Túléltem. Megnéztem a Mirrorst. Már tudom, miért utáltam. =) Zseniális egy kicsit, lenyűgöz. Végre megértettem a sztorit, nem ragadtak el az érzelmeim, a szörnyűségek, amiket levetítettek, úgyhogy aki nem akar sem spoilert, sem horrort olvasni, lehet, hogy jobb, ha nem folytatja a mostani bejegyzésem. Bár igyekszem azért nem mindent ellőni és szétoffolni a blogomat. XD Igaz, ha jobban belegondolok, az elmúlt néhány hónapban megszaporodtak a filmes élményeim... =)
Szóval a film alapgondolata, hogy született egyszer régen egy gyerek, akiben démon lakozott. Ezt egy pszichiáter téves elképzelése folytán egy kezeléskúra alatt a tükörbe zárták, s a démon addig lelkeket gyűjt, míg vissza nem kerül a néhai kislány testébe. Ez az alap... Kurvajó, nekem az ilyenek bejönnek. Persze ezt csak a film utolsó szekvenciáiban tudjuk meg, addig a hullákat, a halált látjuk a tükrökben, féltjük a karaktereket, a jelenben megy a történet, s a régmúlt ügyei fokozatosan kerülnek elő. Igen, most már forgatókönyvírói szemmel is néztem a sztorit, a megvalósítást. Amikor először láttam ezt a horrort, azért rémített halálra, mert el tudtam hinni. Mert mindigis úgy hittem, a tükrök átjárók. Hogy hova vezetnek, nem tudom, de mindig úgy gondoltam, abból ki lehet lépni és bele lehet menni. Félni nem féltem tőlük, csak miután láttam ezt a filmet, aztán elmúlt, még amikor kiderült, hogy nem oké, hogy két szembe fordított tükör van a lakásban, sem féltem igazán, bár ehhez hozzátartozik, hogy hiszem, a lakás megvéd engem, itt teljes mértékben biztonságban érzem magam. Ahogy meséltem Timinek, felmerült bennem egy magvas gondolat. Ismerek egy-egy olyan embert, főként lányokat, akik nem félnek a horrortól. Semelyiktől és semmilyentől. Van egy barátném, akivel voltunk interaktív horrorszínházban, s míg mindenki más végigfélte és -sikoltozta az egészet, s rohadtul élveztük is valahol, addig ő meg se rezzent, a másik csaj azon volt kiakadva, hogy egyetlen egyszer nem rándult össze, pedig végig fogta a kezét. Kicsit megértettem és átéreztem, miért jó horrort csinálni, mi értelme és miért szeretik az emberek az extrémsportokat... Van benne valami... ahogy összeszorul belül minden, de mégis valahogy egy kicsit eufórikus..
Timi válaszolt egy nagyon jót, mikor azt írtam neki, hogy nem értem, mitől van több abban az emberben, vagy mi hiányzik abból az emberből, aki nem fél a horrortól: "a hit Lia, ilyen egyszerű, ha nem hiszel egy kicsit sem abban, amit látsz, akkor nem fogsz tőle megijedni, ha csak a szikrája is megvan benned, hogy nem is teljesen így, de ez igaz is lehet, akkor onnantól kezdve jön a félelem". És valóban... mindig attól félünk, amiről elhisszük, hogy akár igaz is lehet... De ez csak ráerősített az alapkérdésemre: akik nem félnek, a hit teljes hiányában vannak, vagy hisznek valami olyanban, amely elűzi a félelmet? És az a szörnyű, hogy én az utóbbit keresem, s ma meg is találtam a "lakás megvéd, itt nem eshet semmi bajom"-ban, de nem látom, hogy azok, akiket ismerek és nem félnek, megtalálták volna a kapaszkodót.
Mostanság van kedvem filmet nézni, sőt, sok olyan filmet akarok megnézni, amik úgynevezett alapművek. Heti rendszerességgel találkozom Edinával és szinte mindig előkerül valami filmes téma. Legutóbb két órát simán eltraccsoltunk és angoloztunk is, s rengeteg filmet vettünk lencsevégre, az pedig elég ramaty érzés, hogy tudnod kéne, miről van szó, de nem tudod. Jó, idősebb egy kicsit nálam, sokat tapasztalt, élt, próbált, látott, amit én nem, de azt is érzem, hogy azokat a dolgokat én is láthattam, tapasztalhattam, megélhettem és kipróbálhattam volna. Vagyis egy részüket mindenképp. De volt, amihez nyuszi voltam, volt, ami nem is érdekelt, azonban ha jó író akarok lenni és komolyan akarom venni filmes vágyaimat is, akkor bizony el kell mélyednem a nagy durranásokban, meg kell néznem néhány alapfilmet, amit bármelyik filmes társaságban mozgó személy ismer, nem beszélve arról, hogy érzésekről már tudok írni, emberi karaktereket már tudok teremteni, de látványt még nem tudok szövegben olyan jól megjeleníteni. Még látnom kell... sokat és sokfélét.
Most pedig ugrok bele a Mirrors 2-be. Tegnap megnéztem a Tetovált lány 3. részét, s nagyon tetszett, tényleg remek volt. =) Természetesen csak a svéd verziót ajánlom, az ütős, a főhősnőt alakító csaj nekem nagyon passzol a karakterhez, szval nekem kerek az egész. =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése