Azt hiszem, fogok menni utazni.
Mikor Zöld mondta, hogy várnak engem is, görcsbe rándult bennem minden, de aztán elkezdtem rajta gondolkodni. Tény, hogy sem előre, sem hátra nem jó látni sok esetben az időben, de sok mindent megmagyarázna. Bár engem elsősorban nem a múlt megismerése érdekel, az elmúlt, hanem a régi tudásomat szeretném esetlegesen visszahozni. Elkezdett érdekelni, miért szabadulok jól, tanulok meg gyorsan harcolni és kezdett el kifejezetten érdekelni egy csomó olyan dolog, amivel nem kellene foglalkoznom, mégis feltett szándékom minél több információt megszerezni és írni róla.
Fogok erről még beszélni Benével, kíváncsi vagyok, mit mond, de amúgy jövő hónapra tervezem. Meg beszélnünk kell, hogy ha telefont veszünk, anyagilag hogy jön ki, belefér-e még egy fülbevaló, ugyanis folytatni akarom a rakosgatást.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ötletek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ötletek. Összes bejegyzés megjelenítése
Főként a heti szerepjátékokról
Rengeteg élményem van megint erről a hétről. =) Kedden nem volt erőm semmihez, szerdára meg kértünk Timivel Agyartól egy mesét csak nekünk. Az nagyon tetszett, Gorvikot választottuk területnek, Timi harcost, én pedig fejvadászt hoztam. Lényegében kiegészítjük egymást, ő megy és legyilkol, én hátulról fedezem. =D Agyar úgy mesél, hogy ha nem jelentjük be, hogy én pl. megtöltöttem a számszeríjam, akkor nincs megtöltve. Ez egyszer mázli is volt, mikor majdnem lelőttem a saját varázslónkat, aki nem sokkal ezután egy tűzokádó démonféle miatt meghalt, de addigra mi már pucoltunk onnan. Egy olyan klán tagjai voltunk, amelyiknek vezetője toroni származású, ezért elég jól ki voltunk épülve, a gorviki Kígyók pedig féltek, hogy átvesszük tőlük az uralmat, így kiirtották az egész klánt. Ketten még élünk, de ki kell jutnunk Gorvikból, a birodalom határain túl pedig amúgy is utálni fognak minket a származásunk miatt, szóval sehogy se jó. =D De ilyet akartunk, kértük Agyart, hogy gonosz mese legyen, értelmes, céllal rendelkező, szerepjátékos életút sztori. Hát megkaptuk és imádjuk. =D Úgy röhögtem, mikor Agyar nagy átéléssel elkezdte kifejteni, hogyan csonkol a karakterem dühtől eltorzult fejjel egy ellenséges katonát, Timi meg igyekezett beleolvadni a fotelbe. XD Az nagyon cuki volt. =D
Mivel ma vele találkozom ma és nőnap van, azt mondtam, választhat, farmerben, mini/rövid szoknyában vagy loliban szeretne látni. A másodikat választotta, amihez volt is ihletem. =)
Szerdán játék közben megjelent Imi. Szegény szörnyen festett, mint akit hatszor kimostak főzőmosáson. Fekete karikák éktelenkedtek a szeme körül, le volt fáradva. Kicsit mesélt, aztán ment, másnap pedig kérdezte Timit, hogy akkor pénteken találkozunk-e hárman. Megbeszéltük Timivel, hogy nem adjuk a péntekünket, aztán sikerült nagyon rosszul kijönni Imivel a dologból.
Külső szemléletből sokan látnak engem vérebnek. Ez azért vicces, mert engem sosem "bérelnek", egyszerűen én döntök úgy, hogy akit kell, azt védek és éreztetem is a harmadikkal, hogy ezen döntésem alapján szedje is össze magát. Nem tudom, ez hogy merült fel Timi és Imi beszélgetésében, de jót mosolyogtam rajta és elmondtam Timinek, hogy ezért, mert így működöm, amikor kell, előkerülök, rólam pattan a legtöbb szóbeli fegyver, pajzsnak ideális vagyok, a legtöbb embernek ennyi bőven elég. Na mindegy.
A tegnapi játékot Dani tartotta. Azt mondta, szívatós játék lesz, magas szintű kaland és az a 6 ember ülhet le játszani, aki kezdésre kész karilappal az asztalnál ül. =) Benedek háromnegyed négy előtt hívott pár perccel, hogy mikor nyitom a helyet, majd írt sms-t, hogy ne siessek, elugrik a sulijába. Mire odaértem a klub elé, Ákos és Fischer már ott tobzódtak. =D Hamar befutott Dani is, megérkezett a Norbi, majd a Dávid is. Ezzel megvoltunk hatan, de Dani engedte Zöldnek, hogy játsszon. Gergő is beszállt volna, de túl nagy volt a létszám, ezért pötyögött a gépén. Már elkezdtük a kalandot, mikor lejött egy szerény mosolyú srác. Odamentem hozzá, jelentkeztem, hogy én nyitok-zárok ma, én vagyok a helyfelelős, aztán kérdeztem, hogy terepasztalozni jött-e, igen, vár-e valakit, igen. Hülye kérdésnek tűnik, de úgy voltam vele, hogy keríteni kell neki valakit lehetőség szerint, ha nem lesz társa, de szerencsére volt. Hamar be is futott a játékpartnere, fizettek, aztán elvoltak. =) Befutott Ati, Balázs és Mókás is, mondtam nekik, hogy hárman már egy ideális csapatot tudnak alkotni, úgy tudom, Mókás és Balázs mesélni is tud, de Gergő nagy lelkesen felpattant, hogy neki van kalandmodulja, ha akarják, mesél. =) Na így történt, hogy összeverbuválódott még egy csapat és ők négyen is remekül szórakoztak, ahogy én láttam. =)
Letalált Tocsó is, aki Zöldnek hozott egy kardot, mivel rövid a markolata és nem tudja rendesen fogni. =) Örültem a srácnak. Bene hozott nekem egy csokor vörös rózsát, én meg megkérdeztem, előnőnap van-e. Először nem is értette, hogy miről beszélek, szóval csak úgy gondolta, hoz virágot, én pedig még időben figyelmeztettem rá, hogy ma nőnap van. XD
A kaland az volt, hogy egy csomó magas szintű karaktert összedobáltak egymásra egy "alacsonyköltségvetésű" börtöncellában, ahogy a Dani fogalmazott, akik semmire sem emlékeztek, még a saját nevükre se. Rohadt jó kaland volt, végig gondolkodni kellett, rá kellett jönni dolgokra. Szerencsére egyetlen nőként a kupac tetejére került Theziám és sem a boszorkányszektája tetoválása nem jutott eszébe senkinek, sem pedig nem volt nála az Orwella szimbólum. XD Nagy nehezen kitalálta, hogy hívják, visszaemlékezett rá, hogy élete első 18 évében nagyjából mi történt vele, aztán emlékezett rá, hogy valami szakállas fószer csinált valamit. Homály volt az egész, még a látás is homályos üvegen át látott volt a karakterek számára (nem volt az előttünk, de úgy láttunk mégis), nem volt fény, fényforrás, mégis láttunk. =) Dani prima hasonlatokat hozott, nekem nagyon tetszett a mesélés módja, a kaland, az ötlet, az, hogy tényleg senki nem tudott semmire sem felkészülni, mert az egészet ő találta ki. =)
Szép lassan különféle kívánságokkal kijutottunk a börtönből. Elpukkantunk onnan. Ki akarok jutni, a cuccomhoz akarok jutni - ilyenekkel kikerültünk Erion városába, ahol ugyan észleltek minket, mozgott a város, de nem volt nyüzsgéshang, valahogy olyan álomszerű volt minden. Arra végül rájöttünk, hogy valószínűleg valakinek a gondolatai közt vagy álmában vagyunk, ezért Thezia azt kívánta, hogy megismerje ezt a személyt. Egyedül ő tudta meg ezáltal, hogy egy démonikus óbirodalomból származó, kezdetben boszorkánymester, később démonokkal paktáló, megkattant fickónak a fejében vannak. Na ő többet akart tudni, tudást akart, így fejest ugrott ennek a fickónak az emlékeibe, mikor eljutottak egy álomlátóhoz, vagy kihez. Látta a démonikus óbirodalmat, amiből jött néhány tudás a számára, s mivel elrontott egy próbát, elvesztette a godoni nyelvtudását, ellenben megtanult ugyanazon a szinten akvír nyelven, ráadásul vesztett egy asztrál pontot. Hát... Úgy jött ki ebből az egészből, hogy "huhuhuhúhuhúúú...! nem tudom, ki vagyok és honnan jöttem, de ha rájövök és visszakerülök, imádni fognak". XD A Dani úgy röhögött mellettem, ahogy ezt előadtam... XD Kissé a boszorkány megrészegült a tudástól, nem is igazán tudta, a többiekkel mi van.
Ezután az álomlátó egy kőobeliszk köré fektette a kalandozókat, mire azok egy olyan teremben találták magukat, ahol szembekerültek egy össztudatból gyúrt démonnal, ami mögött egy láda volt. Mindenkinek saját démona és saját ládája volt, ez a démon őrizte a karakterek tudását. Szerintem zseniális ötlet, de már csillogóra fényeztem a Danit - pedig a java csak most jön. XD Minden démon ugyanúgy nézett ki, de csak az ellenfelével törődött. Mivel sokfélénk voltunk (Ákos a dzsadját hozta, egy dzsad démonkép pedig elég bizarr), ronda dög lett a mindünk démonképéből összeálló lény, akivel ha összemértük az erőnket, sérült a lelkünk (asztrálpontot vesztettünk). Thezia gondolta, kipróbálja, mire megy az akvír nyelvvel és azt parancsolta a démonnak, hogy "Takarodj, kutya!". Beletört kicsit a nyelve, de a démonja összerándult ettől a sötét, ősi nyelvtől, nem mert támadni, inkább riadt volt, hogy egy picike, szőke nőcske az egy ilyen nyelven parancsolt rá. =) Dávid nagyon furfangos volt, azt kívánta, hogy helyet cserélhessen a démonjával. Megdobta a próbákat, ezért visszakapta a tudását, s ő lett a démonja tudásának az őrzője. Ez egy nagyon jó dobás volt, Dani csak lesett, hogy ez aztán kreativitás (Dávid rohadt okos ember, jól és gyorsan pörög az agya) és a szerencse. =D Benedek Shackorelt, a kardművészét hozta, aki harccal próbálta megoldani a dolgot, de szegénynek nagyon sérült a lelke. Azt javasoltam neki játék végén három asztrálpont-vesztés után, amitől az érzelemvilága sivár lett, holott van egy édes kisfia és egy gejzírszellemmel támogatott felesége, hogy tanuljon lélektant. Nem csak megismeri újra a lélek rejtelmeit, de növeli az asztrálpontjait. Vehetne is asztrálpontot, de azt mondta, ilyenre nem akar elcseszni egy fejlődési szintet. Ráhagytam, szerintem nagyon belefért a kalandba az egész, de ő epikus hősmeséket szeret, amit játék végén megbeszéltünk csapatszinten. De erről később egy kicsit. ^^
Nos, mindenki próbálkozott. Ákos dzsadja kitalálta, hogy elszívja a démonja asztrálpontjait. Nos... ezzel a démon lelkét szívta el, ami nagyon radikális külső változásokkal és az összes démoni negatív háttér megkapásával járt, de Ákos meg volt elégedve ezzel, tetszett neki. =D Thezia azt parancsolta a démonjának, hogy "Pusztulj!", így az szétdurrant. Visszaszerezte a tudását, majd mivel Dávid karaktere semmissé tette a saját démonja tudását és szublimált, jót vigyorgott a látottakon. Még látta, hogy Zöld Darton lovagja azt kérte ettől a tudásától fosztott démonkától, hogy tanítsa meg őt a Krad lovagokat megsiratni. Nagy nehezen sikerült neki, ami csak szerepjátékban jelentős képesség, amúgy semmit sem ér. =D Poén, de Zöld bírja az ilyeneket, tolja is rendszeresen. ^^
Szikrákként potyogott ki hét ember annak a fejéből, aki elvarázsolta őket. Benedek kardművésze ízes falatkákra vágta az enyhén durván migrénes ellenfelet, Ákos pedig elintézte, hogy a szélrózsa minden szirmának irányába sülthús formájában szálljon tova. XD 1000 Tp-t kaptunk. Dani fel volt készülve olyanra, hogy ellopkodjuk egymás tudását, ami Thezia fejében meg is fordult, de aztán nem csinálta, ki akart jutni. Így is megkapta másodjellemnek a Halál jellemet. ^^ Most már Káosz-halál, akit nem érdekel az élet, aki az útjába kerül, azt lekaszabolja, még öntörvényűbb és gonoszabb lett, ami szerintem remekül belefér Thezia személyiségébe. S mivel ezután a kráni kalandban lesz benne, nagyon jól fognak neki jönni a most szerzett képességek. ^^
Benedek nagyon ki volt akadva, hogy a hőse marandóan sérült. Megbeszéltük csapatosan, hogy van az epikus és a realisztikus mese, a kalandozós és a szerepjátszós. Dani olyat tart, amiben fontos szerepe van a szerepjátéknak, el kell játszani dolgokat, nem csak kockát kell dobálni, és igen, veszíthetsz a tudásodból és az értékeidből, sérülhetsz maradandóan. Ezután Benedek félrehívta Robit, hogy beszéljen vele, hogy ő kivételezik velem Theziát illetően. Na ez nagyon nagy tévedés, mert bár a csapat egyetlen állandó női tagja vagyok, nem kivételezik velem Robi, sőt, kifejezetten szívat. És élvezem. =) Tudásilag, összetettségben és háttérben meg van támogatva Thezia. 9. szintre lépve tanult például Kránról - akkor volt már azon a szinten, hogy adjanak neki pár egyszerűbb könyvet, hogy ha ennyire akarod, szenvedj meg a tudásért. Megtanult kráni nyelven, megismerte egy kicsit a kultúrát és térképek által Krán területét, de ennyi, épp csak alapok. =) Eddig a színészetből és a herbalizmusból tartotta fenn magát, még mindig senki sem leplezte le, hogy a kalandok során megölt pár embert, arról nem is beszélve, hogy múlt héten egy Sogron pap újságolta el a csapatnak, mikor Thezia nem volt jelen, hogy úgy tudják, boszorkány (ezt se mindenki tudta, mivel Thezia keveset varázsol, nem hord magánál hatalom italát) és ha nem tévednek, kapcsolatban áll Kránnal. Benedek karaktere mindjárt úgy gondolta, kráni boszorkány, csak ezzel az a helyzet, hogy vagy kráni boszorkány vagy és sosem jössz ki a birodalomból, vagy pedig Kránt támogató boszorkány vagy, Kránnak egy szánalmas senki, aki sosem járt a birodalom határain belül, még csak a közelében sem. =) Benedek felhozta, hogy grohagokat hozattam egy kalandba, mire el lett neki magyarázva, hogy ez úgy nézett ki, hogy megláttam a csomó pyarroni és sogroni varázslót és megmutattam a látképet a klánomnak, ők pedig küldtek pár grohagot. Theziában is ott tudatosult, mennyire szart sem ér Kránnak, mivel egy grohag majdnem megölte. XD A másik kalandban, a shadoniban pedig hazaszólt, hogy szarban van, itt az inkvizíció, mire közölték vele, hogy "picinyem, ez a te bajod, éld túl, de ha elárulsz minket, még rosszabb lesz, mint szénné égni egy máglyán". És túlélte, de rohadt nagy mázlival. =)
Szóval nem, konkrétan szívatva vagyok, ezt végre Benedek is belátta és elismerően bólogatott, hogy ja, hát így kicsit más a dolog. Kicsit... XD Thezia alappal fog ezután úgy bevonulni Kránba, hogy némileg ismeri a kultúrát, a nyelvet és az akvírt, a démonikus óbirodalom világát, túlélt mindent, hogy na, akkor most már ismerjétek el azt, aki vagyok és hoci nekem a fiatalság italát. =D Ignatio (Fischer varázslója) pedig őt támogatja, úgy gondolta, pusztán vád, hogy kráni boszorka lenne, hiszen akkor nem gyógyítgatna, védelmezne akárkit is, nyoma volna annak, hogy egy ilyen helyről származik, satöbbi. Ráadásul Thezia Ó-Pyarronról származik, ami Ignationak különösen fontos szempont. Ő tudta, hogy boszi, de alkut kötöttek és immár jó tíz éve nagyjából baráti szinten vannak egymással, tehát nincs alapja, hogy megingassák a hitében. Az más kérdés, hogy Thezia annak ellenére, hogy kicsi, aranyos, kihívó és ártatlan, a legsötétebb, legtörekvőbb, legalattomosabb az egész csapatban. Kegyetlen sokat tanult, harcias kis nő lett, aki a boszorkánypraktikáit csupán az emberek meggyőzésére és végső elkeseredettségében használja, egyébként színészettel, gyógynövényekkel, pár gusztustalan és aranyos ötlettel jut előre, s azzal, hogy sosincsenek szemtanúi a cselekedeteinek. =) Ügyes egy vipera, most már Robi is azon van, hogy kinyiffantsa. Elmesélte, hogy ha Thezia túléli Kránt, akkor a grohagoknál fog kikötni, majd élvezettel felolvasta, ez miért lesz rossz a nőmnek (ahogy esik, úgy megdugják, majd a gyerek kitépi magát a testéből, tehát 100%, hogy előbb vagy utóbb meghal). Erre kiszólt belőlem Thezia: "Én azt is túlélem!". Ilyen. Nem ismer sem félelmet, sem lehetetlent. Nem őrült, mint Sheon, hogy fejjel menne a falnak, inkább arra használja az eszét, hogy hogyan maradjon minden cselekedete titokban. És nem, nem szándékozom hagyni, hogy kinyuvasszák, még sok mindent meg akarok tanítani neki.
De arra is van megtőötletem, ha meghalna. Elő fog kerülni a lánya. =D Később. Most úgy 9 éves. ^^ Theneza névre hallgató, az anyja vonásait, felfogását és magabiztosságát viselő kiscsaj, aki nagyon fiatalon, mindössze 16 évesen az anyja nyomdokaiba lép. =) Erről a kis finomságról nem szóltam senkinek, de támogatom meg a hátterét, még utána kell néznem, kiket bélyegeztem meg, miket tudnak Theziáról a többiek, mert ha most benyögöm, hogy ez és ez van, és nincs alapja, az csak ellenszenvet szül. =) Az az igazság, hogy bejön nekem ez a boszorkarend... =) Szóval hiába fog meghalni Thezia esetlegesen (bár mint mondtam, nem fogom hagyni csak úgy kinyírni), mégis a "To be continued..." tábla fog kikerülni. >=D
Mivel ma vele találkozom ma és nőnap van, azt mondtam, választhat, farmerben, mini/rövid szoknyában vagy loliban szeretne látni. A másodikat választotta, amihez volt is ihletem. =)
Szerdán játék közben megjelent Imi. Szegény szörnyen festett, mint akit hatszor kimostak főzőmosáson. Fekete karikák éktelenkedtek a szeme körül, le volt fáradva. Kicsit mesélt, aztán ment, másnap pedig kérdezte Timit, hogy akkor pénteken találkozunk-e hárman. Megbeszéltük Timivel, hogy nem adjuk a péntekünket, aztán sikerült nagyon rosszul kijönni Imivel a dologból.
Külső szemléletből sokan látnak engem vérebnek. Ez azért vicces, mert engem sosem "bérelnek", egyszerűen én döntök úgy, hogy akit kell, azt védek és éreztetem is a harmadikkal, hogy ezen döntésem alapján szedje is össze magát. Nem tudom, ez hogy merült fel Timi és Imi beszélgetésében, de jót mosolyogtam rajta és elmondtam Timinek, hogy ezért, mert így működöm, amikor kell, előkerülök, rólam pattan a legtöbb szóbeli fegyver, pajzsnak ideális vagyok, a legtöbb embernek ennyi bőven elég. Na mindegy.
A tegnapi játékot Dani tartotta. Azt mondta, szívatós játék lesz, magas szintű kaland és az a 6 ember ülhet le játszani, aki kezdésre kész karilappal az asztalnál ül. =) Benedek háromnegyed négy előtt hívott pár perccel, hogy mikor nyitom a helyet, majd írt sms-t, hogy ne siessek, elugrik a sulijába. Mire odaértem a klub elé, Ákos és Fischer már ott tobzódtak. =D Hamar befutott Dani is, megérkezett a Norbi, majd a Dávid is. Ezzel megvoltunk hatan, de Dani engedte Zöldnek, hogy játsszon. Gergő is beszállt volna, de túl nagy volt a létszám, ezért pötyögött a gépén. Már elkezdtük a kalandot, mikor lejött egy szerény mosolyú srác. Odamentem hozzá, jelentkeztem, hogy én nyitok-zárok ma, én vagyok a helyfelelős, aztán kérdeztem, hogy terepasztalozni jött-e, igen, vár-e valakit, igen. Hülye kérdésnek tűnik, de úgy voltam vele, hogy keríteni kell neki valakit lehetőség szerint, ha nem lesz társa, de szerencsére volt. Hamar be is futott a játékpartnere, fizettek, aztán elvoltak. =) Befutott Ati, Balázs és Mókás is, mondtam nekik, hogy hárman már egy ideális csapatot tudnak alkotni, úgy tudom, Mókás és Balázs mesélni is tud, de Gergő nagy lelkesen felpattant, hogy neki van kalandmodulja, ha akarják, mesél. =) Na így történt, hogy összeverbuválódott még egy csapat és ők négyen is remekül szórakoztak, ahogy én láttam. =)
Letalált Tocsó is, aki Zöldnek hozott egy kardot, mivel rövid a markolata és nem tudja rendesen fogni. =) Örültem a srácnak. Bene hozott nekem egy csokor vörös rózsát, én meg megkérdeztem, előnőnap van-e. Először nem is értette, hogy miről beszélek, szóval csak úgy gondolta, hoz virágot, én pedig még időben figyelmeztettem rá, hogy ma nőnap van. XD
A kaland az volt, hogy egy csomó magas szintű karaktert összedobáltak egymásra egy "alacsonyköltségvetésű" börtöncellában, ahogy a Dani fogalmazott, akik semmire sem emlékeztek, még a saját nevükre se. Rohadt jó kaland volt, végig gondolkodni kellett, rá kellett jönni dolgokra. Szerencsére egyetlen nőként a kupac tetejére került Theziám és sem a boszorkányszektája tetoválása nem jutott eszébe senkinek, sem pedig nem volt nála az Orwella szimbólum. XD Nagy nehezen kitalálta, hogy hívják, visszaemlékezett rá, hogy élete első 18 évében nagyjából mi történt vele, aztán emlékezett rá, hogy valami szakállas fószer csinált valamit. Homály volt az egész, még a látás is homályos üvegen át látott volt a karakterek számára (nem volt az előttünk, de úgy láttunk mégis), nem volt fény, fényforrás, mégis láttunk. =) Dani prima hasonlatokat hozott, nekem nagyon tetszett a mesélés módja, a kaland, az ötlet, az, hogy tényleg senki nem tudott semmire sem felkészülni, mert az egészet ő találta ki. =)
Szép lassan különféle kívánságokkal kijutottunk a börtönből. Elpukkantunk onnan. Ki akarok jutni, a cuccomhoz akarok jutni - ilyenekkel kikerültünk Erion városába, ahol ugyan észleltek minket, mozgott a város, de nem volt nyüzsgéshang, valahogy olyan álomszerű volt minden. Arra végül rájöttünk, hogy valószínűleg valakinek a gondolatai közt vagy álmában vagyunk, ezért Thezia azt kívánta, hogy megismerje ezt a személyt. Egyedül ő tudta meg ezáltal, hogy egy démonikus óbirodalomból származó, kezdetben boszorkánymester, később démonokkal paktáló, megkattant fickónak a fejében vannak. Na ő többet akart tudni, tudást akart, így fejest ugrott ennek a fickónak az emlékeibe, mikor eljutottak egy álomlátóhoz, vagy kihez. Látta a démonikus óbirodalmat, amiből jött néhány tudás a számára, s mivel elrontott egy próbát, elvesztette a godoni nyelvtudását, ellenben megtanult ugyanazon a szinten akvír nyelven, ráadásul vesztett egy asztrál pontot. Hát... Úgy jött ki ebből az egészből, hogy "huhuhuhúhuhúúú...! nem tudom, ki vagyok és honnan jöttem, de ha rájövök és visszakerülök, imádni fognak". XD A Dani úgy röhögött mellettem, ahogy ezt előadtam... XD Kissé a boszorkány megrészegült a tudástól, nem is igazán tudta, a többiekkel mi van.
Ezután az álomlátó egy kőobeliszk köré fektette a kalandozókat, mire azok egy olyan teremben találták magukat, ahol szembekerültek egy össztudatból gyúrt démonnal, ami mögött egy láda volt. Mindenkinek saját démona és saját ládája volt, ez a démon őrizte a karakterek tudását. Szerintem zseniális ötlet, de már csillogóra fényeztem a Danit - pedig a java csak most jön. XD Minden démon ugyanúgy nézett ki, de csak az ellenfelével törődött. Mivel sokfélénk voltunk (Ákos a dzsadját hozta, egy dzsad démonkép pedig elég bizarr), ronda dög lett a mindünk démonképéből összeálló lény, akivel ha összemértük az erőnket, sérült a lelkünk (asztrálpontot vesztettünk). Thezia gondolta, kipróbálja, mire megy az akvír nyelvvel és azt parancsolta a démonnak, hogy "Takarodj, kutya!". Beletört kicsit a nyelve, de a démonja összerándult ettől a sötét, ősi nyelvtől, nem mert támadni, inkább riadt volt, hogy egy picike, szőke nőcske az egy ilyen nyelven parancsolt rá. =) Dávid nagyon furfangos volt, azt kívánta, hogy helyet cserélhessen a démonjával. Megdobta a próbákat, ezért visszakapta a tudását, s ő lett a démonja tudásának az őrzője. Ez egy nagyon jó dobás volt, Dani csak lesett, hogy ez aztán kreativitás (Dávid rohadt okos ember, jól és gyorsan pörög az agya) és a szerencse. =D Benedek Shackorelt, a kardművészét hozta, aki harccal próbálta megoldani a dolgot, de szegénynek nagyon sérült a lelke. Azt javasoltam neki játék végén három asztrálpont-vesztés után, amitől az érzelemvilága sivár lett, holott van egy édes kisfia és egy gejzírszellemmel támogatott felesége, hogy tanuljon lélektant. Nem csak megismeri újra a lélek rejtelmeit, de növeli az asztrálpontjait. Vehetne is asztrálpontot, de azt mondta, ilyenre nem akar elcseszni egy fejlődési szintet. Ráhagytam, szerintem nagyon belefért a kalandba az egész, de ő epikus hősmeséket szeret, amit játék végén megbeszéltünk csapatszinten. De erről később egy kicsit. ^^
Nos, mindenki próbálkozott. Ákos dzsadja kitalálta, hogy elszívja a démonja asztrálpontjait. Nos... ezzel a démon lelkét szívta el, ami nagyon radikális külső változásokkal és az összes démoni negatív háttér megkapásával járt, de Ákos meg volt elégedve ezzel, tetszett neki. =D Thezia azt parancsolta a démonjának, hogy "Pusztulj!", így az szétdurrant. Visszaszerezte a tudását, majd mivel Dávid karaktere semmissé tette a saját démonja tudását és szublimált, jót vigyorgott a látottakon. Még látta, hogy Zöld Darton lovagja azt kérte ettől a tudásától fosztott démonkától, hogy tanítsa meg őt a Krad lovagokat megsiratni. Nagy nehezen sikerült neki, ami csak szerepjátékban jelentős képesség, amúgy semmit sem ér. =D Poén, de Zöld bírja az ilyeneket, tolja is rendszeresen. ^^
Szikrákként potyogott ki hét ember annak a fejéből, aki elvarázsolta őket. Benedek kardművésze ízes falatkákra vágta az enyhén durván migrénes ellenfelet, Ákos pedig elintézte, hogy a szélrózsa minden szirmának irányába sülthús formájában szálljon tova. XD 1000 Tp-t kaptunk. Dani fel volt készülve olyanra, hogy ellopkodjuk egymás tudását, ami Thezia fejében meg is fordult, de aztán nem csinálta, ki akart jutni. Így is megkapta másodjellemnek a Halál jellemet. ^^ Most már Káosz-halál, akit nem érdekel az élet, aki az útjába kerül, azt lekaszabolja, még öntörvényűbb és gonoszabb lett, ami szerintem remekül belefér Thezia személyiségébe. S mivel ezután a kráni kalandban lesz benne, nagyon jól fognak neki jönni a most szerzett képességek. ^^
Benedek nagyon ki volt akadva, hogy a hőse marandóan sérült. Megbeszéltük csapatosan, hogy van az epikus és a realisztikus mese, a kalandozós és a szerepjátszós. Dani olyat tart, amiben fontos szerepe van a szerepjátéknak, el kell játszani dolgokat, nem csak kockát kell dobálni, és igen, veszíthetsz a tudásodból és az értékeidből, sérülhetsz maradandóan. Ezután Benedek félrehívta Robit, hogy beszéljen vele, hogy ő kivételezik velem Theziát illetően. Na ez nagyon nagy tévedés, mert bár a csapat egyetlen állandó női tagja vagyok, nem kivételezik velem Robi, sőt, kifejezetten szívat. És élvezem. =) Tudásilag, összetettségben és háttérben meg van támogatva Thezia. 9. szintre lépve tanult például Kránról - akkor volt már azon a szinten, hogy adjanak neki pár egyszerűbb könyvet, hogy ha ennyire akarod, szenvedj meg a tudásért. Megtanult kráni nyelven, megismerte egy kicsit a kultúrát és térképek által Krán területét, de ennyi, épp csak alapok. =) Eddig a színészetből és a herbalizmusból tartotta fenn magát, még mindig senki sem leplezte le, hogy a kalandok során megölt pár embert, arról nem is beszélve, hogy múlt héten egy Sogron pap újságolta el a csapatnak, mikor Thezia nem volt jelen, hogy úgy tudják, boszorkány (ezt se mindenki tudta, mivel Thezia keveset varázsol, nem hord magánál hatalom italát) és ha nem tévednek, kapcsolatban áll Kránnal. Benedek karaktere mindjárt úgy gondolta, kráni boszorkány, csak ezzel az a helyzet, hogy vagy kráni boszorkány vagy és sosem jössz ki a birodalomból, vagy pedig Kránt támogató boszorkány vagy, Kránnak egy szánalmas senki, aki sosem járt a birodalom határain belül, még csak a közelében sem. =) Benedek felhozta, hogy grohagokat hozattam egy kalandba, mire el lett neki magyarázva, hogy ez úgy nézett ki, hogy megláttam a csomó pyarroni és sogroni varázslót és megmutattam a látképet a klánomnak, ők pedig küldtek pár grohagot. Theziában is ott tudatosult, mennyire szart sem ér Kránnak, mivel egy grohag majdnem megölte. XD A másik kalandban, a shadoniban pedig hazaszólt, hogy szarban van, itt az inkvizíció, mire közölték vele, hogy "picinyem, ez a te bajod, éld túl, de ha elárulsz minket, még rosszabb lesz, mint szénné égni egy máglyán". És túlélte, de rohadt nagy mázlival. =)
Szóval nem, konkrétan szívatva vagyok, ezt végre Benedek is belátta és elismerően bólogatott, hogy ja, hát így kicsit más a dolog. Kicsit... XD Thezia alappal fog ezután úgy bevonulni Kránba, hogy némileg ismeri a kultúrát, a nyelvet és az akvírt, a démonikus óbirodalom világát, túlélt mindent, hogy na, akkor most már ismerjétek el azt, aki vagyok és hoci nekem a fiatalság italát. =D Ignatio (Fischer varázslója) pedig őt támogatja, úgy gondolta, pusztán vád, hogy kráni boszorka lenne, hiszen akkor nem gyógyítgatna, védelmezne akárkit is, nyoma volna annak, hogy egy ilyen helyről származik, satöbbi. Ráadásul Thezia Ó-Pyarronról származik, ami Ignationak különösen fontos szempont. Ő tudta, hogy boszi, de alkut kötöttek és immár jó tíz éve nagyjából baráti szinten vannak egymással, tehát nincs alapja, hogy megingassák a hitében. Az más kérdés, hogy Thezia annak ellenére, hogy kicsi, aranyos, kihívó és ártatlan, a legsötétebb, legtörekvőbb, legalattomosabb az egész csapatban. Kegyetlen sokat tanult, harcias kis nő lett, aki a boszorkánypraktikáit csupán az emberek meggyőzésére és végső elkeseredettségében használja, egyébként színészettel, gyógynövényekkel, pár gusztustalan és aranyos ötlettel jut előre, s azzal, hogy sosincsenek szemtanúi a cselekedeteinek. =) Ügyes egy vipera, most már Robi is azon van, hogy kinyiffantsa. Elmesélte, hogy ha Thezia túléli Kránt, akkor a grohagoknál fog kikötni, majd élvezettel felolvasta, ez miért lesz rossz a nőmnek (ahogy esik, úgy megdugják, majd a gyerek kitépi magát a testéből, tehát 100%, hogy előbb vagy utóbb meghal). Erre kiszólt belőlem Thezia: "Én azt is túlélem!". Ilyen. Nem ismer sem félelmet, sem lehetetlent. Nem őrült, mint Sheon, hogy fejjel menne a falnak, inkább arra használja az eszét, hogy hogyan maradjon minden cselekedete titokban. És nem, nem szándékozom hagyni, hogy kinyuvasszák, még sok mindent meg akarok tanítani neki.
De arra is van megtőötletem, ha meghalna. Elő fog kerülni a lánya. =D Később. Most úgy 9 éves. ^^ Theneza névre hallgató, az anyja vonásait, felfogását és magabiztosságát viselő kiscsaj, aki nagyon fiatalon, mindössze 16 évesen az anyja nyomdokaiba lép. =) Erről a kis finomságról nem szóltam senkinek, de támogatom meg a hátterét, még utána kell néznem, kiket bélyegeztem meg, miket tudnak Theziáról a többiek, mert ha most benyögöm, hogy ez és ez van, és nincs alapja, az csak ellenszenvet szül. =) Az az igazság, hogy bejön nekem ez a boszorkarend... =) Szóval hiába fog meghalni Thezia esetlegesen (bár mint mondtam, nem fogom hagyni csak úgy kinyírni), mégis a "To be continued..." tábla fog kikerülni. >=D
Szövegelés
Két emelettel lejjebb költözött a fiatalabb kolléganőm, aminek felettébb örülünk a másikkal, mert bár a nő nem rossz arc, nagyon szeszélyes és heves, folyton odacsap mindent mindenhez és hangosan beszél a telefonba alaphelyzetben is, aztán ha még mérges lesz, akkor bevágja az ajtót, fiókot, nem veszi fel a telefont, az meg rendületlenül szól. Már egy ideje nagyon idegesített és zavart minket a viselkedése, idősebb kolléganő volt lent a csopveznél is kérni, hogy tegyék őt más szobába, mert nem bírja cérnával, de a csajt tették el tőlünk. Nem is bánom, mert így én is megszabadulok a zajforrástól, az idősebb kollénanőmet meg kedvelem, szeretem hallgatni, ahogy a halott férjéről, a lányairól és az unokájáról beszél, még ha kis buzinak is nevezi néha az ötéves kislány unokáját is. =D Igazából amikor mérges is a családjára, akkor is egyértelmű, hogy nagyon szereti, meg ahogy az emlékeiről beszél, az elképeszt, mindegy, hogy jó vagy rossz, amiről mesél. Érzékletesen tud beszélni, tök jó emlékei vannak, amik az évek alatt kellemesre értek, mint a megsárgult fényképek. =) Van egy nagyfokú átélés abban, ahogy felidézi a vele történteket, kellemes humorral tudja elmesélni az élete dolgait. Múltkor ismerősnek jelölt valami férfit, aki hajdanán udvarolt neki, de nem igazolta vissza, ellenben feltett egy képet, amin egy nővel ölelkezik, mire azt mondta, hogy dobja megint, nem is kell neki. XD Valamit beszóltam neki ennek kapcsán, amin jót nevettünk, de már nem emlékszem rá. Ma együtt mentünk a metróig, aztán mondta, hogy ő még utazik jó fél órát. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy szolidaritásból sétáljak-e haza, hogy ne érjek előbb haza, mint ő, de aztán hagytam. De sétáltam hazafele. =) Gondolkodtam, főleg monologizáltam. ^^
Mostanában elég sokat agyalok és emlékezek vissza az elmúlt éveimre. Tulajdonképpen 2004-től kezdve, meg azokra, amely korszakaim elmúltak, gyökeresen megváltoztak, amelyeket elvágtam vagy lezárultak. Kicsit gondolkodom, hogy tekintettem magamra x éve, milyen filozófia szerint éltem és most hogy tekintek magamra, hogyan élek. Tulajdonképpen dualista lennem, minden jó és rossz egyszerre, ezáltal semleges, illetve a helyzet hozza, mikor micsoda. Korlátnak érzek egy csomó társadalmi szokást, feleslegesnek, életnehezítőnek, amitől mentesülni akarok és többé-kevésbé sikerül is. Ma - persze nem először - megállapítottam, hogy ijesztően különbözöm a többi embertől felfogásban és hogy tényleg keresnem kellene egy szexuálpszichológusi tanfolyamot, mert ez a két dolog együtt és külön is nagyon körbejár, passzol az életemhez és hozzám. Ez a téma érdekel és rengeteg olyan embert ismerek, akikkel ez előkerül, voltak vagy vannak gondjaik, satöbbi. De tényleg a legelképesztőbb dolgok... És ez valahol tök jó, valahol pont, hogy nem.
Mostanában elég sokat agyalok és emlékezek vissza az elmúlt éveimre. Tulajdonképpen 2004-től kezdve, meg azokra, amely korszakaim elmúltak, gyökeresen megváltoztak, amelyeket elvágtam vagy lezárultak. Kicsit gondolkodom, hogy tekintettem magamra x éve, milyen filozófia szerint éltem és most hogy tekintek magamra, hogyan élek. Tulajdonképpen dualista lennem, minden jó és rossz egyszerre, ezáltal semleges, illetve a helyzet hozza, mikor micsoda. Korlátnak érzek egy csomó társadalmi szokást, feleslegesnek, életnehezítőnek, amitől mentesülni akarok és többé-kevésbé sikerül is. Ma - persze nem először - megállapítottam, hogy ijesztően különbözöm a többi embertől felfogásban és hogy tényleg keresnem kellene egy szexuálpszichológusi tanfolyamot, mert ez a két dolog együtt és külön is nagyon körbejár, passzol az életemhez és hozzám. Ez a téma érdekel és rengeteg olyan embert ismerek, akikkel ez előkerül, voltak vagy vannak gondjaik, satöbbi. De tényleg a legelképesztőbb dolgok... És ez valahol tök jó, valahol pont, hogy nem.
Gyorsan eltelt a péntek
Mostanában elég sokat gondolkodom a lányokon, barátnéimon. Kicsit vizsgálgatom a kapcsolataimat, az emlékeimet, néha az álmodozásaimat. Karácsony táján volt egy ihletem, amit nem írtam meg, és tegnap annyit agyaltam, hogy hirtelen muszáj volt nekifeküdnöm. Ennek eredményét tegnap Timi már olvashatta is és tetszett neki, aminek igazán örülök. =) A 2. honlapra szeretném majd ezt is feltenni, úgyhogy amint kész, küldöm át Kszaszának. =)
Miután elszakadtam az írástól, mentem a WestEndbe, ahova Timivel és Benével megbeszéltük a találkozót. Míg odafele mentem, Benével telefonáltunk, ami egész vicces volt. XD Mivel Timi fodrásznál volt, távolról csak meresztettem a szemeim, hogy hol a haja - tekintve, hogy tök kiment a fejemből az imént említett tény -, biztos, hogy ő-e az. XD Miután Bene nem tudta lecsapni a kezemről Timit, meg fordítva se, meg senki se senkiéről a másikat, elindultunk hárman a szokásos kajáldánkhoz, ahol jól belaktunk, majd Bene ment a klubba, mi meg boltoltunk, utána jöttünk hozzánk.
Körülbelül észrevétlenül elszállt az idő. Csak feküdtünk az ágyon és beszélgettünk, a világ kikapcsolt körülöttünk, Anyunak írtam egy keveset, meg Iminek, de IchiGo már nem ért el minket, Talyék pedig hiába kopogtak be, meg sem hallottam. xD Miután kikísértem Timit, írtam Talynak, hogy bocsi, barátnéztam, ő meg jól kinevetett, de mókás volt az egész helyzet. Beszélgettünk fél-háromnegyed egyig, meg Imi is visszatalált csetre, kattintottam lovon Timinek is és a húgának is, szóval egész jól haladunk, bár ahogy olvastam, megint nem lesz egyszerű a pompás ló megszerzése. Ez a szélló annyira nem jön be, meg lehetetlennek tűnik a megszerzése, mégis azon sakkozom, hogyan lehetne megszerezni. XD
Jön ma Dani, én meg csomó mindent beterveztem, hogy mit kellene délelőtt megcsinálni, de nincs nagy kedvem hozzá, mivel alig tudok aludni és kissé félhullának érzem magam. Holnap megyünk terrarisztika kiállításra, ahova hívtuk Timit is és elvileg jön Nico is, aminek nagyon örülnénk.
Tele van gondolatokkal a fejem, írni akarok, frissítették a blogsztorit, amit olvasok (de nincs sehol a friss fejezet T_T), takarítanom kéne, fáradt vagyok, zsong bennem valami, ma tanfolyás is lesz, este megyek a klubba, ahol Danizok és Imizek, festeni is szeretnék, ... Annyira ledöbbent néha, hogy a tavalyi semmihez képest idén mennyire sokat akarok és mik történnek velem.
Miután elszakadtam az írástól, mentem a WestEndbe, ahova Timivel és Benével megbeszéltük a találkozót. Míg odafele mentem, Benével telefonáltunk, ami egész vicces volt. XD Mivel Timi fodrásznál volt, távolról csak meresztettem a szemeim, hogy hol a haja - tekintve, hogy tök kiment a fejemből az imént említett tény -, biztos, hogy ő-e az. XD Miután Bene nem tudta lecsapni a kezemről Timit, meg fordítva se, meg senki se senkiéről a másikat, elindultunk hárman a szokásos kajáldánkhoz, ahol jól belaktunk, majd Bene ment a klubba, mi meg boltoltunk, utána jöttünk hozzánk.
Körülbelül észrevétlenül elszállt az idő. Csak feküdtünk az ágyon és beszélgettünk, a világ kikapcsolt körülöttünk, Anyunak írtam egy keveset, meg Iminek, de IchiGo már nem ért el minket, Talyék pedig hiába kopogtak be, meg sem hallottam. xD Miután kikísértem Timit, írtam Talynak, hogy bocsi, barátnéztam, ő meg jól kinevetett, de mókás volt az egész helyzet. Beszélgettünk fél-háromnegyed egyig, meg Imi is visszatalált csetre, kattintottam lovon Timinek is és a húgának is, szóval egész jól haladunk, bár ahogy olvastam, megint nem lesz egyszerű a pompás ló megszerzése. Ez a szélló annyira nem jön be, meg lehetetlennek tűnik a megszerzése, mégis azon sakkozom, hogyan lehetne megszerezni. XD
Jön ma Dani, én meg csomó mindent beterveztem, hogy mit kellene délelőtt megcsinálni, de nincs nagy kedvem hozzá, mivel alig tudok aludni és kissé félhullának érzem magam. Holnap megyünk terrarisztika kiállításra, ahova hívtuk Timit is és elvileg jön Nico is, aminek nagyon örülnénk.
Tele van gondolatokkal a fejem, írni akarok, frissítették a blogsztorit, amit olvasok (de nincs sehol a friss fejezet T_T), takarítanom kéne, fáradt vagyok, zsong bennem valami, ma tanfolyás is lesz, este megyek a klubba, ahol Danizok és Imizek, festeni is szeretnék, ... Annyira ledöbbent néha, hogy a tavalyi semmihez képest idén mennyire sokat akarok és mik történnek velem.
Hullámvasút, asszem
Az ember mindig arra nyavalyog, amije van. Másra nem tud. =) Csak milyen furcsa az ember, hogy ahelyett, hogy örülne a dolgoknak, a hibát keresi és azért kesereg, ami nincs. Nem tudom, hogyan jutottam erre, csak eszembe jutott. Viszont azt látom, hogy ami múlt évben homály volt előttem, most kitisztult, vannak terveim, céljaim és álmaim, van hova mennem és bár eléggé ellustultam az elmúlt időszakban, remélem, hogy az akarásom elég lesz felvenni a tempót, ütemet, mert végre tényleg váltani szeretnék. Nem érdemeltem meg azt, amit kitűntem magam elé, nem is igazán tettem érte eleget, önmagammal sem haladtam, de idén valahogy valami megváltozott. Most az arány a loli-farmer mellett heti 5-2, 6-1 felé tendál, viszonylag sok időt töltök információszerzéssel, informálódással, Timivel nagyjából egy hete egy sort se írtunk, csak átbeszélgetjük a napjainkat, ami nekem nagyon jó érzés, örülök, hogy van témánk, bármiről tudunk dumálni, hetente találkozunk, megértjük egymást.
Tegnap voltak lent Talyék, szegényem nagyon kivan a munkája miatt, folyamat betegeskedik és remélem, holnap tényleg csak felmondani megy be, mert ez így nem mehet tovább, de neki is hiába mondja az ember, muszáj megvárnia, amíg már a sírógörcsök fojtogatják, nem bír kikelni az ágyból, Móni meg ki van kelve magából teljesen. =) Megkaptam tegnap Taly önéletrajzát, adtam neki tippeket, hogy mi az, amit ki kellene javítania benne, s nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb lesz jó munkája, mert ő tud dolgozni, azt bebizonyította rendesen az előző helyen.
Szétültem a vállam. Igen, ha túl sokat ül az ember, akkor az ízületei gallyra mennek, nekem meg ráadásul az irodában könyöktámaszos székem van, amire ha felteszem a könyököm, túl magasan van, én is állandóan fészkelődöm a székben, szóval most tartok ott, hogy zsibbad a kezem a vállfájástól. =S Szerintem szólok valakinek, hogy mozgassa ki a vállam és kiabálva összepipilem magam, mikor megteszi. XD
Jónak érzem nagyon ezt az évet, tele vagyok pozitív érzésekkel, bizakodással, lendülettel. Nem tudom, mi változott tavalyhoz képest, nem tudom, mi történik az éterben, de látok magam előtt utat. Alig várom a tanfolyamot, szeretnék angolt tanulni, mert bár a nyelvet utálom, szükségem van rá, méghozzá egyre több helyen. Emellett két tanfolyamot még minimum tervezek idénre, de lehet, hogy lesz abból három is, ez még sok mindentől függ. Úgy szeretném intézni a dolgaim, hogy nyár táján munkahelyet tudjak váltani és utána valamivel javítani tudjak az életkörülményeimen.
Mindig hitetlenkedek magamon, hogy mennyire tele vagyok energiákkal. Ihletem most nagyon nincs, de nem ijeszt, írnom és bétáznom kellene, de képezni akarom előtte magam, mert nem érzem, hogy elég jó lennék ahhoz, amit szeretnék majd végrehajtani. Tavaly jöttem rá, hogy ki kell lépnem néhány rossz cipőből, hogy elkezdhessenek javulni a dolgok és új élményekre van szükségem, hogy legyen miből írni. Inspirálok másokat, de engem nem tudom, mi inspirál, egyelőre csak érzem, hogy kanyarodom az úton, miközben nem hagyom el a régit, csak kell egy mellékvágány, ami majd visszavisz nagy lendülettel oda és beindul ott is minden. Korábban görcsösen ragaszkodtam, ez pedig baj. Nem volt igazam abban, hogy a fizikai sík nem fontos, remekül érzem magam úgy, hogy találkozgatok a csajokkal, lolizom, a terveim kihatnak a fizikai síkomra. Persze ez logikus és Bene is csak a fejét fogná megint, hogy "én megmondtam", de az a helyzet, hogy erre a következtetésre nem lehetett engem eljuttatni, nekem kellett valahogy rátévednem és bár nem biztos, hogy ez így marad, egyelőre jó így.
Nagyokat mosolygok, hogy mi megy körülöttem. És néha sírok és dühöngök is. Tele vagyok érzelmekkel, impulzív lettem még jobban, valahogy úgy érzem magam, mintha a föld felett tíz centivel lennék és annyira túl vagyok töltve, hogy képtelen vagyok rendesen végezni a dolgom, ülni a hátsómon, normális dolgokkal foglalkozni. Hol sírni tudnék, hol röhögni, mint egy dinka, és nem azért, mert bármi bajom van, egyszerűen csak élvezem, hogy élek.
Tegnap voltak lent Talyék, szegényem nagyon kivan a munkája miatt, folyamat betegeskedik és remélem, holnap tényleg csak felmondani megy be, mert ez így nem mehet tovább, de neki is hiába mondja az ember, muszáj megvárnia, amíg már a sírógörcsök fojtogatják, nem bír kikelni az ágyból, Móni meg ki van kelve magából teljesen. =) Megkaptam tegnap Taly önéletrajzát, adtam neki tippeket, hogy mi az, amit ki kellene javítania benne, s nagyon bízom abban, hogy minél hamarabb lesz jó munkája, mert ő tud dolgozni, azt bebizonyította rendesen az előző helyen.
Szétültem a vállam. Igen, ha túl sokat ül az ember, akkor az ízületei gallyra mennek, nekem meg ráadásul az irodában könyöktámaszos székem van, amire ha felteszem a könyököm, túl magasan van, én is állandóan fészkelődöm a székben, szóval most tartok ott, hogy zsibbad a kezem a vállfájástól. =S Szerintem szólok valakinek, hogy mozgassa ki a vállam és kiabálva összepipilem magam, mikor megteszi. XD
Jónak érzem nagyon ezt az évet, tele vagyok pozitív érzésekkel, bizakodással, lendülettel. Nem tudom, mi változott tavalyhoz képest, nem tudom, mi történik az éterben, de látok magam előtt utat. Alig várom a tanfolyamot, szeretnék angolt tanulni, mert bár a nyelvet utálom, szükségem van rá, méghozzá egyre több helyen. Emellett két tanfolyamot még minimum tervezek idénre, de lehet, hogy lesz abból három is, ez még sok mindentől függ. Úgy szeretném intézni a dolgaim, hogy nyár táján munkahelyet tudjak váltani és utána valamivel javítani tudjak az életkörülményeimen.
Mindig hitetlenkedek magamon, hogy mennyire tele vagyok energiákkal. Ihletem most nagyon nincs, de nem ijeszt, írnom és bétáznom kellene, de képezni akarom előtte magam, mert nem érzem, hogy elég jó lennék ahhoz, amit szeretnék majd végrehajtani. Tavaly jöttem rá, hogy ki kell lépnem néhány rossz cipőből, hogy elkezdhessenek javulni a dolgok és új élményekre van szükségem, hogy legyen miből írni. Inspirálok másokat, de engem nem tudom, mi inspirál, egyelőre csak érzem, hogy kanyarodom az úton, miközben nem hagyom el a régit, csak kell egy mellékvágány, ami majd visszavisz nagy lendülettel oda és beindul ott is minden. Korábban görcsösen ragaszkodtam, ez pedig baj. Nem volt igazam abban, hogy a fizikai sík nem fontos, remekül érzem magam úgy, hogy találkozgatok a csajokkal, lolizom, a terveim kihatnak a fizikai síkomra. Persze ez logikus és Bene is csak a fejét fogná megint, hogy "én megmondtam", de az a helyzet, hogy erre a következtetésre nem lehetett engem eljuttatni, nekem kellett valahogy rátévednem és bár nem biztos, hogy ez így marad, egyelőre jó így.
Nagyokat mosolygok, hogy mi megy körülöttem. És néha sírok és dühöngök is. Tele vagyok érzelmekkel, impulzív lettem még jobban, valahogy úgy érzem magam, mintha a föld felett tíz centivel lennék és annyira túl vagyok töltve, hogy képtelen vagyok rendesen végezni a dolgom, ülni a hátsómon, normális dolgokkal foglalkozni. Hol sírni tudnék, hol röhögni, mint egy dinka, és nem azért, mert bármi bajom van, egyszerűen csak élvezem, hogy élek.
X3
Úgy izgulok! ^^ Jelentkeztem egy forgatókönyvírói tanfolyamra. Három hónapos képzés, most kedvezményesen lehetett rá jelentkezni, úgyhogy a karácsonyi pénzem, pontosabban ruhára szánt pénzem erre költjük. ^^ Ennek eredményeképpen nem mostanában fogok megint rendelni valamit, meg gardróbot bővíteni, de nem bánom, ha fejlődhetek és esetleg több lehetőséghez juthatok, az most fontosabb. Később, ha a lehetőségek megérnek, úgyis lesz miből ruházkodni, szórakozni... =) Idén még valamit szeretnék még tanulni, valaim pszichológiai dolgot, meg Taly hívott minket balagyféltekés rajzolásra, az is kedvezményes, ha többen megyünk, úgyhogy esélyes eléggé, hogy arra is megyünk, arra már valószínűleg Benével ketten. ^^
Elszámolások
Csütörtökön megkérdeztem a főnököt, hogy bevihetem-e másnap a fülhallgatómat, mert már nem bírom a gyűrődést. Csupán annyit mondott, hogy azt az egy napot bírjam még ki, utána valszeg bíróhoz kerülök. Nem, azt majd csak jövő hét után, én meg már nem tudom, várom-e. Izgulok. X) Mindig jön a bíróm és heccel, én meg az első héten olyan vagyok, mint egy ijedt kisállat az új terráriumban. XD Vicces lesz. Szerencsére élvezi, hogy dinka vagyok. Bene viszont közölte kedden asszem, hogy szerdán nem megy dolgozni, mert szünete lesz, sőt, jövő héten is két nap, meg utána való héten is két nap, erre megkérdeztem, hogy nem vesznek-e fel embert oda. Azt mondta, nem tud semmit, de beadhatom az önéletrajzom. Hát... erősen elgondolkodtam... Nem csak az ilyen szünetek miatt, bár az iskola azért elég durva dolog, hanem amiatt a plusz húszezer forint miatt is, amivel többet keresnék. Egyelőre felújítom - vagy legalább próbálom Oo - az önéletrajzomat, aztán várok két-három hetet a bíróm mellett, hogy milyen, utána döntök, hogy pályázok-e egy új helyet Bene sulijában, vagy nem. Nem akarok bíróságon megöregedni, ahhoz nem becsülik meg az embert, kevés a fizu és ambíciónak annyit tudnék felsorolni, hogy minden harmadik évben emelkedik - talán, ha nem fagyasztják vagy már fagyasztották is be a béreket - két-három ezer forinttal a fizetésem - ha szerencsém van és a korrekció, vagy mi a túró miatt még csökken is ennyivel -, meg mindig egy nappal több szabadnapom lesz. Nem ez az életcélom. Amíg nem tudom, mit akarok, vagy valami, addig ellébecolgathatok írnokként, de ahhoz az életszínvonalhoz ez kevés, amire vágyom. A Lauder, ahogy Benét elnézem, lehetőségeket, némi időt, némi pluszt és kapcsolatokat biztosít... Talán. De inkább az átlépés számomra egyfajta bátorságpróbaként él egyelőre és mivel még nem tudom, milyen az új bíróm mellett, csak pedzegetem a gondolatot.
