Évértékelő a hullámvasutazás évéről

Finoman szólva nem volt erős év a blog szempontjából a tavalyi. Ez leginkább annak köszönhető, hogy befuccsolt a Ferivel való kapcsolatom és egy három hónapos ámokfutás vette kezdetét, ami természetesen katasztrófával ért véget, az év nagy részében azért küzdöttem, hogy mentálisan a felszínen maradjak, év végére pedig nem csupán a mentális felszínen maradásom vált kétségessé, ezekről viszont nem akartam mesélni. Tanulságos év volt a tavalyi és olyan szinten rábaszott még egy pontot arra a bizonyos i-re, hogy az idei évnek már úgy indultam neki: csak egy normális munkahelyet hadd találjak, légyszi, ami jól fizet és emberséges. Azt már félve teszem hozzá, hogy: és fejlődési lehetőséget is kínál. Nem akarom leterhelni az Univerzumot, egyelőre szeretnék visszamászni az élhető szintre. 

Nade... Lássuk 2023-at!

Január
Feri elégedetlen volt a munkájával, ezért ficánkolt egy kicsit, volt próbanapon is máshol, ezért belengették neki, hogy kap egy magasabb pozíciót jobb fizuért és elküldik tanulni is. Én nem nagyon hagytam mancsnyomot erről a hónapról, próbáltuk talpra állítani Fülest, aztán a hónap végén megérkezett hozzánk Zola és Hórusz, akikbe egyből beleszerettünk a kereskedésben. Elbúcsúztattam a Tigris évét és a Nyúltól reményt és kedvességet kértem. Timiék elvittek a VAJ-ba, ami nagyon tetszett, Zsikével pedig az Arriba!-ba mentünk, ahol odaadtam neki a második, számára szőtt sálat, aminek nagyon örült, meglátogattam bratyómat, megünnepeltük mama szülinapját családilag. Volt egy állásinterjúm, de azt inkább hagyjuk.

Február
Voltunk salsa-bachata bulin, ami nagyon jól sikerült, voltam megint bátyámnál, aztán Valentin nap és Feri szülinapja előtt jól lebetegedtem, haza is kellett jönnöm a munkahelyemről. Ferinek persze semmi baja nem lett, úgyhogy ő elment hétvégére a családjához, így vasárnap, mikor jobban lettem, csináltam neki pudingtortát.

Március
Nőnapra ajándékoztam némi pihenőt a csajoknak és aznap Zsikével jártuk a várost, este pedig Feritől kaptam egy szép díszrózsát. A hónapban is eljutottunk salsa-bachata bulira és Tündének is megnéztem az énekkari előadását. Attól függetlenül, hogy voltunk randizni Ferivel és betöltötte a kapcsolatunk a 2,5 évet, ebben a hónapban értük el a mélypontot, viszont megkapta a beígért "előléptetést". Abbahagytam a terápiát a pszichológusommal, mert úgy éreztem, nem ad többet, valami progresszívebbre vágyom.

Április
Szabadulószobáztunk a csapattal, Talyval bejártuk a belvárost, a hónap közepén voltam Tündével zouk órán, ami tetszett, de nem fért bele a keretbe, hogy azt is csináljam, találkoztunk Zsikével is, a barátnőmmel pedig shibari alapoktatásra mentünk, ami szuper volt. Ebben a hónapban kaptam életem legjobb könyvét, a Piros, fehér és királykéket, amiért örökké hálás leszek Zsikének, mert ennél szebb, rétegeltebb és valóságosabb szerelmi történetet még nem olvastam. Konkrétan faltam és folyamatosan becsekkoltam Zsikénél, hogy ez a könyv mennyire vicces, zseniális, szívszórító, tökéletes és imádnivaló. A telefonom témája is az új rajongásom tárgyáról beszélt, Henry és Alex a háttérképemre és a képernyőzáramra is ráköltözött. Tánc világnapja alkalmából ismét felléptünk az Oktogonon és a Liszt Ferenc téren, utóbbin sokáig buliztunk és az esemény azért is emlékezetes maradt számomra, mert majdnem csókolóztam valakivel. Az utolsó hétvégét jól megnyomtam, szombaton egy fasza MAGUS verseny volt, ahol szereztünk magunknak egy új mesélőt, Balázst. Vassal, Benedekkel és Istvánnal játszottam egy csapatban, bejött a modul, szuper volt a mesélőnk, tetszett a karakteremmel való játék is. Vasárnap családállításra mentem, ahol kiderült, hogy anyai ágon öröklődött nálunk egy ijesztő gondolat, ami anyunál is és nálam is kiütközött már, úgyhogy örültem, hogy feloldottam.

Május
Az ünnepnapot Ninjánál töltöttük és macskáztunk, a hónap közepén elmentem a Líra raktárvására, ahol szép csokor könyvet vettem magamnak nem is drágán, Ferivel megnyitottuk a jóidőszezont egy fagyizással, majd Zsikével is fagyiztam pár nappal később, utána pedig Dominikhez mentünk Timivel és Robival hárman DnD megbeszélésre. Az volt a terv, hogy a két fiú tart egy-egy mesét az általa jobban ismert rendszerben, kitaláltuk a karaktereket is, de hogy ez mikor fog megvalósulni, azt nem tudom, mert azóta nemigen esett szó erről a dologról - ennek pedig valszeg van egy nyári oka is, amit majd hamarosan felfedek. Kivilágosítottam a hajamat, a hónap utolsó hétvégéjére Feri hazament az anyukájához, én pedig nem tudtam vele tartani, mert Robi utószülinapja oda lett szervezve és nem akartam variálni, cserébe Ninjával elmentünk sushizni és küldtünk egy sajátosan szívélyes képet Ferinek. A szülinapozás jól sikerült, társasoztunk Kishivel négyen. A majdnem csókolózásos sztorit sikerült megbeszélni, aztán csomót flörtöltünk és beszélgettünk, az hozott plusz izgalmat az életembe.

Június
A Hádában jártam és szerencsém volt, két kedvenc ruhám és egy kantáros rövidnacim lett. Kishivel, Belessel, Timivel és Robival életemben először láttam a Dzsungel könyve musicalt, amit gyerekkorom óta énekelgetek, mivel alsósként előadtunk belőle egy részletet. Feszes hétvége volt ez is, az előadás után Robival hárman salsa-bachata buliba mentünk, együtt jöttünk haza, mivel Vas három percre lakik tőlem és Timiék nála aludtak, ugyanis öt óra alvást követően Benedeknél - aki akkor még tíz percre lakott tőlünk - megtartottuk az első Balázs által mesélt szerepjátékunkat. Balázs nagyon jól mesél és olyan sztorit hozott nekünk, amiért egyszerre utálom és szeretem, mivel azt a címet tudtam adni a kalandsorozatunknak, hogy "A lét a tét", tekintve, hogy hoztuk a kedvenc karaktereinket (Garillion, Celessa, Amadis) és azóta is próbáljuk megmenteni őket a létezéstől való kitörlődéstől. Timivel együtt töltöttünk egy teljes napot, bejártuk Szentendrét, este pedig bevállaltuk salsa után még a lady style-t is, úgyhogy alaposan el voltunk fáradva, de megérte, nagyon jó nap volt. Összeült Pletyifalva is Nanánál, hogy elbúcsúztassuk Sugi leánykorát, ami szuper volt, Timivel eljutottunk Lithium nightra, ami nem volt rossz, de reméltük, lehet még jobb is. Másnap elmentünk Balatonszemesre Benedek szülinapi partijára és azért csak ketten, mert Robi Vassal még Stalker táborban volt. Elkezdtem gestaltra járni és a sok cuki, örömteli dolog felszíne alatt szép csendben megszűnt a kapcsolatunk Ferivel. Kiakadtam rajta, hogy a velem közös időt is úgy akarja eltölteni, mint azt, mikor csak hazajövünk fáradtan a melóból - a képernyőt nézve. Alig vártam, hogy randizzunk, vagy legalább minőségi időt töltsünk együtt, ő pedig kitalálta, hogy nézzünk filmet, miközben eddigre már nem beszélgettünk, legfeljebb mindketten beszéltünk a melóhelyi szarságokról, meg egyéb ilyen felszínes dolgokról. Megmakacsolta magát, elment boltba, aztán nem szólt hozzám többet. Mármint úgy konkrétan a köszönésen kívül semmit, se puszi, se "hogy vagy?", semmi... Eleinte szörnyen ijesztő volt a helyzet, együtt éltem valakivel, aki átnéz rajtam, nem tudtam, mit kellene még tennem, hogy fennmaradjon ez a kapcsolat, így is már tövig szakadt a körmöm és sehogy se volt jó, aztán... Aztán rájöttem négy nap után, hogy vége van, letehetem a terhet, nem kell tovább küzdenem. Elkezdtem hozzászokni, hogy ghostingol, úgy tekintettem, szakítottunk, ami egyszerre volt megnyugtató, mert végre vége volt a kínlódásnak és rémisztő, hiszen legfeljebb apámhoz vagy a nagyanyámhoz tudnék innen költözni, ami minden szempontból borzasztó lenne. Újra priváttá tettem az Instagramom, kitöröltem a követőim közül Ferit, Ninját és az olyan profilokat, amik nem mutattak aktivitást, leellenőriztem a legújabb követőimet, és elkezdtem oda kicsit morzsázni. A mindennapokban éltem tovább a nyári feelinget, UV minigolf randiztam a barátnőmmel, eljutottunk az Unikornis Bisztróba, ami nagy vágyam volt és elkezdtünk edzésre járni. A hófordulónk előtti napon Feri elég hülye körülmények között meginvitált egy beszéljük meg alkalomra, ahol maximálisan rám hárítva a felelősséget a kapcsolatunk tönkremeneteléért szakított velem és abban maradtunk, hogy nem kell elköltöznöm. Hülye helyzet együtt aludni az exeddel, akire mocsok mód haragszol, de a szükség nagy úr. A majdnem csókolózós sráccal szabaddá vált a csók, úgyhogy... Hát na, megtörtént. A hónapot pedig egy őrületes Lithium nighttal zártuk, ami előtt csókolóztam egy haverral, a bulira elhívtam Dominikot azzal a szándékkal, hogy hátha megjátsszuk a tétet, ám ő vagy vak, vagy meleg, vagy mégsem jövök be neki, vagy van amúgy valakije és nem nyitott másra, mert minden jelzésem pattant róla. Helyette Vas játszotta meg a tétet. Jah... én is csak pislogtam, hogy mi a fasz van, hogy kerültünk át egy alternatív síkra. Zöld utat adtam a dolognak, mert túlságosan kíváncsivá tett, négyen is mentünk haza Timiékhez, bár olyan fáradtak voltunk, hogy beszélgetés helyett sorban lefürödtünk, aztán eldőltünk aludni.

Július
Komolyan mondom, ha a sztori úgy folytatódott volna, hogy izgi volt, ennyi, elfogadom, de Vas meginvitált egy sétálgatós randira, ahol az összes eszembe jutó, velem kapcsolatos kifogást, amiről úgy gondoltam, nála szóba jöhet, elmondtam és megkérdeztem, hogy mindezek ellenére mit keres nálam. Úgy tűnt, pár dolgot egy kicsit túlgondoltam vele kapcsolatban és abban maradtunk, oké, lássuk meg, mi lesz, de olyan nem elköteleződős, hanem nyitott kapcsolat módon, lazán. Én közben ismerkedtem a neten, de egyik platformot se vettem komolyan. Zsikével eljutottunk Gül Baba Türbéjéhez, aminek nagyon örültem, mert jóval korábban kitűztük ezt a célt, majd a találkozó után átsétáltam a fél várost heppből és találkoztam egy frissen megismert sráccal, Cobbal. Nagy hatást tett rám, tetszett is, ám amit kínálni tudott, az nekem nem volt bevállalható, úgyhogy baráti irányba építettük a kapcsolatot. A szülinapom előtti szokásos szorongás és rosszkedv ült bennem, noha bíztam benne, hogy Timi és Robi valami olyasmit talált ki nekem, ami boldoggá fog tenni. Előtte szerepjátéknapot tartottunk Balázzsal, onnan hozzájuk mentem aludni és éjfélkor megkaptam az első ajándékom, egy gyűrűt. Szétsírtam magam az örömtől. Másnap VR-ozni vittek, majd egy fantasztikus mexikói étterembe, az Iguanaba, végül csatlakozott hozzánk Kishi, Eszti és Beles, hogy együtt derítsük fel dr. Brown eltűnésének esetét a Parlament környékéről indulva. Miután sikerült felgöngyölíteni az ügyet, a Szamosba mentünk sütizni. Imádtam ezt a napot, sikerült életem legboldogabb szülinapjává tenni. Vassal és a haverral felváltva találkozgattam, mindenki tudott mindenről, mindent igyekeztem megbeszélni mindenkivel, ami szépen elkezdett félrecsúszni, mert lavíroztam és nem voltam teljesen őszinte sem magamhoz, sem a többiekhez. Nem hazudtam, csak nem mondtam meg, ha valami rosszul esett, ami nagyjából ugyanannyira káros. Timivel és Robival állatkerteztünk, Zsikével és Timivel eljutottam életem első pride-jára, ahol Steiner Kristóf kocsija mögött haladtunk, lejártuk a lábunk, közben nagyot buliztunk, majd Krisfót is és Nimród is like-olta a képeimet IG-n, aminek nagyon örültem. Timi szülinapja alkalmából élményfestettünk Robival hárman, nekem ez is első volt és elkezdtünk Vassal négyesben randizni, jártunk a Várban és megtaláltuk az egyik kedvenc szobromat, Mátyás kútját. A csapatos Timi szülinapi ünnepén lézerharcoltunk, majd tortáztunk egy teljesen új helyen, a Red and Blackben, ahol társasozni is lehet. Tetszett, adtunk pár építő kritikát akarva-akaratlanul, ami muris volt. Robi eljött velünk zumbázni, ami szerintem fun lett, együtt sütöttünk citromos tarte-ot a barátnőmmel randi címén, végre tudtam kettesben találkozni öcsémmel is, aki folyton dolgozik és végre eljutottam a Szily-kápolnához is, ami régóta nagy vágyam volt, szóval látszólag jól alakult a hónap. Elszántam magam arra, hogy ha kölcsönből is, de megpróbálok tanulni és jelentkeztem java programozás képzésre. Ja, és a srác, akivel júniusban randizgattam, már a szülinapomra sem köszöntött meg, pedig beszélgettünk aznap egy keveset, végül ghostingolni kezdett, ami rendesen odabaszott az önbecsülésemnek, mivel ő volt az, akibe bele is voltam zúgva. Az érzelemvilágomnak is egyfajta kegyelemdöfés volt, végképp a keserűség, valamiféle megvetés és a reményvesztettség uralta a gondolataimat a férfiakkal kapcsolatban.

Augusztus
Timivel elmentünk Lia előadására, ami nagyon jó volt, addig Robi és Vas sétáltak a városban, majd értünk jöttek. Tudtunk találkozni Talyval, fagyiztunk egyet a Zabrakadabrában, mert ott van mindenmentes, mégis finom fagyi. A következő páros randit egy elképesztő vihar zárta, amikor is vízszintesen esett az eső és amennyire én imádtam, Timi legalább annyira rettegett tőle szegény. Nem sokat aludtunk, nekem így is szép emlék. Másnap Anitával lazultunk egyet a Paskalban, szerintem kezd nálunk berögzülni, hogy minden nyáron legalább egyszer elmegyünk valahova pancsolni, pihenni és beszélgetni, aminek nagyon örülök, szeretem ezeket az alkalmakat. Évek óta először találkoztunk Lacival és egy hatalmasat beszélgettünk, az is király volt, ahogy a táncos piknik is, majd másnap Vassal és öcsémmel megmásztuk a Nyakas követ, ami ugyancsak nagy vágyam volt már régóta. Szegény tesóm eltörte az ujját, ám őt ez ugyan nem gátolta meg sem a vezetésben, sem a mászásban, csúszásban. Megtaláltuk a régi présházunkat, szerencsére ő emlékszik rá, hogy kell odajutni és szerencsétlen Vas hallgathatta az anekdotáinkat, sőt, ezután elhívtam Bia református temetőjébe, mert van ott egy templomrom, amit én nagyon szeretek és úgy gondoltam, ő is tudná értékelni. Jól kifáradt, nem kellett altatni este. Másnap Enikővel, a családjával és Anitával megjártuk a Budakeszi Vadasparkot a gráciatalálkozón, következő nap pedig öcsémmel, Timivel és Robival megkezdtük Fonyódon a nyaralásunkat, ami annyira jó volt, mint amilyennek elképzeltem anno. Társasoztunk, kártyáztunk, pancsoltunk, főztünk, tárcsán sütöttünk, kirándultunk, egyszerűen tökéletes volt. A társkeresőkről eltűntem, egyszerre voltam csalódott, reményvesztett, bosszús... Egy srác volt, akinek adtam esélyt, Bávid, vele néztem meg az augusztus húszadikai tüzijátékot. Totál fel voltam pörögve, nem is tudom, hogy bírt velem. Az egész hónapom egy pörgés volt, tali tali után és úgy léptem ki a komfortzónámból, mint egy eszelős, bár nem voltam eszement. Második találkozóm Báviddal a balatoni nyaralójukban volt, ami egyszerre volt őrültség, megfontolt döntés eredménye és mókás is. Timi aggódott értem, úgyhogy minden adatot átadtam neki, amit csak tudtam - és ezt javaslom neked is, ha első egy-két talira mész ismeretlen helyre valakivel, legalább a legjobb barátod tudjon róla, hol vagy, kivel, hogyan lehet megtalálni és csekkolj be óránként, hogy ha gond van, akkor legyen, aki felismeri és segítséget intéz neked. Bávid jó srác, udvarias, kedves, intelligens, még vitorlás szörföni is tanított, szóval jól éreztem magam, megvolt a biztonságérzetem is. Viszont aznap már látszott nagyon, hogy valami iszonyúan nem oké nálam, mert kaptam egy pánikrohamot, úgyhogy vettem jegyet egy esti vonatra és az éjszaka közepén hazajöttem. Nem mondom, hogy Ferivel jól éreztem magam, bár annak ellenére, hogy keveset láttuk egymást, a kapcsolatunk javult. Volt pár gusztustalan húzása, ám nem tudtam az arcába nyomni, mert nagy volt az esélye, hogy béna és szerencsétlen véletlen eredményezte. Elkezdődött a suli és Vasnak meghalt az anyukája viszonylag rövid kórházi kezelést, illetve az azt megelőző agyvérzést követően. Huszadikán elzárták a gázt abban a társasházban, ahol Ferivel lakunk. Akkor még úgy tűnt, egy hónap alatt megoldódik, ami jó is lett volna.

Szeptember
Bratyóval indítottam a hónapot, a komáromi termálfürdőben beszélgettünk egy nagyot, majd elvitt a Vegas Burgerbe, ahol remek hamburgert ettünk, végül megnéztük az éjszakai égboltot a Turul alól, ami szuper volt. A másnapi Timivel eljutottunk a helyre, ahol "mindent a szemnek és mindent a kéznek", láttunk egy isteni show-t és eldöntöttük, ismételni fogjuk, mert kell nekünk ez az extázis. Közben a Ferivel való kapcsolatomat varrtam el magamban. Nem volt könnyű úgy, hogy együtt élünk tovább, egyszerre éreztem haragot, vádoltam mindenfélével, éreztem, hogy egy szerethető emberke, csak megvannak a maga hibái, és furcsa módon elkezdett rólam gondoskodni. Mivel épp csak hazaértem órakezdésre, a sulis napokon nem volt lehetőségem arra felkészülni, hogy vacsorázzak, Feri viszont általában csinált nekem enni, szervírozta, elpakolt... Tök rendes volt, komolyan. És én ezzel nemigen tudtam érzelmileg mit kezdeni, hiszen ugyanez az ember majdnem négy teljes héten keresztül a köszönésen kívül hozzám sem szólt korábban. Emlékszem, rengeteget találgattuk a csajokkal, akar-e még tőlem valamit, vissza akar-e táncolni, vagy mi van, mert annyira nem tűnt logikusnak az egész egyébként rohadtul szürreális helyzet. Vas közben Malmőben járt Dééknél és Ákoséknál, mivel a két pár kiköltözött, majd Timivel és Robival hárman szép titokban elmentünk a reptérre fogadóbizottságnak, mert aggódtunk érte, amire cseppet sem számított és nagyon örült neki. Én akkor jártam életemben először a reptéren, egyszerre tetszett és találtam idegőrlőnek. Vassal eléggé megtaláltuk a számításainkat, jól illeszkedett a Timivel és Robival közös világunkba, ami nem meglepő, tizenéve barátok vagyunk mind. Csak közben az élet cafatokra tépett minket. Szeptemberben durrant ki az a gázlufi is, amit a nem őszinte hozzáállásommal fújtam és meglehetősen pusztítóra sikeredett a dolog, majdnem elveszítettem a barátnőmet miatta, ami annyira megrángatott belülről, hogy négy óra sírás után eljött az a pont, ahol komolyan elgondolkodtam, hogy "ok, most hívok mentőt magamra, mert annyira kikészültem, hogy vagy akarva, vagy akaratlanul, de kicsinálom magam". Hogy mondjam...? Elég kemény lecke volt. Rávilágított arra, hogy masszív önfeláldozással nem tudjuk boldoggá tenni egymást, sőt, a legmélyebb sebeket tudjuk szakítani a másik lelkén. Emellett elkezdtem belezúgni Vasba és elkezdett egyre kevésbé érdekelni a többi srác, bár ezt nem akartam elfogadni, mert nem akartam szerelmes lenni, ragaszkodtam a bohém kötetlenséghez, mert érzelmileg biztonságosabbnak éreztem. Persze a szívem mélyén vágytam rá, hogy csak egy valaki maradjon és az biztos, biztonságos legyen, úgyhogy kísérletet tettem rá, hogy Vassal egy kicsit módosítsunk bizonyos játékszabályokon, ami oltári pofára esést eredményezett számomra és elkezdtem úgy érezni, hogy ami köztünk van, az nem igazi, az egy álomvilág, egy buborék, ami ki fog durranni. Fos volt, Ildi sürgősséggel berendelt magához kineziológiára, mielőtt még több mindent romba döntök magam körül. A kinez segített, kicsit viharosan, mert kiosztottam Ferit, majd még az ajtót is rácsaptam, de sikerült meghúzni egy egészséges határt közénk, és bár pár napig még ült a sokkban a kirohanásom végett, utána azonban egyre barátibb lett a kapcsolatunk. Felszabadult, vagy hogy mondjam - mesél mindenfélét, képeket és videókat mutogat, hülyéskedik, heccel, figyelmesen meghallgat, kicsit érdeklődik, ... Sokkal inkább jó így, mint lavírozva, kétségek közt, dédelgetve a negatív érzéseinket. Lehet, hogy egy kicsit fura, egy kicsit szürreális, de érthető is, hiszen mindig jól kijöttünk és a harag sem fenntartható örökké. Nem sírtam vissza ezt a kapcsolatot, bármennyire is boldoggá tett az elején, beláttam, hogy a fellendüléshez képest viszonylag gyorsan elindultak olyan folyamatok, amik borítékolták a halálát. Én azt gondolom, Feri nem akarta beismerni magának, hogy elmúlt a szerelem részéről, de annyira nem volt oda értem, hogy teperjen a kapcsolat fenntartásáért, illetve nyilván remek háziterrorista lettem, mint minden kibillent Rák - nekiállok verni a dobot, megmondani a frankót, kiosztani a lapokat, baszogatni, mindenen kiakadni, ha azt érzem, a másik nem teszi oda magát a tőle elvárható módon. Egy kapcsolat két emberen múlik és olyan nincs, hogy csak az egyik a hibás. Bávid elhívott minket Timivel és Robival Paddy koncertre, az nagy menőség volt, másnap pedig Kishi szülinapja alkalmából elmentünk a Grassalkoich-kastélyba. Véget ért a suli, megbuktam az egyetlen vizsgalehetőségen, ez eléggé alám vágott, bár a felkészülés és gyakorlás alatt már éreztem, hogy vagy én nem voltam elég, vagy a képzés.

Október
Úgy érkeztem meg ebbe a hónapba, hogy fixen látszott, egy körhintán ülök, ahonnan már nem tudok leszállni, vagy megáll időben, vagy össze fogom hányni magam és kénytelen lesz megállni. Nem voltam jól. Nagyon magasan funkcionálok, túlságosan ügyesen tartom fenn a látszatot, hogy minden happy, időnként én is el tudom ezt hinni, de... Tudjuk, hogy van ez. Ákosék hazajöttek házasságot kötni, az egy jó buli volt. Viszont láttam sok-sok év után Danit, vicceskedve azt mondtam a társaságomnak, hogy "Ne haragudjatok, de most itt kell hagyjalak titeket, mert megláttam azt a férfit, akire évek óta várok.", ami nem biztos, hogy szerencsés volt, bár én ezt tényleg poénnak szántam, Dani nekem sosem került fel a térképre, bármennyire is imádom. Viszonylag kevés olyan barátom van, akibe sosem voltam belezúgva, de azért akad, na. Az esküvő után egy héttel végül beütött a körhinta effekt és összehánytam magam. Szép eset volt, már ha érted a szarkazmust... Összevesztünk Vassal, amit a mai napig nem teljesen tudtam kibogozni, de lehet, annyira nem is próbáltam, mert még ide is kihatott a gázlufi, amit nyáron fújtam. Nem hiszem, hogy ki lehet javítani azokat a hibákat, amiket csináltam, de abban biztos vagyok, hogy más hozzáállással, több és érettebb kommunikációval el lehet kerülni, hogy még egyszer kikatalizálódjon egy ilyen szitu. Én ezen vagyok, mert nem engedhetjük meg magunknak azt a fostornádót, amúgy is van körülöttünk elég szar. Nekem hasznomra vált a következő két hét, magamba szálltam, gondolkodtam, rengeteget beszélgettem Timivel és Robival, akik kívülről láttak engem, ezért le tudták vezetni, mit csesztem el, mit értettem félre, mit pótoltam ki elképzelésekkel, reményekkel, hibás következtetésekkel. Vágtam a hajamból, elkezdtem festeni a körmöm, öcsémmel megnéztük a World press fotókiállítást, bratyómmal tartottunk egy fotós napot, ami nagyon jól sikerült, bár az állomáson kaptam egy pánikrohamot, ami kiválóan jelezte, hogy még mindig szar van a palacsintában, mellesleg rákattantam a LoL meccsekre. Vasról közben kiderült, hogy annyira fáj a feje, hogy rosszul lett tőle, migrénes jellegű, de hirtelen rátörő tünetekkel, ráadásul nem is egyszer, ami beindította mindenkiben a pánikot, hogy mi van, ha örökölte az agyérszűkületet és nála is beüt a krach a stressztől. Gyorsan kapott időpontot vizsgálatra és megkérdeztem tőle, odamenjek-e, szüksége van-e egy barátra, aki támogatja. Igent mondott. Eleinte kényelmetlen volt, mert nem tudtam, mire számítsak, mi marad és mi megy a barátságunk alkotóelemeiből, de nekem ilyenkor elindul a szám és beszélek össze-vissza, meg mintha Vas is így kezelte volna a helyzetet. Eredményt nem mondtak, csak kapott egy lemezt és mehetett isten hírével, úgyhogy sétáltunk egyet egy közeli parkban, majd leültünk folytatni. Mondtam neki, hogy teljesen rá van bízva, mi hogy lesz, mert most az a fontos, hogy ő rendben legyen - ha szeretné, kikísérem a pályaudvarra, ha nem szeretné, akkor nem, maradhatunk dumálni, ráérek, elmehetünk enni, majd éhes leszek... Eltelt szerintem másfél óra, utána beugrottunk a Mammutba enni és megindította a lavinát. Jó lett volna előbb beszélgetni, aztán cselekedni, de nem igazán voltunk a helyzet magaslatán, én fel sem készültem arra az eshetőségre, hogy "más játékszabályokkal, jobb kommunikációval, de folytassuk". Pár fontosabb kérdést megbeszéltünk, aztán másnap reggel tisztázott pár másikat, amiket ha előre megtesz, valszeg megmondtam neki, hogy üljön szépen fel a buszra és menjen haza, úgyhogy hideget és meleget is kaptam. Ő hazament, nekem két napos tortúra következett, a bátyám is beszólt valamit, Beles megsértődött rám, amitől úgy befordultam, hogy nem volt kedvem beszélgetni sem az emberekkel, inkább game-eltem telón és nyomtam mellé a LoL-t. Jól jött, hogy kivettem két nap szabit, fetrengtem az ágyban és elkezdtem újranézni a 13 okom volt című sorozatot, amit nagyon szeretek, bár a negyedik évadot inkább utálom. Hosszú idő után tudtunk találkozni Maricával, elmentünk egy cuki helyre és egy bubble tea felett beszélgettünk, Vasról kiderült, hogy csak arcüreggyulladása van és amilyen ügyes, bevette az antibiotikumot evés nélkül, majd lefeküdt aludni, vagyis a gyógyulási kísérlete sokkal veszélyesebbre sikerült, mint a betegség, ami miatt szüksége van a kúrára. Jellemző... Fogtuk a fejünket, mikor elmesélte. A hónap utolsó napjára kaptam időpontot egy pszichológushoz, aki ötven perc után megdicsért, hogy milyen önreflexív vagyok, mennyire komplexen össze van rakva a sztorim, majd elmondta, hogy valamennyit tud segíteni, de igazából komolyabb tudású szakemberre van szükségem és ha szeretném, akkor házon belül körbekérdez. Kértem, hogy tegye meg. A társasházunkban gázügyben semmi sem történt még... Vas felajánlotta, hogy tart Timinek és nekem java programozás órát, egyet össze is tudtunk szervezni a hónapban, ami baromi jól sikerült.

November
Mindenszenteket Timivel Dörmi kismackó sütéssel töltöttük, két nappal később elmentem Benedekkel vásárlókörútra, ami egyszerre volt fun, cuki és meglepően sikeres. Bachata előtt és szombaton is kettesben kajáltunk Robival, tudtunk beszélgetni mindenféléről, nagyon élveztem, egy héttel később mamánál voltam sütni, mert kipattant a fejemből, hogy úgy ennék meggyes piskótát, ő pedig pont ráért. Terveztük Bogicával, hogy lemegyek hozzájuk, de betaknyosodott a kisfia, ezért sokadjára halasztódott el valami miatt az utazásom. Szerencsére csak egy hetet kellett tolni, végre tudtunk találkozni. Sőt, váratlanul Fischerrel is összehoztunk egy talit, ami remekül sikerült. Ebben a hónapban rengeteg álmom volt, amikre emlékeztem és meg is tudtam a többségét fejteni, viszont hónap közepére eljutottam oda, hogy elkezdtem végiggondolni, mi legyen az értékeimmel, ha valami miatt nem ébrednék fel többet. Meg sem fordult a fejemben önártás, nem arra volt okom, hogy meghaljak, hanem arra nem maradt okom, hogy éljek, és ez nagyon fontos különbség. Kiüresedtem, tehernek érzetem magam mások és magam számára is, elfáradtam, ... Jártam tovább terápiára Ildihez és csodálatos módon az lett ebből, hogy nyílt út előttem a gyógyulásra. A tejködhöz képest ez hatalmas előrelépés! Igaz, elkezdtem emlékezni a zárolt részlegbe tett borzalmakra, amiken keresztülmentem, de olyan erőt merítettem abból, hogy minden fostornádó ellenére itt vagyok, élni akarok, boldog akarok lenni, jót akarok másoknak, nincs semmilyen szeraddikcióm, nem ártottam magamnak vagy másnak szándékosan, ... Szoktam mondani, hogy több életre elegendő traumán mentem keresztül, szóval elkezdtem érezni azt, amiről egy hónappal korábban beszéltünk Vassal: "szeresd azt a kis szart, aki vagy". Büszke vagyok magamra és hálás vagyok azoknak, akik mellettem voltak, segítettek. Végül eljutottam oda is, hogy elfogadjam, szerelmes lettem Vasba. A szeptemberi pofára esést követően dolgoztam rajta, hogy lebontsam ezt az érzést, félek is szeretni, félek is kötődni, félek a csalódástól, de annyira másképp kezdtünk működni együtt, hogy adni akartam egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy Vas szóbeli és metakommunikációja időnként ellentmondó volt, de úgy döntöttem, ha már belesodródtam ebbe a szituba, akkor kihozom belőle a legtöbbet - legyen ez egy 80%-os demo verzió belőlem, aminek adok egy lejárati határidőt, ezért ha kell, úgy tudok kiszállni a történetből, hogy elégedett lehessek, ha pedig együtt maradunk, akkor jó alapot képezhessen. Eközben igencsak égető kezdett lenni, hogy legyen gáz a társasházunkban, a deguk kicsit megfáztak, mert nap közben nem fűtöttünk, a gatyánk is ráment volna, meg egy ezer éves fűtőtestünk van, tartottunk tőle, hogy a felügyelet nélküli hosszútávú használat lakásleégéshez vezethet. Ki nem mondtuk, de ott volt a levegőben. Feri ébredés után bekapcsolta, én elmenetel előtt kikapcsoltam, majd mikor Feri hazajött, bekapcsolta, lefekvés előtt pedig amelyikünk később feküdt, az lekapcsolta. Két óra eltérés van a munkaidőnkben, szerintem ebben a helyzetben ez jól jött, különben nem tudtuk volna megtartani azt a hőmérsékletet, amiben még épp nem fagynak meg a pockok. A teregetés egy rémálommá tette a lakást, az utcafronti fal rendesen bepenészedett, és még mindig csak ott tartottunk, hogy leszerelték a gázórákat a lakásokban, ment az ígérgetés.

December
Robi mesélésében elkezdtünk Vampire-özni Timivel és Vassal. Nagyon megszerettük a történetet, a karaktereinket, úgyhogy alig várom a folytatást. Szabadulószobáztunk mikulás napon, ám a hely sajnos kicsi volt nekünk, bár tetszett a game mindannyiunknak. Vas folytatta a programozás órákat, a sűrű hetirendünk ellenére kettőt is összeszerveztünk, megtartottuk a szokásos társasozós, ottalvós baráti karácsonyunkat is, majd másnap Kishivel kiegészülve folytattuk a Vampire sztorink. Tervben volt, hogy elmegyünk a Lumina parkba, de olyan cudar idő volt, hogy mind azt mondtuk, bizony el nem hagyjuk a meleg lakást. Ez olyan remekül ment, hogy sokkal tovább játszottunk, mint terveztük. Szegény Vas úgy ment haza vidékre, hogy rendesen feladtam neki a leckét, én a melóban játszottam torkos borzot. Páran Pletyifalváról is összeültünk beszélgetni egy finom étel felett a Byblosban, jó volt látni a csajokat. Az étteremtől sokkal többet vártam, ráadásul szörnyen zavaró volt a hangszeres énekes, hatalmas hangzavar kerekedett, hogy az asztaltársaságok hallják egymást a zene ellenére, úgyhogy némi fejfájással és sietősen hagytuk el a helyet. Csodák csodájára karácsony előtt öt nappal lett gáz a társasházban, de addigra már a HVG cikk lett az ügyből és aznap az RTL klub híradója is interjút készített pár lakóval. Utóbbit nem tudom, leadták-e végül, de meglehetősen nagy botrányok voltak és lesznek is, nem folynék bele. Fantasztikus érzés végre nem fázni itthon! Timivel és Robival kimentünk a karácsonyi vásárra, megfagytuk, láttuk a Szent István téri fényjátékot, végül az Unikornis Bisztróban kötöttünk ki vacsorázni. Annyira cuki az a hely! Kék buciban kaptam a hamburgerem, az nagyon durva, megfogta a körmöm, de ilyen lemoshatatlanul, amit meg később csinált... Egyszer fun volt, de elég is. A huszonegyedikét nagyon vártam, éreztem, hogy valami történik az éterben és hogy fontos, hogy jó kérést fogalmazzak meg, úgyhogy egész nap a Szól egy kívánság című dal járt a fejemben, egy jól fizető, kellemes légkörű munkahelyre gondoltam. Lett új telefonom is, végre nem kell attól rettegnem, hogy ha lemerül a mobilom, nem tudom bekapcsolni, nem kell kínlódnom, hogy képernyőzárat aktiváljak, nem kell aggódnom, hogy lefagy-e. Az új hatalmas, nehéz, szupermenő, több évre tervezem a közös életet. Az év számomra utolsó munkanapján bátyám beugrott egy fél órára hozzám, annak is örültem. A karácsony rémesen magányos volt, game-mel, második körös penészirtással és takarítással ütöttem el a magányt, nem állítottam fát, sem semmilyen díszt nem raktam ki, Feri sem volt itt. Persze készítettem enni, éhen csak nem halhattam, de nem volt jó érzés. A családom leszervezte a karácsonyt és elfelejtett nekem szólni, az rosszul esett, ráadásul keresztbe húzta a Timivel és Robival közös karácsonyt, amit aztán a covid teljesen meg is hiúsított, tekintve, hogy Robi elkapta. Jól sikerült szerencsére a mamánál karácsonyozás, előkerültek régi fotók és most mindet befényképeztem, hogy tutira meglegyenek, megettem három ember adagját, ezért korán kidőltem aludni. Ráparáztam a covidhullámra, így Vassal alig mozdultunk ki a lakásból két ünnep között, Anita betegsége miatt a gráciatalálkozó januárra tolódott, én pedig nem vállaltam be, hogy elmegyek Enikőékkel a Tropikáriumba. A szilvesztert Kishivel öten töltöttük, közösen ebédeltünk, fát állítottunk, társasoztunk, sütiztünk, kicsit iszogattunk, éjfélkor meghallgattuk a himnuszt és koccintottunk, megnéztük a Bodrogi Gyulával készült interjút, majd én kiálltam az erkélyre megnézni a környékbeli tüzijátékot, amiben akadt azért időszakosan társam is, főleg, mert a közeli játszótéren pár fiatal áttolta extrém szintre a petárdázást - bedobták aulába, egymás alá, sőt, kétszer üvegbe is rakták. Figyeltük, kell-e rendőrt és mentőt hívni, ám hála ég előbb fogyott ki a muníciójuk, minthogy kárt okoztak volna.

Úgy érzem, ez egy nagyon szélsőséges év volt, sok jó dolog történt és sok rossz, nagy mélységekbe és magaslatokba jutottam el, kénytelen voltam újraértékelni a hozzáállásomat szinte mindenhez. Nem érzem magam sikeresnek, sőt, de talán egy kicsit kevésbé érzem magam elveszettnek, noha még mindig nem tudom, hova tartok és mikor érek oda.

Új lendület

Starfighter Eclipse Gravitationjét hallgatva kezdek neki ennek a posztnak. Sokat hallgatom, jólesik, hogy nincs szövege, főleg egy olyan nap után, mikor a munkahelyemen egyszerre három-négy szám fut egyszerre. Legtöbbször csupán csendre vágyom, de ebben a számban van valami megunhatatlan a számomra. Aztán ha belelendülök az írásba, már úgyis csak a ritmus visz, egyszer csak azt fogom észrevenni, hogy már megint végigpörgött az egész album. Vagy azt se. =D

Még tegnap este befaltam a Fogadj el!-t. Nem tudom, mit írhatnék róla azon túl, amit már lekörmöltem ide. Minden percét szerettem és fel is raktam a kedvenceim közé végül Molyon, mert méltónak ítéltem rá. Rengeteg vidám percet okozott nekem, tegnap, amikor lehuppantam a buszon hazafelé, s addig fészkelődtem olvasás közben, hogy leesett a szatyrom és még ki is borult, csak szégyenlősen kuncogtam rajta, mint egy lökött tinilány, a mellettem ülő nő nem is tudott a dolog felett napirendre térni, noha segített összeszedni a cuccom. Totál dinkává tett, amit nagyon éveztem. Remek a hangulata, s mivel annyira beszippantott, fel is vettem a hangulatát. Nem volt minden tökéletes benne, de kétségkívül jó úgy, ahogy van. Esendő, emberi, érzékeny, az írói eszközök jók benne, dicséretet érdemel a hook (ez egy filmes kifejezés, azt jelenti, hogy a nyitó jelenet azonnal berántja a nézőt - jelen esetben olvasót - a történetbe, ilyen például egy robbanás, egy izgalmas kérdés, vagy a káosz közepén in medias res kezdés), a keretes szerkezet, mert én szeretem, amikor felvillantanak előttem valamennyit a végkifejletből, de csak a végén kerül tiszta víz a pohárba, a képkeret túloldalán világosodik meg, mi is volt pontosan a sztori elején, sőt, érdekelnek az igaz történet alapján készült művek, legyen az néznivaló vagy olvasnivaló.

Nagyon-nagyon meg kell említenem, mert hálás vagyok értük: magyar történet magyar karakterekkel magyar helyszíneken, és az, hogy főleg a negatív szereplők végül kirajzolódnak előttünk jobban, megismerjük a hátterüket, azt, hogy miért váltak olyanokká, amilyenekké. Sajnos a magyar mesék ritkán szólnak arról, miért lett gonosz a farkas, a sárkány, vagy akárki, pedig ha hiszünk abban, hogy alapvetően minden ember jó, akkor kell valami vagy valaki, aki az útja közben "elrontja". És itt mindenkinél megvan, de nem spoilerezek.

Az egész könyv romantikusan bugyuta, de ezt bóknak szánom, s mégis véresen komoly. Én kedvelem az olyan műveket, amikben pofán vágó mélység és mondanivaló van, de úgy csapnak képen, hogy kérem a következőt, mert annyira... jól van tálalva, annyira nem az a cél, hogy nyomot hagyjon az ember arcán, hanem hogy a díszes köntösön ragadjon meg a szeme, miközben tudja, milyen illúzióromboló látvány fogadná, ha levenné azt. Hogy mire gondolok? A halál szele végig fúj, hol erősebben, hol cirógatóan, de könyörtelenül kitartóan, mégis vihogunk a tinik baromságain, a vicces beszólásokon, a bénázáson. Bírom az ilyet, mert anélkül hagy nyomot, hogy az látványos volna, mintha titok lenne a mondanivaló, amit csak azok érthetnek, akik belebújnak a lapok közé.

Totál képi volt számomra a könyv, láttam a szereplőket, a helyszíneket, a mozdulatokat. Szeretem az ilyet is. Elvétve előfordult, hogy bíráltam az író stílusát, szóhasználatát, de azt nem bírtam kifogásolni, ahogy a történettel bánt. Ahogy felépítette, mert fel van építve... Kurvára meg van alapozva a végkifejlet és bár én szentül hittem, hogy kézen fogva elsétálnak a naplementében, miközben valahol tudtam, hogy ez teljes mértékben irreális, s ha Tibi ragaszkodik az eredeti történethez, akkor itt sok vér fog folyni, mégis valahogy sikerült arcul ütnie a végének. De jól, szóval úgy volt megkomponálva, hogy romantikus és reális is legyen. Nem hittem volna, hogy ennyire nyers és nyílt, egyenes és látványos megjelenítése lesz a gyilkolásnak, ezért nem csak kéjes élvezettel olvastam, de meg is voltam lepve és elismerően mosolyogtam közben.

Be kell vallanom, a rabjává tett a könyv, alig tudtam aludni, dolgozni, másra gondolni, míg a végére nem értem, ha pedig mégis sikerült kikerülnöm valamennyire a hatása alól, akkor olyan ihletem támadt, hogy az valami beszarás. Rögtön másfél fejezetet meg is írtam a Pulzus akták harmadik szériájából, s annyira előre haladtam gondolatban a sztorival, hogy fogalmam sincs, hogy írom meg, mert már a negyedik szériáján agyalok. Rémes, de komolyan, mert amikor ennyire előre rohan a képzeletem, nehéz egyben tartani a jelenleg írt részt. Na mindegy, majd megregulázom a múzsámat. =D

Úgy érzem, a Fogadj el! című könyv vége egy nyisszantás volt, de kellett. Nem maradtak fenn nyitott kérdések, hiszen bármennyire is érdekes lett volna azt elemezni, ki hogy áll talpra, miképp folytatódik az élet a Szép Remények Gimiben, az író elmondta a bemutatón, hogy ő nem a következményekkel, hanem magával az eseménnyel akart foglalkozni. És azzal jó munkát végzett, bemutatta a szereplőket, felvezette a robbanást, mindent megtett előkészület címén, a bomba nagyot szólt, vitt mindent, s aztán nem maradt más, csak a sípolás a fülben. És ez így van jól.

Nagy izgalommal vettem reggel kezembe a Szívből, színből igazán című könyvet. Azt a fülest kaptam, hogy jobbra értékelték a másik könyvnél, ezért úgy gondoltam, a fokozatosság elve alapján a jó után jöjjön a jobb, de ezt két dolog is akadályozza. Az egyik, hogy még mindig körülöttem lebeg az a varázslat, amit Tibi hozott létre, a másik, hogy ennek a könyvnek a hangulata valahogy nem ragadt rám.

Három nézőpont van, Patriké, Alexé és Lilláé. Nagyon kavarodva vagyok, melyik rész mikor játszódik, mennyi idő telt el, számomra rohadtul zavaró, hogy hol belső, hol külső szemszög van a szereplők terén, a szerkezete-szerkesztése egyáltalán nem jön be, észrevettem néhány apró hibát is, ami az elégedetlenségem vagy csalódottságom miatt piszkálja a csőröm. Na, ha ez még nem volna elég, akkor jönnek a szereplők. A testvérpár szülei totttál életképtelen sötétek, akik úgy állnak hozzá az élethez, hogy amit nem akarnak tudomásul venni, ami számukra kényelmetlen, az nincs, megszűnik, elmúlik, jelentőségét veszti, a három főhős pedig önző, játszmázó hülye. Valószínűleg az a bajom a trióval, hogy iszonyatosan negatív személyiségűek a szememben, hogy a szeretetet kicsikaró emberektől az idegesség kerülget, s ezért szenvedek az olvasással. Fura nekem az író szó- és szerkesztési készlet, túl sokat ismétli a neveket, kevés a kitöltő szereplő, nem mindig képies, például a helyszín tekintetében lehetne javítani rajta, s nem érzem úgy, hogy a fő szálon túl kitöltötte volna bármivel az időt, a cselekményt az írónő.

Egyelőre, így a 70. oldal után azt mondom, mindenképpen elolvasom, mert kíváncsi vagyok rá, mit hoz ki belőlük az írónő, lesz-e jellemfejlődés, valamelyik tökfej befejezi végre a játszmázást és ha őszintén, nyitott lapokkal nem is kezdi egyből, de megpróbál javulni. Nekem nagyon fontos, hogy fejlődjenek, tanuljanak, érezzenek a szereplők, s ha ez nincs, ha nem tudom átélni a történetet, akkor nem vagyok valami elégedett. Most még ott tartok, hogy kérdések hada röpköd a fejemben, hogy igazából mit is akar Alex, Patrik és Lilla. Durva, mennyire önzőek és valahogy egyiket se szeretem, míg Petra és Dávid közt nehezen tudnék dönteni, melyiküket kedvelem jobban, Áron pedig, mint harmadik fél, nagyon érdekes ízvilágot idézett a számba.

No ez van. Ezek után mindenképp meg kell szereznem az Ethan és Cartert, mert bár amikor beleolvastam egy erotikus jelenetbe, azt gondoltam, ez annyira erotikus, mint az orrtúrás, mégis kíváncsi vagyok, mennyire építette fel, mennyire mutatja be pszichológiai szempontból a karaktereit az író. Ha utóbbi jó, érdekes, nem fogom szerintem nagyon lehúzni. =)

Mai nap szerzeménye egy Wayne Chapman - Karnevál. Ráfeküdtem a MAGUS könyvek gyűjtésére, bár ha marad bennem az a lendület, amit a Fogadj el! idézett, kevés időm lesz olvasni. =D

Erről mindenképp nyálnyomot kell hagynom!

De, mégis kimaradt valami! X"D

Starfighter. Bevallom őszintén, rémesen és elmondhatatlanul utálom az űrben lövöldözős történeteket, mindegy, hogy olvasni, nézni, vagy mit kell vele csinálni. Valahogy a legkevésbé sem vonz, akkor már inkább westernt nézek, de komolyan, pedig az sem a zsánerem. Na ez a képregény... na ez megvett kilóra. Gondolom, ez nem nagy spoiler, úgyhogy elárulhatom, hogy úgy kezdődik, hogy összerakják Caint, a fightert és Abelt, a navigatort. Közös szobát kapnak, melynek ajtaján belépve Cain közli Abellel, hogy a navigator mostantól az ő ribanca, ezután kiharap a szájából egy darabot, hogy megjelölje, sőt, rövidesen istenesen megrépázza.

Kemény, dögös, nyers, egyenes, kellemesen vulgáris, lehengerlően szép ez a képregény, ver egy csomó yaoi mangát, amit olvastam eddig. Furcsa volt eleinte a rajzolása és az olvasási sorrendje, de amint hozzászoktam, nem volt megállj, felfaltam az egészet. Iszonyat, mennyire jó, pedig nem egy nagy történet, noha még csak most írja a negyedik kötetet HamletMachine. Akinek gondja van az angollal - mint nekem -, az szerintem ugyanúgy talál egy ideális tanulási segédanyagot, mint én. A legtöbb mindent megértettem, de amit nem, ahhoz szótárt használtam. Meg szerencsére a környezetem angolul tudó része tudja, elfogadja a boy's love őrületemet és már nem akad ki a legellenállóbb személy sem, ha belövök neki egy mondatot, esetleg egy oldalt, hogy "te figyi, ezt nem értem, segítesz?". =D

Az űrben játszódó részek eddig elhanyagolhatóak voltak, vagy Hamlet megtöltötte olyan részletekkel, amitől vagy könnyesre röhögtem magam, vagy égtem a pornóhoz hasonlóan nyílt ábrázolás miatt (de jó értelemben). Ez nem egy cukros, szégyenlősködős darab, premier plánban tolják a srácok, a szemszögek/képkockák még a yaoifanoknak is szerintem egzotikusak. Immár többször végignyálaztam rajta, elkészült a visual novel, amivel szívesen játszanék, de előbb fel kell políroznom az angoltudásomat, másképp nem látom sok értelmét, viszont a hozzá írt zenék egész jók, a Gravitation a nagy kedvencem, van, hogy egész nap az szól. Mindig is akartam yaoi game-ekkel játszani, de az igazi nagy kísértést a Starfighter Eclipse jelenti. Még egy ok, hogy megtanuljak angolul, komolyan...

Elmaradásaim pótlása

Paranoia
Érdemes volt megnézni, impozáns jelenetekben csodálhattam Liam Hemsworth testét, Amber Heard szépségét, és villoghattam Gary Oldman és Harrison Ford látványától, de őszintén szólva mély nyomot nem hagyott bennem a film, bármennyire is imádtam. A konfliktusok jók voltak, tetszett, ahogy a két milliárdos egymásnak feszült, a színészi játékuk príma, nagyon szeretem őket, a sztori alapötlete jó, a kivitelezése látványos. Elképzelhetőnek tartom, hogy újra megnézném és nem, nem csak Liam testét bámulni.

Amúgy is jön a Magic Mike 2! Már szóltam a barátnőmnek, hogy ezt is moziban nézzük meg, mint az elsőt. Van néhány kedvenc mozis élményem, na ez az egyik, ahogy nem túl nagy társaságban ott ülünk és nyálazunk az egykori chippendale chippendale-filmjére. Mennyei... Na ezt a filmet is újranézem, mielőtt beülök a folytatására.

Vérmesék
Zseniális! Minden fő karakterét imádtam! Nagyon vicces, magyar szinkronnal néztük, mert én azt szeretem és nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen filmet felirattal nézzek, de nem bántuk meg, a szöveg valami fantasztikus, a színészi játékról nem is beszélve. A család minden tagja kedves a szívemnek, mind elmebeteg. Nem tudok korrekt, elfogulatlan véleményt írni, szétröhögtem magam filmnézés alatt, a sztori alapvetően nem egy nagy durranás, de a tálalás... Úristen! Testhezálló volt ez a szerep mindenkinek, én úgy érzem, a zene pedig... "Im feeling good...~" Imádom, na. És a trailert nézve kedvem támadt újra megnézni.

A másik ilyen szupervicces, zseniális, amúgy nem akartam megnézni film A kiütés. Nem tudom, írtam-e már róla, de ha nem, ha igen, basszus, nézzétek meg! Egyszerűen imádom, ahogy az öregek szenvednek és hol fel akarják adni, hol nem hagyják magukat lebeszélni, remek karaktereket raktak egy filmbe és a színészek is jól alakítanak. Szellemes humor, néhány utalás, és a zene... igen, a zene, bár igaz, hogy a feldolgozásait (Schneider-testvérek és Pentatonix) jobban szeretem, attól még vigyorogtam, amint felcsendült. Érdemes megnézni, ennek is kedvet kaptam az ismétléséhez.

A háború császára
Meglepően jó, bár nem túl nagy cselekményű film. Aki szerette A király beszéde című filmet, az ezt is kajálni fogja, ha még nem látta. Nehéz róla beszélni, én elszorult torokkal és kimeredt pillantásokkal néztem. Szerintem szépen hozták a formalitásokat, a szövevényes ügyet és az érzelmeket egy helyre, remek választás volt főszerepre Matthew Fox, Tommy Lee Jonest igazán szerettem MacArthurként. Minden szereplő él, az egész történet lebilincselt, de a részeit, összetevőit is szerettem. Szép a látvány, vagy indokoltan komor, a zene nagyon passzol, a dialógusok is tetszettek, a feszültségkeltés is remek, a végről meg csak annyit mondok: tökéletes.
"Sosem találkoztam még császárral, főleg nem egy istennel. Mi a fenét mondhatsz egy istennek?"

És akkor... Bár ezt nem terveztem ebben a posztban, de számomra adja magát...

Hybrid Child
Iszonyatos ellenérzés volt bennem ezzel az animével kapcsolatban, ugyanis úgy érzem, a mangaka igazán folytathatná rendesen a Junjou Romanticát, ha már belekezdett, akkor a Sekaiichi Hatsukoit, főleg, hogy gyarapítja a fandomot a külön történetekkel (Chiakié és Yokozawáé). JR-ből kint van 2 széria, SiH-ből 2 széria, megcsinálták Yokozawáét, aztán ahelyett, hogy folytatta volna az elkezdetteket, kihozott egy olyan sztorit, ami totál eltér a fandomtól. Nem mintha baj lenne, én is érzem úgy néha, hogy ki kell kapcsolnom, amit régóta írok, de...

Na jó, kezdjük újra. Valamivel több, mint két éve vettem komolyan azt az elhatározásomat, hogy csatlakozom a BJD közösséghez. Volt egy tervem, amiben egy félig élő, egyébként gyártott faj és a tulajdonosaik kapcsolata lett volna kidomborítva, s ehhez meg akartam vizsgálni, milyenek a BJD-sek testközelből. Persze ebből az lett, hogy beszippantott a hobbi, megláttam a norvég lovagomat IH Theoban, majd belebolondultam Migidoll Jinájába, végül, de nem utolsó sorban pedig megtaláltam Deont IH Noeljében, amit vagy George Boleynről mintáztak, vagy én nem tudom, hogy sikerült az a hasonlóság, ami a baba és a fodrászfiú közt van, de az biztos, hogy ez a három dolog pecsételte meg a sorsomat. Nekiálltam BJD-zni, viszont a sztorimat nem raktam össze, egy darabig a fejemben voltak részletek, aztán valahogy... nem jött meg rá az ihlet.

Miről szól a Hybrid Child? Szinte ugyanarról, amin én két és fél évvel ezelőtt gondolkodtam. Nem tudom, mikor pattant ki a mangaka fejéből, mikor került közönség elé, nincs is összefüggés az anime és az én világom közt, mégis megkeserítette a számban az ízeket, mikor találkoztam vele. Nem volt könnyű leküzdeni a két komponensű ellenérzésemet, ráadásul elnagyoltnak éreztem a HC-t mondjuk a JR-hez képest, ami nagyon bántotta a csőrömet. Az első történet egész aranyos, a másodikat inkább untam, de a harmadik... Fogalmam sincs, mikor bőgtem utoljára ennyit animén, de komolyan. Sokáig a hatása alatt voltam és képtelen voltam rágondolni sírás nélkül. Szeretem a történelmi jellegű yaoikat, mert valahogy vonz a társadalmi szeparáció, feszültség, de annnyira tud fájni...

A négy történet tulajdonképpen kerek egészet alkot, teljesen más megvilágításba helyezi Kurodát a róla szóló utolsó két rész, és bár én őt annyira nem kedvelem, a karaktere mégis nagyon nekem szól. Kezdem úgy érezni, hogy a japán dráma nem az én világom, mert bizonyos dolgok túlhangsúlyozása szerintem gáz, mintsem sajnálatot érdemlő vagy szomorú (sérülten, kimerülve, kipurcanva végigrohanni az utcákon, hogy az animénél maradjak), meg a harmadik részben a szerelmesek párbeszédei nem teljesen letisztultak, van egy konkrét, amit többször is megnéztem, de nem, egyszerűen nem értem, nem logikus, fogalmam sincs, mit akart kifejezni, mire mondta, miért azt...

Végülis megszerettem, de nagyon szeretném, ha a JR-t folytatná a manga és az anime, mert az a kedvencem. Nem emlékszem, hogy írtam-e már összehasonlítást, viszont azt feltétlen meg kell jegyezzem (talán újra), hogy veszettül sajnálom, hogy a mangabéli Yoshino és Tori totál barom, az animében ők a szívem csücskei.

Mindenegybe

Olyanok a gondolataim, mint egy zacskóból kiömlő üveggolyótömeg. Tudnék mit mesélni, ez a hét sem telt eseménytelenül, noha szerepjáték nem volt Dani betegsége miatt, Anyucival nem tudtunk találkozni, s tudtam is volna mesélni, csak valahogy nem volt hozzá türelmem. Most sincs, úgy írom ezeket a sorokat, hogy szétvet az energia, mert rohangálni akarok, vagy két koktél után táncolni a tömegben, míg el nem hagy az erő. Hiányzik a bulizás, az, hogy felszabadulok és úgy szabadulok meg a bennem dúló energiáktól, hogy azzal senkinek sem ártok, de élvezem, kegyetlenül élvezem minden percét az eseménynek. Azt sem tudom, milyen számok szólnak mostanában a rádiókban vagy a zenecsatornákban, lekorlátozódtam feldolgozásokra, sőt, ma reggel megszólalt a fejemben a Shiroi yoru is. Yoshikit látom, a hegedűt pedig hallom, sőt, egy részéhez társítja az agyam a D.N.Angel opjának szövegét is, úgyhogy igazán érdekes kavalkáddá nőtte ki magát a képzeletemben ez a szám.

Annyi mindenről akartam írni, mikor belefogtam... A napjaimról... Hétfőn jóbarátommal találkoztam, szerdán Benével voltunk röltexben egy új ruha alapanyagát megvenni. Ő lilát képzelt el alapszínnek, amivel én valahogy sehogy sem tudtam megbarátkozni, méghozzá nem csak azzal a lilával, ami abból az anyagból egyedüliként fellelhető volt a boltban, hanem úgy az alapgondolat sem fért a fejembe, hogy én most lilába bújjak. A steampunk stílus ragadós számomra, s mivel a ruha szoknya része engem arra emlékeztet, az alapszínt világos barnában határoztam meg, hozzá bordót választottam és Bene fehéret. Nekem nagyon tetszik a színek harmóniája, alig várom, hogy kész legyen a ruha, bár tudom magamról, hogy nagyon kínlódni fogok megint a próbáktól, mivel utálok próbálni. XD Hogy is mondják a nők, a szépségért meg kell szenvedni? =D

Tegnap Nanával találkoztam és megint órákig dőlt belőlünk a szó. Megint megihletett és elgondolkodtatott, miután éjfélkor hazaértem a V35-ból egy fél sör után, amit Namival fogyasztottam el, miután Nana elindult haza a hamburgerezésből, nem bírtam befeküdni a már alvó Bene mellé az ágyba, muszáj volt képzelegnem, nézni a plafont a földön fekve, engedni a gondolatokat a fejem felett elfolyni, mintha egy tropikáriumi akváriumot néznék egy átlátszó csőbe bújva. Van két ember az életemben, akit viszonylag távol engedtem magamtól, mégsem bírom elengedni. Nem hiszem, hogy tudnának engem építeni, egyszerűen ragaszkodom hozzájuk és az egyik többet jár a fejemben, mint a másik. A gyerekkori barátném hamarosan elmegy az országból, bennem pedig olyan erősen az van, hogy kellene vele beszélni, találkozni... Pedig nem kell, menjen ki, szakadjon el a sráctól, akivel jár és az anyjától, mert régóta azt érzem, hogy erre lenne igazából szüksége. Bennem ez a késztetés olyan értelmetlennek tűnik, s még nem teljesen jutottam arra az álláspontra, hogy az én gyengeségem eredménye, nem pedig azért jelez valami mélyről számomra, mert ott valami baj érheti őt. Meglátjuk, ugyanis teljes mértékben egyet értek vele, amit az egyik asztrológia tárom mondott: "Ha az ember fejérnek veszni kell, a lába oda viszi.". =) A másik lány tudom, hogy belesétált a pokolba, de erre vágyott két és fél éve. Most, azt hiszem, boldognak érzi magát, mert nem hajlandó meglátni, mennyire megalázzák és kihasználják, én úgy érzem, át is verik a fejét, azonban egyetértek azzal az állásponttal, hogy van, aki csak a pofonokból tanul. Én azt tudom tenni érte, hogy nem hagyom el, nem vetem meg, nem sajnálom, egyszerűen csak várom szeretettel. Nem vagyok felelős az életéért, nem élhetek helyette és nem próbálhatom meg marionettként egy bizonyos úton vezetni, hiszen az az út, amit én látok, nem biztos, hogy valóban a legjobb út számára. Én úgy gondolom, az emberekben van annyi ösztön, hogy tudják, merre kell menniük, mire van szükségük.

Ez az én szemüvegem. Nem értek a szemüvegkészítéshez, de mivel a fél életemet üveg mögött éltem, azért tudom, hogy sokféle szemüveg létezik. Én így nevezem a látásmódot. Nana mondott tegnap rengeteg olyan dolgot, ami eköré kapcsolódott, csak csodálni tudtam, kit hogyan lát, mondtam is neki, hogy a Skorpió mélysége és a Szűz precizitása jelenik meg a másokról való gondolkodásában, s hogy annyira másképp látja az ismerőseinket, mint én, annyira mást mond jellemzőnek, mint amit én mondanék, ami magával ragad, elbűvöl. Az is egy kemény lecke, amiről rájössz, hogy a körülötted lévők, legyen szó a barátokról vagy akár csak egy utcán szembe jövő emberről, tükröt tartanak eléd, de mikor megismered az ő rólad alkotott képüket, na az a durva. Ollllyan más az, ahogy látnak bennünket és ahogy mi gondolunk magunkra, de hogy mi az "igaz igaz"... Mások az alapján ítélnek meg, amit mutatunk, mi pedig az alapján gondolunk magunkról valamit, amilyen ideákat követünk, hiszen nem látjuk a legtöbb esetben kívülről a tetteinket, nem gondolunk bele, a szavaink milyen hatást keltenek másokban, s nem tudunk objektívek lenni ezáltal. Akkor kik is vagyunk mi? Milyenek is vagyunk? Én úgy érzem, a mások által mutatott tükör és a saját magam követett ideák metszete az, ami legjobban jellemez, még ha a két dolog szinte ég és föld egymáshoz képest.

Mivel nem tudok hetek óta írni és aludni se, rákattantam arra, hogy összerakjam a Kettőből egyet. Nekem Deon a Mary Suem, az, aki vagyok, de színesebb, merészebb, gátlástalanabb nálam. Rengeteget elemeztem már őt és a többi karakteremet is. Jelenleg egy heteró Masaora vágyom például - ez lehet, hogy egy picit spoiler -, arra a férfire, akinek minden vágya családot alapítani, s ehhez bármilyen követ megmozgat, hegyet eltol az útból, amihez megvan az ereje is. Gondolkodtam nagyon sokat Raktarin is, hogy mennyit fejlődik a tizenkét év alatt, aztán - ez már spoiler konkrétan - mégis belebukik, nem képes levetkőzni a saját korlátait.
Spoiler vége.
Minden karakterem egy tükör számomra, bizonyos részeim kiélése, egy-egy jellemzőm felerősített és megszemélyesített megjelenése, ezért ha elemzem őket, egyszerűen bámulatosnak tartom. Vannak, akik még nem léptek a sztoriba, Mitsuko, Raktari, még Masao sem került elő, de Dayki is egy érdekes figura számomra... Bár ott az egész bagázs, Yajiro és Yuu, Tao... =) Mindet szeretem valamiért, néhány mellékszereplőmet külön imádom, de nem spoilerezek többet. =)

A kezdőképemről most eszembe jutott az Üveggyöngyjáték. XD Pontosabban annak is az azonos jeligéjű kihívása, amire zseniális darabok születtek. Még többet kéne olvasni, visszatérni azokhoz, amiket anno szerettem, s újraértelmezni őket. Például a Védőőrizetet is nagyon jó volt visszaolvasni, vagy a Pirszinget a kígyónakot. Sőt, megtudtam, hogy a Védőőrizetnek van második kötete, bár nem tudom, kiadásra került-e. Úgy érzem, nem lehet ugyanolyan jó, mint az első, talán nem is jó, de kíváncsi vagyok rá.

Ma kivételesen leraktam a Kereszt a szekrénybent utazás közben. Imádom, élvezem, jókat röhögök rajta, mélyen szántó gondolatokat ébreszt bennem, megdöbbent, meglep... Itt köröz körülöttem a vallás, mint témakör, de tényleg nagyon sokat. Mindenből kihallom és nem pusztán azt, hanem a körülötte lévő dolgokat, a saját tapasztalataimat, véleményemet. Tetszik ez az egész így most. De vajon mit akar megmutatni nekem az Élet? Mire kéne rájönnöm?

Úgy érzem, nem tudok figyelni. Se kifelé, se befelé. Elhaladnak mellettem a dolgok, s csak kevés jut át a falon, ami körülöttem emelkedett, s én is átlépek a saját dolgaim felett, mert folyamatosan hajt valamerre egy erő. Fura. Ijesztő. Az is kemény volt tegnap, mikor Nana a két Nanáról beszélt. Bakker, durva, mert éveken át gondolkodtam, melyik Nana vagyok én, s melyik a barátnőm, hiszen nekem ez a történet tényleg arról szólt, hogy két azonos nevű és korú lány egy vonaton utazik, egy lakásba költözik és egy életúton indulnak el, majd szétválnak. De ez megváltozott, karrierista Nana és családvágyó Hachi lett belőle, Nana pedig tegnap olyasmit fejtett ki immár teljesen, ami letaglózott. Hogy valójában Nana volt az, aki családra vágyott, ő akarta felújítani azt a hangárt vagy mit, amiben Rennel élt, s semmi másra nem vágyott, mint vele lenni, míg Hachi csillogást akart, egy sztár pasit, mindig többet kihozni az életéből, mint amit megkapott, pedig ő aztán szinte akármit... Nagyon... furcsa volt így tekinteni rájuk, de még nem tartok ott, hogy belemerüljek, előbb bizony Deont kell ízekre szednem. =)

Heti összefoglaló

Végre a patkányaim zizegését hallgathatom. Marcipán csak a kezemben fél, amúgy kíváncsi dög, első dolga volt elhagyni a ketrecet és körbekíváncsiskodni az asztalomat, ablakpárkányt, majd leesett, úgyhogy összeszedtem, mielőtt meglép. Nagyon puha a szőre, ami kifejezetten tetszik, kár, hogy nem nagyon hagyja magát simogatni, de igyekszem megszerettetni vele a dolgot. Játékos, imádom, ahogy ráugrik Kusamira és ugrál rajta, ahogy pattog a ketrecben és néha odakoppan a feje. Meg elég akaratos is, simán elveszi Kusamitól a falatot. XD Mikor legutóbb itthon voltam, kaptak egy kis paradicsomot is, amit nem adtam oda azonnal, hanem a kezemben tartottam. Kusami megfogdosta a fogaival a kezem, aztán megnyalogatott, mikor rájött, hogy az ujjam csupán paradicsomleveses, amúgy nem étel, míg Marcipán simán végigrágta az ujjam, mikor már meg mert közelíteni. XD Édesek voltak nagyon.

Csütörtökön sétáltunk egyet Benével a városban. Közösen ettünk, elmentünk ruhát nézni, lett is egy kockás szoknyám és egy kötött egyberuhám, amiknek nagyon örülök. Vittem lolit, méghozzá a zöld őszi darabot, de annyira beleszerelmesedtem a két új cuccba, hogy csak vasárnap vettem fel. Jó volt megint látni a srácokat, noha Ákos késett, amiért meg is dorgáltam picit. ^^ A játék megint nem haladt gyorsan, azon gondolkodtam, Hariana milyen indok alapján gyilkolná meg a barbárt és az íjászt, de aztán lemondtam a szenyózásról. A boszorkányom elfogadta Nizen ajánlatát, szeretne a Vérebek közé tartozni, szeretne papnő lenni, az orkfarkas pedig marad vele, megegyeztek. Ezután elindultunk felderíteni a bárdot, mivel Meridustól végre eljutott hozzám a hír, miszerint az Antoh papnő (aki a két varázsló segítségével visszanyerte a teste épségét) zenét hallott, mielőtt lefeküdt volna. Út közben sajnos eltereltek minket, négyen rátámadtak a barbárunkra és az íjászunkra, akiket megvizsgáltunk Nizennel, de én szándékozom folytatni a keresgélést, mivel már kezdjük sejteni, ki áll a dolgok hátterében, mi történik, s Hariana minél többet meg akar tudni, mert lenyűgözik dolgok.

Szombat reggel olyan hét tájt Bene felriadt és rám szólt, hogy ugye állítottam-e be ébresztőt. Mondtam neki, hogy minden reggel tízkor csörög a telefonom, ez megnyugtatta és visszaaludt, én viszont annyira megijedtem, ahogy a semmiből letámadott, hogy képtelen voltam elaludni. Nekiültem írni, és csak írtam, írtam, írtam, írtam és írtam, méghozzá egészen másnap hajnal négyig. Közben kétszer rendesen kajáltam, teát és csokoládét ettem, tehát végre nem felejtettem el közben energiát bevinni sem. ^^ Befejeztem a sztorit, ami 7 fejezetből, Times new roman 12-vel 47 oldalból áll, szóval még apróságnak sem mondhatom. Van benne minden, humor, szerelem, bánat, ami kell és úgy érzem, minden szálat elvarrtam, de később majd átnézem, mivel amikor az ihlet megszáll, csak pötyögöm, ami jön, ami megy, később meg jókat röhögünk az elírásaimon. XD

A vasárnapi ÁsványBörze jól sikerült, egész kis csapattá nőttünk. Körbejártunk, beszélgettünk, volt kígyósimogatás, hoztak egészen kis pici szépségeket, meg volt két nagyobb példány is. Láttam frenetikus dolgokat, de mielőtt bármit vásároltam volna, felmentünk az emeletre is körülnézni. Ott voltak a bonsaiok, törpehörcsögök nagyon szép színváltozatokban és kétféle süni. Kicsit leültünk dumálni a Delfin játszóházban, ahol volt egy nagyon édes kisfiú, öröm volt nézni, ahogy ugrabugrál és játszik a plüssökkel, aztán feljöttek utánunk, hogy menjünk. Nem nagyon akartam még és már majdnem kint voltam az ajtóban, amikor eszembe jutott, hogy hát de én még nem is vettem semmit, pedig akartam. Végül mentem, mert IchiGo így is vagy egy órája várt ránk kint, ez meg nem ilyen ki-bejárós dolog volt, aki egyszer kiment, kint is maradt. Ezután a Mammutban császkáltunk, IchiGo lecsapott egy béka süteményre, amivel kapcsolatban Bene heccelte, hogy eleszi előle, majd beültünk egy KFC-be. Ott előkerült a 3DS-e IchiGonak és én beleszerettem a Pokémon X-be, meg szeretnék egy eredeti Goldot is pokéwalkerrel. Megint rájöttem, hogy túl sok mindenre vágyom, ami nagyon elszomorított, úgyhogy hazamentünk.

Munkafronton sajnos semmi változás, még mindig csak várom a kj asszony hívását, de úgy döntöttem, ezen a héten újabb önéletrajzokat passzolok el. Vicces, mert amiket júniusban dobtam szét, arra augusztusban, szeptemberben és októberben válaszoltak, már aki. Na mindegy.

