Jól sikerült események

Lehet, hogy a dolgok múlandóbbak, mint hittem. Vagy eddig csupán nem akartam ezt tudomásul venni? Nem is tudom... talán nem is számít. A napok úgy jöttek egymás után, hogy alig tudtam követni, mikor mi történik. Múlt szerdán pokolira lebetegedtem, szerintem megfáztam a klímától, ami nélkül a többiek nem bírnak élni angolon, én pedig színtisztán gyűlölöm. Mindenem fájt deréktól felfelé, fáztam, fújtam az orrom, köhögtem, alig kaptam levegőt, fáradt és nyűgös voltam, Nick ráadásul rohadtul meg is bántott, úgyhogy még bőgtem is. Pedig a legszorgalmasabb napom volt, három fontos nyelvtani kérdést is felhoztam, közülük az egyikkel észrevettem a tankönyvben egy hibát. Mindegy, miután lenyugodtam, már nem számított a dolog, csak akkor erősen gyomron vágott. Hazajöttem a legnagyobb melegben úgy, hogy szinte rázott a hideg, alig bírtam vonszolni magam a fájdalomtól úgy, hogy már vettem be fájdalomcsillapítót is, mondtam mamának, hogy próbálok életben maradni, eljöttem a szobába levetkőzni, azzal lefeküdtem és órákig aludtam ugyanabban a kilapított béka pózban. Estefelé jöttek apuék, kimentem köszönni nekik, de nem nagyon foglalkoztak velem, mama csinált kamillateát, ettem némi süteményt, utána visszafeküdtem. Másnap nem mentem suliba, hogy tudjak pihenni és meglegyünk időre a meglepetés lánybúcsúra készülő süteményekkel. Feladatot is vállaltam be, azt is este csináltam meg, hogy másnap Nana ki tudja nyomtatni, pénteken meg suli után befejeztük mamával a süteményeket.

A szombat számomra nehezen indult, sokáig morfondíroztam, mit vegyek fel, végül a pink, fekete rózsákkal díszített ruhám mellett döntöttem, amiben jól is éreztem magam. Egy darabig. Borzalmasan meleg volt, amin nagyon csak rövid időre segített az a hatalmas eső, ami lezúdult nap közben, és az a ruhácska kissé melegnek bizonyult, így jól besütizve, kicsit borozva, a nevetéstől még jobban kimelegedve úgy éreztem, elpusztulok, ha nem mehetek haza lezuhanyozni és ledőlni. Persze a nap rettentő jól sikerült, felsorakozva koszorúval, szalaggal, elkelt plecsnivel vártuk Namit, aki örömében el is sírta magát. A feladatok remekül sikerültek, megtalálta leendőbeli férje szakállát a tizenhárom hamis között, cukik lettek a képek, amiket rajzoltattak vele a csajok, a kérdések viccesek voltak és kiderült, milyen jól ismerik egymást Nami és Szabi. Bár Szabi egyes válaszain sírtunk a röhögéstől, például, hogy szerinte a tofu zöldség, Son Goku pedig szuperhős, és hogy a hűtő nélkül nem tudna élni, miközben Nami szerint azzal ugyanúgy van, mint én. X"D A sütemények nagyon finomak lettek, szerencsére a nagy részét betakarították a lányok, a krémeset pedig szétosztották maguk között, úgyhogy haza csak Nana finom minifánkjából és Judit különleges kókuszgolyójából hoztam. Na jó, meg négy kis kiflit a sajátomból, de azt Krisznek, mert csak lemeózni hagytam a portékám, nassolni belőle nem. X) Albert odatette magát, így neki hála lett büntifánk, ami egészen úgy nézett ki, mintha libafossal lett volna díszítve, mert Nana hiába mondta el neki pontosan, hogyan készítse el a fehércsokit, valami hiba csúszott bele. Mindenesetre igaza volt, már csak a kukoricadarabok hiányoztak róla díszítésnek. X"D

Miután itthon mindent elmeséltem a lánybúcsúról, mi is lejátszottuk Krisszel Nana kérdéseit. Egyrészt kíváncsi voltam, ki mennyire van képben, másrészt voltak olyanok, amikről sosem beszélgettünk korábban. Mit ne mondjak, remek volt, majd kéne további kérdéseket kitalálni is. =) Másnap reggel, vagyis vasárnap végre eljutottunk strandolni anyuval hárman. Gyerekkoromban a család mindig Százhalombattára járt, így oda szerettem volna menni, mert kíváncsi voltam, mekkora, felnőttként milyen. Isteni volt! Meglepően jó árak fogadtak bennünket, a medencék rendben voltak, kényelmes volt az egész, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, nevetésből is akadt bőven, és jókat ettünk. Részemről egy fél hekk, egy hamburger csúszott le, anya és Krisz lángosozott, otthon pedig anya olaszos fűszerrel ízesített hirtelen sültet csinált, mint utóbb kiderült, kicsit steakesre véve a figurát, én különféle zöldségeket aprítottam salátához és joghurtos, fokhagymás, bazsalikomos öntettel ízesítettem. Irtó jólesett! Hétfőn a maradékot elvittem a suliba, bár két étkezésre ettem meg, ebédre és vacsira Katánál, valamivel később, minthogy fagyiztunk.

Írás terén elmaradásban vagyok, noha még nem akkorában, hogy pánikolnom kelljen. Elkezdtem egy aranyos, egyszerű kis sztorit Univerzumhoz, kezdem összeállítani a HITM-re a történetem, noha van egy fél, amit majd be szeretnék fejezni, noha el nem fogom küldeni. Majd bekerül az olvasnivalókhoz. A regénypályázaton nem tudok indulni, mert nem lesz időm a regényemmel foglalkozni, főleg, miután Ogi olyan kérdéseket tett fel vele kapcsolatban, ami miután újra kell olvasnom az egészet, el kell alaposan gondolkodni, és egyes dolgokat valószínűleg javítanom. Szeretem a Szeretet ez egyfajta szürrealitását és buborékban élését, de a következő regényemet reálisabbra szeretném majd megírni, aztán talán azzal pályázok jövőre.

Mindenegybe

Mai figyelmeztető szöveg hozzám: "Ha férfi vagy, csak óvatosan, kedvesen, figyelmesen, de lehetőleg sehogy; ha nő vagy, csak halkan, bájosan és keveset.".

Tegnap mérgemben úgy döntöttem, azért sem hagyom magam, inkább sütök egy sütit. Négy nagydoboz kefírünk van, abból akartam valamit összerakni, de minden recept egy csomagsütőport írt, ami meg nem volt otthon, a bolt meg bezárt. Így hát maradtam egy sima piskótánál. Azt írta, 18 dkg liszt és cukor kell hozzá. "Ja, mérőedényem sincs. Jó, nem érdekel." - döntöttem el és találomra állítottam össze a dolgokat. Jó cukros lett, de finom, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Bene közölte, hogy még nem vagyok elég idős (tapasztalt) ahhoz, hogy így ránézésre süssek, főzzek, de panasza nem lehet, kis tejjel nagyon fincsi lett. Olyasmi, mint a babapiskóta, mert a külseje kemény lett és kiszáradt hűlés közben, a belseje viszont puha maradt. =)

Ma későn érek majd haza, mert fogorvoshoz kell mennem, aztán családlátogatást csinálok. Remélem, kapok tojást, mert majd megint szeretnék sütni. És tervezünk gyurmázást is - tegnap is azt csináltuk volna -, főként azért, mert hétvégén busójárásra megyünk és a minket vendégül látóknak szeretnénk valamivel kedveskedni. =) Most hirtelen lett is ötletem. Talynak egy mini Gatamon, Móninak meg egy csiga. =) Taly anyukájának még nem tudom, de majd csak kieszelünk valamit.

Most nincs időm élménybeszámolózni, úgyhogy csak pár szó.
Múlt héten is voltam fogorvosnál, aztán meglátogattam apuékat, mivel mondtam nekik, hogy van rá lehetőségem. Senki se volt otthon. Az egyik patkányom, a kedvencem, daganatos lett. =( A nagyanyám már mászkál mindenfele, úgyhogy sosem tudok vele se beszélni, mert nincs otthon, vagy meglátogatni őt.
Pénteken Nanánál jártam, csomót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, s remélem, elküldi majd annak a sajtosnak a receptjét, mert az nagyon fincsi volt. =D
Szombaton punnyadtunk, Bene haza tudott jönni Szegedről a hóesés ellenére is, de rémes kedvében volt, úgyhogy a fél napot hisztivel töltöttük. Este átmentünk Talyékhoz, kiütötte magát a DS-em, én sem voltam túl jó hangulatban, de azért jól éreztem magam.
Vasárnap kora reggel keltünk, hogy Anyunál időre megjelenjünk a főzéshez. Sikerült felidegesítenie a telefonnal, amit intézett velem érkezésünk előtt, de ez maximálisan az én hülyeségem volt, úgyhogy nem tettem említést róla. Jó sokat beszélgettünk, finom húsleves, pörkölt és nokedli készült.

Ennyit mára, kedves naplóm.