Gondolatébresztő konfliktus

Történt velem a minap, hogy csatlakoztam egy írói csoporthoz a pofakönyvön, de életem talán legrövidebb tagsága volt. Szeretnék erről mesélni, mert tanulságosnak tartom, ami történt. Nincs időm teljesen kifejteni, mert rengeteg gondolatom támadt a témában, ezért később tervezem kisebb egységekre szedve pótolni mindezt.

A szabályzatban szerepel, hogy tilos a gyűlöletkeltés, és nem lehet ilyen témákról beszélni, a csoportvezető ki is részletezett párat: politika, rasszizmus, vallás, homoszexualitás. Ezzel semmi baj, nyilván aki erről szeretne beszélgetni, az tematikus csoportba megy. Kötelező belépés után bemutatkozni, ezt meg is tettem, és beleírtam a posztomba, hogy LMBTQI témákkal szeretek foglalkozni, hiszen mióta írni kezdtem, ez a fő vonalam, a nevem összeforrt a melegirodalommal, és én ebben nem látok problémát. Volt, aki ráharapott, hogy őt is érdekli ez, ő is ír ilyet, s volt egy hölgy, aki megkérdezte, mi ez a betűszó. Természetesen leírtam neki, mire egy férfi azt írta alá, hogy "gyűjtőneve a degeneráltaknak". Nos, én ezt nem hagyhattam szó nélkül, ezért tájékoztattam, hogy a véleménye nem egyezik a kérdésre adott válasszal, majd megkértem őt, hogy a nevem alatt ne írjon többet hasonlót se, mert ez gyűlöletkeltés. Pár perc múlva írt nekem az admin, hogy tulajdonképpen szabályt sértettem, ezért arra kér, ne is említsem meg újra ezt a szót, dolgot, fogalmat a csoportban. Mondanom sem kell, gúvadtak a szemeim a csodálkozástól, meg bennem volt a hév, úgyhogy válaszoltam:
"Nem ez az első és jelenleg sem az egyetlen csoport, amiben benne vagyok, de itt tilos egyedül még csak említést tenni róla, máshol tök normálisan tudják kezelni. Szerintem full kulturált voltam, ő cseppet sem, nem a véleményét kérdeztem, hanem magamhoz hasonló hozzáállású emberekkel ismerkednék, akik egyből jelentkeztek is, tehát igény lenne a témára. Azzal, hogy tabusítunk valamit, csak a hülyéknek adunk teret ahelyett, hogy felnőttként kezelnénk egy helyzetet. Nem célom beszélni róla, ez egy írói közösség, nem itt van ennek a helye, csupán nem hagyhattam ki, ha ezzel foglalkozom több, mint egy évtizede, ennyi."
Erre megkért, hogy módosítsam a posztom és töröljem ki "ezt a leszbi izét", én pedig rögtön kiléptem a csoportból.

Az első válaszom híven tükrözi, hogy mit gondolok az ügyről, nem ismételném magam, de hozzátenném, hogy csak azért ne maradj benne egy közösségben, mert látszólag csak ez az egy van, hanem keress tovább olyat, amelynek egyetértesz a szellemiségével. Én tisztában vagyok vele, hogy aki "leszbi izé"-nek aposztrofál egy tizenkét éves, hitvallássá növekedett munkásságot, azzal nem fogok kijönni még akkor sem, ha én a legmoderáltabb oldalamat veszem elő. Szerintem fontos beszélni mindenfajta másságról, mert túl sokan vannak, akik nem kategorizálhatók be a nagy halmazokba, és az ő kirekesztésük nem csak az ő problémájuk, hanem mindenkié. Ha utálsz valakit, attól te is szenvedsz, vizsgáld csak meg magad jobban, hogy észrevedd! És ezeket a feszkókat úgy tudjuk feloldani, ha beszélgetünk, ha nyitottak vagyunk a másik ember megismerésére, gondolkodunk, elemzünk, következtetünk, és megpróbáljuk elfogadni, hogy csakis saját magunk felett van jogunk kontrollt gyakorolni.

Fontos, hogy olyan emberekkel vedd magad körbe, akik hasonlóan gondolkodnak számodra karmikus, kardinális kérdésekben, mert így fogsz tudni jókat beszélgetni, fesztelenül viselkedni, és ha úgy adódik, hogy szükséged van segítségre, azokhoz az emberekhez fogsz tudni fordulni. Ne hagyd magad, állj ki magadért, de sose felejtsd el: "Hülyékkel nem vitatkozom, mert lehúznak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!".