A péntek meglehetősen nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Az egyik srác lement Balcsira, a másik elméletben már egy órája vártuk, mikor végre elérhetővé vált és szólt, hogy sorry, hivatalos ügyeket intéz, ő nem ér rá, a többiek előre látható volt, hogy nem jönnek, ezért Timivel kettesben találkoztunk. Eléggé csalódottak voltunk, hogy elmarad a buli, amire már annyira készültünk, de egy-egy színes szóda mellett jól elbeszélgettünk a WestEnd tetején.
Szombaton megvolt a Sakura fotózása, megint felöltöttem az egészet és kimentünk a Margitsziget japán kertjébe, ahol baromi jó képeket lőttünk. Benével alig várjuk, hogy megkapjuk a képeket, s elküldhessük a Bushido gyártójának. ^^ A fotózás jó hangulatban telt, mind meg voltunk elégedve, beszélgettünk, hülyéskedtünk és megint akadtak emberek, akik bemutatkoztak, de rendesen. Nem tudom megérteni, miért kell valakitől két méterre hangosan kibeszélni őt, majdnem oda is szóltam, hogy ha már a hátam mögött beszélgetnek és nem megkérdeznek, legalább úgy csinálják, hogy én ne halljam, de kettyós volt mindkét néni, úgyhogy nem láttam értelmét helyre tenni, amijük nem volt. Kaptam egy olyan beszólást is, hogy "úgy nézett ki, mint egy nő", mire értetlenül felnéztem a motoros Zolira, mert nem értettem, ezt mire fel. Ha nőimitátor lettem volna, annyi ruhában ordított volna, hogy nem nő vagyok, ráadásul azon túl, hogy kicsit szélesebbek a vállaim, egész nőformám van. Na mindegy, egyes emberek meg akarták csillogtatni a kulturáltságuk hiányát...
Tegnap Anyával találkoztunk, az is remek volt. Benével hárman megálltunk egy bolt előtt és nekiállt beszélni a kirakatban látott termékekről, satöbbi, miközben ott álltunk amellett, ahova Anyával akartunk menni, úgyhogy szegény Benét megkértem némi kiselőadás-hallgatás után, hogy menjen a klubba, mi meg megyünk a boltba. Szerintem jól elszórakoztunk, vicces volt azt tapasztalni, mennyi mindent tudok ezekről a dolgokról, főleg, hogy Anyát is megleptem vele. XD Utólag elröhögtem magam, hogy te jó ég, mit gondolhat rólam. XD Nem komolyan, csak önmagammal is szoktam évődni. Boltolás után sétálni kezdtünk. Jó lett volna, ha nyitva van egy DM vagy Rossmann, de persze nem volt. Fagyiztunk, végül villamosra szálltunk és hazamentünk. ^^
Elolvastam a második kötetét a Fiúk melegítőben című könyvnek. A végén már egy kicsit szenvedtem, mert én szörnyen csalódtam a külföldre menekült karakterben. Nagyon kedveltem és nagyon jó párja volt a másik karakternek, bár újszerűséget nem nyújtott a párosuk, mégis ahogy a kölyök elintézte a dolgokat... A lányok és a két D párosa jó volt, tetszett, a fő konfliktusaik rendben voltak, az új páros adta magát, szépen jöttek össze, az időből kicsúszó tanárnéni sztorija és karaktere most kezdett megtetszeni, végre kikel a posványából, szóval kíváncsivá tett, vannak még karakterek és történetszálak függőben, ezért hamarosan belevetem magam a harmadik kötetbe is, csak ki kell hevernem a második végét. Túlságosan nyíltan és nagy mennyiségben volt benne számomra az ezoretikus duma. Nem volt erőltetett, esetleg csak néhol, mégis többször akadt rész, ahol legszívesebben átugrottam volna. A legjobban persze az örülünk neked, hogy hazajöttél, nem baj, hogy egy gyáva kis szemét módjára viselkedtél és most azért örülnél, ha örülnénk az örömödnek és a jelenlétednek dolog nem jött be a végén. XD
