Élménybeszámolók

Jó ég, rengeteg mindenről akartam blogolni, de valahogy semmikor sem volt hozzá kedvem. ^^;;

A BJD meet Szegeden nagyon jó volt, remekül éreztem magam, végre életnagyságban láthattam a kedvenceimet. Mókás volt azzal szembesülni, hogy Aijit mennyire nagynak képzeltem el a valósághoz képest és hozzá képest Isaot mennyire kicsinek, végre megszeretgethettem Harut is, no meg nem utolsó sorban a nevekhez arcok kapcsolódtak. Mármint... Na mindegy. XD Erősödött bennem a vágy, hogy nagy méretű babám legyen, elgondolkodtam néhány témán, ami felmerült aznap, s végül Kumikoval maradtunk egy darabig beszélgetni. Jólelkű lány, a buszmegállóban vártuk meg vele, míg az ég ránk ott egy adag esőt, végül elbúcsúztunk tőle és mentünk haza Benével, mert fájt a háta. Másnap összefutottunk vele a városban, várt egy barátnőjére, s míg meg nem érkezett, csevegtünk, utána négyen kétfelé mentünk. =) Most nem gondoltam meg magam, vettem sárgadinnyét és rájöttem, be bírok burkolni egy teljeset együltő helyemben. XD Nagyon vicces volt, pláne, hogy rajtam kívül csak Feri bácsi szereti, ő meg két szelettel beérte. Amint még nagyon jót nevettem magammal kapcsolatban, az a méterárú boltban történt. Elméláztam, de annyira, hogy azt sem tudom, min gondolkodtam vagy hogy jutott el a tudatomig, hogy a kezemben tartott könyv kicsúszik a mancsomból, de a levegőben elkaptam. Az eladó lány olyat nézett, én meg nevettem és inkább megkértem Benét, hogy tegye be a szatyorba a könyvemet, mielőtt ön- és közveszélyessé válnék vele. XD

Szuper volt szegedelni, megnyugodtam teljesen ott. Sokat sétáltunk és beszélgettünk Benével, én elolvastam újra a Pirszinget a kígyónak című könyvet, amit mint rájöttem, két éve vettem Szegeden és ott is olvastam el először. A főhős nem valami szimpatikus, a világ, ami körülötte van, annyira sivár, komor és eszement, hogy az szinte már hihetetlen, Ama egy színfolt, Shiba pedig lenyűgöző a maga brutalitásával. Nem szeretem a magyarra átírást, szerintem a japán nyelv sokkal egyértelműbben olvasható, mint mondjuk az angol, ezért a nevek átírása bagatellé teszi a sztorikat (vegyük csak példának az Angyalok menedékét, melyben Sarah Szara lett... amint ezt megláttam, letettem). Nos... Shiba megihletett hajdanán, így született meg Tatsuki, akit imádunk. ^^ Annyira jó visszaolvasni a kezdeti Tatsukit... Ahogy teszem fel a blogra a sztorit, mindig alig várok egy-egy részt. Hihetetlen, hogy lassan két éves a Kettőből egy és az is, hogy mennyire sokat megírtunk a csajokkal.

Olvastam még a Fiúk melegítőbent is, utolsó este hazafele sétálgatva el is meséltem Benének. Mondta, hogy ő nem olvasná el, de így, hogy elmesélem, jó. Amin jókat vigyorogtam, hogy szegény nagyi azt hiheti, útban van a dédunoka, mivel Bene kishúgával hárman csomó ideig azt beszélgettük, kinek milyen név tetszik, amit a gyerekének is adna akár. XD Megismertük a húga fiúját is, aki tök jófej, úgy indított nálam, hogy remélte, hogy valami ilyesmibe jövök, merthogy a barátnője sokat mesélt neki rólunk Benével, s persze kérte, hogy mutassunk képeket, milyen ruháim vannak. =)

Végre kaptam olyan szemüveget így két év után, amiben nem nézek ki totál idiótaként, láttam olyan tasikat, amiket szívesen a magaménak tudnék és ezzel egyidőben rájöttem, hogy a Kukumalut akár a kedvenc márkáim közé vehetném, mert nagyon sok táskája van, ami nálam KELL! kategóriás. =D Na majd utánajárok a termékeinek. ^^ Cipőt nem láttam, ami tetszene, mostanában egy csomó annyira otromba...

A filmes buli nagyon tuti volt, út közben találkoztunk Kishivel és Aidával, hogy együtt érkezzünk IchiGohoz. Új konyhát csinálnak épp ott, de nem zavart minket, beköltöztünk a szobába és megnézzük két nagy kedvencemet, a Vörös sárkányt és a Bárányok hallgatnakot. Megbeszéltük, hogy legközelebb a Hannibal és a Hannibal ébredése lesz műsoron, mert a csajok teljesen odavoltak, főleg a Vörös sárkányért, Edward Nortonért és Ralph Finnesért. ^^ Van mire büszkének lenniük a színészeknek, ez tény... =D Később befutott Démon is, jókat nevettünk, én nagyon bírom a humorát, s mivel sikerült valahogy kitörölniük IchiGo telefonjáról Gergő képét, befotózta Démont, ezért azon röhögtünk, mit fog szólni Gergő, ha meglátja, meg IchiGo és Démon azon az állásponton voltak, hogy ez az új háttérkép emlékeztetni fogja IchiGot, hogy minél előbb új fotót készítsen a Gergőről. =D Ez is egy megoldás. =D

Szerdán jól elbújtam, csak este merészkedtem ki itthonról, addig telefonon, sms-ben, fb-n, mailen kaptam a köszöntéseket. Este a fiúk kuglóf-csillagszóró kombóval rukkoltak elő. =D Másnap lemondtam a találkozót Sasával, mivel megbeszéltük Agyarral, hogy szerepjátékot tart, én pedig nagyon szeretem, mikor ő KM-kedik, azonban Shadowrunt mesélt, méghozzá egy hajó megkeresését, elfoglalását és elszállítását, amit kicsit sem élveztem. Egy főleg természeti képességekkel bíró utcai mágust hoztam, volt egy idióta füves sámán még a partiban, egy titkosügynök és két rugó. A négy fiú nagyon élvezte a mesét, én meg majdnem sírva fakadtam, úgy kullogtam haza, aztán beszéltem Imivel és Barbival fb-n. Túltettem magam az egészen, mondtam is Agyarnak, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj, fontosabb, hogy a srácok jól érezzék magukat, de azért bántott, hogy lemondtam egy várt programot emiatt. Egyébként meg Agyar kinyírta a karimat, közölte, hogy hát akkor most a többiek azt látták, hogy becsuktad a szemeid, majd a füledből és az orrodból elkezdett dőlni a vér, összeestél és meghaltál, velem meg közölte, hogy az asztrális síkon harcoltam és meghaltam. XD Másnap pótoltuk a lemondott programot, elmentünk Sasával megnézni a margitszigeti szökőkutat. Nagyon ajánlom, egyszerűen fantasztikus! Kilenctől egy fél órás fényes-zenés program megy minden nap, amit legalább egyszer érdemes látni. =)

Másnap jött Dani, akit már nagyon vártunk. Vett botsáskákat, hozott nekünk csokit és nekem gumicukrot, meg Bene kapott egy dínót, én meg egy nagyon cuki fülbevalót, amit csak azért vettem le, mert aludni nem lehet benne, ilyen lifegős. A korábbi képeimen látszik, halványsárga pillangós és totál szerelmes vagyok belé. =D Üdvözölte Dani az állatkákat is, voltunk császkálni a városban, este pedig kivittük a szökőkúthoz. Szegény srácot éjszaka megrugdostam és még rá is feküdtem alvás közben, Bene meg befogta a száját, hogy ne horkoljon, vasárnap reggel ezen dőltünk a röhögéstől. Meg találkoztunk Dani barátosnéjával és annak barátjával, együtt töltöttük a nap nagy részét, beszélgettünk, sétáltunk, szóval jó volt.