Karaktereim az életemben

Stílusosan egy olyan képet választottam a bejegyzéshez, amelyen George Boleyn látható, mert az ő képeit használtam fel Deon Elerden karakterem megmutatására, ráadásul egy olyan fotót tárok elétek, ami tükrözi az angol srác egyediségét. Nem fogok mesélni róla, mert a poszt nem az őt övező rajongásomról szól, amellyel egyébként egyes egyedül van részemről a földkerekségen, mert bár rajongó típus vagyok, én semmilyen hírességet vagy művészt nem szoktam aktívan követni, és nem szoktam lázba jönni se egy-egy új hírtől. Ez alól ő a kivétel. Ez a srác annyira megfogott, hogy nincs más szó arra, amit belőlem kivált, csak az imádat. Twitteren és Instagramon elérhető a saját nevén, ez volt itt a reklám helye, Deonról pedig kicsit később mesélek.

Korábban meséltem, hogy az írás kisfilmezéssel járt nálam együtt, de ez a kifejezés nem fedi le pontosan, hogyan is éltem meg a történetet, amelyet leírtam. Ébrenálmodásnak neveztem el a folyamatot, mert belehelyezkedtem a főszereplőmbe, megéltem mindent, amit ő, és mégis felülről, egyfajta istenként ráláttam. Valószínűleg ezért ragadtam bele abszolút az E/1-be és a jelen időbe írás szempontjából, mert számomra ez adta leginkább vissza a feelinget, amit ébrenálmodáskor megéltem, és amit meg akartam osztani a közönségemmel.

Mivel én lettem a karakter, a való életben is átalakultam kissé. Gyakran hallottam azt másoktól, hogy sosem lehet tudni, ki leszek legközelebb, hogyan fogok viselkedni és beszélni, de például a beleérzőképességemnek hála a szerepjáték is remekül illeszkedik hozzám. Sőt, ez egy nagyon jó eszköz volt arra, hogy különváljak a karakteremtől, mivel a játék idejére másik karaktert kellett magamra ölteni, illetve megtanított általánosságban kiszállni a főszereplőmből. Ez fontos állomása az életemnek, mert a környezetemnek is adott egyfajta biztonságérzetet, hogy ha nem ismerik a karakteremet, akkor nem tudják, velem kapcsolatban aktuálisan mire számítsanak, illetve a viselkedésem is kevésbé szélsőséges lett.

Manapság keveset ébrenálmodok, ami egyrészt nagyon hiányzik, mert imádom, másrészt főként rövid történeteket írok, amiknek véges az időtartamuk, így a főszereplőim nem tudnak annyit garázdálkodni a fejemben, harmadrészt kevesebb az olyan éjszaka, amikor nem bírok aludni miatta. Amíg elsősorban regényekben utaztam, folyton pörgött a sztori a fejemben, képtelen voltam leállítani az agyam és a karakteremet, ezáltal én is folyton fel voltam spanolva, aztán egyszer csak kifeküdtem a fáradtságtól. Megvan a feelingje, az előnye és a hátránya is.

Előre szólok, a következő részben spoilerezek a Kettőből egy sztoriról!

Meghatározó karakterek az életemben:

• Erik: A Zűrös kamaszkorból ismerhetitek, ő a kis főhősöm, Tim nagy szerelme. Erik azért maradt meg nekem a mai napig, mert ő az első olyan férfi, akit megterveztem és totál belezúgtam. Sosem gondoltam, hogy a zsánerem volna, mégis úgy éreztem, ha létezne, rajonganék érte.
• Szepesi Viktor: Őt A szerelem csapdájában című regényemben ismerhettétek meg. Kezdetben eminens srácnak tűnik: jól tanul, rendes otthon, benne van az iskolai közéletben, a tanárai kedvelik. Aztán kiderül róla, hogy egy bűnbanda tiszteletbeli tagja, s ahogy megindul a saját hülyesége miatt alatta a talaj, ráadásul elutasítja a szerelme is, bekerül a bandába. Először azt gondolja, ez egy jó buli és ő elég kemény hozzá, de azzal nem számol, hogy túl jólelkű és érzékeny típus. Nem lövöm el a sztoriját, mert szeretném kipofozni és újra valamilyen formában publikálni, de ő nagyon kedves karakter számomra. Szókimondó, vagány, szeleburdi, nagyszívű, őszinte, alapjáraton kedves, ám időnként indulatos kamasz. Őszintén szólva tanultam tőle, mert a pofáraeséseit elég volt rajta keresztül megélni, nem kellett átélnem a saját életemben.
• Deon: Róla ódákat tudnék zengeni. Nem csak George miatt, mert őt ennyi idő után már jól el tudom különíteni a saját karakteremtől, hanem azért, mert Deon Elerden az alteregóm. Vele a Kettőből egy blogon találkozhattok, bár nagyon rég nem frissítettem a sztorit. Túl sok időt vesz el összerakni, javítani, feltölteni, és nem volt motivációm, miután eltűnt az olvasónk, ráadásul mindhármunk számára drogként hatott a sztori. Mindenesetre Deon eszméletlen sokat tanított magamról, és utólag rájöttem, hogy amit vele leírtam, azt megélhettem volna. Sőt, nagyon nagy részben meg is éltem. Hiába szálltam ki úgy két éve belőle, időnként előkerül, jelez valamit, vagy olyan emlékek kúsznak a fejembe róla, amik relevánsak a jelenemmel, jövőmmel, vagy a meg nem értett múltammal kapcsolatban. Deon valahol teljesen én vagyok, de Deon az én eltúlzott énem is. Sokkal pofátlanabb, hangosabb, vadabb és vakmerőbb nálam, több mindent vállal be, többször tesz mindent egy lapra. Eleinte egy fura kis senki, aki jól néz ki, de olyan harapós, mint a csattogós cápa, vagy olyan hűvös, mint a sarkvidék, később felfigyel rá egy nagynevű, durva yakuza, és a kölyök megnyeri magának, nem eladja szajhának, hanem a pártfogoltja, tanítványa lehet. És Deon úgy bontakozik ki, mint a kidurrantott lufiból a lisztpor, mindenfelé, mindent beborítva. Végtelen szabadidejét tanulással, gyakorlással, önkifejezéssel és kapcsolatépítéssel tölti, így mire felnő, minden fontos ember ismeri a nevét, már akkor tetováló szalonja van, megálmodik egy menő diszkót, cukrászdát vesz a birtokába. Asame büszke lehet rá, és bőven sokat fáj miatta a feje, hiszen miután a Szindikátus székébe ül, s átadja helyét tanítványának, a legkönyörtelenebb ellenfelére akad benne, aki inkább mindenkit kivégez egy öngyilkos akcióban, semmint hagyja, hogy reform nélkül maradjon a szervezet. Deon az a karakterem, aki az élete első felét azzal tölti, hogy barátságokat és szövetségeket kössön, vérebként védelmezi azokat, és mindenkit megpróbál a saját oldalára állítani, az élete második felére azonban előtérbe helyezi a küldetését, s minden fölé emelkedik parancsolóként, ezzel azonban elárulja a szeretteit, s arra a választásra kényszeríti őket, hogy vagy megadják magukat az akaratának, vagy bármennyire is fáj, elpusztítja őket. Persze beleroppan, ahhoz azért már nem elég erős, hogy kibírja a saját kegyetlenségét, ám végső soron a célját eléri, az élet kínál számára egy menekülőt, és vénségére máshol, okosabban újrakezdi. Mert ő ilyen, megállíthatatlan. Az ő karakterén tökéletesen látszanak a nagyratörő álmaim, az elszántságom, az idealizmusom, az agilitásom. És az, hogy ezzel mekkora szenvedést tudok okozni mind saját magamnak, mind másoknak.
• Tatsuki: Ő Deon totális ellentettje. Az élete első felében mindent megtesz a hatalomért, s hogy érzéketlenné váljon. Neki nincs olyan személy az életében, akire azt mondaná érdek nélkül, hogy fontos számára, illetve nem szeret senkit. Aztán találkozik Deonnal, akibe teljesen beleszeret, és minden hatalmát a fiú szolgálatába állítja, sőt, az utódjának képezi, melyhez úgy kezdi rendezni a szálakat, hogy mire átadja a stafétát Deonnak, a srác számára kényelmes legyen. Tatsuki goromba, nem ritkán bunkó, erőszakos, durva, kegyetlen, rideg. Mindenkit maga alá akar gyűrni, s elsősorban nem szexuálisan, noha egy jó numerára ugyan nem mondana nemet. Számára semmit sem ér az élet, még a magáé se, így könnyen öl és könnyen él. Belőle hiányzik a ragaszkodás, az önzetlenség, a remény, ő kitartó, érdekek alapján szelektál, és a hideg céltudat, racionalitás vezérli. Ő a sötét oldalam, az, amilyen lenni tudnék, ha engednék a kísértésnek. Persze mivel Deon ellentéte, Tatsuki élete átível a pozitív irányba. Felvállalja az apaszerepet a tanítványai és a gyerekei életében, igaz szerelemre talál, melyet megtanul viszonozni, és a partnerét nem betömhető lukként, hanem a párjaként kezeli. Megtanulja, hogy a háttérbeli szálmozgatást felhasználhatja jó célokra, barátra lel az ősellenségében, és még a halála után is hosszú évekkel később érződik, mi mindent megtett a hazájáért. Tatsuki nem szentimentális, ő kiválóan ellensúlyozza Deont, és meg is tanítja a fiút a könyörtelenségre. Amúgy Tatsuki egy nagyon nem szép ember, mégis bolondulok érte.
• Masao: Az apafigura, aki minden útjába kerülő kölykön segíteni akar. A ki nem élt anyáskodásom. Persze több ennél, hűvös számítás és forró szív. Rá mondtuk azt, hogy ha létezne és heteró lenne, ölnénk érte, hogy a mi pasink lehessen. Masao az önzetlenség mintapéldánya, aki valahogy mégis racionális a maga következetességével, azzal, hogy ha kell, megtagadja önmagától a boldogságot, csak hogy a másé ne sérüljön. Emellett laza, nyitott, odaadó, barátságos. Nyilván nem munka közben, akkor leginkább halálosan pontos. Pontosan halálos. Masao rávilágított nekem arra, mekkora hülye vagyok, mikor magam elé helyezek másokat, és arra, hogy nem biztos, hogy mindenkinek az a jó, amiről én azt gondolom, hogy jó neki. Ő egyébként valahogy Tatsukival áll egy mérlegen, hogy ellensúlyozzák egymást, és az ordító különbségek ellenére tisztelik egymást, mely összefogásra bírja őket. Ez elég jó eredmény ahhoz képest, hogy megölték volna a másikat, ha az óvatosságuk egy második kísérletet engedélyez számukra.
• Raktari: A legrosszabb részem. Asame testőrségébe tartozik, Masao régi szerelme, és régen ő is imádta Masaot, miután kinőtt a nevelt fia szerepből. Kívülről átlagos srác, se tetoválás, se hajfestés, se különös hobbi, se kicsapongás. Belülről töménytelen mennyiségű önmarcangolás és önkínzás. Raktari a legjobb példa rá, hogyan csináljuk ki magunkat és a legjobban szeretett személyeket magunk körül a belső konfliktusainkkal, az önelfogadás hiányával, ami nála nevezhető masszív önutálatnak is. Elmesélem a tőle kapott legnagyobb pofont, mert muszáj. Raktari konzervatív, bántalmazó családból származik. Képtelen elfogadni, hogy meleg, sőt, retteg, hogy kiderül, mert tisztában van vele, hogy az apja rituális öngyilkosságot követelne tőle ezért a szégyenért, ahogy azzal is, hogy készségesen alávetné magát merő kötelességtudatból. Hosszú ideig szerelmes egy srácba, miután túlteszi magát végre a Masaoval való szakításon, és hiába nagyon jó barátok, sőt, szobatársak a sráccal, az nem tudja, hogy Raktari mennyire odavan érte. Nyilván Deon és Jeremy tesz róla, hogy sínre tegyék a kapcsolatot, ám ezzel nem csak boldoggá teszik a párost, hanem elindítják őket a szenvedés útján. Mert Raktari fél, hogy kiderül a kapcsolatuk. Masaoról is kiderül idővel, hogy folyamatosan csalta a kapcsolatuk idején, mert képtelen volt hónapokig várni a következő alkalomra a lepedőn, illetve szüksége volt olyan partnerre, aki természetesnek veszi a viszonyukat, és nem kell mondjuk itatnia, hogy oldja az őrületes gátlásait. Meg persze arra is fény derül, hogy nem azért szakított vele, mert már nem szerette, vagy mert minden probléma ellenére ne tartott volna ki mellette, hanem mert látta, Raktari mennyire nyomorog a félelemtől és az önutálattól. Az új szerelemre se vár jobb sors, bár hosszútávon boldog kapcsolatuk lesz, és mikor egy gyerek Raktari dojojából kiszemeli magának őket szülőknek, majdnem tökéletessé válik az életük. De csak majdnem, Raktari ugyanis képtelen együtt élni azzal a gondolattal, hogy két férfi neveljen egy kisgyereket, így mivel képtelen továbblépni, mindenkit elmar magától és öngyilkos lesz. Amikor én erre rájöttem, totál sokkos lettem. Mert miről szól Raktari? Arról, hogy nem tudja legyőzni a démonait, a származása korlátait, és a világ vélt nyomását. Arról, hogy képtelen boldog lenni, egyszerűen élvezni az életet, a szeretetet, a szexet. Nagyon fájt a tőle kapott lecke, pont ezért annyira fontos karakter számomra ő.
• Flóri: Impulzív, jószándékú, laza kamasz, aki nem ápol jó viszonyt egyetlen családtagjával sem, nincsenek barátai, mert képtelen közel engedni magához valakit. Ő a Szeretet ez című történetem főhőse, aki beleszeret egy olyan emberbe, akinek úgyszintén nehézségei vannak a közel engedéssel. Flórinak ráadásul van egy nagyon rossz szokása: kínozza magát, hogy a testi fájdalom erősebb legyen a lelkinél. Tanítják és nevelik egymást Atival, amin jól látszik, hogy van egy csodálatos képessége: bölcs. Életigazságokat mond ki, miközben tökre fogalma sincs az egészről.
• Thezia: Pici, aranyos és alattomos. MAGUS szerepjátékos karakterem, méghozzá egy boszorkány a Kránt támogató szektából, melyből ki akar lépni, méghozzá minél nagyobb tudást, hatalmat és szövetségestábort szerezve. A dolog majdnem bejött neki, hiszen a kalandozótársai vagy húsz éven keresztül nem tudták, hogy micsoda, a varázslóval, aki meg nyilván látta, barátságot kötöttek, ő volt az egyetlen, akit Thezia megsiratott, mikor meghalt. Nagyon háttérben maradó karakter volt, imádtam vele játszani, és sajnálom, hogy nem jöttek be a nagyszabású tervei, mert meghalt ő is Kránban, de amit hátrahagyott...
• Theneza: Az a drága kicsi lánya. Most ő zsongat rengeteget, mivel rengeteg lehetőség van benne, és minél több minden történik körülötte, ez a skála annál jobban színesedik és rétegződik. Örökölte anyjától a mágiára való fogékonyságot és nagyon alapokra emlékszik is belőle, aztán mivel a nevelőnője lelépett, amint rájött, hogy Thezia meghalt, a falu emberei segítették be Thenezát egy Ellana szentélybe. A papnővé avatása előtt megszökött, hogy a Dwyll Unióba menjen találkozni az apjával, akiről holt biztos volt, hogy a birodalom királya. Útján egy Dvan nevű Krad paplovag kíséri, akivel a kontinenst átívelő kalandon lassanként egymásba szeretnek. Persze túl késő visszafordulni, a cél előtt Theneza nem áll meg, s mivel fanatikus típus, akinek keményen befészkelte magát az apja és a kettőjükből álló család gondolata, mindent megtesz, hogy találkozzon Ranullal. Robi nagyon jól kitalált mindent, úgyhogy a karakterem megkapta a családi idillt, lovagnak kezdett tanulni, ami elég sok intrikát biztosít számomra, megmaradt a titkos és beteljesületlen szerelem, ellenben jöttek udvarlók, akik perpill a következő kaland után egymásnak ugranak Theneza kezéért, mert bár a hölgy választott köztük, a vesztes fél nem törődött bele a döntésébe. Alig várom a folytatást. Szándékosan olyan karaktert hoztam, aki szöges ellentéte Theziának, mert már túlságosan a kisujjamban volt a háttérben mozgolódós, léleklátó-manipuláló, ármánykodós stílus. Theneza egy makacs lovag típus, akinek bár nagyon erős a szíve, mégis igyekszik a racionalitás útján haladni. Imád nőies lenni, de nem hagyja magát a neme és az alacsonysága miatt lebecsülni, és nem hajlandó tipikus, meghúzódó nő lenni, ő nekimegy másoknak szóban, vagy akár tettben. Van mágiája, pszije, azonban igyekszem harci képességekre gyúrni nála, báááár... Igazából az, hogy nagyon sok minden lehet belőle, nekem is nehézséget okoz, mert nehezebb specializálni. Egyelőre viszont imádok vele játszani, és már túlvagyok azon a szakaszon, mikor megsértődöm, ha heccelnek a fiúk.
• Hariana: Újpyarrszentesi boszorkánypapnőm ugyancsak a MAGUS szerepjátékvilágban. Alapvetően nőies, gömbölyded, céltudatos és szenvedélyes. Azzal a céllal érkezik a városba, hogy magába bolondítsa az új városurat és a hatalma alá hajtsa a birodalmat, azonban megismerkedik Blegronttal, a Vérebek nevű banda bétahímjével, Nizennel, a titokzatos Noir pappal, Hastinnal, a Vérebek vezérével, és szövetséget köt egy ófajú fehér orkfarkassal, akinek emberi értelmű elméje van, így végül nem tér vissza a szektához, hanem kiválik belőle, hogy Nizen tanítványa legyen, s mellette belép a Vérebek falkájába is. Őbenne azt szeretem, hogy nincs nyomasztó múltja, ő egy könnyed, vidám, barátságos ember, akinek a családja és a szerettei a legfontosabbak. Rengeteg kalandom volt vele, most már ott tartunk, hogy nemhivatalosan Nizzel jár (ez Nizen igazi neve, és valójában ő Hastin is), de két gyermeke van a hivatalos párjától, aki nem más, mint Achmertin, a többnyire emberré változtatott farkas. Emellett teljes jogú, aktív Noir papnő és azt a kegyet is kiérdemelte, hogy esélyt kap a Noir rend uralkodónőjének helyére annak halála esetén. Ezzel nincs egyedül, de mivel nálunk a noiristák egy nagy-nagy család, úgy vélem, nem mindennapi módon történne a hatalomátvétel a sztorinkban. Blegronttal gyorsan kinőttek a szeretői státuszból, a kapcsolatuk barátsággá, testvériességgé nőtte ki magát, így legjobb barátja Adaris és Meridus lett, két külön rend varázslója, és ott hagytuk félbe a játékot, hogy egy korábbi ellenségünk lányát kergetjük, aki az apja megöléséért bosszút akar állni rajtunk, melyhez felhasználja Meridus maradványait, mivel ő már korábban meghalt. Thezia után felüdülés volt vele játszani, de néha mind összekevertük kicsit a két nőt, mert azért Harianát se kell félteni, egy nagy veszedelem tud lenni.
• Noah: Ha valaki emlékszik még a Töviskapu FicB@ster nevű kihívására, akkor ismerős lehet számára Noah Wilson Kartemis könyvéből. Meghívást kaptam, de már nem is tudom, kitől, hogy csatlakozzak ehhez a csoportban írós dologhoz és meglepően nagy szerepem lett, sőt, ott ismertem meg NicoRyut és Stumpyt is, akikkel jó barátok lettünk. Miután lezárult a történet, mi egy alternatív szálon folytattuk tovább, ahol még jobban kibonthattam Noah karakterét. Ő egy farkas-bárány-ember hibrid, akinek rettenetes ereje, hirtelen haragja és nagyon cuki, báránygyapúhoz hasonló haja van. Ővele fogalmaztam meg, hogy mit jelent számomra a farkas, mint szimbólum: ő a pokol őrzője - nem engedi a falkája közelébe a démonokat, de ha valaki fenyegeti, rászabadítja az egész poklot, s vezérük lesz a démonoknak. Noah az előfutára a Kettőből egynek és Deonnak, és ha nincs az a kihívás, nem hívnak meg rá, nagyon sok értékes tapasztalatból és emlékből maradtam volna ki.

Azt hiszem, ennyi volna, ők a legmeghatározóbb, legkedvesebb karaktereim az életemben eddig. Remélem, nem húztam túl hosszan, és élveztétek, tudtatok meg újat, ha már egy ideje ismeritek a nevem és a munkásságom.

Meséljetek a ti meghatározó, legkedvesebb karakteretekről! Kíváncsi vagyok!

Az utolsónak hitt kráni kaland

Ellőjem előre a poént? Á, nem, várjátok ugyanúgy, mint mi. =)

Kiderült, hogy kedden irány Krán, amit a legtöbben tök elfelejtettünk. XD Szépen összeültünk, még Fischer is megjelent, hogy megnézze, mit mókolunk a piramis előtt. A tábortűznél maradtak a karakterek, kivéve Dávid nyelvészét, aki száz méterre tőlük telepedett le. A piramisból egy rózsaszín gombóc került elő, a földre elkezdett egy kör rajzolódni, aminek Borkir és Ynalis rögtön nekilendült. Utóbbi nem találta el a kaszával, a gladiátor viszont szó szerint kitépte az állkapcsát, majd szétverte vele a fejét. XD Hiába, az aréna törvénye, hogy amíg mozog, felkelhet, üsd, hogy túléld. XD

Rengeteg ellenfelet kaptunk, még egy varázslót, valami gyíkszerű humanoidot, a rózsaszín gömbből többet is, amik amúgy húsból voltak és nekromanciával tudtuk volna megállapítani, egyáltalán mi fán terem, de Zöld orkjának serege lassan ledarálta őket, volt egy íjász is, később megidézésre került egy földelementál... Durva volt, na. =)

Anonimust lelőtte az íjász. Megdobta az egészségpróbát talán, de úgy ítélte, itt az ideje véget vetni a kráni küldetésnek, hazateleportál, csakhogy a Krán köré húzott térgát megfogta. Határvédelem. Kell, ez kétségtelen. Egy nyíl állt ki az oldalából, amikor kibontakozott az éjszaka sötétjéből és azt mondta talán kráni nyelven, hogy segítség. Lelőtték.

Borkir a gyíkszerű humanoidot tűzte ki célnak, hogy letépje annak is az állkapcsát, de lángra lobbant őselemi tűzzel, így mikor beleütött a gladiátor, még porrá hamvadni is forró volt számára, egyedül a pajzsából maradt némi füstölgő massza.

A tűzvarázslók hadakoztak a varázslóval, a szalamandrával és a földelementállal. Utóbbi kapott egy plazmagömböt a gyomrába, aztán szétporlasztották vele a varázslót, ha jól értettem, a másik kettőt Ynalis vágta ketté. Nagy meló volt. Theziát bár Serafin megszólította, s a nőm hajlott is volna némi segítségadásra, miután egybeolvasztotta magával a warg fogat, amit a jobb szemfogára tette, vagyis a fél arca torzult miatta, meg a keresztet a lapockái közé, ami a bőre alá olvadt és púpszerű, gennyes kitüremkedés lett belőle, de az a helyzet, hogy Thezia úgy látta, innen nem lehet győzni, főleg, mivel a három tüzes fiú inkább máglyát gyújt alá az utolsó öröm kedvére, mintsem megmentse, vagyis senki se maradt, aki vigyázna rá, ezért nyitott egy hasadékot a földbe és leugrott. Oké, majdnem a nyakát törte egy csomó motyóval, de macskaügyessége és oltári szerencséje megmentette, aztán nyitott egy árnyékajtót és lelépett.

Míg a varázslatok létrejöttek, addig megjelent a szent tüzet ellopó raquan is, s a három srác legyőzte - Ynalis ronggyá verte, Serafin meg ugyanúgy robbant szét, mint a korcssárkánnyal Ignatio, s ez magával vitte Nielt és Ynalist -, feláldozták az életüket is Sogron tüzéért, amiért egy hatalmas fehér villanást még Thezia is láthatott az árnyajtója túloldaláról, de az istenük nagy kegyekkel honorálta a hibájuk kijavítását, Ynalis olyat nyert, amit a fajtársai közül még senki, lelket kapott, ezáltal bekerül az élet körforgásába és újraszülethet, a két tűzvarázsló meg választhatott, ám mennem kellett, úgyhogy nem tudom, ki mit választott. =) Ők hárman elégedetten álltak fel az asztaltól, Dani és Dávid elcsörtettek, mikor vége lett számukra a kráni kalandnak.

És van egy Thezia, aki ott lépett ki az árnyékajtón, ahol először megpihentek a csapattal. Na hol volt az? Hála Fischunak Robi olyan ötleteket kapott, hogy csak nekem mesél majd egy utolsó utáni kalandot. =D Még kétséges, túléli-e Thezia, de az biztos, hogy vicces lesz. =) Amúgy annak az akvírnak az emlékhelyén van, amelyiknek a zarándokútján mentek végig, meg akinek a lánya meg akarta dugni Dávid nyelvész elfjét. XD Robi annyit árult el, hogy kilép Thezia az árnyajtóból, lepakol, ellátja a sebeit, lehúzza a hatalom italát, aztán akvír szavak kezdenek el felrajzolódni a földben. =D

Én nem adok neki sok esélyt, hogy Thezia túléli, Robi nem érezné sportszerűnek a többiekkel szemben, no meg előre megmondta, hogy ki akar nyírni mindenkit. Pedig vicces lenne Ó-pyarronban megjelenni két akvír ereklyével egybe olvadva, leharcoltan, egy pyarroni varázsló botjával, szabadon... Intrikus játék lenne, s Dani felvetette, hogy mi lenne, ha pont Adaris kapná meg feladatnak az ügy felderítését, miszerint mit keres egy gátlástalan, törekvő harciboszorkánynál egy eltűnt varázsló botja, miért védelmezi, mi történt Kránban... Meridus és Adaris, Thezia trió nagyon mókás lenne szerintem, nagyon sok lehetőséget látok benne, meg ugye van egy Thenezám is. =) Azt elöljáróban mondtam a srácoknak, hogy Harianát és Theziát nem szabad összeengedni, sőt, jobb, ha Hariana nem is tud Theziáról, mert vérszemet kap, a találkozásuk pedig beláthatatlan következményekkel járna. =) Hariana meg akarná ölni Theziát.

Vihar gyöngye megszabadul tőlünk

Rengeteg mellédumálás és kitérő ellenére is sikeresen befejeztük ezt a kalandsorozatot, ami alatt megint sikerült Fischert kiakasztani. Danival azt hiszem, a nők állva pisiléséről beszélgettünk, meg az alsó izmok edzéséről, mikor Fischernek elértük az ingerküszöbe csúcsát és felpattant közülünk. =D Pedig a szokott témáinkhoz képest ez lightosnak tűnik nekem... =D Ákost is bírom, elvigyorog rajtunk, néha csatlakozik, néha előáll olyasmivel, amire mindkettőnknek felcsillan a szeme, Fischer meg mindig azzal jön, hogy ő nem ül le többet hozzánk, de mind tudjuk, hogy még a szívózásunk ellenére is szeret velünk marhulni. =D Pláne, hogy ezután milyen kalandsorozatra kértem fel Ákost... Oda lehetséges, hogy kelleni fog Adaris diplomáciai kapcsolatai, jelentősége, vagy szak(nem)értelme. =D Lehet, hogy Hariana most már Noir papnő, de ez nem zárja ki, hogy liviniai boszorkány is legyen egyben és pont emiatt gondolkodnak el rajta a noirasita boszik, hogy elteszik-e láb alól. Főleg, ha Meridusszal érezik, ami garantált, Dani ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget. =D

Találtam egy képet tegnap véletlenül arckönyvön, amin egy telt nő félrelök egy gebe próbababát azzal a szöveggel, hogy spóroltak ennek az alaknak a megalkotásánál az anyaggal, s megmutattam a srácoknak, hogyan képzeljék el Harianat, ugyanis ő nem egy nádszál, a köznyelv "segges-melles" jelzővel illetné, de Dani erre kitalált egy jobbat, amin pusztultam a röhögéstől: póniló. XD Tulképp igaza volt, bár valószínűleg az arcomat látva mentette, ami menthető és hozzátette, hogy nagy kofferbe jó pakolni. X"D Kiderült, hogy Theziáról gondolták úgy, hogy pici és telt, pedig ő pusztán nőies, nem kifejezetten rendelkezik méretes adottságokkal a karizmáján kívül. XD Thezia nem ücsörgős, de nem is kifejezetten harcos típus, ő okosban oldja meg, vagy szerez egy olyan embert, aki megöli, aki neki útban van, vagy alattomosan nyírja ki, mint mondjuk Mókás karakterét. XD Hariana ezzel szemben egy harcos, de neki genetikai adomány a telt idomok. =) Vicces volt azzal szembesülni, hogy a srácoknak hogyan jött le a két boszorka és azon is vigyorogtam egy sort, mit gondoltak Nizenről. Oké, Hariana is (és én is) meglepődött, mikor Ibella képe abban az álomban a férfi érzéseinek hatására lángra lobbant, de Hariana azért tudja, hogy Nizen mégsem olyan bárányka, hiszen olyan fohászokat mutatott neki, mint a Halál órája. =D Lehet, hogy a férfi Lélek, Élet szférás, de neki is vannak a tarsolyában sötét trükkök, afelől meg valószínűleg kétsége sem volt, hogy Hariana Lélek, Halál szférás lesz. =D

Nanos. =) Miután Adaris megnyugodott, Meridus újragondolta az életét, Hariana pedig felocsúdott a gyönyörből, amit a legutóbb elnyomott fohásza okozott, némi beszélgetés után a négyesfogat megindult a helyi Uwel paplovaghoz. Vigyorgott a fickó, pedig ez nem jellemző egy uwelistára sem - bár Meridus ebben is kivétel, mivel ő a gonosz kacajairól és a sötét vigyoráról is elhíresülhetne. =D Örült a paplovag, mivel évek óta tehetetlenül nézte, mi történik a városban, ami egyébként részben az ő Uwel nyújtotta büntetése volt, mivel egy bosszút elhalasztott és ebből nagyobb baj lett. =) Meridust imára kérte fel, aki így rátérdelt a szögekre, hogy imádkozhasson istenéhez. Hariana kezdetben merő kíváncsiságból végigjárta Újpyarrszentesen a panteon isteneinek szolgálóit, később minddel igyekezett jó kapcsolatot kialakítani, megismerni egy alapműveltségi szintig, hogy miről is szól a többi isten imádata, milyen egy imahely, mivel készült rá, hogy egyszer elnyeri Noir kegyét, s mivel teljesen más taktikát akar folytatni, mint Nizen, ezért másképp is közelíti meg papnő és pap társait. =) Nizennek meghagyja az árnyékot, míg ő úgy lesz láthatatlan, hogy a kirakatba tett álarcát nézik, aztán majd az évek eldöntik, melyik megoldás a praktikusabb. Bár kinek mi, ugye. =D

Meridus ima közben vágott néhány arcot, de végül a varázslóbotja vérnek tűnő módon ráfolyt a jobb kezére, a vállán kibújt a ruhán keresztül, átszakítva azt, a mutatóujján pedig ugyan az a csavart mintázat jelent meg, mint a vállán. Szép lett, teljesen mozgatható, ha jól értettem, világos fa fekete erezettel, két csavarral a két végén. Mivel Meridus a botjában lévő manából akart kegypontokat, máskülönben ő semmire sem megy, a botjából lett a szent szimbóluma. Alighogy a varázsló visszatért az imából, kiszúrta mindkét szemét az új, csavaros végű ujjával. Adaris kiakadt, mindjárt ment segíteni rajta, rálépdelt a szögekre, Hariana odafordult Ahmertinhez és a mellkasához bújt. Sok megrázó dolgot látott már és tudta, hogy Uwel egy bizonyos fakírságot vár el híveitől, de azért ez még a boszorkámnak is egy kicsit sok volt, hiszen a barátjáról van szó. Meridus amúgy ha kiszúrja a szemét, manalátás 3-at kap, azért csinálta, de ezt csak később árulta el a társaságnak.

