A szerdai interjú nem tudom, hogy sikerült. Szerintem túl közel van az előző munkahelyemhez és túl sokat kérdeztek róla, melyik munkaviszonyom miért szűnt meg, ami szerintem nem jó, de lehet, hogy csak kíváncsiak voltak. Mindegy. Annyira nem tetszik, amit kínáltak, bár ha nem lenne a másik hely, akkor valószínűleg ha felhívnának, elfogadnám, mert nincs más. A csütörtöki interjú meghiúsult rajtam kívülálló, személyes okok miatt, azonban ma sajnos nem tudtam felhívni a közjegyző asszonyt, mert a szolgáltató letiltotta a telefonhívásunkat Benével, amit egyáltalán nem értünk és igyekszünk elintézni a problémát, mert ez így nagyon nem működőképes.
Játszani nem mentem, mert előző nap lebetegedtem és nem éreztem jól magam, helyette aludtam, este átjött Bálint és Benével vagy három órát beszélgettek. Én nagyon nem tudtam beleszólni, de nem baj. Azt hiszem, azon az éjszakán néztük meg a Felhőatlaszt, de lehet, hogy az előzőn. Igen, azt hiszem, szerda este... Mindegy, másodjára is nagyon-nagyon jó volt, és megint elsírtam magam Robert történetének végén. Lenyűgöz a látvány és a történetfolyamok, olvasom most már a könyvet is és vannak benne nagyon jó jelenetek. Autua beszédét például mindig kétszer olvasom el, annyira tetszik. Meg van egy rész az elején, amikor Adam visszamegy a szobájába, mert félti a naplóját, amit az asztalon hagyott... Fergeteges az a rész, hangosan röhögtem rajta a buszon, Adamet azonban nem szeretem valahogy annyira, ezért örülök, hogy már csak egy oldal van a naplójából. XD Kíváncsi vagyok a többi történetre is, hiszen mindet más fordította, más a szerkezete, no meg vannak szereplők, akiket kifejezetten a szívembe zártam, mint Robertet.
A héten a Pink medley Macy Kate-től, Christina Grimmie és Mike Tompkins közös száma, majd egy új felismerés, Chris Crocker - I want your bite-ja és a régi kattanás új hangzással volt a sláger főként. Utóbbit belövöm:
Pici változás
Beleszerettem ebbe a betűtípusba. Nem tudom, meddig lesz ez, de most ez az egyik kedvencem. Kinéztem egy másikat is, de majd meglátjuk, mi lesz.
Videók, zenék, apró meglepetések
Kicsit megszenvedtem a videó betételével, de megérte. Én nem szeretem Robbie-t, de ez és a Bodies szerintem kifejezetten jók tőle. =D Nem szeretem az X-es tehetségkutatónak nevezett rettenetet sem, de Anyuval azelőtt ültünk, s ott szólalt fel ez a dal is, méghozzá nagyon jól, azóta szinte csak ezt hallgatom. Imádom ezt a sminket! *,* Robbie nem egy szép fickó szerintem, de ezzel a karakteres, Jokerre emlékeztető arccal imádom nézni. =D
Ez volt a tegnapi nap másik befutója. Bár nekem a dal jobb minőségben van meg, méghozzá évek óta, tegnap láttam először a musicalből egy darabot és tetszett, csak nem tudom, történelmi háttér nélkül mennyire érteném, még ha sikerülne is magyar feliratosan megnézni... ^^;; Mindenesetre ez egy jó dal. =D
Ma reggel Anyu Linkin Parkot hallgatott. Keresett egy számot, ami régen tetszett neki, de nem találta meg. A bandát túl zúzósnak találta összességében, meglepetésemre még az In the endet is megállította, míg a Numb és a New divide tetszett neki. =D Meghallgatta a Sum 41 - Still waiting című számát is, ami ugyancsak nagy kedvencem, azonban a kettőnk zenei ízlése eléggé eltér egymástól, csak közös állomások vannak szerintem. =D Illetve a két halmaznak van metszete. ^^ Amin megdöbbentem korábban, hogy az Evanescence - My immortal és Bring me to life című számát szívesen hallgatta, holott hajdanán annyiszor hallottam tőle, hogy ez a banda sötét, szomorú dalokat játszik. Így is van, a szövegeik és a dallamaik tele vannak fájdalommal, keserűséggel, mégis gyönyörűségesek.
Mostanság gondolkodom abban, mik érdekelnek, miket szeretek csinálni és meglepődve tudatosítottam magamban, hogy csomó mindenről van egész sok információm. Néhány meglepő témában is egész sokat tudok. =D Tök jó érzés.
Kívánságlista és talán új infók
Mint az kiderült az elmúlt egy hónapban, kevesen tudják rólam, hogy szeretem a sört. Valószínűleg a loli teszi, ám többen is elcsodálkoztak, mikor lekerült a lepel erről a tulajdonságomról, közölték, hogy nem nézték volna ki belőlem, amin én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Jelentem, a citromos Gösser kifejezetten az egyik kedvenc, alkoholmentesen is nagyon szeretem. Az almás ízesítésű sörök annyira nem finomak szerintem, a grapefruitos Aranyászok megdöbbentem, mennyire jó, ugyanis ez a gyümölcs kifejezetten a "FÚJ!" listám kitüntetett tagja, a szedres-lime-os ízű sör fincsi volt, s nagy vágyam édesebb vörös gyümölcsös söröket megkóstolni. A Heineken volt az egyik kedvenc márkám, anno a sötét Aranyászok is ízlett, újonnan állítólag a Tuborgra esküszöm. =D
Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^
Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD
Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...
Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.
Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.
Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.
Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.
A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.
Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^
Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD
Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...
Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.
Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.
Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.
Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.
A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.
Visszatérés olvasás- és filmélményekkel
Majdnem egy hónapos kihagyás után újra itt. Igazából hiányzott a blog, megjött az, hogy "van közlendőm", szeretném megosztani az élményeimet, csinálni tovább, amit úgy érzem, hogy a bloggal csinálok. Nagy fordulatokat vett az életem, most úgy érzem, mintha egy hatalmas fagylaltkehely lenne, amiben elkezdtek megolvadni a gombócok és összekavargatnák őket, vagyis ez az életem, egy nagy barna trutyi, amiben már nem igazodom el. Van, ami jól alakul, bízom a Életben és van, ami egyre rosszabb, ami egyre átláthatatlanabb és fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy jobb legyen.
Olvasás terén mostanság eléggé felülmúlom magam, újra élvezettel s egészen sokat olvasok. A végére értem a Battle Royale könyvnek. Én nagyon szerettem, a karakterek jók benne, s bár már az elején érezhető, ki fogja túlélni, mégis izgalommal töltött el a sztori. Nem akarok spoilerezni, hátha valakit érdekel még egy ennyire brutális, képi, nyers és naturális történet, de komolyan mondom, voltak karakterek, akiket nagyon megszerettem és voltak, akiket nagyon megutáltam. Szörnyen idegesített, hogy a japán neveket és szavakat fonetikusan írták le a hülye magyar átírás miatt, ettől én eltérek, sorry. Shinjit megszerettem, Hiroki abszolút kedvencem lett, Kiriyama borzalmas volt, de olyan jófajtán és szörnyen egyszerre, Mitsuko emberi volt és valahogy mégis annyira torz. Sokszor nevettem a könyv olvasása közben, mert jól át lehetett élni a karakterek vívódásait, félelmeit és gondolkodását, voltak igazán nevetséges karakterek, akik vagy a felfuvalkodottságuk, vagy a bénaságuk, vagy valami hasonló miatt egyszerűen röhögésre késztettek. Jók voltak a csavarok, igazán eredeti ötletek is voltak a történetben, remek olvasmány volt.
A belőle készült film viszont botrányosan rossz. Én ilyen rémes könyvadaptációval még nem találkoztam. Megint nem szeretnék spoilerezni, ezért igyekszem rövidre fogni a mondandóm. Annyi köze van a könyvhöz, hogy ugyanazok a karakterek nevei, gyilkolniuk kell egymást, egy szigeten játszódik a történet, iskolás diákokról szól, vannak történési átfedések és stimmel a túlélő. Ezen felül egy nagy kalap lócitrom. Kiriyama és Kavada a szigeten kapott új osztálytárs, a halálesetek egy része nevetséges, méghozzá nem jó értelemben, a legtöbb karakterről semmilyen képet nem kapunk, hogy kicsoda, micsoda, milyen kapcsolatban áll kivel, ami a könyvben külön fantasztikus, a Programot vezető tanárt én sehova se tudom tenni... Készült második rész is, arra még nem vetettem rá magam.
Nekikezdtem a Jessie Lamb testamentumának. Magával ragadó írás, még csak pár oldalig jutottam benne, de az lenyűgözött. Jó a világa, igazán tetszik az, amit abból a pár oldalból sejtek, a nyelvezete pedig nagyon bejön. Egyelőre nem folytatom, mert több kölcsönkönyvem is van, amiket vissza kell szolgáltatnom. Két Lovecraft könyv, az elsőnek egy oldalát már el is olvastam, a címe Holdárnyékban és igazán kíváncsi vagyok rá, de mivel kölcsön kaptam a nagyon várt Felhőatlaszt, az beelőzött minden könyvet. Amúgy is egy nagydarab könyv, célszerű lenne hamar megszabadulni tőle. =D
Megnéztem a Tinta című filmet. IchiGo Démonja ajánlotta, hogy szerinte nekem tetszeni fog és igaza lett. A világa, a képvilága zseniális, imádtam. A sztori nem annyira eget verő, mégis megkönnyeztem egyes jeleneteit. Én csak ajánlani tudom, a látványvilága lenyűgöző, a film üzenete, tartalma eltalált és jó társadalmi kritika is egyben.
Anyucival sikerült elkapnunk a Harry Potter utolsó két filmjét. A 7/1-et nélkülem látta, a 7/2-t részben velem nézte és panaszkodott, hogy szürke, szomorú, egyáltalán nem tetszik neki, hiányzik számára az első háromban tapasztalt látványvilág, színvilág, a varázslatosság. =) Mit ne mondjak, az öt-hat-hét könyvek nekem sem ragadtak meg annyira, nem szerettem őket, egyre darkosabb volt a világ, egyre több szeretett szereplő halt meg vagy fordult ki magából...
Felvettem a kapcsolatot Kennel, a Fiúk melegítőben című könyv szerzőjével, ugyanis eljutottam a harmadik kötet 3. fejezetének végére, ami bőven még csak előkészíti a történetet, sok minden nem derül ki. Gondoltam, érdeklődöm, mi van vele, lesz-e folytatás és ha igen, mikor, mert én nagyon megszerettem a sztoriját és a szereplőit. Sikerült is fellelkesítenem, négy plusz rész került fel a honlapra, melyet másnap fel is faltam, s mivel kért tőlem olvasnivalót, küldtem azt is élménybeszámolóval. Most várom a folytatást.
Meglepő módon egyszer csak kattant bennem valami és fejest ugrottam Nana Vágyába is. Nagyon ritkán olvasok RPS-t, mivel kevés hírességet ismerek annyira, amennyire lehetne akár csak felületesen is, főleg a keleti kultúrából. Még arcra se nagyon van meg az a néhány ember, akiről ír - persze azért google a barátom, utánanéztem, ki hogy néz ki -, mégis teljesen bele tudtam merülni a történetbe. Úgy szoktam venni, mintha egy original ficet olvasnék. ^^ Nagyon megszerettem a sztorit, fejezetről fejezetre izgalmasabb, Nana jól adagolja a feszültségfokozókat, zseniális forgatókönyvíró lenne belőle, faltam a sorokat. Szépen fogalmaz, jók az ötletei, megfelelő ütemben halad a történet, nem feledkezik meg egy karakteréről sem, megvan az a faktor a sztorijában, amitől népszerű lesz és kezdem megérteni azt is, hogyan reklámozza magát. El kell ismernem, nagyon ügyes. =)
Sasa év eleje vagy múlt év vége táján kisütötte, hogy megcsinálja a honlapomat. Jelenleg Luxemburgban él és bár azt mondta, megcsinálja, szerintem nem lesz rá ideje, ezért átadtam a projektet Benének és Gergőnek. Ugyan most nem vagyok ihlet teljében, mégis úgy érzem, kezdek felébredni. Még talpra kell állnom, sok minden van, amit rendbe kell magammal kapcsolatban raknom, de egyre határozottabb bennem az az érzés, hogy "itt az idő". Szóval legkésőbb jövőre visszatérek. =)
Olvasás terén mostanság eléggé felülmúlom magam, újra élvezettel s egészen sokat olvasok. A végére értem a Battle Royale könyvnek. Én nagyon szerettem, a karakterek jók benne, s bár már az elején érezhető, ki fogja túlélni, mégis izgalommal töltött el a sztori. Nem akarok spoilerezni, hátha valakit érdekel még egy ennyire brutális, képi, nyers és naturális történet, de komolyan mondom, voltak karakterek, akiket nagyon megszerettem és voltak, akiket nagyon megutáltam. Szörnyen idegesített, hogy a japán neveket és szavakat fonetikusan írták le a hülye magyar átírás miatt, ettől én eltérek, sorry. Shinjit megszerettem, Hiroki abszolút kedvencem lett, Kiriyama borzalmas volt, de olyan jófajtán és szörnyen egyszerre, Mitsuko emberi volt és valahogy mégis annyira torz. Sokszor nevettem a könyv olvasása közben, mert jól át lehetett élni a karakterek vívódásait, félelmeit és gondolkodását, voltak igazán nevetséges karakterek, akik vagy a felfuvalkodottságuk, vagy a bénaságuk, vagy valami hasonló miatt egyszerűen röhögésre késztettek. Jók voltak a csavarok, igazán eredeti ötletek is voltak a történetben, remek olvasmány volt.
