Megbeszéltük barátnémmal, hogy lesz a ma, hogy ha beértem, csörgessem meg, stb. =) Az ébresztőmet hétre állítottam, de 5:22-kor felébredtem valamire. Arra gondoltam, kikapcsolom, a gépem, aztán rájöttem, hogy reggel szükségem lesz rá, mert meg kell néznem a pontos útvonalat, meg még ki kell nyomtatnom az önéletrajzom, ha apuék felkelnek és el tudom tőlük kérni a nyomtatót. És ezzel a gondolatmenettel megindult a vezérhangya a fejemben, jött a pánik, a sokk, a zuhanó érzés, a félelem, az izgalom, alig bírtam lecsillapodni. =) Az volt a legkomolyabb, hogy ez így mind rám tört és úgy éreztem, zuhanok lefelé. Érdekes érzés volt. Mindenesetre addig helyezkedtem az ágyban, míg elnyomott az álom.
Hét órakkor tettrekészen kapcsoltam ki a telefonom ébresztőjét. Gyorsan eldöntöttem, hogy előbb ruházkodom, töttörö-töttörö, aztán kikeltem az ágyból. Én mindig reggelre hagyom, hogy kitaláljam, mit veszek fel, hogy lövöm be a hajam, mit viszek magammal, a kajacsomagolást, ... XD Ebből adódóan vagy egész reggel rohangálok a házban, mint aki megbolondult, vagy elmarad valami. Ma mindkettőt pipálhattam. XD Szépen felöltöztem, nyomtattam önéletrajzot, befaltam némi kaját (a habzsolás és a tömködés érdekes elegye volt, de fejben már abszolút nem a reggeliző tálam felett jártam), bepakoltam a táskám, kitaláltam, hogy a mai három szín a fehér, a fekete és a barna lesz (ebben a sorrendben csökkentve a mennyiségüket), apu megnyugtatott, hogy nem nézek ki hülyén, csomagoltam, megírtam a Páromnak, hogy délben hívjon csak a biztonság kedvéért, aztán elmentem megcsinálni a hajam. Azon agyaltam, hogy ha két copfba kötöm, komolytalannak fognak nézni, ha felkötöm, én leszek a szigorú, öregedő ifjú, úgyhogy végül felkötöttem a hajam és pár hullámcsattal a fejem közepére tűzködtem pár tincset, ettől már nem volt merev, nem váltam gyerekessé, de mégis elvittem a vidám oldalam. =) Általában a legegyszerűbb hercegnő viseletem ez a haj, de szívesen alkalmazom bármikor. =) Aztán megláttam, hogy indulnom kell. Ekkor hívott a Párom, akit azonnal megkértem, hogy öt perc múlva hívjon, mert különben lekésem a buszt és kinyomtam. XD Gyorsan zsebre vágtam a fülbevalóm, a virágosat, amit én csináltam, szemüveg fel, óra fel, kabát, sál, táska, spuri.
Az Újholdat falom. =D Sajnálom, hogy újra Edwardos részek vannak, hiszen én abszolút Jacob-fan vagyok. =) Nem gondolom, hogy Bellának őt kellene/kellett volna választania, de én nem gondolkodnék egy pillanatig sem, hogy egy dobogástalan szívű, kemény, hideg, csillogó testű vérszívót, vagy egy forróbőrű, erős, eleven, őszinte, vad vérfarkast akarnék-e magamnak. =) Edward konzervatív, régies és udvarias, ez nagyon tetszik nekem benne, de hiába választották Robertet a szerepére, igazából csak rájöttem, hogy nem annyira jó pasi. XD Taylor viszont... =D S ha már vámpírt kéne választanom, Carlisle-t választanám. =) Van benne valami ősi és bámulatos. =) És bizony Peter sem utolsó, akire a szerepét osztották. =D Szőkén, barnán, borostásan, bajusszal, sima arccal, komoly képpel, vagy mosolyogva... <3
Ennyit mára a fangirlködésből. =)
Ez egy barátosném hibája! =D
Majdnem másfél órával korábban ott voltam, mint amikorra behívtak, de csak így volt buszom. Leültem szépen várni és közben olvastam. Aztán barátném lejött hozzám, beszélgettünk, próbált nyugtatni (kevés sikerrel), aztán úgy fél órával a megbeszélt időpont után behívott magához az elnökasszony. Beszélgettünk, megnézték, hogy gépelek. =) Nagyon meg voltak velem elégedve - igazolva látszott, hogy mindent vakon, tíz ujjal gépelek, s naná, hogy. =) Hiszen gyorsabb, egyszerűbb, kézenfekvűbb és barátibb így, mint egy-két ujjal pötyögni. =) Aztán beszélgettünk még egy keveset az elnökasszonnyal, azt mondta, ő nem látja akadályát, hogy nekem adja az állást, szimpatikus is vagyok neki, úgyhogy bizakodó vagyok. =) Egyetlen kifogása volt csak, arról is csak annyit mondott, hogy oda "fura", ami nem más, mint a pirszingem.
2007. aug. 17-e óta van a fejemben, vagyis már több, mint három éve. A modellkedés kapcsán is felmerült, hogy ki kéne, szedni, energetikailag is elméletileg útjában áll egy energiafolyamnak (ehhez képest jobb szemmel jobban látok), s most újra. Azon gondolkodom, kivenném-e, ha ezen múlna, hogy elmehessek dolgozni. Ez nem csak valami lázadós kacat, ez egy emléke. Olyan mérföldő, ami regeteg jelentéssel jár. Egy döntés eredménye és nem akarok megszabadulni a döntésemtől, akkor sem, ha szenvedek sokszor tőle. Hűségszimbólum, valakihez, akihez már rég nem kellene hűségesnek lennem, de amikor szóba kerül, hogy kivegyék a pirszingem, ösztönösen félni kezdek, összeugrik a szívem és a gyomrom, s vadul remélem, hogy nem KELL. Egy jel arról, hogy most már én irányítom az életem, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik, akkor is, ha rosszul csinálom - mert ez az ÉN életem. Azonkívül szeretem ezt az ékszert. És igen, EZT az ékszert, mert ez volt az első és ez az egyetlen. Nem feledtem, ahogy mentünk Pécs utcáin négyen, vártuk a barátnőm, s arról beszéltem, hogy szeretnék egy pirszinget. Milyet? Hova? - jöttek a kérdések. Akkor dőlt el véglegseen, hogy szemöldökbe és egy szolídat. Addig vaciláltam. Aztán egyszer csak ott voltunk valahol. Én csak lestem, hogy mi van, miért álltunk meg, mit akarnak ezek. Ki volt írva nagy betűkkel: TATTO, én meg lefagytam, jött a zuhanós érzés, elsápadtam és pánikba estem. Nem gondoltam volna, hogy három barátom képes ilyen helyzetbe hozni, még épp csak eldöntöttem, még végig se gondoltam rendesen, erre elvisznek egy tetoválószalonhoz... XD Halálos volt! =D Igazából ami a legjobban aggasztott, hogy mennyibe fog kerülni és mennyi pénz van nálam. Jó, ez túlzás, amint belöködtek - mert én mint mondtam, lefagytam, minta a Windows -, elkezdtem rettegni. XD Nem bírom túl jól a fájdalmat, utána se néztem, hogy csinálják, hogyan kell kezelni, stb. Azzal vigasztaltak a lányok (két lány és egy fiú volt velem), hogy már két éve nyavalygom, hogy pirszinget akarod, de anyám nem engedi, most meg már elmúltam 18, nem kell engedély hozzá, hogy telelyuggassam a testem. XD Imádom azt a két csajt! =D <3 Lent egy kopasz férfi fogadott minket. Szimpatikus volt, laza, beszédes, normális. Nagyon figyeltem, hogy milyen, mert ha hanyag, unszimpatikus, még a lelkes társaság ellenére is elhúztam volna a csíkot. Minden nagyon gyorsan történt, iszonyúan izgultam. Nem mondom, hogy teljesen elmúlt a félelem, de izgatott lettem. Arra gondoltam, hogy tényleg már hajtogattam jó ideje, hogy pirszinget szeretnék, csak féltem, hogy anyu irtózatos dühbe gurul - márpedig az én anyukámat nem jó dühíteni =D ez aranyszabály -, van rá pénzem, most nem állíthat meg senki és itt van velem három hülyegyerek, aki teljesen ráizgult a témára. =D A betétel úgy festett, hogy a srác elkezdte kommentálni, hogy mi történik, az egyik lány elfordult, a másik meg élvezettel nézte. A srácot kizavartuk a fenébe, mert remegni kezdtem, az a lány nem akarta még csak hallomásból se tudni, hogy mi történik, ő csak a jelenlétével akarta emelni a benti gyér fényt, úgyhogy a srác nekiállt telefonálni és azt ecsetelte, milyen vicces helyzet állt elő. Az ő hangjára, beszédére figyeltem, a szemem csukva volt és nagyon meglepődtem, hogy nem is fájt. Oké, azt megkönnyeztem, amikor magát a pirszinget tették be, de annyi. =D Utána meg felugrottam és odarongyoltam a tükörhöz. A pasi épp csak utánam tudott kapni, hogy azonnal üljek vissza, mert ha összeesem, nem vállalja értem a felelősséget? Összeesni? O.O - pislogtam. Nagyszerűen érzem magam! - ujjongtam. De azért hagytam magam visszanyomni a székbe és szőlőcukorral tömni. =D Bátorságpróba kiállva. Fájdalompróba kiállva. Ekkor éreztem magam igazán és először nagykorúnak. =) Felelősségteljesnek és felszabadultnak is éreztem magam. Mindenkinek tetszett a végeredmény. Ahogy mentünk a barátnénkért, elkapott a szédülés. XD Kicsit későn esett le a vércukrom, úgy kellett támogatni, de én csak nevettem és makacsul mondtam, hogy nem várathatjuk meg a barátnénkat. =) Teljesen meglepődött, de neki is tetszett. =) Az egyetlen, aki azonnal kiakadt, az anyu volt. Nem lepődtem meg, számítottam rá, úgyhogy csak csendben tűrtem. =) Na jó, nem ő volt az egyetlen, akinek nem tetszett, az akkori barátom kis híján kitekerte a nyakam, aztán megegyeztünk, hogy majd csak a bal felem nézi. XD Mókás volt az első éjszaka, a kezdeti öltözködési problémák, néha most is beleakadnak dolgok - főleg, ha más öltöztet. XD Gondoltam rá, hogy megszabadulok a döntésemtől, hogy kiveszem, de sosem volt elég erős az elhatározás. Mivel kézzel nem lehet kiszedni, úgy rászorult, csak lecsípni lehetne szerintem, vagy pirszinges/tetováló bírná kikapni a fejemből, de ezt nem akarom. És egyébként is... "giri"... Ha azt vetnék az óvódában a szememre, hogy milyen példával járok el a gyerekem előtt, arra is meglenne a válaszom. Gondoltam erre is, meg még az esküvőmre is. Két év álmodozás, vágyódás alatt van ideje terveznie is az embernek. És... nekem ez van olyan fontos, mint egy házassági gyűrű. Szóval... ha nem NAGYON muszáj, nem veszem ki.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kedvenc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kedvenc. Összes bejegyzés megjelenítése
Yaois nap
Új szerelem. =)
Ma yaoi-napot tartottam. =D
Seitokaichou ni Chuukokuval kezdtem, ami gyönyörű, bár nekem ez a sok pír annyira nem jött be, meg hát ahogy az uke viszonyul a szexualitáshoz... Egyszerűen nem hiszem el, hogy van ember, aki így viselkedik. XD Na mindegy. A fő kérdésem ezzel az animével kapcsolatban, hogy a 3. részét honnan lehet megszerezni és hol található hozzá magyar felirat? =) Aztán egy nagyon régóta imádott darabbal folytattam, Okane ga naijal. =D Holnap nézem meg a negyedik részét az ovának. =) Mangában jobban szeretem, de azt még angolul olvastam (no angoltudással), de az anime is gyönyörű. =) Ayase a földkeregség legártatlanabb ukéja és imádom Kanou ridegségét. =)
Oh, s persze ne feledjük a nagyon nagy beszólásokat! =D
"Ha nem ismered fel megsemmisítő szépségem, kérj egy időpontot a szemésztől!" - mondta ezt egy transzvesztita Kanounak. XD
"Túláradó jóság"? Olyan arca van, mint aki most tért vissza két-három ember meggyilkolásából..." - mondták Kanouról. XD
És amin fetrengtem a röhögéstől, hogy Kanou kapott egy kisállatgondozásról szóló könyvet, hogy belopja magát Ayase szívébe, amibe feljegyezte, hogy az itallal lehet lekenyerezni a szőke fiút, s ebbe beleolvastak. Ezután született meg ez: "Az egerek és nyulak mióta isznak alkoholt?"
Fergeteges! XD
Jó humorú anime, kedvelem nagyon. =)
De még mindig Junjou Romantika és Nana mindörökké és tovább! <3
Ma yaoi-napot tartottam. =D
Seitokaichou ni Chuukokuval kezdtem, ami gyönyörű, bár nekem ez a sok pír annyira nem jött be, meg hát ahogy az uke viszonyul a szexualitáshoz... Egyszerűen nem hiszem el, hogy van ember, aki így viselkedik. XD Na mindegy. A fő kérdésem ezzel az animével kapcsolatban, hogy a 3. részét honnan lehet megszerezni és hol található hozzá magyar felirat? =) Aztán egy nagyon régóta imádott darabbal folytattam, Okane ga naijal. =D Holnap nézem meg a negyedik részét az ovának. =) Mangában jobban szeretem, de azt még angolul olvastam (no angoltudással), de az anime is gyönyörű. =) Ayase a földkeregség legártatlanabb ukéja és imádom Kanou ridegségét. =)
Oh, s persze ne feledjük a nagyon nagy beszólásokat! =D
"Ha nem ismered fel megsemmisítő szépségem, kérj egy időpontot a szemésztől!" - mondta ezt egy transzvesztita Kanounak. XD
"Túláradó jóság"? Olyan arca van, mint aki most tért vissza két-három ember meggyilkolásából..." - mondták Kanouról. XD
És amin fetrengtem a röhögéstől, hogy Kanou kapott egy kisállatgondozásról szóló könyvet, hogy belopja magát Ayase szívébe, amibe feljegyezte, hogy az itallal lehet lekenyerezni a szőke fiút, s ebbe beleolvastak. Ezután született meg ez: "Az egerek és nyulak mióta isznak alkoholt?"
Fergeteges! XD
Jó humorú anime, kedvelem nagyon. =)
De még mindig Junjou Romantika és Nana mindörökké és tovább! <3
Junjou Crack
Ez a videó az, amelyet beágyazni ugyan nem enged, de mindig jó kedvem lesz tőle. =) Szerintem olyan feelingje van, mint egy Con amv vetítésén, én legalábbis teljesen úgy reagálok rá. =D Újabban nem simán csak végigőrültködöm, sikongatom, nevetem, táncolom ezt a hét percet, de úgy érzem, mintha lolita ruháim egyikében lennék és a hajam is két copfba lenne fogva. =D A zenék zseniálisan lettek megválogatva, nem vagyok értük oda igazán, de ehhez az amv-hez fenségesen illenek. =) A Junjou Crack a másik nagy kedvenc amv-m Jihaku - Best of youja mellett. =)
Jihaku - Best of you
Megmondtam, hogy beszúrom a kedvencemet. Íme. ^^
Oh... és a Sony miatt, bár nem tudom, milyen jogon, nekem nem engedi lejátszani YouTube-on a videót. Szerintem a Sonynak semmi köze ehhez az amv-hez, szóval a szerzői jogával és a hülyeségeivel tudja, mit csináljon. Ám van egy program, amely letiltja a YouTube számára az országmegjelölést, ha jól tudom, ezáltal bármelyik videó megnézhető. =) A neve Hotspot Shield, könnyen kezelhető. Két alapvető hiábja van. Reklámot tesz eléd és összeveszik a blogspottal. Most fagyott meg vélhetően miatta a gépem. ^^;; Szóval vagy videózunk, vagy blogolunk. ^^;;
Beszámoló - kész!
Íme itt a várva várt beszámoló. =)
Mára a program megírni ezt a bejegyzést, aztán szobát pakolni és paraparázni egyet, utána pedig megírni legalább az egyik fejezetet az alternatív szálhoz. ^^
De most jöjjön a Con! =D
Mai beindító, ami igazán illik majd a beszámolómhoz is:
"Csak egyszer élsz, mire vársz?
Hát használd ki, tombolj és játsz!
Csak tedd meg azt, amire vágysz,
Élvezd a percet és élvezd, hogy itt jársz!
Csak kölcsönbe kaptuk a Földet,
Hát tapasztalj, alkoss többet!
Mert tudod jól, hogy aki mer, az nyer.
Tiéd a szíved, a leked, a tested, a fegyver...
Az a nagy kaland, amire vágysz,
Hát kóstolj, és érezz, és játsz!
Tegyél tegyél többet és élj!
Hidd el a hangszer a húr, hogy mindig zenélj!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
"Most kell, hogy érezd, bármit megélhetsz!
Engedd, hogy vigyen a láz és ne végezz!
Mikor a színpad előtt magadra lelsz,
Éld meg, hogy csak tiéd most ez a perc!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
Hooligans - Pörögj!
Nagyon szeretem ezt a számot, jókat lehet rá tombolni és a szövege is nagyon ütős. Hihetetlen, hogy csak egy kólareklám. =D
Pénteki napról még annyit azért érdemes tudni, hogy nem csak bevásárlókörutat tettünk, de egész nap nagyon feszültek voltunk, így igazából hajszál híja volt, hogy összevesszünk. Mivel minden apróm odaadtam, egyéb pénz meg nem volt nálam, de amikor a Párom bunkón beszólt nekem, mert zsebre tettem folyton a kezem, ezzel őt kizárva a jelenemből, mondtam, hogy most adjon pénzt buszra, hazamegyek. Fú, nagyon mérges voltam, azzal úgy az egész napom elromlott, meg minden. Aztán anyuéknál kötöttünk ki. Tudni kell, hogy anyunak és a maminak is van egy "hisztije", amivel most már minden alkalommal nyúznak és mivel alapvetően nagyon nem volt hangulatom dolgokhoz, hát majdnem kiakadtam. De ez egy ilyen nap volt, a Párom a nap elején volt full ideges, anyukám se mondhat el magáról mást, csak azt, hogy neki egész napos volt a feszültség. ^^;; Estére rendeződtek a kedélyek kettőnk közt, mamiéknál kajáltunk, finom sült bacont, tojást és hagymát zsömlével, sikerült kicsit alkotnunk, itthon kiszámítógépeztem magam, aztán ruhapróba, stb. XD
Másnap hajnalban kellett volna kelnünk, hogy elkészüljünk, beutazzunk és találkozzunk két barátnénkkal, de nem bírtunk felkelni, úgyhogy egy órát még aludtunk. XD Aznap volt a családi szüret és mivel később keltünk a tervezettnél, mindenkivel összefutottunk. Testvérem reggel ért haza, álmosan fel sem ismertem elsőre és csak rémülten álltam a szekrény mögött rejtőzve bugyiban és topban, hogy ki a fenének van még kulcsa a lakáshoz a háziakon kívül. XD Aztán leesett, hogy ez a kerek fejű férfiember a tesóm. *röhög* Meg hát titok volt mindenki előtt, hogy vettünk pénteken parókát is. Lett volna belőle nagy hiszti, ha kiderül, hogy ilyesmire költjük a pénzünk, mikor akármi... Anyunak mondjuk próbáltam megmagyarázni előző nap, hogy nekem most ezt kell csinálnom, érzem, de még mindig nem érzi át és érti meg a helyzetemet. Sose fogom megérteni... vér ezoterikus ember és nem érti meg az egyszerű összefüggést, amit elmondok neki... *fejét csóválva hátratúrja a haját* Na mindegy. Ennek örömére apu és a barátnője is kétséges volt, hogy kilátnak-e a csipából és felfedezik-e, hogy pár árnyalatot változott a hajam, s mintha a frizurám se lenne a tegnapi... XD
Mindenesetre úgy tűnt, sikerült elkerülni őket, nem buktunk le. =) Bár apu nem az a fajta, aki balhézik az emberrel, azért jobb, hogy titok maradt a titok, mert apu az a mosolygós és csendes gyilkos típus.
Így festettünk:
Mára a program megírni ezt a bejegyzést, aztán szobát pakolni és paraparázni egyet, utána pedig megírni legalább az egyik fejezetet az alternatív szálhoz. ^^
De most jöjjön a Con! =D
Mai beindító, ami igazán illik majd a beszámolómhoz is:
"Csak egyszer élsz, mire vársz?
Hát használd ki, tombolj és játsz!
Csak tedd meg azt, amire vágysz,
Élvezd a percet és élvezd, hogy itt jársz!
Csak kölcsönbe kaptuk a Földet,
Hát tapasztalj, alkoss többet!
Mert tudod jól, hogy aki mer, az nyer.
Tiéd a szíved, a leked, a tested, a fegyver...
Az a nagy kaland, amire vágysz,
Hát kóstolj, és érezz, és játsz!
Tegyél tegyél többet és élj!
Hidd el a hangszer a húr, hogy mindig zenélj!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
"Most kell, hogy érezd, bármit megélhetsz!
Engedd, hogy vigyen a láz és ne végezz!
Mikor a színpad előtt magadra lelsz,
Éld meg, hogy csak tiéd most ez a perc!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
Hooligans - Pörögj!
Nagyon szeretem ezt a számot, jókat lehet rá tombolni és a szövege is nagyon ütős. Hihetetlen, hogy csak egy kólareklám. =D
Pénteki napról még annyit azért érdemes tudni, hogy nem csak bevásárlókörutat tettünk, de egész nap nagyon feszültek voltunk, így igazából hajszál híja volt, hogy összevesszünk. Mivel minden apróm odaadtam, egyéb pénz meg nem volt nálam, de amikor a Párom bunkón beszólt nekem, mert zsebre tettem folyton a kezem, ezzel őt kizárva a jelenemből, mondtam, hogy most adjon pénzt buszra, hazamegyek. Fú, nagyon mérges voltam, azzal úgy az egész napom elromlott, meg minden. Aztán anyuéknál kötöttünk ki. Tudni kell, hogy anyunak és a maminak is van egy "hisztije", amivel most már minden alkalommal nyúznak és mivel alapvetően nagyon nem volt hangulatom dolgokhoz, hát majdnem kiakadtam. De ez egy ilyen nap volt, a Párom a nap elején volt full ideges, anyukám se mondhat el magáról mást, csak azt, hogy neki egész napos volt a feszültség. ^^;; Estére rendeződtek a kedélyek kettőnk közt, mamiéknál kajáltunk, finom sült bacont, tojást és hagymát zsömlével, sikerült kicsit alkotnunk, itthon kiszámítógépeztem magam, aztán ruhapróba, stb. XD
Másnap hajnalban kellett volna kelnünk, hogy elkészüljünk, beutazzunk és találkozzunk két barátnénkkal, de nem bírtunk felkelni, úgyhogy egy órát még aludtunk. XD Aznap volt a családi szüret és mivel később keltünk a tervezettnél, mindenkivel összefutottunk. Testvérem reggel ért haza, álmosan fel sem ismertem elsőre és csak rémülten álltam a szekrény mögött rejtőzve bugyiban és topban, hogy ki a fenének van még kulcsa a lakáshoz a háziakon kívül. XD Aztán leesett, hogy ez a kerek fejű férfiember a tesóm. *röhög* Meg hát titok volt mindenki előtt, hogy vettünk pénteken parókát is. Lett volna belőle nagy hiszti, ha kiderül, hogy ilyesmire költjük a pénzünk, mikor akármi... Anyunak mondjuk próbáltam megmagyarázni előző nap, hogy nekem most ezt kell csinálnom, érzem, de még mindig nem érzi át és érti meg a helyzetemet. Sose fogom megérteni... vér ezoterikus ember és nem érti meg az egyszerű összefüggést, amit elmondok neki... *fejét csóválva hátratúrja a haját* Na mindegy. Ennek örömére apu és a barátnője is kétséges volt, hogy kilátnak-e a csipából és felfedezik-e, hogy pár árnyalatot változott a hajam, s mintha a frizurám se lenne a tegnapi... XD
Mindenesetre úgy tűnt, sikerült elkerülni őket, nem buktunk le. =) Bár apu nem az a fajta, aki balhézik az emberrel, azért jobb, hogy titok maradt a titok, mert apu az a mosolygós és csendes gyilkos típus.
Így festettünk:
Mi voltunk a lolita-kodona páros. Az egyetlen a Conon. ^^
Engem ihlet járt körbe, így a buszon írtam. Aztán a Blahához érve elkezdtem izgulni, vajon a csajok megismernek-e. =) Nem mondtuk el nekik, hogy van parókám, ahogy senkinek sem, kivéve egy barátosném és egy srácot. =) Előbbinek tetszett, még jókat poénkodott is, utóbbi szerint szörnyű. XD A két lány lesett egyet, de megismertek és nagyon tetszett nekik, meg a szerelésünk is. =) Így indultunk hát négyesben Conra. =)
Közben Infected Mushroom megy, Heavyweight. Ideális az íráshoz, hosszú, kellemes. =)
Na... odaértünk szépen rendben, beadtuk a kabátom a ruhatárba, a lányok elmentek pipilni és jól elkeveredtünk egymástól, mert már mi nagyon be voltunk izgulva az amv-k miatt, úgyhogy tíz perc várakozás után bementünk a nagyterembe. =) A cosplay miatt nagy volt a tumultus mindenütt, rengetegen voltak, így mi csak a földön tudtunk leülni, de legalább jó helyünk volt, láttunk is valamit, nem tapostak agyon minket. =) Volt sok sikoltozás a részemről, minden, ami tetszett, arra sikítottam. XD Szerintem a környezetem a Páromon kívül mind nagyon szeretett egy idő után, mert én bizony lelkes fangirl voltam. =D
A legtöbbet akkor sikítoztam, amikor az ismerős loliták vonultak fel a színpadra. =D Mindenkinek külön-külön, meg a csapatnak is együtt. =D Jó nevetek volt!!! Igazán ötletes. Kodonám mindjárt meg is szólalt: Megvan a győztes. =D Két magányos loli vonult fel, az első aranyos volt, a másodikon sokat mosolyogtunk össze a Párommal, mivel az első másodpercben, mikor felért és riszált egyet, kilátszott a feneke. XD Megállapítottuk, hogy ez a lány a beöltözős fajta és ennyivel letudtuk a dolgot. Nem akartuk fikázni, mert nem. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy cosplayel valamit, kiérdemel egy kis tiszteletet. Persze az az egyén hibája, ha a cosplayelt dolgot, legyen az stílus vagy egy karakter, nem ismeri alapjaiban. Meg ugye nem bántunk másokat és ami a legfőbb: az vessen másra követ, aki nem hibázik sosem. Nincs jogunk hozzá! Ennyi az egész. A tollboa nekem fura volt, meg nem tetszett, hogy a lány fehérben volt és a cipője fekete volt, nem volt bugyogója sem, de majd legközelebb többet fog tudni remélhetőleg a lolitáról. =) Reménykedjünk benne. =)
A cosplayek nagyon jók voltak, a playerek ügyesek, szóval gratula! Nem volt könnyű dönteni, azt hiszem. =) Az amv versenyt nagyon vártuk, mivel egyik barátném indult rajta. Nem került be a legjobb 13-ba, ami nagyon elkedvetlenítette, főleg azért, mert volt pár amv, ami szerint jobb volt az övé, mégis levetítették. Igazából osztom a véleményét, én kifejezetten utálom a villogó és csupaeffekt dolgokat, Taly meg olyan amv-t rakott össze, amely bemutatja mindhárom animét, amiből dolgozott. A Vadon hercegnője, a Vándorló palota és a Chihiro Szellemországban című animéket választotta, nagyon jó jeleneteket belőlük, tetszettek az összemontázsolásai, az effektjei és a zene is nagyon kedvenc, amit hozzá választott. Láttam, mielőtt beküldte. És még csak le sem vetítették... T_T Helyette levetítettek olyat, amit aznap vagy kétszer-háromszor láttunk. X" Nem kafis... Aztán a leányzó kedvét tovább rontotta, hogy kiderült, meghalt a kedvence. Szegény a fél Cont átsírta, meg jól befordult. Nagyon gondolkodtam rajta, hogy mit csináljak, aztán nem jutottam semmire. =( Részvétet nyilvánítottam, kicsit megsimogattam a karját és a hátát, s ennyi. Utólag többet vártam volna magamtól. =S
Bevallom, a játékokról készült videók nem érdekeltek, úgyhogy én addig írtam. A Párom jó mérges is volt rám, hogy eljövök Conra és írok... *felvont szemöldök, nemért fej* Én meg azért lettem mérges, hogy miért baj ez, csak akkor írok, amikor nincs más, vagy amikor nagyon jönnek a szavak. Na mindegy, ez a mi hülyeségünk. =D A Cataclysm videóját egy ideig néztem, míg megjelentek a Worgenek. Arra kíváncsi voltam, hogy milyenek, aztán ennyi. Ari volt a környezetemben pár csaj, sikoltoztak, meg ugráltak, teljesen odavoltak a WoWért. Jót kuncogtam magamban rajtuk, én meg arra gondoltam, hogy végre van a gépemen és megint nem tudok játszani, mert eltűnt a szeró, ahol nekikezdtem. *sírva röhög lélekben* Ennyit erről.
Ezután jártuk igazán körbe az Expot. =D Mindenhova benéztünk, akartam kitűzőt, de aztán nem fértem oda a sok csajtól, úgyhogy hagytam a fenébe. Pedig egy Lovelesses tetszett, meg aztán később Taly megmutatta, hogy talált Gravitationöset is, én meg sikítottam és nyüszítettem egyszerre. XD Régen hülyeségnek találtam a kitűzőket, most már magam is szeretnék pár különlegeset, meg amilyen animéket szeretek. Például Junjou Romanticásat, Nanásat, Gravisat, Rome X Julieteset, FMA-sat, Black cateset, de nem mondanék nemet egy Ayashi no Ceresesnek, Detektív Conanesnek, Wolf's rainesnek, Fruits basketesnek, Haru wo daite itásnak sem. =D Óhhh és a táskák... Én olyan jó táskákat láttam... T_T Eddig animés táskákat se akartam igazán, mert eddig nem tetszett igazán egy se, de szombaton olyan csúcs tatyókkal jártak az emberek, hogy az hihetetlen! Mivel én elkötelezett JR- és Nanafan vagyok, elsősorban azok érdekelnének, de egy RXJ, egy FMA vagy egy Black catest is vennék szerintem. =) Nem vagyok egy otaku, főleg nem az elvetemült fajta, de az első kettőért szenvedélyesen rajongom.
Igazából nem is tudom, mivel ütöttük el az időt, míg nem kezdődött a tánc és a parapara. =D Sétáltunk, ettünk, vásároltunk, beszélgettünk, találkoztunk. Ó, igen! Összefutottunk rengeteg lolival, aminek nagyon örültünk. =) Mindenkivel váltottunk pár szót és olyan feelinges volt, hogy végre nem csak ketten-hárman/négyen vagyunk ismerősök a Conon, hanem ott is egy ismerős arc, meg ott is, és jajdejó velük beszélni akár csak két szót is! =D Találkoztunk IchiGoval, akit egész nap nagyon kerestem. ^^ Szerintem aranyos a párja is, bár látszott rajta, hogy már fáradt. ^^ Minden lolitól első kérdéseim egyike volt, hogy találkoztak-e vele, stb. XD Akartam szavazni a sütijére is, csak aztán felhomályosítottak, hogy zsűri fog csak dönteni. Úgy rémlik, a MondoCon honlapján írták, hogy kiállítják a süteményeket és külső alapján szavazhatnak a conosok, de mindegy. ^^ Felfedeztem még egy netes ismerős nevét, aki nem más, mint Sagastrina. =) Sosem láttam élőben, de már a gondolat is rettenetesen feldobott, hogy versenyzik, valószínűleg ott van. =) Megtanáltuk az ikreket is, Nekohimét és Gigit. =D Szépek voltak, s mindketten nagyon megörültek, hogy van egy kodonám. Gigi megkérdezte, hogy vettem rá, én meg félkaján vigyorral mondtam, hogy Bene elég őrült magától is, nekem szólni se kellett ezügyben, mert ő találta ki, hogy kodona lesz, én meg bőszen támogattam. =D Ő találta ki az összeállítását is, az én csíkos zoknim volt rajta, úgyhogy nagyon mókás volt számunkra ez a dolog. És én még szerelmesebb voltam belé kodonaként. Nem voltam az a fajta, aki ölelgeti, csókolgatja a párját, és nekem is volt egy határ, amíg bírtam, ha velem ezt csinálta. De aznap és vasárnap néha elemi erővel tört fel belőlem, hogy adnom kell neki egy puszit, egy csókot, jól meg kell ölelgetnem, hozzá kell bújnom. Büszke voltam rá nagyon. =) Ami nagyon megmelengette a szívünket, hogy Gigiék meghívták őt a következő lolimeetre, mint kodonát. Nagyon köszönjük, élni fogunk a lehetőséggel. *nagy mosoly*
Vásároltunk. A bőség zavara és az árak magaslata jól megzavart engem. A kitűzőkhöz nem fértem ugye rendesen oda, amelyik kupachoz meg igen, ott nem tetszettek a kitűzők, mert tele volt Twilighttal és japán zenészekkel, együttesekkel. Szeretem a Twilight sagát, könyvben és filmben is. Megértem azt is, aki nem. Nekem a legkedvesebb karakter benne Jacob, s Meyer nagy lett a szememben a farkasok bevésődésével, a rendező/rendezők meg azzal, ahogy a farkasok egymások közti viselkedését mutatták be. Ez a három momentum megérdemli, hogy említsem mindig és fanoljam. Hiszen farkasmániás vagyok. ^^ Zenészek és együttesek terén úgy vagyok vele, hogy én egy-egy számukat szeretem elsősorban. Nagy kedvenc Evanescence, 30 seconds to Mars, Linkin park, Placebo, Three days grace, Rammstein, jah, hogy japánok kellenének, hát akkor Ayami Hamasaki, Chihiro Onitsuka, Anna Tsuchiya, Olivia Lufkin, de szeretem Maaya Sakamoto és Yuki Kajiura számait is, de egyetlen felsoroltról sem állítanám, hogy mindent kedvelek tőle. =) Ha kitűzőt kéne választanom, 30stM, Linkin park és Chihiro Onitsuka kitűzőket keresnék, de nem ilyen fekete-fehér összeállításban. ^^ Na mindegy. Láttam sok szép animés dolgot. Pár póló nagyon tetszett. A magyar mangákat támogatom, bár még nincs birtokomban egy sem, de ezen változtatni fogok. Mert ugye én elkötelezett magyar vagyok. XD Hajrá magyar termékek, magyar nyelv, Magyarország, magyar találmányok, magyar logika, magyar hülyeség, ...!!! =D Mind jellegzetes, azt gondolom. =) Nagyon tetszettek azok a dolgok, amik kézzel készültek, mint például az egyik standnál az a lány, aki az égetett gyurma figuráit árulta. =) Az ilyenekért nagyon tudok lelkesedni. =) A Holy Sugar Factorytól is majd szeretnék valamit, s erre rögtön két okom van, Gigi nagyon ügyes kezű, s ha csak kevéssel is, de szeretném támogatni a magyarokat. =) Na, ebbe most megint jól belementem. XD A manga részlegnél két kör után vásároltunk. Nem bírtuk ki. XD Páromnak kellett egy Alice Csodaországban, nekem meg már régóta fájt a fogam egy újabb boy's love-ra, így az áhított Vázlatokat választottam, noha eléggé elgondolkodtatott a kínálat. A legnagyobb meglepi egy négy (loli)ujj vastag, majdnem A4-es japán yuri manga volt. Azon behaltam. Hatalmas, sok, ojjé... *kidől* =D De volt ott színes boy's love is, meg rengeteg angolul kiadott vágymanga... Zettai kareshi (Absolute boyfriend, Tökéletes barát) például nagy álom, meg valamennyi Watase Yuu darab. Ayashi no Ceres, Imadoki legalábbis mindenképp. =) Junjou romanticát is láttam, angolul. T_T Pedig arra lecsaptam volna, ha magyar lenne, hiába szeretem jobban az animét. XD Kevésbé szabadszájú, szebb a rajzolása és jobban vannak megkomponálva a jelenetek. =) De láttam Get backers mangát vagy 25 fejezetet angolul, úgyhogy lassan, de biztosan csak eljutnak ide is a dolgok. Nagy imádatom tárgya a Nana (még mindig), ennek ellenére még nincs egyetlen mangám sem. Erre két okom van, nem volt darabonként 2500Ft-om rá, no meg ez a történet tarolt nálam, olyan szinten kibuktam tőle, hogy az nem igaz. 47 részből 40-et minimum végigbőgtem. Persze ennek van egy olyan háttere is az életemben, hogy a névrokonommal a barátságunk hasonlóan drámai, kusza, szoros, őrült és tragikus, ezt pedig nem tudtam kívül hagyni az ajtón, amikor beléptem az animenézés szobájába magamban. Két lány ugyanazzal a névvel, ugyanolyan korral, más családi háttérrel, álmokkal és jellemmel, de rengeteg-rengeteg közös ponttal... Na ez az a gondolat, ami most is annyira a szívembe mar, hogy ugrom is a következő témára.
Jött a tánc és a parapara. Namármost! Korábban egyszerűen nem értettem, mire jó a parapara. Ez meglepő fordulat, pontosabban felismerés volt nálam a Conon. Vágytam én is paraparázni, de nem mertem menni. Nehezen hangolom össze a kezeim és a lábaim, utánzok le egy mozgást, emiatt meg rettentő rémesen érzem magam. Két évet karatéztam, hetedikben és nyolcadikban, az elején iszonyat szenvedtem, majdnem abba is hagytam egy hónap után, mert egyszerűen nem tudtam egyszerre mozgatni mindenem, ahogy kellett. De hála Istennek volt egy olyan sempaiom, aki nagyon kedvelt és lelket öntött belém. Nagyon szerettem őt, most is többnyire hálával és szeretettel gondolok rá. ^^ Miatta jutottam el két táborba is, miatta versenyeztem, miatta teltem meg erővel és elszántsággal, s a mai napig sem veszett ki belőlem az az igazi karatéka szellem. Tőle vettem meg a ruhámat, az övé volt korábban és mindmáig a szekrényemben őrzöm. Lehet, hogy soha többé nem lesz közöm harcművészethez, noha nagyon szeretnék újra edzeni, kitartást tanulni, de nem adom senkinek soha ezt a ruhát, mert egy olyan emlék és relikvia, amely nem ér fel semmilyen pénzzel. ^^ És tök durva, de könnyezek. A karate nekem két évet úgy segített át, hogy volt hitem, lelkierőm. Nélküle elvesztem volna. Olyan spiritet adott, hogy képes voltam tanulni, levezetni a feszültségeim, kilépni a hétköznapok tragikomédiájából, kint hagytam a dojon kívül mindent és olyan erőt birtokoltam általa, ami által bírtam venni az akadályokat. Nekem nagy mumus volt a történelem, ennek ellenére négyesre vizsgáztam nyolcadik évvégén belőle. Rengeteg családi problémám volt, ezért azt a két napot vártam a legjobban, amikor mehetek edzeni. Mai napig szeretem a keddet és a csütörtököt, azokon a napokon volt ugyanis mindig az edzés és későbbiek során is ezekre a napokra jó órákat tettek. A csütörtök általában hosszú volt, főleg középsuliban, ahol kilenc vagy tíz órám is volt egy nap. ^^ Szóval a karate nekem nagyon meghatározó volt... és a mai napig lappangón, de hatást gyakorol rám. =)
Szóval tánc és parapara. Nem mertem menni, mert nem ismerek egy táncot sem, s nem ott akartam bénázni. A karateedzésekről még rémlik, mi lesz, ha az ember nem tudja, mi van. XD Voltak vicces dolgok, például amikor balra kellett volna fordulni és jobbra fordult valaki és egymásnak ütközött két ember. XD Na, én ezeket akartam elkerülni. De a következő Conra már megismerkedek párral, ezért is döntöttem el, hogy ha még ma végzek a bloggal és a szobámmal, táncolni fogok. Már az augusztusi lolimeeten is néztem a lányokat, hogy milyen jó lenne közéjük tartozni, velük táncolni, de akkor még nem volt annyira nagy a késztetés, mint a Conon. ^^
Volt egy Princess Tutu a nagyteremben a tánc kezdetekor. Táncolt is egy kicsit. Balettozott. Sokat gyakorolhatott, mert az erő, a kecsesség és a szép koreugráfia megmutatkozott. =) Gratulálok neki, ott is megtapsoltam. ^^ Kis magánszám volt a nagyterem végében, amit volt szerencsém elkapni. ^^
Az eredményhirdetésen nagyon izgultunk, hogy kihúzzák-e a nevünk. =D Mind szerettük volna, de erre egyik nap sem került sor. XD Egyébként én mindenhova Liani Hikawaként írtam le a nevem. XD A hétköznapi nevem előfordulhat, sajnos a családnevem tömegnév. Ezt a nevet viszont más nem használja, ha mégis, készüljön fel, hogy ha megtalálom, csúnya véget ér a története. *komoly* Örültünk a győzteseknek. =)
A technikai szünet idejére kajálást, dumapartit, sétálgatást terveztünk és azt is csináltunk. A vetítés nem érdekelt minket, meg addigra már szétültük a ruhánk. XD Aztán fél órával a nyitás előtt bementünk a nagyterem elé, hogy leadjuk a cuccaink. Nagyon mókás volt, mert ott már heringekként állt a tömeg, alig bírtunk eljutni az infopultig. XD Aztán ottragadtunk. Az hagyján! Úgy sikerült felsorakozni, hogy Bene állt a pult előtt, a két lány közöttünk, én meg a falnál, mögöttem három idétlen sráccal. Innen jött a gond, ugyanis az a három folyamatosan beszélt! És hülyeségeket! XD Nem lehetett röhögés nélkül bírni, bár én próbáltam szolíd lenni, elfordulni, de volt egy beszólásuk, amit burkoltan nekem céloztak és úgy elvörösödtem, hogy Taly vörös/bordó pulcsijában simán elvesztem. XD Odabújtam hozzá, hogy én ezt már nem bííírooom, S.O.S.. Ezután jött a feketeleves. Át akartak emberek jutni a tömegen, ilyenkor meg hátra kellett lépnem és egy kicsit nekipasszírozni a fiúkat a falnak. Az egyik ilyen alkalomkor, ha jól éreztem, az egyik benyúlt a szoknyám alá és megfogta a fenekem. *felsül* Ledöbbentem. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés. Aztán meg nagyon paprikás lettem és eldöntöttem, hogy a következő hátralépésnél beletaposom a magas sarkúmat a lábába annak, amelyiket sejtettem, hogy az elkövető volt. Segélykérő pillantásokat küldtem a Páromnak egyébként, aki meg kérdezgette, hogy mi van. Neki nem mertem megmondani, hogy megfogták a fenekem, mert féltem, hogy átverekszi magát rajtunk és egyesíti a srácokat a fallal. XD Aztán a magasabbik nekiállt nyafogni, hogy már leállta a lábát, inkább leguggol. A másik hülyítette, hogy annak nem biztos, hogy mindenki örülne, enyhén lenne csak félreérthető, stb. Igen, osztottam a dolgot. Hátrafordultam és megkérdeztem tőle, hogy cipőt cserélünk-e, majd felmutattam a fegyverem, hogy lássa. Csak hogy tisztába legyen vele, hogy egy lolita nagyon kedves, aranyos, de ha kihúzzák nála a gyufát, nőiesen és édesen áll bosszút. XD Mindjárt abbahagyta a panaszáradatot! ^^y
Amíg nincs itthon senki, addig amúgy blogírás közben énekelek. XD Rekedten és félbetegen (ó yes, még mindig...) nem éppen jó hallgatni véleményem szerint a hangom, de nem izgat. =D Szeretek kornyikálni az éppen hallgatott számokra, vagy kint a konyhában. XD
Ezután megnyíltak az ajtók. Azt hittük, mindent kiürítenek, de a székek bent maradtak, így mi középtályon lecsüccsentünk. Milyen jól tettük...! =) Kokia nagyon édes!!! *ragyogó pillantás* Felment a színpadra, majd elkezdett beszélni. Olyan volt, mintha egy öt-hat évest hallgatnánk. Aztán ahogy énekelni kezdett... *___* Nagyon széles hangskálája van, sokáig tud tartani egy hangot, vagy szépen áriázik. Operaénekeseket megszégyenítő tehetség. =) Inkább lassúbb, melankolikus, lírai darabokat játszott, csak egy gyorsabb száma volt. Talynak ez nem tetszett, lehet, hogy sírt is, mert felhozta belőle az elvesztése fájdalmát, de azt mondta, hogy nem tetszett neki, mert most nem volt hangulata ilyenekhez, de azt a gyorsabb számot meg akarja szerezni mindenképp. =) Nekünk nagyon tetszett. A művésznő hangja belőlem ihletrohamot hozott elő, úgyhogy én az egész koncertet álmodozással töltöttem. Hamarosan megírom, amit ott leálmodtam. Voltak részek, amikor könnyeztem. Kokia hangja és éneke miatt is, meg a történet drámaiságán is. ^^ Egyébként egyetlen gitár kísérte Kokiát, mégis zene volt kettejük összhangja, a javából méghozzá. =) Minden elismerésem nekik. =)
Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, de ezt már tegnap említettem. Azok a bunkók igazán elhúzhattak volna a koncertről, akik beszélgettek. Nagyon agresszív kismalacok módjára viszonyulunk hozzájuk. Szerintünk felháborító, hogy beülnek egy koncertre dumálni. Pláne egy olyan koncira, ahol a művésznő egy igazi japán hölgy, s itt mindkét szón külön hangsúly van. Japánból utazik ide hozzánk, még angolul is beszél hozzánk, hogy értsük kicsit, amit mondana nekünk, bizonyosan rengeteg gyakorlás és készülés, fáradtság állt már mögötte, arról nem beszélve, hogy olyan lágy volt, mint a selyem, igazi hölgy. Csak ámultam, de tényleg. *.* Kokia csodálatos.
