Mocsi macska, aki fiú és beszédes, és imádom. ^^
A specialitásom. XD
Vasárnap Pokémon nap volt a klubban, de nem mentem, írtam helyette, este viszont elmentünk Tulok utolsó előtti előadására az idényben. Vicces volt... =D Sajnos nem tudom elmesélni, azt látni kellett volna. XD A bevezető szöveg zseniálisra lett kitalálva. Én őszintén mondom, nem szeretem a hülyeségeket, de az... az még nekem is bejött. =D Bár az a műtős rész... azon behaltam, egyszerre voltam sokkos, elképedt és tudtam volna nagyon röhögni, ha nem taglózott volna le, ami ott ment. XD Valszeg ezt a hatást akarták elérni amúgy. XD Mindenesetre megállapítottuk, hogy az interaktív színház tök feelinges cucc, Tulok pedig miután visszatértünk hozzá a DunaPlázából és átadtuk neki a narancslevét, mint egy Oscart, azt mondta, nem akarja azt a szót hallani hónapokig, hogy UFO. XD
A klubba visszatérve ráírtam Dascora, hogy mizu vele, nagyon eltűnt. Kicsit beszélgettünk, végül elköszönt, én pedig a motoros Zolival beszélgettem, míg a csapat egységesen úgy nem döntött, hogy ideje tábort bontani. =) Másnap délben találkoztunk Krisztáékkal, a srácok mentek a műhelybe, mi pedig csajok a Lukács gyógyfürdőbe. Órákat áztunk, úsztunk, bugyborogtattuk magunkat... *___* Fenséges volt. Én a forró vízben szívesen elüdültem volna, de Krisztának a sérvére nem volt a legjobb, úgyhogy ő átült egy kellemesebb melegbe, én pedig bementem a gőzbe. Hát... nem voltam hosszú létű odabent. XD Jól szórakoztunk, megbeszéltük, hogy havonta simán megéri rászánni, a hely kulturált, vannak is benne, de nincs tumultus, a személyzettel is elégedett voltam, egy fél napot simán el lehet ott tölteni, aztán megéhezik az ember, el tud menni rendesen megfürdeni, hajat mosni, meg is tudja szárítani.
Beugrottunk egy ruhaboltba, próbáltunk, Krisztának jó is lett a piros póló, amit kinézett, nekem egyik ruha se, ami tetszett, de nem bánkódtam, izgatott voltam, mivel Timi és Enikő elhívtak moziba, úgyhogy miután vettünk kínait és be is faltuk a helyen, körbeköszöntünk, én mentem is. =) Ott volt Nóri is, Timi húga, úgyhogy négyen traccsoltuk végig a napot. ^^ A filmen szerintem mi voltunk a leghangosabbak, nem fogtuk vissza magunkat ott a hátsó sorban. XD Amúgy a Gyakornokok című rettenetet néztük meg. X"D Enikő választotta, én nem is tudtam róla semmit, úgyhogy gyanútlanul beültem egy oltári hülyeségre, amin hol azért, mert vicces volt, hol pedig azért röhögtem, mert vicces voltam, ahogy szenvedtem rajta. XD Film után betámadtuk a női mosdót, majd a szökőkutaknál kint találtunk ülőhelyre. Enikő nyomta a szöveget a cikis helyzeteitől a remek meglátásain át egészen Timi lelkének polírozásáig. Többnyire hallgattam. És figyeltem őket. A nap mondata számomra az volt, "Tudod, Timi az ekkora - mutatott körülbelül két centit az ujjaival - virág és az ekkora - mutatott közben úgy fél métert - virág is virág, csak a második egy kicsit nagyobb.". Nagyon odarakta, basszus és nem biztos, hogy jól idéztem, mert akkorát ütött a mondanivalója, hogy mindegy, milyen virág és mekkora vagy, lehetsz boldog, rád talál majd a méh, hogy a pontos szövegre nem is emlékszem, de zseniális volt.
Ahogy néztem a három csajt hátradőlve, valahogy... Nem is tudom. Elkezdtem kicsit kívülállónak érezni magam, ami egyszerre volt teljesen rendben, másfelől legszívesebben utánakaptam volna az egésznek. Néha meg is tettem, aztán megostoroztam a butaságomat, hiszen talán végre elindul mindenki azon az úton, amelyen mennie kell és megtalálja mindenki, amit keres, vége lesz annak, ami bennem van. Ez az egész nagyon elgondolkodtatott, nem is beszéltem igazán a srácokkal, ami utólag megtudtam, hogy kissé aggodalommal töltötte el a többieket. Egyedül sétáltam haza, nem volt kedvem hallgatni a srácokat, úgy tenni, mintha tudnék rájuk figyelni, tele volt a fejem és a lelkem, s arra volt szükségem, hogy viszonylag nagyot sétálva kiszellőztessem őket. Közben felhívtam Sasát, vele meg is osztottam, ami bennem volt, aztán a trolimegállóban találkoztunk Krisztával, Tulokkal, Zölddel és Benével.
