Annyiszor akartam már visszatérni a blogoláshoz az elmúlt években... 2022 egész jól ment egy darabig, aztán a szándék ugyan megvolt, de a kapacitás valamiben mindig hiányzott. A tavalyi teljesítményemért a munkában jutalmat kaptam, ami olyan csinos összeg volt, hogy meg tudtam belőle venni álmaim laptopját - egy Katana, színesen világít a billentyűzete és hasít. Tudom, hogy pár éven belül a gamer gépek között elavultnak fog számítani, de nem foglalkozom ezzel, nekem minden igényemet valószínűleg csodálatosan ki fogja elégíteni. Hajnaut nem teljesen nyugdíjaztam, mert még nem mentettem át az adatokat róla az új csodára, Akalira.
Az elmúlt két évben eléggé megváltozott az életem. A pszichológusommal való munka sok előrelépést, fejlődést és megértést hozott, ám rájöttem két év után, hogy vagy egy mélyebb tudású szakemberre van szükségem, vagy pedig más módszerre. Utóbbi mellett döntöttem - családállítás, belső utazás, előző életi utazás, bábus stratégiai állítás, tarot irányba indultam, több módszert tanultam vagy tanulok is. Rég lelkesített ennyire bármi a karrier íven. Azt hiszem, az a legalább nyolc éves ciklus kezd a végéhez érkezni, ami alatt Istent kerestem. Deonon keresztül indult, majd 2018-ban mama révén folytatódott, mikor a konfirmációs anyagát gépeltem, 2020-ban eljutottam oda, hogy a radixomat kinyomtatva vörössel kihúztam azt a háromszöget, amiről az asztro tanár a fogát szívva annyit mondott, ez aztán a nehéz életpálya, és aláírtam, hogy "Kell legyen Isten!", mert annyira úgy éreztem, semmi értelme az életemnek. Azt hinné az ember, hogy amikor kijön önmaga sötét középkorából, akkor jobb lesz, de nem, akkor újra kell definiálni a legtöbb dolgot, szép lassan szembesülni kell azzal, min ment keresztül és fel kell dolgozni... Fél évtizedig az volt a motivációm az életre, hogy "ha boldog nem lehetek, legalább a szeretteimnek ne okozzak fájdalmat", ami egy sehova se tartó út. Volt olyan pillanat ebben a kábé öt évben, amikor úgy éreztem, legszívesebben kiugranék a kilencedikről és olyan is volt, amikor megmondtam a tőlem egyre jobban elhidegülő pasimnak, hogy ha rájövök, hogy megcsal, álmában ledöföm. Nem tudom, hogy tényleg képes lettem volna-e erre, de azt gondolom, mindannyiunkat érnek olyan pofonok, mind kerülünk olyan demoralizáló helyzetbe vagy időszakba, amikor ennyire sötét gondolataink vannak, és azzal, hogy tabusítjuk ezeket a gondolatokat, csak betemetjük a lelkünk földjébe, ahol vagy lebomlik, mint egy holttest, vagy pedig megmérgezi a lelket. Oké beszélni róla. A pszichológia is alátámasztja, hogy kibeszélni magunkból a sötét, fájdalmas, félelmetes gondolatokat, emlékeket gyógyító hatású.
Sokszor hiányzott a blogírás. Naplózni a gondolataimat, érzéseimet rendezetté és kezelhetővé tette a belső világomat. De sokáig gondolni se tudtam rá, hogy leüljek. Nem szántam időt pötyögni, mert tisztában voltam vele, hogy jó esetben fél óra, de sokkal valószínűbb, hogy órákig fog tartani. Borzasztó módon felpörgött az életem - heti két zumba, egy gyógytorna, heti egy tarot óra, havi egy családállítás oktatás, Marci elkezdte rendezvényekre vinni a boltját, én elkezdtem dolgozni saját vállalkozáson... És közben ugyanúgy akarok törődni Timivel, a barátaimmal, énidőt akarok meg játszani, ... Ami viszont eléggé agyoncsapott, az a melóban történt. Belengedtek nekem egy pozíciót, leültem T-vel megbeszélni, aki azt mondta, hogy minden marad, csak egy kis fizuemelésre lehet számítani, ha átkerülök új poziba és céghez. Nemhogy a fizuemelés nem valósult meg, de elveszítettem a lehetőséget, hogy a támogatott vizsgálatokra járjak a Medicoverbe, ráadásul egyedül én, mindenki másnak van bérből levonás nélkül, kiestem a segélyezési rendszerből, elvesztettem a szakszervezetet magam mögül abban a formában, ahogy korábban volt, ... Nem szépítem, kifektetett. És ha ez nem lenne elég, egy 12 fős irodába kerültem, ahol háromféle rádióműsort hallok, az asztaltársaságom nem bírja a lámpafényt, úgyhogy egész nap sötétben ülünk, a témák pedig, amikről beszélgetnek az irodában: unokák, gyerekek, főzés, bevásárlás, ki hogy készül egy ünnepre, időjárás, utazás. No comment. Sőt, a korábbi csoportom számára már szinte nem is létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése