Annyi élményem van... Ilyen szempontból remekül alakult ez a nyár, sok minden történt velem és még nincsen vége. =) Múlt csütörtökön bulizni mentünk Timivel és Zolival. Úgy volt, hogy Enikő is jön, de közbejött neki valami, ezért ő kimaradt. Frenetikus nap volt, Timi átjött hozzám, itt öltözött át, sminkeltünk, majd elmentünk kajálni a kedvenc helyünkre, igen, a Csirkefogóba. =D Ott találkoztunk Zolival, majd átsétáltunk a Morrisons 2-be. Még sosem voltam azon a helyen, úgyhogy nekem minden új volt, körbejártuk, Timi leadta a ruhatárban a táskáját, utána lementünk egy-egy koktélért. Méregerős volt minden, amit kaptunk, úgyhogy két koktéltól kis híján fejre álltunk, majd a gong után bevetettük magunkat a táncolásba. Kistiniként buliztam ilyen jelleggel együtt emberekkel, barátokkal, de amiért akkoriban kinevettek, azért manapság kerülgettek. Persze egy kivétellel senki sem mert hozzám lépni, mi meg jól szórakoztunk a többi emberen, mivel én speciel nem értem meg, minek kell nyomulni, hiszen ha egy lány azért megy bulizni, hogy a végét szexszel koronázza meg, akkor arról tutira tudni fog az a srác, akit kiszemelt magának. Na mindegy, én szétröhögtem magam utólag azon, amit leműveltem, mivel ugye volt egy kivétel, aki megpróbálkozott nálam. Csak azt éreztem, hogy hozzáér a csípőmhöz, erre reflexből előre húztam az övtáskám, majd másik oldalt hátranéztem. A vállamig ért köbö a fickó, a gyér, villódzó fényben is látszott, hogy majdnem kétszeres korú lehet, mint én, és amikor rám mosolygott, megláttam, hogy hiányzik egy foga is, úgyhogy vadul elkezdtem rázni a fejem, hogy na nem, húzz innen! X"D Nem sokkal ezután kiszakadtunk a tömegből és dőltem a röhögéstől. Elmentünk inni pár kortyot, megigazítani az elfolyt sminket, elintézni folyóügyeinket, ott egy lány szemelt ki magának. Hoppon maradt ő is, Timi kezét megfogva jeleztem neki, hogy sorry, de nem keresek senkit, aztán kiültünk hárman az udvarra és elkezdtük kibeszélni az elmúlt másfél óra élményeit. Gurultunk a röhögéstől, de komolyan. Még visszamentünk tombolni, majd átsétáltunk az AnKertbe. A hely egész jó volt, de a zene nem tetszett. Ettől függetlenül legalább fél órát elökörködtünk és táncoltunk. Jól éreztük magunkat. ^^ Utána Zoli kikísért minket a megfelelő buszmegállóba, majd elzötyögtünk Timiékhez, fürdés, sminklemosás, végül bedőltünk az ágyba és azt gondoltuk, már aludni is fogunk, ehhez képest négyig beszélgettünk. XD
Pénteken hazajöttem, intéztük a cp-s dolgokat, igazából nem sokra emlékszem a napból, csak arra, hogy másnap hatkor keltünk nem valami sok alvás után. XD Első eszembe jutott mondat: Úristen, ölni tudnék még fél óráért...! Persze helyette felkeltem és öltözködni, parókát rakni, sminkelni kezdtem, amit aztán a műhelyben fejeztem be. Dasco vitt át minket kocsival, de a biztonsági őr akkora paraszt volt, hogy ekét kellett volna adni a kezébe, ahogy közölte, hogy ha nincs karszalagunk, nem mehetünk be, az meg persze nem volt, honnan is lett volna. Na mindegy, kisebb fennakadás és mérgelődés után megérkezett Rajmond is, akiről megállapítottuk, hogy nem a vezetés skillre rakta a talent pontjait. Elszórakoztuk azt a pár percet, míg kifutott Zöld a karszalagokkal, utána elkezdődött a hepaj. Rajtam még el kellett intézni néhány dolgot, többek közt rám ragasztani a kígyókat, meg ilyen apróságok, végül az Alkimista Labor pultjánál gyűltünk lényegében össze. Jött Enikő, átvettem tőle a tortát, megbeszéltük a menettervet, némi macera után megkapták Timivel a jegyeiket, végül magammal csaltam őket az öltözőmbe, hogy megköszöntsük Timit. Szerintem viccesre sikerült úgy az egész, a málnadíszes túrótorta isteni volt, két szeletet is betoltam, meg a kettő közt néhány melegszendvicset, mert rég ettem utoljára. A maradékot szétosztottuk, aminek a srácok nagyon örültek. Sokan voltunk, végre láttam Milánkát és bemutathattam Timinek is. Imádom azt a kölyköt! =D Rengeteget sétáltunk, fotózkodtam, megnéztük a cosplayeseket, beszélgettem egy csomó ismerőssel, ujjongtam a táncos amv-k és a para para alatt, de beállni egyikbe sem akartam, mert utólag rájöttem, hogy egy bugyiban nem égetem magam. XD Mindenesetre megint lehetett volna egy komplett tanulmányt csinálni a színpadon ugráló fiatalságról, meg mindent megbeszéltünk a para parával kapcsolatban. XD A Cont kicsit viharosan zártuk, Benével összevesztünk.
Timihez mentünk, hiszen elég rég megbeszéltük, hogy születésnapja alkalmából ott töltöm az estét. Megérkeztünk, én befeküdtem egy kád vízbe, ő nekiállt előkészíteni a vacsit. Beszélgettünk, segített lemosni a hátamról a pikkelyeket, amik eltűntével elkezdett nevetni, ugyanis rácsos maradt a bőröm. Megpirultam és ahol a festék fedett, ott fehér maradtam. XD Egész kis ellátást kaptam Timitől, lefújta a bőrömet Pantenollal, meg a ragasztások helyére hámosítót kaptam, mivel lejött egy pár réteg a bőrömből, akadt, ahova beleégett a pillanatragasztó. XD Ettől függetlenül nagyon élveztem a napot, este meg nagyokat röhögtünk a kialakult helyzeten. Muszáj derűvel felfogni, különben a sírba tesz néhány dolog. Isteni vacsorát csinált, azalatt beszélgettünk, majd kaja után ő is megfürdött, lefeküdtünk aludni, de még órákig dumáltunk, egészen negyed négyig, amikor is győzött a fáradtság felettünk. Sokáig aludtunk, majdnem dél volt, úgyhogy a vacsi maradékát ettük meg, aztán fagylaltoztunk. Jól éreztem magam.
Itthon totál punnyadt voltam, lehet, hogy nap közben el is aludtam, nem emlékszem rá, igazából ha nem volt konkrét történés, kiment minden a fejemből a fáradtság miatt. Éjszaka beszélgettünk Benével, annak is három után lett vége, szóval nem voltam épp fitt, mikor Anyával találkoztam a Nyugati előtt. XD Meghívott egy gyrosra, s míg tömtem a fejem, sétáltunk. Nem voltam épp a helyzet magaslatán megint a közlekedés szempontjából, fel kellett hívnom Krisztát, hogy hol is van a fürdő, ami miatt jól kiröhögött. XD Meg is értem, de nem tehetek róla, hogy közlekedési és tájolási analfabéta vagyok. Remélem, Anya azért annyira nem volt rám mérges, mivel utána átmentünk a Margit hídon, s elsétáltunk a fürdő épületéig. Utána már olajozottan működött minden, a benti mászkálás jobban ment, Anya meg sokat kuncogott rajta, hogy olyan az épület, mint egy ementáli sajt. =D Kicsit tényleg olyan, de poénos szerintem és mindenhonnan mindenhova el lehet így jutni legalább. Nagyjából azt a menettervet követtük, amit Krisztával is csináltunk, a délelőttöt az élménymedencében töltöttük, masszíroztattuk magunkat a buborékokkal, beszélgettünk, úsztunk egy keveset, aztán mivel Anya nagyon szeretett volna szaunázni, úgy vettünk belépőt, hogy majd mehessünk. Kettőkor kezdődött egy szaunaszeánsz, ezért előre odamentünk. Na az egy nagyon mókás eset volt, ugyanis odaértünk a beléptetőhöz és egy középkorú fickó meztelen hátsója fogadott minket. XD Elfordultunk és nevettünk, de az emberünk nem mutatkozott szégyenlősnek, kiderült, hogy ő lesz az aromaszauna kalauza, amúgy nagyon jófej fickó. Becsekkoltunk, aztán közölte velünk, hogy le kéne vetkőznünk és adott egy fehér lepedőt, amibe be kellett csavarnunk magunkat. Hát nem egészen erre számítottunk, de elvonultunk és megtettük, méghozzá azt is kábé végigröhögve. Egy fiúval hárman ültünk be végül a szaunakabinba, remek hangulat és élmény volt. A vezető lökte ránk a meleget, finom levendulás illatot csinált, engedett be azért friss levegőt is, közben végig nyomta a szöveget. Kaptunk egy joghurtos, szőlőkivonattal megspékelt kenegetőt, amit a bőrünkbe kellett masszírozni. Na azzal én puhára lettem főzve, a joghurtos cuccok a gyengéim, de úgy mindenben, fagyiban, krémben, tusfürdőben, süteményben, ... *,* Remek volt a szaunázás, még sokáig beszélgettünk a pasival is, meglátogattuk a jégkunyhót, ami feelinges volt, nem is volt annyira durva, mint elképzeltem, bár egy percnél biztos nem töltöttem bent több időt. Utána a gőzkabinban is ültünk egy darabig Anyával, végül meglógattuk a lábunkat a jeges merülőben. Azzal sem volt gond, hogy mennyit pihentünk, jó másfél órát eltöltöttünk a gyógyfürdő ezen részlegén. Végig remekül szórakoztunk, jól éreztük magunkat, felfrissültünk, megszépültünk, méregtelenítettünk, amit kell. =D
Ezután visszarángattuk magunkra a fürdőruhánk és elmentünk enni. Sült combot ettünk, Anya petrezselymes krumplival, én rizzsel. Szép volt a tálalás, ízletes volt a kaja. Végül tányért cseréltünk, Anyu evett egy kis borsót még, mivel én azért annyira nem rajongom, én bekapkodtam az ő maradék krumpliját. Sziesztának ott ücsörögtünk egy-egy sör mellett és beszélgettünk. Végre ihattam feketeribizlis sört... ^^ Csak ezek után vetettük bele magunkat a termál vizekbe, miután még egyszer megpezsegtettük a testünket az élménymedencében. Hosszasan beszélgettünk, majd összeszedtük magunkat és elhagytuk a fürdőt. Én bátran ajánlom a Lukács gyógyfürdőt, az alkalmazottak segítőkészek, a hely kulturált, tiszta, fiatalok és idősebbek is remekül érezhetik magukat, szerintem nem drága, jó áron étkezhettünk is, még meg is lepődtünk rajta, nekünk minden igénynek megfelelt Anyuval és Krisztával is.
A napot süteményezéssel zártuk, aztán Anya velem jött a trolin. Itthon kifeküdtem a fáradtságtól és még most sem igazán találtam magamra. XD
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csirke fogó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csirke fogó. Összes bejegyzés megjelenítése
Apróságok
Csütörtökön nem öltöztem ki, ahogy szoktam, nem volt hozzá ihletem, kedvem és időm, ezért csak farmernadrágot és egy vízszintesen csíkos pólót vettem fel. Megfigyeltem korábban, hogy ez a csíkozás engem is előnytelenül szélesít, azonban mivel sokat fogytam az elmúlt időszakban, nem igazán találtam aggasztónak, ha egy kicsit szélesebbnek, teltebbnek tűnök a valósnál. Benedek megdicsért, milyen csinos vagyok. Úgy néztem rá, mint aki egyszer csak tünde nyelven szólt volna, majd valami olyasmit makogtam, hogy pedig csak magamra húztam az első kezembe kerülő ruhadarabokat, mire azt felelte, hogy nem baj, attól még csinos vagyok és talán Zöld kontrázott rá, hogy tehetségem van jól megfogni az első kezembe kerülő ruhadarabokat.
Aznap, még mielőtt befutottak volna a játékosok, Zölddel összekapaszkodtunk és sokáig így beszélgettünk, ami nagyon jólesett. Azt hiszem, biztonságpontot keresett bennem és meg is találta. Mindig azt mondja, hogy nagyon jó az ölelésem és valami nagyon fontos dolgot jelent a számára, hogy érzem az érzéseit. Ezután megdöbbent, mennyire vékony lettem, majd később átkarolta a derekam és fejjel lefelé fordított. Sikítoztam, követeltem, hogy tegyen le, de nem féltem igazán, egészen biztosan tartott, noha a kontrollálhatatlan helyzetből adódóan idővel csak rám tört a pánik, hogy most mi lesz, mit csináljak. Mikor letett, megjegyezte, hogy tényleg nagyon sokat fogytam, sokkal könnyebb vagyok, mint voltam.
Ma Sasa is megemelt, bár már nem emlékszem, milyen apropóból, csak arra, hogy hátulról átkarolt és megemelt, aztán valamivel később ráálltam a mérlegre, de nem tűnt annyira soknak a fogyásom eredménye, csupán a ruháimon érzem, hogy megszabadultam a télen felszedett plusztól.
Amúgy vicces, mert mindhárom esemény kihegyezve lett a fogyásomra, de alapvetően nem ez volt a mérvadó, nem ezért írtam le őket, csupán ez a közös bennük, nekem a feeling, a körülmény és a tartalom fontos ezekben. Hogy Benedek csinosnak talált, mikor én totál ki voltam merülve, hogy Zölddel mennyire biztonságos és bizalmas lett a barátságunk és hogy Sasa is lépett egyet efelé, kezd újra megint nem csak közvetlen lenni, de nem is aggódik miatta. =) Az évek múltáni első találkozásunkkor nagyon parázott és maga sem tudja, mitől, hiszen régi barátok vagyunk, de éreztem rajta és meg is vallotta, hogy kínban van. De cuki volt nagyon és igyekezett megnyugodni. ^^
Nem tudok mit kezdeni egy helyzettel. Gondosan kerültem napok óta, hogy azt, hogy elismerjem, megaláztak minket. Nem csak engem, hanem velem együtt még két személyt. Tulajdonképpen úgy érzem, nem volt elég bátorságom véget vetni a kínlódásnak, ami miatt kissé emésztem magam, ugyanakkor ott van a magamban tett ígéret annak a személynek, hogy nem fogom csak úgy elhagyni, kitartok mellette, azonban immár hónapok óta vívódom magamban vele és egyre rosszabb a helyzet. Tartok tőle, hogy végül meg kell szegnem az ígéretemet, meg attól is, hogy vagy nekiesek, vagy pedig nem leszek képes semmit sem tenni. Jó ideje rakosgatom a lelkemben és a gondolataim közt ezt az egészet, de már ott tartok, hogy nem igazán tudom, mit is akarok és miért akarjak bármit.
Pénteken remekül éreztem magam IchiGoval és Timivel, később csatlakozott hozzánk Démon, láttunk nagyon gáz divatbemutatót az Árkádban, IchiGo megkapta a BJD-je Elyon által készített cicás pulcsiját, ami nagyon édes, olyat én is szeretnék és majd a saját BJD-jeim közül is legalább egynek szeretnék, aztán befutott a Gergő is. IchiGoval hárman megkajáltunk a Csirkefogónál, utána beszélgettünk, majd járkáltunk az Árkádban, találkoztunk Démonnal és Elyonnal, Gergő meg elég fáradt volt. =) Mi Timivel leléptünk, feltettek minket a metróra, utána sikeresen beleszaladtunk az esőbe és megáztunk, végül Bene is hazajött, Timivel meg rájöttünk, hogy már így is késésben van, ezért szinte rohanva tettük meg az utat tőlünk a villamosig. Mókás este volt. =D
Tegnap sikerélményem volt a tanfolyamon. Megnéztük a Jurassic park című filmet, amit elemeznünk kellett. Szinte végig jegyzeteltem, írtam fel az ismétlődő mondatokat, jeleneteket, üzeneteket, a karakterekről ami eszembe jutott, a film menetét, felépítését és ismét rájöttem, mennyire jól van összerakva szakmai szemmel, de tényleg. Fantasztikusan jól működnek benne a tanult dolgok. Viszont rájöttem, hogy elemeznem is nehéz egy filmet, nemhogy megírnom, megterveznem, úgyhogy egyelőre visszarettentem a saját sztorimmal kapcsolatban is, ami tulajdonképpen félkész, hiszen a történet megvan, a karakterek is nagyrészt megvannak, az alapötlet is ütős, mert nagyfilmen ilyet még nem láttak az emberek túlságosan, viszont bele kell tenni azt, amitől több lesz egy jó alapötletnél, amitől filmmé válhat. A látványt, azt, amiért ezt nem könyvben akarom megírni és az emberek nem könyvben akarják olvasni, hanem be akarnak ülni megnézni és én is filmen szeretném először megjeleníteni. Na ez az, amivel gondom van már hetek óta...
Aznap, még mielőtt befutottak volna a játékosok, Zölddel összekapaszkodtunk és sokáig így beszélgettünk, ami nagyon jólesett. Azt hiszem, biztonságpontot keresett bennem és meg is találta. Mindig azt mondja, hogy nagyon jó az ölelésem és valami nagyon fontos dolgot jelent a számára, hogy érzem az érzéseit. Ezután megdöbbent, mennyire vékony lettem, majd később átkarolta a derekam és fejjel lefelé fordított. Sikítoztam, követeltem, hogy tegyen le, de nem féltem igazán, egészen biztosan tartott, noha a kontrollálhatatlan helyzetből adódóan idővel csak rám tört a pánik, hogy most mi lesz, mit csináljak. Mikor letett, megjegyezte, hogy tényleg nagyon sokat fogytam, sokkal könnyebb vagyok, mint voltam.
Ma Sasa is megemelt, bár már nem emlékszem, milyen apropóból, csak arra, hogy hátulról átkarolt és megemelt, aztán valamivel később ráálltam a mérlegre, de nem tűnt annyira soknak a fogyásom eredménye, csupán a ruháimon érzem, hogy megszabadultam a télen felszedett plusztól.
Amúgy vicces, mert mindhárom esemény kihegyezve lett a fogyásomra, de alapvetően nem ez volt a mérvadó, nem ezért írtam le őket, csupán ez a közös bennük, nekem a feeling, a körülmény és a tartalom fontos ezekben. Hogy Benedek csinosnak talált, mikor én totál ki voltam merülve, hogy Zölddel mennyire biztonságos és bizalmas lett a barátságunk és hogy Sasa is lépett egyet efelé, kezd újra megint nem csak közvetlen lenni, de nem is aggódik miatta. =) Az évek múltáni első találkozásunkkor nagyon parázott és maga sem tudja, mitől, hiszen régi barátok vagyunk, de éreztem rajta és meg is vallotta, hogy kínban van. De cuki volt nagyon és igyekezett megnyugodni. ^^
Nem tudok mit kezdeni egy helyzettel. Gondosan kerültem napok óta, hogy azt, hogy elismerjem, megaláztak minket. Nem csak engem, hanem velem együtt még két személyt. Tulajdonképpen úgy érzem, nem volt elég bátorságom véget vetni a kínlódásnak, ami miatt kissé emésztem magam, ugyanakkor ott van a magamban tett ígéret annak a személynek, hogy nem fogom csak úgy elhagyni, kitartok mellette, azonban immár hónapok óta vívódom magamban vele és egyre rosszabb a helyzet. Tartok tőle, hogy végül meg kell szegnem az ígéretemet, meg attól is, hogy vagy nekiesek, vagy pedig nem leszek képes semmit sem tenni. Jó ideje rakosgatom a lelkemben és a gondolataim közt ezt az egészet, de már ott tartok, hogy nem igazán tudom, mit is akarok és miért akarjak bármit.
Pénteken remekül éreztem magam IchiGoval és Timivel, később csatlakozott hozzánk Démon, láttunk nagyon gáz divatbemutatót az Árkádban, IchiGo megkapta a BJD-je Elyon által készített cicás pulcsiját, ami nagyon édes, olyat én is szeretnék és majd a saját BJD-jeim közül is legalább egynek szeretnék, aztán befutott a Gergő is. IchiGoval hárman megkajáltunk a Csirkefogónál, utána beszélgettünk, majd járkáltunk az Árkádban, találkoztunk Démonnal és Elyonnal, Gergő meg elég fáradt volt. =) Mi Timivel leléptünk, feltettek minket a metróra, utána sikeresen beleszaladtunk az esőbe és megáztunk, végül Bene is hazajött, Timivel meg rájöttünk, hogy már így is késésben van, ezért szinte rohanva tettük meg az utat tőlünk a villamosig. Mókás este volt. =D
Tegnap sikerélményem volt a tanfolyamon. Megnéztük a Jurassic park című filmet, amit elemeznünk kellett. Szinte végig jegyzeteltem, írtam fel az ismétlődő mondatokat, jeleneteket, üzeneteket, a karakterekről ami eszembe jutott, a film menetét, felépítését és ismét rájöttem, mennyire jól van összerakva szakmai szemmel, de tényleg. Fantasztikusan jól működnek benne a tanult dolgok. Viszont rájöttem, hogy elemeznem is nehéz egy filmet, nemhogy megírnom, megterveznem, úgyhogy egyelőre visszarettentem a saját sztorimmal kapcsolatban is, ami tulajdonképpen félkész, hiszen a történet megvan, a karakterek is nagyrészt megvannak, az alapötlet is ütős, mert nagyfilmen ilyet még nem láttak az emberek túlságosan, viszont bele kell tenni azt, amitől több lesz egy jó alapötletnél, amitől filmmé válhat. A látványt, azt, amiért ezt nem könyvben akarom megírni és az emberek nem könyvben akarják olvasni, hanem be akarnak ülni megnézni és én is filmen szeretném először megjeleníteni. Na ez az, amivel gondom van már hetek óta...
Nem a legjobb
Apu nem hívott és én sem őt. Szerintem nem fog beszélni a mamával, de tulajdonképpen nem nagyon érdekel. Gáz lenne ezek után felhívni a tévé miatt, meg alapból is az volt, úgyhogy nem tudom, mi lesz. Öcsémnek névnapja lesz, ezért vasárnap együtt eszünk Anyuval hárman. Benének névnapja és szülinapja lesz, jó lett volna nagyon négyen lenni, de aznap dolgozni fog, a szombat meg öcsémnek és nekem sem jó.
