A péntek meglehetősen nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Az egyik srác lement Balcsira, a másik elméletben már egy órája vártuk, mikor végre elérhetővé vált és szólt, hogy sorry, hivatalos ügyeket intéz, ő nem ér rá, a többiek előre látható volt, hogy nem jönnek, ezért Timivel kettesben találkoztunk. Eléggé csalódottak voltunk, hogy elmarad a buli, amire már annyira készültünk, de egy-egy színes szóda mellett jól elbeszélgettünk a WestEnd tetején.
Szombaton megvolt a Sakura fotózása, megint felöltöttem az egészet és kimentünk a Margitsziget japán kertjébe, ahol baromi jó képeket lőttünk. Benével alig várjuk, hogy megkapjuk a képeket, s elküldhessük a Bushido gyártójának. ^^ A fotózás jó hangulatban telt, mind meg voltunk elégedve, beszélgettünk, hülyéskedtünk és megint akadtak emberek, akik bemutatkoztak, de rendesen. Nem tudom megérteni, miért kell valakitől két méterre hangosan kibeszélni őt, majdnem oda is szóltam, hogy ha már a hátam mögött beszélgetnek és nem megkérdeznek, legalább úgy csinálják, hogy én ne halljam, de kettyós volt mindkét néni, úgyhogy nem láttam értelmét helyre tenni, amijük nem volt. Kaptam egy olyan beszólást is, hogy "úgy nézett ki, mint egy nő", mire értetlenül felnéztem a motoros Zolira, mert nem értettem, ezt mire fel. Ha nőimitátor lettem volna, annyi ruhában ordított volna, hogy nem nő vagyok, ráadásul azon túl, hogy kicsit szélesebbek a vállaim, egész nőformám van. Na mindegy, egyes emberek meg akarták csillogtatni a kulturáltságuk hiányát...
Tegnap Anyával találkoztunk, az is remek volt. Benével hárman megálltunk egy bolt előtt és nekiállt beszélni a kirakatban látott termékekről, satöbbi, miközben ott álltunk amellett, ahova Anyával akartunk menni, úgyhogy szegény Benét megkértem némi kiselőadás-hallgatás után, hogy menjen a klubba, mi meg megyünk a boltba. Szerintem jól elszórakoztunk, vicces volt azt tapasztalni, mennyi mindent tudok ezekről a dolgokról, főleg, hogy Anyát is megleptem vele. XD Utólag elröhögtem magam, hogy te jó ég, mit gondolhat rólam. XD Nem komolyan, csak önmagammal is szoktam évődni. Boltolás után sétálni kezdtünk. Jó lett volna, ha nyitva van egy DM vagy Rossmann, de persze nem volt. Fagyiztunk, végül villamosra szálltunk és hazamentünk. ^^
Elolvastam a második kötetét a Fiúk melegítőben című könyvnek. A végén már egy kicsit szenvedtem, mert én szörnyen csalódtam a külföldre menekült karakterben. Nagyon kedveltem és nagyon jó párja volt a másik karakternek, bár újszerűséget nem nyújtott a párosuk, mégis ahogy a kölyök elintézte a dolgokat... A lányok és a két D párosa jó volt, tetszett, a fő konfliktusaik rendben voltak, az új páros adta magát, szépen jöttek össze, az időből kicsúszó tanárnéni sztorija és karaktere most kezdett megtetszeni, végre kikel a posványából, szóval kíváncsivá tett, vannak még karakterek és történetszálak függőben, ezért hamarosan belevetem magam a harmadik kötetbe is, csak ki kell hevernem a második végét. Túlságosan nyíltan és nagy mennyiségben volt benne számomra az ezoretikus duma. Nem volt erőltetett, esetleg csak néhol, mégis többször akadt rész, ahol legszívesebben átugrottam volna. A legjobban persze az örülünk neked, hogy hazajöttél, nem baj, hogy egy gyáva kis szemét módjára viselkedtél és most azért örülnél, ha örülnénk az örömödnek és a jelenlétednek dolog nem jött be a végén. XD
Szombaton találtam egy képet, ami nagyon megtetszett. Kiderült, hogy egy filmből van, ráadásul az egyik új kedvenc színészem filmje. Meglepődtem, de Alex egy évvel fiatalabb nálam... A film a Csúf szerelem címet viseli, a története nem igazán egyedi, a karakterek nem olyan mélységesek, ilyen könnyed délutáni szirupnak kategorizálnám a filmet a Szépség és a szörnyeteg átdolgozott verziójaként. Spoilerezni kábé nincs mit, az elején tudjuk a sztorit, ha elolvastuk például azt a pár sort, amit a Port.hu mellékel hozzá. Annyi, hogy a film első órája a felvezetés, megismerjük a srácot, aki egy ellenszenves görény, meg a lányt, aki kedves, félénk, majd fordul a kocka, a lányból egy hisztis liba lesz, a srácról meg kiderül, hogy érzékeny lelkű. Ami mégis megfogott a filmben, az a szép szörnyeteg. Alig vártam, hogy újra közelről mutassák az arcát, a hátát, a testét, a fejét, egyszerűen odáig voltam, meg vissza. Kicsit groteszk lehet, de én borzasztóan sajnáltam, hogy visszaváltozott, bár tudom, hogy ez egy olyan fajta film, aminek a végét szinte kötelezően el kell vinni a mézes romantikus idillig, a tipikus happy endhez.
Megnéztük a Riddick 1-2-t is. Emlékszem, a 2. nekem korábban nagyon tetszett, de két év távlatából már nem volt annyira érdekes, viszont van 3. része, amire rá fogom ugrasztani Benét. ^^
Buli, con, gyógyfürdőzés
Annyi élményem van... Ilyen szempontból remekül alakult ez a nyár, sok minden történt velem és még nincsen vége. =) Múlt csütörtökön bulizni mentünk Timivel és Zolival. Úgy volt, hogy Enikő is jön, de közbejött neki valami, ezért ő kimaradt. Frenetikus nap volt, Timi átjött hozzám, itt öltözött át, sminkeltünk, majd elmentünk kajálni a kedvenc helyünkre, igen, a Csirkefogóba. =D Ott találkoztunk Zolival, majd átsétáltunk a Morrisons 2-be. Még sosem voltam azon a helyen, úgyhogy nekem minden új volt, körbejártuk, Timi leadta a ruhatárban a táskáját, utána lementünk egy-egy koktélért. Méregerős volt minden, amit kaptunk, úgyhogy két koktéltól kis híján fejre álltunk, majd a gong után bevetettük magunkat a táncolásba. Kistiniként buliztam ilyen jelleggel együtt emberekkel, barátokkal, de amiért akkoriban kinevettek, azért manapság kerülgettek. Persze egy kivétellel senki sem mert hozzám lépni, mi meg jól szórakoztunk a többi emberen, mivel én speciel nem értem meg, minek kell nyomulni, hiszen ha egy lány azért megy bulizni, hogy a végét szexszel koronázza meg, akkor arról tutira tudni fog az a srác, akit kiszemelt magának. Na mindegy, én szétröhögtem magam utólag azon, amit leműveltem, mivel ugye volt egy kivétel, aki megpróbálkozott nálam. Csak azt éreztem, hogy hozzáér a csípőmhöz, erre reflexből előre húztam az övtáskám, majd másik oldalt hátranéztem. A vállamig ért köbö a fickó, a gyér, villódzó fényben is látszott, hogy majdnem kétszeres korú lehet, mint én, és amikor rám mosolygott, megláttam, hogy hiányzik egy foga is, úgyhogy vadul elkezdtem rázni a fejem, hogy na nem, húzz innen! X"D Nem sokkal ezután kiszakadtunk a tömegből és dőltem a röhögéstől. Elmentünk inni pár kortyot, megigazítani az elfolyt sminket, elintézni folyóügyeinket, ott egy lány szemelt ki magának. Hoppon maradt ő is, Timi kezét megfogva jeleztem neki, hogy sorry, de nem keresek senkit, aztán kiültünk hárman az udvarra és elkezdtük kibeszélni az elmúlt másfél óra élményeit. Gurultunk a röhögéstől, de komolyan. Még visszamentünk tombolni, majd átsétáltunk az AnKertbe. A hely egész jó volt, de a zene nem tetszett. Ettől függetlenül legalább fél órát elökörködtünk és táncoltunk. Jól éreztük magunkat. ^^ Utána Zoli kikísért minket a megfelelő buszmegállóba, majd elzötyögtünk Timiékhez, fürdés, sminklemosás, végül bedőltünk az ágyba és azt gondoltuk, már aludni is fogunk, ehhez képest négyig beszélgettünk. XD
Pénteken hazajöttem, intéztük a cp-s dolgokat, igazából nem sokra emlékszem a napból, csak arra, hogy másnap hatkor keltünk nem valami sok alvás után. XD Első eszembe jutott mondat: Úristen, ölni tudnék még fél óráért...! Persze helyette felkeltem és öltözködni, parókát rakni, sminkelni kezdtem, amit aztán a műhelyben fejeztem be. Dasco vitt át minket kocsival, de a biztonsági őr akkora paraszt volt, hogy ekét kellett volna adni a kezébe, ahogy közölte, hogy ha nincs karszalagunk, nem mehetünk be, az meg persze nem volt, honnan is lett volna. Na mindegy, kisebb fennakadás és mérgelődés után megérkezett Rajmond is, akiről megállapítottuk, hogy nem a vezetés skillre rakta a talent pontjait. Elszórakoztuk azt a pár percet, míg kifutott Zöld a karszalagokkal, utána elkezdődött a hepaj. Rajtam még el kellett intézni néhány dolgot, többek közt rám ragasztani a kígyókat, meg ilyen apróságok, végül az Alkimista Labor pultjánál gyűltünk lényegében össze. Jött Enikő, átvettem tőle a tortát, megbeszéltük a menettervet, némi macera után megkapták Timivel a jegyeiket, végül magammal csaltam őket az öltözőmbe, hogy megköszöntsük Timit. Szerintem viccesre sikerült úgy az egész, a málnadíszes túrótorta isteni volt, két szeletet is betoltam, meg a kettő közt néhány melegszendvicset, mert rég ettem utoljára. A maradékot szétosztottuk, aminek a srácok nagyon örültek. Sokan voltunk, végre láttam Milánkát és bemutathattam Timinek is. Imádom azt a kölyköt! =D Rengeteget sétáltunk, fotózkodtam, megnéztük a cosplayeseket, beszélgettem egy csomó ismerőssel, ujjongtam a táncos amv-k és a para para alatt, de beállni egyikbe sem akartam, mert utólag rájöttem, hogy egy bugyiban nem égetem magam. XD Mindenesetre megint lehetett volna egy komplett tanulmányt csinálni a színpadon ugráló fiatalságról, meg mindent megbeszéltünk a para parával kapcsolatban. XD A Cont kicsit viharosan zártuk, Benével összevesztünk.
Timihez mentünk, hiszen elég rég megbeszéltük, hogy születésnapja alkalmából ott töltöm az estét. Megérkeztünk, én befeküdtem egy kád vízbe, ő nekiállt előkészíteni a vacsit. Beszélgettünk, segített lemosni a hátamról a pikkelyeket, amik eltűntével elkezdett nevetni, ugyanis rácsos maradt a bőröm. Megpirultam és ahol a festék fedett, ott fehér maradtam. XD Egész kis ellátást kaptam Timitől, lefújta a bőrömet Pantenollal, meg a ragasztások helyére hámosítót kaptam, mivel lejött egy pár réteg a bőrömből, akadt, ahova beleégett a pillanatragasztó. XD Ettől függetlenül nagyon élveztem a napot, este meg nagyokat röhögtünk a kialakult helyzeten. Muszáj derűvel felfogni, különben a sírba tesz néhány dolog. Isteni vacsorát csinált, azalatt beszélgettünk, majd kaja után ő is megfürdött, lefeküdtünk aludni, de még órákig dumáltunk, egészen negyed négyig, amikor is győzött a fáradtság felettünk. Sokáig aludtunk, majdnem dél volt, úgyhogy a vacsi maradékát ettük meg, aztán fagylaltoztunk. Jól éreztem magam.
Itthon totál punnyadt voltam, lehet, hogy nap közben el is aludtam, nem emlékszem rá, igazából ha nem volt konkrét történés, kiment minden a fejemből a fáradtság miatt. Éjszaka beszélgettünk Benével, annak is három után lett vége, szóval nem voltam épp fitt, mikor Anyával találkoztam a Nyugati előtt. XD Meghívott egy gyrosra, s míg tömtem a fejem, sétáltunk. Nem voltam épp a helyzet magaslatán megint a közlekedés szempontjából, fel kellett hívnom Krisztát, hogy hol is van a fürdő, ami miatt jól kiröhögött. XD Meg is értem, de nem tehetek róla, hogy közlekedési és tájolási analfabéta vagyok. Remélem, Anya azért annyira nem volt rám mérges, mivel utána átmentünk a Margit hídon, s elsétáltunk a fürdő épületéig. Utána már olajozottan működött minden, a benti mászkálás jobban ment, Anya meg sokat kuncogott rajta, hogy olyan az épület, mint egy ementáli sajt. =D Kicsit tényleg olyan, de poénos szerintem és mindenhonnan mindenhova el lehet így jutni legalább. Nagyjából azt a menettervet követtük, amit Krisztával is csináltunk, a délelőttöt az élménymedencében töltöttük, masszíroztattuk magunkat a buborékokkal, beszélgettünk, úsztunk egy keveset, aztán mivel Anya nagyon szeretett volna szaunázni, úgy vettünk belépőt, hogy majd mehessünk. Kettőkor kezdődött egy szaunaszeánsz, ezért előre odamentünk. Na az egy nagyon mókás eset volt, ugyanis odaértünk a beléptetőhöz és egy középkorú fickó meztelen hátsója fogadott minket. XD Elfordultunk és nevettünk, de az emberünk nem mutatkozott szégyenlősnek, kiderült, hogy ő lesz az aromaszauna kalauza, amúgy nagyon jófej fickó. Becsekkoltunk, aztán közölte velünk, hogy le kéne vetkőznünk és adott egy fehér lepedőt, amibe be kellett csavarnunk magunkat. Hát nem egészen erre számítottunk, de elvonultunk és megtettük, méghozzá azt is kábé végigröhögve. Egy fiúval hárman ültünk be végül a szaunakabinba, remek hangulat és élmény volt. A vezető lökte ránk a meleget, finom levendulás illatot csinált, engedett be azért friss levegőt is, közben végig nyomta a szöveget. Kaptunk egy joghurtos, szőlőkivonattal megspékelt kenegetőt, amit a bőrünkbe kellett masszírozni. Na azzal én puhára lettem főzve, a joghurtos cuccok a gyengéim, de úgy mindenben, fagyiban, krémben, tusfürdőben, süteményben, ... *,* Remek volt a szaunázás, még sokáig beszélgettünk a pasival is, meglátogattuk a jégkunyhót, ami feelinges volt, nem is volt annyira durva, mint elképzeltem, bár egy percnél biztos nem töltöttem bent több időt. Utána a gőzkabinban is ültünk egy darabig Anyával, végül meglógattuk a lábunkat a jeges merülőben. Azzal sem volt gond, hogy mennyit pihentünk, jó másfél órát eltöltöttünk a gyógyfürdő ezen részlegén. Végig remekül szórakoztunk, jól éreztük magunkat, felfrissültünk, megszépültünk, méregtelenítettünk, amit kell. =D
Ezután visszarángattuk magunkra a fürdőruhánk és elmentünk enni. Sült combot ettünk, Anya petrezselymes krumplival, én rizzsel. Szép volt a tálalás, ízletes volt a kaja. Végül tányért cseréltünk, Anyu evett egy kis borsót még, mivel én azért annyira nem rajongom, én bekapkodtam az ő maradék krumpliját. Sziesztának ott ücsörögtünk egy-egy sör mellett és beszélgettünk. Végre ihattam feketeribizlis sört... ^^ Csak ezek után vetettük bele magunkat a termál vizekbe, miután még egyszer megpezsegtettük a testünket az élménymedencében. Hosszasan beszélgettünk, majd összeszedtük magunkat és elhagytuk a fürdőt. Én bátran ajánlom a Lukács gyógyfürdőt, az alkalmazottak segítőkészek, a hely kulturált, tiszta, fiatalok és idősebbek is remekül érezhetik magukat, szerintem nem drága, jó áron étkezhettünk is, még meg is lepődtünk rajta, nekünk minden igénynek megfelelt Anyuval és Krisztával is.
A napot süteményezéssel zártuk, aztán Anya velem jött a trolin. Itthon kifeküdtem a fáradtságtól és még most sem igazán találtam magamra. XD
Pénteken hazajöttem, intéztük a cp-s dolgokat, igazából nem sokra emlékszem a napból, csak arra, hogy másnap hatkor keltünk nem valami sok alvás után. XD Első eszembe jutott mondat: Úristen, ölni tudnék még fél óráért...! Persze helyette felkeltem és öltözködni, parókát rakni, sminkelni kezdtem, amit aztán a műhelyben fejeztem be. Dasco vitt át minket kocsival, de a biztonsági őr akkora paraszt volt, hogy ekét kellett volna adni a kezébe, ahogy közölte, hogy ha nincs karszalagunk, nem mehetünk be, az meg persze nem volt, honnan is lett volna. Na mindegy, kisebb fennakadás és mérgelődés után megérkezett Rajmond is, akiről megállapítottuk, hogy nem a vezetés skillre rakta a talent pontjait. Elszórakoztuk azt a pár percet, míg kifutott Zöld a karszalagokkal, utána elkezdődött a hepaj. Rajtam még el kellett intézni néhány dolgot, többek közt rám ragasztani a kígyókat, meg ilyen apróságok, végül az Alkimista Labor pultjánál gyűltünk lényegében össze. Jött Enikő, átvettem tőle a tortát, megbeszéltük a menettervet, némi macera után megkapták Timivel a jegyeiket, végül magammal csaltam őket az öltözőmbe, hogy megköszöntsük Timit. Szerintem viccesre sikerült úgy az egész, a málnadíszes túrótorta isteni volt, két szeletet is betoltam, meg a kettő közt néhány melegszendvicset, mert rég ettem utoljára. A maradékot szétosztottuk, aminek a srácok nagyon örültek. Sokan voltunk, végre láttam Milánkát és bemutathattam Timinek is. Imádom azt a kölyköt! =D Rengeteget sétáltunk, fotózkodtam, megnéztük a cosplayeseket, beszélgettem egy csomó ismerőssel, ujjongtam a táncos amv-k és a para para alatt, de beállni egyikbe sem akartam, mert utólag rájöttem, hogy egy bugyiban nem égetem magam. XD Mindenesetre megint lehetett volna egy komplett tanulmányt csinálni a színpadon ugráló fiatalságról, meg mindent megbeszéltünk a para parával kapcsolatban. XD A Cont kicsit viharosan zártuk, Benével összevesztünk.
Timihez mentünk, hiszen elég rég megbeszéltük, hogy születésnapja alkalmából ott töltöm az estét. Megérkeztünk, én befeküdtem egy kád vízbe, ő nekiállt előkészíteni a vacsit. Beszélgettünk, segített lemosni a hátamról a pikkelyeket, amik eltűntével elkezdett nevetni, ugyanis rácsos maradt a bőröm. Megpirultam és ahol a festék fedett, ott fehér maradtam. XD Egész kis ellátást kaptam Timitől, lefújta a bőrömet Pantenollal, meg a ragasztások helyére hámosítót kaptam, mivel lejött egy pár réteg a bőrömből, akadt, ahova beleégett a pillanatragasztó. XD Ettől függetlenül nagyon élveztem a napot, este meg nagyokat röhögtünk a kialakult helyzeten. Muszáj derűvel felfogni, különben a sírba tesz néhány dolog. Isteni vacsorát csinált, azalatt beszélgettünk, majd kaja után ő is megfürdött, lefeküdtünk aludni, de még órákig dumáltunk, egészen negyed négyig, amikor is győzött a fáradtság felettünk. Sokáig aludtunk, majdnem dél volt, úgyhogy a vacsi maradékát ettük meg, aztán fagylaltoztunk. Jól éreztem magam.
Itthon totál punnyadt voltam, lehet, hogy nap közben el is aludtam, nem emlékszem rá, igazából ha nem volt konkrét történés, kiment minden a fejemből a fáradtság miatt. Éjszaka beszélgettünk Benével, annak is három után lett vége, szóval nem voltam épp fitt, mikor Anyával találkoztam a Nyugati előtt. XD Meghívott egy gyrosra, s míg tömtem a fejem, sétáltunk. Nem voltam épp a helyzet magaslatán megint a közlekedés szempontjából, fel kellett hívnom Krisztát, hogy hol is van a fürdő, ami miatt jól kiröhögött. XD Meg is értem, de nem tehetek róla, hogy közlekedési és tájolási analfabéta vagyok. Remélem, Anya azért annyira nem volt rám mérges, mivel utána átmentünk a Margit hídon, s elsétáltunk a fürdő épületéig. Utána már olajozottan működött minden, a benti mászkálás jobban ment, Anya meg sokat kuncogott rajta, hogy olyan az épület, mint egy ementáli sajt. =D Kicsit tényleg olyan, de poénos szerintem és mindenhonnan mindenhova el lehet így jutni legalább. Nagyjából azt a menettervet követtük, amit Krisztával is csináltunk, a délelőttöt az élménymedencében töltöttük, masszíroztattuk magunkat a buborékokkal, beszélgettünk, úsztunk egy keveset, aztán mivel Anya nagyon szeretett volna szaunázni, úgy vettünk belépőt, hogy majd mehessünk. Kettőkor kezdődött egy szaunaszeánsz, ezért előre odamentünk. Na az egy nagyon mókás eset volt, ugyanis odaértünk a beléptetőhöz és egy középkorú fickó meztelen hátsója fogadott minket. XD Elfordultunk és nevettünk, de az emberünk nem mutatkozott szégyenlősnek, kiderült, hogy ő lesz az aromaszauna kalauza, amúgy nagyon jófej fickó. Becsekkoltunk, aztán közölte velünk, hogy le kéne vetkőznünk és adott egy fehér lepedőt, amibe be kellett csavarnunk magunkat. Hát nem egészen erre számítottunk, de elvonultunk és megtettük, méghozzá azt is kábé végigröhögve. Egy fiúval hárman ültünk be végül a szaunakabinba, remek hangulat és élmény volt. A vezető lökte ránk a meleget, finom levendulás illatot csinált, engedett be azért friss levegőt is, közben végig nyomta a szöveget. Kaptunk egy joghurtos, szőlőkivonattal megspékelt kenegetőt, amit a bőrünkbe kellett masszírozni. Na azzal én puhára lettem főzve, a joghurtos cuccok a gyengéim, de úgy mindenben, fagyiban, krémben, tusfürdőben, süteményben, ... *,* Remek volt a szaunázás, még sokáig beszélgettünk a pasival is, meglátogattuk a jégkunyhót, ami feelinges volt, nem is volt annyira durva, mint elképzeltem, bár egy percnél biztos nem töltöttem bent több időt. Utána a gőzkabinban is ültünk egy darabig Anyával, végül meglógattuk a lábunkat a jeges merülőben. Azzal sem volt gond, hogy mennyit pihentünk, jó másfél órát eltöltöttünk a gyógyfürdő ezen részlegén. Végig remekül szórakoztunk, jól éreztük magunkat, felfrissültünk, megszépültünk, méregtelenítettünk, amit kell. =D
Ezután visszarángattuk magunkra a fürdőruhánk és elmentünk enni. Sült combot ettünk, Anya petrezselymes krumplival, én rizzsel. Szép volt a tálalás, ízletes volt a kaja. Végül tányért cseréltünk, Anyu evett egy kis borsót még, mivel én azért annyira nem rajongom, én bekapkodtam az ő maradék krumpliját. Sziesztának ott ücsörögtünk egy-egy sör mellett és beszélgettünk. Végre ihattam feketeribizlis sört... ^^ Csak ezek után vetettük bele magunkat a termál vizekbe, miután még egyszer megpezsegtettük a testünket az élménymedencében. Hosszasan beszélgettünk, majd összeszedtük magunkat és elhagytuk a fürdőt. Én bátran ajánlom a Lukács gyógyfürdőt, az alkalmazottak segítőkészek, a hely kulturált, tiszta, fiatalok és idősebbek is remekül érezhetik magukat, szerintem nem drága, jó áron étkezhettünk is, még meg is lepődtünk rajta, nekünk minden igénynek megfelelt Anyuval és Krisztával is.
A napot süteményezéssel zártuk, aztán Anya velem jött a trolin. Itthon kifeküdtem a fáradtságtól és még most sem igazán találtam magamra. XD
Élménybeszámolók
Jó ég, rengeteg mindenről akartam blogolni, de valahogy semmikor sem volt hozzá kedvem. ^^;;
A BJD meet Szegeden nagyon jó volt, remekül éreztem magam, végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet. Mókás volt azzal szembesülni, hogy Aijit mennyire nagynak képzeltem el a valósághoz képest és hozzá képest Isaot mennyire kicsinek, végre megszeretgethettem Harut is, no meg nem utolsó sorban a nevekhez arcok kapcsolódtak. Mármint... Na mindegy. XD Erősödött bennem a vágy, hogy nagy méretű babám legyen, elgondolkodtam néhány témán, ami felmerült aznap, s végül Kumikoval maradtunk egy darabig beszélgetni. Jólelkű lány, a buszmegállóban vártuk meg vele, míg az ég ránk ott egy adag esőt, végül elbúcsúztunk tőle és mentünk haza Benével, mert fájt a háta. Másnap összefutottunk vele a városban, várt egy barátnőjére, s míg meg nem érkezett, csevegtünk, utána négyen kétfelé mentünk. =) Most nem gondoltam meg magam, vettem sárgadinnyét és rájöttem, be bírok burkolni egy teljeset együltő helyemben. XD Nagyon vicces volt, pláne, hogy rajtam kívül csak Feri bácsi szereti, ő meg két szelettel beérte. Amint még nagyon jót nevettem magammal kapcsolatban, az a méterárú boltban történt. Elméláztam, de annyira, hogy azt sem tudom, min gondolkodtam vagy hogy jutott el a tudatomig, hogy a kezemben tartott könyv kicsúszik a mancsomból, de a levegőben elkaptam. Az eladó lány olyat nézett, én meg nevettem és inkább megkértem Benét, hogy tegye be a szatyorba a könyvemet, mielőtt ön- és közveszélyessé válnék vele. XD
Szuper volt szegedelni, megnyugodtam teljesen ott. Sokat sétáltunk és beszélgettünk Benével, én elolvastam újra a Pirszinget a kígyónak című könyvet, amit mint rájöttem, két éve vettem Szegeden és ott is olvastam el először. A főhős nem valami szimpatikus, a világ, ami körülötte van, annyira sivár, komor és eszement, hogy az szinte már hihetetlen, Ama egy színfolt, Shiba pedig lenyűgöző a maga brutalitásával. Nem szeretem a magyarra átírást, szerintem a japán nyelv sokkal egyértelműbben olvasható, mint mondjuk az angol, ezért a nevek átírása bagatellé teszi a sztorikat (vegyük csak példának az Angyalok menedékét, melyben Sarah Szara lett... amint ezt megláttam, letettem). Nos... Shiba megihletett hajdanán, így született meg Tatsuki, akit imádunk. ^^ Annyira jó visszaolvasni a kezdeti Tatsukit... Ahogy teszem fel a blogra a sztorit, mindig alig várok egy-egy részt. Hihetetlen, hogy lassan két éves a Kettőből egy és az is, hogy mennyire sokat megírtunk a csajokkal.
Olvastam még a Fiúk melegítőbent is, utolsó este hazafele sétálgatva el is meséltem Benének. Mondta, hogy ő nem olvasná el, de így, hogy elmesélem, jó. Amin jókat vigyorogtam, hogy szegény nagyi azt hiheti, útban van a dédunoka, mivel Bene kishúgával hárman csomó ideig azt beszélgettük, kinek milyen név tetszik, amit a gyerekének is adna akár. XD Megismertük a húga fiúját is, aki tök jófej, úgy indított nálam, hogy remélte, hogy valami ilyesmibe jövök, merthogy a barátnője sokat mesélt neki rólunk Benével, s persze kérte, hogy mutassunk képeket, milyen ruháim vannak. =)
Végre kaptam olyan szemüveget így két év után, amiben nem nézek ki totál idiótaként, láttam olyan tasikat, amiket szívesen a magaménak tudnék és ezzel egyidőben rájöttem, hogy a Kukumalut akár a kedvenc márkáim közé vehetném, mert nagyon sok táskája van, ami nálam KELL! kategóriás. =D Na majd utánajárok a termékeinek. ^^ Cipőt nem láttam, ami tetszene, mostanában egy csomó annyira otromba...
A filmes buli nagyon tuti volt, út közben találkoztunk Kishivel és Aidával, hogy együtt érkezzünk IchiGohoz. Új konyhát csinálnak épp ott, de nem zavart minket, beköltöztünk a szobába és megnézzük két nagy kedvencemet, a Vörös sárkányt és a Bárányok hallgatnakot. Megbeszéltük, hogy legközelebb a Hannibal és a Hannibal ébredése lesz műsoron, mert a csajok teljesen odavoltak, főleg a Vörös sárkányért, Edward Nortonért és Ralph Finnesért. ^^ Van mire büszkének lenniük a színészeknek, ez tény... =D Később befutott Démon is, jókat nevettünk, én nagyon bírom a humorát, s mivel sikerült valahogy kitörölniük IchiGo telefonjáról Gergő képét, befotózta Démont, ezért azon röhögtünk, mit fog szólni Gergő, ha meglátja, meg IchiGo és Démon azon az állásponton voltak, hogy ez az új háttérkép emlékeztetni fogja IchiGot, hogy minél előbb új fotót készítsen a Gergőről. =D Ez is egy megoldás. =D
Szerdán jól elbújtam, csak este merészkedtem ki itthonról, addig telefonon, sms-ben, fb-n, mailen kaptam a köszöntéseket. Este a fiúk kuglóf-csillagszóró kombóval rukkoltak elő. =D Másnap lemondtam a találkozót Sasával, mivel megbeszéltük Agyarral, hogy szerepjátékot tart, én pedig nagyon szeretem, mikor ő KM-kedik, azonban Shadowrunt mesélt, méghozzá egy hajó megkeresését, elfoglalását és elszállítását, amit kicsit sem élveztem. Egy főleg természeti képességekkel bíró utcai mágust hoztam, volt egy idióta füves sámán még a partiban, egy titkosügynök és két rugó. A négy fiú nagyon élvezte a mesét, én meg majdnem sírva fakadtam, úgy kullogtam haza, aztán beszéltem Imivel és Barbival fb-n. Túltettem magam az egészen, mondtam is Agyarnak, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj, fontosabb, hogy a srácok jól érezzék magukat, de azért bántott, hogy lemondtam egy várt programot emiatt. Egyébként meg Agyar kinyírta a karimat, közölte, hogy hát akkor most a többiek azt látták, hogy becsuktad a szemeid, majd a füledből és az orrodból elkezdett dőlni a vér, összeestél és meghaltál, velem meg közölte, hogy az asztrális síkon harcoltam és meghaltam. XD Másnap pótoltuk a lemondott programot, elmentünk Sasával megnézni a margitszigeti szökőkutat. Nagyon ajánlom, egyszerűen fantasztikus! Kilenctől egy fél órás fényes-zenés program megy minden nap, amit legalább egyszer érdemes látni. =)
Másnap jött Dani, akit már nagyon vártunk. Vett botsáskákat, hozott nekünk csokit és nekem gumicukrot, meg Bene kapott egy dínót, én meg egy nagyon cuki fülbevalót, amit csak azért vettem le, mert aludni nem lehet benne, ilyen lifegős. A korábbi képeimen látszik, halványsárga pillangós és totál szerelmes vagyok belé. =D Üdvözölte Dani az állatkákat is, voltunk császkálni a városban, este pedig kivittük a szökőkúthoz. Szegény srácot éjszaka megrugdostam és még rá is feküdtem alvás közben, Bene meg befogta a száját, hogy ne horkoljon, vasárnap reggel ezen dőltünk a röhögéstől. Meg találkoztunk Dani barátosnéjával és annak barátjával, együtt töltöttük a nap nagy részét, beszélgettünk, sétáltunk, szóval jó volt.
A BJD meet Szegeden nagyon jó volt, remekül éreztem magam, végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet. Mókás volt azzal szembesülni, hogy Aijit mennyire nagynak képzeltem el a valósághoz képest és hozzá képest Isaot mennyire kicsinek, végre megszeretgethettem Harut is, no meg nem utolsó sorban a nevekhez arcok kapcsolódtak. Mármint... Na mindegy. XD Erősödött bennem a vágy, hogy nagy méretű babám legyen, elgondolkodtam néhány témán, ami felmerült aznap, s végül Kumikoval maradtunk egy darabig beszélgetni. Jólelkű lány, a buszmegállóban vártuk meg vele, míg az ég ránk ott egy adag esőt, végül elbúcsúztunk tőle és mentünk haza Benével, mert fájt a háta. Másnap összefutottunk vele a városban, várt egy barátnőjére, s míg meg nem érkezett, csevegtünk, utána négyen kétfelé mentünk. =) Most nem gondoltam meg magam, vettem sárgadinnyét és rájöttem, be bírok burkolni egy teljeset együltő helyemben. XD Nagyon vicces volt, pláne, hogy rajtam kívül csak Feri bácsi szereti, ő meg két szelettel beérte. Amint még nagyon jót nevettem magammal kapcsolatban, az a méterárú boltban történt. Elméláztam, de annyira, hogy azt sem tudom, min gondolkodtam vagy hogy jutott el a tudatomig, hogy a kezemben tartott könyv kicsúszik a mancsomból, de a levegőben elkaptam. Az eladó lány olyat nézett, én meg nevettem és inkább megkértem Benét, hogy tegye be a szatyorba a könyvemet, mielőtt ön- és közveszélyessé válnék vele. XD
Szuper volt szegedelni, megnyugodtam teljesen ott. Sokat sétáltunk és beszélgettünk Benével, én elolvastam újra a Pirszinget a kígyónak című könyvet, amit mint rájöttem, két éve vettem Szegeden és ott is olvastam el először. A főhős nem valami szimpatikus, a világ, ami körülötte van, annyira sivár, komor és eszement, hogy az szinte már hihetetlen, Ama egy színfolt, Shiba pedig lenyűgöző a maga brutalitásával. Nem szeretem a magyarra átírást, szerintem a japán nyelv sokkal egyértelműbben olvasható, mint mondjuk az angol, ezért a nevek átírása bagatellé teszi a sztorikat (vegyük csak példának az Angyalok menedékét, melyben Sarah Szara lett... amint ezt megláttam, letettem). Nos... Shiba megihletett hajdanán, így született meg Tatsuki, akit imádunk. ^^ Annyira jó visszaolvasni a kezdeti Tatsukit... Ahogy teszem fel a blogra a sztorit, mindig alig várok egy-egy részt. Hihetetlen, hogy lassan két éves a Kettőből egy és az is, hogy mennyire sokat megírtunk a csajokkal.
Olvastam még a Fiúk melegítőbent is, utolsó este hazafele sétálgatva el is meséltem Benének. Mondta, hogy ő nem olvasná el, de így, hogy elmesélem, jó. Amin jókat vigyorogtam, hogy szegény nagyi azt hiheti, útban van a dédunoka, mivel Bene kishúgával hárman csomó ideig azt beszélgettük, kinek milyen név tetszik, amit a gyerekének is adna akár. XD Megismertük a húga fiúját is, aki tök jófej, úgy indított nálam, hogy remélte, hogy valami ilyesmibe jövök, merthogy a barátnője sokat mesélt neki rólunk Benével, s persze kérte, hogy mutassunk képeket, milyen ruháim vannak. =)
Végre kaptam olyan szemüveget így két év után, amiben nem nézek ki totál idiótaként, láttam olyan tasikat, amiket szívesen a magaménak tudnék és ezzel egyidőben rájöttem, hogy a Kukumalut akár a kedvenc márkáim közé vehetném, mert nagyon sok táskája van, ami nálam KELL! kategóriás. =D Na majd utánajárok a termékeinek. ^^ Cipőt nem láttam, ami tetszene, mostanában egy csomó annyira otromba...
A filmes buli nagyon tuti volt, út közben találkoztunk Kishivel és Aidával, hogy együtt érkezzünk IchiGohoz. Új konyhát csinálnak épp ott, de nem zavart minket, beköltöztünk a szobába és megnézzük két nagy kedvencemet, a Vörös sárkányt és a Bárányok hallgatnakot. Megbeszéltük, hogy legközelebb a Hannibal és a Hannibal ébredése lesz műsoron, mert a csajok teljesen odavoltak, főleg a Vörös sárkányért, Edward Nortonért és Ralph Finnesért. ^^ Van mire büszkének lenniük a színészeknek, ez tény... =D Később befutott Démon is, jókat nevettünk, én nagyon bírom a humorát, s mivel sikerült valahogy kitörölniük IchiGo telefonjáról Gergő képét, befotózta Démont, ezért azon röhögtünk, mit fog szólni Gergő, ha meglátja, meg IchiGo és Démon azon az állásponton voltak, hogy ez az új háttérkép emlékeztetni fogja IchiGot, hogy minél előbb új fotót készítsen a Gergőről. =D Ez is egy megoldás. =D
Szerdán jól elbújtam, csak este merészkedtem ki itthonról, addig telefonon, sms-ben, fb-n, mailen kaptam a köszöntéseket. Este a fiúk kuglóf-csillagszóró kombóval rukkoltak elő. =D Másnap lemondtam a találkozót Sasával, mivel megbeszéltük Agyarral, hogy szerepjátékot tart, én pedig nagyon szeretem, mikor ő KM-kedik, azonban Shadowrunt mesélt, méghozzá egy hajó megkeresését, elfoglalását és elszállítását, amit kicsit sem élveztem. Egy főleg természeti képességekkel bíró utcai mágust hoztam, volt egy idióta füves sámán még a partiban, egy titkosügynök és két rugó. A négy fiú nagyon élvezte a mesét, én meg majdnem sírva fakadtam, úgy kullogtam haza, aztán beszéltem Imivel és Barbival fb-n. Túltettem magam az egészen, mondtam is Agyarnak, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj, fontosabb, hogy a srácok jól érezzék magukat, de azért bántott, hogy lemondtam egy várt programot emiatt. Egyébként meg Agyar kinyírta a karimat, közölte, hogy hát akkor most a többiek azt látták, hogy becsuktad a szemeid, majd a füledből és az orrodból elkezdett dőlni a vér, összeestél és meghaltál, velem meg közölte, hogy az asztrális síkon harcoltam és meghaltam. XD Másnap pótoltuk a lemondott programot, elmentünk Sasával megnézni a margitszigeti szökőkutat. Nagyon ajánlom, egyszerűen fantasztikus! Kilenctől egy fél órás fényes-zenés program megy minden nap, amit legalább egyszer érdemes látni. =)
Másnap jött Dani, akit már nagyon vártunk. Vett botsáskákat, hozott nekünk csokit és nekem gumicukrot, meg Bene kapott egy dínót, én meg egy nagyon cuki fülbevalót, amit csak azért vettem le, mert aludni nem lehet benne, ilyen lifegős. A korábbi képeimen látszik, halványsárga pillangós és totál szerelmes vagyok belé. =D Üdvözölte Dani az állatkákat is, voltunk császkálni a városban, este pedig kivittük a szökőkúthoz. Szegény srácot éjszaka megrugdostam és még rá is feküdtem alvás közben, Bene meg befogta a száját, hogy ne horkoljon, vasárnap reggel ezen dőltünk a röhögéstől. Meg találkoztunk Dani barátosnéjával és annak barátjával, együtt töltöttük a nap nagy részét, beszélgettünk, sétáltunk, szóval jó volt.
Ma este xD
Néztünk Kusaminak társat, de nem találtam olyat, amilyet szeretnék, meg Danival egy nagyot sétáltunk a városban.
Menő
Indulunk vissza a fővárosba, hogy részt vegyek IchiGo filmes buliján. =) Bene nagyija sütött nekem sütit, amin nagyon meglepődtem és megörültem.
Szegedelünk
A meet nagyon jól sikerült szerintem, én legalábbis remekül éreztem magam. Végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet, s valahogy mind olyan picinek tűnt, mégis teljesen odavoltam az örömtől és alig várom, hogy nekem is legyen bjd-m.
Végre találtunk nekem napszemcsit, úgyhogy most már télleg madarat lehet velem fogatni. Már csak cipőt szeretnék. n.n
A nap képei
Az asztalunk. ^^ Fincsi volt a szendvics és a mangós tea, a zöldes frappé pedig egyenesen isteni, utóbb bántam, hogy nem azt rendeltem. =)
Kishi extra cuki volt Ruuval. ^^
Parancsoljatok. ^^
A vízesésről csak Nanás képem van, ő pedig nem szeretne nyilvánosságot, így nem osztom meg azt a képet. =)
Bambuszok előtt. ^^
Tadeshi és Blanka lánykája.
(Amennyiben valakinek probléma valamiért, hogy ezt a képet megosztottam, kérem, jelezze!)
Vicces volt így a hajam. =D
Barátozás ezerrel
Csináltam ilyen kérdezős cuccot, mert már gondolkodtam rajta egy ideje, de aztán végül ma jött meg hozzá az ihlet, hogy igen, nekem ilyen kell, kész. =D Szóval van ez is most már. ^^ A linkek közé kitettem, meg gondolkodom, még milyen linkjeimet kellene oda kitenni, s majd szép lassan feltöltöm.
Kipróbáltam pénteken a Rúnamestert. Tök jó, én nagyon élveztem. Hosszú játék, eleinte bonyolultnak tűnik, de aztán rájön az ember, hogy igazából egyszerű. Szórakoztató és sokan lehet vele játszani, kicsit megvan benne a versenyzés, kicsit lehet nyirbálni benne egymást, de segíthető is minden játék. Ma nem volt hozzá kedvem, mert fáradt voltam, ám ha megint leülök a táblához, valószínűleg ismét Tulok mellé ülök, mert a harcrendszerét még nem teljesen értem.
Hű, mik voltak még...? Mivel nincs időérzékem, kicsit el kellett gondolkodnom, mi hogy volt. XD Időnként meg kell kérdeznem Timit, mit csináltam, vissza kell néznem a blogot, meddig írtam le, ilyesmi, mert sajnos vagy nem sajnos az a helyzet, ha nem blogolnék, halvány lilám sem lenne, mivel töltöm az életem, csak ilyen általánosságokban. ^^;;;
Csütörtökön Sasánál voltam honlapmegbeszélésen. Haladgatunk, frankó lesz, már az alapdizájnt ki is találtuk, rakjuk össze a dolgokat, utána ő akar intézkedni. =) Sokat beszélgettünk, előkerültek bensőségesebb témák, megint együtt kajáltunk, heverésztünk. Nem mentem játszani a klubba, inkább vele dumáltam, ránk esteledett, fél 11-kor kikísért a metróhoz, tovább nem tudott bérlet híján, hazajöttem és így Bene is be tudott jönni a lakásba, mivel az okos itthon felejtette a kulcsát. =D Pénteken együtt ebédeltünk Timivel, utána elmentünk a Lehel piacra, hátha találunk magunknak ezt-azt, de nem jött össze, úgyhogy visszamentünk a WestEnd tetejére, ahonnan kis híján elmosott minket az eső. Imádom a nyári vihart, ő viszont szegény fél a villámlástól és dörgéstől. =) Nekem mindig Anya jut eszembe a biai ház eresze alatt állva, ahogy ketten öcsémmel két oldalról közrefogtuk, a vállainkra tette a kezeit, s lelkesedett a viharért, ahogy felvillanyozta őt, ahogy mutogatott. Nagyon nagy hatással volt rám az az emlék. =) Remélem, egyszer Timivel is eljutunk oda, hogy már nem fél, csak gyönyörködik az egészben. Én imádom, engem lenyűgöz ez a természeti jelenség, szerintem egyszerűen fantasztikus. ^^ Miután elállt az eső, kimentünk a tetőtérre, majd miután körülöttünk újra esni kezdett, inkább azt javasoltam, menjünk és vegyünk esernyőt. Benének kellett egy, én meg beleszerettem egybe, úgyhogy vettem magamnak is. Remélem, ezt nem hagyom el. XD Bene ment buritózni Gigivel, mi Timivel tortabeszerző körútra Kriszta születésnapja alkalmából, ugyanis míg mi befutottunk, ő aludt, így simán megléphettünk feltűnés nélkül, hogy meglepetést tudjunk neki okozni. Tortát sajnos nem találtunk, ezért a banda bevett szokása szerint kuglófot kapott. =)
Ma lolimeet volt, amit már jó ideje nagyon vártam. Izgalmas volt, mert nem tudtuk, hova visz minket Nana, meg ma volt a melegfelvonulás is. Pontban kellett találkozni és csodák csodájára nem késtem el, bőven előbb odaértem, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra. =) Hamar össze is gyűltünk, egészen sokan lettünk, majd elsétáltunk a teaházig, ami pazar volt. Csináltam néhány fotót, de a gépem és a telefonom ma nem szeretik egymást, úgyhogy majd később postolok fotókat. =) Nagyon bejött a letisztultság, a rengeteg bambusz és egyéb növény, a kellemes színek és klíma, a belső elrendezés, úgy az egész általában. Voltak új arcok a társaságban, aminek nagyon örültem, Aidával és Sonival sikerült többet beszélgetni, Namirent már neten keresztül kicsit megismertem, nem is most találkoztunk először, noha Aidával sem, de valami olyasmit mondott, hogy úgy gondolta, én nem állnék vele szóba, annyira nem evilági vagyok. Nagyon tevedett, iszonyúan aranyosnak és kedvesnek tartom, lelkes és energikus, alig várom a mihamarabbi találkozót. Rájöttem, hogy Kishi baráti köre abszolút szimpatikus, Tunét és Tadeshit is kedvelem nagyon, Demivel keveset beszéltem, de kedves lány, kiderült, hogy D. Adrival is jóban van, akit úgyszintén megkedveltem, most megismertem Aidát, aki nagyon cuki... ^^
