Ez volna a próba
Ha minden igaz, akkor mostantól fogok tudni a csilivili telómról is blogolni. Élvezem. =)
Köszönöm szépen
Azt hiszem, itt jön az szóba, mennyi mindent köszönhetek másoknak.
Tíz után valamivel elegem a gépből, mert már másodjára fagyott le, úgyhogy felálltam és kimentem a boltba kajáért, mivel amúgy is korgott a gyomrom. Ahogy a pékáruk közt válogattam, hogy az utolsó ezresemből hogyan rakjam össze a napi betevőmet, felhívott Timi, hogy komolyan veheti-e a korábbi engedélyem és elrabolhat-e. Mondtam neki, hogy igen, bár jelenleg a boltból kéne. Oké, akkor kint megvár. Majd' kiugrottam örömömben a bőrömből, úgyhogy gyorsan választottam két nagy kiflit, kakaót, a májkrém és a paradicsom már megvolt, aztán irány fizetni, végül a nyakába ugrani. ^^ Elkérte nekem anyukája régi telefonját, mivel engem már felhívni is csak három-négy nekifutással lehetett, aztán elkísért egy darabon visszafele menet, végül mindketten mentünk a magunk dolgára. =) Bent szépen megkajáltam, beállítottam kicsit a telefont, mert nem akartam például Timi kishúgát nézni háttérképen, meg volt pár szám, amire nagy szükségem volt, de nem volt meg, azokat elkértem Benétől.
Munka után találkoztunk Benével és elárulta, hogy lehet telefonom. Olyan, amilyenre vágytam, piros HTC Desire C. =*__*= Akkor nem tudtuk megvenni, úgyhogy ettünk egy-egy fagyit, aztán mentem IchiGoért, akivel mozizni jöttünk haza. Elhozta az Idő című filmet, ami egy koreai rettenet. X"D Egy jó darabig csak a fejem fogtam, de mikor hat körül Timi befutott, elfeküdt a másik oldalamon, már konkrétan röhögtem a filmen. XD Nem volt rossz amúgy, csak néhány dolog szörnyen bután lett bemutatva, nem figyeltek mindenre, noha azt is értem, egy-egy butaság miért került bele, miért volt fontos. =) Azért elég sokat dobnak a tanfolyamon tanultak az élményeimen, például a big bang az elején és a keretes szerkezet nekem nagyon bejött, ütős volt. =) Legközelebb lehet, hogy a Hanibal ébredését nézzük meg IchiGoval, vagy a Lenyűgöző teremtményeket. ^^
A film után IchiGo ment a Zolihoz, akinél Gergő volt, mi meg elugrottunk Timivel a helyre, hogy pénzt kérjek Benétől kajára. Jókislány voltam, mert nem azzal voltam elfoglalva, hogy telefon, telefon, telefon, hanem elmentünk vele és Stefánnal négyen enni, beszélgettünk, aztán Timit elkísértem a metróhoz, ahol még dumáltunk egy sort, utána kicsit megszeretgettem a klubban lévőket, végül fél tíz tájt már elkezdtem türelmetlenkedni és nyúzni Benét és Zöldet, hogy hazajöjjünk, mivel Bene azt kérte, csak itthon bontsam ki a telefont és együtt is állítottuk be, satöbbi. ^^ Nagyon élvezem, bár mindent még bőven nem csináltam meg rajta, amit be szeretnék állítani, de hát hosszú lesz a holnapi nap is... ^^
Remek nap volt, köszönöm mindenkinek!
Tíz után valamivel elegem a gépből, mert már másodjára fagyott le, úgyhogy felálltam és kimentem a boltba kajáért, mivel amúgy is korgott a gyomrom. Ahogy a pékáruk közt válogattam, hogy az utolsó ezresemből hogyan rakjam össze a napi betevőmet, felhívott Timi, hogy komolyan veheti-e a korábbi engedélyem és elrabolhat-e. Mondtam neki, hogy igen, bár jelenleg a boltból kéne. Oké, akkor kint megvár. Majd' kiugrottam örömömben a bőrömből, úgyhogy gyorsan választottam két nagy kiflit, kakaót, a májkrém és a paradicsom már megvolt, aztán irány fizetni, végül a nyakába ugrani. ^^ Elkérte nekem anyukája régi telefonját, mivel engem már felhívni is csak három-négy nekifutással lehetett, aztán elkísért egy darabon visszafele menet, végül mindketten mentünk a magunk dolgára. =) Bent szépen megkajáltam, beállítottam kicsit a telefont, mert nem akartam például Timi kishúgát nézni háttérképen, meg volt pár szám, amire nagy szükségem volt, de nem volt meg, azokat elkértem Benétől.
Munka után találkoztunk Benével és elárulta, hogy lehet telefonom. Olyan, amilyenre vágytam, piros HTC Desire C. =*__*= Akkor nem tudtuk megvenni, úgyhogy ettünk egy-egy fagyit, aztán mentem IchiGoért, akivel mozizni jöttünk haza. Elhozta az Idő című filmet, ami egy koreai rettenet. X"D Egy jó darabig csak a fejem fogtam, de mikor hat körül Timi befutott, elfeküdt a másik oldalamon, már konkrétan röhögtem a filmen. XD Nem volt rossz amúgy, csak néhány dolog szörnyen bután lett bemutatva, nem figyeltek mindenre, noha azt is értem, egy-egy butaság miért került bele, miért volt fontos. =) Azért elég sokat dobnak a tanfolyamon tanultak az élményeimen, például a big bang az elején és a keretes szerkezet nekem nagyon bejött, ütős volt. =) Legközelebb lehet, hogy a Hanibal ébredését nézzük meg IchiGoval, vagy a Lenyűgöző teremtményeket. ^^
A film után IchiGo ment a Zolihoz, akinél Gergő volt, mi meg elugrottunk Timivel a helyre, hogy pénzt kérjek Benétől kajára. Jókislány voltam, mert nem azzal voltam elfoglalva, hogy telefon, telefon, telefon, hanem elmentünk vele és Stefánnal négyen enni, beszélgettünk, aztán Timit elkísértem a metróhoz, ahol még dumáltunk egy sort, utána kicsit megszeretgettem a klubban lévőket, végül fél tíz tájt már elkezdtem türelmetlenkedni és nyúzni Benét és Zöldet, hogy hazajöjjünk, mivel Bene azt kérte, csak itthon bontsam ki a telefont és együtt is állítottuk be, satöbbi. ^^ Nagyon élvezem, bár mindent még bőven nem csináltam meg rajta, amit be szeretnék állítani, de hát hosszú lesz a holnapi nap is... ^^
Remek nap volt, köszönöm mindenkinek!
Egy kicsit fel
Péntek délután egy elég rossz kezdés után hárman csajok kimentünk a Margitszigetre, kerestünk magunknak egy szimpatikus helyet, Timi hozott pokrócot és elhevertünk beszélgetni, hülyéskedni. Jól éreztük magunkat nagyon, ökörködtünk, fényképeket lőttünk, szóval elvoltunk tényleg.
Ezek a srácok tök jól nyomták, meg amin behaltunk, hogy amikor észrevették, hogy fényképezem őket, kitettek egy See me táblát. =D
Még van egy Timi-kínzós videó, amin csikizzük őt, de azt gondoltam, nem publikálom... ^^
Tíztájt indultunk haza, Timit metróval, mi Nicoval trolival mentünk, csatlakozott hozzánk Bene, aztán zártuk ezt a remek napot. =D Annyit nevettem, hogy csak az edzettségem miatt nem volt hasizom- és arcizomlázam. ^^
Tegnap frankón elfelejtettem lefotózni a koordim, pedig a cseresznyés walolim vettem fel. ^^ Sikerült elérnem vele, amit szerettem volna és mivel nagyon könnyű anyagból van, pont jó volt. Sok dicséretet kaptunk miatta Benével, holott elég régi darab már emlékeim szerint. ^^ A vizsga izgalmas volt, összeültünk a bejáratnál és beszélgettünk, egyesével behívtak minket megvédeni a treatmentet, aztán aki végzett, mehetett is. Én a középmezőnyt választottam, addigra sikerült annyira megnyugodnom, hogy biztos voltam benne, hogy nem dobom ki a taccsot az idegességtől és fogok tudni néhány értelmes, összefüggő mondatot mondani, bár nem tuti, hogy az irományomról. XD Hát... érdekesen is alakult a szóbelim. Bementem, a kettes számú oktató keresgélt a dolgozatok közt, úgyhogy a biztonság kedvéért bemutatkoztam, mire megjegyezte, hogy engem könnyű megjegyezni, tudja, ki vagyok, mivel egy egyéniség vagyok. Megköszöntem és igyekeztem nem elsüllyedni az asztal alatt. XD Utána megkérdezte, hogy én tulképp mivel foglalkozom, mit csinálok, én pedig mondtam, hogy évek óta foglalkozom írással, amúgy bíróságon dolgozom. Erről picit beszéltünk, utána beismerte, hogy nem igazán tud mit mondani a treatmentemre, neki nagyon furcsa volt, valószínűleg a főkarakterem miatt, szóval inkább beszéljek róla. Ezen túlestünk, azt tanácsolta, válasszak magamnak kedvenc írót és sajátítsam el a stílusát, eszközeit, amit spec kissé sértőnek éreztem azok után, hogy lassan tíz éve írok és blogolok, megvannak a formai, eszközbeli és stílusbeli sajátosságaim, de nem éreztettem ezen érzésemet és meg fogom fogadni azon tanácsát, hogy olvassak többet könyvet kiadott szerzőket, mivel én elsősorban netes sztorikat olvasok. =) Leadtam a 18 oldalnyi irodalmi stílusú részletét a sztorimnak, amiken jókat röhögök magamban, mivel elég szókimondó és szaftos darab, az oktató helyben beleolvasgatott és láttam, hogy elhűl egy picit, de hát ez van... XD Elméletileg majd fog írni nekem, gyakorlatban majd meglátjuk, ír-e. XD
Megvártuk egymást, míg mindenki túlesik rajta, szerintem fontos volt mindannyiunknak az, hogy valaki ott maradt, akivel megoszthatta az élményeit, én szívesen is hallgattam másokat. =) Megszerettem ezt a bandát, jófejek és volt róla szó, hogy egyik hétvégén összeülünk az egyik srácnál filmet nézni, dumálni. =) Jó lenne, szívesen mennék. ^^
A helyre menet találkoztam Dinnyével és Imivel. Imi szokás szerint megint felkapott, annyira megörült nekem. Stefánra vártak a kínai előtt, utána lementünk a helyre, lepakoltam, majd elmentünk Imivel kajálni. Nem is tértünk vissza, két és fél órát elvoltunk, fagyiztunk, felültünk a WestEnd tetejére és beszélgettünk, Bene meg úgy hívott fel, hogy hol a tökben vagyok már, mert aggódik, hogy eltűntem. ^^;; Ezután visszamentünk a helyre, tíz után jöttünk haza. Van már odalent net, aminek örülök, viszont a telefonom nagyjából meghalt, inkább a szerencse kapcsolja a hívásokat és a megérzésem szól, hogy csörög valamiért a telóm, ezért ha nem ért el valaki, ez a probléma, sorry, dolgozunk a megoldáson.
Még melóhelyen.
Megbeszéltük, hogy ez lesz mindhármunk profilképe fb-n. XD Érdekes tanulmányt lehetne utána végezni az ismerőseinken, azt hiszem... XD
Nico fekszik az ölemben.
Ezt muszáj volt feltenni... XD
Ott a pont abszolút. =)
Még van egy Timi-kínzós videó, amin csikizzük őt, de azt gondoltam, nem publikálom... ^^
Tíztájt indultunk haza, Timit metróval, mi Nicoval trolival mentünk, csatlakozott hozzánk Bene, aztán zártuk ezt a remek napot. =D Annyit nevettem, hogy csak az edzettségem miatt nem volt hasizom- és arcizomlázam. ^^
Tegnap frankón elfelejtettem lefotózni a koordim, pedig a cseresznyés walolim vettem fel. ^^ Sikerült elérnem vele, amit szerettem volna és mivel nagyon könnyű anyagból van, pont jó volt. Sok dicséretet kaptunk miatta Benével, holott elég régi darab már emlékeim szerint. ^^ A vizsga izgalmas volt, összeültünk a bejáratnál és beszélgettünk, egyesével behívtak minket megvédeni a treatmentet, aztán aki végzett, mehetett is. Én a középmezőnyt választottam, addigra sikerült annyira megnyugodnom, hogy biztos voltam benne, hogy nem dobom ki a taccsot az idegességtől és fogok tudni néhány értelmes, összefüggő mondatot mondani, bár nem tuti, hogy az irományomról. XD Hát... érdekesen is alakult a szóbelim. Bementem, a kettes számú oktató keresgélt a dolgozatok közt, úgyhogy a biztonság kedvéért bemutatkoztam, mire megjegyezte, hogy engem könnyű megjegyezni, tudja, ki vagyok, mivel egy egyéniség vagyok. Megköszöntem és igyekeztem nem elsüllyedni az asztal alatt. XD Utána megkérdezte, hogy én tulképp mivel foglalkozom, mit csinálok, én pedig mondtam, hogy évek óta foglalkozom írással, amúgy bíróságon dolgozom. Erről picit beszéltünk, utána beismerte, hogy nem igazán tud mit mondani a treatmentemre, neki nagyon furcsa volt, valószínűleg a főkarakterem miatt, szóval inkább beszéljek róla. Ezen túlestünk, azt tanácsolta, válasszak magamnak kedvenc írót és sajátítsam el a stílusát, eszközeit, amit spec kissé sértőnek éreztem azok után, hogy lassan tíz éve írok és blogolok, megvannak a formai, eszközbeli és stílusbeli sajátosságaim, de nem éreztettem ezen érzésemet és meg fogom fogadni azon tanácsát, hogy olvassak többet könyvet kiadott szerzőket, mivel én elsősorban netes sztorikat olvasok. =) Leadtam a 18 oldalnyi irodalmi stílusú részletét a sztorimnak, amiken jókat röhögök magamban, mivel elég szókimondó és szaftos darab, az oktató helyben beleolvasgatott és láttam, hogy elhűl egy picit, de hát ez van... XD Elméletileg majd fog írni nekem, gyakorlatban majd meglátjuk, ír-e. XD
Megvártuk egymást, míg mindenki túlesik rajta, szerintem fontos volt mindannyiunknak az, hogy valaki ott maradt, akivel megoszthatta az élményeit, én szívesen is hallgattam másokat. =) Megszerettem ezt a bandát, jófejek és volt róla szó, hogy egyik hétvégén összeülünk az egyik srácnál filmet nézni, dumálni. =) Jó lenne, szívesen mennék. ^^
A helyre menet találkoztam Dinnyével és Imivel. Imi szokás szerint megint felkapott, annyira megörült nekem. Stefánra vártak a kínai előtt, utána lementünk a helyre, lepakoltam, majd elmentünk Imivel kajálni. Nem is tértünk vissza, két és fél órát elvoltunk, fagyiztunk, felültünk a WestEnd tetejére és beszélgettünk, Bene meg úgy hívott fel, hogy hol a tökben vagyok már, mert aggódik, hogy eltűntem. ^^;; Ezután visszamentünk a helyre, tíz után jöttünk haza. Van már odalent net, aminek örülök, viszont a telefonom nagyjából meghalt, inkább a szerencse kapcsolja a hívásokat és a megérzésem szól, hogy csörög valamiért a telóm, ezért ha nem ért el valaki, ez a probléma, sorry, dolgozunk a megoldáson.
Korábban is tudtam, de igazán csak most értettem meg
"Azt gondolom, megvoltunk mindketten anélkül mindig, hogy tudtuk volna, hogy "mit kell tennünk". Külön-külön és együtt is. Tudtuk, valahol bent éreztük és csináltuk anélkül, hogy ilyen kötelező, berögzött és görcsös lett volna. Hogy nem kötelesség volt, ha jutni akartunk valamire, hanem csak mentünk, csináltuk, élveztük és meglett, amit akartunk. Volt, hogy nem, de nem fájt, hogy a jutalom elmaradt, mert nem tudtuk, hogy van jutalom. És mégis jól éreztük magunkat. Legalábbis rám ez abszolút igaz.
Észrevetted, hogy MINDIG ezen görcsölünk most már legalább fél éve? Hogy mit KELL csinálnunk? Nem élünk, csak csináljuk, amit kell, igazából már az életünk is meló, nincs pihenő. A klub is munka, a játék is munka, a szórakozás is munka, a kapcsolataink is munka, a munka is munka.
Megfeszülünk, annyit dolgozunk és mégsem boldogulunk, nem vetted még észre?"
Észrevetted, hogy MINDIG ezen görcsölünk most már legalább fél éve? Hogy mit KELL csinálnunk? Nem élünk, csak csináljuk, amit kell, igazából már az életünk is meló, nincs pihenő. A klub is munka, a játék is munka, a szórakozás is munka, a kapcsolataink is munka, a munka is munka.
Megfeszülünk, annyit dolgozunk és mégsem boldogulunk, nem vetted még észre?"
Ayumi Hamasaki - Song 4 u és M
Eredetileg nem ezt a számot kerestem, hanem egy borongósabbat, ezt tulajdonképpen most hallottam először, de megtetszett.
Nagyon szeretem Ayumi Hamasaki dalait, az M volt az első, amit hallottam tőle, aztán ugye az Inuyashás időszakban jött elő több. ^^
Elkedvetlenedés
Újabban nincs kedvem blogolni. Lenne mit, jóformán mindig van, de valahogy nincs hangulatom lepötyögni.
Ma megint eljöttem a játékról, pedig Gábor tartotta a Sakkozó öreget, ami nagyon tetszik. Néhány dologtól annyira bepöccentem, hogy szabályos düh- és sírásroham tört rám, csak összekaptam magam és már léptem is le, se puszi, se pá, meg siettem haza. Még rávettem magam arra, hogy felmenjek Talyékhoz a rizssalátáért, mivel külön tettek nekem egy adagot, hogy megkóstolhassam, de kitört belőlem a bőgés. Egy órával később Bene hazajött, kicsit beszélgettünk, s ennyi.
Ma megint eljöttem a játékról, pedig Gábor tartotta a Sakkozó öreget, ami nagyon tetszik. Néhány dologtól annyira bepöccentem, hogy szabályos düh- és sírásroham tört rám, csak összekaptam magam és már léptem is le, se puszi, se pá, meg siettem haza. Még rávettem magam arra, hogy felmenjek Talyékhoz a rizssalátáért, mivel külön tettek nekem egy adagot, hogy megkóstolhassam, de kitört belőlem a bőgés. Egy órával később Bene hazajött, kicsit beszélgettünk, s ennyi.
