Jól sikerült a szombati játék, Robi nagyon büszke volt ránk és mi is magunkra, mivel a legjobb véget is túlszárnyaltuk. Megöltünk egy akvírt, amit a karakterem úgy tudott leírni, hogy mi most kábé istenek vagyunk. =) Főleg azért is nagyon szép eredmény ez, mert az óelfek felajánlották, hogy ha a későbbiekben a segítségükre lenne szükségünk, kérhetünk tőlük. Ez a fehér hollónál is ritkább dolog, ráadásul azért, mert az egyik hozzánk szólt, nem mehet többé haza, kitagadták.
A többi nap összefolyik, azt még tudom, hogy vasárnap és hétfőn sokáig voltam fenn, majdnem kettőig, hogy leadhassam a Mindenízű Drazséra íródott pályamunkám, amit persze be kellett előtte fejeznem. Még lesz egy cserém, mert vannak a leadottban bakik, a tartalom meg csapnivaló, nem is arról szól, mint amiről a történet, csak ezt később sikerült felfogni. ^^;;; Egyébként úgy sikerült, ahogy akartam, átérezhető volt a főhősöm, durva lett a sztori és üt a vége. Agyarnak nem tetszett a cselekmény és a műfaj miatt, egyébként szerinte jó, Timinek bejött, ki is akadt tőle egy kicsit, Mao meg bétázta is, ahogy kértem tőle. Ami még mosolyt húzott a számra, hogy még Nico is elkérte elolvasni és tetszett neki, bár azon szándéka, hogy elvonatkoztat a Harry Potter fandomtól, nem volt kivitelezhető. XD
Bene jól van, az éjszakák rosszabbak csak, meg néha túlaggódja a sebével és a kötözésével kapcsolatos dolgokat, de nem baj, én azért is vagyok sík nyugodt, hogy le tudjam csillapítani. =) Egyébként nem vészes annyira a dolog, csak a meleg ugye rátesz egy lapáttal.
A héten majdnem minden nap találkozunk a srácokkal, dolgozunk a közös ügyön ezerrel. Jól haladunk, hamarosan látványos lesz az eredmény is. =) Kedden Robival ketten nyitottuk a munkát. Dumáltunk közben, aztán kiderült, hogy mindenféle ízeltlábútól fél, fóbiás. Vicces volt, mert ő életben hagyta a pókokat és bejelentette, hogy talált párat, én meg mondtam neki, hogy gyilkolja meg őket, mert addig én nem leszek nyugodt, míg tudom, hogy élnek, vagy nem tudom azt, hogy meghaltak. XD Ő nem akarta megölni őket, én nem találtam meg őket. XD Viszont talált egy tíz centi lábfesztávú dögöt. Bepenészedve. X"D Percekig ezen röhögtem, le is fényképeztem, de gondolom, nem kéne szétbombázni a loliblogom vele. XD Nagyban fotózom az úgy tíz éve halott dögöt, mikor is megmozdult. Majdnem kiugrott a szívem, aztán rászóltam a Robira, hogy ne merje még egyszer megfújja, mert majdnem sikítva rohantam el. XD Jókat röhögtünk, aztán fenn hagytuk a többieknek is, mert ezt látni kell, na. XD Aztán jött Gergő és Bene, mi megy Robival elmentünk kajálni, majd nem sokkal visszaérkezés után tettünk egy felderítőkört, aztán elváltak útjaink.
Folytatás később.
Dinkaság: "Japán tudósok megállapították, hogy rákkeltő hatású a sör. Egy laboratóriumban hideg sört öntöttek egy rákra és felébredt." - XD
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kórház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kórház. Összes bejegyzés megjelenítése
Öröm-bódottá'
Hívott tegnap IchiGo, hogy lesz-e tali. Mondtam, hogy igen, ezért találkoztunk vele és Kishivel a Nyugatiban a tábla alatt. Nagyon izgatott voltam és iszonyatosan örültem a két lánynak. Voltak süteményezni, meg meséltek, mert fel voltak vidulva, aztán megérkezett a vonat. Bene lassan közlekedik, nagyon vigyáz a hátára, mert az esés következtében becsípődött neki valami. Én csak addig jutottam, hogy megláttam őt és mellette Robit két nagy pakkal, két táskával és elkezdtem gyorsítani a lépéseimet. Robinak fülig ért a szája, hátam mögül azt hallottam Kishitől, hogy "De aranyos!"... XD Megpuszilgattam, alig mertem hozzányúlni, átölelni Benét. A hátához nem szabad nyúlni, ezért Robi mindig mögötte haladt, hogy védje őt. Nagyon hálásak vagyunk neki...
Hazamentünk, hogy lecuccoljunk, bár Kishi nélkül, mert neki fájt a feje, én kipakoltam, ettem valamennyit, aztán mentünk Arénázni. Kriszta és Tulok volt még csak ott, de jött Csenge, Agyar, Gergő is, csak késtek, aminek Tulok nagyon nem örült. Később befutott a Zoli, úgyhogy elég nagy csapattá duzzadtunk. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, Agyar játékát terveztük, aztán tíz környékén elindultunk haza. Agyar eljött hozzánk, megbeszélték Benével a nálunk végzett tisztítószertartást, aztán Agyar ellátott pár ötlettel a pályamunkám kapcsán. =)
Miután elment, lefeküdtünk. Szépen összekucorodtunk Benével és élveztük, hogy ott a másik mellettünk. Nagyon cuki volt, mert vonatról leszállva megkérdezte, hiányzott-e nekem, én meg persze nemet mondtam. =D Na az ágyban mondta, hogy nagyon hiányoztam neki, aztán nem, amúgy nem. XD Mindig hülyítjük így egymást, én jobban szeretem az ilyesmit szavak nélkül elbeszélni és hát meg is tettem. =D Ááá, most annyira... Tiszta boldog vagyok. =)
Az ügyfelek amúgy viccesek. Van egy férfi, aki kikért vagy hat-hét aktát... A másik meg súgni akart nekem valamit. XD Na mondom, ez rosszul kezdődik, de azért figyeltem rá. Mondta, hogy tudok öltözködni, stb., de nem udvarol, távol áll tőle, nem akar megijeszteni... X"D
Hazamentünk, hogy lecuccoljunk, bár Kishi nélkül, mert neki fájt a feje, én kipakoltam, ettem valamennyit, aztán mentünk Arénázni. Kriszta és Tulok volt még csak ott, de jött Csenge, Agyar, Gergő is, csak késtek, aminek Tulok nagyon nem örült. Később befutott a Zoli, úgyhogy elég nagy csapattá duzzadtunk. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, Agyar játékát terveztük, aztán tíz környékén elindultunk haza. Agyar eljött hozzánk, megbeszélték Benével a nálunk végzett tisztítószertartást, aztán Agyar ellátott pár ötlettel a pályamunkám kapcsán. =)
Miután elment, lefeküdtünk. Szépen összekucorodtunk Benével és élveztük, hogy ott a másik mellettünk. Nagyon cuki volt, mert vonatról leszállva megkérdezte, hiányzott-e nekem, én meg persze nemet mondtam. =D Na az ágyban mondta, hogy nagyon hiányoztam neki, aztán nem, amúgy nem. XD Mindig hülyítjük így egymást, én jobban szeretem az ilyesmit szavak nélkül elbeszélni és hát meg is tettem. =D Ááá, most annyira... Tiszta boldog vagyok. =)
Az ügyfelek amúgy viccesek. Van egy férfi, aki kikért vagy hat-hét aktát... A másik meg súgni akart nekem valamit. XD Na mondom, ez rosszul kezdődik, de azért figyeltem rá. Mondta, hogy tudok öltözködni, stb., de nem udvarol, távol áll tőle, nem akar megijeszteni... X"D
Találkozók, telefonok, satöbbi
Bene körbe van szeretve, tegnap bérmakeresztapja és kis családja, ami négy gyereket számlál a feleségen túl, volt ott. Fel is hívott utána Bene, de olyan sápadt hangon, meg ahogy fogalmazott, halálra rémültem, azt hittem, történt valami. Mondta, hogy olyan nagymértékű fájdalmai voltak, mint egy hete, én meg mondanom sem kell, halálra rémültem. Aztán kiderült, hogy semmi se történt, csak a nagyijának a férje is elszívja tőle az energiát - az új szobatársa is azt csinálta a kórházban -, ezért nem tud rendesen gyógyulni. Jól lecsesztem, hogy ijesztgesse a halált, de ne engem, egyébként már nagyon várom haza.