A mai koordigyőztes nálam Tadeshi, a feje búbjától a cipője talpáig teljesen tökéletes volt, de rettentően tetszett Nana is, Giginek a barna színek jól állnak, egészen meglepődtem, hiába tudtam, hogy elkezdett a földies színek felé húzni. Nekem ma szerintem megvolt a 39 érintés, ölelgettük egymást, megtapizták a parókámat, volt fejösszedugás, Tadeshi még a dorombolásért a fülem tövét is megvakargatta, mint egy macskának, mentem bújni Nanához, mikor láttam, hogy csökken a hangulatszintje, IchiGo hátulról megölelt, én meg nyomtam egy puszit a fejére, szóval tök boldog vagyok. ^^ Míg a bemutatkozás folyt, kint leszakadt az ég, félbeszakított minket egy hatalmas dörgés, de mire végeztünk, addigra kitisztult az ég, tudtunk fényképezkedni. Kár lett volna kihagyni, mert télleg remekül nézett ki a hely. =) BJD-k is voltak, Nami négy babát hozott, Blanka is elhozta a lánykáját, Nana Ruut, Gigi két lányát hozta magával, IchiGo hozta Kiarát, s mind körbe voltak rajongva. =) Tetszik, ahogy elkezdtek alakulni a dolgok. ^^
Végignéztük a melegfelvonulást, nem lepődnék meg, ha a kapu mögött ácsorgó "habcsókok"-ról, ahogy talán Gigi nevezett minket, több fotó készült volna, mint a menetben résztvevőkről, de azért remélem, a tévében nem leszünk láthatóak. XD Jó volt beszélgetni, jó volt részt venni a találkozón, látni a régieket, örülni egymásnak. Kicsit elkezdtem megnyílni úgy általánosan, ugyanis a legtöbb parám abból adódik, hogy fegyelmezem magam és igyekszem nem lerántani a titkaimról a leplet, úgyhogy tudatosan elkezdtem lebontani a falakat, amiket a saját védelmemre építettem. Meg akarok két lábon állni úgy, hogy azt mondhassam: igen, ez vagyok én, lehet, hogy nem hibátlan, de a tökéletlenségem tesz tökéletessé, ahogy mindenki mást is. =) Néha kicsit félek, néha kicsit fáj, néha kicsit nehéz, de... csak előre van út. =)
Holnap megyünk Szegedre, mert elhatároztam magam, hogy menni szeretnék BJD meetre, aztán ott leszünk vélhetően keddig, mert aznap ha minden jól megy, IchiGo filmezős csajos napot tart, amire nagyon szeretnék elmenni. Szerdára nem merek semmit tervezni, noha volt egy merész vágyam, de nem vagyok benne biztos, hogy meg is akarom valósítani, azt hiszem, nem az időhöz akarom kötni, hanem egy alkalomhoz, szóval majd meglátom még. Csütörtökön passz, mi lesz, lehet, hogy játék, ha pedig nem, akkor aznap szívesen megnézem, mit akar mutatni Sasa. Ha pedig játszani megyek, akkor lehet, hogy a péntek este az övé, csak tudnom kell, mikor jön a Dani. Majd beszélek vele holnap, ha nem felejtem el felhívni. Hétvégén nálunk lesz, viszont Anyuci előállt egy remek ötlettel, miszerint a születésnapom alkalmából meghív fürdőzni. Nem akarom kihagyni, ám mivel tornyosulnak a programjaim, ügyesen kell sakkoznom, hogy minden beleférjen és senki se érezze kihagyva magát. =) Most jutottam el oda, hogy néha nagyon aggaszt, mi lesz velünk a jövő hónapban így anyagilag, hogy nincs munkám, de tudom azt is, hogy szükségem van arra, hogy tanuljak és feltöltődjek, muszáj valahogy megújulnom és újra kivirulnom, s remek időszaknak érzem a nyarat erre.
Kipróbáltam pénteken a Rúnamestert. Tök jó, én nagyon élveztem. Hosszú játék, eleinte bonyolultnak tűnik, de aztán rájön az ember, hogy igazából egyszerű. Szórakoztató és sokan lehet vele játszani, kicsit megvan benne a versenyzés, kicsit lehet nyirbálni benne egymást, de segíthető is minden játék. Ma nem volt hozzá kedvem, mert fáradt voltam, ám ha megint leülök a táblához, valószínűleg ismét Tulok mellé ülök, mert a harcrendszerét még nem teljesen értem.
Hű, mik voltak még...? Mivel nincs időérzékem, kicsit el kellett gondolkodnom, mi hogy volt. XD Időnként meg kell kérdeznem Timit, mit csináltam, vissza kell néznem a blogot, meddig írtam le, ilyesmi, mert sajnos vagy nem sajnos az a helyzet, ha nem blogolnék, halvány lilám sem lenne, mivel töltöm az életem, csak ilyen általánosságokban. ^^;;;
Csütörtökön Sasánál voltam honlapmegbeszélésen. Haladgatunk, frankó lesz, már az alapdizájnt ki is találtuk, rakjuk össze a dolgokat, utána ő akar intézkedni. =) Sokat beszélgettünk, előkerültek bensőségesebb témák, megint együtt kajáltunk, heverésztünk. Nem mentem játszani a klubba, inkább vele dumáltam, ránk esteledett, fél 11-kor kikísért a metróhoz, tovább nem tudott bérlet híján, hazajöttem és így Bene is be tudott jönni a lakásba, mivel az okos itthon felejtette a kulcsát. =D Pénteken együtt ebédeltünk Timivel, utána elmentünk a Lehel piacra, hátha találunk magunknak ezt-azt, de nem jött össze, úgyhogy visszamentünk a WestEnd tetejére, ahonnan kis híján elmosott minket az eső. Imádom a nyári vihart, ő viszont szegény fél a villámlástól és dörgéstől. =) Nekem mindig Anya jut eszembe a biai ház eresze alatt állva, ahogy ketten öcsémmel két oldalról közrefogtuk, a vállainkra tette a kezeit, s lelkesedett a viharért, ahogy felvillanyozta őt, ahogy mutogatott. Nagyon nagy hatással volt rám az az emlék. =) Remélem, egyszer Timivel is eljutunk oda, hogy már nem fél, csak gyönyörködik az egészben. Én imádom, engem lenyűgöz ez a természeti jelenség, szerintem egyszerűen fantasztikus. ^^ Miután elállt az eső, kimentünk a tetőtérre, majd miután körülöttünk újra esni kezdett, inkább azt javasoltam, menjünk és vegyünk esernyőt. Benének kellett egy, én meg beleszerettem egybe, úgyhogy vettem magamnak is. Remélem, ezt nem hagyom el. XD Bene ment buritózni Gigivel, mi Timivel tortabeszerző körútra Kriszta születésnapja alkalmából, ugyanis míg mi befutottunk, ő aludt, így simán megléphettünk feltűnés nélkül, hogy meglepetést tudjunk neki okozni. Tortát sajnos nem találtunk, ezért a banda bevett szokása szerint kuglófot kapott. =)
Ma lolimeet volt, amit már jó ideje nagyon vártam. Izgalmas volt, mert nem tudtuk, hova visz minket Nana, meg ma volt a melegfelvonulás is. Pontban kellett találkozni és csodák csodájára nem késtem el, bőven előbb odaértem, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra. =) Hamar össze is gyűltünk, egészen sokan lettünk, majd elsétáltunk a teaházig, ami pazar volt. Csináltam néhány fotót, de a gépem és a telefonom ma nem szeretik egymást, úgyhogy majd később postolok fotókat. =) Nagyon bejött a letisztultság, a rengeteg bambusz és egyéb növény, a kellemes színek és klíma, a belső elrendezés, úgy az egész általában. Voltak új arcok a társaságban, aminek nagyon örültem, Aidával és Sonival sikerült többet beszélgetni, Namirent már neten keresztül kicsit megismertem, nem is most találkoztunk először, noha Aidával sem, de valami olyasmit mondott, hogy úgy gondolta, én nem állnék vele szóba, annyira nem evilági vagyok. Nagyon tevedett, iszonyúan aranyosnak és kedvesnek tartom, lelkes és energikus, alig várom a mihamarabbi találkozót. Rájöttem, hogy Kishi baráti köre abszolút szimpatikus, Tunét és Tadeshit is kedvelem nagyon, Demivel keveset beszéltem, de kedves lány, kiderült, hogy D. Adrival is jóban van, akit úgyszintén megkedveltem, most megismertem Aidát, aki nagyon cuki... ^^
A mai koordigyőztes nálam Tadeshi, a feje búbjától a cipője talpáig teljesen tökéletes volt, de rettentően tetszett Nana is, Giginek a barna színek jól állnak, egészen meglepődtem, hiába tudtam, hogy elkezdett a földies színek felé húzni. Nekem ma szerintem megvolt a 39 érintés, ölelgettük egymást, megtapizták a parókámat, volt fejösszedugás, Tadeshi még a dorombolásért a fülem tövét is megvakargatta, mint egy macskának, mentem bújni Nanához, mikor láttam, hogy csökken a hangulatszintje, IchiGo hátulról megölelt, én meg nyomtam egy puszit a fejére, szóval tök boldog vagyok. ^^ Míg a bemutatkozás folyt, kint leszakadt az ég, félbeszakított minket egy hatalmas dörgés, de mire végeztünk, addigra kitisztult az ég, tudtunk fényképezkedni. Kár lett volna kihagyni, mert télleg remekül nézett ki a hely. =) BJD-k is voltak, Nami négy babát hozott, Blanka is elhozta a lánykáját, Nana Ruut, Gigi két lányát hozta magával, IchiGo hozta Kiarát, s mind körbe voltak rajongva. =) Tetszik, ahogy elkezdtek alakulni a dolgok. ^^
Végignéztük a melegfelvonulást, nem lepődnék meg, ha a kapu mögött ácsorgó "habcsókok"-ról, ahogy talán Gigi nevezett minket, több fotó készült volna, mint a menetben résztvevőkről, de azért remélem, a tévében nem leszünk láthatóak. XD Jó volt beszélgetni, jó volt részt venni a találkozón, látni a régieket, örülni egymásnak. Kicsit elkezdtem megnyílni úgy általánosan, ugyanis a legtöbb parám abból adódik, hogy fegyelmezem magam és igyekszem nem lerántani a titkaimról a leplet, úgyhogy tudatosan elkezdtem lebontani a falakat, amiket a saját védelmemre építettem. Meg akarok két lábon állni úgy, hogy azt mondhassam: igen, ez vagyok én, lehet, hogy nem hibátlan, de a tökéletlenségem tesz tökéletessé, ahogy mindenki mást is. =) Néha kicsit félek, néha kicsit fáj, néha kicsit nehéz, de... csak előre van út. =)
Holnap megyünk Szegedre, mert elhatároztam magam, hogy menni szeretnék BJD meetre, aztán ott leszünk vélhetően keddig, mert aznap ha minden jól megy, IchiGo filmezős csajos napot tart, amire nagyon szeretnék elmenni. Szerdára nem merek semmit tervezni, noha volt egy merész vágyam, de nem vagyok benne biztos, hogy meg is akarom valósítani, azt hiszem, nem az időhöz akarom kötni, hanem egy alkalomhoz, szóval majd meglátom még. Csütörtökön passz, mi lesz, lehet, hogy játék, ha pedig nem, akkor aznap szívesen megnézem, mit akar mutatni Sasa. Ha pedig játszani megyek, akkor lehet, hogy a péntek este az övé, csak tudnom kell, mikor jön a Dani. Majd beszélek vele holnap, ha nem felejtem el felhívni. Hétvégén nálunk lesz, viszont Anyuci előállt egy remek ötlettel, miszerint a születésnapom alkalmából meghív fürdőzni. Nem akarom kihagyni, ám mivel tornyosulnak a programjaim, ügyesen kell sakkoznom, hogy minden beleférjen és senki se érezze kihagyva magát. =) Most jutottam el oda, hogy néha nagyon aggaszt, mi lesz velünk a jövő hónapban így anyagilag, hogy nincs munkám, de tudom azt is, hogy szükségem van arra, hogy tanuljak és feltöltődjek, muszáj valahogy megújulnom és újra kivirulnom, s remek időszaknak érzem a nyarat erre.
Gyors értékelés
Megnéztem a második részt. Ez már inkább thriller, mintsem horror, előre tudja az ember, mi fog történni, ráadásul az első részben feltett kérdésekre nem adott választ, ami kifejezetten nem tetszik, ahogy a film vége sem. Nincs másfél óra, s bár jól van felépítve, meg minden, az első rész után elég gyengének ítélem, nem annyira összetett a sztori sem, kevésbé ijesztő, kevésbé hátborzongató, egy kicsit inkább undorító. A jelenetek jól vannak alapvetően felépítve, de ahhoz képest, amire felkészültem... Talán az alkotó nem tudta megválaszolni a kérdését, vagy csak én komplikálom túl a feltett kérdést, de akkor is bennem motoszkál: mi lett a zsaruval, akit az első részben elnyelt a tükör? Mi van a tükörben? Na mindegy, azért nem volt rossz. =)
Műsoron van a Kill Bill 1 és 2, meg a QaFot akarom újra elkezdeni és most már végig is nézni. =) Sango hajdanán elmesélte, de látva sokkal hatásosabb, mert vicces volt, mikor Edina előkapott egy részt a harmadik évadból, hogy az mennyire emlékezetes volt neki és mennyire király volt az a szám a háttérben, én meg csak mosolyogtam rá, hogy aha, tök jól festhet télleg, meg kell néznem. XD
Most inkább egy kis Junjou Romantica mangával fogom zárni az estét, újabb két kötetet találtam lefordítva magyarra és bár a hangulata eltér az animéétől, erősebb, durvább, a rajzolása nem annyira szép, mégis szeretem. =) A mangában szépen kijönnek a karakterek, jobban kibontakoznak, bár Hirokit egy hisztis faroknak tartom, holott ő a kedvencem az animében, ettől még szerethető. =) A mangában talán Yoh a kedvencem. =)
Műsoron van a Kill Bill 1 és 2, meg a QaFot akarom újra elkezdeni és most már végig is nézni. =) Sango hajdanán elmesélte, de látva sokkal hatásosabb, mert vicces volt, mikor Edina előkapott egy részt a harmadik évadból, hogy az mennyire emlékezetes volt neki és mennyire király volt az a szám a háttérben, én meg csak mosolyogtam rá, hogy aha, tök jól festhet télleg, meg kell néznem. XD
Most inkább egy kis Junjou Romantica mangával fogom zárni az estét, újabb két kötetet találtam lefordítva magyarra és bár a hangulata eltér az animéétől, erősebb, durvább, a rajzolása nem annyira szép, mégis szeretem. =) A mangában szépen kijönnek a karakterek, jobban kibontakoznak, bár Hirokit egy hisztis faroknak tartom, holott ő a kedvencem az animében, ettől még szerethető. =) A mangában talán Yoh a kedvencem. =)
Hit és félelem, no meg a fejlődés
Túléltem. Megnéztem a Mirrorst. Már tudom, miért utáltam. =) Zseniális egy kicsit, lenyűgöz. Végre megértettem a sztorit, nem ragadtak el az érzelmeim, a szörnyűségek, amiket levetítettek, úgyhogy aki nem akar sem spoilert, sem horrort olvasni, lehet, hogy jobb, ha nem folytatja a mostani bejegyzésem. Bár igyekszem azért nem mindent ellőni és szétoffolni a blogomat. XD Igaz, ha jobban belegondolok, az elmúlt néhány hónapban megszaporodtak a filmes élményeim... =)
Szóval a film alapgondolata, hogy született egyszer régen egy gyerek, akiben démon lakozott. Ezt egy pszichiáter téves elképzelése folytán egy kezeléskúra alatt a tükörbe zárták, s a démon addig lelkeket gyűjt, míg vissza nem kerül a néhai kislány testébe. Ez az alap... Kurvajó, nekem az ilyenek bejönnek. Persze ezt csak a film utolsó szekvenciáiban tudjuk meg, addig a hullákat, a halált látjuk a tükrökben, féltjük a karaktereket, a jelenben megy a történet, s a régmúlt ügyei fokozatosan kerülnek elő. Igen, most már forgatókönyvírói szemmel is néztem a sztorit, a megvalósítást. Amikor először láttam ezt a horrort, azért rémített halálra, mert el tudtam hinni. Mert mindigis úgy hittem, a tükrök átjárók. Hogy hova vezetnek, nem tudom, de mindig úgy gondoltam, abból ki lehet lépni és bele lehet menni. Félni nem féltem tőlük, csak miután láttam ezt a filmet, aztán elmúlt, még amikor kiderült, hogy nem oké, hogy két szembe fordított tükör van a lakásban, sem féltem igazán, bár ehhez hozzátartozik, hogy hiszem, a lakás megvéd engem, itt teljes mértékben biztonságban érzem magam. Ahogy meséltem Timinek, felmerült bennem egy magvas gondolat. Ismerek egy-egy olyan embert, főként lányokat, akik nem félnek a horrortól. Semelyiktől és semmilyentől. Van egy barátném, akivel voltunk interaktív horrorszínházban, s míg mindenki más végigfélte és -sikoltozta az egészet, s rohadtul élveztük is valahol, addig ő meg se rezzent, a másik csaj azon volt kiakadva, hogy egyetlen egyszer nem rándult össze, pedig végig fogta a kezét. Kicsit megértettem és átéreztem, miért jó horrort csinálni, mi értelme és miért szeretik az emberek az extrémsportokat... Van benne valami... ahogy összeszorul belül minden, de mégis valahogy egy kicsit eufórikus..
Timi válaszolt egy nagyon jót, mikor azt írtam neki, hogy nem értem, mitől van több abban az emberben, vagy mi hiányzik abból az emberből, aki nem fél a horrortól: "a hit Lia, ilyen egyszerű, ha nem hiszel egy kicsit sem abban, amit látsz, akkor nem fogsz tőle megijedni, ha csak a szikrája is megvan benned, hogy nem is teljesen így, de ez igaz is lehet, akkor onnantól kezdve jön a félelem". És valóban... mindig attól félünk, amiről elhisszük, hogy akár igaz is lehet... De ez csak ráerősített az alapkérdésemre: akik nem félnek, a hit teljes hiányában vannak, vagy hisznek valami olyanban, amely elűzi a félelmet? És az a szörnyű, hogy én az utóbbit keresem, s ma meg is találtam a "lakás megvéd, itt nem eshet semmi bajom"-ban, de nem látom, hogy azok, akiket ismerek és nem félnek, megtalálták volna a kapaszkodót.
Mostanság van kedvem filmet nézni, sőt, sok olyan filmet akarok megnézni, amik úgynevezett alapművek. Heti rendszerességgel találkozom Edinával és szinte mindig előkerül valami filmes téma. Legutóbb két órát simán eltraccsoltunk és angoloztunk is, s rengeteg filmet vettünk lencsevégre, az pedig elég ramaty érzés, hogy tudnod kéne, miről van szó, de nem tudod. Jó, idősebb egy kicsit nálam, sokat tapasztalt, élt, próbált, látott, amit én nem, de azt is érzem, hogy azokat a dolgokat én is láthattam, tapasztalhattam, megélhettem és kipróbálhattam volna. Vagyis egy részüket mindenképp. De volt, amihez nyuszi voltam, volt, ami nem is érdekelt, azonban ha jó író akarok lenni és komolyan akarom venni filmes vágyaimat is, akkor bizony el kell mélyednem a nagy durranásokban, meg kell néznem néhány alapfilmet, amit bármelyik filmes társaságban mozgó személy ismer, nem beszélve arról, hogy érzésekről már tudok írni, emberi karaktereket már tudok teremteni, de látványt még nem tudok szövegben olyan jól megjeleníteni. Még látnom kell... sokat és sokfélét.
Most pedig ugrok bele a Mirrors 2-be. Tegnap megnéztem a Tetovált lány 3. részét, s nagyon tetszett, tényleg remek volt. =) Természetesen csak a svéd verziót ajánlom, az ütős, a főhősnőt alakító csaj nekem nagyon passzol a karakterhez, szval nekem kerek az egész. =)
Szóval a film alapgondolata, hogy született egyszer régen egy gyerek, akiben démon lakozott. Ezt egy pszichiáter téves elképzelése folytán egy kezeléskúra alatt a tükörbe zárták, s a démon addig lelkeket gyűjt, míg vissza nem kerül a néhai kislány testébe. Ez az alap... Kurvajó, nekem az ilyenek bejönnek. Persze ezt csak a film utolsó szekvenciáiban tudjuk meg, addig a hullákat, a halált látjuk a tükrökben, féltjük a karaktereket, a jelenben megy a történet, s a régmúlt ügyei fokozatosan kerülnek elő. Igen, most már forgatókönyvírói szemmel is néztem a sztorit, a megvalósítást. Amikor először láttam ezt a horrort, azért rémített halálra, mert el tudtam hinni. Mert mindigis úgy hittem, a tükrök átjárók. Hogy hova vezetnek, nem tudom, de mindig úgy gondoltam, abból ki lehet lépni és bele lehet menni. Félni nem féltem tőlük, csak miután láttam ezt a filmet, aztán elmúlt, még amikor kiderült, hogy nem oké, hogy két szembe fordított tükör van a lakásban, sem féltem igazán, bár ehhez hozzátartozik, hogy hiszem, a lakás megvéd engem, itt teljes mértékben biztonságban érzem magam. Ahogy meséltem Timinek, felmerült bennem egy magvas gondolat. Ismerek egy-egy olyan embert, főként lányokat, akik nem félnek a horrortól. Semelyiktől és semmilyentől. Van egy barátném, akivel voltunk interaktív horrorszínházban, s míg mindenki más végigfélte és -sikoltozta az egészet, s rohadtul élveztük is valahol, addig ő meg se rezzent, a másik csaj azon volt kiakadva, hogy egyetlen egyszer nem rándult össze, pedig végig fogta a kezét. Kicsit megértettem és átéreztem, miért jó horrort csinálni, mi értelme és miért szeretik az emberek az extrémsportokat... Van benne valami... ahogy összeszorul belül minden, de mégis valahogy egy kicsit eufórikus..
Timi válaszolt egy nagyon jót, mikor azt írtam neki, hogy nem értem, mitől van több abban az emberben, vagy mi hiányzik abból az emberből, aki nem fél a horrortól: "a hit Lia, ilyen egyszerű, ha nem hiszel egy kicsit sem abban, amit látsz, akkor nem fogsz tőle megijedni, ha csak a szikrája is megvan benned, hogy nem is teljesen így, de ez igaz is lehet, akkor onnantól kezdve jön a félelem". És valóban... mindig attól félünk, amiről elhisszük, hogy akár igaz is lehet... De ez csak ráerősített az alapkérdésemre: akik nem félnek, a hit teljes hiányában vannak, vagy hisznek valami olyanban, amely elűzi a félelmet? És az a szörnyű, hogy én az utóbbit keresem, s ma meg is találtam a "lakás megvéd, itt nem eshet semmi bajom"-ban, de nem látom, hogy azok, akiket ismerek és nem félnek, megtalálták volna a kapaszkodót.
Mostanság van kedvem filmet nézni, sőt, sok olyan filmet akarok megnézni, amik úgynevezett alapművek. Heti rendszerességgel találkozom Edinával és szinte mindig előkerül valami filmes téma. Legutóbb két órát simán eltraccsoltunk és angoloztunk is, s rengeteg filmet vettünk lencsevégre, az pedig elég ramaty érzés, hogy tudnod kéne, miről van szó, de nem tudod. Jó, idősebb egy kicsit nálam, sokat tapasztalt, élt, próbált, látott, amit én nem, de azt is érzem, hogy azokat a dolgokat én is láthattam, tapasztalhattam, megélhettem és kipróbálhattam volna. Vagyis egy részüket mindenképp. De volt, amihez nyuszi voltam, volt, ami nem is érdekelt, azonban ha jó író akarok lenni és komolyan akarom venni filmes vágyaimat is, akkor bizony el kell mélyednem a nagy durranásokban, meg kell néznem néhány alapfilmet, amit bármelyik filmes társaságban mozgó személy ismer, nem beszélve arról, hogy érzésekről már tudok írni, emberi karaktereket már tudok teremteni, de látványt még nem tudok szövegben olyan jól megjeleníteni. Még látnom kell... sokat és sokfélét.
Most pedig ugrok bele a Mirrors 2-be. Tegnap megnéztem a Tetovált lány 3. részét, s nagyon tetszett, tényleg remek volt. =) Természetesen csak a svéd verziót ajánlom, az ütős, a főhősnőt alakító csaj nekem nagyon passzol a karakterhez, szval nekem kerek az egész. =)
Mindennapi élményeim és csalódásaim
Szombaton Krisztánál voltam, csináltam ott palacsintát, amibe a tölteléket ő készítette el, macskáztam, beszélgettünk, csinált carbonarat, majd elfeküdtünk és cseresznyézés, nassolás közben filmet néztünk. Az első film a Boszorkányvadászok című remek volt, ami nem volt rossz film, megnézve sokkal jobban tetszett, mint mikor Bene mesélt róla és megállapítottam, hogy ez egy hülyeség. XD Méghogy ágakon repülő boszorkányok... Jancsiból János, Juliskából Júlia... De egyszer meg lehet nézni és egészen élvezhető is. =D Utána a Tetovált lányról megtudtam, hogy trilógia, van is belőle második és harmadik rész. A másodiknak rögtön neki is ugrottunk, a harmadikat pedig megkaptam pendrive-on. ^^ Egyelőre nem volt időm megnézni, sose úgy érünk haza. Este fél órára kaptam egy Csiguszt is, akit jól megszeretgettem, Benére meg morci voltam. XD
Vasárnap Pokémon nap volt a klubban, de nem mentem, írtam helyette, este viszont elmentünk Tulok utolsó előtti előadására az idényben. Vicces volt... =D Sajnos nem tudom elmesélni, azt látni kellett volna. XD A bevezető szöveg zseniálisra lett kitalálva. Én őszintén mondom, nem szeretem a hülyeségeket, de az... az még nekem is bejött. =D Bár az a műtős rész... azon behaltam, egyszerre voltam sokkos, elképedt és tudtam volna nagyon röhögni, ha nem taglózott volna le, ami ott ment. XD Valszeg ezt a hatást akarták elérni amúgy. XD Mindenesetre megállapítottuk, hogy az interaktív színház tök feelinges cucc, Tulok pedig miután visszatértünk hozzá a DunaPlázából és átadtuk neki a narancslevét, mint egy Oscart, azt mondta, nem akarja azt a szót hallani hónapokig, hogy UFO. XD
A klubba visszatérve ráírtam Dascora, hogy mizu vele, nagyon eltűnt. Kicsit beszélgettünk, végül elköszönt, én pedig a motoros Zolival beszélgettem, míg a csapat egységesen úgy nem döntött, hogy ideje tábort bontani. =) Másnap délben találkoztunk Krisztáékkal, a srácok mentek a műhelybe, mi pedig csajok a Lukács gyógyfürdőbe. Órákat áztunk, úsztunk, bugyborogtattuk magunkat... *___* Fenséges volt. Én a forró vízben szívesen elüdültem volna, de Krisztának a sérvére nem volt a legjobb, úgyhogy ő átült egy kellemesebb melegbe, én pedig bementem a gőzbe. Hát... nem voltam hosszú létű odabent. XD Jól szórakoztunk, megbeszéltük, hogy havonta simán megéri rászánni, a hely kulturált, vannak is benne, de nincs tumultus, a személyzettel is elégedett voltam, egy fél napot simán el lehet ott tölteni, aztán megéhezik az ember, el tud menni rendesen megfürdeni, hajat mosni, meg is tudja szárítani.
Beugrottunk egy ruhaboltba, próbáltunk, Krisztának jó is lett a piros póló, amit kinézett, nekem egyik ruha se, ami tetszett, de nem bánkódtam, izgatott voltam, mivel Timi és Enikő elhívtak moziba, úgyhogy miután vettünk kínait és be is faltuk a helyen, körbeköszöntünk, én mentem is. =) Ott volt Nóri is, Timi húga, úgyhogy négyen traccsoltuk végig a napot. ^^ A filmen szerintem mi voltunk a leghangosabbak, nem fogtuk vissza magunkat ott a hátsó sorban. XD Amúgy a Gyakornokok című rettenetet néztük meg. X"D Enikő választotta, én nem is tudtam róla semmit, úgyhogy gyanútlanul beültem egy oltári hülyeségre, amin hol azért, mert vicces volt, hol pedig azért röhögtem, mert vicces voltam, ahogy szenvedtem rajta. XD Film után betámadtuk a női mosdót, majd a szökőkutaknál kint találtunk ülőhelyre. Enikő nyomta a szöveget a cikis helyzeteitől a remek meglátásain át egészen Timi lelkének polírozásáig. Többnyire hallgattam. És figyeltem őket. A nap mondata számomra az volt, "Tudod, Timi az ekkora - mutatott körülbelül két centit az ujjaival - virág és az ekkora - mutatott közben úgy fél métert - virág is virág, csak a második egy kicsit nagyobb.". Nagyon odarakta, basszus és nem biztos, hogy jól idéztem, mert akkorát ütött a mondanivalója, hogy mindegy, milyen virág és mekkora vagy, lehetsz boldog, rád talál majd a méh, hogy a pontos szövegre nem is emlékszem, de zseniális volt.
Ahogy néztem a három csajt hátradőlve, valahogy... Nem is tudom. Elkezdtem kicsit kívülállónak érezni magam, ami egyszerre volt teljesen rendben, másfelől legszívesebben utánakaptam volna az egésznek. Néha meg is tettem, aztán megostoroztam a butaságomat, hiszen talán végre elindul mindenki azon az úton, amelyen mennie kell és megtalálja mindenki, amit keres, vége lesz annak, ami bennem van. Ez az egész nagyon elgondolkodtatott, nem is beszéltem igazán a srácokkal, ami utólag megtudtam, hogy kissé aggodalommal töltötte el a többieket. Egyedül sétáltam haza, nem volt kedvem hallgatni a srácokat, úgy tenni, mintha tudnék rájuk figyelni, tele volt a fejem és a lelkem, s arra volt szükségem, hogy viszonylag nagyot sétálva kiszellőztessem őket. Közben felhívtam Sasát, vele meg is osztottam, ami bennem volt, aztán a trolimegállóban találkoztunk Krisztával, Tulokkal, Zölddel és Benével.
Zöld átjött hozzánk, megszabadult a hajától, ami szerintem max csak akkor áll neki jól, ha szemüveg van rajta, de hát mindegy, az ő haja. =) Én a sajátomat még rövidebbre szeretném, ráálltam egy kicsit arra, amilyennek régen mondtam magam és ki akarom teljesíteni, rendbe akarom tenni magamban a dolgokat. Nem hiszek abban, hogy úgy kell nővé válnom, ahogy azt kijelölték nekem. Túl büszke és túl önfejű vagyok, túl heves újra bennem a harc, túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy megküzdhessek a sikerért, erősödjek, elbukjak és győzzek, túlságosan akaratos vagyok és túlzó módon ragaszkodom ahhoz, amit magamnak mondok. Lehet, hogy ez nem helyes így, lehet, hogy buta vagyok, mert a saját csalódásaim árán akarok fellépdelni ahhoz a tiszta valóhoz, amivé válhatok, de magammal kapcsolatban máshogy akarok tapasztalatokat szerezni, mint az emberekről. Hiszek abban, hogy nem véletlenül alakult úgy az életem, ahogy, hiszek abban, hogy teljesen rendben van a kettősség bennem és nem kell megszüntetni, csupán a burok hiányzik, ami összefogja az egészet eggyé. Másképp nem lehet összegyúrni, nem akarom, hogy összemosódjanak, harcolok ellene, én azt akarom, hogy külön maradjanak, de egésszé váljanak, mint a jelkép a csuklómon:
A yin és jang nem csak azt jelenti, minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, hanem azt is, hogy minden férfiben van valamennyi nőiesség, minden nőben van valamennyi férfiasság, hogy megérthessék egymást, s mivel megvan bennük a közös és mégis ellentétei egymásnak, kiegészítik egymást. Én ezt akarom, de úgy látom, az eddig alkalmazott módszer kezdi elveszíteni az idejét, változtatni kell rajta. Megerősödött bennem a női öntudat - még nem tökéletes, tudom! -, alakul ki az önképem és kapom is a buktatókat, kapom azokat az embereket sorra, akik el akarnak tántorítani, le akarnak beszélni, el akarnak bizonytalanítani... és elbizonytalanodom, megijedek, de hátra már nem fordulhatok. Nem tudom visszapörgetni az idő kerekét, nem tudok visszamenni a múltba és elölről kezdeni. Előre kell mennem és nekem az előre arra van, amerre megyek, ezért lehet, hogy sokan nem értenek meg, de nem is kell, mindigis hadban álltam a világgal, más voltam és be tudnék illeszkedni a társadalomba, a tömegbe, de nem akarok. Erről szólt az elmúlt két hetem, hogy rájöjjek, mit akarok és hogy akarom. Még teljes a kép, csak érzem, hogy ez a helyes, meg fogom találni, ha lassan is, amit keresek.
Talytól és Mónitól kaptam a dobókockás karkötőt. Megláttam Móni kezén és rákiáltottam, hogy KELL! Mai élményem ezzel kapcsolatos. Számomra a szivárvány az örülni tudás szimbóluma, az elfogadásé. Kedvenc HarmoNetes félmondatom, "s akkor felragyog életed egén a szivárvány". Mikor van szivárvány? Amikor esik az eső és kisüt a nap... amikor a borúból derű lesz... Az embereknek szükségük van szeretetre. Mindenkinek, mert ez velünk született természetünk, társas lények vagyunk. Ma egyszer csak belecsöppentem a buszon egy egységélménybe. Csak ültem ott Bene mellett nekidőlve, nyomkodtam a telefonomat - olvastam a Fiúk melegítőben 2-t, közben cseteltem Timivel, s felhívott a Dani -, s egyszer csak megéreztem, hogy egy vagyok a sokból, szükségem van szeretetre és minden teljesen rendben van, hiába nincs munkám, hiába nem látom a jövőm, hiába nem tudom, hogyan fogom elérni az álmaimat, szeretem Budapestet, szeretem a nyelvet, amit beszélek, szeretem az életérzést, ami itt van és engem is szeretnek. Erről nem hiszem, hogy jól lehet beszélni, de fantasztikus volt az a pillanat.
