Újabban nincs kedvem blogolni. Lenne mit, jóformán mindig van, de valahogy nincs hangulatom lepötyögni.
Ma megint eljöttem a játékról, pedig Gábor tartotta a Sakkozó öreget, ami nagyon tetszik. Néhány dologtól annyira bepöccentem, hogy szabályos düh- és sírásroham tört rám, csak összekaptam magam és már léptem is le, se puszi, se pá, meg siettem haza. Még rávettem magam arra, hogy felmenjek Talyékhoz a rizssalátáért, mivel külön tettek nekem egy adagot, hogy megkóstolhassam, de kitört belőlem a bőgés. Egy órával később Bene hazajött, kicsit beszélgettünk, s ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése