Megindult az élet

Nem szeretném überelni azt a magassági szintet, amit elértem. Képes voltam tegnap szerepjáték közben bealudni. Nem csak a fáradtság a durva, bár olyan napom volt, hogy tíztől kettőig egy szünettel tárgyaltunk, aztán kettőtől egymásnak adták a kilincset az ügyfelek, pisilni se nagyon lehetett elmenni, hanem az a sok gondolat, ami leköt. Sajnos, ha nem tudom leírni, akkor bealszom tőle, hogy semmi se zavarjon a gondolatfolyam végére jutásáig.

Tegnap elkezdtük effektíve Dani istenszimulátorát játszani. Vicces. Nem az a megszokott játék, mikor vagy egy karakterrel, hanem felülnézetből kell úgymond letekinteni egy csomó emberre, akik közt van kettő, akik különösen fontosak a számodra. Az egyik ilyen a prizma, aki amolyan földi megtestesülés, meg tudják az istenek szállni a sajátjukat és az emberek közé tudnak menni általuk. A tegnapi játék úgy indult, hogy hát minden rendben, az emberek csinálják, amit szoktak, csak épp ráuntak. Na most ez a művészet, kutatás, vegyészet, genetika területén, amit Bellemiyo istennőm birtokol, elég elképzelhetetlen. Ki mit tesz? ApollopA, Ákos istene gejzírt fakasztott, hogy új erőforrást és felfedezési területet biztosítson híveinek, Nogren, Fischer istene hátradőlt egy kis popkornnal és kólával úgymond, én pedig megszálltam a prizmámat, Mercutiot.

Mercutioról annyit kell tudni, hogy nélkülem úgy fest, mint egy csöves, szakadtak a ruhái, koszos, görnyedt, egy macska van csak vele mindig, mégis mindig van cigije - mikor milyet akar -, s ha úgy kívánja, kufircpartnere is. Az más kérdés, hogy éjjel nem bír aludni, mert retteg az éjszakától, masszív alkoholista és drogfüggő, tehát tiszta pillanata aligha van, de mikor megszállom, egy régimódi stílusú elegáns, fess fiatalemberré változik, akinek macskafülei vannak, melyet cilinder alatt hord elsősorban, sétapálcája, amiben vékony pengéjű rövidkard nyugszik, skorpió farka, karmai, macskaszeme, hegyes kis fogacskái, a bőrén megjelenik tetoválás formájában a valaha volt összes Bellemiyo-szimbólum, kiélesednek az érzékei, macskakoszorú veszi körbe és megkapja a vízidomárság képességét is. Nos Halona, városom népe éppen mindennapját élte unottan, mikor Mercutio testében sétáltam köztük és felháborított, amiket láttam.

Egy borász a legjobb borát csapta fel, s üvegből, reményt várva csapta fel, hátha érez valami újat, azonban ez nem történt meg. Mercutioként odamentem, közben eldobtam a csikkement, mely a földet érzés előtt vízzé, majd párává vált, elvettem tőle az üveget, pohárba öntöttem a vörös zamatot és hanyag eleganciával meglötyböltem, beleszagoltam, majd megkóstoltam. Ízes nedű, melyben benne van az öröm, a kapkodás, a csoda, hiszen a fia születése napján palackozta. Mire kiittam a poharat, az üvegből eltűnt a bor, azzal rászóltam a fickóra, hogy ne pazarolja ezt a remek italt. Szerencsétlen, tudva, hogy kábé a pokol istennője vagyok, hálát adott leborulva, amiért még él és megúszta komolyabb fenyítés nélkül, s önvizsgálatra szólította fel a megjelenésem. Persze ennyivel nem úszhatta meg Halona népe.

Kimentem a főtérre, ahol egy széles, de nem mély kút áll, körülötte kisebb szökőkutak vannak. Felültem a kút peremére, majd hetykén elhevertem macskamód, cilinderem letettem magam mellé és beleállítottam a sétapálcámat, mely fura mód nem akart beborulni a kútba, közben macskáimat szétküldtem a városban, hogy tigrissé változva a fő térre kergessék népemet. Ahova kedvenceim nem jutottak el, ott életre kelt a víz, a levesekből tésztaszörnyek lettek, ahol víz sem volt, csak egy macskákat félő édesanyja csöppnyi gyermekével, ott a húsából formálódott macska és Mercutio doromboló hangján parancsolta, hogy menjen a főtérre, vagy árnyak és suttogás kísérte az embereket. Végül mindenki megjelent, én pedig kifejezhettem nagyfokú elégedetlenségemet. Én egy félelmetes istennő vagyok, ApollopA és Nogren oszt is miatta, hogy rettegésben tartom szeretett népemet, holott én, mint Bellemiyo úgy gondolom, igazán kegyes vagyok, hiszen a legjobb dolgokat szánom híveimnek, vakmerőséget, génsebészetet, állatvilágot, kéjt, örömöket, ételt, italt, titkokat, érzéseket. ^^

ApollopA szent állata a pók, s miközben mi az időtlen időben, a tértelen térben beszélgettünk, ő is testet öltött milliom kis pókból megformálódva Mercutio mellett, mire szívemcsücske megemelte figyelmeztetően skorpiófarkát, majd megkérdeztem ApollopÁt, aki a rend és a bürokrácia istene, hogy nem úgy volna rendes, ha hagyná elmondani, amit szerettem volna, hiszen beleszólt a beszédembe, melyet híveimhez intéztem. =D Dani kész volt. =D Imádjuk az ilyen pengeváltásokat, meg persze egymást is. ^^ Végülis aztán eldőlt, hogy újfajta lényt kell létrehozni, mely a hangya szorgalmával, a pók ügyességével és az ember eszével rendelkezik. Érdekes lesz, de közös erővel segítjük a projektet, mivel új terekre van szüksége híveinknek, melyhez mindhármunknak be kell dobni pár új dolgot. Nogren hívei elkezdték feltalálni azokat az eszközöket, amikkel tájolnak, távolságot és időt mérnek, ApollopA hívei... Hát itt aludtam be. XD Asszem, jutottak valamire azzal a gejzírrel és a vulkánnal. XD

Mivel fellőttem a pizsiidőt, fél tíz tájt tábort bontottunk. Nem sokáig maradtam ébren ezután, Bene még beszélt valamit otthon, de mondtam neki, hogy sorry, de már nem vagyok befogadó állapotban, aztán tíz percen belül el is aludtam. Persze óracsörgés előtt felébredtem és elkezdtem gondolkodni azokon a dolgokon, amikről Danival beszélgettem a játék előtt, a képleteiről, melyeket számoltam, a hozzáállásáról. Felülbíráltam a saját viselkedésemet és nem vagyok megelégedve azzal, amiket tettem, mert nem tudtam kielégíteni azt a hiányt, amivel érzésem szerint kellett volna foglalkoznom. Kéne találkozni valamikor Danival. Alig várom, hogy nyár legyen, ne legyünk kabátba burkolózva, kimehessünk a szabadba és leülhessünk valahova beszélgetni. Ő még nem tudja, de nem hiszem, hogy sikítófrászt kapna az ötlettől. =) Csak nyár ehhez azért még messze van.

Egyébként alig várom a nyarat, azon belül is a júliust. Azt terveztem el, hogy szabadságot veszek ki szülinapomra és közösen elmegyünk a Wasabiba. Végre. =)

Legfrissebb filmélmények és ömlengés

Tegnap csaptunk egy nagy mozizást. Shaneka, a húga és annak a barátja, Dasco, IchiGo, Gergő és mi beültünk megnézni a 47 ronint. Hát, azt hiszem, a banda még meg fogja nézni ezt a filmet, mivel a Bushidohoz rengeteg ötletet lehet belőle meríteni, csodálatos volt a díszlet, az öltözékek, tényleg odafigyeltek rá, hogy klappoljon. Voltak olyan jelenetek, ahol konkrétan nem tudtam odafigyelni, mi történik a karakterek közt, mert a környezettel voltam elfoglalva, ilyen például az elején egy belső udvaros kép. A fiúknak a legjobb harcosok összecsapásának helye tetszett, Bene a ruhákért is odavolt és hát igen, nekem is tetszett egy-kettő. Igazából a boszorkány is nagyon szép volt minden tekintetben, a róka alakja egyszerű, de a sárkány, na az fantasztikus, nekem ez a típusú sárkány a kedvencem. =) A kirin az elején gyönyörű volt, lenyűgözött. Remélem, a későbbiek folyamán sokféle kép lelhető majd fel a filmből, mert lenne, amit alaposabban megvizsgálnánk benne. =D Tényleg szép volt, látványos, a történet is tetszett és én Kenau Reevest is szeretem, szóval jó volt látni. Örültem neki, hogy Hiroyuki Sanada játszott benne, megszerettem őt. A Farkasban láttam nemrég, ami annyira rossz, hogy még nem bírtam magam rávenni, hogy véleményt formáljak róla, de például A fehér grófnőben imádtam. Meg persze a 47 roninban is. =D Tudok róla, hogy vannak, akik szétcincálták, Bene kifogásolta a tenguk kinézetét és a kirin méretét, de szerintem nézhető film és nem csak egyszer megnézős. =) És nekünk nagyon bejött, ami a végén volt. Végre egy japán film, amiben nincs csak azért románc, mert az eladható Amcsiban, de többet nem mondok, mert spoiler volna. Mi nagyon meg voltunk vele elégedve, hogy az lett, ami és úgy döntöttünk, aki ezt kifogásolja, az nem értette meg a sztori lényegét, nem gondolta végig, kikből lesznek a legendák, Japánról meg aztán végképp semmit, de semmit sem tud. Bizonyára nem tökéletes ilyen szempontból sem, de már elindultunk a jó irány felé, aminek nagyon örülök. =)

Gyorsan a Farkasról pár szót, többet nem érdemel. Hugh Jackman és Hiroyuki Sanada miatt volt érdemes megnézni a filmet, ami egészen látványos volt ugyan, de a történet annyira gyenge, hogy az valami döbbenet. Nincsenek kidolgozva benne a karakterek közti kapcsolat, egyszerűen irreális, hogy Farkas elkezdjen vonzódni ahhoz a nőhöz, viszont ugyanez pepitában, a 'főhős elveszti az erejét' sztori meg már lerágott csont, egyszerűen nem is értem, hogy gondolhatták ezt komolyan... Az eleje nagyon jó, szépen meg van csinálva, nekem a Janes szál is bejön, de a többi érthetetlen, abszurd és borzalmas. Lealacsonyítják Logant, egyszerűen olyan karakteréből kiesett (OOC) szereplő, hogy az valami hihetetlen, csak szentségeltem a képernyő előtt, hogy ilyen nincs, bakker, meg kéne verni azt, aki ezt a sztorit és forgatókönyvet megírta, de jó alaposan.

Amin elgondolkodtam tegnap A háború császára trailerjét nézve, hogy mostanában Hollywood nagyon rákapott erre a Japán-témára, jönnek a Japánnal kapcsolatos filmek, szinte már koncentráltan... Na mindegy. Az a film is tetszett trailerről, de ami még ennél is jobbnak ígérte magát, az a Vérmesék és a Paranoia. Alig várom, hogy láthassam őket. Lesz mit nézni idén is... =D

Basszus, nem bírom ki! A Paranoia szereplőgárdája isteni, rájöttem - bár nem először -, hogy imádom Gary Oldmant, egyszerűen előtör belőlem a fangörcs. XD Ahogy láttam... *-* Ám a legnagyobb döbbenetet az okozta, mikor felismertem Harrison Fordot. =D Szegény annyira megöregedett, hogy már alig emlékeztet Indiana Jonesra, de ahogy látom, megnyert egy szerepet a Feláldozhatók 3-ba, aminek még az első két részét se láttam. XD Az egész bekezdésem igazából csak azért vicces, mert én váltig állítottam magamról, hogy nem vagyok fanolós típus, de aztán az élet bebizonyítja, hogy de bizony vannak, akikért én is vinnyogok a képernyő előtt. XD Gary Oldman és Ryan Reynolds, Alan Rickman, Anthony Hopkins, Robert D. Junior, Jim Carrey, Jackie Chan például tutira ilyen, de imádom hallgatni Pálmai Szabolcs hangját is és időnként Viczián Ottóét is felismerem, akivel egy conon hajdanán volt szerencsém találkozni és nagyon megkedveltem. =) A Vérmesékről még annyit így előzetesben, hogy az a szereplőgárda is nagyon jó, meg ott üt a sztori és a tálalás, csak a trailert kétszer néztem meg, annyira tetszett. XD Állat lesz, na. =D

Elérkeztem oda, ahol azt kell mondanom, hogy ha valami nagyon "HÚ!"-t akar látni az ember, nézze meg az Időről időre című filmet. Én valószínűleg a későbbiekben csak About time-ként fogom emlegetni, mert a magyar címe mindig kimegy a fejemből, totál, mint a Repo men (Végrehajtók), vagy az In time (Lopott idő, bár azt már megtanultam), vagy az Inception (Eredet). Nos... adott egy jószívű béna fiú, aki nem is néz ki olyan jól, hogy a bénasága ellenére vonzza a csajokat, vagy pont azért, ki tudja, viszont a családjában apai ágon öröklődik az időutazás. Nem is az a fő, hogy mihez kezd vele, mivel nagyon gyorsan kiderül, hogy neki a szerelem a legfontosabb a jövőre nézve, hanem a mód. Szépen össze van rakva, hogyan működik az időugrás, jól van megírva a sztori, a mondanivalója remek. A végén a fiú ki is mondja a lényeget, de kicsit sem zavaró, a csavarok nem lélegzetelállítóak, ez nem egy látványos film, ezt az ember azért nézi meg, mert annyira... igazi. Nem találtam jobb szót.

Ne is kérdezd... X_x

Rám tört, hogy egyre pontosabban megtervezzem a BJD családomat és szépen el is kezdtem összerakni a karakterlapjaikat, összeválogatni, milyen haj, milyen szem, milyen test... *blugy*

Björn viszonylag egyszerű, ő kapható is recastban (IH Theo), a face up és a moddolás már az érkezése után fog megtörténni, viszont nem egyszerű félhosszú, rozsdás vörös vagy répavörös hajat találni neki. =D Visszahúzódó, szerény, szeplős srác lesz és már alig várom, hogy szeretgessem - olyan lesz, akit egyszerűen ölelgetni kell, na. =D

Higlad már keményebb dió (IH Noel), mivel mint kiderült, egy egy éves sculpról van szó, ráadásul karakteres az arca, ezért nem tudom, mennyire népszerű. Egy év alatt három-négy tulajdonosi fotó került fel a netre, ami elég karcsúnak tűnik. T_T Én egy vagány, feltűnő srácnak tervezem őt, ami az öltözködésében és a személyiségében is egyaránt meglátszik majd.

Martina még neccesebb (Migidoll Jina), mivel a gyártó fiú testtel adja, recastban még úgyszintén nincs, a talált testek pedig nem is tetszenek annyira és nem is tudom, mennyire passzolnának hozzá... Elméletileg 10,5-ös nyakat kell keresnem, ami nőknél nem túl gyakori, a Soom Super gem szériája 10-es, ez nem is tetszik annyira, bár Bene szerint arányos, viszont ami ennél jobban tetszik, az a Dollshe craft Classic teste és még a nyaka is 10,5-ös. Neki nagy szempillákat és sminkes szemeket szeretnék, ő sok stílust fog ötvözni.

Kristóf kapcsán a testnél elakadtam. Ő is egy Jina, a leányzóm ikerbátyja. Határozott, jó kiállású fiúnak tervezem, aki nem gatyázik rajta, megverjen-e valakit, ha inzultálja a húgát, egyébként háttérbe húzódik, hagyja érvényesülni a húgocskáját, hiszen két dudás egy csárdában... ismerjük. =) Pont ez a gond Higladdal és Martinával, de ez egy másik történet. =D Szóval Krisz és a testecskék... Beleszerettem a Doll zone testébe, nyurga, picit inas, picit izmos, picit vékony, egyszerűen nyalnivalóan szép, egy álom, azonban 10-es nyaka van és 70 cm... Második befutó az Angell Studio senior bodyja, aminek a nyaka 10,5-ös, viszont 71,5 cm, ami iszonyatosan magas. A harmadik opció, ami még szóba jöhet, a DollClans U line teste, bár ez messze nem az igazi, viszont csak 64 cm és a nyaka is 10,5-ös.
Vélemény?

Nagy vágyam még egy 2009-es Wintery, félig már meg is van a karaktere és hozzá egy Spiritdoll Proud 2nd ver. test ízületes ujjú kezekkel. Apropó, ízületes ujjas kezek... Én szörnyen odavagyok értük! *nyüssz* Vajon a kinézett testek közül melyikekkel kompatibilis? ,*_*,

Beleszerettem egy új modellbe, egy Ringdoll DiYueba, de azt hiszem, erre nyugodtan rámondhatom, hogy "Egy messzi-messzi galaxisban...". XD Előtte még ott van Bichun, akivel több ihletem van DiYueval szemben, no meg eldöntöttem, hogy kell nekem egy BJD Petses macska.

Con után

Valahogy annyira békés napra sikerült a mai. =) Viszonylag megúsztuk a reggelt, jó hangulatban telt a Con, sok emberrel beszéltem és bővült a kívánságlistám egy könyvvel, ami nemrég jött ki a nyomdából, a címe: Kereszt a szekrényben. Beleolvastam és nagyon jó volt. Meg beleolvastam az Ethan és Carterbe, de nem tetszett. Túl egyszerűen van megírva, az a szexjelenet, amibe sikerült belelapoznom, el van bagatelizálva olyan hasonlatokkal, mint az úgy vergődött alatta, mint a partra vetett hal... Basszus, ha már szexjelenetet ír, akkor az legyen olyan, amitől az embernek megemelkedik a pulzusszáma, vagy nagyon kellemesnek érzi, vagy... De így? Bár lehet, én vagyok finnyás. Nagyon érdekelt a könyv, mert jó alapötletnek találtam, noha benne volt az a burkolt tartalom, hogy abból lesz meleg, aki sérült szellemileg/lelkileg, mégis... De nem tudom, elolvasnám-e ezután a kóstoló után. Viszont a másikat igen, az nagyon tetszett, szép a felépítése. Úgy látom, végre kijöttek igényes könyvek és sikerült beszélgetnem On Saival is. Vonzottak a könyvei, s ahogy meséltem, őneki is felpiszkáltam a fantáziáját, aminek tökre örültem. Jó érzés volt. Most is kerestem Aritát, de sejtettem, hogy nem fogom megtalálni. Mást viszont találtam. Nana 14... KELL!

Taly videója 5. helyezést ért el, ráadásul azt küldte be, amin besírtam. Hát... sikerült a közönség soraiban is, de szerencsére nem tettem tönkre a sminkem. Azt az animét is meg KELL néznem. Nagyon sok mindenen gondolkodtam ma Conon, hogy kéne varrnom, terveznem cosplayt, csinálhatnék ékszereket és figurákat, festhetnék... Az is egy érdekes téma, kik kezdtek el gyűlni körém. On Saival ébredtem rá, no meg Loo mondott nekem ma valamit, ami nagyon jólesett. No meg az a fotó is, amit rólam készítettek... Remélem, sikerül visszatalálnom a hullámzásba, összesimulnak a dolgok és meg tudom tartani az egyensúlyt. Valami alakulni kezdett... nagyon jó felé... Van, amit elfelejteni soha nem fogok tudni, de megbocsátani igen, mert végső soron tulajdonképpen ő sem ismer, ha le is lát az első réteg alá, azonban szeretem. Néha mindenki képes hülye picsa, vagy oltári seggfej lenni, ezért viszont nem biztos, hogy megéri felrúgni egy évek óta tartó barátságot. Most úgy akarok egyedül lenni, hogy befolyás nélkül, de áramolni az emberekkel. Önmagam lenni, de nem magányos.

El tudtam ma engedni magam, táncoltam, de sokáig, felszabadultan, senkivel se foglalkozva. Egyedül az a fiú zavart nagyon, aki ide-oda járkált. Kicsit tartottam tőle, hogy leüt merő véletlenből, vagy fellök, annyira nem tűnt úgy, mint aki figyel rá, mennyire nagy a lendülete, milyen közel megy valakihez. Nos... igen, utálok érintkezni idegenekkel, úgyhogy voltak pillanatok, amikor én gondoltam azt, hogy leütöm. XD Az a fajta ember vagyok, aki kimátrixol valaki elől, aki neki akar jönni a tömegben, méghozzá úgy, hogy senkihez sem érek. Volt évekkel ezelőtt egy esetem, mikor valaki fel akart lökni, én viszont kirántottam magam az útjából az utolsó pillanatban, ő meg lendült ugye, hogy levállaljon, aztán valahogy elterült. Én nem értem hozzá, csak nem ütköztem vele. Viszont ha elpattan az a bizonyos húr... hát löktem én már fel embert, mert toporgott az útban, mert szóltam rá, hogy menjen a fenébe, "Lép, lép, lép, lép! Útban van!", s hasonlók. XD Budapesten mintha a kresszt nem tették volna hatályossá, vagy én nem tudom... XD

Heti összefoglaló

Végre a patkányaim zizegését hallgathatom. Marcipán csak a kezemben fél, amúgy kíváncsi dög, első dolga volt elhagyni a ketrecet és körbekíváncsiskodni az asztalomat, ablakpárkányt, majd leesett, úgyhogy összeszedtem, mielőtt meglép. Nagyon puha a szőre, ami kifejezetten tetszik, kár, hogy nem nagyon hagyja magát simogatni, de igyekszem megszerettetni vele a dolgot. Játékos, imádom, ahogy ráugrik Kusamira és ugrál rajta, ahogy pattog a ketrecben és néha odakoppan a feje. Meg elég akaratos is, simán elveszi Kusamitól a falatot. XD Mikor legutóbb itthon voltam, kaptak egy kis paradicsomot is, amit nem adtam oda azonnal, hanem a kezemben tartottam. Kusami megfogdosta a fogaival a kezem, aztán megnyalogatott, mikor rájött, hogy az ujjam csupán paradicsomleveses, amúgy nem étel, míg Marcipán simán végigrágta az ujjam, mikor már meg mert közelíteni. XD Édesek voltak nagyon.

Csütörtökön sétáltunk egyet Benével a városban. Közösen ettünk, elmentünk ruhát nézni, lett is egy kockás szoknyám és egy kötött egyberuhám, amiknek nagyon örülök. Vittem lolit, méghozzá a zöld őszi darabot, de annyira beleszerelmesedtem a két új cuccba, hogy csak vasárnap vettem fel. Jó volt megint látni a srácokat, noha Ákos késett, amiért meg is dorgáltam picit. ^^ A játék megint nem haladt gyorsan, azon gondolkodtam, Hariana milyen indok alapján gyilkolná meg a barbárt és az íjászt, de aztán lemondtam a szenyózásról. A boszorkányom elfogadta Nizen ajánlatát, szeretne a Vérebek közé tartozni, szeretne papnő lenni, az orkfarkas pedig marad vele, megegyeztek. Ezután elindultunk felderíteni a bárdot, mivel Meridustól végre eljutott hozzám a hír, miszerint az Antoh papnő (aki a két varázsló segítségével visszanyerte a teste épségét) zenét hallott, mielőtt lefeküdt volna. Út közben sajnos eltereltek minket, négyen rátámadtak a barbárunkra és az íjászunkra, akiket megvizsgáltunk Nizennel, de én szándékozom folytatni a keresgélést, mivel már kezdjük sejteni, ki áll a dolgok hátterében, mi történik, s Hariana minél többet meg akar tudni, mert lenyűgözik dolgok.

