Kirobbanó évkezdés

Attya ég, megint több, mint fél év eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Legutóbb a Nuuvellás felpakolásról írtam, ami aztán jól félbe is maradt, mert úgy láttam, nem igazán van igény LMBTQ tartalomra ott, a történeteim olvasottsága épp csak túlhaladt a nullán. Igen, az ilyesmi eléggé elveszi a kedvem. Meg aztán jött egy Létigen folyóirat pályázat, amire nagy lendülettel írtam is egy novellát, amit a szerkesztőség beválasztott, szóval az első számban, elvileg még a hónapban lesz egy megjelenésem. Tervezem egyébként valamikor folytatni a Kettőből egy felpakolását is, de a jelenlegi egy-két év annyira kusza és darabos, hogy egyszer csak elszakad az ékszíj, aztán valahogy nehezen, de elkap újra a gépszíj. Jó, jó, ez egy rossz szóvicc volt. Vannak részek, amiknek az újraolvasása kész kínszenvedés, tekintve, hogy Deon már a harmincas évei közepén jár a fejemben, meg hogy vannak olyan részek, amik húsz-harminc oldalasak. Ha visszamehetnék az akkori önmagunkhoz, szólnék nekik, hogy csajok, készítsetek vázlatokat, mi mikor játszódik, ki hány éves, mi mit követ, ÉS fejezzétek be a részletek nyújtását, mert javítani nagyon nem lesz vicces. De már mindegy.

Végre valahára decemberben Norbi publikálta a három éve húzódó novelláskötetet a FIOK csoportból és bár egyelőre csak drive-on érhető el, ha minden jól megy, Google Könyvekbe és hasonló platformokra is fel fog kerülni, sőt, tervez a kötet alkotóival interjút készíteni. Szóval ha olvasnál sci-fi és fantasy novellákat, amik illusztrálva is lettek, illetve érdekel az egyetlen sci-fi novellám, ami természetesen nem mentes a fő témámtól sem, akkor vesd rá magad a Történetek a F.I.O.K. mélyéről című antológiára.

Tavaly újrakezdtem a festést, ami tiniként szörnyen érdekelt és imádtam csinálni. Hát... a színvonal még nagyjából ott tart, de élvezem és egy-két munkámmal igencsak meg vagyok elégedve. Aztán tavaly novemberben kiléptem egy nagyon lélek- és idegölő munkahelyről, azóta állást keresek sajnos nem túl nagy sikerrel, közben újrakezdtem a LoLozást, amit nagyon élvezek. Kiderült, hogy csomó barátom, ismerősöm tolja, két hónap alatt 11 szintet emelkedett az accom, ami azért csodás, mert főképp a TFT-t szeretem játszani. A varázskönyvet most kivették, az a másik kedvencem, meg Ninja és Feri mostanság Arkoznak inkább, de nem baj, eljátszogatok én magamban is. Ha nem füstölne el Hajnau, valószínűleg beindítanám a Twitch csatornám még a lámpalázam ellenére is. Amúgy fun ötleteim voltak hozzá.

A háttérben írok egy het történetet. Gondoltam rá, hogy felpakolgatom a kész részeket Nuuvellára, de nem akarok túl nagy szüneteket tenni két rész közé, annyi meg még nincs kész, hogy hónapokra előre legyen heti egy részem. És bevallom, az elmúlt egy hónapban ott a folytatás a fejemben, csak nem bírom rávenni magam az írásra. Igazából elég meglepő, hogy ma össze tudok hordani egy egész posztra valót, az állandósult lehangoltságom meg szokott akadályozni ebben. Na mindegy. A háttérben íródó történetről annyit lehet még tudni, hogy low fantasy, a főhősöm pedig egy húszas évei elején járó boszorkány. Egyelőre a projekt címe Spirál, de még az sem biztos, hogy ez marad a végső cím, szóval ezért sem akartam még feltölteni.

Évösszefoglaló és értékelő

Nanánál láttam egy szuper évértékelő, összefoglaló bejegyzést, és kedvet kaptam áttekinteni a saját 2018-amat.

• Január:
   - Úgy indult az év, hogy nem volt fűtésünk az albérletben, ami nem kevés melót termelt, majd egy gyors utolsó találkozót ejtettünk meg a bálványosi kiskutyaszerelmemmel, akit pár nappal később megmérgeztek, elütöttek, vagy elloptak, erre már nem emlékszem.
   - A hónap közepén túlestem a rettegett orrműtétemen, ami kezdetben úgy tűnt, hogy használ, de mára ugyanolyan a helyzet, mint előtte. Nem mondom, hogy nem profitáltam belőle, de az előzmények fényében és a sikeresség esélyének tudatában így marad, majd valami csoda megoldja a helyzetet, mert én még egyszer nem műttetem meg.
   - Nagyanyám betöltötte a 80. életévét és tartottunk egy nagy összejövetelt Budaörsön, ami elég jól sikerült.
   - Újra elkezdtem WoWozni.
   - Csak hogy jól záródjon a hónap, a végére beérett a bojlercsere is, ami végtelenül undorító koszt okádott a fürdőbe. De legalább utána nem akartam lenyúzni a hátamon a bőrt a viszketéstől. Még hogy nincs minden rosszban valami jó, nem? =D
• Február:
   - A szerepjátékra igencsak kevés időnk maradt, tekintve, hogy Ákosnak és Yamamotonak új munkahelyük lett, de legalább havi legalább egyszer még össze tudtunk ülni társasozni.
   - Elkezdtem játszani az Otogival.
   - Végül közös megegyezéssel vége lett a munkaviszonyomnak alig három év után a cégnél, ahová Nico vitt és ahol megismerkedtünk Krisszel, ahol erősen demoralizáltak a kollégák, és ahol rengeteg csalódás ért a sok vicces szitun kívül.
   - Ume eltűnt.
• Március:
   - Megkaptam életem első orchideáját, és jelentem, nem csak hogy él, de virul is. A tavalyi virágmennyisége sem volt semmi, de most még több van rajta, három tő nőtt belőle!
   - Krisz elvitt a Cat Caféba, én elvittem őt a Hanamiba. - Remélem, idén ismétlünk. ^^
   - Nem emlékszem, anya mikor látta be, hogy a hozzá járogató fekete macska igenis cuki, de elkezdte végül megszelídíteni és megkapta a Negró nevet is. Márciusban már az ölembe tudtam venni, és elmondhatatlanul jó érzés volt újra egy fekete macskát szeretgetni.
   - Kipróbáltuk az aldis bbq csirkét és a kedvencünk lett, életemben először sütöttem bundás hagymát és banános zabkekszet.
• Április:
   - Jártunk a Conon, noha csak a kapujában, mert elbúcsúztunk Talytól, aki vasárnap este robogott is Németországba, hogy összeszedje magát, átgondolja az életét, és rebootolhasson.
   - Elkezdtem Eldaryázni.
   - Voltam szavazni, veszekedtek velem a narancs zászló követői pofakönyvön, aztán voltam tüntetni is.
   - Elkezdtem angolt tanulni.
   - Kipróbáltuk a Flour Style-t és egyből a kedvenc helyünk lett. Szerintem ott a legfinomabb a ramen az általam ismert helyek közül.
   - Voltunk Robi előadásán. A darab nagyon jó volt, mindenki nagyon ügyesen játszott. Élveztük.
   - Sosem voltam tavasszal már strandolós, de annyira jó idő volt, hogy öcsémékkel elmentünk a Csiszta Fürdőbe. Kellett egy kis idő Krisz nélkül, de aztán bazira hiányozni kezdett.
• Május:
   - Apuékkal és öcsémékkel megmásztuk a Badacsonyt. Remek program volt az a hétvége, jól éreztük magunkat.
   - Újra részt vehettem MAGUS szerepjáték-versenyen, amit irtózatos módon élveztem. A mai napig megmaradt, hogy még a mesélőnk, aki azért szokva volt, közölte velem, hogy vadorzó vagyok. XD Ráadásul annyira izgatta a fantáziám a modul, hogy gyorsan írtam is egy elképzelt sztorit hozzá. Végső soron imádom Amadist, és biztos vagyok benne, hogy valamilyen úton-módon találkozni fogunk még vele.
   - Beérett, hogy elhagyjuk első közös otthonunkat, mert teli a hócipellőnk, és úgy volt, hogy Ócsára költözünk, de nagymamám közbeszólt.
   - Krisz is otthagyta a céget.
   - Megvolt életem első anyák napja az oviban. x)
   - Jött Marica Budapestre, így nálunk aludt, éjszakai sétát tartottunk és majdnem megfürödtünk a Margit szigeten itt-ott. XD
   - Osztálytalálkozóm volt, a középiskolás 10 éves és meglepően jól sikerült.
   - Befejeztem az MD-re írt Harry Potter és a Varázslóvilág Alkonya című slashemet, amit a Tél szelleme után legjobban szerettem írni, bár talán nagyobb kihívást jelentett annál.
• Június:
   - Elkezdtük rendbe rakni a biai lakhelyünket, ment a fúrás-faragás, bontás, építés, vakolás, még Bence is segített.
   - Úgy volt, hogy lesz kiscicánk, kivételesen kettő, de végül Csufi kutya miatt, aki nem bírja a macskákat, némi gondolkodás után elvetettük az ötletet. Utóbb beláttam, hogy valszeg nagyanyámmal is csak ütközőpont lett volna, mert más elveket vall az állattartásról, mint mi és nem hagyta volna szó nélkül, ha a kanapén döglik a macska pölö. Ugyanezen ok miatt Pötyi cicát sem loptam el az albérletünk utcájából.
   - Újra iskolapadba ültem, hogy angolt tanuljak, immár egy hosszabb, komolyabb tanfolyamra.
   - Old punk style-os lett a hajam, jobb oldalt egészen rövidre lett nyírva és borvörös színt öltött, amit nagyon élveztem, csak nem tartott sajnos sokáig.
   - Nagymamám a születésnapjára tabletet kapott, ennek örömére lett mail címe, fb oldala, és persze a bűnös, aki csinálta neki az utóbbit, rám hagyta, hogy segítsek beállítani, frissíteni, mindenfélét elmagyarázni mamának a közösségi oldal rejtelmeit. x) Az ismerősi öröm nem sokáig tartott, nem egyezik ugyanis a politikai nézetünk és mivel nagyanyám leveszekedte a hajam, hogy védje a kedvencét, letiltottam, talán novemberben. XD
   - Eljutottunk Krisszel Zanzibár és Hooligans koncertre.
   - Beköltöztünk Biára, noha az elején nagyon tábori körülmények uralkodtak, és búcsút vettünk Umétól, aki még egy utolsó látogatót tett nálunk.
   - Krisz egyik nagyija is betöltötte a 80-at, ráadásul egy meglepetés összejövetellel készült neki a család, ami ugyancsak jó parti volt.
   - És a hónap végére nagyjából formát öltött a szobánk sárga falakkal, a tinikori bútoraimmal és a túl nagy, sehova sem jó kanapéval.
   - Remekül zártam az első évemet a szoftverfejlesztő OKJ-n.
   - Lezártam a Timivel való barátságot, és neki is megírtam, mikor találkozni szeretett volna velem, hogy offolnám a dolgot és maradjunk csak haverok, ami nálam a "ha nem muszáj, ne csevegjünk, de nincs veled bajom".
• Július:
   - A dolgok egyáltalán nem mentek zökkenőmentesen, mamának és nekünk tök más az életritmusunk, ráadásul ő világ életében dolgozott, illetve munkából is haza tudott járni főzni, satöbbi.
   - Rájöttem, hogy ezt a blogot szeretem, itt érzem otthonosan magam, itt a múltam is, úgyhogy szépen átgondoltam, hogyan teszem be és mely posztjaimat a szeparált blogjaimról, majd itt folytattam a naplózást. Sok időm nincs rá, mindig akkor jutnak eszembe a témaötletek, mikor lejegyzetelni se tudom, de szeretem ezt a blogot.
   - Születésnapoztunk.
   - Lett új növénykém, kettő is.
   - Voltunk strandolni anyuval.
   - Remekül sikerült Nami meglepetés-lánybúcsúja.
   - Találkoztunk Vikivel.
  - Újra elkezdtem Pokemon Gozni két év kihagyás után. Persze ugyanazok a bugok jöttek elő, még mindig zabálja az erőforrásokat, és egy idő után még annak ellenére sem találtam izgalmasnak, hogy sorra jöttek be a generációk.
   - Egy éves évfordulója volt Chester halálának.
• Augusztus:
   - Felnyírattam a hajam és ezzel egy újabb, kamaszkoromból visszamaradt vágyamat teljesítettem be. Hó végén pedig egy újabbat pipálhattam, a hennáztatást, amitől imádnivalóan élénk, rókavörös lett a hajam.
   - Taly visszaköltözött Budapestre. Ideiglenesen IchiGoéknál lakott, majd szeptember elején albérletbe költözött, mert felvették augusztusban abban az oviba, ahová nagyon szeretett volna menni. Az első találkozónkkor megismertem Kikkit, és kipróbáltuk az Anjunát.
   - Namiék esküvője nagyon jól sikerült, hangulatos volt, és ők már szeretnének a miénkre jönni, azt is megkaptuk. =D
   - Elmentünk nyaralni Katával és Dominikkal Fonyódra, ráadásnak apuék is lejöttek pár napra. Soha többet! Az a cirkusz, te jó ég...!
   - Újra elkezdtem játszani Csábításból jelesen. XD
   - Megadta magát a hajszárítónk, ezért mama retro szárítójával kellett beérnünk egy darabig.
   - Együtt születésnapoztunk Enikővel és Anitával.
   - Elkezdtem megírni Hetény és Zsombor kalandját az Univerzum pályázatára, de félbe kellett hagynom a terjedelmi korlát túllépése miatt, hogy gyorsan írhassak egy másikat. A történetet azóta sem fejeztem be, mert a drágák elkezdték összevissza elmesélni, mi történt, úgy meg nem lehet, na. XD
• Szeptember:
   - Elkezdődött a suli, immár szaktanárok nélkül, full káoszban, és kétséges lett, van-e esélyünk elvégezni így, van-e értelme.
   - Újabb találkozás Vikivel, és kipróbálhattam a vietnámi levest is, ami nagyon bejött.
   - Olyan hideg szeptemberünk volt, hogy a végén be kellett izzítanunk a kandallót, ami bár kissé melós (fát behordani, figyelni a tüzet, a hamut kilapátolni és kivinni, stb.), kissé koszos, de azért hangulatos is. És nem utolsó sorban jó meleg!
   - Mentettem mamától két orchideát a halál széléről. Azóta szépen összeszedték magukat, az egyik virágzik is két tőről. =)
   - Megírtam életem első Marvel fanficét. Nagyon élveztem, bár rájöttem, hogy óriási hézagok vannak számomra a karakterek storyline-jában, ami egyrészt jó, mert kitölthető, másrészt nem jó, mert hiányzik időnként néhány plusz részlet róluk. Egyébként van egy félbehagyottam is, de még nem tudom, mi lesz a sorsa.
• Október:
   - Krisz csinált egy faja polcot, ahová felkerültek a bjd-im és az emlékeim.
   - Blankától kaptam egy csomó kis kövirózsát.
   - Lett minitamagotchim, ezzel újrakezdődött a tamaőrületem.
   - Kipróbáltuk Dodi cukrászdáját, és egyből a kedvencünk lett.
   - Levizsgáztam angol alapfokból, 75% és 80%-os eredményt értem el.
   - Kiderült, hogy beválogatták a kutyafuttában írt novellámat az Univerzum kötetébe.
   - Ezt az évet sem úsztuk meg lerobbanás nélkül.
   - Életem első gyúrt és kelesztett tésztáit is elkészítettem a hónapban, előbbi húsos derelye, utóbbi darázsfészek formájában került a közönség elé, s az utolsó falatig elfogyott. =)
   - Próbálkoztam a tűnemezeléssel, de folyton megzavartak, illetve kevés volt hozzá a türelmem is, úgyhogy azóta el van rakva szegény kis félig megcsinált patkány.
   - Voltunk a gyerekkel a Holnemvolt Parkba, amit bizonyára mi jobban élveztünk.
   - Beküldtem egy novellámat a Trivium fantasy pályázatára. Egy regényt szerettem volna még rá írni NaNoWriMo keretein belül, de elszállt az ihlet, mielőtt beérett volna, úgyhogy ezt a kört buktam.
   - Ezen kívül írtam egy novellát Nanának, amit aztán nem mertem elküldeni neki. És még a blogon sem szerepel, á-há-há-há! Na, ezt hamarosan orvosolni fogom!
   - Rám írt ex-Bátyám és ezúttal válaszoltam is neki, mert egy nagyon szép számot mutatott azzal a videóval. Igaz, hogy ő a képi világ miatt küldte... XD Mondjuk úgy, hogy rövid beszélgetés volt, és bár örülök, hogy megismerkedhettem azzal a cd-vel, de ettől függetlenül nem hiányzott.
   - Anyuval raktárvásáron voltunk a Geopennél, ahol megtetszett egy trilógia, de csak a második és harmadik kötetét tudtam beszerezni, így elkezdtem kutatni az elsőt, ugyanis kábé beszerezhetetlennek bizonyult.
   - Hosszú idő után először kaptam pánikrohamot.
• November:
   - Első közös WoWozás Talyval nála, amit aztán követett még egy pár.
   - A NaNoWriMot 35.000 szóval zártam, ami egészen szép eredmény, a saját rekordomat abszolút megdöntöttem.
   - Újra elkezdtünk játszani Talyval KT-n.
   - Voltunk a Bory-várban a gyerekkel. Kár, hogy végigrohanta az egészet, és nem igazán érdekelte semmi.
   - Anyu születésnapját élményekkel ünnepeltük. Elvittük Agárdra strandolni, megismertettük a Belfrittel, tesómék meg Lancelotba hívták velünk együtt.
   - Talytól ajándékba kaptam gyerekkorom nagy kedvencét, azt a bizonyos kutyusos tamagotchit. Időm mondjuk nem volt rá, de elmondhatatlanul örülök neki, hogy megvan. Bakancslistás tétel volt beszerezni, csak külföldről is 6-8e, annyit meg azért nem ér véleményem szerint.
   - Kalandjaim a sütisütéssel folytatódtak, s méterest csináltunk mamával.
   - Elkezdtem olvasni az Engelsfors-trilógiát, és egyből kedvenc lett.
   - Lett új autónk, egy metálzöld Fiat Ulysse, amit Piszének nevezett el Krisz, de mivel az elhozása után kijött valami baja, két hétig nem újságoltuk el a meglétét igazán, nehogy pofára esés legyen. A hiba nem jelentős, csupán zavaró és úgy fest egyelőre, hogy random produkálja, úgyhogy még idő, mire végleg megoldódik az ügy, de használjuk és szeretjük a kocsit.
   - Átvehettem a nyelvvizsga bizim és egyúttal találkoztunk Tündével is.
   - Öcsémmel és mamával közösen sütöttünk-főztünk a konyhában az első unokatestvér-találkozónkra, amire végül Robi el se jött, Peti meg szerintem nem sok vizet zavart. De együtt főzni jó buli volt, hiszen a nagyi és a szakács rakta össze az ételeket, melyek mind isteniek voltak.
   - Úgy tűnt, Norbi végre komolyan veszi a vállalását, és elkezdte intézni az e-book megjelenést, amit beígért nekünk.
   - Rám írt Robi, talán a májusi verseny óta nem beszéltünk, és elkapott a nosztalgia Thenezát illetően. A dwoon hercegkisasszonyom a házassága előtt állt, csak még a férj kiléte volt nagyon kérdéses, és persze egy kalandmodul teljes közepén maradt félbe a játék is. Tavalyelőtt Timi miatt akartam kiszállni, másfél év elteltével úgy érzem, sima ügy, letettem annyira az ügyet.
• December:
   - Az egész hónapot skippelni akartam, de persze győzött a másoknak való örömszerzés vágya, úgyhogy ajándékokat kajtattunk, próbáltunk egy programot szervezni, hogy minden beleférjen.
   - Voltunk munkaügyi központ által meghirdetett, kötelező részvételű állásbörzén, ahol összetalálkoztam egy nővel, aki egy menő alapítvány képviseletében jött, és tanácsadással, munkahely-keresés segítésével foglalkozik. Voltam is nála, de egyelőre csak teszteket töltöttem, mivel az angol miatt nincs értelme munkahelyet keresni nekem.
   - Április óta először találkoztam Csigusszal és megismerkedtem a BarCraft Budával, ahol csillámos koktélt ittam.
   - Újra összeült a régi csapat (Tocsó, Benedek, Ákos, Fischer, Robi, Timi, Krisz - Dávid valamiért nem jött, Zöld passz), a BarCraftban dumáltunk egy jót, kivel mi történt, merre tart az élete.
   - Tartottunk Krisszel egy olyan napot, mikor a kedvenc vietnámi éttermébe mentünk enni, utána pedig bevetettük magunkat a Társasjáték Bárba.
   - Megdöntöttem az Engelsfors-trilógiával az olvasási rekordomat, 8 nap alatt olvastam el cirka 850 oldalt. Totál beszívott a könyv, fanficen is gondolkodtam, de annyira elsodort a karácsonyi készülődés, meg akkora űrt képezett az olvasás utáni "mihez kezdjek most magammal?" érzés, hogy végül nem írtam meg.
   - Hála a Praktiker ments virágot akciójának lett három korall virágocskám.
   - Újra egy konyhába terelődtünk öcsémmel, ezúttal Krisz egy kis krumplipucolás erejéig csatlakozott hozzánk, Bianka pedig végig, illetve ő közben hájast sütött mamával.
   - A karácsony most sem volt zökkenőmentes, de a szokásoson túl semmi extra, csak némi kiakadás a stressztől, amit a maximalizmus és a belső kényszerek eredményeztek. De jövőre ettől függetlenül szeretnék elutazni karácsonyi időszakra.
   - Nanánál összeültünk meetelni, ahol életem első házi készítésű gyozáját fogyaszthattam némi segítség fejében. A hangulat remek volt, jól éreztem magam. Blanka megint lelkesített a programozás terén, ami nagyon rám fér, tekintve, hogy erőteljesen felgyorsulva a lejtőn haladok a sulival az ottani helyzet miatt.
   - Voltam Tündénél vendégeskedni.
   - Egy majdnem egész napot együtt töltöttem Talyval, bár többnyire orvosnál, de nem számít.
   - Együtt szilvesztereztünk mamával és öcsémékkel. Társasoztunk, piázgattunk, hamburgereztünk és lencsefőzeléket ettünk sült virslivel. Még mama is beszállt két kör Dixitre, aztán Catanoztunk, végül felraktuk a Rizikó táblát, mindenki elhelyezkedett, lenyomtuk az első kört, vagy hogy, de tesómék folyton összekaptak, meg jött az éjfél, és még menni akartunk ki tüzijátékozni előtte. A kutya bent feküdt a lakásban a szőnyegen, mi kint szivaroztunk és durrogtattunk, majd bementünk koccintani. Jó volt. Ha öcsémék be tudnák fejezni a folytonos civakodást társasozáskor, annak viszont nagyon örülnék.
   - Kiírták a várva várt angol középfokú képzést és felvételt is nyertem, noha nem sokon múlt, annyira besokkoltam. De mi írók tartsunk össze, ugye? =D

Mint azt összeszedtem, elég sok minden történt velem az évben. Basszus, elég kevés jutott volna eszembe spontán, de szerencsére IG-n sokszor teszek közzé, és időnként ide is firkantok. =) Nyilván sok szívás áll mögöttem, rohadtul letargiába estem például a Timivel való kapcsolat miatt, de az egy hosszadalmas folyamat utolsó akkordjai voltak, nyomaszt a suliban beállt posvány, illetve a nagyanyámmal sem felhőtlen mindig az együttélés. Talán nyáron és ősszel vesztünk össze, szerintem mindkettő hozott előnyöket (is), de ettől függetlenül nem szeretnék ismételni, ha nem muszáj. Mindezek ellenére egészen eredményesnek érzem magam - megszabadultam a mérgező munkahelyemtől, elértem az első nyomtatott publikációmig, lett egy nyelvvizsgám, találtam egy remek barátot és az Otogi miatt egy jó kis játékos bandának is a tagja lettem. Már egy alapfokú nyelvvizsgám van angolból és a képzés nem áll meg, ki van találva, milyen szakdolgozat témán szeretnék dolgozni, még ha szakdolgozat nem is lesz belőle, max beugró a jövőbeni munkahelyemre. Javultak a családi kapcsolataim, egyúttal talán sikerült realizálnom a baráti kapcsolataimat is, két rekordomat is megdöntöttem, és kipróbáltam új dolgokat írás, étkezés és egyéb téren.

A jövő évi... He? Mármint az ezévi terveimet, vágyaimat majd egy másik posztban szedem össze, ez már így is túl hosszú. =D Köszönöm, ha elolvastad.

Reboot vagy nemreboot?

Sikerült jó késve megtalálni a nekem hagyott hozzászólásokat, emiatt elnézést kérek!

Többször kérdezték már tőlem az évek folyamán, hogy a régi írásaim visszakerülnek-e, én meg mindig függőben hagyom a jövőt, mert egyrészt javítás nélkül nem szeretem kitenni a történeteimet, viszont ha javítani kezdem, akkor már a mostani tudásommal és stílusommal teszem, úgy meg keletkezik a sztorikban egy diszharmónia. Ez itt egy saját magammal vívott harc, mindegy. Másfelől ugye kevés sztorit fejeztem be, a Zűrös kamaszkornak is hiányzik a Két hét múlvából vagy három fejezet, pedig ez az első írásom, amit így tizenhárom év távlatából nagyon nehéz azzal a készlettel megírni. Mindenesetre igyekszem rávenni magam, hogy csak a legszükségesebb dolgokat javítsam (elgépelés, rossz mondatszerkesztés), és visszateszem a kért történeteket, még ha nem is lesz befejezve, hogy legalább ti tudjátok olvasni. Sőt. Őszintén szólva gondolkodom egy-egy regényem rebootján. Szóval hagyni a régit, ahogy van, és az alapötletre, a karaktervázakra egy új tematikával történetet írni. Elvetemült ötlet? Hülyeség? Nem tudom.

A NaNoWriMo már látom, hogy ebben az évben sem fog sikerülni, de legalább már rálátok a problémára. A kezdeti motiváló mivoltát átveszi a kényszerítés, és minden, ami kényszer, az kínos és egyszerűen képtelen vagyok bennemaradni. Szóval csak azért írni - bármit -, hogy növekedjen a szószámom, valahogy nem bírok. Hetényék sztorija szépen ment, voltak napok, mikor majdnem négyezer szót klimpíroztam bele, viszont kellenek szünetek, amíg átgondolom, mi történt eddig, mi folyik a háttérben, annak milyen kihatása van, hol kell javítani, belepótolni, mi következik ezután. Tehát a történet nem alkalmas nanózáshoz. Vagyis... igazából én alapvetően így írok egyes történeteket, így lehet, hogy én nem vagyok alkalmas. És ez nem bánt, ez egy tény. Ettől függetlenül a határaimat továbbra is fogom feszegetni, jövőre is nekiugrom, ha nem felejtem el a NaNoWriMot, lehet, hogy év közben is hónapról hónapra fogom számolni vagy számoltatni, mennyit írok.

A leltáramat nézve nem sikerült rosszul ez az évem az előző háromhoz mérve, márpedig az tagadhatatlan, hogy volt néhány törésem 2015-ben és 2016-ban. Ahhoz képest egészen jó vagyok, sőt, az új mód, ahogy írok, is tetszik. Más, az eredmény is másmilyen, de tud olyan átható, áradó és nem evilági lenni, mint az előző módszer. Talán eredményesebb is így.

Talyval újra elkezdtünk szerepezni KT-n. Őszintén szólva nagyon hiányzik a szerepjáték, és mivel a csapat szétszéledt, újat pedig nem szeretnék már keresni, hát marad ez. Aztán lehet, hogy néhány hónap múlva megint eltűnik az összes karakterem évekre. ^^;; Bár akkor valószínűleg Taly kitekeri a nyakam. XD Tegnap kipróbáltam a Switchét, illetve azon az új pokémonos játék Eevvee-s verzióját. Cuki. Mondtam Talynak, hogy nem vennék magamnak, de ha néha megengedi, hogy folytassam az accomon a játékot, hálás lennék. =D Tegnap ő tudott festeni, végre a sárkányok formát öltöttek, IG-n meg is osztotta az eredményt. Jó látni, mennyire ügyes lett, és ad egyfajta biztonságérzetet, hogy elvállalta az ikereket, ha egyszer valahára Samui is megérkezik. Mondjuk az nem mostanában lesz sajnos, jobban szeretnék jövőre jogsit csinálni.

Anyu születésnapjának utolsó felvonása szombaton a Sir Lancelotban zajlott. Nagyon hangulatos hely, páncélok, zászlók, régi fegyverek és festmények mindenütt, a dolgozók korabeli ruhába öltözve állnak a vendégek szolgálatára. Az étlap gyönyörű, a fantázianevek jópofák, az ételek leírása zseniális, a tálalás gusztusos, az ételek ízesek. Tizenéve szerettem volna eljutni a "kézzel evős étterembe", és szinte csalódás volt, hogy kaptunk kést és kanalat. XD Mondjuk öcsém nem hazudtolta meg magát, szegény szörnyen utálja megfogni az ételt, úgyhogy a kanalat villaként használva fogyasztotta el az étkét. Anya isteni csülköt választott, ami ráadásul alsó hangon három adag étel, én viszont belenyúltam, és olyasmit választottam, ami nem jött be túlzottan. Tudom ajánlani a helyet, nálam 5/4 pontot ért el.

Enikő megint hazajött egy kis időre, voltunk nála babanézőben. Sajnos Hugi nem tudott eljönni, ráadásul a szokásos titokzatossággal kezelte a dolgot, úgyhogy nem tudtuk meg, mi van vele. A kisasszony gyorsan nő és kezd kijönni belőle az a bizonyos Kos. =D Imádnivaló kis akaratos hisztérika, lesz ott harc rendesen. Jó látni, hogy Eni milyen boldog a sok nehézség ellenére is. Én nagyon hadilábon állok a gyerek-kérdéssel. Néha nagyon szeretnék, néha úgy gondolom, sosem lesznek meg hozzá azok az alapok, amikre azt mondanám, na kész vagyunk rá, néha pedig úgy érzem, egyáltalán nem vágyom gyerekre. És mindig kínos, amikor megkérdezik tőlünk, nálunk mikor jön a baba. Nincs rá jó válasz a "majd egyszer talán"-on túl.

Most az olvasásra vagyok teljesen rákattanva. Elkezdtem a A kör című könyvet, az első nap majdnem 200 oldalt olvastam el belőle. Anya meg is lepődött, mikor meséltem neki, mennyire jó választás volt a trilógia, azt kérdezte, megtanultam-e a gyorsolvasást, én meg visszakérdeztem, hogy tényleg gyorsan olvasok-e. ^^;; Imádom. Sok benne a tőmondat és furcsa a jelen idejű, szűk E/3, de a történet lebilincsel, szeretem a főhősnőket is, nagyon érdekesek a háttereik és a motivációik. Kicsit várom azt is, hogy befejezzem az első kötetet, mert ha nem történik meg benne, amit én belelátok, muszáj lesz megírnom fanficnek. XD Meg jó végére egy olyan kötetet olvasni, ami ennyire sodor, ami ennyire bejön. Annyi könyvet dobtam legkésőbb a feléig jutva, és annyinál éreztem azt, hogy "bakker, ennél én sokkal jobbat és jobban írok!", ami íróként, kiadatlan íróként nagyon demoralizáló tud lenni. Pont ellenkezőleg kéne hasson, látom én, mert ha egy úgymond "ilyen rossz" kötetet kiadnak, akkor ha az enyém tényleg jobb, az sima ügy lesz, de nem, sajnos azt látom, hogy a magyaroktól nagyon sokat követelnek a kiadók, míg ami kint befut, mindegy, magyar szemmel mennyire jó, nyomják is ki. Na mindegy, ezen nem kesergek. Az egyetlen kiút: írni, írni, írni. =) Mindenesetre bátran ajánlom az Engelsfors-trilógiát, izgalmas, lebilincselő, nem mindennapi.

Élek, írok, játszom

Sajnálom, hogy ennyire eltűntem, nem így terveztem a dolgokat. Sokat birkóztam a HP kihívásos sztorimmal, harmadik nekifutásra tudtam csak összehozni egy olyan cselekményszálat, amiről azt gondoltam, ha olvasnám, nem unnám magam halálra, és még az sem adta meg magát könnyen, mert a vége valahogy nem akart összeállni. Aztán persze az utolsó este hajrájában egy szuszra befejeztem. Úgy határoztam, hogy amíg nem vagyok kész vele, addig nem blogolhatok, mert az azt jelenti, hogy amikor géphez kerülök, nem azzal vagy egy másik írással foglalkozom, de végül keveset is ültem a laposomnál, meg új lett. Két év után sikerült új géphez jutnom, aminek elmondhatatlanul örülök. És végre tudok játszani! Leírhatatlan... Két és fél évvel ezelőtt LoLoztam utoljára, ezért az első meccsem pocsékra sikerült, totál kibuktam, mennyire nem vágom, mi hogy van, ráadásul megváltozott az egyik kedvenc karakterem, Ezreal is. Aztán elkezdtem feltelepíteni a WoWot, és elnyelt a fellobbanó szerelem. Három évvel ezelőtt nem volt ennyire összetett, ennyire dinamikus, ennyire változatos, ennyire szép, ráadásul végre Pandarián képezhetem a Horda új harcosát. Imádom. Nem is akarok róla többet áradozni, mert aki ismeri, annak nem kell bemutatni, akit érdekel, az utána tud nézni, akit meg hidegen hagy, azt meg nem untatnám vele.

Megkezdődött a Potter Kihívás publikálási szakasza, remélem, jöttök olvasni, mert számítunk rátok, és jó történetek születtek. Emellett már beküldtem anyagot a Moly antológiához, készülök az Avana pályázatra is legalább egy novellával, és erőteljesen töröm a fejem, mit írhatnék a Könyvmolyképző novellapályázatára. Írás fronton, azt hiszem, most ennyi van. Az év eleje jól besűrűsödött, amit nagyon élvezek, csak az idővel nem vagyunk mindig összhangban egymással. Ennek és sok más ellenére kiegyensúlyozottnak érzem magam, bizonyos szempontból úgy gondolom, nagyon a helyemen vagyok.

Egyébként akartam írni valamiről, egy témát szerettem volna kifejteni, de mire eljutottam ide, minden átgondolt ötlet kifutott a fejemből. Legközelebb jegyzetelek.

Erről mindenképp nyálnyomot kell hagynom!

De, mégis kimaradt valami! X"D

Starfighter. Bevallom őszintén, rémesen és elmondhatatlanul utálom az űrben lövöldözős történeteket, mindegy, hogy olvasni, nézni, vagy mit kell vele csinálni. Valahogy a legkevésbé sem vonz, akkor már inkább westernt nézek, de komolyan, pedig az sem a zsánerem. Na ez a képregény... na ez megvett kilóra. Gondolom, ez nem nagy spoiler, úgyhogy elárulhatom, hogy úgy kezdődik, hogy összerakják Caint, a fightert és Abelt, a navigatort. Közös szobát kapnak, melynek ajtaján belépve Cain közli Abellel, hogy a navigator mostantól az ő ribanca, ezután kiharap a szájából egy darabot, hogy megjelölje, sőt, rövidesen istenesen megrépázza.

Kemény, dögös, nyers, egyenes, kellemesen vulgáris, lehengerlően szép ez a képregény, ver egy csomó yaoi mangát, amit olvastam eddig. Furcsa volt eleinte a rajzolása és az olvasási sorrendje, de amint hozzászoktam, nem volt megállj, felfaltam az egészet. Iszonyat, mennyire jó, pedig nem egy nagy történet, noha még csak most írja a negyedik kötetet HamletMachine. Akinek gondja van az angollal - mint nekem -, az szerintem ugyanúgy talál egy ideális tanulási segédanyagot, mint én. A legtöbb mindent megértettem, de amit nem, ahhoz szótárt használtam. Meg szerencsére a környezetem angolul tudó része tudja, elfogadja a boy's love őrületemet és már nem akad ki a legellenállóbb személy sem, ha belövök neki egy mondatot, esetleg egy oldalt, hogy "te figyi, ezt nem értem, segítesz?". =D

Az űrben játszódó részek eddig elhanyagolhatóak voltak, vagy Hamlet megtöltötte olyan részletekkel, amitől vagy könnyesre röhögtem magam, vagy égtem a pornóhoz hasonlóan nyílt ábrázolás miatt (de jó értelemben). Ez nem egy cukros, szégyenlősködős darab, premier plánban tolják a srácok, a szemszögek/képkockák még a yaoifanoknak is szerintem egzotikusak. Immár többször végignyálaztam rajta, elkészült a visual novel, amivel szívesen játszanék, de előbb fel kell políroznom az angoltudásomat, másképp nem látom sok értelmét, viszont a hozzá írt zenék egész jók, a Gravitation a nagy kedvencem, van, hogy egész nap az szól. Mindig is akartam yaoi game-ekkel játszani, de az igazi nagy kísértést a Starfighter Eclipse jelenti. Még egy ok, hogy megtanuljak angolul, komolyan...

Kellemes hétvége

Tegnap negyed tizenkettőkor ébredtünk fel. Kicsit fáradtak voltunk... Dani mindig nyolc körül kukorékol, ha nálunk alszik, de most ő is kifeküdt teljesen, amihez hozzájárult az is, hogy éjjel még megnézettem a fiúkkal Az öt legendát, mert szeretem. Minden karaktere zseniális, az orosz mikulás, az ausztrál nyúl, a néma álommanó, a kicsit hibbant fogtündér... és a kedvencem Dér Jankó. ^^ Totál odavagyok azért a srácért, a szarkazmus nagyon jól áll neki, Norbi is pont egy nagyon frappáns részt lőtt be fb-n, mikor szóba került a film:

Északi: - Remélem, a jetik rendesen bántak veled.

Dér Jankó: - Persze, imádom, ha zsákba dugnak és áthajítanak egy mágikus portálon.

Északi: - Ó remek, az az én ötletem volt!

Tele van ilyen szófordulatokkal, imádom az egész film humorát. A jetik is jópofák, Daninak az lett a kedvence, akivel mindig átfestetik, amivel épp kész lett. =D Bene a manókért van oda, akik úgy hiszik, hogy ők készítik az ajándékokat, de csak idiótaságokra képesek leginkább, Álommanó/Sandman - akit sajnos Homokembernek fordítottak, pedig sokkal frappánsabb lett volna az Álommanó, mert arról legalább a gyerekek tudják, hogy kicsoda - meg csengőnek használja, hogy végre felfigyeljenek rá, mert hiába jelel a társainak. =D Az egész szimbolikája jól van összerakva, jó a mondanivalója és tetszik, hogy kreatívan használták fel a mikulást, húsvéti nyulat, álommanót, fogtündért. =) Remélem, lesz második rész, de ha az nem is, megmaradnak a készítők azon a vonalon, amire azt hiszem, tavaly álltak rá, mert egyre jobb beülni egy animációs filmre azóta. Én nagyon szeretem az animációs filmeket, de sokkal az volt számomra a helyzet, hogy leültünk, megnéztük, tök jó volt, össze volt rakva, látványra is megfelelt, de nem adott hozzá túl sokat az életünkhöz, de végre azért akadnak olyanok is, amiket érdemes megnézni újra. =)

Tegnap baromira fájt a hasam, fel sem igazán bírtam kelni az ágyból, úgy görcsölt, szóval szegény srácok túl sokra nem mentek velem. Kiderült, hogy a Painkiller nem az a játék, amit keresek, de Bene és Dani elvannak vele, én meg egy kicsit megint haladtam a The longes journey-vel. Kicsit elakadtam, lehet, megkérdezem a kedves jóbarátomat az ügyben, de az is lehet, hogy szenvedgetek vele még, hátha rájövök, hogy kell megoldani. =) Aludtam is egy órát, míg a fiúk ételbeszerző körúton voltak, majd úgy egy fél óra-óra múlva, hogy megjöttek, Daninak mennie kellett haza. Bene elkísérte, én maradtam itthon pihenni. Nem mondom, hogy elmúltak a görcsök, de remélhetőleg túlélem a mai napot. Tegnap sok mindent átbeszéltünk, készítettünk egy tervet a jövő évre, mivel rengeteg a terv és a vágy, de össze kellett most már időben is rendezni, hogy mikor mivel kéne meglenni, hogyan épüljön fel az életünk, hogy ne legyen fejetlenség. =) Elég jól sikerült, szerintem remek esténk volt.

Ma van az utolsó munkanapom az évben, aminek nagyon örülök, legközelebb csak harmadikán kell majd mennem. Úgy néz ki, most már csak elsejére nincs programom, 31-én napközben találkozom Milánnal. =D Az év vége kapcsolatok terén elég jól alakul, úgy érzem, aminek örülök nagyon. Gondolkodtam is éjjel, ezért kettő után sikerült csak elaludni. Remélem, egyszer tényleg meg tudom az illetővel beszélni mindazt, amit elmondanék neki és meg is ért.

Imádom ezt a kis dögöt, de amikor felugrál rám, meg a hasamon viháncol, nem hagy írni, ilyesmi, mindig az jut eszembe, hogy bezzeg, ha macskánk lenne, lefeküdne az ölembe, melegítené a hasamat és órákig nyugi lenne, míg a kutyánál összetehetjük a két kezünket, ha hagy minket este aludni és nap közben néhány órára kidől. XD 

Mostanában nem szárítom meg a hajam és ilyen lesz, ha magától szárad. =D

Heti összefoglaló

Végre a patkányaim zizegését hallgathatom. Marcipán csak a kezemben fél, amúgy kíváncsi dög, első dolga volt elhagyni a ketrecet és körbekíváncsiskodni az asztalomat, ablakpárkányt, majd leesett, úgyhogy összeszedtem, mielőtt meglép. Nagyon puha a szőre, ami kifejezetten tetszik, kár, hogy nem nagyon hagyja magát simogatni, de igyekszem megszerettetni vele a dolgot. Játékos, imádom, ahogy ráugrik Kusamira és ugrál rajta, ahogy pattog a ketrecben és néha odakoppan a feje. Meg elég akaratos is, simán elveszi Kusamitól a falatot. XD Mikor legutóbb itthon voltam, kaptak egy kis paradicsomot is, amit nem adtam oda azonnal, hanem a kezemben tartottam. Kusami megfogdosta a fogaival a kezem, aztán megnyalogatott, mikor rájött, hogy az ujjam csupán paradicsomleveses, amúgy nem étel, míg Marcipán simán végigrágta az ujjam, mikor már meg mert közelíteni. XD Édesek voltak nagyon.

Csütörtökön sétáltunk egyet Benével a városban. Közösen ettünk, elmentünk ruhát nézni, lett is egy kockás szoknyám és egy kötött egyberuhám, amiknek nagyon örülök. Vittem lolit, méghozzá a zöld őszi darabot, de annyira beleszerelmesedtem a két új cuccba, hogy csak vasárnap vettem fel. Jó volt megint látni a srácokat, noha Ákos késett, amiért meg is dorgáltam picit. ^^ A játék megint nem haladt gyorsan, azon gondolkodtam, Hariana milyen indok alapján gyilkolná meg a barbárt és az íjászt, de aztán lemondtam a szenyózásról. A boszorkányom elfogadta Nizen ajánlatát, szeretne a Vérebek közé tartozni, szeretne papnő lenni, az orkfarkas pedig marad vele, megegyeztek. Ezután elindultunk felderíteni a bárdot, mivel Meridustól végre eljutott hozzám a hír, miszerint az Antoh papnő (aki a két varázsló segítségével visszanyerte a teste épségét) zenét hallott, mielőtt lefeküdt volna. Út közben sajnos eltereltek minket, négyen rátámadtak a barbárunkra és az íjászunkra, akiket megvizsgáltunk Nizennel, de én szándékozom folytatni a keresgélést, mivel már kezdjük sejteni, ki áll a dolgok hátterében, mi történik, s Hariana minél többet meg akar tudni, mert lenyűgözik dolgok.

Szombat reggel olyan hét tájt Bene felriadt és rám szólt, hogy ugye állítottam-e be ébresztőt. Mondtam neki, hogy minden reggel tízkor csörög a telefonom, ez megnyugtatta és visszaaludt, én viszont annyira megijedtem, ahogy a semmiből letámadott, hogy képtelen voltam elaludni. Nekiültem írni, és csak írtam, írtam, írtam, írtam és írtam, méghozzá egészen másnap hajnal négyig. Közben kétszer rendesen kajáltam, teát és csokoládét ettem, tehát végre nem felejtettem el közben energiát bevinni sem. ^^ Befejeztem a sztorit, ami 7 fejezetből, Times new roman 12-vel 47 oldalból áll, szóval még apróságnak sem mondhatom. Van benne minden, humor, szerelem, bánat, ami kell és úgy érzem, minden szálat elvarrtam, de később majd átnézem, mivel amikor az ihlet megszáll, csak pötyögöm, ami jön, ami megy, később meg jókat röhögünk az elírásaimon. XD

A vasárnapi ÁsványBörze jól sikerült, egész kis csapattá nőttünk. Körbejártunk, beszélgettünk, volt kígyósimogatás, hoztak egészen kis pici szépségeket, meg volt két nagyobb példány is. Láttam frenetikus dolgokat, de mielőtt bármit vásároltam volna, felmentünk az emeletre is körülnézni. Ott voltak a bonsaiok, törpehörcsögök nagyon szép színváltozatokban és kétféle süni. Kicsit leültünk dumálni a Delfin játszóházban, ahol volt egy nagyon édes kisfiú, öröm volt nézni, ahogy ugrabugrál és játszik a plüssökkel, aztán feljöttek utánunk, hogy menjünk. Nem nagyon akartam még és már majdnem kint voltam az ajtóban, amikor eszembe jutott, hogy hát de én még nem is vettem semmit, pedig akartam. Végül mentem, mert IchiGo így is vagy egy órája várt ránk kint, ez meg nem ilyen ki-bejárós dolog volt, aki egyszer kiment, kint is maradt. Ezután a Mammutban császkáltunk, IchiGo lecsapott egy béka süteményre, amivel kapcsolatban Bene heccelte, hogy eleszi előle, majd beültünk egy KFC-be. Ott előkerült a 3DS-e IchiGonak és én beleszerettem a Pokémon X-be, meg szeretnék egy eredeti Goldot is pokéwalkerrel. Megint rájöttem, hogy túl sok mindenre vágyom, ami nagyon elszomorított, úgyhogy hazamentünk.

