább a fele nincs meg, addig nem kezdem el, mert ha félbehagyom, lefejeznek az esetleges olvasók vagy elégedetlen leszek.

Van egy sztorim, az is ideiglenes címet visel, Shéden és a wendigo, azt baromi rég kezdtem el, elég sokat megírtam belőle, nagyon tetszik az alapötlet, szeretem a karaktereimet, látom a viszonyaikat, kivel mi lesz, miért az és pontosan hogyan, de van egy rész, ahol totál elakadtam. No meg írás közben alaposan megrángattak szellemileg, lelkileg, talán még fizikálisan is, úgyhogy még vissza kell zökkennem hozzá. Azt szeretném előszedni, ha befejeztem az előző kettőt.

Erőteljesen ráálltam a misztikus vonalra, ráadásul dark misztikumban utazom a jelek szerint, kezdek a krimi és thriller felé nyúlni, bár az még hosszú tanulóút lesz, de nem baj, meg imádok fantasy elemeket belevinni az egyébként hétköznapi történeteimbe, s nem kizárt, hogy előállok néhány dark fantasy darabbal is a későbbiekben. Sok-sok-sok ötletem és ötletkezdeményem van, csak időm nincs elég sajnos.

Cím nélkül - mert ma nem nevezek el semmit, úgy fest XD

Új kedvenc a JYJ - Missionje és Emptyje mellett. ^^

A tegnapi meet nagyon jó volt. Töredelmesen bevallom, semmi kedvem nem volt emberek közé menni, mivel úgy kezdtük a napot délben, kelés után, hogy összevesztünk Benével. Nyűgös voltam, ő meg szeretgetős kedvében. Később csak ültem és nem értettem, mi bajom van, miért vagyok ilyen hülye. Na mindegy, végülis ő volt boltban, én szépen felöltöztem, aztán átcsattogtunk a Gólembe.

Tetszett, hogy olyan sokan voltunk, ráadásul ott volt a Robi is. ^^ Mindenkivel beszélgettem, fotózkodtunk, szóval jól éreztem magam. Nagyon örülök, hogy elmentem. Meet kellős közepén persze nem maradhatott ki az a jelenet, hogy átölelem Benét és nekiállok sírni. Na, azt hiszem, akkor jött ki rajtam az, ami miatt kelés után totál zizi voltam. Én nagyon tele vagyok feszültséggel a műtétje miatt. Nem tudom megmondani, miért, hogy mitől félek, mert tudom, hogy minden rendben lesz, de egyszerűen totál kivagyok... Kicsit aztán rendbe szedtem magam, mert hát persze mikor jön rám a bőghetnék, mint mikor nagysminket teszek fel, hát persze, utána folytattam a beszélgetéseket.

Egészen sokáig, tizenegyig ott voltunk, s mivel olyan volt a téma - könyvek, filmek -, eléggé megihletődtem. Ma be is fejeztem az E/1 - E/3 szösszenetemet, amit TK Írószoba első feladatára csináltam. Azt hiszem, olyan lett, amilyenre akartam.

Akit érdekel:

Hétvégi élmények

Szombaton úgy néztem, 27°C és zuhogó eső várható. Ennek megfelelően bólintottam, hogy legyen a szamócás JSK-m, a kedvencem. Úgy gondoltam, illik blúzt venni, úgyhogy a feketét vettem fel. Ragaszkodtam ahhoz, hogy parókában lehessek. Valahogy... megváltozott bennem ez a dolog. A kezdeti nemakarás mára heppé alakult. Megszerettem. Ha belenézek a tükörbe, mert nem azt látom, amit korábban. Tudom, hogy nem azért kell parókát húznom a fejemre, hogy megtartsam emberi és női méltóságom, hanem ez egy lehetőség arra, hogy mindig másképp jelenhessek meg a világban, másképp tekinthessek magamra. Már nem félek. Már nincs bennem az a képzet, hogy nincs hajam, ezért van szükségem a parókára. Elmúlt. Már csak a bolondozás maradt meg, mert igazából bizonyos értelemben vicces például az, hogy a hajam ugye hosszú, de egy parókával pillanatok alatt rövidül, színesedik és mégis, amikor megunom, visszakapom azt, amitől nem akarok megszabadulni csak ezért a pár óráért, amiért rövid hajú szeretnék lenni. A koordinációmhoz tartozott még két fehér sima térdzokni. Még azon gondolkodtam, hogy nem illet volna-e harsinya! O.O' Aztán kiértünk a Hősök terére és éreztem, hogy túlöltöztem. XD És a kényelmes cipőről is teljesen megfeledkeztem. X'D

Elyon azt mondta, a Szépművészeti Múzeum előtt találkozunk a lányokkal. Oké. Ja, hogy a Hősök terén kettő múzeum is van?! Ez ott esett le akkor helyben, mert Bene rámutatott a dolog tényére. XD Jól van, mondtam magamnak, te se leszel hülyébb, aranyom. X'D Na mindegy. Bene hála ég kiszúrta a lányok kis gyülekezetét, úgyhogy innentől már sínen volt az összegyűlünk és átsétálunk az állatkerthez projekt. ^^;;

Rendben odaértünk, találkoztunk, bejutottunk. Kishivel megállapítottuk, hogy nagyon fura a meet Nana nélkül. Hiányérzetünk volt. =) Ettől függetlenül azt gondolom, mind jól éreztük magunkat. Készült rólunk csoportkép is. =) Shanek nálam hagyta a sajátját, de majd kövi talin visszaszolgáltatom neki. XD Szegényt sajnáltam, mert előbb el kellett mennie, nehogy napszúrást kapjon.

A teve kommunikatív volt, a többi állat nem. A farkasokat láttuk. *,* A nagymacskák mind elbújtak. =( Cserébe a fejünk felett ugráltak a közönséges makik és voltunk bent a lepkeházban is. =) Nagyon tetszett a meet.

A végére valamennyien kidőltünk a melegtől. Nem jött az eső és a hűmérséklet is jóval felette volt szerintem az általam vártnál. xD Egy csapat elment még sétálni, a magam részéről minél gyorsabban haza akartam jutni, mert nagyon fájt a lábam a fekete patácskámban, aminek valószínűleg ez volt a betörési sétája. XD Nem, Szívem, tényleg másodlagos volt, hogy ki kellett találnunk, hogy kit írunk ki a játékból úgy, hogy meghal. Ugye részt veszek a Töviskapú FicBl@ster nevű játékán és az most nagyon leköt/lefoglal. De a tali erejéig mellékessé vált. =)

Vasárnap Anyuhoz mentünk. Lila cipő elnevezésű szoknyámat vettem fel fehér zoknival, cipővel és loliblúzzal. A színes, rövid hajú parókámat, mert Anyu még élőben nem látott ilyesmiben és be kellett őt is avatni most már. =D Volt meglepetés, az biztos.  ^^ Sikeresen elaludtam, míg Bene kint beszélgetett Anyuval, egy-másfél órát sikerült durmolni, utána meg mire észbe kaptunk, elment az utolsó busz, úgyhogy ottmaradtunk éjszakára. XD A hajnali kelés (értsd: 4:30-kor ébredtem, hogy 5-re ki bírjam tenni Benét az ágyból) és az a tény, hogy igazából semmi nem volt szinte nálunk, ami a munkába kellett, mellékes volt és ügyesen megoldottuk a dolgokat. =) Szóval mókás nap volt a hétfő is.