Tegnap sírtam az utcán és a boltban, miközben beszéltem telefonon Benével.
Bent maradtam egy órát, hogy amit nem tudtam megcsinálni napközben, azzal meglegyek.
Nincs ihletem, de nagyon nem zavar.
Nem volt időm folytatni a sztorim.
Nem volt játék, mert Robi tanul, ma lesz a kalandja, Ákos meg nem várt annyit, hogy befussunk. Magas szintű parti lesz, lehet, hogy Theziát viszem.
Megköszöntöttük Gergőt, bár kicsit szedett-vetett volt a csapat, de szeretjük. Tőlem tudta meg, hogy IchiGo elhívott nyaralni, ami tök vicces volt. Rég beszélgettünk úgy tényleg, pedig hiányzott.
Sírhatnékom volt még, de a köszöntés miatt maradtam, aztán Agyar kitalálta, hogy DDR-ezik, ha nekem is van kedvem, így hát mikor visszajött Csenge kikíséréséből, összerakta a felszerelést és ugráltunk egy jót. Zöld is beszállt.
Zöldtől kaptam pár megjegyzést. XD Hülyén reagáltam, mert zavarba hozott. De megbeszéltük, hogy szívesen vállalom, hogy felveszem a láncingét és nyáron flangálok benne.
Nyár... Nagyon várom, de nagyon sűrű ott a tervháló. Nyárra kéne meglenni a cp-vel is.
Egyik családis kolléganő adott nekem egy zöld ruhát, hogy próbáljam meg, hátha jó, tetszik. Este megpróbáltam, tetszik, bár nem az a stílus, amit hordok, de cuki ruha, csak nálam magasabb és teltebb hölgyre való.
Felpróbáltam Benének minden erre váró ruhát, a 99%-át kiszelektáltuk, aztán lefeküdtünk. Beszélgettünk, megint sírtam, aztán elaludtunk.
Ez van
Sikerült ma reggel is rendesen felhúzni, de a dolog annyira kicsinyes, hogy szóra sem érdemes, csak még mindig sírhatnékom van.
Annyira utálok itt dolgozni...
Annyira utálok itt dolgozni...
Egy újabb tetsziklista
Egy ideje böngészem a témát, nézegetem a cégeket, a bloggereket, tumbisokat, DA képeket, próbálom kitalálni, én mit és hogyan szeretnék, álmodozom, rakosgatom fejben a kis pénzeimet, hogy miképp lehetne belátható időn belül összehozni egy BJD-t és persze ma eljutottam arra a megállapításra, hogy igazából tök jó, hogy nincs annyi pénzem, hogy belevágjak, mert így van időm gondolkodni, tervezni, mérlegelni, melyik modell tetszik jobban, satöbbi. =) Regisztráltam a Doll dreamsre, de már vagy egy hete és nem igazoltak vissza, ami kezdetben eléggé bántott és kicsit talán bosszantott, mostanra azonban függetlenítettem magam a dologtól. Biztos megvan az oka, ennyi.
Sadoltól egy lánykát szúrtam ki, ami nagyon tetszik. Haerang a neve, szerintem szép az arca.
A Migidolltól is kiszúrtam egy olyan arcot, ami nagyon tetszik, főleg, mivel uniszexnek tűnik erősen. Női arcnak tervezték, a Jina nevet kapta, ám jelenleg férfi tested adnak hozzá, s láttam női és férfi változatát is, s mindkettő NAGYON bejött. =)
Ez az arc, főleg az utóbbi festéssel nekem erősen toppos, de előbb meg kell tanulnom szépen festeni, meg másolni semmiképpen sem akarok. =)
Shikitii egyébként inspirál, nagyon tetszenek a képei, az, ahogy a BJD-it felöltözteti, festi és ékszerezi, ezért sajnálom, hogy nem értek angolul.
Iple House-t már említettem, hogy egyelőre mondhatni a kedvenc márkám, mivel valamennyi modellje nagyon tetszik, kezdve Theoval, folytatva Noellel, Bichunnal, Asával és Evával, befejezve kábé Rexyvel és Emiliával. =)
Még egy, amibe beleszerettem ettől a márkától:
A Ringdollnál is jártam, ott ők voltak a kedvencem, bár inkább a fiú tetszik:
A Dreamhighnál ez a picúr szúrt szemet nekem:
Akadtak még tetszetős darabok, néztem még néhány márkát, volt, akiknek végignéztem a kínálatát, aztán leléptem a lapjukról, mert nem az én stílusom volt, amit kínáltak. =)
Zajlik az élet
Tegnap sikerült behozni magam végül, megírtam azt a két rövid ítéletet, ami nálam sínylődött, aztán bent maradtam egy órát aktázni, így ma már kényelmesen dolgozgathattam a tárgyalási szünetekben és holnapra nem lesz aktám, kezdhetem az új ítéletet. =) A tárgyalónkban lévő gépre kértem az informatikát, hogy tegyék vissza a lehetőséget, hogy a fő programot tudjam használni, mire kábé a fél gépet újratették. Ez elég nagy szívatás volt, mert az új szövegszerkesztő nem nyitja meg a régivel létrehozott dokumentumokat, a ropogósan friss Mozilla már ma meg is halt egyszer, ezzel lefagyasztva a fél gépet, és a tárgyalóból nem tudok nyomtatni se, ami miatt szólnom kell az infónak, hogy sürgősen oldják meg, mert a bíróm őrjöngeni fog, ha tárgyalás közben nem tudom kinyomtatni a kisítéletet. XD
Akarok pár linket kitenni, úgyhogy majd megkérdezek néhány embert, hogy bánná-e. Remélem, mindenkit el tudok érni. =)
Tegnap beszélgettünk kicsit IchiGoval. Rám írt és megkérdezte, hogy nyáron három napra elmegyek-e vele Hévízre. Jól meglepődtem, de szeretem Hévizet, az meg szerintem remek ötlet, hogy csajos nyaralásunk is legyen. ^^ Mesélte, hogy voltak a Wasabiban és jól teletömte magát, én pedig ismét rájöttem, hogy oda is szeretnék menni. =D Imi azt mondta, ha lesz a születésnapja, elvisz. ^^ Izgulok és kicsit félek, hogy jóllakom-e én ott, de azért remélem. =D
Igazából mostanra annyi minden elkezdett érdekelni, hogy alig jutok el valamihez is. XD Holnap játék, azt már várom, bár kéne fejlesztenem a harcos csajszimat, meg folytatni az új kaszt kitalálását, illetve akarok új karaktert is készíteni. =)
Akarok pár linket kitenni, úgyhogy majd megkérdezek néhány embert, hogy bánná-e. Remélem, mindenkit el tudok érni. =)
Tegnap beszélgettünk kicsit IchiGoval. Rám írt és megkérdezte, hogy nyáron három napra elmegyek-e vele Hévízre. Jól meglepődtem, de szeretem Hévizet, az meg szerintem remek ötlet, hogy csajos nyaralásunk is legyen. ^^ Mesélte, hogy voltak a Wasabiban és jól teletömte magát, én pedig ismét rájöttem, hogy oda is szeretnék menni. =D Imi azt mondta, ha lesz a születésnapja, elvisz. ^^ Izgulok és kicsit félek, hogy jóllakom-e én ott, de azért remélem. =D
Igazából mostanra annyi minden elkezdett érdekelni, hogy alig jutok el valamihez is. XD Holnap játék, azt már várom, bár kéne fejlesztenem a harcos csajszimat, meg folytatni az új kaszt kitalálását, illetve akarok új karaktert is készíteni. =)
Őszintén
Délelőtt jól felhúztak ma. Telefonálnom kellett az infónak, hogy állítsák vissza a programot a tárgyalónkban, de nem értem el az informatikát, a bíróm is hívott, hogy vigyek le neki egy határnapot, be kellett fejeznem egy aktát, aztán a kezembe nyomott egy nagy kupacnyit, mikor leértem, s közölte, hogy ítélet is van benne és sürgős, mire mondtam neki, hogy oké, de van még egy az asztalom régebbről, azt fogom előbb megcsinálni, mire kiakadt, hogy miért van nálam még. Hát azért, mert minden sürgős volt, meg előre kellett venni. Jó, akkor azokat nagyon gyorsan csináljam meg, aztán ezt. Az nem baj, hogy közben aktázni nincs időm, de majd ugyanezt a kört járhatom be vele. Aztán meg felhozott két aktát, hogy ez extrahiperszupernagyon sürgős. =/ Gyorsan meg lehetett csinálni, de na. Közben elértem az infót és egy srác vette fel, aki kábé duruzsolt a telefonba. Ez jó kedvre derített, mert bár az volt az érzésem, hogy hülyít, vicces volt. XD
Sikerült beindulnia a napnak, délelőtt meglettem az egyik ítélettel, hamarosan megvagyok a másikkal, aztán eltüntetek reményeim szerint egy kupacot az asztalomról, hogy holnap legyen hova pakolni. Amúgy az dühít, hogy most két emberre dolgozom, a bíróm álladóan felborítja a terveimet és azt hiszi, jó fej, amikor vigyorogva ad nekem oda valamit, amivel persze jól kicsesz velem. Hát nem jófej. Sőt, úgy pláne nem jó fej, hogy hazaviszi a munkát, meg bent maradozik, én meg nem akarom egyiket se.
Persze fog összeszorít, remél a legjobb, meg minden.
Azért néha nagyon elegem van.
Sikerült beindulnia a napnak, délelőtt meglettem az egyik ítélettel, hamarosan megvagyok a másikkal, aztán eltüntetek reményeim szerint egy kupacot az asztalomról, hogy holnap legyen hova pakolni. Amúgy az dühít, hogy most két emberre dolgozom, a bíróm álladóan felborítja a terveimet és azt hiszi, jó fej, amikor vigyorogva ad nekem oda valamit, amivel persze jól kicsesz velem. Hát nem jófej. Sőt, úgy pláne nem jó fej, hogy hazaviszi a munkát, meg bent maradozik, én meg nem akarom egyiket se.
Persze fog összeszorít, remél a legjobb, meg minden.
Azért néha nagyon elegem van.
A kedvedért
Úgy látszik exhibicionista szokásommá kezd válni ez a dolog, de mentségemre szóljon, hogy a képeket elsősorban nem magamnak csinálom. Vagyis de, ám az titok!
Timinek igaza lett XD ..i..
Az a házi, hogy össze kell írni 10 kedvenc filmet és azt gondoltam, ez mennyire könnyű lesz, aztán rájöttem, hogy nem. Nekem van vagy húsz kedvenc filmem. XD
Az Igazából szerelem például fel sem fér a listámra, pedig nagyon szeretem. Vagy azt kéne feltennem a Tudatlan tündérek helyett? Pedig arra a filmre Bene is emlékszik és mondta, hogy az ütött. Én viszont utóbbira nem is emlékszem annyira, úgyhogy valószínűleg filmnézéssel fogom tölteni néhány napomat. XD A Hannibal négy filmje is előkelő helyet foglalt el magának a szívemben, vagy vehetnénk akár a Halálsoron című darabot, esetleg a Batman filmeket. A Jackie Chan filmekért is odavagyok, a felülmúlhatatlan Jim Carreryről nem is beszélve. A régi filmek hangulatából is van, ami nagyon tetszik és van olyan új film is, ami lenyűgözött. Az Avatar például nem fér bele a top tízembe, pedig a bővített verziót is megnéztem, elkezdtem hozzá fanficet is írni anno. XD A Tisztességes polgár és az Apocalypto című filmek például ütősek voltak, de akarok olyan egyszerű, kis költségvetésű, de zseniális filmet is beletenni a kedvenceimbe, mint az Őslakó, ami konkrétan arról szól, hogy egy szobában néhány barát beszélget, de mi Szandrával és Robinnal sokáig beszélgettünk róla. Aztán ott vannak a megindító, frenetikus filmek, mint az Eredet, Sorsügynökség, Felhőatlasz, Pi élete, vagy az Amerikai szépség, Életrevalók, s ha összeszámolom őket, már rég túlvagyok a tízen, pedig a régi kedvenceket bele se vettem, mint A nyakörv, 9, ... XD Ami még nagyon odavert nekem, az a Rossz nevelés, Imák Bobbyért és a Tehetséges Mr. Ripley.
Hojjé...
A Sorsügynökség lekerül a listámról, mert bár nagyon jó, igazából egy amerikai romantikus film, s bár belevett az írója nagy igazságokat, egy Felhőatlasszal vagy Eredettel nem tehető egy lapra nálam, ha keresem a top 10-emet. =) Utóbbi kettőhöz a kritikusok se nagyon tudtak hozzászagolni, másfelől nem csak egy szálon futnak. Sokan nem értették, vagy utálták, vagy utálták, mert nem értették, hiszen nem pusztán arról van szó, hogy nagy szerelem és minden akadályt le kell győzni. Erről most még a Lopott idő című film is eszembe jutott, ami ugyancsak zseniális szerintem, de ilyen szempontból számomra a szokott klisét dolgozza fel egy új, epic köntösben. =)
Eszembe jutott Alan Rickman filmje is, amit nagyon szeretek, a Téli vendég. Azt is nagyon szeretem, még nem is láttam a Benjamin Button életét, pedig ajánlották, hallottam róla és biztos, hogy odalennék érte és tőle is. =) Úristen, igazából NAGYON sok filmet szeretek!!! Alfie, Randiguru, A hullám, A tökéletes trükk, Angyalok városa, Arthúr király és a nők, Franklin, Fűrész, Én, a robot, Fireproof, Ha eljön Joe Black, Interjú a vámpírral, Dorian Gray arcképe, Re-cycle, Parfüm, Rekviem egy álomért, Opapatika, Édes november, Dreamgirls, nekem tetszett az Xxy is, szeretem Az ördög ügyvédjét, vagy ott van, ami még jó a Van Helsing, Daybreakers, Underworld, Kárhozottak királynője, Tíz csapás, Next, Indul a bakterház, ami szerintem felejthetetlen, ahogy a Brian élete. Jó volt a Metamorphozis, méghozzá annak ellenére, hogy magyar film, meg szeretem a Valami Amerikát is, aztán azt hiszem, ezzel a hárommal én le is zártam sajnos a magyar filmipart. XD Gothika, Bűnfaló, Tükrök, Constantine, Mr. Brooks, Akire büszkék vagyunk, A szövetség, Ötven első randi, Coraline és a titkos ajtó, Hipervándor, Brüno, ami nagyon beteg és én is szétröhögtem magam, meg a fejem fogtam, de pont ez a jó benne. =D Naresuan herceg-trilógia, Ópium, Goemon, Queens of Langasuka, Willard, Solomon Kane, Ollókezű Edward, Amadeus, Másnaposok, Ádám almái, Mongol, Marie Antoanette, Pandorum, Szeretlek, Phillip Morris, Holt költők társasága, Angyalok és démonok, Szeress, ha mersz, Fehéragyar, Sárkányszív.
Na ezek azok, amikből választanom kéne 10-et és akkor még egy csomót nem soroltam fel, mert limonádé vagy klasszikus, nem annyira jó, de tetszett. xD Az is tuti, hogy rég írtam össze, mennyi filmet láttam már és mit mernék ajánlani...
Közben segítségül hívtam a régi feljegyzéseimet, mivel számon tartom a gépen, mit néztem meg és mit lenne még érdemes megnézni. =D Így már beugrott a Tudatlan tündérek című film is és folyamatosan varriálok a top 10-emen. XD
Na... végül hosszas variálás után megszületett:
Az Igazából szerelem például fel sem fér a listámra, pedig nagyon szeretem. Vagy azt kéne feltennem a Tudatlan tündérek helyett? Pedig arra a filmre Bene is emlékszik és mondta, hogy az ütött. Én viszont utóbbira nem is emlékszem annyira, úgyhogy valószínűleg filmnézéssel fogom tölteni néhány napomat. XD A Hannibal négy filmje is előkelő helyet foglalt el magának a szívemben, vagy vehetnénk akár a Halálsoron című darabot, esetleg a Batman filmeket. A Jackie Chan filmekért is odavagyok, a felülmúlhatatlan Jim Carreryről nem is beszélve. A régi filmek hangulatából is van, ami nagyon tetszik és van olyan új film is, ami lenyűgözött. Az Avatar például nem fér bele a top tízembe, pedig a bővített verziót is megnéztem, elkezdtem hozzá fanficet is írni anno. XD A Tisztességes polgár és az Apocalypto című filmek például ütősek voltak, de akarok olyan egyszerű, kis költségvetésű, de zseniális filmet is beletenni a kedvenceimbe, mint az Őslakó, ami konkrétan arról szól, hogy egy szobában néhány barát beszélget, de mi Szandrával és Robinnal sokáig beszélgettünk róla. Aztán ott vannak a megindító, frenetikus filmek, mint az Eredet, Sorsügynökség, Felhőatlasz, Pi élete, vagy az Amerikai szépség, Életrevalók, s ha összeszámolom őket, már rég túlvagyok a tízen, pedig a régi kedvenceket bele se vettem, mint A nyakörv, 9, ... XD Ami még nagyon odavert nekem, az a Rossz nevelés, Imák Bobbyért és a Tehetséges Mr. Ripley.
Hojjé...
A Sorsügynökség lekerül a listámról, mert bár nagyon jó, igazából egy amerikai romantikus film, s bár belevett az írója nagy igazságokat, egy Felhőatlasszal vagy Eredettel nem tehető egy lapra nálam, ha keresem a top 10-emet. =) Utóbbi kettőhöz a kritikusok se nagyon tudtak hozzászagolni, másfelől nem csak egy szálon futnak. Sokan nem értették, vagy utálták, vagy utálták, mert nem értették, hiszen nem pusztán arról van szó, hogy nagy szerelem és minden akadályt le kell győzni. Erről most még a Lopott idő című film is eszembe jutott, ami ugyancsak zseniális szerintem, de ilyen szempontból számomra a szokott klisét dolgozza fel egy új, epic köntösben. =)
Eszembe jutott Alan Rickman filmje is, amit nagyon szeretek, a Téli vendég. Azt is nagyon szeretem, még nem is láttam a Benjamin Button életét, pedig ajánlották, hallottam róla és biztos, hogy odalennék érte és tőle is. =) Úristen, igazából NAGYON sok filmet szeretek!!! Alfie, Randiguru, A hullám, A tökéletes trükk, Angyalok városa, Arthúr király és a nők, Franklin, Fűrész, Én, a robot, Fireproof, Ha eljön Joe Black, Interjú a vámpírral, Dorian Gray arcképe, Re-cycle, Parfüm, Rekviem egy álomért, Opapatika, Édes november, Dreamgirls, nekem tetszett az Xxy is, szeretem Az ördög ügyvédjét, vagy ott van, ami még jó a Van Helsing, Daybreakers, Underworld, Kárhozottak királynője, Tíz csapás, Next, Indul a bakterház, ami szerintem felejthetetlen, ahogy a Brian élete. Jó volt a Metamorphozis, méghozzá annak ellenére, hogy magyar film, meg szeretem a Valami Amerikát is, aztán azt hiszem, ezzel a hárommal én le is zártam sajnos a magyar filmipart. XD Gothika, Bűnfaló, Tükrök, Constantine, Mr. Brooks, Akire büszkék vagyunk, A szövetség, Ötven első randi, Coraline és a titkos ajtó, Hipervándor, Brüno, ami nagyon beteg és én is szétröhögtem magam, meg a fejem fogtam, de pont ez a jó benne. =D Naresuan herceg-trilógia, Ópium, Goemon, Queens of Langasuka, Willard, Solomon Kane, Ollókezű Edward, Amadeus, Másnaposok, Ádám almái, Mongol, Marie Antoanette, Pandorum, Szeretlek, Phillip Morris, Holt költők társasága, Angyalok és démonok, Szeress, ha mersz, Fehéragyar, Sárkányszív.
Na ezek azok, amikből választanom kéne 10-et és akkor még egy csomót nem soroltam fel, mert limonádé vagy klasszikus, nem annyira jó, de tetszett. xD Az is tuti, hogy rég írtam össze, mennyi filmet láttam már és mit mernék ajánlani...
Közben segítségül hívtam a régi feljegyzéseimet, mivel számon tartom a gépen, mit néztem meg és mit lenne még érdemes megnézni. =D Így már beugrott a Tudatlan tündérek című film is és folyamatosan varriálok a top 10-emen. XD
Na... végül hosszas variálás után megszületett:
- Eredet
- Felhőatlasz
- Pi élete
- Amerikai szépség
- Őslakó
- A tökéletes trükk
- Igazából szerelem
- Alfie
- Szeretlek, Phillip Morris
- Rossz nevelés
Amivel elmaradtam
Van pár kép, amit fel akartam tenni, csak tök elfelejtettem, úgyhogy most pótolom őket. =)
A ház belső udvarának feelingje. =)
Múltkor akkora madárcsivitelés volt, mikor hazajöttem. tök jó volt hallani. =)
Bushido napon IchiGoval.
Megy a játék. =)
IchiGo nálunk. ^^
Kelés után.
Olyan heppem volt, hogy ezt most le kell fotózni, mert vicces, meg tök jó és ha már megcsináltam, beteszem. =)
Az első óra
Kábé fél órás volt a mai nap, csak gyorsan megbeszéltük, hogy kik lesznek az előadók, mire számítsunk körülbelül, kaptunk házit, intelmeket, jótanácsokat, aztán utunkra lettünk engedve.
Kezdés előtt 20 perccel érkeztem, odaadtam a kuponom, megmondtam a nevem, telefonszámom, az e-mail címnél meg kicsit lesápadt a srác, hogy ezt hogyan fogja leírni. XD Lebetűztem neki, mert bár megpróbálta volna felém fordítani a laptopot, hülyén festett volna, ha átnyúlok a pulton és pötyögök. Második nekifutásra vissza tudta olvasni, amit leírt, majd megkérdezte, hogy japán-e és hogy mit jelent. A válasz után megkaptam, hogy köszöni és balra lesz a terem. Nagy izgatottan elindultam, majd mivel én voltam az első, kiválasztottam magamnak a vetítő előtti helyet a második sorban. Oda lepakoltam, a kabátom felakasztottam a fogasra, majd leültem és elkezdtem nézelődni. A négy falból hármon tükör volt, mögöttem volt az ablak, ami feelingessé tette a helyet. Kopottas vörös szőnyeg volt bent, a tükrökön színes pillangók. Miután szépen elkényelmesedtem, előszedtem a füzetem, tollam, majd elkezdtek szállingózni befele az emberek. Olyan tizenhatan leszünk, ebből három vagy négy fiú van, és úgy vettem észre, hogy nem mertek a közelembe ülni a többiek. XD Vicces volt. Nem mintha zavarna.
Bene elkísért, aminek nagyon örültem, hazafele meg egyedül jöttem. Oda fogok találni most már, tök könnyű. =) Csomó mindenen gondolkodtam hazafele jövet, tele vagyok megint izgalommal, energiával és aktivitással. Alig tudok nyugton maradni, dúl bennem a "csinálni akarok valamit" érzés. =) Most a házim fogom megcsinálni, írok hozzá jegyzetet magamnak, mert bár Bene azt mondja, túlbonyolítom a dolgokat, én nem bánom, mert ehhez van kedvem. XD
Voltam a műhelyben is, lent van Zöld, Csigusz és Bene, elmeséltem nekik pár szóban, hogy mi volt, kajáltam, utána jöttem haza. Kicsit elvagyok itt, aztán ahogy Imivel megbeszéltem, 6-8 között visszamegyek a helyre beszélgetni vele. =)
Kezdés előtt 20 perccel érkeztem, odaadtam a kuponom, megmondtam a nevem, telefonszámom, az e-mail címnél meg kicsit lesápadt a srác, hogy ezt hogyan fogja leírni. XD Lebetűztem neki, mert bár megpróbálta volna felém fordítani a laptopot, hülyén festett volna, ha átnyúlok a pulton és pötyögök. Második nekifutásra vissza tudta olvasni, amit leírt, majd megkérdezte, hogy japán-e és hogy mit jelent. A válasz után megkaptam, hogy köszöni és balra lesz a terem. Nagy izgatottan elindultam, majd mivel én voltam az első, kiválasztottam magamnak a vetítő előtti helyet a második sorban. Oda lepakoltam, a kabátom felakasztottam a fogasra, majd leültem és elkezdtem nézelődni. A négy falból hármon tükör volt, mögöttem volt az ablak, ami feelingessé tette a helyet. Kopottas vörös szőnyeg volt bent, a tükrökön színes pillangók. Miután szépen elkényelmesedtem, előszedtem a füzetem, tollam, majd elkezdtek szállingózni befele az emberek. Olyan tizenhatan leszünk, ebből három vagy négy fiú van, és úgy vettem észre, hogy nem mertek a közelembe ülni a többiek. XD Vicces volt. Nem mintha zavarna.
Bene elkísért, aminek nagyon örültem, hazafele meg egyedül jöttem. Oda fogok találni most már, tök könnyű. =) Csomó mindenen gondolkodtam hazafele jövet, tele vagyok megint izgalommal, energiával és aktivitással. Alig tudok nyugton maradni, dúl bennem a "csinálni akarok valamit" érzés. =) Most a házim fogom megcsinálni, írok hozzá jegyzetet magamnak, mert bár Bene azt mondja, túlbonyolítom a dolgokat, én nem bánom, mert ehhez van kedvem. XD
Voltam a műhelyben is, lent van Zöld, Csigusz és Bene, elmeséltem nekik pár szóban, hogy mi volt, kajáltam, utána jöttem haza. Kicsit elvagyok itt, aztán ahogy Imivel megbeszéltem, 6-8 között visszamegyek a helyre beszélgetni vele. =)
Tanfolyásra
Hullámvasút, asszem
Az ember mindig arra nyavalyog, amije van. Másra nem tud. =) Csak milyen furcsa az ember, hogy ahelyett, hogy örülne a dolgoknak, a hibát keresi és azért kesereg, ami nincs. Nem tudom, hogyan jutottam erre, csak eszembe jutott. Viszont azt látom, hogy ami múlt évben homály volt előttem, most kitisztult, vannak terveim, céljaim és álmaim, van hova mennem és bár eléggé ellustultam az elmúlt időszakban, remélem, hogy az akarásom elég lesz felvenni a tempót, ütemet, mert végre tényleg váltani szeretnék. Nem érdemeltem meg azt, amit kitűntem magam elé, nem is igazán tettem érte eleget, önmagammal sem haladtam, de idén valahogy valami megváltozott. Most az arány a loli-farmer mellett heti 5-2, 6-1 felé tendál, viszonylag sok időt töltök információszerzéssel, informálódással, Timivel nagyjából egy hete egy sort se írtunk, csak átbeszélgetjük a napjainkat, ami nekem nagyon jó érzés, örülök, hogy van témánk, bármiről tudunk dumálni, hetente találkozunk, megértjük egymást.
Tegnap voltak lent Talyék, szegényem nagyon kivan a munkája miatt, folyamat betegeskedik és remélem, holnap tényleg csak felmondani megy be, mert ez így nem mehet tovább, de neki is hiába mondja az ember, muszáj megvárnia, amíg már a sírógörcsök fojtogatják, nem bír kikelni az ágyból, Móni meg ki van kelve magából teljesen. =) Megkaptam tegnap Taly önéletrajzát, adtam neki tippeket, hogy mi az, amit ki kellene javítania benne, s nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb lesz jó munkája, mert ő tud dolgozni, azt bebizonyította rendesen az előző helyen.
Szétültem a vállam. Igen, ha túl sokat ül az ember, akkor az ízületei gallyra mennek, nekem meg ráadásul az irodában könyöktámaszos székem van, amire ha felteszem a könyököm, túl magasan van, én is állandóan fészkelődöm a székben, szóval most tartok ott, hogy zsibbad a kezem a vállfájástól. =S Szerintem szólok valakinek, hogy mozgassa ki a vállam és kiabálva összepipilem magam, mikor megteszi. XD
Jónak érzem nagyon ezt az évet, tele vagyok pozitív érzésekkel, bizakodással, lendülettel. Nem tudom, mi változott tavalyhoz képest, nem tudom, mi történik az éterben, de látok magam előtt utat. Alig várom a tanfolyamot, szeretnék angolt tanulni, mert bár a nyelvet utálom, szükségem van rá, méghozzá egyre több helyen. Emellett két tanfolyamot még minimum tervezek idénre, de lehet, hogy lesz abból három is, ez még sok mindentől függ. Úgy szeretném intézni a dolgaim, hogy nyár táján munkahelyet tudjak váltani és utána valamivel javítani tudjak az életkörülményeimen.
Mindig hitetlenkedek magamon, hogy mennyire tele vagyok energiákkal. Ihletem most nagyon nincs, de nem ijeszt, írnom és bétáznom kellene, de képezni akarom előtte magam, mert nem érzem, hogy elég jó lennék ahhoz, amit szeretnék majd végrehajtani. Tavaly jöttem rá, hogy ki kell lépnem néhány rossz cipőből, hogy elkezdhessenek javulni a dolgok és új élményekre van szükségem, hogy legyen miből írni. Inspirálok másokat, de engem nem tudom, mi inspirál, egyelőre csak érzem, hogy kanyarodom az úton, miközben nem hagyom el a régit, csak kell egy mellékvágány, ami majd visszavisz nagy lendülettel oda és beindul ott is minden. Korábban görcsösen ragaszkodtam, ez pedig baj. Nem volt igazam abban, hogy a fizikai sík nem fontos, remekül érzem magam úgy, hogy találkozgatok a csajokkal, lolizom, a terveim kihatnak a fizikai síkomra. Persze ez logikus és Bene is csak a fejét fogná megint, hogy "én megmondtam", de az a helyzet, hogy erre a következtetésre nem lehetett engem eljuttatni, nekem kellett valahogy rátévednem és bár nem biztos, hogy ez így marad, egyelőre jó így.
Nagyokat mosolygok, hogy mi megy körülöttem. És néha sírok és dühöngök is. Tele vagyok érzelmekkel, impulzív lettem még jobban, valahogy úgy érzem magam, mintha a föld felett tíz centivel lennék és annyira túl vagyok töltve, hogy képtelen vagyok rendesen végezni a dolgom, ülni a hátsómon, normális dolgokkal foglalkozni. Hol sírni tudnék, hol röhögni, mint egy dinka, és nem azért, mert bármi bajom van, egyszerűen csak élvezem, hogy élek.
Tegnap voltak lent Talyék, szegényem nagyon kivan a munkája miatt, folyamat betegeskedik és remélem, holnap tényleg csak felmondani megy be, mert ez így nem mehet tovább, de neki is hiába mondja az ember, muszáj megvárnia, amíg már a sírógörcsök fojtogatják, nem bír kikelni az ágyból, Móni meg ki van kelve magából teljesen. =) Megkaptam tegnap Taly önéletrajzát, adtam neki tippeket, hogy mi az, amit ki kellene javítania benne, s nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb lesz jó munkája, mert ő tud dolgozni, azt bebizonyította rendesen az előző helyen.
Szétültem a vállam. Igen, ha túl sokat ül az ember, akkor az ízületei gallyra mennek, nekem meg ráadásul az irodában könyöktámaszos székem van, amire ha felteszem a könyököm, túl magasan van, én is állandóan fészkelődöm a székben, szóval most tartok ott, hogy zsibbad a kezem a vállfájástól. =S Szerintem szólok valakinek, hogy mozgassa ki a vállam és kiabálva összepipilem magam, mikor megteszi. XD
Jónak érzem nagyon ezt az évet, tele vagyok pozitív érzésekkel, bizakodással, lendülettel. Nem tudom, mi változott tavalyhoz képest, nem tudom, mi történik az éterben, de látok magam előtt utat. Alig várom a tanfolyamot, szeretnék angolt tanulni, mert bár a nyelvet utálom, szükségem van rá, méghozzá egyre több helyen. Emellett két tanfolyamot még minimum tervezek idénre, de lehet, hogy lesz abból három is, ez még sok mindentől függ. Úgy szeretném intézni a dolgaim, hogy nyár táján munkahelyet tudjak váltani és utána valamivel javítani tudjak az életkörülményeimen.
Mindig hitetlenkedek magamon, hogy mennyire tele vagyok energiákkal. Ihletem most nagyon nincs, de nem ijeszt, írnom és bétáznom kellene, de képezni akarom előtte magam, mert nem érzem, hogy elég jó lennék ahhoz, amit szeretnék majd végrehajtani. Tavaly jöttem rá, hogy ki kell lépnem néhány rossz cipőből, hogy elkezdhessenek javulni a dolgok és új élményekre van szükségem, hogy legyen miből írni. Inspirálok másokat, de engem nem tudom, mi inspirál, egyelőre csak érzem, hogy kanyarodom az úton, miközben nem hagyom el a régit, csak kell egy mellékvágány, ami majd visszavisz nagy lendülettel oda és beindul ott is minden. Korábban görcsösen ragaszkodtam, ez pedig baj. Nem volt igazam abban, hogy a fizikai sík nem fontos, remekül érzem magam úgy, hogy találkozgatok a csajokkal, lolizom, a terveim kihatnak a fizikai síkomra. Persze ez logikus és Bene is csak a fejét fogná megint, hogy "én megmondtam", de az a helyzet, hogy erre a következtetésre nem lehetett engem eljuttatni, nekem kellett valahogy rátévednem és bár nem biztos, hogy ez így marad, egyelőre jó így.
Nagyokat mosolygok, hogy mi megy körülöttem. És néha sírok és dühöngök is. Tele vagyok érzelmekkel, impulzív lettem még jobban, valahogy úgy érzem magam, mintha a föld felett tíz centivel lennék és annyira túl vagyok töltve, hogy képtelen vagyok rendesen végezni a dolgom, ülni a hátsómon, normális dolgokkal foglalkozni. Hol sírni tudnék, hol röhögni, mint egy dinka, és nem azért, mert bármi bajom van, egyszerűen csak élvezem, hogy élek.
Zsongás
Rákattantam az Ametisztgyöngyökre. =)
A vicces az volt, hogy olvastam csak, meg néztem a képeket és egyszer csak lekoppant, hogy ez a stílus nekem szörnyen ismerős. Aztán megláttam, hogy a Bishounen Paradise szerzőié az LJ, és elkezdtem röhögni magamon. Meg örültem, hogy a csajok nem tűntek el, mert bár nem kerestem őket, mikor még csak ismerkedtem a yaoival és az animékkel, akkor nagyon sűrűn lógtam a lapjukon. =) Ayatól sok kedvenc írásom is van, szerettem a sztorijait, ezért ismertem rá a stílusára. =) Jó érzés volt. =)
Nagyon jó a lap, a képeik szépek, a cikkek informálisak, az egész nagyon tetszik. =)
Eléggé bezsongok mostanság ettől a témától. Felvillanyoz és motivál. =) Alig várom már, hogy év közepén legyünk. XD Tudom, rémes vagyok, de ez van. =)
A vicces az volt, hogy olvastam csak, meg néztem a képeket és egyszer csak lekoppant, hogy ez a stílus nekem szörnyen ismerős. Aztán megláttam, hogy a Bishounen Paradise szerzőié az LJ, és elkezdtem röhögni magamon. Meg örültem, hogy a csajok nem tűntek el, mert bár nem kerestem őket, mikor még csak ismerkedtem a yaoival és az animékkel, akkor nagyon sűrűn lógtam a lapjukon. =) Ayatól sok kedvenc írásom is van, szerettem a sztorijait, ezért ismertem rá a stílusára. =) Jó érzés volt. =)
Nagyon jó a lap, a képeik szépek, a cikkek informálisak, az egész nagyon tetszik. =)
Eléggé bezsongok mostanság ettől a témától. Felvillanyoz és motivál. =) Alig várom már, hogy év közepén legyünk. XD Tudom, rémes vagyok, de ez van. =)
A tegnapi kaland
Túl az 510. bejegyzésen és a 27.000 látogatón... Akartam 500. bejegyzésnek statisztikát írni, de nem volt időm és nagy kedvem sincs, úgyhogy röviden tömören ennyi most a statisztika és köszönöm szépen a rengeteg kattot, a hűséges olvasók jelenlétét, köszöntöm az újakat, a keresőknek sok sikert, és ennyi. =)
A tegnapi játék jó volt, kis létszámú és Robi mesélt. Ákos, Fischer, Dávid és én voltunk, Tocsó később futott be. A küldetés az volt, hogy Fischer varázslóját el kellett kísérni valahova, ahol magához vesz egy varázstárgyat, majd visszakísérjük Pyarronba. Igenám, csakhogy a térkapun Erionból a kockában találtuk magunkat, abban a drágaköves varázstárgyban, amit el kellett vinnie a varázslónak a rendjéhez. XD Addig leirottunk egy útonálló bandát, méghozzá úgy, hogy Grif (a kiscsajszim) a kocsi tetejéről fúvócsövezett, megdobta az egyik íjászt shurikennel, majd leugrott a kocsi mögé, ahol is két harcos várta. Na őket azzal sikerült elkápráztatni, hogy mikor előhúzta a háta mögül, a kabátja alól a fejvadászkardot, megvágta magát. Jót röhögtek rajta, ellenben Grifnek van fájdalomtűrése, úgyhogy rögtön neki is ugrott az egyiknek, míg a másikat a sebezhetetlennek tűnő elf vette kezelésbe. =D A kockában még ennél is jobbak vártak ránk. Dávid albínó elfe elindult valamerre, az én albínó csajszim meg követte, mivel kíváncsi teremtés, meg a furcsák és furcsállottak tartsanak össze. =) Megjártuk a tiadlaniak és orkok háborúját, ahol az elfet majdnem elkapta egy warg, míg Grif legyőzött egy orkot. Megjártuk még a harmadkori Krantát, ahol nekimentünk egy krantai lovagnak, de végül beláttuk, hogy jobb, ha a lebegő börtönt választjuk, amibe beléptünk, aztán álmunkból, meztelenül keltünk egymás mellett egy ágyban. XD Na, Grifnek több se kellett, jól megbámulta az elfet, meg folyamat arról kérdezgette, hogy mit csinált vele, mire emlékszik, amúgy tetszik-e neki (igen). Bepörgött a kiscsaj és odalett az elfért, mert ő az első férfi, akit ruhátlanul látott, meg azt mondta neki, hogy tetszik neki. =D Kis bolond csajszi. Jártunk egy csokipudinggal teli kockában is, ahol az elf majdnem az összeset benyomta (játék végén -1 egészséget kapott érte véglegesen), de legalább újra találkoztunk a csapat másik felével. Ez egy könyvtár kocka volt, ott egy krantai nyelven írott könyvet elpakoltam, amit aztán Tiadlan egyik szerzetesi könyvtárának adtam. Nem tudják elolvasni, de örültek neki. XD Robit jól megszívattuk a szétválással, de jó kaland volt, tetszett. =) Tocsóval megdumáltuk, hogy Thezia még szorulni fog azért a szigeten kint hagyós kalandért, mire mondtam, hogy a nőm nagyon egyszerűen megmondja a tűzvarázslójának, hogy csak oda kellett menni, ők eltűntek, a feladat teljesítve lett, ezért a varázslóval elteleportáltak, majd beültek inni, enni, beszélgetni. X"D Annyira várom, hogy ezt személyesen is megbeszéljék! =D Meg Tocsó olvasta Thezia levelét Ignatiohoz. =) Meg volt vele elégedve. =) Grifnek meg van egy 8-as erősségű SFÉ, gondolattal bekapcsolható pajzsa, ami energiát sem vesz tőle, bár varázslatok ellen nem véd, de az neki nem is kell annyira, mert Ákos tetoválójával runatetoválást csináltatott a hátára. =D És majd még akar, de előbb össze kell kalandoznia egy kis pénzt. =D Bár ez most sikerült neki... >=)
Írtam apunak fb-n egy élménybeszámolós levelet, s a végén írtam neki, hogy normális levelezést szívesebben folytatnék, mert utálom a fb-t, meg írjon ő is, erre a válasza kimerült az e-mail címében. És röhögtem rajta és csak lestem, Bene szerint ez azonban aputól tök logikus válasz volt. XD Szerintem vicces, de mindegy, majd írok neki megint, ha lesz mit, meg hívtam csevegésre, ha online lesz mindkettőnk. =)
Asszem, kábé most ennyi mondanivalóm volt.