Munkafronton sajnos semmi változás, még mindig csak várom a kj asszony hívását, de úgy döntöttem, ezen a héten újabb önéletrajzokat passzolok el. Vicces, mert amiket júniusban dobtam szét, arra augusztusban, szeptemberben és októberben válaszoltak, már aki. Na mindegy.

Én nem vagyok amúgy egy kütyüs ember, de őszintén szólva a HTC Desire C-t szeretettel ajánlom. Megbízható, néha picit lassul, de kárpótol a jó hangzásért és a csodálatos képekért, amiket készít. Méretét tekintve szerintem kényelmes, nem pici, nem nagy, a szoftveres felépítését szeretem. Nemrég jöttem rá, hogy szeretnék néhány kütyüt. Ilyen például egy netbook, mivel a Lapost hurcolni baromi nehéz és nagy, nincs is rá szükségem, hogy egy ekkora tudású gépet hordozzak, ha elmegyek otthonról, de vinni akarok valamit, amin írhatok, nagyjából elég, ha netezni és pötyögni tudok rajta. A DS Lightom mellé egy 3D-t is szeretnék majd, mert bár a 3D-t nem látom, erre fognak valószínűleg kiadni olyan játékokat, amikkel szeretnék játszani, viszont a Lightom is szeretem, bár a hibáját orvosolni jó lenne, csak passzolom, ki ért hozzá. Néha nem akar bekapcsolni, néha megfagy és utána sem akar elindulni. Semmi más baja nincs, szeretem is. Ezen kívül szerintem említettem már, hogy könyvolvasót szeretnék. Könnyebb, jobban lehet rá vigyázni egy rumlis táskában, mint egy könyvre. Asszem, ennyi. =D

Megnéztük Benével a Burok című filmet. Engem a könyv is érdekelt volna, de már tudom, hogy nem fogom elolvasni. Meyer néni beleszeretett a szerelmi háromszögekbe és bár nagyon jó alapötlet jutott eszébe, a sci-fihez nem nagyon ért. Ha eltekintünk az alaphibáktól, miszerint egy annyira életképtelen létforma hogyan marad életben, táplálkozik és főleg, hogy hogyan utazik a világűrben, nem foglalkozunk azzal, hogy magyarázatot nem mindenre adnak, csak a történetet és az érzelmi vonatkozást vesszük, akkor tetszett a film. Látványos és a Radioactive című szám, amit hozzá írtak, zseniális, egyszerűen imádom. Megnéztük a Szemfényvesztők című filmet is, amire megérte volna beülni a moziba, mert igazán látványos és kiadtam volna érte a mozijegy árát. Akartunk is menni, csak lecsúsztunk róla, asszem, már nem vetítik, de ha igen, is mindegy. ^^ Őszintén szólva azt gondoltam, a film nem tud újat mutatni, a Tökéletes trükk és a Lopott idő kellemes, látványos egyvelege lesz, de nem, szórakoztató, újszerű. =) A négy lovas mind szimpatikus, meg voltam elégedve a színészgárdával, a Hulkként berögzült Mark Ruffalo számomra egészen megdöbbentőt játszott, Morgen Freeman és Michael Caine mindig szeretetreméltó, egyszerűen zseniálisak, Dave és Jesse nagyon cukik, szerintem fogok még nézni olyan filmet, amiben szerepelnek, Woody egyre szimpatikusabb, Az éhezők viadalában is jó karaktert kapott, tetszett a játéka, Isla pedig gyönyörű, egyszerűen jó nézni, már a Mindenképpen talánban is imádtam, csak ott Ryan teljesen lefoglalta a figyelmem (mindkét alkalommal O^^O ). Szerintem érdemes megnézni a filmet, jók benne a csavarok, szépen működik a film. A háttér is tetszik, az alapötlet is nagyon jó szerintem, szóval szerettem. ^^

Addig jó, míg tudsz magadon röhögni

Rémes estém volt. Nekiállt fájni a fejem, fáradtnak éreztem magam, a torkom is rendetlenkedett, úgyhogy hét óra után valamikor kidőltem. Alig aludtam, hánykódtam az ágyban, felébredtem, hogy kényelmetlen a takaró, hol melegem volt, hol fáztam... Természetesen nyolc óránál megint nagyon tudtam többet aludni, vagyis hat előtt ébredtem fel, ezért ma nem is leszek várhatóan valami kipihent, a fejem meg még mindig fáj.

20-án találkoztunk Timivel jóval kezdés előtt, hogy kicsit legyen időnk beszélgetni. Azt gondoltuk, Nico is jön, de végül valószínűleg későn szabadult, mivel csak a tüzijáték után tudtunk vele összefutni. Szép volt a tüzijáték nagyon, rájöttem, hogy engem a gyerekkorra emlékeztet, amikor még mindenfélét beleláttunk a fényekbe. Most nagyon tetszett a zene is, amit a műsor alá komponáltak, a művészúr eltalálta nagyon a hangulatokat, szóval öröm volt hallgatni a zenét is. ^^ Még mielőtt kimentünk volna a Duna partra, találkoztunk Shanekáékkal, meg IchiGoval, Gergővel és Benével. Utóbbi szerencsétlenül kijött helyzet volt, ugyanis Benével nem tudtuk, mit csináljunk a másik közelében... Az Ákos koncertre végül nem gyűlt össze a csapat, Shanekáék a tömegben maradtak, Sasáék nem jöttek ki, Milán dolgozott, nekem meg muszáj volt leülnöm, mert nagyon fájt a cipőben a lábam, így felvezényeltük Nicot és a húgát a kivetítővel szembeni dombra. Ott le tudtunk ülni, nem volt akkora tumultus, dohányozni is jobban lehetett. A hangulat remek volt, Ákos bár technósra vette a figurát, a dalai így is jól szóltak, ügyesen spanolta az embereket, magával hozta a humorát is. =D Nagyon sokáig fetrengtünk a röhögéstől, mikor valami olyasmit mondott, hogy egy jó technós hangulathoz hozzátartoznak a fények és most már jöhetnek a csöcsök. XD Kész, kifeküdtem. XD A körszövegre lehet, hogy nem emlékszem jól, ezesetben sorry. XD Mindenesetre a fényár is nagyon jó volt, egészen jót buliztunk ott ülve - én mindenképp. =D Persze hiányoltuk a Majom a ketrecben című számot, bár lehet, hogy tényleg nem passzolt az ünnepi hangulathoz. Én kicsit morogtam miatta, hogy angolul énekel, majd tájékoztatva lettem, hogy valószínűleg a külföldiek tiszteletére, s úgy már számomra is elfogadott volt a dolog. =)

Az éjszakát Talyéknál töltöttem. Móni megvárt, pedig azt mondta, nem fog, de örültem, hogy mindketten örültek nekem. Gyorsan alvós cuccba bújtam, aztán lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk. Bene felhívott kettő után, amiért nagyon fogtam a fejem, másnap pedig megjelentek Danival Talyék ajtaja előtt, az is ügyetlenül sikerült. Fél egyig beszélgettünk Talyval, megmutogattunk egymásnak néhány dolgot, aztán kikísért a trolihoz, majd mentem találkozni Gergővel. Felültünk a szokott helyre, beszélgettünk, három tájt jött Bálint, váltotta Gergőt, vele is beszélgettünk, majd hat után valamivel megérkezett Sasa is, ő váltotta Bálintot. Kicsit ugye tartottam attól a két beszélgetéstől, de nagyon pozitívan csalódtam, Gergő ráébresztett néhány dologra, Bálint felhozott belőlem dolgokat. El is indultak bennem a folyamatok, ennek nincs is szebb példázata, minthogy lebetegedtem. XD Sasával már viccesebben alakult a dolog, ugyanis belefutottunk Benébe és Daniba, mire Sasa eltűnt mellőlem, én csak néztem, hogy hova lett. XD Megbeszéltem Danival, hogy másnap találkozunk, aztán megkerestem Sasát. Ő pizzát, én gyorst választottam, amiben lehetett egy csontszilánk, mivel reccsent a fogam, amikor már majdnem betoltam az egészet. Az eléggé odatett a kedvemnek, hamarosan meg is kértem Sasát, hogy ha van kedve, kísérjen el, de én megyek.

Nem mennék bele a fogammal kapcsolatos rémségekbe, annyit mesélek csak el, hogy szegény Anyu lelkesen elmesélte, hogy menne tanulni, én meg nem tudtam kifejezni neki, hogy örülök, annyira kibuktam a fogam miatt. Féltem. Rettegek a fogorvostól, nem is tudtam, mi fog történni a fogammal, úgyhogy rémes éjszakám volt, másnap korán reggel ébredtem és már hívtam is a fogorvosi rendelőt, hogy mikor mehetek, mire számítsak. Délután tudtak fogadni, nem kaptam túl sok pozitívat, nem tudtam találkozni Danival se, másnap vissza is kellett mennem, ezért azt csináltuk, hogy Bene tegnap kihozta Danit és elkísértek a fogászatra. Rendbe rakta a doktornő, de sajnos nem tudni, meddig marad ebben az állapotában a fogam, ami miatt elég parás vagyok. Hoztunk egy hatalmas (17 kilós XD ) dinnyét, mivel mind ilyen megtermett óriás volt és egy kiló paprikát, hazaért Anya is, s csaptunk egy dinnyézést.

Vannak, amik megoldódni látszanak és vannak új események is, amikkel egyelőre nem tudok mihez kezdeni. Benével tegnapelőtt másfél órát telefonáltunk, elkezdtük megbeszélni, mi történt velünk, ami tök jó. Megtudtuk, mi lesz a telefonszámlánkkal, megbeszéltük, hogyan legyen azzal tovább, szóval lassan, de biztosan...

Ma úgy kiröhögtem magam megint amúgy. xD Játszom ezzel a Csábításból jeles nevű játékkal és néha eszembe jut, hogy mekkora hülyeség és én is milyen kettyós vagyok, hogy ilyesmivel szórakoztatom magam. XD Két profilom is van és a másodprofilommal szerencsésebb vagyok, mint az elsővel, ezért jókat szoktam röhögni. XD Bár most már nem annyira, de mindegy. XD

Azóta is szorgalmasan nézek cicákat. Most ez a motivációm túllendülni a nehéz helyzeteken. Elvitték a kis szürke tigrist, amit kinéztem a Noénál, úgyhogy most a fehér alapon néhány vörös és fekete folt a befutó, ilyenből pedig több is van. Mindenképpen pici cicát szeretnék és ha egy mód van rá, akkor fiút, de mivel mindenképpen ivartalanítani kell, nagyjából mindegy. =) Babákat is néztem, többféle festéssel megnéztem a 2009-es winteryt, találtam Noelről és Theoról festetlen fejeket, s jól kiröhögtem, mennyire nem szépek úgy, kicsit gondolkodtam a karaktereiken, számolgattam. Mostanság IchiGoval is sokat csevegünk BJD-kről, tiszta feeling. Ragadós az izgalma a karácsonyi eventtel és az új szerzeményekkel kapcsolatban, mostanra én is elkezdtem izgulni, vajon melyik cég mivel rukkol elő, melyik baba mellett dönt végül. =D Közben kiraktak fb-n a magyar BJD tulajok köréből inaktivitás miatt, én pedig úgy döntöttem, nem jelentkezem vissza, nincs miért, meg jól érzem magam a FFA-ban.

Barátozás ezerrel

Csináltam ilyen kérdezős cuccot, mert már gondolkodtam rajta egy ideje, de aztán végül ma jött meg hozzá az ihlet, hogy igen, nekem ilyen kell, kész. =D Szóval van ez is most már. ^^ A linkek közé kitettem, meg gondolkodom, még milyen linkjeimet kellene oda kitenni, s majd szép lassan feltöltöm.

Kipróbáltam pénteken a Rúnamestert. Tök jó, én nagyon élveztem. Hosszú játék, eleinte bonyolultnak tűnik, de aztán rájön az ember, hogy igazából egyszerű. Szórakoztató és sokan lehet vele játszani, kicsit megvan benne a versenyzés, kicsit lehet nyirbálni benne egymást, de segíthető is minden játék. Ma nem volt hozzá kedvem, mert fáradt voltam, ám ha megint leülök a táblához, valószínűleg ismét Tulok mellé ülök, mert a harcrendszerét még nem teljesen értem.

Hű, mik voltak még...? Mivel nincs időérzékem, kicsit el kellett gondolkodnom, mi hogy volt. XD Időnként meg kell kérdeznem Timit, mit csináltam, vissza kell néznem a blogot, meddig írtam le, ilyesmi, mert sajnos vagy nem sajnos az a helyzet, ha nem blogolnék, halvány lilám sem lenne, mivel töltöm az életem, csak ilyen általánosságokban. ^^;;;

Csütörtökön Sasánál voltam honlapmegbeszélésen. Haladgatunk, frankó lesz, már az alapdizájnt ki is találtuk, rakjuk össze a dolgokat, utána ő akar intézkedni. =) Sokat beszélgettünk, előkerültek bensőségesebb témák, megint együtt kajáltunk, heverésztünk. Nem mentem játszani a klubba, inkább vele dumáltam, ránk esteledett, fél 11-kor kikísért a metróhoz, tovább nem tudott bérlet híján, hazajöttem és így Bene is be tudott jönni a lakásba, mivel az okos itthon felejtette a kulcsát. =D Pénteken együtt ebédeltünk Timivel, utána elmentünk a Lehel piacra, hátha találunk magunknak ezt-azt, de nem jött össze, úgyhogy visszamentünk a WestEnd tetejére, ahonnan kis híján elmosott minket az eső. Imádom a nyári vihart, ő viszont szegény fél a villámlástól és dörgéstől. =) Nekem mindig Anya jut eszembe a biai ház eresze alatt állva, ahogy ketten öcsémmel két oldalról közrefogtuk, a vállainkra tette a kezeit, s lelkesedett a viharért, ahogy felvillanyozta őt, ahogy mutogatott. Nagyon nagy hatással volt rám az az emlék. =) Remélem, egyszer Timivel is eljutunk oda, hogy már nem fél, csak gyönyörködik az egészben. Én imádom, engem lenyűgöz ez a természeti jelenség, szerintem egyszerűen fantasztikus. ^^ Miután elállt az eső, kimentünk a tetőtérre, majd miután körülöttünk újra esni kezdett, inkább azt javasoltam, menjünk és vegyünk esernyőt. Benének kellett egy, én meg beleszerettem egybe, úgyhogy vettem magamnak is. Remélem, ezt nem hagyom el. XD Bene ment buritózni Gigivel, mi Timivel tortabeszerző körútra Kriszta születésnapja alkalmából, ugyanis míg mi befutottunk, ő aludt, így simán megléphettünk feltűnés nélkül, hogy meglepetést tudjunk neki okozni. Tortát sajnos nem találtunk, ezért a banda bevett szokása szerint kuglófot kapott. =)

Ma lolimeet volt, amit már jó ideje nagyon vártam. Izgalmas volt, mert nem tudtuk, hova visz minket Nana, meg ma volt a melegfelvonulás is. Pontban kellett találkozni és csodák csodájára nem késtem el, bőven előbb odaértem, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra. =) Hamar össze is gyűltünk, egészen sokan lettünk, majd elsétáltunk a teaházig, ami pazar volt. Csináltam néhány fotót, de a gépem és a telefonom ma nem szeretik egymást, úgyhogy majd később postolok fotókat. =) Nagyon bejött a letisztultság, a rengeteg bambusz és egyéb növény, a kellemes színek és klíma, a belső elrendezés, úgy az egész általában. Voltak új arcok a társaságban, aminek nagyon örültem, Aidával és Sonival sikerült többet beszélgetni, Namirent már neten keresztül kicsit megismertem, nem is most találkoztunk először, noha Aidával sem, de valami olyasmit mondott, hogy úgy gondolta, én nem állnék vele szóba, annyira nem evilági vagyok. Nagyon tevedett, iszonyúan aranyosnak és kedvesnek tartom, lelkes és energikus, alig várom a mihamarabbi találkozót. Rájöttem, hogy Kishi baráti köre abszolút szimpatikus, Tunét és Tadeshit is kedvelem nagyon, Demivel keveset beszéltem, de kedves lány, kiderült, hogy D. Adrival is jóban van, akit úgyszintén megkedveltem, most megismertem Aidát, aki nagyon cuki... ^^

A mai koordigyőztes nálam Tadeshi, a feje búbjától a cipője talpáig teljesen tökéletes volt, de rettentően tetszett Nana is, Giginek a barna színek jól állnak, egészen meglepődtem, hiába tudtam, hogy elkezdett a földies színek felé húzni. Nekem ma szerintem megvolt a 39 érintés, ölelgettük egymást, megtapizták a parókámat, volt fejösszedugás, Tadeshi még a dorombolásért a fülem tövét is megvakargatta, mint egy macskának, mentem bújni Nanához, mikor láttam, hogy csökken a hangulatszintje, IchiGo hátulról megölelt, én meg nyomtam egy puszit a fejére, szóval tök boldog vagyok. ^^ Míg a bemutatkozás folyt, kint leszakadt az ég, félbeszakított minket egy hatalmas dörgés, de mire végeztünk, addigra kitisztult az ég, tudtunk fényképezkedni. Kár lett volna kihagyni, mert télleg remekül nézett ki a hely. =) BJD-k is voltak, Nami négy babát hozott, Blanka is elhozta a lánykáját, Nana Ruut, Gigi két lányát hozta magával, IchiGo hozta Kiarát, s mind körbe voltak rajongva. =) Tetszik, ahogy elkezdtek alakulni a dolgok. ^^

Végignéztük a melegfelvonulást, nem lepődnék meg, ha a kapu mögött ácsorgó "habcsókok"-ról, ahogy talán Gigi nevezett minket, több fotó készült volna, mint a menetben résztvevőkről, de azért remélem, a tévében nem leszünk láthatóak. XD Jó volt beszélgetni, jó volt részt venni a találkozón, látni a régieket, örülni egymásnak. Kicsit elkezdtem megnyílni úgy általánosan, ugyanis a legtöbb parám abból adódik, hogy fegyelmezem magam és igyekszem nem lerántani a titkaimról a leplet, úgyhogy tudatosan elkezdtem lebontani a falakat, amiket a saját védelmemre építettem. Meg akarok két lábon állni úgy, hogy azt mondhassam: igen, ez vagyok én, lehet, hogy nem hibátlan, de a tökéletlenségem tesz tökéletessé, ahogy mindenki mást is. =) Néha kicsit félek, néha kicsit fáj, néha kicsit nehéz, de... csak előre van út. =)

Holnap megyünk Szegedre, mert elhatároztam magam, hogy menni szeretnék BJD meetre, aztán ott leszünk vélhetően keddig, mert aznap ha minden jól megy, IchiGo filmezős csajos napot tart, amire nagyon szeretnék elmenni. Szerdára nem merek semmit tervezni, noha volt egy merész vágyam, de nem vagyok benne biztos, hogy meg is akarom valósítani, azt hiszem, nem az időhöz akarom kötni, hanem egy alkalomhoz, szóval majd meglátom még. Csütörtökön passz, mi lesz, lehet, hogy játék, ha pedig nem, akkor aznap szívesen megnézem, mit akar mutatni Sasa. Ha pedig játszani megyek, akkor lehet, hogy a péntek este az övé, csak tudnom kell, mikor jön a Dani. Majd beszélek vele holnap, ha nem felejtem el felhívni. Hétvégén nálunk lesz, viszont Anyuci előállt egy remek ötlettel, miszerint a születésnapom alkalmából meghív fürdőzni. Nem akarom kihagyni, ám mivel tornyosulnak a programjaim, ügyesen kell sakkoznom, hogy minden beleférjen és senki se érezze kihagyva magát. =) Most jutottam el oda, hogy néha nagyon aggaszt, mi lesz velünk a jövő hónapban így anyagilag, hogy nincs munkám, de tudom azt is, hogy szükségem van arra, hogy tanuljak és feltöltődjek, muszáj valahogy megújulnom és újra kivirulnom, s remek időszaknak érzem a nyarat erre.

A hét eseményei

Péntek
A látottak szerint felöltöztem, ami elvett egy kis időt az életemből, hiába terveztem meg megint előre, hogyan akarok kinézni. XD Miután összeállt a kép, szépen elmentem a volt munkahelyemre felvenni az étkezési jegyet és leadni a belépő kártyát, aztán meglátogattam kolléganőimet egy kis trécselésre. Onnan, mivel IchiGo is, Bene is késett, szépen átsétáltam a műhelyre, mert nagyon szomjas voltam. Ott volt Róka, Stef és Ruro. Én főként Rókával beszélgettem, meg olvastam tovább a Fiúk melegítőben-t, majd elindultam a Nyugati elé, ahová mindkét személlyel, akire vártam, megbeszéltük, hogy találkozunk. Benét az aluljáróban kaptam el, IchiGo meg már bement a WestEndbe, úgyhogy vele a Csirkefogónál találkoztunk. Megkajáltunk ketten Benével, addig hármasban beszélgettünk, majd IchiGoval átcombinoztunk az Allee-hoz, hogy találkozzunk Nanával. Nagyot traccsoltunk fejenként egy színes szódával, ami Virgin Mojito volt amúgy valamilyen ízesítéssel. Nagyon fincsi volt mind, máskor is összeülünk így beszélgetni és iszogatni. ^^

Blue (IchiGo), Pink (Nana) és Viola (én)

Nyolcig simán elvoltunk, érintettünk mindenféle témát, sőt, mára új csoportot is létrehozott Nana a face-en, meg újra megmozdultak bennem dolgok. =) Utána hazamentünk mindhárman, majd Tomival sikerült összerúgni a port, úgyhogy nem volt valami jó éjszakám.

Szombat
Reggel Nico keltett a Viberes üzenetével, amit cseppet sem bánok, jó volt így. ^^ Röviden beszélgettünk, aztán lejöttünk Benével a műhelyre. Úgy volt, hogy alkotunk, de szörnyen elkezdett fájni a vállam - főleg a bal -, ezért csak ő varrt, én olvastam a telefonomon, néha cseteltem Anyuval és Timivel. Öt tájt hazamentem, addigra a fájdalom is csökkent, átöltöztem, majd megfogtam Kusamit és felmentem Talyékhoz, mivel írt Taly, hogy van meglepetése, menjek fel, ha tudok. A meglepi málna és cseresznye formájában mutatta meg magát, aminek tökre örültem. Kusamit elengedtük, beszélgettünk, de jött is Bene, aztán meg kajtathattuk a kisasszonyt a szekrény alól. XD Na mindegy, gyorsan indulásra készek lettünk és mentünk Zöld Gyémánthoz, ahol a csapat nagy része már túlvolt az alapozáson lényegében. ^^ Még legalább fél órát eldumáltunk ott, utána combinora szálltunk és megindultunk a ZP-be. Én még sosem voltam, amikor úgy volt, hogy hú meg ha és megyünk, mindig elmaradt valamiért, Bene nélkülem volt legutóbb, szóval én emiatt olyan kellemesen izgultam. Busszal mentünk, ami feelinges volt, aztán hamarosan felsorakoztunk a színpad előtt. A Depresszió nem tartozik a kedvenceim közé, egy-egy számuk jó, az új albumról van egy szám, a Jön a reggel, na az a kedvencem tőlük, azt amikor leadták, kábé számomra csak a dal volt. ^^ Amúgy imádom a koncerthangulatot, azt, amit a tömeg gerjeszt, frenetikus szerintem. Nem ugráltam, nem volt kedvem, meg élveztem, ahogy reng alattam a föld a többiek ugrálásától, de szinte végigmozogtam így is az egész koncertet. Ghost jópofa volt, mondta, hogy az új album nem jött be neki, ezért akárhányszor arról adtak számokat, ő vigyázz állásban ácsorgott előttem. XD Ő és CLS testőrködtek amúgy, ami ugyancsak nagyon cuki volt. =D Figyeltem az embereket, megint magántanulmányt végeztem. XD Ugrált mellettünk három fiatal fiú, aztán amikor nagyon közel kerültek hozzá, hogy ránk ugorjanak, olyan pillantást kaptak tőlük, hogy kezük-lábuk összetörjük abban az esetben, úgyhogy egy tíz perc múlva odébb is álltak. XD Eszetlenkedtek.

Miután a banda levonult a színpadról, adtak jó számokat, Linkin Park, Soad, Papa Roach, ... *,* Legközelebb jó lenne nagyobb bandával menni, meg addigra igyekszem beszerezni egy másfajta tasit, amit nem kell a kezembe fogni, hogy én is tudjak ökörködni. =) Úgy fél órát voltunk még ott, aztán elsétáltunk a Duna partra és leültünk oda dumálni. Jó elszórakoztunk. Onnan aztán idővel szétváltunk, mi mentünk a combinohoz, s szép lassan lemorzsolódtunk. =) Jó este volt, jól éreztük magunkat. ^^

Csütörtök
Miután sikerült felöltöznöm, másfél órát rohangáltam az V. kerületben, mivel nem tudták megint egyértelműen megmondani, hogy mit milyen sorrendben kell aláíratni. X"D Nagyon jó volt rekkenő hőségben, teljes gálában... Ráadásul alig tudtam beszélgetni a kolléganőimmel, de mindkét nap örültek nekem, bár az a döbbenet az elnökségen, ami kiült az arcokra, mulattatott. ^^ Délután aztán szokott módon játékkal töltöttük az időt, Scipio mesélt. Az volt a sztori, hogy Erigowból Erionba kellett átjutni. Nos, tudni kell, hogy Erigowban nem igazán veszik emberszámba az elfeket, félelfeket, ráadásul volt velünk egy albínó Antoh papnő is. Én Kleer de Jahrist hoztam, egy nemes kisasszonyt, aki nem akart hozzámenni a neki szánt, nála magasabb rangú fiatal nemeshez, meg is sértette, úgyhogy apja ajtót mutatott neki, így lett belőle kalandor. ^^ Még mázli, mivel összeakadtunk egy gyönyörű fehér lóval, amit Robi alakított, amit üldöztek vérebek és lovasok. A vérebeket a nyugalom dalával megnyugtattuk, aztán a papnőnk visszaküldte őket az otthonukba, végül Tocsó elfe rálőtt a korgra, hogy ne csapja bele a fegyverét a fehér lóba, ezért kábé üldözöttek lettünk. Mégis át kell jutnunk a birtokra, sőt, rájöttünk, hogy a fehér ló az egykori gróf kalandor fia, akit anyja parancsára változtattak lóvá és ki akarták végeztetni a vérebekkel, csak kitört a karámból és elszabadult, ő meg felbérelt minket. A csapat szétszakadozott, vadásznak ránk, a karakterem lova meghalt, a csapatunkban utazó nemes úr (NJK) ellenünk fordult, úgyhogy Robi lova átgázolt rajta, szóval izgalmas kalandunk volt. =)

Lent volt Milánka is, de nem kapott most nálunk sok szerepet a játék miatt, meg anyja megnyírta, pedig ő sem szereti, hogy annyira rövid a haja. Édes volt, meg most fél órával később indult haza, mint szokott.

Szerda
Taly meghívott ebédre, nekem meg sikerült 11 után valamivel magamhoz térni, ezért felöltöztem és át is mentem. Spagetti volt, amiből jól betermeltünk, aztán nekiültünk WoWozni. XD Tök jó volt, majdnem egy éve toltam utoljára. Hiányzik néha. Meg feeling, hogy egymás mellett ülünk, beszélgetünk és közben irtunk, mászkálunk a városokban, küldetéseket oldunk meg. Kilenckor hagytuk abba, utána hárman Mónival, no meg Kusamival elmentünk sétálni egyet, aztán kidőltünk mind. =D

Kedd
A napom tanulással és leckeírással kezdődött, mivel kettőre beszéltük meg Edinával az angolozást. Meg is voltunk vele, olvastatott. Ouwaah! Ez a kiejtés... Értelmezni már egészen jól tudom a leírt szöveget, de kiejteni vagy leírni... Nem szeretem, rémes, hogy egy csomó mássalhangzót leírok és kettőt ejtek ki nyelvtöréssel. XD Este lent volt Milánka, Fischu, meg sokan mások, úgyhogy jól szórakoztunk, szívtuk egymás vérét. ^^

Hétfő
Megbeszéltük Timivel, hogy 10 és 11 között hív, hogy mi legyen. 11:20 körül elmentem fürdeni azzal az elhatározással, hogy ha hív, akkor legfeljebb a zuhany alól beszélek vele. Így is lett, s megbeszéltük, hogy 20 perc múlva a Király utcánál van. Oké, addigra kész leszek a fürdéssel. Pont így lett, kiléptem a zuhanyzóból, elkezdtem törölközni, mikor csörgött a kaputelefon. XD Hát vicces volt, végigröhögtük és -szívattuk egymást, míg felöltöztem, aztán elmentünk közösen a húgával megebédelni. ^^ Fagyiztunk is, majd mind mentünk haza. =)

Jó hét volt. Mozgalmas. =)

Kellett már ilyen is

Azt hiszem, nem mondhatom, hogy sokat meséltem az elmúlt időszakban... ^^;; Nem igazán tudom, hogy ennek mi az oka, egyszerűen nem volt kedvem blogolni, pedig érdekes és jó dolgok történnek velem. Szombaton például Gergőéknél voltunk. Jó környéken lakik, nekem nagyon tetszett. Elég nehézkesen sikerült elindulnunk, mert fáradt, nyűgös, hisztis voltam és sehogy sem volt jó, amit felvettem, ám végül a puffancsos fekete nadrágom, amit Bene a páncélhoz készített, a rózsaszín loliblúzom masnival és egy kis fekete fűző megoldotta a problémánkat. ^^;; Gergőéknél elvarázsolt minket a rengeteg technika, rögtön leragadtunk, míg ő összerakott kint egy játékgépet. Mivel nekem megjegyezni és megkülönböztetni is bonyolult egymástól ezeket a cuccokat, meg sem kísérlem kitalálni, mivel játszottunk, négy kontroller volt hozzákötve és Mario partyztunk, miután leszakadtunk a többi kütyüről és a Pokémonos terveinkről. XD A legkisebb pályasort választottuk, de így is 1,5-2 órán keresztül játszottunk. =D Annak ellenére, hogy utálom a Mariot, az tetszett, érdekesek a mini játékok, igazán tetszik, hogy csapatban játszható és nem csak egymás ellen, de egymással is kell játszani, mivel sok olyan feladat van, amiben segítened kell a másikat, hogy mindketten tudjatok haladni. =) Mielőtt kimentünk volna a világ vége elé eggyel Gergőékhez, még Benével kajáltunk, de nem volt annyira jó a kaja, ellenben drága volt. Benéztünk játékboltokba is, kinéztünk néhány társast, ami jó lenne a klubba, aztán irány a HÉV.

Tegnap edzettünk Imivel, az jólesett, bár lejött a könyökömről a bőr egy kicsit. XD Viszont utána jobban éreztem magam, ki lettem mozgatva, meg hiányzott is az életemből a mozgás és az, hogy valamilyen harci mozgás legyen. Táncolni is jó lenne, de a harc régebb óta hiányzott. Este voltam Talyéknál is, vagy 1,5-2 órát elvoltunk, aztán hazamentem Benéhez. Laza nap volt a tegnapi, néha jó ilyen is.

Ma reggel összefutottunk Timivel, kaptam tőle pudingos buktát, meg együtt mentünk egy darabig, aminek nagyon örültem. =D Siettem, ezért elfelejtettem a fejemre tenni valamit, meg csak felkaptam néhány cuccot, de mindegy, majd holnap megpróbálom jobban összerendezni a gondolataimat. =)

Délután angolozok az egyik forgatókönyvírós lánnyal, ami miatt izgulok egy kicsit. ^^

Mindenegybe

Megint a tegnappal kezdem. Felmentem Timiért a laborba, láttam polimer porítást - ez a szó nagyon tetszik -, aztán mivel nem kellett sietni, alsószoknyát menni próbálni - amit én nem értettem, miért kéne, tudtam, hogy Hajni tökéletesre csinálja meg -, ezért szépen elmentünk kajálni, boltoltunk, majd hazamentünk hozzánk. Madarat lehetett volna fogatni velem egész nap, ami meg nagyon vicces volt, hogy bíróm megfeledkezett az utolsó tárgyalásról. Negyed óra után elmentem érte, de nem volt a helyén, fél óra után összeraktam a cuccait, gondoltam, jófej leszek, beteszem az irodájába, hagyok neki üzenetet, kikapcsoltam a gépet, erre mikor a talárját raktam vállfára, befutott. XD Gép visszakapcs, mivel felek úgyse voltak, gyors jkv megírás, aztán irány folytatni a dolgokat. Nekem most tök jó, mert az ítéleteken túladtam és így lazán vagyok, ezért is van időm blogolni, levelezni, fórumozni, beszélgetni Timivel. ^^ Azon még mindig nagyon jókat vigyorgok, hogy Bene megkérdezte, mit tudunk álló nap beszélni, ő is szeret a srácokkal dumálni a helyen, de mi ugye Timivel egyik napot beszélgetjük át a másik után. Nem tudom, mit tudunk ennyit csevegni, de nagyon élvezem. Minden kis apróságról van mit mondanunk, megosztjuk a napjaink élményeit, fáradalmait, a gondolatainkat, mittomén. =D

Mivel sikerült mára lebetegednie - valszeg megfázott XD -, nem jön játszani. Szerintem Theziát fogom vinni játékba, de meglátjuk, azt sem nagyon tudom, milyen szabad karaktereim vannak még, mivel Sheont nem akarom játékba állítani, ha nincs Timi, nem fejlődöm túl az amazonját, bár gondoltam rá, hogy elkeveredik a nő mellől és kis izmot még magára szed a nagypofájú mitugrász, de úgy tűnt, Timi annyira nem díjazza az ötletet. ^^

Már nem sok kedvem van dolgozni, tegnap kitettem magamért, ma is elrendeztem, amit kellett, két-három napos a legidősebb akta, ami nálam van, szóval ráérek tulajdonképpen. Remélem, holnap is könnyű tárgyalási napunk lesz. Örülnék neki. =)

Kértem hozzáférést a friends only-s bejegyzésekhez az Ametisztgyöngyökön, Doll dreamsen is alkottam pár hozzászólást, olvasgattam, tervezgettem, gondolkodtam. Nagyon várom már, hogy eljussak oda, hogy legyen nekem is BJD-m. Kitaláltam, hogy két fiút és egy lányt szeretnék, a köztük lévő viszonyt és a személyiségüket. A két fiú van jobban kirajzolódva bennem, megvan már a nevük is, elkezdtem karakterlapot írni múltkor, most majd lesz mivel kiegészíteni is. =) Én úgy látom, egyre ismertebb kezd lenni ez a dolog, van néhány új tag a fórumon is és néha eltátom a szám ezen-azon. =) Lovon is haladgatok, ráadásul elkezdtem levelezni egy 11 éves lánnyal. Aranyos és segítséget kért tőlem, én pedig adtam neki néhány tanácsot. =) Visszatértem kicsit Keitorura is, hétvégente szúrok be pár reagot Talynak és Kibának, s alig várom már, hogy okos ketyerém legyen. ^^ Tudom, sok mindent szeretnék, de ezek visznek előre és ahogy Sangonak is írtam, törtetőnek kell lenni, nem szabad megelégedni a kevesebbel, különben sehova se jutunk. Ő most azon gondolkodik, hogy Mohácsra költözik, amivel kapcsolatban tanácsot kért tőlem. Én ezt jó lehetőségnek látom, szerintem húsz éves korban szabadulni kell otthonról, mert 50 emberből 49-en azt látom, hogy ezután már gát, korlát, póráz és lánc együtt élni a szülőkkel. Bár lehet, ezt azért is gondolom így, mert nekünk nagyon jót tett Anyuval, hogy nem élünk egy fedél alatt, sokkal jobb, bensőségesebb, szabadabb a kapcsolatunk és amellett, hogy az anyám, olyan, mintha a legjobb barátnőm is lenne. =)

Jól érzem magam (I'm feeling good)

Elindultak a dolgok. Kedden már éreztem változásokat, de ez szépen elkezdett tetőzni, egyre több minden jött. Szerdán fél napos volt a meló, de kihasználtam az alkalmat, hogy csend és nyugalom van, a nyomtatóknál nincs sorállás, ezért plusz két órát ráhúztam a kötelező időre, közben játszottam az új heppemmel, a Howrseval.

Két hete játszom és elég szép eredményeket sikerült elérnem, ami azt illeti. Két büszkeségem:
Karakosz és Merida
Ahhoz, hogy ilyen szépek legyenek, kellett egy Harmónia csomag mind a kettőnek, amiben a szép kinézet, a háttér és a színes név van. Az egyiket Talytól kaptam, a másikat nyertem a halloweeni kártyajátékon. =) Karakosz az első lovam, egy fríz paci, amelyik kapott szárnyakat is, aktívan versenyeztetem és jó tenyészmén is. =) Merida a párja, igazából nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget, másra koncentráltam, de most elkezdtem komolyan fejleszteni és célom vele is sokat elérni.
Karakosznak a statisztikái is elég jók, az elitben a 172. és csúsztunk lefele egyet jelenleg, állóképességben a 331., gyorsaságban a 286. és ebben is csúsztunk lefele, galoppban volt 50., jelenleg csak a 60., ügetésben 132., ugrásban 137., díjlovaglásban 370., népszerűségben pedig 29. jelenleg a tisztavérű frízek közt. =) Azért ez elég szép eredmény, főleg, hogy 15 napja játszom. ^^
A játék elég egyszerű, kattingatni kell, nem árt, ha van hozzá az embernek szerencséje, némi segítség is jól jön, ha őszinte akarok lenni, viszont pénzt nem ölnék bele. Lehet anélkül is boldogulni, méghozzá ahogy látható, elég szépen. Nagy vágyam megszerezni három pompás lovat, Jupitert, Földet és Holdat, meg rákaptam az aranyalmás pacikra, de nem tudom, meddig fogom az oldalon húzni. Egyelőre elvagyok. =) Ráadásul belecsábítottam Timit is, meg Nico is visszaregisztrált. XD Emellett a héten WoWoztam kemény fél-háromnegyed órát, azt is úgy, hogy kétszer kidobott, aztán mondtam, hogy jó, akkor most hagyom abba. XD

Bírómmal feldob a jó kapcsolat, nincs az a táv, mint a másodiknál és nincs az a terhelő közelség se, mint az elsőnél. Rengeteg munkát termel, amit azért annyira nem élvezek, de ez ezzel jár. =) Mindig van egy pár jó szava, megdicsért, mikor masnikat tettem a fejemre, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy "csili" vagyok, meg szerdán Halloweenibe mentem fekete alappal és valami olyan szót mondott, amiben benne volt a tánc szó. Tetszett neki, mondtam bírómnak is és a kolléganőimnek is, hogy nálam ez megszokott, van, hogy rám tör és nem bírok mást felvenni, csak ilyen nagy szoknyás ruhát. Ilyenkor nagyon mindegy, mennyit mutat a hőmérő, az esetek 99%-ában nem fázom, nem is érzem, hogy különösképp hideg lenne. Jó, azért kedden, mikor csúsztam tíz-tizenöt percet és bíróm felszólt telefonon, hogy ügyeletesek vagyunk és a második emeleten helyettesítenünk kell két tárgyaláson, amin amúgy néztem egy nagyot, éreztem, hogy hideg van a teremben, tök nagy cúg volt az ablakból jövően, ő meg még beteg is volt, kábé taknya-nyála egybefojt, de nem hűltem úgy ki. =)

Kishinek hála én is rákaptam:

Lehet, hogy ezt a számot hallgatva és néha rápillantva a klipre fogok írni egy rövid sztorit. ^^
Persze azért visszatértem a Feeling goodra, mert még mindig nem bírtam ráunni és annyira jó, imádom a szövegét. =D Csak én az elmúlt két hétben megnéztem vagy 1.000-szer a YouTube-on a az egyik videóját. XD Nem azt, amit beszúrtam, azzal valami hiba van, hanem egy feliratosat. =)

Munka után szerdán szépen elmentem a kedvenc kajáldámba, vettem elvitelre egy kedvenc menüt, aztán hazabaktattam, leültem játszani és dumálni a csajokkal, mígnem estefele megjelent Kszasza gmail cseten és megkérdezte, van-e kedvem elmenni vele teázni. Volt. ^^ Negyed kilenckor találkoztunk a Nyugatinál és valamivel éjfél előtt váltunk el a kapunknál, ugyanis a teaházból zárás miatt kitettek minket tizenegykor, ő meg még nem akart menni, így hazakísért és még kint is dumáltunk. Rájöttünk, hogy nem is két éve nem találkoztunk, nem beszéltünk, hanem kettő és fél-három. XD De mintha hetek lettek volna. =) Őszintén mondja el a dolgait, nyíltan beszélgetünk, s bár mindketten változtunk, ugyanúgy szeretjük egymást. Lelkesít az a srác, tele van tűzzel, szenvedéllyel, energiával, tervekkel, vágyakkal. Azt látom rajta, hogy tudja, mit akar és tör is előre afelé, ami nekem nagyon bejön. Ő nem fog megragadni egy olyan nő mellett, aki szarba se veszi, hisztizik, kiteszi a csilivili lakásból, menjen szépen haza a szüleihez, ő nem fog egy munkahelyen dekkolni, amikor igazságtalanul bánnak vele és elássák a becsületét, még egy pár hónapot kihúz ott, hogy szépen mutasson az önéletrajzában a munkahely neve, de már most keres újat, aztán lép tovább, nem hagyja megkötni magát, nem éri be kevesebbel, mint amit megérdemel szerinte és ez nagyon tisztelendő benne, mivel manapság nem így állnak hozzá az emberek. Jó, persze hozzá kell tenni, hogy amíg sulizott, tanult, mint a barom, mellette is dolgozott, szóval tényleg alig volt akármire ideje, de ember maradt és rendes ember. =) Meséltem neki a srácokról és azt mondta, ha a Bálint tényleg zseni, tudnak egyezkedni, lehet, hogy tud neki segíteni szakirányú melóhoz jutni. =)

Bizonyos tekintetben tök aranyosan konzervatív és zárkózó, ilyen tekintetben kicsit imádok vele szívózni. Természetesen bevettem a böködhetők listájába és nagyon cukin vissza is adja a dolgot, meg ő is pattog és kuncog, ha szurkálom az ujjammal az oldalát, de például tök lazán tudunk egymással fizikai kontaktust keresni - ami nálam ugye kuriózum kábé. =) Ő is ilyen nagy magas ember, simán felemelt, miután elmondtam neki, hogy mennyire parázom, ha emelgetnek, de nem féltem - először nem nagyon féltem, aztán meg elmúlt. XD Hívott fel az albérletébe is dumálni, mondtam, hogy majd szívesen megyek, kíváncsi vagyok a lakásra, mert korábban képen mutatta, hogy vacillál, melyiket vegye ki és nagyon tetszett, meg ott azért mégis csak kényelmesen el lehet helyezkedni, tekintet nélkül lehet beszélgetni, amiről csak jólesik, ilyesmi. =) Ahogy a teaházban voltunk, csak néztem őt és nem győztem betelni vele. Elegáns fiatalember lett, keményedett, komolyodott, de megmaradt olyan művészi beütésű bolondosnak is, amilyennek megismertem. Az írói pályámban abszolút támogat és szeretne is, van is hozzá lehetősége, ami nagyon jó érzés, noha ugye nem ő az egyetlen. Csak ugye ahogy ő előkerült és elkezdte a tolni a dolgokat... hát azon még most is kamillázok. =D

Jöttünk már hazafele és ugye halloweeneztek az emberek, különféle ruhákba voltak beöltözve, bandáztak, piáltak... Nos sikerült úgy belemennünk egy ilyen kisebb csoportba, ahol szétválasztottak minket egymástól. Egy pasi bekerült közénk, mi szétváltunk, és hozzám akart érni - Halloweenibe és nyuszis kabátba voltam -, mire megijedtem és automatikusan hátraugrottam, Kszasza meg mindjárt tök támadóan lépett fel. Akkora feeling volt! *,* Nem láttam, inkább éreztem - mivel az elém és a közelembe kerülő, fekete pizsamás, nemnormális pasasra néztem -, ahogy ökölbe szorítja az ökleit és lép a pasi felé, én meg elkaptam az érzést, ami benne volt, a "Ne merészeld!"-et és én is ökölbe szoruló kezekkel indultam meg előre. XD Mondanom se kell, a részeg pasi mindjárt menekülőre fogta, úgy iszkolt, mint a kutya, amibe belerúgtak. X"D Utána Kszasza mellém lépett és jól magához szorított és kitört belőlünk a röhögés. Azt hajtogattam, hogy "Ez hülye volt!", ő meg, hogy igen, az volt, be volt piálva. XD Rohadtul tetszett, az ő fellépése is inspiráló volt, de az, ahogy elkaptam a "Ne merészeld!" érzést és én is megindultam egy ezredmásodpercre, az valami epic volt, de komolyan. =D

Csütörtökre hivatalos voltam fel Talyékhoz kiöltözve, mielőtt elmegyünk Benével a helyre, de lemerült a telefonom és a kopogásra nem nyitottak ajtót. Valamelyik nap voltak lent, jól megölelgettem őket, meg éltem később a gyanúval, amit Taly ébresztett fel bennem Kusamival kapcsolatban. Gyanúsan nem tökösödik a drágám. Na mondom, ennek utánajárok most már, mert ez így pálya, szóval a hátára csaptam a dögöcskémet és elkezdtem tüzetesebben megvizsgálni, hogy későn érő típus, vagy az eladóval együtt benéztük, mint a fene. Utóbbi, Kusami ugyanis kislány. XD Ennek eredményeképpen el kell őket választanunk, ami most még könnyű lesz, de majd később, a saját kecóval... =/

Ezt muszáj beszúrnom, szerintem nagyon jó klip:

Csütörtök elég rosszul indult el. A ruházkodással voltak apró nézeteltéréseink, aztán Robi bekavart, hol legyünk, mikor egy hete megdumáltuk, hogy a műhelyben, de oda lementek az aurorások, nem férünk el, menjünk máshova, én meg kivertem a hisztit, hogy én ugyan nem megyek sehova máshova, az a mi helyünk, az aurorások összehúzzák magukat, IchiGo és Gergő is miattunk jönnek le, úgyhogy ha jönnek a helyre, akkor ott lesz a játék, ha nem, akkor én nem veszek részt az aznapi. XD Ezen nagyon felhúztuk magunkat, csomó minden kiment a fejünkből, rossz hangulatban érkeztünk a műhelybe is, de aztán elmúlt.

Volt lent Kriszta, jó fáradt volt, isteni édes-savanyú csirkét csinált rizzsel, amiből kaptam kóstolót, hozott Agyarnak és párjának egy-egy adagot, Csengének ma van a születésnapja, de tegnap már megköszöntöttük. Tiszta cuki volt és lent volt IchiGo is Gergővel természetesen. Lettek közös képek, meg mindenféle, majd jelentkezem azzal is, csak elkapott az ihlet és lehet, hogy most bővítem egy olyan irománygyűjteményem, amit elég ritkán szoktam. A játék is jó volt, Bene később lehoztam a könyveimet, aminek nagyon örültem. =)

A vége felé

Fáradt vagyok. Nem tűnt vészesnek a nap, de így négy felé haladva már érzem, hogy elfáradtam, ráadásul sikerült megfáznom, most már biztos. =S Tele a fejem, fújom rendesen az orrom, de legalább a második pulcsi felvételével megmelegedtek a kezeim, a cipő levetésével pedig kényelmesebb lett a lábaimnak.

A jegyzőkönyveket már odaadtam bírómnak, leadtam neki az ellenőrizendő munkámat, levittem a határnapját, összekeresgéltem az utókat és az ott lévő határnapokat, megszereztem az idézésmintákat a kolléganőmtől, átnéztem a kapott anyagokat, amivel nem volt dolgom, azt félreraktam és beírtam a könyvbe, úgyhogy mára végeztem, holnapra pedig meglátjuk, mennyi dolgom lesz. Ma szerintem megint hazamegyek, patkányozom, WoW-ozok, kicsit írok és beszélek a csajokkal, de még az is lehet, hogy inkább dobok egy szunyát, hátha jobb lesz. Csak akkor meg éjjel nem fog nagyon menni. =S

Újra rákaptam a WoW-ra és Bene talált is olyan verziót, amit nem kell telepíteni, megy Linux alól is, aminek nagyon örülök. Rég akartam már játszani és igazán örülök, hogy most tudok.

Hívtam Pannit, beszéltünk egy negyed órát. Bírom ezt a csajt. =)

Múlt hétvége és a mostani hét

Megint minden egybe és hatalmas postban. XD

Már lassan egy hete történt, de még azért friss az élmény. Kitaláltam kb egy héttel a múlt szombat előtt, hogy milyen jó lenne Kishit áthívni kézműveskedni, lolizni, beszélgetni, ilyesmi. De nem mertem igazán elhívni. A meeten aztán gondoltam, megkérdezem, nem veszíthetek semmit, maximum nemet mond és akkor én is megnyugszom (a kétségek gyötrőek) és igent mondott. =D Bene fellelkesítette, később rá is mordultam, hogy ez az én programom Kishivel és ő ne szóljon bele. XD Aztán megbeszéltük, hogy nem begyere senkinek, ha kisajátítom magamnak az embereket, úgyhogy bocsánatot kértem Benétől és megterveztünk egy abszolút sokkolósra tervezett meglepetést. =)

Pénteken nagy készülődés, vásárlás, takarítás volt, szombaton reggel még az utolsó simítások következtek, aztán felvettem a rózsaszín hime ruhámat, az új parókámat, sminkeltem, kabátot vettem és elrohantam Kishiért. Elég mókás volt a dolog, mert az egész utca hepehupás, ráadásul az idős emberek, a babakocsis anyukák és egész családok is pont dél előtt egy órával gondolták úgy, hogy sétálnak egyet, nekem meg sietnem kellett. XD Jókat mulattam magamban. Az gáz volt, amikor ment el mellettem az úton egy fehér kisbusz és kilógott belőle egy pasi, kerek szemekkel, kérődzve. XD Komolyan mondom, a mai 25-35 éves korosztálynak fogalma sincs az udvarlás, tetszésnyilvánítás és egy hölggyel való bánás fogalmáról.

Az első meglepi ez volt, hogy teljes gálában fogadtam Kishit. Felmentünk hozzánk, megbeszéltük, hogy palacsinta nem baj, ha nem ebédre lesz, kinek mije van a kézműveskedéshez, aztán megmutattam Kishinek a gardróbomat és fel is ajánlottam, hogy próbálhat ruhát. Rögtön azt mondta, hogy nem fognak rá feljönni a ruháim, de én biztos voltam benne, hogy legalább két olyan darabom van, amibe simán belefér. Végül a kedvenc szamócás JSK-m mellett döntött, amit felvetettem vele. =) Ezután kérdeztem, van-e kedve sminkelni. Volt, így előszedtem minden felszerelést. =D Igazából azon gondolkodtam, hogy mást nem tudok kisminkelni, meg amúgy is jobb, ha ő csinálja, ezért mutattam, én mit hogy szoktam és Kishi sminkelte azalapján magát. =) Ja, és műszempillát is tett. Annyira jó érzés volt. =D

A második meglepetés tehát jól sikerült, ez engem is fellelkesített, de annál jobban bennem volt a félsz, hogy mi van, ha a harmadikra nem vállalkozik, ami arról szólt, hogy teljes gálában kimenjünk az utcára, vagy a negyedik már túl sok lesz neki. =D Szerencsére mind a kettő meglepetés jól sikerült, úgy láttam, tetszett neki az utcán való közlekedés, az meg különösen, hogy elvittük a parókáshoz, ahova mi járunk. =D Nagy lelkesedéssel próbált, s mivel látta most már a parókásnál dolgozó lány, hogy mire gondoltunk Benével kb, amikor ilyen cuki hajakat kerestünk, megeredt a fantáziája is. =D Annyira bírtam, hogy mennyire el volt ájulva a csaj, nagyon bejött neki a szerelésünk. =)

Parókás után találkoztunk egy két diplomás hajléktalannal, aki korábban egyetemi tanár volt. Nagy arc volt a férfi, Bene is mondta, hogy szívesen beült volna pár órájára, mert ez az ember zseniális. Először angolul, majd a nagy meglepettségünket látva németül szólított meg minket Kishivel. Nem mertem bevállalni, hogy tudok valamennyire németül, mert a használaton kívüli állapota miatt évül el szegény tudásom, Kishinek viszont aktív az angoltudása, úgyhogy ő megpróbált kommunikálni a fazonnal. Aztán kiderült, hogy magyar, csak mind a két angol és német nyelven anyanyelv szinen beszél, meg franciául. Leesett az állunk. Nagyon széles tárgyi tudása volt. Nem kéregetni akart, csak megszólított minket, de Bene egy marék aprót adott neki. =) Kivételesen nem éreztem ellenérzést ezzel kapcsolatban, mert úgy véltem, a fazon kiérdemelte a pénzt. =)

Ezután kimentünk a Lövölde térre fotózkodni.

Utána én nekiugrottam a palacsinta elkészítésének, addig Bene megkérdezte Kishit, van-e kedve felvenni az új parókámat és mivel volt, a fejére applikálták. =D Ettünk pár falatot, csak hogy ne korogjon a gyomrunk, utána átmentünk Nanához. A buszon találkoztunk Liliannal. =) Kishivel megbeszéltük, hogy a démonos sztorim alakul, még nem tudom, mikor kerül publikálásra, de reméljük, hamarosan. =) Egyelőre 64 oldal füzetben. ^^

Nana három fogásos vacsorával várt minket. Az előétel padlizsánkrémes pirítós volt olíva bogyóval, modzarellával és paradicsommal. A mókás az volt nekem, hogy sok-sok évvel korábban én már kostoltam az olíva bogyót és akkor nem tetszett, viszont az utóbbi fél évben teljesen rá voltam kattanva az olíva bogyós dolgokra. =) Szóval megkóstoltam és bejött. Modzarellával nagyon kellemes. =) A második fogás tészta volt. Nem jegyeztem meg, milyen. Zöld volt. ^^ Amin jót mulattunk, hogy mindenki keveset kért, s Kishin kívül mindenki egy átlagos adagot kapott. =D Bene viccelődött is, hogy ha ez a kicsi, nem meri elképzelni, milyen a nagy adag. =D Harmadikra maradt a desszert, Panna Cotta. Nyámi! *.* Én nagyon bírom az ilyen dolgokat, úgyhogy repetáztam is, noha hova nem nagyon volt hova. XD Meg Kishi gyümölcszseléjét is megkaptam, mivel azt ő nem, én viszont nagyon szeretem. =D Inni egy nagyon kellemes, alkoholos hosszúitalt (longdrinket) kaptunk. =) Közben jól megbeszéltük, kinek hány pontja van, mivel egy lolitának nincs barátja, nem beszél csúnyán és nem iszik alkoholt. Nekem három pontom van. XD De a csúnya beszédről szeretnék leszokni. =) Az ital meg... kísér. =) Szeretnék egyszer belejönni a mixerkedésbe. Csak az még messze van. Majd egyszer, amikor sok pénzem lesz. (Én nem a repülőre ülök majd. XD )

Remekül éreztük magunkat Nanánál. Beszélgettünk, Kishi felpróbálta az egyik személyes kedvencemet Nana ruhatárából, hosszas győzködés után Lilianon kikötött egy paróka, amelyről kiderült, hogy nagyon illik hozzá, majd tovább tartó győzködés és némi harciasság bevetése után rákerült egy loliruha is. =) Nagyon bájos volt, bármennyire tiltakozott ellene. =) Nana is felvett egy loliruhát, a két fiú meg elfoglalta a helyét a fényképezők mögött. =) Kaptam Nanától egy bonet, egy rózsaszínt. =)

Lekéstük az utolsó buszunkat hazafele, úgyhogy taxival kellett mennünk. Az árát harmadoltuk, s mindenki csendben ült a kocsiban, amit egy remek sofőr kormányozott Nanáéktól egészen a Blaháig. Nagyon tetszett a kocsi belseje, a fekete ülések, a tágas tér, a sofőr kellemes váltásai, a halk zene. Meg is ihletődtem tőle, Telan sztorijába bele is szőttem. =) Tudni kell, hogy én nagyon félek taxiba vagy idegen autójába szállni, ehhez képest mesésen éreztem magam. =D Blahától elkísértük Kishit haza. Beszélgettünk, meséltünk neki dolgokra. Azt mondtam neki, fura dolog, amikor az ember belelát az időbe. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy amit a jubileumi meet előtt és után éreztem, a múltam vagy a jövőm, de utána, talán még aznap, rájöttem, hogy a lehetséges jövőm, aminek elkerülésén dolgozom. Hazafele megbeszéltük, hogy kell menni, ehhez képest nem villamossal utaztunk, mert az nem akart jönni, hanem gyalog mentünk és előbb odaértünk, mint a villamos, melynek se híre, se  hamva nem volt. Ennek ellenére a metró már le volt zárva, úgyhogy a Stadionoktól éjszakai busszal mentünk. A másik dolog, amitől kicsit tartok, mert éjszaka nagyon sok bolond ember indul útnak. Bene is készenlétben volt, mert féltett. =) De szerencsésen megérkeztünk a Blahára, ahonnan kombínóval mentünk a Király utcai megállóba és hazasétáltunk.

Láttam msn-en, hogy Tomi hagyott üzetet. Azt kérte, legyek vele vasárnap hétkor. Írtam neki, hogy ennek semmi akadálya, előbb eljövök a programról, ahova mennünk kellett Benével és találkozom vele szívesen, csak hogy ne legyek teljesen tudatlan, mondja meg, mit vegyek fel, mit vigyek magammal, esetleg lelkileg hogyan készüljek a találkozásra. Valahogy megint megindultak bennem a dolgok és sírni tudtam volna. Még mindig nem tudom, miért érzek ennnnyire intenzíven Tomival kapcsolatban, pedig már a kártyát is kérdeztem. Majd talán kiderül egyszer. Most csak azt tudom, hogy pillanatok alatt padlót fogok miatta és ugyanúgy repülök az égig. Emlékszem, Tomi mindig attól félt, hogy belezúgok. =) Most, hogy ilyen intenzíven érzek vele kapcsolatban, azt mondanám, a szerelem nem ennyire veszélyes - főleg, hogy az én Szerelmem Bene. =) Jöhet bármilyen kis fellángolás, az csak szalmaláng, elalszik, Benével viszont egy bázis a szerelmünk. =)

Vasárnap délelőtt szépen összekészültünk. Benét nyomatékosan figyelmeztette a Nagyija, hogy rendesen öltözzön fel, meg ilyesmi, úgyhogy kitalálta, hogy borsot tör az orra alá és kodonát vett fel, én pedig a rózsaszín hime ruhámat az új bonemmal. =) Azóta ezt az összeállítást pásztorlányként emlegetem, s legnagyobb döbbenetemre Anyu mondta azt, hogy nem pásztorlányos, hanem aranyos és tetszett neki. Bene is mondta, hogy "NEM PÁSZTORLÁNY, hanem SWEET LOLITA!", de Anyu engem elképesztett. =D A Táncháztalálkozónk voltunk, amin Benének ott volt a keresztapja és annak családja, a Nagyija és a párja. Volt nagy meglepi, hogy hogy nézünk ki. =) Többen lefotóztak minket, megjegyezték, milyen szépek vagyunk, milyen jól nézünk ki együtt. Volt egy ruhaárus idősebb hölgy és egy fiatalabb, akik teljesen el voltak ámulva, az idősebb hölgy nagyon jófej volt, bírtuk. =D Csomóan azt hitték, hogy táncosok vagyunk és kérdezték, mikor lépünk fel, mit adtunk elő, de ki kellett ábrándítanunk őket, hogy mi csak hobbiból nézünk így ki. =D

Amúgy tök jó volt. Bementünk az "ufóba" és az fogadott minket, hogy a "küzdőtéren" xszáz ember ritmusra mozog, az egész tömeg egy színes hullámzás volt. Hihetetlenül jól nézett ki! *,* Nagy feeling volt. A Nagyi unszolt minket, hogy menjünk táncolni, de fáradtak is voltunk, meg én speciel ügyetlen vagyok az ilyesmikhez (vagy legalábbis annak érzem magam) és semmi kedvem nem volt ott bénázni és hátráltatni másokat. ^^;;; Na meg az egész napom ráment arra, hogy Tomiért aggódjak. Bevallom őszintén, kicsit sem értem ezt a "Tomi elköszön." dolgot. Full ideges voltam ettől a mondattól, amióta csak olvastam. Próbáltam vasárnap délután két órán keresztül felhívni, de ki volt kapcsolva a telefonja. Azon bosszankodtam, hogy így hogy legyek vele, ha még el sem bírom érni. Nagyon kibuktam a dolgon. Hétfőn és kedden Benével össze is vesztünk, mert mindketten stresszesek, feszültek és fáradtak voltunk. Én aggódtam Tomi miatt, Bene meg miattam és a feszültség veszekedéseket szült. Tomi lemondta a szerdai találkozót is, úgyhogy elmentem bérletet venni és olyan ingerültség volt bennem, hogy az volt az arcomra írva: "Ha az utamba állsz, fellöklek és áttaposok rajtad!", úgyhogy az emberek elkerültek.