Zöld átjött hozzánk, megszabadult a hajától, ami szerintem max csak akkor áll neki jól, ha szemüveg van rajta, de hát mindegy, az ő haja. =) Én a sajátomat még rövidebbre szeretném, ráálltam egy kicsit arra, amilyennek régen mondtam magam és ki akarom teljesíteni, rendbe akarom tenni magamban a dolgokat. Nem hiszek abban, hogy úgy kell nővé válnom, ahogy azt kijelölték nekem. Túl büszke és túl önfejű vagyok, túl heves újra bennem a harc, túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy megküzdhessek a sikerért, erősödjek, elbukjak és győzzek, túlságosan akaratos vagyok és túlzó módon ragaszkodom ahhoz, amit magamnak mondok. Lehet, hogy ez nem helyes így, lehet, hogy buta vagyok, mert a saját csalódásaim árán akarok fellépdelni ahhoz a tiszta valóhoz, amivé válhatok, de magammal kapcsolatban máshogy akarok tapasztalatokat szerezni, mint az emberekről. Hiszek abban, hogy nem véletlenül alakult úgy az életem, ahogy, hiszek abban, hogy teljesen rendben van a kettősség bennem és nem kell megszüntetni, csupán a burok hiányzik, ami összefogja az egészet eggyé. Másképp nem lehet összegyúrni, nem akarom, hogy összemosódjanak, harcolok ellene, én azt akarom, hogy külön maradjanak, de egésszé váljanak, mint a jelkép a csuklómon:
A yin és jang nem csak azt jelenti, minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, hanem azt is, hogy minden férfiben van valamennyi nőiesség, minden nőben van valamennyi férfiasság, hogy megérthessék egymást, s mivel megvan bennük a közös és mégis ellentétei egymásnak, kiegészítik egymást. Én ezt akarom, de úgy látom, az eddig alkalmazott módszer kezdi elveszíteni az idejét, változtatni kell rajta. Megerősödött bennem a női öntudat - még nem tökéletes, tudom! -, alakul ki az önképem és kapom is a buktatókat, kapom azokat az embereket sorra, akik el akarnak tántorítani, le akarnak beszélni, el akarnak bizonytalanítani... és elbizonytalanodom, megijedek, de hátra már nem fordulhatok. Nem tudom visszapörgetni az idő kerekét, nem tudok visszamenni a múltba és elölről kezdeni. Előre kell mennem és nekem az előre arra van, amerre megyek, ezért lehet, hogy sokan nem értenek meg, de nem is kell, mindigis hadban álltam a világgal, más voltam és be tudnék illeszkedni a társadalomba, a tömegbe, de nem akarok. Erről szólt az elmúlt két hetem, hogy rájöjjek, mit akarok és hogy akarom. Még teljes a kép, csak érzem, hogy ez a helyes, meg fogom találni, ha lassan is, amit keresek.
Talytól és Mónitól kaptam a dobókockás karkötőt. Megláttam Móni kezén és rákiáltottam, hogy KELL! Mai élményem ezzel kapcsolatos. Számomra a szivárvány az örülni tudás szimbóluma, az elfogadásé. Kedvenc HarmoNetes félmondatom, "s akkor felragyog életed egén a szivárvány". Mikor van szivárvány? Amikor esik az eső és kisüt a nap... amikor a borúból derű lesz... Az embereknek szükségük van szeretetre. Mindenkinek, mert ez velünk született természetünk, társas lények vagyunk. Ma egyszer csak belecsöppentem a buszon egy egységélménybe. Csak ültem ott Bene mellett nekidőlve, nyomkodtam a telefonomat - olvastam a Fiúk melegítőben 2-t, közben cseteltem Timivel, s felhívott a Dani -, s egyszer csak megéreztem, hogy egy vagyok a sokból, szükségem van szeretetre és minden teljesen rendben van, hiába nincs munkám, hiába nem látom a jövőm, hiába nem tudom, hogyan fogom elérni az álmaimat, szeretem Budapestet, szeretem a nyelvet, amit beszélek, szeretem az életérzést, ami itt van és engem is szeretnek. Erről nem hiszem, hogy jól lehet beszélni, de fantasztikus volt az a pillanat.
Ma Benével az Asia Centerben voltunk, vásárolgattunk, lesátáltuk a lábunkat és beszélgettünk. Azt nem igazán kaptunk, amiért mentünk, bár a fehérnemű egy része nekem sikerült, vettünk egy új törölközőt, három konyharuhát, a helyre füstölőt, kajáltunk kínait - bár egy srác megfőzött a magyar életeknél és nem mertem megmondani neki, hogy
Övtáska, mert már nagyon vágytam egyre. Egy cuki oldaltáska, mert már arra is vágytam. A zoknikba beleszerettem, a pillákra már szükség volt, a régi telótokom pedig köddé vált a klubban, ezért kellett egy új. Nem tetszik ez a szín, de nem volt más ilyen fajta azért az árért, amiért ehhez hozzájutottam, úgyhogy békét kötöttem vele, mert a táskámba nem merem eltenni a mobilom egy rendes tok nélkül. XD
És a mai csalódásom így végszónak, mert mennem kell angolra: már a Nestea is édesítőszert tesz a teájába. T_T Fúúúúj! És nem igaz, hogy hülyíteni kell az embereket, bakker... Na mindegy, ezek szerint még egy termék, amit nem veszek többet. De azért elmehet sót nyalni, amiért csupán azt írja rá, hogy 30%-kal kevesebb cukor, azt már csak az apróbetűs részben találja meg az ember, hogy édesítőszereket tartalmaz.
Ennyi voltam mára. ^^