Szombaton találtam egy képet, ami nagyon megtetszett. Kiderült, hogy egy filmből van, ráadásul az egyik új kedvenc színészem filmje. Meglepődtem, de Alex egy évvel fiatalabb nálam... A film a Csúf szerelem címet viseli, a története nem igazán egyedi, a karakterek nem olyan mélységesek, ilyen könnyed délutáni szirupnak kategorizálnám a filmet a Szépség és a szörnyeteg átdolgozott verziójaként. Spoilerezni kábé nincs mit, az elején tudjuk a sztorit, ha elolvastuk például azt a pár sort, amit a Port.hu mellékel hozzá. Annyi, hogy a film első órája a felvezetés, megismerjük a srácot, aki egy ellenszenves görény, meg a lányt, aki kedves, félénk, majd fordul a kocka, a lányból egy hisztis liba lesz, a srácról meg kiderül, hogy érzékeny lelkű. Ami mégis megfogott a filmben, az a szép szörnyeteg. Alig vártam, hogy újra közelről mutassák az arcát, a hátát, a testét, a fejét, egyszerűen odáig voltam, meg vissza. Kicsit groteszk lehet, de én borzasztóan sajnáltam, hogy visszaváltozott, bár tudom, hogy ez egy olyan fajta film, aminek a végét szinte kötelezően el kell vinni a mézes romantikus idillig, a tipikus happy endhez.
Megnéztük a Riddick 1-2-t is. Emlékszem, a 2. nekem korábban nagyon tetszett, de két év távlatából már nem volt annyira érdekes, viszont van 3. része, amire rá fogom ugrasztani Benét. ^^
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cosplay. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cosplay. Összes bejegyzés megjelenítése
Változataim
Fotók: Vékony Csaba
Voltam szöszi és barna. Szőke elég rövid ideig, mert a paróka folyton a szememben és a számban kötött ki, amit nagyon utálok, a kis barna meg kényelmes és cuki. =) Ezek szombati képek, vasárnap már csak a barna parókát vettem fel és végül nem került rám a páncél, mert Zöldnek nem volt ideje rám adni. ^^
Tegnap kipróbáltam a Bushidot. Kiválasztottam Gergő seregéből a vízidomár fiút, a tűzidomár csajt, a rókalányt és Master Pot (35 pontból összerakott sereg), Bene hozta a sajátját, a bakemonokat és a mocsaras pályán toltunk egy kört. Elkezdtem leirtani a bakemonoit, s csak később jöttem rá, hogy jól tettem, mert azok alattomos kis dögök és ha elég ki-t szednek össze, akkor visszaidézik halott társaikat. Én alapvetően azért indultam ellenük, mert íjászaik is vannak. =) Kitsune jól végigirtott, Dasco meg is volt rajta lepődve. ^^ Megnyertem a partit amúgy. A második kört Mókással játszottam. Úgy voltam vele, hogy már ott ül egy ideje, csak nem akadt partnere, jó, akkor annyi belefér, hogy letolok vele egy kört. Az előbbi sereget választottam, ő pedig Gergő seregéből összerakott magának még egyet, a templomos pályán toltuk, ami szép-szép, csak nem praktikus, ha közelharci egységek vannak lerakva, nekünk meg azok voltak. Mókás elvert rendesen, de érzésre pozitívan zártam a dolgot. És akárhányszor meglátott utána mászkálás közben, mindig fülig ért a szája. XD
Jó volt mindkét nap, jól éreztem magam. =)
Még egy kép
Kép: Molnár Ferenc
Voltam egy ideig szöszi, aztán lecseréltem erre a parókára, mert nagyon kényelmetlen volt. =)
Minipost
Az utcára kimenni kontaklencsében már egy viccesebb téma volt. =) A trolin volt egy férfi, aki elfelejtett a telefonján tovább játszani, annyira megdöbbent a látványomon, egy srác meg a zebránál komótosan végigmért talptól felfelé. Cseppet sem zavartatta magát, hogy nézem, ahogy engem bámul, majd mikor eljutott a szememhez, összerezzent és elmosolyodott. Addig némán formált valamit a szájával, de akkor mondta, hogy jó a kontaklencsém. XD Megköszöntem és otthagytam. =D A srácok is körberajongtak, Bene nagyon büszke volt és bár csókot nem kaptam az ajakszínezés miatt, tetszett neki. ^^ Szerencsére volt lent Rajmond és totál odavolt, mennyire jól festek kontaklencsével. ^^
Zöld megrajzolta a kéz- és lábpáncélt, a mellkasomon lévő láncing már majdnem kész, még pár sorral kell csak kiegészíteni, de Conra ez a része tuti biztos, hogy meglesz. =) Már csak Benének kell megcsinálni a ruhát, amit megálmodott, be kell szereznünk a saját kontaklencsémet és nagyon penge lesz, ahogy festeni fogok. ^^ Várom már, bár valószínűleg marha fárasztó lesz, de mindegy. Aztán az is lehet, hogy indulok a novella pályázaton. Bene ajánlotta, nekem van is ötletem, csak újra kell hozzá olvasnom az egyik mangát. =) Meglátjuk, mert a héten táblázva vagyok, ma és holnap a helyre kell lemennem a cp miatt, szerdán csajnapozunk és vagy IchiGoval és Timivel elmegyünk süteményezni, vagy pedig Timivel szerepjátékozunk Agyar kalandjában, amiben eléggé rosszul áll a szénánk és rosszabb is lesz, mert sikerült megsértenünk őt, hogy nem ültünk vissza játszani, hanem PS2-n öltük egymást. XD Na nem baj. Csütörtökön megtartjuk a rég várt kráni kalandot, ahol a mi csapatunk lesz az első. Dávid, Dani, Fischer és én, meg lehet, hogy még megkapjuk Zöldet, azt nem tudom. ^^ Pénteken úgy fest, tudunk találkozni Timivel, szombaton tanfolyam, vasárnap pedig eddig úgy néz ki, hogy megyünk a tetováló expóra, de ez nem biztos, mivel nem hiszem, hogy ki akarunk adni 3.000.- forintot... =/ Meglátjuk.
Zöld megrajzolta a kéz- és lábpáncélt, a mellkasomon lévő láncing már majdnem kész, még pár sorral kell csak kiegészíteni, de Conra ez a része tuti biztos, hogy meglesz. =) Már csak Benének kell megcsinálni a ruhát, amit megálmodott, be kell szereznünk a saját kontaklencsémet és nagyon penge lesz, ahogy festeni fogok. ^^ Várom már, bár valószínűleg marha fárasztó lesz, de mindegy. Aztán az is lehet, hogy indulok a novella pályázaton. Bene ajánlotta, nekem van is ötletem, csak újra kell hozzá olvasnom az egyik mangát. =) Meglátjuk, mert a héten táblázva vagyok, ma és holnap a helyre kell lemennem a cp miatt, szerdán csajnapozunk és vagy IchiGoval és Timivel elmegyünk süteményezni, vagy pedig Timivel szerepjátékozunk Agyar kalandjában, amiben eléggé rosszul áll a szénánk és rosszabb is lesz, mert sikerült megsértenünk őt, hogy nem ültünk vissza játszani, hanem PS2-n öltük egymást. XD Na nem baj. Csütörtökön megtartjuk a rég várt kráni kalandot, ahol a mi csapatunk lesz az első. Dávid, Dani, Fischer és én, meg lehet, hogy még megkapjuk Zöldet, azt nem tudom. ^^ Pénteken úgy fest, tudunk találkozni Timivel, szombaton tanfolyam, vasárnap pedig eddig úgy néz ki, hogy megyünk a tetováló expóra, de ez nem biztos, mivel nem hiszem, hogy ki akarunk adni 3.000.- forintot... =/ Meglátjuk.
Mégis lekiszemetest csinálok a blogomból
Régen írtam és most is rinyálni jöttem. Semmivel se nagyon jutok egyről a kettőre, ami kezd elég komolyan frusztrálttá és feszültté tenni. Tegnap elfelejtettem, hogy cp megbeszélés van a klubban, otthonról kellett visszabumliznom a helyre. Tudtam, hogy a megbeszélésnek részemről nem sok értelme lesz, de hát elmentem. Volt lent Zöld, ő tartotta gyakorlatilag a megbeszélést, aminek nagyon örültem, bírom a fejét annak a srácnak. =) Volt lent Rajmond is, helyre pakolt pár fejet, amire szüksége volt a csapatnak, mi meg Gergővel átbeszéltünk pár dolgot mind a csapat, mind a klub, mind a magánélet és mind az országgal, világgal kapcsolatos dolgokkal kapcsolatosan. Konkrétan majdnem lekéstük az utolsó hazavivő trolit, annyira belemerültünk, s Bene és Zöld is elvolt. =)
Pink új száma, amit a rádióban nyomnak, tök jóra sikerült, bár először idegennek éreztem őhozzá, de most, kábé harmadik hallásra megszerettem. ^^ Illik is most a hangulatomhoz, bár a szövegét még nem néztem meg, de ami késik... =)
Melóból vagyok, ezért kicsit sietek, nem térek most ki sok mindenre, azt majd később. Mivel nyolc napom van, fogok kivenni szabit, csak most nem tehettem meg, mert ítéleteket kell írnom... Lenyakaz a bíróm, ha nem lesz meg mind a négy záros határidőn belül... ^^;;
Újabban munkahelyen belekötnek, hogy a zártan kezelt vétívet hogy írom meg (most már úgy, ahogy itt szokás, hiába hülyeség így), meg hogy írok a borítékra és vétívre (egy kukac a szó végi i-m és ezt kifogásolták), aztán ami halálosan idegesít, hogy sorállás van a nyomtatóknál, mivel az egész folyosóra van kettő és az egyik időnként bekrepál, a gépek lassúak, az alapprogramok alig működnek, folyton fagy a gép és a rendszer, amivel egyszerűen nem tudok együtt dolgozni, én elvárom, hogy az alapok meglegyenek és a baromkodás idegesít. Két kolléganőm kábé levegőnek néz azóta is, amivel semmi bajom, elvagyok, bár nem szívesen kérdezek tőlük semmit, ráadásul irodára csak úgy tudok lemenni, hogy régi-új kolléganő fontoskodik, meg feltűnési viszketegsége van, amit ha ezt sokáig folytatja, fel fogom hívni a figyelmét és megkérem, hogy változtasson, mert nekem nem pálya, hogy nem tudok megbeszélni senkivel semmit, mert neki szerepelnie kell.
Sok bennem a keserűség, csalódottság aput illetően, meg még mindig a Sango-problémán vagyok ki. Egyik ügyben sem léptem semerre, sem előre, sem hátra, mert nem tudtam magam elhelyezni, nem tudom, mit kéne csinálni. A homokba dugom a fejem is egy megoldás, csak nem tudom, mennyire jó, az meg, hogy a fejükre olvasom a sirámjaimat, megint értelmetlen. Persze valahol el kell kezdeni, s ezt Nicoval kezdtem ma, mikor tett egy megjegyzést Timi karakterével kapcsolatban. Bedurrant a fejem, hogy rivalizál és/vagy féltékenykedik, és megírtam neki, hogy részemről mi merre hány méter. Nekem a barátság osztatlan, én két olyan ember barátja simán tudok lenni, akik szóba sem állnak egymással, nem ismerik akár egymást, anno egy nagy baráti közösséget hoztam így össze, hogy az itt-ott neten megismert embereket egymással összeismertettem és frankó volt, szerettük mind. Szétestünk, mert távolság, suli és munka nem úgy hozta, hogy együtt tudjunk maradni, de 99%-kal ma is bármikor nagyon jó beszélgetéseket tudunk csapni. Nem igazán emlékszem olyanra, hogy egyik féltékeny volt a másikra vagy rivalizált volna, az utóbbi idő terméke ez, részemről Taly és Kiba felé jelent meg, amiből az lett, hogy Kibával nem is beszélünk, mert sztahanovista lett, csak a munkáról tud beszélni, Talyval újra kell építenem magamban dolgokat. Valamit mókoltak ők is ketten, volt egy nagyon együtt levős időszakuk, amiből én kimaradtam és az nekem nagyon nem volt jó, de most kábé mindhárman külön vagyunk.