A tegnapi játék jó volt, kis létszámú és Robi mesélt. Ákos, Fischer, Dávid és én voltunk, Tocsó később futott be. A küldetés az volt, hogy Fischer varázslóját el kellett kísérni valahova, ahol magához vesz egy varázstárgyat, majd visszakísérjük Pyarronba. Igenám, csakhogy a térkapun Erionból a kockában találtuk magunkat, abban a drágaköves varázstárgyban, amit el kellett vinnie a varázslónak a rendjéhez. XD Addig leirottunk egy útonálló bandát, méghozzá úgy, hogy Grif (a kiscsajszim) a kocsi tetejéről fúvócsövezett, megdobta az egyik íjászt shurikennel, majd leugrott a kocsi mögé, ahol is két harcos várta. Na őket azzal sikerült elkápráztatni, hogy mikor előhúzta a háta mögül, a kabátja alól a fejvadászkardot, megvágta magát. Jót röhögtek rajta, ellenben Grifnek van fájdalomtűrése, úgyhogy rögtön neki is ugrott az egyiknek, míg a másikat a sebezhetetlennek tűnő elf vette kezelésbe. =D A kockában még ennél is jobbak vártak ránk. Dávid albínó elfe elindult valamerre, az én albínó csajszim meg követte, mivel kíváncsi teremtés, meg a furcsák és furcsállottak tartsanak össze. =) Megjártuk a tiadlaniak és orkok háborúját, ahol az elfet majdnem elkapta egy warg, míg Grif legyőzött egy orkot. Megjártuk még a harmadkori Krantát, ahol nekimentünk egy krantai lovagnak, de végül beláttuk, hogy jobb, ha a lebegő börtönt választjuk, amibe beléptünk, aztán álmunkból, meztelenül keltünk egymás mellett egy ágyban. XD Na, Grifnek több se kellett, jól megbámulta az elfet, meg folyamat arról kérdezgette, hogy mit csinált vele, mire emlékszik, amúgy tetszik-e neki (igen). Bepörgött a kiscsaj és odalett az elfért, mert ő az első férfi, akit ruhátlanul látott, meg azt mondta neki, hogy tetszik neki. =D Kis bolond csajszi. Jártunk egy csokipudinggal teli kockában is, ahol az elf majdnem az összeset benyomta (játék végén -1 egészséget kapott érte véglegesen), de legalább újra találkoztunk a csapat másik felével. Ez egy könyvtár kocka volt, ott egy krantai nyelven írott könyvet elpakoltam, amit aztán Tiadlan egyik szerzetesi könyvtárának adtam. Nem tudják elolvasni, de örültek neki. XD Robit jól megszívattuk a szétválással, de jó kaland volt, tetszett. =) Tocsóval megdumáltuk, hogy Thezia még szorulni fog azért a szigeten kint hagyós kalandért, mire mondtam, hogy a nőm nagyon egyszerűen megmondja a tűzvarázslójának, hogy csak oda kellett menni, ők eltűntek, a feladat teljesítve lett, ezért a varázslóval elteleportáltak, majd beültek inni, enni, beszélgetni. X"D Annyira várom, hogy ezt személyesen is megbeszéljék! =D Meg Tocsó olvasta Thezia levelét Ignatiohoz. =) Meg volt vele elégedve. =) Grifnek meg van egy 8-as erősségű SFÉ, gondolattal bekapcsolható pajzsa, ami energiát sem vesz tőle, bár varázslatok ellen nem véd, de az neki nem is kell annyira, mert Ákos tetoválójával runatetoválást csináltatott a hátára. =D És majd még akar, de előbb össze kell kalandoznia egy kis pénzt. =D Bár ez most sikerült neki... >=)
Írtam apunak fb-n egy élménybeszámolós levelet, s a végén írtam neki, hogy normális levelezést szívesebben folytatnék, mert utálom a fb-t, meg írjon ő is, erre a válasza kimerült az e-mail címében. És röhögtem rajta és csak lestem, Bene szerint ez azonban aputól tök logikus válasz volt. XD Szerintem vicces, de mindegy, majd írok neki megint, ha lesz mit, meg hívtam csevegésre, ha online lesz mindkettőnk. =)
Asszem, kábé most ennyi mondanivalóm volt.
Megérett a válasz
Nanos. Anyu szokta mondani, hogy "elöntötte a szar az agyam". Nekem ma volt ilyen. Két napig rágtam magamban ezt az egészet, nagyon sok mindent nem értettem, nagyon sok mindenen csak néztem, hogy ez mi, volt, ami csak bosszantott és volt, ami bántott, vagy kifejezetten sértett. Ma annyira megrohantak a gondolatok és érzések, hogy nem bírtam dolgozni, egyszerűen tele volt ezzel a fejem és amint elindult újra a gondolatfolyam, hogy mit fogok írni, kikapcsolt az agyam. Például már hagytam el az iroda folyosóját, mikor feltűnt, hogy a kulcs a kezemben és hiányzik a táskám, szóval vissza kellett mennem a tasimért és be kellett zárnom az ajtót.
Először is szeretnék bocsánatot kérni, ha félreérthető voltam és ismételten elmondani, hogy a BJD-vel, lolitával kapcsolatos gondolkodós bejegyzésem nem azért született, hogy másokat leszóljak, beszóljak valakiknek.
Én úgy érzem, negatív diszkriminációban részesülhetnek azok, akiknek nincsen pénzük a márkát megfizetni, tehát pusztán azért, mert valaki átlagos, nem tartozhat egy olyan közösségbe, amelynek ő is érdeklődője lenne. Én abban a szellemben nevelkedtem és élek, hogy neked nincs valamid, ami nekem van? Gyere, pajtás, adok az enyémből! Nem keresek jól, de azokra, akik nekem fontosak, nem sajnálok költeni, meghívom kajálni, ha éhes, mert nekem ez a természetes. "Ma én, holnap te." - mondta anno nagyanyám. És működik. "Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten." - ezt is mondta nagyanyám többször és ez is bejön.
Tegyük fel, hogy szeretnék egy BJD-t - most ez volt a katartikus kérdéskör. Nekem ugye megnézhető a bértáblában, hogy mennyi a nettó/bruttó fizetésem, akit érdekel, tudja, mit dolgozom és azt is, hogy mióta, nem szégyen, nem titok. Ebből és Bene fizetéséből közösen élünk, számlát fizetünk, állatot tartunk, klubot tartunk fenn többedmagunkkal, fedezzük a szükségleteinket és amennyire megy, szórakozunk. Ha tudunk félretenni, általában beüt a krach és elviszi a megtakarításunkat, tehát mondhatjuk, hogy nekem speciel eléggé nehézkes összehozni azt az összeget, amiért BJD-t vehetek. Mint alkotó, tisztelem más munkáját, azoknál az irományoknál, amiket olvastam, szoktam hagyni pár sort, tanácsot, jó szót, mikor mi jön, megdicsérem a kreatív ötleteket. Sokféle művészeti ággal foglalkoztam már életem során, bár kétségtelenül az én művészetem a szavakban rejlik és bánt, hogy ennyire félreértettetek, mert úgy gondoltam, hogy magyarul és érthetően beszélek, írok. Azt is érzem, hogy aki felhúzta magát a bejegyzésemen, annak nem velem van dolga, hanem saját magával, hiszen ami ennyire heves érzelmeket kelt bennünk, az igazából ott van a lelkünk mélyén, csak épp a másik ember volt a tükör, amin megláttuk. Igen, könnyű a tükröt leköpni és mivel most én voltam a tükör, nem jár vissza semmi, csak néhány szó a legjobb szívvel, mert Nana, téged a barátomnak tartalak, kifejtettem, hogy felnézek rád és hálás vagyok azért, amiért inspirálsz, Gigi, téged kedvellek és tisztelem a kitartásod, s hálás vagyok az őszinteségedért.
Szóval ott járok, hogy amennyit össze bírtam kapargatni, az nem feltétlenül elég egy márkás, jó minőségű, eredeti BJD-re. Választanom kell, hogy vagy kuporgatok és remélek még, vagy teljesíteni próbálom a vágyamat és az olcsóbb recastok között keresek egy babát, amelyikbe beleszeretek. Utóbbi esetén is imádni fogom a BJD-t, öltöztetni a srácomat (én fiút szeretnék, ez nem titok és nem is meglepetés), fényképezni, és büszke leszek rá, mert a saját ízlésem szerint formálhatom és egy eredmény lesz, hogy képes voltam már ennyit elérni. Boldoggá fog tenni, hogy van egy BJD-szerelmem, ezt a boldogságot pedig szeretném másokkal megosztani, de itt jön a hoppá, mert nincs kivel. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike, hogy az örömöd meg szeretnéd osztani mással, és nincs kivel, mert kiközösítenek, esetlegesen lenéznek, mert te csak annyit tudtál hónapok alatt elérni, hogy egy utángyártott babád van, amivel ráadásul megmérgezheted a társaidat és magadat, meg támogattad a lopást. Ez fáj. Nem azért, mert én nem akarok törekedni, hanem mert van reális érzékem egy kevés és látom azt, hogy körülbelül két évet kell dolgoznom azon, hogy BJD-m legyen, ha nem találok egy jobban fizető munkát. És nem fogok egyelőre, mert nincsen képesítésem. Értitek, hogy miről beszélek? Hogy nem a közösség a bajom, hanem az, hogy a közösség szemében én más vagyok? Kevesebb. Nekem ez az érzés jött, hogy én kevesebb vagyok az átlag BJD-seknél, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy ripszropsz megvegyek egyet és ruházzam is. És ez bánt, mivel az én helyzetemben egy recast is iszonyat luxus és nagy eredmény. És az bánt a legjobban, hogy ennek a ténynek az észrevétele nélkül letorkolltatok érzésem szerint, holott szeretlek titeket. Ha rosszul fogalmaztam meg valamit, azt nagyon sajnálom, bocsánatot kérek érte és elég lett volna, ha erre rávilágítotok, sőt, akár személyesen nekem mondjátok el, nem pedig a blogon, de ha így, akkor így, semmi baj. Tényleg.
Szeretnék rácáfolni pár dologra, aminek kiderítésén ma többedmagammal dolgoztam. A műhelyben már fordult elő, hogy valaki műgyantából kiöntötte magának az egyik figuráját, amit drágán megvett, mert szerette volna egy másik festéssel is magáénak tudni anélkül, hogy azért duplán fizetett volna. Az öntésnél nem voltam ott, de végig a műhelyben volt a figura, előttem szedte szét a srác, mikor kész lett, le is sorjázta, ezért bennem fel sem merült, hogy ez veszélyes volna. Ma utánanéztem, hogy tulajdonképpen mi is az a műgyanta, mivel bizonyára nem adnák és nem adnák méregdrágán használati cikknek, ha mérgező volna, vagy valamilyen fizikai, esetleg kémiai hatásra mérgezővé válhatna.
"Miből készülnek?
A szótár szerint a 'resin' gyantát jelent, de ez nem teljesen korrekt. A BJDk többféle műgyantából készülhetnek, a leggyakoribb a Poliuretán, ezen kívül több cég használ Francia Műgyantát, mely kevésbé mérgező öntés/csiszolás közben és a fény bizonyos mértékig áthatol rajta, így olyan, mintha a babák belülről ragyognának. A legújabb műgyanta, a 'Smooth-on' még kipróbálás alatt van, de nagyon ígéretesek a visszajelzések." - forrás Doll dreams fórum.
Mint utánaolvastam, a műgyantát többféle keverékként használják, az interneten rengeteg minden megnézhető és rendelkezek kémikus/vegyész barátokkal is, ezért remélem, hogy elfogadjátok tőlem, amit most leírok. A műgyantát padlóburkolatként, lambériában és edényekben is megtalálhatjuk, gyakorlatilag körbevesz minket, a Wikipédián is találhatunk róla anyagot, de most egy kicsit konkrétabb leszek: linklink. Ezt a linket is fussátok át, kérlek. Nem hosszú, mindegyik pár lényegretörő sor.
A poliuretán keményebb, mint a második linken található epoxi, ez uretán alapú gyanta, mely teljesen veszélytelen, egyedül a csiszolásnál a szálló pora okozhat szilikózist, mert nagyon porszerű. Itt szeretnék kitérni rá, hogy minden por, legyen az liszté, porcukoré, fémé, fáé, egészségtelen, ha a tüdőbe kerül, főleg, ha nagy mennyiségben, a maszk viselése természetes tehát, ha poroló dologgal dolgozunk és amennyiben a kezünket sem szeretnénk összekenni, érdemes kesztyűt húzni, de ennyi, nem fog senki belehalni abba, hogy beszívta a babáról lecsiszolt port.
Ezt csupán a logika mondatja velem, de szerintem ha valami mérgező vagy könnyen azzá tehető, akkor nem adhatják háztartási cikként, az exportja is nehezebb, illetve amennyiben törvénybe nem ütközik egyik sem, figyelmeztetni kell a használati útmutatóban a vásárlót, hogy mit ne csináljon a termékkel, amennyiben szeretne hosszú, egészséges életet élni, no meg annak tényére, hogy egyébként egy veszélyes cuccot tart magánál. A gyógyszerekre is ráírják a veszélyforrásokat, figyelmeztetéseket, pedig azok elméletileg ugye a gyógyulásunk, egészségünk megőrzése érdekében gyártott dolgok.
A gyerekekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy nem a mérgezősége miatt nem ajánlják, hanem mert letörhetnek, leharaphatnak belőle részeket - például az ujjakat elég könnyű -, melyeket lenyelve megfulladhatnak (ez a figyelmeztetés a Kindertojáson is rajta van), kárt tehetnek a babában is, aminek eszmei és piaci értéke is van, méghozzá az előbbi valószínűleg mérhetetlen nagy a tulajdonosa számára.
Az epoxi linknél ott van, hogy 5-150°C között "könnyen kezelhető" a műgyanta, tehát az ettől eltérő hőmérsékleten nem ajánlott kísérletezni vele. Természetes, hogy ha kihűl, megfagy, akkor törik és az is, hogy a napra nem szabad kitenni huzamosabb időre, mert elszíneződik, ahogy sok más anyagra is igaz ez.
A későbbiekben lesz több anyagom a témához, ha érdekel titeket, szívesen megosztom veletek. Egyelőre azt hiszem, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban.
A következő kardinális kérdéskör a recast és replica. Én úgy gondolom, ha megrajzolok egy nyulat, méghozzá egy kidolgozott nyulat és a ruhámra tetetem, hiszen ilyenre van lehetőség, akkor az az én szellemi termékem és nem örülnék, ha az én nyulamat látnám viszont másvalaki ruháján. Az már nem zavarna, ha egy másik nyulat látnék viszont. Íróként publikáltam néhány irományomat az interneten az elmúlt nyolc évben és néha rá szoktam keresni, hogy valaki az engedélyem nélkül terjeszti-e, vagy a magáénak vallja-e. Levédettem már a szerzői nevemet és múlt év végén megdöbbentem, mikor megtaláltam azt a címet, amit én is választottam egy történetemnek, ráadásul az később indult, mint az enyém, de ugyanúgy school life, tanár-diák sztori, mint az enyém. Szépen elolvastam a sztorit, azóta nagyon kedvelem is, hagytam is egy nagyobb és egy vagy két kisebb kommentet az írójának és semmi köze az én sztorimhoz. Annyi a hasonlóság, hogy ugyanaz a cím, boys love, meg mint írtam, iskolaélet és tanár-diák páros. Ugyanazokat a kliséket használhatjuk, attól még eltérő lesz a termékünk. Nem tudom, emlékeztek-e rá, mikor múlt előtti adventi meeten Gigi hozott egy pár kisütött gyurmafigurát, csillagokat, hullócsillagokat, szíveket, és volt párféle díszítőnk hozzá. Zseniális ötlet volt és mind a saját képünkre formáltuk, amit választottunk! Én büszkén őrzöm a sajátjaimat. Én ez alapján gondoltam azt, hogy nem lehet ugyanolyan a recast és a replica, mint az eredeti. Lehet, hogy tévedtem és ennek jogát fenntartom, de azt is tudjátok, hogy nekem a márka csak egy név, én nem engedhetem meg magamnak a márkás dolgokat és nekem nem is fontos, hogy márkás holmim legyen, én úgy érzem, alacsonyabb árkategóriáért is szerezhető minőség. Nem szólom le egyik márkát se, például a csokoládék közül a Milka nekem első helyen áll a Tibi és a Boci mellett, de tudjuk, hogy a Milka nem mérhető a belga csokikhoz. A belga csokikról és burandókról azonban nem nyilatkozhatok, mert nincs igazán tapasztalatom, nekem ruhában többnyire a Párom nyújtotta minőség a mérvadó, hiszen azom van és ha nem lenne elég jó, akkor kitaposnám belőle vagy megkérném, hogy inkább vegyünk ruhákat.
Ha csak háromszor annyi lenne a fizetésem, mint most, már elgondolkodhatnék azon, hogy burandót veszek, ennek nemléte esetén jóformán számba sem vehetem. Az már a saját egyéni döntésem, hogy nem szeretnék vett ruhát, a kettőt, kérlek, ne mossuk össze, mert nem függ össze. Nem azért nem gyűjtök burandóra, mert nem tudnék összegyűjteni annyi pénzt, hogy meg tudjam venni az álomruhámat, hanem mert Bene vérrel, verítékkel, szerelemmel megvarrja nekem azokat, amiket megálmodik nekem, vagy amilyet megbeszélünk és nekem ez sokkal fontosabb, mint a burando. Bene rám készíti a ruhákat, ez a másik ok, amiért ódzkodom kész ruhát venni, de hát boltban is várásolok, ott is felpróbálom, hogy valami hogy áll, szóval ez talán nem is mérvadó.
A BJD-vel más a helyzet. A helyzet az, hogy én megkérdeztem pár dologról Nanát, aki ugye itt válaszolt nekem személyes levél helyett. Ha levélben írsz és ráébresztesz arra, hogy hülye voltam, tudod jól, hogy korrigálok. Legalábbis remélem, hogy tudod, Nana. Belátom, ha nincs igazam, nem jól tudok valamit és szeretnék fejlődni.
Nem gondoltam abba bele, hogy lopás a recast. Most sincs kiforrott álláspontom ezzel kapcsolatban, amit eddig tudok, az az, hogy ha recastom van, akkor kiközösít a BJD-társadalom, nem járhatok meetre és nincs kihez fordulnom, ha bajom van. Blanka is leírta, hogy nincs, pedig a recast baba is megsérülhet és imádhatja ugyanúgy az, akinek van, mint mások az eredeti BJD-jüket. Én tudom, hogy ebben az esetben, ha nem tudnék kihez fordulni, tegyük fel, nem segítenének mások, mert nekem csak recastom van, akkor kétségbe lennék esve és rettenetesen érezném magam. Én erről az oldalról közelítettem meg a dolgot és nagyon bántott, hogy ennyire elutasítóak az emberek azokkal, akik recastot vettek. Számomra az szól ellene, hogy nincs hol és kivel értekezni róla. De hogy lopás-e? Az a baj, hogy mi magyarok ragaszkodunk ahhoz, ha valami a miénk, az én házam, az én autóm, az én, az én. Viszont ez egy ázsiai termék, ahol az a hozzáállás tudtommal, hogy ha valaki engem másol, akkor én jól csinálok valamit. Ennél mélyebben ebbe nem tudok belemenni, én így tudom, de ha nem így van, akkor elnézést kérek. Foglalkozom a morális oldalával ennek. Felvesszük a mozifilmeket és torrenten megosztjuk; cédét másolunk és odaadjuk a barátunknak, amin játék vagy zenei anyag van; beszkenneljük, begépeljük a könyveket és egymásnak küldözgetjük őket. Igen vagy nem? IGEN. Filmeket mégis csinálnak, adnak ki zenei és játéklemezeket, könyveket. Hogy miért? Mert az emberek nagyobb részében van meg az az ösztönzés, hogy ha tetszett, akkor kell, a magunkénak akarjuk tudni, ott kell legyen a polcon, kézközelben, látnunk kell moziban. No meg ha így terjed, az reklámnak is betudható. Beszélgettünk korábban erről barátokkal, így nem csupán a saját álláspontom tudom közvetíteni a témában, ami tök jó.
Sokan nem engedhetik meg maguknak az eredetit, legyen az mozi, könyv, játék, stb. Ez van, rémesen rosszul csinálnak valamit a kormánynál, mert a magyar átlag eladósodott, szegény, vagy éppen csak megél. Ezt látom magam körül és az, ahol mondjuk én tartok, a baráti körömben elég jó eredménynek számít véleményem szerint. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 22 évesen összeköltöztek a fiújukkal, mennyasszonyok lettek, dolgoznak, mellette tanulni és szórakozni van/lenne lehetőségük. Nekem nem volt hátszelem, a családom apai fele kuporgatja a pénzt és akkor is szívják a fogukat, ha arra kérsz, amire nagyon kéne, a családom anyai fele meg nem rendelkezik megtakarítással. Emellett van egy öcsém, akinek már van végre egy normális munkahelye, eddig tanult, két éve meghalt a nagymamám, előtte valamivel a két nagypapám, őket el kellett temetni, a szüleim elváltak és Anyumnak is hosszú ideig nem volt munkája. Reálisan végiggondolva nem is normális tőlem, hogy BJD-re akarok költeni, nem? Pedig nagy vágyam és már megtaláltam a nagy szerelmemet, a fejemben megvan, hogyan szeretném, hogy kinézzen, és dolgozni fogok azon, hogy összehozzam. Idő kérdése, de vágyom rá és motivál.
Mindig az volt a családi helyzet, hogy öcsém kapta meg a drága ajándékokat, én pedig be kellett érjem valami olcsóbbal, hogy ne nullázódjon le a családi kassza. Öcsém remek lélekfacsargató gyerek volt, én pedig szerény és jobban szerettem a békét, a nyugalmat, minthogy az önző vágyaim miatt szembe kelljen szállni az öcsémmel, vagy újabb ok legyek veszekedésre. Háborúban éltem és megtanultam, hogy a kicsit is becsülni kell. Ettől eltekintve persze fájt sokszor, hogy hosszasan várnom kellett egy drágább ajándékra, míg öcsém kifacsarta elég gyorsan magának, amit akart. Elmúlt, túlvagyok rajta, most már a magam lábán állok és amúgy pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is a miénk. Még az életünk se, hiszen pillanatok alatt kiolthatják a tárcánként, telefonunkért, pedig alig hordok magamnál kétezernél többet és a mobilom is egy ötéves, elromlófélben lévő modell. Minden, amihez ragaszkodunk túlságosan ebben a fizikai világban, arra rámutat az Élet, hogy múlandó, hogy az érték nem az, amit pénzből meg tudsz venni, hanem az, amiért dolgoztál: a sikereid, a barátaid, a családod. Őket is elvesztheted és jobban fáj, mint mikor elszakad a ruhád, ellopják a holmid, mert bár eszmei értéke volt a te fél éves mobilodnak, rajta voltak a képeid, benne a barátaid számával, de olyat vehetsz másikat, vagy annál jobbat, de a nagyapádat semmi se hozza vissza. Komolyan ezek tudatában azon veszekszünk, hogy burando, recast, és márka? Komolyan összeugrunk semmiségen, mikor kilométerek választanak el minket és össze kellene tartanunk, mert ugyanazt szeretjük és a közösség boldoggá tesz minket? Az egyik legjobb dolog, ami velem történt az elmúlt öt évben, hogy a lolitaközösségbe kerültem, mert nagyon sokat segítettetek nekem, barátokra és társakra találtam. Sosem volt fontos, hogy kin mi van, az volt a fontos, hogy harmonizál-e a személyiségével, a színek egymással, ... Persze már látom, hogy a BJD-t és a lolitát nem lehet egy kalap alá venni.
Jó, másolat, nem másolat. Mert ez tényleg fontos. Igen, az eredeti szerző elesik attól a pénztől, amit egy másolatért adnak ki az emberek. Ez a cég szempontjából nem előnyös, ugyanakkor valószínűleg azért nincs komoly és jogi üldözés, mert valahogy a másolatipar is az ő malmukra hajtja a vizet, vagy pedig egyébként akkora a nyereségük, hogy az az összeg nem pénz a számukra. El kell különítenünk a ruhát, a BJD-t és a többi terméket, belátom. Sok helyen gyakori, hogy a visszamaradt alapanyag, anyag nem kidobásra kerül, hanem vagy eladásra, vagy megmunkálásra és alacsonyabb áron való értékesítésre. Nekem svédacél késem van, amire egy egyszerű műanyag nyelet tettek és 1.500.- forintért vettem, az eredetitől annyiban különbözik tudtommal, hogy a nyele más és nem adták díszdobozban, meg a tokja nem olyan dizájnos, de ugyanolyan jól vág, nem kopik, könnyen tisztítható. Szeretem, jó kés és nincs igényem az eredetijére, mert én csupán piknikes falatozgatáshoz, bozótvágáshoz terveztem használni, amihez sajnálnék egy frankó kést.
Viszont a cégek és cégek közt is van különbség. A BJD-ket kis létszámú tervezőgárda gyártja és igen, valószínűleg becsukhatják a boltot, ha előtérbe kerülnek a recast babák, azonban ez nem valószínű, hogy megtörténik a recastosokkal való elítélés miatt, no meg amiatt, hogy bárhogy is nézzük, a BJD jelenleg, főleg a mi helyzetünkben luxuscikk. Jachtot is biztosan gyártanak egymilliósat és százmilliósat, s aki jachtot akar, az valószínűleg a másodikat fogja megvenni. Ebbe belejátszik a sznobizmus, mert igen, akinek sok pénze van, az igenis a drágát fogja megvenni, mert az ő köreiben az képvisel értéket. Én nem megsérteni akartam valakit ennek kijelentésével, hanem egy egyszerű tényt közöltem, egy normális jelenséget. Miért van az, hogy Jaguárral és Porchéval, Ferrarival, Mercedesszel, meg Lexusszal villognak a gazdagok és nem Audival, BMW-vel, meg Suzukival? A magyarok inkább Audival, BMW-vel, Lexusszal és Mercivel, néhány Lamborginit és Ferrarit, Porchét is látni, de elvétve, külföldön azonban nézzük már meg a helyzetet. Igenis fontos egy országon belül élők általános vagy rétegekre osztott emberek anyagi helyzete, a kultúra, az export-import, valutaárfolyamok, stb. Ami kint külföldön fillérekbe kerül, itthon nagy pénzeket ér sok esetben, arról nem beszélve, hogy mindenhol általános, hogy az emberek szeretik megmutatni, amijük van, amit megengedhetnek maguknak.
Részemről a sznob nem volt pejoratív, sértő tartalommal ellátott jelző. Egy jelző volt. Tudva, hogy én hülye fasznak hívom a Páromat, amikor a szerelmemet akarom kifejezni neki, nem tudom, mit csodálkoztok, hogy a sznob nekem nem feltétlen negatív dolog. Egy jelenség. Ugyanakkor Robin mondta mindig, hogy mielőtt vitába szállnánk, magyarázzuk el, mit jelent számunkra a fogalom, hiszen Giginek igaza van, az is sznob, aki csak azért leveri a sose használt szaunáját, hogy egy nagyobbal villoghasson, meg szerintem az is, aki csak a drága, neves dolgokra esküszik.
"sznob (angol) - Eredetileg: "úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőhöz dörgölőzik. Ma főleg a divatos művekért művészekért és művészeti irányzatokért tüntetően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember. "Zenesznob, könyvsznob". "A filmet senki sem értette, de a sznobok odavoltak tőle"." - forrás: http://meszotar.hu
Szerintem nem baj, ha valaki sznob, öcsém is hajaz erre és imádom, mert jó a stílusa, remek beszélgetőpartner, sok okosat és jót tud, van néhány remek kapcsolata, a megjelenése elegáns és a legtöbbször kifogástalan, finom illata van, mindig elkápráztat valamivel. Szeretem az öcsémet és egyáltalán nem zavar, hogy inkább hosszasan kuporgat, hogy egy drágább és jó cuccot megvegyen, mindig jobbat és többet akar, mert amit csinál, azt egészen jól tudja csinálni. És nem hiszem, hogy megsértődne, ha sznobnak nevezném, pedig ő az a tipikus fajta ember, amelyik a rántott combot is késsel-villával eszi. Örülök, a csontot lerághatom én, amit nagyon szeretek, imádok pepecselni vele és a porcogót. Sajnálom, Gigi, őszintén, hogy ezzel a sznob-dologgal ennyire megsértettelek, nem volt szándékomban, nekem az volt bántó, amit már többször írtam, hogy az anyagi körülmény annyira meghatároz valamit, hogy kiszorulnak emberek valamiből, amibe nagyon szívesen benne lennének, nem az, hogy valaki jól él, vagy számára fontos, hogy márkás holmijai legyenek, stílusos legyen, elegáns, megnyerő. Sőt, én ezt szeretem. Ha nem túlozza el, akkor nagyon szeretem.
Gigi, kérlek, higgadtan gondold végig a smink és ita témát, mert utóbbi miatt nem az első eset, hogy nekimész valakinek, mintha nem tudnád, hogy rád ezek NEM jellemzőek. Nem bántottalak, nem is akartalak, nem is foglak, kérlek, te se tépd le a fejem. Bár így vagy jó, én szeretem, hogy ami a szíveden, az a szádon, de megbántottál azzal, ahogy írtál nekem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy kinek mi a része ebben a történetben, megtettem érzésem szerint, amit megtehettem, a többi nem az én dolgom, de ha ezt te nem így gondolod, akkor folytathatjuk részemről. Ilyen jellegű megbeszélnivalókat, kérlek, e-mailben küldj legközelebb, hogy személyesen, őszintén és közönség nélkül megbeszélhessük. Én nagyon odafigyelek rá, hogy az őszinteségemmel ne bántsak meg valakit, ha sikerült, akkor vezekeljek érte, illetve hogy ha az őszinteségemet kérik és nem jó a véleményem, akkor azt kulturált formában és csak annak a személynek mondjam, ne pedig mások előtt. Nem baj, hogy itt írtál és ha a továbbiakban is itt írsz ilyen jellegű hozzászólást, én azt is elfogadom, nincs vele különösebb bajom, csak ez a blogom, nem levelezés, ezt x ember látja naponta és úgy gondolom, hogy ez kettőnkre tartozik, tartozott volna. Ettől függetlenül igyekszem helyén kezelni a dolgot.
Tiszteletben tartom a véleményeiteket, örülök, hogy megosztottátok velem, én úgy érzem, hogy miattatok megint sok mindent tanultam, inspiráltatok és bár ráment egy fél napom az idegeskedésre, gondolkodásra, majdnem bőgtem is három alkalommal, megérte, mert én most teljesen megnyugodtam és úgy érzem, hogy jobban sikerült átadnom, ami bennem volt. Kerekké szerettem volna tenni a mondandóm, mert a visszajelzések alapján nem volt kerek és tartom azt, ami a mottóm is: Inkább gyűlöljenek azért, aki vagyok, mintsem szeressenek azért, aki nem vagyok.
Először is szeretnék bocsánatot kérni, ha félreérthető voltam és ismételten elmondani, hogy a BJD-vel, lolitával kapcsolatos gondolkodós bejegyzésem nem azért született, hogy másokat leszóljak, beszóljak valakiknek.
Én úgy érzem, negatív diszkriminációban részesülhetnek azok, akiknek nincsen pénzük a márkát megfizetni, tehát pusztán azért, mert valaki átlagos, nem tartozhat egy olyan közösségbe, amelynek ő is érdeklődője lenne. Én abban a szellemben nevelkedtem és élek, hogy neked nincs valamid, ami nekem van? Gyere, pajtás, adok az enyémből! Nem keresek jól, de azokra, akik nekem fontosak, nem sajnálok költeni, meghívom kajálni, ha éhes, mert nekem ez a természetes. "Ma én, holnap te." - mondta anno nagyanyám. És működik. "Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten." - ezt is mondta nagyanyám többször és ez is bejön.
Tegyük fel, hogy szeretnék egy BJD-t - most ez volt a katartikus kérdéskör. Nekem ugye megnézhető a bértáblában, hogy mennyi a nettó/bruttó fizetésem, akit érdekel, tudja, mit dolgozom és azt is, hogy mióta, nem szégyen, nem titok. Ebből és Bene fizetéséből közösen élünk, számlát fizetünk, állatot tartunk, klubot tartunk fenn többedmagunkkal, fedezzük a szükségleteinket és amennyire megy, szórakozunk. Ha tudunk félretenni, általában beüt a krach és elviszi a megtakarításunkat, tehát mondhatjuk, hogy nekem speciel eléggé nehézkes összehozni azt az összeget, amiért BJD-t vehetek. Mint alkotó, tisztelem más munkáját, azoknál az irományoknál, amiket olvastam, szoktam hagyni pár sort, tanácsot, jó szót, mikor mi jön, megdicsérem a kreatív ötleteket. Sokféle művészeti ággal foglalkoztam már életem során, bár kétségtelenül az én művészetem a szavakban rejlik és bánt, hogy ennyire félreértettetek, mert úgy gondoltam, hogy magyarul és érthetően beszélek, írok. Azt is érzem, hogy aki felhúzta magát a bejegyzésemen, annak nem velem van dolga, hanem saját magával, hiszen ami ennyire heves érzelmeket kelt bennünk, az igazából ott van a lelkünk mélyén, csak épp a másik ember volt a tükör, amin megláttuk. Igen, könnyű a tükröt leköpni és mivel most én voltam a tükör, nem jár vissza semmi, csak néhány szó a legjobb szívvel, mert Nana, téged a barátomnak tartalak, kifejtettem, hogy felnézek rád és hálás vagyok azért, amiért inspirálsz, Gigi, téged kedvellek és tisztelem a kitartásod, s hálás vagyok az őszinteségedért.
Szóval ott járok, hogy amennyit össze bírtam kapargatni, az nem feltétlenül elég egy márkás, jó minőségű, eredeti BJD-re. Választanom kell, hogy vagy kuporgatok és remélek még, vagy teljesíteni próbálom a vágyamat és az olcsóbb recastok között keresek egy babát, amelyikbe beleszeretek. Utóbbi esetén is imádni fogom a BJD-t, öltöztetni a srácomat (én fiút szeretnék, ez nem titok és nem is meglepetés), fényképezni, és büszke leszek rá, mert a saját ízlésem szerint formálhatom és egy eredmény lesz, hogy képes voltam már ennyit elérni. Boldoggá fog tenni, hogy van egy BJD-szerelmem, ezt a boldogságot pedig szeretném másokkal megosztani, de itt jön a hoppá, mert nincs kivel. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike, hogy az örömöd meg szeretnéd osztani mással, és nincs kivel, mert kiközösítenek, esetlegesen lenéznek, mert te csak annyit tudtál hónapok alatt elérni, hogy egy utángyártott babád van, amivel ráadásul megmérgezheted a társaidat és magadat, meg támogattad a lopást. Ez fáj. Nem azért, mert én nem akarok törekedni, hanem mert van reális érzékem egy kevés és látom azt, hogy körülbelül két évet kell dolgoznom azon, hogy BJD-m legyen, ha nem találok egy jobban fizető munkát. És nem fogok egyelőre, mert nincsen képesítésem. Értitek, hogy miről beszélek? Hogy nem a közösség a bajom, hanem az, hogy a közösség szemében én más vagyok? Kevesebb. Nekem ez az érzés jött, hogy én kevesebb vagyok az átlag BJD-seknél, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy ripszropsz megvegyek egyet és ruházzam is. És ez bánt, mivel az én helyzetemben egy recast is iszonyat luxus és nagy eredmény. És az bánt a legjobban, hogy ennek a ténynek az észrevétele nélkül letorkolltatok érzésem szerint, holott szeretlek titeket. Ha rosszul fogalmaztam meg valamit, azt nagyon sajnálom, bocsánatot kérek érte és elég lett volna, ha erre rávilágítotok, sőt, akár személyesen nekem mondjátok el, nem pedig a blogon, de ha így, akkor így, semmi baj. Tényleg.
Szeretnék rácáfolni pár dologra, aminek kiderítésén ma többedmagammal dolgoztam. A műhelyben már fordult elő, hogy valaki műgyantából kiöntötte magának az egyik figuráját, amit drágán megvett, mert szerette volna egy másik festéssel is magáénak tudni anélkül, hogy azért duplán fizetett volna. Az öntésnél nem voltam ott, de végig a műhelyben volt a figura, előttem szedte szét a srác, mikor kész lett, le is sorjázta, ezért bennem fel sem merült, hogy ez veszélyes volna. Ma utánanéztem, hogy tulajdonképpen mi is az a műgyanta, mivel bizonyára nem adnák és nem adnák méregdrágán használati cikknek, ha mérgező volna, vagy valamilyen fizikai, esetleg kémiai hatásra mérgezővé válhatna.
"Miből készülnek?
A szótár szerint a 'resin' gyantát jelent, de ez nem teljesen korrekt. A BJDk többféle műgyantából készülhetnek, a leggyakoribb a Poliuretán, ezen kívül több cég használ Francia Műgyantát, mely kevésbé mérgező öntés/csiszolás közben és a fény bizonyos mértékig áthatol rajta, így olyan, mintha a babák belülről ragyognának. A legújabb műgyanta, a 'Smooth-on' még kipróbálás alatt van, de nagyon ígéretesek a visszajelzések." - forrás Doll dreams fórum.
Mint utánaolvastam, a műgyantát többféle keverékként használják, az interneten rengeteg minden megnézhető és rendelkezek kémikus/vegyész barátokkal is, ezért remélem, hogy elfogadjátok tőlem, amit most leírok. A műgyantát padlóburkolatként, lambériában és edényekben is megtalálhatjuk, gyakorlatilag körbevesz minket, a Wikipédián is találhatunk róla anyagot, de most egy kicsit konkrétabb leszek: linklink. Ezt a linket is fussátok át, kérlek. Nem hosszú, mindegyik pár lényegretörő sor.
A poliuretán keményebb, mint a második linken található epoxi, ez uretán alapú gyanta, mely teljesen veszélytelen, egyedül a csiszolásnál a szálló pora okozhat szilikózist, mert nagyon porszerű. Itt szeretnék kitérni rá, hogy minden por, legyen az liszté, porcukoré, fémé, fáé, egészségtelen, ha a tüdőbe kerül, főleg, ha nagy mennyiségben, a maszk viselése természetes tehát, ha poroló dologgal dolgozunk és amennyiben a kezünket sem szeretnénk összekenni, érdemes kesztyűt húzni, de ennyi, nem fog senki belehalni abba, hogy beszívta a babáról lecsiszolt port.
Ezt csupán a logika mondatja velem, de szerintem ha valami mérgező vagy könnyen azzá tehető, akkor nem adhatják háztartási cikként, az exportja is nehezebb, illetve amennyiben törvénybe nem ütközik egyik sem, figyelmeztetni kell a használati útmutatóban a vásárlót, hogy mit ne csináljon a termékkel, amennyiben szeretne hosszú, egészséges életet élni, no meg annak tényére, hogy egyébként egy veszélyes cuccot tart magánál. A gyógyszerekre is ráírják a veszélyforrásokat, figyelmeztetéseket, pedig azok elméletileg ugye a gyógyulásunk, egészségünk megőrzése érdekében gyártott dolgok.
A gyerekekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy nem a mérgezősége miatt nem ajánlják, hanem mert letörhetnek, leharaphatnak belőle részeket - például az ujjakat elég könnyű -, melyeket lenyelve megfulladhatnak (ez a figyelmeztetés a Kindertojáson is rajta van), kárt tehetnek a babában is, aminek eszmei és piaci értéke is van, méghozzá az előbbi valószínűleg mérhetetlen nagy a tulajdonosa számára.
Az epoxi linknél ott van, hogy 5-150°C között "könnyen kezelhető" a műgyanta, tehát az ettől eltérő hőmérsékleten nem ajánlott kísérletezni vele. Természetes, hogy ha kihűl, megfagy, akkor törik és az is, hogy a napra nem szabad kitenni huzamosabb időre, mert elszíneződik, ahogy sok más anyagra is igaz ez.
A későbbiekben lesz több anyagom a témához, ha érdekel titeket, szívesen megosztom veletek. Egyelőre azt hiszem, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban.
A következő kardinális kérdéskör a recast és replica. Én úgy gondolom, ha megrajzolok egy nyulat, méghozzá egy kidolgozott nyulat és a ruhámra tetetem, hiszen ilyenre van lehetőség, akkor az az én szellemi termékem és nem örülnék, ha az én nyulamat látnám viszont másvalaki ruháján. Az már nem zavarna, ha egy másik nyulat látnék viszont. Íróként publikáltam néhány irományomat az interneten az elmúlt nyolc évben és néha rá szoktam keresni, hogy valaki az engedélyem nélkül terjeszti-e, vagy a magáénak vallja-e. Levédettem már a szerzői nevemet és múlt év végén megdöbbentem, mikor megtaláltam azt a címet, amit én is választottam egy történetemnek, ráadásul az később indult, mint az enyém, de ugyanúgy school life, tanár-diák sztori, mint az enyém. Szépen elolvastam a sztorit, azóta nagyon kedvelem is, hagytam is egy nagyobb és egy vagy két kisebb kommentet az írójának és semmi köze az én sztorimhoz. Annyi a hasonlóság, hogy ugyanaz a cím, boys love, meg mint írtam, iskolaélet és tanár-diák páros. Ugyanazokat a kliséket használhatjuk, attól még eltérő lesz a termékünk. Nem tudom, emlékeztek-e rá, mikor múlt előtti adventi meeten Gigi hozott egy pár kisütött gyurmafigurát, csillagokat, hullócsillagokat, szíveket, és volt párféle díszítőnk hozzá. Zseniális ötlet volt és mind a saját képünkre formáltuk, amit választottunk! Én büszkén őrzöm a sajátjaimat. Én ez alapján gondoltam azt, hogy nem lehet ugyanolyan a recast és a replica, mint az eredeti. Lehet, hogy tévedtem és ennek jogát fenntartom, de azt is tudjátok, hogy nekem a márka csak egy név, én nem engedhetem meg magamnak a márkás dolgokat és nekem nem is fontos, hogy márkás holmim legyen, én úgy érzem, alacsonyabb árkategóriáért is szerezhető minőség. Nem szólom le egyik márkát se, például a csokoládék közül a Milka nekem első helyen áll a Tibi és a Boci mellett, de tudjuk, hogy a Milka nem mérhető a belga csokikhoz. A belga csokikról és burandókról azonban nem nyilatkozhatok, mert nincs igazán tapasztalatom, nekem ruhában többnyire a Párom nyújtotta minőség a mérvadó, hiszen azom van és ha nem lenne elég jó, akkor kitaposnám belőle vagy megkérném, hogy inkább vegyünk ruhákat.
Ha csak háromszor annyi lenne a fizetésem, mint most, már elgondolkodhatnék azon, hogy burandót veszek, ennek nemléte esetén jóformán számba sem vehetem. Az már a saját egyéni döntésem, hogy nem szeretnék vett ruhát, a kettőt, kérlek, ne mossuk össze, mert nem függ össze. Nem azért nem gyűjtök burandóra, mert nem tudnék összegyűjteni annyi pénzt, hogy meg tudjam venni az álomruhámat, hanem mert Bene vérrel, verítékkel, szerelemmel megvarrja nekem azokat, amiket megálmodik nekem, vagy amilyet megbeszélünk és nekem ez sokkal fontosabb, mint a burando. Bene rám készíti a ruhákat, ez a másik ok, amiért ódzkodom kész ruhát venni, de hát boltban is várásolok, ott is felpróbálom, hogy valami hogy áll, szóval ez talán nem is mérvadó.
A BJD-vel más a helyzet. A helyzet az, hogy én megkérdeztem pár dologról Nanát, aki ugye itt válaszolt nekem személyes levél helyett. Ha levélben írsz és ráébresztesz arra, hogy hülye voltam, tudod jól, hogy korrigálok. Legalábbis remélem, hogy tudod, Nana. Belátom, ha nincs igazam, nem jól tudok valamit és szeretnék fejlődni.
Nem gondoltam abba bele, hogy lopás a recast. Most sincs kiforrott álláspontom ezzel kapcsolatban, amit eddig tudok, az az, hogy ha recastom van, akkor kiközösít a BJD-társadalom, nem járhatok meetre és nincs kihez fordulnom, ha bajom van. Blanka is leírta, hogy nincs, pedig a recast baba is megsérülhet és imádhatja ugyanúgy az, akinek van, mint mások az eredeti BJD-jüket. Én tudom, hogy ebben az esetben, ha nem tudnék kihez fordulni, tegyük fel, nem segítenének mások, mert nekem csak recastom van, akkor kétségbe lennék esve és rettenetesen érezném magam. Én erről az oldalról közelítettem meg a dolgot és nagyon bántott, hogy ennyire elutasítóak az emberek azokkal, akik recastot vettek. Számomra az szól ellene, hogy nincs hol és kivel értekezni róla. De hogy lopás-e? Az a baj, hogy mi magyarok ragaszkodunk ahhoz, ha valami a miénk, az én házam, az én autóm, az én, az én. Viszont ez egy ázsiai termék, ahol az a hozzáállás tudtommal, hogy ha valaki engem másol, akkor én jól csinálok valamit. Ennél mélyebben ebbe nem tudok belemenni, én így tudom, de ha nem így van, akkor elnézést kérek. Foglalkozom a morális oldalával ennek. Felvesszük a mozifilmeket és torrenten megosztjuk; cédét másolunk és odaadjuk a barátunknak, amin játék vagy zenei anyag van; beszkenneljük, begépeljük a könyveket és egymásnak küldözgetjük őket. Igen vagy nem? IGEN. Filmeket mégis csinálnak, adnak ki zenei és játéklemezeket, könyveket. Hogy miért? Mert az emberek nagyobb részében van meg az az ösztönzés, hogy ha tetszett, akkor kell, a magunkénak akarjuk tudni, ott kell legyen a polcon, kézközelben, látnunk kell moziban. No meg ha így terjed, az reklámnak is betudható. Beszélgettünk korábban erről barátokkal, így nem csupán a saját álláspontom tudom közvetíteni a témában, ami tök jó.
Sokan nem engedhetik meg maguknak az eredetit, legyen az mozi, könyv, játék, stb. Ez van, rémesen rosszul csinálnak valamit a kormánynál, mert a magyar átlag eladósodott, szegény, vagy éppen csak megél. Ezt látom magam körül és az, ahol mondjuk én tartok, a baráti körömben elég jó eredménynek számít véleményem szerint. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 22 évesen összeköltöztek a fiújukkal, mennyasszonyok lettek, dolgoznak, mellette tanulni és szórakozni van/lenne lehetőségük. Nekem nem volt hátszelem, a családom apai fele kuporgatja a pénzt és akkor is szívják a fogukat, ha arra kérsz, amire nagyon kéne, a családom anyai fele meg nem rendelkezik megtakarítással. Emellett van egy öcsém, akinek már van végre egy normális munkahelye, eddig tanult, két éve meghalt a nagymamám, előtte valamivel a két nagypapám, őket el kellett temetni, a szüleim elváltak és Anyumnak is hosszú ideig nem volt munkája. Reálisan végiggondolva nem is normális tőlem, hogy BJD-re akarok költeni, nem? Pedig nagy vágyam és már megtaláltam a nagy szerelmemet, a fejemben megvan, hogyan szeretném, hogy kinézzen, és dolgozni fogok azon, hogy összehozzam. Idő kérdése, de vágyom rá és motivál.
Mindig az volt a családi helyzet, hogy öcsém kapta meg a drága ajándékokat, én pedig be kellett érjem valami olcsóbbal, hogy ne nullázódjon le a családi kassza. Öcsém remek lélekfacsargató gyerek volt, én pedig szerény és jobban szerettem a békét, a nyugalmat, minthogy az önző vágyaim miatt szembe kelljen szállni az öcsémmel, vagy újabb ok legyek veszekedésre. Háborúban éltem és megtanultam, hogy a kicsit is becsülni kell. Ettől eltekintve persze fájt sokszor, hogy hosszasan várnom kellett egy drágább ajándékra, míg öcsém kifacsarta elég gyorsan magának, amit akart. Elmúlt, túlvagyok rajta, most már a magam lábán állok és amúgy pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is a miénk. Még az életünk se, hiszen pillanatok alatt kiolthatják a tárcánként, telefonunkért, pedig alig hordok magamnál kétezernél többet és a mobilom is egy ötéves, elromlófélben lévő modell. Minden, amihez ragaszkodunk túlságosan ebben a fizikai világban, arra rámutat az Élet, hogy múlandó, hogy az érték nem az, amit pénzből meg tudsz venni, hanem az, amiért dolgoztál: a sikereid, a barátaid, a családod. Őket is elvesztheted és jobban fáj, mint mikor elszakad a ruhád, ellopják a holmid, mert bár eszmei értéke volt a te fél éves mobilodnak, rajta voltak a képeid, benne a barátaid számával, de olyat vehetsz másikat, vagy annál jobbat, de a nagyapádat semmi se hozza vissza. Komolyan ezek tudatában azon veszekszünk, hogy burando, recast, és márka? Komolyan összeugrunk semmiségen, mikor kilométerek választanak el minket és össze kellene tartanunk, mert ugyanazt szeretjük és a közösség boldoggá tesz minket? Az egyik legjobb dolog, ami velem történt az elmúlt öt évben, hogy a lolitaközösségbe kerültem, mert nagyon sokat segítettetek nekem, barátokra és társakra találtam. Sosem volt fontos, hogy kin mi van, az volt a fontos, hogy harmonizál-e a személyiségével, a színek egymással, ... Persze már látom, hogy a BJD-t és a lolitát nem lehet egy kalap alá venni.
Jó, másolat, nem másolat. Mert ez tényleg fontos. Igen, az eredeti szerző elesik attól a pénztől, amit egy másolatért adnak ki az emberek. Ez a cég szempontjából nem előnyös, ugyanakkor valószínűleg azért nincs komoly és jogi üldözés, mert valahogy a másolatipar is az ő malmukra hajtja a vizet, vagy pedig egyébként akkora a nyereségük, hogy az az összeg nem pénz a számukra. El kell különítenünk a ruhát, a BJD-t és a többi terméket, belátom. Sok helyen gyakori, hogy a visszamaradt alapanyag, anyag nem kidobásra kerül, hanem vagy eladásra, vagy megmunkálásra és alacsonyabb áron való értékesítésre. Nekem svédacél késem van, amire egy egyszerű műanyag nyelet tettek és 1.500.- forintért vettem, az eredetitől annyiban különbözik tudtommal, hogy a nyele más és nem adták díszdobozban, meg a tokja nem olyan dizájnos, de ugyanolyan jól vág, nem kopik, könnyen tisztítható. Szeretem, jó kés és nincs igényem az eredetijére, mert én csupán piknikes falatozgatáshoz, bozótvágáshoz terveztem használni, amihez sajnálnék egy frankó kést.
Viszont a cégek és cégek közt is van különbség. A BJD-ket kis létszámú tervezőgárda gyártja és igen, valószínűleg becsukhatják a boltot, ha előtérbe kerülnek a recast babák, azonban ez nem valószínű, hogy megtörténik a recastosokkal való elítélés miatt, no meg amiatt, hogy bárhogy is nézzük, a BJD jelenleg, főleg a mi helyzetünkben luxuscikk. Jachtot is biztosan gyártanak egymilliósat és százmilliósat, s aki jachtot akar, az valószínűleg a másodikat fogja megvenni. Ebbe belejátszik a sznobizmus, mert igen, akinek sok pénze van, az igenis a drágát fogja megvenni, mert az ő köreiben az képvisel értéket. Én nem megsérteni akartam valakit ennek kijelentésével, hanem egy egyszerű tényt közöltem, egy normális jelenséget. Miért van az, hogy Jaguárral és Porchéval, Ferrarival, Mercedesszel, meg Lexusszal villognak a gazdagok és nem Audival, BMW-vel, meg Suzukival? A magyarok inkább Audival, BMW-vel, Lexusszal és Mercivel, néhány Lamborginit és Ferrarit, Porchét is látni, de elvétve, külföldön azonban nézzük már meg a helyzetet. Igenis fontos egy országon belül élők általános vagy rétegekre osztott emberek anyagi helyzete, a kultúra, az export-import, valutaárfolyamok, stb. Ami kint külföldön fillérekbe kerül, itthon nagy pénzeket ér sok esetben, arról nem beszélve, hogy mindenhol általános, hogy az emberek szeretik megmutatni, amijük van, amit megengedhetnek maguknak.
Részemről a sznob nem volt pejoratív, sértő tartalommal ellátott jelző. Egy jelző volt. Tudva, hogy én hülye fasznak hívom a Páromat, amikor a szerelmemet akarom kifejezni neki, nem tudom, mit csodálkoztok, hogy a sznob nekem nem feltétlen negatív dolog. Egy jelenség. Ugyanakkor Robin mondta mindig, hogy mielőtt vitába szállnánk, magyarázzuk el, mit jelent számunkra a fogalom, hiszen Giginek igaza van, az is sznob, aki csak azért leveri a sose használt szaunáját, hogy egy nagyobbal villoghasson, meg szerintem az is, aki csak a drága, neves dolgokra esküszik.
"sznob (angol) - Eredetileg: "úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőhöz dörgölőzik. Ma főleg a divatos művekért művészekért és művészeti irányzatokért tüntetően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember. "Zenesznob, könyvsznob". "A filmet senki sem értette, de a sznobok odavoltak tőle"." - forrás: http://meszotar.hu
Szerintem nem baj, ha valaki sznob, öcsém is hajaz erre és imádom, mert jó a stílusa, remek beszélgetőpartner, sok okosat és jót tud, van néhány remek kapcsolata, a megjelenése elegáns és a legtöbbször kifogástalan, finom illata van, mindig elkápráztat valamivel. Szeretem az öcsémet és egyáltalán nem zavar, hogy inkább hosszasan kuporgat, hogy egy drágább és jó cuccot megvegyen, mindig jobbat és többet akar, mert amit csinál, azt egészen jól tudja csinálni. És nem hiszem, hogy megsértődne, ha sznobnak nevezném, pedig ő az a tipikus fajta ember, amelyik a rántott combot is késsel-villával eszi. Örülök, a csontot lerághatom én, amit nagyon szeretek, imádok pepecselni vele és a porcogót. Sajnálom, Gigi, őszintén, hogy ezzel a sznob-dologgal ennyire megsértettelek, nem volt szándékomban, nekem az volt bántó, amit már többször írtam, hogy az anyagi körülmény annyira meghatároz valamit, hogy kiszorulnak emberek valamiből, amibe nagyon szívesen benne lennének, nem az, hogy valaki jól él, vagy számára fontos, hogy márkás holmijai legyenek, stílusos legyen, elegáns, megnyerő. Sőt, én ezt szeretem. Ha nem túlozza el, akkor nagyon szeretem.
Gigi, kérlek, higgadtan gondold végig a smink és ita témát, mert utóbbi miatt nem az első eset, hogy nekimész valakinek, mintha nem tudnád, hogy rád ezek NEM jellemzőek. Nem bántottalak, nem is akartalak, nem is foglak, kérlek, te se tépd le a fejem. Bár így vagy jó, én szeretem, hogy ami a szíveden, az a szádon, de megbántottál azzal, ahogy írtál nekem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy kinek mi a része ebben a történetben, megtettem érzésem szerint, amit megtehettem, a többi nem az én dolgom, de ha ezt te nem így gondolod, akkor folytathatjuk részemről. Ilyen jellegű megbeszélnivalókat, kérlek, e-mailben küldj legközelebb, hogy személyesen, őszintén és közönség nélkül megbeszélhessük. Én nagyon odafigyelek rá, hogy az őszinteségemmel ne bántsak meg valakit, ha sikerült, akkor vezekeljek érte, illetve hogy ha az őszinteségemet kérik és nem jó a véleményem, akkor azt kulturált formában és csak annak a személynek mondjam, ne pedig mások előtt. Nem baj, hogy itt írtál és ha a továbbiakban is itt írsz ilyen jellegű hozzászólást, én azt is elfogadom, nincs vele különösebb bajom, csak ez a blogom, nem levelezés, ezt x ember látja naponta és úgy gondolom, hogy ez kettőnkre tartozik, tartozott volna. Ettől függetlenül igyekszem helyén kezelni a dolgot.
Tiszteletben tartom a véleményeiteket, örülök, hogy megosztottátok velem, én úgy érzem, hogy miattatok megint sok mindent tanultam, inspiráltatok és bár ráment egy fél napom az idegeskedésre, gondolkodásra, majdnem bőgtem is három alkalommal, megérte, mert én most teljesen megnyugodtam és úgy érzem, hogy jobban sikerült átadnom, ami bennem volt. Kerekké szerettem volna tenni a mondandóm, mert a visszajelzések alapján nem volt kerek és tartom azt, ami a mottóm is: Inkább gyűlöljenek azért, aki vagyok, mintsem szeressenek azért, aki nem vagyok.
x3
Wáááá, zsong bennem az energia, legszívesebben előre tekerném az időt négy órára, hogy kiszabaduljak ebből az épületből, hogy Timivel együnk, csavarogjunk, dumáljunk, mittomén. =) Tök jó volt Nicoval és IchiGoval találkozni, jól éreztem magam és az új évben rengeteg kameráztam, fotóztam már. Szerintem pár videót majd közzéteszek, hogy szétoltsam a srácokat. =) Tudják, hogy csak azért, mert imádom őket. =D Zöld berottyantottam-képe szerintem frenetikus. XD
Tegnap megvolt a Bushido nap a helyen. Kérdeztem Benét, hogy milyen volt, ő azt mondta, egész jó és amilyen kis dinkák voltak, szerintem nem pakolták látványos helyre a süteményeket, mert csomó ránk maradt, én is azt hoztam egy zacskóval, az az ebédem, Bene is elvitt, Bálint is, asszem, IchiGoéknak is maradt... XD Azt magyarázta tegnap Bene, hogy már szabályszerűen ráunt a Bushidora, annyira sokat magyarázta el, meg a fejét fogta, néhány embernek mennyire nehéz felfogása van, de jót vigyorogtunk. =) Volt némi összetűzésünk is, mivel nagyon ideges volt és rajtam csattant a dolog, mert azt mondta, rájött egy hibás viselkedésére, amin igyekszik változtatni és remélem is, mert közmegrökönyödés és közbotrány esélyes és veszélyes a dolog. Tegnap egy ilyen miatt majdnem elbőgtem magam, Imi nem győzött vigasztalni és csak akkor nyugodtam meg, mikor IchiGoval nyakunkba vettük a várost és hazamentünk hozzánk.
Megnéztük az Életrevalók című filmet, ami nagyon jó, ajánlom azoknak, akik szeretik a tartalmas filmeket. Én a végén elsírtam magam, csak befelé, mivel nem akartam, hogy szétmáljon a képemen a sminkem. ^^;; Jó a színészi játék, a sztori egyszerű, de remek, a karakterek szerethetőek, a tájak nagyon szépek, én csak ámultam, mikor az elején a háztömböket mutatta a kamera, szerintem nagyon jól nézett ki. =) Nem tartogat nagy meglepetéseket a film, de nagyon kellemes. =)
Úgy néztük meg, hogy egymás mellett feküdtünk az ágyon, Kusami meg köztünk, a könyököm mellett aludt és időnként mindketten megsimogattuk. Utána BJD-ket és Pullipokat néztünk, játszottunk, beszélgettünk, Gergőék meg 11-re futottak be, amikor is már álmosak és éhesek voltunk. ^^;;
Volt itt most Panni is, beszélgettünk kicsit, lehet, holnap elrabol és nem tudok otthon egy kis rendet csinálni, de hát ez van. XD Ilyen ez a popszakma, ahogy Nico szokta mondani. =)
Tegnap megvolt a Bushido nap a helyen. Kérdeztem Benét, hogy milyen volt, ő azt mondta, egész jó és amilyen kis dinkák voltak, szerintem nem pakolták látványos helyre a süteményeket, mert csomó ránk maradt, én is azt hoztam egy zacskóval, az az ebédem, Bene is elvitt, Bálint is, asszem, IchiGoéknak is maradt... XD Azt magyarázta tegnap Bene, hogy már szabályszerűen ráunt a Bushidora, annyira sokat magyarázta el, meg a fejét fogta, néhány embernek mennyire nehéz felfogása van, de jót vigyorogtunk. =) Volt némi összetűzésünk is, mivel nagyon ideges volt és rajtam csattant a dolog, mert azt mondta, rájött egy hibás viselkedésére, amin igyekszik változtatni és remélem is, mert közmegrökönyödés és közbotrány esélyes és veszélyes a dolog. Tegnap egy ilyen miatt majdnem elbőgtem magam, Imi nem győzött vigasztalni és csak akkor nyugodtam meg, mikor IchiGoval nyakunkba vettük a várost és hazamentünk hozzánk.
Megnéztük az Életrevalók című filmet, ami nagyon jó, ajánlom azoknak, akik szeretik a tartalmas filmeket. Én a végén elsírtam magam, csak befelé, mivel nem akartam, hogy szétmáljon a képemen a sminkem. ^^;; Jó a színészi játék, a sztori egyszerű, de remek, a karakterek szerethetőek, a tájak nagyon szépek, én csak ámultam, mikor az elején a háztömböket mutatta a kamera, szerintem nagyon jól nézett ki. =) Nem tartogat nagy meglepetéseket a film, de nagyon kellemes. =)
Úgy néztük meg, hogy egymás mellett feküdtünk az ágyon, Kusami meg köztünk, a könyököm mellett aludt és időnként mindketten megsimogattuk. Utána BJD-ket és Pullipokat néztünk, játszottunk, beszélgettünk, Gergőék meg 11-re futottak be, amikor is már álmosak és éhesek voltunk. ^^;;
Volt itt most Panni is, beszélgettünk kicsit, lehet, holnap elrabol és nem tudok otthon egy kis rendet csinálni, de hát ez van. XD Ilyen ez a popszakma, ahogy Nico szokta mondani. =)
Álmodás
Ha egy témával sok időt töltesz, valamivel sokat foglalkozol, azzal álmodsz. Na én most BJD-kkel, pullipokkal, festéssel, fényképezéssel álmodtam. Hogy mit, azt nem tudom, mert miután felriadtam az óracsörgésre, szabályszerűen meg voltam lepve, hogy az éjszaka közepén a telefonom mit virnyákol, aztán rájöttem, hogy hétfő van és dolgozni kell, de mire eljutottam ide fejben, már az álmomból csak egy nagy színes katyvasz maradt. XD
Emlékszem, anno WoW karakter voltam, mikor sokat WoWoztam... XD
Emlékszem, anno WoW karakter voltam, mikor sokat WoWoztam... XD
Budshido napra
Az én gépem ilyet csinál, ha lefogom a vakuját. XD Szerintem tök jól néz ki és vicces, ahogy várom, hogy na mi lesz. =D
Akartam már egy sárga alapú sminket és nekem tetszik is. =)
Ilyen.
Bár később kiszedtem a két kisebb masnit, mert az nem tetszett. XD
Ez nagyon tetszik
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":
1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.
"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":
1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.
Elvoltunk xD
Nem igazán érzem magam fáradtnak vagy álmosnak, bár holnap nem ezt fogom fél nyolckor gondolni, mikor Benét kell felébreszteni és rábírni, hogy menjen a műhelybe, mivel Bushido napot tartunk. =)
A mai nap jól sikerült, sétafikáltunk, Nico kapott a húgától egy kulcstartó macit, meg vettek KFC-ben kaját, utána lementünk a helyre kajálni. =) Befoglaltuk a kanapét, ettünk, ittunk, dumáltunk és ellőttünk egy csomó képet, videóztunk, hülyéskedtünk. =D
A mai nap jól sikerült, sétafikáltunk, Nico kapott a húgától egy kulcstartó macit, meg vettek KFC-ben kaját, utána lementünk a helyre kajálni. =) Befoglaltuk a kanapét, ettünk, ittunk, dumáltunk és ellőttünk egy csomó képet, videóztunk, hülyéskedtünk. =D
Éppen megfojtom Imit, amihez Nico asszisztál nagy élvezettel. =D
Imi elbújik a kamera elől mögém, mikor veszem le a kabátom... XD
X"D Asszem, Nico azt fűzte a képhez, hogy Zöld már berottyantott a súlyom alatt. X"D
Körbeadtak. XD
Nagy sikere volt a ruhámnak, mindenki arra volt rákattanva, hogy kibontsa a masnim. XD
Harap...
Mondjad. - Mondd te.
Egy loli nem verekszik. - Nem baj, védd magad! - Jó, akkor élveteg vigyorral kinyírjuk egymást.
Széttépnek.
Aztán meg már egyiknek se kellek. XD