Ugyanígy van egy másik. Kszasza, régi barátom nemrég felbukkant újra az életemben. Két évre eltűnt a suli miatt, aztán egyszer csak rám írt gmail cseten és minden úgy folytatódott, mintha csak két nap telt volna el. Annyi volt a különbség, hogy el kellett mesélni, mi történt ez alatt az idő alatt. Akkor még főiskolára járt és koleszos volt, én még a könyvelést igyekeztem rendesen megtanulni és Bián laktam. Sok változás volt tehát, de a barátságunkon nem fogott az idő. Talán éretté tette, olyan erőssé, hogy két év eltűnést kibírjon. És ennek nagyon örülök. Felpedzített előttem egy lehetőséget, ami hozzásegítene, hogy az írásaimból pénz folyhasson be. Beszéltem róla Benével, nincs ellene kifogása, Kszasza pedig mondta, hogy rengeteg munka és felelősség jár ezzel, szóval nagyon meg kell gondolnunk. Ha mi meggondoltuk és valóban lesz belőle valami, majd szólok pár író barátomnak, hogy van egy ilyen lehetőség, akar-e vele élni. =) Nem lenne rossz és valóban ideje volna nekem is komoly energiákat beleölnöm az álmomba. Voltaképp visszaijedtem és elvoltam, de egy ideje keresem azt az ötletet, ami elindít. Kábé csak múzsák kellenének, az időt tudjuk, hogy rá bírom és merem fordítani az írásra - tekintve, hogy szinte minden nap épp csak beesem a munkahelyemre, ott is írok... XD Szerencsére a főnök jól áll hozzá. =)
Pannit műtik nyolcadikán, de már a jövő héten be kell feküdnie a kórházba. Elszakadt a térdében valami és február óta most derült ki. Igen, no comment kategória. Szegény érzékelte, hogy csütörtökön mindenki feszült, hozzám nem is lehetett hozzám szólni. Ahhoz képest délután, mikor már kicsit jobb volt a kedvem, felmutatta a vérző ujját. Sikerült beszakítania, én meg odanéztem és még jó, hogy ültem... Hányinger, szédülés, látáshomályosulás... Nem, nem annyira jó mulatság, a srácok is visszavesznek a vérengzésből, ha látják, hogy sápadok és keresek egy ülőhelyet, vagy valami kapaszkodót. XD Nem baj, Pannikának megköszöntem az élményt, aztán az ő vérét szívta a főnök is, amiért kiakasztott. Volt min röhögni. =) Pénteken úgy tűnt, a skorpió lánnyal is jobb lett a viszonyom, amit nem nagyon tudok, hogy minek köszönhetek. Talán több alkalom nyílt figyelmesnek lenni vele és mivel általában előzékeny vagyok, végre valamire felfigyelt és kezd rájönni, hogy mi a helyzet. Nem mintha nekem ez nagyon fontos lenne, de azért jó érzés volt, mikor játékos cívódásban mellém állt. =) Másik kolleginával együtt mentünk haza tegnap, kicsit beszélgettünk. Néha tele van velem szerintem a többieknek a hócipője, mert ignorálom a zajt, a környezetem és csak írok, meg nem szólok bele túl sok mindenbe, ami meg nem tetszik általában az embereknek, hogy nem vagyok csevegős, nem vagyok mindenhol ott. Nem, nekem az a munkahelyem és nem kötődöm az ottani emberekhez. Nem nagyon megy és igaza volt a srácnak, aki bejött múltkor, mint volt kolléga: ez nem a második otthona az embernek. =) Volt még össznépi gyrosozás, amiért hálás voltam főnöknőmnek, mivel nálam úgy 50 forint volt, ő meg meghívott. Utána még kávéztunk is szinte mindannyiran. ^^
Ettől függetlenül hazajöttem és eldőltem két órát aludni, mint a zsák. ^^ Hívott aztán este a Dani, Bene csinált tésztalevest. A hétvégére nagyon sok minden sűrűsödött össze. Timi az egyetemre ment, valami nyílt nap volt náluk és hívott, de úgy éreztem, nem vagyok kész emberek közt lenni még, fáradt is voltam és bár mondta, hogy kaját tud szerezni, nem mertem rábízni magam. Valószínűleg jó lehetőségeket hagytam ki, hiszen megint bennem van egy ideje, hogy tovább kéne tanulni, meg jó neki is, Niconak is, nekem is, ha összefutunk és dumálgatunk, de valahogy a csütörtök-péntek nálam nagyon neccesen alakult. Csütörtökön lementem a helyre és az egész sötétségbe borult, mivel kikapcsolták az áramot odalenn. Tulok tajtékzott és kiborult, Hackli meg a maga ügyes semleges módján tartotta benne a lelket. Én csak nyeltem Tulokból az érzelmeket és kedvem lett volna sírni, meg nem is nagyon tudtam megítélni, hogy mennyire jogosan haragszik a Gergőre, mi történt objektív valójában, ezért nem akartam maradni. Rémes élmény volt, hogy dolgoztunk két-két és fél hónapot a műhellyel, s egyszer csak hopp, akár az egész kárba veszhet, mivel pár nap alatt visszavizesedhet az egész annyira, hogy odalegyen a fal, átázzanak a bútorok és a levitt cuccok, kártyák, könyvek... Nagyon sok energiánk, időnk és magunkhoz képest pénzünk is benne van, s bár számoltunk vele, hogy egy ilyesmit beindítani marha nehéz, attól még ez így nálam rendesen odavert.
Szombatra csak ilyen programok voltak: találka a műhelyben a barátokkal; kirándulós lolimeet; szüret; tesómnak ma van a huszadik születésnapja... Végül mindent félretoltam, mivel a hó végén beleöltünk egy befektetésbe annyi pénzt, hogy meg kellett gondolnom, hogy elmegyek a nagyon vágyott lolita találkozóra, amire nagyon lenne kedvem menni, biztos fantasztikus, de Bene nélkül, mert megy a hasa; vagy kimegyek Biára össze nem gyűlt szüretelőcsapattal, értelemszerűen Bene nélkül és bár megköszöntöm öcsémet, megölelem Anyukámat, ha úgy jön ki az időből, de egyedül leszek; vagy inkább eszünk rendesen addig, amíg valamelyikünknek meg nem jön a fizuja. =/ Eléggé sajnálom, hogy ez így alakult és megint az elszalasztott lehetőségek súlyát érzem a lelkemben, de ismerem magam, tudom, hogy sírógörcseim vannak az idegességtől, ha azt érzem, hogy kifutottunk teljesen a pénzből. Azon viszont erősen agyalok, hogy holnap kimegyek Biára. Sőt, már 99%, mert Anyu ötre csinál vacsit, s sütizünk egyet öcsémmel. Kell nekem a kék kabátom is, talán van egy másik is, ami kéne és a beígért szőlő Biáról, meg rendezni kéne a családommal a kapcsolatomat, mert ahogy apuval vagyunk, az tényleg nem jó úgy, ahogy van. Bánt, hogy elmegyünk egymás mellett, ott a fal kettőnk közt. Mindig is imádtam az apámat, de pár éve eltört valami bennünk és úgy érzem, kipusztult belőlem egy rész, ami azóta se jött rendbe. Fogalmam sincs, mit, de valamit tennem kellene azért, hogy apuval rendeződjön a kapcsolatom.
A műhelybe délután valszeg lenézünk, még nem tudom. A nagybeszélgetés óta kicsit jobban együtt vagyunk érzésem szerint Benével, Trónok harcát néztünk, ami megint nagyon jó és túl rövid volt, bár csütörtökön ő is totál ideges volt, oda is égette a kaját kétszer.
Szerdán volt játék. Eljött Benedek és Tocsó, de leléptek. Tocsó a rossz lelkiismeretére hivatkozott, hogy nem tanul, hanem ott van, Benedek meg beteg volt és inkább hazament gyógyulgatni. Mind tudtuk, hogy az a gondjuk, hogy a betervezett modult Agyar miatt nem tudtuk folytatni, mivel aznap neki rémes napja volt és nem tudott játszani, meg késett vagy másfél órát, de még csak nem is M.A.G.U.S.-t mesél a Gábor. Végül hárman, Dávid, Robi és én kaptunk egy rendőrnyomozós sztorit, ami rohadtul jó megint. *_* Robi karaktere sima rendőrből felküzdött, immár egész magas rangon ülő fekete pasi, akinek tündéri felesége és két idegesítő gyereke van. Dávid ezzel szemben egy, az akadémiáról nemrég kikerült, nagy darab, idióta orosz, akinek jó a szíve, csak tényleg egy igazi idióta. Én hoztam egy kemény, középkorú, német nőt, aki Kölnben már magasabb pozícióba jutott, a profizmusáért elismerik, ám súlyos vétséget követ el, mikor a helyi polgármester fia ujjlenyomatait találják egy brutális gyilkosság helyszínén a gyilkos eszközön, a kés eltűnik, a nő meg felképeli a kamasz fiút. Felajánlották neki, hogy vagy kivonul a szakmából, vagy a csereprogramban részt véve áthelyezteti magát Amerikába. Utóbbi mellett döntött, ám már a megérkezésekor kitör a káosz. Lelövi egy profi orrgyilkos a mellette álló férfit, aki egész úton udvarolt neki, amiből elég nagy felfordulás lesz a reptéren, aztán felrobbantják a neki szánt lakást, felkavarja Robi karakterének, Jeremy Line-nak a családi idilljét, pedig csak egy kávét akar meginni és lefeküdni aludni valahol, ráadásul nem is az ő ötlete volt, hogy ott szállásolják el, ám mikor a barátnőjével beszél telefonon, lelövik a lányt. Na ez elindítja benne, hogy őt bizony nem lehet félreállítani, az alatt az egy hét alatt is aktívan dolgozni fog, amíg állományba nem helyezhető és őt aztán nem fogják őrizgetni, nem valami riadt kis tanúcska, hanem már egy szinte mindent megjárt profi. A főnöknél meg is kapja a szükséges engedélyeket, eszközöket, kiderül, hogy a barátnőjére csak ráijesztettek, szembe kerül azzal, aki valószínűleg intézi a környezete módszeres kiiktatását, s még mindig nem tudni, miért történik ez körülötte, mit akar tőle az albínó pasi, voltaképp mi miatt is került célkeresztbe és tulajdonképpen a halálát akarják, vagy a visszavonulását, vagy mit. A sztorit ott fejeztük be, hogy O'Conornál lesz a karakterem elszállásolva, ha egyszer végre véget ér ez a felettébb hosszú, fárasztó és megrázó éjszaka, az idióta orosz maffia nagybácsija lebujában pedig néhány válaszút elé állították. Kicsit úgy érzi, eladta a lelkét, mikor belement, hogy ha szól az öreg, akkor megy, mint a jó kutya, de szüksége van néhány infóra és segítő seggberúgásra, meg ha magára haragítja az itteni haramiját, aki ráadásul a kölnivel jó kapcsolatot ápol, a több, mint egy évtizedes munkáját kezdheti elölről otthon, ha egyszer hazajut.
Újabb kedvenc sztori és rájöttem, bár nem most először, hogy én ezeket a rendszer nélküli, szabad játékokat sokkal jobban szeretem. Nagyon élvezem még Agyar saját világát, asszem, még a Shadowruh volt remek és a M.A.G.U.S. is tetszik, de Gábor szabad meséi verhetetlenek. Azt meséli, amit imádok, reális világban játszódik, fantasy és mágia nélkül a legtöbb esetben, ráadásul karakterkijátszás aktívan van, amit én aktívan is csinálok. Örülök, hogy Timinek is van kedve jönni játszani, szeretném is hívni, de Gábor is változó, mikor ér rá, neki meg ott az egyetem. Ettől függetlenül dolgozom rajta és talán Nicot is sikerül beszervezni. Szeretném, jó lenne. =) A srácok is várják őket. =D
Úgy fest, ebben a hónapban már lesz bővítve a loli gardróbom, aminek nagyon örülök. Új blúzaim lesznek, most már bugyogó sem ártana, noha Bene varrt egyet, valszeg rendelni is fogunk és nagyon remélem, hogy ebben a hónapban összejön a patkány is. =)
Ugyanígy van egy másik. Kszasza, régi barátom nemrég felbukkant újra az életemben. Két évre eltűnt a suli miatt, aztán egyszer csak rám írt gmail cseten és minden úgy folytatódott, mintha csak két nap telt volna el. Annyi volt a különbség, hogy el kellett mesélni, mi történt ez alatt az idő alatt. Akkor még főiskolára járt és koleszos volt, én még a könyvelést igyekeztem rendesen megtanulni és Bián laktam. Sok változás volt tehát, de a barátságunkon nem fogott az idő. Talán éretté tette, olyan erőssé, hogy két év eltűnést kibírjon. És ennek nagyon örülök. Felpedzített előttem egy lehetőséget, ami hozzásegítene, hogy az írásaimból pénz folyhasson be. Beszéltem róla Benével, nincs ellene kifogása, Kszasza pedig mondta, hogy rengeteg munka és felelősség jár ezzel, szóval nagyon meg kell gondolnunk. Ha mi meggondoltuk és valóban lesz belőle valami, majd szólok pár író barátomnak, hogy van egy ilyen lehetőség, akar-e vele élni. =) Nem lenne rossz és valóban ideje volna nekem is komoly energiákat beleölnöm az álmomba. Voltaképp visszaijedtem és elvoltam, de egy ideje keresem azt az ötletet, ami elindít. Kábé csak múzsák kellenének, az időt tudjuk, hogy rá bírom és merem fordítani az írásra - tekintve, hogy szinte minden nap épp csak beesem a munkahelyemre, ott is írok... XD Szerencsére a főnök jól áll hozzá. =)
Pannit műtik nyolcadikán, de már a jövő héten be kell feküdnie a kórházba. Elszakadt a térdében valami és február óta most derült ki. Igen, no comment kategória. Szegény érzékelte, hogy csütörtökön mindenki feszült, hozzám nem is lehetett hozzám szólni. Ahhoz képest délután, mikor már kicsit jobb volt a kedvem, felmutatta a vérző ujját. Sikerült beszakítania, én meg odanéztem és még jó, hogy ültem... Hányinger, szédülés, látáshomályosulás... Nem, nem annyira jó mulatság, a srácok is visszavesznek a vérengzésből, ha látják, hogy sápadok és keresek egy ülőhelyet, vagy valami kapaszkodót. XD Nem baj, Pannikának megköszöntem az élményt, aztán az ő vérét szívta a főnök is, amiért kiakasztott. Volt min röhögni. =) Pénteken úgy tűnt, a skorpió lánnyal is jobb lett a viszonyom, amit nem nagyon tudok, hogy minek köszönhetek. Talán több alkalom nyílt figyelmesnek lenni vele és mivel általában előzékeny vagyok, végre valamire felfigyelt és kezd rájönni, hogy mi a helyzet. Nem mintha nekem ez nagyon fontos lenne, de azért jó érzés volt, mikor játékos cívódásban mellém állt. =) Másik kolleginával együtt mentünk haza tegnap, kicsit beszélgettünk. Néha tele van velem szerintem a többieknek a hócipője, mert ignorálom a zajt, a környezetem és csak írok, meg nem szólok bele túl sok mindenbe, ami meg nem tetszik általában az embereknek, hogy nem vagyok csevegős, nem vagyok mindenhol ott. Nem, nekem az a munkahelyem és nem kötődöm az ottani emberekhez. Nem nagyon megy és igaza volt a srácnak, aki bejött múltkor, mint volt kolléga: ez nem a második otthona az embernek. =) Volt még össznépi gyrosozás, amiért hálás voltam főnöknőmnek, mivel nálam úgy 50 forint volt, ő meg meghívott. Utána még kávéztunk is szinte mindannyiran. ^^
Ettől függetlenül hazajöttem és eldőltem két órát aludni, mint a zsák. ^^ Hívott aztán este a Dani, Bene csinált tésztalevest. A hétvégére nagyon sok minden sűrűsödött össze. Timi az egyetemre ment, valami nyílt nap volt náluk és hívott, de úgy éreztem, nem vagyok kész emberek közt lenni még, fáradt is voltam és bár mondta, hogy kaját tud szerezni, nem mertem rábízni magam. Valószínűleg jó lehetőségeket hagytam ki, hiszen megint bennem van egy ideje, hogy tovább kéne tanulni, meg jó neki is, Niconak is, nekem is, ha összefutunk és dumálgatunk, de valahogy a csütörtök-péntek nálam nagyon neccesen alakult. Csütörtökön lementem a helyre és az egész sötétségbe borult, mivel kikapcsolták az áramot odalenn. Tulok tajtékzott és kiborult, Hackli meg a maga ügyes semleges módján tartotta benne a lelket. Én csak nyeltem Tulokból az érzelmeket és kedvem lett volna sírni, meg nem is nagyon tudtam megítélni, hogy mennyire jogosan haragszik a Gergőre, mi történt objektív valójában, ezért nem akartam maradni. Rémes élmény volt, hogy dolgoztunk két-két és fél hónapot a műhellyel, s egyszer csak hopp, akár az egész kárba veszhet, mivel pár nap alatt visszavizesedhet az egész annyira, hogy odalegyen a fal, átázzanak a bútorok és a levitt cuccok, kártyák, könyvek... Nagyon sok energiánk, időnk és magunkhoz képest pénzünk is benne van, s bár számoltunk vele, hogy egy ilyesmit beindítani marha nehéz, attól még ez így nálam rendesen odavert.
Szombatra csak ilyen programok voltak: találka a műhelyben a barátokkal; kirándulós lolimeet; szüret; tesómnak ma van a huszadik születésnapja... Végül mindent félretoltam, mivel a hó végén beleöltünk egy befektetésbe annyi pénzt, hogy meg kellett gondolnom, hogy elmegyek a nagyon vágyott lolita találkozóra, amire nagyon lenne kedvem menni, biztos fantasztikus, de Bene nélkül, mert megy a hasa; vagy kimegyek Biára össze nem gyűlt szüretelőcsapattal, értelemszerűen Bene nélkül és bár megköszöntöm öcsémet, megölelem Anyukámat, ha úgy jön ki az időből, de egyedül leszek; vagy inkább eszünk rendesen addig, amíg valamelyikünknek meg nem jön a fizuja. =/ Eléggé sajnálom, hogy ez így alakult és megint az elszalasztott lehetőségek súlyát érzem a lelkemben, de ismerem magam, tudom, hogy sírógörcseim vannak az idegességtől, ha azt érzem, hogy kifutottunk teljesen a pénzből. Azon viszont erősen agyalok, hogy holnap kimegyek Biára. Sőt, már 99%, mert Anyu ötre csinál vacsit, s sütizünk egyet öcsémmel. Kell nekem a kék kabátom is, talán van egy másik is, ami kéne és a beígért szőlő Biáról, meg rendezni kéne a családommal a kapcsolatomat, mert ahogy apuval vagyunk, az tényleg nem jó úgy, ahogy van. Bánt, hogy elmegyünk egymás mellett, ott a fal kettőnk közt. Mindig is imádtam az apámat, de pár éve eltört valami bennünk és úgy érzem, kipusztult belőlem egy rész, ami azóta se jött rendbe. Fogalmam sincs, mit, de valamit tennem kellene azért, hogy apuval rendeződjön a kapcsolatom.
A műhelybe délután valszeg lenézünk, még nem tudom. A nagybeszélgetés óta kicsit jobban együtt vagyunk érzésem szerint Benével, Trónok harcát néztünk, ami megint nagyon jó és túl rövid volt, bár csütörtökön ő is totál ideges volt, oda is égette a kaját kétszer.
Szerdán volt játék. Eljött Benedek és Tocsó, de leléptek. Tocsó a rossz lelkiismeretére hivatkozott, hogy nem tanul, hanem ott van, Benedek meg beteg volt és inkább hazament gyógyulgatni. Mind tudtuk, hogy az a gondjuk, hogy a betervezett modult Agyar miatt nem tudtuk folytatni, mivel aznap neki rémes napja volt és nem tudott játszani, meg késett vagy másfél órát, de még csak nem is M.A.G.U.S.-t mesél a Gábor. Végül hárman, Dávid, Robi és én kaptunk egy rendőrnyomozós sztorit, ami rohadtul jó megint. *_* Robi karaktere sima rendőrből felküzdött, immár egész magas rangon ülő fekete pasi, akinek tündéri felesége és két idegesítő gyereke van. Dávid ezzel szemben egy, az akadémiáról nemrég kikerült, nagy darab, idióta orosz, akinek jó a szíve, csak tényleg egy igazi idióta. Én hoztam egy kemény, középkorú, német nőt, aki Kölnben már magasabb pozícióba jutott, a profizmusáért elismerik, ám súlyos vétséget követ el, mikor a helyi polgármester fia ujjlenyomatait találják egy brutális gyilkosság helyszínén a gyilkos eszközön, a kés eltűnik, a nő meg felképeli a kamasz fiút. Felajánlották neki, hogy vagy kivonul a szakmából, vagy a csereprogramban részt véve áthelyezteti magát Amerikába. Utóbbi mellett döntött, ám már a megérkezésekor kitör a káosz. Lelövi egy profi orrgyilkos a mellette álló férfit, aki egész úton udvarolt neki, amiből elég nagy felfordulás lesz a reptéren, aztán felrobbantják a neki szánt lakást, felkavarja Robi karakterének, Jeremy Line-nak a családi idilljét, pedig csak egy kávét akar meginni és lefeküdni aludni valahol, ráadásul nem is az ő ötlete volt, hogy ott szállásolják el, ám mikor a barátnőjével beszél telefonon, lelövik a lányt. Na ez elindítja benne, hogy őt bizony nem lehet félreállítani, az alatt az egy hét alatt is aktívan dolgozni fog, amíg állományba nem helyezhető és őt aztán nem fogják őrizgetni, nem valami riadt kis tanúcska, hanem már egy szinte mindent megjárt profi. A főnöknél meg is kapja a szükséges engedélyeket, eszközöket, kiderül, hogy a barátnőjére csak ráijesztettek, szembe kerül azzal, aki valószínűleg intézi a környezete módszeres kiiktatását, s még mindig nem tudni, miért történik ez körülötte, mit akar tőle az albínó pasi, voltaképp mi miatt is került célkeresztbe és tulajdonképpen a halálát akarják, vagy a visszavonulását, vagy mit. A sztorit ott fejeztük be, hogy O'Conornál lesz a karakterem elszállásolva, ha egyszer végre véget ér ez a felettébb hosszú, fárasztó és megrázó éjszaka, az idióta orosz maffia nagybácsija lebujában pedig néhány válaszút elé állították. Kicsit úgy érzi, eladta a lelkét, mikor belement, hogy ha szól az öreg, akkor megy, mint a jó kutya, de szüksége van néhány infóra és segítő seggberúgásra, meg ha magára haragítja az itteni haramiját, aki ráadásul a kölnivel jó kapcsolatot ápol, a több, mint egy évtizedes munkáját kezdheti elölről otthon, ha egyszer hazajut.
Újabb kedvenc sztori és rájöttem, bár nem most először, hogy én ezeket a rendszer nélküli, szabad játékokat sokkal jobban szeretem. Nagyon élvezem még Agyar saját világát, asszem, még a Shadowruh volt remek és a M.A.G.U.S. is tetszik, de Gábor szabad meséi verhetetlenek. Azt meséli, amit imádok, reális világban játszódik, fantasy és mágia nélkül a legtöbb esetben, ráadásul karakterkijátszás aktívan van, amit én aktívan is csinálok. Örülök, hogy Timinek is van kedve jönni játszani, szeretném is hívni, de Gábor is változó, mikor ér rá, neki meg ott az egyetem. Ettől függetlenül dolgozom rajta és talán Nicot is sikerül beszervezni. Szeretném, jó lenne. =) A srácok is várják őket. =D
Úgy fest, ebben a hónapban már lesz bővítve a loli gardróbom, aminek nagyon örülök. Új blúzaim lesznek, most már bugyogó sem ártana, noha Bene varrt egyet, valszeg rendelni is fogunk és nagyon remélem, hogy ebben a hónapban összejön a patkány is. =)
Méz és lóhere első évadának megtekintése utáni sírás helyetti sírós post
Miközben azon gondolkodtam, Nana blogját olvassam-e el, vagy írjak ide pár sort, mielőtt moziba megyünk Benével, arra jutottam, igazából az írás maradt ki az egész hétvégémből, holott azt terveztem, nagyjából befejezem Telan démonom történetét. Ehelyett lebetegedtem, a hétvége nagy részét kidőlve töltöttem és bevallom, két rohadt sort írtam, azt is egy Nana manga ihletésű érzésről. Persze az a két sor még az eleje sem a sztorinak. Igazából azt akartam érzékeltetni, ahogy egy ember elvesz valamit egy másiktól, mondjuk a szüzességét, mégis arra kell rájönnie, nincs semmije, mert elvenni valakitől valamit nem jelent gyarapodást. Azt akartam valahogy novella-formába önteni, ahogy egy ember egy szerelemtől úgy akar elmenekülni, hogy valakit, aki neki nem jelent semmit, magához karol, megkap és aztán tovább lép. A szíve nem telik meg tartalommal, a fájdalom nem múlik el, ezekről csak egy órácskára megfeledkezhet csupán. Láttam magam előtt a két megtört karaktert. Láttam, ahogy mindent megtesz, hogy elfelejtse a hősöm az ő egyetlen szerelmét, s amikor tovaröppen az orgazmus okozta extázis, üresen fekszik egy jóformán idegen mellett egy hatalmas ágyban. Egyetlen dologgal lett több: becsapott még valakit - magán kívül -, s ezért bűntudatot érez. A végén pedig megmondja neki, hogy sajnálja, csak kihasználta. S továbbáll.
Annyira bennem van ez az érzés... Még most is folyamként indul meg, amint rágondolok. De a szavak valahogy nem jönnek ilyen szép sorrendben, amikor nekiülök, hogy leírjam. Talán azért, mert Nobu őszinte szerelmét nem lehet egyszerűen egy novellával megjeleníteni egy másik történetben. Talán azért, mert én nem vagyok képes ennyire önzetlen és elkeseredett szerelmet érezni.
Ha képes lennék rá, tudnék róla írni, nem?
Van valaki, akit nagyon szeretek. Aki különleges most nekem. Valaki, aki nem Bene. Valaki, aki iránt csak fellobbant egy szalmaláng. Ez egy tény, nem negatív vagy pozitív értelmű dolog. Mindkettő lehet. Bennem túl sok az érzés, a kettősség, nincs földem, talán gyökereim sem, noha akkor nem tudom, honnan jöttem, honnan hajtok, s hova tartok, de jelen pillanatban ez is csak egy buta kis semmiség, amit ide le kellett írnom. Valaki, aki nem tudja, hogy másként érzek iránta, mint korábban. És ezt nem is akarom elmondani neki. Valahogy ennek az egésznek csak ki kell kerülnie belőlem, el kell égnie, hogy megszabaduljak a bűntudattól, a félelemtől és a rajongástól. Szeretném, ha boldog lenne. Ez az én szerelmem, az őszinte kívánságom neki. Szeretném elengedni, de nem tudom, hogy kell. Szeretném, ha többé nem kapaszkodnék így senkibe, mert jobban szenvedek attól, hogy rájön és elmegy, mint amennyire boldoggá tud tenni ez a kis lobogás bennem. Ha fel kellene sorolnom mindenképp egy személyt a jelenemből, akit tisztán szeretek, önzetlenül, minden fizikai jel és érintkezés nélkül, őszintén és szépen, már-már lírain, őt mondanám.
Miért mást? Miért egy olyan embert akarok burokba vonni, megvédeni, szeretni és a boldogságot a lábai elé tenni, aki csak belépett az életembe, majd ki is lép nagy valószínűséggel belőle? Miért nem azt, akit éveken át hívtam, s több, mint három és fél éve van velem? Egyszerűen nem értem, miért kell ennyire... elcseszettnek lennem.
És hogy ez az elcseszettség mégis miért jó nekem.
Nem is erről akartam egyébként írni.
Inkább arról, hogy Benéékhez megint nem vittem egyetlen "normális" ruhát sem. Kényszerítettem magam arra, hogy nőiesen és odafigyelve mindenre, hogy ne egyem le, ne akadjak bele valamibe, a ruháimra vigyázva legyek a nap nagy részében. Mások jobban is féltették a ruháimat, mint én. Nekem valahogy természetes volt és elmúlt az a beteges ragaszkodás irántuk, amit pár hónapja még éreztem. Pár hónappal ezelőtt sosem jutott volna eszembe, hogy kölcsön adjam bármelyiket is valakinek. Most meg öröm Kishin látni. =) Fejlődtem. =)* Már nem félek, hogy valaki ugyanazt hordja, mint én, mert rájöttem, hogy még az én ruháimban is valaki teljesen másképp néz ki, mint én. Megtaláltam Kishi által azt az egyediséget magamban, amit mindig hangoztattam. Tudjátok, arra jöttem rá, ami már közhely szinten forog a világban, de amíg a saját bőrödön nem tapasztalod, nem biztos, hogy megérted: hogy minél hangosabban és határozottabban mond ki valamit magáról gyakran, annál jobban fél attól, hogy nincs úgy. Mint Chizu, akiről határozottan az volt az érzésem, hogy azért mondja, hogy szereti, ha butának nézi, mert bebizonyíthatja, hogy nem az, hogy ezt az egészet azért csinálja, mert fél attól, hogy butának nézik. Magamat láttam benne azon a karácsonyi meeten, amikor ott ült előttem, amikor beszélgettem vele. És most magamban láttam meg magamat. Hogy én vagyok az, aki fennhangon hangoztatta, hogy egyedi, megismételhetetlen, különc és művész, de a felét se hitte el a saját szavának. Hogy csak azt akarta, hogy mások így tekintsenek rá, miközben ő odabent reszketett a félelemtől, hogy ha bármiben is hasonlít valakire, abból nem sül ki semmi jó. Kezdetben minden őrültségem egyfajta elkeseredett harc volt, hogy kitörjek a szürkeségből, az egyhangúságból... na jó, ez már a második volt, elsősorban abból a feledést okozó kalitkából akartam kitörni, amit a családom segítségével magam köré építettem. Olyan dolgokat akartam tenni, amikre ha én nem is, de mások emlékeznek. Mert az emlékektől maradunk fenn, nem? Kis tacskóként be akartam biztosítani, hogy "örökké" fogok élni, mert rettegtem attól, hogy az írásaimmal együtt mindenem eltűnik erről a világról. Féltem a haláltól. Féltem attól, hogy egyszercsak nem leszek többé. Éjjeleket sírtam át, nappalokat agyaltam ezen, hogy hova fogok eltűnni, mi lesz a halál után, ki fog rám emlékezni és mi lesz az, amit érzelmi, emlékképi, fizikai, vagy bármilyen módon magam után hagyok. Őszintén? Még most sem tudom. Fogalmam sincs még arról sem, mi lesz velem holnap. Még olyan lényegtelen kérdéseket sem tudnék megválaszolni, hogy mit fogok felvenni, milyenre állítom be a frizurám, vagy mit eszek a munkahelyemen. Vicces, nem? =)
Csak ironikus.
Tomi... valahogy te jutsz eszembe. Méz és lóherét néztem tegnap és ma. Az első évadot már megnéztem és sokat sírtam rajta. Nari hibája, hogy elindított bennem valamit. Felbosszantott, hogy a Nana manga vége olyan kegyetlen, s nekiálltam elolvasni, ami megvolt belőle, de attól még messze az igazi vége. Aztán úgy döntöttem, mikor fel bírtam kelni a betegségből, hogy ideje valami normális lányos történetet is látnom. Így jött a Méz és lóhere, amit bevallom, már régóta elterveztem, hogy megnézem, mert a karakterek az első pillanattól kezdve a szívemhez nőttek a szinkronjaikkal és jellemükkel együtt.
Tomi... nyugalmat érzek. És fájdalmat. Valamit, amitől sírnom kell és nem tudom, micsodát. Takemoto karaktere ráébresztett, mennyire nem vagyok szabad, mennyire nem tudom, mi felé kellene haladnom. Belegondolva én nem lennék képes felülni egy biciklire és csak tekerni, míg el nem érek az ország határáig. Nem azért, mert nincs biciklim, hanem mert gyáva vagyok hozzá. És ugyanilyen gyáva vagyok végigmenni azon a folyamaton is, amelynek végén tisztán önmagam lehetnék elcseszettség, kipotyogó parázsdarabok és meggyulladó szalmalángok nélkül. Rettegek attól, hogy ha befejezem azokat a történeteimet, amelyeket megálmodok, amelyek bennem megjelennek, megszületnek, vagy megelevenednek, senki sem lesz, akit érdekel majd. Rettegek attól is, hogy csak magamra rántok valamit, amire nem vagyok felkészülve és ami végül eltemet.
Ezért nem fejezem be a történeteimet. Amíg nincs meg a végük, mindig van, aki nyüstöl érte. Aki várja a folytatást. Akárhány rövid történetet, novellát, képet a fejemből, verset, vagy mást írtam, maximum annyi érkezett rá, hogy jó volt, köszi. Nem akarok elégedetlen lenni, de többre vágyom. És ha igazából őszinte akarok lenni, azt is hozzáteszem, hogy már nem is tudom, mi elégíthetné ki ezt a vágyat bennem.
Tomi... én ismerni akarlak. Téged, a világod, a múltad, a gondolataid, az életed, az érzelmeid. Amikor először engedtél közelebb magadhoz, azt éreztem, bár szellem lehetnék és ott lehetnék veled mindenhol. Mert amiket meséltél, néha szinte elképzelhetetlenek, megélhetetlenek és túlságosan varázslatosak voltak a számomra. És hogy miért hozzád szólok? Amiatt a pár sor miatt, amit az msn-emre írtál. Most annyira szeretném szétrúgni a formás segged.
Ezt érzem.
Tudod, Tomi, vágyom arra, hogy legyen egy írás, amit megmutassak neked. És őszintén megmondva van is egy, amire büszke vagyok. Ami annyira negédes, mint az élet. Ami annyira szép, mint egy mese és legalább annyira őszinte és életről tanító is. Szeretném tudni, mit gondolsz róla. Szeretném tudni, Anyu mit gondolna róla, vagy Bene.
Mindig azoknak a véleménye érdekel, akik nem olvasnak engem. Akik engem jobban ismernek, mint azt, hogy én miként látom a slash-világot. És most ezt is annyira hihetetlenül tökéletlen-tökéletesnek látom. T_^
Daninak a szívébe költöznék. Úgy érzem, pár óra is elég lenne ahhoz, hogy betekintést nyerjek abba a csodálatos világba, amit elzárva dédelget magában. Ahogy ír a természetről... ahogy megéli a szerelmet... mindent. Annyira fantasztikus. Mintha nem is ebben a világban élne. Mintha nem is erről a világról beszélne. Pedig az igazság az, hogy én nem figyeltem sosem azokra a dolgokra, amikre ő. Hogy teljesen másmilyen vagyok, mint ő. De szeretnék úgy is érzeni, látni, gondolkodni, ahogy ő. Talán még élni is bizonyos szinten, mint ő. Csodálom Danit.
Kishi. Ha befejezem Telan történetét... elolvasod? Mindig ezt kérdezem magamtól és minél közelebb kerülök a befejezéshez, annál jobban félek, hogy a végén fogom nagyon eltolni az egész sztorit. Vagy ráismerek hibákra, amiket megjelölök a füzetemben, mint kijavítandó dolgok, de néha félek, hogy elfelejtem, mit akartam azon a részen változtatni. Az egésszel kapcsolatban olyan bizonytalanság van bennem. Mert a lelkem egy része, amit odaadok neked, s mivel tudom, hogy felnézel rám, ezért felelősséget érzek aziránt, ahogy vagyok. Hogy ne okozzak csalódást és azt adjam neked, amire szükséged van, amivel több leszel, amivel közelebb jutsz ahhoz, amihez te szeretnél. Én nem akarlak megváltoztatni, mert szerintem tökéletes vagy. Hiszen egymást írtuk példaképnek egyik lolita meeten. Ezen annyit nevettem már. Illetve nem is ezen, hanem magamon. Mert én sok évvel ezelőtt eldöntöttem - igen, eldöntöttem -, hogy nekem nem lesz példaképem. Nem lesz olyan ember megint, akire hasonlítani akarok, mert önmagamnak kell lennem. És a többiek válaszát hallva olyan nevetségesnek éreztem magam. Csak úgy nyíltan odaírtam a neved arra a papírra, mindenki más meg valami hírességet vagy karaktert írt, vagy pedig senkit. És mégis... amikor viszont hallottam a nevemet az utolsó papírról, amelyről akkor is tudtam volna, hogy a tied, ha az első lett volna... valahogy annyira... örültem. Nagyon nagy dolog volt az nekem. És azt hiszem, amit azzal kaptam, még nem köszöntem meg neked. Meg amit azóta.
Köszönöm.
Most mennem kell és azt hiszem, ez így van rendben. Különben még holnap estig is ezt a sírós-nevetős-sírós postot írnám.
A húsvétról meg csak annyit, hogy... még sosem volt ennyire semleges húsvétom. Az egészből hiányzott valami, de erről majd talán később írok. =,)
Annyira bennem van ez az érzés... Még most is folyamként indul meg, amint rágondolok. De a szavak valahogy nem jönnek ilyen szép sorrendben, amikor nekiülök, hogy leírjam. Talán azért, mert Nobu őszinte szerelmét nem lehet egyszerűen egy novellával megjeleníteni egy másik történetben. Talán azért, mert én nem vagyok képes ennyire önzetlen és elkeseredett szerelmet érezni.
Ha képes lennék rá, tudnék róla írni, nem?
Van valaki, akit nagyon szeretek. Aki különleges most nekem. Valaki, aki nem Bene. Valaki, aki iránt csak fellobbant egy szalmaláng. Ez egy tény, nem negatív vagy pozitív értelmű dolog. Mindkettő lehet. Bennem túl sok az érzés, a kettősség, nincs földem, talán gyökereim sem, noha akkor nem tudom, honnan jöttem, honnan hajtok, s hova tartok, de jelen pillanatban ez is csak egy buta kis semmiség, amit ide le kellett írnom. Valaki, aki nem tudja, hogy másként érzek iránta, mint korábban. És ezt nem is akarom elmondani neki. Valahogy ennek az egésznek csak ki kell kerülnie belőlem, el kell égnie, hogy megszabaduljak a bűntudattól, a félelemtől és a rajongástól. Szeretném, ha boldog lenne. Ez az én szerelmem, az őszinte kívánságom neki. Szeretném elengedni, de nem tudom, hogy kell. Szeretném, ha többé nem kapaszkodnék így senkibe, mert jobban szenvedek attól, hogy rájön és elmegy, mint amennyire boldoggá tud tenni ez a kis lobogás bennem. Ha fel kellene sorolnom mindenképp egy személyt a jelenemből, akit tisztán szeretek, önzetlenül, minden fizikai jel és érintkezés nélkül, őszintén és szépen, már-már lírain, őt mondanám.
Miért mást? Miért egy olyan embert akarok burokba vonni, megvédeni, szeretni és a boldogságot a lábai elé tenni, aki csak belépett az életembe, majd ki is lép nagy valószínűséggel belőle? Miért nem azt, akit éveken át hívtam, s több, mint három és fél éve van velem? Egyszerűen nem értem, miért kell ennyire... elcseszettnek lennem.
És hogy ez az elcseszettség mégis miért jó nekem.
Nem is erről akartam egyébként írni.
Inkább arról, hogy Benéékhez megint nem vittem egyetlen "normális" ruhát sem. Kényszerítettem magam arra, hogy nőiesen és odafigyelve mindenre, hogy ne egyem le, ne akadjak bele valamibe, a ruháimra vigyázva legyek a nap nagy részében. Mások jobban is féltették a ruháimat, mint én. Nekem valahogy természetes volt és elmúlt az a beteges ragaszkodás irántuk, amit pár hónapja még éreztem. Pár hónappal ezelőtt sosem jutott volna eszembe, hogy kölcsön adjam bármelyiket is valakinek. Most meg öröm Kishin látni. =) Fejlődtem. =)* Már nem félek, hogy valaki ugyanazt hordja, mint én, mert rájöttem, hogy még az én ruháimban is valaki teljesen másképp néz ki, mint én. Megtaláltam Kishi által azt az egyediséget magamban, amit mindig hangoztattam. Tudjátok, arra jöttem rá, ami már közhely szinten forog a világban, de amíg a saját bőrödön nem tapasztalod, nem biztos, hogy megérted: hogy minél hangosabban és határozottabban mond ki valamit magáról gyakran, annál jobban fél attól, hogy nincs úgy. Mint Chizu, akiről határozottan az volt az érzésem, hogy azért mondja, hogy szereti, ha butának nézi, mert bebizonyíthatja, hogy nem az, hogy ezt az egészet azért csinálja, mert fél attól, hogy butának nézik. Magamat láttam benne azon a karácsonyi meeten, amikor ott ült előttem, amikor beszélgettem vele. És most magamban láttam meg magamat. Hogy én vagyok az, aki fennhangon hangoztatta, hogy egyedi, megismételhetetlen, különc és művész, de a felét se hitte el a saját szavának. Hogy csak azt akarta, hogy mások így tekintsenek rá, miközben ő odabent reszketett a félelemtől, hogy ha bármiben is hasonlít valakire, abból nem sül ki semmi jó. Kezdetben minden őrültségem egyfajta elkeseredett harc volt, hogy kitörjek a szürkeségből, az egyhangúságból... na jó, ez már a második volt, elsősorban abból a feledést okozó kalitkából akartam kitörni, amit a családom segítségével magam köré építettem. Olyan dolgokat akartam tenni, amikre ha én nem is, de mások emlékeznek. Mert az emlékektől maradunk fenn, nem? Kis tacskóként be akartam biztosítani, hogy "örökké" fogok élni, mert rettegtem attól, hogy az írásaimmal együtt mindenem eltűnik erről a világról. Féltem a haláltól. Féltem attól, hogy egyszercsak nem leszek többé. Éjjeleket sírtam át, nappalokat agyaltam ezen, hogy hova fogok eltűnni, mi lesz a halál után, ki fog rám emlékezni és mi lesz az, amit érzelmi, emlékképi, fizikai, vagy bármilyen módon magam után hagyok. Őszintén? Még most sem tudom. Fogalmam sincs még arról sem, mi lesz velem holnap. Még olyan lényegtelen kérdéseket sem tudnék megválaszolni, hogy mit fogok felvenni, milyenre állítom be a frizurám, vagy mit eszek a munkahelyemen. Vicces, nem? =)
Csak ironikus.
Tomi... valahogy te jutsz eszembe. Méz és lóherét néztem tegnap és ma. Az első évadot már megnéztem és sokat sírtam rajta. Nari hibája, hogy elindított bennem valamit. Felbosszantott, hogy a Nana manga vége olyan kegyetlen, s nekiálltam elolvasni, ami megvolt belőle, de attól még messze az igazi vége. Aztán úgy döntöttem, mikor fel bírtam kelni a betegségből, hogy ideje valami normális lányos történetet is látnom. Így jött a Méz és lóhere, amit bevallom, már régóta elterveztem, hogy megnézem, mert a karakterek az első pillanattól kezdve a szívemhez nőttek a szinkronjaikkal és jellemükkel együtt.