Koncert után elindultunk haza. Még mindig ugyanaz a gárda képezte az ellenőrsereget a metrónál, a copfos srác, aki Alízhoz hasonlított, nagyon lesett rám, úgyhogy egy mosolyt küldtem neki és integettem egyet. =D A Párom albérletében aludtunk mi ketten, a lányok a sajátjukban. Én gyorsan levázlatoltam az álmomat, mert egyik barátnőm kedvéért kezdtem bele az alternatív szálba, s már jó ideje gondolkodtam, hogyan is lehetne összehozni újabb "lehetetlen párost". =) Meg ha sikerül olyanra megírni, újabb sztorimra lehetek büszke. Igazán büszke csak kettőre vagyok, pedig hat év alatt azért össze bír az ember írni párat. XD
Vasárnap megint korán keltünk, sok idő elment az összekészülődésünkkel. Aznap már nem voltam parókában. Jó is volt, mert hazaérvén azonnal lebuktam volna vele. XD De azt majd az estéhez érve mesélem el. XD Megint a Blahán találkoztunk a csajokkal. Volt egy ellenőr, aki amikor meglátott, felszólalt: "Nézd, nézd! Alíz Csodaországból! Hát nem olyan?!", Párom meg mondta nekem: "Fiatal kolléga nagyjából képben van.". =D Mókás volt. =)
Beültünk a nagyterembe. Taly azon nevetett, hogy már hiányzott neki, hogy sikoltozzak. Hát nálam nem volt hiba, a jó amv-k nagy tapsot és sikításokat kaptak. Leadták az egyik szerelmemet, Jihaku - Best of you-ját. Azt belövöm a következő postban, mert nagyon imádom. =) Amikor elkezdődött a bevezetőzene, már felnéztem és tapsoltam az izgalomtól, majd megláttam Jihaku nevét, még jobban felpörögtem, aztán ahogy felszólalt a Best of you, egyetlenként az egész teremben úgy sikítoztam, hogy az nem igaz. Majdnem sírtam is az örömtől. Az a videó nekem valóban imádat tárgya, az összevágások, a zene, az animék, a jelenetek, az effektek. Nekem az a No.1.! Sikítoztam én többször is, a zenét (amennyire én tudok angolul XD ^^;; ), végig üvöltöttem, teljesen transzba estem tőle, úgyhogy a mögöttem és mellettem ülők elég érdekes tekintettel néztek rám. De nem érdekel. Ez az amv megérdemli, hogy megőrüljek érte és tőle. Totál katarzis nálam, sírni és nevetni kezdek, amikor nézem. Jihaku, én már nagyon sokat áldottalak, imádtalak és rengeteg hálás pillantot küldtem neked, de ezúton is kifejezem ezeket. ^^ És nem hiányozhatott a Magyar AMV Rettenet sem a porondról, bár még mindig és egyöntetűen azt gondoljuk, hogy az elsőt nem sikerült felülmúlni. =) Abban a mai napig, már elkopottra nézve a videót is nevet az ember, a poénok majdnem mind eredetiek és viccesek, bár van benne morbid is, mikor a Szeresd a testem, bébi szöveg alatt az Akira vége megy... XD De az jó, amikor az Aljas kúszóbab - Normális vagyok-ja alatt a Code Geass pereg előttünk. =D Az animét még nem láttam, de már letöltöttem, hogy megnézem. ^^ Már ami Anime Seriesen fenn volt. T.T Öm... volt egy lány, aki megkérdezte tőlem, hogy mikor egy Code Geass amv ment, hogy ez melyik anime. Mivel nem értette, amit mondtam, felírtam neki. =)
Közben kajálok is. ^^;;
Jó munkához idő kell. Rosszhoz még több. XD
Éppen tortát eszem. ^^ Tesómnak szeptember végén, unokatesómnak meg október elején van a születésnapja, a szüretünk pedig általában a két időpont közé esik, ezért a mamám mindig süt nekik egy tortát. Ez csokoládés piskótás, s emeletes, s mandulás krém van benne. A mandulás krémért annyira nem vagyok oda, de jól mutat és csokis piskótával egészen finom. Meg nagy cukrok vannak rajta és azokat már nagyon kívántam. ^^
Megnéztük az Fullmetal Alchemist Testvériség első két részét. Szerintem a gyerekkori rajzolás nem olyan szép, mint az első szériának, a hangok eltúlzottak és nyávognak, az egész anyavisszahozás meg rémséges lett. A történet egyik kulcspontja az az élmény, amit Edward megél a kapun túl, amit lát az anyjából, már ha azt lehet ennek nevezni. Kimaradtak, illetve nem annyira érzelmesek a megható jelenetek, amit én nagyon szerettem az első szériában. Kevés infom van a második szériáról, de az eleje teljesen azt a hatást kelti, mintha azt, amiben egyezik az alappal, csak gyorsan elregélné, nem túl részletes és a sietős haladás nem annyira élvezetes a számomra, de biztosan meg fogom nézni. Annál is inkább mert az első széria nagy kedvenc. =) Ennek a szériának egyébként ugyancsak nagyon szép a rajzolása, a tájai, zenéit még nem hallottam eleget, de valószínűleg azok is minőségiek. =) Hamarosan megnézem, csak Anime Series fóruma megint meghalt, így csak az első tíz rész van meg. ^^;;
A harcművészeti bemutatón bent ültünk még. Mögöttünk egy idősebb férfi volt vagy a lányával, vagy nem tudom, milyen fiatalabb lánnyal, de be nem állt a szája. Az amv-k közben azt játszotta, fel tudja-e ismerni az adott animéket, ki tudja-e ragadni azt a jelentetet, amely megjelent. A vetítésen folyamatosan beszélt az FMA előző szériájáról és azt magyarázta, hogy ő ezt a két részt már látta, meg melyik karakternek mi a szerepe. Már kezdett szépen pipulni a fejem, amikor jött a bemutató. Ez az ember bemutatkozott, mint sötétség! De komolyan!!! *haját tépi* Elmondták, mit fogunk látni, erre a mellette ülő lánynak hülyeséget mond és baromságokat kérdez tőle. *asztalba veri a fejét* Már azon voltam, hogy rászólok, hogy beragasztom a száját, ha nem fogja be. Fú, azon nagyon kibuktam. Elmondták, hogy a show végén egy katanaval darabokra aprítanak egy összetekert gyékényt, amely megfelel az emberi karnak vagy lábnak, erre a pasi bambusznak nevezi. Basszus, nem mindegy! Abszolút nem mindegy, hogy egy katana csak az ujjad vágja le, vagy gond nélkül leviszi-e az egész karodat! XS A bambuszt építkezésnél használják, mint tartógerenda, például. Az rugalmas és egyenes helyzetben masszív erő, de hajlékony és csöves felépítésű, míg a gyékény tömör anyag. *kezd lenyugodni*
Alapvetően nem bírom a buta embereket. Bár egy nagyon jó poén egy buta lányról szerintem elkísér a halálomig most már. =) Középiskolában történt, hogy valamelyik magyar várban jártunk és egy szőke osztálytársnőm odalépett hozzám, miután a várat bemutató hölgy megjegyezte, hogy hát ott mellékhelyiség volt. A lány azt akarta tudni tőlem, mi az a mellékhelyiség. Nos... a döbbenet és a röhögő görcs egyszerre jelentkezett nálam, így egy nagyon ostoba fejjel benyögtem, hogy a vécé, megköszönte, odébb állt, én meg elrohantam röhögni. Nem akartam bántani azzal, hogy kinevetem, nekem is vannak gyenge napjaim, de ez az egész egyszerűen nagyon mókás volt. =)
A performance-on is sokat sikítoztam. =) Nekem nagy kedvenc volt a BATar team, de tetszett nagyon a Szavazd meg hát mind! és az, amelyikben ketten voltak, az egyik Sasuke volt, a másik karaktert nem ismerem, de ő is fiú volt. =) A legnagyobb bekiabálás ezen a napon esett meg, a mellettem ülő lány bekiabálta az általam nem ismert karakternek, hogy "ÖLD MEEEEG!", Sasukét. XD Azon jót nevettünk. Aztán meg valaki (talán ő? ebben most nem vagyok biztos) bekiabálta azt is, hogy "Sasuke, vetkőzz!", mire a srác szemérmesen félrehúzta kicsit a felsőjét. XD Tiszta cuki volt a srác. *.* Közelről már nem, a fülbevalója kiábrándító volt. XD Viszont az a srác, amely cenzúrázta az alsófelét, jó pasi volt. *___* Kidolgozott volt a teste, még pont azon a szinten kigyúrt, ami szerintem ízléses és gusztusos, s nem volt az a nagyon helyes arcú, azért nem elleneztem volna, hogy udvaroljon nekem, ha nem lenne Párom. =D De mivel van... bye-bye, szépfiúk. =D
Ezután sokáig lézengtünk az Expo területén. Japán zenei videókat nem volt kedvünk nézni, ellenben fényképeztünk és fényképezkedtünk. =) Ettünk, sétáltunk. Tök jó képeket csináltak két csajról, akik két pasinak öltöztek be. Nem ismerem az animét, sem a karaktereket, de ti lehet, hogy ráismertek, ha annyit mondok, mindkettő aktív dohányos, az egyik pasi szőke és ha jól értettem, szerzetes, egyébként pisztolya van, a másik pasi bordós-lilás, hosszú hajú és egy staff szerű fegyvere van/volt. ^^;; Beültünk az Animax prezentáció végére. Igazából annyira nem érdekelt a dolog, de vártam a fanfic beszélgetést. =) Azért jó volt, Tonya jól beszél. =D
Sikerült leülni egy srác mellé. Kérdezett tőlem valamit, aztán bemutatkozott, majd nem állt le, beszélt nekem. XD Kicsit kínos volt, mert szavát sem értettem. Egyrészt ott ültünk a hangfalaktól három méterre kb, másrészt hadart és halk volt, nagyon hátul képezte a hangokat. Amúgy aranyos srác volt, a honlapjának a címeit is megadta. Persze azt nem tudtam meg, hogy az Animax levetíti-e a Detektív Conan többi részét is szinkronosan, vagy sem, viszont azt már tudom, hogy majd az első nagyfilmet igen. XD Nem baj, jó az is. =)
A fanfiction beszélgetés egészen jó volt. Sok szimpatikus arcot láttam, többeknek kíváncsi lettem a művére. Ott láttam meg Sagastrinát is. =) Most már fel fogom ismerni, ha legközelebb látom. ^^ Vele msn-ezek, régen olvastam az írásait, link a honlapomon, kedvenc a LJ-n. =D Színes és barátságos egyéniség, kedvelem. Életben még inkább szimpatikussá vált a számomra. Nem tudhatta, hogy ki vagyok, de ott lestem rá az első sorban. ^^
Hajdanán, évekkel ezelőtt talán indultam egyszer Conos fanfic versenyre, de vagy nem kerültem be, vagy nem lett időre kész a ficem, vagy bebuktam, már nem is emlékszem. Mindig úgy gondoltam, csak az ír fanficet, aki ötletszegény. Sajnálom, ha ezzel esetlegesen megbántok valakit, nem ez a szándékom. Én csak azt akarom megírni, mit gondoltam a fanficírókról. Kész a világ, kerekek (általában) a karakterek, van egy cselekmény, már csak ki kell találni valamit ezzel kapcsolatba. Ennyi a fanfic. Ezért én nagyon keveset írtam. Egy Gravitation ficem van, az Újrakezdés, az meglepően jó lett, de a Loveless-Gravi crossoverem szerintem rémes és gáz. XD Több animéhez nem is írtam. ^^;; Viszont ahogy beszélgettek ott az írókkal, azt éreztem, hogy indulnom kell következő alkalommal. Már háromszor néztem meg, mit kéne írni, volt, amire tervem is volt, de aztán nem vetettem papírra. Egyéb versenyeken szívesen indultam, ahol volt egy téma, egy kép, egy gondolat, egy idézet, vagy csak pályázat volt. A legutóbb az Új-lenyomat és a Magyar Írói Akadémia pályázatára küldtem be a "fő regényem", a nagy büszkeségemnek nyilvánított "rövid" történetemet és pár másik írást, de szegény Endre még mailt is elfelejtett küldeni nekem, hogy megvannak az eredmények. Oo" Na mindegy, kicsit nekem is kedvem szegte a dolog, de nem az íráskedvem, hanem azon elgondolásom, hogy pályázaton és/vagy versenyen induljak. Kodonám azonban mondott valamit, ami visszhangzik a fejemben: "Ahhoz, hogy értő emberekhez kerüljön a műved, fanficet kell írnod.", és belegondolva, bármennyire is fáj ez nekem, igaza van. =/
Egyébként a fanficnek is megvan a maga kihívása. Karakterhűnek megtartani az adott karaktereket, világhűnek megtartani a világot, eredeti cselekményt felmutatni, új történetet belevinni, vagy továbbszőni vele a fandomot... Ez nem egyszerű, annak ellenére, hogy szépen leszóltam első lendülettel a fanficírókat. ^^;; Ami nekem még nehéz, hogy rövidet írjak, az 500-1500 szó elég kevés keret a számomra. ^^;;