Volt még egy jelenet, amiben Ahmertin valamiről meg akarta győzni Meridust, amit szó szerint tökön ragadással igyekezett elérni, Ákos ráadásul képiesen elmondta, mit csinál kedvenc farkasom. Hát... Hariana akadt ki rajta, Meridus csendben tűrte. XD Azt hiszem, most vált teljesen feleslegessé számára a visszanövesztett testrész, hogy manalátás 3-ja van, mert erre flashel azóta is. Végül a boszim közölte Ahmertinnel, hogy ezt ne csinálja többet, mert ezzel őt borítja ki, amúgy Meridus a szadista kegyeltje lett, szóval a testi fájdalom mindennapos a számára, sőt, fakírkodás mellett imádkozik Uwelhez, szóval ha kínozni akarná, Ahmertinnel simogatnia kéne, de ha ezt megteszi, Hariana közölte vele, új fekhelyet keres. XD Fischer teljesen elképedt, hogy Hariana homofób, de benne rögzült a Luxennél történtek, hogy azt SOHA többet nem szeretné újraélni. XD

Meridus és Hariana összevesztek a nagy darab jet sorsán (lehet, hogy emiatt került sor a fenti tökszorongatásra, nem tudom, nem emlékszem XD ), ugyanis Hariana azon akadt fenn, hogy egy régi, ha nem ősi fajt akar a kővel pórázra kötni a tarini renegát, s meglehetősen idegen cselekedet lenne tőle, ha ebbe beleegyezne, úgyhogy bármennyire is haragudna rá emiatt a tarini renegát, nem hajlandó lemondani a kő birtoklásának jogáról, Meridus meg megértette ugyan az álláspontját, de megint előkerült a vigyázunk egymásra anélkül, hogy megkérdeznénk bármit is a másiktól című történet és érvekkel próbálta meggyőzni Harianát, hogy ha megharagítja a varázslót és hazamegy, duplázza a nyakába nehezedő problémákat, még egy hatalmasságot késztet arra, hogy meglátogassa valamilyen formában Újpyarrszentest. Majdnem komoly összeveszés lett a dologból, Hariana jó alaposan elgondolkodott sok mindenen, meg is mondta Meridusnak, hogy jól forgatja a szavakat, de sem megijeszteni nem tudja, sem bűntudatot kelteni benne, aztán álmában meglátogatta Nizt, mert egy ilyen hosszú és durva nap után kellett neki egy ölelés. Hogy az igazi Nizt vagy álom-Nizt ölelt, tulajdonképpen mindegy, reményei szerint hamarosan úgyis hazamehet és a húsvér Nizt ölelheti. =D Még alvás előtt persze megtörésre került a démoni átok, az Uwel paplovag a szentélybe hozatta az őrült király sírját és ő maga törte meg az átkot, amit Meridus látott a legszebben a manalátásával. =)

Egy olyan fél napos alvás után hőseink hatalmas csendre ébredtek. Senki nem volt az utcán, még a fogadós is csak kikészített nekik ételt, s otthagyta a fogadót, úgyhogy mind a kastély felé szerették volna venni az irányt, csakhogy Hariana újabb veszekedést provokált Meridusszal a kő ügyében. Mivel Adaris megfenyegette őket, hogy ha nem egyeznek meg, megsemmisíti a követ, csak addig kellett húzni az idegeit, míg el nem teleportált. Meridusszal a szópárbaj egyébként isteni dolog, mivel a varázsló nem megy bele érzelmileg a harcba, hanem érvekkel jön, amivel sokkal nehezebb felvenni a kesztyűt, de legalább nem harapózik el a vita, ráadásul egy pillanat alatt képes váltani. Most is ez történt, érvel, érvel, érvel, majd közli, hogy akármi is lesz, ha rászabadul Harianára a tarini renegát, ő Hariana mellett áll. =D Még a nőm is egy fél másodperces kihagyás után mosolygott rá, mert azért meglepte a váltás, de aztán közölte Meridusszal, hogy tulajdonképpen ő már rég amellett döntött, hogy a kő nem lehet senkié és akkor béke lesz, szal Adaris pont azt csinálja, amire szerette volna buzdítani. Ettől függetlenül persze Meridus inkább utána portált, nehogy mire elérnek ketten oda, az egész kastély lángokban álljon... XD

Hariana és Ahmertin nem kellett, hogy tüzet oltson, a kastély előtt hatalmas tömeg, a lépcsőzeten pedig a hat királyi sarj várta őket két teljesen békés varázslóval kiegészülve. Vermino utat nyittatott nekik, így különösebb erőfeszítés nélkül felsétálhattak, azzal beszédet mondott egy-egy szék hozatala után a népének, melyben bocsánatát kérte, letette a királyi koronát és azt mondta, mostantól hatan uralkodnak és amiket elrontottak, együtt rakják rendbe, a néptől pedig elvárják, hogy a hülyeségbe ne kövessék őket vakon. =) Közben Adaris megkérdezte a párostól, megegyeztek-e a jetet illetően, mire mondta Meridus, hogy igen. Persze Adarist sem ejtették a fejére, visszaigazolást kért Harianától, aki biccentett és azt kérte, pusztítsa el a követ. =) Ennyivel letudták a követ, azonban még vártak személyes találkozók és bocsánatkérések karaktereinkre, Alibor bemutatkozott és örömét fejezte ki, hogy az átok megtörése előtt nem találkoztak Harianával. Talán Dani kérdezte meg a szégyenkező, megzuhant, sokat fürdött Luxen leírása után, hogy sokáig mosott-e fogat, amin olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy ihaj. Ákos szerint rosszabb történt vele, minthogy egy másik férfi nemes testrészével a szájában érte a józanodás, de hiába találgattunk Danival, nem jöttünk rá. =D Azt Ákos elárulta, hogy nem igazán tud a háza népére nézni és menekült otthonról. XD Ibella is mélységes bocsánatkéréssel járult Hariana elé, megkapta azt a növényt díszcsomagolásban, amit kinézett magának a boszim korábban és meg is egyeztek, hogy majd még visszalátogat a különleges növényei miatt, mivel ez a hely különösen alkalmas növénytermesztésre (hála a manaszélnek XD ). Sőt, a csapat biztosította róla a hölgyet, hogy bár rémségeket tett, de megbánta és nem önmagától tette, hanem a lelkében elrejtett sötétségmagok nőttek túl a valódi akaratán az átok miatt, ezáltal nem kell olyan szorgalmasan Uwel előtt térdelnie. Nem akadályozzák meg benne, nem beszélik le róla, csak nem kell magát hibáztatnia, ennyi. =)

Miután vége lett a nagy összejövetelnek, Ahmertin kalapácsot kért Meridustól, mivel rá maradt a kő elpusztításának feladata, mert Hariana szerint a fizikai szétzúzás biztonságosabb és kevesebb energiabefektetéssel jár, mint túltölteni manával. A dorani varázsló nem tudott adni, de Adaris igen, a botjából csinált kalapácsot, amivel Ahmertin pillanatok alatt porrá őrölte a jetet, ezzel Vihar gyöngye megszabadulhat a kvartettől. ^^ Következő állomásuk Doran volt, ahol némi előkészület után Meridus hozzálátott a gyötrődémon megidézéséhez. Harianát érdekelte a dolog, ezért bemerészkedett a varázsló laborjára, amire amúgy is kíváncsi volt. Nagyon tetszett neki, a fal minden négyzetcentijén rúnakörök voltak a lehető legnagyobb védelem érdekében, márványpadló, a vége felé egy másfél méteres idézőkör pódiummal, gyertyával, mögötte meg, ahogy Dani mondta, a dolgozószoba része az egésznek, vagyis a kupleráj. =D Adaris nem akarta látni a démonidézést, ő kint várakozott. A nő annak rendje és módja szerint megjelent a kastélyból elkért idéző pálca némi nemű segedelmével, Meridus vörös villámszórással elkezdte legyengíteni, azonban a nő vérsikolyt hallatott, ami egyedül Harianára hatott, szegény nő minden testnyílásából patakzani kezdett a vér. Mondjuk én Ahmertint jobban sajnáltam, mert ő az, akinek a velejéig mar a tehetetlenség, hogy képtelen akármit is csinálni társnője segítségéért. Adaris a sikítást hallva berontott, de már csak annak lehetett szemtanúja, hogy Meridus előkapja az adu ászát, egy pici üveggolyót, aminek hatására megjelenik egy másik gyötrődémon és sok kicsi imp, akik elkezdik falni Lavendilt. Vicces volt, mert ezek ketten a dolog után, hogy elnyelte az összes démont a saját világuk, elkezdtek Hariana feje felett cseverészni, mire a nőm rájuk szólt, hogy segítsenek már. XD Adaris visszaváltoztató varázslatának hála a nőm fiatalodott egy évet, meg rövidebb és vörösebb lett a haja. =D Boldog, na, amúgy is az örök fiatalság kulcsát akarta megtalálni, de most már biztos, hogy vigyáz a két varázslójára. =D

Úgy fest, a tarini renegát morcos lett Meridusra és pszi üzenetben lefightolták a dolgot, mely szerint Meridusnak egy nagyobb jetet kell találnia és leszállítania neki, addig ne is keresse a renegátot, de a démonológusnál betelt a pohár, inkább szól Ali Arkonnak, aki kicsinálja, a kvartettre már csak a Fekete Bagoly problémája marad, de ha a bárd benyújtja a számlát, majd elintézik. =) Rövid búcsúzáskor azt beszélték meg, hogy Hariana ünneplésére hivatalos mindkét varázsló, azzal ő Adaris térkapujának hála egyszerűen a dorani laborból a saját nappalijába lépett át Ahmertinnel, ahol köszönt a három szobornak, a munkaasztalára tette közben a kapott növénykét, majd elrongyolt megfürdeni és átöltözni, mivel oké, ő meggyógyult, de a cuccai véresek maradtak. =D Hogy ezután mi történik, majd megírom, hiszen újabb három év fog eltelni a következő modulig. =)

A halál órája

Bevallom töredelmesen, múlt csütörtökön annyira dinka voltam, hogy kevésre emlékszem a kalandból, pedig megint remek volt. Tudom, hogy sokat késtem, mivel Björn dobozbontása nem volt annyira rövid, mint gondoltam, aztán meg még körbe is ugráltam mindent, megmutattam a srácomat, hogy vár haza. XD Abban is biztos vagyok, hogy Hariana végre elcsípte Meridust és terítette azokat a lapokat, amelyekről korábban írtam, méghozzá a srácok szerint elég Noir papnősen sikerült, ugyanis a nőm előadta, hogy szíve szerint ő összeeresztené a két nagyhatalmat, Meridus varázslóját és a Fekete Baglyot, tépjék szét egymást, ő meg hazamenne, mert azért nem dolga a világ megváltása. XD Nincs diplomáciája, de lazán megoldotta és végre Meridusnak is elkezdtek forogni a tekervényei, meg Adaris is talán észhez tér. =) Szegény Ahmertint halálra rémítették, hogy nem maradhat Hariana egyedül, úgyhogy lesprintelte őket (futás 4, gyorsaság 17, állóképesség 19), mégis a varázslók értek előbb a nőmhöz, mert teleportáltak. XD

A családi kriptához szerzett Hariana engedélyt Fionától, hogy lemehessen Lavendil maradványait megvizsgálni, s persze a két varázsló akadékoskodott, leálltak vitázni az őrséggel, de mire lejutottak, a nőm már ájult volt. XD Történt ugyanis, hogy először a ruhára, aztán a sírhelyben lévő hamura elnyomott egy személy keresését, aztán lehúzott egy hatalom italát, amitől nem érezte túl jól magát, csökkent is ideiglenesen az egészsége, majd a hamvak múltját kezdte kutatni, amihez négy óra transz kellett. Ahmertin karjaiban távozott Hariana az uralkodói ház kriptájából, a trió pedig megvárta, míg felébred, majd Meridusnak küldött egy képet arról, ahogy Lavendil vörös szemű, hegyes fogú, levágott feje elátkozza az egész családot. Megbizonyosodott róla a kis csapat, hogy egy gyötrődémon volt, egy fél nap pihenőt rendeltek el maguknak, ami alatt Meridus Berillel értekezett, Adaris pedig drágakőcsiszolást figyelt, ugyanis Hariana nekiállt annak a bizonyos mannatároló övnek, ugyanis a jelenlegi manakészlete elég alacsony, pedig kéne neki rendesen. Egy olyan övet készített magának, ami hat feltöltött gyémánttal bír, így összesen 360 mana fért bele Meridus közbenjárásával, méghozzá teljes mértékben szex nélkül. =D A varázslónak van valami spec trükkje, hogyan adjon át rengeteg manát egy másik személynek, így sokkal gyorsabban összejött az öv, mint Hariana remélhette korábban.

Végül felkerekedtek a felkészülés után és Fionához iramodtak, csakhogy a ház már üres volt. Némi mókolással a varázslók visszahívták, Meridus akaratrablást hajtott rajta végre, ezért kikérdezhették és felolvasásra került az a bizonyos bárdmágiás tekercs is. Lavendil hagyta hátra a szolgájának, mely elmondja, hogyan kell újra megidéznie őt, egyébként Fionának emléktörlő pálcái voltak és használt is egyet, szóval sokra nem mentünk vele, ezért Hariana az eddig általa ismert legkegyetlenebb Noir imát mondta el rá. Egy óra töménytelen szenvedés, de komolyan. Az áldozat először menekül, sikítozik, megpróbál inkább öngyilkos lenni, aztán a földön fetreng, kaparja a szemét, végül szörnyű kínok között meghal. Ahmertinnek kellett lefognia, nehogy idő előtt meghaljon, Hariana ugyanis a nőt csalinak szánta a bagoly számára, aki nem jött el érte, mivel ennek az ügynek nincs köze a Fekete Bagolyhoz. Ennek eléggé tudtak örülni, bár Adarisnak nagyon kemény sokk volt, ami történt, amit látott, Meridus átértékelte Noirt, a kegyetlenséget és talán egy kicsit a Harianáról alkotott elképzeléseit is, míg a nőm le volt nyűgözve, mire képes az istennője. Persze ellátta Ahmertin sérüléseit, amik nem voltak ugyan súlyosak, de így legalább gyorsabban begyógyulnak, végül mivel Fiona túlélte a vele megesett szörnyűségeket, Hariana bocsánatot kért az istennőjétől, amiért felülbírálja a döntését, de nem akar sem roncsot, sem veszélyforrást hátrahagyni és inkább átvágta a torkát.

Asszem, ezzel zártunk és mivel sikeresen lekéstük az utolsó trolit is, gyalog mentünk haza, ugyanis a kutyával nem mert Bene villamosra szállni, nehogy kötekedjenek velünk az ellenőrök.

Nem a földi síkon lépdelve remélhetőleg a cél felé

Meridus hozzákészült a szellemidézéshez, Adaris ezen kezdett kiakadni, mivel úgy érezte, neki erről nem kéne tudnia, hiszen a pyarroni inkvizíció nem örülne olyan fejleményeknek, mint amiket a dorani varázsló csinál, Hariana pedig belekapaszkodott a farkasa nagy mancsába. Neki elég bizarr volt, hogy holt lelkeket idézzenek meg, de bízik Meridusban, úgyhogy igyekezett semlegesen tekinteni a dologra, mintha azt mondaná: "Legalább ilyet is láttam, elmondhatom magamról.". XD Sok használhatót nem tudott meg a csapat, Fionát is hiába faggatták egy 30E-s igaz szó elnyomása után, ezért Hariana ledőlt aludni és reménykedett benne, hogy meg tudja csinálni, amit kitalált. Meg akarta álmában idézni Szerencsét, Csalást és Álmot, azonban csak utóbbit sikerült, aki elmondta, létrehozható a másik két princípium is, igazat fog Szerencse mondani és Csalás is csalafinta lesz, azonban csupán az álmon belül, hiszen ez a birodalom Álomé. Hariana nem esett kétségbe, visszaidézhette, hol járt, kikkel találkozott, hátha elsiklott valami felett, aztán minekután Álom köré varázsolt két hegyet és megjegyezte neki, hogy Niz is az álmok birodalmában kalandozik éppen, nem csupán kellemesen, de hasznosan is telt a boszorkám éjszakája.

Szegény Hariana... XD Mindig úgy ég... =D Méghogy Meridusnak van kemény dolga azzal a bot-témával...! Arról lassan kezdünk leszállni. =D Na jó, ez nem igaz, játék közben is volt egy Hariana-elszólás, hogy az eszét otthon hagyta a varázsló, hiszen egyedül a nadrágjában lévő testrésze levehető, s mivel nem jutott Meridusnak eszébe valami nagyon kézenfekvő, amire ráadásul a nőm utalt is neki, ezért beoltotta, miszerint biztos ott hordja az agyát és otthon felejtette. XD

Azért Niz is egy picikét meglepődött, mikor egy fogadóban találta magát asztalnál ülve, vele szemben Harianával és pincér ruhát öltve Álommal. Azt mondta, van egy olyan sejtése, hogy ez nem szimpla álom, a boszorkányom meg könnyedén elismerte, hogy próbálgatja az erejét, képességeit, egyébként meg úgy nézett rá... XD Nem a megjegyzés miatt, hanem még mindig a hegyek emlegetése miatt. XD Veszélyes ez a lány, még meg is fenyegette Nizt, hogy egyszer megkapja a magáét, mert folyamatosan szívatják azzal a perverziójával. =D Persze Hariana csupa szerelem, legszívesebben bújt volna a lökött kedveséhez, de Álom enélkül is túl sokat tud, úgyhogy kifejezetten konszolidált maradt. Mondtam, hogy ha Nizről van szó, szégyenlős lesz. XD

A férfi második megdöbbentőnek megkapta a családfát és az elmúlt napok eseményeit, úgyhogy még örülhetett, hogy ül, különben biztos szüksége lett volna egy székre. A segítségével és az átgondolással Hariana más megvilágításban láthatott dolgokat, s elmesélte Niznek, hogy kissé kutyaszorítóba került, mert úgy fest, Fionát egy külső hatalom akarja trónra ültetni, ő tehet Hariana szerint a király őrületéről, a szerelmei halálának egy részéről és az örökösök megváltozásáról. Nem is az a gond, hogy egy külső hatalom, hanem az, hogy melyik. Hariana nem mondott semmit Niznek, hogy ne keverje bajba, meg sem a saját emlékeitől nem akar megválni, sem pedig Ahmertint nem akarja veszélyeztetni azzal, hogy akár csak a legvédettebb formában is megosztja Nizzel a fekete bagoly létezését, ismertetőjegyeit. A boszorkányom tisztában van vele, hogy lóg eggyel a bagolynak és bár úgy véli, a bagoly benyújtaná a számlát, ha akarná, tehát nem biztos, hogy ha Hariana nem hagyja Fionát trónra jutni és ezáltal a bagoly nem jutna támogatóhoz, azzal megharagítaná a baglyot, azonban duplán-triplán-sokszorosan problémás a helyzet. Ugyanis a jelek szerint a bagoly támogatót akar Vihar gyöngye uralkodójának személyében, amire Fiona a legalkalmasabb, vagyis pontosabban ő áll kapcsolatban a bagollyal. Azonban ha ez nem lenne elég, Sidornak is van lehetősége megkapni ezt a királyságot, Meridus utalt rá vagy ki is mondta, az passz, hogy Sidor dédapja, akitől telerakta a nadrágját a varázsló, pályázik erre a helyre. Na most... ha a bagoly kerül uralmi posztra, az sem jó, ha Sidor dédapja, az sem. És bármelyik is teljesül, bárhogy is rosszul kavargatják hősein a kulimászt, Hariana azzal szembesült, a legmélyebben Meridus van és nem hagyhatja elmerülni benne.

Meridus minden emlékétől megvált a bagollyal kapcsolatban, abban biztos, hogy aminek köze van a fekete bagolyhoz, attól őneki távol kell maradnia, viszont valamilyen szinten lekötelezettje lehet Hariana szerint a tarini nagyhatalomnak. Sőt, Meridus letérni látszik Uwel kegyének keresési útjáról, pedig ez lehet a kulcs a problémák megoldására a boszim szerint. Vicces, mert Niz is úgy látja, hogy Hariana mindent megtesz most, hogy megvédje a varázslót, s fordítva is így volt, de persze mindkettő titkolózik bizonyos szinten a másik előtt, hiába barátok, holott lehet, hogy már az előrelépéseket jelentene, ha megtárgyalnák szépen, hogy mi is a nagy büdös szitu perpill. =D Persze előbb-utóbb az lesz valszeg, Hariana ugyanis bármennyire is széles tudással rendelkezik immár, s vannak jó trükkjei, bizonyos szinten mindenképpen a tejködben tapogatózik néhány infó hiányában.

Niz szegény be lett paráztatva, mivel Hariana kifejtette, hogy Meridus tarini ismerőse nem elég, hogy rettenetes hatalommal bír, de készült a boszorkányomra, olyan szobát kapott, amiből nem tud árnyajtót nyitni, nem találkozhatott a varázslóval, ellenben Meridus nem volt valami nyugodt. Nem mellékesen miután elmesélte az Ibellával és Luxennel megesetteket, a nő képe elkezdett égni, erre Hariana rászólt Álomra, hogy nem ér kivetíteni a vágyait. A válasz egy kicsit meglepte, ugyanis Álom közölte, hogy ez a "pasija" műve. XD Hariana úgy gondolja, Nizen egy amolyan ártalmatlan csínytevő, nem egy gyilkos típus, úgyhogy cseppet kikerekedtek a szemei, aztán Niz eloltotta a lángokat, aztán meg egy tőrrel lett szanaszét szúrkodva Ibella. XD Az már a boszim műve, mivel még nem döntötte el, hogy megégeti, mint egy boszorkányt vagy ledöfi, mint egy disznót. XD De Luxen is felkötheti szerintem a gatyáját, bár őrá még az is lehet, hogy szükség lesz. =D Főleg, ha Ibella nem nyugszik bele, hogy nem tudta elbitorolni Ahmertint Harianától. =D Az csúnya lesz...

A harmadik királyné lelke amúgy nem jelent meg az idézésre, ami azt jelentheti, hogy 1.) nincs lelke, 2.) nem halt meg, 3.) megkötötték a lelkét. Bármelyik is az igaz, Hariana rálép az ügyre, míg Meridus és Adaris a holt király és elsőszülött fia megidézett lelkével beszélget. =) Vicces leeeesz. =D

Ide sem tudok mást írni, mint: zizzz

Valószínűleg rossz idő lehetett, mert Björn két napot csúszik, viszont Nikol szerint tegnap megérkeztek az országba a szemek, ezért bizakodó vagyok. Kicsit a csúszás lehangolt, viszont nap vége felé kisütötték a srácok, hogy mindenki ráér játszani, ami nagyon feldobott, mert mindig alig várom, hogy játszhassunk, folytassuk, ezért az egy hét is hosszú, de amikor ennél több időt kell várni...

Azt hiszem, nem tesz nekünk jót Borisz, ugyanis tegnap éjjel megtaláltuk - én láttam előző éjjel is és megpróbáltam elkapni -, azonban csomó szenvedés után sem sikerült kiszedni a szekrény alól, így a kis mocsok még mindig szökésben van. =) Triki két napja megharapott, ami nem súlyos, azt hiszem, nem tudnak alapból olyan nagyot harapni, szóval valami figyelmeztetés volt, erre közöltem vele, hogy egy hálátlan kis dög, mivel minden nap foglalkozom vele, van friss vize, ennivalója, tiszta és nagy otthona, szóval igazán nem ezt érdemlem. =D Kodama mostanában nagyon hisztis, ezért külön öröm volt vele tegnap a klub felé menet a trolival dugóba keveredni. Szerencsére nem volt hangos vagy túl nyugtalan, de azért kapja tőlem az ívet szóban. Tökös pudli. ^^ Maszat a legcukibb és a legjólneveltebb, ennyi. =D

Vicces napnak számít a tegnap, van, amit nagyon jól kell elhelyeznem a lehetőségek tárházán, mielőtt csapdába csalnak vagy mielőtt rohadt nagy gondjaim lesznek belőle. Kicsit laza volt, nem tudom, sikerül-e, amit meg kell tanulnom, de úgy érzem, napról napra, hétről hétre könnyebben veszem az akadályokat.

Fogalmam sincs, miért, de mostanában nagyon rosszul alszom, lefekvés után még egy-két órát bámulom a sötétséget. Legtöbbször Harianával kapcsolatban gondolkodom, mivel nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van a csajban, meg még rengeteget szeretnék beleépíteni, s mivel ez az egyik leginkspirálóbb sztori az életemben, nem tudom csak úgy kikapcsolni az egészet. A tegnapi kalandról majd írok, ha lesz időm, ami meg nem változik, hogy a boszim meg akarja beszélni Blegronttal azt a múltkori letámadást, ki akar találni módszereket, amivel megvédheti a szeretteit, ráadásul mint tegnap kiderült, olyan kulimászba keveredtek, hogy ha Ákos bejátssza, amire igazából van lehetőség, akkor Hariana megint előszedi a hidegvérű gyilkos arcát. =) Ezen felül persze nyüstöl a jövővel, hiszen izgatja a fantáziámat, Ahmertinnel mennyire kell megküzdeni, hogy ne akarja elkísérni a noirista boszorkányokhoz Harianát, milyen változások fognak bekövetkezni a lánynál, ha kitanulja a szakmát, hogy kerül kapcsolatba a tükörmágiával, milyen saját kreálmányai lesznek, aztán persze Niz reakciójára vagyok kíváncsi, mikor felmerül a babakérdés, végül mikor megszületik a kicsi. Vannak ötleteim Harianával kapcsolatban, mit ne mondjak... =D

Az első életút karakteremet Robi elintézte, mikor tulajdonképpen elkezdtem rendesen kinyitni. Oké, kardművész és letért a pályáról, mikor szerelembe esett egy másik félelf kardművésszel, de nekem azért derékba törte magát a karaktert az a gyerekszületés, noha teljesen jogos volt, Kahla nem ismert praktikákat ez ellen. Viszont az élet nem áll meg, mikor lesz egy gyerek, sőt, kicsit alágyújtanak szerintem, de mindegy, ezért örülök annyira, hogy Ákos nem intézi el, hogy Harianával se tudjak játszani. Biztos Kahlával is lettek volna lehetőségek, de a gyerek annyira megváltoztatta, hogy isteni beavatkozás kellett volna, hogy motivált legyen újabb kalandokra. Yanari is életút boszorkány, de Tocsó bárdja elvarázsolta a szó nem mágikus értelmében, őróla én mondtam le, mivel elveszítettem a fonalát a nagy kimaradások miatt, Thezia meg még mindig kétséges, kikerül-e Kránból, pedig veszett lehetőségek vannak abban a boszorkányban is. Vicces kaland lenne, mikor megjelenik a Pyarr panteonban, hogy Ignatio örökségét kutatja, pláne, hogy a boszorkányrendjének vezetője közölte vele, hogy megfeledkezik a létezéséről. Azért ez elég nagy dolog... =D Egyszer össze kéne fésülnöm a karaktereimet, eltenni emlékbe, akikkel már nem fogok játszani és rendezni az újak sorát, mivel egy csomót kidolgoztam tavaly. Emellett izgatja a fantáziámat az is, milyen lesz játszani a gyerekekkel, Thenezával és majd Hariana kislányával. Hiába, a szerepjátékból is egy nagy regényt csinálok magamnak... XD Theneza még nagyon képlékeny, az anyja visszatérése határozza meg, pusztító vagy pozitív karakter lesz, Hariana kislánya meg alapvetően egy érdekes dolog. =D

Na jó, leállok. Amúgy is készülnöm kell. XD

Történet hat inkompetens örökösről

Két kalandot kellene elmesélnem, ráadásul elég szövevényes az egész, úgyhogy tömöríteni fogok és reménykedem Ákos javításaiban, ha valamire nem helyesen emlékszem. A várost, ahol járnak a karaktereink, Vihar gyöngyének nevezik, egy hegy tetejére építették és a folytonos szél miatt kapta ezt a nevet. Konkrétan semmit sem tudott róla a trió, azonban belefutott a jet keresése közben egy férfibe, aki a parasztias életmódja ellenére erősen nemesnek tűnt. Mint kiderült, a közeli város száműzött királyi örököse, s úgy tűnt, szükség van a karaktereink beavatkozására ahhoz, hogy a méltó uralkodó kerüljön a trónra, ezért rövid megbeszélés után nekiveselkedtünk a szennyes tisztába tételének. Elég spontán érkezés volt, Hariana úgy döntött, kézbe veszi a dolgokat és a város kaput őrző férfiaknak úgy mutatkozott be, mint Hariana de la Rose Pusztaszentesről és befogadást kér megpihenni fárasztó útján. Nem tudta, de ezzel a belépővel tulajdonképpen a lehető legjobb lehetőséget választotta ki, ráadásul Ahmertint félelfnek hiszik a lila szeme és a fehér haja miatt, ami külön bónusz, noha később derült ki, hogy az első királyné félelf volt, s őt mindenki szerette.

Nos. Adott egy király. Annak az első feleségétől három gyermek, Malcolm, Vermino és Oktár. A második feleségétől újabb három gyermek, Heldon, Ibella és Luxen. A harmadiktól nem született gyermek, ám egy szeretőjétől igen, ő Alibor, viszont a harmadik feleségnek van egy testvére, Éjkergető Fiona, aki jogosult lehet az uralkodásra. Na, belebonyolódtatok már? =D Pedig ez még csak a kezdet.

A jet nyomán vezető úton Heldonnal találkoztak a karaktereink, akit átkeresztelt Hariana Nodlenre, hogy be tudja vinni a városba és át is öltöztette-maszkírozta, nehogy felismerjék. Most a karján és az arcán színes lángok húzódnak, átlagos testalkatot kapott és egy kicsit megpróbálta letörni kicsit, nehogy nekiálljon pattogni, mielőtt még ő is a temetőben kap új szálláshelyet a legidősebb testvér mellett. Ez volt az a dolog, hogy a legidősebb, jog szerint uralkodásra alkalmas egyént meggyilkolták, egy testvért börtönbe zárattak gyilkosság vádjával, egy testvért pedig száműztek. Hát nem volt egyszerű felderíteni, mi van hogy.

Hariana nemes hölgyhöz illően úgy döntött, bebocsátást kér a kastélyba, hogy tiszteletét tehesse az uralkodónál. Nem járt éppen sikerrel a dolgot illetően, ugyanis Verminonak igen furcsa elképzelései voltak uralkodói kötelességeiről, amit a két varázsló nem bírt szó nélkül hagyni. Magyarán elintézték, hogy kidobják őket a kastélyból. Hariana egyébként borzalmasan unszimpatikusnak találta a tagot, ugyanis el kellett halmozni ajándékokkal - saját festményt készített a boszorkám, amit illatos gyertyával dörgölt meg, így a tapintása is egészen megváltozott, s egy darabig finom illata marad a képnek, emellé Tarinban igen ritka fűszereket adott az uralkodónak -, és ha ez nem lenne elég, még úgy is bánt vele Vermino, mintha a körme alá szorult piszok volna.

A második látogatást a négyes Oktárnál tette, ő ül börtönben gyilkosság vádjával. Mivel Uwel hívő, biztosan nem hazudott semmiben a családi helyzetet illetően, azonban Hariana úgy gondolja, mindenki a saját igazát mondja, hajkurássza, s mivel maga számára az állításai igazak, nem büntethető meg csalásért vagy hazugságért. Oktárral sem sikerült zöldágra vergődni, elég harcias egyén, ezért karaktereink őt is kizárták, mint lehetséges jó uralkodót Vihar gyöngye trónjára.

A fogadóba visszatérve, hogy egyeztessék óráikat, megbeszéljék a következő lépéseket Scipio átvette a fogadós szerepét és alaposan felforgatta a kalandot. =D Leitatta Meridust mazsolalikőrrel, Hariana allergiás vadkanszeleteket kapott éteknek, amiről kiderült, hogy mentás vadkanszelet, Adarist pedig narancsos-barackos likőrrel dúsított baracklével kínálta, amit elvett tőle Hariana megkóstolni és mivel a varázsló nem alkoholizál, nem is adta neki vissza, bár nem került sor két kortynál több elfogyasztására. Meridus annyira berúgott, amilyen talán a boszim még nem is látott, a fogadós folyamatosan ott kellemetlenkedett, úgyhogy Hariana eltolt egy rettegés varázslatot rá, hogy húzzon vissza a konyhába, Meridusnak pedig elmorzsolt az orra alatt egy repülősó hatású növényt. Ebből jókora okádás lett, ráadásul a varázsló totál kiájult, ezért a nőm volt kénytelen kiemelni a saját hányadékából, s úgy gondolta, rendbe rakja, lemossa, felébreszti, azonban ahogy néhány korty vizet nyelt a varázsló, a gyomrában maradt tartalmat megkapta a boszorkám. Nem is emlékszem, volt-e már ennyire paprikás az évek során Hariana, az viszont biztos, hogy megmondta Adarisnak, üzenje meg a társának, hogy haragszik rá és meg se próbálják megakadályozni, hogy meglátogassa Ibellát és Éjkergetőt.

Felment a szobájába, hogy megmosakodjon, hajat mosson, átöltözzön, rendbe szedje magát. Ahmertin kivételesen nem követte azonnal, készíttetett neki nyugtató hatású teát és még kopogott is, mielőtt belépett volna az egyébként közös szobájukba. Hát lehet rá haragudni? Ugye, hogy csak imádni lehet? =D Hariana megenyhült, szépen lenyugodott, a nyárra való tekintettel a vizes haja miatt nagyon nem aggódott, s megindult látogatóba Ibellához.

A nő olyan házban él, ami hatalmas és változatos, minden kultúrából őriz magán valamit, s bent is ezt a sokszínűséget tapasztalhatta, még a szolgálói is különféle rasszúak voltak, férfiak és nők vegyesen. Felette növények függtek cserepekben és Hariana talált olyat, amit szeretett volna lerajzolni, azonban Ibellával nem alakultak jól a dolgok. A hölgy megpróbálta rávenni a boszorkányomat, hogy szolgálja őt, segítse a trónra kerülésben, azonban Harianának eszébe sem jutott ilyesmi. Úgy volt vele, ígérhetne és aztán csalhatna, de nem akar ennyire belefolyni ebbe az egészbe, ő a lelkével és a hűségével nem kereskedik, úgyhogy kihúzta magát a felelősség alól. A nő rámordult ugyan, hogy vissza meri-e utasítani az ajánlatát, de Hariana teljes nyugalommal azt felelte, hogy igen. Szépen ki lett dobva, ám Ibella még elejtett egy fenyegetést is, mely szerint mindenki ragaszkodik ahhoz, ami az övé, s emlékezzen rá Hariana, hogy mit mondott a testőréről, hogy őt nem birtokolja. Így van, a nőm nem birtoklásnak éli meg, hogy Ahmertin hűséges hozzá, hanem az ő szabad akaratának és tudja is a farkas, hogy elmehet, ha el akar menni, bármennyire is fájni fog ez a döntése Harianának. Egyébként Ibella két érzékeny pontra is tapintott, felhozta, mi lenne, ha elrabolnák Ahmertint, de Hariana nem akart fogási pontot adni, azt mondta, visszajönne, de végül a körkérdések hatására eljutott oda a beszélgetés, hogy ha nem tud visszajönni, Hariana érte menne, ahogy azt már tette is, csak ezt Ibellával nem osztotta meg, a másik érzékeny pont pedig ezzel a birtoklás dologgal kapcsolatos, mivel Hariana végtelenül hálás Ahmertinnek, s megint felvetült benne, hogy ezt talán nem tudja eléggé kifejezni.

Az utcán Hariana megkomolyodó arckifejezéssel és hanggal, halkan arra kérte a farkast, hogy legyen résen, mert számít a hölgy bosszúállására, azzal útjukat Luxen felé vették. Ő gyakorlatilag egy bordélyházban él, folyton vedel és a szeretőivel hentereg. Szegény Hariana... Luxen személyesen nyit nekik ajtót, átkarolja őket Ahmertinnel és beinvitálja, kábé a keblére öleli őket. Majdnem a helyi varázsdisznó tejéből ad Ahmertinnek - mivel a farkas tejet szeretne inni -, de az nem tenne jót valószínűleg az OD szerveinek, úgyhogy sikerül lebeszélnie Hariananak róla Luxent, hogy abból itassa a testőrét, ő meg elfogadja a bort, fűszeres, gyümölcslével ízesítettet kér és minőségit kap. Luxen hitvallása, hogy mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, akár akarja, akár nem. Azt hiszi, azért nem fogadja el az ágybéli keringőt Hariana, mert hűséges akar lenni a férjéhez, de aztán sikerült kifacsarni a helyzetet azzá, hogy Hariana négy férfivel érkezett a városba, szóval van kivel élveznie az életet. XD Luxen erősen hedonista, s nem rest erőszakot alkalmazni, hogy rákényszerítsen valakit a boldogságra, ezáltal Hariana is szív, majdnem tizenheten rontanak rá, hogy csapjanak mind egy orgiát. Szerencsére van érzelem átirányító varázslata, akire meg nem hatott, az a három személy, már lerázható. A boszorkányom itt jön rá, hogy homofób. =D Eddig is irtózott tőle, hogy egy nő szexuális jelleggel érintse, odabújjon hozzá, de Luxen vendégszeretete által kifejezetten iszonya lesz ettől és ráébred, neki mindegy, hogy kivel és mit, csak őt hagyják ki belőle, még két férfit együtt sem visel el.

Megtépázott ruhával és idegekkel indult neki Ahmertin társaságában a fogadó felé, azonban tizenketten útjukat állták. Ibella bosszúja igen gyors, a szószóló férfi elmondja, hogy egyetlen személy mert ellent mondani neki, akit meg akart szerezni, s most a temetőben nyugszik, Malcolm ugyanis nem indult be féltestvérére, ő inkább pihenni akart, hát Ibella elintézte neki, hogy örökre nyugalomban pihenhessen. Hariana elhasználta szinte az összes varázserejét a bordélyház-otthonban, úgyhogy eléggé szorult helyzet elé néztek, ám fordult a szerencse kockája, s az Uwell paplovag ráncba szedte a tizenkét embert. Ővele korábban Meridus beszélt, a boszim annyit vet le a varázsló szavaiból, hogy puhatökűnek találja, ezzel Hariana le is tudta a paplovagot. =D

A fogadóba visszatérve Meridus már éledezik a bekómálásból a szobájában, vagyis lehet, hogy kifejezőbb,  hogy őrjöng a fejfájástól, de mindegy, az meg még Adarist is megrendítette, hogy társnője milyen ziláltan tért vissza. Meridus szobájában Hariana az álmossággal küzdve még elmondja a tapasztalatait, ráveszi a két őrült varázslót, hogy ne koncolják fel a tetteikért Ibellát és Luxent, arra még ráérnek, egy nyilvánvaló uralkodógyilkosság nem tenne jót egyikük hírnevének sem, azzal visszavonul a szobájába és ledől aludni. Vicces, mert azt mondja a két dinka varázslónak, hogy nem tartja problémának az álmosságát, hiszen akár Noir is szólíthatja, holott pontosan tudja, sok más, problémás oka lehet még annak, hogy álomra óhajtja hajtani ilyen hirtelen a fejét. Luxennél ugye borozott. De nem, valóban Noir szólította. =) Hariana a nagy fekete semmiben találta magát, majd megjelent Csalás gyermek alakjában és egy hang azt kérdezte, Csalás kit tud felhozni annak tanúsítására, Hariana hogy remekelt. Csalás a vajákost szólította, aki fiatalon, de már bicegve jelent meg és azt mondta, a boszorkányom talán még nála is nagyobb csaló, meséket mond, elrejti valódi kilétét. A nőm csak lesett nagyokat. Megjelent Álom is, s az isteni hang őt is megkérte, hogy szólítson valakit, aki tanúsítja, Hariana az álmok birodalmában is megállja helyét, erre Álom Nizt szólította. Na itt már a boszim próbálta kordában tartani az arckifejezését, nehogy vigyorogjon, de azért el is vörösödött egy kicsit, hiszen pontosan tudta, mi következik. Niz szavai meg sem maradtak benne, Harianát annyira magával ragadta annak ténye, hogy most szembesítik a nászaikkal és az álmaikkal. Égett, na. =D De olyan pozitívan. Azt hiszem, Niz azt mondta, Hariana úgy él, mintha minden perce egyszerre volna ébrenlét és álom. ^^ Legutolsónak Szerencse jelent meg gyermek alakjában, s ő azt mondta, Hariana megtanulta, mit jelent, hogy a szerencse és a balszerencse kéz a kézben jár, hiszen egy iszonyú szerencsétlen napon is azt tudta mondani, ez nem baj, Noir így van épp vele. Lehányták, megfenyegették, kényszerítették, az életére törtek, ő mégis megőrizte hitét és bizalmát Noir felé, így elnyerte az istennő kegyét. Hogy milyen szférákat kap, arról Szerencse érmével dönt, feldob egyet, aminek egy felén egy koponya, a másikon egy szív van (halál vagy élet, a lélek ugyanis alapszféra, a másik kettő választható), Csalás kacsint egyet, majd a koponya kerül felülre. Előzetesen Ákossal beszéltünk erről, hogy ha választhatnék, a halál, lélek szférát választanám Harianának, mert azzal jobban meg tudja védeni Ahmertint, többet ér vele, úgyhogy tökre virult a fejem. =D

Miután a boszim visszatért Vihar gyöngye városába, annak is fogadójában az egyik ágyra, örömében sikítozva beborult Ahmertin nyakába, aki az álmát őrizte. Szegény farkas... néha annyira sajnálom. =D Abból érthette meg, mi a helyzet, hogy Hariana megnézte a nyakában lógó, anno Niztől kapott szimbólumot, amelyben az érme hozzákapcsolódott a belső felülethez, mozgathatóvá vált benne, az egyik felén a koponya jelent meg, a másikon a félig lehunyt udzs-szem. A nőm érezhette, hogy ez mostantól a szent szimbóluma és úgy sejti, Niz és a vajákos valóban ott volt az "álmában", tehát tudják, hogy elnyerte Noir kegyét. ^^ Hariana nagy örömében rávetette magát Ahmertinre és lenullázta a 19-es állóképességét hat körben. XD Tud valamit azzal a szexkult 4-gyel, na... XD És már megint szegény farkas, aki félájultan hevert utána az ágyon. Amúgy Ákos kockával dobatta ki velem, mennyi manája alakul át kegyponttá és hát nem jártam rosszul, mondjuk úgy. 37 kegyponttal indítani... Kemény. =D

Meridus bekopogott, de Hariana azt kérdezte, tud-e várni 10 percet. A varázsló válasza az volt, hogy akár 15-öt is, azzal gyorsan letessékelte Adarist az emeletről, a boszorkám meg még kikiabált neki, hogy "Szeretlek!". XD Ismeri Harianát, azt hiszem. XD Lett az 30 perc is, míg pihegtek, felöltöztek, Hariana rendbe szedte magukat és a szobát, mert azt kicsit leharcolták, aztán megüzente Meridusnak, hogy "Nyitva az ajtó.". A két varázslót a következő látvány fogadta: egy kidőlt emberfarkas az ágyon, előtte egy szélesen vigyorgó Hariana. XD Nem akarták tudni a részleteket. XD Meridus nekikezdett valaminek, amiből a nőm kábé semmit sem hallott meg, annyira a hatása alatt volt még az elmúlt órák eseményeinek, hogy csak felállt, odalépett a varázslóhoz és megölelte. Szerencsétlen azt se tudta, mit csináljon, úgyhogy jobb híján megölelte és meglapogatta ügyetlenül a hátát, a boszim meg azt mondta neki, hogy "Haragudtam rád, mert lehánytál, de most már nem számít.".

Miután sikerült komolyra fordítani a szót, összevetették, mit derített ki a két varázsló az Uwel paplovagtól, ugyanis míg Hariana a személyes kontaktust választotta a lehetséges örökösökkel, addig ők felkeresték a férfit. Azt már tudta a csapat, hogy a néhai király megőrült, egy feleséget boszorkánymester csinált ki. Felrajzolták a családfát, kiderült, hogy a feleségek közt nincs sok idő, az első halála után alig egy évvel elvette az új nőt a király, a második halála után Alibor anyjával volt együtt, de aztán megismerte Éjkertetőt és őt vette el. Azt hiszem, Alibor anyja végezte a kemencében, s Éjkergető az egyetlen, aki nem városi volt a királynék közül. Az Uwel szentély akkor került felállítása, mikor a boszorkánymester a városba keveredett. A karakterek rájöttek, hogy a hét gyerek a hét főbűnt képviseli, Malcolm a lustaság, Vermino a kapzsiság, Oktár a harag, Helmond a büszkeség, Ibella az irigység, Luxen a bujaság, Alibor pedig a falánkság. Karaktereink megint Orwellára gyanakodnak, de Meridus fejében már megfordult az is, hogy az őrült király nem tartotta be azokat a feltételeket, amiket Uwel szabott neki, ezért a hét retardált gyerek, a sorra haló feleségek, a király őrülete és a káosz a városban. Remélem legalábbis, hogy nem csak Dani gondol erre, hanem Meridus is, mert Hariana sugallata inkább ezt tartja felelősnek, főleg annak tudatában, hogy Meridus Uwel kegyét keresi. ^^

Mivel arra jutottak, hogy nem elég az élőkkel beszélni, bele kell túrni, mi történt még a múltban, ezért Hariana elment Éjkergető Fionához. A hölgy egy egyszerű házban él, semmi fellengzés, normálisan beszél, készséges, úgyhogy Hariana úgy gondolja, rendben van, de miután elhagyta a házát, valahogy felállnak a pihék a tarkóján, úgyhogy elhagyta a ház környékét, észlelhetetlenség, mágia elfedése, majd mágia felfedése varázslatokat alkalmazva körülnéz a házban. Egy pergament talált, Fionában nincs semmilyen mágia, a pergamen pedig üres, úgyhogy nagyon gyanús ez a Fekete bagollyal kapcsolatban és Hariana nem felejtette el, hogy még van dolga vele. Mindenesetre azt már tudják ebből, hogy Fiona nem boszorkány, a nőmben realizálódik, hogy Meridus kitörölt minden emléket a saját agyából, ami a Fekete Bagolyhoz tartozik, úgyhogy Ahmertinnel ketten maradtak titokgazdának. =) A fogadóban ezután az első és a harmadik feleség lelkének megidézésre készülnek, az lesz a következő kalandban, hogy a végére járjanak a rejtélynek. ^^

Az első testékszer története

Sikerült rendbe tenni az utazás három napjának eseményét, amit a szerepjátékban átugrottunk. Első este Hariana hazament, mert nem hagyta nyugodni a lelkét, hogy bajba sodorhatja a szeretteit, leleplezhetik a csalásait, megtudhatják a titkait. Beszélt Nizzel, aki szerint a vajákos és Thalis nem igényel különösebb védelmet, a boszorkányom ezért Blegronttal kapcsolatban kezdte el törni a fejét. Következő éjjel meg is jelent nála, hogy egyeztessen vele, amit úgy döntött, kicsit másnak állít be, nem mondja el a férfinek az igazi okot. Ákossal leleveztük, hogyan is zajlott a beszélgetés.

Hariana háttal nekidőlt és felszegve játékosan a fejét nekiszegte a kérdést:
- Gondoltál már arra, mennyire vonzó lenne egy olyan ékszert viselni, amit a bőrbe szúrnak?
- Néhány rablón láttam olyat. Mélyen beléjük volt szúrva, és pont úgy nézett ki, mint a kardom markolata.
- Ezek szerint rossz jelentést kapcsolsz hozzá?
- Dehogy, a rablók kapcsolnak hozzá rossz jelentést. *röhög* Amíg jól néz ki, addig bármit viselek, akár Adarimot is a nyakamba veszem.
- Megnézném azt a mutatványt és szegény farkas fancsali képét. *nevet* Milyen ékszert választanál?
- Olyat, ami látszik, élvezze a város, hogy milyen jól nézek ki. Nézzen ki dögösen a lányoknak, és megbotránkoztatóan mindenki másnak!
- Fülbevaló? Nyelvékszer?
*nyelvékszerre felkapja a fejét* Nyelvbe? Remekül hangzik. Piacon végignyalni valaki fülcimpáját, miközben megcsillan rajta a nap fénye... Valerius lehet, el is ájulna!

- Akkor olívazöld követ teszek a felső részébe, a vörösest az aljába. És ha valaha kiveszed, miután beszúrtam, sose kapsz tőlem semmit. *hátrapillant rá a válla felett és bár mosolyog, Blegront tudja, hogy komolyan beszélt*

- Gond van? Esetleg ennek segítségével mindig tudni fogod, hogy hol vagyok?

- Azt anélkül is tudom, a női megérzésem veled kapcsolatban egészen jól működik. *kuncog*

- Rendben, nem veszem ki. Épp elég kellemetlen a berakása ahhoz, hogy ki-be szedegessem. *mosolyog, és tudod, hogy még ha meg is próbálják kivágni a nyelvét, ő meg fogja próbálni elharapni a kést, csakhogy a köveket védje*

- Bíztam benned. *jutalompuszit ad az arcára* Neki is állok. *menni készül*

- Mi az, ennyire sürgős? Gondoltam, az öreg Bemo malacát becsempészhetnénk Valerius szobájába.

- Ihletem van az alkotáshoz, máskülönben aludnom kéne.

- Ez nem alkotás? Ha gondolod, akkor kifestheted a röfit. *Vigyorog, mint egy ötéves*

*jót nevet* Tudod, hogy imádlak? *persze, hogy tudja, Hariana nem titkolja* Mindenképp megejtjük és ki lesz festve a röfi. *ígéri meg*

- Rendben, számítok rád. *kacag, majd felkap, és megölel* Na, utadra engedlek, látom, hogy fontos dolgod van. *nem tett le*

- Néhány óra múlva újra találkozunk, addig búcsúzz el attól az érzéstől, hogy nincs a nyelvedben semmi. *felcsillan a szeme*

*letesz, és kihúzza magát, mint akinek eddig is át volt már szúrva a nyelve, csak valami nagyobbal*

*megsimogatja a mellkasát, aztán otthagyja*

Harianára jellemző, hogy csak úgy befut, aztán elmegy, és amint kész van az ékszerrel, meg is keresi Blegrontot, hogy betegye a nyelvébe azt. Minden simán megy, aztán a boszorkám magának akarja az első csókot és a hév is elkapja, úgyhogy leteríti Blegrontot. A férfi alaposan meglepődik, hiszen nagyjából két éve báty-húg kapcsolat van köztük szigorúan, úgyhogy el is utasítja Harianat, aki tulajdonképpen örül ennek a fordulatnak, jól megölelgeti Blegrontot, aztán otthagyja és elkapja Ahmertint, hogy vissza tudjanak menni oda, ahol lenniük kéne. Később lesz böjtje annak, amit a bátyusával tett Hariana, mivel a következő éjszaka nem megy vissza Újpyarrszentesre, hogy ki tudja magát pihenni, ám az úton végig a lelkiismeretével beszélget, ugyanis azért ő is rájön, hogy ez hülyeség volt és összezavarhatta akár Blegrontot, ami megronthatja a kapcsolatukat. Ettől nagyon fél, úgyhogy szembe néz azokkal a dolgokkal, amiket nem ismerne el, hiszen megmaradt benne az, mikor Niz először mutatkozott előtte a saját alakjában, amiből megtanulta, hogy ha nem néz tükörbe, elfelejtheti, ő kicsoda. Arra készült, hogy negyedik éjszaka hazamegy beszélni Blegronttal, ám ugye beértek Tarinba és egy olyan szobája van, amiben nem lehet árnyajtót nyitni. =)

Továbbra is Noir kegyét keresve

No, kezdésnek annyi kiegészítést tennék az előző részhez, hogy a gorviki sötét bárd nem rabszolgának, hanem kémnek akarta kiképezni a gyerekeket, mivel ezt rosszul írtam. Sajnos nem derült ki számomra, hogy mi történt, míg én nem voltam ott, az, hogy Adaris mit tévelygett, rejtély és Meridus is csak gyűjtötte a titkait, ami kezdi bosszantani Harianát, de majd úgyis csattan ez a fiúkon, ha egyszer elszakad a húr a boszorkámnál.

Az úton Pusztakagylós felé Sidorral beszélgetett Hariana. Így hívják a falut, ahol megszálltunk, a fiú pedig az, akit Meridus keresett, az ő dédapjával van kapcsolatban a varázsló és a srácnak is 10 éves létére olyan kisugárzása van, hogy a legtöbben elé térdelnek, hogy tiszteletüket fejezzék ki számára. Értelmes, olvasott kölyök, aki nagyon kíváncsi is, de Hariana előszedte a mesélői tudását és például a Vérebekről azt mesélte, hogy farkassá tudnak változni, ezért értenek a kutyák nyelvén is. Megérkezés után Harianát jó fél óráig a faluk népe örömében dobálta, mivel ő nem állt ellen, míg Ahmertin ügyesen szlalomozott az emberek között, mivel ő nem szerette volna, ha emelgetik, feldobálják az égbe, ölelgetik. Néhány fiatal nő most is akadt, aki csorogva, csillogó szemekkel bámult rá, Hariana meg ennyit volt képes magában nagy boldogan hozzáfűzni: "Úgy imádom ezt...". Mikor végre túljutottak ezen, könnyű vacsorát kértek fel a szobába, amit Ahmertin hozott, míg a boszorkányom a három Noir szoborral társalgott. Harianát érdekelte a Fekete bagoly, akiről megtudta, hogy a világon az egyik legerősebb bárd, aki az alvilággal üzletel, valamilyen hosszú életű, önmagát jelenleg férfinek tartó lény, aki a kilétét sosem fedi fel, s nem vándorolnak a városai, hanem míg nem ott él, láthatatlanná, észrevehetetlenné, megtalálhatatlanná válnak. A hatalma biztosítása tulajdonképpen a többi bárd, akikkel egy hajóban evez és nincs semmiféle örökös, mint aminek Meridust kinevezték, csupán kellenek megbízható támogatók, védelmezők a városai részére.

Nem sokkal a beszélgetés után megjelent Meridus. Valahogy le volt sújtva, Hariana még nem láthatta ilyennek. Le sem akart ülni, olyan megrendültnek tűnt, hogy a boszorkám komolyan aggódni kezdett miatta, aztán előállt azzal a varázsló, hogy a Fekete bagoly megbízta, hogy törölje ki az emlékeiből a Vándorló falut és mindent, amit ott tapasztalt, vagy különben ő lesz kénytelen eljönni. Meridus nagyon meggyőző próbált lenni, de Hariana makacs és azt mondta, ő szeretne találkozni a Fekete bagollyal és nincs mitől félnie, hiszen ő semmiben nem fenyegeti őt, nem veszélyforrás a számára. A nőm ellenállása totál kibuktatta Meridust, amit noha Hariana nem látott, Dani azért elmondta, hogy a szobájába visszafelé menet azért elgondolkodott rajta, hogy visszavesz az agyak megrépázásából, kicsit lelkiismeretesebb lesz, több szánalmat tanúsít majd, mivel ez az eset alaposan megkínozza őt.

Alighogy kilépett, meghallotta Hariana azt a fület borzolóan kellemes férfihangot. Ahmertin a jelek szerint nem hallotta, nem látta, nem érzékelt veszélyt, ezért Hariana megkérdezte, hogy a hanghoz arc is tartozik-e. Hülye bagoly... megjelent szinte a boszorkányom szakasztott másának, csak némileg fáradtabb volt az arca, amivel alvás közben másolta le a külsejét. XD Hariana kicsit kiakadt ezen és eldiskurált a bagollyal, mivel az ő számára ez egy nagyon bosszantó tényező, hogy megleste álmában, hiszen reménybeli Noir papnőként az alvás-álmodás szent dolog, de a Fekete bagoly valami olyasmivel válaszolt, hogy nem nyúlt hozzá, akkor már nem ugyanakként az emberként ébredt volna Hariana, szóval semmi para. XD Hát... Na mindegy. =D Valahogy túllendült a boszim, a bagoly előadta neki magát, de Hariana néha eléggé nehéz természetű női egyed, úgyhogy mikor megkapta a két felkínált lehetőséget, miszerint önként hagyja, hogy a bagoly megváltoztassa az emlékeiben a pontos helyszíneket, vagy kitöröljön mindent, amit az elmúlt napokban megtudott és úgy emlékezzen rá, mint valamiféle álomra, Hariana még húzta az időt. Na erre bedurrant kicsit a bagoly és megjelenítette a boszorkányom szeretteit, majd mindenkinek levált a feje a nyakáról és a földre hullott. Nos... nem mondanám, hogy könnyű volt tartania magát, de azon túl, hogy kissé összeszorult mindene, nem nagyon mutatott semmit, s közölte a bagollyal, hogy a döntést rég meghozta és természetesen nem áldozat keverni, elfelejteni, melyik város hol fekszik pontosan, ő csupán még egy kis időt szeretett volna nyerni, mert bár nem a legjobb abban, hogy kifejezze az elismerését, az érdeklődésével erre próbált utalni. Hariana ebben az incidensben eldöntötte, hogy a bagoly egy seggfej és van olyan információ, amire nem kíváncsi, mert bár érdekes lenne egy kellemesebb találkozás a Fekete bagollyal, azonban ha az nem változtat a viselkedésén, inkább nem tiszteli meg a társaságával. XD Mindenesetre azért kapott ő is némi meleget a bagolytól és azért cserébe, hogy emlékezhet információkra, tartozik valamivel a bagolynak, aminek teljesítésére idővel sor is kerül, ebben Hariana biztos. Ami még érdekelte, hogy a bagoly hogyhogy ennyire jól és frissen informált, mire kiderült, hogy az elméjüket kevesen tudják jól védeni, úgyhogy Hariana azon kezdett el gondolkodni, hogy ki kell találnia valamiféle védelmet azoknak, akik fontosak a számára, hiszen őket is meg akarja védeni, meg a saját titkait is. Semelyik csaló nem szereti, ha leleplezik a trükkjeit, na. =)

Másnap Meridus az ágyban egy vörös-szőke hajzuhatagot, egy meztelen karral ölelt Ahmertint és egy nagy kupac takarót talált. Szerencsétlen varázsló annyira be volt rezelve, hogy mi történt Harianával, mivel hallotta az emlékmásító dallamokat, hogy az elmondhatatlan, a nő meg tök lazán megigazgatta magán a ruháit, s elvonult paraván mögé felöltözni. Nagy kő eshetett le a férfi szívéről, hogy nem mosta nyáladzó zombi szintűvé Hariana agyát a bagoly, s tudta azt is, hogy a tudásnak ára van és a boszorkám helyett is fél, azonban az a helyzet, hogy a nőm olyan mélyen és szentül és rendíthetetlenül hisz abban, hogy Noir a kezébe vette, a szerencse az ő oldalára kattant, ha erre van szüksége, hogy attól már esztelenül vakmerőnek tűnik. Hariana hisz, kész és ha nem jön be neki, akkor Noir úgy akarta, hogy most a balszerencse legyen az ő osztályrésze, ennyi. =D Mire Adaris megérkezett, Hariana már felöltözött, Ahmertin meg akkor kászálódott ki az ágyból. XD Szegény Adaris azt hiszi, hogy álmában bolyongott valami bárdokkal teli faluban, Hariana és Meridus meg teljes meggyőződéssel: "... Igen! " és mi Danival fetrengtünk a röhögéstől. XD

Nagy ünneplés kerekedett Pusztakagylóson, töménytelen mennyiségű kaja, pia, zenebona, ami kell, s mivel Sidor is tiszteletét tette reggel Harianánál, hogy mit javasolnak neki, előbb dédapját látogassa-e meg, vagy menjen előbb Újpyarrszentesre, a fiú ment velük. Asszem, Adaris gondoskodott az útról a buli után, s a boszorkám hazaérve örömvonítással jelezte érkeztét, erre elég gyorsan előkerült Blegront a hatalmas farkasa hátán és Hastin, no meg még néhány falkatag. Sidor mindenkiből kiváltotta a tiszteletet, az egész partiban egyedül Fischu dobta meg a próbát, szóval Hastin tisztelettel meghajtotta a fejét, Blegront meg féltérdre akart ereszkedni, csak a farkasán ült, úgyhogy lezúgott róla. Hariana jól kinevette, de aztán megszeretgette a bolondos bátyusát, s persze a hatalmas farkasnak is kijárt némi jutalom. Elújságolta, hogy remek kis kalandban volt része, hozott is ajándékot a városnak, azonban először egy bizonyos személynek szeretné megmutatni, mert tudja, hogy sokat fog jelenteni számára és látni akarja az arcán, hogy sikerült kibillenteni a lelki nyugalmából. Az egész nagyon viccesen sikerült, az én fejemben már keveredik, mi mit követett, azt hiszem, Hariana elmesélte a kalandját és kerekedett egy kisebb ivászat is, mivel egy félrészeg Blegronttól kapott egy csomagot, amire azt mondta, hogy ha megtalálja a dinka Noir papot, adja neki oda, ajándék, aztán rávetette magát egy fickóra, aki amúgy Thalis mester. X"D (Közben Ákos rendbe rakta kicsit ezt a szitut a fejemben, mely szerint volt pia Blegrontban valóban, de az unokatestvérének, a lovászfiúnak, Nilennek - aki ugyancsak Niz - küldte a fél csirkét. XD) Na itt volt az a pont, ahol arra hivatkozott, hogy lepakolna, úgyhogy hazament. Nizen már az ajtója mellett a házfalnak dőlve várta, Hariana meg vigyorgott, mint aki begombázott. Lepakolt, hiszen hurcolja magával az alkimista kislabort, gyertyakészítő szettet, tarisznyát, növényes táskát, meg hát odaadta Nizennek Blegront ajándékát, ami egy félig elfogyasztott sült csirke volt. XD Ahmertin örülhetett neki Niz két farkasával, miután lepakolta a három szobrocskát, méghozzá úgy, hogy a férfinek hátat kellett fordítania, be kellett csuknia a szemét és Hariana rászólt, hogy ne csaljon, Nizen meg azt válaszolta, hogy már túl jól ismeri. XD

Szegény Nizen annyira kibillent, hogy lehullott róla az álcája és Nizként, döbbenten, meglepetten, örömködve állt Szerencse, Álom és Csalás előtt, akik természetesen be is mutatkoztak neki a már Hariana számára szokott módon, kivonták őket a pillanatból. Úgy tűnt, Niz vagy sokkal jobban képes értékelni azt a kegyet, hogy Noir három ősi ereklyéjével beszélhet, vagy kevés ekkora megtiszteltetés érte, mindenesetre nagyon cuki volt, hogy mennyire zavarba jött. Persze Harianát a karjaiba kapta, de a beszélgetés alatt Szerencse intézett nekik egy kis balszerencsét, úgyhogy Niz leejtette Harianat, aki erre csak röhögött. Mivel Noir úgy érzi, a boszorkányom még a balszerencsét, mint a szerencse másik felét nem fogadta el, még nem érdemelte ki a kegyét, azonban biztosítja számára a lehetőséget a következő, a mostaninál veszélyesebb küldetés során, ami Sidor kísérése lesz a dédapjához.

A három ereklye úgy döntött, kényelmes számukra Hariana kis otthoni szentélye, ott kívánnak lakni, ami eléggé megijesztette a boszorkányomat, mivel ő ugye a városnak hozta a szobrokat, nem szeretné, ha emberek járkálnának az Ahmertinnel közös otthonában, a pláne meg az a sztoriban, hogy a szobroknak tökéletes rálátásuk van Hariana ágyára. XD Megjegyzést is kapott, hogy ugyan már, ez nem nagy dolog, mások is látják őket, ha két hegy között elterülve szeretkeznek... X"D Na ebbe még Niz is belepirult, Hariana meg belebokszolt a vállába, hiszen ez az ő perverziója volt és az ő hibája. XD Ahmertin a háttérben a csirkét falva nem vette a lapot, úgyhogy Hariana nem éppen csupán célzatosan megkérte, hogy tegye ki magát és barátait a házból egy kis időre, majd előkereste azt a ruhát, amiben először járult Nizhez nászolni, s ráterítette a szobrokra, hogy ne leskelődjenek. XD Nem mintha így nem láthatnának akármit és mindent, meg úgy alapból nem Noirnak lenne ajánlva az együttlétük, de legalább ennyit meg akart tenni a lelkibékéjük érdekében. XD

Másnap Ahmertin hazajött reggelit készíteni a bolond boszorkányának, Hariana meg előkészült a következő kalandra, levelet írt Pietrának, amiben elmesélte a kalandját, a három szobor megtalálását, megkérte Nizt, hogy sajnos nélküle a kötelességei miatt, de adja át a városnak Noir elveszettnek hitt ereklyéit, melyek természetesen maradnak az otthonában és ha visszatér, kidolgoz egy rendszert, ami alkalmat nyit a városiaknak is, hogy bizonyos időközönként látogathassák a szobrokat, méghozzá a Noir szobornál, nem az otthonában. =) Sidort is kicsit körbevezette a városon, bemutatott neki néhány vérebet, elvitte a vajákos asszonyhoz, aki hozta a formáját, Hariana pedig kért tőle néhány füvet még az útra, végül a két varázslóval együtt felkerekedtek négyen és elmentek Tarinba.

Bevallom, engem az foglalt le, hogy megértsem újra a drágakőmágia részt a könyvben és kiötöljek valami védelmet Hariana szeretteinek, mivel az utazás három napján minden este visszament az otthonába néhány órára drágaköveket csiszolni, ékszereket készíteni, amik megvédik az elmét, úgyhogy nem igazán tudom, hogyan jutottunk el Sidor dédapjának rejtekhelyére, azt tudom csak, hogy út közben találkoztunk valami idegesítő földmanókkal, akik egy szeles hegyről akarnak egy nagyobbacska drágakövet. Hariana ilyeneken gondolkodott, hogy Blegront nem igazán hord ékszert, gyakran vetkőzik, mivel szeret a női szépség és az örömök oltárán adózni, tehát neki mindenképpen valami olyasmi kell, ami vagy férfias, vagy vagány, de semmiképpen sem szabadulna meg tőle még szeretkezésnél sem. Na mi ilyen? Hát a bőrbe szúrt ékszer, úgyhogy Hariana az orvoslás 3-mal neki fog állni pirszingelni. =D Ha kidolgozom, milyen védelemre lesz szüksége Blegrontnak, szerintem kap egy vagy két fülbevalót, annyi választási joga lesz, hogy hányat és hova kéri. Nizzel még tárgyal erről, bár a boszim úgy gondolja, a hit pajzsot képez számára, őmiatta nem kell aggódnia, inkább azt vitatná meg vele, hogy Thalis és a vajákos mennyire szorul bevédésre ilyen szempontból, Pietrának is gondolkodik valami szépen, s neki is fülbevalót szán, de vele majd egyeztet, ha Niz úgy véli, veszélyforrás lehet, s végül Ahmertinnek is töri a fejét valami szépen. ^^ Menő lenne egy hatalmas fehér farkas lila szemekkel és karikával a fülében, nem? XD

Mindenesetre Hariana rájött, hogy érdekli őt az a kő, amit a földből előbújó manók említettek, neki jól jönne, meg ha már itt van és a kutya nem kíváncsi rá, az úton sok haszna nem volt senkinek belőle, hogy ők is mentek Ahmertinnel, kitalál magának valami érdekeset. Egyetlen baja, hogy a szobában sehova se tud árnyékajtót nyitni, mivel a fal felülete nem sima, az ajtó faragványos, szóval innen közvetlenül nem jut haza és ez frusztrálja.

Ha lesz TP osztás, fejleszteni akarom a pszijét és a héten ki kell találnom az ékszereket is, mi hogy legyen, szóval lesz dolgom kaland előtt. =) Kíváncsi vagyok, mi vár ránk Tarinban, a törpök városában... =)

Az eltűnt gyerekek rejtélye

Sikerült beoltani Meridust lefekvés előtt a "felhízlalnak és megesznek" témával, reggel pedig mivel Adarist nem tudta felkelteni, Ahmertinnel hárman eszegettek. Még nem volt rá példa, hogy nyolcfogásos reggelit kapott volna valaki, legalábbis a karakterek életében, hát ennek is eljött az ideje, úgyhogy kezdett helytállónak bizonyulni a boszim feltételezése, de pimasz módon elcsent belőle néhány falatot. Meridusszal tökéletes egyetértésben voltak, úgy gondolták, ha elfogy, kapnak még, az meg aztán csak rá tartozik, mit csinál a reggelijével, akár a falra is kenhette volna. =D Miután belaktak, menetfelszerelésbe bújtak és már indultak is a hegy felé. Egészen gyorsan odaértek, nem volt semmilyen buktató, s sikerült keresztbe húznunk egy picikét Ákos számításait, mivel nem használtuk ki a szétválásra kínálkozó lehetőséget, Meridus hallgatott Hariana megérzésére, s bár a kapcsolati fonál másfelé vezette volna őt, úgy döntött, akár a boszorkám ugyanoda vezetheti őket, csak egy másik útvonalon. Ahmertint farkas alakba változtatta Hariana, így a nyomolvasás és a védelem is megvolt, hamar meg is találtak egy bejáratot. Tök sötét honolt odabent, ám sikerült megtalálni egy viszonylag kicsi kőszobrot, ami a földön hevert.

Hariana szemei előtt életre kelt és egy gyermek alakját öltötte, aki ismerős volt neki az álmaiból. Megkérte őt, hogy állítsa rendes pozíciójába, mert bár nem gémberedhet el a nyaka, attól még jólesne számára, ha nem oldalvást feküdne. Míg Hariana cselekedett, észrevette, hogy Meridus és Ahmertin értetlenül, meredten bámulnak rá, de épp csak rájuk mosolygott, már tért is vissza a gyerekhez. A beszélgetésből kiderült, hogy ő Noir három szobrából az egyik, Szerencse. Egy gorviki tolvajlány markolta fel őt, Álmot és Csalást, mivel tömör aranyból vannak mindhárman, hogy pénzzé tegye őket, csakhogy Szerencsének volt olyan szerencséje, hogy kipottyant a lány zsákjából. Kedélyes beszélgetés kerekedett Hariana és Szerencse között, főleg, mivel Szerencse semmit sem tud, de mindenre helyesen felel, ezáltal a boszim információéhsége feltámadt. ^^ A szobor visszakerült korábbi helyére, megtudta Hariana, hogy míg ő vele beszélget, addig csak másodpercek telnek el, amiben ő dermedt.

Hátrahagyták Szerencsét és elindultak megkeresni a gyerekeket, Álmot és Csalást. Ahogy haladtak felfelé a hegyen, nagyobb vájatokat találtak, melyekből arra gondolkodtak, az egykori orkok lakhelye lehetett, akiket megöltek a Noir hívők abban a hatalmas csatában. Ahmertin farkas alakban, láthatatlanná tévő köpenyben bemerészkedett az egyik helyre, majd visszatért és beleharapott Meridus lábába. Nem nagyon, de aztán emberalakban megjegyezte neki, hogy még mindig nem finom. XD Szereti heccelni a varázslót, a nőm meg imádja a humorát. =3 Ketten mentek előre, odabent rég nem használt kínzóeszközök voltak, cellák, melyek legvégén az egyikben rátaláltak a gyerekekre. Az a fiú, akit Meridus keresett, olyan karizmával bírt, olyan belső ereje és méltóságteljes tartása volt, hogy Hariana kis híján meghajolt előtte. =) Kiszabadították onnan a gyerekeket, a fiúval sokat beszélt a boszim, érdekelte, mivel nagytudású a srác. Az egyik cellában az ágy alatt megtalálták Csalást és Álmot is, végül Szerencsével kiegészítve Hariana és Ahmertin magával vitte őket, mivel Noir szobrai úgy döntöttek, új szentélyre vágynak, hiszen ezt már nincs, aki látogassa, aki ismerné a helyet. És hol lesz az új szentély? Na hol? Igen, Újpyarrszentesen. ^^ Hariana alig várja, hogy hazavigye a zsákmányt és megmutassa Niznek. =D

Persze a kalandnak itt még nincsen vége, az egy dolog, hogy Uwell lovagok kíséretében egy hatalmas kerülővel visszatértek Harianaék a gyerekekkel a faluba, addig Meridus a megtalált gorviki lány által hívott sötét bárdok kivégzését nézte meg a Vándorló faluban, ugyanis a Fekete bagoly elég vérmes típus és nem szereti, ha bárki beleavatkozik az ügyeibe. =) A gorviki lány egy sötét bárd, aki rabszolgákat akart faragni a gyerekekből, de csúnyán nem jött neki össze, Meridus megrépázta az agyát, az utána küldött társait pedig a Vándorló faluban kivégezték elég látványosan. =)

Nos... Még van egy Adarisunk, aki külön úton járt, Hariana információéhsége, Meridus titkai... Lesz itt még kaland. =D

A fekete bagoly városa

A várva várt folytatás. =) Meridust felkereste Berill, akiről azért nem meséltem, mert Hariana nem igazán találkozott vele, egyszer látta talán a férfi társaságában és nagy eséllyel nem ismerné fel, mert takarva volt az arca, s nagy valószínűséggel később sem fog találkozni a két nő. Mindenesetre Meridustól azt kérte Berill mestere, hogy keresse meg az unokáját, asszem legalábbis, hogy az unokája a kisgyerek, akit elraboltak. Eközben Hariana megint azt hallotta álmában, amint Noir a három évvel ezelőtti nyáron suttogott a fülébe: "Az utad során kegyemet is meglelheted, mondjuk egy elveszett gyermek képében.", majd felriadt. Egy rövid ideje kísértette ez, amiből sejtette, hogy hamarosan elérkezik az ő ideje, de Ahmertin minden alkalommal körülkémlelt, hátha veszély fenyeget. Alighogy mindketten teljesen megnyugodtak, Hariana meghallotta Meridus üzenetét. Elkezdett kuncogni, megmondta a farkasnak, mit hall és hozzátette, hogy nem tud neki válaszolni. Dani elárulta, Meridus úgy hitte, Hariana merő passzióból nem válaszol, úgy fogalmazott, "mert egy szemét köcsög", én meg úgy röhögtem... XD

Nem sokkal ezután ideges kopogás hallatszott a bejárati ajtó felől, s Ahmertin lett kiküldve, mivel Hariana pusztán egy hálóinget viselt, melyről sem az nem mondható el, hogy sok bőrfelületet takar, sem pedig az, hogy igazán sokat bíz a képzeletre. Gyorsan egy színes, puha köntösbe bújt, majd kiment a nappaliba, ahol Meridust találta. Szegény fickó előállt volna mindennel, de a boszorkány csak leguggolt a farkasához és megkérdezte tőle suttogva, hogy mehet-e, majd emberré csókolta. XD Azzal magyarázta, hogy Meridus nem egyszer utalt rá, megismerné Ahmertin gondolatait az arénában történtekkel kapcsolatban, erre most biztosít lehetőséget. Persze amint megtudta, hogy valahol gyerekeket rabolnak, rácsukta az ajtót a varázslóra, hogy ők a meztelen Ahmertinnel felöltözhessenek. XD Nem tartott sem túl hosszú ideig, sem túl sokáig, mégis csak egy nőről van szó, aki ugyan utazó ruhát vett, csizmát, nadrágot, könnyű mídert, rá egy kabátszerű felsőt, de azért adott arra, hogy nőiesnek tűnjön, kicsit hátrafogta a haját díszes hajtűkkel. Telepakolta a tarisznyáját mindenfélével, Ahmertin is a magáét, s mire kiléptek az ajtón, már ott várta őket egy Adaris is. =D Persze nem Hariana lett volna, ha elmegy köszönés nélkül, úgyhogy továbbállt Hastinhoz. A férfi már felkészülten várta, mivel korábban üzent neki - hála a megbélyegzés csókjának -, s bolondos szerelmes párhoz illőn búcsúztak el egymástól. Azért azon jót röhögtem, mikor becézni akarta a boszorkányomat és azt mondta neki, "Hari". XD Erre a boszorkám úgy nézett rá, hogy a férfinek nem volt szüksége gondolatolvasó képességre meg hatos lélektanra, hogy egyértelmű legyen számára: "mindjárt kapsz egy harit/mindjárt veszek belőled egy harit", úgyhogy hozzátette: "...ana". XD Tulajdonképpen még illik is rá ez a becenév, a harapásnak lehet a szinonimája, ami további alternatívákat von maga után, amit a képzeletre bízok, Hariananak is megvan a maga elképzelése erről. =D Nem haragudott ő, Nizre - bármelyik alakját is viselje - nem lehet. =D

Esett szó Meridus elásott férfiasságáról - elfeledhetetlen, kihagyhatatlan téma. Esett szó Meridus megváltozott külsejéről, aki hosszabb időt töltött egy nomád sámánnal az elmúlt három év alatt, így az öltözködése és a gondolkodása is erősen formálódott ebbe az irányba, ami szerintem előnyére vált. Esett szó arról is, miért gyűltek hárman össze, el is indultak a nagy kalandra. Antoh könnye mellé települt három falucska, s ők az egyikben jártak, hogy megtudjanak valamit az elrabolt gyerekekről. Mivel éjjel érkeztek, alvással indítottak, majd másnak nekikezdtek a kutatásnak. Már vártak rájuk, Meridust ismerték is, szóval Hariana elkezdte magát igen feleslegesnek érezni, mivel a személy megkeresése kunsztot a varázslók is elsajátították és tulajdonképpen nem sokat tudott tenni az ügy előremozdítása érdekében, így jól megsértődött a varázslókra, szegény Ahmertin hallgathatott vagy tíz percig egy hisztirohamot, míg a hegy felé követték a kisgyerek nyomát. Zeneszót hallottak éjjel, a gyerekek pedig felöltöztek mindennapi ruhába és elmentek otthonról, nem is elrabolták igazából őket és a nyomok, varázslat a hegy irányába mutatott.