Nos... én ezt a Nico-Timi-Mao-én négyest úgy látom, hogy elég rosszul sült el. Mindhármukat szeretem, de a kölyökkel x hónapja nem beszélek, mert nem akarok neki segíteni építeni az álomvilágát. Megvan a sajátom, látom a buktatóit, a lányokkal van egy álomvilágfélénk, amiről bőszen írunk immár több, mint egy éve, ez bőven elég nekem. Ők barátnők voltak, jött Mao és nekem halvány lilám sincs, mi történt, de olyan kavarodások voltak, hogy az égbekiáltó, most meg a két lány nem is beszél egymással, ami nekem Nico felől nagyon kellemetlen időnként, mert ugye kapok megjegyzéseket, burkolt mondatokat, az ő érzései erősen kihatnak a karakterei viselkedésére és nehéz összehozni, hogy egy jelenetben, de akár egy docban is eredményesen írni tudjunk, nekem ez meg így nem pálya. Én nem akarok rivalizálást, féltékenykedést sem az életben, sem az írásban, több olyan jelenetet terveztem, ahol mindkét lányra szükségem van és nem tudom megírni, mert Nico úgy áll hozzá, ahogy és nem azt mondom, hogy nem értem meg az álláspontját, csak most már tájékoztatnom kellett, hogy amennyiben megpróbál kisajátítani, a játszmái trófeájává tenni, nem rendezi magában a viszonyunkat, kiöli belőlem az íráskedvet. Gergőtől amúgy is kaptam tegnap éjjel egy nagy lecseszést, mert már három hónapja le kellett volna adnom kéziratot. Tök igaza volt és nem azért éreztem magam rosszul, mert lecseszett, hanem mert még csak egy érvem sem volt arra azon túl, hogy a lányokkal irkáltam, hogy miért nem vagyok kész már vele és írom a következő regényem. Kszasza is ilyen ügyben keresett meg, újra akarja éleszteni a honlapom, ami baromi sok bétamunkát jelent részemről, stb. Gyakorlatilag egyáltalán nem vagyok köteles velük írogatni, csak szeretem ezt csinálni, szeretek közben velük beszélgetni, amit Timivel jobban tudok megtenni, mivel ő beavat dolgokba, mesél, kérdez. Én nem kérdezősködöm, csak ha valamivel célom van. Érdekel a másik ember, de nem akarom a személyes szféráit sérteni, belemászni a lelkébe, letámadni.
Kicsit bedurrant a fejem, mert Niconak is van érzéke az íráshoz és velem lopja a napot kábé, mikor neki is vannak asztalfiókban fekvő regényei, amiket írhatna rendesen és dobhatná piacra, mert ideje szétrobbantanunk néhány betokosodott, közhellyé vált, sablonos trendet, valami újjal előrukkolnunk, átmozgatnunk a piac energiáit. Timivel más a helyzet, jól ír, de őt társszerzőnek tudom elképzelni, mint önálló írónak, az egyetemi tanulmányai és abból következő előrelépései neki fontosabbak az írásnál, ami nagyon jó, én támogatom abszolút abban, hogy ezt csinálja, mert szereti, mert úgy érzem, ő ezzel jó helyen van.
Pfhh... És ez még csak a fele vagy a negyede volt annak, ami bennem van, annak is a finomított, cenzúrázott változata. Oo'
Ez az október egy rettentően ramaty hónap, de komolyan.
