Ez most hosszú lesz. És a lista csak töredék, messze van a teljestől.
Jegyzetelősen
Január hónap eddigi írásstatisztikája következik:
- Téli vendég original sztorim 11-24 között nem is folyamatos írással 31.000 szó
- MD-s HP sztorim másfél-két hónap készülési idővel, nagy kihagyással, időre befejezve 4.400 szó
- HP-s sztorim, aminek a gondolatmagja nagyjából egy-másfél éves és most összeállt, három nap alatt megírva, nagyjából hat-hét óra információgyűjtéssel 13.500 szó
Elégedett vagyok az eredménnyel.
Nem vagyok fanfiction író, jobban szeretem az original/saját sztorikat, de gondolkodom egy Jégvarázs-Öt legenda ficun is, az Elza-Dér Jankó képek nagyon megihlető hatással voltak rám, de még nem tudom, lesz-e belőle valami.
Filmek, amikről még nem írtam egy szót sem, pedig láttam:
Megnéztük a Byzantium című darabot Benével. Egészen jó, egy olyan vámpíros film, ami elé nem úgy ül le az ember, hogy na most mit mutatnak meg újra, hanem meglepve tapasztalja, a Burokból ismert Saoirse Ronan újabb arcát képes megmutatni és bár nem egy túlvámpíros történet, mégis jó nézni. A címhez nem sok köze van a filmnek, de mindegy, nagyon jó alapötletekkel dolgozik, szépen egyesíti a korokat, a vámpírlegendákat és a nehéz sorsokat. Gemma Arterton nekem nagyon tetszett, imádtam, dögös volt, szenvedélyes, laza és vérbeli anyatigris.
Láttam a legújabb Riddick filmet is, Bene alig várta már, hogy megnézhesse, s mivel a korábbi részeket is együtt fogyasztottuk el, meg érdekelt is, hát ezzel sem lehetett másképp. Van, aki szereti Vin Dieselt, van, aki nem. Én az előbbi kategóriába tartozom, a karakterhez kifejezetten jól megy a kifejezéstelensége és a néha betolt grimaszai, Riddick észjárását és cinizmusát, keserű humorát is szeretem. A jelenetek szépek, a történetben nem találtam hibát, jól van vezetve, a kutya kifejezetten szívemhez nőtt a sztoriban, a lények átgondoltak, úgyhogy érdemes volt leülni elé és várom a folytatást is.
A Csontvárost nem voltam hajlandó feliratosan nézni, ezért inkább megvártuk, míg elkészül hozzá a szinkron. Nem tudtam, hogy lesz, de nagyon reménykedtem benne. Kellemesen csalódtam, de komolyan. Azt hittem, valami nyál lesz gyenge misztikummal, ám baromira tetszett. Lena Headeyt jó volt viszont látni, jól áll neki a vörös, tetszettek a karakteréhez fűződő képességek, a leányát játszó Lily Collins is üde jelenség, nekem kellemes arányban volt hősnő és liba, a fiúk... A három főhős fiút, akiket névileg totál kevertem végig, egyszerűen remek érzés volt nézni. Jamie Campbell Bower számomra nem az a kifejezett helyes srác, a karakterében sok minden ellenérzést keltett bennem, mégis örültem, ha képernyőre került, az érte sóvárgó Kevin Zegers cuki volt, de igazán az a boszorkány vívta ki az imádatomat, aki őérte rajongott. Na mikor az a pasi került képernyőre, nem bírtam fangörcsölés nélkül. XD Robert Sheehant a port.hu valamiért lefelejtette, pedig nagyon édes srác, szerintem jóképű és ő a romantikus, hős szerelmes. A vérfarkas és a főgonosz is tetszett, jó színészeket választottak hozzájuk, ki voltak karakterileg dolgozva. Hátránya a filmnek, hogy nagyon sokszor utalnak egymásra a szereplők, nem jól vannak exponálva, ezáltal nem mindig tudja a néző, kiről van szó - legalábbis én csak kapkodtam a fejem időnként, hogy 'az ki?', 'mi van?' -, pörgős, eseménydús, nagyon sokat kellett a műsoridőbe beletenni, de összességében tetszett, szép munka. Most, hogy letisztult, megnézném még egyszer és a folytatás is nagyon érdekel, ahogy láttam, sokrészes a könyv, úgyhogy ha mind leforgatják, évekig lesz még mit nézni és remélhetőleg az eddigi szereplőgárda nem akar változni. Az írónő alaposan megkavarta, ki kivel mit akar, ki kinek a kije, de jó gondolatszálakat ültet az ember fejébe, úgyhogy meg vagyok elégedve a sztorival, a látvánnyal és a filmmel összességében.
Szombaton megfürdettük Kodamát, amit egészen jól viselt, nem volt különösebb hiszti, nem kellett vele együtt megfürdenünk, azóta meg igazi illatos plüskutya. Nagyon édes. Bene dolgozott szombaton, én ugye a hétvége nagy részét írással töltöttem, keveset is aludtam, ma volt egy nagy kiborulásom, mert rettenetesen stresszes vagyok és sehogyan sem tudom levezetni, de nap végére egyensúlyba kerültem, csináltam is Benének egy nagy adag tejbegrízt, amiből már egy falat sincs, mind megettük.
- Téli vendég original sztorim 11-24 között nem is folyamatos írással 31.000 szó
- MD-s HP sztorim másfél-két hónap készülési idővel, nagy kihagyással, időre befejezve 4.400 szó
- HP-s sztorim, aminek a gondolatmagja nagyjából egy-másfél éves és most összeállt, három nap alatt megírva, nagyjából hat-hét óra információgyűjtéssel 13.500 szó
Elégedett vagyok az eredménnyel.
Nem vagyok fanfiction író, jobban szeretem az original/saját sztorikat, de gondolkodom egy Jégvarázs-Öt legenda ficun is, az Elza-Dér Jankó képek nagyon megihlető hatással voltak rám, de még nem tudom, lesz-e belőle valami.
Filmek, amikről még nem írtam egy szót sem, pedig láttam:
Megnéztük a Byzantium című darabot Benével. Egészen jó, egy olyan vámpíros film, ami elé nem úgy ül le az ember, hogy na most mit mutatnak meg újra, hanem meglepve tapasztalja, a Burokból ismert Saoirse Ronan újabb arcát képes megmutatni és bár nem egy túlvámpíros történet, mégis jó nézni. A címhez nem sok köze van a filmnek, de mindegy, nagyon jó alapötletekkel dolgozik, szépen egyesíti a korokat, a vámpírlegendákat és a nehéz sorsokat. Gemma Arterton nekem nagyon tetszett, imádtam, dögös volt, szenvedélyes, laza és vérbeli anyatigris.
Láttam a legújabb Riddick filmet is, Bene alig várta már, hogy megnézhesse, s mivel a korábbi részeket is együtt fogyasztottuk el, meg érdekelt is, hát ezzel sem lehetett másképp. Van, aki szereti Vin Dieselt, van, aki nem. Én az előbbi kategóriába tartozom, a karakterhez kifejezetten jól megy a kifejezéstelensége és a néha betolt grimaszai, Riddick észjárását és cinizmusát, keserű humorát is szeretem. A jelenetek szépek, a történetben nem találtam hibát, jól van vezetve, a kutya kifejezetten szívemhez nőtt a sztoriban, a lények átgondoltak, úgyhogy érdemes volt leülni elé és várom a folytatást is.
A Csontvárost nem voltam hajlandó feliratosan nézni, ezért inkább megvártuk, míg elkészül hozzá a szinkron. Nem tudtam, hogy lesz, de nagyon reménykedtem benne. Kellemesen csalódtam, de komolyan. Azt hittem, valami nyál lesz gyenge misztikummal, ám baromira tetszett. Lena Headeyt jó volt viszont látni, jól áll neki a vörös, tetszettek a karakteréhez fűződő képességek, a leányát játszó Lily Collins is üde jelenség, nekem kellemes arányban volt hősnő és liba, a fiúk... A három főhős fiút, akiket névileg totál kevertem végig, egyszerűen remek érzés volt nézni. Jamie Campbell Bower számomra nem az a kifejezett helyes srác, a karakterében sok minden ellenérzést keltett bennem, mégis örültem, ha képernyőre került, az érte sóvárgó Kevin Zegers cuki volt, de igazán az a boszorkány vívta ki az imádatomat, aki őérte rajongott. Na mikor az a pasi került képernyőre, nem bírtam fangörcsölés nélkül. XD Robert Sheehant a port.hu valamiért lefelejtette, pedig nagyon édes srác, szerintem jóképű és ő a romantikus, hős szerelmes. A vérfarkas és a főgonosz is tetszett, jó színészeket választottak hozzájuk, ki voltak karakterileg dolgozva. Hátránya a filmnek, hogy nagyon sokszor utalnak egymásra a szereplők, nem jól vannak exponálva, ezáltal nem mindig tudja a néző, kiről van szó - legalábbis én csak kapkodtam a fejem időnként, hogy 'az ki?', 'mi van?' -, pörgős, eseménydús, nagyon sokat kellett a műsoridőbe beletenni, de összességében tetszett, szép munka. Most, hogy letisztult, megnézném még egyszer és a folytatás is nagyon érdekel, ahogy láttam, sokrészes a könyv, úgyhogy ha mind leforgatják, évekig lesz még mit nézni és remélhetőleg az eddigi szereplőgárda nem akar változni. Az írónő alaposan megkavarta, ki kivel mit akar, ki kinek a kije, de jó gondolatszálakat ültet az ember fejébe, úgyhogy meg vagyok elégedve a sztorival, a látvánnyal és a filmmel összességében.
Szombaton megfürdettük Kodamát, amit egészen jól viselt, nem volt különösebb hiszti, nem kellett vele együtt megfürdenünk, azóta meg igazi illatos plüskutya. Nagyon édes. Bene dolgozott szombaton, én ugye a hétvége nagy részét írással töltöttem, keveset is aludtam, ma volt egy nagy kiborulásom, mert rettenetesen stresszes vagyok és sehogyan sem tudom levezetni, de nap végére egyensúlyba kerültem, csináltam is Benének egy nagy adag tejbegrízt, amiből már egy falat sincs, mind megettük.
Az első testékszer története
Sikerült rendbe tenni az utazás három napjának eseményét, amit a szerepjátékban átugrottunk. Első este Hariana hazament, mert nem hagyta nyugodni a lelkét, hogy bajba sodorhatja a szeretteit, leleplezhetik a csalásait, megtudhatják a titkait. Beszélt Nizzel, aki szerint a vajákos és Thalis nem igényel különösebb védelmet, a boszorkányom ezért Blegronttal kapcsolatban kezdte el törni a fejét. Következő éjjel meg is jelent nála, hogy egyeztessen vele, amit úgy döntött, kicsit másnak állít be, nem mondja el a férfinek az igazi okot. Ákossal leleveztük, hogyan is zajlott a beszélgetés.
Hariana háttal nekidőlt és felszegve játékosan a fejét nekiszegte a kérdést:
- Gondoltál már arra, mennyire vonzó lenne egy olyan ékszert viselni, amit a bőrbe szúrnak?
- Néhány rablón láttam olyat. Mélyen beléjük volt szúrva, és pont úgy nézett ki, mint a kardom markolata.
- Ezek szerint rossz jelentést kapcsolsz hozzá?
- Dehogy, a rablók kapcsolnak hozzá rossz jelentést. *röhög* Amíg jól néz ki, addig bármit viselek, akár Adarimot is a nyakamba veszem.
- Megnézném azt a mutatványt és szegény farkas fancsali képét. *nevet* Milyen ékszert választanál?
- Olyat, ami látszik, élvezze a város, hogy milyen jól nézek ki. Nézzen ki dögösen a lányoknak, és megbotránkoztatóan mindenki másnak!
- Fülbevaló? Nyelvékszer?
*nyelvékszerre felkapja a fejét* Nyelvbe? Remekül hangzik. Piacon végignyalni valaki fülcimpáját, miközben megcsillan rajta a nap fénye... Valerius lehet, el is ájulna!
Hariana háttal nekidőlt és felszegve játékosan a fejét nekiszegte a kérdést:
- Gondoltál már arra, mennyire vonzó lenne egy olyan ékszert viselni, amit a bőrbe szúrnak?
- Néhány rablón láttam olyat. Mélyen beléjük volt szúrva, és pont úgy nézett ki, mint a kardom markolata.
- Ezek szerint rossz jelentést kapcsolsz hozzá?
- Dehogy, a rablók kapcsolnak hozzá rossz jelentést. *röhög* Amíg jól néz ki, addig bármit viselek, akár Adarimot is a nyakamba veszem.
- Megnézném azt a mutatványt és szegény farkas fancsali képét. *nevet* Milyen ékszert választanál?
- Olyat, ami látszik, élvezze a város, hogy milyen jól nézek ki. Nézzen ki dögösen a lányoknak, és megbotránkoztatóan mindenki másnak!
- Fülbevaló? Nyelvékszer?
*nyelvékszerre felkapja a fejét* Nyelvbe? Remekül hangzik. Piacon végignyalni valaki fülcimpáját, miközben megcsillan rajta a nap fénye... Valerius lehet, el is ájulna!
- Akkor olívazöld követ teszek a felső részébe, a vörösest az aljába. És ha valaha kiveszed, miután beszúrtam, sose kapsz tőlem semmit. *hátrapillant rá a válla felett és bár mosolyog, Blegront tudja, hogy komolyan beszélt*
- Gond van? Esetleg ennek segítségével mindig tudni fogod, hogy hol vagyok?
- Azt anélkül is tudom, a női megérzésem veled kapcsolatban egészen jól működik. *kuncog*
- Rendben, nem veszem ki. Épp elég kellemetlen a berakása ahhoz, hogy ki-be szedegessem. *mosolyog, és tudod, hogy még ha meg is próbálják kivágni a nyelvét, ő meg fogja próbálni elharapni a kést, csakhogy a köveket védje*
- Bíztam benned. *jutalompuszit ad az arcára* Neki is állok. *menni készül*
- Mi az, ennyire sürgős? Gondoltam, az öreg Bemo malacát becsempészhetnénk Valerius szobájába.
- Ihletem van az alkotáshoz, máskülönben aludnom kéne.
- Ez nem alkotás? Ha gondolod, akkor kifestheted a röfit. *Vigyorog, mint egy ötéves*
*jót nevet* Tudod, hogy imádlak? *persze, hogy tudja, Hariana nem titkolja* Mindenképp megejtjük és ki lesz festve a röfi. *ígéri meg*
- Rendben, számítok rád. *kacag, majd felkap, és megölel* Na, utadra engedlek, látom, hogy fontos dolgod van. *nem tett le*
- Néhány óra múlva újra találkozunk, addig búcsúzz el attól az érzéstől, hogy nincs a nyelvedben semmi. *felcsillan a szeme*
*letesz, és kihúzza magát, mint akinek eddig is át volt már szúrva a nyelve, csak valami nagyobbal*
*megsimogatja a mellkasát, aztán otthagyja*
Harianára jellemző, hogy csak úgy befut, aztán elmegy, és amint kész van az ékszerrel, meg is keresi Blegrontot, hogy betegye a nyelvébe azt. Minden simán megy, aztán a boszorkám magának akarja az első csókot és a hév is elkapja, úgyhogy leteríti Blegrontot. A férfi alaposan meglepődik, hiszen nagyjából két éve báty-húg kapcsolat van köztük szigorúan, úgyhogy el is utasítja Harianat, aki tulajdonképpen örül ennek a fordulatnak, jól megölelgeti Blegrontot, aztán otthagyja és elkapja Ahmertint, hogy vissza tudjanak menni oda, ahol lenniük kéne. Később lesz böjtje annak, amit a bátyusával tett Hariana, mivel a következő éjszaka nem megy vissza Újpyarrszentesre, hogy ki tudja magát pihenni, ám az úton végig a lelkiismeretével beszélget, ugyanis azért ő is rájön, hogy ez hülyeség volt és összezavarhatta akár Blegrontot, ami megronthatja a kapcsolatukat. Ettől nagyon fél, úgyhogy szembe néz azokkal a dolgokkal, amiket nem ismerne el, hiszen megmaradt benne az, mikor Niz először mutatkozott előtte a saját alakjában, amiből megtanulta, hogy ha nem néz tükörbe, elfelejtheti, ő kicsoda. Arra készült, hogy negyedik éjszaka hazamegy beszélni Blegronttal, ám ugye beértek Tarinba és egy olyan szobája van, amiben nem lehet árnyajtót nyitni. =)
Továbbra is Noir kegyét keresve
No, kezdésnek annyi kiegészítést tennék az előző részhez, hogy a gorviki sötét bárd nem rabszolgának, hanem kémnek akarta kiképezni a gyerekeket, mivel ezt rosszul írtam. Sajnos nem derült ki számomra, hogy mi történt, míg én nem voltam ott, az, hogy Adaris mit tévelygett, rejtély és Meridus is csak gyűjtötte a titkait, ami kezdi bosszantani Harianát, de majd úgyis csattan ez a fiúkon, ha egyszer elszakad a húr a boszorkámnál.
Az úton Pusztakagylós felé Sidorral beszélgetett Hariana. Így hívják a falut, ahol megszálltunk, a fiú pedig az, akit Meridus keresett, az ő dédapjával van kapcsolatban a varázsló és a srácnak is 10 éves létére olyan kisugárzása van, hogy a legtöbben elé térdelnek, hogy tiszteletüket fejezzék ki számára. Értelmes, olvasott kölyök, aki nagyon kíváncsi is, de Hariana előszedte a mesélői tudását és például a Vérebekről azt mesélte, hogy farkassá tudnak változni, ezért értenek a kutyák nyelvén is. Megérkezés után Harianát jó fél óráig a faluk népe örömében dobálta, mivel ő nem állt ellen, míg Ahmertin ügyesen szlalomozott az emberek között, mivel ő nem szerette volna, ha emelgetik, feldobálják az égbe, ölelgetik. Néhány fiatal nő most is akadt, aki csorogva, csillogó szemekkel bámult rá, Hariana meg ennyit volt képes magában nagy boldogan hozzáfűzni: "Úgy imádom ezt...". Mikor végre túljutottak ezen, könnyű vacsorát kértek fel a szobába, amit Ahmertin hozott, míg a boszorkányom a három Noir szoborral társalgott. Harianát érdekelte a Fekete bagoly, akiről megtudta, hogy a világon az egyik legerősebb bárd, aki az alvilággal üzletel, valamilyen hosszú életű, önmagát jelenleg férfinek tartó lény, aki a kilétét sosem fedi fel, s nem vándorolnak a városai, hanem míg nem ott él, láthatatlanná, észrevehetetlenné, megtalálhatatlanná válnak. A hatalma biztosítása tulajdonképpen a többi bárd, akikkel egy hajóban evez és nincs semmiféle örökös, mint aminek Meridust kinevezték, csupán kellenek megbízható támogatók, védelmezők a városai részére.
Nem sokkal a beszélgetés után megjelent Meridus. Valahogy le volt sújtva, Hariana még nem láthatta ilyennek. Le sem akart ülni, olyan megrendültnek tűnt, hogy a boszorkám komolyan aggódni kezdett miatta, aztán előállt azzal a varázsló, hogy a Fekete bagoly megbízta, hogy törölje ki az emlékeiből a Vándorló falut és mindent, amit ott tapasztalt, vagy különben ő lesz kénytelen eljönni. Meridus nagyon meggyőző próbált lenni, de Hariana makacs és azt mondta, ő szeretne találkozni a Fekete bagollyal és nincs mitől félnie, hiszen ő semmiben nem fenyegeti őt, nem veszélyforrás a számára. A nőm ellenállása totál kibuktatta Meridust, amit noha Hariana nem látott, Dani azért elmondta, hogy a szobájába visszafelé menet azért elgondolkodott rajta, hogy visszavesz az agyak megrépázásából, kicsit lelkiismeretesebb lesz, több szánalmat tanúsít majd, mivel ez az eset alaposan megkínozza őt.
Alighogy kilépett, meghallotta Hariana azt a fület borzolóan kellemes férfihangot. Ahmertin a jelek szerint nem hallotta, nem látta, nem érzékelt veszélyt, ezért Hariana megkérdezte, hogy a hanghoz arc is tartozik-e. Hülye bagoly... megjelent szinte a boszorkányom szakasztott másának, csak némileg fáradtabb volt az arca, amivel alvás közben másolta le a külsejét. XD Hariana kicsit kiakadt ezen és eldiskurált a bagollyal, mivel az ő számára ez egy nagyon bosszantó tényező, hogy megleste álmában, hiszen reménybeli Noir papnőként az alvás-álmodás szent dolog, de a Fekete bagoly valami olyasmivel válaszolt, hogy nem nyúlt hozzá, akkor már nem ugyanakként az emberként ébredt volna Hariana, szóval semmi para. XD Hát... Na mindegy. =D Valahogy túllendült a boszim, a bagoly előadta neki magát, de Hariana néha eléggé nehéz természetű női egyed, úgyhogy mikor megkapta a két felkínált lehetőséget, miszerint önként hagyja, hogy a bagoly megváltoztassa az emlékeiben a pontos helyszíneket, vagy kitöröljön mindent, amit az elmúlt napokban megtudott és úgy emlékezzen rá, mint valamiféle álomra, Hariana még húzta az időt. Na erre bedurrant kicsit a bagoly és megjelenítette a boszorkányom szeretteit, majd mindenkinek levált a feje a nyakáról és a földre hullott. Nos... nem mondanám, hogy könnyű volt tartania magát, de azon túl, hogy kissé összeszorult mindene, nem nagyon mutatott semmit, s közölte a bagollyal, hogy a döntést rég meghozta és természetesen nem áldozat keverni, elfelejteni, melyik város hol fekszik pontosan, ő csupán még egy kis időt szeretett volna nyerni, mert bár nem a legjobb abban, hogy kifejezze az elismerését, az érdeklődésével erre próbált utalni. Hariana ebben az incidensben eldöntötte, hogy a bagoly egy seggfej és van olyan információ, amire nem kíváncsi, mert bár érdekes lenne egy kellemesebb találkozás a Fekete bagollyal, azonban ha az nem változtat a viselkedésén, inkább nem tiszteli meg a társaságával. XD Mindenesetre azért kapott ő is némi meleget a bagolytól és azért cserébe, hogy emlékezhet információkra, tartozik valamivel a bagolynak, aminek teljesítésére idővel sor is kerül, ebben Hariana biztos. Ami még érdekelte, hogy a bagoly hogyhogy ennyire jól és frissen informált, mire kiderült, hogy az elméjüket kevesen tudják jól védeni, úgyhogy Hariana azon kezdett el gondolkodni, hogy ki kell találnia valamiféle védelmet azoknak, akik fontosak a számára, hiszen őket is meg akarja védeni, meg a saját titkait is. Semelyik csaló nem szereti, ha leleplezik a trükkjeit, na. =)
Másnap Meridus az ágyban egy vörös-szőke hajzuhatagot, egy meztelen karral ölelt Ahmertint és egy nagy kupac takarót talált. Szerencsétlen varázsló annyira be volt rezelve, hogy mi történt Harianával, mivel hallotta az emlékmásító dallamokat, hogy az elmondhatatlan, a nő meg tök lazán megigazgatta magán a ruháit, s elvonult paraván mögé felöltözni. Nagy kő eshetett le a férfi szívéről, hogy nem mosta nyáladzó zombi szintűvé Hariana agyát a bagoly, s tudta azt is, hogy a tudásnak ára van és a boszorkám helyett is fél, azonban az a helyzet, hogy a nőm olyan mélyen és szentül és rendíthetetlenül hisz abban, hogy Noir a kezébe vette, a szerencse az ő oldalára kattant, ha erre van szüksége, hogy attól már esztelenül vakmerőnek tűnik. Hariana hisz, kész és ha nem jön be neki, akkor Noir úgy akarta, hogy most a balszerencse legyen az ő osztályrésze, ennyi. =D Mire Adaris megérkezett, Hariana már felöltözött, Ahmertin meg akkor kászálódott ki az ágyból. XD Szegény Adaris azt hiszi, hogy álmában bolyongott valami bárdokkal teli faluban, Hariana és Meridus meg teljes meggyőződéssel: "... Igen! " és mi Danival fetrengtünk a röhögéstől. XD
Nagy ünneplés kerekedett Pusztakagylóson, töménytelen mennyiségű kaja, pia, zenebona, ami kell, s mivel Sidor is tiszteletét tette reggel Harianánál, hogy mit javasolnak neki, előbb dédapját látogassa-e meg, vagy menjen előbb Újpyarrszentesre, a fiú ment velük. Asszem, Adaris gondoskodott az útról a buli után, s a boszorkám hazaérve örömvonítással jelezte érkeztét, erre elég gyorsan előkerült Blegront a hatalmas farkasa hátán és Hastin, no meg még néhány falkatag. Sidor mindenkiből kiváltotta a tiszteletet, az egész partiban egyedül Fischu dobta meg a próbát, szóval Hastin tisztelettel meghajtotta a fejét, Blegront meg féltérdre akart ereszkedni, csak a farkasán ült, úgyhogy lezúgott róla. Hariana jól kinevette, de aztán megszeretgette a bolondos bátyusát, s persze a hatalmas farkasnak is kijárt némi jutalom. Elújságolta, hogy remek kis kalandban volt része, hozott is ajándékot a városnak, azonban először egy bizonyos személynek szeretné megmutatni, mert tudja, hogy sokat fog jelenteni számára és látni akarja az arcán, hogy sikerült kibillenteni a lelki nyugalmából. Az egész nagyon viccesen sikerült, az én fejemben már keveredik, mi mit követett, azt hiszem, Hariana elmesélte a kalandját és kerekedett egy kisebb ivászat is, mivel egy félrészeg Blegronttól kapott egy csomagot, amire azt mondta, hogy ha megtalálja a dinka Noir papot, adja neki oda, ajándék, aztán rávetette magát egy fickóra, aki amúgy Thalis mester. X"D (Közben Ákos rendbe rakta kicsit ezt a szitut a fejemben, mely szerint volt pia Blegrontban valóban, de az unokatestvérének, a lovászfiúnak, Nilennek - aki ugyancsak Niz - küldte a fél csirkét. XD) Na itt volt az a pont, ahol arra hivatkozott, hogy lepakolna, úgyhogy hazament. Nizen már az ajtója mellett a házfalnak dőlve várta, Hariana meg vigyorgott, mint aki begombázott. Lepakolt, hiszen hurcolja magával az alkimista kislabort, gyertyakészítő szettet, tarisznyát, növényes táskát, meg hát odaadta Nizennek Blegront ajándékát, ami egy félig elfogyasztott sült csirke volt. XD Ahmertin örülhetett neki Niz két farkasával, miután lepakolta a három szobrocskát, méghozzá úgy, hogy a férfinek hátat kellett fordítania, be kellett csuknia a szemét és Hariana rászólt, hogy ne csaljon, Nizen meg azt válaszolta, hogy már túl jól ismeri. XD
Szegény Nizen annyira kibillent, hogy lehullott róla az álcája és Nizként, döbbenten, meglepetten, örömködve állt Szerencse, Álom és Csalás előtt, akik természetesen be is mutatkoztak neki a már Hariana számára szokott módon, kivonták őket a pillanatból. Úgy tűnt, Niz vagy sokkal jobban képes értékelni azt a kegyet, hogy Noir három ősi ereklyéjével beszélhet, vagy kevés ekkora megtiszteltetés érte, mindenesetre nagyon cuki volt, hogy mennyire zavarba jött. Persze Harianát a karjaiba kapta, de a beszélgetés alatt Szerencse intézett nekik egy kis balszerencsét, úgyhogy Niz leejtette Harianat, aki erre csak röhögött. Mivel Noir úgy érzi, a boszorkányom még a balszerencsét, mint a szerencse másik felét nem fogadta el, még nem érdemelte ki a kegyét, azonban biztosítja számára a lehetőséget a következő, a mostaninál veszélyesebb küldetés során, ami Sidor kísérése lesz a dédapjához.
A három ereklye úgy döntött, kényelmes számukra Hariana kis otthoni szentélye, ott kívánnak lakni, ami eléggé megijesztette a boszorkányomat, mivel ő ugye a városnak hozta a szobrokat, nem szeretné, ha emberek járkálnának az Ahmertinnel közös otthonában, a pláne meg az a sztoriban, hogy a szobroknak tökéletes rálátásuk van Hariana ágyára. XD Megjegyzést is kapott, hogy ugyan már, ez nem nagy dolog, mások is látják őket, ha két hegy között elterülve szeretkeznek... X"D Na ebbe még Niz is belepirult, Hariana meg belebokszolt a vállába, hiszen ez az ő perverziója volt és az ő hibája. XD Ahmertin a háttérben a csirkét falva nem vette a lapot, úgyhogy Hariana nem éppen csupán célzatosan megkérte, hogy tegye ki magát és barátait a házból egy kis időre, majd előkereste azt a ruhát, amiben először járult Nizhez nászolni, s ráterítette a szobrokra, hogy ne leskelődjenek. XD Nem mintha így nem láthatnának akármit és mindent, meg úgy alapból nem Noirnak lenne ajánlva az együttlétük, de legalább ennyit meg akart tenni a lelkibékéjük érdekében. XD
Másnap Ahmertin hazajött reggelit készíteni a bolond boszorkányának, Hariana meg előkészült a következő kalandra, levelet írt Pietrának, amiben elmesélte a kalandját, a három szobor megtalálását, megkérte Nizt, hogy sajnos nélküle a kötelességei miatt, de adja át a városnak Noir elveszettnek hitt ereklyéit, melyek természetesen maradnak az otthonában és ha visszatér, kidolgoz egy rendszert, ami alkalmat nyit a városiaknak is, hogy bizonyos időközönként látogathassák a szobrokat, méghozzá a Noir szobornál, nem az otthonában. =) Sidort is kicsit körbevezette a városon, bemutatott neki néhány vérebet, elvitte a vajákos asszonyhoz, aki hozta a formáját, Hariana pedig kért tőle néhány füvet még az útra, végül a két varázslóval együtt felkerekedtek négyen és elmentek Tarinba.
Bevallom, engem az foglalt le, hogy megértsem újra a drágakőmágia részt a könyvben és kiötöljek valami védelmet Hariana szeretteinek, mivel az utazás három napján minden este visszament az otthonába néhány órára drágaköveket csiszolni, ékszereket készíteni, amik megvédik az elmét, úgyhogy nem igazán tudom, hogyan jutottunk el Sidor dédapjának rejtekhelyére, azt tudom csak, hogy út közben találkoztunk valami idegesítő földmanókkal, akik egy szeles hegyről akarnak egy nagyobbacska drágakövet. Hariana ilyeneken gondolkodott, hogy Blegront nem igazán hord ékszert, gyakran vetkőzik, mivel szeret a női szépség és az örömök oltárán adózni, tehát neki mindenképpen valami olyasmi kell, ami vagy férfias, vagy vagány, de semmiképpen sem szabadulna meg tőle még szeretkezésnél sem. Na mi ilyen? Hát a bőrbe szúrt ékszer, úgyhogy Hariana az orvoslás 3-mal neki fog állni pirszingelni. =D Ha kidolgozom, milyen védelemre lesz szüksége Blegrontnak, szerintem kap egy vagy két fülbevalót, annyi választási joga lesz, hogy hányat és hova kéri. Nizzel még tárgyal erről, bár a boszim úgy gondolja, a hit pajzsot képez számára, őmiatta nem kell aggódnia, inkább azt vitatná meg vele, hogy Thalis és a vajákos mennyire szorul bevédésre ilyen szempontból, Pietrának is gondolkodik valami szépen, s neki is fülbevalót szán, de vele majd egyeztet, ha Niz úgy véli, veszélyforrás lehet, s végül Ahmertinnek is töri a fejét valami szépen. ^^ Menő lenne egy hatalmas fehér farkas lila szemekkel és karikával a fülében, nem? XD
Mindenesetre Hariana rájött, hogy érdekli őt az a kő, amit a földből előbújó manók említettek, neki jól jönne, meg ha már itt van és a kutya nem kíváncsi rá, az úton sok haszna nem volt senkinek belőle, hogy ők is mentek Ahmertinnel, kitalál magának valami érdekeset. Egyetlen baja, hogy a szobában sehova se tud árnyékajtót nyitni, mivel a fal felülete nem sima, az ajtó faragványos, szóval innen közvetlenül nem jut haza és ez frusztrálja.
Ha lesz TP osztás, fejleszteni akarom a pszijét és a héten ki kell találnom az ékszereket is, mi hogy legyen, szóval lesz dolgom kaland előtt. =) Kíváncsi vagyok, mi vár ránk Tarinban, a törpök városában... =)
Az úton Pusztakagylós felé Sidorral beszélgetett Hariana. Így hívják a falut, ahol megszálltunk, a fiú pedig az, akit Meridus keresett, az ő dédapjával van kapcsolatban a varázsló és a srácnak is 10 éves létére olyan kisugárzása van, hogy a legtöbben elé térdelnek, hogy tiszteletüket fejezzék ki számára. Értelmes, olvasott kölyök, aki nagyon kíváncsi is, de Hariana előszedte a mesélői tudását és például a Vérebekről azt mesélte, hogy farkassá tudnak változni, ezért értenek a kutyák nyelvén is. Megérkezés után Harianát jó fél óráig a faluk népe örömében dobálta, mivel ő nem állt ellen, míg Ahmertin ügyesen szlalomozott az emberek között, mivel ő nem szerette volna, ha emelgetik, feldobálják az égbe, ölelgetik. Néhány fiatal nő most is akadt, aki csorogva, csillogó szemekkel bámult rá, Hariana meg ennyit volt képes magában nagy boldogan hozzáfűzni: "Úgy imádom ezt...". Mikor végre túljutottak ezen, könnyű vacsorát kértek fel a szobába, amit Ahmertin hozott, míg a boszorkányom a három Noir szoborral társalgott. Harianát érdekelte a Fekete bagoly, akiről megtudta, hogy a világon az egyik legerősebb bárd, aki az alvilággal üzletel, valamilyen hosszú életű, önmagát jelenleg férfinek tartó lény, aki a kilétét sosem fedi fel, s nem vándorolnak a városai, hanem míg nem ott él, láthatatlanná, észrevehetetlenné, megtalálhatatlanná válnak. A hatalma biztosítása tulajdonképpen a többi bárd, akikkel egy hajóban evez és nincs semmiféle örökös, mint aminek Meridust kinevezték, csupán kellenek megbízható támogatók, védelmezők a városai részére.
Nem sokkal a beszélgetés után megjelent Meridus. Valahogy le volt sújtva, Hariana még nem láthatta ilyennek. Le sem akart ülni, olyan megrendültnek tűnt, hogy a boszorkám komolyan aggódni kezdett miatta, aztán előállt azzal a varázsló, hogy a Fekete bagoly megbízta, hogy törölje ki az emlékeiből a Vándorló falut és mindent, amit ott tapasztalt, vagy különben ő lesz kénytelen eljönni. Meridus nagyon meggyőző próbált lenni, de Hariana makacs és azt mondta, ő szeretne találkozni a Fekete bagollyal és nincs mitől félnie, hiszen ő semmiben nem fenyegeti őt, nem veszélyforrás a számára. A nőm ellenállása totál kibuktatta Meridust, amit noha Hariana nem látott, Dani azért elmondta, hogy a szobájába visszafelé menet azért elgondolkodott rajta, hogy visszavesz az agyak megrépázásából, kicsit lelkiismeretesebb lesz, több szánalmat tanúsít majd, mivel ez az eset alaposan megkínozza őt.
Alighogy kilépett, meghallotta Hariana azt a fület borzolóan kellemes férfihangot. Ahmertin a jelek szerint nem hallotta, nem látta, nem érzékelt veszélyt, ezért Hariana megkérdezte, hogy a hanghoz arc is tartozik-e. Hülye bagoly... megjelent szinte a boszorkányom szakasztott másának, csak némileg fáradtabb volt az arca, amivel alvás közben másolta le a külsejét. XD Hariana kicsit kiakadt ezen és eldiskurált a bagollyal, mivel az ő számára ez egy nagyon bosszantó tényező, hogy megleste álmában, hiszen reménybeli Noir papnőként az alvás-álmodás szent dolog, de a Fekete bagoly valami olyasmivel válaszolt, hogy nem nyúlt hozzá, akkor már nem ugyanakként az emberként ébredt volna Hariana, szóval semmi para. XD Hát... Na mindegy. =D Valahogy túllendült a boszim, a bagoly előadta neki magát, de Hariana néha eléggé nehéz természetű női egyed, úgyhogy mikor megkapta a két felkínált lehetőséget, miszerint önként hagyja, hogy a bagoly megváltoztassa az emlékeiben a pontos helyszíneket, vagy kitöröljön mindent, amit az elmúlt napokban megtudott és úgy emlékezzen rá, mint valamiféle álomra, Hariana még húzta az időt. Na erre bedurrant kicsit a bagoly és megjelenítette a boszorkányom szeretteit, majd mindenkinek levált a feje a nyakáról és a földre hullott. Nos... nem mondanám, hogy könnyű volt tartania magát, de azon túl, hogy kissé összeszorult mindene, nem nagyon mutatott semmit, s közölte a bagollyal, hogy a döntést rég meghozta és természetesen nem áldozat keverni, elfelejteni, melyik város hol fekszik pontosan, ő csupán még egy kis időt szeretett volna nyerni, mert bár nem a legjobb abban, hogy kifejezze az elismerését, az érdeklődésével erre próbált utalni. Hariana ebben az incidensben eldöntötte, hogy a bagoly egy seggfej és van olyan információ, amire nem kíváncsi, mert bár érdekes lenne egy kellemesebb találkozás a Fekete bagollyal, azonban ha az nem változtat a viselkedésén, inkább nem tiszteli meg a társaságával. XD Mindenesetre azért kapott ő is némi meleget a bagolytól és azért cserébe, hogy emlékezhet információkra, tartozik valamivel a bagolynak, aminek teljesítésére idővel sor is kerül, ebben Hariana biztos. Ami még érdekelte, hogy a bagoly hogyhogy ennyire jól és frissen informált, mire kiderült, hogy az elméjüket kevesen tudják jól védeni, úgyhogy Hariana azon kezdett el gondolkodni, hogy ki kell találnia valamiféle védelmet azoknak, akik fontosak a számára, hiszen őket is meg akarja védeni, meg a saját titkait is. Semelyik csaló nem szereti, ha leleplezik a trükkjeit, na. =)
Másnap Meridus az ágyban egy vörös-szőke hajzuhatagot, egy meztelen karral ölelt Ahmertint és egy nagy kupac takarót talált. Szerencsétlen varázsló annyira be volt rezelve, hogy mi történt Harianával, mivel hallotta az emlékmásító dallamokat, hogy az elmondhatatlan, a nő meg tök lazán megigazgatta magán a ruháit, s elvonult paraván mögé felöltözni. Nagy kő eshetett le a férfi szívéről, hogy nem mosta nyáladzó zombi szintűvé Hariana agyát a bagoly, s tudta azt is, hogy a tudásnak ára van és a boszorkám helyett is fél, azonban az a helyzet, hogy a nőm olyan mélyen és szentül és rendíthetetlenül hisz abban, hogy Noir a kezébe vette, a szerencse az ő oldalára kattant, ha erre van szüksége, hogy attól már esztelenül vakmerőnek tűnik. Hariana hisz, kész és ha nem jön be neki, akkor Noir úgy akarta, hogy most a balszerencse legyen az ő osztályrésze, ennyi. =D Mire Adaris megérkezett, Hariana már felöltözött, Ahmertin meg akkor kászálódott ki az ágyból. XD Szegény Adaris azt hiszi, hogy álmában bolyongott valami bárdokkal teli faluban, Hariana és Meridus meg teljes meggyőződéssel: "... Igen! " és mi Danival fetrengtünk a röhögéstől. XD
Nagy ünneplés kerekedett Pusztakagylóson, töménytelen mennyiségű kaja, pia, zenebona, ami kell, s mivel Sidor is tiszteletét tette reggel Harianánál, hogy mit javasolnak neki, előbb dédapját látogassa-e meg, vagy menjen előbb Újpyarrszentesre, a fiú ment velük. Asszem, Adaris gondoskodott az útról a buli után, s a boszorkám hazaérve örömvonítással jelezte érkeztét, erre elég gyorsan előkerült Blegront a hatalmas farkasa hátán és Hastin, no meg még néhány falkatag. Sidor mindenkiből kiváltotta a tiszteletet, az egész partiban egyedül Fischu dobta meg a próbát, szóval Hastin tisztelettel meghajtotta a fejét, Blegront meg féltérdre akart ereszkedni, csak a farkasán ült, úgyhogy lezúgott róla. Hariana jól kinevette, de aztán megszeretgette a bolondos bátyusát, s persze a hatalmas farkasnak is kijárt némi jutalom. Elújságolta, hogy remek kis kalandban volt része, hozott is ajándékot a városnak, azonban először egy bizonyos személynek szeretné megmutatni, mert tudja, hogy sokat fog jelenteni számára és látni akarja az arcán, hogy sikerült kibillenteni a lelki nyugalmából. Az egész nagyon viccesen sikerült, az én fejemben már keveredik, mi mit követett, azt hiszem, Hariana elmesélte a kalandját és kerekedett egy kisebb ivászat is, mivel egy félrészeg Blegronttól kapott egy csomagot, amire azt mondta, hogy ha megtalálja a dinka Noir papot, adja neki oda, ajándék, aztán rávetette magát egy fickóra, aki amúgy Thalis mester. X"D (Közben Ákos rendbe rakta kicsit ezt a szitut a fejemben, mely szerint volt pia Blegrontban valóban, de az unokatestvérének, a lovászfiúnak, Nilennek - aki ugyancsak Niz - küldte a fél csirkét. XD) Na itt volt az a pont, ahol arra hivatkozott, hogy lepakolna, úgyhogy hazament. Nizen már az ajtója mellett a házfalnak dőlve várta, Hariana meg vigyorgott, mint aki begombázott. Lepakolt, hiszen hurcolja magával az alkimista kislabort, gyertyakészítő szettet, tarisznyát, növényes táskát, meg hát odaadta Nizennek Blegront ajándékát, ami egy félig elfogyasztott sült csirke volt. XD Ahmertin örülhetett neki Niz két farkasával, miután lepakolta a három szobrocskát, méghozzá úgy, hogy a férfinek hátat kellett fordítania, be kellett csuknia a szemét és Hariana rászólt, hogy ne csaljon, Nizen meg azt válaszolta, hogy már túl jól ismeri. XD
Szegény Nizen annyira kibillent, hogy lehullott róla az álcája és Nizként, döbbenten, meglepetten, örömködve állt Szerencse, Álom és Csalás előtt, akik természetesen be is mutatkoztak neki a már Hariana számára szokott módon, kivonták őket a pillanatból. Úgy tűnt, Niz vagy sokkal jobban képes értékelni azt a kegyet, hogy Noir három ősi ereklyéjével beszélhet, vagy kevés ekkora megtiszteltetés érte, mindenesetre nagyon cuki volt, hogy mennyire zavarba jött. Persze Harianát a karjaiba kapta, de a beszélgetés alatt Szerencse intézett nekik egy kis balszerencsét, úgyhogy Niz leejtette Harianat, aki erre csak röhögött. Mivel Noir úgy érzi, a boszorkányom még a balszerencsét, mint a szerencse másik felét nem fogadta el, még nem érdemelte ki a kegyét, azonban biztosítja számára a lehetőséget a következő, a mostaninál veszélyesebb küldetés során, ami Sidor kísérése lesz a dédapjához.
A három ereklye úgy döntött, kényelmes számukra Hariana kis otthoni szentélye, ott kívánnak lakni, ami eléggé megijesztette a boszorkányomat, mivel ő ugye a városnak hozta a szobrokat, nem szeretné, ha emberek járkálnának az Ahmertinnel közös otthonában, a pláne meg az a sztoriban, hogy a szobroknak tökéletes rálátásuk van Hariana ágyára. XD Megjegyzést is kapott, hogy ugyan már, ez nem nagy dolog, mások is látják őket, ha két hegy között elterülve szeretkeznek... X"D Na ebbe még Niz is belepirult, Hariana meg belebokszolt a vállába, hiszen ez az ő perverziója volt és az ő hibája. XD Ahmertin a háttérben a csirkét falva nem vette a lapot, úgyhogy Hariana nem éppen csupán célzatosan megkérte, hogy tegye ki magát és barátait a házból egy kis időre, majd előkereste azt a ruhát, amiben először járult Nizhez nászolni, s ráterítette a szobrokra, hogy ne leskelődjenek. XD Nem mintha így nem láthatnának akármit és mindent, meg úgy alapból nem Noirnak lenne ajánlva az együttlétük, de legalább ennyit meg akart tenni a lelkibékéjük érdekében. XD
Másnap Ahmertin hazajött reggelit készíteni a bolond boszorkányának, Hariana meg előkészült a következő kalandra, levelet írt Pietrának, amiben elmesélte a kalandját, a három szobor megtalálását, megkérte Nizt, hogy sajnos nélküle a kötelességei miatt, de adja át a városnak Noir elveszettnek hitt ereklyéit, melyek természetesen maradnak az otthonában és ha visszatér, kidolgoz egy rendszert, ami alkalmat nyit a városiaknak is, hogy bizonyos időközönként látogathassák a szobrokat, méghozzá a Noir szobornál, nem az otthonában. =) Sidort is kicsit körbevezette a városon, bemutatott neki néhány vérebet, elvitte a vajákos asszonyhoz, aki hozta a formáját, Hariana pedig kért tőle néhány füvet még az útra, végül a két varázslóval együtt felkerekedtek négyen és elmentek Tarinba.
Bevallom, engem az foglalt le, hogy megértsem újra a drágakőmágia részt a könyvben és kiötöljek valami védelmet Hariana szeretteinek, mivel az utazás három napján minden este visszament az otthonába néhány órára drágaköveket csiszolni, ékszereket készíteni, amik megvédik az elmét, úgyhogy nem igazán tudom, hogyan jutottunk el Sidor dédapjának rejtekhelyére, azt tudom csak, hogy út közben találkoztunk valami idegesítő földmanókkal, akik egy szeles hegyről akarnak egy nagyobbacska drágakövet. Hariana ilyeneken gondolkodott, hogy Blegront nem igazán hord ékszert, gyakran vetkőzik, mivel szeret a női szépség és az örömök oltárán adózni, tehát neki mindenképpen valami olyasmi kell, ami vagy férfias, vagy vagány, de semmiképpen sem szabadulna meg tőle még szeretkezésnél sem. Na mi ilyen? Hát a bőrbe szúrt ékszer, úgyhogy Hariana az orvoslás 3-mal neki fog állni pirszingelni. =D Ha kidolgozom, milyen védelemre lesz szüksége Blegrontnak, szerintem kap egy vagy két fülbevalót, annyi választási joga lesz, hogy hányat és hova kéri. Nizzel még tárgyal erről, bár a boszim úgy gondolja, a hit pajzsot képez számára, őmiatta nem kell aggódnia, inkább azt vitatná meg vele, hogy Thalis és a vajákos mennyire szorul bevédésre ilyen szempontból, Pietrának is gondolkodik valami szépen, s neki is fülbevalót szán, de vele majd egyeztet, ha Niz úgy véli, veszélyforrás lehet, s végül Ahmertinnek is töri a fejét valami szépen. ^^ Menő lenne egy hatalmas fehér farkas lila szemekkel és karikával a fülében, nem? XD
Mindenesetre Hariana rájött, hogy érdekli őt az a kő, amit a földből előbújó manók említettek, neki jól jönne, meg ha már itt van és a kutya nem kíváncsi rá, az úton sok haszna nem volt senkinek belőle, hogy ők is mentek Ahmertinnel, kitalál magának valami érdekeset. Egyetlen baja, hogy a szobában sehova se tud árnyékajtót nyitni, mivel a fal felülete nem sima, az ajtó faragványos, szóval innen közvetlenül nem jut haza és ez frusztrálja.
Ha lesz TP osztás, fejleszteni akarom a pszijét és a héten ki kell találnom az ékszereket is, mi hogy legyen, szóval lesz dolgom kaland előtt. =) Kíváncsi vagyok, mi vár ránk Tarinban, a törpök városában... =)
Az eltűnt gyerekek rejtélye
Sikerült beoltani Meridust lefekvés előtt a "felhízlalnak és megesznek" témával, reggel pedig mivel Adarist nem tudta felkelteni, Ahmertinnel hárman eszegettek. Még nem volt rá példa, hogy nyolcfogásos reggelit kapott volna valaki, legalábbis a karakterek életében, hát ennek is eljött az ideje, úgyhogy kezdett helytállónak bizonyulni a boszim feltételezése, de pimasz módon elcsent belőle néhány falatot. Meridusszal tökéletes egyetértésben voltak, úgy gondolták, ha elfogy, kapnak még, az meg aztán csak rá tartozik, mit csinál a reggelijével, akár a falra is kenhette volna. =D Miután belaktak, menetfelszerelésbe bújtak és már indultak is a hegy felé. Egészen gyorsan odaértek, nem volt semmilyen buktató, s sikerült keresztbe húznunk egy picikét Ákos számításait, mivel nem használtuk ki a szétválásra kínálkozó lehetőséget, Meridus hallgatott Hariana megérzésére, s bár a kapcsolati fonál másfelé vezette volna őt, úgy döntött, akár a boszorkám ugyanoda vezetheti őket, csak egy másik útvonalon. Ahmertint farkas alakba változtatta Hariana, így a nyomolvasás és a védelem is megvolt, hamar meg is találtak egy bejáratot. Tök sötét honolt odabent, ám sikerült megtalálni egy viszonylag kicsi kőszobrot, ami a földön hevert.
Hariana szemei előtt életre kelt és egy gyermek alakját öltötte, aki ismerős volt neki az álmaiból. Megkérte őt, hogy állítsa rendes pozíciójába, mert bár nem gémberedhet el a nyaka, attól még jólesne számára, ha nem oldalvást feküdne. Míg Hariana cselekedett, észrevette, hogy Meridus és Ahmertin értetlenül, meredten bámulnak rá, de épp csak rájuk mosolygott, már tért is vissza a gyerekhez. A beszélgetésből kiderült, hogy ő Noir három szobrából az egyik, Szerencse. Egy gorviki tolvajlány markolta fel őt, Álmot és Csalást, mivel tömör aranyból vannak mindhárman, hogy pénzzé tegye őket, csakhogy Szerencsének volt olyan szerencséje, hogy kipottyant a lány zsákjából. Kedélyes beszélgetés kerekedett Hariana és Szerencse között, főleg, mivel Szerencse semmit sem tud, de mindenre helyesen felel, ezáltal a boszim információéhsége feltámadt. ^^ A szobor visszakerült korábbi helyére, megtudta Hariana, hogy míg ő vele beszélget, addig csak másodpercek telnek el, amiben ő dermedt.
Hátrahagyták Szerencsét és elindultak megkeresni a gyerekeket, Álmot és Csalást. Ahogy haladtak felfelé a hegyen, nagyobb vájatokat találtak, melyekből arra gondolkodtak, az egykori orkok lakhelye lehetett, akiket megöltek a Noir hívők abban a hatalmas csatában. Ahmertin farkas alakban, láthatatlanná tévő köpenyben bemerészkedett az egyik helyre, majd visszatért és beleharapott Meridus lábába. Nem nagyon, de aztán emberalakban megjegyezte neki, hogy még mindig nem finom. XD Szereti heccelni a varázslót, a nőm meg imádja a humorát. =3 Ketten mentek előre, odabent rég nem használt kínzóeszközök voltak, cellák, melyek legvégén az egyikben rátaláltak a gyerekekre. Az a fiú, akit Meridus keresett, olyan karizmával bírt, olyan belső ereje és méltóságteljes tartása volt, hogy Hariana kis híján meghajolt előtte. =) Kiszabadították onnan a gyerekeket, a fiúval sokat beszélt a boszim, érdekelte, mivel nagytudású a srác. Az egyik cellában az ágy alatt megtalálták Csalást és Álmot is, végül Szerencsével kiegészítve Hariana és Ahmertin magával vitte őket, mivel Noir szobrai úgy döntöttek, új szentélyre vágynak, hiszen ezt már nincs, aki látogassa, aki ismerné a helyet. És hol lesz az új szentély? Na hol? Igen, Újpyarrszentesen. ^^ Hariana alig várja, hogy hazavigye a zsákmányt és megmutassa Niznek. =D
Persze a kalandnak itt még nincsen vége, az egy dolog, hogy Uwell lovagok kíséretében egy hatalmas kerülővel visszatértek Harianaék a gyerekekkel a faluba, addig Meridus a megtalált gorviki lány által hívott sötét bárdok kivégzését nézte meg a Vándorló faluban, ugyanis a Fekete bagoly elég vérmes típus és nem szereti, ha bárki beleavatkozik az ügyeibe. =) A gorviki lány egy sötét bárd, aki rabszolgákat akart faragni a gyerekekből, de csúnyán nem jött neki össze, Meridus megrépázta az agyát, az utána küldött társait pedig a Vándorló faluban kivégezték elég látványosan. =)
Nos... Még van egy Adarisunk, aki külön úton járt, Hariana információéhsége, Meridus titkai... Lesz itt még kaland. =D
Hariana szemei előtt életre kelt és egy gyermek alakját öltötte, aki ismerős volt neki az álmaiból. Megkérte őt, hogy állítsa rendes pozíciójába, mert bár nem gémberedhet el a nyaka, attól még jólesne számára, ha nem oldalvást feküdne. Míg Hariana cselekedett, észrevette, hogy Meridus és Ahmertin értetlenül, meredten bámulnak rá, de épp csak rájuk mosolygott, már tért is vissza a gyerekhez. A beszélgetésből kiderült, hogy ő Noir három szobrából az egyik, Szerencse. Egy gorviki tolvajlány markolta fel őt, Álmot és Csalást, mivel tömör aranyból vannak mindhárman, hogy pénzzé tegye őket, csakhogy Szerencsének volt olyan szerencséje, hogy kipottyant a lány zsákjából. Kedélyes beszélgetés kerekedett Hariana és Szerencse között, főleg, mivel Szerencse semmit sem tud, de mindenre helyesen felel, ezáltal a boszim információéhsége feltámadt. ^^ A szobor visszakerült korábbi helyére, megtudta Hariana, hogy míg ő vele beszélget, addig csak másodpercek telnek el, amiben ő dermedt.
Hátrahagyták Szerencsét és elindultak megkeresni a gyerekeket, Álmot és Csalást. Ahogy haladtak felfelé a hegyen, nagyobb vájatokat találtak, melyekből arra gondolkodtak, az egykori orkok lakhelye lehetett, akiket megöltek a Noir hívők abban a hatalmas csatában. Ahmertin farkas alakban, láthatatlanná tévő köpenyben bemerészkedett az egyik helyre, majd visszatért és beleharapott Meridus lábába. Nem nagyon, de aztán emberalakban megjegyezte neki, hogy még mindig nem finom. XD Szereti heccelni a varázslót, a nőm meg imádja a humorát. =3 Ketten mentek előre, odabent rég nem használt kínzóeszközök voltak, cellák, melyek legvégén az egyikben rátaláltak a gyerekekre. Az a fiú, akit Meridus keresett, olyan karizmával bírt, olyan belső ereje és méltóságteljes tartása volt, hogy Hariana kis híján meghajolt előtte. =) Kiszabadították onnan a gyerekeket, a fiúval sokat beszélt a boszim, érdekelte, mivel nagytudású a srác. Az egyik cellában az ágy alatt megtalálták Csalást és Álmot is, végül Szerencsével kiegészítve Hariana és Ahmertin magával vitte őket, mivel Noir szobrai úgy döntöttek, új szentélyre vágynak, hiszen ezt már nincs, aki látogassa, aki ismerné a helyet. És hol lesz az új szentély? Na hol? Igen, Újpyarrszentesen. ^^ Hariana alig várja, hogy hazavigye a zsákmányt és megmutassa Niznek. =D
Persze a kalandnak itt még nincsen vége, az egy dolog, hogy Uwell lovagok kíséretében egy hatalmas kerülővel visszatértek Harianaék a gyerekekkel a faluba, addig Meridus a megtalált gorviki lány által hívott sötét bárdok kivégzését nézte meg a Vándorló faluban, ugyanis a Fekete bagoly elég vérmes típus és nem szereti, ha bárki beleavatkozik az ügyeibe. =) A gorviki lány egy sötét bárd, aki rabszolgákat akart faragni a gyerekekből, de csúnyán nem jött neki össze, Meridus megrépázta az agyát, az utána küldött társait pedig a Vándorló faluban kivégezték elég látványosan. =)
Nos... Még van egy Adarisunk, aki külön úton járt, Hariana információéhsége, Meridus titkai... Lesz itt még kaland. =D
Mindennapi forgatag
Mivel a korábbi napokon a Téli vendég kötött le elsősorban, a blogot egy kissé elhanyagoltam, tegnap pedig már szerettem volna megírni, csak muszáj volt az MD-s sztorimmal foglalkozni, mivel ma esélytelen lett volna, hogy leadom éjfélkor máskülönben. Kicsit tovább, mint fél kettőig maradtam fenn, de meglett, kihoztam a történetből, amit akartam, noha így kimaradt belőle tulajdonképpen az, ami miatt megszervezik minden évben a kihívást, de mindegy. Sokat nem árulhatok el róla, majd később esetleg előszedem a témát, ha már nyilvánossá válik, melyik az én alkotásom.
Mostanság sajnos tovább kell bent lennem, nagyon sok az ügyfél, nagyon sűrű a napi program, ami borzasztóan fárasztó, egész nap megy a pörgés, egymást érik a telefonok, mindenki itt tobzódik, a benti feszültség is megvan. Mikor hazamegyek, kezdhetem azzal, hogy a kutya után járhatóvá teszem a konyhát, utána általában csinálok valami ehetőt. Na ez ezen a héten a Smack gombás tészta volt a magam részére, Bene a sárga levest igényelte és ütött bele egy tojást is. Ezt annyira megkívántam, h tegnap már én is azt ettem, kedden viszont palacsintát sütöttem és isteni jó lett, gyorsan eltüntettük. =) Két és fél órát telóztam közben, az jólesett. Sokat fáj a fejem és a hátam, lezsíroztam a szemrendelést, vagyis van minden most az életemben, mint egy jó búcsúban. =)
Mostanság sajnos tovább kell bent lennem, nagyon sok az ügyfél, nagyon sűrű a napi program, ami borzasztóan fárasztó, egész nap megy a pörgés, egymást érik a telefonok, mindenki itt tobzódik, a benti feszültség is megvan. Mikor hazamegyek, kezdhetem azzal, hogy a kutya után járhatóvá teszem a konyhát, utána általában csinálok valami ehetőt. Na ez ezen a héten a Smack gombás tészta volt a magam részére, Bene a sárga levest igényelte és ütött bele egy tojást is. Ezt annyira megkívántam, h tegnap már én is azt ettem, kedden viszont palacsintát sütöttem és isteni jó lett, gyorsan eltüntettük. =) Két és fél órát telóztam közben, az jólesett. Sokat fáj a fejem és a hátam, lezsíroztam a szemrendelést, vagyis van minden most az életemben, mint egy jó búcsúban. =)
Nem bírtam elmenni mellette =)
Bloody Romanticról loptam, de hát pont ezért lett kiposztolva. =) Tetszettek a kérdések.
Bizarr rólam... Felvillanyoz, ha kínzásról, brutális gyilkosságról van szó, főleg Agyart imádom, ahogy előad szerepjátékban. Félelemszerű iszonyt érzek a csigákkal, meztelencsigákkal, kagylókkal szemben. Pókfóbiám van, de ha van még valaki, aki fél a póktól, megbátorodom és agyonütöm a nyolclábút. Ezek jutottak eszembe így első blikkre. =)
1. Melyik táncformát sajátítanád el a legszívesebben?
Nem tudom, csak azt, hogy változatosan, nőiesen és lendületesen szeretnék táncolni. Érdekel a hiphop, hastánc és az akrobatikus elemek, újabban pedig a rúdtánc.
2. Melyik az a festmény, amit szívesen kiraknál a szobád falára?
Nem tudok ilyet mondani.
3. Zombiapokalipszis, nálad egy lángszóró, küszöbödön az élőhalottak. Milyen zene szól a háttérben?
Nálam kalapács lenne és a Freezer - Táncolj! című száma szólna. XD
4. Melyik volt a legfurább film, amit láttál, és miről szólt?
Köpök a sírodra - Széterőszakolják benne a csajt, aztán groteszk bosszút áll. Pocsék film volt és végig azon gondolkodtam, mi járhatott az író(k) fejében.
5. Legjobb színházi emlék?
Mosódik kettő általános iskolás, úgyhogy nem tudok egyértelműen válaszolni. Andersen a mesék meséje, Emil és a detektívek - ezeket tudom, hogy láttam és fantasztikus volt, teljesen le voltam nyűgözve, élveztem az előadást. Az Emil és a detektívek című könyvet osztályfőnökin olvasta nekünk fel az osztályfőnökünk, s mivel nagyon élveztük, elvitt minket színházba, a másik darabot utána láttam és csak az maradt meg, hogy csodás fények voltak, jók voltak a dalok nagyon.
6. Musical/rockopera/opera - igen/nem/mindig/még-még?
Az operát nem bírom, de a musicalt imádom, a rockoperával később találkoztam és egészen jónak tartom. =)
7. Életed végéig csak egy könyvet olvashatsz. Mi a választásod?
Ayase - Védőőrizet
Nem hivatalos könyv, de rongyosra olvastam szó szerint, ami azért ciki, mert nálam Nari példánya van évek óta. XD Szerintem ő már nem is emlékszik rá, hogy kölcsönadta nekem, én viszont rendszeresen visszakeresek belőle részeket. Nem annyira jó, mint amennyire szeretem, a története tulajdonképpen egyszerű, rengeteg jelzőt használ, sok helyen túlzásba is esik, de valahogy mégis...
8. Ha bármilyen hangszeren megtanulhatnál játszani egy nap alatt, mit választanál?
Zongora.
9. Van kedvenc szobrod?
Nem szobor, hanem egy porcelán cica. Iszonyat régi, többször eltört, szürke nyúlszőr pamacs a farka, olyan sötét bordó színe van, hogy az már fekete, fehérrel van megfestve a karma és pirossal a szeme és a szája. Nem szép, de számomra nagyon kedves darab, nagyanyám szomszédságában lakott egy Ilonka néni nevezetű idős asszony, akihez időnként átjártam, s mivel nagyon szeretett, én meg mindig a csodálatos porcelánjait nézegettem, nekem adta ezt a cicát is egy fiú macska és még más darabok társaságában.
10. Mit szeretsz fotózni?
Exhibicionizmus on: magamat. XD Amúgy szinte mindent, ami érdekel vagy érdekesnek tűnik, ami fontos számomra.
Saját tíz kérdésem:
1. Hogyan képzeled el magad hercegnőként?
2. Ha hazaérsz, mi az első öt dolgod?
3. Egy szóban hogyan jellemeznéd az első szerelmed? (Nem a személyt, hanem az érzést/kapcsolatot.)
4. Egy dal, amiről mindig ugyanaz jut eszedbe? Melyik dal és mi ez az emlék?
5. Milyen formába öntenéd most az érzéseidet?
6. Szerinted milyen fegyver illik hozzád?
7. Ha bármit kérdezhetnél a kedvenc hírességedtől, mi volna az?
8. Milyen szuperhős lennél? Mi volna a képességed, hogy néznél ki, esetleg mi volna a szuperhősneved, ilyesmi.
9. A hét főbűn közül melyik passzol hozzád a legjobban?
10. És melyik erény?
Bizarr rólam... Felvillanyoz, ha kínzásról, brutális gyilkosságról van szó, főleg Agyart imádom, ahogy előad szerepjátékban. Félelemszerű iszonyt érzek a csigákkal, meztelencsigákkal, kagylókkal szemben. Pókfóbiám van, de ha van még valaki, aki fél a póktól, megbátorodom és agyonütöm a nyolclábút. Ezek jutottak eszembe így első blikkre. =)
1. Melyik táncformát sajátítanád el a legszívesebben?
Nem tudom, csak azt, hogy változatosan, nőiesen és lendületesen szeretnék táncolni. Érdekel a hiphop, hastánc és az akrobatikus elemek, újabban pedig a rúdtánc.
2. Melyik az a festmény, amit szívesen kiraknál a szobád falára?
Nem tudok ilyet mondani.
3. Zombiapokalipszis, nálad egy lángszóró, küszöbödön az élőhalottak. Milyen zene szól a háttérben?
Nálam kalapács lenne és a Freezer - Táncolj! című száma szólna. XD
4. Melyik volt a legfurább film, amit láttál, és miről szólt?
Köpök a sírodra - Széterőszakolják benne a csajt, aztán groteszk bosszút áll. Pocsék film volt és végig azon gondolkodtam, mi járhatott az író(k) fejében.
5. Legjobb színházi emlék?
Mosódik kettő általános iskolás, úgyhogy nem tudok egyértelműen válaszolni. Andersen a mesék meséje, Emil és a detektívek - ezeket tudom, hogy láttam és fantasztikus volt, teljesen le voltam nyűgözve, élveztem az előadást. Az Emil és a detektívek című könyvet osztályfőnökin olvasta nekünk fel az osztályfőnökünk, s mivel nagyon élveztük, elvitt minket színházba, a másik darabot utána láttam és csak az maradt meg, hogy csodás fények voltak, jók voltak a dalok nagyon.
6. Musical/rockopera/opera - igen/nem/mindig/még-még?
Az operát nem bírom, de a musicalt imádom, a rockoperával később találkoztam és egészen jónak tartom. =)
7. Életed végéig csak egy könyvet olvashatsz. Mi a választásod?
Ayase - Védőőrizet
Nem hivatalos könyv, de rongyosra olvastam szó szerint, ami azért ciki, mert nálam Nari példánya van évek óta. XD Szerintem ő már nem is emlékszik rá, hogy kölcsönadta nekem, én viszont rendszeresen visszakeresek belőle részeket. Nem annyira jó, mint amennyire szeretem, a története tulajdonképpen egyszerű, rengeteg jelzőt használ, sok helyen túlzásba is esik, de valahogy mégis...
8. Ha bármilyen hangszeren megtanulhatnál játszani egy nap alatt, mit választanál?
Zongora.
9. Van kedvenc szobrod?
Nem szobor, hanem egy porcelán cica. Iszonyat régi, többször eltört, szürke nyúlszőr pamacs a farka, olyan sötét bordó színe van, hogy az már fekete, fehérrel van megfestve a karma és pirossal a szeme és a szája. Nem szép, de számomra nagyon kedves darab, nagyanyám szomszédságában lakott egy Ilonka néni nevezetű idős asszony, akihez időnként átjártam, s mivel nagyon szeretett, én meg mindig a csodálatos porcelánjait nézegettem, nekem adta ezt a cicát is egy fiú macska és még más darabok társaságában.
10. Mit szeretsz fotózni?
Exhibicionizmus on: magamat. XD Amúgy szinte mindent, ami érdekel vagy érdekesnek tűnik, ami fontos számomra.
Saját tíz kérdésem:
1. Hogyan képzeled el magad hercegnőként?
2. Ha hazaérsz, mi az első öt dolgod?
3. Egy szóban hogyan jellemeznéd az első szerelmed? (Nem a személyt, hanem az érzést/kapcsolatot.)
4. Egy dal, amiről mindig ugyanaz jut eszedbe? Melyik dal és mi ez az emlék?
5. Milyen formába öntenéd most az érzéseidet?
6. Szerinted milyen fegyver illik hozzád?
7. Ha bármit kérdezhetnél a kedvenc hírességedtől, mi volna az?
8. Milyen szuperhős lennél? Mi volna a képességed, hogy néznél ki, esetleg mi volna a szuperhősneved, ilyesmi.
9. A hét főbűn közül melyik passzol hozzád a legjobban?
10. És melyik erény?
Kiragadott apróságok mostanságról
Ma estére Marcipán meghalt, aminek két oka lehet: hiányzott neki Kusami vagy génhiba, ami az albínóknál nagyon gyakori sajnos. Kezdett kezes lenni, aranyos volt, de több albínó patkányom nem lesz.
Gondolkodom Thezián és Harianan. Thezia tudást akar, minél több mindent megtanulni, hogy megvédhesse magát és kiemelkedhessen abból, amiben benne élt. Hariana minél több ismeretet akar szerezni, információt a világról, hogy minél több mindent tudjon kombinálni, az álcái, trükkjei széles körűek, változatosak és valóságosak lehessenek.
Az MD-s sztorimmal azóta se haladtam, helyette belefogtam egy Téli vendég című darabba, amit nagyon élvezek írni. Nemrég valamikor kibukott belőlem egy beszélgetésben, hogy nem publikálok sehol, de valahogy csalódottsággal és mérgességgel, hiszen a honlapom elméletileg fél éve csinálódik.
Pár nap múlva megrendelem életem első BJD-s holmiját, méghozzá egy pár zöld szemet Björnnek. Olyan kis szép és persze alig várom már, hogy egyben lássam a srácot. Hajat nagyon nehéz találni neki, mivel a carrot, vagyis a répavörös elég ritka szín, ráadásul ilyen szanaszét álló félhosszút szeretnék. Találtam egy csokibarna, jó fazonú darabot, s hát nincs kizárva, hogy egyszer azt is berendelem, mert annyira láw... *,* Tegnap gyorsan megszerkesztettem Theo egyik képét, hogy úgy nagyjából lássuk, hogy fog Björn kinézni, de annyira durva munka volt, hogy nem mentettem el, csak röhögtem rajta, hogy te jó Isten, hogy néz ki szerencsétlen, Bene viszont megdicsért, szerinte egész jó lett. XD Nézelődtem, mit kínál a net IH Theora... Hát... szegény maximum csokibőrrel nem néz ki cső buzinak. X"D Azt hiszem, nagyon nehéz lesz Björnről elhitetni, hogy heteroszexuális, ő meg még nehezebben hiteti majd el másokkal, hogy aszexuális. =D
Gondolkodom Thezián és Harianan. Thezia tudást akar, minél több mindent megtanulni, hogy megvédhesse magát és kiemelkedhessen abból, amiben benne élt. Hariana minél több ismeretet akar szerezni, információt a világról, hogy minél több mindent tudjon kombinálni, az álcái, trükkjei széles körűek, változatosak és valóságosak lehessenek.
Az MD-s sztorimmal azóta se haladtam, helyette belefogtam egy Téli vendég című darabba, amit nagyon élvezek írni. Nemrég valamikor kibukott belőlem egy beszélgetésben, hogy nem publikálok sehol, de valahogy csalódottsággal és mérgességgel, hiszen a honlapom elméletileg fél éve csinálódik.
