Szombaton jó volt a program. =) Bene kijött elém és beszélgettünk, aztán menet közben találkoztunk Bálinttal, aki meg Agyarral és Csengével akart találkozni, meg akik mellett amúgy lazán elmentünk Benével. =D Végül mi mentünk Benével Árkádba, Bálint haza, Csenge és Agyar harmadik irányba. ^^ Sétáltunk, ettünk, beszélgettünk, aztán jött IchiGo és Gergő, végül megérkezett Bálint és így öten mentünk. Jól éreztem magam és bár nem értek ahhoz, amit csináltunk, feeling volt, ezért mondtam Bálintnak, hogy részemről szeretnék a következőre is jönni. =) A program után Benével megbeszéltük, hogy együtt csinálunk kaját, aztán későn végeztünk vele, de finom volt. =) Ma jöttem Biára, mert apu hívott családi ebédre és találkozóm volt gyerekkori barátnémmal.
Az ebédre koppanóra értem be, pont osztották szét a kaját, csak lepakoltam és már ültettek is asztalhoz. Apa nekem azt mondta, később lesz étel, mivel bográcsoznak, ezért aggódtam, hogy pont nem lesz kész, mire indulnom kell, de szerencsém volt. Pörkölt volt vele főtt krumpival, nagyon jó ízű lett, rendesen belaktam vele. =) Még volt torta is, az mennyeire sikerült, feltétlen fel kell kutatni az új cukrászdát, meg a házi cherry is itatta magát. =D Beszélgettünk, röhögcséltünk, szóval jó volt.
Még szombaton a buszon találkoztunk Sangoval, a gyerekkori barátnémmal. Utána mondtam Benének, hogy néha még mindig fáj az ujjam, amit a táborban Hackly véletlenül kirántott, vagy mit csinált. Azt gondoltam, majd rendbe jön, de bizonyos mozdulatoktól újra fájt, ezért megkértem, hogy nézze meg, aztán visszaugrasztotta a helyére, majd megbeszéltük, hogy este befáslizza. Így most jó, azóta fásliban van, bal kézzel kajálok - mert tudok -, hogy pihentessem a kezem és jókat nevetek magamon időnként. =D
Kis kavarodás miatt én háromra jöttem fel a Fő térre, de Sango négyre emlékezett, ezért volt időm hazajönni és lecuccolni. Kivittem Kusamit, amivel egyből a gyerekek kedvence lettem, jöttek nagy lelkesen és kíváncsian, hogy ez mi, meg lehet-e simogatni, megfoghatják-e, mit eszik... =) Imádom ezt csinálni, már a tengerimalac megvételekor is írtam szerintem, hogy nagyon fontosnak tartom a gyerekeket megtanítani bánni az állatokkal, mert nagyon sok múlik ezen véleményem szerint. Sango is jókat mosolygott, ő is megdögönyözte a kishölgyet, jót beszélgettünk, aztán mivel elkezdett csöpögni az eső, mondtam neki, hogy "pályára állítalak, nehogy megázz". =D Kicsit a pöttyös esernyőm alatt ballagtunk, aztán különváltunk. Itthon kicsit Anyuval is beszélgettem, aztán két órát telóztunk Benével. =) Jó nap volt mindkettő. =)
Addig jó, míg tudsz magadon röhögni
Rémes estém volt. Nekiállt fájni a fejem, fáradtnak éreztem magam, a torkom is rendetlenkedett, úgyhogy hét óra után valamikor kidőltem. Alig aludtam, hánykódtam az ágyban, felébredtem, hogy kényelmetlen a takaró, hol melegem volt, hol fáztam... Természetesen nyolc óránál megint nagyon tudtam többet aludni, vagyis hat előtt ébredtem fel, ezért ma nem is leszek várhatóan valami kipihent, a fejem meg még mindig fáj.
20-án találkoztunk Timivel jóval kezdés előtt, hogy kicsit legyen időnk beszélgetni. Azt gondoltuk, Nico is jön, de végül valószínűleg későn szabadult, mivel csak a tüzijáték után tudtunk vele összefutni. Szép volt a tüzijáték nagyon, rájöttem, hogy engem a gyerekkorra emlékeztet, amikor még mindenfélét beleláttunk a fényekbe. Most nagyon tetszett a zene is, amit a műsor alá komponáltak, a művészúr eltalálta nagyon a hangulatokat, szóval öröm volt hallgatni a zenét is. ^^ Még mielőtt kimentünk volna a Duna partra, találkoztunk Shanekáékkal, meg IchiGoval, Gergővel és Benével. Utóbbi szerencsétlenül kijött helyzet volt, ugyanis Benével nem tudtuk, mit csináljunk a másik közelében... Az Ákos koncertre végül nem gyűlt össze a csapat, Shanekáék a tömegben maradtak, Sasáék nem jöttek ki, Milán dolgozott, nekem meg muszáj volt leülnöm, mert nagyon fájt a cipőben a lábam, így felvezényeltük Nicot és a húgát a kivetítővel szembeni dombra. Ott le tudtunk ülni, nem volt akkora tumultus, dohányozni is jobban lehetett. A hangulat remek volt, Ákos bár technósra vette a figurát, a dalai így is jól szóltak, ügyesen spanolta az embereket, magával hozta a humorát is. =D Nagyon sokáig fetrengtünk a röhögéstől, mikor valami olyasmit mondott, hogy egy jó technós hangulathoz hozzátartoznak a fények és most már jöhetnek a csöcsök. XD Kész, kifeküdtem. XD A körszövegre lehet, hogy nem emlékszem jól, ezesetben sorry. XD Mindenesetre a fényár is nagyon jó volt, egészen jót buliztunk ott ülve - én mindenképp. =D Persze hiányoltuk a Majom a ketrecben című számot, bár lehet, hogy tényleg nem passzolt az ünnepi hangulathoz. Én kicsit morogtam miatta, hogy angolul énekel, majd tájékoztatva lettem, hogy valószínűleg a külföldiek tiszteletére, s úgy már számomra is elfogadott volt a dolog. =)
Az éjszakát Talyéknál töltöttem. Móni megvárt, pedig azt mondta, nem fog, de örültem, hogy mindketten örültek nekem. Gyorsan alvós cuccba bújtam, aztán lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk. Bene felhívott kettő után, amiért nagyon fogtam a fejem, másnap pedig megjelentek Danival Talyék ajtaja előtt, az is ügyetlenül sikerült. Fél egyig beszélgettünk Talyval, megmutogattunk egymásnak néhány dolgot, aztán kikísért a trolihoz, majd mentem találkozni Gergővel. Felültünk a szokott helyre, beszélgettünk, három tájt jött Bálint, váltotta Gergőt, vele is beszélgettünk, majd hat után valamivel megérkezett Sasa is, ő váltotta Bálintot. Kicsit ugye tartottam attól a két beszélgetéstől, de nagyon pozitívan csalódtam, Gergő ráébresztett néhány dologra, Bálint felhozott belőlem dolgokat. El is indultak bennem a folyamatok, ennek nincs is szebb példázata, minthogy lebetegedtem. XD Sasával már viccesebben alakult a dolog, ugyanis belefutottunk Benébe és Daniba, mire Sasa eltűnt mellőlem, én csak néztem, hogy hova lett. XD Megbeszéltem Danival, hogy másnap találkozunk, aztán megkerestem Sasát. Ő pizzát, én gyorst választottam, amiben lehetett egy csontszilánk, mivel reccsent a fogam, amikor már majdnem betoltam az egészet. Az eléggé odatett a kedvemnek, hamarosan meg is kértem Sasát, hogy ha van kedve, kísérjen el, de én megyek.
Nem mennék bele a fogammal kapcsolatos rémségekbe, annyit mesélek csak el, hogy szegény Anyu lelkesen elmesélte, hogy menne tanulni, én meg nem tudtam kifejezni neki, hogy örülök, annyira kibuktam a fogam miatt. Féltem. Rettegek a fogorvostól, nem is tudtam, mi fog történni a fogammal, úgyhogy rémes éjszakám volt, másnap korán reggel ébredtem és már hívtam is a fogorvosi rendelőt, hogy mikor mehetek, mire számítsak. Délután tudtak fogadni, nem kaptam túl sok pozitívat, nem tudtam találkozni Danival se, másnap vissza is kellett mennem, ezért azt csináltuk, hogy Bene tegnap kihozta Danit és elkísértek a fogászatra. Rendbe rakta a doktornő, de sajnos nem tudni, meddig marad ebben az állapotában a fogam, ami miatt elég parás vagyok. Hoztunk egy hatalmas (17 kilós XD ) dinnyét, mivel mind ilyen megtermett óriás volt és egy kiló paprikát, hazaért Anya is, s csaptunk egy dinnyézést.
Vannak, amik megoldódni látszanak és vannak új események is, amikkel egyelőre nem tudok mihez kezdeni. Benével tegnapelőtt másfél órát telefonáltunk, elkezdtük megbeszélni, mi történt velünk, ami tök jó. Megtudtuk, mi lesz a telefonszámlánkkal, megbeszéltük, hogyan legyen azzal tovább, szóval lassan, de biztosan...
Ma úgy kiröhögtem magam megint amúgy. xD Játszom ezzel a Csábításból jeles nevű játékkal és néha eszembe jut, hogy mekkora hülyeség és én is milyen kettyós vagyok, hogy ilyesmivel szórakoztatom magam. XD Két profilom is van és a másodprofilommal szerencsésebb vagyok, mint az elsővel, ezért jókat szoktam röhögni. XD Bár most már nem annyira, de mindegy. XD
Azóta is szorgalmasan nézek cicákat. Most ez a motivációm túllendülni a nehéz helyzeteken. Elvitték a kis szürke tigrist, amit kinéztem a Noénál, úgyhogy most a fehér alapon néhány vörös és fekete folt a befutó, ilyenből pedig több is van. Mindenképpen pici cicát szeretnék és ha egy mód van rá, akkor fiút, de mivel mindenképpen ivartalanítani kell, nagyjából mindegy. =) Babákat is néztem, többféle festéssel megnéztem a 2009-es winteryt, találtam Noelről és Theoról festetlen fejeket, s jól kiröhögtem, mennyire nem szépek úgy, kicsit gondolkodtam a karaktereiken, számolgattam. Mostanság IchiGoval is sokat csevegünk BJD-kről, tiszta feeling. Ragadós az izgalma a karácsonyi eventtel és az új szerzeményekkel kapcsolatban, mostanra én is elkezdtem izgulni, vajon melyik cég mivel rukkol elő, melyik baba mellett dönt végül. =D Közben kiraktak fb-n a magyar BJD tulajok köréből inaktivitás miatt, én pedig úgy döntöttem, nem jelentkezem vissza, nincs miért, meg jól érzem magam a FFA-ban.
20-án találkoztunk Timivel jóval kezdés előtt, hogy kicsit legyen időnk beszélgetni. Azt gondoltuk, Nico is jön, de végül valószínűleg későn szabadult, mivel csak a tüzijáték után tudtunk vele összefutni. Szép volt a tüzijáték nagyon, rájöttem, hogy engem a gyerekkorra emlékeztet, amikor még mindenfélét beleláttunk a fényekbe. Most nagyon tetszett a zene is, amit a műsor alá komponáltak, a művészúr eltalálta nagyon a hangulatokat, szóval öröm volt hallgatni a zenét is. ^^ Még mielőtt kimentünk volna a Duna partra, találkoztunk Shanekáékkal, meg IchiGoval, Gergővel és Benével. Utóbbi szerencsétlenül kijött helyzet volt, ugyanis Benével nem tudtuk, mit csináljunk a másik közelében... Az Ákos koncertre végül nem gyűlt össze a csapat, Shanekáék a tömegben maradtak, Sasáék nem jöttek ki, Milán dolgozott, nekem meg muszáj volt leülnöm, mert nagyon fájt a cipőben a lábam, így felvezényeltük Nicot és a húgát a kivetítővel szembeni dombra. Ott le tudtunk ülni, nem volt akkora tumultus, dohányozni is jobban lehetett. A hangulat remek volt, Ákos bár technósra vette a figurát, a dalai így is jól szóltak, ügyesen spanolta az embereket, magával hozta a humorát is. =D Nagyon sokáig fetrengtünk a röhögéstől, mikor valami olyasmit mondott, hogy egy jó technós hangulathoz hozzátartoznak a fények és most már jöhetnek a csöcsök. XD Kész, kifeküdtem. XD A körszövegre lehet, hogy nem emlékszem jól, ezesetben sorry. XD Mindenesetre a fényár is nagyon jó volt, egészen jót buliztunk ott ülve - én mindenképp. =D Persze hiányoltuk a Majom a ketrecben című számot, bár lehet, hogy tényleg nem passzolt az ünnepi hangulathoz. Én kicsit morogtam miatta, hogy angolul énekel, majd tájékoztatva lettem, hogy valószínűleg a külföldiek tiszteletére, s úgy már számomra is elfogadott volt a dolog. =)
Az éjszakát Talyéknál töltöttem. Móni megvárt, pedig azt mondta, nem fog, de örültem, hogy mindketten örültek nekem. Gyorsan alvós cuccba bújtam, aztán lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk. Bene felhívott kettő után, amiért nagyon fogtam a fejem, másnap pedig megjelentek Danival Talyék ajtaja előtt, az is ügyetlenül sikerült. Fél egyig beszélgettünk Talyval, megmutogattunk egymásnak néhány dolgot, aztán kikísért a trolihoz, majd mentem találkozni Gergővel. Felültünk a szokott helyre, beszélgettünk, három tájt jött Bálint, váltotta Gergőt, vele is beszélgettünk, majd hat után valamivel megérkezett Sasa is, ő váltotta Bálintot. Kicsit ugye tartottam attól a két beszélgetéstől, de nagyon pozitívan csalódtam, Gergő ráébresztett néhány dologra, Bálint felhozott belőlem dolgokat. El is indultak bennem a folyamatok, ennek nincs is szebb példázata, minthogy lebetegedtem. XD Sasával már viccesebben alakult a dolog, ugyanis belefutottunk Benébe és Daniba, mire Sasa eltűnt mellőlem, én csak néztem, hogy hova lett. XD Megbeszéltem Danival, hogy másnap találkozunk, aztán megkerestem Sasát. Ő pizzát, én gyorst választottam, amiben lehetett egy csontszilánk, mivel reccsent a fogam, amikor már majdnem betoltam az egészet. Az eléggé odatett a kedvemnek, hamarosan meg is kértem Sasát, hogy ha van kedve, kísérjen el, de én megyek.
Nem mennék bele a fogammal kapcsolatos rémségekbe, annyit mesélek csak el, hogy szegény Anyu lelkesen elmesélte, hogy menne tanulni, én meg nem tudtam kifejezni neki, hogy örülök, annyira kibuktam a fogam miatt. Féltem. Rettegek a fogorvostól, nem is tudtam, mi fog történni a fogammal, úgyhogy rémes éjszakám volt, másnap korán reggel ébredtem és már hívtam is a fogorvosi rendelőt, hogy mikor mehetek, mire számítsak. Délután tudtak fogadni, nem kaptam túl sok pozitívat, nem tudtam találkozni Danival se, másnap vissza is kellett mennem, ezért azt csináltuk, hogy Bene tegnap kihozta Danit és elkísértek a fogászatra. Rendbe rakta a doktornő, de sajnos nem tudni, meddig marad ebben az állapotában a fogam, ami miatt elég parás vagyok. Hoztunk egy hatalmas (17 kilós XD ) dinnyét, mivel mind ilyen megtermett óriás volt és egy kiló paprikát, hazaért Anya is, s csaptunk egy dinnyézést.
Vannak, amik megoldódni látszanak és vannak új események is, amikkel egyelőre nem tudok mihez kezdeni. Benével tegnapelőtt másfél órát telefonáltunk, elkezdtük megbeszélni, mi történt velünk, ami tök jó. Megtudtuk, mi lesz a telefonszámlánkkal, megbeszéltük, hogyan legyen azzal tovább, szóval lassan, de biztosan...
Ma úgy kiröhögtem magam megint amúgy. xD Játszom ezzel a Csábításból jeles nevű játékkal és néha eszembe jut, hogy mekkora hülyeség és én is milyen kettyós vagyok, hogy ilyesmivel szórakoztatom magam. XD Két profilom is van és a másodprofilommal szerencsésebb vagyok, mint az elsővel, ezért jókat szoktam röhögni. XD Bár most már nem annyira, de mindegy. XD
Azóta is szorgalmasan nézek cicákat. Most ez a motivációm túllendülni a nehéz helyzeteken. Elvitték a kis szürke tigrist, amit kinéztem a Noénál, úgyhogy most a fehér alapon néhány vörös és fekete folt a befutó, ilyenből pedig több is van. Mindenképpen pici cicát szeretnék és ha egy mód van rá, akkor fiút, de mivel mindenképpen ivartalanítani kell, nagyjából mindegy. =) Babákat is néztem, többféle festéssel megnéztem a 2009-es winteryt, találtam Noelről és Theoról festetlen fejeket, s jól kiröhögtem, mennyire nem szépek úgy, kicsit gondolkodtam a karaktereiken, számolgattam. Mostanság IchiGoval is sokat csevegünk BJD-kről, tiszta feeling. Ragadós az izgalma a karácsonyi eventtel és az új szerzeményekkel kapcsolatban, mostanra én is elkezdtem izgulni, vajon melyik cég mivel rukkol elő, melyik baba mellett dönt végül. =D Közben kiraktak fb-n a magyar BJD tulajok köréből inaktivitás miatt, én pedig úgy döntöttem, nem jelentkezem vissza, nincs miért, meg jól érzem magam a FFA-ban.
Eszmefuttatás
Ha valamiben különbözni akarsz az átlagtól, bátornak kell lenned, mert az átlagos emberek nem szeretik az átlag feletti embereket. Tulajdonképpen nem tudnak mit kezdeni velük, ezért csúfolják őket, kiközösítik, de ha erre nem pazarlod el értékes energiádat, érdektelenül továbbhaladsz a célod felé, nem fognak tudni bántani. Annak, aki mer másmilyen lenni, nem célja a többi embert megváltoztatni, pusztán önmaga akar lenni. Sajnálatos, hogy a többi ember ezt nem érti meg.
Most ezek mennek, meg a bárányfelhők
Mostanában sok időt töltök Anyával. Igyekszem is odafigyelni rá, hogy ne csak a számítógépeink előtt legyünk, együtt csináljunk dolgokat. Boltba mentünk, voltunk gyógyfürdőzni a Lukácsban megint, a főzést többnyire együtt csináljuk, egymással eszünk, beszélgetünk. Igazából szerintem egészen jó így. Marci macska kezdek rájönni, hogy tényleg idegesítő, ahogy bekéredzkedik, majd kikéredzkedik, folyton nyávog, de semmi se jó neki, de attól még szeretjük, mert kedves lelkű cicus, csak egy kicsit dilis és sérült a lelkecskéje, vagy valami olyasmit tapasztal, amit mi nem. Kusami naphosszat alszik, azt hiszem, ha kiveszem, nyugtalanítja a macskaszag, pedig úgy nyitottam, amint megérkeztünk és kicsit megnyugodott, hogy bemutattam őket egymással Marcival, jelezve, hogy a másik nem ellenség, nem likvidálandó tényező.
Elmondtam Anyunak, hogy szeretnék macskát és kutyát. Nem örült neki, egyelőre konkrétan nem mondott se igent, se nemet, vagy csak én nem értettem ki a szavaiból. Én úgy gondolom, ha lesz miből eltartani, akkor aktuálissá válik a kérdés, az meg nem ijeszt meg, hogy állattal nehezebb albérletbe költözni és egy cica vagy kutya tíz évig simán él, mert két és fél-három év várakozás után nem tudok várni. A Noé Állatotthonnál és az Expresszen is találtam annnnyira szép cicust... Meséltem Anyának, hogy ezt az évemet úgy csináltam eddig, hogy kitűztem magamnak egy célt, amit el akartam és el tudtam volna érni, s ha valami nehezemre esett, nem akartam megcsinálni, úgy motiváltam magam, hogy ha mégis megcsinálom jól, akkor jutalmaztam magam azzal, hogy a vágyaimnak hódolhattam. Ilyen volt a BJD, ugye kitűztem, hogy őszre szeretném az elsőt, Higladot. Sajnos mostanra elég kicsi a valószínűsége, hogy összejön, ami baromira bánt, hiszen január óta ez az egyik legerősebb motiváló tényező az életemben. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, nem csak rajtam múlt és én hiába tettem meg mindent, amit tudtam, de megtanultam a leckét: csak olyanról szabad álmodozni, amihez egymagad elég vagy, mert ha te lemondasz róla, akkor nem fog fájni, hogy lemondtak az álmodról. Vágytam gyerekre, beszéltünk róla Benével, de ennek még kevesebb esélyét látom, legalább egy évet megint csúszik a projekt, amit megértek, csak bosszant és feszélyez, mert úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kifussak az időből. Nem harminc éves koromban akarok először szülni, s bár egyelőre messzebb vagyok tőle, mint közelebb, jövőre már pont annyira leszek tőle messze, mint amennyire közel, ami nagyon zavar, mert harminc éves koromra három gyereket meg szeretnék szülni, hogy láthassam őket felnőni. De hát nagyjából megint elúszott az éterbe egy vágyam ezzel... Aztán ott volt a költözés, néztünk is új lakást, mivel kicsi is kettőnknek, meg állatot is szeretnénk, de nem alakult úgy. Beszéltünk kutyáról, néztünk is kis testű, nyugodt természetű kutyust, ám nem lett abból se semmi, macskát meg a főbérlő miatt nem nézegettem, meg Bene is kitalálta, hogy ő nem szereti a macskákat, nem akar macskát. Minden, amire vágyakoztam, elsiklott mellettem és még csak nem is ez dühít a legjobban, hanem az, hogy nem csak rajtam múlt. Magamat nyugodt szívvel tudnám ostorozni, de mást nem akarok, hónapokig mondtam, hogy kezdek beletörődni, hogy az álmaim csak nekem fontosak, csak valahogy nem találtam megértésre, viszont ez talán természetes... Hiszen az én álmaim miért legyenek másnak fontosak? Viszont út csak előre van, úgyhogy megléptem a lépéseket és megtörve bár, de megyek tovább előre, mert enélkül aztán végképp sose érem el, amire vágyom.
Jelentkeztem egy csomó pedagógiai asszisztensi állásra, mert egy hónapja kipattant a fejemből, hogy az mekkora jó lenne, de egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek augusztus végéig szól a határideje, ezért egyelőre nem adom fel a dolgot, reménykedek. Ismerős ismerőse ajánlott valami telefonos munkát, arra is lőttem egy önéletrajzot, mert bár nem szívesen csinálnék ilyesmit, ki tudja, még a végén kiderül, hogy élvezném, szval adok neki egy esélyt, legrosszabb esetben nem jön be a dolog. Oda is gondoltam jelentkezni, ahova öcsém jár, ideiglenesnek megteszi, míg nincs jobb.
Ma bemegyek a városba megnézni a tüzijátékot, ha lesz belőle valami, meg szeretném meghallgatni az Ákos koncertet, aztán Talyéknál alszom, másnap meg vagy Sasával, vagy Gergővel találkozom. Kicsit mind a kettőtől tartok, azonban a vesztesek beletörődésével megyek a vesztőhelyre, aztán meglátjuk, fejem veszik-e.
A macskuszok mellett mostanság újra BJD-ket bámulok és beleszerettem a Luts Winter Event 2009-es limitált fejébe, méghozzá lágy színekkel, vonásokkal megfestve. Annyira szép... Felkerült az Iple House Bichunja és a Migidoll Ryuja mellé a dreamlistemre, aztán ha lesz konkrét ötletem, elgondolkodom a dolgon, mivel csak azért, mert jól néz ki, nem szeretném a magaménak tudni, inkább nyáladzom akkor tovább máséra. =) Egyébként ő az új kedvenc:
Elmondtam Anyunak, hogy szeretnék macskát és kutyát. Nem örült neki, egyelőre konkrétan nem mondott se igent, se nemet, vagy csak én nem értettem ki a szavaiból. Én úgy gondolom, ha lesz miből eltartani, akkor aktuálissá válik a kérdés, az meg nem ijeszt meg, hogy állattal nehezebb albérletbe költözni és egy cica vagy kutya tíz évig simán él, mert két és fél-három év várakozás után nem tudok várni. A Noé Állatotthonnál és az Expresszen is találtam annnnyira szép cicust... Meséltem Anyának, hogy ezt az évemet úgy csináltam eddig, hogy kitűztem magamnak egy célt, amit el akartam és el tudtam volna érni, s ha valami nehezemre esett, nem akartam megcsinálni, úgy motiváltam magam, hogy ha mégis megcsinálom jól, akkor jutalmaztam magam azzal, hogy a vágyaimnak hódolhattam. Ilyen volt a BJD, ugye kitűztem, hogy őszre szeretném az elsőt, Higladot. Sajnos mostanra elég kicsi a valószínűsége, hogy összejön, ami baromira bánt, hiszen január óta ez az egyik legerősebb motiváló tényező az életemben. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, nem csak rajtam múlt és én hiába tettem meg mindent, amit tudtam, de megtanultam a leckét: csak olyanról szabad álmodozni, amihez egymagad elég vagy, mert ha te lemondasz róla, akkor nem fog fájni, hogy lemondtak az álmodról. Vágytam gyerekre, beszéltünk róla Benével, de ennek még kevesebb esélyét látom, legalább egy évet megint csúszik a projekt, amit megértek, csak bosszant és feszélyez, mert úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kifussak az időből. Nem harminc éves koromban akarok először szülni, s bár egyelőre messzebb vagyok tőle, mint közelebb, jövőre már pont annyira leszek tőle messze, mint amennyire közel, ami nagyon zavar, mert harminc éves koromra három gyereket meg szeretnék szülni, hogy láthassam őket felnőni. De hát nagyjából megint elúszott az éterbe egy vágyam ezzel... Aztán ott volt a költözés, néztünk is új lakást, mivel kicsi is kettőnknek, meg állatot is szeretnénk, de nem alakult úgy. Beszéltünk kutyáról, néztünk is kis testű, nyugodt természetű kutyust, ám nem lett abból se semmi, macskát meg a főbérlő miatt nem nézegettem, meg Bene is kitalálta, hogy ő nem szereti a macskákat, nem akar macskát. Minden, amire vágyakoztam, elsiklott mellettem és még csak nem is ez dühít a legjobban, hanem az, hogy nem csak rajtam múlt. Magamat nyugodt szívvel tudnám ostorozni, de mást nem akarok, hónapokig mondtam, hogy kezdek beletörődni, hogy az álmaim csak nekem fontosak, csak valahogy nem találtam megértésre, viszont ez talán természetes... Hiszen az én álmaim miért legyenek másnak fontosak? Viszont út csak előre van, úgyhogy megléptem a lépéseket és megtörve bár, de megyek tovább előre, mert enélkül aztán végképp sose érem el, amire vágyom.
Jelentkeztem egy csomó pedagógiai asszisztensi állásra, mert egy hónapja kipattant a fejemből, hogy az mekkora jó lenne, de egyelőre semmi visszajelzést nem kaptam, bár az is igaz, hogy a legtöbbnek augusztus végéig szól a határideje, ezért egyelőre nem adom fel a dolgot, reménykedek. Ismerős ismerőse ajánlott valami telefonos munkát, arra is lőttem egy önéletrajzot, mert bár nem szívesen csinálnék ilyesmit, ki tudja, még a végén kiderül, hogy élvezném, szval adok neki egy esélyt, legrosszabb esetben nem jön be a dolog. Oda is gondoltam jelentkezni, ahova öcsém jár, ideiglenesnek megteszi, míg nincs jobb.
Ma bemegyek a városba megnézni a tüzijátékot, ha lesz belőle valami, meg szeretném meghallgatni az Ákos koncertet, aztán Talyéknál alszom, másnap meg vagy Sasával, vagy Gergővel találkozom. Kicsit mind a kettőtől tartok, azonban a vesztesek beletörődésével megyek a vesztőhelyre, aztán meglátjuk, fejem veszik-e.
A macskuszok mellett mostanság újra BJD-ket bámulok és beleszerettem a Luts Winter Event 2009-es limitált fejébe, méghozzá lágy színekkel, vonásokkal megfestve. Annyira szép... Felkerült az Iple House Bichunja és a Migidoll Ryuja mellé a dreamlistemre, aztán ha lesz konkrét ötletem, elgondolkodom a dolgon, mivel csak azért, mert jól néz ki, nem szeretném a magaménak tudni, inkább nyáladzom akkor tovább máséra. =) Egyébként ő az új kedvenc:
A kép az Amatisztgyöngyökről származik, Aya és Island tulajdona a babával, Ionnal együtt.
Nagyobb események a hónapban
Aug. 1. csütörtök
A nagy készülődés után eléggé arcra estem a klubban. Nemo indított egy WoD partit, elhalászta gyakorlagilag a legtöbb szerepjátékost, Robi elvonult Bélával beszélgetni, mi Scipioval dumáltunk, végül kisült, hogy Robi MAGUS-t mesél Kristófnak, amihez nekem eszembe sem jutott csatlakozni, mert én nem szeretek Kristóffal játszani. Finoman szólva nem vagyunk egy szinten és nem ugyanazt szeretünk játszani, egyikünk sem ért ahhoz, amihez a másik. Végül, több óra várakozás és némi mérgelődés után Scipio olyan játékmódot mesélt nekünk Agyarral és Zölddel, amit addig nem. Mind mesélők voltunk, valaki elkezdett egy kalandot és ha belépett egy szereplő, azt átvehette valaki, ha akarta, vagy akár egy új karakter behozásával az egész sztorit felboríthattuk. Jó volt, több rövid kalandot meséltünk így el, négyen, jól szórakoztunk, bár mind fáradtak voltunk, én ennek eredményeképp többször is fonalat vesztettem, hogy ki ki ellen harcol, ki ellen van, mi történt pontosan a csatában. XD
Repnap
Pénteken utaztunk le Szegedre. Jött hozzánk a Dani, aztán hárman mentünk tovább. Az úton olvastam a Battle Royale-t, amit tőle kaptam. Jó könyv, nekem tetszik. Timi elspoilerezett néhány dolgot, de szerencsére ezek már kiderültek, megtörténtek, úgyhogy most már csak az ismeretlen van és izgalmasnak találom a sztorit. Szegeden sok feszültség volt most, kivonultam a lakásból is olvasni, mert előkerült a klub és a tábor témája, ami miatt Bene nagyon feszült volt. Szombaton jó korán keltünk, hogy kezdésre kiérjünk a kecskeméti reptérre, mivel nem akartunk semmiről sem lemaradni. Remek volt a program, jó volt látni a kedvenceinket. A törökök kommentátora nagyon cuki volt, hol angolul, hol magyarul beszélt, a Frecce Tricolori a nagy kedvencem, mindkét repnapon, amin kint jártam, remek műsort csináltak. Volt kint Besenyei Péter is, remek előadást rittyentett, a kommentátor is vicces volt. Az egész nap nagyon tetszett, kicsit sétálgattunk, megnéztük a kirakodókat, de horror árak voltak, az, hogy teltházas volt a nap, nem volt annyira durva, mivel hatalmas területen oszlott szét az a rengeteg ember, csak odaérkezésnél és elmenetelnél volt tumultus, de nem volt az se vészes. Jól megsültünk, kidöglöttünk a melegtől, rengeteg vizet ittunk, ám nagyon nagy élmény volt megint.
Mint látható, a katonák, pilóták nagyon szexi rózsaszín karszalagot kaptak, amin jót nevettem, de mindegy. Danit rávettük, hogy üljön be ebbe a gépbe, hiszen tudtuk, hogy csak udvariaskodik, amúgy nagyon vágyik rá. =D Az az öröm az arcán... Annyira cuki. =D A kalapot tőle kaptam, s bár Bene erőltette, szerencsére Dani többet hordta, mivel mi befértünk a napernyő alá Benével. XD
Adamas tábor
Szerdára megbeszéltünk bulizást. Timivel viszonylag korán találkoztunk, elmentünk Alleeba megnézni neki egy ruhát, amit sajnos később megvettek előle, mivel ketten foglalták és ő volt a második. Pedig szép volt nagyon. Na mindegy. Fagyiztunk egyet és leültünk beszélgetni. Kiderült, hogy Enikő megevett egy doboz fagylaltot, majd még ivott rá asszem valamit, amit nem kellett volna, úgyhogy eléggé rosszul lett, ő megint nem tudott jönni bulizni. XD Átjöttünk hozzánk, felkészültünk, elmentünk a WestEndbe enni, majd elmentünk Corvinus Caféba alapozni Zolival kiegészülve. =D Fejenként két koktélt ittunk, én egy Strawberry coladát és egy dinnyés koktélt választottam, Zoli utóbbit és diósat választott, Timi Greendayt talán meg kiviset. Mindenki ivott mindenkiéből, Zolinak nem ízlett a diós, azt bekortyoltam előle, amennyire tudtam, az én dinnyésemet meg Timi pusztította el, mert már nem maradt kapacitás a gyomromban rá. XD Ezután átsétáltunk a Morri 2-be, ahol a felhozatal rémes volt, tinik voltak, akik épp csak nem szexeltek a tánctéren, ami eléggé nem jött be. Volt valami nagymenő csávó, aki mikor harmadjára meglökött, nagyon felbőszített, felé fordultam támadó állást felvéve, ökölbe szorított kezekkel, harcra készen és valami olyasmit közölhettem volna, hogy húzzon el a közelemből, persze nem ennyire szofisztikáltan. XD Kicsit agresszív kismalac módjára reagáltam, mindjárt lett is helyünk táncolni, noha Timinek úgy kellett visszafognia, ne verjek be egyet a srácnak. XD Még én is meglepődtem magamon, de legalább tanult belőle a magát menőnek gondoló csávó, mert elkerült minket. XD
Mivel Zolinak állásinterjúja volt másnap, Timi meg lejelentette magát éjfélre, ezért 11-kor leléptünk. Pont, mikor a zene, a hangulat és a társaság is jó lett. Eléggé csalódott voltam, mivel odaverődött hozzánk két fiatal fiú, akik tiszta cukik voltak, ők táncolni és szórakozni jöttek, nem felszedni valakit, jól el lehetett velük hülyéskedni és olyan formációkat nyomott az egyik, hogy én kész voltam tőle, jókat nevettünk. Ezt tetézte, hogy kitalálták, engem el kell kísérni haza, azt se tudják, hol vannak, hova kell menni, mit akarnak, amitől berágtam és majdnem otthagytam mindkettejüket a fenébe. Zoli végül elkísért, én meg itthon beborultam Csigusz nyakába, aki vigyorogva állapította meg, hogy be vagyok csípve. XD Pedig nem is volt vészes, a séták és a veszekedés sokat javított a helyzeten. Na mindegy. Hárman aludtunk nálunk, másnap reggel keltünk, összepakoltunk, s mind lementünk a táborba.
Bene eredetileg reggel akart menni, de meggyőztem, hogy nincs ránk szükség és csak elégnénk a napon, így sikerült hat tájt lejutni. Felverték a sátrat, én a főző csapathoz csapódtam, szval egész jól eltelt a nap. Beszélgettünk, ittunk, hülyéskedtünk. Másnap jöttek a táborlakók, akiket katonáink vártak a kapuban, majd Janka és Zöld átkutatták őket. A dolog jelképes volt, senki sem lett átforgatva, inkább hangulati elem volt az egész a regisztrációhoz. Nem igazán tudom, mi történt a táborban, mivel én maradtam a főzőrészlegen, Nemoval és Timivel spagettit csináltunk, ami elég vicces volt, mivel súlyos eszközhiány lépett fel és két kiló tésztát meg kellett főzni, aztán megcsinálni a spagetti alapot. XD De megoldottuk! =D Ráadásul alighogy befejeztük ezt, állhattunk neki főzni a lencsét. XD Itt már ment a viccelődés, de másnap, mikor babgulyás volt az ebéd vagy a vacsi, már fingótábornak neveztük többen is a miénket. XD
Az előadások jók voltak, a vihar elkerült minket, szombaton azonban a hatalmas széllökések elfújták az előadósátrainkat, úgyhogy néhány program elmaradt. Ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, ahogy láttuk, gyilkosoztunk, ment a szerepjáték, összeültünk beszélgetni, jött Bálint, úgyhogy hamar kialakult egy számítógépes telephely is... =D Este nagy buli volt, táncoltunk, hülyéskedtünk, ittunk. Másnap tovább alhatott a banda, nem ráztuk ki nyolckor az ágyból őket, de ugyanúgy meg lett tartva a thai chi, mint előző nap, volt reggeli, aztán szép lassan elkezdtek elfogyni az emberek. Egy nagyobb csoporttal jöttünk mi haza kettő körül, ami feeling volt.
Itthon csak ledobtuk a cuccunkat, aztán én vettem egy tejföl fürdőt, hogy a leégett, kiszáradt, allergiás bőröm kicsit megnyugodjon, majd lezuhanyoztam. Kábé szétröhögtem magam a dolgon, mivel amikor hajat mostam, akkor jöttem rá, hogy majdnem hideg vízzel vagyok csak képes fürdeni, ha pedig a fejemnek jó a hőmérséklet, meg akar gyulladni a bőröm. XD Azóta is szenvedek az allergiámmal, de bízom benne, hogy elmúlik.
Inkább a tájat fotóztam, de a tábor fb profilján sok jó kép található. =)
Nem látszik túl jól, de lett színem. =D Nos... ennyit a hónap első feléről. Bocsánat, hogy ömlesztve megint, így alakult.
A nagy készülődés után eléggé arcra estem a klubban. Nemo indított egy WoD partit, elhalászta gyakorlagilag a legtöbb szerepjátékost, Robi elvonult Bélával beszélgetni, mi Scipioval dumáltunk, végül kisült, hogy Robi MAGUS-t mesél Kristófnak, amihez nekem eszembe sem jutott csatlakozni, mert én nem szeretek Kristóffal játszani. Finoman szólva nem vagyunk egy szinten és nem ugyanazt szeretünk játszani, egyikünk sem ért ahhoz, amihez a másik. Végül, több óra várakozás és némi mérgelődés után Scipio olyan játékmódot mesélt nekünk Agyarral és Zölddel, amit addig nem. Mind mesélők voltunk, valaki elkezdett egy kalandot és ha belépett egy szereplő, azt átvehette valaki, ha akarta, vagy akár egy új karakter behozásával az egész sztorit felboríthattuk. Jó volt, több rövid kalandot meséltünk így el, négyen, jól szórakoztunk, bár mind fáradtak voltunk, én ennek eredményeképp többször is fonalat vesztettem, hogy ki ki ellen harcol, ki ellen van, mi történt pontosan a csatában. XD
Repnap
Pénteken utaztunk le Szegedre. Jött hozzánk a Dani, aztán hárman mentünk tovább. Az úton olvastam a Battle Royale-t, amit tőle kaptam. Jó könyv, nekem tetszik. Timi elspoilerezett néhány dolgot, de szerencsére ezek már kiderültek, megtörténtek, úgyhogy most már csak az ismeretlen van és izgalmasnak találom a sztorit. Szegeden sok feszültség volt most, kivonultam a lakásból is olvasni, mert előkerült a klub és a tábor témája, ami miatt Bene nagyon feszült volt. Szombaton jó korán keltünk, hogy kezdésre kiérjünk a kecskeméti reptérre, mivel nem akartunk semmiről sem lemaradni. Remek volt a program, jó volt látni a kedvenceinket. A törökök kommentátora nagyon cuki volt, hol angolul, hol magyarul beszélt, a Frecce Tricolori a nagy kedvencem, mindkét repnapon, amin kint jártam, remek műsort csináltak. Volt kint Besenyei Péter is, remek előadást rittyentett, a kommentátor is vicces volt. Az egész nap nagyon tetszett, kicsit sétálgattunk, megnéztük a kirakodókat, de horror árak voltak, az, hogy teltházas volt a nap, nem volt annyira durva, mivel hatalmas területen oszlott szét az a rengeteg ember, csak odaérkezésnél és elmenetelnél volt tumultus, de nem volt az se vészes. Jól megsültünk, kidöglöttünk a melegtől, rengeteg vizet ittunk, ám nagyon nagy élmény volt megint.
Mint látható, a katonák, pilóták nagyon szexi rózsaszín karszalagot kaptak, amin jót nevettem, de mindegy. Danit rávettük, hogy üljön be ebbe a gépbe, hiszen tudtuk, hogy csak udvariaskodik, amúgy nagyon vágyik rá. =D Az az öröm az arcán... Annyira cuki. =D A kalapot tőle kaptam, s bár Bene erőltette, szerencsére Dani többet hordta, mivel mi befértünk a napernyő alá Benével. XD
Adamas tábor
Szerdára megbeszéltünk bulizást. Timivel viszonylag korán találkoztunk, elmentünk Alleeba megnézni neki egy ruhát, amit sajnos később megvettek előle, mivel ketten foglalták és ő volt a második. Pedig szép volt nagyon. Na mindegy. Fagyiztunk egyet és leültünk beszélgetni. Kiderült, hogy Enikő megevett egy doboz fagylaltot, majd még ivott rá asszem valamit, amit nem kellett volna, úgyhogy eléggé rosszul lett, ő megint nem tudott jönni bulizni. XD Átjöttünk hozzánk, felkészültünk, elmentünk a WestEndbe enni, majd elmentünk Corvinus Caféba alapozni Zolival kiegészülve. =D Fejenként két koktélt ittunk, én egy Strawberry coladát és egy dinnyés koktélt választottam, Zoli utóbbit és diósat választott, Timi Greendayt talán meg kiviset. Mindenki ivott mindenkiéből, Zolinak nem ízlett a diós, azt bekortyoltam előle, amennyire tudtam, az én dinnyésemet meg Timi pusztította el, mert már nem maradt kapacitás a gyomromban rá. XD Ezután átsétáltunk a Morri 2-be, ahol a felhozatal rémes volt, tinik voltak, akik épp csak nem szexeltek a tánctéren, ami eléggé nem jött be. Volt valami nagymenő csávó, aki mikor harmadjára meglökött, nagyon felbőszített, felé fordultam támadó állást felvéve, ökölbe szorított kezekkel, harcra készen és valami olyasmit közölhettem volna, hogy húzzon el a közelemből, persze nem ennyire szofisztikáltan. XD Kicsit agresszív kismalac módjára reagáltam, mindjárt lett is helyünk táncolni, noha Timinek úgy kellett visszafognia, ne verjek be egyet a srácnak. XD Még én is meglepődtem magamon, de legalább tanult belőle a magát menőnek gondoló csávó, mert elkerült minket. XD
Mivel Zolinak állásinterjúja volt másnap, Timi meg lejelentette magát éjfélre, ezért 11-kor leléptünk. Pont, mikor a zene, a hangulat és a társaság is jó lett. Eléggé csalódott voltam, mivel odaverődött hozzánk két fiatal fiú, akik tiszta cukik voltak, ők táncolni és szórakozni jöttek, nem felszedni valakit, jól el lehetett velük hülyéskedni és olyan formációkat nyomott az egyik, hogy én kész voltam tőle, jókat nevettünk. Ezt tetézte, hogy kitalálták, engem el kell kísérni haza, azt se tudják, hol vannak, hova kell menni, mit akarnak, amitől berágtam és majdnem otthagytam mindkettejüket a fenébe. Zoli végül elkísért, én meg itthon beborultam Csigusz nyakába, aki vigyorogva állapította meg, hogy be vagyok csípve. XD Pedig nem is volt vészes, a séták és a veszekedés sokat javított a helyzeten. Na mindegy. Hárman aludtunk nálunk, másnap reggel keltünk, összepakoltunk, s mind lementünk a táborba.
Bene eredetileg reggel akart menni, de meggyőztem, hogy nincs ránk szükség és csak elégnénk a napon, így sikerült hat tájt lejutni. Felverték a sátrat, én a főző csapathoz csapódtam, szval egész jól eltelt a nap. Beszélgettünk, ittunk, hülyéskedtünk. Másnap jöttek a táborlakók, akiket katonáink vártak a kapuban, majd Janka és Zöld átkutatták őket. A dolog jelképes volt, senki sem lett átforgatva, inkább hangulati elem volt az egész a regisztrációhoz. Nem igazán tudom, mi történt a táborban, mivel én maradtam a főzőrészlegen, Nemoval és Timivel spagettit csináltunk, ami elég vicces volt, mivel súlyos eszközhiány lépett fel és két kiló tésztát meg kellett főzni, aztán megcsinálni a spagetti alapot. XD De megoldottuk! =D Ráadásul alighogy befejeztük ezt, állhattunk neki főzni a lencsét. XD Itt már ment a viccelődés, de másnap, mikor babgulyás volt az ebéd vagy a vacsi, már fingótábornak neveztük többen is a miénket. XD
Az előadások jók voltak, a vihar elkerült minket, szombaton azonban a hatalmas széllökések elfújták az előadósátrainkat, úgyhogy néhány program elmaradt. Ettől függetlenül mindenki jól érezte magát, ahogy láttuk, gyilkosoztunk, ment a szerepjáték, összeültünk beszélgetni, jött Bálint, úgyhogy hamar kialakult egy számítógépes telephely is... =D Este nagy buli volt, táncoltunk, hülyéskedtünk, ittunk. Másnap tovább alhatott a banda, nem ráztuk ki nyolckor az ágyból őket, de ugyanúgy meg lett tartva a thai chi, mint előző nap, volt reggeli, aztán szép lassan elkezdtek elfogyni az emberek. Egy nagyobb csoporttal jöttünk mi haza kettő körül, ami feeling volt.
Itthon csak ledobtuk a cuccunkat, aztán én vettem egy tejföl fürdőt, hogy a leégett, kiszáradt, allergiás bőröm kicsit megnyugodjon, majd lezuhanyoztam. Kábé szétröhögtem magam a dolgon, mivel amikor hajat mostam, akkor jöttem rá, hogy majdnem hideg vízzel vagyok csak képes fürdeni, ha pedig a fejemnek jó a hőmérséklet, meg akar gyulladni a bőröm. XD Azóta is szenvedek az allergiámmal, de bízom benne, hogy elmúlik.
Inkább a tájat fotóztam, de a tábor fb profilján sok jó kép található. =)
Nem látszik túl jól, de lett színem. =D Nos... ennyit a hónap első feléről. Bocsánat, hogy ömlesztve megint, így alakult.
