Mégis lekiszemetest csinálok a blogomból

Régen írtam és most is rinyálni jöttem. Semmivel se nagyon jutok egyről a kettőre, ami kezd elég komolyan frusztrálttá és feszültté tenni. Tegnap elfelejtettem, hogy cp megbeszélés van a klubban, otthonról kellett visszabumliznom a helyre. Tudtam, hogy a megbeszélésnek részemről nem sok értelme lesz, de hát elmentem. Volt lent Zöld, ő tartotta gyakorlatilag a megbeszélést, aminek nagyon örültem, bírom a fejét annak a srácnak. =) Volt lent Rajmond is, helyre pakolt pár fejet, amire szüksége volt a csapatnak, mi meg Gergővel átbeszéltünk pár dolgot mind a csapat, mind a klub, mind a magánélet és mind az országgal, világgal kapcsolatos dolgokkal kapcsolatosan. Konkrétan majdnem lekéstük az utolsó hazavivő trolit, annyira belemerültünk, s Bene és Zöld is elvolt. =)

Pink új száma, amit a rádióban nyomnak, tök jóra sikerült, bár először idegennek éreztem őhozzá, de most, kábé harmadik hallásra megszerettem. ^^ Illik is most a hangulatomhoz, bár a szövegét még nem néztem meg, de ami késik... =)

Melóból vagyok, ezért kicsit sietek, nem térek most ki sok mindenre, azt majd később. Mivel nyolc napom van, fogok kivenni szabit, csak most nem tehettem meg, mert ítéleteket kell írnom... Lenyakaz a bíróm, ha nem lesz meg mind a négy záros határidőn belül... ^^;;

Újabban munkahelyen belekötnek, hogy a zártan kezelt vétívet hogy írom meg (most már úgy, ahogy itt szokás, hiába hülyeség így), meg hogy írok a borítékra és vétívre (egy kukac a szó végi i-m és ezt kifogásolták), aztán ami halálosan idegesít, hogy sorállás van a nyomtatóknál, mivel az egész folyosóra van kettő és az egyik időnként bekrepál, a gépek lassúak, az alapprogramok alig működnek, folyton fagy a gép és a rendszer, amivel egyszerűen nem tudok együtt dolgozni, én elvárom, hogy az alapok meglegyenek és a baromkodás idegesít. Két kolléganőm kábé levegőnek néz azóta is, amivel semmi bajom, elvagyok, bár nem szívesen kérdezek tőlük semmit, ráadásul irodára csak úgy tudok lemenni, hogy régi-új kolléganő fontoskodik, meg feltűnési viszketegsége van, amit ha ezt sokáig folytatja, fel fogom hívni a figyelmét és megkérem, hogy változtasson, mert nekem nem pálya, hogy nem tudok megbeszélni senkivel semmit, mert neki szerepelnie kell.

Sok bennem a keserűség, csalódottság aput illetően, meg még mindig a Sango-problémán vagyok ki. Egyik ügyben sem léptem semerre, sem előre, sem hátra, mert nem tudtam magam elhelyezni, nem tudom, mit kéne csinálni. A homokba dugom a fejem is egy megoldás, csak nem tudom, mennyire jó, az meg, hogy a fejükre olvasom a sirámjaimat, megint értelmetlen. Persze valahol el kell kezdeni, s ezt Nicoval kezdtem ma, mikor tett egy megjegyzést Timi karakterével kapcsolatban. Bedurrant a fejem, hogy rivalizál és/vagy féltékenykedik, és megírtam neki, hogy részemről mi merre hány méter. Nekem a barátság osztatlan, én két olyan ember barátja simán tudok lenni, akik szóba sem állnak egymással, nem ismerik akár egymást, anno egy nagy baráti közösséget hoztam így össze, hogy az itt-ott neten megismert embereket egymással összeismertettem és frankó volt, szerettük mind. Szétestünk, mert távolság, suli és munka nem úgy hozta, hogy együtt tudjunk maradni, de 99%-kal ma is bármikor nagyon jó beszélgetéseket tudunk csapni. Nem igazán emlékszem olyanra, hogy egyik féltékeny volt a másikra vagy rivalizált volna, az utóbbi idő terméke ez, részemről Taly és Kiba felé jelent meg, amiből az lett, hogy Kibával nem is beszélünk, mert sztahanovista lett, csak a munkáról tud beszélni, Talyval újra kell építenem magamban dolgokat. Valamit mókoltak ők is ketten, volt egy nagyon együtt levős időszakuk, amiből én kimaradtam és az nekem nagyon nem volt jó, de most kábé mindhárman külön vagyunk.

Nos... én ezt a Nico-Timi-Mao-én négyest úgy látom, hogy elég rosszul sült el. Mindhármukat szeretem, de a kölyökkel x hónapja nem beszélek, mert nem akarok neki segíteni építeni az álomvilágát. Megvan a sajátom, látom a buktatóit, a lányokkal van egy álomvilágfélénk, amiről bőszen írunk immár több, mint egy éve, ez bőven elég nekem. Ők barátnők voltak, jött Mao és nekem halvány lilám sincs, mi történt, de olyan kavarodások voltak, hogy az égbekiáltó, most meg a két lány nem is beszél egymással, ami nekem Nico felől nagyon kellemetlen időnként, mert ugye kapok megjegyzéseket, burkolt mondatokat, az ő érzései erősen kihatnak a karakterei viselkedésére és nehéz összehozni, hogy egy jelenetben, de akár egy docban is eredményesen írni tudjunk, nekem ez meg így nem pálya. Én nem akarok rivalizálást, féltékenykedést sem az életben, sem az írásban, több olyan jelenetet terveztem, ahol mindkét lányra szükségem van és nem tudom megírni, mert Nico úgy áll hozzá, ahogy és nem azt mondom, hogy nem értem meg az álláspontját, csak most már tájékoztatnom kellett, hogy amennyiben megpróbál kisajátítani, a játszmái trófeájává tenni, nem rendezi magában a viszonyunkat, kiöli belőlem az íráskedvet. Gergőtől amúgy is kaptam tegnap éjjel egy nagy lecseszést, mert már három hónapja le kellett volna adnom kéziratot. Tök igaza volt és nem azért éreztem magam rosszul, mert lecseszett, hanem mert még csak egy érvem sem volt arra azon túl, hogy a lányokkal irkáltam, hogy miért nem vagyok kész már vele és írom a következő regényem. Kszasza is ilyen ügyben keresett meg, újra akarja éleszteni a honlapom, ami baromi sok bétamunkát jelent részemről, stb. Gyakorlatilag egyáltalán nem vagyok köteles velük írogatni, csak szeretem ezt csinálni, szeretek közben velük beszélgetni, amit Timivel jobban tudok megtenni, mivel ő beavat dolgokba, mesél, kérdez. Én nem kérdezősködöm, csak ha valamivel célom van. Érdekel a másik ember, de nem akarom a személyes szféráit sérteni, belemászni a lelkébe, letámadni.

Kicsit bedurrant a fejem, mert Niconak is van érzéke az íráshoz és velem lopja a napot kábé, mikor neki is vannak asztalfiókban fekvő regényei, amiket írhatna rendesen és dobhatná piacra, mert ideje szétrobbantanunk néhány betokosodott, közhellyé vált, sablonos trendet, valami újjal előrukkolnunk, átmozgatnunk a piac energiáit. Timivel más a helyzet, jól ír, de őt társszerzőnek tudom elképzelni, mint önálló írónak, az egyetemi tanulmányai és abból következő előrelépései neki fontosabbak az írásnál, ami nagyon jó, én támogatom abszolút abban, hogy ezt csinálja, mert szereti, mert úgy érzem, ő ezzel jó helyen van.

Pfhh... És ez még csak a fele vagy a negyede volt annak, ami bennem van, annak is a finomított, cenzúrázott változata. Oo'
Ez az október egy rettentően ramaty hónap, de komolyan.