A hegy előtt egy valaha volt csatamező tisztása fekszik, ahol orkok és emberek csaptak össze, majd Noir hívők csatlakoztak az emberekhez, akik a hegyekben laktak, s így minden ork kipusztításra került. Hariananak az a gondolat fészkelte magát az agyába a különféle elejtett mondatokból, hogy talán a Vérebek "ősei" innen származnak, innen vándoroltak át a fél kontinensen és telepedtek le végül Újpyarrszentesen, ezért küldött egy "mms-t" Niznek, amiben a hegy képét küldte el és egy kérdést: "Hajdanán a Vérebek járhattak itt?". Hariana tudja, hogy fontos szerepe van ennek a helynek mind a küldetés, mind pedig Noir kegyének elnyerése szempontjából, ugyanakkor úgy érzi, valami kapcsolat van a hegy és a Vérebek közt, amire Niz csupán annyit mondott, utánanéz. =) Tiszta vicces, mert Hariana egyszerre lett nő és totál bolondos a férfi mellett. A varázslók egyelőre az utóbbit kapják, de töményen, én meg tökre élvezem. XD

Az egykori csatamezőn most egy csupa bárdokból álló falu áll, a Vándorló falu, amit a bárdok épületestől átköltöztetnek időszakonként máshova. Elképesztő erejük van ezek szerint, még a varázslók is lehidaltak. Hariana azért nem, mert nem fogta fel, ehhez mekkora erő kell, ő úgy gondolja, biztos van bárdkör is, ami sokszorozza az energiát és úgy megoldható. A fekete bagoly a vezető, akiről semmit se tudni, még azt se, mikor teszi tiszteletét, ráadásul a templomban kiderül egy mágikus tekercs segítségével, hogy Meridus valami leszármazott és mindjárt rangra is emelik. Szerintem Hariana be fogja játszani, hogy túl szép ez az egész, hogy igaz legyen és nehogy aztán az legyen belőle, hogy tejben-vajban fürdetik, majd a megsütik főfogásnak. XD Hariana érzi, hogy itt semmi sem az, aminek látszik és emiatt el fog kezdeni nyomozni. Meg elég tanácstalan volt, ezért az első éjszakán kért egy jósálmot. Az a kínos, hogy nem igazán emlékszem rá, mit álmodott, csak arra, hogy hegyet mászott és a hegy belsejében talált három gyereket és a középső a két szélsőre mutatott, mondván, bennük megtalálhatja Noirt.

Ezek alapján a hegy lesz az ő fő célpontja, de Hariana a Vérebeknek köszönhetően azért azt is érzi, hogy Meridus és Adaris most az ideiglenes falka tagja és vigyázniuk kell egymásra, össze kell dolgozniuk, szóval érdekes kalandozásnak néznek elébe. =D

Fiúk...

Pofakönyvön csoportos üzenetben boncolgatják a fiúk Ahmertin és Hariana kapcsolatát azon apropóból, hogy a sztoriba beletettem figyelmeztetésnek a zoofíliát és a nyílt szexet, erre Dani írta, hogy már valami komolyat várt, erre lelombozódott, hogy csak ennyi. XD Ehhez képest le se bírta tenni, hajnal egyig olvasta és azt mondta, nagyon jó, a fáradtsága pedig az én hibám. =D Hát én büszke voltam magamra, főleg, mert Norbi is megdicsért, Ákos is nagyon élvezte az olvasást és Fischer is belekezdett. =D

Na szóval megy a duma a fiúk közt, Ahmertin mi, mennyire reális a zoofília... XD Ezt azért hoztam fel, mert Norbi olyanokat ír be... XD
"mondjuk elég könnyű belekötni egy ork emberré tételébe, főleg akkor, ha még farkas is... Félig farkas-félig ork-félig ember
Mint a medvedisznóember. Bocsi, nem bírtam... "
és a mai:
"Minden boszORKányban van egy kis ork."

Erre már csak annyit írtam, hogy néha nagyon utálom. =D

Az a három év

Frankón elfelejtettem, hogy ide is fel kéne dobnom Hariana sztoriját, ha már napokon keresztül erről flasheltem és körmöltem. ^^ Ákos ma meséli a három évvel későbbi folytatást, aminek a címe A fekete bagoly városa, ami nagyon mozgatja a fantáziámat. Hogy átlássam, mi történt ennyi idő alatt a boszorkámmal, megírtam. Sajna nem volt időm befejezni rendesen, de fogadjátok szeretettel!

Az első igazi lépések Noir felé

Az orwellánus megpróbáltatásai folytatódtak, Adaris és Meridus könyörtelenül faggatták és különféle szemét dolgokra késztették, mint az, hogy fogadjon el egy másik istent is, meg megpróbálták valamire rákényszeríteni, ami Orwella ellen való, mire szerencsétlen fickó kis híján szörnyet halt. XD Orwella is az a fajta isten, aki jobb, ha nem figyel a híveire, de hát ez természetes, ha az átkok istennőjéről van szó. =D Addig Hariana megnyitotta az árnyékajtót a szobájában és a templom falára, s persze megkérte Ahmertint, hogy szóljon Nizennek, szükség lesz rá. Hárman át is keltek a negyedórás úton, Nizent megint sikerült némi elismerésre késztetni, amin pedig én röhögtem játékosként, hogy Meridus megpróbált a karakterem után menni, de koppant a falon. xD Csak az léphet be az árnyékajtóba, akit magával hív a boszorkány... =) Mire megérkeztek, már javában folyt a szertartás, a Vérebek egyik emberétől értesítést kaptak, hogy íjászok rejtőznek valahol, így Ahmertin és Hariana bevetették magukat. A farkas alatt kúszva eljutottak az íjászok elé, Hariana meggyújtott egy kis dzsad csípős fűszernövényt, csinált füstöt és némi szellőt, amitől az íjászok nem csak hogy nem láttak semmit a szertartásból és az azt meghiúsító akcióból, de még marta is az orrukat, szemüket, szájukat a szag. Hariana tök boldog volt. Meg csinált egy kis tüzet, hogy lepusztítsa az ellenfeleket, de azzal nem számolt, hogy 13 E őselemi tűz nem kismiska, szval az a kis tűz kis híján egy robbanás volt, ami majdnem elvitte Adarist is, akit egyébként később meggyanúsítottak a tűzkitöréssel. XD Hariana (és persze én is) remekül szórakozott rajta, majd persze ártatlan képpel megpróbálta eltusolni. =D Nos igen, a boszorkám néhány dologban igazán erős, a herbalizmusban, az ékkőcsiszolásban és drágakőmágiában, szexuális kultúrában, lélektanban és színészetben, sok manája van és egészen jól tudja használni a tőrét. =D Őselemi tűz keltése és a védelem a tűzzel szemben, mi az neki? Hah! =D

Rogul eltűnt, asszem, ki volt nagyon merülve, Erin meg Adaris láthatatlanná tévő varázslatával elfedve megjelent Hariana mellett, ráadásul meg is szólította, mire szegény nőm kissé megijedve elküldte bájosan a fenébe, Ahmertin pedig megint az emberi orr gyengeségére panaszkodott. =D A csata lemesélésére nem maradt idő, de a Vérebek és az egyre sereglő papok lepusztították az orwellánusokat, Meridus adott a szájuknak azoknak, akik a csatornarendszerben voltak, ő világosította fel a megvezetett varázslókat, valójában kit is szolgáltak, majd később ő kísérte Meridus társaságában vissza a rendük székhelyére. =)

A búcsúzás nem volt szívszorító, Hariana elégedett volt, mert megcsinálta, piszkos és aranyos kis trükkökkel szúrt ki másokkal, néhány egészen jó dologra szert tett, mint ugye egy eltárolt Meridus-testrész, rengeteg növény és olaj, egy Noir amulett és érme, a dzsad szőnyegkészítő címe Borbányavidéken, ... Szert tett egy igaz barátra Ahmertin képében, új tanítót kapott az élettől Nizen formájában, kapott egy látszatkapcsolatot, amivel élni fog, mert azért Blegront nem rossz, na, kiváló álca lesz Hariananak is, hogy elfedjen vele valamit, amiről majd lehet, hogy írok, még Ákossal egyeztetnem kell, mennyi idővel ezután fog következni az a kaland, amiben Hariana lehetőséget kap elnyerni Noir kegyét. =) Pietra kellemes társalkodónő lesz, ragaszkodik a boszorkányomhoz az a lány, ott is marad a városban, a gróf szobalánya lesz, elárulta Ákos, mire kibukott a karakteremből: "Jaj, kislány, te semmit sem tanultál?", de így elnéző mosollyal. =D De majd Hariana a szárnyai alá veszi és tanítja egy kis lélektanra, színészetre, mert a hasznára fog válni és az ő segítségével Hariana is be fog látni a gróf hálószobájába. Azért nem fog az ártani... =D Főleg, ha Pietra játékos lesz, mint amilyen a tanítónője is... =D Helyezkedni tudni kell és Hariana igazán örülne, ha Pietra úgy működne a gróf mellett, mint egy kém. És szerintem működőképes ez a dolog... =D

Búcsúzás előtt történt valami, amiről Ákos később szólt. Összegyűlt mindenki, kalandozók és papok a templomkertben, s megérezték a kalandozók, hogy valamelyik szoborhoz oda kell mennünk. Az istenek hálából meg akarták jutalmazni őket tetteikért, még a szél is némán figyelt, ki merre teszi meg az első lépést. Hariana aranyos volt, mert segélykérőn Nizenre pillantott, hiszen ő tudatosan Noir szobrához akart odalépni, csak nem tudta, melyik az. Abban volt biztos, hogy a szobor nem került meggyalázásra, mert az orwellánusok későbbre tűzték Nizen feláldozását, szükségük volt a szerencsére és a trükkökre, s abban is biztos volt, hogy kalandozótársait nem érdekli Noir. Nizen biztatóan visszapillantott a nőmre, s végül a sugallat segítette Harianat Noir szobra elé járulni. Ákos azt írta róla: Izgalmas nőalak, szemét olyanra faragták, mint Nizen tetoválása (amit Hariana asszem, sosem látott, csak tudja, hogy létezik, ő Blegrontét látta, de mindegy, jót mosolyogtam =D ), a félig lehunyt udzs-szem, arca minden irányból más korúnak tűnik, nem is tudni, az alkotó melyiket szánta igazinak, ruhája ujjában mintha aranyat és kártyalapokat rejtegetne. Hariana: "Hát persze... az udzs-szem...". Nem baj, nem baj, majd lesz vallásismerete! =D S a következőt hallotta:
"A szerencse és a balszerencse kéz a kézben jár, de a lehetőséget, hogy jobb legyen, megkapod ezután. Ott leszek a faágban, mi megállítja zuhanást, én leszek a pajzs, ki felfog majd egy támadást, vagy az öreg kofa, ki felidézi a rég elfelejtett emléket, mire éppen szükséged lesz. Az utad során pedig kegyemet is meglelheted, mondjuk egy elveszett gyermek képében. Sose feledd, a szerencse és a balszerencse kéz a kézben jár, de csalással te döntöd el, neked milyen lap jár."

Meg is jelent egy tetoválás a boszorkányomon - Ákos ügyesen kikerülte, hogy ne Nizentől kapja meg, amin jót vigyorogtam, mert szó volt intim helyről is hecc szintjén, Nizen pedig szinte már kínosan kerülte Harianat ilyen tekintetben. =D A tetoválás nekem baromira tetszik, két dobókocka, melyek egyest mutatnak, de pontok helyett egy-egy félig lehunyt udzs-szemmel lettek ábrázolva. Helynek a jobb csípőcsont mellett jelölöm meg az alhason, mert ott szép. ^^ Szó volt még lapockáról, de azt snassznak ítéltem. =D Hariana pedig érezhette, hogy mostantól előfordul majd, hogy a szerencse megváltoztathatja balsikere eredményét. =)

A nőm kapott egy házat a városban, Nizen a tanítványának fogadta és előkelő helyen maradt a javasasszonynál is. Szerintem rengeteget nevettek együtt Blegront nagyijával, mivel mindkettő imádja a vicces csínyeket, a csalást (Noir hívő természetesen a javasasszony is =D ), ráadásul a növényekkel sok mindenre képesek lehetnek. ^^ Harianat érdekli az alkímia is, szerintem a későbbiek folyamán simán elképzelhető, hogy illatgyertyákat fog terjeszteni Hariana, no meg néhány apróságot is ad az öreglánynak, altató gyertyát például... =D Viccesek lehetnek ők együtt. =D Blegront nagy nőcsábász, de kíváncsi vagyok, Hariana milyen hatással van rá... Ahmertin kapott egy asztrálbélyeget, hogy bármikor kapcsolatba tudjon vele kerülni Hariana, ha esetleg különválnának, tudja őt segíteni, s megbeszélték, hogy lesz még alkalom rá, hogy emberré változtatja őt a boszorkám. =) Mivel gondolatban nem tudnak kommunikálni, Hariana kénytelen lesz a kutyákról, idomításról tanulni, de rengeteg segítsége lesz, Ahmertin pedig sosem lesz állatként kezelve, a karakterem mindig meghagyja neki a szabad választás lehetőségét. Például a farkas alhat mellette is, az ágy mellett is, ahol neki kényelmes. Hariana elmondja, hogy ő nyugodtabb lenne, ha a közelében lenne, de ha kint akar aludni, elmegy vadászni, mert hát mégsem egy öleb, menjen nyugodtan. =)

Egyelőre ennyi. ^^ Egyelőre... =D