Pár nap múlva megrendelem életem első BJD-s holmiját, méghozzá egy pár zöld szemet Björnnek. Olyan kis szép és persze alig várom már, hogy egyben lássam a srácot. Hajat nagyon nehéz találni neki, mivel a carrot, vagyis a répavörös elég ritka szín, ráadásul ilyen szanaszét álló félhosszút szeretnék. Találtam egy csokibarna, jó fazonú darabot, s hát nincs kizárva, hogy egyszer azt is berendelem, mert annyira láw... *,* Tegnap gyorsan megszerkesztettem Theo egyik képét, hogy úgy nagyjából lássuk, hogy fog Björn kinézni, de annyira durva munka volt, hogy nem mentettem el, csak röhögtem rajta, hogy te jó Isten, hogy néz ki szerencsétlen, Bene viszont megdicsért, szerinte egész jó lett. XD Nézelődtem, mit kínál a net IH Theora... Hát... szegény maximum csokibőrrel nem néz ki cső buzinak. X"D Azt hiszem, nagyon nehéz lesz Björnről elhitetni, hogy heteroszexuális, ő meg még nehezebben hiteti majd el másokkal, hogy aszexuális. =D
Legfrissebb filmélmények és ömlengés
Tegnap csaptunk egy nagy mozizást. Shaneka, a húga és annak a barátja, Dasco, IchiGo, Gergő és mi beültünk megnézni a 47 ronint. Hát, azt hiszem, a banda még meg fogja nézni ezt a filmet, mivel a Bushidohoz rengeteg ötletet lehet belőle meríteni, csodálatos volt a díszlet, az öltözékek, tényleg odafigyeltek rá, hogy klappoljon. Voltak olyan jelenetek, ahol konkrétan nem tudtam odafigyelni, mi történik a karakterek közt, mert a környezettel voltam elfoglalva, ilyen például az elején egy belső udvaros kép. A fiúknak a legjobb harcosok összecsapásának helye tetszett, Bene a ruhákért is odavolt és hát igen, nekem is tetszett egy-kettő. Igazából a boszorkány is nagyon szép volt minden tekintetben, a róka alakja egyszerű, de a sárkány, na az fantasztikus, nekem ez a típusú sárkány a kedvencem. =) A kirin az elején gyönyörű volt, lenyűgözött. Remélem, a későbbiek folyamán sokféle kép lelhető majd fel a filmből, mert lenne, amit alaposabban megvizsgálnánk benne. =D Tényleg szép volt, látványos, a történet is tetszett és én Kenau Reevest is szeretem, szóval jó volt látni. Örültem neki, hogy Hiroyuki Sanada játszott benne, megszerettem őt. A Farkasban láttam nemrég, ami annyira rossz, hogy még nem bírtam magam rávenni, hogy véleményt formáljak róla, de például A fehér grófnőben imádtam. Meg persze a 47 roninban is. =D Tudok róla, hogy vannak, akik szétcincálták, Bene kifogásolta a tenguk kinézetét és a kirin méretét, de szerintem nézhető film és nem csak egyszer megnézős. =) És nekünk nagyon bejött, ami a végén volt. Végre egy japán film, amiben nincs csak azért románc, mert az eladható Amcsiban, de többet nem mondok, mert spoiler volna. Mi nagyon meg voltunk vele elégedve, hogy az lett, ami és úgy döntöttünk, aki ezt kifogásolja, az nem értette meg a sztori lényegét, nem gondolta végig, kikből lesznek a legendák, Japánról meg aztán végképp semmit, de semmit sem tud. Bizonyára nem tökéletes ilyen szempontból sem, de már elindultunk a jó irány felé, aminek nagyon örülök. =)
Gyorsan a Farkasról pár szót, többet nem érdemel. Hugh Jackman és Hiroyuki Sanada miatt volt érdemes megnézni a filmet, ami egészen látványos volt ugyan, de a történet annyira gyenge, hogy az valami döbbenet. Nincsenek kidolgozva benne a karakterek közti kapcsolat, egyszerűen irreális, hogy Farkas elkezdjen vonzódni ahhoz a nőhöz, viszont ugyanez pepitában, a 'főhős elveszti az erejét' sztori meg már lerágott csont, egyszerűen nem is értem, hogy gondolhatták ezt komolyan... Az eleje nagyon jó, szépen meg van csinálva, nekem a Janes szál is bejön, de a többi érthetetlen, abszurd és borzalmas. Lealacsonyítják Logant, egyszerűen olyan karakteréből kiesett (OOC) szereplő, hogy az valami hihetetlen, csak szentségeltem a képernyő előtt, hogy ilyen nincs, bakker, meg kéne verni azt, aki ezt a sztorit és forgatókönyvet megírta, de jó alaposan.
Amin elgondolkodtam tegnap A háború császára trailerjét nézve, hogy mostanában Hollywood nagyon rákapott erre a Japán-témára, jönnek a Japánnal kapcsolatos filmek, szinte már koncentráltan... Na mindegy. Az a film is tetszett trailerről, de ami még ennél is jobbnak ígérte magát, az a Vérmesék és a Paranoia. Alig várom, hogy láthassam őket. Lesz mit nézni idén is... =D
Basszus, nem bírom ki! A Paranoia szereplőgárdája isteni, rájöttem - bár nem először -, hogy imádom Gary Oldmant, egyszerűen előtör belőlem a fangörcs. XD Ahogy láttam... *-* Ám a legnagyobb döbbenetet az okozta, mikor felismertem Harrison Fordot. =D Szegény annyira megöregedett, hogy már alig emlékeztet Indiana Jonesra, de ahogy látom, megnyert egy szerepet a Feláldozhatók 3-ba, aminek még az első két részét se láttam. XD Az egész bekezdésem igazából csak azért vicces, mert én váltig állítottam magamról, hogy nem vagyok fanolós típus, de aztán az élet bebizonyítja, hogy de bizony vannak, akikért én is vinnyogok a képernyő előtt. XD Gary Oldman és Ryan Reynolds, Alan Rickman, Anthony Hopkins, Robert D. Junior, Jim Carrey, Jackie Chan például tutira ilyen, de imádom hallgatni Pálmai Szabolcs hangját is és időnként Viczián Ottóét is felismerem, akivel egy conon hajdanán volt szerencsém találkozni és nagyon megkedveltem. =) A Vérmesékről még annyit így előzetesben, hogy az a szereplőgárda is nagyon jó, meg ott üt a sztori és a tálalás, csak a trailert kétszer néztem meg, annyira tetszett. XD Állat lesz, na. =D
Elérkeztem oda, ahol azt kell mondanom, hogy ha valami nagyon "HÚ!"-t akar látni az ember, nézze meg az Időről időre című filmet. Én valószínűleg a későbbiekben csak About time-ként fogom emlegetni, mert a magyar címe mindig kimegy a fejemből, totál, mint a Repo men (Végrehajtók), vagy az In time (Lopott idő, bár azt már megtanultam), vagy az Inception (Eredet). Nos... adott egy jószívű béna fiú, aki nem is néz ki olyan jól, hogy a bénasága ellenére vonzza a csajokat, vagy pont azért, ki tudja, viszont a családjában apai ágon öröklődik az időutazás. Nem is az a fő, hogy mihez kezd vele, mivel nagyon gyorsan kiderül, hogy neki a szerelem a legfontosabb a jövőre nézve, hanem a mód. Szépen össze van rakva, hogyan működik az időugrás, jól van megírva a sztori, a mondanivalója remek. A végén a fiú ki is mondja a lényeget, de kicsit sem zavaró, a csavarok nem lélegzetelállítóak, ez nem egy látványos film, ezt az ember azért nézi meg, mert annyira... igazi. Nem találtam jobb szót.
Gyorsan a Farkasról pár szót, többet nem érdemel. Hugh Jackman és Hiroyuki Sanada miatt volt érdemes megnézni a filmet, ami egészen látványos volt ugyan, de a történet annyira gyenge, hogy az valami döbbenet. Nincsenek kidolgozva benne a karakterek közti kapcsolat, egyszerűen irreális, hogy Farkas elkezdjen vonzódni ahhoz a nőhöz, viszont ugyanez pepitában, a 'főhős elveszti az erejét' sztori meg már lerágott csont, egyszerűen nem is értem, hogy gondolhatták ezt komolyan... Az eleje nagyon jó, szépen meg van csinálva, nekem a Janes szál is bejön, de a többi érthetetlen, abszurd és borzalmas. Lealacsonyítják Logant, egyszerűen olyan karakteréből kiesett (OOC) szereplő, hogy az valami hihetetlen, csak szentségeltem a képernyő előtt, hogy ilyen nincs, bakker, meg kéne verni azt, aki ezt a sztorit és forgatókönyvet megírta, de jó alaposan.
Amin elgondolkodtam tegnap A háború császára trailerjét nézve, hogy mostanában Hollywood nagyon rákapott erre a Japán-témára, jönnek a Japánnal kapcsolatos filmek, szinte már koncentráltan... Na mindegy. Az a film is tetszett trailerről, de ami még ennél is jobbnak ígérte magát, az a Vérmesék és a Paranoia. Alig várom, hogy láthassam őket. Lesz mit nézni idén is... =D
Basszus, nem bírom ki! A Paranoia szereplőgárdája isteni, rájöttem - bár nem először -, hogy imádom Gary Oldmant, egyszerűen előtör belőlem a fangörcs. XD Ahogy láttam... *-* Ám a legnagyobb döbbenetet az okozta, mikor felismertem Harrison Fordot. =D Szegény annyira megöregedett, hogy már alig emlékeztet Indiana Jonesra, de ahogy látom, megnyert egy szerepet a Feláldozhatók 3-ba, aminek még az első két részét se láttam. XD Az egész bekezdésem igazából csak azért vicces, mert én váltig állítottam magamról, hogy nem vagyok fanolós típus, de aztán az élet bebizonyítja, hogy de bizony vannak, akikért én is vinnyogok a képernyő előtt. XD Gary Oldman és Ryan Reynolds, Alan Rickman, Anthony Hopkins, Robert D. Junior, Jim Carrey, Jackie Chan például tutira ilyen, de imádom hallgatni Pálmai Szabolcs hangját is és időnként Viczián Ottóét is felismerem, akivel egy conon hajdanán volt szerencsém találkozni és nagyon megkedveltem. =) A Vérmesékről még annyit így előzetesben, hogy az a szereplőgárda is nagyon jó, meg ott üt a sztori és a tálalás, csak a trailert kétszer néztem meg, annyira tetszett. XD Állat lesz, na. =D
Elérkeztem oda, ahol azt kell mondanom, hogy ha valami nagyon "HÚ!"-t akar látni az ember, nézze meg az Időről időre című filmet. Én valószínűleg a későbbiekben csak About time-ként fogom emlegetni, mert a magyar címe mindig kimegy a fejemből, totál, mint a Repo men (Végrehajtók), vagy az In time (Lopott idő, bár azt már megtanultam), vagy az Inception (Eredet). Nos... adott egy jószívű béna fiú, aki nem is néz ki olyan jól, hogy a bénasága ellenére vonzza a csajokat, vagy pont azért, ki tudja, viszont a családjában apai ágon öröklődik az időutazás. Nem is az a fő, hogy mihez kezd vele, mivel nagyon gyorsan kiderül, hogy neki a szerelem a legfontosabb a jövőre nézve, hanem a mód. Szépen össze van rakva, hogyan működik az időugrás, jól van megírva a sztori, a mondanivalója remek. A végén a fiú ki is mondja a lényeget, de kicsit sem zavaró, a csavarok nem lélegzetelállítóak, ez nem egy látványos film, ezt az ember azért nézi meg, mert annyira... igazi. Nem találtam jobb szót.
Gatyába rázás? Meglátjuk
Ahogy jöttem hazafele, hallom a keresztnevem. Áh, mondom, a fővárosban szinte senki sem hív így, biztos nem nekem szól. De hallom újra. Na mondom magamban, most már megfordulok, erre Anyu jelenik meg. Egy kombinon utaztunk, ő ment sulizni, én meg jöttem haza a munkából. Elkísértem a tanítási helyéig, addig egy kicsit beszélgettünk, a találkozásunkat pedig jelnek vettem és megírtam most apunak azt az e-mailt, amit napok óta fontolgatok magamban, hiszen valahogy rendezni kéne dolgokat most már tényleg. Elmondtam neki, hogy éreztem dolgokat az elmúlt hetekben, hogy koppantak nálam, remélem, megérti és elgondolkodik rajta, mert ezt az évemet már nem akarom azzal tölteni, hogy vacillálok rajta, mi a helyzet köztünk.
Megállapítás
Tegnap őrültekháza volt, alig fértek el az irodában az emberek, s ha ez még nem lett volna elég, volt, akitől mikor megkérdeztem, hogy miben segíthetek, azt válaszolta: "Nem tudom, csak bejöttem az ajtón.", majd valami papírt mutogatott és teljesen számomra érthetetlen dolgokról magyarázott, hogy mit akar elintézni és ahhoz adjunk valami papírt... Egy kicsikét elképedtem és szívem szerint azt mondtam volna neki, hogy akár ki is mehet azon az ajtón, hiszen ha fogalma sincs, mit akar, mi nem adhatjuk a szájába, miért kell fizetnie, inkább találja ki, de végül csak kitotóztuk és majd a jövőben eldől, hogy azt kapta-e, amire szüksége volt, vagy sem. Nem mondom, én sem vagyok mindig talpraesett hivatalos ügyekben, de olyat azért nem mondanék a rajtam segíteni próbálónak, hogy "csak bejöttem az ajtón"... Ez neveltetés/modor kérdése és szerintem hozzáállásé is, hiszen ha nekem kell valami, akkor az nekem legyen fontos, nem?
Ilyen az egész világ, fejetlenség, káosz és felnőttnek látszó, de valójában bömbölő gyermekek hada. És ez baromira ijesztő.
Ilyen az egész világ, fejetlenség, káosz és felnőttnek látszó, de valójában bömbölő gyermekek hada. És ez baromira ijesztő.
Démonok
Nagyon szeretem az eredetit is, de örülök, hogy a fiúk ezt is feldolgozták, mert ez is egy jó munka lett. Imádom a dalszövegét is, annyira festői és igaz... És egy kicsit olyan ez a dal, mintha Noah-ról szólna.
Amikor hűvösek a napok
És már felfedtük a lapjainkat
És a szentek, akiket látunk
Mind aranyból vannak;
Amikor darabokra hullanak az álmaid
És akiket dicsőítünk,
Mind közül a legrosszabbak
És elalvadt a kifolyt vér;
El akarom rejteni az igazságot,
Meg akarlak védeni,
De a bennem élő szörnyeteggel
Sehol sem rejtőzhetnénk el.
Nem számít, mit nemzünk,
A kapzsiság mindent átitat
Ez most az én királyságom, gyere!
Ez most az én királyságom, gyere!
Amikor érzed a dühömet,
Nézz a szemeimbe,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ne gyere túl közel,
Sötét vagyok legbelül,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ott rejtőznek a démonjaim.