Szombat reggel olyan hét tájt Bene felriadt és rám szólt, hogy ugye állítottam-e be ébresztőt. Mondtam neki, hogy minden reggel tízkor csörög a telefonom, ez megnyugtatta és visszaaludt, én viszont annyira megijedtem, ahogy a semmiből letámadott, hogy képtelen voltam elaludni. Nekiültem írni, és csak írtam, írtam, írtam, írtam és írtam, méghozzá egészen másnap hajnal négyig. Közben kétszer rendesen kajáltam, teát és csokoládét ettem, tehát végre nem felejtettem el közben energiát bevinni sem. ^^ Befejeztem a sztorit, ami 7 fejezetből, Times new roman 12-vel 47 oldalból áll, szóval még apróságnak sem mondhatom. Van benne minden, humor, szerelem, bánat, ami kell és úgy érzem, minden szálat elvarrtam, de később majd átnézem, mivel amikor az ihlet megszáll, csak pötyögöm, ami jön, ami megy, később meg jókat röhögünk az elírásaimon. XD

A vasárnapi ÁsványBörze jól sikerült, egész kis csapattá nőttünk. Körbejártunk, beszélgettünk, volt kígyósimogatás, hoztak egészen kis pici szépségeket, meg volt két nagyobb példány is. Láttam frenetikus dolgokat, de mielőtt bármit vásároltam volna, felmentünk az emeletre is körülnézni. Ott voltak a bonsaiok, törpehörcsögök nagyon szép színváltozatokban és kétféle süni. Kicsit leültünk dumálni a Delfin játszóházban, ahol volt egy nagyon édes kisfiú, öröm volt nézni, ahogy ugrabugrál és játszik a plüssökkel, aztán feljöttek utánunk, hogy menjünk. Nem nagyon akartam még és már majdnem kint voltam az ajtóban, amikor eszembe jutott, hogy hát de én még nem is vettem semmit, pedig akartam. Végül mentem, mert IchiGo így is vagy egy órája várt ránk kint, ez meg nem ilyen ki-bejárós dolog volt, aki egyszer kiment, kint is maradt. Ezután a Mammutban császkáltunk, IchiGo lecsapott egy béka süteményre, amivel kapcsolatban Bene heccelte, hogy eleszi előle, majd beültünk egy KFC-be. Ott előkerült a 3DS-e IchiGonak és én beleszerettem a Pokémon X-be, meg szeretnék egy eredeti Goldot is pokéwalkerrel. Megint rájöttem, hogy túl sok mindenre vágyom, ami nagyon elszomorított, úgyhogy hazamentünk.

Munkafronton sajnos semmi változás, még mindig csak várom a kj asszony hívását, de úgy döntöttem, ezen a héten újabb önéletrajzokat passzolok el. Vicces, mert amiket júniusban dobtam szét, arra augusztusban, szeptemberben és októberben válaszoltak, már aki. Na mindegy.

Én nem vagyok amúgy egy kütyüs ember, de őszintén szólva a HTC Desire C-t szeretettel ajánlom. Megbízható, néha picit lassul, de kárpótol a jó hangzásért és a csodálatos képekért, amiket készít. Méretét tekintve szerintem kényelmes, nem pici, nem nagy, a szoftveres felépítését szeretem. Nemrég jöttem rá, hogy szeretnék néhány kütyüt. Ilyen például egy netbook, mivel a Lapost hurcolni baromi nehéz és nagy, nincs is rá szükségem, hogy egy ekkora tudású gépet hordozzak, ha elmegyek otthonról, de vinni akarok valamit, amin írhatok, nagyjából elég, ha netezni és pötyögni tudok rajta. A DS Lightom mellé egy 3D-t is szeretnék majd, mert bár a 3D-t nem látom, erre fognak valószínűleg kiadni olyan játékokat, amikkel szeretnék játszani, viszont a Lightom is szeretem, bár a hibáját orvosolni jó lenne, csak passzolom, ki ért hozzá. Néha nem akar bekapcsolni, néha megfagy és utána sem akar elindulni. Semmi más baja nincs, szeretem is. Ezen kívül szerintem említettem már, hogy könyvolvasót szeretnék. Könnyebb, jobban lehet rá vigyázni egy rumlis táskában, mint egy könyvre. Asszem, ennyi. =D

Megnéztük Benével a Burok című filmet. Engem a könyv is érdekelt volna, de már tudom, hogy nem fogom elolvasni. Meyer néni beleszeretett a szerelmi háromszögekbe és bár nagyon jó alapötlet jutott eszébe, a sci-fihez nem nagyon ért. Ha eltekintünk az alaphibáktól, miszerint egy annyira életképtelen létforma hogyan marad életben, táplálkozik és főleg, hogy hogyan utazik a világűrben, nem foglalkozunk azzal, hogy magyarázatot nem mindenre adnak, csak a történetet és az érzelmi vonatkozást vesszük, akkor tetszett a film. Látványos és a Radioactive című szám, amit hozzá írtak, zseniális, egyszerűen imádom. Megnéztük a Szemfényvesztők című filmet is, amire megérte volna beülni a moziba, mert igazán látványos és kiadtam volna érte a mozijegy árát. Akartunk is menni, csak lecsúsztunk róla, asszem, már nem vetítik, de ha igen, is mindegy. ^^ Őszintén szólva azt gondoltam, a film nem tud újat mutatni, a Tökéletes trükk és a Lopott idő kellemes, látványos egyvelege lesz, de nem, szórakoztató, újszerű. =) A négy lovas mind szimpatikus, meg voltam elégedve a színészgárdával, a Hulkként berögzült Mark Ruffalo számomra egészen megdöbbentőt játszott, Morgen Freeman és Michael Caine mindig szeretetreméltó, egyszerűen zseniálisak, Dave és Jesse nagyon cukik, szerintem fogok még nézni olyan filmet, amiben szerepelnek, Woody egyre szimpatikusabb, Az éhezők viadalában is jó karaktert kapott, tetszett a játéka, Isla pedig gyönyörű, egyszerűen jó nézni, már a Mindenképpen talánban is imádtam, csak ott Ryan teljesen lefoglalta a figyelmem (mindkét alkalommal O^^O ). Szerintem érdemes megnézni a filmet, jók benne a csavarok, szépen működik a film. A háttér is tetszik, az alapötlet is nagyon jó szerintem, szóval szerettem. ^^

Kívánságlista és talán új infók

Mint az kiderült az elmúlt egy hónapban, kevesen tudják rólam, hogy szeretem a sört. Valószínűleg a loli teszi, ám többen is elcsodálkoztak, mikor lekerült a lepel erről a tulajdonságomról, közölték, hogy nem nézték volna ki belőlem, amin én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Jelentem, a citromos Gösser kifejezetten az egyik kedvenc, alkoholmentesen is nagyon szeretem. Az almás ízesítésű sörök annyira nem finomak szerintem, a grapefruitos Aranyászok megdöbbentem, mennyire jó, ugyanis ez a gyümölcs kifejezetten a "FÚJ!" listám kitüntetett tagja, a szedres-lime-os ízű sör fincsi volt, s nagy vágyam édesebb vörös gyümölcsös söröket megkóstolni. A Heineken volt az egyik kedvenc márkám, anno a sötét Aranyászok is ízlett, újonnan állítólag a Tuborgra esküszöm. =D

Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^

Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD

Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...

Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.

Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.

Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.

Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.

A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.

Tanácstalanság

Sokat gondolkodom a jövőről. Az egy dolog, hogy meguntam a megszokott rutint, hogy elegem van abból, hogy nincs előrelépési lehetőség, hiszen amit az állami szféra biztosít, az annyi, amiből valahogy kihúzza az ember, de mellette nem tudom, hogy él jól valaki, amire bennem megvan az igény. Talán mindenkiben, nem csak bennem, azonban ezt nem látom igazoltnak. Valahogy azt a kort éljük, amikor a biztos rossz jobb a bizonytalanságnál. Lehet, mindig így volt, csak sosem gondolkodtam rajta el igazán. Én meguntam. Nehezen viselem a bizonytalanságot, de ha őszintén akarom végignézni az életem, abban kevés a biztos pont. A munkám még így is egy év, mire biztosnak mondható lesz a törvényi előírás miatt, addig határozott idejű szerződést kaphatok csak, a lakásunkat béreljünk, a klub beázott a hétvégén... A biztos pont az életben a halál, meg magunkban találhatunk talán egyet, s itt ki is fújt, azt hiszem. De akkor hogyan is tovább?

A műhelyt rendbe lehet hozni, le kell bontani egy falat, talán az lesz vele a legtöbb munka, de a srácok lent vannak, hogy dolgozzanak rajta. Lakáson gondolkodtunk, hogy veszünk egyet, a törlesztőrészlet is valszeg van annyi, mint amennyiért béreljük ezt, s akkor már nagyobbat veszünk és egyszer akkor az a miénk lesz. A munka más. Nem igazán tudom, mit csinálnék, mivel leginkább már ott tartanék, hogy gyerekkel vagyok itthon és alkotok, nem pedig ott, hogy még dolgozom. Lenne kedvem lektorálni, szerkesztgetni, meg tanulnék. Utóbbi elég erősen bennem van, mivel meg kell alapozni azt, hogy egyszer előre tudjak lépni, legyen valami komolyabb tudásom. Az egyetem vagy fősuli gondolata mindig körülöttem keringett, de sokáig nem tudtam, mit tanuljak, mihez kezdek a tanultakkal, vagy úgy gondoltam, nem elég jó az érettségim hozzá. Most sem gondolom legutóbbit máshogy, de kitaláltam, hogyan rakhatnám össze, csak hát ezzel az jár, hogy leghamarabb 30 éves koromra lesz diplomám. Az már mondjuk mesterképzéses, amiben benne van egy emelt szintű biosz érettségi, ez az előfeltétele kábé, amit magamnak kitaláltam, utána egy középfokú német nyelvvizsga, a mesterképzés alatt pedig egy angol középfokú nyelvvizsgán gondolkodom. Vagy a két nyelv fordított sorrendben. De ez így nem lenne rossz. Már nem annyira sürgős és fontos, hogy dolgozzak, mint anno, már nem érzem gondnak, hogy későn fogok elkezdeni dolgozni, csupán az a bibi, hogy nincs meg az a hátszelem, ami kellene ehhez. Nincs anyagi vagy szülői támogatás mögöttem, Benével ketten kell megoldjuk az életünket, a barátokkal meg veregetjük egymás vállát, vagy nyújtjuk a sajátunkat egymásnak. Így baromira nehéz...

=/

A telefonprojekt csúszik, mivel jelenleg nincs egy se Magyarországon a jelek szerint abból a modellből, amit kinéztem egy hónapja. Nagyjából úgy döntöttem, hogy akkor várok még, csinálom tovább, amit eddig, aztán tényleg legyen meg.

Hétvégi élmények

Ezen a pénteken elmaradt a szokásos találkozónk Timivel, mert neki családi programja volt, így Imi jött hozzánk. Betoltunk két pizzát, állatoztunk, beszélgettünk, videókat néztünk és beszélgettünk Tmivel cseten. =D Jól éreztük magunkat, sok mindenről szó esett. Végül kikísértem Imit a trolihoz, aztán lefeküdtünk aludni Benével. Másnap ugye tanfolyam volt, amiről majdnem elkéstem. XD Addig készülgettem, hogy késve indultam és totál izgultam, hogy 25 perc tényleg elég-e odaérni. Elég. =) Beértem öt perccel kezdés előtt, váltottunk pár szót két lánnyal, aztán kezdte is az oktató. Megint az a pasi volt, akivel annyira nem vagyok megelégedve és a visszhangok alapján a többiek is úgy gondolják, hogy nagyon szétszórt annak ellenére, hogy jegyzet vezeti a beszédét. Karakterisztikát és struktúrát kéne tanítania, de eddig csak árnyaltuk a témát, volt szó valami pályázatról, amihez ugyancsak nem mondott elég infót, belekezdett ebbe-abba, de az óra végére már csak néztem, hogy most akkor mi van. XD Óra után egy harmadik lánnyal utaztam, aki egy könyvet is ajánlott. Meglepően sok köze van a forgatókönyvírói tanfolyamhoz ahhoz, amit akartam, de komolyan. El vagyok képedve, de örülök is nagyon. =)

Lementem a klubba, ahol Randicon volt. =) Sok fiú és lány jelent meg, s az egyik szervező beültette a barátnőjét, hiszen egy lánnyal kevesebb jött el és hogy egyik srácnak se kelljen a plafont néznie, míg a többiek beszélgetnek. Tiszta cuki volt a társaság, nekem nagyon bejött az egész. =D Kíváncsi vagyok, milyen visszhangja lesz/van, mi alakult. Az is jó volt, mennyire sok ember volt a klubban, kábé mozdulni alig lehetett. =D

Ettünk, Agyartól kértem két hotdogot, Imi leült mellém gabonapelyhezni, majd elkezdtem fejleszteni Sheont, mire befutott IchiGo és Gergő, így négyen Benével mentünk a La Deliziába. Szeretem azt a helyet, bár most a levendulától nagyon nehéz volt a levegő, nehezebben tudtam lélegezni, ami nyomasztott és Benét is, ráadásul szombat estére már eléggé le volt rabolva. Isteni finom volt minden, répatortát, zabkekszet és csokihabot kértem meggyszörppel, bár megenni nem tudtam, a hotdog jelezte, hogy köszöni szépen, párban is kitölti a gyomrom. Nem voltam túlságosan feldobva emiatt, de elcsomagolgattam a maradékot, majd sikerült otthagyni a helyen, ezért tegnap ettem meg. XD

Nem sokat tudtunk beszélgetni IchiGoval, ő nem volt jól, rám rám tört a kajakóma. XD A kutyusa tetszik, bár asszem, Bene tényleg kiugrana az ablakon, ha még egy olyan kutyát is néznék magamnak, ám mivel normál áron 10.000.- forintnál kezdődik, valószínűleg kimarad a repertoáromból, azért annyira nem szeretnék ilyesmit, hogy ennyire drágán vegyem meg, noha IchiGonak is sikerült olcsón hozzájutnia Teszveszen. Rábízom a jövőre, egyelőre a BJD köt le a legjobban. Elkezdtem az elejéről olvasni az Ametisztgyöngyöket, Gigi és Nana blogját, olvasni is elkezdtem, most a Haruko hercegnő van nálam, úgyhogy tágítom a fejem rendesen. ^^

La Deliziázás után visszamentünk a helyre, IchiGoék nem sokkal később mentek is, mi meg Imivel szerepjátékoztunk Agyar KM-kedése alatt. Huntert játszottunk, ami a WoD egy része. Nagyon élveztem, remek kaland volt. Szeretem Agyar ötleteit és azt is, ahogy megvalósítja, laza és kreatív KM. =) Imi védelmező vadász volt, én támadó vadász, amivel nagyon kiegészítettük egymást. Imi olyan skilleket vett fel, amivel engem védhet, gyógyíthat, támogathat, én pedig olyant, amivel kicsit belelátok a jövő rejtelmeibe és nagyobbat, veszélyesebbet tudok hasítani az egzotikus fegyvereimmel. Kiéltem magam, egy gerincwakizashit találtam ki, egy kvanist és két utát, méghozzá mindkettő átalakított volt. Belegondolva utólag ritkán tud a karakterem tiszta vágást okozni, csak akkor, ha a kardját nem bontja szét, de Agyar úgy mesélte, hogy az vérfarkasok elleni kezdő csapásomban már széthullott csigolyákra a kardom, rátekeredett a vérfarkas nyakára, majd ahogy visszahúztam, a lendülettel lecsapta egy másik vérfarkas fejét is. XD Jó kis eszköz... =D

A kaland röviden az volt, hogy a kedvenc kocsmánkban iszogatva megjelent mellettünk két ügynök. Elvittek minket egy főhadiszállásra, ahol is megtudtuk, hogy űrcsaták is folynak, nagyon komoly védelem alatt áll a Föld, számunkra elképzelhetetlen képességekkel bírnak az űrbéli harcosaink, mi meg néztünk Imivel, hogy a Man in blackbe csöppentünk, vagy álmodunk, vagy mi van. XD Nekünk egy földi katonát kellett likvidálnunk, aki hazatért a bolygóra és csalódott az emberiségben, ezért úgy gondolta, hogy el kell pusztítani a Földet, hiszen az itteniek nem érdemlik meg az űrbéli harcosok áldozatait, s ha mi elpusztulunk, akkor őnekik nem kell meghalniuk értünk. =) Láttunk a fickóról - elég jóvágású ember volt, a karakterem sajnálta, hogy meg kell ölnie - egy videófelvételt, amin egy betontömböt pusztán az akaratával összemorzsol, ezért eléggé nem voltunk bizakodóak. Szerencsére kaptunk pár idióta segítőt, akikről nem sokat tudtunk meg. Annyira nem is akartunk, engem speciel az érdekelt, milyen harci helyzetben a legjobbak, a többit oldják meg. XD Mivel egy tucat vérfarkas kísérte a kattant űrharcost, a tisztogatás úgy indult, hogy elvesztettünk néhány segítőt, de a vérfarkasok is megdöglöttek. Ezután szembekerültünk igazi ellenfelünkkel, akinek narancssárga nyalábok és gömbök voltak a fegyverei ellenünk, amihez hozzászagolni se tudtunk. Azt megállapítottuk Imivel mielőtt elindultunk volna a főhadiszállásról, hogy emberünk a fegyverei nélkül nem sokat ér, ezért megpróbáltuk kilőni a fegyvereit a kezéből. Na erre Imi kezére rácsavarta a saját fegyverét. XD Na itt tette el a karakterem a kardját, hogy nem, ebből nem lesz semmilyen más forma, főleg nem nyaklánc nekem. XD Imi majdnem meghalt, egy az ellenségünkhöz hasonló képességű srác védte meg, aztán az ellenfelünknek vér buggyant ki a szájából. Dimitri közben elájult, az én karakterem meg ott maradt kábé meztelennek érezve magát ezzel az űrbéli pokolhozóval, mivel úgy volt vele a csajszi, hogy oké, lecsaphatná a fejét, kibelezhetné, agyonverhetné, de hogy ő egyiket se próbálja meg, az tuti, mert amit eddig látott belőle, azzal elég csúnya véget érne a támadási kísérlete. XD Mázlira az orvlövészünk úgy találta el egy korábbi pillanatban, hogy valamennyi létfontosságú szervét átlőtte, így percek alatt, még egy monológot lenyomva meghalt a fickó. Jó volt a monológ, valami olyasmit mondtam neki rá, hogy mindenki Isten nevével dobálózik, pedig nincs Isten, de ha lenne és valóban olyan hihetetlen ereje lenne, mint amivel felruházzák, akkor nem létezne úgy, olyan formában a világunk, ahogy, mert nem engedné, megváltoztatná. Ezzel, asszem, sikerült meghoznom a fickónak a lelkibékét, a mellette lévő, hasonló képességű srác meg nekiállt sírni. Az apja volt az ellenfelünk.

Agyar azt mondta, nem tervez második kalandot, de mi nagy lelkesen mondtuk, hogy mi viszont szeretnénk, mert jó sztori volt és a karakterek is tetszenek. =D A kaland végén megjelent egy öltönyös, közölte, hogy nem tudunk semmiről, nem láttunk, semmit, majd visszakerültünk a kocsmába, ahonnan indultunk. =D Vicces volt. A karakterem nem nézett az öltönyös szemébe, előhúzta a kardját és figyelte a mozgását. Látszik, hogy harcos: ha bármi gyanús mozdulatot tett volna, tutira levágja. XD És most először választottam olyan nevet a karakteremnek, amely unszimpatikus nekem (Anett). =D

Jó későn értünk haza, az utolsó trolival mentünk, s mivel sikerült bent hagynom a helyen a telefonomat, jó egy órával előbb kellett kelnem, hogy elmenjek érte, mivel Sangoval csak azt beszéltük meg, hogy 11 körül a Tesconál találkozunk. XD Idegbajt kaptam volna, ha nem tudom felhívni, hogy itt vagyok, mikor érsz ide. =D Míg vártam rá, indiai boltot néztem, aztán újságot olvastam. Lekaptam pár divatlapot is, de ami igazán megmaradt belőlük, hogy Emma Watson mennyire szép és stílusos. =D Aztán befutott Sango, elmentünk kajáért, inniért, vettünk gumicukrot, édességet, majd leültünk egy padra beszélgetni. Én ettem közben, ő a gumicukron nyammogott. Sokáig ültünk ott, majd meglátogattuk a klotyómanót, utána bementünk a Deichmanba és megállapítottuk, hogy alig van már ott sajnos normális, jó cipő. Libriben is jártunk, Sango vett is két Danielle Steel könyvet, amitől engem a hideg is kirázott. XD Én kinéztem magamnak a Felhőatlaszt és a Pi életét, azokat is szeretném elolvasni. A Felhőatlasznak nagyon érdekes a szerkezete, az ára meg horribilis (3.500.- forint). oO' A Pi élete viszont könyvben nagyon cuki, mindkét kiadásban iszonyat tetszik, az egyik édes, a másik meg olyan sugárzó. =)

Kikísértem félútig Sangot, aztán elköszöntünk egymástól, a négy órás busszal mentem vissza a helyre, mivel Timi és a barátnéja jöttek 5 és 6 között. Kriszta volt csak lent, beszélgettünk, ami nagyon jólesett, hiányzott már egy ilyen nagy beszélgetés vele, most nem is volt semmi, senki, ami zavarjon minket. =) Timit kimentem felhívni hétkor, hogy hol vannak már, mi van. Fordulok a WestEnd felé, erre mögülem fiúhang rám kiabál. Úgy összerezzentem. XD Bene volt és azt hitte, el akarok menni. Mondtam, hogy nem, kapott csókot, Dasco puszit. Ők a Cantinában voltak Bushido bemutatót tartani, s épp megérkeztek. Jó, örülök nektek, hívom Timit. Feltűnik az utca végén egy ismerős sziluett, Timi nem veszi fel. Ahogy egyre közeledett a személy, egyre biztosabb lettem benne, hogy az Timi. XD Mivel nem látok annyira jól, elég vicces szitu jött ki, de jót nevettünk rajta. Mi összebújtunk szokás szerint a kanapén és beszélgettünk. A barátnője nem tudott jönni, mert a nővére átszervezte a programját, de elvoltunk maximálisan nélküle is. Alig várom a pénteket, mert Timi lehozza Pezót (a nevéből alkotott saját becenév, amit sosem fogok máshol, csak a blogban használni XD ), akivel elég sokat hallottunk már egymásról Timitől. =D Izgatott vagyok. ^^

Alig akartunk elindulni, de Timinek haza kellett mennie, ezért kénytelenek voltunk végül. Persze jó kis késést produkált, mert elpofáztuk az időt, de élt, beszéltem vele még este. =D Meg Talyval, Anyuval és Imivel is. Egész népszerű voltam. ^^ 11-re persze kidőltem, kevés volt az a 6 óra alvás, meg előtte se sikerült sokat aludni a héten. XD Pedig elgondolkodtam, hogy beugrom játszani KT-n, de végül úgy voltam vele, hogy úgysem lesz hosszú életű, akkor meg nem bolygatom meg a dolgokat, hagyom játszani Kibát és Talyt. Bááár... Nem tudom, még nem döntöttem. XD Imádom felzavarni a dolgokat, tény. =)

Van új fülvédőm. ^^ Szerintem nagyon cuki, puha és hiába lesz tőle ufófejem, teljesen odavagyok érte. =D Benének tudtam, hogy nem fog tetszeni, Timinek viszont tetszett és mivel visszakaptam a fényképezőmbe a memóriát - már csak az elemeket kell megtalálnom és a töltőt, hogy fel tudjam tölteni XD -, hamarosan vélhetően képek is lesznek. ^^ A kürtőskaláccsal jól befürödtem. Meg akartam lepni Benét, de sikerült olyat választanom, amit nem szeret. Pedig nekem határozottan rémlik, hogy azt mondta, a dejót nem szereti, a diót igen. XD Na mindegy, legközelebb vaníliásat kap, vagy kókuszosat. Abban tuti voltam, hogy a fajhéjat nem szereti, a kakaós meg szerintem nem kürtőskalácsos. XD

Lényegesebb események hétvégéről

Végül szombat délelőtt nem csináltam semmit, csak írtam az egyik leendő forgatókönyvem második jelenetkibontását, ami már bennem motoszkált egy ideje. =) Összeraktam és szerintem is jó lett. Tökre előttem van, mit hogy akarok, bár az is igaz, hogy egyelőre sztoriként írom meg, a forgatókönyvet később kezdem összerakni, amikor már arról többet tudok. =) Két ötletem is van, egyiket Bene adta és most kezdem látni benne a rációt, bár nem nagyon tudom, forgatókönyvre hogyan viszem, a másik meg kisebb-nagyobb szeletekből áll, nagyjából tudom, hogyan kössem össze őket, de van még időm összerakni jóra. =) Mindkettő nagyon karakteres bemutatkozó lesz részemről, azt hiszem. XD

A tanfolyamra megint nagy izgalommal mentem. Beszélgettünk azzal a leányzóval, akinek már van kiadott könyve. Hamarosan megjött a mellettem kettővel ülő csaj és a nagydumás, jó stílusú srác is, négyen beszélgettünk, míg el nem kezdődött az óra. Most a másik fickó volt az előadó, de őt nem éreztem elég informálisnak. Rengeteget beszélt, szünetet se tartott, sok infót osztott meg a filmekről, satöbbi, csak nem érzem úgy, hogy már most belement volna abba, amit tanít, a struktúrába és karakterisztikába, ami engem borzasztóan érdekel. Viszont ajánlott jó könyveket, kettőt mondtam is Benének, hogy szeretnék a magaménak tudni és elolvasni. =)

Szegénynek ma mindenért rágtam a fülét. Rájöttem, hogy nem csizmát és kabátot szeretnék, mert bár kellene és szeretnék, de a tél kifutóban van, inkább tavaszra készüljünk, legyen blúz, bugyogó, alsószoknya. Ennek megfelelően is határoztunk. ^^ Mondtam ugye neki, hogy kell ez a két könyv, keres nekem MAGUS ÚTK-t, amit sehol se lehet kapni, azok, akik használtan el akarják adni, az eredeti ár felett kísérlik meg, mivel hiány van belőle, de hát nekem ennyit nem ér. Nyúztam Benét a blogom új dizije miatt, meg kisütöttem, hogy szétcsúsztatható qwertis telefont szeretnék. XD Azt mondta, amiért érdemes pénzt kiadni, az 80.000.- forintnál kezdődik, amin tökre kiakadtam, hogy én ennyit nem adok ki telefonra - HTC-re talán, de ha már ennyi pénzem lenne, inkább várnék még és vennék egy új lapos gépet, mert a régi már az egeret sem fogadja el XD -, nézzen olyat, ami normális telefonáron van és jó is. ^^

Folyt. köv.

Álom - jé, megint emlékszem rá!

Megint sikerült remekül aludnom, remeket álmodnom. Most valami olyan világban éltem, ahol háromóránként el kell bújni a házak menedékébe, mert olyan erős a napsugárzás, hogy aki akkor kint van az utcán, az égési sérüléseket szerez, helyenként elevenen elég. Ehhez még hozzá jött egy háború, amit a katonaság indított az uralkodóház ellen. Szépen kiterelték a népet a környékről, bár nem sok időt adtak, s tudtam, hogy fel fogják robbantani a palotát, ami egyben a város fő energiaforrása is. Hogy végleg ne legyen egyszerű a történet, az uralkodóházból való menekülés egy kaptatóval kezdődött, ráadásul a következő napkitörésig (én így tudom nevezni, de nem vagyok benne biztos, hogy az) mindössze fél óra volt.

Arra ébredtem fel, hogy az álomban loholok felfele az emelkedőn, alig kapok levegőt, az izmaimba görcs áll, fejvesztve menekülök, szinte versenynek tűnik a futásom a többi emberrel és az idővel. Kicsit féltem, hogy meghalok, de ami jobban megijesztett, hogy úgy tűnt, az emelkedőnek soha nincs vége. Ráadásul fogy az idő.

6:21... 9 perc óracsörgésig. Ilyenkor annyira frankó visszafeküdni az ágyba... Mindig félek, mikor csörren meg a telefon, mintha olyan félelmetes lenne a csengőhangom. ^^;; Gondolkodtam már, hogy leváltom, de ez igazából a stressz még mindig. Melóhelyen dettó ez az érzésem van: mikor csörög már a telefon és mikor szakítja meg valaki a beosztásom, hogy aztán fejvesztve kelljen csinálnom azt, amit egyébként szoktam. (Az álomban természetes volt, hogy nappal is háromóránként el kellett bújni olyan 5-10 percre.)

Amúgy új telefont szeretnék, méghozzá Qwertiset. ^^ Olyanom még nem is volt, meg tetszik is.

Egy újabb tetsziklista

Egy ideje böngészem a témát, nézegetem a cégeket, a bloggereket, tumbisokat, DA képeket, próbálom kitalálni, én mit és hogyan szeretnék, álmodozom, rakosgatom fejben a kis pénzeimet, hogy miképp lehetne belátható időn belül összehozni egy BJD-t és persze ma eljutottam arra a megállapításra, hogy igazából tök jó, hogy nincs annyi pénzem, hogy belevágjak, mert így van időm gondolkodni, tervezni, mérlegelni, melyik modell tetszik jobban, satöbbi. =) Regisztráltam a Doll dreamsre, de már vagy egy hete és nem igazoltak vissza, ami kezdetben eléggé bántott és kicsit talán bosszantott, mostanra azonban függetlenítettem magam a dologtól. Biztos megvan az oka, ennyi.

Sadoltól egy lánykát szúrtam ki, ami nagyon tetszik. Haerang a neve, szerintem szép az arca.

A Migidolltól is kiszúrtam egy olyan arcot, ami nagyon tetszik, főleg, mivel uniszexnek tűnik erősen. Női arcnak tervezték, a Jina nevet kapta, ám jelenleg férfi tested adnak hozzá, s láttam női és férfi változatát is, s mindkettő NAGYON bejött. =)

Hihetetlenül tetszik! Ez az egyik arc, ami a legjobban bejön. Utóbbi két kép egyébként Shikitii műve, Levi és Marilyn látható rajtuk. =) Mindketten nagy kedvenceim, ha emlékeztek még rá, korábban tettem be random képeket BJD-kről. Na, abban a postban is szerepeltek ők, a csillagos pocijú Marilyn, míg a hajában virággal Levi látható. =D
Ez az arc, főleg az utóbbi festéssel nekem erősen toppos, de előbb meg kell tanulnom szépen festeni, meg másolni semmiképpen sem akarok. =)
Shikitii egyébként inspirál, nagyon tetszenek a képei, az, ahogy a BJD-it felöltözteti, festi és ékszerezi, ezért sajnálom, hogy nem értek angolul.

Iple House-t már említettem, hogy egyelőre mondhatni a kedvenc márkám, mivel valamennyi modellje nagyon tetszik, kezdve Theoval, folytatva Noellel, Bichunnal, Asával és Evával, befejezve kábé Rexyvel és Emiliával. =)

Nagyon tetszenek az IP-s modellek, szépek az arcok, a szemek, a festések, nagyon sok ötletet és lehetőséget látok ezekben a babákban, s mindig van egy már látott darab, amelyiket felfedezek, hogy mennyire jól néz ki. =D
Még egy, amibe beleszerettem ettől a márkától:

A Ringdollnál is jártam, ott ők voltak a kedvencem, bár inkább a fiú tetszik:

Nagyon szép az arca és a festése, a szeme pedig külön epic. Önmagában elég furcsa, de jó "sminkkel" kifejezetten tetszik. =)

A Dreamhighnál ez a picúr szúrt szemet nekem:

Szerintem borzasztóan aranyos, bár a mérete és az, hogy nem ember, engem kicsit eltántorít, de muszáj megjegyeznem, hogy tetszik. =)

Akadtak még tetszetős darabok, néztem még néhány márkát, volt, akiknek végignéztem a kínálatát, aztán leléptem a lapjukról, mert nem az én stílusom volt, amit kínáltak. =)

A lejtő aljáról felfelé és egyre feljebb

Tegnap elég élménydús napom volt. Megírtam még előző nap a beszédemet, amit meg kell tanulnom folyamatosan, szépen hangsúlyozva, hogy rá tudjam mondani a videóra, nos ehhez ott kellett ülnöm egy órát a kamera előtt, s néha még akkor is kiment a fejemből az izgalomtól, hogy mi van. Bár úgy indultam neki, hogy a nevem nem tudtam rendesen elmondani, amit persze felvettünk és megállapítottam, mennyire másképp néz ki, ahogy viselkedek, mint amilyennek én érzem. Rájöttem, mit kell ebből nekem megtanulni és elkezdtem élvezni. Sőt, most már akarom ezt az egészet, mert remek lehetőség. Kszaszával mindjárt két projektünk is van, egyikhez elkezdtem termelni, a reklámról gondoskodni kezdtem és két hónap után kezdem látni, hogy egész jó lesz ez... =) Januárra nagyon sok nagy lépést terveztem be és ennek legalább egy részét most kell megalapozni, szóval lesz két olyan hónapom most, ami alatt gyakorlatilag fél év zuhanást kell bepótolnom. Beszéltem tegnap Gergővel erről és azt mondta, majd akkor lesz igazán mulatságos a sztori, amikor a túlvállalásod húsz-harmincszorosát csinálod és megcsúszol, de mégis próbálod magad tartani az eredeti tervhez. Hát emberek... kemény lesz. =D

Egykor találkoztunk IchiGoval, Gergővel és Bálinttal, aztán felmentünk Kszaszához, mert a srác úgy tűnt, tud segíteni a két fiúnak. A beszélgetésből nem értettem sokat, számomra az volt egyértelmű, hogy amit Kszasza tud, azt tudja Gergő egyrészt és tud benne neki segíteni, meg tanácsokat adott neki, miket verjen bele minél hamarabb a fejébe, hogy eljusson valahova rövid időn belül, Bálinttal meg ki tudják egészíteni egymást. Támogatja a két fiút és tudnak ők is Kszaszának segíteni, ami tök jó érzés volt. Régen is, mikor összeismertettem egymással az egymástól távol élő barátaimat, örültem, amikor jól kijönnek. Nory és Taly mai napig barátok, ahogy Kiba és Taly is. =)

Bár viccesen indult a beszélgetés, síri csenddel, Kszasza megtörte azt és aztán közbe sem lehetett szólni a három fiú diskurzusába, mi IchiGoval másról beszélgettünk, bár néha figyeltünk is arra, amit a srácok dumáltak. =) Utána Kszasza maradt angolozni, meg lehet, hogy meglátogatta utána a nővérét is, azt nem tudom, mi feltettük Bálintot egy trolira, mert ő ment vissza melózni, mi hárman pedig beültünk kínaizni. Megkóstolhattam egy újabb herkentyűt - aminek frankón kiment a fejemből a neve X"D -, de még mindig nem tudom, ízlett-e, vagy sem. Kell később még kóstolnom. Egyszerre borzaszt, hogy van némi halszerű íze és az, hogy tudom, egybe, mindenestől eszem meg, meg valami perverz módon ízlik is. XD Tudom, ennél bonyolultabb már nem is lehetnék. =) Megkóstolhattam az üvegtészta-salátát, ami nagyon finom, meg kaptam rákszirmot, ami ugyancsak a perverz jelzőt érdemelte ki tőlem, mivel számomra olyan, mint a burgonyaszirom némi tengeri ízzel együtt. XD Vicces. Kaptam gyömbért is, majd együtt utaztunk a Blaháig. =)

Ott megszólított egy idős hölgy, ugyanis nemcsak hogy a nyuszis kabátomban voltam, de a legújabb kedvenc összeállításomban, ráadásul én ugye nagyon szeretek ellentétes vagy elütő zoknit és cipőt hordani - amiért egy másfél órával korábban kocsiból szólt ki egy nő nekem, hogy vehettem volna fekete harisnyát, mi meg csak néztünk nagyokat -, ellenben ennek a hölgynek nagyon tetszett, ahogy kinéztem, azt mondta, szokatlan és ez jó. Ahogy beszélgettünk, elmondta, hogy a lánya Angliában él, kiköltözött oda az unokája is képzőművészetet, divattervezést és mindenféle ilyet tanulni, meg a néni elmondta, hogy festő és szereti a nem mindennapi dolgokat. =) Annyira jó érzés volt! Igazán kedves hölgy volt. =)

Otthon dobtam fel pár részt a Kettőből egy blogra, ugyanis van egy lelkesen kommentelő olvasó, aki mindig nagyon megörvendeztet, utána mentem a műhelyre. Kriszta és Bene volt csak lent. Krisztával hosszan beszélgettünk, megint kiakadtam a szép csendben magamban emésztgető dolgokon és végülis úgy döntöttem, hogy megírom Sangonak az őszinte véleményem kendőzetlenül, hogy a pasija egy ostoba gyerek, aki lehúzza és hogy mielőtt fiúm lett, ő sírta el magát, hogy ha párom lesz, ugye azért még foglalkozom vele, erre folyamatos leépítésre kerültem a fiúja miatt, ezért most eldöntheti, hogy áldoz-e ő is erre a barátságra, vagy nem fontos neki és akkor hagyjuk egymást tényleg békén. A nagyanyám viselkedésén is kiakadtam és hajlok afelé, hogy egyetlen apró esélyt kap még, de a karácsonyi asztaltól felállok és hazamegyek, ha nem bírja türtőztetni magát. Nem lehet vele megbeszélni a problémát, mert számára az a probléma, hogy Benével vagyok, nem is érti, miért gond az, hogy utálom, ha beledumál az életembe, miért nem beszélek vele fél évig, amikor megpróbál játékbabaként dróton rángatni, apuval pedig nem rendezem a kapcsolatomat, ugyanis ehhez egy ember kevés és igenis fájnak azok a dolgok, amikben úgy érzem, cserben hagyott. Öcsémmel való beszélgetés folytán rájöttem, hogy nem hitegethetem magam tovább, nem adogathatom az újabb esélyeket, igenis vannak olyan emberek, akiken túl kell lépni. És igen, akkor is, ha a vér és a név összeköt. Nem jelent semmit.