Pink új száma, amit a rádióban nyomnak, tök jóra sikerült, bár először idegennek éreztem őhozzá, de most, kábé harmadik hallásra megszerettem. ^^ Illik is most a hangulatomhoz, bár a szövegét még nem néztem meg, de ami késik... =)
Melóból vagyok, ezért kicsit sietek, nem térek most ki sok mindenre, azt majd később. Mivel nyolc napom van, fogok kivenni szabit, csak most nem tehettem meg, mert ítéleteket kell írnom... Lenyakaz a bíróm, ha nem lesz meg mind a négy záros határidőn belül... ^^;;
Újabban munkahelyen belekötnek, hogy a zártan kezelt vétívet hogy írom meg (most már úgy, ahogy itt szokás, hiába hülyeség így), meg hogy írok a borítékra és vétívre (egy kukac a szó végi i-m és ezt kifogásolták), aztán ami halálosan idegesít, hogy sorállás van a nyomtatóknál, mivel az egész folyosóra van kettő és az egyik időnként bekrepál, a gépek lassúak, az alapprogramok alig működnek, folyton fagy a gép és a rendszer, amivel egyszerűen nem tudok együtt dolgozni, én elvárom, hogy az alapok meglegyenek és a baromkodás idegesít. Két kolléganőm kábé levegőnek néz azóta is, amivel semmi bajom, elvagyok, bár nem szívesen kérdezek tőlük semmit, ráadásul irodára csak úgy tudok lemenni, hogy régi-új kolléganő fontoskodik, meg feltűnési viszketegsége van, amit ha ezt sokáig folytatja, fel fogom hívni a figyelmét és megkérem, hogy változtasson, mert nekem nem pálya, hogy nem tudok megbeszélni senkivel semmit, mert neki szerepelnie kell.
Sok bennem a keserűség, csalódottság aput illetően, meg még mindig a Sango-problémán vagyok ki. Egyik ügyben sem léptem semerre, sem előre, sem hátra, mert nem tudtam magam elhelyezni, nem tudom, mit kéne csinálni. A homokba dugom a fejem is egy megoldás, csak nem tudom, mennyire jó, az meg, hogy a fejükre olvasom a sirámjaimat, megint értelmetlen. Persze valahol el kell kezdeni, s ezt Nicoval kezdtem ma, mikor tett egy megjegyzést Timi karakterével kapcsolatban. Bedurrant a fejem, hogy rivalizál és/vagy féltékenykedik, és megírtam neki, hogy részemről mi merre hány méter. Nekem a barátság osztatlan, én két olyan ember barátja simán tudok lenni, akik szóba sem állnak egymással, nem ismerik akár egymást, anno egy nagy baráti közösséget hoztam így össze, hogy az itt-ott neten megismert embereket egymással összeismertettem és frankó volt, szerettük mind. Szétestünk, mert távolság, suli és munka nem úgy hozta, hogy együtt tudjunk maradni, de 99%-kal ma is bármikor nagyon jó beszélgetéseket tudunk csapni. Nem igazán emlékszem olyanra, hogy egyik féltékeny volt a másikra vagy rivalizált volna, az utóbbi idő terméke ez, részemről Taly és Kiba felé jelent meg, amiből az lett, hogy Kibával nem is beszélünk, mert sztahanovista lett, csak a munkáról tud beszélni, Talyval újra kell építenem magamban dolgokat. Valamit mókoltak ők is ketten, volt egy nagyon együtt levős időszakuk, amiből én kimaradtam és az nekem nagyon nem volt jó, de most kábé mindhárman külön vagyunk.
Nos... én ezt a Nico-Timi-Mao-én négyest úgy látom, hogy elég rosszul sült el. Mindhármukat szeretem, de a kölyökkel x hónapja nem beszélek, mert nem akarok neki segíteni építeni az álomvilágát. Megvan a sajátom, látom a buktatóit, a lányokkal van egy álomvilágfélénk, amiről bőszen írunk immár több, mint egy éve, ez bőven elég nekem. Ők barátnők voltak, jött Mao és nekem halvány lilám sincs, mi történt, de olyan kavarodások voltak, hogy az égbekiáltó, most meg a két lány nem is beszél egymással, ami nekem Nico felől nagyon kellemetlen időnként, mert ugye kapok megjegyzéseket, burkolt mondatokat, az ő érzései erősen kihatnak a karakterei viselkedésére és nehéz összehozni, hogy egy jelenetben, de akár egy docban is eredményesen írni tudjunk, nekem ez meg így nem pálya. Én nem akarok rivalizálást, féltékenykedést sem az életben, sem az írásban, több olyan jelenetet terveztem, ahol mindkét lányra szükségem van és nem tudom megírni, mert Nico úgy áll hozzá, ahogy és nem azt mondom, hogy nem értem meg az álláspontját, csak most már tájékoztatnom kellett, hogy amennyiben megpróbál kisajátítani, a játszmái trófeájává tenni, nem rendezi magában a viszonyunkat, kiöli belőlem az íráskedvet. Gergőtől amúgy is kaptam tegnap éjjel egy nagy lecseszést, mert már három hónapja le kellett volna adnom kéziratot. Tök igaza volt és nem azért éreztem magam rosszul, mert lecseszett, hanem mert még csak egy érvem sem volt arra azon túl, hogy a lányokkal irkáltam, hogy miért nem vagyok kész már vele és írom a következő regényem. Kszasza is ilyen ügyben keresett meg, újra akarja éleszteni a honlapom, ami baromi sok bétamunkát jelent részemről, stb. Gyakorlatilag egyáltalán nem vagyok köteles velük írogatni, csak szeretem ezt csinálni, szeretek közben velük beszélgetni, amit Timivel jobban tudok megtenni, mivel ő beavat dolgokba, mesél, kérdez. Én nem kérdezősködöm, csak ha valamivel célom van. Érdekel a másik ember, de nem akarom a személyes szféráit sérteni, belemászni a lelkébe, letámadni.
Kicsit bedurrant a fejem, mert Niconak is van érzéke az íráshoz és velem lopja a napot kábé, mikor neki is vannak asztalfiókban fekvő regényei, amiket írhatna rendesen és dobhatná piacra, mert ideje szétrobbantanunk néhány betokosodott, közhellyé vált, sablonos trendet, valami újjal előrukkolnunk, átmozgatnunk a piac energiáit. Timivel más a helyzet, jól ír, de őt társszerzőnek tudom elképzelni, mint önálló írónak, az egyetemi tanulmányai és abból következő előrelépései neki fontosabbak az írásnál, ami nagyon jó, én támogatom abszolút abban, hogy ezt csinálja, mert szereti, mert úgy érzem, ő ezzel jó helyen van.
Pfhh... És ez még csak a fele vagy a negyede volt annak, ami bennem van, annak is a finomított, cenzúrázott változata. Oo'
Ez az október egy rettentően ramaty hónap, de komolyan.
