Hétvége =D

Tegnap Monorierdőn voltunk a csapattal. Kíra volt a házigazdánk és D&D-ztünk. Jött Róka, Zöld, Agyar, Csenge, Robi, Gergő és persze ott voltam én is. ^^ Miután bemutatásra kerültünk, mind Kíra anyukájának, mind az állatseregletnek (öt macska, három kutya és egy vadászgörény), kicsit megpihentünk. Kíra anyukája tisztára képben volt, nagyban simogattam az egyik macskát, amikor megkérdezte, "Beni" hogy van. Benét az egész csapat Beninek szólítja, szóval Kíra sokat mesélhetett rólunk, valószínűleg képet is mutatott, de az is lehet, hogy anyukája elcsípte, én vagyok Lia, ugyanis nekem le se esett bemutatkozásnál, hogy a polgári nevemen túl esetleg meg kéne emlegetni, hogy egyébként Lia néven futok szinte mindenhol. ^^;;;;

Mindegy, mondtam neki, hogy úton idefele beszéltem a Szívecskémmel, egészen jól volt, kapott erős fájdalomcsillapítót, amitől bealudt. Miután túljutott a csapat a megérkezésen, a fiúk kipakolták az asztalt, ülőhelyet fabrikáltak Kíra vezényletével köré, meg lett egy tálalóasztalunk is, én letöröltem, aztán kihurcolkodtunk, elfoglaltuk helyeinket, azzal nekiálltunk játszani. Kíra azt javasolta, zárt cuccba jöjjünk és legyen nálunk rovarriasztó, esetleg naptej, meg kalap. Én némi dilemma után az egyik kedvenc, bő farmernadrágom, egy lestrapált tornacipőm, egy spagetti pántos, halványrózsaszín topot és egy hosszú ujjas inget vettem fel. Emellé elcsomagoltam a Benétől kapott nagyon színes kendőm és a karomra vettem a yin-jangos karkötőjét. Megfigyeltem, hogy minél több idő telik el nélküle, az öltözködésembe egyre jobban beleivódnak a cuccai - a pólójában alszom, a karkötője van a kezemen, a tőle kapott kendőt hurcolom és randomszerűen felveszem... Így jó. Passzolt az öltözékem ahhoz, amit akartam, kiválóan éreztem magam, egyedül attól készültem be és éreztem magam furán, hogy amikor felhúztam a pólóm, hogy a derekam és a hasam szabadon legyen, Zöld megjegyezte, hogy szép a pocim, szereti, ha egy lánynak van egy pici és szép is. XD Majdnem nem tudtam mit mondani, végül valami olyasmit feleltem rá, hogy nekem annyira nem tetszik, de ha neki igen, akkor oké és utána aktívan igyekeztem szublimálni megtanulni, vagy elsüllyedni a földbe, annyira zavarban voltam. Én spec ugye tök máshogy látom magam. Én azt veszem észre, hogy a bőröm hulla fehér, a köldököm nagy, a pocim meg nem csúnya, de egy feszes hasfallal lehet, jobban kiegyeznék. XD Nő vagyok, na. XD

Egyig játszottunk, folytattuk az előző kalandot kiegészülve egy plusz fővel. Agyar egy félorkot hozott, Róka egy papot, Zöld hozta a félszerzetimádó félelfét, Kíra a félszerzet druidáját, Gergő a magát kovácsnak képzelő, de kovácsolni nem tudó, ám alvajáróként kiválóan lopó goblinját, Csenge a rendszerbe állított egy fiatal vándor félszerzetet, én pedig a már bejáratott bárd nőmet hoztam. A kocsmában ébredtünk szinte mind, a karakterem felcsípett egy fiatal ficsúrt, aki valamit félreérthetett, mert egy jó kurtizánnak fizetendő összeg háromszorosát hagyta ott nálam reggelre, de nem zavarta különösebben, bőséggel megreggelizett belőle, aztán mivel indulnunk kellett a bátyához a meg nem érkezett fémszállítmány elakadásának okát kideríteni, mentem.

Valahol, azt hiszem, itt hagytuk félbe a sztorit, hogy nekiálljunk enni. =) Paradicsomleves volt, sült hús, majonézes krumplisaláta, görög saláta (nem fetával, szóval isteni volt), meg háromféle mártogatóssal, végül tiramisu. Mondanom sem kell, mindenki degeszre tömte magát, a kaja isteni volt. Tudni kell, hogy egy hatalmas tanyán voltunk, Kíra fűszer- és gyógynövényeket termeszt, amiket az ételekhez fel is használnak, úgyhogy el lehet képzelni, mennyire fenséges volt tényleg a kaja... (Még most is összefut a nyál a számban.)

Kiütött a kajakóma, Csenge hunyt fél órát, valamennyit én is, meg egyik conra tervezzük, hogy csoportos cosplayelünk, ahhoz pedig nekiálltunk ötletelni. Jól el is kanyarodtunk a szerepjátéktól, bőségesen háttérbe szorult, de legalább nagyjából mindenkiben kezd körvonalazódni, mit akar. =D

Nem voltam toppon. Túl sok érzelem gyűlt össze bennem és bizonyos hiányok is felléptek nálam. Nem tudtam úgy játszani, ahogy akartam, a karim tök naivan viselkedett, pedig 23 éves bárd létére nem lehet annyira figyelmetlen, viszont kezdek ráérezni a világra. Túl jól sikerült a Szemfényvesztés nevezetű varázslatom, ami él egy órán keresztül és úgy machinálok különféle trükkökkel, ahogy jólesik. Alina azt csinálta, hogy tíz láb távolságban mindenki azt hitte, hogy kilométerekre van tőle és egymástól is, ezáltal az ellenfeleink megzavarodtak és nem kellett harcba bocsátkoznom, csak kézen ragadtam Csenge és Róka karakterét, aztán irány a felszín a törp bányából, ahova lejutni is egy élmény volt. =D Előtte Agyar karakterével, Hrammal összeverekedtünk. Tudni kell Alináról, hogy bár nem ártó, rossz karakter, ha megtetszik neki valami vagy valaki, szemérmetlenül a magáénak akarja tudni, ezt pedig Hram nem igazán tűri, ezért folyton feszültség van köztük. Kedveli Alina a félorkot, még segített is neki görényt keríteni, merthogy a karakterem szeretne egy állati segítőt, de amikor egy törpvarázslat folytán megnémult, ettől mély depresszióba esett és nekiállt lantozni, Hram meg a lantjához nyúlt, na akkor muszáj volt jelezni neki, hogy ha csak hozzáér a hangszerhez, halott. Belerúgott. Lezúztunk egy rövid csatát, aztán én előre mentem a bányába, ahol a törpök kitörő örömmel fogadtak, hamar le is itatták a karakteremet, szóval gyakorlatilag ki is estem a játékból. Megtudtam valamennyit, de ahhoz képest, amit meg lehetett volna tudni, gyakorlatilag a karim semmit se tud. XD Mindegy.

Pánikszerűen távoztam Kírától, mikor a csapat oszlásnak indult. Csengének időre haza kell érnie mindig, Agyar elkísérte, Rókának is dolga volt, Zöld kedden államvizsgázik és még nem is tanult rá, Gergőnek mindenféle allergiája van, ő kezdte nagyon rosszul tűrni a természet lágy ölét és az állatseregletet, nekem meg elkezdtek hülyeségek eszembe jutni, úgyhogy biztonságosabbnak éreztem, ha inkább hazajövök és írok, mert azzal amúgy is haladnom kéne. Nem sikerült. XD Átjött hozzám Agyar és negyed tizenegyig beszélgettünk, utána ment haverjával folytatni az éjszakát. =D Tök jó volt. Ma meg Arénázunk, már aki tud jönni. Tulok és Kriszta voltak kint külföldön, azt megvitatjuk, jön Pici is valszeg és megosztjuk egymással, kivel mi van. =) Hívott tegnap Kriszta, hogy mi van velünk, hogy van Bene. Annyira jólesik az ilyesmi... Sokat jelent, hogy így figyel ránk egy csomó ember.

Hívott ma fél tízkor a Drágám. Azt hitte, már ébren vagyok, pedig a héten először - és persze utoljára - nem csörgött az óra, tudtam is aludni. XD Nem baaaj. Őt is keltik, ha nem a kórházi dolgozók, akkor a nagyija. XD Kábé úgy járt, mint én, tudott volna aludni, csak felkeltette valaki, mikor jót akart. XD Na mindegy. =) Most már tud járkálni, háromszor körbejárta az aulát, mozog, megy, ahogy a professzora tanácsolta neki. Erre emlékszem abból, amit mondott nekem. XD Meg nem voltak fájdalmai és jó volt a hangja.