Sokat gondolkodom a jövőről. Az egy dolog, hogy meguntam a megszokott rutint, hogy elegem van abból, hogy nincs előrelépési lehetőség, hiszen amit az állami szféra biztosít, az annyi, amiből valahogy kihúzza az ember, de mellette nem tudom, hogy él jól valaki, amire bennem megvan az igény. Talán mindenkiben, nem csak bennem, azonban ezt nem látom igazoltnak. Valahogy azt a kort éljük, amikor a biztos rossz jobb a bizonytalanságnál. Lehet, mindig így volt, csak sosem gondolkodtam rajta el igazán. Én meguntam. Nehezen viselem a bizonytalanságot, de ha őszintén akarom végignézni az életem, abban kevés a biztos pont. A munkám még így is egy év, mire biztosnak mondható lesz a törvényi előírás miatt, addig határozott idejű szerződést kaphatok csak, a lakásunkat béreljünk, a klub beázott a hétvégén... A biztos pont az életben a halál, meg magunkban találhatunk talán egyet, s itt ki is fújt, azt hiszem. De akkor hogyan is tovább?
A műhelyt rendbe lehet hozni, le kell bontani egy falat, talán az lesz vele a legtöbb munka, de a srácok lent vannak, hogy dolgozzanak rajta. Lakáson gondolkodtunk, hogy veszünk egyet, a törlesztőrészlet is valszeg van annyi, mint amennyiért béreljük ezt, s akkor már nagyobbat veszünk és egyszer akkor az a miénk lesz. A munka más. Nem igazán tudom, mit csinálnék, mivel leginkább már ott tartanék, hogy gyerekkel vagyok itthon és alkotok, nem pedig ott, hogy még dolgozom. Lenne kedvem lektorálni, szerkesztgetni, meg tanulnék. Utóbbi elég erősen bennem van, mivel meg kell alapozni azt, hogy egyszer előre tudjak lépni, legyen valami komolyabb tudásom. Az egyetem vagy fősuli gondolata mindig körülöttem keringett, de sokáig nem tudtam, mit tanuljak, mihez kezdek a tanultakkal, vagy úgy gondoltam, nem elég jó az érettségim hozzá. Most sem gondolom legutóbbit máshogy, de kitaláltam, hogyan rakhatnám össze, csak hát ezzel az jár, hogy leghamarabb 30 éves koromra lesz diplomám. Az már mondjuk mesterképzéses, amiben benne van egy emelt szintű biosz érettségi, ez az előfeltétele kábé, amit magamnak kitaláltam, utána egy középfokú német nyelvvizsga, a mesterképzés alatt pedig egy angol középfokú nyelvvizsgán gondolkodom. Vagy a két nyelv fordított sorrendben. De ez így nem lenne rossz. Már nem annyira sürgős és fontos, hogy dolgozzak, mint anno, már nem érzem gondnak, hogy későn fogok elkezdeni dolgozni, csupán az a bibi, hogy nincs meg az a hátszelem, ami kellene ehhez. Nincs anyagi vagy szülői támogatás mögöttem, Benével ketten kell megoldjuk az életünket, a barátokkal meg veregetjük egymás vállát, vagy nyújtjuk a sajátunkat egymásnak. Így baromira nehéz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése