Egy kicsit fel

Péntek délután egy elég rossz kezdés után hárman csajok kimentünk a Margitszigetre, kerestünk magunknak egy szimpatikus helyet, Timi hozott pokrócot és elhevertünk beszélgetni, hülyéskedni. Jól éreztük magunkat nagyon, ökörködtünk, fényképeket lőttünk, szóval elvoltunk tényleg.

Még melóhelyen.

Megbeszéltük, hogy ez lesz mindhármunk profilképe fb-n. XD Érdekes tanulmányt lehetne utána végezni az ismerőseinken, azt hiszem... XD

Nico fekszik az ölemben.

Ezt muszáj volt feltenni... XD

Ezek a srácok tök jól nyomták, meg amin behaltunk, hogy amikor észrevették, hogy fényképezem őket, kitettek egy See me táblát. =D

Ott a pont abszolút. =)

Még van egy Timi-kínzós videó, amin csikizzük őt, de azt gondoltam, nem publikálom... ^^

Tíztájt indultunk haza, Timit metróval, mi Nicoval trolival mentünk, csatlakozott hozzánk Bene, aztán zártuk ezt a remek napot. =D Annyit nevettem, hogy csak az edzettségem miatt nem volt hasizom- és arcizomlázam. ^^

Tegnap frankón elfelejtettem lefotózni a koordim, pedig a cseresznyés walolim vettem fel. ^^ Sikerült elérnem vele, amit szerettem volna és mivel nagyon könnyű anyagból van, pont jó volt. Sok dicséretet kaptunk miatta Benével, holott elég régi darab már emlékeim szerint. ^^ A vizsga izgalmas volt, összeültünk a bejáratnál és beszélgettünk, egyesével behívtak minket megvédeni a treatmentet, aztán aki végzett, mehetett is. Én a középmezőnyt választottam, addigra sikerült annyira megnyugodnom, hogy biztos voltam benne, hogy nem dobom ki a taccsot az idegességtől és fogok tudni néhány értelmes, összefüggő mondatot mondani, bár nem tuti, hogy az irományomról. XD Hát... érdekesen is alakult a szóbelim. Bementem, a kettes számú oktató keresgélt a dolgozatok közt, úgyhogy a biztonság kedvéért bemutatkoztam, mire megjegyezte, hogy engem könnyű megjegyezni, tudja, ki vagyok, mivel egy egyéniség vagyok. Megköszöntem és igyekeztem nem elsüllyedni az asztal alatt. XD Utána megkérdezte, hogy én tulképp mivel foglalkozom, mit csinálok, én pedig mondtam, hogy évek óta foglalkozom írással, amúgy bíróságon dolgozom. Erről picit beszéltünk, utána beismerte, hogy nem igazán tud mit mondani a treatmentemre, neki nagyon furcsa volt, valószínűleg a főkarakterem miatt, szóval inkább beszéljek róla. Ezen túlestünk, azt tanácsolta, válasszak magamnak kedvenc írót és sajátítsam el a stílusát, eszközeit, amit spec kissé sértőnek éreztem azok után, hogy lassan tíz éve írok és blogolok, megvannak a formai, eszközbeli és stílusbeli sajátosságaim, de nem éreztettem ezen érzésemet és meg fogom fogadni azon tanácsát, hogy olvassak többet könyvet kiadott szerzőket, mivel én elsősorban netes sztorikat olvasok. =) Leadtam a 18 oldalnyi irodalmi stílusú részletét a sztorimnak, amiken jókat röhögök magamban, mivel elég szókimondó és szaftos darab, az oktató helyben beleolvasgatott és láttam, hogy elhűl egy picit, de hát ez van... XD Elméletileg majd fog írni nekem, gyakorlatban majd meglátjuk, ír-e. XD

Megvártuk egymást, míg mindenki túlesik rajta, szerintem fontos volt mindannyiunknak az, hogy valaki ott maradt, akivel megoszthatta az élményeit, én szívesen is hallgattam másokat. =) Megszerettem ezt a bandát, jófejek és volt róla szó, hogy egyik hétvégén összeülünk az egyik srácnál filmet nézni, dumálni. =) Jó lenne, szívesen mennék. ^^

A helyre menet találkoztam Dinnyével és Imivel. Imi szokás szerint megint felkapott, annyira megörült nekem. Stefánra vártak a kínai előtt, utána lementünk a helyre, lepakoltam, majd elmentünk Imivel kajálni. Nem is tértünk vissza, két és fél órát elvoltunk, fagyiztunk, felültünk a WestEnd tetejére és beszélgettünk, Bene meg úgy hívott fel, hogy hol a tökben vagyok már, mert aggódik, hogy eltűntem. ^^;; Ezután visszamentünk a helyre, tíz után jöttünk haza. Van már odalent net, aminek örülök, viszont a telefonom nagyjából meghalt, inkább a szerencse kapcsolja a hívásokat és a megérzésem szól, hogy csörög valamiért a telóm, ezért ha nem ért el valaki, ez a probléma, sorry, dolgozunk a megoldáson.