Kedden úgy nyitotta bíróm a napot, hogy bejött a tárgyalóba és közölte, hogy lecseszés jön, majd elküldte a foginkat egy aktáért. Kikérdezett, hogy valamit hogy kell csinálni, majd elmondta, hogy ez nem így lett megcsinálva, ezért vége a tárgyalások alatti netezésnek és csináljam meg, mintha meg lett volna rendesen csinálva. Nagyon feltolta bennem a pumpát, olyan dühös lettem, hogy fel bírtam volna borítani a székkel együtt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam megfogni. Ez a játszma is erre megy ki, semmi másra. Szépen letárgyaltuk az aktuálist, utána magnózott szerencsére, én megcsináltam, amit kért, a következő tárgyalásra meg vittem be írnivalót. Ha csak nézhetek ki a fejemből a tárgyaláson, akkor megmondom neki, hogy mások olvasnak vagy interneteznek, egyébként nem vagyok sem hülye, sem a csicskása, úgyhogy ezt befejeztük, ezentúl magnóval tárgyal.
Hétfőn itthon voltam, este pedig Bene hazahozta Zöldet. Valahogy feltört belőlünk a játékos kedv, mert Benével toltunk egy nagy birkózást, az mókás volt. =) Kedden úgy voltam vele, hogy lemegyek a helyre, beszélek Zölddel, hogy milyen volt az utazás, aztán hazamegyek, erre lent volt egy pár ember, akivel beszélgettünk, lejött egy kicsit Timi is, majd miután elment, maradtunk beszélgetni és megint későn értünk haza. =D De jó volt, viccesnek bizonyult nézni, ahogy Timi igyekszik kiakasztani Fischert, ami szerintem kicsit sikerült is neki, csak a srác nem fogja bevallani. Miután elmentek, Zöld mesélt kicsit bővebben az utazásáról és mondta, hogy várnak engem is. Ez egy kicsit félelmetes nekem, mert volt rá lehetőségem korábban is, csak nem akartam élni vele, mert akármit tudtam meg mosthoz képest nagyon előre vagy nagyon hátra, mindig agyonvágott.
Szerdán főként a munkámra koncentráltam, de megint ott tartok, hogy nem bírok enni az idegességtől és megállapítottam azt is, hogy egy számmal kisebb lettem, annyit fogytam. Rohadt messze van még június, de makacsul eldöntöttem, hogy ki fogom bírni. Lehet, hogy semmi értelme, lehet, hogy tovább kellene maradnom, de arra is rájöttem tegnap, hogy tulajdonképpen semmi kapaszkodóm, felépítettem az elkövetkezendő egy évemet és ha csak egy valami nem jön össze, akkor az egész borul. És persze tegyük hozzá, hogy a következő lépést nem látom, fogalmam sincs, hova tovább.
Tegnap szokott módon találkoztunk Timivel. Megvártam a Csirkefogó előtt, letelepedtem írni, aztán megvacsoráztunk. A srác már úgy kérdezte, hogy pikáns csirkefalatok, mondtam, hogy igen. Nem volt visszhangja, hogy halálra rémítettem a kontaklencsével a kolléganőjüket, én pedig nem kérdezek erről, egyszerűen továbbra is szeretek oda járni. ^^ Miután degeszre tömtük magunkat, elmentünk az Aldiba innivalóért, majd le a helyre. Rengetegen voltak lent, nem is igazán volt hely, ahova mi leülhettünk volna szerepjátékozni, nekem Agyar is úgy tűnt, hogy abban a pillanatban jutott eszébe, hogy mesélnie kéne nekünk, hogy meglátott, valahogy a toppon sem volt mindenki, ráadásul vízipipázás folyt a szerepjátékos sarokban. Na ez volt a végső löket Timinek, úgyhogy javasoltam a hazamenetelt. Persze még ez sem volt egyszerű, mert abban reménykedett, hogy rendbe szedi magát, ezért nem akart beleegyezni, hogy megyünk, én meg éreztem, hogy ez nem fog menni, de nekem sem. Végül elköszöntünk és leléptünk, itthon kimostam, kiteregettem, kicsit rendezkedtem, közben beszélgettünk. Az a mókás ebben, hogy pont így terveztem a délutánom. ^^ Lelkizést nem terveztem bele, de volt az is bőven.
Mikor kikísértem Timit, kaptunk troliról leszálló díszkíséretet Bene, Zöld és Ghost személyében. ^^ Azon jókat derültünk, hazafele meg Zölddel beszélgettem, majd a kapu előtt álltunk egy időt négyen, osztottuk egymást, dumáltunk, majd a srácok mentek.
Kedden úgy nyitotta bíróm a napot, hogy bejött a tárgyalóba és közölte, hogy lecseszés jön, majd elküldte a foginkat egy aktáért. Kikérdezett, hogy valamit hogy kell csinálni, majd elmondta, hogy ez nem így lett megcsinálva, ezért vége a tárgyalások alatti netezésnek és csináljam meg, mintha meg lett volna rendesen csinálva. Nagyon feltolta bennem a pumpát, olyan dühös lettem, hogy fel bírtam volna borítani a székkel együtt, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam megfogni. Ez a játszma is erre megy ki, semmi másra. Szépen letárgyaltuk az aktuálist, utána magnózott szerencsére, én megcsináltam, amit kért, a következő tárgyalásra meg vittem be írnivalót. Ha csak nézhetek ki a fejemből a tárgyaláson, akkor megmondom neki, hogy mások olvasnak vagy interneteznek, egyébként nem vagyok sem hülye, sem a csicskása, úgyhogy ezt befejeztük, ezentúl magnóval tárgyal.
Hétfőn itthon voltam, este pedig Bene hazahozta Zöldet. Valahogy feltört belőlünk a játékos kedv, mert Benével toltunk egy nagy birkózást, az mókás volt. =) Kedden úgy voltam vele, hogy lemegyek a helyre, beszélek Zölddel, hogy milyen volt az utazás, aztán hazamegyek, erre lent volt egy pár ember, akivel beszélgettünk, lejött egy kicsit Timi is, majd miután elment, maradtunk beszélgetni és megint későn értünk haza. =D De jó volt, viccesnek bizonyult nézni, ahogy Timi igyekszik kiakasztani Fischert, ami szerintem kicsit sikerült is neki, csak a srác nem fogja bevallani. Miután elmentek, Zöld mesélt kicsit bővebben az utazásáról és mondta, hogy várnak engem is. Ez egy kicsit félelmetes nekem, mert volt rá lehetőségem korábban is, csak nem akartam élni vele, mert akármit tudtam meg mosthoz képest nagyon előre vagy nagyon hátra, mindig agyonvágott.
Szerdán főként a munkámra koncentráltam, de megint ott tartok, hogy nem bírok enni az idegességtől és megállapítottam azt is, hogy egy számmal kisebb lettem, annyit fogytam. Rohadt messze van még június, de makacsul eldöntöttem, hogy ki fogom bírni. Lehet, hogy semmi értelme, lehet, hogy tovább kellene maradnom, de arra is rájöttem tegnap, hogy tulajdonképpen semmi kapaszkodóm, felépítettem az elkövetkezendő egy évemet és ha csak egy valami nem jön össze, akkor az egész borul. És persze tegyük hozzá, hogy a következő lépést nem látom, fogalmam sincs, hova tovább.
Tegnap szokott módon találkoztunk Timivel. Megvártam a Csirkefogó előtt, letelepedtem írni, aztán megvacsoráztunk. A srác már úgy kérdezte, hogy pikáns csirkefalatok, mondtam, hogy igen. Nem volt visszhangja, hogy halálra rémítettem a kontaklencsével a kolléganőjüket, én pedig nem kérdezek erről, egyszerűen továbbra is szeretek oda járni. ^^ Miután degeszre tömtük magunkat, elmentünk az Aldiba innivalóért, majd le a helyre. Rengetegen voltak lent, nem is igazán volt hely, ahova mi leülhettünk volna szerepjátékozni, nekem Agyar is úgy tűnt, hogy abban a pillanatban jutott eszébe, hogy mesélnie kéne nekünk, hogy meglátott, valahogy a toppon sem volt mindenki, ráadásul vízipipázás folyt a szerepjátékos sarokban. Na ez volt a végső löket Timinek, úgyhogy javasoltam a hazamenetelt. Persze még ez sem volt egyszerű, mert abban reménykedett, hogy rendbe szedi magát, ezért nem akart beleegyezni, hogy megyünk, én meg éreztem, hogy ez nem fog menni, de nekem sem. Végül elköszöntünk és leléptünk, itthon kimostam, kiteregettem, kicsit rendezkedtem, közben beszélgettünk. Az a mókás ebben, hogy pont így terveztem a délutánom. ^^ Lelkizést nem terveztem bele, de volt az is bőven.
Mikor kikísértem Timit, kaptunk troliról leszálló díszkíséretet Bene, Zöld és Ghost személyében. ^^ Azon jókat derültünk, hazafele meg Zölddel beszélgettem, majd a kapu előtt álltunk egy időt négyen, osztottuk egymást, dumáltunk, majd a srácok mentek.
Március első hétvégéje
Pénteken már alig vártam a nap végét. Nem volt rossz napom, csak fáradt voltam. Utána találkoztunk Imivel, Bene kitalálta, hogy menjünk el a Szellemlovasba a kockáinkért, ugyanis most van egy ilyen akció, hogy ha regisztrál az ember, ingyen kap öt darab D6-t. Meg vagyok vele elégedve, nekem tetszenek, csak azon izéltem, hogy ezt miért péntek délutánra kell időzíteni. Mindegy, túléltük, utána hazavittem hozzánk Imit, megkajáltunk, beszélgettünk, neteztünk, majd vagy húsz percet aludtunk. Mindketten fáradtak voltunk, elnyúltunk az ágyon hason, átkaroltuk egymást és mint a gyerekek, már durmoltunk is. XD Ráadásul Imi nagyon édesen lelkes, imád velünk lenni, úgyhogy vagy tíz óra volt, mire elment, én már mentem is lefeküdni.
Másnap Bene reggel elment Szegedre, mert a nagyijának születésnapja alkalmából összegyűlt ott a család. A tanfolyam jó volt, végre vettük a struktúrát és lett pár ötletem is, amiket igyekszem mostanság papírra vetni, mivel ehhez eddig nem sok időm volt. Igazából két sztorim van kapásból és mindkettővel nagyjából ugyanott vagyok elakadva, ezért bele kéne taposnom, hiszen már csak négy vagy öt óra van hátra, ami nem sok, ennyi hét áll rendelkezésre megírni egy minimum 90 oldalas forgatókönyvet, aminek még minden részlete ki sem bontakozott a fejemben. xD
Tanfolyás közben és utána megint beszélgettem, végül lementem a helyre, ahol Zöld, Ghost, Róka, Stefán és Agyar volt lent. Kiderült, hogy Bene szervezett oda egy házibulit egy bizonyos Mumzel születésnapja címén. Pontosabban mi csak a helyet adtuk, minden másról nekik kellett gondoskodni. Kilencre voltak várhatóak és elsőre két csaj meg egy srác tévedt le, akik nem a házigazdák voltak. Hát... Az első két percben lecsekkoltam, hogy ez egy rémes banda lesz, aztán amikor megjött Mumzel és nekiállt ott rendezkedni, már éreztem, hogy nekem hamarosan a nyúlcipőt kell előkerítenem. Bunkók voltak, egyedül egy csaj volt rendes, aki megkínált minket a saját süteményéből, ami finom is volt, a többiek minél többen lettek, annál unszimpatikusabbak lettek. Fél tizenegy és tizenegy között, mikor már előkerültek a különféle szeszek, sorra bontották a borokat, mondtam, hogy megyek. Olyan rossz érzésem volt, hogy az nem igaz... Ideges voltam. Ráadásul öt méterre tőlem kiröhögtek a nyuszis kabátom miatt. Mondhattam volna, hogy a házigazdátok egyike vagyok, szóval most elgondolkodhattok, hogy bocsánatot kértek, vagy megkeresitek a kijáratot és hazahúztok, de jobbnak láttam nem balhézni. Zöld felajánlotta, hogy hazakísér, amivel éltem is, abban az állapotban legszívesebben a karját szorongattam volna, pláne, amikor kifele menet majdnem lelöktek a lépcsőn. Hajszál híja volt és az ajtóban tudtam megkapaszkodni, amúgy összetörtem volna magam, mivel úgy billentem meg. Bene azt mondta, többet nem jöhetnek, mert amiket műveltek, az horrorba illő. Még rendőrt is hívtak ránk, mivel hiába lett megmondva, hogy mit lehet és mit nem, richtig minden szabályunkat megszegték, kivéve azt, hogy drogot nem fogyaszthatnak.60-an voltak, alig fiúkkal... Oo'
Zölddel amúgy is többet beszélgettünk, nem csak hazafele menet, hanem még a helyen is. Ghost tök jó fej, rendes srác. Volt lent Gergő is, aki kábé k. anyázott az idegességtől, amit meg tudok érteni. Mindenki utálja, ha egy már majdnem kész projektjét bejelenti valaki más, hogy megcsinálja magának. Ez így nem módi és örülnénk, ha új ötletekkel rukkolna elő más, nem a mienkét nyúlná le. Oké, tény, hogy az utánzás a dicséret legőszintébb formája, de van, amitől még nekem is elpattan az a húr... Mindenesetre kicsit sikerült lenyugtatni, mielőtt addig hergel, hogy elhányom magam. xD Kriszta is még lent volt akkor, jó volt megölelgetni.
Én úgy értettem a "az utolsó vonattal jövök haza" Bene-kijelentést, hogy haza hozzám, de később kiderült, hogy ő úgy értette, hogy haza Budapestre. Lement a helyre felügyelni, ami jó is volt, kellett oda, de mivel én lelkileg valahogy nagyon paffon voltam, éjszaka háromszor is felébredtem, hogy mellettem vagy a szobában van-e. Persze nem volt, amitől ideges lettem és vagy húsz percembe került mindig visszaaludni. Reggel már meg sem lepett, hogy nincs mellettem, kedvetlen voltam. Hinamatsuri volt aznap, de teljesen feketébe öltöztem, mert ahhoz volt kedvem - később Nana Feketözvegynek nevezett miatta ^^ -, éhes voltam, mert csak tojás volt otthon, más nem és azt amúgy sem bírja reggel a hasam, megfájdul tőle, ráadásul késtem és IchiGoék is késtek a találkozóról. De így legalább tudtam felvenni némi pénzt. Arra elég volt, hogy be tudtam menni a Kokeshi előadásra, ettünk a Csirkefogóban, ahol szerintem romlik a minőség, mióta oda járok és híresztelem is a helyet - tokos maradt a sült csirkecomb és vízíze volt a krumplipürének, s azon gondolkodom, hogy szólok is a srácoknak, hogy ha nem tartják a minőséget, átpártolok -, meg a Gólemben is becsülettel lefogyasztottam a kötelezőt.
Na de részletesebben. Az előadás színhelye pici volt, ellepték a gyerekek és voltak bőven emberek. Az előadás maga tetszett, az első sorban ültünk hárman, szerintem informális volt, tetszett az előadó és a kiállított babák is. Volt, aki kiegészítette az előadást, s mögöttem volt két BJD-s lány, akiket nem tudtam beazonosítani, de élőben szegények nagyon csalódás voltak és nem pozitív értelemben. Az egyik kifestett egy fejet a másiknak és ott került mögöttem átadásra. A fejet nem láttam, bár ha jól értettem, Ericknek hívják a babát, így azt hiszem, az egyiket be tudtam azonosítani és ő volt a szimpatikusabb. Ő később is maradt, beszéltem vele pár szót, mellettünk ült a kokeshi festésnél, de nem mutatkoztam be és nem mondtam, hogy leendő BJD-s vagyok, csak ilyen általános csevej volt az aktuálisról. Na mindegy. Végül festeni nem maradtunk, mivel a gyerekek úgy indítottak, hogy felvizezték a festéket és tartottunk tőle, hogy össze is kevernék, ráadásul saját készletünkben többször annyi színünk van, mint amennyit felkínáltak nekünk. Pláne, hogy IchiGo úgy indított, hogy beleért a rózsaszín blúzának a csipkéje a fekete, fehér és narancs színekbe. Éhesek is voltunk, így amint megkaptuk a festendő babákat, megléptünk.
Elég mókás volt, amikor még a helyszínen voltunk, vártunk a babákra, IchiGo betolta, hogy kezd éhes lenni. A válaszom: Tényleg? Tök jó neked, hogy csak kezdesz. XD Kicsit rossz kedvem volt, főleg, mert Gergővel ketten fele annyira lassan kattog az agyuk és mozognak, mint én, mindenen képesek panaszkodni, én meg már a fejem fogtam, hogy ott vagyok sírógörccsel, kiakadva, fáradtan és éhesen, mégis igyekszem átlagos viselkedést tanúsítani. XD A kajálás mindannyiunkra jó hatással volt, engem megnyugtatott, őket mintha kicsit felpörgetett volna, de így is lent a helyen kibőgtem magam Bene vállán. XD Jólesett.
Végre volt lolimeet. Ami nekem mókás volt, hogy mennyire megsweetesedett a csapat, egyre többen öltik fel ezt, egyre népszerűbb a paróka is, amit én megfigyeltem. Nekem a legszebb, akit dicsértem is több alkalommal, Hana volt a szöszi parókájával és Aliz Csodaországbanos szoknyával, felsővel. ^^ Sokan voltunk, aminek nagyon örültem. Kishi barna alapszínű ruhát vett fel, a haját estére befonta, reggel kiengedte, ettől hatalmas sörénnyel érkezett és nagyon tetszett. ^^ IchiGo rózsaszín-fekete főszint öltött, megvett egy másik Milky Planetet, amiből én azt hiszem, végleg kiszerettem. ^^ Nem ennek hatására, egyszerűen... Nem tudom, így jött. ^^;; Megköszöntöttük a szülinaposokat, volt szó arról, hogy 15-e körül lesz még meet, amit én remélek, hogy nem azon a hosszú hétvégén, mert túlzsúfolt kezd lenni a programom és még azt sem tudom, lesz-e tanfolyam, vagy sem... =S
Két Sylvanian Families nyuszit vittem baba gyanánt - eredetileg a húsz centis plüsspatkányom akartam, de aztán nem akartam, hogy a lányok elszaladjanak XD -, mert igazából ebben a kis lakásban nem tartok plüssöket. Ha a Bián maradtakból kellett volna válogatni, akkor egy farkaskutyát, Raylit vittem volna, vagy a mamámtól kapott nagy nyuszkót, vagy a gyerekkorom nagy sztárját, Barna nyulat, de nem jártam Bián jó ideje. ^^ Utólag most Nyafi cica is eszembe jutott otthonról, aki egy meggymag macska, akit hűteni és mikrózni lehet, hogy gyógyhatása legyen, de tegnap ő eszembe sem jutott. ^^ Na mindegy.
Sokat beszélgettem, jól éreztem magam. Nana odaadta kicsit Harut, amitől nagyon felvillanyozódtam. Élőben még jobban szeretem ezt a srácot. ^^ Egyszarvúcska párja - aki nagyon hasonlít a két évvel ezelőtti Benére, de tényleg és még a pulcsijuk is ugyanolyan XD - levetkőztette, hogy ellenőrizze nemi hovatartozását szegénynek, amin jót nevettem. XD Nana nekem megmutatta a fejét belülről, amitől kis híján madarat lehetett volna fogatni velem. ^^ Tetszik, az élmény hatására csak még biztosabb lettem benne, hogy akarok BJD-t és rengeteg ötletem támadt főleg fényképekhez. Már 100% biztos vagyok benne, hogy Higladot akarom először megrendelni, aki az Iple House Noelje, mivel nekem ő egy múzsa és szabályszerűen frusztrál, hogy még nem látom a nyár elején megléphető következő lépésem helyét, mivel nagyon szeretnék úgy lépni, hogy őszre megrendelhessem a kölyköt. =)
Amin magamban jót mosolyogtam, mennyire fellendült a lolik között is a BJD nimbusza. Egyre többektől hallom, hogy szeretnének, egyre többekről derül ki, hogy érdemben hozzá tudnak szólni a témához, ami engem meglep. ^^ Oké, én más szemmel, külső nézőpontból nézem még saját magamat is időnként, úgyhogy ennyi. Amin még jót vigyorogtam, hogy Timi megkérdezte, lehet-e Higlad keresztanyja. XD Pedig Hig lesz a legkevésbé szerethető Timi számára, ő Björnbe lesz fülig szerelmes. ^^
Tegnap Benével megnéztük a Hotel Transylvaniát. Nem volt rossz, a főhős lánya kifejezetten tetszett dizájnolásban, most már odafigyeltem a strukturális elemek használatára, néha észrevettem, hogy na itt volt a váltás, ez ez a pont, szóval nem kötött le annyira, hogy kikapcsoljak teljesen, de volt olyan, hogy nagyokat nevettem. ^^ Egyszer meg lehet nézni, mókás karaktereket hoztak, a gyerekek meg biztos élvezik. ^^
Másnap Bene reggel elment Szegedre, mert a nagyijának születésnapja alkalmából összegyűlt ott a család. A tanfolyam jó volt, végre vettük a struktúrát és lett pár ötletem is, amiket igyekszem mostanság papírra vetni, mivel ehhez eddig nem sok időm volt. Igazából két sztorim van kapásból és mindkettővel nagyjából ugyanott vagyok elakadva, ezért bele kéne taposnom, hiszen már csak négy vagy öt óra van hátra, ami nem sok, ennyi hét áll rendelkezésre megírni egy minimum 90 oldalas forgatókönyvet, aminek még minden részlete ki sem bontakozott a fejemben. xD
Tanfolyás közben és utána megint beszélgettem, végül lementem a helyre, ahol Zöld, Ghost, Róka, Stefán és Agyar volt lent. Kiderült, hogy Bene szervezett oda egy házibulit egy bizonyos Mumzel születésnapja címén. Pontosabban mi csak a helyet adtuk, minden másról nekik kellett gondoskodni. Kilencre voltak várhatóak és elsőre két csaj meg egy srác tévedt le, akik nem a házigazdák voltak. Hát... Az első két percben lecsekkoltam, hogy ez egy rémes banda lesz, aztán amikor megjött Mumzel és nekiállt ott rendezkedni, már éreztem, hogy nekem hamarosan a nyúlcipőt kell előkerítenem. Bunkók voltak, egyedül egy csaj volt rendes, aki megkínált minket a saját süteményéből, ami finom is volt, a többiek minél többen lettek, annál unszimpatikusabbak lettek. Fél tizenegy és tizenegy között, mikor már előkerültek a különféle szeszek, sorra bontották a borokat, mondtam, hogy megyek. Olyan rossz érzésem volt, hogy az nem igaz... Ideges voltam. Ráadásul öt méterre tőlem kiröhögtek a nyuszis kabátom miatt. Mondhattam volna, hogy a házigazdátok egyike vagyok, szóval most elgondolkodhattok, hogy bocsánatot kértek, vagy megkeresitek a kijáratot és hazahúztok, de jobbnak láttam nem balhézni. Zöld felajánlotta, hogy hazakísér, amivel éltem is, abban az állapotban legszívesebben a karját szorongattam volna, pláne, amikor kifele menet majdnem lelöktek a lépcsőn. Hajszál híja volt és az ajtóban tudtam megkapaszkodni, amúgy összetörtem volna magam, mivel úgy billentem meg. Bene azt mondta, többet nem jöhetnek, mert amiket műveltek, az horrorba illő. Még rendőrt is hívtak ránk, mivel hiába lett megmondva, hogy mit lehet és mit nem, richtig minden szabályunkat megszegték, kivéve azt, hogy drogot nem fogyaszthatnak.60-an voltak, alig fiúkkal... Oo'
Zölddel amúgy is többet beszélgettünk, nem csak hazafele menet, hanem még a helyen is. Ghost tök jó fej, rendes srác. Volt lent Gergő is, aki kábé k. anyázott az idegességtől, amit meg tudok érteni. Mindenki utálja, ha egy már majdnem kész projektjét bejelenti valaki más, hogy megcsinálja magának. Ez így nem módi és örülnénk, ha új ötletekkel rukkolna elő más, nem a mienkét nyúlná le. Oké, tény, hogy az utánzás a dicséret legőszintébb formája, de van, amitől még nekem is elpattan az a húr... Mindenesetre kicsit sikerült lenyugtatni, mielőtt addig hergel, hogy elhányom magam. xD Kriszta is még lent volt akkor, jó volt megölelgetni.
Én úgy értettem a "az utolsó vonattal jövök haza" Bene-kijelentést, hogy haza hozzám, de később kiderült, hogy ő úgy értette, hogy haza Budapestre. Lement a helyre felügyelni, ami jó is volt, kellett oda, de mivel én lelkileg valahogy nagyon paffon voltam, éjszaka háromszor is felébredtem, hogy mellettem vagy a szobában van-e. Persze nem volt, amitől ideges lettem és vagy húsz percembe került mindig visszaaludni. Reggel már meg sem lepett, hogy nincs mellettem, kedvetlen voltam. Hinamatsuri volt aznap, de teljesen feketébe öltöztem, mert ahhoz volt kedvem - később Nana Feketözvegynek nevezett miatta ^^ -, éhes voltam, mert csak tojás volt otthon, más nem és azt amúgy sem bírja reggel a hasam, megfájdul tőle, ráadásul késtem és IchiGoék is késtek a találkozóról. De így legalább tudtam felvenni némi pénzt. Arra elég volt, hogy be tudtam menni a Kokeshi előadásra, ettünk a Csirkefogóban, ahol szerintem romlik a minőség, mióta oda járok és híresztelem is a helyet - tokos maradt a sült csirkecomb és vízíze volt a krumplipürének, s azon gondolkodom, hogy szólok is a srácoknak, hogy ha nem tartják a minőséget, átpártolok -, meg a Gólemben is becsülettel lefogyasztottam a kötelezőt.
Na de részletesebben. Az előadás színhelye pici volt, ellepték a gyerekek és voltak bőven emberek. Az előadás maga tetszett, az első sorban ültünk hárman, szerintem informális volt, tetszett az előadó és a kiállított babák is. Volt, aki kiegészítette az előadást, s mögöttem volt két BJD-s lány, akiket nem tudtam beazonosítani, de élőben szegények nagyon csalódás voltak és nem pozitív értelemben. Az egyik kifestett egy fejet a másiknak és ott került mögöttem átadásra. A fejet nem láttam, bár ha jól értettem, Ericknek hívják a babát, így azt hiszem, az egyiket be tudtam azonosítani és ő volt a szimpatikusabb. Ő később is maradt, beszéltem vele pár szót, mellettünk ült a kokeshi festésnél, de nem mutatkoztam be és nem mondtam, hogy leendő BJD-s vagyok, csak ilyen általános csevej volt az aktuálisról. Na mindegy. Végül festeni nem maradtunk, mivel a gyerekek úgy indítottak, hogy felvizezték a festéket és tartottunk tőle, hogy össze is kevernék, ráadásul saját készletünkben többször annyi színünk van, mint amennyit felkínáltak nekünk. Pláne, hogy IchiGo úgy indított, hogy beleért a rózsaszín blúzának a csipkéje a fekete, fehér és narancs színekbe. Éhesek is voltunk, így amint megkaptuk a festendő babákat, megléptünk.
Elég mókás volt, amikor még a helyszínen voltunk, vártunk a babákra, IchiGo betolta, hogy kezd éhes lenni. A válaszom: Tényleg? Tök jó neked, hogy csak kezdesz. XD Kicsit rossz kedvem volt, főleg, mert Gergővel ketten fele annyira lassan kattog az agyuk és mozognak, mint én, mindenen képesek panaszkodni, én meg már a fejem fogtam, hogy ott vagyok sírógörccsel, kiakadva, fáradtan és éhesen, mégis igyekszem átlagos viselkedést tanúsítani. XD A kajálás mindannyiunkra jó hatással volt, engem megnyugtatott, őket mintha kicsit felpörgetett volna, de így is lent a helyen kibőgtem magam Bene vállán. XD Jólesett.
Végre volt lolimeet. Ami nekem mókás volt, hogy mennyire megsweetesedett a csapat, egyre többen öltik fel ezt, egyre népszerűbb a paróka is, amit én megfigyeltem. Nekem a legszebb, akit dicsértem is több alkalommal, Hana volt a szöszi parókájával és Aliz Csodaországbanos szoknyával, felsővel. ^^ Sokan voltunk, aminek nagyon örültem. Kishi barna alapszínű ruhát vett fel, a haját estére befonta, reggel kiengedte, ettől hatalmas sörénnyel érkezett és nagyon tetszett. ^^ IchiGo rózsaszín-fekete főszint öltött, megvett egy másik Milky Planetet, amiből én azt hiszem, végleg kiszerettem. ^^ Nem ennek hatására, egyszerűen... Nem tudom, így jött. ^^;; Megköszöntöttük a szülinaposokat, volt szó arról, hogy 15-e körül lesz még meet, amit én remélek, hogy nem azon a hosszú hétvégén, mert túlzsúfolt kezd lenni a programom és még azt sem tudom, lesz-e tanfolyam, vagy sem... =S
Két Sylvanian Families nyuszit vittem baba gyanánt - eredetileg a húsz centis plüsspatkányom akartam, de aztán nem akartam, hogy a lányok elszaladjanak XD -, mert igazából ebben a kis lakásban nem tartok plüssöket. Ha a Bián maradtakból kellett volna válogatni, akkor egy farkaskutyát, Raylit vittem volna, vagy a mamámtól kapott nagy nyuszkót, vagy a gyerekkorom nagy sztárját, Barna nyulat, de nem jártam Bián jó ideje. ^^ Utólag most Nyafi cica is eszembe jutott otthonról, aki egy meggymag macska, akit hűteni és mikrózni lehet, hogy gyógyhatása legyen, de tegnap ő eszembe sem jutott. ^^ Na mindegy.
