Röhögőgörcs

Röhögcsélünk és beszélgetünk a srácokkal a lejátszott játékról, egyszer csak szólnak, hogy a kutya bepisilt. Fáradt sóhajjal megindulok, hogy kerítsek valamit, amivel feltakarítom, bekapom közben a nasim utolsó falatját, majd lendületesen benyitok a vécébe. Érzékelem, hogy valami útban van, barna nadrágot visel, és nem tudom tőle elcsaklizni a vécépapírt, erre megszólal: Megtelt. Mondanom sem kell, fogalmam sem volt, mi telt meg, belenéztem a vécébe, hátha eldugult, erre rájövök, hogy rányitottam a páromra és saját magára értette, hogy megtöltötte a vécét. Kész, én úgy elkezdtem röhögni, hogy azt hittem, megfulladok. Valahogy eltámolyogtam egy fotelig és sírtam a röhögéstől. Szó szerint. XD

Mindenegybe

Olyanok a gondolataim, mint egy zacskóból kiömlő üveggolyótömeg. Tudnék mit mesélni, ez a hét sem telt eseménytelenül, noha szerepjáték nem volt Dani betegsége miatt, Anyucival nem tudtunk találkozni, s tudtam is volna mesélni, csak valahogy nem volt hozzá türelmem. Most sincs, úgy írom ezeket a sorokat, hogy szétvet az energia, mert rohangálni akarok, vagy két koktél után táncolni a tömegben, míg el nem hagy az erő. Hiányzik a bulizás, az, hogy felszabadulok és úgy szabadulok meg a bennem dúló energiáktól, hogy azzal senkinek sem ártok, de élvezem, kegyetlenül élvezem minden percét az eseménynek. Azt sem tudom, milyen számok szólnak mostanában a rádiókban vagy a zenecsatornákban, lekorlátozódtam feldolgozásokra, sőt, ma reggel megszólalt a fejemben a Shiroi yoru is. Yoshikit látom, a hegedűt pedig hallom, sőt, egy részéhez társítja az agyam a D.N.Angel opjának szövegét is, úgyhogy igazán érdekes kavalkáddá nőtte ki magát a képzeletemben ez a szám.

Annyi mindenről akartam írni, mikor belefogtam... A napjaimról... Hétfőn jóbarátommal találkoztam, szerdán Benével voltunk röltexben egy új ruha alapanyagát megvenni. Ő lilát képzelt el alapszínnek, amivel én valahogy sehogy sem tudtam megbarátkozni, méghozzá nem csak azzal a lilával, ami abból az anyagból egyedüliként fellelhető volt a boltban, hanem úgy az alapgondolat sem fért a fejembe, hogy én most lilába bújjak. A steampunk stílus ragadós számomra, s mivel a ruha szoknya része engem arra emlékeztet, az alapszínt világos barnában határoztam meg, hozzá bordót választottam és Bene fehéret. Nekem nagyon tetszik a színek harmóniája, alig várom, hogy kész legyen a ruha, bár tudom magamról, hogy nagyon kínlódni fogok megint a próbáktól, mivel utálok próbálni. XD Hogy is mondják a nők, a szépségért meg kell szenvedni? =D

Tegnap Nanával találkoztam és megint órákig dőlt belőlünk a szó. Megint megihletett és elgondolkodtatott, miután éjfélkor hazaértem a V35-ból egy fél sör után, amit Namival fogyasztottam el, miután Nana elindult haza a hamburgerezésből, nem bírtam befeküdni a már alvó Bene mellé az ágyba, muszáj volt képzelegnem, nézni a plafont a földön fekve, engedni a gondolatokat a fejem felett elfolyni, mintha egy tropikáriumi akváriumot néznék egy átlátszó csőbe bújva. Van két ember az életemben, akit viszonylag távol engedtem magamtól, mégsem bírom elengedni. Nem hiszem, hogy tudnának engem építeni, egyszerűen ragaszkodom hozzájuk és az egyik többet jár a fejemben, mint a másik. A gyerekkori barátném hamarosan elmegy az országból, bennem pedig olyan erősen az van, hogy kellene vele beszélni, találkozni... Pedig nem kell, menjen ki, szakadjon el a sráctól, akivel jár és az anyjától, mert régóta azt érzem, hogy erre lenne igazából szüksége. Bennem ez a késztetés olyan értelmetlennek tűnik, s még nem teljesen jutottam arra az álláspontra, hogy az én gyengeségem eredménye, nem pedig azért jelez valami mélyről számomra, mert ott valami baj érheti őt. Meglátjuk, ugyanis teljes mértékben egyet értek vele, amit az egyik asztrológia tárom mondott: "Ha az ember fejérnek veszni kell, a lába oda viszi.". =) A másik lány tudom, hogy belesétált a pokolba, de erre vágyott két és fél éve. Most, azt hiszem, boldognak érzi magát, mert nem hajlandó meglátni, mennyire megalázzák és kihasználják, én úgy érzem, át is verik a fejét, azonban egyetértek azzal az állásponttal, hogy van, aki csak a pofonokból tanul. Én azt tudom tenni érte, hogy nem hagyom el, nem vetem meg, nem sajnálom, egyszerűen csak várom szeretettel. Nem vagyok felelős az életéért, nem élhetek helyette és nem próbálhatom meg marionettként egy bizonyos úton vezetni, hiszen az az út, amit én látok, nem biztos, hogy valóban a legjobb út számára. Én úgy gondolom, az emberekben van annyi ösztön, hogy tudják, merre kell menniük, mire van szükségük.

Ez az én szemüvegem. Nem értek a szemüvegkészítéshez, de mivel a fél életemet üveg mögött éltem, azért tudom, hogy sokféle szemüveg létezik. Én így nevezem a látásmódot. Nana mondott tegnap rengeteg olyan dolgot, ami eköré kapcsolódott, csak csodálni tudtam, kit hogyan lát, mondtam is neki, hogy a Skorpió mélysége és a Szűz precizitása jelenik meg a másokról való gondolkodásában, s hogy annyira másképp látja az ismerőseinket, mint én, annyira mást mond jellemzőnek, mint amit én mondanék, ami magával ragad, elbűvöl. Az is egy kemény lecke, amiről rájössz, hogy a körülötted lévők, legyen szó a barátokról vagy akár csak egy utcán szembe jövő emberről, tükröt tartanak eléd, de mikor megismered az ő rólad alkotott képüket, na az a durva. Ollllyan más az, ahogy látnak bennünket és ahogy mi gondolunk magunkra, de hogy mi az "igaz igaz"... Mások az alapján ítélnek meg, amit mutatunk, mi pedig az alapján gondolunk magunkról valamit, amilyen ideákat követünk, hiszen nem látjuk a legtöbb esetben kívülről a tetteinket, nem gondolunk bele, a szavaink milyen hatást keltenek másokban, s nem tudunk objektívek lenni ezáltal. Akkor kik is vagyunk mi? Milyenek is vagyunk? Én úgy érzem, a mások által mutatott tükör és a saját magam követett ideák metszete az, ami legjobban jellemez, még ha a két dolog szinte ég és föld egymáshoz képest.

Mivel nem tudok hetek óta írni és aludni se, rákattantam arra, hogy összerakjam a Kettőből egyet. Nekem Deon a Mary Suem, az, aki vagyok, de színesebb, merészebb, gátlástalanabb nálam. Rengeteget elemeztem már őt és a többi karakteremet is. Jelenleg egy heteró Masaora vágyom például - ez lehet, hogy egy picit spoiler -, arra a férfire, akinek minden vágya családot alapítani, s ehhez bármilyen követ megmozgat, hegyet eltol az útból, amihez megvan az ereje is. Gondolkodtam nagyon sokat Raktarin is, hogy mennyit fejlődik a tizenkét év alatt, aztán - ez már spoiler konkrétan - mégis belebukik, nem képes levetkőzni a saját korlátait.
Spoiler vége.
Minden karakterem egy tükör számomra, bizonyos részeim kiélése, egy-egy jellemzőm felerősített és megszemélyesített megjelenése, ezért ha elemzem őket, egyszerűen bámulatosnak tartom. Vannak, akik még nem léptek a sztoriba, Mitsuko, Raktari, még Masao sem került elő, de Dayki is egy érdekes figura számomra... Bár ott az egész bagázs, Yajiro és Yuu, Tao... =) Mindet szeretem valamiért, néhány mellékszereplőmet külön imádom, de nem spoilerezek többet. =)

A kezdőképemről most eszembe jutott az Üveggyöngyjáték. XD Pontosabban annak is az azonos jeligéjű kihívása, amire zseniális darabok születtek. Még többet kéne olvasni, visszatérni azokhoz, amiket anno szerettem, s újraértelmezni őket. Például a Védőőrizetet is nagyon jó volt visszaolvasni, vagy a Pirszinget a kígyónakot. Sőt, megtudtam, hogy a Védőőrizetnek van második kötete, bár nem tudom, kiadásra került-e. Úgy érzem, nem lehet ugyanolyan jó, mint az első, talán nem is jó, de kíváncsi vagyok rá.

Ma kivételesen leraktam a Kereszt a szekrénybent utazás közben. Imádom, élvezem, jókat röhögök rajta, mélyen szántó gondolatokat ébreszt bennem, megdöbbent, meglep... Itt köröz körülöttem a vallás, mint témakör, de tényleg nagyon sokat. Mindenből kihallom és nem pusztán azt, hanem a körülötte lévő dolgokat, a saját tapasztalataimat, véleményemet. Tetszik ez az egész így most. De vajon mit akar megmutatni nekem az Élet? Mire kéne rájönnöm?

Úgy érzem, nem tudok figyelni. Se kifelé, se befelé. Elhaladnak mellettem a dolgok, s csak kevés jut át a falon, ami körülöttem emelkedett, s én is átlépek a saját dolgaim felett, mert folyamatosan hajt valamerre egy erő. Fura. Ijesztő. Az is kemény volt tegnap, mikor Nana a két Nanáról beszélt. Bakker, durva, mert éveken át gondolkodtam, melyik Nana vagyok én, s melyik a barátnőm, hiszen nekem ez a történet tényleg arról szólt, hogy két azonos nevű és korú lány egy vonaton utazik, egy lakásba költözik és egy életúton indulnak el, majd szétválnak. De ez megváltozott, karrierista Nana és családvágyó Hachi lett belőle, Nana pedig tegnap olyasmit fejtett ki immár teljesen, ami letaglózott. Hogy valójában Nana volt az, aki családra vágyott, ő akarta felújítani azt a hangárt vagy mit, amiben Rennel élt, s semmi másra nem vágyott, mint vele lenni, míg Hachi csillogást akart, egy sztár pasit, mindig többet kihozni az életéből, mint amit megkapott, pedig ő aztán szinte akármit... Nagyon... furcsa volt így tekinteni rájuk, de még nem tartok ott, hogy belemerüljek, előbb bizony Deont kell ízekre szednem. =)

Bubus meet

Direkt leürítettem a telefonomat, hogy tudjak képeket csinálni a meeteken, de annyira nem jutottam el oda, hogy fotózzak, hogy nem nagyon lesz mit ide tenni. XD Meg igazából fényképezővel szeretnék kattingatni, csak nincs memókártyám. Na mindegy, a fotóimat majd felpakolom egyszer, ha nem felejtem el. Mivel frissen mosott, feltupírozott sörénnyel és a kezemben a sráccal vágtam neki az útnak, csomóan megbámultak, volt, aki rám is mutatott, hogy "Nézd a haj... nézd azt a babát!", meg hasonlók. XD Néha nem győzök röhögni az embereken, de volt kedves férfi is a lányával, aki megállított, hogy bocsi, milyen bajba ez, mert nagyon szép és tiszta cukik voltak. =D A villamoson trollkodtam, mivel egy fiatal kiscsaj a pasijával sutyorgott. Először Björnre mutatott a csaj, hogy azt nézd, azt nézd, majd a cipőmre, aztán egy távolabbi embert pécézett ki, végül egy harmadik személyre is áttért, mire megkérdeztem tőle, van-e köze hozzá. Persze annyira meghökkent, hogy nem értette, mit kérdeztem, ezért megismételtem: "Van közöd hozzá, ki hogy néz ki?". A válasz az volt: "Nem rád gondoltam, én is voltam emos.". Nos, én itt nem álltam meg, közöltem vele, hogy nem számít, kire gondolt, akkor sincs hozzá köze, ki hogy néz ki. Azt már nem tettem hozzá, hogy őt se kezdtem nyilvánosan cikizni, bármit is gondolok róla, pedig a karja tele volt sűrűn metszési hegekkel, a fiúja meg olyan IQ light volt, hogy szívta a többi ember intelligenciáját. XD Tulajdonképpen már az az egy mondat is elég volt, hogy le akarjanak szállni a villamosról és összetöpörödjenek. Utána beszélgetni se mertek, mert köcsög módon folyamatosan szemmel tartottam őket. =)

A Bubu bubble bár nagyon cuki hely, nekem egyből a szívemhez nőtt és könnyű odatalálni, illetve tőlünk eljutni oda. A bubble tea finom és lehet kérni menüt, amiben a tea-n kívül van vagy egy szendvics, vagy valamilyen sushi szett. Nagyon megkívántam a sushit, ezért rendeltem egy mixes menüt, amiben többféle finomság volt. Amikor megláttam a garnéla rákot, kicsit lesokkolódtam, nem voltam benne biztos, hogy képes leszek megenni, de meg is akartam kóstolni, úgyhogy becsuktam a szemem és igyekeztem nem arra gondolni, mit eszem. Amúgy tök jó íze van, szóval ha megint találkozom vele már nem fogok ennyire fennakadni. Ja, és a farkát nem kell megenni. XD Én nem ettem meg, én ráharaptam és nem tetszett, de IchiGo simán. =D

A helyet nagyon ajánlom, mert kellemes, a kiszolgálás is teljesen rendben van, a tálalás gusztusos, a sushi mennyei, a tea is ízlett, én tejes-áfonyásat kértem, mert szeretem a tejes bubble tea-t. Nagyon kedvesek az ottaniak, többfelé be lehet ülni, jó fényviszonyok vannak bent, mert a bejárati oldal tulajdonképpen üveg, foglalható le előre néhány asztal. =)

Jó sokan lettünk, volt fotózkodás, beszélgetés, remekül éreztem magam, Björn gyereket szeretgetett, vagy őt szeretgették a gyerkőcök...
Ilyet még! =D

Jobbat

Amennyire jól indult a hét, annyira elromlott tegnap és ma. Tegnap nem vittem sétálni a kutyát, mert hideg volt, helyette csináltam néhány fotót Björnről. Szegény kényszer alatt állt, ugyanis közöltem vele, hogy ha elvállalt egy fotósorozatot, akkor muszáj egy kicsit lazulnia, s mivel nagyon szeretne jól teljesíteni, belement olyasmibe, ami teljesen karakteridegen tőle. =) Olyan aranyos volt... *,* De megígértem neki cserébe, hogy nincs több fül és farok, ha ő nem kéri, eltesszük Higladnak. ^^ Mivel Nana megmutatta, merre és hogy mozgatható a nagyfiú, kipróbáltam pár dolgot és tökre örülök, mert olyan masszív a test, hogy még laza gumikkal is megáll térdelésben és négykézláb, nem csak talpon. Van mire büszkének lenni, na. =)

Ha ilyen tempóban haladok a varrással, akkor nem lesz kész most hétvégére sem a táska, amiben szállíthatom a srácot, pláne, hogy tegnap lepakoltam a varrógépet, előszedtem a kis mütyűröket, hátha tudok valamit alkotni belőlük, de rá kellett jönnöm, hogy előbb kell gumis damil, sima damil, drót és kis méretű fogó. Bár utóbbi kettőnek kell valahol lennie a lakásban... ^^;;;; Mindenesetre sok szép dolgom van és azon is gondolkodom, egy későbbi Björn hogy festene, illetve hogy mennyire alkalmas lenne sokféle ember megformálására. Vélhetően nem a tegnapi képsorozat volt az egyetlen, amikor le kellett vetkőznie a gátlásait és félre kellett tennie a személyes érzéseit.

Végre sikerült tegnap időben lefeküdni, de kétlem, hogy bármivel is többet aludtam volna az elmúlt napoknál, mivel kijött Benének nagyon durván az allergiája és egész éjjel az orrát fújta, mászkált, a malac is rendetlenkedett, mert mozgás volt, engem is felébresztett, hogy forduljak oldalra, ráadásul 6:20-kor csörgött először az óra, de alig valamivel hét előtt kelt ki az ágyból. Persze mikor szóvá tettem neki reggel, hogy azért kap korai ébresztőt, hogy mire felkelek, elmenjen, mivel amúgy is a késői indulás miatt elkésik és engem is zavar a motoszkálása, elfelejtek dolgokat, ha mozgás van reggel körülöttem, mivel legalább egy évtizede egyedül vagyok minden reggel, még nekem kellett befejezni a hisztit.

Igazából a nap végét várom megint, mivel összeülünk a srácokkal és folytatjuk a Vihar gyöngyei problémák felderítését. Dani arra készül, hogy megidézi Lavendilt és lealázza, de Ákos válaszából az derült ki, nem lesz ez azért annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. =D

A halál órája

Bevallom töredelmesen, múlt csütörtökön annyira dinka voltam, hogy kevésre emlékszem a kalandból, pedig megint remek volt. Tudom, hogy sokat késtem, mivel Björn dobozbontása nem volt annyira rövid, mint gondoltam, aztán meg még körbe is ugráltam mindent, megmutattam a srácomat, hogy vár haza. XD Abban is biztos vagyok, hogy Hariana végre elcsípte Meridust és terítette azokat a lapokat, amelyekről korábban írtam, méghozzá a srácok szerint elég Noir papnősen sikerült, ugyanis a nőm előadta, hogy szíve szerint ő összeeresztené a két nagyhatalmat, Meridus varázslóját és a Fekete Baglyot, tépjék szét egymást, ő meg hazamenne, mert azért nem dolga a világ megváltása. XD Nincs diplomáciája, de lazán megoldotta és végre Meridusnak is elkezdtek forogni a tekervényei, meg Adaris is talán észhez tér. =) Szegény Ahmertint halálra rémítették, hogy nem maradhat Hariana egyedül, úgyhogy lesprintelte őket (futás 4, gyorsaság 17, állóképesség 19), mégis a varázslók értek előbb a nőmhöz, mert teleportáltak. XD

A családi kriptához szerzett Hariana engedélyt Fionától, hogy lemehessen Lavendil maradványait megvizsgálni, s persze a két varázsló akadékoskodott, leálltak vitázni az őrséggel, de mire lejutottak, a nőm már ájult volt. XD Történt ugyanis, hogy először a ruhára, aztán a sírhelyben lévő hamura elnyomott egy személy keresését, aztán lehúzott egy hatalom italát, amitől nem érezte túl jól magát, csökkent is ideiglenesen az egészsége, majd a hamvak múltját kezdte kutatni, amihez négy óra transz kellett. Ahmertin karjaiban távozott Hariana az uralkodói ház kriptájából, a trió pedig megvárta, míg felébred, majd Meridusnak küldött egy képet arról, ahogy Lavendil vörös szemű, hegyes fogú, levágott feje elátkozza az egész családot. Megbizonyosodott róla a kis csapat, hogy egy gyötrődémon volt, egy fél nap pihenőt rendeltek el maguknak, ami alatt Meridus Berillel értekezett, Adaris pedig drágakőcsiszolást figyelt, ugyanis Hariana nekiállt annak a bizonyos mannatároló övnek, ugyanis a jelenlegi manakészlete elég alacsony, pedig kéne neki rendesen. Egy olyan övet készített magának, ami hat feltöltött gyémánttal bír, így összesen 360 mana fért bele Meridus közbenjárásával, méghozzá teljes mértékben szex nélkül. =D A varázslónak van valami spec trükkje, hogyan adjon át rengeteg manát egy másik személynek, így sokkal gyorsabban összejött az öv, mint Hariana remélhette korábban.

Végül felkerekedtek a felkészülés után és Fionához iramodtak, csakhogy a ház már üres volt. Némi mókolással a varázslók visszahívták, Meridus akaratrablást hajtott rajta végre, ezért kikérdezhették és felolvasásra került az a bizonyos bárdmágiás tekercs is. Lavendil hagyta hátra a szolgájának, mely elmondja, hogyan kell újra megidéznie őt, egyébként Fionának emléktörlő pálcái voltak és használt is egyet, szóval sokra nem mentünk vele, ezért Hariana az eddig általa ismert legkegyetlenebb Noir imát mondta el rá. Egy óra töménytelen szenvedés, de komolyan. Az áldozat először menekül, sikítozik, megpróbál inkább öngyilkos lenni, aztán a földön fetreng, kaparja a szemét, végül szörnyű kínok között meghal. Ahmertinnek kellett lefognia, nehogy idő előtt meghaljon, Hariana ugyanis a nőt csalinak szánta a bagoly számára, aki nem jött el érte, mivel ennek az ügynek nincs köze a Fekete Bagolyhoz. Ennek eléggé tudtak örülni, bár Adarisnak nagyon kemény sokk volt, ami történt, amit látott, Meridus átértékelte Noirt, a kegyetlenséget és talán egy kicsit a Harianáról alkotott elképzeléseit is, míg a nőm le volt nyűgözve, mire képes az istennője. Persze ellátta Ahmertin sérüléseit, amik nem voltak ugyan súlyosak, de így legalább gyorsabban begyógyulnak, végül mivel Fiona túlélte a vele megesett szörnyűségeket, Hariana bocsánatot kért az istennőjétől, amiért felülbírálja a döntését, de nem akar sem roncsot, sem veszélyforrást hátrahagyni és inkább átvágta a torkát.

Asszem, ezzel zártunk és mivel sikeresen lekéstük az utolsó trolit is, gyalog mentünk haza, ugyanis a kutyával nem mert Bene villamosra szállni, nehogy kötekedjenek velünk az ellenőrök.

Nem jutott eszembe cím XD

Igyekszem nem szétspamelni a blogomat a BJD-vel, de akárhogy is nézzük, immár szerves része lesz az életemnek ez a hobbi is. =) Szombaton volt egy meet, a farsangi, amire nem lett kész a táska, mert kiderült, hogy nagyon sokat kell rajta még dolgozni, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltük, de kitartóak vagyunk Benével és együtt csináljuk. =) Amúgy feeling, Björn itt ül mellettem és nézi, ahogy blogolok. XD Kicsit nyírtam a frufrujából, s bár még nem tökéletes, úgy beszéltem meg vele/magammal, hogy majd ha megjön a parókasapi, akkor csinálom meg véglegesre.

Kimentem tegnap két leányzóért a Nyugatiba, aztán a Gólemben rengetegen gyűltünk össze. Végre kezdek a nevekhez arcokat és babákat kötni, de még tutira kell idő, mire mindenkit el tudok helyezni, helyesen össze tudok párosítani mindennel. ^^ Nana remekjó meetet szervezett, a bingónak nagy sikere lett, Talyék is látták, milyen közösségbe járok és olyan cuki volt, rájött az izgalom, hogy mikor jön már meg az ő lánya, még Namival is egyeztetett, milyen festést szeretne majd. =) Várom én is a leányka megérkezését, biztosan nagyon szép lesz és szeretem Taly lelkesedését.

Végre láttam élőben babákat és tulajdonosokat, a fotóimat főként Instagamon, a ma indult Menedéken publikáltam, de a két kedvencemet megmutatom. Egyébként a rossz fényviszonyok miatt nem tudtam fotózni, pontosabban szinte semmi nem látszik a készült képekből.

Lenivel az elsőn és Nestával a második képen. Mindkét leányzót nagyon szeretem, jó a stílusuk, Nana és Marica ért a fotózáshoz is, ezért biztos, hogy lesz még sok kép a jövőben is, főleg, mert tetszett nekik - a tulajdonosoknak és a babáknak - Björn. =D Kaptunk egy felkérést is, Raven és Nana szeretne megeleveníteni egy történetet, s mivel Björn hasonlít az egyik szereplőhöz, megkértek, hogy hozzuk össze a fényképsorozatokat, én pedig elfogadtam annak ellenére, hogy a srác teljes mértékben heteró. Szerencsére mentes mindennemű homofóbiától, inkább magától a szextől, szexuális helyzettől fél, de idővel az szerintem elmúlik majd nála. =) Tök jó érzés amúgy, hogy a srác, akire ennyit vártam, tetszik a csajoknak is. Mint karakter, egy tündér, és mint BJD, nagyon szép munka, kidolgozott, ötletes megoldásokkal bíró...

A meet után néhányan átmentünk az Astoriára enni, ott Nana megszakértette meztelenül Björnt. Kiderült, hogy a könyöke is duplajointos, mivel Nana nem szívbajos, állítgatja, pakolja, forgatja lazán a babákat. =D Kaptam tőle jó tippet, hogyan nyírjam meg a frufruját, Namival megbeszéltem, hogy nyolcadikán adom oda neki festésre és moddolásra a nagyfiút, addigra pontosan kisütöm, mit szeretnék, hiszen Nana azt javasolta, hogy szedessek le a nyakából is egy keveset, mert nagyon nyakas. =)

Elhatároztam, hogy majd szeretnék rament enni, mert megkívántam, ahogy ott ették előttem a lányok. Jót beszélgettünk, akkor került sor a Nestával közös, ölben ülős fotózásra. ^^ Miután Benével hazaértünk, letettem a srácot és levettem a parókáját, mert meg akartam mindjárt vágni, de még elmentünk boltba, aztán elmaradt a fodrászolás, másnap, azaz ma reggel meg Bene megkérdezte: "Miért kopasz szegény?". =D Komolyan, már csak vigyorgok ezen... ^^ Örülök, hogy együtt tudjuk csinálni ezt is, remek érzés.

Ma is felébredtem korán, pedig ki akartam magam aludni. Délután kajáltunk és sétáltunk egy nagyot, lenéztünk a klubba, aztán mivel hívott kju, bementem dolgozni. Nem volt nagy munka, bár öt órát töltöttem az irodában, úgyhogy szerintem vállalkozom még ilyesmire.

Kodama szombaton meg lett nyírni és nagyon cuki lett. Én sokáig nem tudtam elképzelni, milyen lehet egy kozmetikázás után, nekem nem volt ötletem, milyen formára kéne vágni a szőrét, de a kozmetikus csaj nagyon profin megcsinálta, a kutyánk nagyon édes lett. =D

Nagyon kis szép lett, tiszta puha, így eltűnt szinte az összes sötét szőrszála, már csak a füle és a farka olyan, a tapiját meg nagyon édes kerekre vágták, szóval most aztán tényleg plüsskutya lett Kodamából. =D

Ruhát a srácnak!

Ma is necces napom volt, zárás előtt beesett egy ügyfél, nekem kellett postára menni és sok nagy boríték volt, ráadásul esett az eső. Ez persze vicces dolgot is hozott, mivel a zebránál nagyon felverték a vizet a száguldó autók és vigyorogtam ezen. Állt mellettem egy srác és észrevette, hogy tetszik a dolog, s szóba elegyedtünk. Valami olyasmit mondott, hogy reméli, azt azért annyira nem élvezem, mikor másra fröcsköl a víz, mire azt válaszoltam, hogy gyerekként imádtam, mikor a kocsival magasra csaptuk a vizet és nem bántam, ha állt ott valaki. XD Nevetett és előre engedett a postán. =) Ott jöttem rá, hogy nincs meg a lakáskulcsom, pedig határozottan emlékeztem rá, hogy reggel elraktam. Ezen eléggé kiakadtam, végigráztam a kabátom, Timivel a WestEndben átkutattuk, áttapogattuk, de semmi. Hívtam Benét, mondta, hogy megver, ha elhagytam. XD Lementünk Benéért a klubba, ott megmutattam Krisztának a srácom első fotóit, itthon pedig a hűtő tetején várt a kulcscsomóm. Szerintem megtanult teleportálni, vagy én kezdek durván bekattanni. XD

Bene a varr egy pulcsit Björnnek kijelentését továbbfejlesztette és varrt neki pólót, alsónacit, nadrágot, zoknit és sála is lett a srácnak, úgyhogy most már tök menőn néz ki. =D Timi teljesen beleszerelmesedett, tiszta cuki volt, szeretgette a srácot, aztán felvittem Talyéhoz és Mónihoz is, hogy ők is megismerjék. =) Megmutattam pár dolgot, ilyesmit, kicsit beszélgettünk, aztán holnap majd felszedem őket (azt hiszem, mindketten jönnek a farsangi meetre) a Gólembe menet. ^^ Most pedig beszéljenek helyettem a képek:

 Lehet, hogy tévedek, de mintha Timinek is az a bárgyú öröm látszana az arcán, mint nekem... XD A nyálcsorgatás, simizés nála is abszolút megvolt... =D

 Nem voltunk százasok, ezt bevallom és remekül szórakoztunk a saját és egymás hülyeségein. XD

 Hármunk közös munkájának eredménye, hogy Björn zoknit húzós képe elkészült. XD Szerintem frenetikus. =D

Kommentár nélkül. XD

Segít felhúzni a zokniját. =D

 Munkamegosztás: Timi ültet, Bene applikál, Lia fotóz. 

 Alakul... XD

 Ezt muszáj volt, olyan édesen beállt, mint a felelni készülő diák a suliban. XD

 És felel... XD

 O my god... De azért menő, na. =D

 Remélem, nem lesz puli belőle... XD

Akkora jó ez a minta. Bene rajzolta. =D

Timi mondta, hogy Björn nem egy táncos alkat és echte író feje van, de azért gondoltam, egy-két figurát csak bepróbálok a srácnál. XD Hát... kicsit kapálózott és harapott, úgyhogy ezt a projektet sikertelennek könyvelhetem el, de jól szórakoztam. =D

Meghajlás gyanánt Björn jól összecsuklott, aztán ahogy felegyenesítettem, ez lett belőle, nekem meg nagyon tetszik ez a kép. =)

Ígértem, hogy megtartom és publikálom ezt a képet. XD

Ráadás: küzdök a hajával. =D Meg kell majd nyírni a frufrut, de egyedül nem mertem nekiesni. Az enyém visszanő, ha elbénázom, de ez nem fog.

 Láw...

 Ilyesmi lenne egyenes frufruval.

 Fejvakarászás... XD

 Naci első körben.

Tanárbácsi-feeling. XD

Olyan cuki...

Vége az álmatlan éjszakáknak

Ma már rémesen ki voltam purcanva agyilag, átmentek dolgok a fejemen feldolgozás nélkül, azt sem tudtam, mi van körülöttem, meg ilyen apróságok. Beszélgettünk Timivel, mondta, hogy belerúgott valamibe és fáj a lába, majdnem elsírta magát, néhány perc múlva én azt válaszoltam rá, hogy én is majdnem elsírtam magam, csak melóhelyen nem akartam, meg csak azt akartam, hogy legyen megoldva a helyzet, erre visszakérdezett, hogy még mindig a lábáról beszélünk-e. Hát én spec arra gondoltam, mikor azt hittem, a nekünk jött csomag nem nekünk lett szánva, s mikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy jött ez nekem, elkezdtem röhögni, bár ez inkább röhögőgörcs volt és alig tudtam leküzdeni, meg aztán majdnem sírtam is.

Mindenki annyira nagy lázban volt körülöttem és mindenkinek szerettem volna örömet okozni, mindenkivel együtt akartam csomagot bontani, úgyhogy kitaláltam, hogy péntek este az Alleeban csinálunk egy nagy csomagbontást, mikor Timi rákérdezett, hogy akkor hogy is lesz a program és rájöttem, hogy meg sem kérdeztem tőle, hogy nem baj-e, ha összehívom, aki szeretne ott lenni a csomagbontáson, ezzel szétrobbantom a szokott pénteki talinkat. Na akkor jött a fejhez kapás, Taly mondta, hogy suliban van, Nana nagyon megörült a közös csomagbontásnak, de visszamondtam és ő is rájött, hogy nem ér rá, Benével hárman meg már meg tudtuk volna oldani. Persze a dolog nem így lett.

Én hazajöttem, hogy varrjak egy keveset, tegnap ugyanis nekiültem a táskának, kiszabtam az oldalait és a belső oldalait, összevarrtam őket egymással, majd elkezdtem a táska falait is összevarrni. Itthon ma az a meglepetés ért, hogy nem működik a gép, folyton elszakad a cérna, eltűnik az alsó szál, mire rájöttem, hogy be kell pattintani az orsótartót alul, s utána már jól ment. Bele fogok rázódni és a tűfóbiám is el fog kicsit pártolni tőlem, mivel úgy fest, a táska elkészülését jobban akarom, minthogy pár tűszúrás megriasszon. =) Nagyanyámtól lestem el anno, hogy ha nem adja magát jól két anyag, gombos tűvel össze kell ölteni, úgyhogy bár lassít a műveleteken, mégsem annyit, mintha vissza kéne fejteni az elrontott varrásokat. =) Egyszer tegnap ez is előfordult, de ma már egészen egyenesen tudtam varrni. Oké, tegyük hozzá, nincs sem szemmértékem, sem térlátásom. XD Sebaj, megdolgozom a sikerért. ^^

Épp indultam volna, mikor Bene megérkezett. Addigra a kutyát már ráncba szedtem, pórázt tettem rá, rajtam volt a kabát, vállamon a táska, indulásra készen álltam, de Bene kezében egy kartondoboz leledzett, amit nem lehetett félreérteni, hogy micsoda. Kábé fél füllel még hallottam, hogy a munkaidejének lejárta előtt fél órával érkezett meg a futár és hogy Bene abban reménykedett, hogy már nem leszek itthon, ő letette volna az ágyra és jön utánam, bár tudta, hogy kiakadok, ha játék után találom meg, mert úgy gondoltam volna, hogy szólnia kellett volna, hogy megjött Björn. =)

Mondanom sem kell, még a táskát se dobtam le, s már estem is neki a csomagnak. Azzal kezdtem, hogy kiszabadítottam a papírokat, ami a dobozra volt csomagolva, majd a postai ragasztást felvágdostam. Tudtam, hogy felnyitották a csomagomat, mert kerestek benne illegális árut, mondjuk így, meg a lelkesedésem is vitt, alig jutottam el addig, hogy lefotózzam a dobozt. XD

Csomó kis darab volt benne külön csomagolva. Egy pár barna szem, némi putti, egy tépőzár, amire még nem sikerült rájönnöm, mire jó, hova kéne felhasználni, szivacs, amivel tisztogatni lehet, meg a kampók és a kiflik, amiket egészen a mai napig nem tudtam, mire jók. XD

Hát így nézett ki a dolog. Azt hiszem, ekkor vettem le a kabátom, mert láttam, hogy még egy pár percet rá kell szánnom az összerakásra. Én arra számítottam, hogy egyben lesz a srác, mivel a képen úgy volt, de csak a torzó volt összerakva, rajta a két felkarral, alkarral és combbal. Először a kezeket bogoztam ki a pukifóliából, arra voltam épp a legkíváncsibb. A fejet utolsónak vagy utolsó előttinek akartam hagyni, amolyan az utolsó löketek is legyenek igazán élvezetesek címen, de azt hiszem, harmadiknak találtam meg és baromira elcsodálkoztunk, mennyire kicsi. Bene közben állt mellettem, volt, amire rákérdezett, micsoda - például a szivacs -, nézte, milyen izgalommal és átszellemüléssel vágdosom a ragasztásokat, esetlegesen a fóliát, s azt a részt, amit én már megszakértettem, kigyönyörködtem aktuálisan magam benne, megvizsgálta. =)

Végre előkerült a srác. Mit mondjak? Gyönyörű. Imádom a színét, az eres karjait és ágyékát, a szép pociját és formás fenekét. Egy mini adonisz, na. =) Az életben nem vagyok oda az eres testrészekért, a saját kidudorodó kézereim kifejezetten taszítanak néha, de Björn... Elfogult vagyok, azt hiszem. ^^ Porolt rendesen, a térdízületeken meg először röhögtem, hogy hát ez meg mi a franc és hova kerül, de aztán hamar rájöttem, mi a stájsz. =D

Nem a legjobb fotó, de talán látszik, hogy milyen szép kezei vannak. Tervezek természetes fényben is képeket csinálni, de ez vagy csak szombaton, vagy csak vasárnap tud majd megvalósulni valószínűleg, mivel meztelenül nem viszem utcára - főleg táska nélkül -, mert valami elmebeteg perverznek néznek a végén. XD

Bene képei, amint igyekszem a kezét rátenni a fiúra. Ezek szerint a kabátot még le se vettem. XD Ekkor jöttem rá a két holdacska funkciójára és arra, miért mondta mindenki, hogy egy SD összerakásához minimum két ember kell. XD Elég nagyot küzdöttünk a fiúval és amúgy meglepően pici kampói vannak a kezeiben és lábaiban, s megdöbbentően nehezen mozgatható a fejében a kampó, szóval kellett hozzá madzag, hogy mozgatni tudjam. Még jó, hogy nagy figyelemmel kísértem, ki hogy szedi szét a babáit, füleltem a tanácsoknál, de komolyan. XD

Újabb rémes képek rólam, itt már lekerült a kabát, mert Björn megizzasztott minket. =D Azt hiszem, a szemeit jól sikerült berakni, bár lefotózni a gyér fény és a kis szemrés miatt nem volt értelme, majd lesz róla kép természetes fényben. Amúgy teljesen jó a 12mm-s szem, ha nagyobb lenne, nem lenne szemfehérje és furán festene a srác. =) Ezen kicsit aggódtam. Rendeltem egy másik parókát korábban és egy parókasapkát is, de azok még nem érkeztek meg, utóbbiról semmi infóm, mivel nincs követőkódja, úgyhogy emiatt húzom a szám, de az a haj nagyon szép, imádom. =)

Lesifotó a la Bene, mivel elég nagy a frufru. XD Jót röhögtem rajta és egy darabig elszenvedtem, mire kisöpörtem némi hajat az arcából. =)

"Te jó Isten! Hova kerültem?!" - Két idióta körbeugrálta, egy kiskutya ugrabugrált körülöttük, malac mormolt, egérke szöszmötölt a kecójában... =D

Mit tesz, ha az embernek kreatív párja van...? =D Nyilván meg lesz vágva a frufru, csak még nem tudom, hogyan, ezért eszembe sem jutott nekiállni, főleg, mivel hívott Ákos még olyan hat előtt, hogy ha megy valaki boltba, hozzon neki egy zöld vizet, de mondtam, hogy most jött meg a várt csomagom, ezért én sorry, de késni fogok. Erre kérdezte, hogy a figura, mire azt válaszoltam, hogy amennyiben a 65 cm még figura kategória, az esetben igen. =D Tök cuki volt. Amúgy nagyjából egy órát késtem. XD

Kodama jól megszaglászta. =) Nagyon izgatott volt, alig várta, hogy megismerkedhessen az új jövevénnyel. Mindig ez van, tudni akarja, ki került még be a nyájába, hogy vigyázhasson rá, terelgethesse. =D Minden új dolog érdekli, meg hát nehezményezte, hogy nem megyünk sétálni, holott beígértük neki. =D

A megállítása viszonylag egyszerű, de azért ott álltunk körülötte mindenre készen, hogy ha mégis dől a baba, el tudjuk kapni. ^^ A háttérben ott a készülő táska, a varrógép és a dobozról lementett papírosok. =D Szép fiú, tényleg imádom. ^^ Dani első kérdése mi volt szerintetek? Hogy a kukaca állítható-e. XD Mondtam neki, hogy Björné nem, de az ötödik és hatodik projektemé az lesz. =D Mit mondjak? Nem csalódott bennem. =D

Próbáltam lefotózni az arcát és a szemét, de belógott a haja az útba. Bene azt mondta, éjszakára zsákot kell húzni a fejére, hogy ne nézzen minket álmunkban, tekintve, hogy egyben már nem fér vissza a dobozába, mi meg szét nem szedjük, ha nem muszáj. XD Elújságoltam neki, hogy eredeti tervem Trikinek új helyet keresni a szobában és Björnt ültetni az ágy melletti székre, de láttam Benén, hogy nem komálja az ötletet. XD Pedig jobb, ha beletörődik. Azzal érveltem neki, hogy IchiGo is az ágy mellett tartja és még mindketten élnek Gergővel. =) Sőt, mint megtudtam, Hana fiai is az éjjeli asztalon az ágy mellett kaptak helyet. =D

Nyálcsorgatós fotók. =) Nagyon szexi szerintem, ahogy a hátára omlik a haja. ^^ Látszik, milyen kis eres a karja, ami nagyon perverz, de tényleg bejön, tiszta szép a mellkasa és az izmos hasa... Oké, leállok. XD

Így várt haza a srác. =) Egyelőre semmi rongya, arra valószínűleg szombat reggel lesz időm, aztán öltözök és rohanok ki a Nyugatiba azokért, akik nem találják meg némi segítség nélkül a Gólemet. ^^ Ma nagyon kész voltam, végigmutogattam a klubban lévő srácoknak, milyen csodás "figurám" van, meg volt egy félrehallásom is. XD A "fogadó mellett futsz el" helyett "fogd a melled és fuss"-t értettem. XD

Most azt mondom, egészen fura lesz úgy lefeküdni, hogy sem a világórát nem nézem meg, Kínában mennyi az idő, sem az időjárást, milyen a hőmérséklet ott, sem a mailjeimet nem ébredek fel ellenőrizni, írt-e Steven, van-e hír a csomagról, sem remélhetőleg nem ébredek fel éjszaka, hogy azon aggódjak, mi van, ha a doboztam tényleg négy darab minifee van. Sírtam volna, de komolyan. Ez valami durva rémálom volt számomra, meg a két és fél kiló szem is, bár azon valszeg előbb röhögtem volna és csak aztán kezdek sírni. =D

Köszönöm mindenkinek, aki velem izgult, nagyon jólesett a támogatás. Hamarosan elkezdem a Menedék blog írását, de a varrás most előrébb való meló és még mindig annyira sokkos vagyok, hogy nem tudnék írni. =) Remek érzés volt Benével bontani és összerakni Björnt, hallgatni a kommentjeit, a meglepődéseit, mi milyen... =D Folyton azzal jön, hogy jó nagy, nehéz és miért nem lányt akartam, de azt hiszem, egész jól meglesz majd a sráccal egy lakásban. ^^ Ő fektette le a táskára és még be is takarta. =D

Amúgy két napja, vagy hogy kérdezte azt, hogy van-e róla fotó a mobilomban, mivel Björn Stevenes fotója már ott volt és csorgattam rá a nyálam. XD Hát... most Björnről van egy pár képem, de Benéről még mindig nincs, de azt feleltem Benének, hogy tőle más van, tőle a táskámban hordom mindig azt a puffancs digimont, amit egy loli tombolán nyert és teletöltötte nyugi energiával. =D

Na most már megyek aludni - talán tudok is már durmolni. =) A játék remek volt, majd megírom, holnap pörgés lesz... ^^ És Björn mesél, úgyhogy fogok még néhány sztorit írni a közeljövőben. ^^

Örömhír

Megkaptam az első képeket Steventől, melyen szerepel a nyomkövető kód. Az a kód az, amit hétfőn közölt a vám. Vagyis a srác péntek óta ott dekkol és várja, hogy végre hazajöhessen. =D Ez egyszerre tölt el örömmel és idegesít, hogy de hát miért nem kaptam meg időben ezt az infót, mert akkor már nálam lehetne akár. =) Na mindegy, immár napok kérdése úgyis az egész, a hajrázás meg vicces lesz, mivel ma meg kell csinálni a tasiját, péntek este vagy szombat reggel meg kell neki varrni egy pólót és nadrágot, hogy ne kelljen meztelenkednie a farsangi meeten, amire szinte biztos, hogy eljut a fiú. =) Ennek roppantul örülök, mert szerettem volna már magammal vinni. ^^

Bene olyan frankó táskát talált ki, hogy az nem igaz... Ráadásul mondta, hogy ha beleépítenénk valamit, olyan funkciókkal rendelkezne, amilyennel valószínűleg egyik táska sem, de mondtam, hogy azért azt nem szeretném, egy natúr táska nekem bőven elég lesz első körben. =D

Fan mode on, bocsi.
Annyira szééééép! *,* Olyan színű fényképről, mint amilyet szerettem volna és annyira kis finom testecskéje van, hogy munkába jövet nyálcsorgatva nézegettem. Kellemesen izmos, férfias test...
Fan mode off, mert visszafogtam magam. XD

Haj, fésű már most bekészítve, szem elvileg ma érkezik meg Benéhez, úgyhogy egészen felkészültnek érzem magam a fogadásra. XD

Nana felhívta a figyelmemet, mennyire tipikus érkezés ez Björntől, hogy már most megmutatkozik a jelleme, s tulajdonképpen igaza van, de azért durva, hogy ennyire rejtőzködik. XD Bár azt remélem tényleg, hogy nem nindzsa, mert még a végén megöl minket álmunkban és eladja a szerveinket, hogy tovább utazgathasson a nagyvilágban.

Na jó, lelövöm magam. XD

Ide sem tudok mást írni, mint: zizzz

Valószínűleg rossz idő lehetett, mert Björn két napot csúszik, viszont Nikol szerint tegnap megérkeztek az országba a szemek, ezért bizakodó vagyok. Kicsit a csúszás lehangolt, viszont nap vége felé kisütötték a srácok, hogy mindenki ráér játszani, ami nagyon feldobott, mert mindig alig várom, hogy játszhassunk, folytassuk, ezért az egy hét is hosszú, de amikor ennél több időt kell várni...

Azt hiszem, nem tesz nekünk jót Borisz, ugyanis tegnap éjjel megtaláltuk - én láttam előző éjjel is és megpróbáltam elkapni -, azonban csomó szenvedés után sem sikerült kiszedni a szekrény alól, így a kis mocsok még mindig szökésben van. =) Triki két napja megharapott, ami nem súlyos, azt hiszem, nem tudnak alapból olyan nagyot harapni, szóval valami figyelmeztetés volt, erre közöltem vele, hogy egy hálátlan kis dög, mivel minden nap foglalkozom vele, van friss vize, ennivalója, tiszta és nagy otthona, szóval igazán nem ezt érdemlem. =D Kodama mostanában nagyon hisztis, ezért külön öröm volt vele tegnap a klub felé menet a trolival dugóba keveredni. Szerencsére nem volt hangos vagy túl nyugtalan, de azért kapja tőlem az ívet szóban. Tökös pudli. ^^ Maszat a legcukibb és a legjólneveltebb, ennyi. =D

Vicces napnak számít a tegnap, van, amit nagyon jól kell elhelyeznem a lehetőségek tárházán, mielőtt csapdába csalnak vagy mielőtt rohadt nagy gondjaim lesznek belőle. Kicsit laza volt, nem tudom, sikerül-e, amit meg kell tanulnom, de úgy érzem, napról napra, hétről hétre könnyebben veszem az akadályokat.

Fogalmam sincs, miért, de mostanában nagyon rosszul alszom, lefekvés után még egy-két órát bámulom a sötétséget. Legtöbbször Harianával kapcsolatban gondolkodom, mivel nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van a csajban, meg még rengeteget szeretnék beleépíteni, s mivel ez az egyik leginkspirálóbb sztori az életemben, nem tudom csak úgy kikapcsolni az egészet. A tegnapi kalandról majd írok, ha lesz időm, ami meg nem változik, hogy a boszim meg akarja beszélni Blegronttal azt a múltkori letámadást, ki akar találni módszereket, amivel megvédheti a szeretteit, ráadásul mint tegnap kiderült, olyan kulimászba keveredtek, hogy ha Ákos bejátssza, amire igazából van lehetőség, akkor Hariana megint előszedi a hidegvérű gyilkos arcát. =) Ezen felül persze nyüstöl a jövővel, hiszen izgatja a fantáziámat, Ahmertinnel mennyire kell megküzdeni, hogy ne akarja elkísérni a noirista boszorkányokhoz Harianát, milyen változások fognak bekövetkezni a lánynál, ha kitanulja a szakmát, hogy kerül kapcsolatba a tükörmágiával, milyen saját kreálmányai lesznek, aztán persze Niz reakciójára vagyok kíváncsi, mikor felmerül a babakérdés, végül mikor megszületik a kicsi. Vannak ötleteim Harianával kapcsolatban, mit ne mondjak... =D

Az első életút karakteremet Robi elintézte, mikor tulajdonképpen elkezdtem rendesen kinyitni. Oké, kardművész és letért a pályáról, mikor szerelembe esett egy másik félelf kardművésszel, de nekem azért derékba törte magát a karaktert az a gyerekszületés, noha teljesen jogos volt, Kahla nem ismert praktikákat ez ellen. Viszont az élet nem áll meg, mikor lesz egy gyerek, sőt, kicsit alágyújtanak szerintem, de mindegy, ezért örülök annyira, hogy Ákos nem intézi el, hogy Harianával se tudjak játszani. Biztos Kahlával is lettek volna lehetőségek, de a gyerek annyira megváltoztatta, hogy isteni beavatkozás kellett volna, hogy motivált legyen újabb kalandokra. Yanari is életút boszorkány, de Tocsó bárdja elvarázsolta a szó nem mágikus értelmében, őróla én mondtam le, mivel elveszítettem a fonalát a nagy kimaradások miatt, Thezia meg még mindig kétséges, kikerül-e Kránból, pedig veszett lehetőségek vannak abban a boszorkányban is. Vicces kaland lenne, mikor megjelenik a Pyarr panteonban, hogy Ignatio örökségét kutatja, pláne, hogy a boszorkányrendjének vezetője közölte vele, hogy megfeledkezik a létezéséről. Azért ez elég nagy dolog... =D Egyszer össze kéne fésülnöm a karaktereimet, eltenni emlékbe, akikkel már nem fogok játszani és rendezni az újak sorát, mivel egy csomót kidolgoztam tavaly. Emellett izgatja a fantáziámat az is, milyen lesz játszani a gyerekekkel, Thenezával és majd Hariana kislányával. Hiába, a szerepjátékból is egy nagy regényt csinálok magamnak... XD Theneza még nagyon képlékeny, az anyja visszatérése határozza meg, pusztító vagy pozitív karakter lesz, Hariana kislánya meg alapvetően egy érdekes dolog. =D