Sikerült jól kiütnöm magam, vagy én nem tudom, pedig semmi átlagon felülit nem csináltam. Azt hiszem, a haverom csinált akaratosan vagy akaratlanul valamit, mert azóta valami nem oké. Bene mondta, hogy tőlem fog szedni energiát, még ez is lehet a gond, s nem sikerült helyreállni, de nagyon nem. Tegnap már amikor munkában lehetett tartani egy kis pihenőt, bealudtam a fáradtságtól. Nem az írás teszi, nem az, hogy hat órákat alszom, ebben biztos vagyok, mert ez nálam átlagos. Vagy Bene, mert a közös energiánk most nála csoportosul, vagy a haver. Agyar volt itt kedd este és elvégzett a segédletemmel egy tisztító szertartást. Az nagyon tetszett. Előtte aludtam valamennyit, nem bírtam ébren lenni, aztán éjfélkor elment, még egy fél órát a pályázati sztorimmal foglalkoztam, aztán kidőltem. Meghosszabbították a határidőt, ha bejelentette az ember, hogy késik, én pedig lejelentettem. Az adminok tudják, hogy ez most nem egy embernek húzós időszak, csak az én csapatomban én vagyok a második, akinek műtöttek valakijét, meg ilyenek...
Tegnap Krisztával találkoztunk. Elmentünk enni, meghívott, utána vettünk egy nagy üveg innivalót, aztán benéztünk a Kreatív hobbyboltba, majd folytattuk a ruhaboltok feltárásával. Közben végig beszélgettünk, szóval remekül éreztem magam. C&A-ban vett magának három új felsőt, az egyiket, A zöldet, mondtam neki, hogy feltétlen vegye ma fel a csapattalálkozóra, remélem, meg is tartja. Eszméletlen jó színe van annak a darabnak és igazán jól állt neki. =) Miután lejártuk a lábunkat, felültünk a WestEnd tetejére, eldumáltunk egy időt, majd a kombino megállójában is. XD Nem tudott amúgy rávenni, hogy ruhát próbáljak, meg kisült, hogy szeretne nekem szülinapomra valamit, mire mondtam, hogy ünnepekkor én legszívesebben elhantolnám magam, míg vége lesz. XD Valahogy majd a bandának le kell közölni, hogy ajándékot nem szeretnék, elég, ha felköszöntenek, meghúzzák a fülem, ha meg nagyon el akarnak kényeztetni, akkor valami édessel lehet. =D
Hazafele jövet még Dani is felhívott, mondta, hogy már ágyban van, aludni fog, erre megkérdeztem, hogy jó éjt puszira vár. Eszébe se jutott. XD De azért beszélgetés végén kapott. Benével is beszéltem még éjjel, már várja, hogy találkozzunk, én meg azon agyalok, mit vegyek ma fel, ami csini is, munkába is alkalmas, az időjáráshoz is megfelelő. ^^
=)
Benét hazaengedték a kórházból. A fél napját a professzorra való várakozással töltötte, de legalább most már a nagyijánál van, aki még el sem engedték, de már az agyára ment. XD Nem baaaj.
Újabb nap
El kellett telnie pár percnek, mire eszembe jutott, hogy kerültek hozzám este a fiúk, mert ha valami felzaklat, akkor elfelejtek dolgokat, ez meg megtörtént. Aztán eszembe jutott, hogy Arénáztunk és így elkezdtek beugrani a dolgok.
Kriszta és Tulok voltak kint mindig elfelejtem, melyik országban, részben nyaraltak, részben dolgoztak. Hazajöttek, ennek örömére vasárnap szerveztünk egy találkozót, ahova ők, Pici, Gergő, Csigusz és én jelentkeztünk, Robit meg felhívtam, ő onnan tudta meg, hogy tali van és jött. =) Csigusz is nemrég jött haza Veszprémből, most melózni akar, Agyarnak is ma kezdődött a melós élet, Csenge meg érettségizik holnap, szóval ő esélytelen volt, hogy jön.
Összegyűltünk, beszélgettünk, aztán Tulok kapott egy hívást exétől, hogy elvette a német rendőrség a gépét, mert gyerekpornót töltöttek le az IP címéről, ezért várhatóan az övét is el fogják. Ettől teljesen kibukott a srác, Gergő és Kriszta meg azon akadt fenn, hogy ez a dolog már tényleg nem a véletlen... Tulok azon a héten három olyan csapást kapott, ami egyenként is odaverte, kezdte azzal, hogy elhagyta a kedvenc eszközét, utána gyomorszáj-görcse volt, ami miatt ügyeletre került, most ez. A srácról tudni kell, hogy semmilyen szexfilmet nem hajlandó megnézni, utálja, undorodik tőle, ráadásul a szolgáltató, akinél nete van, úgy csinálja, hogy forgatja az IP címeket, mivel nem tudott eleget megvenni, szóval oké, arról az IP címről tavaly júli 28-án akár véletlenül, akár szándékosan letöltöttek gyerekpornót, de azóta x gazdát cserélt. Na mindegy. Tulkot alig lehetett lenyugtatni és ez a hír odavert a bandának, oszlásnak indultunk.
Csigusz, Robi és Gergő nálam kötöttek ki, itthon folytattuk a beszélgetést, aztán felhívott Agyar tízkor, hogy még ott vagyunk-e az Arénában, mennyire siessen. Mondtam neki, hogy nálunk vagyunk, ha akar találkozni velünk, ide jöjjön. Oké, jön. =) Robi közben az eldugult csapunkkal volt elfoglalva és negyed óra kérlelés után, mialatt Agyar is befutott, végül meggyőzött arról, hogy megengedjem neki a cső szétszedését és kitakarítását. Szépen meg is csinálta, mire engedélyt adtam, már elő is készítette a dolgokat, szóval cseles volt a srác, így most már még egy elhárított problémát pipálhatunk a fürdővel, s úgy fest, a villanyt is meg akarják csinálni. XD Még a végén újra oké lesz a fürdőnk... XD Amúgy miután Robi végzett, közölte, hogy egyszer látott csak ilyet és másodjára csinálta, engem meg nem elég, hogy végig a frász kerülgetett, mert egy ügyvéd a főbérlőnk, de ezek után majdnem összecsuklottam. XD
Éjfélkor mentek el a srácok, addig hülyültünk, beszélgettünk, aztán még a kölyök is írt egy utolsó sms-t, amin jó ideig nevettem. Érdekes látványt nyújthattam, de mindegy. Meg megnéztem, Anyu mit írt a neki elküldött irományomra és ennyit fűzött hozzá azon túl, hogy belejavított, ami nem baj, mert hibák tényleg vannak benne,: "Tetszett az írás, de meglepett hogy ilyeneket írsz. Ezt most nem tudnám megmagyarázni.". Most kérdeztem rá. Ami viszont kiborított, hogy Katinak meséltem, miket tudok és valahogy úgy állította be, mintha nem lennék teljesen normális, rossz lenne és rosszul csinálnám, pedig az a két legjobb dolog az életemben. Mondanom sem kell, jól éreztem magam tőle.
Reggel alig bírtam felkelni, annyira fáradt voltam, aztán az ajtóban megállva rájöttem, hogy a szoknya ma nem lesz jó viselet, ezért átöltöztem, a nagy trapéz szárú farmerom vettem fel és irány a meló. Úton jókat vigyorogtam és röhögcséltem Mao sms-én, gondolkodtam pár dolgon, aztán indult a szokásos robot. Most két emberrel kevesebben vagyunk, tehát okosban mindent meg kell oldani. Ó yeah... Ügyfelezés ma nem volt vészes, csak zömmel az értelmes réteg jött:
- Melyik irodát keresi?
- A 479-es szobába irányítottak.
Fordítom:
- Zöldbabfőzeléket vagy spenótot kérsz?
- Tényleg szép a rét.
Oo"
Meg amikor ott az akta a kezében és tőlem kérdezi, hol a fax. Mondom, ott van valahol a jegyzőkönyvnél, mert egy időpontban lett kábé meg a kettő. Megtalálta, erre megkérdezi, az-e az. Faxnak néz ki, dátumra stimmel, akkor igen. De ezt miért kell tőlem megkérdezni?! Meg kezében van a térti és engem kérdez, kinek lett küldve, mikor vette át. Rajta van, könyörgöm!
Közben Bene telefonált, hogy holnap varratot szednek neki és hazaengedik. Ennek örültem. A második telefonálása ügyfélfogadási időben, meg ezek után eléggé balul sült el, mert lekiabáltam a haját, hogy most marhára nem érek rá, úgyhogy legyen kedves csak akkor felhívni, ha fontos. XD
Félfogadás után elpakoltuk a nyilvántartást, majd átköltöztettük, az jó kis meló volt. Valamikor ettem, utána, mivel rám esett a választás, hogy ma én megyek kolléganővel postázni, vagyis bíróknak leadni a friss anyagokat és elhozni a jegyzőktől a készeket, pakolás a kocsiba, irány. Ezt utálom a legjobban. Szerencsétlenkedtem az egyik ajtóval, mert rossz a zára, a másik bírónak elfelejtettem egy aktát odaadni, utólag kellett leadnom, meg minden... Mindegy. =)
Indulás előtt felhívtam Maot, beszéltünk vagy negyed órát, jókat nevettünk, aztán valamikor aktapakolás közben Benével is telefonáltunk. Miután végeztünk a postahordással, bekajáltam, utána meg rosszul lettem, nekiállt fájni a hasam, fájni a fejem, szédültem, szóval minden bajom volt. Remek. Haversráccal persze már lebeszéltük, hogy négykor tali a WestEndben, el is indult, ezzel rövidre is zárta a lehetőségeket. Úgy voltam vele, egy órát fél lábon is kibírok és akkor nem vonom vissza a szavam se, talán jót is tesz, hogy nem arra koncentrálok, hogy épp aktívan rosszul vagyok, ezért megcsináltam a kk-kat, majd nekivágtam az útnak.
Aha. Egy valamivel nem számoltam. A hatalmas esővel. Szeretem, de ma inkább csak néztem volna. Esernyőm volt, ám a babacipő és a sarkán járós gatyám nem épp erre az időre lett kitalálva. Oké, akkor mi legyen? Bene azt kérte, ne vigyem haza, de én nem kockáztatok be még egy felfázást... Akkor marad az, hogy találka és irány haza. Vagy addig tart, amíg hazakísér, vagy bejön. Ha már ott van, jöjjön be, na, egy óra múlva amúgy is kidobom, mert írni akarok - amiből azóta se volt semmi -, nem lesz gond. Meg ahogy Móricka elképzelte.
Hazajöttünk, gyors átöltözés részemről a fürdőben, addig a srác a konyhában maradt, még a kettőt összekötő szobába se lépett, csörög a telefon. De úgy nagyon, tehát alighogy leteszi, hív újra. Bene. Na, ebből gáz lesz. Lett is. Miután elmondta, hogy elesett a folyosón és a sebét beverte valami ablakkeretbe, megkérdezte, hol vagyok, mi van velem. Nem hazudtam, megmondtam az igazat, erre kiverte a hisztit. Akkora botrányt csinált, hogy végül kiálltam az udvarra, mert nem akartam haversrác előtt bonyolítani bajos szerelmi életünket. A beszélgetés vége eléggé eldurvult, kinyomtam és kikapcsoltam a telefonomat. Úgy fél órát maradt még itt haver, mert nem akart nekem bajt, ő mondta, hogy lép, látta is, hogy teljesen padlót fogtam, kért, hogy hívjam fel Benét, aztán húzott haza, mint a vadliba. Nagyon kellemetlenül érzem magam emiatt, de azt is tudom, hogy a srác különösebb ügyet nem csinál belőle, tudja, hogy Bene nem bírja, ami nagyobb baj, hogy ezt a hisztit nem előtte kellett volna megejteni. Ez a tipikus rés a pajzson esete...
Miután elment, felhívtam Benét, beszéltünk valamennyit, mindketten nagyon rosszul éreztük magunkat, satöbbi, ő megnyugodott, én azóta se léptem túl a dolgon. Nekem még kell idő. Próbálok nem arra figyelni, hogy rosszul vagyok, nem az érzelmeimre figyelni, hanem írni.
Holnap kiszedik Bene varratait, délelőtt mehet haza. Robi meg vasárnap este azt mondta, hogy mivel neki ingyen van a vonatozás, elmegy Benéért szívesen, segít hazahozni a dolgait. =)
Kábé ennyi. Bátyámmal is összevesztem kicsit, szóval eredményes beszélgetést folytattunk... XD
Kriszta és Tulok voltak kint mindig elfelejtem, melyik országban, részben nyaraltak, részben dolgoztak. Hazajöttek, ennek örömére vasárnap szerveztünk egy találkozót, ahova ők, Pici, Gergő, Csigusz és én jelentkeztünk, Robit meg felhívtam, ő onnan tudta meg, hogy tali van és jött. =) Csigusz is nemrég jött haza Veszprémből, most melózni akar, Agyarnak is ma kezdődött a melós élet, Csenge meg érettségizik holnap, szóval ő esélytelen volt, hogy jön.
Összegyűltünk, beszélgettünk, aztán Tulok kapott egy hívást exétől, hogy elvette a német rendőrség a gépét, mert gyerekpornót töltöttek le az IP címéről, ezért várhatóan az övét is el fogják. Ettől teljesen kibukott a srác, Gergő és Kriszta meg azon akadt fenn, hogy ez a dolog már tényleg nem a véletlen... Tulok azon a héten három olyan csapást kapott, ami egyenként is odaverte, kezdte azzal, hogy elhagyta a kedvenc eszközét, utána gyomorszáj-görcse volt, ami miatt ügyeletre került, most ez. A srácról tudni kell, hogy semmilyen szexfilmet nem hajlandó megnézni, utálja, undorodik tőle, ráadásul a szolgáltató, akinél nete van, úgy csinálja, hogy forgatja az IP címeket, mivel nem tudott eleget megvenni, szóval oké, arról az IP címről tavaly júli 28-án akár véletlenül, akár szándékosan letöltöttek gyerekpornót, de azóta x gazdát cserélt. Na mindegy. Tulkot alig lehetett lenyugtatni és ez a hír odavert a bandának, oszlásnak indultunk.
Csigusz, Robi és Gergő nálam kötöttek ki, itthon folytattuk a beszélgetést, aztán felhívott Agyar tízkor, hogy még ott vagyunk-e az Arénában, mennyire siessen. Mondtam neki, hogy nálunk vagyunk, ha akar találkozni velünk, ide jöjjön. Oké, jön. =) Robi közben az eldugult csapunkkal volt elfoglalva és negyed óra kérlelés után, mialatt Agyar is befutott, végül meggyőzött arról, hogy megengedjem neki a cső szétszedését és kitakarítását. Szépen meg is csinálta, mire engedélyt adtam, már elő is készítette a dolgokat, szóval cseles volt a srác, így most már még egy elhárított problémát pipálhatunk a fürdővel, s úgy fest, a villanyt is meg akarják csinálni. XD Még a végén újra oké lesz a fürdőnk... XD Amúgy miután Robi végzett, közölte, hogy egyszer látott csak ilyet és másodjára csinálta, engem meg nem elég, hogy végig a frász kerülgetett, mert egy ügyvéd a főbérlőnk, de ezek után majdnem összecsuklottam. XD
Éjfélkor mentek el a srácok, addig hülyültünk, beszélgettünk, aztán még a kölyök is írt egy utolsó sms-t, amin jó ideig nevettem. Érdekes látványt nyújthattam, de mindegy. Meg megnéztem, Anyu mit írt a neki elküldött irományomra és ennyit fűzött hozzá azon túl, hogy belejavított, ami nem baj, mert hibák tényleg vannak benne,: "Tetszett az írás, de meglepett hogy ilyeneket írsz. Ezt most nem tudnám megmagyarázni.". Most kérdeztem rá. Ami viszont kiborított, hogy Katinak meséltem, miket tudok és valahogy úgy állította be, mintha nem lennék teljesen normális, rossz lenne és rosszul csinálnám, pedig az a két legjobb dolog az életemben. Mondanom sem kell, jól éreztem magam tőle.
Reggel alig bírtam felkelni, annyira fáradt voltam, aztán az ajtóban megállva rájöttem, hogy a szoknya ma nem lesz jó viselet, ezért átöltöztem, a nagy trapéz szárú farmerom vettem fel és irány a meló. Úton jókat vigyorogtam és röhögcséltem Mao sms-én, gondolkodtam pár dolgon, aztán indult a szokásos robot. Most két emberrel kevesebben vagyunk, tehát okosban mindent meg kell oldani. Ó yeah... Ügyfelezés ma nem volt vészes, csak zömmel az értelmes réteg jött:
- Melyik irodát keresi?
- A 479-es szobába irányítottak.
Fordítom:
- Zöldbabfőzeléket vagy spenótot kérsz?
- Tényleg szép a rét.
Oo"
Meg amikor ott az akta a kezében és tőlem kérdezi, hol a fax. Mondom, ott van valahol a jegyzőkönyvnél, mert egy időpontban lett kábé meg a kettő. Megtalálta, erre megkérdezi, az-e az. Faxnak néz ki, dátumra stimmel, akkor igen. De ezt miért kell tőlem megkérdezni?! Meg kezében van a térti és engem kérdez, kinek lett küldve, mikor vette át. Rajta van, könyörgöm!
Közben Bene telefonált, hogy holnap varratot szednek neki és hazaengedik. Ennek örültem. A második telefonálása ügyfélfogadási időben, meg ezek után eléggé balul sült el, mert lekiabáltam a haját, hogy most marhára nem érek rá, úgyhogy legyen kedves csak akkor felhívni, ha fontos. XD
Félfogadás után elpakoltuk a nyilvántartást, majd átköltöztettük, az jó kis meló volt. Valamikor ettem, utána, mivel rám esett a választás, hogy ma én megyek kolléganővel postázni, vagyis bíróknak leadni a friss anyagokat és elhozni a jegyzőktől a készeket, pakolás a kocsiba, irány. Ezt utálom a legjobban. Szerencsétlenkedtem az egyik ajtóval, mert rossz a zára, a másik bírónak elfelejtettem egy aktát odaadni, utólag kellett leadnom, meg minden... Mindegy. =)
Indulás előtt felhívtam Maot, beszéltünk vagy negyed órát, jókat nevettünk, aztán valamikor aktapakolás közben Benével is telefonáltunk. Miután végeztünk a postahordással, bekajáltam, utána meg rosszul lettem, nekiállt fájni a hasam, fájni a fejem, szédültem, szóval minden bajom volt. Remek. Haversráccal persze már lebeszéltük, hogy négykor tali a WestEndben, el is indult, ezzel rövidre is zárta a lehetőségeket. Úgy voltam vele, egy órát fél lábon is kibírok és akkor nem vonom vissza a szavam se, talán jót is tesz, hogy nem arra koncentrálok, hogy épp aktívan rosszul vagyok, ezért megcsináltam a kk-kat, majd nekivágtam az útnak.
Aha. Egy valamivel nem számoltam. A hatalmas esővel. Szeretem, de ma inkább csak néztem volna. Esernyőm volt, ám a babacipő és a sarkán járós gatyám nem épp erre az időre lett kitalálva. Oké, akkor mi legyen? Bene azt kérte, ne vigyem haza, de én nem kockáztatok be még egy felfázást... Akkor marad az, hogy találka és irány haza. Vagy addig tart, amíg hazakísér, vagy bejön. Ha már ott van, jöjjön be, na, egy óra múlva amúgy is kidobom, mert írni akarok - amiből azóta se volt semmi -, nem lesz gond. Meg ahogy Móricka elképzelte.
Hazajöttünk, gyors átöltözés részemről a fürdőben, addig a srác a konyhában maradt, még a kettőt összekötő szobába se lépett, csörög a telefon. De úgy nagyon, tehát alighogy leteszi, hív újra. Bene. Na, ebből gáz lesz. Lett is. Miután elmondta, hogy elesett a folyosón és a sebét beverte valami ablakkeretbe, megkérdezte, hol vagyok, mi van velem. Nem hazudtam, megmondtam az igazat, erre kiverte a hisztit. Akkora botrányt csinált, hogy végül kiálltam az udvarra, mert nem akartam haversrác előtt bonyolítani bajos szerelmi életünket. A beszélgetés vége eléggé eldurvult, kinyomtam és kikapcsoltam a telefonomat. Úgy fél órát maradt még itt haver, mert nem akart nekem bajt, ő mondta, hogy lép, látta is, hogy teljesen padlót fogtam, kért, hogy hívjam fel Benét, aztán húzott haza, mint a vadliba. Nagyon kellemetlenül érzem magam emiatt, de azt is tudom, hogy a srác különösebb ügyet nem csinál belőle, tudja, hogy Bene nem bírja, ami nagyobb baj, hogy ezt a hisztit nem előtte kellett volna megejteni. Ez a tipikus rés a pajzson esete...
Miután elment, felhívtam Benét, beszéltünk valamennyit, mindketten nagyon rosszul éreztük magunkat, satöbbi, ő megnyugodott, én azóta se léptem túl a dolgon. Nekem még kell idő. Próbálok nem arra figyelni, hogy rosszul vagyok, nem az érzelmeimre figyelni, hanem írni.
Holnap kiszedik Bene varratait, délelőtt mehet haza. Robi meg vasárnap este azt mondta, hogy mivel neki ingyen van a vonatozás, elmegy Benéért szívesen, segít hazahozni a dolgait. =)
Kábé ennyi. Bátyámmal is összevesztem kicsit, szóval eredményes beszélgetést folytattunk... XD
Állapotjelentés
Benének kivettek tegnap valami kanült, most már sokkal jobban van, csak húzódik a sebe, meg ugye nem bírja a meleget. Járkált, meg mozgott, most fáradt, sehogy se jó neki megint, evett, amennyire lehetett, csak a kórházban ugye nem engedik el magukat ilyen téren túlzottan, meg neki is most vissza kell szoktatnia a gyomrát az ételhez. =)
Hétvége =D
Tegnap Monorierdőn voltunk a csapattal. Kíra volt a házigazdánk és D&D-ztünk. Jött Róka, Zöld, Agyar, Csenge, Robi, Gergő és persze ott voltam én is. ^^ Miután bemutatásra kerültünk, mind Kíra anyukájának, mind az állatseregletnek (öt macska, három kutya és egy vadászgörény), kicsit megpihentünk. Kíra anyukája tisztára képben volt, nagyban simogattam az egyik macskát, amikor megkérdezte, "Beni" hogy van. Benét az egész csapat Beninek szólítja, szóval Kíra sokat mesélhetett rólunk, valószínűleg képet is mutatott, de az is lehet, hogy anyukája elcsípte, én vagyok Lia, ugyanis nekem le se esett bemutatkozásnál, hogy a polgári nevemen túl esetleg meg kéne emlegetni, hogy egyébként Lia néven futok szinte mindenhol. ^^;;;;
Mindegy, mondtam neki, hogy úton idefele beszéltem a Szívecskémmel, egészen jól volt, kapott erős fájdalomcsillapítót, amitől bealudt. Miután túljutott a csapat a megérkezésen, a fiúk kipakolták az asztalt, ülőhelyet fabrikáltak Kíra vezényletével köré, meg lett egy tálalóasztalunk is, én letöröltem, aztán kihurcolkodtunk, elfoglaltuk helyeinket, azzal nekiálltunk játszani. Kíra azt javasolta, zárt cuccba jöjjünk és legyen nálunk rovarriasztó, esetleg naptej, meg kalap. Én némi dilemma után az egyik kedvenc, bő farmernadrágom, egy lestrapált tornacipőm, egy spagetti pántos, halványrózsaszín topot és egy hosszú ujjas inget vettem fel. Emellé elcsomagoltam a Benétől kapott nagyon színes kendőm és a karomra vettem a yin-jangos karkötőjét. Megfigyeltem, hogy minél több idő telik el nélküle, az öltözködésembe egyre jobban beleivódnak a cuccai - a pólójában alszom, a karkötője van a kezemen, a tőle kapott kendőt hurcolom és randomszerűen felveszem... Így jó. Passzolt az öltözékem ahhoz, amit akartam, kiválóan éreztem magam, egyedül attól készültem be és éreztem magam furán, hogy amikor felhúztam a pólóm, hogy a derekam és a hasam szabadon legyen, Zöld megjegyezte, hogy szép a pocim, szereti, ha egy lánynak van egy pici és szép is. XD Majdnem nem tudtam mit mondani, végül valami olyasmit feleltem rá, hogy nekem annyira nem tetszik, de ha neki igen, akkor oké és utána aktívan igyekeztem szublimálni megtanulni, vagy elsüllyedni a földbe, annyira zavarban voltam. Én spec ugye tök máshogy látom magam. Én azt veszem észre, hogy a bőröm hulla fehér, a köldököm nagy, a pocim meg nem csúnya, de egy feszes hasfallal lehet, jobban kiegyeznék. XD Nő vagyok, na. XD
Egyig játszottunk, folytattuk az előző kalandot kiegészülve egy plusz fővel. Agyar egy félorkot hozott, Róka egy papot, Zöld hozta a félszerzetimádó félelfét, Kíra a félszerzet druidáját, Gergő a magát kovácsnak képzelő, de kovácsolni nem tudó, ám alvajáróként kiválóan lopó goblinját, Csenge a rendszerbe állított egy fiatal vándor félszerzetet, én pedig a már bejáratott bárd nőmet hoztam. A kocsmában ébredtünk szinte mind, a karakterem felcsípett egy fiatal ficsúrt, aki valamit félreérthetett, mert egy jó kurtizánnak fizetendő összeg háromszorosát hagyta ott nálam reggelre, de nem zavarta különösebben, bőséggel megreggelizett belőle, aztán mivel indulnunk kellett a bátyához a meg nem érkezett fémszállítmány elakadásának okát kideríteni, mentem.
Valahol, azt hiszem, itt hagytuk félbe a sztorit, hogy nekiálljunk enni. =) Paradicsomleves volt, sült hús, majonézes krumplisaláta, görög saláta (nem fetával, szóval isteni volt), meg háromféle mártogatóssal, végül tiramisu. Mondanom sem kell, mindenki degeszre tömte magát, a kaja isteni volt. Tudni kell, hogy egy hatalmas tanyán voltunk, Kíra fűszer- és gyógynövényeket termeszt, amiket az ételekhez fel is használnak, úgyhogy el lehet képzelni, mennyire fenséges volt tényleg a kaja... (Még most is összefut a nyál a számban.)
Kiütött a kajakóma, Csenge hunyt fél órát, valamennyit én is, meg egyik conra tervezzük, hogy csoportos cosplayelünk, ahhoz pedig nekiálltunk ötletelni. Jól el is kanyarodtunk a szerepjátéktól, bőségesen háttérbe szorult, de legalább nagyjából mindenkiben kezd körvonalazódni, mit akar. =D
Nem voltam toppon. Túl sok érzelem gyűlt össze bennem és bizonyos hiányok is felléptek nálam. Nem tudtam úgy játszani, ahogy akartam, a karim tök naivan viselkedett, pedig 23 éves bárd létére nem lehet annyira figyelmetlen, viszont kezdek ráérezni a világra. Túl jól sikerült a Szemfényvesztés nevezetű varázslatom, ami él egy órán keresztül és úgy machinálok különféle trükkökkel, ahogy jólesik. Alina azt csinálta, hogy tíz láb távolságban mindenki azt hitte, hogy kilométerekre van tőle és egymástól is, ezáltal az ellenfeleink megzavarodtak és nem kellett harcba bocsátkoznom, csak kézen ragadtam Csenge és Róka karakterét, aztán irány a felszín a törp bányából, ahova lejutni is egy élmény volt. =D Előtte Agyar karakterével, Hrammal összeverekedtünk. Tudni kell Alináról, hogy bár nem ártó, rossz karakter, ha megtetszik neki valami vagy valaki, szemérmetlenül a magáénak akarja tudni, ezt pedig Hram nem igazán tűri, ezért folyton feszültség van köztük. Kedveli Alina a félorkot, még segített is neki görényt keríteni, merthogy a karakterem szeretne egy állati segítőt, de amikor egy törpvarázslat folytán megnémult, ettől mély depresszióba esett és nekiállt lantozni, Hram meg a lantjához nyúlt, na akkor muszáj volt jelezni neki, hogy ha csak hozzáér a hangszerhez, halott. Belerúgott. Lezúztunk egy rövid csatát, aztán én előre mentem a bányába, ahol a törpök kitörő örömmel fogadtak, hamar le is itatták a karakteremet, szóval gyakorlatilag ki is estem a játékból. Megtudtam valamennyit, de ahhoz képest, amit meg lehetett volna tudni, gyakorlatilag a karim semmit se tud. XD Mindegy.
Pánikszerűen távoztam Kírától, mikor a csapat oszlásnak indult. Csengének időre haza kell érnie mindig, Agyar elkísérte, Rókának is dolga volt, Zöld kedden államvizsgázik és még nem is tanult rá, Gergőnek mindenféle allergiája van, ő kezdte nagyon rosszul tűrni a természet lágy ölét és az állatseregletet, nekem meg elkezdtek hülyeségek eszembe jutni, úgyhogy biztonságosabbnak éreztem, ha inkább hazajövök és írok, mert azzal amúgy is haladnom kéne. Nem sikerült. XD Átjött hozzám Agyar és negyed tizenegyig beszélgettünk, utána ment haverjával folytatni az éjszakát. =D Tök jó volt. Ma meg Arénázunk, már aki tud jönni. Tulok és Kriszta voltak kint külföldön, azt megvitatjuk, jön Pici is valszeg és megosztjuk egymással, kivel mi van. =) Hívott tegnap Kriszta, hogy mi van velünk, hogy van Bene. Annyira jólesik az ilyesmi... Sokat jelent, hogy így figyel ránk egy csomó ember.
Hívott ma fél tízkor a Drágám. Azt hitte, már ébren vagyok, pedig a héten először - és persze utoljára - nem csörgött az óra, tudtam is aludni. XD Nem baaaj. Őt is keltik, ha nem a kórházi dolgozók, akkor a nagyija. XD Kábé úgy járt, mint én, tudott volna aludni, csak felkeltette valaki, mikor jót akart. XD Na mindegy. =) Most már tud járkálni, háromszor körbejárta az aulát, mozog, megy, ahogy a professzora tanácsolta neki. Erre emlékszem abból, amit mondott nekem. XD Meg nem voltak fájdalmai és jó volt a hangja.
Mindegy, mondtam neki, hogy úton idefele beszéltem a Szívecskémmel, egészen jól volt, kapott erős fájdalomcsillapítót, amitől bealudt. Miután túljutott a csapat a megérkezésen, a fiúk kipakolták az asztalt, ülőhelyet fabrikáltak Kíra vezényletével köré, meg lett egy tálalóasztalunk is, én letöröltem, aztán kihurcolkodtunk, elfoglaltuk helyeinket, azzal nekiálltunk játszani. Kíra azt javasolta, zárt cuccba jöjjünk és legyen nálunk rovarriasztó, esetleg naptej, meg kalap. Én némi dilemma után az egyik kedvenc, bő farmernadrágom, egy lestrapált tornacipőm, egy spagetti pántos, halványrózsaszín topot és egy hosszú ujjas inget vettem fel. Emellé elcsomagoltam a Benétől kapott nagyon színes kendőm és a karomra vettem a yin-jangos karkötőjét. Megfigyeltem, hogy minél több idő telik el nélküle, az öltözködésembe egyre jobban beleivódnak a cuccai - a pólójában alszom, a karkötője van a kezemen, a tőle kapott kendőt hurcolom és randomszerűen felveszem... Így jó. Passzolt az öltözékem ahhoz, amit akartam, kiválóan éreztem magam, egyedül attól készültem be és éreztem magam furán, hogy amikor felhúztam a pólóm, hogy a derekam és a hasam szabadon legyen, Zöld megjegyezte, hogy szép a pocim, szereti, ha egy lánynak van egy pici és szép is. XD Majdnem nem tudtam mit mondani, végül valami olyasmit feleltem rá, hogy nekem annyira nem tetszik, de ha neki igen, akkor oké és utána aktívan igyekeztem szublimálni megtanulni, vagy elsüllyedni a földbe, annyira zavarban voltam. Én spec ugye tök máshogy látom magam. Én azt veszem észre, hogy a bőröm hulla fehér, a köldököm nagy, a pocim meg nem csúnya, de egy feszes hasfallal lehet, jobban kiegyeznék. XD Nő vagyok, na. XD
Egyig játszottunk, folytattuk az előző kalandot kiegészülve egy plusz fővel. Agyar egy félorkot hozott, Róka egy papot, Zöld hozta a félszerzetimádó félelfét, Kíra a félszerzet druidáját, Gergő a magát kovácsnak képzelő, de kovácsolni nem tudó, ám alvajáróként kiválóan lopó goblinját, Csenge a rendszerbe állított egy fiatal vándor félszerzetet, én pedig a már bejáratott bárd nőmet hoztam. A kocsmában ébredtünk szinte mind, a karakterem felcsípett egy fiatal ficsúrt, aki valamit félreérthetett, mert egy jó kurtizánnak fizetendő összeg háromszorosát hagyta ott nálam reggelre, de nem zavarta különösebben, bőséggel megreggelizett belőle, aztán mivel indulnunk kellett a bátyához a meg nem érkezett fémszállítmány elakadásának okát kideríteni, mentem.
Valahol, azt hiszem, itt hagytuk félbe a sztorit, hogy nekiálljunk enni. =) Paradicsomleves volt, sült hús, majonézes krumplisaláta, görög saláta (nem fetával, szóval isteni volt), meg háromféle mártogatóssal, végül tiramisu. Mondanom sem kell, mindenki degeszre tömte magát, a kaja isteni volt. Tudni kell, hogy egy hatalmas tanyán voltunk, Kíra fűszer- és gyógynövényeket termeszt, amiket az ételekhez fel is használnak, úgyhogy el lehet képzelni, mennyire fenséges volt tényleg a kaja... (Még most is összefut a nyál a számban.)
Kiütött a kajakóma, Csenge hunyt fél órát, valamennyit én is, meg egyik conra tervezzük, hogy csoportos cosplayelünk, ahhoz pedig nekiálltunk ötletelni. Jól el is kanyarodtunk a szerepjátéktól, bőségesen háttérbe szorult, de legalább nagyjából mindenkiben kezd körvonalazódni, mit akar. =D
Nem voltam toppon. Túl sok érzelem gyűlt össze bennem és bizonyos hiányok is felléptek nálam. Nem tudtam úgy játszani, ahogy akartam, a karim tök naivan viselkedett, pedig 23 éves bárd létére nem lehet annyira figyelmetlen, viszont kezdek ráérezni a világra. Túl jól sikerült a Szemfényvesztés nevezetű varázslatom, ami él egy órán keresztül és úgy machinálok különféle trükkökkel, ahogy jólesik. Alina azt csinálta, hogy tíz láb távolságban mindenki azt hitte, hogy kilométerekre van tőle és egymástól is, ezáltal az ellenfeleink megzavarodtak és nem kellett harcba bocsátkoznom, csak kézen ragadtam Csenge és Róka karakterét, aztán irány a felszín a törp bányából, ahova lejutni is egy élmény volt. =D Előtte Agyar karakterével, Hrammal összeverekedtünk. Tudni kell Alináról, hogy bár nem ártó, rossz karakter, ha megtetszik neki valami vagy valaki, szemérmetlenül a magáénak akarja tudni, ezt pedig Hram nem igazán tűri, ezért folyton feszültség van köztük. Kedveli Alina a félorkot, még segített is neki görényt keríteni, merthogy a karakterem szeretne egy állati segítőt, de amikor egy törpvarázslat folytán megnémult, ettől mély depresszióba esett és nekiállt lantozni, Hram meg a lantjához nyúlt, na akkor muszáj volt jelezni neki, hogy ha csak hozzáér a hangszerhez, halott. Belerúgott. Lezúztunk egy rövid csatát, aztán én előre mentem a bányába, ahol a törpök kitörő örömmel fogadtak, hamar le is itatták a karakteremet, szóval gyakorlatilag ki is estem a játékból. Megtudtam valamennyit, de ahhoz képest, amit meg lehetett volna tudni, gyakorlatilag a karim semmit se tud. XD Mindegy.
Pánikszerűen távoztam Kírától, mikor a csapat oszlásnak indult. Csengének időre haza kell érnie mindig, Agyar elkísérte, Rókának is dolga volt, Zöld kedden államvizsgázik és még nem is tanult rá, Gergőnek mindenféle allergiája van, ő kezdte nagyon rosszul tűrni a természet lágy ölét és az állatseregletet, nekem meg elkezdtek hülyeségek eszembe jutni, úgyhogy biztonságosabbnak éreztem, ha inkább hazajövök és írok, mert azzal amúgy is haladnom kéne. Nem sikerült. XD Átjött hozzám Agyar és negyed tizenegyig beszélgettünk, utána ment haverjával folytatni az éjszakát. =D Tök jó volt. Ma meg Arénázunk, már aki tud jönni. Tulok és Kriszta voltak kint külföldön, azt megvitatjuk, jön Pici is valszeg és megosztjuk egymással, kivel mi van. =) Hívott tegnap Kriszta, hogy mi van velünk, hogy van Bene. Annyira jólesik az ilyesmi... Sokat jelent, hogy így figyel ránk egy csomó ember.
Hívott ma fél tízkor a Drágám. Azt hitte, már ébren vagyok, pedig a héten először - és persze utoljára - nem csörgött az óra, tudtam is aludni. XD Nem baaaj. Őt is keltik, ha nem a kórházi dolgozók, akkor a nagyija. XD Kábé úgy járt, mint én, tudott volna aludni, csak felkeltette valaki, mikor jót akart. XD Na mindegy. =) Most már tud járkálni, háromszor körbejárta az aulát, mozog, megy, ahogy a professzora tanácsolta neki. Erre emlékszem abból, amit mondott nekem. XD Meg nem voltak fájdalmai és jó volt a hangja.
És a lendület elvész
Felhívott, de már nem olyan volt a hangja, mint korábban. Erőtlenebb. Le volt szedálva, mert két nagyon erős fájdalomcsillapító és egy nyugtató volt benne. Aludni készült és arra kért, hogy olvassak fel neki. Nagy gondban voltam, hogy mégis mit, végül úgy döntöttem, hogy a nagy büszkeségemet, egy slashmesét fogok felolvasni neki, mert az elég hosszú, hogy belealudjon, s azt hiszem, a kedvenc saját írásomnak mondhatom. Két oldalt elolvastam, amikor már nem bírta tovább a fájdalmat, elkezdett szenvedni. Valamivel később lerakta, hogy ne kelljen hallgatnom.
Na most vagyok igazán bizakodó
Felhívott Bene. Jó volt a hangja, bár mondta, hogy kómás, de az a nagyon erős fájdalomcsillapító és a meleg miatt is lehet egyaránt. Amiatt mondta, hogy "felesen" van, viszont már zenét hallgat a PSP-jén, meg gondolkodik és nekem is kiadta az ukászt, hogy fejezzem be a pályázati írásomat, aztán essek neki a befejezett regényemnek, lektoráljam át, aztán küldjem el az egyik kiadónak, amit a Gergő talált. =)
Tudtunk beszélgetni is, most beszédesebb volt, örült, hogy hallhatja a hangom, úgyhogy most valahogy jobban érzem magam, csak a nyomás nem múlt el. De az lehet a fáradtságtól is. Ellenben neki akarok ülni az MD-s sztorimnak tényleg.
Nekem is valszeg az kellett, hogy kicsit kiadjam magamból, sírtam, meg írtam ficblogomra, hogy nem haladok, meg ugye itt is, aztán felkeresett Ashazy, hogy segítsen, hívott Nana is, TK-s Lia is rám írt, szokásos trióval is beszélek: kölyök, Timi, Anyu... =D Asszem, úgy ível felfelé a kedvem, mint a pipa szára, csak még mindig nem indultam el... XD
Tudtunk beszélgetni is, most beszédesebb volt, örült, hogy hallhatja a hangom, úgyhogy most valahogy jobban érzem magam, csak a nyomás nem múlt el. De az lehet a fáradtságtól is. Ellenben neki akarok ülni az MD-s sztorimnak tényleg.
Nekem is valszeg az kellett, hogy kicsit kiadjam magamból, sírtam, meg írtam ficblogomra, hogy nem haladok, meg ugye itt is, aztán felkeresett Ashazy, hogy segítsen, hívott Nana is, TK-s Lia is rám írt, szokásos trióval is beszélek: kölyök, Timi, Anyu... =D Asszem, úgy ível felfelé a kedvem, mint a pipa szára, csak még mindig nem indultam el... XD
Javult kicsit a helyzet
Most hívtam Benét. Kába. A legerősebb fájdalomcsillapítót kapja, igyekszik minél többet pihenni. Most jobb volt vele beszélni, bár nem nagyon volt magánál szerintem. Kezd szenvedni a melegtől... Volt bent nála a nagyija, vizes ronggyal áttörölgette, az jól esett neki, én meg túlvagyok az ügyfélfogadáson.
Most jön a neheze tényleg
Megvolt az első nagy kibukás a részemről. Hívtam ma Benét, míg a srácokkal voltunk. Ma csak Csenge, Agyar, Robi és Gergő ért rá, s Gergő akart beszélni vele, de azonnal hallottam Bene hangján, hogy ebből nem lesz beszélgetés. Először azt hittem, én ébresztettem fel, aztán kisült, hogy épp annyira szenved, hogy nagyon. Nem tudom, mennyit beszéltünk, de egy évezrednek tűnt és egy pokolnak. Utána letettem, összegörnyedtem és elkezdtem zokogni. Levegőt se kaptam, Agyar azonnal ott volt mellettem és a vállamra tette a kezét, a másik két fiú a másik két lehetséges esési oldal felé ült, vett körbe. Éreztem, hogy mind megijedtek és bár én ilyenkor kapcsolatot vesztek a külvilággal, csak jön belőlem fel az érzelmi halmaz, most nagyon erősen éreztem, hogy amikor Kiba megszólított, arra reagálnom kell, szóval megráztam a fejem. Ez volt a szerencsém, később mondta, hogy attól félt, katatón állapotba kerültem és valahogy ki kell mozdítania, amihez csak annyi jutott eszébe, hogy lelök az ülésről, mivel az egyensúlyérzék nem kapcsol ki, elég erős marad, hogy észhez térítse az embert.
Én megvagyok. Igénylem a társaságot és azt, hogy törődjenek velem, de ahogy az lenni szokott, nem tudom elfogadni, mert ha aggódnak értem, automatikusan úgy reagálok, hogy elkezdem azt mutatni, hogy nincs semmi bajom, minden oké.
Tényleg most jön majd a neheze, mert az a nagyfokú fájdalom, amit érez, normális. Eddig egy ciszta nyomta neki szét a gerincét, most meg rendeződnek helyre a dolgok. Megpiszkálták az idegeket, receptorokat, satöbbi, szóval az lenne a baj, ha nem szenvedne, de komolyan. Mivel érzi a bal lábát úgy, mint a jobbat, ami eddig nem volt így és amiket még mondtam, Agyar szerint nagyon biztató, tűrni kell. Azt még hozzátette, hogy a kilátások szerint elkezdhet az izomzata is újraépülni, ha már a szervezete rendezte az idegrendszeri dolgokat, a megerősödött izmok meg helyre húzhatják a testét, vagyis ami évek alatt lassan, fájdalommentesen lezajlott, azt most pikpak csinálhatja vissza a szervezet nagyon kínszenvedősen.
Én megvagyok. Igénylem a társaságot és azt, hogy törődjenek velem, de ahogy az lenni szokott, nem tudom elfogadni, mert ha aggódnak értem, automatikusan úgy reagálok, hogy elkezdem azt mutatni, hogy nincs semmi bajom, minden oké.
Tényleg most jön majd a neheze, mert az a nagyfokú fájdalom, amit érez, normális. Eddig egy ciszta nyomta neki szét a gerincét, most meg rendeződnek helyre a dolgok. Megpiszkálták az idegeket, receptorokat, satöbbi, szóval az lenne a baj, ha nem szenvedne, de komolyan. Mivel érzi a bal lábát úgy, mint a jobbat, ami eddig nem volt így és amiket még mondtam, Agyar szerint nagyon biztató, tűrni kell. Azt még hozzátette, hogy a kilátások szerint elkezdhet az izomzata is újraépülni, ha már a szervezete rendezte az idegrendszeri dolgokat, a megerősödött izmok meg helyre húzhatják a testét, vagyis ami évek alatt lassan, fájdalommentesen lezajlott, azt most pikpak csinálhatja vissza a szervezet nagyon kínszenvedősen.
Biztató hírek
Jobban van Bene, valami erős fájdalomcsillapítót kap, ami amint hatni kezd, tud aludni, ha már éjjel nem megy. Kiüti a szer, ezért az ablaka alatt folyó építkezést nem hallja, nem zavarja őt. Hamarosan megy be hozzá a nagyija, mondta Bene, mikor beszéltünk, hogy őt zaklathatom, ha őt nem érem el telón.
Hát ennyi...
Beszéltem Benével, kicsit jobban van. Háromféle fájdalomcsillapítót kapott éjjel, a harmadik, amit három táján kapott, már hatott is egy óra múlva, de fél hat-hatkor felébredt. =/ A szobatársa segített neki, de ma elvitték műteni. Majd a nagyija megy be hozzá, visz neki müzliszeletet, mert az talán megmarad benne, egyébként infúziózták, mert folyton hányt, ha megmozdult. Fáj a háta továbbra is, nyűglődik.
Lehangoltságom oka
Bene még mindig szenved. Tudtam vele beszélni, Dani is felhívta. Még mindig szenved, nagyon fáj neki a háta, a seb is, a fekvéstől a dereka, fájdalomcsillapítót legközelebb 11-kor kaphat, mert már így is annyi van benne, mint egy lóban. Nyüsznyüsz nagyon, én meg nem tudok mit csinálni vele, nem tudok mit segíteni neki, csak küldöm a gyógypuszikat és kérem, hogy tartson ki, meg ilyenek. Annyira semminek érzem...
Aggódom
Most jön a neheze. Elmondhatatlanul fáj neki, a fájdalomcsillapítót gyorsan feléli a szervezete, az agykontrollos és hasonló dolgok nem mennek neki, mert már kezd kiborulni a fájdalomtól. Nem tud enni, inni se, hányt, se ülve, se fekve, se mozogva nem jó neki, ráadásul mikor beszéltünk, még a telefonja is lemerült, szóval azóta görcsben van a gyomrom.
Bene mesél XD
- Hogy vagy?
- Fájok.
- Azon túl?
- Kényelmetlen feküdni, próbálom kitalálni, hogy feküdjek, hogy ne fájjon a hátam.
- És még?
- Éhes vagyok.
- Még mindig nem kaptál enni?!
- De, csak még nem jutottam addig, hogy egyek. Innom kell.
- Értem...
- Kedvetlen vagyok.
Közben Gergővel dumálok gmail cseten és mondom neki, hogy telózok Benével, erre rajtam keresztül kicsit összekapcsolódott a két fiú. Aztán Bene folytatta a mesélést.
- Tök király volt a műtő.
*röhögök*
- Megkérdeztem, hogy altatás előtt körbenézhetek-e. Mondták, hogy persze. Volt egy kábé két méter átmérőjű Sony tévé.
- Mindjárt elképzelted, milyen jó lenne azon PS2-zni, mi?
- Nem, de azon igen, hogy a műtét után elkérem tőlük, de gondolom, annak nem örülnének.
*röhögök*
- Meg volt egy gép, amin 7-es Windows futott, na mondom, milyen modern kórházban vagyok.
Ezután megérkezett hozzá a két húga, úgyhogy engem lerakott, de amúgy fáradt és nehéz neki még beszélni. ^^
- Fájok.
- Azon túl?
- Kényelmetlen feküdni, próbálom kitalálni, hogy feküdjek, hogy ne fájjon a hátam.
- És még?
- Éhes vagyok.
- Még mindig nem kaptál enni?!
- De, csak még nem jutottam addig, hogy egyek. Innom kell.
- Értem...
- Kedvetlen vagyok.
Közben Gergővel dumálok gmail cseten és mondom neki, hogy telózok Benével, erre rajtam keresztül kicsit összekapcsolódott a két fiú. Aztán Bene folytatta a mesélést.
- Tök király volt a műtő.
*röhögök*
- Megkérdeztem, hogy altatás előtt körbenézhetek-e. Mondták, hogy persze. Volt egy kábé két méter átmérőjű Sony tévé.
- Mindjárt elképzelted, milyen jó lenne azon PS2-zni, mi?
- Nem, de azon igen, hogy a műtét után elkérem tőlük, de gondolom, annak nem örülnének.
*röhögök*
- Meg volt egy gép, amin 7-es Windows futott, na mondom, milyen modern kórházban vagyok.
Ezután megérkezett hozzá a két húga, úgyhogy engem lerakott, de amúgy fáradt és nehéz neki még beszélni. ^^
Fejlemények
Beszéltem Bene húgával, aki mondta, hogy a bal lábát is érzi ugyanolyan jól, mint a jobbat, úgyhogy akkor valószínűleg nagyon jól sikerült a műtét, de majd meglátjuk. Este a másik húggal együtt mennek be hozzá, most még rosszul van az altatás miatt, meg fáj neki, a kishúga szerint nem is fog emlékezni a mai napra valszeg. ^^;; Én meg nem győzök mindenkit tájékoztatni.
=)
Negyedkor hozták ki a műtőből Benét. Kishúga azt mondta, álmodott valamit és azt mondta, "Köszönöm a műsort.". XD <3
Egyébként jól van, csak fáj neki a seb.
Egyébként jól van, csak fáj neki a seb.
Helyzetjelentés
Tízkor hívott Bene, hogy beérkezett egy sürgősen műtendő beteg és el is húzódik a műtéte, szóval nem tudja, még ma sorra kerül-e. Szegény tökre kivolt, ráadásul éjfél óta semmi sem ment le a torkán, de bizakodó volt, mert járt nála a műtőorvosa. Végül háromnegyed 12-kor hívott Bene kishúga, hogy 25-kor tolták be a műtőbe, kábé másfél órás lesz a műtét, ők a nagyival négykor mennek be hozzá.
Mikor Benével beszéltem, mondta, hogy a hét folyamán az egész családja meglátogatja. Szép baleset lesz... Ilyenkor örülök, hogy nekem esélytelen, hogy lejussak, mivel ugye olasz családhoz hasonlóak és én alapból is ideges vagyok, hát még ha ingerelnek. ^^;;
Mikor Benével beszéltem, mondta, hogy a hét folyamán az egész családja meglátogatja. Szép baleset lesz... Ilyenkor örülök, hogy nekem esélytelen, hogy lejussak, mivel ugye olasz családhoz hasonlóak és én alapból is ideges vagyok, hát még ha ingerelnek. ^^;;
Reggel X'D
6:30 - csörög az ébresztő. Kinyomom, nagy nehezen megtalálom a függőlegest, megint csörög a telefon, de most más csengőhangon. Nézem, hogy ennek meg mi baja van - Bene hív. Szegényt vagy egy órával ezelőtt keltették, hogy menjen el fürdeni, amit én nagyon nem értek, mert dél táján fogják megműteni. Szegény alig bírt elaludni, mert meleg volt és a folyosón égett a villany, én meg alig tudtam vele beszélni, mert az ásítozástól majd' kiestem a számon. Parázik. Most nem mondom meg, mit csinálnék azokkal, akik öt mittoménmikor felkeltették, hogy vagy öt órát parázzon...