Később befutott Agyar, majd zárás előtt valamivel Robi is. Vicces, mert Kriszta még úgy hívott fel hatkor, hogy csipkedjem magam, hiszen nyolckor zárni akarnak, aztán kilencig ült lent velünk beszélgetni, mi meg éjfélkor pánikszerűen zártunk, annyira elmerült mindenki valamiben. Agyar ügyködött valamin, Bene fegyvereket tervezett, Robi téblábolt, én ugye a kamera előtt ültem... Kell nekem egy olyan gép. =D És nem feltétlen okosképernyőt, de szeretnék valami olyan eszközt, amiről internetelérés van, mert a legjobb monológokat út közben mondom és le kéne pötyögni őket. =D Emellett kilátásba lett helyezve egy költözés is közelebb a munkahelyeinkhez és a helyhez... XD

Asszem, durván nyomjuk... =D

Isteni szikra

Úgy érzem, kimerültem, kiürültem, kifáradtam. Nem vagyok ingerelhető, hidegen hagynak az emberi játszmák, a mások problémái, de a jó dolgok is, egyszerűen képtelen vagyok értékelni, nem tudom befogadni az ingereket, amik jönnek felém. Ez talán a második legrosszabb dolog, ami történhet egy íróval az ihlet elpárolgása mellett, amikor megvakul és érzéketlenné válik, már nem hall és nem képes felfogni, ami körbeveszi. Isteni szikraként fedeztem ma fel, hogy mi bajom van, mert végre már addig jutottam, hogy bírtam sírni és kiönteni annak a masszának egy részét, ami bennem volt. Ez annyira sok, annyira nagy fertőjű dolog volt, hogy majdnem hánytam és a hányinger még most is megvan, köhögök is, de valami groteszk emelkedettségből nézem magam és azt értem: EZ TÖK JÓ! Végre érzek valamit és a saját hülyeségemet, erőtlenségem és gyámoltalanságomat is el tudom fogadni, látom benne, hogy igen, lehet, hogy ez összességében egy eredménytelen, sikertelen, pocsék év volt a részemről, de hirtelen megláttam a zuhanás végét. Tudom, hova juthatok el, igenis látom, hogy ha így folytatom, komolyan megbetegszem és széttördel darabjaimra az Élet, ugyanúgy, ahogy megtette Anyával és Benével, hogy na, akkor most vagy összekapargatod magad kiskanállal, vagy egyszerűen megdöglesz. Anyának sikerült, meglátta az ok-okozat összefüggéseket és néhány pofára esés mellett fantasztikusan teljesített. Én komolyan azt látom és csodálom, hogy zuhant egy rohadt nagyot, aminek a végén belecsapódott teljes erővel a földbe és majdnem meghalt, szenvedett, mint a kivert kutya, elvesztett mindent, kínozta az Élet, ahogy nem szégyellte és bírta, és most elindult felé. Bene dettó ugyanez, olyan embertelen fizikai és lelki fájdalmakat élt meg ebben az évben főként, amibe más beleőrül, ő meg kibírta és még bírja a strapát mellettem, próbál szárnyakat adni ahhoz, hogy én ne jussak erre a sorsra, mert félt, ő is tudja, hogy mind elkerülhetjük, hogy széttördeljék az egónk, a személyiségünk, az életünk, mindenünk és azt is, hogy ezt nem kell megélnünk ahhoz, hogy megleljük a helyes utat.

Ott tartok, hogy minden, de tényleg minden fáraszt.

Egyetemen/fősulin gondolkodom, de úgy látom, felesleges belevágni, mert bár egy magasabb fizetési kategóriába tesz, lesz nyelvvizsgám és elmondhatom magamról, hogy ezt is megcsináltam, nincs hozzá erőm, nem reális most a nyakamba venni ezt, mert belebukom, ugyanúgy nem tudom teljes beleéléssel és odaadással csinálni, ahogy semmit mostanában.
A lakás is fut, ami annak is köszönhető, hogy kevés az elpakolásra alkalmas hely, de annak jobban, hogy elhagytam magam. Erőt vett rajtam az, hogy ha nem tudom minőségire megcsinálni, márpedig nem tudom, mert nincs hozzá türelmem és nem tudok bele annyi energiát fektetni, amennyit megkövetel, akkor nem csinálom sehogy. Ennek eredményeképp néha van egy kis változás, javulás, de alapvetően egyre rosszabb a helyzet, ami amúgy dühít, mert a saját magammal támasztott követelménynek nem tudok megfelelni, a magam számára kitűzött feladatokat nem bírom végrehajtani és nem funkcionál úgy semmi, ahogy kellene neki. De nincs erőm erre.
Keresem azt, amit tanulnom kellene, ám olvasni nem bírok, annyira fáradt vagyok. Tudom, hogy kellene olvasnom, de érdektelenné váltam, még amire kíváncsi vagyok, sem érdekel annyira, hogy komolyan törődjek vele, ez pedig rohadtul ijesztő, hiszen engem legjobban az emberek és az élmények érdekeltek. Imádom a pszichológiát, amíg irodás voltam, különféle feladatokat tűztem magam elé, amivel javíthattam a helyzeteken, csomó kis eredményem volt, de ezek elhalványultak, pedig melyik ember csinálta volna utánam, hogy egy olyan embert kezessé tesz, mint amilyen az a pasi volt, aki másfél hetesen panaszt akart írni ellenem rajtam kívülálló okok miatt. De ugyanez pepitában annak a nőnek a helyre rakása is, aki úgyszintén mumusa volt a bíróságnak, én meg az első alkalommal olyan remekül elbántam vele, hogy utána feljövet a fénymásolóból megdicsérték azt, aki végre helyre tette a fejét. Érzékem van ezekhez és teljesen elfelejtettem igazából értékelni magam. Volt némi büszkeségérzés, meg nekem ez fontos volt, de most jöttem rá, hogy ezek a kicsi sikerek az mutatják számomra, hogy még nem veszett ki belőlem minden és ha valamit akarok, akkor az ég leszakadhat, megcsinálom és minőségire csinálom meg.

Néztem tegnap egy videót Lady Gagáról. Tudni kell, hogy én őt, mint embert nem szerettem és unszimpatikusnak találtam, közönségesnek tartottam, mivel állandóan meztelenkedik, nekem pedig a fizikai dolgok nem bírnak nagy értékkel, nem tudom becsülni azt, aki a testével kereskedve jut előbbre, mivel számomra nem érték az ilyesmi. Ezt a nőt viszont milliók szeretik és valamit jól csinál, mert a dalaira én is rákattantam, a slágerlistákról való lekerülésük után is meg-meghallgatom. A klipjeit nem ismerem, általában rádióban hallok egy számot, ami megtetszik, aztán elindítom a YouTube-on és írok mellette, vagy valami, a munkásságát nagyon nem ismertem, néhány infóm volt róla, de mivel Lady Gaga nekem nem jött be, igazán nem érdekelt. Na, tegnap egy 55 perces, vele készült riportot néztem meg. Ez a konkrét szemléletváltás, ami következett. Azt láttam, hogy ennek a nőnek tehetsége van, amit a világ sokáig nem ismert el és ettől szerencsétlennek látszott, pedig nem volt az. Egy karakán, céltudatos, erős nő, aki azt csinálja, amit én is akartam: mindent a kezében tartva tör előre, kiáll azért, amiben hisz, inspirálja az embereket. De komolyan! Azt hittem róla, azért a melegeket tűzte ki, mert ők egy olyan célközönség, akiket még más nem támadott be, de nem, egyáltalán nem megvezeti ezt a közösséget, ő komolyan gondolja, hogy joguk van teljes értékű, boldog életet élni és ezért tesz. Nem tudom idézni, amit Obamának üzent egy felszólalásában, arra emlékszem, hogy elismerő érzéseket váltott ki belőlem és azt éreztem: ez igen, ezt akarom én is üzenni és csinálni. Kiderült számomra, hogy ez a nő csomó olyasmit csinál, ami nekem fontos, azokat az értékeket képviseli, amik nekem is értékesek és megláttam benne azt, amire én nem voltam hajlandó: a feltűnőségével csak figyelmet akar, hogy képviselhesse mindazt, ami benne van. Én is voltam feltűnő, lázadó, bizarr, groteszk, kipróbáltam és megcsináltam olyan dolgokat, amiket ma nem vállalnék be, mert látom azt, hogy amit csináltam, nem volt teljesen jó, de akkor tökéletesen az volt, aminek lennie kellett, illett az akkori önmagamhoz.

Fejlődtem, méghozzá sokat, csak van bennem egy elégedetlenség, hogy juthattam volna feljebb, tovább, előrébb és emiatt nem értékeltem azt, ami már megvan, amiért megküzdöttem, amit megszereztem. Elvesztettem valamit és pont ezt: magamat. Nem jelentett semmit, nem volt értéke és zsupsz, eltűnt. Nem foglalkoztam vele, a hiánya nem is hatott meg, de mégis bántott, dühített, kerestem a kiutat, a menekülőt, a kapaszkodót, bármit, ami kiránt ebből. Sok idő telt el, mire eljutottam oda, hogy egyre jobban nem bírom és tudom, hogy ez még bőven nem a gödör alja, de most érzem is azt, hogy nem kell a legaljáig süllyednem, hogy végre elinduljon felfele valami.

Ma hazajöttem három megírt ítélet után, úgy, hogy megint egy olyan részt írunk a csajokkal, amit tökre vártam, amihez ihletem van és amiből még jön ihletem - bár ez inkább ötlet az igazi IHLETHEZ képest, ami elhagyott -, úgy, hogy dög fáradt voltam, hogy azt éreztem, a hétvége két naposan is kevés lett volna, de így, hogy csak egy napos volt, mintha nem is lett volna és nem is csináltam semmi jelentőset, aztán másfél-két óra múlva írtam Timinek, hogy nem bírom tovább, lefekszem aludni. És aludtam, mint a bunda, olyan jól, amilyen jól az elmúlt időszakban ritkán. Bene persze felébresztett tíz tájt egy telefonnal, hogy jön haza, ettől pedig megborult bennem a bili, ráadásul rájött, mi az a három életre szóló lecke, amit nekem meg kéne tanulnom, hogy végre legyen valami az álmaimból, és beszélni akart róla. Kiderült, hogy ezt a három leckét én is tudom, hogy tudom azt, hova zuhanhatok, mi várhat rám, konkrétan mindent tudok. Nem a tudás hiánya okozza nekem azt, hogy nem haladok, nem fejlődöm rendes ütemben, nem török előre, hanem az, hogy elfáradtam. Sőt, igazából nem csak ez vagy nem ez.