Na jó, leállok. Amúgy is készülnöm kell. XD

Váratlan találka, hírek Björnről, filmélmények

Tegnap találkoztunk Benével, mivel cipőt keresünk nekem, de nem találtunk, úgyhogy elindultunk kajálni. Én mostanában folyton gyrost és hamburgert ennék, úgyhogy a pénteken talált, új kedvenc helyemre nyargaltam, a Jack's burger felé. Ahogy mentünk arra, Bene eldöntötte, hogy ő pizzázik, majd megszólal: "Ott egy IchiGo.". Én is láttam, de valahogy annyira szürreálisnak tűnt, hogy ott legyen. És mégis. =D Csomót beszélgettünk és tökre örültünk egymásnak, megkajáltunk, addig ő Bubble tea-zett, amit én is megkívántam, ezért megkértem Benét, hogy hozzon nekem egy áfonyás-tejes verziót ananászzselével. ^^ Tej nélkül ugyanilyet ivott IchiGo. =D Fincsi volt, én a tejeseket jobban szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy vagy nagyon eltölt, vagy a burger és a tea nem szereti egymást, mert nem voltam épp a legjobban utána. XD Befutott Gergő is, akire IchiGo eredetileg várt és el is kísértek minket haza, IchiGo megszeretgette Kodamát és mikor meg akartam neki mutatni a két egeret, csak egyet találtam a ketrecben. Borisz meglógott, de nem tudom, mikor és hogy, mert a ketrecen nincs akkora rés, meg akkor Triki is meglépett volna. Megvan viszont, hallottam rágcsálni reggel, úgyhogy már csak azt kell kitalálni, hogyan kaptam el a kis szökevényt. XD Hát... nem lesz egyszerű. Maszatka is kapott jó sok simit, Kodama meg a nagy izgalomban elfelejtette, hogy kell a helyére terelni, pedig tök ügyesen csinálja. ^^

Nagyban megörültem, hogy hú de jó, a tizedik napnál tartok, mire tegnap egy jó kérdéssel IchiGo derékba törte a lelkesedésem, mely szerint a hétvégékkel együtt számoltam-e. Hát igen... X"D Szóval lehet, hogy hivatalosan még csak holnap vagy holnapután lesz a tizedik nap. T.T Látszik, mennyire várom már... Én abból indultam ki, hogy 8-án (náluk) reggel kaptam választ, szóval fel sem merült bennem, hogy a hétvége pihenőnap. XD Na mindegy. Kezdem kétségbe vonni, hogy az elsejei meetre el tudom vinni, ráadásul egészében a srácot, de ettől még ugyanúgy görcsbe ugrik az izgalomtól a gyomrom, ha arra gondolok, hogy már nem kell olyan sokat várnom Björnre. ^^ Például ma is hat előtt felébredtem és nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg az e-mailjeimet, küldtek-e már képet a gyártók. XD Megint nem aludtam sokat, mert egy tájt dőltem ki és hat előtt már zizegtem. XD

Timivel hárman megnéztük a Női szervek című filmet. Vicces, sokat röhögtünk, a vége nagyon szellemes, miközben a szereplőgárdát sorolják fel, még azon is röhögcséltünk. =) Pénzt nem adtam volna érte, de egyszer érdemes volt megnézni, jó a karakter- és színészpáros, jók a poénok. ^^ Vasárnap a Carrie című könyvfeldolgozáshoz volt szerencsénk, ami remek lett szerintem, látványos és tetszett a színészi játék. Carrie anyja súlyos elmebeteg, Carrie megformálója nagyon tetszett, a tanárnőt is nagyon kedveltem, a sztori vége viszont annyira nem jött be. Nyilván mást vártam, de teljesen érthető, miért így alakult, szóval nincs kifogásom, vagy ha van is, az bizonyára Kingnek szólna. =) De nincs, tetszett, azt hiszem, szólni fogok Benének, hogy szedje le a Tűzgyújtót és a Cuyot is, amiket régóta szeretnék megnézni, csak még sose jutottam el odáig. Tudom, könyvben lenne érdemes olvasni, azonban nehezen veszem rá magam hosszabb olvasásra, a Leghíresebb magyar madame-ot is apránként fogyasztom. A tőmondatai kiborítanak, szerintem írói készlet szűkösségét mutatja, nem valaminek az érzékeltetését, viszont ettől eltekintve is elég jó. Másodjára lehet, hogy nem fogom elolvasni, az viszont megeshet, hogy majd begépelek belőle részleteket. A negyedik fejezet nagy kedvencem, de vannak más részek is, amik ütöttek. =) Tegnap olvastam belőle többet, mivel volt egy másfél órás áramszünetünk.

Végre életem egén látható, hogy van Nap is

Néha nem úgy érzem, de visszatekintve mégis az az érzetem, hogy az előző blogolásom után az idő elkezdett gyorsan peregni. Persze mindig a jó élményeink falják a perceket és a rosszakba úgy kell beletuszkolni minden másodpercet, s ez a hetem valahogy egészen megjavult. Az eleje borzalmas volt, nem is akarok róla mesélni, a lelkiállapotom nagyon nem érte el az elégséges szintet, de aztán valahogy le tudtam rázni magamról a sötét fellegeket. Találkoztunk Timivel talán kedden, megkajáltunk, aztán leültünk csevegni, míg kicsit megemésztjük a gyrost. Újabban a Corvin Plázába járunk, mivel többet találkozunk az egyeteme közelében, vagyis inkább mondjuk ki, érte megyek, mert később végez, mint én. Kezdem kiismerni lassan a helyet, egész kellemes is véleményem szerint, úgyhogy cseppet sem bánom. Nagyon rám tört a sütizhetnék, Timi is szívesen édességezett volna, ezért felcsaptam a netet a Kis Piroson, kerestem egy közeli, még nyitva lévő cukrászdát, azzal felkerekedtünk és beültünk oda. A tiramisut tejszínnel csinálták, jó kávés volt, ízlett, de rájöttem, Anya csinálja a legfinomabb tiramisut, Timi Mozart szeletet kért, ami finom volt, tömény, marcipános, de kellemes. Hangulatos kis helyre találtunk a Kálvin tér és az Astoria között, megbeszéltük, hogy fogunk oda még menni.

Ahogy ott ültem, arra gondoltam, de jó lenne, ha Anya is bent élne a fővárosban és vele is így ruccanhatnánk spontán, beülhetnénk sütizni, elmehetnénk vásárolni, vagy valami. Nagy kedvem lenne hozzá, szerintem élveznénk. Múltkor is annyira jó volt, mikor összefutottunk a sulizása előtt... Szeretnék vele több időt tölteni, de nem neten csevegve, aput meg napok óta fel akarom hívni, csak sose jutok el oda, mert amikor eszembe van, nem tudom felhívni, amikor meg fel tudnám, nem jut eszembe.

Sokat emlegetem a "vágod a centit" kifejezést, pedig egy olyan embertől tanultam, akit nem kedvelek, ám rájöttem, a haragom nem maradandó, egyszerűen képtelen vagyok neheztelni bárkire is. Szeretni nem tudom elfelejteni, akit megszeretek, de idővel semlegessé válnak a negatív érzések, olyan emlékekké, amiket csak a fejemben őrzök, a szívemben nem. Viszont amiatt, hogy a szeretettel kapcsolatban nem múlnak az érzéseim, volt néhány kellemetlen percem az elmúlt időszakban. Ezzel kapcsolatban sokat gondolkodom, mert azért fájnak dolgok, azonban azt sem felejthetem el, nekem a magam életét kell élnem, mást pedig nem terelhetek birka módján a saját útján. Kicsit így megborultak bennem elképzelések, de nem aggódom, van, akinél minden rendben lesz, a mi barátságunk akárhogy is alakul, van, akivel kapcsolatban kicsit bennem van a félsz, hogy nem veszi komolyan a figyelmeztetésemet és összehoz valami olyat, ami felszabadítja a bennem élő vadállatot. De hát... lesz, ami lesz. =)

Kedves-jó barátom meghívott hétvégére egy dumapartira, aminek hihetetlenül örülök, mert nagyon nyomasztott a felszín alatt az, ahogy alakultak a dolgaink, s azt hiszem, nagyon rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.

Számolom a napokat - erre akartam kitérni a "vágod a centit" kifejezés kapcsán, csak aztán elterelődtem. XD Már a hatodik napon járunk, hogy elfogadták Björn megrendelését. =D Tiszta bolondéria az életem, mióta tudom, hogy jön a srác, fel vagyok pörögve. Kicsit úgy érzem, rég voltam ennyire lelkes, ami azért ijesztő is. =) Én nem vagyok egy ünnepelős fajta, szinte az összes ünnepet utálom, beleértve a születésnapot, a névnapot pedig nem tartom ünnepelendőnek. XD Na ehhez képest Valentin napra kifejezetten készültem, a vettem egy bónuszt elviteles sütire és valami innivalóra, s mondtam Benének, hogy elfogyasztjuk valami frankó helyen, ha nem lesz hideg, mondjuk egy kellemes téren. Persze ő annyi mindent beletervezett a napba, hogy meg leszek lepve, ha minden összejön. XD Annyi a mák, hogy a cukrászda, ahol be kell váltani a bónt, nyolcig nyitva van. ^^ Munka után hazamegyek, átöltözöm, találkozunk Benével, elmegyünk méteráruboltokba, mert készít egy ruhát és kell hozzá még cucc, én pedig szeretnék egy hordozót varrni Björnnek. Már egész jól kitaláltam, Bene is ötletel rajta, s tegnap az ágyban fekve realizálta is, hogy mekkora lesz a fiú. XD Azt hitte, MSD lesz, mert mondta, hogy "Nana szürke hajú fiúja és szürke hajú lánya" méretében képzelte el, amin jót vigyorogtam. Szegény kénytelen lesz név szerint megtanulni, kinek ki a babája, milyen méret, néhány paramétert. =D

Három hét után végre szerepjátékoztunk, arról külön posztban szándékozom írni, úgyhogy asszem, ennyi.

