Ma ezt a fejezetet teszem fel Nuuvellára. Nem spoilerezek, hátha még van, aki nem olvasta, de azt elmondhatom róla, hogy egy karácsonyi rész, amiben nagyon sok emléket és saját gondolatot, érzést írtam bele. Íróként elkerülhetetlen, hogy beleírd magad, az emlékeid egy-egy sztoriba, és nekem újra visszaköszönt pár dolog. Páromnak mondtam, hogy idővel a szomorú emlékek is megfakulnak, amolyan keserédes nosztalgiával gondolok rájuk. Na, Csaba karácsonyi készülődése anyáé. Anyunál szokott bordó terítő lenni, az aranyszegélyű tányérok, úgy emlékszem, anyu anyukájánál voltak. Nála van kis méretű műfenyő kicsit feldíszítve és azt hiszem, egyszer Enya zenével várt minket. Anya készít a hagyományostól eltérő menüt, általában brokkoli krémlevest, méghozzá cérnametélttel, ami nem túl nagy bánatára valamennyire összeáll, mivel nekem ez a kedvencem, mindig én kérem el az összes összetapadt köteget. Csaba második fogása nem anya konyhájából való, én szoktam ilyen összesütött, rakott cuccokat készíteni, a tiramisu azonban abszolút anyuhoz köthető édesség karácsonyra. Meg a kókuszgolyó, amit általában mi segítünk neki befejezni.
A tavalyi volt az első karácsony, amikor nem találkoztam anyával. Nemet mondtam a meghívására, mert úgy éreztem, le kell zárnunk egy időszakot, hogy tele vagyok haraggal és megbántottsággal, ami egy óvatlan megjegyzés, egy rossz szó, egy kritika, és elemi erővel tört volna ki belőlem. Meg nem akartam, hogy azt higgye, túlvagyunk a nehezén, el van felejtve, hogy elfordult tőlem Krisz javára és hogy még tőle is azokat a logikátlan és lélekkínzó faszságokat hallgathattam, amiket Krisz évekig tolt. Meg nem akartam egyelőre bemutatni neki Ferit. Nem akartam, hogy "rátehesse a kezét". Szarul hangzik, de elegem lett abból, hogy milyen bensőséges kapcsolatot alakított ki mindig a férfi párommal. Főleg, hogy általában az én káromra. Meg nem bocsátottam meg, hogy Csigával kapcsolatban mennyire elutasító volt.
Ha a dolgok úgy mennek tovább, ahogy mennek, az idei karácsonyt már teljesen egymás nélkül fogjuk tölteni. Hisz a születésnapomkor fel sem köszöntött...