Holdfénycon
Számomra úgy tűnt, az idegeskedés sosem akar véget érni, minden nap új dolog miatt veszekedtünk Benével. Hol azért, mert a legrosszabbkor kellettem neki, hogy a cosplayemmel haladjon, hol azért, mert túl sokáig kellett próbálnom és nem tudtam írni, hol azért, mert nekem kellett hurcolászni neki a szobában széthagyott dolgokat, hol azért, mert nem voltam partner, hol azért, mert szanaszét lett hagyva minden, vagy az ágy tele volt szösszel, ... Embertelen dolog a cosplayelés, de komolyan. Péntek este már ki is jelentettem, hogy én soha többet nem vagyok rá hajlandó, főleg, mert háromnegyed kettőkor sikerült ágyba kerülni és hatkor csörgött az óra másnap. Bene ráadásul belekötött abba, hogy mibe menjek a conra, ragaszkodott hozzá ugyanis, hogy a cicás JSK-m vegyem fel és parókát, én meg különösen nem bírom, ha szabályoznak. Ráadásképp kapkodtunk, hogy időre kész legyünk és negyed órát késtünk a megbeszélt időponttól, mégis még negyed órát kellett várnunk. Én mondtam Benének, hogy Rajmund csak félre lesz ott, előbb nekünk sem kell, de persze ő ragaszkodott hozzá, hogy nyolcra rajtra készek legyünk, merthogy most Rajmund se fog késni. No comment. XD
Szóval mindent egybe vetve borzalmasan indult a tegnapi nap, fáradt voltam, mert a péntekemet azzal töltöttem, hogy kiglancoljam a mi kis raktárlakásunkat, amit ugye úgy kezdtem, hogy mindent bezacskóztam (anyagokat, szivacsdarabokat, stb.), majd besuvasztottam a fürdőbe, mert enélkül nem lehetett összepakolni. Mondanom sem kell, hisztis voltam és úgy voltam vele, ha lehet, inkább hazamennék. Találkoztunk Gigivel, beszélgettünk egy keveset, majd Nekohimétől kölcsön kaptuk a lila parókát, amit ezúton is köszönünk neki, majd elvonultunk felöltözni. Jó kedvem lett. Csakhogy a coplayverseny jelentkezését nem tudtuk megoldani, mert akinél jelentkezni kellett csaj, szőrén-szálán eltűnt. Bene tök ideg volt. Meg a női vécében is erről ment Kíra szerint a kiborulás, mert csomóan akartak még jelentkezni. Plusznak még az is ott volt, hogy Dani felutazott Veszprém megyéből a conra, s őt is valahogy a helyszínre kellett irányozni telefonon. Vicces volt. Végül jóra fordult minden, megtaláltuk a Danival egymást és a cpversenyre is lehetett utólagosan jelentkezni. =)
Íme, ez voltam én:
Infinity - daktari
Egy, a Gólem Művek által preferált, terepasztalos játék, a nomádok frakció macskadoktornője. A versenyen a kategóriában harmadik helyezést értünk el vele, szóval elég jónak értékelték. Majd lesznek még képek, remélem, mert a figurát is érdemes lenne beszúrni, meg a fegyvert, amit Tulok barátunk készített. =) Egyébként a cp Bene műve - természetesen. =D És ő sem maradhatott ki, original kategóriában első helyezést ért el a mi szeretett zombimackónk:
A divattervező zsűritagnak nagyon tetszett az ötlet és a megvalósítás, abszolút és egyöntetű győzelemre volt ítélve a drága. =)
A con jó volt, rengeteget dumáltam a barátaimmal, Robi kupont adott, hogy mangát tudjak venni, így bővelkedett a gyűjteményem egy Bukottak holdjával, és végre odafértem a kitűzőkhöz is, úgyhogy mindjárt vettem egy csomót. =D
Csináltam pár képet is, de egyelőre nem tudom feltenni, mert a gépem nem akarja szeretni a fényképezőm memóriakártyáját. =(
Este még mosogattam és kaját csináltam a fiúknak, merthogy itt aludt a Dani nálunk, aztán másnap sokáig aludtunk, utána dumáltunk, elmentünk enni, aztán a srácok mentek a Gólembe, majd Dani haza. =) Jó con volt nagyon, élveztem. Remélhetőleg hamarosan lesz egy csomó képem és akkor.... >=D
Csináltam pár képet is, de egyelőre nem tudom feltenni, mert a gépem nem akarja szeretni a fényképezőm memóriakártyáját. =(
Este még mosogattam és kaját csináltam a fiúknak, merthogy itt aludt a Dani nálunk, aztán másnap sokáig aludtunk, utána dumáltunk, elmentünk enni, aztán a srácok mentek a Gólembe, majd Dani haza. =) Jó con volt nagyon, élveztem. Remélhetőleg hamarosan lesz egy csomó képem és akkor.... >=D