Majdnem egy hónapos kihagyás után újra itt. Igazából hiányzott a blog, megjött az, hogy "van közlendőm", szeretném megosztani az élményeimet, csinálni tovább, amit úgy érzem, hogy a bloggal csinálok. Nagy fordulatokat vett az életem, most úgy érzem, mintha egy hatalmas fagylaltkehely lenne, amiben elkezdtek megolvadni a gombócok és összekavargatnák őket, vagyis ez az életem, egy nagy barna trutyi, amiben már nem igazodom el. Van, ami jól alakul, bízom a Életben és van, ami egyre rosszabb, ami egyre átláthatatlanabb és fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy jobb legyen.
Olvasás terén mostanság eléggé felülmúlom magam, újra élvezettel s egészen sokat olvasok. A végére értem a Battle Royale könyvnek. Én nagyon szerettem, a karakterek jók benne, s bár már az elején érezhető, ki fogja túlélni, mégis izgalommal töltött el a sztori. Nem akarok spoilerezni, hátha valakit érdekel még egy ennyire brutális, képi, nyers és naturális történet, de komolyan mondom, voltak karakterek, akiket nagyon megszerettem és voltak, akiket nagyon megutáltam. Szörnyen idegesített, hogy a japán neveket és szavakat fonetikusan írták le a hülye magyar átírás miatt, ettől én eltérek, sorry. Shinjit megszerettem, Hiroki abszolút kedvencem lett, Kiriyama borzalmas volt, de olyan jófajtán és szörnyen egyszerre, Mitsuko emberi volt és valahogy mégis annyira torz. Sokszor nevettem a könyv olvasása közben, mert jól át lehetett élni a karakterek vívódásait, félelmeit és gondolkodását, voltak igazán nevetséges karakterek, akik vagy a felfuvalkodottságuk, vagy a bénaságuk, vagy valami hasonló miatt egyszerűen röhögésre késztettek. Jók voltak a csavarok, igazán eredeti ötletek is voltak a történetben, remek olvasmány volt.
A belőle készült film viszont botrányosan rossz. Én ilyen rémes könyvadaptációval még nem találkoztam. Megint nem szeretnék spoilerezni, ezért igyekszem rövidre fogni a mondandóm. Annyi köze van a könyvhöz, hogy ugyanazok a karakterek nevei, gyilkolniuk kell egymást, egy szigeten játszódik a történet, iskolás diákokról szól, vannak történési átfedések és stimmel a túlélő. Ezen felül egy nagy kalap lócitrom. Kiriyama és Kavada a szigeten kapott új osztálytárs, a halálesetek egy része nevetséges, méghozzá nem jó értelemben, a legtöbb karakterről semmilyen képet nem kapunk, hogy kicsoda, micsoda, milyen kapcsolatban áll kivel, ami a könyvben külön fantasztikus, a Programot vezető tanárt én sehova se tudom tenni... Készült második rész is, arra még nem vetettem rá magam.
Nekikezdtem a Jessie Lamb testamentumának. Magával ragadó írás, még csak pár oldalig jutottam benne, de az lenyűgözött. Jó a világa, igazán tetszik az, amit abból a pár oldalból sejtek, a nyelvezete pedig nagyon bejön. Egyelőre nem folytatom, mert több kölcsönkönyvem is van, amiket vissza kell szolgáltatnom. Két Lovecraft könyv, az elsőnek egy oldalát már el is olvastam, a címe Holdárnyékban és igazán kíváncsi vagyok rá, de mivel kölcsön kaptam a nagyon várt Felhőatlaszt, az beelőzött minden könyvet. Amúgy is egy nagydarab könyv, célszerű lenne hamar megszabadulni tőle. =D
Megnéztem a Tinta című filmet. IchiGo Démonja ajánlotta, hogy szerinte nekem tetszeni fog és igaza lett. A világa, a képvilága zseniális, imádtam. A sztori nem annyira eget verő, mégis megkönnyeztem egyes jeleneteit. Én csak ajánlani tudom, a látványvilága lenyűgöző, a film üzenete, tartalma eltalált és jó társadalmi kritika is egyben.
Anyucival sikerült elkapnunk a Harry Potter utolsó két filmjét. A 7/1-et nélkülem látta, a 7/2-t részben velem nézte és panaszkodott, hogy szürke, szomorú, egyáltalán nem tetszik neki, hiányzik számára az első háromban tapasztalt látványvilág, színvilág, a varázslatosság. =) Mit ne mondjak, az öt-hat-hét könyvek nekem sem ragadtak meg annyira, nem szerettem őket, egyre darkosabb volt a világ, egyre több szeretett szereplő halt meg vagy fordult ki magából...
Felvettem a kapcsolatot Kennel, a Fiúk melegítőben című könyv szerzőjével, ugyanis eljutottam a harmadik kötet 3. fejezetének végére, ami bőven még csak előkészíti a történetet, sok minden nem derül ki. Gondoltam, érdeklődöm, mi van vele, lesz-e folytatás és ha igen, mikor, mert én nagyon megszerettem a sztoriját és a szereplőit. Sikerült is fellelkesítenem, négy plusz rész került fel a honlapra, melyet másnap fel is faltam, s mivel kért tőlem olvasnivalót, küldtem azt is élménybeszámolóval. Most várom a folytatást.
Meglepő módon egyszer csak kattant bennem valami és fejest ugrottam Nana Vágyába is. Nagyon ritkán olvasok RPS-t, mivel kevés hírességet ismerek annyira, amennyire lehetne akár csak felületesen is, főleg a keleti kultúrából. Még arcra se nagyon van meg az a néhány ember, akiről ír - persze azért google a barátom, utánanéztem, ki hogy néz ki -, mégis teljesen bele tudtam merülni a történetbe. Úgy szoktam venni, mintha egy original ficet olvasnék. ^^ Nagyon megszerettem a sztorit, fejezetről fejezetre izgalmasabb, Nana jól adagolja a feszültségfokozókat, zseniális forgatókönyvíró lenne belőle, faltam a sorokat. Szépen fogalmaz, jók az ötletei, megfelelő ütemben halad a történet, nem feledkezik meg egy karakteréről sem, megvan az a faktor a sztorijában, amitől népszerű lesz és kezdem megérteni azt is, hogyan reklámozza magát. El kell ismernem, nagyon ügyes. =)
Sasa év eleje vagy múlt év vége táján kisütötte, hogy megcsinálja a honlapomat. Jelenleg Luxemburgban él és bár azt mondta, megcsinálja, szerintem nem lesz rá ideje, ezért átadtam a projektet Benének és Gergőnek. Ugyan most nem vagyok ihlet teljében, mégis úgy érzem, kezdek felébredni. Még talpra kell állnom, sok minden van, amit rendbe kell magammal kapcsolatban raknom, de egyre határozottabb bennem az az érzés, hogy "itt az idő". Szóval legkésőbb jövőre visszatérek. =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése