Mi a szar van az embereknek a fejében itthon?!

A kráni kaland folytatására nem kell már sokat várni, amint tudok, nekiülök megírni. Van egy saját leiratom, azonban hátha Hollódombié tartalmaz extrákat (bővebb hely- vagy személyleírást, izgalmas információkat), illetve javítja az én eseményleírásomat, hiszen játék mellett kutyafuttában pötyögtem le az eseményeket, ráadásul Rege szempontjából. Elvileg hétvégén készül el Hollódombi leirata, szóval valamikor utána írom meg a kaland folytatását.

Ezen kívül is érdemes lesz figyelemmel kísérni a blogot, mert rájöttem, milyen jól jön a jelenlegi munkahelyemen a szabadidő. Ez mindenképp pozitív benne. Na mindegy.

Felkerült a linkek közé Hollódombi linkje. Újra... Emlékszem, hogy korábban hozzáadtam a listához, de valószínűleg vagy nem mentettem rá, vagy megint valami áramkimaradás volt a Blogspot agyában. Az a baj, hogy szeretem ezt a felületet, megadja számomra azokat a fícsöröket, amikre szükségem van, ezért minden bosszantó hibája ellenére maradni kell. Ennek is mindegy.

Ma eszembe jutott egy gondolat. Anno az interjúmon elhangzott, hogy "mi férfiak vagyunk, szétszórtak, rendetlenek" és hogy azért keresnek egy asszisztenst, hogy valaki rendbe tegye a dolgokat. Már akkor is gáznak tartottam, de szándékosan nem gondoltam bele. Szerintem nem elfogadható, hogy a közösen használt helyiségeket nem rendben otthagyja valaki. Biztos, hogy senki után nem fogok elmosogatni pölö. Nem csak azért, mert nem szerződtem takarítónőnek, hanem mert utálom, amikor egy felnőtt ember a saját trehányságát megpróbálja azzal kompenzálni, hogy semmi baj, itt egy nő, majd ő kézbe veszi a dolgokat. Bocsánat, azért, mert befelé nőtt a nemi szervem, nem vagyok automatikusan jobb vagy rosszabb valamiben, és senkit sem jogosít fel semmi, hogy rám vagy más nőre tolja át a neki nem tetsző feladatokat. Ha tányérból evett, akkor tudja elmosogatni maga után mindenki, ne legyen derogáló. Nem engem minősít, ha valaki beteszi a mosogatóba a piszkos tányért és várja a csodát, vagy a napok múlva jövő takarítónőt, de engem zavar a romlott étel szaga.

Lényegében arról van szó, hogy sok esetben melóba vagy lakótársnak azért keresnek nőt, mert úgy akarnak viselkedni, mint az ötéves gyerekek - ami kiesik a kezükből, az ott marad, amit elfelejtettek, azzal tudják basztatni a nőt, majd a nő megszervez mindent helyettük... Azért ez rohadtul nonszensz. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy semmilyen összefüggés nincs a nemi szerv irányának léte és aközött, hogy ki hogy tudja elmosni a tányért, feltörölni a kávéfoltot a kredencről, vagy rendbe tenni egy hónapok óta hiányosan töltött táblázatot, feljegyezni időpontokat egy naptárba. Nincs. Aki mégis ezt gondolja, az szörnyen alábecsüli magát és annak meg kéne mutatni, hogy "Látod? Így kell. Most próbáld meg te is, biztos menni fog.". Az effajta trehány viselkedés egy dologgal áll összefüggésben, az intelligenciával. Mert ha valaki ennyire igénytelen, az ne akarjon már nekem villogni a márkás cuccaival, drága autójával. Attól, mert csillogó követ teszünk egy kupac szarra, attól még a vécébe való.

És akkor jön a sírás, hogy a diplomások egyre nagyobb százaléka nő... Ez már megint egy olyan nőgyűlölő felfogás, amely hárítja a felelősséget ahelyett, hogy kiépítené úgy a rendszert, hogy a különböző képességű egyének a maximumot tudják kihozni magukból - függetlenül nemtől és kortól, sőt, továbbmegyek, attól is függetlenül, hogy például kerekesszékben ül-e az illető. Az OKJ-s rendszer, a felnőttképzés és a főiskolák beszántása, illetve az általános és középiskolák lebutítása rengeteg embert vág el jó lehetőségektől. Tehát a jelen helyzet egy okozat, amiért az állam maximálisan felelős, és még van pofája gerjeszteni a nemek közti háborút...

Nemek, szerepek, sztereotípiák

Manapság nagyon népszerűek bizonyos közhelyek, amik nálam abszolút kiverik a biztosítékot, mert bődületes baromságoknak tartom őket, mindamellett rettentő károsak. Hogy melyek ezek?

• Nincs férfi nő nélkül.
• Egy nő akkor tud ragyogni, ha van mellette egy férfi, aki ragyogtatja.
• Egy sikeres férfi mögött mindig ott van egy okos nő.

Mit mondanak ezek és a hozzájuk hasonló kijelentések? Azt, hogy mindkét nem önállótlan, és egymás nélkül semmire se jut, nem képes önmegvalósításra, boldogságra, a nemi léte és szerepe bizonytalan a másik nélkül. Most komolyan! Mi a franc ez?! Miért kell ilyennel etetni bárkit is??? Sajnos aki beveszi ezt a maszlagot, annak utána tönkre van menve az élete - állandóan a tökéletes párt fogja keresni, addig boldogtalannak és sikertelennek fogja magát érezni. És ha ez ráadásul még hosszú ideig eltart, akkor egyenes út a depresszióba, a betegségek felé, s bizony nem ritka, hogy öngyilkosság lesz a sztori vége.

Engem nem az tesz nővé, hogy kontrasztban vagyok egy másik személlyel, akinek történetesen pöcse van, mélyebb a hangja és szőrösebb nálam. És semelyik másik nőt vagy lányt sem. Egyetlen férfit nem tesz férfivá az, hogy én nő vagyok, nélkülem is megmarad a farka, a szőre, a mély hangja, az identitástudata, és nekem is minden marad a régiben, ha egyedülállóvá válok netalántán. Felejtsétek el ezeket a buta közhelyeket, mert csak boldogtalanságra ítélitek vele a másikat, és saját magatokat is!

A másik klasszikus hülyeség, amitől a falra mászom, hogy a nő helye a konyhában van, a férfié a barkácsolás. Miért? Régen így volt, de azóta fejlődtünk, és nem kell belekényszerítenünk magunkat vagy mást valamibe, amit szívből gyűlöl. Mert mi van, ha én például jobban szeretek autót szerelni, és a világért nem mennék be a konyhába azon túl, hogy eszem? Semmi. Manapság már van lehetőség rá, hogy kitanuljam az autószerelés csínját-bínját, és bár nem mindenki ennyire normális felfogású, ezért valószínűleg sokáig fogok hadakozni az előítéletekkel és negatív diszkriminációval, de ha kitartó vagyok, az eredményeim meghozzák a sikert és az elégedettséget számomra, mások meg le vannak tojva. Ettől én még nem leszek férfias, legfeljebb erősebb izmaim lesznek, jobban fogok érteni a mechanikus és elektronikus dolgokhoz.

Utálom azokat a sztereotípiákat, hogy ha egy férfi fodrászt látunk, akkor az tuti meleg, ha meg egy testépítő nőt, akkor az tuti leszbikus. Remélem, ez a felfogás is most már kimegy a divatból, mert ahhoz, hogy mit szeretek csinálni, nagyjából semmi köze ahhoz, hogy milyen az önképem nemi téren és a szexualitásom. Sőt, továbbmegyek. Ne alacsonyítsuk le a nőket otthoni rabszolgára, főleg úgy ne, hogy elvárjuk, hogy elmenjen dolgozni, és ott is helyt álljon, meg a gyereknevelésben és a háztartás ragyogása se maradjon el! Van olyan nő, aki otthon akar maradni a gyerekekkel, fő állású anya kíván lenni, és ezzel nincs semmi baj. Valószínűleg remek anya lesz és nagyon kellemes lesz belépni az otthonába, mert dekorálni fog, tisztaság és otthonosság lesz. Valószínűleg, de nem biztos. Vannak emberek, akik szeretnek díszítgetni, és vannak funkcionalisták, akik minden porfogót eltávolítanak a lakásukból. Egyikkel sincs gond. Van olyan nő, aki nem akar gyereket. Sokat piszkálják érte, de ő érzi, hogy nincs meg benne az anyai ösztön, hogy ideges lesz a gyerekzsivajtól, már a gondolatától is felfordul a gyomra, hogy pelust kell cserélni. Ez sem baj, aki nem akar gyereket, annak ne tegye kötelezővé senki! Ha ő úgy boldog, hogy kettecskén él a párjával, akkor senkinek semmi joga beleszólni, és mellesleg senkinek semmi köze hozzá. Van olyan nő, akinek a legnagyobb boldogság a karrierjében szerzett sikerek, előrelépések. is tökéletesen rendben van. Ne basztassuk egymást, mindenki a saját portáján igazgasson, mert mindig van néhány kóbor gaz itt-ott! Jobb esetben csak az.

De megfigyelhető egyébként, hogy aki előszeretettel szól bele mások életébe, azok a sajátjuk felett elveszítették a kontrollt. Biztos van legalább egy olyan figura az életedben, akit mindenki elkerül, mert kibírhatatlan, de akárhányszor összefutsz vele, megmondja a frankót, miközben ő nem ékes példája annak, amit tőled elvár. Na, ezek azok az emberek, akiknek én nyomok egy ignore-t. Mindenki életében vannak hullámvölgyek, problémák, olyan dolgok, amiken dolgozni kell, hogy rendbe jöjjön, jól működjön, jó legyen, de engem senki ne oktasson ki, és szerintem mást se. Ezek az emberek elrontják az örömöd, lehúznak a saját szintjükre, így megkeseredsz tőle. Ha a családban van ilyen személy, találj ki egy olyan megoldást, amivel a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad, hiszen nem muszáj olyan radikális eszközhöz nyúlni, mint én az ignorálással. A lényeg, hogy legyen egy védfalad, amin nem engeded be őket, ha pedig túl erőszakos, be tudsz dobni egy mentőövet magadnak.