Aztán jöttek a szinkronszínészek. ^^ Nem tudtam, kik lesznek, úgyhogy nekem mind meglepetés volt. Viczián Ottó abszolút kedvenc. Jó humorú, barátságos ember, a beszélgetés végére egész komoly fangirlködést rendeztem számára. XD O^.^O Az ő hangja tetszett az öt színész közül a legjobban, úgyhogy nagyon remélem, hogy még sok animében és filmben hallhatom a hangját. Sebzett karaktere számára nem volt annyira kedves, meg az össze-vissza hangfelvételek miatt a történet kicsit sem tisztult le neki, amit én nagyon sajnáltam. Szerintem borzalmasan jó hang Sebzettnek. A karaktere is kedves nekem egyébként, bár ő azt mondta róla, hogy két szó és hat üvöltés jutott neki egy felvételre, ezért sem szerette annyira, de mindegy. ÉN szeretem! =D Molnár Ilona nekem csalódás volt. ^^;; A hangja mikrofonban és anélkül teljesen más, mivel az első sorban ültem, hallottam. A Párom is azt mondta, hogy rettentően különbözik mikrofonban a hangja az igazitól, úgyhogy nem én hallottam valamit félre. =D Kicsit beképzeltnek tűnt, a "pedig az én hangom csodás", és ehhez hasonló kifejezéseivel. A mellette ülő lánynak nem jegyeztem meg a nevét, de nagyon fiatal. Totál meglepődtem, hogy ő szinkronszínész. =D Egyébként a Bleachben hallhatjuk a hangját, bár nem tudom, melyik karakter az övé, mivel nem nézem rendszeresen a sorozatot, nem tudok nagyon nyilatkozni a fandomról. ^^;; Dani nagyon szimpatikus volt nekem, s amikor meghallottuk, hogy lektorkodik, rögtön felcsillant a szemünk. Bene nagyon nyúzott, hogy menjek oda hozzá és kérdezzem meg, hogyan jutott el a lektor pályához, de nem mertem. A Valakim le is szúrt ezért, hiszen minden kihagyott lehetőség egy KIHAGYOTT lehetőség... =( Jó-jó, ez igaz, de féltem, hogy mire elé kerülök, olyan izgatott leszek, hogy nem bírok majd megszólalni. Görcs állt a gyomromba, a szívem minden dobbanása hatalmas ütés volt, alig kaptam levegőt, a Páromnak nem bírtam normálisan beszélni és ahogy beálltam a sorba, hogy na majd én is odamegyek, hányingerem lett. Szexi lett volna, ha telibe hányom kérdezés helyett, úgyhogy inkább leléptem. Nem is volt baj, ő és Tonya olvasták fel az egyik fanficet a nagyteremben. Azt gondolom, lesz még lehetőségem beszélni Danival és Ottóval. Majd amikor nem lesz körülöttük ennyi ember. Az is zavart. =S
Talyék bent maradtak a Death Note vetítésen, de nem sokáig bírták. XD Az anime zseniális, a filmet viszont szerintem csak a fanok imádják. ^^ Egyébként nekem a Death Note nem lopta be magát a szívembe. Persze sokat dob a latba L-nél, hogy Viczián Ottó adta a magyar hangját, mint megtudtam, de azt hiszem, ez a fandom nem kerül közel hozzám. =) Aztán lehet, majd ez is megváltozik, ahogy sok más az elmúlt egy-másfél évben bennem. =D
Eredményhirdetést gyorsan lezavarták, egy órával korábban indulhattunk haza. A buszra együtt vártunk két szinkronszínésszel, mögöttünk meg egy szerintem Starcraftos srác nagyon nagy szövegeket tolt. XD Azon behaltam, hogy "Arra egy kaktuszt nem ültetnék be, nemhogy egy embert!". Nehéz volt szolídan röhögni. =D
Körbeutaztuk Budapestet, mert másfél óránk volt a pályaudvarra érni. Közben írtam, amiért megint letolt a Párom. XD Hát... ebben kétlem, hogy változni fogok. Az írás nekem szent. ^^ Ki kell használni az időt, ha írni kell, akkor írni KELL, ha olvasni kell, akkor olvasni KELL. ^^ Ki lettem osztva... T_T Verseket és híres régieket, mint mondjuk Shakespeare-t kell olvasnom, hogy fejlődjön a szókincsem. Ezért cserébe az én drága Valakim majd a kötelezőket hangosan fogja felolvasni nekem. XD Nem rajongom a versekért. Bene unokaöccse nagyon jó verseket ír, de nekem egy kicsit magasröptűek. Olvastam még pár nagyon jót, Radnóti Miklós és Ady Endre kedves nekem, esetleg még József Attila, de nem mondanám magam nagy rajongóiknak. Csupán, ha megkérdeznek, a magyar irodalom világában kiket szeretek, őket hármukat mondom. ^^;; Na mindegy, kerítek rá időt, hogy olvassak. Igaza van abban a Valakimnek, hogy a szókincs fontos, meg hát az alapműveltséget sem árt csiszolni, gyarapítani. ^^;;
Itthon míg Párom gépezett, beleolvastam a Vázlatokba. Gyors élményeim a következők. Három történet van benne, ami engem meglepett. Azt hittem, az egész manga egy párosról szól, de nem. ^^ Külön öröm. =D Az első páros egy festő és a modellje. Izzasztóan romantikus, kissé nyálas, de aranyos történet. Van benne egy rohadt nagy poén! XD Kevesen mernek ciki, de nagyon alap poénokat ellőni pukizásról, hasmenésről. Ezek amolyan tabuk általában mindenben. Pedig annyira kézenfekvő. XD Na mindegy, a Párom rám is szólt, hogy csendesebben vigadjak. XD Szeretem a hülye dolgokat, na. =D Meg én szeretem a non-con viselkedést, a drámázást, a bonyolult sztorit. Ezzel szemben a Vázlatok egyszerű, sima, nem tartogat meglepetéseket, könnyed és édes. Az első szerelmem már komolyabb. Keserédes. Kicsit sírásra állt a szám, ahogy a végén Torii szerelme nem csak nem teljesül be, de a jelek szerint szomorú véget ért. Nem is olvastam tovább az egyébként gyönyörű mangát. Nagyon tetszik a rajzolása, igazi jó pasikat alkotott Hinako Takanaga. =) És a két történet megindított egy álmot bennem, úgyhogy lefekvés után másnap körülbelül négyig az ágyban fetrengtem és végigálmodtam a sztorit. =) Aztán pár óra alatt leírtam a vázlatát. Rengeteg esemény, kusza gondolatok és érézelmek kerültek az álomba, iszonyatos sok kép, szóval elég komplex lett. Nem hiszem, hogy regényt csinálok belőle, de ha egyszer mégis, hasonló pozícióba kerül majd, mint az Aszcs. ^^
Azt elfelejtettem, hogy bennehagytak az egyik oldalon pár angol szöveget... Az nem tetszik, az határozottan nem tetszik. XD
Ez lenne. =)
Képeket a következő postban teszek, mert ez már így is nagyon hosszú bejegyzés. =D
Romeo X Juliet
Megnéztem a Romeo X Juliet-et. Nagyon szép. A rajzolása fenséges, a táj és a háttér, az épületek, a ruhák és a festmények, a díszek, a díszlet, egyszerűen fantasztikus. Már régóta meg szerettem volna nézni ezt a sorozatot, mert elbűvöl és magával ragad a sajátos világába. Shakespeare Rómeó és Júliáját elolvastam, de nyűg volt, akkor még nem értékeltem az ilyen drámai dolgokat. Csak az maradt meg, hogy a szerelmesek meghalnak egymásért és ez az akkori énemnek nem volt finom. Aztán évekkel később találkoztam a musicallel. Na, az már valami. Csupa neves színész, gyönyörű hang, szépen komponált előadás. IMÁDOM! ^^ Az anime egy újabb verzió és sanszos, hogy a Mentsük meg Júliát! című könyvet is előbb-utóbb meg fogom szerezni. =) Most már tudom értékelni a szerelmet, el tudom hinni a halhatatlanságát, azt, hogy az ember inkább belepusztul, csak vágyódnia ne kelljen halott kedvese után egy magányos életen át. Fantasztikus. Shakespeare halhatatlant alkotott, amelyhez néha akad egy (vagy több) jelentkező, aki hozzátesz valamit. =)
Az anime vicces, vagy nagyon szép szövegei:
- Most már elmehetünk végre?
- A bárányok hallgatnak!!!
- A bárányok hallgatnak!!!
*fetreng a röhögéstől*
Azt hiszem, ez a legviccesebb pillanata az egész animének. XD Vagy ez csak nekem az, mert imádom a Hannibal trilógiát? XD (A Hannibal ébredését még nem láttam.)
A Párom rám szólt, hogy ebből a párbeszédből nem érteni semmit, csak azt látni, hogy én nagyon jót mulatok rajta. =) Igazából az van, hogy Odin és Antonio báránynak van öltözve és már nagyon el akarják hagyni a próba helyszínét, ezért megkérdezik Williamet, hogy elmehetnek-e már végre, erre William rájuk ordít, hogy a bárányok hallgatnak. XD
A Párom rám szólt, hogy ebből a párbeszédből nem érteni semmit, csak azt látni, hogy én nagyon jót mulatok rajta. =) Igazából az van, hogy Odin és Antonio báránynak van öltözve és már nagyon el akarják hagyni a próba helyszínét, ezért megkérdezik Williamet, hogy elmehetnek-e már végre, erre William rájuk ordít, hogy a bárányok hallgatnak. XD
De oly mélyen vagyok a vérben, hogy bűn bűnt vonszol magával, könnyejtő részvét nem lakik szememben.
Szép. =)
William nagyon szép drámákat fogalmaz meg, de a viselkedése… na, az csapni való. =D Igazi művész. =)
III. Richard című Shakespeare drámából származik egyébként az idézet. Hát nem nagyszerű? =D
III. Richard című Shakespeare drámából származik egyébként az idézet. Hát nem nagyszerű? =D
Bús nap hosszúra nyúlik.
Milyen igaz. =D
Ahogy a hajnali köd feloszlik, úgy tűnik majd el belőled is minden ború, ha megpillantod kedvesed arcát.
=) Újabb művészi mag Williamtől. =D
A szerelem olyan, mint egy óramű. Ami megpróbálja megállítani, az megakad a fogas kerekek közt. Engedj neki szabad folyást.
Hm… =)
Néha nem tehetünk mást a szeretteinkért, minthogy csendben figyelünk.
És valóban. Néha nekik is el kell követniük a saját hibáikat, hogy ha a miénkből nem tanulnak. =)
Azok gondolkodtatják el az embert, akik éles szemmel figyelik a világot.
Jól beszél ez a hibbant pasi. =D Williammel el lett kapva valami. Talán névadója is ilyen hibban volt? =D
A valóság felülmúlja a képzeletet. De attól még az embereknek szükségük van történetekre, hogy átsegítsék őket a valóságon. Ezért nem hagyom én abba az írást.
Szívemből szólt, William… =)
- Olyannyira aprók a kezeim. Félek, hogy ekkora boldogság kicsúszik belőlük.
- Ezt verd ki a fejedből. Az ember lehet annyira boldog, amennyire csak szeretne.
- Ezt verd ki a fejedből. Az ember lehet annyira boldog, amennyire csak szeretne.
Ez nagyon szép…
Gyűlöletből mit lehet felépíteni? Azzal csak kínt okoz az ember. A másiknak, és magának is.
- Nem épít fel semmit, ki kardot ragad. Az apám azt hitte, a hatalom előbbre való, mint a szeretet. Ezért bukott meg.
- Lehetséges, hogy ez az ember túlságosan félt szeretni, ezért menekült a kardhoz.
Ebben is hatalmas igazság van, aki nem tud szeretni, erőszakossá válik.
Összegzés:
(spoilerveszélyes!)
Elképesztő, hogyan kutyulták meg a szereplőket!!! XD Imádom. =) Elég őrült elképzelések vannak a történetben. Mercutio, mint Montague nagyherceg fogadott fia… de a legjobb az, amikor Tybaltról végre kiderül, hogy kicsoda. Hát ott talajt fogtam. =D Montague nagyherceg fia, egy Capulet nő gyermeke, nos ez meredek, de nagyon jó, az animébe abszolút beleillik.
Bár egyetlen fontos kérdés igazán nem derült ki – vagy csak nekem nem? XD
Laertesről gondolkodom. Igazából az, hogy nem lett kikerekítve a múltja, még nem jelenti azt, hogy nem összerakható az élettörténete. Bár szerintem egy picit túlzás, hogy az apja miatt meggyűlölje az egész Capulet világot. Igazán az sem derült ki, hogy mit akart Tybalt anyjától, ha egy jó körön kívül akart bármit is. Vagy lehetséges, hogy csak megtudta a nőről, hogy Capulet és ezért hagyta el. =) Mindenesetre elég elmeroggyant ember lett belőle és amit Júlia mond, hogy ez az ember nem mert szeretni, s hogy csak szeretetre volt szüksége… Nem jó. XD Volt felesége, egy szépszál legény fia, jól élt! Ahogy nagyherceggé küzdötte magát, lassanként mindenkit elveszített. A felesége elhagyta, s megtagadta, a fia megszökött tőle, majd ő is megtagadta. Persze még az utolsó pillanatban volt remény arra, hogy jó lesz, de ki tudja, az lett volna. Hm… nem tudom. =)
Talán csak szőrszálhasogató vagyok. XD
A huszadik résztől sírás nélkül nem lehet megállni. Drámai, hogy minden férfi Júliát szereti, s ez benne a fantasztikus. Az, ahogy más és más módon élik meg. Az egyik legszívszorítóbb jelenet a 24. részben található, amikor Curio le akar szállni a pegazusról, hogy magával vigye Júliát, mire Francisco visszarántja, de ő is sír. Akkor felzokogtam, pedig már akkorra is eléggé eláztattam itt mindent a könnyeimmel. De az is szép, ahogy Curiot piszkálja a szöszi, hogy beszélgessen Júliával, az meg alszik vagy csak alvást tettet. XD Nagyon édes. És ahogy kihámozza félszemű hősünk, hogy Francisco is csak azért nőzik annyit, hogy elnyomja reménytelen szerelmét Júlia iránt… Pazar!