Elindult a szokásos heti mozgás
Tegnap nagyon szerda hangulatom volt, aztán amikor rájöttem, hogy még csak kedd van, elég csalódott lettem. Délután megfájdult a hasam, elnyomott a fáradtság is, de ébredés után felmentem Talyékhoz. Remekül éreztem magam, a csajok megmutatták az új szerzeményeiket, dőlt belőlünk a szó, volt röhögés is rendesen. Egy laza két órát eltöltöttem ott, észre sem vettem az idő múlását, végül mivel ramatyul voltam, a fejem is nekiállt fájni, letámolyogtam haza. Aranyosak voltak, addig nem nyugodtak meg, míg le nem értem a lakáshoz, hogy épségben eljutok addig, aztán cseten kérdezte Taly, hogy egyben vagyok-e. ^^ Alighogy szétszedtem Maszat ketrecét, hogy kitakarítsam, befutott Bene és Zöld, ami miatt morcos voltam, mert úgy beszéltük meg, hogy 6-8 között intézik, amit akartak, addig én nem leszek itthon és valóban ezidő alatt Talyéknál lógtam. Még tisztába tettem az állatkákat, meg mostam, teregettem lefekvés előtt, Zöld is elköszönt, Bene rögtön elaludt, én megint egyig írtam Nicoval. ^^ Napok óta bennem vannak ezek a jelenetek, már alig vártam, hogy eljussunk ide. =D
Hangulat
Tegnap végig animét néztem. Egy rész híján befejeztem a Gravitationt, méghozzá nem úgy, ahogy nekikezdtem. Nekem ráégetett feliratos verzió van és azon igen nehézkes volt olvasni a magyart, ráadásul kiderült, hogy az egyik oldal a full felirat alatt azt érti, hogy van egy 1-4 pakk, egy 3-6 pakk, meg egy 12-13 pakk. XD Hat után valamivel átjött Zöld, végigbeszélgettünk öt órát, rengeteg mindenről szó esett, meséltünk múltról, lelkiztünk, ami nagyon jólesett. Tizenegy tájt megjött Bene is, Zöldnek meg indulnia kellett az utolsó vonathoz, úgyhogy hamar csend borult ránk, mivel miután ketten maradtunk, Bene kidőlt, Dreddet nézett, én meg az utolsó előtt Gravi részt.
Van egy új ötletem, most azon dolgozom, hogy utána nyugodtan neki tudjak állni a kihívásos ficnek. Utolsóként érkeztem meg a kulcsosztásra, de így is azt választottam, amelyiket elsőként tettem volna, tetszik az alapkarakter és a helyszín is, már megjelent a múltja, a körülményei, azt is látom nagyjából, mi lesz az alapszitu, a kezdő állapot, amiből majd ki kell billenteni, csak még a fő konfliktust és a kapcsolatokat kell rendezgetni. ^^ Ha megvagyok ezzel a rövid kis kedves sztorival, megírom, mert bár van rá 70 napom, nem akarom megint az utolsó percekben leadni. ^^;; Még ugye van két rész a vizsgából, meg dolgozni kell a honlapomon is, de fog ez alakulni. =)
Amúgy ez a kihívás lesz:
Játék a helyszínekkel - Korábban már vettem részt Lil kihívásán és nagyon tetszett, ehhez is nagyon jó alapokat biztosított, izgalmasnak ígérkezik, úgyhogy bátran ajánlom, hogy olvassatok, kommenteljetek, térjetek vissza. =)
Van egy új ötletem, most azon dolgozom, hogy utána nyugodtan neki tudjak állni a kihívásos ficnek. Utolsóként érkeztem meg a kulcsosztásra, de így is azt választottam, amelyiket elsőként tettem volna, tetszik az alapkarakter és a helyszín is, már megjelent a múltja, a körülményei, azt is látom nagyjából, mi lesz az alapszitu, a kezdő állapot, amiből majd ki kell billenteni, csak még a fő konfliktust és a kapcsolatokat kell rendezgetni. ^^ Ha megvagyok ezzel a rövid kis kedves sztorival, megírom, mert bár van rá 70 napom, nem akarom megint az utolsó percekben leadni. ^^;; Még ugye van két rész a vizsgából, meg dolgozni kell a honlapomon is, de fog ez alakulni. =)
Amúgy ez a kihívás lesz:
Játék a helyszínekkel - Korábban már vettem részt Lil kihívásán és nagyon tetszett, ehhez is nagyon jó alapokat biztosított, izgalmasnak ígérkezik, úgyhogy bátran ajánlom, hogy olvassatok, kommenteljetek, térjetek vissza. =)
Én sem az egyszerűbb végénél ragadom meg a dolgokat
Fél napja szórakozom, hogy megszerezzem a Gravitation-t, amit amúgy szinte sehonnan nem lehet letölteni, mivel ahol fent van, ott nincs, aki átpasszolja. Kicsit kiakadtam, aztán most eluntam, hogy hiába várok, csoda nem történik, s elkezdtem feltúrni azt, amit Biáról elhoztam cd-kupacot. Ott volt. Megvan mind a 13 rész, plusz OVA, amv-k, klipek, zenék, mangák... XD
Áldottam Ayumit, aki 8-9 éve kiírta nekem. =)
Áldottam Ayumit, aki 8-9 éve kiírta nekem. =)
Eddigi eredmények
A vizsga első felével megvagyok. =) 8 kérdés volt, többnyire kifejtősek. Egyet nem tudtam, a többire válaszoltam, a legjobb tudásom szerint. Leadtam a treatmentemet, de el kell még mailben küldeni, majd kiválasztanak belőle egy jelenetet, amit ki kell bontani, meg kell írni, ami a témámat tekintve érdekes lesz, kíváncsi vagyok, milyen fogadtatásban lesz része a sztorimnak. ^^ Véleményem szerint a treatmentem halál unalmas lett, de összegezte végülis, hogy mi van, benne vannak a fő struktúrapontok, aztán majd lesz valahogy, mert mindig van valahogy. =)
Még lesz egy jelenetírás a hét közben, amit le kell adni, meg egy szóbeli a jövő héten, ami alatt meg kell védeni és kedvet kell csinálni a sztorihoz. Na ettől félek, mert bár a karakterhátterek megvannak, van 18 oldal jelenetkibontásom, kicsit azért mókás lesz egy ilyen sztorit eladni. De várom, kíváncsi vagyok. =)
A vizsga mai része igazából elég gyorsan megvolt, utána beültünk négyen csajok a Starbrucksba beszélgetni. Jó volt. =)
Még lesz egy jelenetírás a hét közben, amit le kell adni, meg egy szóbeli a jövő héten, ami alatt meg kell védeni és kedvet kell csinálni a sztorihoz. Na ettől félek, mert bár a karakterhátterek megvannak, van 18 oldal jelenetkibontásom, kicsit azért mókás lesz egy ilyen sztorit eladni. De várom, kíváncsi vagyok. =)
A vizsga mai része igazából elég gyorsan megvolt, utána beültünk négyen csajok a Starbrucksba beszélgetni. Jó volt. =)
Para röviden
Ideges vagyok a vizsga miatt. Alig aludtam, mert csomó ihletem volt és addig nem is tudok nekiállni tanulni, míg a gondolataimat ki nem ürítem a fejemből. X"D Ez így frankó lesz...
Ideje volt
Hangulat az Alkimista Laborban. ^^
Zöld és Dasco csépeli egymást.
Szívecskével. ^^
Már nem tudom, mikor készült. ^^;;
Dinnye love.hu-ra kerülendő képe. XD Tömi a fejét.
Így készült a páncélom. Kicsit se paráztam, deehoooogy. XD
Önégetés rulz, de ezt muszáj volt feltennem. X"D
Timivel egyik főpróba alatt. =D
Azt hiszem, ezeket Timi fotózta. ^^
"Az enyém, érted?! Ne is bámuld, mert kinyomom a szemed!" - szerintem ilyen feje van ezen a képen Benének. X"D
Főpróba. Vagy mi is?! XD
Démonikus Lia.
Modern Piroska.
Gatyó.
Feelinges.
X"""D
Tudósszemüveggel... XD
Robi művészfeje... X"D
Szolid koordi.
Ennyi volna, amivel elmaradtam és fel akartam tenni. ^^
Mai kaland
A kráni kaland jól sikerült, három nap telt el játékidőben, amit egy barlangban bolyongtak a karakterek. Igazából a legnagyobb kaland az volt, mikor egy lávafolyam felett haladtak át az egy méter széles hidacskán Borkir, nyelvész, Thezia és Ignatio sorrendben, s Thezia a fájdalomtól rosszul lépett. Ettől esésnek indult, a varázsló elkapta, de a parányi nő magával rántotta, így már ketten zuhantak a biztos halál felé, mire úgy gondolta a gladiátor, hogy akkor majd ő lesz a hős, elkapja és visszadobja a hídra őket, csakhogy a hidat nem sikerült elkapnia, Ignatio Theziával pedig teleportált. Őt az imádja mentette meg, melyet Dartonhoz intézett. =D Amúgy jó kaland volt, tetszett és sokat haladtunk. ^^ Kíváncsiak vagyunk, a másik csapat mire megy, ők az előző szakaszt is nyelvkivágással és hasonló nyalánkságokkal úszták csak meg. ^^
Lejött Timi is egy kis időre. Szegény nagyon fáradt volt, de Dani olyan szöveget tolt mellette, hogy ő is dőlt a röhögéstől. Nem sokat tudott mesélni, de legalább emberek közt volt úgy másfél órát. ^^ Indulás előtt még valamit beszélt Agyarral, aztán másodjára is elköszönt, s hazament. Bene bemutatójátékot tartott, folyt egy másik kaland is a helyen, szóval megint voltunk lent bőven. ^^ Jó volt.
Sikerélmény
Hojjé, még a végén meglesz az első treatmentem és nem bukom meg a vizsgán! =D Kicsit kételkedtem benne, mert egy fél ötletem volt csak és a fél napom azzal telt, hogy egyáltalán rájöjjek, melyik állomásra milyen jelenetet pakolhatok, ráadásul a filmem második fele totál ködbe veszett, de már van vázlatom, mit akarok, már csak ki kell tölteni. Tök boldog vagyok... ^^
Hangulat
Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad,
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.
Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem.
Elkeseredés
Olyan, mintha megennék az álmaimat mások. Mindenki törtet előre, mindenki akar valamit, mindenki csak túl akarja élni az aktuális gondjait, de mióta összeraktam, mire vágyom én, elkezdtek megjelenni. Tudom, hogy teljesen és totálisan nem lehetek egyedi, szóval ahogy például a Felhőatlaszra is ráhúzták, hogy innen és innen csórta az ötletet, úgy ha összességében nézem a kis élettervemet, akkor ez rám is mondható, pedig senki élettervét, vágyát, álmát, céljait nem néztem, csak megfogalmaztam magamnak, mi tenne boldoggá, elégedetté és hogyan érhetném el. Végre van út előttem, de úgy érzem, hogy mielőtt megtehetném a lépéseimet, mások ráállnak azokra a kockakövekre, amiket belőttem magamnak. Rettenetesen bosszant és bánt. Én nem akarok senkivel versenyezni, se emberrel, se állattal, se idővel, én csak szépen csendben el akarom érni, amit kitűztem magam elé, azonban egyre jobban úgy érzem, nem megy. Nem feltétlen formabontóak a célkitűzéseim, főleg abban a közegben nem, amelyikben mozgok, de csak a magam életében látom azt, hogy mennyire minden mindennel összefügg, mások úgy látom, csak azért csinálnak meg valamit, mert éppen az az aktuális sláger. Igazából nagy ellenségem az egyneműsödés, a szürke átlag, a tömeghisztéria, a divat, mert arctalan masszává változtatja az embereket és az értékeket beletapossa a sárba.
Miért nem csináljátok azt, amihez értetek? Miért nem hagyjátok másnak, hogy azt csinálja, amihez ért?
Miért nem csináljátok azt, amihez értetek? Miért nem hagyjátok másnak, hogy azt csinálja, amihez ért?
Erősen gondolkodtam, mit és hogyan írjak
Nem igazán Ákos-dalokkal akarom megtölteni a blogomat, csupán valahogy nem tudom másképp most elmondani, amiket érzek. Van, amiről nem is beszélek, van, amit már meg tudok osztani másokkal, és van, amit idővel képes vagyok nyíltan vállalni afelé is, aki felé az érzés szól. Sokszor hallgattam el az érzéseimet és alakítottam mindent úgy, ahogy a másiknak volt a legjobb, mert egyrészt én magam sem értettem egyet magammal, másrészt senkit sem akartam belevonni a káoszba, ami nekem természetes, még ha nem is rendezett. Főleg azokat nehéz megmondani, ami bánt, ami fáj, mivel az önmagammal szemben támasztott túl magas elvárások miatt folyton-folyvást önvizsgálatot végzek, igyekszem megcáfolni vagy igazolni az érzéseim létjogosultságát. Aztán van, hogy már nem bírom tovább és kiborul a bili, hogy mindent elöntsön a szar. Őszintén szólva ez nekem már nagyon végső elkeseredést tükröz, amikor tényleg nem tudom, hova, hogyan és minek tovább... Nem tudom igazán, hogy ilyenkor menekülök, vagy török előre, egyszerűen csak kiterítek mindent a másiknak és leépítem azt a félelmem, hogy "mi lesz most???", szándékosan felvázolok magamnak egy nagyon negatív reakciót, hogy felkészült legyek, de szándékosan taszítom is magamtól, hogy kitaláljam, mit reagál majd a másik ember.
Nem igazán tudom felmérni, hogyan jelenek meg a világban, hogyan festek a többi ember szemében. Tegnap éjjel sok minden történt bennem, visszaemlékeztem 6,5 évvel ezelőtti dolgokra, méghozzá meglepő mennyiségű apróság jutott az eszembe. Úgy vélem, eddig én hallgattam meg Milánt, most egy kicsit ő vállalt részt ilyesmiben és ahogy elmeséltem neki, mit éreztem az elmúlt fél évben, majd elmondta a véleményét, valahogy beláttam, hogy butaságot butaságra halmozok bizonyos tekintetben, nem lenne szabad ennyire elnyomnom azokat, amik bennem vannak, ennyire kontroll alatt tartanom magam és igyekezni minden mást is magam körül kontrollálni, befolyásolni, irányítani.
Nem vagyok valami spontán ember, minden lépésem, mondatom, mozdulatom meg szoktam fontolni, felvázolom magamnak, milyen következményekkel járhatnak a tetteim és a szavaim, mit jelenthetnek azok mások számára. Mindig a másik emberre figyelek és hajlamos vagyok a saját büszkeségem, érzéseim totálisan alárendelni annak, amiről azt gondolom, a másik embernek jó. Nem mindig van igazam, nem csinálom mindig jól és főleg nem teljesen helyes ez a hozzáállás valószínűleg. Ennek kapcsán nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt három napban, de főleg ma. A Milánnal való beszélgetés a fél évemről kicsit felzaklatott és elindított bennem néhány kisebb lavinát, amik ma délutánra beértek és hatalmasokká váltak. És most érzem úgy, hogy sínen vagyok, méghozzá nem úgy, mint József Attila.
Eldöntöttem egyébként, hogy csütörtökre a vizsgáim miatt kiveszek egy nap szabadságot, különben nem lesz időm tanulni és megcsinálni a vizsgaanyagom. Először a csoportvezetőnél kérem ki azt a napot, csak a megkapása után tájékoztatom a bírómat, hogy aznap hiába hív. Nem akarom, hogy keresztbe húzza a számításaimat, nem akarok vele harcolni, mert annyira szánalmasnak és kritikán alulinak találom, hogy nem méltó rá, hogy egy fapofával kimondott jó-nál és két köszönésnél többre fecséreljem rá az időmet. Persze lehet, hogy csak nincs merszem konfrontálódni vagy megint nem állok ki magamért, ezzel kapcsolatban még szeretnék valakivel beszélgetni, aki katalizátora lesz a köztem és a megoldás közti szakadék áthidalásának. Csak még nem tudom, ki az, aki most beindítaná a folyamatokat. Talán Milán, talán más. Meglátom majd... valamikor mostanában.
Nem igazán tudom felmérni, hogyan jelenek meg a világban, hogyan festek a többi ember szemében. Tegnap éjjel sok minden történt bennem, visszaemlékeztem 6,5 évvel ezelőtti dolgokra, méghozzá meglepő mennyiségű apróság jutott az eszembe. Úgy vélem, eddig én hallgattam meg Milánt, most egy kicsit ő vállalt részt ilyesmiben és ahogy elmeséltem neki, mit éreztem az elmúlt fél évben, majd elmondta a véleményét, valahogy beláttam, hogy butaságot butaságra halmozok bizonyos tekintetben, nem lenne szabad ennyire elnyomnom azokat, amik bennem vannak, ennyire kontroll alatt tartanom magam és igyekezni minden mást is magam körül kontrollálni, befolyásolni, irányítani.
Nem vagyok valami spontán ember, minden lépésem, mondatom, mozdulatom meg szoktam fontolni, felvázolom magamnak, milyen következményekkel járhatnak a tetteim és a szavaim, mit jelenthetnek azok mások számára. Mindig a másik emberre figyelek és hajlamos vagyok a saját büszkeségem, érzéseim totálisan alárendelni annak, amiről azt gondolom, a másik embernek jó. Nem mindig van igazam, nem csinálom mindig jól és főleg nem teljesen helyes ez a hozzáállás valószínűleg. Ennek kapcsán nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt három napban, de főleg ma. A Milánnal való beszélgetés a fél évemről kicsit felzaklatott és elindított bennem néhány kisebb lavinát, amik ma délutánra beértek és hatalmasokká váltak. És most érzem úgy, hogy sínen vagyok, méghozzá nem úgy, mint József Attila.
Eldöntöttem egyébként, hogy csütörtökre a vizsgáim miatt kiveszek egy nap szabadságot, különben nem lesz időm tanulni és megcsinálni a vizsgaanyagom. Először a csoportvezetőnél kérem ki azt a napot, csak a megkapása után tájékoztatom a bírómat, hogy aznap hiába hív. Nem akarom, hogy keresztbe húzza a számításaimat, nem akarok vele harcolni, mert annyira szánalmasnak és kritikán alulinak találom, hogy nem méltó rá, hogy egy fapofával kimondott jó-nál és két köszönésnél többre fecséreljem rá az időmet. Persze lehet, hogy csak nincs merszem konfrontálódni vagy megint nem állok ki magamért, ezzel kapcsolatban még szeretnék valakivel beszélgetni, aki katalizátora lesz a köztem és a megoldás közti szakadék áthidalásának. Csak még nem tudom, ki az, aki most beindítaná a folyamatokat. Talán Milán, talán más. Meglátom majd... valamikor mostanában.
A kedvenc Ákos-dalom
A világ legvégén
"Készséges vagy
És szép,
És szép,
De ha kell, hát megcsúnyulsz,
Idegenként is
Az otthonom vagy,
Ahogy mohón hozzám nyúlsz.
Lehetnék hálás ezért,
Vagy sírhatnék,
Hogy néha máshoz is jó vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap,
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te,
Vagy leszek-e én.
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Szépséges vagy
És kész,
Vágyad nem alszik soha,
Anyanyelved a testbeszéd,
Te vagy az éjjel menyasszonya.
Lehetnél másé talán,
Vagy mindenkié,
Az enyém biztosan nem vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel
Az sem, hogy volt-e tegnap,
És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te,
Vagy voltam-e én.
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Ha egyetlen óra lenne az élet,
Az utolsó percét
Benned tölteném."
"Ezt érzem egy nő iránt, mikor szerelmes vagyok."
Ákos - Óda
A szélkarcolta felhők alatt
A város felragyog,
Tócsák tükre mélyén
Szikrázó csillagok,
Ha tőled jövök, hozzád megyek,
Mindig új vagyok.
Sokat ígér az éjjel ,
De tőle több itt nem kell már,
Semmi nem hiányzik,
Minden hatalmamban áll.
Ha tőled jövök, hozzád megyek,
Örök váratlanság vár.
Minden lépésed tánc ,
Minden hangod egy dallam,
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy,
Csak ilyen maradj!
Én keményen élek,
De szelíden cselekszem,
Síromban párnám vagy,
Vess ágyat,
Lefekszem!
Meztelen és hevült szavakban
Feszülő hatalom,
Egymásra zárt karok között
Szenvedni szabadon,
Ha tőled jövök, hozzád megyek,
Te vagy az otthonom.
Minden lépésed tánc ,
Minden hangod egy dallam,
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy,
Csak ilyen maradj!
Én keményen élek,
De szelíden cselekszem,
Síromban párnám vagy,
Vess ágyat,
Lefekszem!
Ez egy óda a nőhöz ,
Az örök jelen időhöz,
Ez egy óda hozzád,
Te legszebb földi ország.
A város felragyog,
Tócsák tükre mélyén
Szikrázó csillagok,
Ha tőled jövök, hozzád megyek,
Mindig új vagyok.
Sokat ígér az éjjel ,
De tőle több itt nem kell már,
Semmi nem hiányzik,
Minden hatalmamban áll.
Ha tőled jövök, hozzád megyek,
Örök váratlanság vár.
Minden lépésed tánc ,
Minden hangod egy dallam,
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy,
Csak ilyen maradj!
Én keményen élek,
De szelíden cselekszem,
Síromban párnám vagy,
Vess ágyat,
Lefekszem!
Meztelen és hevült szavakban
Feszülő hatalom,
Egymásra zárt karok között
Szenvedni szabadon,
Ha tőled jövök, hozzád megyek,
Te vagy az otthonom.
Minden lépésed tánc ,
Minden hangod egy dallam,
Dolgozik bennem a hajlam,
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy,
Csak ilyen maradj!
Én keményen élek,
De szelíden cselekszem,
Síromban párnám vagy,
Vess ágyat,
Lefekszem!
Ez egy óda a nőhöz ,
Az örök jelen időhöz,
Ez egy óda hozzád,
Te legszebb földi ország.
Annyira letaglóztak az érzései, a tekintete, az előttem megjelenő képek, ahogy Noémyre gondol... Olyasmiket láttam, amit soha nem láthattam, csak ő, olyasmiket éreztem, amiket ő érzett és képtelen voltam levegőt venni, annyira magával ragadott. Most tudnék csak rajta sírni, most, mikor visszhangzik a fülemben ez a dal, amit tegnap éjjel hallottam először, s amit ő is énekelt. Mindig lazának akar tűnni, olyannak, akinek bár van lelke, sebezhetetlen, erős, olyannak, aki magabiztos és minden helyzetet kezelni tud, de nagyon-nagyon képes szeretni. Talán csak én látom így, talán másoknak ennyit sem mutat meg, vagy én látok túl a tigris ragadozópillantásán, nem tudom, de sok jót és érdekeset kaptam tegnap tőle, amiért hálás vagyok, ugyanakkor érzem, hogy össze van zavarodva és én is kezdem elveszíteni a fonalat.
Nehézkesen döccen előre a szekér az idő tejútján
Kezdődik egy újabb hét és már 08:10-kor hívott a bíróm, hogy az utó nem lett szerelve, miért marad el. Megint úgy beszélt velem, mintha a seggéből rántott elő, lefele menet az aktával a kezemben bennem volt, hogy kiosztom, aztán végülis nem tettem meg. Nincs igazán magyarázat rá, tegnap sem tudtam értelmes választ adni arra, hogy miért nem vetettem véget annak a kínos helyzetnek, ami kialakult és megalázva éreztem benne magam. Most ezen gondolkodom főként. Közben plusz három fő cseveg a szobában, ez már egy visszafogott csirkeólnak befér, én pedig legszívesebben hazamennék aludni, aztán csinálnám a dolgaimat.
Apróságok
Csütörtökön nem öltöztem ki, ahogy szoktam, nem volt hozzá ihletem, kedvem és időm, ezért csak farmernadrágot és egy vízszintesen csíkos pólót vettem fel. Megfigyeltem korábban, hogy ez a csíkozás engem is előnytelenül szélesít, azonban mivel sokat fogytam az elmúlt időszakban, nem igazán találtam aggasztónak, ha egy kicsit szélesebbnek, teltebbnek tűnök a valósnál. Benedek megdicsért, milyen csinos vagyok. Úgy néztem rá, mint aki egyszer csak tünde nyelven szólt volna, majd valami olyasmit makogtam, hogy pedig csak magamra húztam az első kezembe kerülő ruhadarabokat, mire azt felelte, hogy nem baj, attól még csinos vagyok és talán Zöld kontrázott rá, hogy tehetségem van jól megfogni az első kezembe kerülő ruhadarabokat.
Aznap, még mielőtt befutottak volna a játékosok, Zölddel összekapaszkodtunk és sokáig így beszélgettünk, ami nagyon jólesett. Azt hiszem, biztonságpontot keresett bennem és meg is találta. Mindig azt mondja, hogy nagyon jó az ölelésem és valami nagyon fontos dolgot jelent a számára, hogy érzem az érzéseit. Ezután megdöbbent, mennyire vékony lettem, majd később átkarolta a derekam és fejjel lefelé fordított. Sikítoztam, követeltem, hogy tegyen le, de nem féltem igazán, egészen biztosan tartott, noha a kontrollálhatatlan helyzetből adódóan idővel csak rám tört a pánik, hogy most mi lesz, mit csináljak. Mikor letett, megjegyezte, hogy tényleg nagyon sokat fogytam, sokkal könnyebb vagyok, mint voltam.
Ma Sasa is megemelt, bár már nem emlékszem, milyen apropóból, csak arra, hogy hátulról átkarolt és megemelt, aztán valamivel később ráálltam a mérlegre, de nem tűnt annyira soknak a fogyásom eredménye, csupán a ruháimon érzem, hogy megszabadultam a télen felszedett plusztól.
Amúgy vicces, mert mindhárom esemény kihegyezve lett a fogyásomra, de alapvetően nem ez volt a mérvadó, nem ezért írtam le őket, csupán ez a közös bennük, nekem a feeling, a körülmény és a tartalom fontos ezekben. Hogy Benedek csinosnak talált, mikor én totál ki voltam merülve, hogy Zölddel mennyire biztonságos és bizalmas lett a barátságunk és hogy Sasa is lépett egyet efelé, kezd újra megint nem csak közvetlen lenni, de nem is aggódik miatta. =) Az évek múltáni első találkozásunkkor nagyon parázott és maga sem tudja, mitől, hiszen régi barátok vagyunk, de éreztem rajta és meg is vallotta, hogy kínban van. De cuki volt nagyon és igyekezett megnyugodni. ^^
Nem tudok mit kezdeni egy helyzettel. Gondosan kerültem napok óta, hogy azt, hogy elismerjem, megaláztak minket. Nem csak engem, hanem velem együtt még két személyt. Tulajdonképpen úgy érzem, nem volt elég bátorságom véget vetni a kínlódásnak, ami miatt kissé emésztem magam, ugyanakkor ott van a magamban tett ígéret annak a személynek, hogy nem fogom csak úgy elhagyni, kitartok mellette, azonban immár hónapok óta vívódom magamban vele és egyre rosszabb a helyzet. Tartok tőle, hogy végül meg kell szegnem az ígéretemet, meg attól is, hogy vagy nekiesek, vagy pedig nem leszek képes semmit sem tenni. Jó ideje rakosgatom a lelkemben és a gondolataim közt ezt az egészet, de már ott tartok, hogy nem igazán tudom, mit is akarok és miért akarjak bármit.
Pénteken remekül éreztem magam IchiGoval és Timivel, később csatlakozott hozzánk Démon, láttunk nagyon gáz divatbemutatót az Árkádban, IchiGo megkapta a BJD-je Elyon által készített cicás pulcsiját, ami nagyon édes, olyat én is szeretnék és majd a saját BJD-jeim közül is legalább egynek szeretnék, aztán befutott a Gergő is. IchiGoval hárman megkajáltunk a Csirkefogónál, utána beszélgettünk, majd járkáltunk az Árkádban, találkoztunk Démonnal és Elyonnal, Gergő meg elég fáradt volt. =) Mi Timivel leléptünk, feltettek minket a metróra, utána sikeresen beleszaladtunk az esőbe és megáztunk, végül Bene is hazajött, Timivel meg rájöttünk, hogy már így is késésben van, ezért szinte rohanva tettük meg az utat tőlünk a villamosig. Mókás este volt. =D
Tegnap sikerélményem volt a tanfolyamon. Megnéztük a Jurassic park című filmet, amit elemeznünk kellett. Szinte végig jegyzeteltem, írtam fel az ismétlődő mondatokat, jeleneteket, üzeneteket, a karakterekről ami eszembe jutott, a film menetét, felépítését és ismét rájöttem, mennyire jól van összerakva szakmai szemmel, de tényleg. Fantasztikusan jól működnek benne a tanult dolgok. Viszont rájöttem, hogy elemeznem is nehéz egy filmet, nemhogy megírnom, megterveznem, úgyhogy egyelőre visszarettentem a saját sztorimmal kapcsolatban is, ami tulajdonképpen félkész, hiszen a történet megvan, a karakterek is nagyrészt megvannak, az alapötlet is ütős, mert nagyfilmen ilyet még nem láttak az emberek túlságosan, viszont bele kell tenni azt, amitől több lesz egy jó alapötletnél, amitől filmmé válhat. A látványt, azt, amiért ezt nem könyvben akarom megírni és az emberek nem könyvben akarják olvasni, hanem be akarnak ülni megnézni és én is filmen szeretném először megjeleníteni. Na ez az, amivel gondom van már hetek óta...
Aznap, még mielőtt befutottak volna a játékosok, Zölddel összekapaszkodtunk és sokáig így beszélgettünk, ami nagyon jólesett. Azt hiszem, biztonságpontot keresett bennem és meg is találta. Mindig azt mondja, hogy nagyon jó az ölelésem és valami nagyon fontos dolgot jelent a számára, hogy érzem az érzéseit. Ezután megdöbbent, mennyire vékony lettem, majd később átkarolta a derekam és fejjel lefelé fordított. Sikítoztam, követeltem, hogy tegyen le, de nem féltem igazán, egészen biztosan tartott, noha a kontrollálhatatlan helyzetből adódóan idővel csak rám tört a pánik, hogy most mi lesz, mit csináljak. Mikor letett, megjegyezte, hogy tényleg nagyon sokat fogytam, sokkal könnyebb vagyok, mint voltam.