Én nem vagyok amúgy egy kütyüs ember, de őszintén szólva a HTC Desire C-t szeretettel ajánlom. Megbízható, néha picit lassul, de kárpótol a jó hangzásért és a csodálatos képekért, amiket készít. Méretét tekintve szerintem kényelmes, nem pici, nem nagy, a szoftveres felépítését szeretem. Nemrég jöttem rá, hogy szeretnék néhány kütyüt. Ilyen például egy netbook, mivel a Lapost hurcolni baromi nehéz és nagy, nincs is rá szükségem, hogy egy ekkora tudású gépet hordozzak, ha elmegyek otthonról, de vinni akarok valamit, amin írhatok, nagyjából elég, ha netezni és pötyögni tudok rajta. A DS Lightom mellé egy 3D-t is szeretnék majd, mert bár a 3D-t nem látom, erre fognak valószínűleg kiadni olyan játékokat, amikkel szeretnék játszani, viszont a Lightom is szeretem, bár a hibáját orvosolni jó lenne, csak passzolom, ki ért hozzá. Néha nem akar bekapcsolni, néha megfagy és utána sem akar elindulni. Semmi más baja nincs, szeretem is. Ezen kívül szerintem említettem már, hogy könyvolvasót szeretnék. Könnyebb, jobban lehet rá vigyázni egy rumlis táskában, mint egy könyvre. Asszem, ennyi. =D

Megnéztük Benével a Burok című filmet. Engem a könyv is érdekelt volna, de már tudom, hogy nem fogom elolvasni. Meyer néni beleszeretett a szerelmi háromszögekbe és bár nagyon jó alapötlet jutott eszébe, a sci-fihez nem nagyon ért. Ha eltekintünk az alaphibáktól, miszerint egy annyira életképtelen létforma hogyan marad életben, táplálkozik és főleg, hogy hogyan utazik a világűrben, nem foglalkozunk azzal, hogy magyarázatot nem mindenre adnak, csak a történetet és az érzelmi vonatkozást vesszük, akkor tetszett a film. Látványos és a Radioactive című szám, amit hozzá írtak, zseniális, egyszerűen imádom. Megnéztük a Szemfényvesztők című filmet is, amire megérte volna beülni a moziba, mert igazán látványos és kiadtam volna érte a mozijegy árát. Akartunk is menni, csak lecsúsztunk róla, asszem, már nem vetítik, de ha igen, is mindegy. ^^ Őszintén szólva azt gondoltam, a film nem tud újat mutatni, a Tökéletes trükk és a Lopott idő kellemes, látványos egyvelege lesz, de nem, szórakoztató, újszerű. =) A négy lovas mind szimpatikus, meg voltam elégedve a színészgárdával, a Hulkként berögzült Mark Ruffalo számomra egészen megdöbbentőt játszott, Morgen Freeman és Michael Caine mindig szeretetreméltó, egyszerűen zseniálisak, Dave és Jesse nagyon cukik, szerintem fogok még nézni olyan filmet, amiben szerepelnek, Woody egyre szimpatikusabb, Az éhezők viadalában is jó karaktert kapott, tetszett a játéka, Isla pedig gyönyörű, egyszerűen jó nézni, már a Mindenképpen talánban is imádtam, csak ott Ryan teljesen lefoglalta a figyelmem (mindkét alkalommal O^^O ). Szerintem érdemes megnézni a filmet, jók benne a csavarok, szépen működik a film. A háttér is tetszik, az alapötlet is nagyon jó szerintem, szóval szerettem. ^^

... és a bárányfelhők ...

A szerdai interjú nem tudom, hogy sikerült. Szerintem túl közel van az előző munkahelyemhez és túl sokat kérdeztek róla, melyik munkaviszonyom miért szűnt meg, ami szerintem nem jó, de lehet, hogy csak kíváncsiak voltak. Mindegy. Annyira nem tetszik, amit kínáltak, bár ha nem lenne a másik hely, akkor valószínűleg ha felhívnának, elfogadnám, mert nincs más. A csütörtöki interjú meghiúsult rajtam kívülálló, személyes okok miatt, azonban ma sajnos nem tudtam felhívni a közjegyző asszonyt, mert a szolgáltató letiltotta a telefonhívásunkat Benével, amit egyáltalán nem értünk és igyekszünk elintézni a problémát, mert ez így nagyon nem működőképes.

Játszani nem mentem, mert előző nap lebetegedtem és nem éreztem jól magam, helyette aludtam, este átjött Bálint és Benével vagy három órát beszélgettek. Én nagyon nem tudtam beleszólni, de nem baj. Azt hiszem, azon az éjszakán néztük meg a Felhőatlaszt, de lehet, hogy az előzőn. Igen, azt hiszem, szerda este... Mindegy, másodjára is nagyon-nagyon jó volt, és megint elsírtam magam Robert történetének végén. Lenyűgöz a látvány és a történetfolyamok, olvasom most már a könyvet is és vannak benne nagyon jó jelenetek. Autua beszédét például mindig kétszer olvasom el, annyira tetszik. Meg van egy rész az elején, amikor Adam visszamegy a szobájába, mert félti a naplóját, amit az asztalon hagyott... Fergeteges az a rész, hangosan röhögtem rajta a buszon, Adamet azonban nem szeretem valahogy annyira, ezért örülök, hogy már csak egy oldal van a naplójából. XD Kíváncsi vagyok a többi történetre is, hiszen mindet más fordította, más a szerkezete, no meg vannak szereplők, akiket kifejezetten a szívembe zártam, mint Robertet.

A héten a Pink medley Macy Kate-től, Christina Grimmie és Mike Tompkins közös száma, majd egy új felismerés, Chris Crocker - I want your bite-ja és a régi kattanás új hangzással volt a sláger főként. Utóbbit belövöm:

Videók, zenék, apró meglepetések

Kicsit megszenvedtem a videó betételével, de megérte. Én nem szeretem Robbie-t, de ez és a Bodies szerintem kifejezetten jók tőle. =D Nem szeretem az X-es tehetségkutatónak nevezett rettenetet sem, de Anyuval azelőtt ültünk, s ott szólalt fel ez a dal is, méghozzá nagyon jól, azóta szinte csak ezt hallgatom. Imádom ezt a sminket! *,* Robbie nem egy szép fickó szerintem, de ezzel a karakteres, Jokerre emlékeztető arccal imádom nézni. =D

Ez volt a tegnapi nap másik befutója. Bár nekem a dal jobb minőségben van meg, méghozzá évek óta, tegnap láttam először a musicalből egy darabot és tetszett, csak nem tudom, történelmi háttér nélkül mennyire érteném, még ha sikerülne is magyar feliratosan megnézni... ^^;; Mindenesetre ez egy jó dal. =D

Ma reggel Anyu Linkin Parkot hallgatott. Keresett egy számot, ami régen tetszett neki, de nem találta meg. A bandát túl zúzósnak találta összességében, meglepetésemre még az In the endet is megállította, míg a Numb és a New divide tetszett neki. =D Meghallgatta a Sum 41 - Still waiting című számát is, ami ugyancsak nagy kedvencem, azonban a kettőnk zenei ízlése eléggé eltér egymástól, csak közös állomások vannak szerintem. =D Illetve a két halmaznak van metszete. ^^ Amin megdöbbentem korábban, hogy az Evanescence - My immortal és Bring me to life című számát szívesen hallgatta, holott hajdanán annyiszor hallottam tőle, hogy ez a banda sötét, szomorú dalokat játszik. Így is van, a szövegeik és a dallamaik tele vannak fájdalommal, keserűséggel, mégis gyönyörűségesek.

Mostanság gondolkodom abban, mik érdekelnek, miket szeretek csinálni és meglepődve tudatosítottam magamban, hogy csomó mindenről van egész sok információm. Néhány meglepő témában is egész sokat tudok. =D Tök jó érzés.

A hét eseményei

Péntek
A látottak szerint felöltöztem, ami elvett egy kis időt az életemből, hiába terveztem meg megint előre, hogyan akarok kinézni. XD Miután összeállt a kép, szépen elmentem a volt munkahelyemre felvenni az étkezési jegyet és leadni a belépő kártyát, aztán meglátogattam kolléganőimet egy kis trécselésre. Onnan, mivel IchiGo is, Bene is késett, szépen átsétáltam a műhelyre, mert nagyon szomjas voltam. Ott volt Róka, Stef és Ruro. Én főként Rókával beszélgettem, meg olvastam tovább a Fiúk melegítőben-t, majd elindultam a Nyugati elé, ahová mindkét személlyel, akire vártam, megbeszéltük, hogy találkozunk. Benét az aluljáróban kaptam el, IchiGo meg már bement a WestEndbe, úgyhogy vele a Csirkefogónál találkoztunk. Megkajáltunk ketten Benével, addig hármasban beszélgettünk, majd IchiGoval átcombinoztunk az Allee-hoz, hogy találkozzunk Nanával. Nagyot traccsoltunk fejenként egy színes szódával, ami Virgin Mojito volt amúgy valamilyen ízesítéssel. Nagyon fincsi volt mind, máskor is összeülünk így beszélgetni és iszogatni. ^^

Blue (IchiGo), Pink (Nana) és Viola (én)

Nyolcig simán elvoltunk, érintettünk mindenféle témát, sőt, mára új csoportot is létrehozott Nana a face-en, meg újra megmozdultak bennem dolgok. =) Utána hazamentünk mindhárman, majd Tomival sikerült összerúgni a port, úgyhogy nem volt valami jó éjszakám.

Szombat
Reggel Nico keltett a Viberes üzenetével, amit cseppet sem bánok, jó volt így. ^^ Röviden beszélgettünk, aztán lejöttünk Benével a műhelyre. Úgy volt, hogy alkotunk, de szörnyen elkezdett fájni a vállam - főleg a bal -, ezért csak ő varrt, én olvastam a telefonomon, néha cseteltem Anyuval és Timivel. Öt tájt hazamentem, addigra a fájdalom is csökkent, átöltöztem, majd megfogtam Kusamit és felmentem Talyékhoz, mivel írt Taly, hogy van meglepetése, menjek fel, ha tudok. A meglepi málna és cseresznye formájában mutatta meg magát, aminek tökre örültem. Kusamit elengedtük, beszélgettünk, de jött is Bene, aztán meg kajtathattuk a kisasszonyt a szekrény alól. XD Na mindegy, gyorsan indulásra készek lettünk és mentünk Zöld Gyémánthoz, ahol a csapat nagy része már túlvolt az alapozáson lényegében. ^^ Még legalább fél órát eldumáltunk ott, utána combinora szálltunk és megindultunk a ZP-be. Én még sosem voltam, amikor úgy volt, hogy hú meg ha és megyünk, mindig elmaradt valamiért, Bene nélkülem volt legutóbb, szóval én emiatt olyan kellemesen izgultam. Busszal mentünk, ami feelinges volt, aztán hamarosan felsorakoztunk a színpad előtt. A Depresszió nem tartozik a kedvenceim közé, egy-egy számuk jó, az új albumról van egy szám, a Jön a reggel, na az a kedvencem tőlük, azt amikor leadták, kábé számomra csak a dal volt. ^^ Amúgy imádom a koncerthangulatot, azt, amit a tömeg gerjeszt, frenetikus szerintem. Nem ugráltam, nem volt kedvem, meg élveztem, ahogy reng alattam a föld a többiek ugrálásától, de szinte végigmozogtam így is az egész koncertet. Ghost jópofa volt, mondta, hogy az új album nem jött be neki, ezért akárhányszor arról adtak számokat, ő vigyázz állásban ácsorgott előttem. XD Ő és CLS testőrködtek amúgy, ami ugyancsak nagyon cuki volt. =D Figyeltem az embereket, megint magántanulmányt végeztem. XD Ugrált mellettünk három fiatal fiú, aztán amikor nagyon közel kerültek hozzá, hogy ránk ugorjanak, olyan pillantást kaptak tőlük, hogy kezük-lábuk összetörjük abban az esetben, úgyhogy egy tíz perc múlva odébb is álltak. XD Eszetlenkedtek.

Miután a banda levonult a színpadról, adtak jó számokat, Linkin Park, Soad, Papa Roach, ... *,* Legközelebb jó lenne nagyobb bandával menni, meg addigra igyekszem beszerezni egy másfajta tasit, amit nem kell a kezembe fogni, hogy én is tudjak ökörködni. =) Úgy fél órát voltunk még ott, aztán elsétáltunk a Duna partra és leültünk oda dumálni. Jó elszórakoztunk. Onnan aztán idővel szétváltunk, mi mentünk a combinohoz, s szép lassan lemorzsolódtunk. =) Jó este volt, jól éreztük magunkat. ^^

Csütörtök
Miután sikerült felöltöznöm, másfél órát rohangáltam az V. kerületben, mivel nem tudták megint egyértelműen megmondani, hogy mit milyen sorrendben kell aláíratni. X"D Nagyon jó volt rekkenő hőségben, teljes gálában... Ráadásul alig tudtam beszélgetni a kolléganőimmel, de mindkét nap örültek nekem, bár az a döbbenet az elnökségen, ami kiült az arcokra, mulattatott. ^^ Délután aztán szokott módon játékkal töltöttük az időt, Scipio mesélt. Az volt a sztori, hogy Erigowból Erionba kellett átjutni. Nos, tudni kell, hogy Erigowban nem igazán veszik emberszámba az elfeket, félelfeket, ráadásul volt velünk egy albínó Antoh papnő is. Én Kleer de Jahrist hoztam, egy nemes kisasszonyt, aki nem akart hozzámenni a neki szánt, nála magasabb rangú fiatal nemeshez, meg is sértette, úgyhogy apja ajtót mutatott neki, így lett belőle kalandor. ^^ Még mázli, mivel összeakadtunk egy gyönyörű fehér lóval, amit Robi alakított, amit üldöztek vérebek és lovasok. A vérebeket a nyugalom dalával megnyugtattuk, aztán a papnőnk visszaküldte őket az otthonukba, végül Tocsó elfe rálőtt a korgra, hogy ne csapja bele a fegyverét a fehér lóba, ezért kábé üldözöttek lettünk. Mégis át kell jutnunk a birtokra, sőt, rájöttünk, hogy a fehér ló az egykori gróf kalandor fia, akit anyja parancsára változtattak lóvá és ki akarták végeztetni a vérebekkel, csak kitört a karámból és elszabadult, ő meg felbérelt minket. A csapat szétszakadozott, vadásznak ránk, a karakterem lova meghalt, a csapatunkban utazó nemes úr (NJK) ellenünk fordult, úgyhogy Robi lova átgázolt rajta, szóval izgalmas kalandunk volt. =)

Lent volt Milánka is, de nem kapott most nálunk sok szerepet a játék miatt, meg anyja megnyírta, pedig ő sem szereti, hogy annyira rövid a haja. Édes volt, meg most fél órával később indult haza, mint szokott.

Szerda
Taly meghívott ebédre, nekem meg sikerült 11 után valamivel magamhoz térni, ezért felöltöztem és át is mentem. Spagetti volt, amiből jól betermeltünk, aztán nekiültünk WoWozni. XD Tök jó volt, majdnem egy éve toltam utoljára. Hiányzik néha. Meg feeling, hogy egymás mellett ülünk, beszélgetünk és közben irtunk, mászkálunk a városokban, küldetéseket oldunk meg. Kilenckor hagytuk abba, utána hárman Mónival, no meg Kusamival elmentünk sétálni egyet, aztán kidőltünk mind. =D

Kedd
A napom tanulással és leckeírással kezdődött, mivel kettőre beszéltük meg Edinával az angolozást. Meg is voltunk vele, olvastatott. Ouwaah! Ez a kiejtés... Értelmezni már egészen jól tudom a leírt szöveget, de kiejteni vagy leírni... Nem szeretem, rémes, hogy egy csomó mássalhangzót leírok és kettőt ejtek ki nyelvtöréssel. XD Este lent volt Milánka, Fischu, meg sokan mások, úgyhogy jól szórakoztunk, szívtuk egymás vérét. ^^

Hétfő
Megbeszéltük Timivel, hogy 10 és 11 között hív, hogy mi legyen. 11:20 körül elmentem fürdeni azzal az elhatározással, hogy ha hív, akkor legfeljebb a zuhany alól beszélek vele. Így is lett, s megbeszéltük, hogy 20 perc múlva a Király utcánál van. Oké, addigra kész leszek a fürdéssel. Pont így lett, kiléptem a zuhanyzóból, elkezdtem törölközni, mikor csörgött a kaputelefon. XD Hát vicces volt, végigröhögtük és -szívattuk egymást, míg felöltöztem, aztán elmentünk közösen a húgával megebédelni. ^^ Fagyiztunk is, majd mind mentünk haza. =)

Jó hét volt. Mozgalmas. =)

Skyfall

Remélem, sikerült olyan videót találnom, ami tartalmazza a dalt és a filmből jeleneteket, itt nem tudom megnézni. XD Na mindegy. Most egy rövid véleményt mondok csak az egyik legutóbb látott filmről. Talán szombaton néztük meg összebújva Benével. ^^

Tudni kell rólam, hogy az első perctől kezdve utálom James Bondot, főleg a Pierce Brosnan-féle Bondot. Ennyire ellenszenves figurát keveset tudok felhozni a filmvilágból, valahogy egy tipikus sablonnak tartom, meg valószínűleg az is sértheti az önérzetem, hogy ahogy Dani barátunk fogalmazott, "megrépázza a jó nőket", akik számomra érthetetlen oknál fogva már a látványától elalélnak. XD Gáz, na. XD Tudom, hogy sok fiú akar hasonló férfi lenni, de akkor én már inkább Alfie-t szeretném, ha egy nőfalót kéne választanom. =D Jude Law sem az az Adonisz típus számomra, de azt az alakítását nagyon szeretem, ott engem is meggyőzött. Daniel Craig szerintem kifejezetten csúnya, valahogy mégis az első Bond, aki szimpatikus. Talán meg kéne néznem a másik két Bond-szerepében, de a Skyfallt dicsérték halálra, meg nem tudom, érdekel-e. =)

Ez tetszett. Itt is a legtöbb esetben indokolatlannak tartom, hogy a nők a lábai elé omlanak, de hát ez egy Bond-sajátosság, de tetszettek benne a női szereplők. =) Szimpatikus nekem ez a darkos hangulat, a Christian Bale-es Batmanek is a kedvencem a hangulatuk miatt, noha Batman alapvetően egy sötétben élő, árnyékokkal és belső démonokkal rendelkező karakter. ^^

Jó volt a forgatókönyv is, amennyire oda tudtam rá figyelni, szépen volt elindítva a film, még engem is lekötött, méghozzá másodjára is, mivel az elejét egyszer megnéztem a műhelyben. ^^ Szépen visszatértek elemek később, megtudtam azt is Benétől, amit a Bond-történetek ismerete nélkül nem értettem és tetszett, ahogy belevitték az apró részleteket a filmbe. =) A látvány is lekötött, bár amikor én kiszúrtam, melyik felvétel stúdiófelvétel a háztetőn motorozós részeknél, fogtam a fejem, de alapvetően volt mit nézni Craig izmos hátán és karján kívül is. ^^ Az a rész kifejezetten kedvenc volt, mikor a fejvadászra vadászott Bond, noha inkább látvány szempontjából, hiszen a fények remekül tükröződtek az üvegfelületeken. Csodás volt. =) A másik, ami nagyon tetszett, az a bevezető, ami alatt asszem végig leadják Adele számát. Kifejezetten remekül volt összerakva, nem untam, csak feltűnt, hogy mennyire hosszú a bevezető. ^^ Kiütközött a szadizmusom is, talán a top egyes jelenetem az volt, amikor a főellenség kivette a műfogsorát. XD Az más kérdés, hogy a cián nem mar, hanem azonnal öl, ha jól tudom, maximum nagyon nagy mennyiségű cukorral lehet megakadályozni, hogy megöljön egy embert - valamilyen császár élte is túl a ciánmérgezést amiatt, hogy süteményben kapta, s csak rosszul lett tőle -, de azt is azonnal kell megkapnia, ez azonban mindegy. A műhelyben beszélgettünk erről, Timi cseten volt belekapcsolva a beszélgetésbe, mi meg többen ültünk ott, Fischer, Imi, Bene, Barbi, asszem, Stef, s azt tárgyaltuk, hogyan lehetne megoldani, hogy valamit a fogba ültetve ilyen hatása legyen, de végül arra jutottunk, hogy nem véletlenül a ciánnál maradtak az erre képzett emberek. ^^

Nagy kerekasztalbeszélgetés lett amúgy a klubban, volt szó mindenről, Fischer elárult néhány finomságot a Trónok harcából is, mivel ő a kiadott könyveket már mind olvasta, én meg kértem, hogy spoilerezzen és a többieket se zavarta. Kedvet kaptam elolvasni azt a könyvet is. ^^ Szegény Timinek meg jól elvettem a kedvét ettől a sorozattól azzal az öt perccel se... XD

Na mesedélután stop, kerítek remélhetőleg időt mesélni később. ^^

Élménysokk

Tegnap alig vártam, hogy hazaérjek és lovazzak meg BJD Tristan LJ-t olvassak. Utóbbival elég jól haladok, a lovazásban meg jó ez az új játék, bár nekem ez sem tűnik teljesíthetőnek, de majd meglátjuk, mire megyek vele. ^^ Na ebből az lett, hogy lovaztam, megcsináltam a napi küldetéseket, utána összeszedtem a szennyest, beraktam egy fekete mosást, majd kitakarítottam az állatokat, felszedtem mindent a szőnyegről, a szőrmókok bekerültek a fürdőbe, aztán felporszívóztam. Nem lett tökéletes, mert egy hatszáz éves masinánk van és a derekam is jelezte, hogy köszöni szépen, mára kifújt, de kilométerekkel jobb a voltnál. =) Ezután visszapakoltam, kiteregettem, majd fürödtem, hajat mostam.

Ma reggel még gyorsan végeztem pár simítást a fürdőben, nagy nehezen kitaláltam, mit vegyek fel - a rövid, zöld bársonyszoknyám akartam, ahhoz kellett koordinációt kitalálni úgy, hogy az alapszín a fehér legyen, de megoldottam. ^^ Belőttem a hajam, nagyban Mike Tompskin - Stars again-t hallgatok, csipog a gmail chat... Jó, semmi baj, már csak három percem van, hogy időben elkészüljek, szóval kihúzom a szemem, megmondom a keresőmnek, hogy egy fél óra múlva leszek, aztán tipli. Nem, csörög a telefon. Miii?! Ráadásul Timi hívott. Oké, őt felveszem, Bene vagy más most nem tud elég égetően fontosat mondani. Timi azt kérdezi, elindultam-e már. Nem. XD És ezután átcsapott katasztrófába a reggel. Elkentem háromszor a sminkem, kitéptem a fülbevalót a fülemből, mert összeakadt a sálammal - csak a fülbevalót, a fülemnek semmi baja, nem is fájt a dolog -, mérgezett egérként összevissza rohangáltam a lakásban - de a fűtést lehúztam, villanyt lekapcsoltam mindenhol, szóval nagy bakit csak nem hagytam magam után XD -, aztán elindultam. Gondoltam, visszahívom ezt a nőt, hogy miért keresett, mert szegényt nagyon gyorsan letettem, erre látom, hogy kikötődött a cipőfűzőm. Jó, nem érdekel, hasra nem fogok benne esni, mert nem ér le addig. Azért hívott, mert gondolta, szól, hogy időszerű volna elindulnom otthonról. XD

A troli elment az orrom előtt, de jött egy másik - tuti az ég küldte! és köszönöm szépen ^^ -, az meg egy kocsi miatt nem tudott a megállóba állni, ezért fel kellett rá lépni. Ühüm, ideális combközépig érő, testhez simuló szoknyában... XD Na nem baj. A villamosmegálló felé menet sikerült nem elborulnom, míg bekötöttem a cipőfűzőm - csak nem bírtam ki, pedig általában nem szoktam vele szöszölni, munkahelyen ráér bekötni -, villamoson meg próbáltam fülbevalót szerelni, hogy ne akadjon be, de nem sikerült. XD Leszállok, sietek - szokás szerint. Emberek az útban, tötyörögnek, nem lehet kielőzni őket, mert úgy mennek, mint egy jóllakott marhacsorda... Nem számít, végülis csak késésben vagyok. XD Pedig a telefonba pont én mondtam, hogy ne most akarjanak sietni az embere. X"D Olyan szép, amikor az embernek a saját keze csattan az arcán, de tényleg... Én csak vigyorogni tudok rajta, mekkora jó szervezők vannak odafent és milyen zseniális a humoruk. =) Nem mondom, hogy jó, de utólag mindenen lehet nevetni, ha az ember annyira dinka, mint én. XD

Na jövök fel a metrószintről, öregek egymás mellett, beszélgetve tipegnek előttem. Magamban: NEEEEEE! Nem bíííroooom! -, de persze nem tapostam le a sarkuk, löktem fel őket és egyéb finomságok. Egyszer csak megjelenik mellettem Timi. Nézem, hát ez hihetetlen, még hallucinálok is. X"D Erre nem, ez nem képzelgés. Nem is ébrenálmodtam, szóval totál meglepődtem, hogy hogyan került ide egy Timi. De megfogott, asszem, én meg megálltam és döbbenten néztem rá, hogy ő meg mit keres itt, a laborban kéne lennie, de minimum oda sietnie, meg mi van, arról volt szó, hogy apukája viszi, mittomén. XD Mikor még előkerült egy kakaóscsiga is, amit a kezembe nyomott egy "Remélem, szereted." megszólalással, végleg padlóra kerültem. K.O. Timitől, köpni-nyelni nem bírtam, csak a nyakába ugrottam. Erősen kellett koncentrálnom, hogy kapjak levegőt meg ne sírjam el magam az örömtől, mert akkor oda a reggeli szenvedésnek, sminknek és a tárgyalásról is el fogok késni, amiért lenyakaz a bíróm.

Szó szerint ugrabugrálva mentem ezután a bíróságra. XD Azt se tudtam, hova legyek. Még most se tudom... Kész vagyok, mint a házi feladat...

Buzi-kérdés

Témán vagyunk megint... Mesélt az idősebb kolléganőm egy volt munkahelyéről, ahol kijelentette, hogy volt egy "buzi", ahogy ő nevezte, aki mindig megdicsérte az alakját, ő meg elkérte magát mellőle, aztán most meg a telefonban beszélőre mondta ezt, hogy biztos az volt, mert a hangja alapján nem lehetett volna belőni, nő-e vagy férfi. Na, fél pillanat gondolkodás után megjegyeztem neki, hogy "Neked és a kolléganőnknek nagyon kardinális kérdés, hogy ki micsoda.", mire azt a választ kaptam, hogy különösebben nem érdekli, amíg valaki nem kérkedik vele, végülis mindenkinek a magánügye. Hát nem tudom... =/ Ha valami nem érdekel, nincs benne a mindennapjaimban, nem?

Azért ide most rohadtul dukál az éppen a rádióban szóló Oláh Ibolya - Baby című száma. XD Ezen most jót vigyorogtam. =D

Hideg a szél, de a szíveket nem hűti ki

A képet Dani készítette és küldte el nera, kem. =)

Beköszöntött a december. Rohadt hideget hozott és egy olyan beletörődömségi érzést a kudarcba, de nem törtem le, rengeteg tervem és vágyam van, kegyetlen sok mindent kell csinálnom és tudom, hogy emellett a munka mellett nehezebben megy, ám azt is, hogy ha nem ez a lehetőség, akkor majd egy másik beérik, amire talán készebb leszek. Még mindig tele vagyok félelmekkel, bizonytalansággal, fojtó érzésekkel, amik nem csupán engem, de a sikereim is fojtogatják, mégis hajt valami előre. Semmi másra nem vágyom, mint arra, hogy azt csináljam, amihez értek, minden más mellékes, ami baj is, mert ha mással nem foglalkozom, csak azzal az eggyel, akkor kimerülök. Nem mintha le tudnék/akarnék mondani például a barátaimról, a héten is megéltem velük néhány, számomra fontos pillanatot.

Szerdán volt játék, amiben én ugyan nem tudtam annyira részt venni, mivel az én karakterem számára nem lett volna reális, ha az éjszaka közepén boszorkány létére kimegy sárkánygyíkokat ölni, amely élelemnek nézi három maréknyi hordánkat, ám a sztori eleje erről szólt, a későbbire meg nem nagyon emlékszem, mivel lézengtem, aztán Tulok születésnapja alkalmából tartottunk egy kis eszem-iszomot is, volt pohárköszöntő, a srác majdnem elsírta magát örömében, kapott Zolitól egy csomó gyümölcs ízesítésű piát azzal a célzattal, hogy ilyen korban már muszáj odafigyelni a helyes táplálkozásra. Ezen jót nevettünk, utána Zöld is átadta az egylövetűt, egy puska alakú üvegben vörösbort. Nagyon odatették magukat a srácok, Kriszta meg, hogy mennyi mindent beszerzett, hát csak ámultam. Volt Gábor is, egy korgot hozott, egy két méter feletti barbárféle gyakorlatilag, aki alig ért közösül és nem is az eszéért szeretjük. =)

Pénteken találkoztunk Timivel. Elmentünk a WestEndbe, ettem, túrórudiztunk, beszélgettünk, majd lementünk a helyre ott folytatni. Örülök nagyon, hogy szeret ott lenni és a csapattal is kijön, régóta tervben van, hogy őt is és Nicot is "leszoktatom oda", s úgy fest, a fél siker már megvan.

Hihetetlen, hogy bizonyos dolgokban mennyire hasonlítunk Timivel, mennyire ugyanúgy vágyunk valamire, mennyire hasonlóan gondolkodunk és mennyire azonos dolgok tudnak nekünk fájni. Csak én már túlvagyok pár játszmán és könnyebben vágok el szálakat, noha van, akivel újrafonódik még a távolság, a hallgatás és a tudatos akarás nélkül is. De igen, ezek a fonalak ha elszakadnak, összeköthetők, a csomó azonban, bármilyen ügyesek is a felek, megmarad. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket neki is meg kell élnie, neki is a pokol mélységébe le kell mennie, hogy megtapasztaljon és megtanuljon bizonyos dolgokat, mégis azon gondolkodom, hogyan segíthetném és hogyan védhetném meg. Utóbbi nem fog nagyon menni, a törekvésem azonban nem feladható, nem vagyok rá képes és nem is akarok az lenni.

Szerintem az a barát, aki kihúz a bajból, veled megy a nehéz terepen, melletted áll, mikor úgy érzi helyesnek, hiába fordul ellened az egész világ, elfogad olyannak, amilyen vagy és ha nincs is ott közvetlen melletted, tudhatod, hogy számíthatsz rá, legyen bármi gondod, emellett persze megoszthatod vele az örömeid, sikerélményeid, nem akar helyetted szerepelni, nem féltékenykedik, nem zúzza össze pillanatnyi boldogságod a saját önzősége miatt. Én azt gondolom, egoista és önző ember vagyok, amiben akad, aki megerősít, de nem tartom hibának, mert mindezek ellenére kiállok amellett, akit szeretek, megteszem, ami tőlem telik. Elvesztettem már sok mindent, harcokat, magamból darabokat, barátokat, szerelmeket, de tévedés volna azt gondolni, hogy már nincs hova tovább, hiszen a világ most lesz igazán jó majd, ha vége a télnek. Tudom, érzem.

Szeretem David számait. Nem mindet, de sokat és van egy csomó, amit általánosan nem hallgatok, de ha rám jön a bulizhatnék, előkotrok. Ez a dal kifejezetten tetszik, bár az utóbbiakkal is így vagyok, a Titanium és a Turn me on is bejött. Azoknak a klipje is rendben volt számomra, ennek a mondanivalója, a zenével való összejátszása tetszik, de rohadtul nem így csináltam volna meg, ha igazán értenék ehhez. Amikor először láttam a klipet, csak néztem nagyokat, hogy mik azok a kiálló dolgok, olyan, mintha hibás lenne. Sejtem, mit akartak vele, de valahogy nem lett jó szerintem. Mindegy, amúgy is hallgatni szoktam a YouTube-on is a dolgokat. =)

Másik nagyon jelenlegi szerelmem Chiristina Aguilera - Your bodyja. Ez a nő még mindig annyira dögös és szép... *,* A klip nagyon tetszik, szerintem frenetikus és csak három pasit nyír ki benne. =D A hangja pedig továbbra is az egyik kedvencem, szóval Christina előkelő helyen szerepel nálam, sok számát veszem elő csajosabb hangulataimban és a klippjeit is szívesen nézem. =)

Talán már írtam róla, de P!nk - Try című száma is nagy kedvenc lett, meg is ihletett, de Bene még nem válaszolt a kérdéseimre, amiket pár napja tettem fel neki e-mailen, itthon meg mindig elfelejtem említeni neki, tehát ezzel meg vagyok akadva, de van még iromány, ami ki fog erre még kívánkozni belőlem, érzem.

Lindsayt és Mike-ot továbbra is nagyon imádom, mindkettejükből jut bőven egy napra, és vannak új kedvenceim is, íme az egyik:

Hát nem édes? *,*

És nagyon jó szerintem, amit csinál. Először az eleje nem tetszett, de aztán annyira jó lett a vége, hogy megszerettem az egész számot. =) Ezek mellett Calvin Harrist és Breakerz - Real love-ot hallgatok, s persze nem ment ki nálam a "divatból" a Feeling good sem. =D Magyarok közül egyértelműen Ákost hallgatok, többieket nagyon nem.
Na ennyit a zenéről.

Szombaton én nyitottam a helyet valamivel tizenegy után, mivel nem akaródzott elindulni itthonról. Bekacsoltam a hősugárzót, a laposom, előszedtem a kajám és jól laktam, utána nekiestem a honlapom megtervezésének és kitalálásának. Kettő után lejött Csigusz és csomó ideig beszélgettünk, húztuk egymást, piszkáltuk a másikat, ahogy szoktuk. Tök jó érzés volt és bár értelmesről rövid ideig szoktunk dumálni, aztán inkább felidézünk dolgokat, majd csendben vagyunk, mégis nagyon szeretek vele lenni. Ő kicsit kihozza belőlem a harciasságot is, állandóan erőt fitogtatunk egymásnak, emelget, csikizzük egymást, lökdösődünk, meg ilyenek. =) Bár ölelésből jutott sokaknak a héten is. =)

Jól érzem magam (I'm feeling good)

Elindultak a dolgok. Kedden már éreztem változásokat, de ez szépen elkezdett tetőzni, egyre több minden jött. Szerdán fél napos volt a meló, de kihasználtam az alkalmat, hogy csend és nyugalom van, a nyomtatóknál nincs sorállás, ezért plusz két órát ráhúztam a kötelező időre, közben játszottam az új heppemmel, a Howrseval.

Két hete játszom és elég szép eredményeket sikerült elérnem, ami azt illeti. Két büszkeségem:
Karakosz és Merida
Ahhoz, hogy ilyen szépek legyenek, kellett egy Harmónia csomag mind a kettőnek, amiben a szép kinézet, a háttér és a színes név van. Az egyiket Talytól kaptam, a másikat nyertem a halloweeni kártyajátékon. =) Karakosz az első lovam, egy fríz paci, amelyik kapott szárnyakat is, aktívan versenyeztetem és jó tenyészmén is. =) Merida a párja, igazából nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget, másra koncentráltam, de most elkezdtem komolyan fejleszteni és célom vele is sokat elérni.
Karakosznak a statisztikái is elég jók, az elitben a 172. és csúsztunk lefele egyet jelenleg, állóképességben a 331., gyorsaságban a 286. és ebben is csúsztunk lefele, galoppban volt 50., jelenleg csak a 60., ügetésben 132., ugrásban 137., díjlovaglásban 370., népszerűségben pedig 29. jelenleg a tisztavérű frízek közt. =) Azért ez elég szép eredmény, főleg, hogy 15 napja játszom. ^^
A játék elég egyszerű, kattingatni kell, nem árt, ha van hozzá az embernek szerencséje, némi segítség is jól jön, ha őszinte akarok lenni, viszont pénzt nem ölnék bele. Lehet anélkül is boldogulni, méghozzá ahogy látható, elég szépen. Nagy vágyam megszerezni három pompás lovat, Jupitert, Földet és Holdat, meg rákaptam az aranyalmás pacikra, de nem tudom, meddig fogom az oldalon húzni. Egyelőre elvagyok. =) Ráadásul belecsábítottam Timit is, meg Nico is visszaregisztrált. XD Emellett a héten WoWoztam kemény fél-háromnegyed órát, azt is úgy, hogy kétszer kidobott, aztán mondtam, hogy jó, akkor most hagyom abba. XD

Bírómmal feldob a jó kapcsolat, nincs az a táv, mint a másodiknál és nincs az a terhelő közelség se, mint az elsőnél. Rengeteg munkát termel, amit azért annyira nem élvezek, de ez ezzel jár. =) Mindig van egy pár jó szava, megdicsért, mikor masnikat tettem a fejemre, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy "csili" vagyok, meg szerdán Halloweenibe mentem fekete alappal és valami olyan szót mondott, amiben benne volt a tánc szó. Tetszett neki, mondtam bírómnak is és a kolléganőimnek is, hogy nálam ez megszokott, van, hogy rám tör és nem bírok mást felvenni, csak ilyen nagy szoknyás ruhát. Ilyenkor nagyon mindegy, mennyit mutat a hőmérő, az esetek 99%-ában nem fázom, nem is érzem, hogy különösképp hideg lenne. Jó, azért kedden, mikor csúsztam tíz-tizenöt percet és bíróm felszólt telefonon, hogy ügyeletesek vagyunk és a második emeleten helyettesítenünk kell két tárgyaláson, amin amúgy néztem egy nagyot, éreztem, hogy hideg van a teremben, tök nagy cúg volt az ablakból jövően, ő meg még beteg is volt, kábé taknya-nyála egybefojt, de nem hűltem úgy ki. =)

Kishinek hála én is rákaptam:

Lehet, hogy ezt a számot hallgatva és néha rápillantva a klipre fogok írni egy rövid sztorit. ^^
Persze azért visszatértem a Feeling goodra, mert még mindig nem bírtam ráunni és annyira jó, imádom a szövegét. =D Csak én az elmúlt két hétben megnéztem vagy 1.000-szer a YouTube-on a az egyik videóját. XD Nem azt, amit beszúrtam, azzal valami hiba van, hanem egy feliratosat. =)

Munka után szerdán szépen elmentem a kedvenc kajáldámba, vettem elvitelre egy kedvenc menüt, aztán hazabaktattam, leültem játszani és dumálni a csajokkal, mígnem estefele megjelent Kszasza gmail cseten és megkérdezte, van-e kedvem elmenni vele teázni. Volt. ^^ Negyed kilenckor találkoztunk a Nyugatinál és valamivel éjfél előtt váltunk el a kapunknál, ugyanis a teaházból zárás miatt kitettek minket tizenegykor, ő meg még nem akart menni, így hazakísért és még kint is dumáltunk. Rájöttünk, hogy nem is két éve nem találkoztunk, nem beszéltünk, hanem kettő és fél-három. XD De mintha hetek lettek volna. =) Őszintén mondja el a dolgait, nyíltan beszélgetünk, s bár mindketten változtunk, ugyanúgy szeretjük egymást. Lelkesít az a srác, tele van tűzzel, szenvedéllyel, energiával, tervekkel, vágyakkal. Azt látom rajta, hogy tudja, mit akar és tör is előre afelé, ami nekem nagyon bejön. Ő nem fog megragadni egy olyan nő mellett, aki szarba se veszi, hisztizik, kiteszi a csilivili lakásból, menjen szépen haza a szüleihez, ő nem fog egy munkahelyen dekkolni, amikor igazságtalanul bánnak vele és elássák a becsületét, még egy pár hónapot kihúz ott, hogy szépen mutasson az önéletrajzában a munkahely neve, de már most keres újat, aztán lép tovább, nem hagyja megkötni magát, nem éri be kevesebbel, mint amit megérdemel szerinte és ez nagyon tisztelendő benne, mivel manapság nem így állnak hozzá az emberek. Jó, persze hozzá kell tenni, hogy amíg sulizott, tanult, mint a barom, mellette is dolgozott, szóval tényleg alig volt akármire ideje, de ember maradt és rendes ember. =) Meséltem neki a srácokról és azt mondta, ha a Bálint tényleg zseni, tudnak egyezkedni, lehet, hogy tud neki segíteni szakirányú melóhoz jutni. =)

Bizonyos tekintetben tök aranyosan konzervatív és zárkózó, ilyen tekintetben kicsit imádok vele szívózni. Természetesen bevettem a böködhetők listájába és nagyon cukin vissza is adja a dolgot, meg ő is pattog és kuncog, ha szurkálom az ujjammal az oldalát, de például tök lazán tudunk egymással fizikai kontaktust keresni - ami nálam ugye kuriózum kábé. =) Ő is ilyen nagy magas ember, simán felemelt, miután elmondtam neki, hogy mennyire parázom, ha emelgetnek, de nem féltem - először nem nagyon féltem, aztán meg elmúlt. XD Hívott fel az albérletébe is dumálni, mondtam, hogy majd szívesen megyek, kíváncsi vagyok a lakásra, mert korábban képen mutatta, hogy vacillál, melyiket vegye ki és nagyon tetszett, meg ott azért mégis csak kényelmesen el lehet helyezkedni, tekintet nélkül lehet beszélgetni, amiről csak jólesik, ilyesmi. =) Ahogy a teaházban voltunk, csak néztem őt és nem győztem betelni vele. Elegáns fiatalember lett, keményedett, komolyodott, de megmaradt olyan művészi beütésű bolondosnak is, amilyennek megismertem. Az írói pályámban abszolút támogat és szeretne is, van is hozzá lehetősége, ami nagyon jó érzés, noha ugye nem ő az egyetlen. Csak ugye ahogy ő előkerült és elkezdte a tolni a dolgokat... hát azon még most is kamillázok. =D

Jöttünk már hazafele és ugye halloweeneztek az emberek, különféle ruhákba voltak beöltözve, bandáztak, piáltak... Nos sikerült úgy belemennünk egy ilyen kisebb csoportba, ahol szétválasztottak minket egymástól. Egy pasi bekerült közénk, mi szétváltunk, és hozzám akart érni - Halloweenibe és nyuszis kabátba voltam -, mire megijedtem és automatikusan hátraugrottam, Kszasza meg mindjárt tök támadóan lépett fel. Akkora feeling volt! *,* Nem láttam, inkább éreztem - mivel az elém és a közelembe kerülő, fekete pizsamás, nemnormális pasasra néztem -, ahogy ökölbe szorítja az ökleit és lép a pasi felé, én meg elkaptam az érzést, ami benne volt, a "Ne merészeld!"-et és én is ökölbe szoruló kezekkel indultam meg előre. XD Mondanom se kell, a részeg pasi mindjárt menekülőre fogta, úgy iszkolt, mint a kutya, amibe belerúgtak. X"D Utána Kszasza mellém lépett és jól magához szorított és kitört belőlünk a röhögés. Azt hajtogattam, hogy "Ez hülye volt!", ő meg, hogy igen, az volt, be volt piálva. XD Rohadtul tetszett, az ő fellépése is inspiráló volt, de az, ahogy elkaptam a "Ne merészeld!" érzést és én is megindultam egy ezredmásodpercre, az valami epic volt, de komolyan. =D

Csütörtökre hivatalos voltam fel Talyékhoz kiöltözve, mielőtt elmegyünk Benével a helyre, de lemerült a telefonom és a kopogásra nem nyitottak ajtót. Valamelyik nap voltak lent, jól megölelgettem őket, meg éltem később a gyanúval, amit Taly ébresztett fel bennem Kusamival kapcsolatban. Gyanúsan nem tökösödik a drágám. Na mondom, ennek utánajárok most már, mert ez így pálya, szóval a hátára csaptam a dögöcskémet és elkezdtem tüzetesebben megvizsgálni, hogy későn érő típus, vagy az eladóval együtt benéztük, mint a fene. Utóbbi, Kusami ugyanis kislány. XD Ennek eredményeképpen el kell őket választanunk, ami most még könnyű lesz, de majd később, a saját kecóval... =/

Ezt muszáj beszúrnom, szerintem nagyon jó klip:

Csütörtök elég rosszul indult el. A ruházkodással voltak apró nézeteltéréseink, aztán Robi bekavart, hol legyünk, mikor egy hete megdumáltuk, hogy a műhelyben, de oda lementek az aurorások, nem férünk el, menjünk máshova, én meg kivertem a hisztit, hogy én ugyan nem megyek sehova máshova, az a mi helyünk, az aurorások összehúzzák magukat, IchiGo és Gergő is miattunk jönnek le, úgyhogy ha jönnek a helyre, akkor ott lesz a játék, ha nem, akkor én nem veszek részt az aznapi. XD Ezen nagyon felhúztuk magunkat, csomó minden kiment a fejünkből, rossz hangulatban érkeztünk a műhelybe is, de aztán elmúlt.

Volt lent Kriszta, jó fáradt volt, isteni édes-savanyú csirkét csinált rizzsel, amiből kaptam kóstolót, hozott Agyarnak és párjának egy-egy adagot, Csengének ma van a születésnapja, de tegnap már megköszöntöttük. Tiszta cuki volt és lent volt IchiGo is Gergővel természetesen. Lettek közös képek, meg mindenféle, majd jelentkezem azzal is, csak elkapott az ihlet és lehet, hogy most bővítem egy olyan irománygyűjteményem, amit elég ritkán szoktam. A játék is jó volt, Bene később lehoztam a könyveimet, aminek nagyon örültem. =)