Amikor legördül a függöny,
Mindenki számára eljött az utolsó felvonás,
Amikor kihullnak a fények,
Minden bűnös a földön kúszik.
Kiássák a sírodat
És az álarcok
Lassan lehullanak
A zűrzavarban, amit okoztál.
Nem akarlak cserben hagyni,
De a pokol a lekötelezettje vagyok,
Habár ez mind érted van,
Nem akarom elrejteni az igazságot
Nem számít, mit nemzünk,
A kapzsiság mindent átitat,
Ez most az én királyságom, gyere!
Ez most az én királyságom, gyere!
Amikor érzed a dühömet,
Nézz a szemeimbe,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ne gyere túl közel,
Sötét vagyok legbelül,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ott rejtőznek a démonjaim.
Azt mondják, hogy mi irányítjuk az életünket,
De én azt mondom, hogy a sorsom meg van írva,
A lelkembe szőve,
El kell, hogy engedjelek.
A szemeid olyan fényesen csillognak,
Meg akarom őrizni a fényüket,
Már nem menekülhetek,
Hacsak te nem mutatod meg hogyan.
Amikor érzed a dühömet,
Nézz a szemeimbe,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ne gyere túl közel,
Sötét vagyok legbelül,
Ott rejtőznek a démonjaim,
Ott rejtőznek a démonjaim.
Írási problémák
Elég hullámzóra sikerült az évkezdés érzelmi téren számomra. Mivel a december utolsó két hete folyamatos rohangálással telt, eléggé kimerültem és a legtöbb esetben csak aludni meg az ágyban fetrengeni van kedvem. Van ihletem is, most egészen sokféle, azonban mivel fogalmam sincs, hogyan pihenhetném ki, hogy két-három hetet rohangáltam és emberekkel találkoztam, nincs túl sok türelmem írni se. Ettől függetlenül jól haladok a jelenleg Fagyban az igazság című irományommal, viszont semmi kedvem és ötletem az MD-s sztorimhoz, ami baj, mert asszem, 16-án le kell adni. Oké, a kétharmada megvan, de na, az akkor is csak a kétharmada és nincs befejezve és szerintem senkinek sem lesz egyértelmű, mit is akartam azzal a sztorival, mi micsoda benne, melyik kulcs... *fogja a fejét* És amúgy nem is fog változni az időbeosztásom, mivel ma Noé születésnapját megyünk megünnepelni este, holnap apuékhoz kellene kinézni, a hétfő délutánomat Talynak ígértem...
Nem tudom, hogy mondhatnám meg az ismerősi körömnek, hogy sorry, de totál jólesne, ha nem kéne semmilyen módon érintkeznem velük, mert nem akarok az elkövetkezendő egy hétben embereket látni, akiket ismerek, nem akarok sehova menni. =S Napok óta fel akarom hívni Sangot, de egyszerűen nem bírom rávenni magam, pedig érdekel, mi történt vele. Anyut is csak másodikán hívtam, mivel szilveszterkor koccintottunk, nekiálltunk enni, valamikor fél kettő táján indultunk útnak Csigusz kíséretében, aztán kettőkor már nem akartam zavarni, a szerdai napomat pedig írással meg Benével közös filmnézéssel töltöttem, s csak akkor nyúltunk a telefonért, ha minket kerestek. Az az igazság, hogy én be tudok sokallni attól, hogy emberek vesznek körbe, jövök-megyek, pörög az élet körülöttem, nekem szükségem van arra is, hogy legyenek szünnapjaim, amikor kiteszem a világnak a "Zárva" táblát és a telefont sem veszem fel, csak ha megteszem, hetekig takaríthatom a sértettség nyomait, amit mások hánynak az ajtómba. És ez nagyon frusztráló. Mivel ellentétekből állok és a működésemet nem tudom elmagyarázni, ezért borzalmas káosz tud kialakulni körülöttem, mikor bezárkózom a kagylómba. Szeretek jönni-menni, emberekkel találkozni, de nagy igényem van arra is időnként, hogy senki se szóljon hozzám. Ez bennem hullámzik, vannak aktív és vannak passzív napjaim.
Amikor az írással ennyire hadilábon állok, mindig aggódok. Az sem jó, ha nem érnek ingerek, de az sem, ha túl sok ér. Ha nem ér inger, visszamegyek könnyű dolgot írni, ha viszont elárasztanak az ingerek, képtelen vagyok befejezni egy sztorit, mindig újba kezdek, ezáltal tulajdonképpen nem hozok létre semmit, mert azok a felek sok esetben sose lesznek egészek. Ez meg megőrjít, mert nekem ez a legfontosabb, az alkotás, az írás... Volt olyan év, amikor azért voltam terméketlen, mert olyat írtam, és most meg olyan időszakom van, amikor az tesz terméketlenné, hogy képtelen vagyok egy dologra koncentrálni. A legtöbb esetben, mikor végre ihletem van és be tudnám fejezni, amit megkezdtem, mennem kell valahova. Ma totál ilyen ez a Noés szülinap, tegnap meg lett volna időm írni munka után, csak annyira fáradt voltam, hogy csak olvasással bírtam ébren tartani magam. Így sem aludtam jól az éjjel, többször felébredtem, ugyanis ha nem tudok írni, az ihlet álmomban kínoz és felébredek ötletelni. Ez így kurvára nem lesz jó és nem látom, hogy szálljak ki a mókuskerékből.
Nem tudom, hogy mondhatnám meg az ismerősi körömnek, hogy sorry, de totál jólesne, ha nem kéne semmilyen módon érintkeznem velük, mert nem akarok az elkövetkezendő egy hétben embereket látni, akiket ismerek, nem akarok sehova menni. =S Napok óta fel akarom hívni Sangot, de egyszerűen nem bírom rávenni magam, pedig érdekel, mi történt vele. Anyut is csak másodikán hívtam, mivel szilveszterkor koccintottunk, nekiálltunk enni, valamikor fél kettő táján indultunk útnak Csigusz kíséretében, aztán kettőkor már nem akartam zavarni, a szerdai napomat pedig írással meg Benével közös filmnézéssel töltöttem, s csak akkor nyúltunk a telefonért, ha minket kerestek. Az az igazság, hogy én be tudok sokallni attól, hogy emberek vesznek körbe, jövök-megyek, pörög az élet körülöttem, nekem szükségem van arra is, hogy legyenek szünnapjaim, amikor kiteszem a világnak a "Zárva" táblát és a telefont sem veszem fel, csak ha megteszem, hetekig takaríthatom a sértettség nyomait, amit mások hánynak az ajtómba. És ez nagyon frusztráló. Mivel ellentétekből állok és a működésemet nem tudom elmagyarázni, ezért borzalmas káosz tud kialakulni körülöttem, mikor bezárkózom a kagylómba. Szeretek jönni-menni, emberekkel találkozni, de nagy igényem van arra is időnként, hogy senki se szóljon hozzám. Ez bennem hullámzik, vannak aktív és vannak passzív napjaim.
Amikor az írással ennyire hadilábon állok, mindig aggódok. Az sem jó, ha nem érnek ingerek, de az sem, ha túl sok ér. Ha nem ér inger, visszamegyek könnyű dolgot írni, ha viszont elárasztanak az ingerek, képtelen vagyok befejezni egy sztorit, mindig újba kezdek, ezáltal tulajdonképpen nem hozok létre semmit, mert azok a felek sok esetben sose lesznek egészek. Ez meg megőrjít, mert nekem ez a legfontosabb, az alkotás, az írás... Volt olyan év, amikor azért voltam terméketlen, mert olyat írtam, és most meg olyan időszakom van, amikor az tesz terméketlenné, hogy képtelen vagyok egy dologra koncentrálni. A legtöbb esetben, mikor végre ihletem van és be tudnám fejezni, amit megkezdtem, mennem kell valahova. Ma totál ilyen ez a Noés szülinap, tegnap meg lett volna időm írni munka után, csak annyira fáradt voltam, hogy csak olvasással bírtam ébren tartani magam. Így sem aludtam jól az éjjel, többször felébredtem, ugyanis ha nem tudok írni, az ihlet álmomban kínoz és felébredek ötletelni. Ez így kurvára nem lesz jó és nem látom, hogy szálljak ki a mókuskerékből.
Kudarcba fulladt kaland
Hónapok óta szerveztük ezt a kalandot, nagyon sok időpont ugrott különféle beszervezések miatt a december folyamán is, így került át végül az újévre a kráni kaland folytatása. Mielőtt útnak indultam, átolvastam az előzményeket, hogy biztosan képben legyek, majd mire megérkeztem, már szinte mindenki ott volt és a mi oldalunkról meg lett beszélve nagyjából minden. Leültem, rájöttem, hogy nem hoztam el a MAGUS könyvem, amin tök kiakadtam és menni akartam érte haza, de mondták a srácok, hogy van elég könyv, most már el ne menjek, ha már megérkeztem, Bene meg így mellékesen mondta nekem, hogy ő kérdezte otthon, kell-e. Kedvem lett volna vele kiabálni, de végül csak annyit feleltem, hogy nem hallottam, azt meg elfelejtettem nagy idegességemben hozzátenni, hogy MAGUS kalandhoz MAGUS könyv MINDIG kell. XD Na mindegy. Thezia kapta a legtöbb tapasztalati pontot, mert bár voltak helyek, ahol nem volt túlságosan aktív, de amikor bevetette magát, akkor nagyon kellett és jókat lépett. Fischer is lent volt, hogy meghallgassa, hogyan nyírjuk ki a raquant, mondtam neki, hogy mivel Theziánál van Ignatio botja, rá is szükség lehet, meg dolgozza ki a Godoni vízmágiát, mert Thezia meg fogja keresni, ha hazatér Kránból. =)
A kalandot úgy nyitottam, hogy Thezia kapott tőlem egy sugallatot, hogy a kifogyott manáját pótolnia kell, hiszen megérkezett a piramishoz, ahova az útja vezette, így lehúzott egy hatalom italát, aztán lefeküdt aludni. Álmot látott, melyben selyemtalajú mindenségben állt, körülötte a teret elnyelte a sötétség, előtte pedig egy kőtrónuson egy csodaszép, napot sosem látott fehér bőrű, ezüstszín hajú, fekete szemű nő ült, akinek ajkai vérvörösek voltak. Dallamos hangon szólt, tulajdonképpen azt mondta Theziának, hogy van benne egy érzés, aminek nem szabadna már benne lennie, ezért ha amellett kitart és sikerrel jár, ő szemet huny efelett és úgy tekinti, mintha sosem létezett volna. Thezia úgy gondolta, a rendje vezetőjével beszélt, aki közölte vele, hogy ő sem saját akaratából, sem más kérésére nem indít ellene hajszát, hogy megöljék, azonban másról nem kezeskedhet, de hát Thezia választott mindent vagy semmit életmódot, s mivel nem lehet belőle valószínűleg sosem az a tökéletesség, aminek a céljának kellene lennie, ezért tulajdonképpen a vezető megtagadta őt, ami egy igazán jó végkifejlet egy árulóval szemben, ha azt vesszük. =) Sikerült semlegesre kihozni a dolgot, ami tényleg jó, na. =D
Miután folytatták útjukat, találkoztak a másik csapattal, Serafinnel és Niel Eldurral, akik haragudtak Theziára azért a tenger közepén való szigetre rángatásért és még jobban, mert ott hagyta őket a nőm. Ott volt még Ynalis, aki új nevet viselt és a külseje is egészen szalamandraszerű lett, Trall, aki Zöldnek az orkja, de szegény Zöld gyomorrontással ült otthon a porcelánbuszon, úgyhogy Robi játszotta ki a karakterét és Revan is megkerült, aki Iminek a karaktere. Ő szintén távol maradt, Robi egészen jó mentőt talált ki neki, miért nem mehet be Ranagol templomába, méghozzá azt, hogy egy másik lélekkel osztja meg a testét, aki azonnal a túlvilágra kerülne, ha átlépné a kaput. Thezia úgy döntött, a maga mellé állított Borkir elég lesz, nem citálja be mégis az akaratával - megbélyegzés csókja miatt - Revant, így hatan vágtunk neki a kalandnak.
Megkezdődött természetesen a szópárbaj a két tűzvarázsló és Thezia között. Igazából arra jöttem rá, hogy a boszorkám imádja azokat a célokat, amiket látszólag lehetetlen elérni, hiszen eddig mindig sorra vette őket, és hát... a leglehetetlenebb mind közül, hogy megszerezze Serafint. Amióta csak találkozott vele, állandóan cseszteti és flörtöl vele, az meg észre sem veszi, szerencsétlen Thezia meg egyre lazábban veszi, mégis egyre jobban dühíti, hogy ennyire fatökű. XD Bár most már valószínűleg fél is tőle, hogy tudja, boszorkány, ráadásul Niel rákérdezett, miért olyan fontos neki ez a kráni út, s addig nem lépett egy tapodtat se, míg valami választ nem kapott. Thezia megint a mindent vagy semmit alapon visszakérdezett, hogy egy nyolc éves kislány elég fontos indok-e arra, hogy sikerrel térjen haza. Hát ott azért volt egy nézés, ő pedig megmondta, hogy a rendben ő senki, sose nem is lesz valaki, ellenben mindig béklyóként fogják kötni és ráncigálni, ezt az életet pedig nem akarja a lányának, ezért valami olyasmit kell tennie, amivel tisztelet vagy tudást szerez, lesz valami adu a kezében, amivel kiválhat a rendből, illetve aminek a segítségével pártfogókat szerez az ellentáborban. Utóbbira is utalt, hogy e célból van nála Ignatio botja, hiszen meg akarja keresni a varázsló örökségét. Ezzel nőtt némileg talán a két tűzvarázsló szemében, s elásták a csatabárdot végre ők is.
A piramisban egy gyerekkel találkoztak, aki hívott egy papot. A srácok azt javasolták, hogy foglyuk el, vegyük rá, hogy megidézze a raquant, de Thezia szerint a diplomáciai lavírozással többre mentek, így végül beszéltek a Ranagol pappal, pontosabban Serafin ráparancsolt. XD Thezia és ő egyezkedtek vele, mivel a férfi nem beszéli olyan jól a nyelvet, mint a boszorkám, végül beljebb lettek kísérve a piramisban és le lettek téve egy teremben. Három órát kért a pap, hogy előkerítse a főpapot, négyet vártak rá a karakterek, az alatt Thezia igyekezett szóra bírni a két tűzvarázslót, mi történt velük az elmúlt években, mit tapasztaltak Kránban - mivel ha csak Serafint kérdezte volna, az nagyon egyértelművé teszi, hogy őt Niel annyira nem érdekli XD -, végül visszatért a pap, hogy küldött valakit a főpapért, talán néhány napon belül találkozhatnak vele a karaktereink.
Hát... azt hiszem, ez volt az a pont, ahol a hat játékosból előbújt a pszichopata és szegény Robi hiába dolgozott annyit, hogy bevezesse őket a Ranagol papok tanulási fázisaiba, néhány emeletet feljebb csörtettek, majd mindenáron ki akartak jutni a piramisból. Ezt Thezia segítségével oldották meg, aki üzent Revannak, hogy rakjon kint tüzet - mivel a korábbira az orkok nem figyeltek eléggé és kialudt -, aztán amikor ez megtörtént, a tűzvarázslók tűzkapuján keresztül kijutottak. Ezután felbőszülten mindenki a piramis tetejére ment, ahol lávafolyamok és egyéb finomságok kíséretében nagyjából a földig kívánták rombolni a papi akadémiát, ezzel a küldetés két harmadán átugorva. Nos... némi veszekedés után Robi elfogadta, hogy megolvasztották a fiúk a piramis oldalait, az omladozni kezdett, túlfeszült, az emberek bent megfőttek, végül a nyomás hatására először összerogy, majd később a bent rekedt forró levegő hatására akár fel is robbanhat. Fischer közölte velem a játék végén, hogy kivételesen én voltam a legszelídebb a pszichopaták közül, ami nagy szó, de komolyan. A srácok habzó szájjal dolgozták ki, hogyan tegyék egyenlővé a földdel a piramist, úgyhogy ha egyszer hazatér minden karakter, nemhogy hősként fogják emlegetni őket, de imákba foglalják a nevüket és legendák fognak szólni róluk, hiszen eltüntettek egy ranagolita papneveldét és kiiktatták néhány évre az utánpótlást, végigmentek a zarándokúton, eltüntettek egy hegyet Ignatio felrobbanásával, megöltek néhány egzotikus fajt, mint a kráni csirkét, wargot és wiwert, legyőztek egy akvírt... És még nincs vége a kalandnak, ugyanis a piramis csúcsán ott maradt egy tükörszerű, kétdimenziós háromszög, ami valószínűleg átjáró a raquanhoz és a főpap, amelyik ezt létrehozta, elporladt a lávában. XD
És Thezia mit tanult meg? Hogy valamilyen varázslónak kell lennie ahhoz, hogy igazi hatalmat érezhessen a kezébe. Úgy tűnik neki, hogy Sogron befogadná, Ynalisból is valami hihetetlen szuperlény lett, ráadásul a boszorkányom a piramis tetején a tűz és lávatenger közepén ácsorogva nagyon is felismerte, hogy Sogron szolgálatában nem égne el egyetlen máglyán sem, ami egy igazán előnyös dolog volna. Mondtam is a srácoknak, hogy ahhoz képest, hogy orwellánusként kezdett, mondván, a szabad élet és a pusztítás nem is rossz, eléggé fejlődik a nő, mert átmegy majd kradistába és lehet, hogy sogronistaként végzi. XD Mármint az az elszántság és tudásszomj, ami uralni fogja, míg Ignatio örökségét keresni, kradistává teszi, de Thezia ebben a kalandban komolyan megfontolta, hogy valamilyen módon szert tesz a tűzmágiára és beáll a tűzvarázslók mellé. Igazából nem csak a hatalom és a védelem szól emellett, hanem talán végre megszerezheti Serafint is. Hány éve is próbálja elcsábítani? Tíz? Valahogy így... Nos, ez eléggé sérti a büszkeségét. =D Thezia nem érzelmes típus, de vannak érzések, amik azért még nem döglöttek ki belőle, s ilyen a düh. Hát... az baromira dühíti, hogy ez a ficsúr lenézi. XD Bár ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi lenne, ha lehúzhatná a megszerezendő férfiak listájáról... Nem mintha olyan hosszú sor lenne nevekkel, sőt, tulajdonképpen egy-kettő ha van rajta és Thezia azt is hamar belátná, ha elvenné Serafin akaratát, a rabszolgájává tenné, már csak egy unalmas, különlegességét vesztett rongybaba lenne. Számára Serafinben pont az az izgalmas, hogy nem csak vadul lángol, de az érzelmei ugyanilyenek, heves, robbanékony, pusztító. Szerelemre ne gondoljon senki, Thezia arra képtelen, számára csak elismerés létezik és akit elismer, azt valahogy a magáénak akar. Ha sikerülne valamilyen magabiztosságot szereznie, hogy meg tudja magát védeni, nem fogják tudni többé olyan könnyen sarokba szorítani és már a rend sem kajtat utána, lehet, hogy megszűnne benne ez a birtoklási vágy az erős férfiakkal szemben. De azt hiszem, ez sosem fog megtörténni. =D
A kalandot úgy nyitottam, hogy Thezia kapott tőlem egy sugallatot, hogy a kifogyott manáját pótolnia kell, hiszen megérkezett a piramishoz, ahova az útja vezette, így lehúzott egy hatalom italát, aztán lefeküdt aludni. Álmot látott, melyben selyemtalajú mindenségben állt, körülötte a teret elnyelte a sötétség, előtte pedig egy kőtrónuson egy csodaszép, napot sosem látott fehér bőrű, ezüstszín hajú, fekete szemű nő ült, akinek ajkai vérvörösek voltak. Dallamos hangon szólt, tulajdonképpen azt mondta Theziának, hogy van benne egy érzés, aminek nem szabadna már benne lennie, ezért ha amellett kitart és sikerrel jár, ő szemet huny efelett és úgy tekinti, mintha sosem létezett volna. Thezia úgy gondolta, a rendje vezetőjével beszélt, aki közölte vele, hogy ő sem saját akaratából, sem más kérésére nem indít ellene hajszát, hogy megöljék, azonban másról nem kezeskedhet, de hát Thezia választott mindent vagy semmit életmódot, s mivel nem lehet belőle valószínűleg sosem az a tökéletesség, aminek a céljának kellene lennie, ezért tulajdonképpen a vezető megtagadta őt, ami egy igazán jó végkifejlet egy árulóval szemben, ha azt vesszük. =) Sikerült semlegesre kihozni a dolgot, ami tényleg jó, na. =D
Miután folytatták útjukat, találkoztak a másik csapattal, Serafinnel és Niel Eldurral, akik haragudtak Theziára azért a tenger közepén való szigetre rángatásért és még jobban, mert ott hagyta őket a nőm. Ott volt még Ynalis, aki új nevet viselt és a külseje is egészen szalamandraszerű lett, Trall, aki Zöldnek az orkja, de szegény Zöld gyomorrontással ült otthon a porcelánbuszon, úgyhogy Robi játszotta ki a karakterét és Revan is megkerült, aki Iminek a karaktere. Ő szintén távol maradt, Robi egészen jó mentőt talált ki neki, miért nem mehet be Ranagol templomába, méghozzá azt, hogy egy másik lélekkel osztja meg a testét, aki azonnal a túlvilágra kerülne, ha átlépné a kaput. Thezia úgy döntött, a maga mellé állított Borkir elég lesz, nem citálja be mégis az akaratával - megbélyegzés csókja miatt - Revant, így hatan vágtunk neki a kalandnak.
Megkezdődött természetesen a szópárbaj a két tűzvarázsló és Thezia között. Igazából arra jöttem rá, hogy a boszorkám imádja azokat a célokat, amiket látszólag lehetetlen elérni, hiszen eddig mindig sorra vette őket, és hát... a leglehetetlenebb mind közül, hogy megszerezze Serafint. Amióta csak találkozott vele, állandóan cseszteti és flörtöl vele, az meg észre sem veszi, szerencsétlen Thezia meg egyre lazábban veszi, mégis egyre jobban dühíti, hogy ennyire fatökű. XD Bár most már valószínűleg fél is tőle, hogy tudja, boszorkány, ráadásul Niel rákérdezett, miért olyan fontos neki ez a kráni út, s addig nem lépett egy tapodtat se, míg valami választ nem kapott. Thezia megint a mindent vagy semmit alapon visszakérdezett, hogy egy nyolc éves kislány elég fontos indok-e arra, hogy sikerrel térjen haza. Hát ott azért volt egy nézés, ő pedig megmondta, hogy a rendben ő senki, sose nem is lesz valaki, ellenben mindig béklyóként fogják kötni és ráncigálni, ezt az életet pedig nem akarja a lányának, ezért valami olyasmit kell tennie, amivel tisztelet vagy tudást szerez, lesz valami adu a kezében, amivel kiválhat a rendből, illetve aminek a segítségével pártfogókat szerez az ellentáborban. Utóbbira is utalt, hogy e célból van nála Ignatio botja, hiszen meg akarja keresni a varázsló örökségét. Ezzel nőtt némileg talán a két tűzvarázsló szemében, s elásták a csatabárdot végre ők is.
A piramisban egy gyerekkel találkoztak, aki hívott egy papot. A srácok azt javasolták, hogy foglyuk el, vegyük rá, hogy megidézze a raquant, de Thezia szerint a diplomáciai lavírozással többre mentek, így végül beszéltek a Ranagol pappal, pontosabban Serafin ráparancsolt. XD Thezia és ő egyezkedtek vele, mivel a férfi nem beszéli olyan jól a nyelvet, mint a boszorkám, végül beljebb lettek kísérve a piramisban és le lettek téve egy teremben. Három órát kért a pap, hogy előkerítse a főpapot, négyet vártak rá a karakterek, az alatt Thezia igyekezett szóra bírni a két tűzvarázslót, mi történt velük az elmúlt években, mit tapasztaltak Kránban - mivel ha csak Serafint kérdezte volna, az nagyon egyértelművé teszi, hogy őt Niel annyira nem érdekli XD -, végül visszatért a pap, hogy küldött valakit a főpapért, talán néhány napon belül találkozhatnak vele a karaktereink.
Hát... azt hiszem, ez volt az a pont, ahol a hat játékosból előbújt a pszichopata és szegény Robi hiába dolgozott annyit, hogy bevezesse őket a Ranagol papok tanulási fázisaiba, néhány emeletet feljebb csörtettek, majd mindenáron ki akartak jutni a piramisból. Ezt Thezia segítségével oldották meg, aki üzent Revannak, hogy rakjon kint tüzet - mivel a korábbira az orkok nem figyeltek eléggé és kialudt -, aztán amikor ez megtörtént, a tűzvarázslók tűzkapuján keresztül kijutottak. Ezután felbőszülten mindenki a piramis tetejére ment, ahol lávafolyamok és egyéb finomságok kíséretében nagyjából a földig kívánták rombolni a papi akadémiát, ezzel a küldetés két harmadán átugorva. Nos... némi veszekedés után Robi elfogadta, hogy megolvasztották a fiúk a piramis oldalait, az omladozni kezdett, túlfeszült, az emberek bent megfőttek, végül a nyomás hatására először összerogy, majd később a bent rekedt forró levegő hatására akár fel is robbanhat. Fischer közölte velem a játék végén, hogy kivételesen én voltam a legszelídebb a pszichopaták közül, ami nagy szó, de komolyan. A srácok habzó szájjal dolgozták ki, hogyan tegyék egyenlővé a földdel a piramist, úgyhogy ha egyszer hazatér minden karakter, nemhogy hősként fogják emlegetni őket, de imákba foglalják a nevüket és legendák fognak szólni róluk, hiszen eltüntettek egy ranagolita papneveldét és kiiktatták néhány évre az utánpótlást, végigmentek a zarándokúton, eltüntettek egy hegyet Ignatio felrobbanásával, megöltek néhány egzotikus fajt, mint a kráni csirkét, wargot és wiwert, legyőztek egy akvírt... És még nincs vége a kalandnak, ugyanis a piramis csúcsán ott maradt egy tükörszerű, kétdimenziós háromszög, ami valószínűleg átjáró a raquanhoz és a főpap, amelyik ezt létrehozta, elporladt a lávában. XD
És Thezia mit tanult meg? Hogy valamilyen varázslónak kell lennie ahhoz, hogy igazi hatalmat érezhessen a kezébe. Úgy tűnik neki, hogy Sogron befogadná, Ynalisból is valami hihetetlen szuperlény lett, ráadásul a boszorkányom a piramis tetején a tűz és lávatenger közepén ácsorogva nagyon is felismerte, hogy Sogron szolgálatában nem égne el egyetlen máglyán sem, ami egy igazán előnyös dolog volna. Mondtam is a srácoknak, hogy ahhoz képest, hogy orwellánusként kezdett, mondván, a szabad élet és a pusztítás nem is rossz, eléggé fejlődik a nő, mert átmegy majd kradistába és lehet, hogy sogronistaként végzi. XD Mármint az az elszántság és tudásszomj, ami uralni fogja, míg Ignatio örökségét keresni, kradistává teszi, de Thezia ebben a kalandban komolyan megfontolta, hogy valamilyen módon szert tesz a tűzmágiára és beáll a tűzvarázslók mellé. Igazából nem csak a hatalom és a védelem szól emellett, hanem talán végre megszerezheti Serafint is. Hány éve is próbálja elcsábítani? Tíz? Valahogy így... Nos, ez eléggé sérti a büszkeségét. =D Thezia nem érzelmes típus, de vannak érzések, amik azért még nem döglöttek ki belőle, s ilyen a düh. Hát... az baromira dühíti, hogy ez a ficsúr lenézi. XD Bár ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi lenne, ha lehúzhatná a megszerezendő férfiak listájáról... Nem mintha olyan hosszú sor lenne nevekkel, sőt, tulajdonképpen egy-kettő ha van rajta és Thezia azt is hamar belátná, ha elvenné Serafin akaratát, a rabszolgájává tenné, már csak egy unalmas, különlegességét vesztett rongybaba lenne. Számára Serafinben pont az az izgalmas, hogy nem csak vadul lángol, de az érzelmei ugyanilyenek, heves, robbanékony, pusztító. Szerelemre ne gondoljon senki, Thezia arra képtelen, számára csak elismerés létezik és akit elismer, azt valahogy a magáénak akar. Ha sikerülne valamilyen magabiztosságot szereznie, hogy meg tudja magát védeni, nem fogják tudni többé olyan könnyen sarokba szorítani és már a rend sem kajtat utána, lehet, hogy megszűnne benne ez a birtoklási vágy az erős férfiakkal szemben. De azt hiszem, ez sosem fog megtörténni. =D