Apróságok

Csütörtökön nem öltöztem ki, ahogy szoktam, nem volt hozzá ihletem, kedvem és időm, ezért csak farmernadrágot és egy vízszintesen csíkos pólót vettem fel. Megfigyeltem korábban, hogy ez a csíkozás engem is előnytelenül szélesít, azonban mivel sokat fogytam az elmúlt időszakban, nem igazán találtam aggasztónak, ha egy kicsit szélesebbnek, teltebbnek tűnök a valósnál. Benedek megdicsért, milyen csinos vagyok. Úgy néztem rá, mint aki egyszer csak tünde nyelven szólt volna, majd valami olyasmit makogtam, hogy pedig csak magamra húztam az első kezembe kerülő ruhadarabokat, mire azt felelte, hogy nem baj, attól még csinos vagyok és talán Zöld kontrázott rá, hogy tehetségem van jól megfogni az első kezembe kerülő ruhadarabokat.

Aznap, még mielőtt befutottak volna a játékosok, Zölddel összekapaszkodtunk és sokáig így beszélgettünk, ami nagyon jólesett. Azt hiszem, biztonságpontot keresett bennem és meg is találta. Mindig azt mondja, hogy nagyon jó az ölelésem és valami nagyon fontos dolgot jelent a számára, hogy érzem az érzéseit. Ezután megdöbbent, mennyire vékony lettem, majd később átkarolta a derekam és fejjel lefelé fordított. Sikítoztam, követeltem, hogy tegyen le, de nem féltem igazán, egészen biztosan tartott, noha a kontrollálhatatlan helyzetből adódóan idővel csak rám tört a pánik, hogy most mi lesz, mit csináljak. Mikor letett, megjegyezte, hogy tényleg nagyon sokat fogytam, sokkal könnyebb vagyok, mint voltam.

Ma Sasa is megemelt, bár már nem emlékszem, milyen apropóból, csak arra, hogy hátulról átkarolt és megemelt, aztán valamivel később ráálltam a mérlegre, de nem tűnt annyira soknak a fogyásom eredménye, csupán a ruháimon érzem, hogy megszabadultam a télen felszedett plusztól.

Amúgy vicces, mert mindhárom esemény kihegyezve lett a fogyásomra, de alapvetően nem ez volt a mérvadó, nem ezért írtam le őket, csupán ez a közös bennük, nekem a feeling, a körülmény és a tartalom fontos ezekben. Hogy Benedek csinosnak talált, mikor én totál ki voltam merülve, hogy Zölddel mennyire biztonságos és bizalmas lett a barátságunk és hogy Sasa is lépett egyet efelé, kezd újra megint nem csak közvetlen lenni, de nem is aggódik miatta. =) Az évek múltáni első találkozásunkkor nagyon parázott és maga sem tudja, mitől, hiszen régi barátok vagyunk, de éreztem rajta és meg is vallotta, hogy kínban van. De cuki volt nagyon és igyekezett megnyugodni. ^^

Nem tudok mit kezdeni egy helyzettel. Gondosan kerültem napok óta, hogy azt, hogy elismerjem, megaláztak minket. Nem csak engem, hanem velem együtt még két személyt. Tulajdonképpen úgy érzem, nem volt elég bátorságom véget vetni a kínlódásnak, ami miatt kissé emésztem magam, ugyanakkor ott van a magamban tett ígéret annak a személynek, hogy nem fogom csak úgy elhagyni, kitartok mellette, azonban immár hónapok óta vívódom magamban vele és egyre rosszabb a helyzet. Tartok tőle, hogy végül meg kell szegnem az ígéretemet, meg attól is, hogy vagy nekiesek, vagy pedig nem leszek képes semmit sem tenni. Jó ideje rakosgatom a lelkemben és a gondolataim közt ezt az egészet, de már ott tartok, hogy nem igazán tudom, mit is akarok és miért akarjak bármit.

Pénteken remekül éreztem magam IchiGoval és Timivel, később csatlakozott hozzánk Démon, láttunk nagyon gáz divatbemutatót az Árkádban, IchiGo megkapta a BJD-je Elyon által készített cicás pulcsiját, ami nagyon édes, olyat én is szeretnék és majd a saját BJD-jeim közül is legalább egynek szeretnék, aztán befutott a Gergő is. IchiGoval hárman megkajáltunk a Csirkefogónál, utána beszélgettünk, majd járkáltunk az Árkádban, találkoztunk Démonnal és Elyonnal, Gergő meg elég fáradt volt. =) Mi Timivel leléptünk, feltettek minket a metróra, utána sikeresen beleszaladtunk az esőbe és megáztunk, végül Bene is hazajött, Timivel meg rájöttünk, hogy már így is késésben van, ezért szinte rohanva tettük meg az utat tőlünk a villamosig. Mókás este volt. =D

Tegnap sikerélményem volt a tanfolyamon. Megnéztük a Jurassic park című filmet, amit elemeznünk kellett. Szinte végig jegyzeteltem, írtam fel az ismétlődő mondatokat, jeleneteket, üzeneteket, a karakterekről ami eszembe jutott, a film menetét, felépítését és ismét rájöttem, mennyire jól van összerakva szakmai szemmel, de tényleg. Fantasztikusan jól működnek benne a tanult dolgok. Viszont rájöttem, hogy elemeznem is nehéz egy filmet, nemhogy megírnom, megterveznem, úgyhogy egyelőre visszarettentem a saját sztorimmal kapcsolatban is, ami tulajdonképpen félkész, hiszen a történet megvan, a karakterek is nagyrészt megvannak, az alapötlet is ütős, mert nagyfilmen ilyet még nem láttak az emberek túlságosan, viszont bele kell tenni azt, amitől több lesz egy jó alapötletnél, amitől filmmé válhat. A látványt, azt, amiért ezt nem könyvben akarom megírni és az emberek nem könyvben akarják olvasni, hanem be akarnak ülni megnézni és én is filmen szeretném először megjeleníteni. Na ez az, amivel gondom van már hetek óta...