Sokat beszélgettem, jól éreztem magam. Nana odaadta kicsit Harut, amitől nagyon felvillanyozódtam. Élőben még jobban szeretem ezt a srácot. ^^ Egyszarvúcska párja - aki nagyon hasonlít a két évvel ezelőtti Benére, de tényleg és még a pulcsijuk is ugyanolyan XD - levetkőztette, hogy ellenőrizze nemi hovatartozását szegénynek, amin jót nevettem. XD Nana nekem megmutatta a fejét belülről, amitől kis híján madarat lehetett volna fogatni velem. ^^ Tetszik, az élmény hatására csak még biztosabb lettem benne, hogy akarok BJD-t és rengeteg ötletem támadt főleg fényképekhez. Már 100% biztos vagyok benne, hogy Higladot akarom először megrendelni, aki az Iple House Noelje, mivel nekem ő egy múzsa és szabályszerűen frusztrál, hogy még nem látom a nyár elején megléphető következő lépésem helyét, mivel nagyon szeretnék úgy lépni, hogy őszre megrendelhessem a kölyköt. =)
Amin magamban jót mosolyogtam, mennyire fellendült a lolik között is a BJD nimbusza. Egyre többektől hallom, hogy szeretnének, egyre többekről derül ki, hogy érdemben hozzá tudnak szólni a témához, ami engem meglep. ^^ Oké, én más szemmel, külső nézőpontból nézem még saját magamat is időnként, úgyhogy ennyi. Amin még jót vigyorogtam, hogy Timi megkérdezte, lehet-e Higlad keresztanyja. XD Pedig Hig lesz a legkevésbé szerethető Timi számára, ő Björnbe lesz fülig szerelmes. ^^
Tegnap Benével megnéztük a Hotel Transylvaniát. Nem volt rossz, a főhős lánya kifejezetten tetszett dizájnolásban, most már odafigyeltem a strukturális elemek használatára, néha észrevettem, hogy na itt volt a váltás, ez ez a pont, szóval nem kötött le annyira, hogy kikapcsoljak teljesen, de volt olyan, hogy nagyokat nevettem. ^^ Egyszer meg lehet nézni, mókás karaktereket hoztak, a gyerekek meg biztos élvezik. ^^
Nem baj, hogy ez van
Megnyugodtam. Azt hiszem, az feszített, hogy én mindig próbáltam szépen a szőnyeg alá söpörni, hogy nekem is voltak bajaim, kis fájó dolgok a Sangoval való kapcsolatban. Nem tudom, mi van most, visszaír-e, számítok rá, hogy nem, de már igazából nincs jelentősége. Tényleg vannak olyan barátságok, amelyekben bekövetkezik egy-egy nagyobb szünet, vagy amelyek lebomlanak, s el kell tudni engedni a másikat. Ezutóbbi nekem nem tudom, mennyire fog sikerülni, de valahogy most nem igazán érdekel. Eleget fájtam ezzel az egésszel kapcsolatban és nincs időm rá. Rengeteg jó ember van körülöttem és inkább velük foglalkozok, mint egy olyan emberrel, aki szerint ez a vonat már elment. Oké, akkor felszállok egy másikra.
Tegnap találkoztunk Timivel. Mindketten farkas éhesek voltunk, úgyhogy azonnal a Csirke fogóhoz mentünk, s a szokásosat kikérve helyet foglaltunk a WestEnd végében és nekiestünk az adagunknak. =) Beszélgettünk, húztuk egymás agyát a sztorikkal és karaktereinkkel kapcsolatban. =) Utána lementünk a helyre és a lent lévőkkel beszélgettünk, hülyéskedtünk. Imi odajött hozzánk, mostanság nagyon igényli a társaságom, bújós, beszélgetős. Csenge is beszállt a beszélgetésbe, jött Hackly, ő is, aztán Gergő és Bene is befutott. Jó volt nagyon. A végén Hackly elindította a Dredd című filmet, ami engem elkezdett érdekelni, Timi meg tök kivolt.
Én azon voltam ki, ami munkahelyen történt. Panni kérdezte, mikor lementem irodára, hogy akarok-e hullát látni, mire mondtam neki, hogy láttam már, bár nem élőben szerencsére. De ilyet még nem, ez összeégett. Igazat adtam neki és nem törődtem azzal, hogy volt főnökasszony ágál azellen, hogy megnézzem a fényképeket. Színes felvételek voltak egy férfiről az egyik aktában, aki repülőgép-balesetben halt meg. Elég alaposan megnéztem teljes érdeklődéssel, négy kép volt, majd megkérdeztem Pannit, van-e még. XD Kicsit lesokkoltak az irodások, én meg utána, hogy bakker, azért elég brutális vagyok. Benének mondtam este, ő annyira nem csodálkozott rajta, csak azt jegyezte meg, hogy már csak a vérfóbiám kéne legyőznöm, mire mondtam neki, hogy ja, mert elég ciki lesz, ha a gyerekünk odajön hozzám, hogy anyu, elvágtam a kezem és én meg elájulok; nem fog parázni szegénykém, deehoogy. X"D
Tegnap találkoztunk Timivel. Mindketten farkas éhesek voltunk, úgyhogy azonnal a Csirke fogóhoz mentünk, s a szokásosat kikérve helyet foglaltunk a WestEnd végében és nekiestünk az adagunknak. =) Beszélgettünk, húztuk egymás agyát a sztorikkal és karaktereinkkel kapcsolatban. =) Utána lementünk a helyre és a lent lévőkkel beszélgettünk, hülyéskedtünk. Imi odajött hozzánk, mostanság nagyon igényli a társaságom, bújós, beszélgetős. Csenge is beszállt a beszélgetésbe, jött Hackly, ő is, aztán Gergő és Bene is befutott. Jó volt nagyon. A végén Hackly elindította a Dredd című filmet, ami engem elkezdett érdekelni, Timi meg tök kivolt.
Én azon voltam ki, ami munkahelyen történt. Panni kérdezte, mikor lementem irodára, hogy akarok-e hullát látni, mire mondtam neki, hogy láttam már, bár nem élőben szerencsére. De ilyet még nem, ez összeégett. Igazat adtam neki és nem törődtem azzal, hogy volt főnökasszony ágál azellen, hogy megnézzem a fényképeket. Színes felvételek voltak egy férfiről az egyik aktában, aki repülőgép-balesetben halt meg. Elég alaposan megnéztem teljes érdeklődéssel, négy kép volt, majd megkérdeztem Pannit, van-e még. XD Kicsit lesokkoltak az irodások, én meg utána, hogy bakker, azért elég brutális vagyok. Benének mondtam este, ő annyira nem csodálkozott rajta, csak azt jegyezte meg, hogy már csak a vérfóbiám kéne legyőznöm, mire mondtam neki, hogy ja, mert elég ciki lesz, ha a gyerekünk odajön hozzám, hogy anyu, elvágtam a kezem és én meg elájulok; nem fog parázni szegénykém, deehoogy. X"D