Ma Sasa is megemelt, bár már nem emlékszem, milyen apropóból, csak arra, hogy hátulról átkarolt és megemelt, aztán valamivel később ráálltam a mérlegre, de nem tűnt annyira soknak a fogyásom eredménye, csupán a ruháimon érzem, hogy megszabadultam a télen felszedett plusztól.
Amúgy vicces, mert mindhárom esemény kihegyezve lett a fogyásomra, de alapvetően nem ez volt a mérvadó, nem ezért írtam le őket, csupán ez a közös bennük, nekem a feeling, a körülmény és a tartalom fontos ezekben. Hogy Benedek csinosnak talált, mikor én totál ki voltam merülve, hogy Zölddel mennyire biztonságos és bizalmas lett a barátságunk és hogy Sasa is lépett egyet efelé, kezd újra megint nem csak közvetlen lenni, de nem is aggódik miatta. =) Az évek múltáni első találkozásunkkor nagyon parázott és maga sem tudja, mitől, hiszen régi barátok vagyunk, de éreztem rajta és meg is vallotta, hogy kínban van. De cuki volt nagyon és igyekezett megnyugodni. ^^
Nem tudok mit kezdeni egy helyzettel. Gondosan kerültem napok óta, hogy azt, hogy elismerjem, megaláztak minket. Nem csak engem, hanem velem együtt még két személyt. Tulajdonképpen úgy érzem, nem volt elég bátorságom véget vetni a kínlódásnak, ami miatt kissé emésztem magam, ugyanakkor ott van a magamban tett ígéret annak a személynek, hogy nem fogom csak úgy elhagyni, kitartok mellette, azonban immár hónapok óta vívódom magamban vele és egyre rosszabb a helyzet. Tartok tőle, hogy végül meg kell szegnem az ígéretemet, meg attól is, hogy vagy nekiesek, vagy pedig nem leszek képes semmit sem tenni. Jó ideje rakosgatom a lelkemben és a gondolataim közt ezt az egészet, de már ott tartok, hogy nem igazán tudom, mit is akarok és miért akarjak bármit.
Pénteken remekül éreztem magam IchiGoval és Timivel, később csatlakozott hozzánk Démon, láttunk nagyon gáz divatbemutatót az Árkádban, IchiGo megkapta a BJD-je Elyon által készített cicás pulcsiját, ami nagyon édes, olyat én is szeretnék és majd a saját BJD-jeim közül is legalább egynek szeretnék, aztán befutott a Gergő is. IchiGoval hárman megkajáltunk a Csirkefogónál, utána beszélgettünk, majd járkáltunk az Árkádban, találkoztunk Démonnal és Elyonnal, Gergő meg elég fáradt volt. =) Mi Timivel leléptünk, feltettek minket a metróra, utána sikeresen beleszaladtunk az esőbe és megáztunk, végül Bene is hazajött, Timivel meg rájöttünk, hogy már így is késésben van, ezért szinte rohanva tettük meg az utat tőlünk a villamosig. Mókás este volt. =D
Tegnap sikerélményem volt a tanfolyamon. Megnéztük a Jurassic park című filmet, amit elemeznünk kellett. Szinte végig jegyzeteltem, írtam fel az ismétlődő mondatokat, jeleneteket, üzeneteket, a karakterekről ami eszembe jutott, a film menetét, felépítését és ismét rájöttem, mennyire jól van összerakva szakmai szemmel, de tényleg. Fantasztikusan jól működnek benne a tanult dolgok. Viszont rájöttem, hogy elemeznem is nehéz egy filmet, nemhogy megírnom, megterveznem, úgyhogy egyelőre visszarettentem a saját sztorimmal kapcsolatban is, ami tulajdonképpen félkész, hiszen a történet megvan, a karakterek is nagyrészt megvannak, az alapötlet is ütős, mert nagyfilmen ilyet még nem láttak az emberek túlságosan, viszont bele kell tenni azt, amitől több lesz egy jó alapötletnél, amitől filmmé válhat. A látványt, azt, amiért ezt nem könyvben akarom megírni és az emberek nem könyvben akarják olvasni, hanem be akarnak ülni megnézni és én is filmen szeretném először megjeleníteni. Na ez az, amivel gondom van már hetek óta...
Gondolattal összekötött ajánló és ígéret
Az idő múlásával tapasztalatokat szerzünk és jó esetben tanulunk más, vagy rosszabb esetben saját hibánkból. Na igen, de itt a történetnek még nincs vége, nem elég megtanulni egy-egy leckét, az Élet vizsgáztat bennünket, hogy valóban elsajátítottuk-e a tudást, alkalmazzuk-e és helyesen alkalmazzuk-e, vagy sem. Én ma tanfolyam előtt ráébredtem, hogy egy ilyen helyzetbe kerültem - vizsgáztatva vagyok. Szerencsére már jóelőre tudtam, hogy mi a helyes döntés ebben a helyzetben, most inkább arra jöttem rá, miért köszönt vissza egy régi, elfeledett momentum. Ami viszont előhozta, hogy egyáltalán eljussak ehhez a felismeréshez, az a Hidak című Barackvirág-írás, amit ajánlok minden yaoistának, mert nagyon kellemes írás. =)
Lógok egy csomó képpel, majd kerítek rá sort, hogy feltegyem őket, meg kicsit sztorizok még, de most csak ennyit akartam rögzíteni. =)
Lógok egy csomó képpel, majd kerítek rá sort, hogy feltegyem őket, meg kicsit sztorizok még, de most csak ennyit akartam rögzíteni. =)
Semmi fontos
Annyira nem jó, mikor a legjobb pillanatokban, valamibe totál belemerülve rádöbben az ember, hogy mennie kell, sőt, késésben van... X"D Ez a momentum ugye nem akarja már magát ismételni, mert wááá...? Nem jóóóó!
Safe and sound-hangulat
A tegnapi napom egészen jó volt. =) Ahhoz képest, hogy szerdán a bíróm a fejemre olvasta, hogy miattam nem fog tudni tárgyalni, mert nem teljesítettem valami utasítást, amire megint ő nem utalt vissza, tehát azért nem lett meg, mert nem tudtam a meglétéről, simán elintéztük az ügyet. Délelőtt volt két szabad órám, egyet ebédelés címén levelezéssel töltöttem, írtam Sangonak és IchiGonak, felhívtam Benét, a másik alatt megcsináltam pár aktát. A délután mókásan alakult, újra kellett indítani a gépet, mert valami frissítést csináltak és folyton reklamált, elment a net, s tartottam tőle, hogy más funkciók sem fognak rendesen működni, ezért két tárgyalás közt megejtettem ezt. A következő tárgyalásközi szünetben a bíróm nem ment vissza a szobájába, úgyhogy otthagytam, addig újraindítottam a "saját" gépem.
Az utolsó tárgyalás érdekes volt, biztosítási kártérítés, mely röviden arról szól, hogy egy fickó külföldön összetörte kicsit az arcát, ám mivel hazajött és 24 órán belül itthon látták el kórházban, a biztosító nem akarja kifizetni a kárát, mert állítólag benne van a szerződésben, hogy külföldön kell megkapni a kórházi kezelést. Nem is ez az érdekes benne, hanem meghallgattuk a férfit, aki összetörte magát meg a három barátját, elmesélték a baleset mechanizmusát, mind elmondta, hogyan folyt a vér a balesetet szenvedett fickó szájából, satöbbi, én meg pofás kis tanulmányt csináltam róluk. =) A felperes szimpatikus volt, fura nevű barátja kicsit mintha nem lenne a toppon, a testvérpár gyerekkora meg nagyon... viharos lehetett. Két oroszlán gyerek, az idősebb egy erős akaratú férfi, a fiatalabb egy kibeszéllek-a-gondolataid-közül típusú férfi. =D Szegény anyuka... én elképzeltem, ahogy ezek kölykökként harcoltak... XD Kemény lehetett. =D Mind a kettő erőteljesen férfias külsőt öltött, ing, az is kicsit kigombolva, hogy látható legyen a nyakukban a nyaklánc, az idősebb esetén egy hatalmas farkasfog, a fiatalabb esetében egy annál valamivel kisebb kereszt. Karlánc, drága ketyere, mindkettőnek karakteres, egész testes kommunikáció... =) Ez a része baromira tetszett. =D Nagyon fáradt voltam, alig bírtam ébren maradni, sokat kellett írni, a bíróm gyorsan is diktált, de ez az ügy feldobott. ^^ Fél négykor tartottunk egy rövid szünetet, akkor megkértem a bíróm, hogy tekintsen most el az utórendezéstől és a következő tárgyalásra való előkészülésről, mert én nyitom a klubot és sietnem kell. Eltekintett, mehettem. Felhozták a bukósisakot, amit nem engedett behozni a biztonsági szolgálat lent, megmutatta a fickó, hogy eltört, lepattant róla egy-egy darab, a hülye biztosító-képviselő meg azon erősködik, hogy biztos lehet javítani, ezért egy nüanszi pertárgyértékű perben szakértő kirendelését fixírozza, illetve kényszeríti ki a felperesi oldalból. Kábé ez a nonszensz kategória. XD A tárgyaláson amúgy kaptunk egy videófelvételt cd-n, amin a baleset van, meg az utána történtek, ha minden igaz, de nem tudtuk megnézni, mivel a gép totálisan meghalt tőle, mikor betettem, újra kellett indítani és állítgatni a felbontást, képernyőméretet. De parában voltam! Szerencsére pont annyi időre volt szükségem rendbe tenni, míg a felperes elmesélt mindent. ^^
Miután végeztünk, ez volt 55-kor, rohantam fel két emeletet, hogy ott is összepakoljak. Láttam, hogy hívott Timi, nem is akartam visszahívni, mivel azt írta a neten, hogy beszél a témavezetőjével, de aztán csak rácsörögtem, miután összepakoltam és bezártam az irodát. Kollétanőim már sehol se voltak. =D Elkezdek neki mesélni, hogy mi volt, mittomén, már az utcán mentem, mikor betolta, hogy "Akkor most leteszlek.", én meg néztem, hogy mi van, mert nem mondta, hogy közbejött valami, meg semmi, hanem kinyomott. Nézem a telefont, aztán felpillantottam és ott volt előttem Timi. =D Közölte, hogy mivel utálom a meglepetéseket, gondolta, meglep. XD Volt tíz perce szabadon, úgyhogy elkísértük egymást a metróhoz, de hogy mi volt ezalatt azon kívül, hogy beszélgettünk, megint kiesett és megint csak az öröm, mint érzés maradt meg. XD
A helyen lent voltak egy csomóan, nem is kellett volna sietnem, de Zöld ezen a héten megjátszotta azt, hogy két nap is ígérte magát, de nem szólt, hogy nem jön, míg tegnap egyszer csak megjelent. =D Aranyos volt, miután körbeköszöntem, átkarolt és el sem engedett. ^^ Két napot végigkovácsolt és nem is tudja, mit készít - ihlete van. =) Meséltem neki, hogy én most nekifogtam egy fantasynak, pedig én igazából reális világban szeretek írni, szóval lehet most valami a levegőben. =D
Előző éjszaka Benével fél háromkor feküdtünk le, mert kibeszéltük magunkból a dolgokat, volt minden, ami kellett. =) Mikor leért a helyre, elmentünk kajáért és közben elmeséltem neki, milyen napom volt, beszélgettünk.
Ákos és Agyar tartott játékot, én Ákoséban játszottam, összeraktam egy nemesi származású dalnokot, de nem nagyon tudtam játszani a fáradtságtól. Mellettem ült Benedek és szívatott, Theziának nevezte el a lovát. XD Mellette ült Tocsó, akinek át kéne küldenem írást, csak még nem tudom, melyikeket szeretném. Másik oldalamon ott ült Dani - nehéz lesz nektek megkülönböztetni a két Danit, mivel mindkettőnek hatalmas dumája van és mindkettőt imádom XD de szóval van egy szerepjátékos Dani és van egy Bene régi barátja Dani XD -, mellé leült Zöld. Mindenki annyira hozzá való karaktert hozott... =D Tocsó egy 1500 éves elfet, aki legendákat kutat, Benedek egy Arel papot, Dani egy abasziszi orvost, Zöld egy Darton lovagot. Én most kifejezetten egy pozitív karaktert csináltam Élet-Káosz jellemmel, nemesi külsővel, kedves-barátságos viselkedéssel, mivel Bene közölte velem a helyre visszafele menet, hogy "... a többiek azért utálnak néha veled játszani, mert ilyen alattomos szemét karaktereket hozol és jól ki is játszod őket..." és javasolta, hogy most már valami pozitív személyiséget akasszak már le. XD Kleer de Jahrisszal nem lesz sok gond, kicsit beképzelt, de jólelkű. =) Amúgy a fáradtságtól belealudtam a játékba. X"D
Fischer felajánlotta, hogy Ignatio vigyáz Thenezára, ha Thezia nem élné túl Kránt!!! =D Belegondoltam, milyen lenne úgy a kiscsaj... Úristen! =D Egy boszorkány, aki az anyjától rengeteg mindent megtanult, ő már tud Kránról valamit, a jelleme torzulhat, ha az anyja erőszakos halált hal és kitartásban ő sem lesz semmi, bosszút akar majd állni a gyilkosán, ellenben egy varázsló tanítaná élete második felében többek közt... *fülig ér a szája* Thezia a köbön lenne a kiscsaj! =D
Az utolsó tárgyalás érdekes volt, biztosítási kártérítés, mely röviden arról szól, hogy egy fickó külföldön összetörte kicsit az arcát, ám mivel hazajött és 24 órán belül itthon látták el kórházban, a biztosító nem akarja kifizetni a kárát, mert állítólag benne van a szerződésben, hogy külföldön kell megkapni a kórházi kezelést. Nem is ez az érdekes benne, hanem meghallgattuk a férfit, aki összetörte magát meg a három barátját, elmesélték a baleset mechanizmusát, mind elmondta, hogyan folyt a vér a balesetet szenvedett fickó szájából, satöbbi, én meg pofás kis tanulmányt csináltam róluk. =) A felperes szimpatikus volt, fura nevű barátja kicsit mintha nem lenne a toppon, a testvérpár gyerekkora meg nagyon... viharos lehetett. Két oroszlán gyerek, az idősebb egy erős akaratú férfi, a fiatalabb egy kibeszéllek-a-gondolataid-közül típusú férfi. =D Szegény anyuka... én elképzeltem, ahogy ezek kölykökként harcoltak... XD Kemény lehetett. =D Mind a kettő erőteljesen férfias külsőt öltött, ing, az is kicsit kigombolva, hogy látható legyen a nyakukban a nyaklánc, az idősebb esetén egy hatalmas farkasfog, a fiatalabb esetében egy annál valamivel kisebb kereszt. Karlánc, drága ketyere, mindkettőnek karakteres, egész testes kommunikáció... =) Ez a része baromira tetszett. =D Nagyon fáradt voltam, alig bírtam ébren maradni, sokat kellett írni, a bíróm gyorsan is diktált, de ez az ügy feldobott. ^^ Fél négykor tartottunk egy rövid szünetet, akkor megkértem a bíróm, hogy tekintsen most el az utórendezéstől és a következő tárgyalásra való előkészülésről, mert én nyitom a klubot és sietnem kell. Eltekintett, mehettem. Felhozták a bukósisakot, amit nem engedett behozni a biztonsági szolgálat lent, megmutatta a fickó, hogy eltört, lepattant róla egy-egy darab, a hülye biztosító-képviselő meg azon erősködik, hogy biztos lehet javítani, ezért egy nüanszi pertárgyértékű perben szakértő kirendelését fixírozza, illetve kényszeríti ki a felperesi oldalból. Kábé ez a nonszensz kategória. XD A tárgyaláson amúgy kaptunk egy videófelvételt cd-n, amin a baleset van, meg az utána történtek, ha minden igaz, de nem tudtuk megnézni, mivel a gép totálisan meghalt tőle, mikor betettem, újra kellett indítani és állítgatni a felbontást, képernyőméretet. De parában voltam! Szerencsére pont annyi időre volt szükségem rendbe tenni, míg a felperes elmesélt mindent. ^^
Miután végeztünk, ez volt 55-kor, rohantam fel két emeletet, hogy ott is összepakoljak. Láttam, hogy hívott Timi, nem is akartam visszahívni, mivel azt írta a neten, hogy beszél a témavezetőjével, de aztán csak rácsörögtem, miután összepakoltam és bezártam az irodát. Kollétanőim már sehol se voltak. =D Elkezdek neki mesélni, hogy mi volt, mittomén, már az utcán mentem, mikor betolta, hogy "Akkor most leteszlek.", én meg néztem, hogy mi van, mert nem mondta, hogy közbejött valami, meg semmi, hanem kinyomott. Nézem a telefont, aztán felpillantottam és ott volt előttem Timi. =D Közölte, hogy mivel utálom a meglepetéseket, gondolta, meglep. XD Volt tíz perce szabadon, úgyhogy elkísértük egymást a metróhoz, de hogy mi volt ezalatt azon kívül, hogy beszélgettünk, megint kiesett és megint csak az öröm, mint érzés maradt meg. XD
A helyen lent voltak egy csomóan, nem is kellett volna sietnem, de Zöld ezen a héten megjátszotta azt, hogy két nap is ígérte magát, de nem szólt, hogy nem jön, míg tegnap egyszer csak megjelent. =D Aranyos volt, miután körbeköszöntem, átkarolt és el sem engedett. ^^ Két napot végigkovácsolt és nem is tudja, mit készít - ihlete van. =) Meséltem neki, hogy én most nekifogtam egy fantasynak, pedig én igazából reális világban szeretek írni, szóval lehet most valami a levegőben. =D
(Én is szeretem az Éhezők viadalát és nem is emlékszem, Talyor Swift hogyan énekelte el ezt a dalt, Sam annyira szépen énekli... =D )
Előző éjszaka Benével fél háromkor feküdtünk le, mert kibeszéltük magunkból a dolgokat, volt minden, ami kellett. =) Mikor leért a helyre, elmentünk kajáért és közben elmeséltem neki, milyen napom volt, beszélgettünk.
Ákos és Agyar tartott játékot, én Ákoséban játszottam, összeraktam egy nemesi származású dalnokot, de nem nagyon tudtam játszani a fáradtságtól. Mellettem ült Benedek és szívatott, Theziának nevezte el a lovát. XD Mellette ült Tocsó, akinek át kéne küldenem írást, csak még nem tudom, melyikeket szeretném. Másik oldalamon ott ült Dani - nehéz lesz nektek megkülönböztetni a két Danit, mivel mindkettőnek hatalmas dumája van és mindkettőt imádom XD de szóval van egy szerepjátékos Dani és van egy Bene régi barátja Dani XD -, mellé leült Zöld. Mindenki annyira hozzá való karaktert hozott... =D Tocsó egy 1500 éves elfet, aki legendákat kutat, Benedek egy Arel papot, Dani egy abasziszi orvost, Zöld egy Darton lovagot. Én most kifejezetten egy pozitív karaktert csináltam Élet-Káosz jellemmel, nemesi külsővel, kedves-barátságos viselkedéssel, mivel Bene közölte velem a helyre visszafele menet, hogy "... a többiek azért utálnak néha veled játszani, mert ilyen alattomos szemét karaktereket hozol és jól ki is játszod őket..." és javasolta, hogy most már valami pozitív személyiséget akasszak már le. XD Kleer de Jahrisszal nem lesz sok gond, kicsit beképzelt, de jólelkű. =) Amúgy a fáradtságtól belealudtam a játékba. X"D
Fischer felajánlotta, hogy Ignatio vigyáz Thenezára, ha Thezia nem élné túl Kránt!!! =D Belegondoltam, milyen lenne úgy a kiscsaj... Úristen! =D Egy boszorkány, aki az anyjától rengeteg mindent megtanult, ő már tud Kránról valamit, a jelleme torzulhat, ha az anyja erőszakos halált hal és kitartásban ő sem lesz semmi, bosszút akar majd állni a gyilkosán, ellenben egy varázsló tanítaná élete második felében többek közt... *fülig ér a szája* Thezia a köbön lenne a kiscsaj! =D
Problémás ügyfél
A legszebb öröm a káröröm - nincs benne irigység.
Már tegnap tudtam, hogy az egyik ügyféllel gond lesz, mert vele mindenkinek mindig gondja van. Nem komplett az ürge, szerintem egy kereke sincs, nemhogy négy. Amíg még csak ügyfeleztem, mindig imádkoztam, hogy ne jöjjön, csak ne én legyek kint, mikor jön. Szerencsére többnyire megúsztam. Na ma úgy indított, hogy vezetői engedéllyel óhajtotta igazolni magát, majd mikor elkérte a bíróm a személyiét, azt mondta, ő azt már többször elvesztette, ellopták tőle, ezért nem adja oda. XD Végül csak kiadta a kezéből, de nem volt hajlandó leülni a helyére, míg vissza nem kapta, nekünk meg rögzíteni kellett róla az adatokat és azt tárgyalás közben szoktuk, nem ott helyben. Totál frusztráló volt az öreg, de én azon izgultam, hogy elröhögöm magam, mivel a bíróm volt frusztrált és ideges tőle, én tudtam, hogy az ügyfél kettyós, ő nem. XD Végül az lett, hogy hiába mondta neki a bíróm, hogy visszaadja az iratait és kiteszi a tárgyalóból, mert nem tudta igazolni, nem ment az öreg sehova, úgyhogy gyorsan felírtuk a személyi adatait, aztán leült. Persze kötekedett, ő jobban tudta, beleszólt abba, amibe nem kellett volna, szívta a vérét a másik fél ügyvédjének, én meg ott ültem basszuskulcs és igyekeztem nem elröhögni magam. X"D Kiment az ügyfél, bíróm első kérdése: Ez hülye?!, másik fél képviselője: Az, teljes mértékben.
Mindig mondom, hogy az Élet a legjobb bankos... kamatostól fizet - jót is, rosszat is. =)
Már tegnap tudtam, hogy az egyik ügyféllel gond lesz, mert vele mindenkinek mindig gondja van. Nem komplett az ürge, szerintem egy kereke sincs, nemhogy négy. Amíg még csak ügyfeleztem, mindig imádkoztam, hogy ne jöjjön, csak ne én legyek kint, mikor jön. Szerencsére többnyire megúsztam. Na ma úgy indított, hogy vezetői engedéllyel óhajtotta igazolni magát, majd mikor elkérte a bíróm a személyiét, azt mondta, ő azt már többször elvesztette, ellopták tőle, ezért nem adja oda. XD Végül csak kiadta a kezéből, de nem volt hajlandó leülni a helyére, míg vissza nem kapta, nekünk meg rögzíteni kellett róla az adatokat és azt tárgyalás közben szoktuk, nem ott helyben. Totál frusztráló volt az öreg, de én azon izgultam, hogy elröhögöm magam, mivel a bíróm volt frusztrált és ideges tőle, én tudtam, hogy az ügyfél kettyós, ő nem. XD Végül az lett, hogy hiába mondta neki a bíróm, hogy visszaadja az iratait és kiteszi a tárgyalóból, mert nem tudta igazolni, nem ment az öreg sehova, úgyhogy gyorsan felírtuk a személyi adatait, aztán leült. Persze kötekedett, ő jobban tudta, beleszólt abba, amibe nem kellett volna, szívta a vérét a másik fél ügyvédjének, én meg ott ültem basszuskulcs és igyekeztem nem elröhögni magam. X"D Kiment az ügyfél, bíróm első kérdése: Ez hülye?!, másik fél képviselője: Az, teljes mértékben.
Mindig mondom, hogy az Élet a legjobb bankos... kamatostól fizet - jót is, rosszat is. =)
Imádom ezt a srácot
Mesélem Daninak, hogy mi van a BJD-vel és velem, erre beszólt egy ilyet, hogy:
- Akkor vegyél G. I. Joe-t, az csak 75$ és kapsz hozzá egy valag fegyót.
X"D
- Akkor vegyél G. I. Joe-t, az csak 75$ és kapsz hozzá egy valag fegyót.
X"D
=/
A telefonprojekt csúszik, mivel jelenleg nincs egy se Magyarországon a jelek szerint abból a modellből, amit kinéztem egy hónapja. Nagyjából úgy döntöttem, hogy akkor várok még, csinálom tovább, amit eddig, aztán tényleg legyen meg.
Változataim
Fotók: Vékony Csaba
Voltam szöszi és barna. Szőke elég rövid ideig, mert a paróka folyton a szememben és a számban kötött ki, amit nagyon utálok, a kis barna meg kényelmes és cuki. =) Ezek szombati képek, vasárnap már csak a barna parókát vettem fel és végül nem került rám a páncél, mert Zöldnek nem volt ideje rám adni. ^^
Tegnap kipróbáltam a Bushidot. Kiválasztottam Gergő seregéből a vízidomár fiút, a tűzidomár csajt, a rókalányt és Master Pot (35 pontból összerakott sereg), Bene hozta a sajátját, a bakemonokat és a mocsaras pályán toltunk egy kört. Elkezdtem leirtani a bakemonoit, s csak később jöttem rá, hogy jól tettem, mert azok alattomos kis dögök és ha elég ki-t szednek össze, akkor visszaidézik halott társaikat. Én alapvetően azért indultam ellenük, mert íjászaik is vannak. =) Kitsune jól végigirtott, Dasco meg is volt rajta lepődve. ^^ Megnyertem a partit amúgy. A második kört Mókással játszottam. Úgy voltam vele, hogy már ott ül egy ideje, csak nem akadt partnere, jó, akkor annyi belefér, hogy letolok vele egy kört. Az előbbi sereget választottam, ő pedig Gergő seregéből összerakott magának még egyet, a templomos pályán toltuk, ami szép-szép, csak nem praktikus, ha közelharci egységek vannak lerakva, nekünk meg azok voltak. Mókás elvert rendesen, de érzésre pozitívan zártam a dolgot. És akárhányszor meglátott utána mászkálás közben, mindig fülig ért a szája. XD
Jó volt mindkét nap, jól éreztem magam. =)
Még egy kép
Kép: Molnár Ferenc
Voltam egy ideig szöszi, aztán lecseréltem erre a parókára, mert nagyon kényelmetlen volt. =)
Röviden
A hetem betegeskedéssel telt, melóztam, voltak vicces szituk, amiken csak utólag tudtam röhögni, mivel egyik nap szó szerint menekültem a bíróságról, a cp-m készítésével teltek főleg az éjszakák, alig tudtunk aludni, de megérte, a Conon jól éreztem magam és a ruha is jó volt. =) Zöld és Bene közös munkája, félig páncélban, félig bársonyban voltam, full smink kontaklencsével és parókával, úgyhogy remekül néztem ki, noha a mozgásom elég akadályozatott volt, de már beszéltem a fiúkkal annak érdekében, hogy a következő Conra kényelmes, olyan ruhát kérek, amiben könnyű mozogni. Remélhetőleg akkorra már megvalósul a vágyam. =) Azt tudom, hogy májusban ugyanilyen leszek, nyárra meg a csapat akar villantani, úgyhogy kemény évnek nézünk elébe. =) Ha lesz kép, teszek fel. =) Az avatatlanok, alias Timi, Dasco és Noé is jól érezték magukat, jó volt a visszhang tőlük, aminek nagyon örülök. Két asztallal voltunk kint, bár főleg Bushido zajlott, ha jól tudom, öt leendő játékosra találtunk és népszerű volt a játék, ezen felül egyre többen tudják, mi az az Alkimista Laboratórium, akarnak kitűzőt. Tegnap gondoltam végig, ahogy meséltem Sasának, hogy mekkora dolgokat vittünk véghez a rövid időhöz képest. Nagyon jók vagyunk, basszus! =)
Na most megyek, hallgatok az Anyukámra, aki azt mondta, menjek lefeküdni, ha K. O. vagyok, nem akarja tíz perc múlva zölden virítva látni az állapotjelzőmet gmailen. ^^
Na most megyek, hallgatok az Anyukámra, aki azt mondta, menjek lefeküdni, ha K. O. vagyok, nem akarja tíz perc múlva zölden virítva látni az állapotjelzőmet gmailen. ^^
Hangulat
Most hallgattuk bent a kolléganőm jóvoltából és annyira megtetszett, hogy gyorsan kiteszem ide, hogy megtaláljam később. =) Ákos zseniális, de tényleg. ^^ Egyébként ketten vagyunk ma és így kiélhetjük "zenei másságát", ahogy a kolléganőm fogalmazott. Nekem bejön, mert a rádiót 90%-ban unom, a dumálástól és reklámoktól irtózom, kolléganőm azonban olyasmiket hallgat, mint amiket Bene is sokszor szokott. Most Péterfy Boriék zenéi szólnak. ^^ Ja, és kaptam tőle teafiltert, mivel köhögök és életemben először talán cukor nélkül iszom a teám, mivel nincs lelkierőm kimenni boltba. XD Nem olyan jó így, de max a számban olvasztok hozzá egy kis gumicukrot. XD