Ma Benével az Asia Centerben voltunk, vásárolgattunk, lesátáltuk a lábunkat és beszélgettünk. Azt nem igazán kaptunk, amiért mentünk, bár a fehérnemű egy része nekem sikerült, vettünk egy új törölközőt, három konyharuhát, a helyre füstölőt, kajáltunk kínait - bár egy srác megfőzött a magyar életeknél és nem mertem megmondani neki, hogyismerős nekem az egyik lapról, meg imádnivaló mindenféle szexuális vonzat nélkül, szívesen ennék egyszer a vendégeként, ahol nincs választék, ami elbizonytalanítson, a körítést csak annak egy ételnek elég szövegelnie -, mert megkívántam a fafülegombát - és az ott felszolgáló srác is istenien édes volt... -, Bene meg azt az elvet vallja, hogy ha már az Asia Centerben vagyunk, illene ehhez megfelelő ételt választani. =D Ez a szajré egy része:
Övtáska, mert már nagyon vágytam egyre. Egy cuki oldaltáska, mert már arra is vágytam. A zoknikba beleszerettem, a pillákra már szükség volt, a régi telótokom pedig köddé vált a klubban, ezért kellett egy új. Nem tetszik ez a szín, de nem volt más ilyen fajta azért az árért, amiért ehhez hozzájutottam, úgyhogy békét kötöttem vele, mert a táskámba nem merem eltenni a mobilom egy rendes tok nélkül. XD
És a mai csalódásom így végszónak, mert mennem kell angolra: már a Nestea is édesítőszert tesz a teájába. T_T Fúúúúj! És nem igaz, hogy hülyíteni kell az embereket, bakker... Na mindegy, ezek szerint még egy termék, amit nem veszek többet. De azért elmehet sót nyalni, amiért csupán azt írja rá, hogy 30%-kal kevesebb cukor, azt már csak az apróbetűs részben találja meg az ember, hogy édesítőszereket tartalmaz.
Ennyi voltam mára. ^^
Mocsi macska, aki fiú és beszédes, és imádom. ^^
A specialitásom. XD
Vasárnap Pokémon nap volt a klubban, de nem mentem, írtam helyette, este viszont elmentünk Tulok utolsó előtti előadására az idényben. Vicces volt... =D Sajnos nem tudom elmesélni, azt látni kellett volna. XD A bevezető szöveg zseniálisra lett kitalálva. Én őszintén mondom, nem szeretem a hülyeségeket, de az... az még nekem is bejött. =D Bár az a műtős rész... azon behaltam, egyszerre voltam sokkos, elképedt és tudtam volna nagyon röhögni, ha nem taglózott volna le, ami ott ment. XD Valszeg ezt a hatást akarták elérni amúgy. XD Mindenesetre megállapítottuk, hogy az interaktív színház tök feelinges cucc, Tulok pedig miután visszatértünk hozzá a DunaPlázából és átadtuk neki a narancslevét, mint egy Oscart, azt mondta, nem akarja azt a szót hallani hónapokig, hogy UFO. XD
A klubba visszatérve ráírtam Dascora, hogy mizu vele, nagyon eltűnt. Kicsit beszélgettünk, végül elköszönt, én pedig a motoros Zolival beszélgettem, míg a csapat egységesen úgy nem döntött, hogy ideje tábort bontani. =) Másnap délben találkoztunk Krisztáékkal, a srácok mentek a műhelybe, mi pedig csajok a Lukács gyógyfürdőbe. Órákat áztunk, úsztunk, bugyborogtattuk magunkat... *___* Fenséges volt. Én a forró vízben szívesen elüdültem volna, de Krisztának a sérvére nem volt a legjobb, úgyhogy ő átült egy kellemesebb melegbe, én pedig bementem a gőzbe. Hát... nem voltam hosszú létű odabent. XD Jól szórakoztunk, megbeszéltük, hogy havonta simán megéri rászánni, a hely kulturált, vannak is benne, de nincs tumultus, a személyzettel is elégedett voltam, egy fél napot simán el lehet ott tölteni, aztán megéhezik az ember, el tud menni rendesen megfürdeni, hajat mosni, meg is tudja szárítani.
Beugrottunk egy ruhaboltba, próbáltunk, Krisztának jó is lett a piros póló, amit kinézett, nekem egyik ruha se, ami tetszett, de nem bánkódtam, izgatott voltam, mivel Timi és Enikő elhívtak moziba, úgyhogy miután vettünk kínait és be is faltuk a helyen, körbeköszöntünk, én mentem is. =) Ott volt Nóri is, Timi húga, úgyhogy négyen traccsoltuk végig a napot. ^^ A filmen szerintem mi voltunk a leghangosabbak, nem fogtuk vissza magunkat ott a hátsó sorban. XD Amúgy a Gyakornokok című rettenetet néztük meg. X"D Enikő választotta, én nem is tudtam róla semmit, úgyhogy gyanútlanul beültem egy oltári hülyeségre, amin hol azért, mert vicces volt, hol pedig azért röhögtem, mert vicces voltam, ahogy szenvedtem rajta. XD Film után betámadtuk a női mosdót, majd a szökőkutaknál kint találtunk ülőhelyre. Enikő nyomta a szöveget a cikis helyzeteitől a remek meglátásain át egészen Timi lelkének polírozásáig. Többnyire hallgattam. És figyeltem őket. A nap mondata számomra az volt, "Tudod, Timi az ekkora - mutatott körülbelül két centit az ujjaival - virág és az ekkora - mutatott közben úgy fél métert - virág is virág, csak a második egy kicsit nagyobb.". Nagyon odarakta, basszus és nem biztos, hogy jól idéztem, mert akkorát ütött a mondanivalója, hogy mindegy, milyen virág és mekkora vagy, lehetsz boldog, rád talál majd a méh, hogy a pontos szövegre nem is emlékszem, de zseniális volt.
Ahogy néztem a három csajt hátradőlve, valahogy... Nem is tudom. Elkezdtem kicsit kívülállónak érezni magam, ami egyszerre volt teljesen rendben, másfelől legszívesebben utánakaptam volna az egésznek. Néha meg is tettem, aztán megostoroztam a butaságomat, hiszen talán végre elindul mindenki azon az úton, amelyen mennie kell és megtalálja mindenki, amit keres, vége lesz annak, ami bennem van. Ez az egész nagyon elgondolkodtatott, nem is beszéltem igazán a srácokkal, ami utólag megtudtam, hogy kissé aggodalommal töltötte el a többieket. Egyedül sétáltam haza, nem volt kedvem hallgatni a srácokat, úgy tenni, mintha tudnék rájuk figyelni, tele volt a fejem és a lelkem, s arra volt szükségem, hogy viszonylag nagyot sétálva kiszellőztessem őket. Közben felhívtam Sasát, vele meg is osztottam, ami bennem volt, aztán a trolimegállóban találkoztunk Krisztával, Tulokkal, Zölddel és Benével.
Zöld átjött hozzánk, megszabadult a hajától, ami szerintem max csak akkor áll neki jól, ha szemüveg van rajta, de hát mindegy, az ő haja. =) Én a sajátomat még rövidebbre szeretném, ráálltam egy kicsit arra, amilyennek régen mondtam magam és ki akarom teljesíteni, rendbe akarom tenni magamban a dolgokat. Nem hiszek abban, hogy úgy kell nővé válnom, ahogy azt kijelölték nekem. Túl büszke és túl önfejű vagyok, túl heves újra bennem a harc, túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy megküzdhessek a sikerért, erősödjek, elbukjak és győzzek, túlságosan akaratos vagyok és túlzó módon ragaszkodom ahhoz, amit magamnak mondok. Lehet, hogy ez nem helyes így, lehet, hogy buta vagyok, mert a saját csalódásaim árán akarok fellépdelni ahhoz a tiszta valóhoz, amivé válhatok, de magammal kapcsolatban máshogy akarok tapasztalatokat szerezni, mint az emberekről. Hiszek abban, hogy nem véletlenül alakult úgy az életem, ahogy, hiszek abban, hogy teljesen rendben van a kettősség bennem és nem kell megszüntetni, csupán a burok hiányzik, ami összefogja az egészet eggyé. Másképp nem lehet összegyúrni, nem akarom, hogy összemosódjanak, harcolok ellene, én azt akarom, hogy külön maradjanak, de egésszé váljanak, mint a jelkép a csuklómon:
A yin és jang nem csak azt jelenti, minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, hanem azt is, hogy minden férfiben van valamennyi nőiesség, minden nőben van valamennyi férfiasság, hogy megérthessék egymást, s mivel megvan bennük a közös és mégis ellentétei egymásnak, kiegészítik egymást. Én ezt akarom, de úgy látom, az eddig alkalmazott módszer kezdi elveszíteni az idejét, változtatni kell rajta. Megerősödött bennem a női öntudat - még nem tökéletes, tudom! -, alakul ki az önképem és kapom is a buktatókat, kapom azokat az embereket sorra, akik el akarnak tántorítani, le akarnak beszélni, el akarnak bizonytalanítani... és elbizonytalanodom, megijedek, de hátra már nem fordulhatok. Nem tudom visszapörgetni az idő kerekét, nem tudok visszamenni a múltba és elölről kezdeni. Előre kell mennem és nekem az előre arra van, amerre megyek, ezért lehet, hogy sokan nem értenek meg, de nem is kell, mindigis hadban álltam a világgal, más voltam és be tudnék illeszkedni a társadalomba, a tömegbe, de nem akarok. Erről szólt az elmúlt két hetem, hogy rájöjjek, mit akarok és hogy akarom. Még teljes a kép, csak érzem, hogy ez a helyes, meg fogom találni, ha lassan is, amit keresek.
Talytól és Mónitól kaptam a dobókockás karkötőt. Megláttam Móni kezén és rákiáltottam, hogy KELL! Mai élményem ezzel kapcsolatos. Számomra a szivárvány az örülni tudás szimbóluma, az elfogadásé. Kedvenc HarmoNetes félmondatom, "s akkor felragyog életed egén a szivárvány". Mikor van szivárvány? Amikor esik az eső és kisüt a nap... amikor a borúból derű lesz... Az embereknek szükségük van szeretetre. Mindenkinek, mert ez velünk született természetünk, társas lények vagyunk. Ma egyszer csak belecsöppentem a buszon egy egységélménybe. Csak ültem ott Bene mellett nekidőlve, nyomkodtam a telefonomat - olvastam a Fiúk melegítőben 2-t, közben cseteltem Timivel, s felhívott a Dani -, s egyszer csak megéreztem, hogy egy vagyok a sokból, szükségem van szeretetre és minden teljesen rendben van, hiába nincs munkám, hiába nem látom a jövőm, hiába nem tudom, hogyan fogom elérni az álmaimat, szeretem Budapestet, szeretem a nyelvet, amit beszélek, szeretem az életérzést, ami itt van és engem is szeretnek. Erről nem hiszem, hogy jól lehet beszélni, de fantasztikus volt az a pillanat.
Ma Benével az Asia Centerben voltunk, vásárolgattunk, lesátáltuk a lábunkat és beszélgettünk. Azt nem igazán kaptunk, amiért mentünk, bár a fehérnemű egy része nekem sikerült, vettünk egy új törölközőt, három konyharuhát, a helyre füstölőt, kajáltunk kínait - bár egy srác megfőzött a magyar életeknél és nem mertem megmondani neki, hogy
És a mai csalódásom így végszónak, mert mennem kell angolra: már a Nestea is édesítőszert tesz a teájába. T_T Fúúúúj! És nem igaz, hogy hülyíteni kell az embereket, bakker... Na mindegy, ezek szerint még egy termék, amit nem veszek többet. De azért elmehet sót nyalni, amiért csupán azt írja rá, hogy 30%-kal kevesebb cukor, azt már csak az apróbetűs részben találja meg az ember, hogy édesítőszereket tartalmaz.
Ennyi voltam mára. ^^