Új őrület nálam a Sims 3. Sango hülyített meg, az ő hibája. =D Mivel Tomi miatt tiszta gyogyós voltam a héten, a Sims 3 menekülés is volt, nem csak "babázás", ahogy Bene fogalmazta meg. Kedden, amikor felraktam a kiegészítőket és elromlott az egész, én úgy sírva fakadtam, mint a fene. Nem szoktam ilyen lenni, Benétől is megkaptam utólag a "hisztis" jelzőt. Teljesen ki voltam akadva a hét elején, semmi máshoz nem volt kedvem, csak Sims 3-mazni, erre nem működött. Végül minden kiegészítőt letöröltem és az alappal játszottam. Napról napra nyugodtam meg szerencsére, s a tegnapi tánc egészen helyre tett. =) A mozgásom még mindig túl kemény és feszült, de már vannak mozdulatok, amiket különösebb feszengés nélkül vagyok képes végezni. Teljesen meg vagyok döbbenve, hogy 2004. koraőszén hagytam abba a karatét, de a mozdulataim még mindig az ott tanultakhoz hasonlít jobban, mint ahhoz a frissekhez, amiket most tanulok, immár három hete. Nem baj, majd szép lassan. =) Adok időt magamnak. =)

Júj! Tegnap olyan röhögő görcsöt kaptam táncon! X"D Volt egy olyan mozdulatsor, ami közben nagy csípőkörzést kell csinálni és közben a kezeket is behúzni-kiengedni. Úgy néztünk ki, mint a bukott angyalok, akik meg akarnak tanulni repülni. X""D Bekészültem ettől. Namármost. Ha én röhögő görcsöt kapok, akkor röhögök és kész. Nem lehet lenyugtatni, nem bírom abbahagyni és amúgy is tök gáz. xD Szóval amint éreztem, hogy közelítek a kritikus ponthoz, gyorsan ittam pár kortyot. Mentem vissza táncolni, amikor is görcsbe állt a jobb lábam. Mondtam is magamban, hogy úgy fest, a mai napom a görcs hatja át és mindenképp gáz helyzetbe akarom magam hozni. XD Gyorsan felkaptam a lábam, szorítom, fejben megy a: "Mi a fenét csináljak?! Mi a fenét csináljak?! Mi a fenét csináljak?!", aztán eszembe jutott, hogy lazítani kell, s ahogy meglazítottam, már amennyire egy ilyen helyzetben lehet, az ellentétes irányba húztam, mint amerre feszült és ezért elengedett. Hálát adtam Istennek, aztán utána folytattam a tanulást. =)

Tegnap amúgy megint loliban jöttem dolgozni. Úgy keltem, hogy "Nagy szoknyában akarok lenni.", ezért felvettem a rózsaszín replikámat, aminek a Lilacipő nevet adtam, hozzá egy háromnegyed ujjas, csipkés nyakú, fehér felsőt, fehér harisnyát és a hajamba a Kishitől kapott csilingelő cica csattokat tettem, meg gyöngyöt a kezemre, fülembe és a nyakamba. =) Úgy döntöttem, aki a hátam mögött kibeszél, az irígy és nem érdemli meg, hogy foglalkozzak vele. Nem fogok csak azért átlagos lenni, mert különcként nem fogadnak el. Nem mintha tudnék "átlagos" lenni. XD

Na mára ennyi!
Jó hétvégét nektek! =)

Januári helyzetjelentés

Sikerült jól elhanyagolnom a blogot. Ez többek közt annak köszönhető, hogy a munka után elég fáradt vagyok és annak, hogy elkapott a Pokemon HeartGold láz a DS-emen, amit múlt héten kaptam. =) Voltunk Talyéknál Benével, ahol kipróbáltam ezt a játékot. Korábban is találkoztam már a Nintendo DS-sel, de akkor nem kötött le, most viszont teljesen rákattantam. Szóval az utóbbi egy hétben Pokemonoztam és kiolvastam a Hajnalhasadást.

A játék igazából szerintem rém egyszerű, de engem általában vagy a nagyon bonyolult játékok, vagy a rém egyszerűek kötnek le. Szegény Bene pár óra alatt elintézte, hogy legyen nekem és úgy kell könyörögnie, hogy megkapja, vagy engem kapjon meg (nem úgy, rossz az, aki rosszra gondol - de hülye, aki nem XD ). =D Amúgy meg minden évben van nálam egy nagy Pokemon-fan üzemmód, aztán elhal, mintha gyökere se lenne, majd megint előjön. =D

A Hajnalhasadás jobb volt, mint vártam, azt hittem, megint csöpögés lesz, hogy Edward így, Edward úgy, jajdenagyaláv, ám kellemesen csalódtam, mert Bella nem volt teljes rózsaszín ködben - vagyis de, ám ez nem volt undorítóan gejl és ragacsos nekem -, ráadásul végre Jacob szemszögéből is láthattam, érezhettem a sztorit. Az annyira jó volt. *.* Egyértelmű Jacob-fan vagyok. Ami nem tetszett a könyvben, az az, ahogy Bella reagált a bevésődésére. Edwardnak még elfogadható volt, de Bellának nem - számomra. Aztán hiányoltam a nagy harcot a Volturival. Remélem, lesz ötödik könyv, amiben megejtik és lesz benne szerelmes Jacob is. =) Hiú ábránd, mi? XD Na mindegy. A vége lapos, vagy nem is tudom... olyan hiányos. És lehet, én vagyok feledékeny, de mintha a könyvben Alice múltjáról nem derült volna ki semmi. XD Mindegy. =) Összességében nagyon tetszett a saga. =) És várom a negyedik filmet, hogy csorgathassam a nyálam Taylor testére és Jacob karakterére. =D

A múlt hetem egy döbbenettel kezdődött el igazán, Anyu kedden felhívott, hogy elmondja, előző este meghalt a mama. Sokkolt a hír, teljesen váratlan volt mindenkinek és Anyu is csak annyit tudott elmondani, hogy rosszul lett, utána összefolyt a hangja és egy szavát sem értettem, de nem mertem rákérdezni, nehogy kiboruljon a kelleténél jobban. Aztán este beszéltünk egy órát telefonon - előfizus lettem, úgyhogy most már tudok telefonálni -, s mindent megtudtam, még azt is, hogy Anyuci nincs olyan rossz állapotban, sőt. Én annál rosszabbul éreztem magam, aznap sírtam melóhelyen, mert valahogy kibuktam apura. Aztán apu és a nagyanyám kérdezte, mi van Anyuval, mi történt, később, hogy mikor lesz a temetés. Tiszta fura volt. Másfél-két éve szinte hallani se akartak Anyuról. Na mindegy. Aztán csütörtökön voltam fogászaton - az egyik fogammal komoly baj van és úgy tűnik, nem akar beletörődni, hogy gyökérkezelni akarják (na nem mintha én örülnék neki) -, de még mindig nem nyugodott meg, úgyhogy majd csak két hét múlva kell mennem megint.

Benével szerintem csodálatosan jól vagyunk. =) Csütörtökön jött hozzám, fogászat után találkoztunk. Annyira jó, hogy a világ egyik legrosszabb helyén - ha nincs is ott velem testben, szellemileg - velem van. Múltkor elkísért, most meg nem ért oda időben, de utána legalább találkoztunk. =) Meglátogattuk a mamát, kaptunk egy nagy vájling fánkot. Hmmm, de fincsi volt! Nyámi... Pénteken kiállításra mentünk. Meglátogattuk ezt a ruha- és animekarakterkiállítást. Hát... nem egészen erre számítottam. XD De amúgy nem volt rossz. =) Csak lehetett volna többminden. =) Mindenesetre - némi unszolásra - két ruhát felpróbáltam, végignéztem a Pokemonos vetítést, ja, és nem utolsó sorban a hime ruhámban mentem, melóhelyen megcsináltam a sminkem és a hajam, úgyhogy a lolizás is megvolt első körben. =)

Második körben hime lolitaként mentem IchiGohoz a mozidélutánra szombaton. Bene csinálta meg a hajamat, feltűzte kontyba, két elöl lévő tincset pedig begöndörített. Bevallom, az a két tincs kezdetben rettenetesen idegesített, mivel cirógatta és csikizte az arcom, úgyhogy azt hittem, átmegyek agresszív kismalacba, aztán egy óra ostoba szenvedés után betűrtem a fülem mögé őket és utána megnyugodtam. XD A sminkem elfelejtettem befejezni - lemaradt a szempillaspirálozás és a szájfényezés -, de mindegy. XD A pirszingem is késve tettem be, ráadásul a nap fénypontjaként fotózás alatt a székre tettem a szemüvegem - igen, borítékolható volt -, így történt, hogy Bene ráült és összetört. XD Ez az első szemüvegem, amely ilyen totálkáros lett. Az, amelyiken a Mitsubishi Galantunk (imádoooom! imádtaaam...) átment, még annak is csak a fülei törtek le, de eeeez... ez a szemüveg korrektül eltört a fülénél és megcsavarodott, mintha spirált akartak volna belőle hajlítani. XD Nagyon kemééény! XD Még jó, hogy nem állt Bene fenekébe az üveg, ami amúgy nem is karcolódott. XD

Szuper volt a mozidélután, amin végül nem néztünk filmet, hanem végig dumáltunk, meg a végefele klippeket mutattunk egymásnak. =) Beleszerettem a Shinee - Hello című számába és a "virágos fiúba". =D Az a mosoly... =*___*= Olyan jó lenne, ha az én ajtómon kopogtatna (és nem Bene nyitna ajtót). =D Bár a többi srác is nagyon cuki. =) Jaj, nem csöpögök, mert elfolyik a blog! =D (Egyébként én nem szoktam rajongani senkiért, főleg nem így - na jó, Ryan Reynolds kivétel, őt mindig imádni kell.) Mindenesetre ma paraparáztam a Hellora. =D Tök jó volt. Végre nem éreztem magam totál hülyén és bénának, hanem amikor elszúrtam valamit, vagy rosszfele csináltam a táncot (nem tükrösen akartam, hanem mint ők), csak nevettem magamon, de nem törtem le és csináltam tovább. =) Aztán elkezdtem megtanulni - a nagy vágyam, illetve az nagy vágyam, hogy tudjam táncolni - a Love and joy (Fruits basket zenéje) című számra a paraparát, mert az annnnnyira cukiii! *_*

Végül ez a táncolásosdi belefulladt egy őrült magánpartiba, tomboltam, de nagyon vadul. =) Hiányzott már nagyon, rég volt ilyen. A 30 seconds to Mars - Hurricane című számát teljes átéléssel csináltam és utána elnyúltam a padlón. Nagyon feelinges volt, ahogy a felhevült bőrömmel érintettem a hideg parkettát, s mindenem lüktetett. A fogamban, a bőröm alatt, a fejemben, a szívemen, a tenyeremben, sőt, még a hajamban is éreztem a lüktetést, ahogy a vérem száguld. Jó érzés volt rettentően. =)

Vasárnap Anyucihoz mentem reggel, együtt főztünk. Húslevest és székelykáposztát csináltunk, én Benének (a kérése folytán) palacsintát sütöttem, aztán feljött a testvérem és sütött Anyuval gofrit. Szóval kajával el voltunk látva rendesen. Rám rám tört a játszhatnék, de közben beszélgettünk is sokat. Jól éreztem magam, Anyunak is tetszett, hogy nem volt egyedül, a gyerekei ott voltak vele, volt kivel beszélgetni, jót tettünk egymással, meg ilyesmi. Lesz még ilyen közös főzök-eszek, ebben biztos vagyok. =)

Ma viszont rémes napom volt. =( Reggel úgy kezdte a bíróm, hogy hazavitt egy aktát és lediktálta az ítéletet. Nekem meg lélekben kidülledtek a szemeim és ezt kérdeztem tőle: "És én mikor gépelem le?! Én nem tudom hazavinni...". És már láttam is magam előtt, ahogy megint stresszben léve próbálok mindent megcsinálni, amit rám bíz. Rengeteg munkát csinál nekem, főleg azzal, hogy a jegyzőkönyvet javításkor nem javítja és nyomtatja, az ítéleteket meg diktálja. Azt kérdeztem még magamban tőle: "Ha már hazavitted, miért nem gépelted le?", mert ha ezt tette volna, nekem csak ki kéne adnom és haladhatnék vele, de így... -_-, Aztán később rábökött egy aktára, hogy "Nézd! Mit veszel észre?". Először nem értettem, mi van, aztán rájöttem, hogy decemberben nem adtam ki valamit. De valahogy úgy éreztem, bunkó velem, amit nem szeretek. Azt aztán gyorsan pótoltam, majd bejött egy kollegina ebédszünetben, kérdezte, mi a pálya, majd elvállalta tőlem a két kazettányi jegyzőkönyvet. Ezután jött a bíróm és valami olyasmit mondott, hogy látta, hogy elvittek tőlem anyagot és hogy szóljak neki, ha másnál kell majd keresnie, meg ilyesmi. Sango valami olyasmit szedett ki még abból, amit mondott, hogy ha nem bírom a strapát szólnia kell az elnökségnek. Ami lássuk be, egy burkolt fenyegetés volt. Ez nagyon kiborultam! De úgy konkrétan. Engem ne fenyegessen! Engem ne stresszeljen! Két hónapja se dolgozom ott, mindent megteszek, amit tudok, rohadt gyorsan tanulom meg, amit kell, stb, eddig azt mondta, nincs rám panasza, meg van velem elégedve, most meg betol egy ilyen burkolt fenyegetést?! Na ne...! Mondtam Bátyámnak, menjen le az elnökségre, megmutatom az írását - kódfejtek mellette -, a magnóit - hadar és elharapja a szóvégeket -, meg az aktarendezését - richtig máshogy csinálja, mint mindenki -, aztán a mérleg két lapátja meg is fog egyezni. Nem értem... igazából nem az bánt, hogy leszúr, mert már a maximalizmusom elszállt, összetört decemberben, szóval el bírom viselni, hogy igen, hibázok és igen, azért meg kell kapnom, hogy "Hibáztál.", hanem ezt az egészet nem tudom hova tenni. Mondták róla, hogy első két hónapban még jófej, aztán kimutatja a foga fehérjét és kössem fel a nadrágom, mert nehéz lesz, stb, de arra nem számítottam, hogy a cuki mosolyával először elhiteti, mekkora aranyos, aztán beközöl egy ilyet. Velem ne szórakozzon, adjon át a szobatársának, ha nincs velem megelégedve! Bejött ma a szobatársa, mert megbeszéltük, hogy ő nem tudja a cuccát hova tenni, nekem üres a szekrényem, ott fogja tartani és kivette. Amikor elment, én meg csuktam be a szekrényt - neki tele volt a keze, így azt rám hagyta -, észrevettem, hogy a mosatlant betettem oda. Szétcsúsztam a nap folyamán és ez akkor tudatosult. Először nevettem, majd átcsuklott sírásba. Kibuktam, hogy a bíróm így befenyített. Rosszul bírom az ilyen stresszt. Az futott végig a fejemen, hogy szeretem a munkám, szeretek ott dolgozni, szeretem az ottani embereket, bírom a bíróm is, össze szeretnék költözni a Párommal és így, hogy van bevételem, már van rá esély is, ... és kész voltam, mint a házi feladat. Sango és a szobatársnőm meg is ijedt egy kicsit, mindketten vigasztaltak. Na mindegy... A tánccal helyre tettem magam.

Az írásra alig van időm. Csak kósza ihleteim vannak. =( Pedig lenne mit folytatni.

Úgyhogy ma ez egy ilyen nap. Most lektorálni fogok. =)