Úton hazafelé

Nem, nem a filmről lesz szó, bár nagyon szeretem, nagy-nagy kedvencem volt. =)

Nagy fogszívások közepette sikerült megrendelni a nagyfiút. Fél napig totál ideges voltam, hogy mi a baj a paypalommal, valószínűleg OTP lesz belőle. Mondtam Benének, hogy ráborítom az asztalt valakire, de aztán hozzátettem, hogy "Nyugi, nem, cuki leszek, mivel tudom, hogy nem az a szerencsétlen tehet róla, hogy gondom van, aki a pult mögött ül.". =D Végül Bene számlájáról küldtük el az összeget, amit előbb átutaltam neki, én meg még hajnal kettőkor is azt lestem, visszaírt-e Steven, mikor küldi Björnt. Ma reggel tudtam meg: tíz nap múlva. *zizzz*

Ha gyors és ügyes lesz a posta, a farsangi BJD meetre magammal is tudom vinni. =D De ha arra nem is, a jubileumi lolimeetre már tuti. Csak legyen időm varrni neki valami ruhát és érkezzen meg a szeme és a haja! =D

Legfrissebb filmélmények és ömlengés

Tegnap csaptunk egy nagy mozizást. Shaneka, a húga és annak a barátja, Dasco, IchiGo, Gergő és mi beültünk megnézni a 47 ronint. Hát, azt hiszem, a banda még meg fogja nézni ezt a filmet, mivel a Bushidohoz rengeteg ötletet lehet belőle meríteni, csodálatos volt a díszlet, az öltözékek, tényleg odafigyeltek rá, hogy klappoljon. Voltak olyan jelenetek, ahol konkrétan nem tudtam odafigyelni, mi történik a karakterek közt, mert a környezettel voltam elfoglalva, ilyen például az elején egy belső udvaros kép. A fiúknak a legjobb harcosok összecsapásának helye tetszett, Bene a ruhákért is odavolt és hát igen, nekem is tetszett egy-kettő. Igazából a boszorkány is nagyon szép volt minden tekintetben, a róka alakja egyszerű, de a sárkány, na az fantasztikus, nekem ez a típusú sárkány a kedvencem. =) A kirin az elején gyönyörű volt, lenyűgözött. Remélem, a későbbiek folyamán sokféle kép lelhető majd fel a filmből, mert lenne, amit alaposabban megvizsgálnánk benne. =D Tényleg szép volt, látványos, a történet is tetszett és én Kenau Reevest is szeretem, szóval jó volt látni. Örültem neki, hogy Hiroyuki Sanada játszott benne, megszerettem őt. A Farkasban láttam nemrég, ami annyira rossz, hogy még nem bírtam magam rávenni, hogy véleményt formáljak róla, de például A fehér grófnőben imádtam. Meg persze a 47 roninban is. =D Tudok róla, hogy vannak, akik szétcincálták, Bene kifogásolta a tenguk kinézetét és a kirin méretét, de szerintem nézhető film és nem csak egyszer megnézős. =) És nekünk nagyon bejött, ami a végén volt. Végre egy japán film, amiben nincs csak azért románc, mert az eladható Amcsiban, de többet nem mondok, mert spoiler volna. Mi nagyon meg voltunk vele elégedve, hogy az lett, ami és úgy döntöttünk, aki ezt kifogásolja, az nem értette meg a sztori lényegét, nem gondolta végig, kikből lesznek a legendák, Japánról meg aztán végképp semmit, de semmit sem tud. Bizonyára nem tökéletes ilyen szempontból sem, de már elindultunk a jó irány felé, aminek nagyon örülök. =)

Gyorsan a Farkasról pár szót, többet nem érdemel. Hugh Jackman és Hiroyuki Sanada miatt volt érdemes megnézni a filmet, ami egészen látványos volt ugyan, de a történet annyira gyenge, hogy az valami döbbenet. Nincsenek kidolgozva benne a karakterek közti kapcsolat, egyszerűen irreális, hogy Farkas elkezdjen vonzódni ahhoz a nőhöz, viszont ugyanez pepitában, a 'főhős elveszti az erejét' sztori meg már lerágott csont, egyszerűen nem is értem, hogy gondolhatták ezt komolyan... Az eleje nagyon jó, szépen meg van csinálva, nekem a Janes szál is bejön, de a többi érthetetlen, abszurd és borzalmas. Lealacsonyítják Logant, egyszerűen olyan karakteréből kiesett (OOC) szereplő, hogy az valami hihetetlen, csak szentségeltem a képernyő előtt, hogy ilyen nincs, bakker, meg kéne verni azt, aki ezt a sztorit és forgatókönyvet megírta, de jó alaposan.

Amin elgondolkodtam tegnap A háború császára trailerjét nézve, hogy mostanában Hollywood nagyon rákapott erre a Japán-témára, jönnek a Japánnal kapcsolatos filmek, szinte már koncentráltan... Na mindegy. Az a film is tetszett trailerről, de ami még ennél is jobbnak ígérte magát, az a Vérmesék és a Paranoia. Alig várom, hogy láthassam őket. Lesz mit nézni idén is... =D

Basszus, nem bírom ki! A Paranoia szereplőgárdája isteni, rájöttem - bár nem először -, hogy imádom Gary Oldmant, egyszerűen előtör belőlem a fangörcs. XD Ahogy láttam... *-* Ám a legnagyobb döbbenetet az okozta, mikor felismertem Harrison Fordot. =D Szegény annyira megöregedett, hogy már alig emlékeztet Indiana Jonesra, de ahogy látom, megnyert egy szerepet a Feláldozhatók 3-ba, aminek még az első két részét se láttam. XD Az egész bekezdésem igazából csak azért vicces, mert én váltig állítottam magamról, hogy nem vagyok fanolós típus, de aztán az élet bebizonyítja, hogy de bizony vannak, akikért én is vinnyogok a képernyő előtt. XD Gary Oldman és Ryan Reynolds, Alan Rickman, Anthony Hopkins, Robert D. Junior, Jim Carrey, Jackie Chan például tutira ilyen, de imádom hallgatni Pálmai Szabolcs hangját is és időnként Viczián Ottóét is felismerem, akivel egy conon hajdanán volt szerencsém találkozni és nagyon megkedveltem. =) A Vérmesékről még annyit így előzetesben, hogy az a szereplőgárda is nagyon jó, meg ott üt a sztori és a tálalás, csak a trailert kétszer néztem meg, annyira tetszett. XD Állat lesz, na. =D

Elérkeztem oda, ahol azt kell mondanom, hogy ha valami nagyon "HÚ!"-t akar látni az ember, nézze meg az Időről időre című filmet. Én valószínűleg a későbbiekben csak About time-ként fogom emlegetni, mert a magyar címe mindig kimegy a fejemből, totál, mint a Repo men (Végrehajtók), vagy az In time (Lopott idő, bár azt már megtanultam), vagy az Inception (Eredet). Nos... adott egy jószívű béna fiú, aki nem is néz ki olyan jól, hogy a bénasága ellenére vonzza a csajokat, vagy pont azért, ki tudja, viszont a családjában apai ágon öröklődik az időutazás. Nem is az a fő, hogy mihez kezd vele, mivel nagyon gyorsan kiderül, hogy neki a szerelem a legfontosabb a jövőre nézve, hanem a mód. Szépen össze van rakva, hogyan működik az időugrás, jól van megírva a sztori, a mondanivalója remek. A végén a fiú ki is mondja a lényeget, de kicsit sem zavaró, a csavarok nem lélegzetelállítóak, ez nem egy látványos film, ezt az ember azért nézi meg, mert annyira... igazi. Nem találtam jobb szót.

Jól sikerült karácsony és a pörgésnek még nincs vége

A huszonnegyedikét ugye együtt töltöttük, beszélgettünk, tevezgettünk, majd vacsit csináltunk. Előző nap Bene pácba tette a húst, én elkészítettem a salátát, hogy összeérjenek az ízek, ezért már csak meg kellett sütni a húst és a krumplit. Átpakoltuk kicsit a szobát megint, mostam, teregettem, felállítottuk az asztalt, szóval tök jó volt. =) Megnéztük talán aznap a Hisztéria című filmet. BETEG! =D A vibrátor feltalálásának története gyakorlatilag és hihetetlenül jó a humora. A karakterek viccesek, a történet nem egy nagy durranás, de leköt. A nagy húzóerő tényleg a helyzeti komikumokon van, a szereplők párbeszédein, a színészi játékon, de cseppet sem bántam, egyszerűen élveztem. =D

25-én korán keltünk, hogy időben el tudjunk indulni és odaérjünk Anyához. Jól kicsíptem magam, kontaktlencse, műszempilla, nagy smink... ^^ Jólesett. =) Nagyot kajáltunk, Anyuci hús levest csinált, székelykáposztát, tejfölös-sajtos sült húst krumpli ágyon, rizibizit, salátát, s desszertnek tiramisut. Rengeteget kajáltam, pedig a káposztából nem is ettem. XD

Öcsémtől megkaptam A szürke ötven árnyalata című könyvet. Ritka rossz könyv, előre szólok, nagyon le fogom húzni, lehet, spoiler is lesz benne. Nincsenek összekötve a mondatok szöveggé, kevés a leírás, ami meg van, többnyire arcpirítóan gáz. A fickó oldalakon keresztül azon rinyál, hogy a csaj szűz, pedig ezt a nyitójelenetből levághatta volna, mikor is pofára esett előtte pusztán a látványától. Jó, megszokta, hogy a nők a lábai előtt hevernek... *sóhaj* Lehet, az is volt a bajom, hogy a fickó komolyan uralkodásmániás volt, a csaj meg tök hülye és meghunyászkodó, mert ezeket az embertípusokat rühellem. XD Egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, annyit lapoztam benne. Az első 29 oldalt még becsülettel elolvastam, aztán azt mondtam, ezt a szerencsétlenkedést nem bírom tovább és lapoztam az első együttlétig. Na mondom, ezek totál hülyék... Értem én, hogy olyasmit akart írni az írónő, amiről nem írtak még, hogy nyitni akart egy új téma felé, de szerintem nem hiteles. Azt gondolom, a sub-dom viszony érettebb szexualitást jelent, mint amit a könyvben megjelenít. Nem tudom, valahogy... úgy gondolom, az ilyesmi nem véletlenül zárt világ és nem biztos, hogy az első próbálkozást sikerlistára kell tenni. Magyarul a könyv nem jó, ez lehet az írónő és lehet a fordítás hibája, én egyszerűen téptem a hajam és Bene többször is mondta, hogy most már elveszi, ha nem hagyom abba az idegbajoskodást. Nincs kidolgozva, ezt is éreztem. Nincs megalapozva egy szituáció, nincs körítés, pedig ha a húst lenyomja minden nélkül az ember, fájhat a gyomra, főleg, mert túl sokat kellene ennie ahhoz, hogy jól lakjon, de annyira meg azért nem jó... Töményen x szexjelenet van benne némi odavetett egyéb szenvedéssel, e-mailezéssel, meg a kettejük közti kínlódással. Gyenge jellemű mindkét fő karakter és ezért utálom az egész sztorit. Nem volt fejlődés a könyvben, üresek és bénák maradtak, a csaj állandóan sírt, hogy nincs jövőjük, de jött ez a leírhatatlan külsejű szépfiú és a doromboló hangjával és a szexuális kisugárzásával legyőzte, megdugta, aztán jó napot, nem változott semmi, nem fejlődtek sehova, a végén annyi pozitívum van, hogy a nő dobja a fickót, de Nico elárulta, hogy a harmadik kötet végére két gyerek is összejön nekik és happy van. *sokk* Azóta sem ocsúdtam fel. Rosszabbak, mint Bella és Edward a Twilightból, pedig onnantól kezdve azt is szenvedés volt olvasni, hogy Bella visszament ahhoz a szerencsétlen jégtömbhöz. Abban viszont volt akció, futott egy történet a vámpírok hátteréről, volt benne izgalom a két faj és a két frakció közti ellentétből. Itt...? A második könyvben talán, hogy van valami támadás a fickó felé, de semmi egyéb. Nincs alapötlet, semmi újat nem nyújt a könyv, legfeljebb rosszul megírt szeánszokat egy olyan viszonyról, amit egyik fél sem ért, mert a férfi súlyosan lelkisérült, a nő meg agyatlan liba.

Nem tudom, hogy mondom meg öcsémnek, hogy pocsék volt a könyv és a többi kötetét ne gondolkodjon, megszerzi-e nekem. XD És örülök, hogy végül lebeszéltem róla, hogy Anyut lepje meg vele. Azt hiszem, ő még nálam is elégedetlenebb lett volna. XD Az ebéd jól sikerült, nevettünk, beszélgettünk, Anyu játszott a kutyával, ami tök aranyos volt, s valamikor este jöttünk el csak tőle. =) Hazahoztam megint egy koffernyi cuccot, végre a loli ruháim nagyobbik része van itt, mint Bián. =D

26-án megint reggel korán keltünk, hogy odaérjünk az ebédre Ajkán. Majdnem lekéstük a vonatot, aztán fel-alá járkáltunk benne, annyira nem volt hely. Leültünk az első osztályon, mire szólt egy hölgy, hogy üljünk máshova, mert allergiás a kutyaszőrre. XD Majdnem mondtam neki, hogy remélem, ennyi találkozó elég volt Kodamával az allergiája kijövetelére, hogy csak azután volt képes szólni, hogy lepakoltunk. XD Második helyről a kaller rakott ki minket, merthogy első osztályon kutya nem szállítható, egyébként meg valahogy már nem él az a szabály, hogy ha a másodosztályon nincs hely, az első osztályt pótjegy nélkül elfoglalhatják az emberek, ami szerintem ultra kiszúrás az emberekkel, de bármennyire is paprikás voltam, nem volt kedvem veszekedni senkivel, karácsony harmadik napján senkinek nem hiányzott szerintem. Viszont utána egész kellemessé vált az út, a vonat végében talált Bene egy helyet, oda leültem, aztán Székesfehérváron csomóan leszálltak és tudtunk normálisan helyet foglalni. =) Az ebéd finom volt, a hangulat kellemes, amiért hálás vagyok. Utólag derült csak ki, hogy nem szeretem a gesztenyét, pedig évek óta mélyen hallgattam róla. XD Finom a kaja, jó az a hús, amit Olgi néni csinál, szóval nem panaszkodhatok, meg mindig úgy adagolom a falatokat, hogy jó arányban legyenek az ízek, de mikor előkerült a gesztenyés süti, már röhögtem. XD

Pár órát eltöltöttünk a szülői házban is. Kodama találkozhatott a testvéreivel, de félt tőlük, ráadásul Törpi mindig nekitámadt, ezért a többi is. Törpit konkrétan lerúgtam Kodamáról, egyszerűen előtört belőlem a tigris, hogy márpedig az én kutyámat nem bántja az a féltékeny vakarcs. XD Pedig amúgy félek a kutyáktól, de ott nem volt kérdés, a lolicipőm, a bokám vagy a kutyát féltem jobban. XD Azt hiszem, a kisugárzásom is változik, mert Törpi csak kúszva mert hozzám közelíteni, én meg rájöttem, hogy ki nem állhatom azt a kutyát és nem azért, mert megtépte Kodamát, hanem mert alattomos. Alulról mar. Mikor csak a kicsik voltak kint, kivittem Kodamát, hogy játszanak, de szegény kis dinka nagyon be volt rezelve, kellett neki egy idő, mire feloldódott, abbahagyta a nyüszögést és a sarokba farolást, de utána viszont tök aranyosan játszott a többiekkel, egészen összeszedte magát. Fontosnak találtam, hogy játsszon más kutyákkal, mert nagyon nem tudott semmit a kutyakommunikációról és inkább kölykökkel tapasztalja ki, mintsem felnőtt kutyával, amelyik komolyan megruházza a butaságáért. Végre Kodama a sarkára állt, megtalálta a hangját, egész jó őrző kutya lesz, aki védelmezi a területét és engem is, pedig már kezdtem feladni, hogy egy betoji nyafogógép. =D Tökös pudlinak hívom a hisztijei miatt. XD

Bene tatájáéknál aludtunk, van egy lenti rész dupla ággyal, külön fürdőszobával, szóval tök jó volt, mert a kutya is velünk tudott lenni, egymás szférájába se lógtunk bele, ami nekem fontos. Valahogy elfeküdtem a derekam, Bene a nyakát, de nem vészesen. Viszonylag korán lefeküdtem aludni, valamikor tíz körül ébredtem meg, hogy írtak nekem arckönyvön. Kicsit beszélgettem, utána aludtam is vissza. Ihletem volt és félálomban akartam folytatni a sztorit. Reggeli után jöttünk is el, a visszafele út kellemes volt, már tudtam röhögni az előzőn megesett balsikeremen. XD Történt ugyanis, hogy a vonat jobbra-balra lengett, nem igazán volt mibe kapaszkodni, én meg majdnem bezuhantam egy négyes ülőhely közepébe, ahol persze mind a négy hely foglalt volt, szóval ha nem tudtam volna elkapni a csomagtartót, négy ember ölébe fekszem kutyástól, táskástól, kabátban. XD De hát sikerült és ott lógtam... XD Annyira kínos és nevetséges volt... XD Bene megragadta a kapucnim és talán még egy vagy két ember segített talpra állni. XD Azt hittem, ott szublimálok, úgy égtem. XD

Ma még meglátogattuk Bene papáját, néhány órát eltöltöttünk ott, Kodama addig Foxi kutyát egrecírozta, később aztán a papa egy kicsit elkényeztette, kapott finomságot tőle. Mi is jól belaktunk, olyan finom mustárban pácolt, fűszeres húst és sztékburgonyát kaptunk, hogy ihaj. =D Degeszre tömtem magam ma is, remélem, hízni is fogok egy kicsit. =)

Holnap Nanával találkozom, ma csak hat órát dumáltunk, szóval holnap is valami hasonlóra számítok, este megyek le a klubba, karácsonyozunk a srácokkal, másnap BJD tali lesz. Lebeszéltem lánykákkal, hogy kimegyek eléjük a Hősök terére, mert nem tudják, melyik a Sövény Aladár Teaház, ezért időben el kell készülnöm. =) Harmincadikán Timit látogatok, harmincegyedikén Milánnal találkozom, este Benével leszek, valószínűleg a klubos szilvesztert választjuk. Elsején még nem tudom, mit csinálok, másodikán pedig délelőtt Budaörs, délután Krááááán! =D Élvezem a pörgést, bár néha jó lenne leülni írni. ^^

Az év utolsó péntek 13-ja

Noir a szerencse, csalás és álmok istennője a MAGUS-ban. Na ő ma a kevésbé szép arcát mutatja a világ felé, azt hiszem, pedig én alapvetően remek időpontnak tartom a péntek 13-at. Mielőtt beállt volna a troli a megállóba, koccant előtte két autó. Az egyik bent állt a sorban, a másik tolatott ki a parkolásból. Hogy miért mentek egymásnak, nem tudom, de szép kis dugót csináltak. Ha ez nem lett volna elég, mielőtt megérkeztem volna a munkahelyemre, a trolimegálló előtt majdnem nekihajtott egy kocsi a trolinak. Három centin múlt kábé, még a vezető is kis híján anyázott, hogy mit művel az a félnótás sofőr.

Noir kísérje ma útját az olvasóimnak!

(Igen-igen, kezd az agyamra menni ez a téma, tudom... XD )

XD

Elmesélem neki, hogy szörnyen érzem magam, mindenhogy rossz, semmi sem a szokott módon működik, erre a válasz:
- Tudom, Nyuszikám. Hány éve is vagyunk együtt...?

Én meg meglepetten pislogok. Végülis hat év alatt megfigyelhette, főleg két és fél év együttélés után.
Ja, jó...

Kívánságlista és talán új infók

Mint az kiderült az elmúlt egy hónapban, kevesen tudják rólam, hogy szeretem a sört. Valószínűleg a loli teszi, ám többen is elcsodálkoztak, mikor lekerült a lepel erről a tulajdonságomról, közölték, hogy nem nézték volna ki belőlem, amin én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Jelentem, a citromos Gösser kifejezetten az egyik kedvenc, alkoholmentesen is nagyon szeretem. Az almás ízesítésű sörök annyira nem finomak szerintem, a grapefruitos Aranyászok megdöbbentem, mennyire jó, ugyanis ez a gyümölcs kifejezetten a "FÚJ!" listám kitüntetett tagja, a szedres-lime-os ízű sör fincsi volt, s nagy vágyam édesebb vörös gyümölcsös söröket megkóstolni. A Heineken volt az egyik kedvenc márkám, anno a sötét Aranyászok is ízlett, újonnan állítólag a Tuborgra esküszöm. =D

Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^

Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD

Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...

Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.

Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.

Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.

Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.

A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.