A belőle készült film viszont botrányosan rossz. Én ilyen rémes könyvadaptációval még nem találkoztam. Megint nem szeretnék spoilerezni, ezért igyekszem rövidre fogni a mondandóm. Annyi köze van a könyvhöz, hogy ugyanazok a karakterek nevei, gyilkolniuk kell egymást, egy szigeten játszódik a történet, iskolás diákokról szól, vannak történési átfedések és stimmel a túlélő. Ezen felül egy nagy kalap lócitrom. Kiriyama és Kavada a szigeten kapott új osztálytárs, a halálesetek egy része nevetséges, méghozzá nem jó értelemben, a legtöbb karakterről semmilyen képet nem kapunk, hogy kicsoda, micsoda, milyen kapcsolatban áll kivel, ami a könyvben külön fantasztikus, a Programot vezető tanárt én sehova se tudom tenni... Készült második rész is, arra még nem vetettem rá magam.
Nekikezdtem a Jessie Lamb testamentumának. Magával ragadó írás, még csak pár oldalig jutottam benne, de az lenyűgözött. Jó a világa, igazán tetszik az, amit abból a pár oldalból sejtek, a nyelvezete pedig nagyon bejön. Egyelőre nem folytatom, mert több kölcsönkönyvem is van, amiket vissza kell szolgáltatnom. Két Lovecraft könyv, az elsőnek egy oldalát már el is olvastam, a címe Holdárnyékban és igazán kíváncsi vagyok rá, de mivel kölcsön kaptam a nagyon várt Felhőatlaszt, az beelőzött minden könyvet. Amúgy is egy nagydarab könyv, célszerű lenne hamar megszabadulni tőle. =D
Megnéztem a Tinta című filmet. IchiGo Démonja ajánlotta, hogy szerinte nekem tetszeni fog és igaza lett. A világa, a képvilága zseniális, imádtam. A sztori nem annyira eget verő, mégis megkönnyeztem egyes jeleneteit. Én csak ajánlani tudom, a látványvilága lenyűgöző, a film üzenete, tartalma eltalált és jó társadalmi kritika is egyben.
Anyucival sikerült elkapnunk a Harry Potter utolsó két filmjét. A 7/1-et nélkülem látta, a 7/2-t részben velem nézte és panaszkodott, hogy szürke, szomorú, egyáltalán nem tetszik neki, hiányzik számára az első háromban tapasztalt látványvilág, színvilág, a varázslatosság. =) Mit ne mondjak, az öt-hat-hét könyvek nekem sem ragadtak meg annyira, nem szerettem őket, egyre darkosabb volt a világ, egyre több szeretett szereplő halt meg vagy fordult ki magából...
Felvettem a kapcsolatot Kennel, a Fiúk melegítőben című könyv szerzőjével, ugyanis eljutottam a harmadik kötet 3. fejezetének végére, ami bőven még csak előkészíti a történetet, sok minden nem derül ki. Gondoltam, érdeklődöm, mi van vele, lesz-e folytatás és ha igen, mikor, mert én nagyon megszerettem a sztoriját és a szereplőit. Sikerült is fellelkesítenem, négy plusz rész került fel a honlapra, melyet másnap fel is faltam, s mivel kért tőlem olvasnivalót, küldtem azt is élménybeszámolóval. Most várom a folytatást.
Meglepő módon egyszer csak kattant bennem valami és fejest ugrottam Nana Vágyába is. Nagyon ritkán olvasok RPS-t, mivel kevés hírességet ismerek annyira, amennyire lehetne akár csak felületesen is, főleg a keleti kultúrából. Még arcra se nagyon van meg az a néhány ember, akiről ír - persze azért google a barátom, utánanéztem, ki hogy néz ki -, mégis teljesen bele tudtam merülni a történetbe. Úgy szoktam venni, mintha egy original ficet olvasnék. ^^ Nagyon megszerettem a sztorit, fejezetről fejezetre izgalmasabb, Nana jól adagolja a feszültségfokozókat, zseniális forgatókönyvíró lenne belőle, faltam a sorokat. Szépen fogalmaz, jók az ötletei, megfelelő ütemben halad a történet, nem feledkezik meg egy karakteréről sem, megvan az a faktor a sztorijában, amitől népszerű lesz és kezdem megérteni azt is, hogyan reklámozza magát. El kell ismernem, nagyon ügyes. =)
Sasa év eleje vagy múlt év vége táján kisütötte, hogy megcsinálja a honlapomat. Jelenleg Luxemburgban él és bár azt mondta, megcsinálja, szerintem nem lesz rá ideje, ezért átadtam a projektet Benének és Gergőnek. Ugyan most nem vagyok ihlet teljében, mégis úgy érzem, kezdek felébredni. Még talpra kell állnom, sok minden van, amit rendbe kell magammal kapcsolatban raknom, de egyre határozottabb bennem az az érzés, hogy "itt az idő". Szóval legkésőbb jövőre visszatérek. =)