Ami ennél a témánál az anime egyik hibapontja nálam, hogy fellibbenti a féltékenységet, amikor Rómeó látja Júliát Tybalt karjaiban, de aztán mintha mi sem történt volna, nem kéri számon, meg semmi. Egy férfi féltékeny – ráadásul Rómeó is az, mert azonnal azt akarja tudni, ki az a férfi és miért öleli az ő szerelmét -, de egy árva kérdés se, utalás se. Na mindegy, igazából ez elég kicsike hiba. Csak na. Mégis az.
Nem teszek olyan jelentet egy történetbe, amivel azt nem kezdek semmit, nem? ^^;;
Rómeó önfeláldozása annyira nem tetszik, de szerencsére van egy Tybaltunk, aki a végén helyre rakja. =) Szerencsére, hiszen nem akarna olyan világban élni, ahol az ő szerelmes Júliája nincs vele. Inkább a Mennybe küldte volna őt, s ő maga ment volna a Pokolba, remélve, hogy a halálban majd megtalálják egymást.
S ez Júliára is igaz, nem akar meghalni, még ki is mondja, hogy élni akar, Rómeóval akar lenni, de aztán Rómeó halálával odaadja az életét Escalusnak.
Bevallom, én nagyon reménykedtem benne, hogy a szerelmesek nem halnak meg. Azért kezdtem el nézni az animét, mert azt reméltem, itt végre boldogok lehetnek az életben. De nem. Nem csalódtam, noha a történet során sok esélyt kapnak a boldogságra. Amikor kiderül, hogy mi van Escalusszal, akkor már sejthető volt, hogy nem lehet megúszni a drámai véget. Na, azért kezdtem sírni a huszadik résztől. Annyira, de tényleg annyira szerettem volna, ha van más megoldás… Igazából még az is megfordult a fejemben, hogy Tybaltban mindkét család vére egyesült, lehetne ő Júlia helyett az áldozat, de persze ez csak amolyan reménytelen vágy volt.
Azért örülök, hogy Tybalt életben maradt (itt XD ), s főleg annak, hogy szívébe szeretet költözött. Hermione egy szörnyen elviselhetetlen karakter, megható (lehetne), hogy a két család virágát a kezében tartva azért imádkozik, hogy Rómeó boldog legyen Júliával a túlvilágon, de aaaa… Sajnálom, de ő abszolút unszimpi maradt és ezzel a tettével is csak azt érte el, hogy a hajam tépjem. XD Francisco, ha jól értettem, uralkodó lett, ez tetszett. Jót mosolyogtam. Bár az annyira nem tetszett, hogy Curio egyszerű árus lett, de a jellemébe belefér. A Mercutios dolog kész, az engem levert a lábamról. Nem elég, hogy gonosz és alattomos a srác, még a végén meg is őrül. T_T Ez a legnagyobb szívfájdalmam a történetben. Bár csak túl elfogult vagyok a karakterrel, mióta Bereczki Zoltán alakította. XD Hiányoltam kicsit Parist, de nem biztos, hogy ebbe a megkutyult történetbe belefért volna.
Keserédes happy end lett a vége, én azt mondom. Olvasgatom közben, hogy mások mit szóltak az animéhez. Engem nem különösebben zavart, hogy Ophelia megcsókolta Júliát. =) Ennek az az egyszerű oka, hogy a csókra pecsétként és lélekcserélő mechanizmusként is tekintek, no nem ennyire szárazon, kicsit azért a megfogalmazottnál jobban tisztelem benne ezt a két dolgot. =)
Az opening szerintem gyönyörű, természetesen alap, hogy imádom. A hangulatemelő hangok szerintem nagyon jól el lettek találva, s én odavagyok a magyar dolgokért, természetesen a szinkronért is, ezért én magyar hanggal néztem. Páratlan. Oké, én elhiszem, hogy a japánok is jó szinkronhangok, de na… Néztem a japán hangokat és Antonionak például női seyuuja volt. Oo A magyarok szerintem eltalálták a karakterekhez megfelelő hangokat. =)
Szinkronstáb:
Rómeó – Markovics Tamás
Júlia – Nemes Takách Kata
Mercutio – Hamvas Dániel
Benvolio – Előd Álmos
Hermione – Vadász Bea
Montague – Melis Gábor*
Cordelia – Bálint Sugárka
William – Gardi Tamás
Conrad – Konrád Antal
Antonio – Ducsai Ábel
Emília – Győrfi Laura
Francisco – Fellegi Lénárd
Shylock – Albert Péter
Lancelot – Mesterházy Gyula
Titus – Dézsy Szabó Gábor
Curio – Gacsal Ádám
Júlia – Nemes Takách Kata
Mercutio – Hamvas Dániel
Benvolio – Előd Álmos
Hermione – Vadász Bea
Montague – Melis Gábor*
Cordelia – Bálint Sugárka
William – Gardi Tamás
Conrad – Konrád Antal
Antonio – Ducsai Ábel
Emília – Győrfi Laura
Francisco – Fellegi Lénárd
Shylock – Albert Péter
Lancelot – Mesterházy Gyula
Titus – Dézsy Szabó Gábor
Curio – Gacsal Ádám
Aki nem látta, szerintem nézze meg. =) Aki meg látta, tudja, miről beszélek. =)
Egyébként nagy kedvenceim:
Junjou Romantica
Nana
Ayashi no Ceres
Fullmetal Alchemist
Gravitation
Romeo X Juliet (immár)
Black cat
Chrono crusade
=) Ezeket sorolnám fel, ha azt kérdeznék tőlem, mit muszáj megnézni. =)
És még van pár, amire azt mondom, hogy látni kell.
D.N.Angel
Almamag
Az idegen kardja
Okane ga nai
Detektív Conan
Wolf’s rain
Blood+
First Squad
Kizuna
Angel Sanctuary
Chihiro Szellemországban
Fruits basket
Haru wo daite ita
Később majd lehet, hogy írok róluk. Persze ahhoz újra kell néznem őket. A Gravinak hajdanán nekiálltam, aztán talán nem volt időm és azóta nem akadt a kezembe, nem tom.
Amit érdemes rólam megjegyezni, hogy a két legnagyobb kedvenc az a JR és a Nana, s persze azt, hogy elvetemült rajongója vagyok a boy’s love-nak. =D
Hangulathullámzás - szerda
A feelinget, ahogy elmentem, leírtam. =) Tiszta dinka voltam, meg happy. =) Úton írtam és rajzoltam. Igen, a buszon zötyögve - amin nem mellesleg egyedül ültem - rajzoltam. =D És eléggé meg vagyok magammal elégedve, azt hittem, többet romlott a rajztehetségem - ha hívható annak, amim van. =D De hát na, mégse pálcikaember. XD
Ma azért mentem be Budapestre, mert fel kellett adni a pénzt a rendelésre. =) IchiGo megadta a lány nevét és számlaszámát, aki rendel nekünk és én annyira megörültem a levelének, hogy rögtön elkezdtem neki válaszolni, az meg szépen kimaradt az életemből, hogy valahova feljegyezzem az adatokat. XD Erre a buszon jöttem rá, úgyhogy elkezdtem hívni a Párom, akit fél óráig el se lehetett érni. Holt ideg voltam, aztán dacból eldöntöttem, hogy nem érdekel, azért se idegesítem ezen magam. Persze aztán megfordult a fejemben, hogy esetleg baja van, vagy történt vele valami, ezért újra kétségbeestem, hogy miért nem veszi fel vagy hív vissza. =) Már robogtam a Blahára, amikor hív, hogy most jött ki a munkahelyéről. Első mondatom volt neki, hogy akkor menjen vissza. Miért? Hát mert lökött voltam és elfelejtettem, hogy nem fogom tudni fejből lediktálni a rendelőnk számlaszámát. XD Morgott egy sort, én meg azzal folytattam, hogy jól leszúrtam, amiért elérhetetlen volt. Dolgoznia kellett és nem is tudta megoldni a feladatot, szóval hármas fusztrációnak lett kitéve.
Odajön hozzám, ad egy csókot, majd jól leoszt. De úgy tényleg nagyon. =( Elrontotta nagyon a kedvem. Kanyarogtunk egyet, megtaláltuk a CIB-et, de zárva volt. Miééééért?! Ránézek a nyitva tartásra: ötig vannak nyitva, Párom meg bejelenti, hogy most van öt óra. Oké, akkor irány a Westend, ott szinte biztos van CIB és ha szerencsénk van, tovább tart nyitva. Nem volt túl jó utunk oda, próbáltunk lecsillapodni, de még mindkettőnk feszült volt. Megtaláltuk a CIB-et, húztunk számot, aztán vártunk a sorunkra. Utolsó előtti pillanatban eszünkbe jutott, hogy ki kéne tölteni egy feladási papírt. XD Nem lettünk kész vele, sorra kerültünk. Aztán Párom leosztott, hogy ne írjak sokat a megjegyzésbe. Én is közgázt tanultam, szóval a dolog nem csak sértő, de rettenetesen... bombasztikus momentum volt, rögtön ráripakodtam, mire a csajszi a pult túloldalán félénken megkérdezte, hogy kiegészítjük-e a megjegyzést. Angyalian válaszoltam neki, hogy nem, aztán úgy tettem, mint aki már jól van. XD Nagyon gáz volt, ahogy ráeszméltem, hogy kis híján leharaptam a Kedvesem fejét egy kis hülyeség miatt. Aztán jól megbeszéltük és béke lett. =)
Szerettem volna könyvesboltba menni. Nagyon szeretném elolvasni a Twilight-sagat. Az Alkonyaton már túlvagyok, de most nem aktuális megvenni a többi könyvet. Szeretem birtokolni azt, ami nagy örömet okozott, mert újraolvasom, ami nagyon tetszik. Példának okáért ott van a Gordon Dalquist - Álomfalók című könyve, ami egyszerűen zseniális. A legnagyobb kedvenc, pedig a HP kötetek, a Jégtánc, a Mit keresett ISTEN a hálószobában?, Kathy Lette két férjkicsinálós könyve, Jennifer Blake művei és Müller Péter ÖrömKönyve mellett nem könnyű nyerni nálam. =) HP-ból az Azkabani fogoly a best, ezoterikusok közül egyértelműen Mit keresett ISTEN a hálószobában?-fan lettem, de azért továbbra is szeretem Müller Pétert (bár szerintem az ÖrömKönyvnél nagyobbat nem tud alkotni a számomra). Szeretem még a Georgia Nikolson vallomásai sorozatot is, a Szerelmi dalok a Lolita Klubbant (leértékelten vettem nyáron, hogy "hm, van benne valami", Párom még figyelmeztett is, hogy ez nem az a lolita, amire én gondolok, mire közöltem vele, hogy pontosan tudom, hogy ez egy történet lesz a kupiból és ezért akarom - és nem csalódtam benne, nagyon megható és izgalmas sztori, a megfogalmazása igazán különleges, mivel egy férfi ikerpár szemszögéből halad a történet, s az egyik fiú értelmi sérült). A felsoroltakon kívül még négy könyv sorolható a kedvenceim közé. A Főzzünk örömmel, amiről már meséltem, a Cameloti kóklerek, a Virágok háborúja és a Füves könyv. =)
Hűdeelkanyarodtam! XD
Libri után betértünk a SIX-be. Hogy ott mennyi szép dolog vaan... *.* Mindig találok valami aranyosat, színeset, újat, vagy megint azt, amit múltkor kiszúrtam, aminek nagyon nem mondanék nemet. =) Ezután Párom ráirányított egy harisnyaboltra. =) Nem tetszett túl sok dolog. Egy cicás nagyon bejött, erre az eladó közölte, hogy az pont egy gyerekzokni. ^^;;;;; Semmi vééééész, csak kicsit éégééés. XD Aztán megállapodtunk abban, hogy szeretem a cuki dolgokat és a cicásakat. És mindkettő igaz is. =) A farkasmániámnál csak a macskamániám a nagyobb. =) Ettől függetlenül a farkas marad a favorit, a macska pedig a háziak közt lesz az elsőszámú kedvenc. =)