Beszélni akartam. Beszélni magamról, a bajaimról, a gondolataimról, de a blogot nem akartam teleszemetelni, a barátokat nem akartam leterhelni, nem akartam magamra vonni a figyelmet, nem akartam segítséget kérni. Nem csak büszkeségből, hanem mert tudom, hogy most mindenki azt érzi, hogy ez az egész élet egy nagy kalap szart sem ér, mert ez egy ilyen időszak és emellé nem akartam még én is ráhányni a panaszkodásom. És akkor jön Bene, nem hagyja magát lerázni, csak mondja és mondja és nem törődik azzal, hogy már megint dühít, hogy nem hagy írni, nem törődik azzal, hogy kezdek kiakadni, az se érdekli, hogy fáradt vagyok, nem áll le, csak mondja és mondja... és megtört a jég. Elkezdtem sírni és én is mondani. Nem tudom, mit nem volt fontos, a lényeg a sírás volt és Bene megpróbált azzal foglalkozni, amit mondtam, aztán közöltem vele, hogy fáradt vagyok, felébresztett, most ne azzal törődjön, amit mondtam, hagyja rám, a lényeg csak most jön. És jött. Beszéltem vagy két órát, a végén ő már bealudt, pedig fontos dolgokat mondtam, de nem haragszom rá, nem tudok, amikor újra érzem az Isteni szikrát, az erő csíráját. Annyira hiányzott ez az érzés! Le akartam feküdni aludni, hogy tök jó, kicsit álmodozom még, aztán folytatom a pihenést, de aztán arra jutottam, hogy nem, bakker, végre valami értelmeset, fontosat és lényegeset írhatok le a blogomba és ezt meg kell tennem akkor is, ha éjjel egy van és holnap még meg kell írnom egy ítéletet és fáradt leszek. Ezt meg kell írnom és igenis fontos az, hogy nem mindig vagyok toppon, elfáradok, hisztis tudok lenni, mert ettől vagyok ember, a fenébe is! Lehet, hogy nem valami frankó a nyavalygásomat olvasni, de nekem segít leírni és ami fontosabb: egyszer, ha visszanézem, vagy ha valaki olvassa, az fog remélhetőleg lejönni, hogy bakker, ezen is túlvagyok és ember maradtam. Kibírtam, átvészeltem, túljutottam rajta, a szarból is profitáltam.

Minden mese arról szól, hogy a királyfi vagy szegénylegény milyen megpróbáltatásokon megy keresztül, mire elnyeri méltó jutalmát és a királylány szerelmét. Aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak, pedig az igazi sztori csak ekkor kezdődik! Tudjuk azt, hogy hogyan kell boldogan élni? Egyáltalán azt, hogy mi tesz minket boldoggá? Tudjuk? Tényleg tudjuk? Egy nagy frászt, ábrándjaink vannak róla! Majd ha ez lesz, majd ha az lesz, ha ezt megszerzem... Mindig kötjük valamihez, pedig ez baromság, én most elmondhatatlanul boldog vagyok, pedig tulajdonképpen az életem egy része romokban hever, az álmaim felé konkrétan egész évben ha hármat léptem, lehet, hogy sokat mondtam, és a többi. Mégis élvezem és ez nem valami mazochista élvezet, nem a kínlódást élvezem magát, hanem azt, hogy még ekkor is képes vagyok kívülről rápillantani magam és kis segítséggel rájönni, hogy képes vagyok előre menni.

Elvesztettem a hitem magamban és így nem maradt mit közvetíteni. Elvesztettem azt, ami erőt adott, lendületbe hozott, amitől képes voltam írni. Elvesztettem azt, ami miatt úgy éreztem, hogy jó élni. Elvesztettem azt, ami miatt jó barátnak gondoltam magam és ami miatt annak is éreztek. Nem, bakker, nagyon nem voltam jó barát az elmúlt hónapokban! Láttam, hogy Nana ül a szószban és ugyan tettem neki többször is ajánlást, célzást, hogy beszélgethetnénk, de nem fogadta el, nem lett belőle semmi, mert valószínűleg úgy érezte, nem vagyok elég jó, és ez nem az ő izéje, hanem az én hibám, mert tényleg nem voltam elég jó, elég türelmes, elég erős, eléggé toppon. Most se vagyok, tévedés, ha úgy fest, hogy igen, mert nem, csak végre megpillantottam a kurva nagy ködben, ami elém ült az utat és ez feldobott és most lendületbe vagyok, hogy megkeressem és ha tapogatva is a kavicsait, de menjek rajta kifele ebből a semmilyen és halott világból, amibe a köd sodort, de még ugyanúgy visszaeshetek, ugyanúgy folytatódhat a zuhanás és ugyanúgy ellepheti a köd az agyam, elveszhetek és folytathatom, amit eddig. De legalább tudatosodott bennem, hogy mi a baj, mert eddig erről is csak halvány fogalmaim voltak.

Az a baj, hogy kimerültem. Annyira, hogy nem érdekelt semmi, nem tudtam élvezni túl sok mindent. A szerepjátékot igen, de nagyon kevés dolgot tudnék felsorolni emellett. És ez baj. Nagyon nagy baj, ha már örülni vagy szomorúnak lenni se tudsz.

Persze azért próbálkoztam, elkezdtem olvasni egy magát Noriakinak nevező személy blogját, aki lánynak született, de elindult a másik úton, átváltozik. Elnézést, ha hülyén fogalmazok ezzel kapcsolatban, számomra ez nagyon érdekes dolog, amiről kevés az ismeretem, igyekszem óvatosan fogalmazni, mert nem akarok véletlenül se sértő vagy bántó lenni. Nekem ez egyfajta misztikum, amit meg szeretnék ismerni, főleg, mivel tinédzser koromtól kezdve határozottan arra vágytam, hogy fiú lehessek, nem tudtam azonosulni a nememmel. Tudom, mi lett volna belőle, tudom, hogy én ebben az életemben semmilyen módon nem kaptam volna meg azt, amire vágytam, hiszen nekem attól akkor elvágták az utat, mikor a második kromoszómám X lett. De komolyan. Ugyanaz maradtam volna, ha átszabatom és átalakíttatom magam és az életem, mint aki vagyok és ugyanúgy nem tudtam volna azonosulni a testemmel, ahogy anno. Magammal volt bajom és ez még tíz év után is megvan, csak már nem annyira élesen, durván, állandóan. Most spec nem vagyok kibékülve a frizurámmal és a hajszínemmel, több ruhára vágyom, meg hosszabb körmökre, de mindegy. Megvannak azok a dolgok, amiket utálok és amiket imádok a női létben. Ez az, amit látok Noriakin. Sok dologban magamra ismertem benne, sokban pedig egyáltalán nem. Lady Gaga sem lett sokkal szimpatikusabb számomra, tetszik, amit csinál, elismerem a munkásságát és örülök, hogy van, de hogy jelenleg nem tudnék jó szívvel leülni vele beszélgetni, az tuti. Valszeg még bennem vannak korlátok, de dolgozom rajtuk és le fogom dönteni őket.

Engem most nagyon érdekel a többi nem. Időszakosan van ilyen, hogy van egy téma, ami megfog, elkezd érdekelni és nekiállok olvasni, kutatni, ismereteket szerezni. Az első ilyen a yaoi volt, aztán jöttek sorra a szexusok, szexuális viselkedés, szexuális orientációk, vágyak, formák, szóval eltelt pár év úgy, hogy olvastam, néztem, figyeltem és pakoltam helyre magamban a dolgokat, gondolkodtam, írtam róla, alkottam meg a véleményem, kerestem meg benne magam, azt, hogy tulajdonképpen miért is foglalkoztat ez engem és így szép lassan rájöttem, hogy mindig az ilyen nagy érdeklődésem két okból fontos: 1.) mivel slasher vagyok, azért nem árt bizonyos ismereteket megszereznem, főleg, mivel reál világban szeretek írni, 2.) mindig van valami hiányzó elem az életemből, ami megvan abban, ami épp érdekel. Nos egy ideje a kétnemű, nemváltó emberek érdekelnek.

Én úgy vélem - talán így a leghelyesebb kijelenteni -, hogy minden emberben van férfias és nőies rész. Van, akiben egyik vagy másik több, van, akiben egyenlő, van, akiben az egyik a másiknak az alárendeltje, de mindkét energia megvan egy emberben, enélkül valószínűleg nem tudnánk létezni. Hogy akkor minek a másik ember? Azért, mert félnek születünk. Megteremthetjük magunknak a tökéletest egy álomvilágban, de szükségünk van rá fizikálisan is. Arra, hogy velünk legyen, arra, hogy amikor valamit nem akarunk, is rágja a fülünket és arra, hogy fizikai kapcsolatunk legyen azzal az emberrel, aki kiegészít minket. Csakhogy nagyon kevesen találjuk meg ezt az embert. Ideákat és fellángolásokat kergetünk ahelyett, hogy végiggondolnánk, igazából mire van szükségünk, mit várunk el a másik embertől, mi mit tudunk beleadni egy kapcsolatba. Tök fontos kérdés, de én se gondoltam anno nagyon végig, csak ott nyűglődtem, hogy ez a fiú tök aranyos, valahogy nagyon megszerettem, nem tudom elengedni a kezét és hiába néz ki úgy, mint egy pulikutya, amit kifejezetten nemszeretek, ott a csírája benne mindannak, amire szükségem van, amilyennek én elképzeltem azt a férfit, aki mellett tökéletes lehetek. És ez így is van, öt év után is ő az egyetlen, aki kiegészít, pont annyira férfias és nőies, hogy nekem az jó legyen. Ha hisztis és nyüszög, azt nem bírom, de a saját hisztizésemet se bírom elviselni, szóval ez nem nagy kunszt, ellenben nagyon erős és állhatatos, mégse annyira, hogy azt durvának, soknak érezzem. Sokat harcolok vele, mivel ő egy harcos típus, én meg a békét nem igazán tapasztaltam meg az életem során, de ez nem olyasmi, mint mikor az emberek egymásnak esnek és fú meg hú. Van olyan is, mégis együtt vagyunk, mert szeretjük egymást akkor is, amikor haragszunk épp a másikra.

Évek óta úgy gondolom, beszélnünk kell dolgokról. Hogy probléma az, hogy vannak tabuk, mert bajt csinálnak. A legegyszerűbb példa az, hogy a fiatal lánynak nem beszélünk a szexről, mert az nem való, aztán lecsap rá egy idősebb faszi, megdugja és a lánynak ott marad a trauma, mert nem tudja feldolgozni, ami történt vele. Utólag már hiába beszél vele akárki, egy egy-másfél órás beszélgetés kimaradása évekig tartó önmarcangolós küzdelmet eredményez önmagával, s rohadt nehéz helyre tenni mindent, amikor mindenről megvan, hogy mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen, ki vannak alakulva a bélyegformák, a határok és mindjárt rásütik az emberre, ha felmerül a gyanú, hogy.

Nem. Attól, mert valaki nő, attól, mert lolita, attól mert akármilyen jelzőt idetehetünk, még beszélhet nyíltan, őszintén és kell is, méghozzá tabuk nélkül. Minden ember szembe kerül olyasmivel, amiről nem beszéltek vele. Nálunk otthon anno nem volt téma a politika és a pénzügyek, a szexről meg Anyu beszélt, de nem volt felkészülve, hogy mit mondjon és sok olyasmit sikerült, aminek a kijavításán keményen hat-hét-nyolc éve dolgozom több-kevesebb sikerrel. Nem az ő hibája, akkor arra volt képes és én úgy tekintek erre az egészre, hogy az a feladatom, hogy megtanuljam helyén kezelni mindezt, lehántsam az akkori sértett, sebzett, keserű háncsot a tanácsairól és a tiszta szándékot lássam. Csakhogy ezek rám hatottak és megsebeztek. Minden, amiről nem beszélünk, ugyanilyen sebeket okozhat az emberen és okoz is. A tapasztalás jó és rossz is, katarzis. Az új ismeretlen, az ismeretlen pedig félelmetes, és ahhoz, hogy valamitől az ember ne féljen, fel kell rá készülnie. Persze nem lehet mindenre és hiába készül fel valaki, attól az új még új marad, de a tapasztalást legalább helyén tudja kezelni.

Én azt látom, hogy rengeteg a sebzett ember, akik nem beszélnek és nem is beszélhetnek. Hogy a bélyegek miatt nem tudunk egyről a kettőre jutni, mert megtanultuk, hogy mi jó és mi rossz. Legalábbis nekem komoly problémáim vannak ezzel. Én nem tudom függetleníteni magam attól, hogy kaptam egy világképet és ahhoz próbálok alkalmazkodni, idomulni. Nekem rohadtul nehéz nyitni, tapasztalatot szerezni, tele vagyok félelemmel, frusztrációval és gátlásokkal. Lehet, hogy nem szembetűnő, de ügyes szerepjátékos és színész vagyok. Ez az, amit felismertem jóval később, hogy az utam elterelődött a nemváltás felé vezető irányból - hogy tök mindegy, milyen a testem, mi vesz körbe, én ugyanolyan maradok. Hiába vágyom egyetemre az ott átélhető tapasztalatok miatt, pontosan tudom, hogy félnék és az értékrendem sem változna. Nem áltatom magam azzal, hogy ha egyetemre mentem volna, koleszos lettem volna, más lennék, mert nem, kihagytam volna a legtöbb lehetőséget, ami megváltoztat és utólag még jobban bánnám. Meg tulajdonképpen kaptam lehetőségeket és kapok is, hogy számomra elfogadható módon, emészthető intenzitással megkapjam azokat is.

Változom és változtam, keresem a jót, próbálom mindenben megtalálni. Nem vagyok jobb azzal, hogy optimista vagyok, ez csak egy lehetőség a jobb életre, mert ha keresed a jót, megtalálhatod. Nem biztos, hogy megtalálod, de az esélye több, mintha nem keresnéd - realista - vagy elutasítanád - pesszimista.

Le akartam írni ma mindent őszintén, ami jött. Azt, hogy az életnek vannak árnyoldalai, hasalunk el és nyaljuk fel a murvát, szerzünk sebeket a lelkünkre is, de ha elfogy belőlünk az erő, akkor az Élet azért küld kapaszkodókat. És köszönöm, hogy Bene van nekem.

Rengeteget csalódtam az elmúlt másfél évben. A barátságban, a munkában, magamban, az ideáimban... Fájnak és nem tettem magam túl semmin még, de szeretném. Hinni akarok újra, erőt érezni magamban és törni előre. A Lady Gagás videóban megpillantottam azt, amit én is csináltam: nem volt életbevágó, hogy könyvem legyen, de sok éve a terveim közt szerepelt, és ugyanúgy mindent a kezemben akartam tartani, mint Gaga, a könyv külső megjelenésétől kezdve a tördelésen át a pontos szövegig cenzúra nélkül. Ugyanakkor rájöttem, mitől riadtam vissza. Azt tudtam, hogy féltem, csak nem volt teljesen tiszta, hogy mitől. Nem érzem úgy, hogy az tudok lenni, ami amellett, hogy ez az, amire valahogy mégis vágyom, lehetnék. Nem vagyok biztos magamban, nem vagyok biztos abban, hogy képes lennék inspirálni, ösztönözni az embereket. Pedig ez fontos és amikor Nana azt mondta, hogy inspirálom őt, az nekem egy elmondhatatlanul jelentős dolog volt az életemben.

Új kedvenc, hála Timinek és ez most illik is:

Katasztrofális nap

Reggel nem tudtam időben elindulni, késtem húsz percet. A boltban elejtettem a kosarat, ráadásul az egész boltszemélyzet ott állt mellettem. A trolival tovább tartott az út időben, mintha gyalog mentem volna. Azt hiszem, majd elütöttek, de igazából nem voltam teljesen képben. A villamoson az első ajtóban sikerült felszállnom és a pasi ott állt a jelzőgomb előtt, de nem nyomta volna meg, ezért nekem kellett átnyúlnom mindenki közt és ügyeskednem, mivel nem akartam sem eltaknyolni, sem megütni valakit, sem nekicsapódni a vezetőfülkének. Kilépéskor elém állt valaki, én meg frászt kaptam. Nem abban a ruhában mentem, amiben szerettem volna, nem volt annyi időm, hogy azt vegyem fel. A frufrum szanaszét állt, a sminkem maradékát alig bírtam leszedni és nem volt időm fülbevalót sem cserélni. És nem azért késtem, mert írtam, hanem mert rosszul lettem, tehát már a reggelem rosszul indult.

A munkahelyemen csak folytatódott, minden tértit elírtam, úgyhogy javíthattam. Kiderült, hogy bírói magnóm van, ami kézivezérlésű és a hozzávaló lábpedál egyáltalán nem használható, de funkcionálisan amúgy sem jó semmire. Ezért nem tudtam ítéletet írni, egy oldal után azt mondtam, hogy kész, megyek le a gondnokságra. Út közben elfelejtettem, miért akartam lejutni az irodára, később jöttem csak rá, hogy merül a telefonom és ott be tudom adni tölteni. Valahogy nem akartak összejönni a dolgok, fél négy körül meg olyan alhasi görcsöm kezdődött, hogy legszívesebben derékszögben jöttem volna haza és még most se tudom, kéne-e hányni, vagy nem. Bene le fogja szedni a fejem, amiért nem pakolok, de örülök, hogy nem sírógörccsel heverek az ágyban, bár megeshet, hogy mire hazaér, eljutok addig is. Nem hiszem, hogy a gyógyszer segítene, mert halvány lilám sincs, hogy elcsaptam a gyomrom, vagy menstruációs mellékzönge, mindkettő bejátszhat ugyanis.

Rájöttem, hogy imádom ezt a számot:

Kicsit tudtam beszélni Nanával, aminek örülök és őszintén sajnálom még mindig, hogy a blogja helyett a face-en posztol, meg hogy valahogy megváltoztak a dolgok. Beszéltem Conon lányokkal, s nem tudom, mit kellene tenni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Olyan rendbe, mint fél éve voltak kábé, még a tavasz előtt, vagy alatt.

Conon nem bírtam ellenállni a kísértésnek és beszereztem a Nana két újabb kötetét. El vagyok maradva a megjelenéstől számolva, főleg azért gond ez, mert a következő megjelenő részben már lesz újdonság, nem csak az, amit tudok, de a pénztárcám nem engedi, hogy költekezzek és ez a manga még mindig... Úgy olvasom, hogy elkezdtem az első kötettől és hozzáolvasom majd a két legújabbat. De így is részletekben, hiába ismerem már szinte kívülről a sztorit. Néha le kell tennem. Néha gondolok rá, mi lehet vele... Hogy milyen lenne ennyi idő után... Mennyi, két év? Csak arra emlékszem, hogy egy november 19-ei nap volt, az évre nem... Tudom, hogy elintézetlen, befejezetlen, elvarratlan szál ez bennem. Tudom, hogy nem lehetek kész, hiszen az Élet nem sodorta újra a közelembe, még távol is tartott talán tőle, s én nem is sürgetek semmit, mert nem akarok még jobban összetörni. Csak gondolkodom... Múzsám lehetne még? Aztán megint nem tudnék írni, mikor újra elveszteném, mert tovább repülne a széllel, mint egy szilf...

Beleszerettem egy telefonba. IchiGonak van, ő mutatta:

Szerintem hihetetlenül aranyos, bár nem kifejezetten telefon a számomra. Mint kiderült, a netünkhöz kétezer forintért jár mobilnet, ezzel meg lehetne pötyögni... Bevallom, inkább ez és a cuki külső tetszik benne, amúgy az Alcatelben nem tudom, mennyire lehet megbízni, nekem Nokiáim voltak és azokat szerettem.

Elöntöttek a vágyak... Kis dolgok, amiket szeretnék, de együtt...

Őszintén szólva...

Tetszik is és nem is a jegyzői állásom. Egész jó bent ülni a tárgyaláson, a munkát ismerem, de valahogy bizonytalan vagyok azt illetően, hogy én ezt akarom csinálni és abban végképp, hogy innen akarok szülési szabadságra menni (majd! a dolog nem aktuális), ide akarok visszajönni... Szeretem az emberek egy részét, például a volt főnökasszonyom, a Pannit, Évit, Ildikót, az iroda aprócseprő dolgait, jól kijövök a bírómmal, a fiatalabb szobatársnőm érdeklődik, igyekszünk beszélgetni egymással, a főnököt és a jegyzőjét kifejezetten bírom, noha nem sok kapcsolatom van velük, a bíróm szépen ír, reális, amit elvár, egyeznek a bogaraink, szóval a személyi feltételek, amik nekem nagyon fontosak, fennállnak. Viszont a körülmények annyira nem tökéletesek, ami miatt a munkámmal sokkal lassabban tudok haladni, amitől idegbajos tudok lenni. A nyomtatóra szinte mindig várnom kell, mert csak két nagy fénymásoló van az egész folyosóra, ami szerintem finoman szólva is kevés, ha nincs a szobákban nyomtató, márpedig nincs. Vannak dolgok, amik hülyén vannak megoldva. De ezek olyan dolgok, amik nem nagyon érdekelnek, túllépek rajtuk, kitalálok valamit, megoldom. Ami viszont nem tetszik, hogy a fizetésem ilyen kis semmi és úgy érzem, így sose tudok egyről a kettőre jutni. Még másfél év, de lehet, hogy kettő, mire egy-két ezer forinttal emelik, aztán három évig várhatok még egy-két ezer forint növekedésre. És alapból úgy érzem, hogy nem a megfelelő helyen vagyok, hogy jó ott nekem, meg minden, de rohadtul nem itt kéne lennem. Csomó mindent szeretnék és nem tudom megvalósítani az anyagiak miatt, meg bennem van az is, hogy tanulni kéne még valamit. Nem azt mondom, hogy fősuli, de ezen is gondolkodom egy ideje, hogy ha máshogy nem, levelezőn... meg nem ártana nyelvet, meg végre beiratkozni a MÍA egyik áhított tanfolyamára. Bár az is lehet, hogy tulajdonképpen nincs olyan sikerélményem a szakmában, ami miatt hosszútávon fenn akarom az egészet tartani, csak nem tudom, hogyan tovább. Nem egy állandó kihívást szeretnék, mert idővel elfáradok, de azt látom, hogy nincs hova előre, nincs hova fejlődni, továbbjutni, feljebb emelkedni és ez borzasztóan frusztrál. Gyakorlatilag fél év alatt elértem anno a csúcsát ennek az egésznek, itt talán van jutalmazás év végén, de...

Lehet, hogy még mindig bánom, hogy elkerültem Budaörsről. Ottmaradt Sango, aki ma egy hetes keresés után bejelentette, hogy elvesztettük egymást, mint barátnőt. Ennek fényében töltöttem az egész napom, inkább nem válaszoltam a levelére, mert nem akartam a munkahelyemen bőgni. Csináljak úgy, mintha nem vettem volna tudomásul, hogy engem hibáztat és tegyem félre a negatív érzéseimet, hogy megpróbáljam megmenteni a kapcsolatunkat, vagy közöljem vele, hogy az, hogy x ideje nem beszéltünk, nem csak rajtam múlt, ő is felhívhatna néha, mert nem csak neki kerül pénzbe a telefonszámla, hanem nekem is, írhatott volna levelet, vehetné a fáradtságot, hogy elolvassa, amit ide pötyögök, mert másodrészt azért írom, mivel nincs időm huszonöt embernek elmesélni mindig ugyanazt? Hogy nem csak én tudok kimenni Biára - és mint ahogy azt a példa is mutatta, nem tudok -, de ő is be tudna jönni? Budaörsről tíz-húsz perc az Etele, meló után simán találkozhattunk volna beülni valahova, de csak akkor jöttek Demonnal, amikor a spontán parti nem jött össze, mi meg egy rohadt szót nem szóltunk, hogy azért nem tíz-harminc perccel beesés előtt kellene szólniuk, hogy esetleg benéznének hozzánk, mert délig alszunk, össze kéne húznunk a rumlit, hasonlók. Azt írta, elfoglalt volt. Én is. Amellett, hogy dolgoztam, foglalkoznom kellett egy kicsit a hellyel is, amíg készült, addig besegíteni, most meg már kéne tudnom menni nyitni-zárni, de a hely nekem több negatívat hozott, mint amit el tudnék mesélni. Azért hoztuk létre, hogy a baráti társaságnak jó legyen, de valahogy kiskakasok szemétdombja lett, ami miatt esik szét a banda, hol az egyik, hol a másik ember idegességének lehetek tanúja. Számtalanszor mondtam Sangonak, hogy jöhetnek játszani, ahhoz képest, hogy nyáron még alig várták, hogy egyáltalán megnézhető legyen, vagy hívjuk Demont segíteni a munkálatokban, semmi. És sorolhatnám... De minek? Azt írta, beszélhettünk volna meg időpontot, amikor találkozunk vagy beszélgetünk. És beszéltünk? Minden nap négytől ráérek, kivéve játéknapokon, ami most a szerdára áll be apránként, meg a hétvégéim általában foglaltak, mert ha nem programom van, akkor illene lemennem a helyre ügyelni. Én akárhányszor hívtam, hogy találkozunk-e, elfoglalt, fáradt, nem ér rá, Demonozik.

(...)