Harisnyabolt után megláttam egy teás boltot. Bevallom, szerelmes vagyok a bögrékbe. Gyűjtök én szalvétát, képeslapot, névjegykártyát, könyvet, emléket, képet, zenét, ... (sok mindent, de tényleg), de a bögreimádatom a legsúlyosabb. =) Mint a mágnes, úgy vonzott az az üzlet, én meg mentem a vonzására, s vonszoltam magam után a Páromat. ^.^;; Ez mondjuk vicces volt, mert megyünk balra, meglátok egy narancsos bögrét és hopp, már fordulok is jobbra, rándul a kezünk, Párom meg engedi húzni magát... XD De tényleg! XD Jópár percet csorgattam ott a nyálam... akarom mondani a könnyeimet, mert gyönyörűek voltak a bögrék. És nagyon drágák!!! O.O Sajnos... T_T Persze Kedvesem azt mondta, ha saját lakásunk lesz, innen rendezzük be. De nem, én nem adok ki olyan sok pénzt egy bögréért. A szép munka megér kicsit többet, de nem horribilis összeget. Hülyék azért már ne legyünk, na. =) Egyébként tényleg lenyűgöztek az ott látott bögrék, készletek, csészék, teás dobozkák, s a finom illatú teák. =) Nagy vágyam, hogy a saját háztartásomban széles skálát tarthassak bögréből és teákból. =)
Ezután benyomtunk egy szelet pizzát, illetve a Párom kettőt, s pesti vizet ittunk rá. Úgy volt, hogy hazamegyünk, mert befáradtunk, ráadásul nekem újra elment a kedvem, amikor a Szerelmem közölte velem, hogy már késő van festeni, ezért nem jön ki hozzám. Nem akartam kérlelni, naa, de léécii, mert gyorsan lebeszéltük azt is, hogy holnap (nekem a csütörtök délután még holnap, mert ma még nem feküdtem le - hiszen csak hülye ember fekszik le aznap, amikor kel XD ) munka után jön, felfestjük a bárányfelhőket a plafonra és nálam alszik. =D <3 Azon gondolkodunk amúgy, hogy melyik a jobb, a ragasztható csillag, vagy ha felfestjük. Nekem a ragasztható tetszik, mert kevesebb vele a macera (szerintem - bár ki tudja?), azt már láttam, hogy szép és ma kaptam egy fülest, hogy Tescoban van elérhető áron. =)
Szóval úgy volt, hogy hazamegyünk, de nem mentünk, mert nekem egy órát kellett volna dekkolnom a pályaudvaron, ezért sétálni indultunk. Hopp, elénk ugrott egy újabb szép dolgokat kínáló bolt, az I am, ott is eltöltöttünk egy kis időt, majd folytattuk utunk. Leültünk, beszéltünk pár szót, aztán szegény Párom rosszul lett, megrontotta a gyomrát a pesti víz. =( =( =( Míg ő igyekezett rendbe hozni magát, én rajzoltam. ^^
(nem tudom, miért fektetve adja be, amikor én állítottam és szerkesztettem is)
Hívott fél tizenegy körül, hogy egy órája tünetmentes, szóval van remény, hogy kijön hozzám holnap. =) Aztán írtam levelet hazaérkezésem után IchiGonak, ami rettentően felvillanyozott. =) Megint előjött belőlem a vidámság, táncoltam az Aly & Aj - Potential breakup songjára. =) Most meg itt vagyok fél egyhez közel, kezdek újra elfáradni, de már jó kedvem van. =) Beszéltem kicsit Anyucival is, gmail-en keresztül. =)
Most Jason Delüro - In my headje adja a hangot, de nemrég még Demi Lovato - Gift of a friendjét hallgattam. =) És egyébként nem így akartam rajzolni, hanem fehér papírra asztalon, de mivel közbejött az ügyintézés, csak így maradt esélyem firkálni. =) Az írásaimat meg már ideje lenne begépelnem. XD Oké, hogy gyűjtöm füzetkébe őket, de így a kutya nem fogja tudni, hogy nem álltam le még mindig. =D
Na jó éjt! XD
Sárga
Nagyon szeretem a sárga színt. Vidám és energikus. Főleg az élénk sárga. Gondolok itt én most a napraforgók szirmainak színére. Az csodálatos. =)
Van egy sárga kabátom. Amikor megláttam, azonnal beleszerettem. Még az sem tudott eltántorítani, hogy tipikus plázacica kabát a szőrmés gallérjával és a derékig érő hosszával. Felpróbáltam és kényelmes, jól éreztem benne magam. Nem volt annyira rövid, hogy fázzon benne a derekam, úgyhogy vállat vontam a stílusa felett és eldöntöttem, hogy olyan alsóruházattal fogom hordani, amitől a plázacicás jellegét ha nem is veszti el, de gyengítem. =) És van egy sárga, magas szárú tornacipőm is. Kicsit lestrapált most már, de kimosva is még ugyanolyan szép, mint újkorában. Persze van benne pár törés, az oldalán válik el a gumi, de amíg nem találok másikat, addig ezt őrzöm, mint egy kincset. Tegnap ezt a kettőt vettem fel egy bő szárú farmerrel. És két copfba kötöttem a hajam. A külsőm azt tükrözte, ahogy éreztem magam, vidámnak, energikusnak, bájosnak, lányosnak. =) A szomorú az a dologban, hogy azóta sem láttam sehol sárga tornacipőt. Egyszer volt vörös színűm, olyat se láttam. Van mindenféle mintás, vannak igen szépek, de egyszerű sárgát, főleg magas szárút nem találtam. =S Persze most jön a hideg időszak, amikor már majd a tornacipő talpa vékony lesz. Bár én az a típus vagyok, aki betétet tesz bele és két zoknival hordja - egy ideig. Ha nagyon esősre, hidegre fordul az idő, már csízmába bújok. De láttam már olyat, aki a telet is egy vékony kis tornacsukában vészelte át. Elképesztőnek találtam és még most is komplett idiótának találom az ilyeneket. =)
A szobám is tele lesz sárgával. Ajjj, annyira várom már, hogy kész legyünk vele! Csudijól kitaláltuk. Mesés lesz. Még a végén majd nem akarok kiköltözni innen! XD
Ez túlzás volt. =) Viszem magammal a terítőimet, a hímzéseimet (mert lesznek), a gyertyáim, a díszeim, a képeim, a könyveim, s ha lesz új szőnyegem, akkor azt is. De ez még messzebb van. =)
Na, most megyek. Elhúzom a rendelkezésemre álló időt. Pedig jajdenemkéne. ^^;;;;;
Szoba és ami még hétvégén volt
Rossz a routerünk, így még mindig az a helyzet, hogy vagy én netezek, vagy a házban lévő többi gép. XD Megbeszéltük a testvéremmel, hogy ha apuék elmennek megint egy hétvégére, akkor nekiülünk az új routernek és beüzemeljük. Azért nem csináljuk meg egyébként, mert ha szétkapcsol a net, nem tudni, mikor kapcsol össze újra és amíg nem tud senki barangolni a világhálón, mindenki ideges és a babrálóra úgy néznek apuék, mintha embert ölt volna. Két nap ilyen körülmények közt nem túl kellemes, szóval azért hagytuk egyelőre békén. Egyelőre… =)
No, s akkor, amit már bejeleztem, hogy van mesélnivalóm. =)
Voltunk szombaton Kreatív hobby boltban. Vettünk egy csomó mindent. De tényleg csomó mindent! Közben én már napok óta pakolom a szobám. Most elég kaotikus a helyzet még, de úgy döntöttem, csak akkor díszítek és kapja meg minden a végleges helyét, ha megleszünk a festéssel. Ugyanis csütörtökön terveink szerint kifestjük a szobám. =D Ez elég érdekes mutatvány lesz, de megoldjuk, már eldöntöttük. Ha lehet, akkor halványsárgára fog változni minden falam. Ha nem, akkor marad fehér. Vettünk nagyon édes kis virágokat, azokat a szekrényekre terveztük. Kiválóan el fog ütni és harmonizálni fog a sárgás terítőkhöz, amiket a könyvespolcok alá tervezünk. A nagy árkád, mivel baromi magasan van, nem alkalmas igazán fontos dolgok tárolására, oda kikerülnek szeretett plüsseim. Vettünk képkereteket, papírból és fából készültet is. Tegnap már festettük őket. A fából készültbe még nincsenek képek, de Párom nyomtat majd. A papírosakba viszont szalvéta képeket tervezünk. Már össze is raktunk pár kollekciót. Úgy döntöttem, ha kell, rászánom a szalvétagyűjteményem is. Nézegettem, sok nagyon szépem van. És arra is gondoltam, hogy ünnepnek megfelelő képeket is csinálok, s akkor lehet variálni a hangulatot is idebent. A függöny el lesz távolítva. Nagy, régies, fehér és nehéz. Volt egy év, amikor csak összetekerve be volt gyűrve a radiátorcső mellé, és amikor leszedtem kimosni, rajzottak belőle a pókok. Sírógörcsöt kaptam, azóta utálom ezt a függönyt. Én meg vagyok őrülve teljesen azért az anyagért, amiből van egy wa lolita ruhám is, a cseresznyés. Abból van még anyag, olyat terveztünk függönynek. Tudom, hogy nem harmonizál a természet változásaival, de egy olyan függöny nekem KELL. =) Szóval lesz. Maximum majd csak jövőre használhatom. Én amúgy szeretnék az aljára fonalból készült cseresznyéket. Az annnnnyira ééédes. *.*
Egyre nagyobb kedvet érzek alkotni. És nem csak írással. Varrni, hímezni, gyöngyöt fűzi, festeni, rajzolni. Elképesztő! Gyerekkorom óta nem éreztem ekkora késztetést az ilyesmihez.
Évek óta a szobám volt az egyetlen hely a lakásban, ahol nyugalomban, békében, magányban, jól éreztem magam. Mióta azonban elkezdtem átalakítani, olyan feszültségben voltam, mint a franc. Voltak olyan pillanatok, amikor az egész cuccost összenyaláboltam volna és beraktam volna az egyik szekrénybe, meg olyanok, amikor kiabáltam és sírtam volna. Aztán szombatra jutottam el oda, hogy kész, nincs tényleg egy hely sem ezen a világon, ahol JÓL érezném már magam. Hogy nem tetszik a szobám, nem szeretem a bútoraim, nem bírom ezt a fehér falsort, stb. Teljesen kiakadtam. Nem voltam önmagam, ahogy én éreztem. Harcolt bennem a nővé válás vágya és a férfias lustaság és igénytelenség. A Kreatív hobby boltban eltöltött másfél, szerintem van akár az két óra viszont helyre tett.
Eluralt a tettvágy. Eszközök és ötletek kellenek. Illetve inkább eszközök, mert ötletkezdemények vannak.
Most azon gondolkodom, mibe menjek el itthonról. Loliban megfagynék. =S A meleg ruháim viszont snasszok. Na itt jönnek majd a problémák. Amikor majd szépen lassan mindent át akarok majd cserélni. Kéne már tényleg egy munkahely, ami azt mondja: Igen, te kellesz, gyere!. XS
Apukám barátnője egyébként beszólt nekünk tegnap. Szerintem csak savanyú volt a szőlő neki épp, meg kellett valaki, akin levezeti a feszültséget. Ezzel csak az a gondocska, hogy ha én egyszer az ilyenre visszaszólok, abból nagyon csúnya meglepetés lesz. Ezért uralkodom magamon.
„Az író tudja, hogy a szavakkal ölni lehet, ezért bánik óvatosan velük.”
Ó, és persze még valami:
"Mielőtt kinyitod a szád, indítsd be az agyad."De az élet szép! =D
Offh... és teljesen odavagyok most a Rómeó és Júlia musicalért! XD Napok óta ezt hallgatom, már Őrzőm közölte, hogy ha még egyszer meg kell hallgatnia a Holnapot, szabadságolja magát mellőlem. XD És közben tépte a haját. XD Nagyon aranyos volt. És persze meg kellett még párszor hallgatnia és néznie is a Holnap című részletet. XD XD XD Imádom. Szerelmes vagyok ebbe a dalba és ebbe a musicalbe. A blog indításakor pedig a Mozart volt ilyen státuszban. X) Jelenleg ez a pár mondat a legkedvencebb: "Bocsánatot ne kérj! Azt csak gyermek teszi! És Júlia egy férfit szeret! Szeresd hát õt! Mert azt adhatja neked, amit egyetlen nõ sem ezen a világon!".