Tomi... nyugalmat érzek. És fájdalmat. Valamit, amitől sírnom kell és nem tudom, micsodát. Takemoto karaktere ráébresztett, mennyire nem vagyok szabad, mennyire nem tudom, mi felé kellene haladnom. Belegondolva én nem lennék képes felülni egy biciklire és csak tekerni, míg el nem érek az ország határáig. Nem azért, mert nincs biciklim, hanem mert gyáva vagyok hozzá. És ugyanilyen gyáva vagyok végigmenni azon a folyamaton is, amelynek végén tisztán önmagam lehetnék elcseszettség, kipotyogó parázsdarabok és meggyulladó szalmalángok nélkül. Rettegek attól, hogy ha befejezem azokat a történeteimet, amelyeket megálmodok, amelyek bennem megjelennek, megszületnek, vagy megelevenednek, senki sem lesz, akit érdekel majd. Rettegek attól is, hogy csak magamra rántok valamit, amire nem vagyok felkészülve és ami végül eltemet.
Ezért nem fejezem be a történeteimet. Amíg nincs meg a végük, mindig van, aki nyüstöl érte. Aki várja a folytatást. Akárhány rövid történetet, novellát, képet a fejemből, verset, vagy mást írtam, maximum annyi érkezett rá, hogy jó volt, köszi. Nem akarok elégedetlen lenni, de többre vágyom. És ha igazából őszinte akarok lenni, azt is hozzáteszem, hogy már nem is tudom, mi elégíthetné ki ezt a vágyat bennem.
Tomi... én ismerni akarlak. Téged, a világod, a múltad, a gondolataid, az életed, az érzelmeid. Amikor először engedtél közelebb magadhoz, azt éreztem, bár szellem lehetnék és ott lehetnék veled mindenhol. Mert amiket meséltél, néha szinte elképzelhetetlenek, megélhetetlenek és túlságosan varázslatosak voltak a számomra. És hogy miért hozzád szólok? Amiatt a pár sor miatt, amit az msn-emre írtál. Most annyira szeretném szétrúgni a formás segged.
Ezt érzem.
Tudod, Tomi, vágyom arra, hogy legyen egy írás, amit megmutassak neked. És őszintén megmondva van is egy, amire büszke vagyok. Ami annyira negédes, mint az élet. Ami annyira szép, mint egy mese és legalább annyira őszinte és életről tanító is. Szeretném tudni, mit gondolsz róla. Szeretném tudni, Anyu mit gondolna róla, vagy Bene.
Mindig azoknak a véleménye érdekel, akik nem olvasnak engem. Akik engem jobban ismernek, mint azt, hogy én miként látom a slash-világot. És most ezt is annyira hihetetlenül tökéletlen-tökéletesnek látom. T_^
Daninak a szívébe költöznék. Úgy érzem, pár óra is elég lenne ahhoz, hogy betekintést nyerjek abba a csodálatos világba, amit elzárva dédelget magában. Ahogy ír a természetről... ahogy megéli a szerelmet... mindent. Annyira fantasztikus. Mintha nem is ebben a világban élne. Mintha nem is erről a világról beszélne. Pedig az igazság az, hogy én nem figyeltem sosem azokra a dolgokra, amikre ő. Hogy teljesen másmilyen vagyok, mint ő. De szeretnék úgy is érzeni, látni, gondolkodni, ahogy ő. Talán még élni is bizonyos szinten, mint ő. Csodálom Danit.
Kishi. Ha befejezem Telan történetét... elolvasod? Mindig ezt kérdezem magamtól és minél közelebb kerülök a befejezéshez, annál jobban félek, hogy a végén fogom nagyon eltolni az egész sztorit. Vagy ráismerek hibákra, amiket megjelölök a füzetemben, mint kijavítandó dolgok, de néha félek, hogy elfelejtem, mit akartam azon a részen változtatni. Az egésszel kapcsolatban olyan bizonytalanság van bennem. Mert a lelkem egy része, amit odaadok neked, s mivel tudom, hogy felnézel rám, ezért felelősséget érzek aziránt, ahogy vagyok. Hogy ne okozzak csalódást és azt adjam neked, amire szükséged van, amivel több leszel, amivel közelebb jutsz ahhoz, amihez te szeretnél. Én nem akarlak megváltoztatni, mert szerintem tökéletes vagy. Hiszen egymást írtuk példaképnek egyik lolita meeten. Ezen annyit nevettem már. Illetve nem is ezen, hanem magamon. Mert én sok évvel ezelőtt eldöntöttem - igen, eldöntöttem -, hogy nekem nem lesz példaképem. Nem lesz olyan ember megint, akire hasonlítani akarok, mert önmagamnak kell lennem. És a többiek válaszát hallva olyan nevetségesnek éreztem magam. Csak úgy nyíltan odaírtam a neved arra a papírra, mindenki más meg valami hírességet vagy karaktert írt, vagy pedig senkit. És mégis... amikor viszont hallottam a nevemet az utolsó papírról, amelyről akkor is tudtam volna, hogy a tied, ha az első lett volna... valahogy annyira... örültem. Nagyon nagy dolog volt az nekem. És azt hiszem, amit azzal kaptam, még nem köszöntem meg neked. Meg amit azóta.
Köszönöm.
Most mennem kell és azt hiszem, ez így van rendben. Különben még holnap estig is ezt a sírós-nevetős-sírós postot írnám.
A húsvétról meg csak annyit, hogy... még sosem volt ennyire semleges húsvétom. Az egészből hiányzott valami, de erről majd talán később írok. =,)
Mindenegybe
Mai figyelmeztető szöveg hozzám: "Ha férfi vagy, csak óvatosan, kedvesen, figyelmesen, de lehetőleg sehogy; ha nő vagy, csak halkan, bájosan és keveset.".
Tegnap mérgemben úgy döntöttem, azért sem hagyom magam, inkább sütök egy sütit. Négy nagydoboz kefírünk van, abból akartam valamit összerakni, de minden recept egy csomagsütőport írt, ami meg nem volt otthon, a bolt meg bezárt. Így hát maradtam egy sima piskótánál. Azt írta, 18 dkg liszt és cukor kell hozzá. "Ja, mérőedényem sincs. Jó, nem érdekel." - döntöttem el és találomra állítottam össze a dolgokat. Jó cukros lett, de finom, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Bene közölte, hogy még nem vagyok elég idős (tapasztalt) ahhoz, hogy így ránézésre süssek, főzzek, de panasza nem lehet, kis tejjel nagyon fincsi lett. Olyasmi, mint a babapiskóta, mert a külseje kemény lett és kiszáradt hűlés közben, a belseje viszont puha maradt. =)
Ma későn érek majd haza, mert fogorvoshoz kell mennem, aztán családlátogatást csinálok. Remélem, kapok tojást, mert majd megint szeretnék sütni. És tervezünk gyurmázást is - tegnap is azt csináltuk volna -, főként azért, mert hétvégén busójárásra megyünk és a minket vendégül látóknak szeretnénk valamivel kedveskedni. =) Most hirtelen lett is ötletem. Talynak egy mini Gatamon, Móninak meg egy csiga. =) Taly anyukájának még nem tudom, de majd csak kieszelünk valamit.
Most nincs időm élménybeszámolózni, úgyhogy csak pár szó.
Múlt héten is voltam fogorvosnál, aztán meglátogattam apuékat, mivel mondtam nekik, hogy van rá lehetőségem. Senki se volt otthon. Az egyik patkányom, a kedvencem, daganatos lett. =( A nagyanyám már mászkál mindenfele, úgyhogy sosem tudok vele se beszélni, mert nincs otthon, vagy meglátogatni őt.
Pénteken Nanánál jártam, csomót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, s remélem, elküldi majd annak a sajtosnak a receptjét, mert az nagyon fincsi volt. =D
Szombaton punnyadtunk, Bene haza tudott jönni Szegedről a hóesés ellenére is, de rémes kedvében volt, úgyhogy a fél napot hisztivel töltöttük. Este átmentünk Talyékhoz, kiütötte magát a DS-em, én sem voltam túl jó hangulatban, de azért jól éreztem magam.
Vasárnap kora reggel keltünk, hogy Anyunál időre megjelenjünk a főzéshez. Sikerült felidegesítenie a telefonnal, amit intézett velem érkezésünk előtt, de ez maximálisan az én hülyeségem volt, úgyhogy nem tettem említést róla. Jó sokat beszélgettünk, finom húsleves, pörkölt és nokedli készült.
Ennyit mára, kedves naplóm.
Tegnap mérgemben úgy döntöttem, azért sem hagyom magam, inkább sütök egy sütit. Négy nagydoboz kefírünk van, abból akartam valamit összerakni, de minden recept egy csomagsütőport írt, ami meg nem volt otthon, a bolt meg bezárt. Így hát maradtam egy sima piskótánál. Azt írta, 18 dkg liszt és cukor kell hozzá. "Ja, mérőedényem sincs. Jó, nem érdekel." - döntöttem el és találomra állítottam össze a dolgokat. Jó cukros lett, de finom, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Bene közölte, hogy még nem vagyok elég idős (tapasztalt) ahhoz, hogy így ránézésre süssek, főzzek, de panasza nem lehet, kis tejjel nagyon fincsi lett. Olyasmi, mint a babapiskóta, mert a külseje kemény lett és kiszáradt hűlés közben, a belseje viszont puha maradt. =)
Ma későn érek majd haza, mert fogorvoshoz kell mennem, aztán családlátogatást csinálok. Remélem, kapok tojást, mert majd megint szeretnék sütni. És tervezünk gyurmázást is - tegnap is azt csináltuk volna -, főként azért, mert hétvégén busójárásra megyünk és a minket vendégül látóknak szeretnénk valamivel kedveskedni. =) Most hirtelen lett is ötletem. Talynak egy mini Gatamon, Móninak meg egy csiga. =) Taly anyukájának még nem tudom, de majd csak kieszelünk valamit.
Most nincs időm élménybeszámolózni, úgyhogy csak pár szó.
Múlt héten is voltam fogorvosnál, aztán meglátogattam apuékat, mivel mondtam nekik, hogy van rá lehetőségem. Senki se volt otthon. Az egyik patkányom, a kedvencem, daganatos lett. =( A nagyanyám már mászkál mindenfele, úgyhogy sosem tudok vele se beszélni, mert nincs otthon, vagy meglátogatni őt.
Pénteken Nanánál jártam, csomót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, s remélem, elküldi majd annak a sajtosnak a receptjét, mert az nagyon fincsi volt. =D
Szombaton punnyadtunk, Bene haza tudott jönni Szegedről a hóesés ellenére is, de rémes kedvében volt, úgyhogy a fél napot hisztivel töltöttük. Este átmentünk Talyékhoz, kiütötte magát a DS-em, én sem voltam túl jó hangulatban, de azért jól éreztem magam.
Vasárnap kora reggel keltünk, hogy Anyunál időre megjelenjünk a főzéshez. Sikerült felidegesítenie a telefonnal, amit intézett velem érkezésünk előtt, de ez maximálisan az én hülyeségem volt, úgyhogy nem tettem említést róla. Jó sokat beszélgettünk, finom húsleves, pörkölt és nokedli készült.
Ennyit mára, kedves naplóm.
Munkából blog
Eltűntem, mert nem sok időm maradt a blogra. El vagyok havazva. Szép kis szójáték ebben a havas időben. =) Emellett beteg is vagyok, de már javul a helyzet, már nem fájok annyira, mint mondjuk tegnap. =) Munka már nincs sok, tegnap a dolgom jelentős részét megcsináltam, s holnap is kell jönnöm, úgyhogy a nagy egy nagyobb részében lazsálok úgymond. Fekete őzvegyezek, netezek, írok, olvasok, de azért csinálom azt is, ami a munkám. =)
A karácsonynak egy teljes postot szeretnék, lehetőleg fényképekkel - noha fényképezőm még mindig nincs -, mert csodálatos szép dolgokat kaptam a lolitáktól. Anyukámtól fürdősót kaptam, lilás színűt, levendula illatút. Nevettük is, hogy a december úgy fest, a levenduláé nálunk, mert levendulás potpurriból csináltam szekrényillatosítót, levendula illóolajat kerestem mindenhol és sehol se kaptam, Anyu viszont ráakadt a Tescoban csak úgy véletlenül (mivel ott nem szokott ilyesmi lenni), s akkor még a fürdősó is levendulás. =D
Köszönöm szépen mindenkinek, aki karácsony alkalmával gondolt rám. A legnagyobb meglepetést Aune okozta nekem, akitől két rókát kaptam. Tündéri édesek, még nem tudom, mire tegyem rá, minek használjam őket, de egyszerűen késztetést érzek rá, mert teljesen és annál is jobban beléjük szerettem. =) Kishi rémesen nagyon beletalált régi vágyaim egyikébe, ugyanis mióta nagyon szeretem a fülbevalókat, akartam egy üvöltő farkasosat, ő pedig zsugorfóliából feketét csinált nekem. Nagyon láwos, imádom őket. Meg is fogant egy nagyon őrült gondolat a fejemben, amikor megláttam őket. Egy farkasos szoknya vagy JSK. Valószínűleg egyszínű anyagból, kevesebb anyagból, mint a többi, hogy a minta szépen ráfeküdjön az alsószoknyákra, s középen egyetlen, hatalmas, hímzett farkas lesz a mintája. Elképzeléseim szerint üvöltő farkas lesz és könnyen lehet, hogy egérszürke színű, noha a vörösbarna és barna szín farkasok a favoritjaim. =) A macskás JSK vagy szokja sem került feledésbe, még emlékszem, milyennek képzeltem el. Az könnyen lehet, hogy rózsaszín lesz, de a sárgakrém színű is esélyes. =) Meglátjuk. Ilyen komoly hímzésmunkám még sosem volt, úgyhogy rengeteg előkészületet igényel. ^^ Nanától kaptam egy fülbevalót nagyon édes kis dobozban, s azt a pár szót mellékelte hozzá - megint egy más kézírással =D -, hogy tudja, hogy nem szeretem az angyalokat, de ezt _muszáj_ volt nekem ajándékoznia. =) Nagyon szeretem az angyalokat, nem azért tettem "tiltólistára" őket a Secret Santa alkalmából, mert nem, hanem azért, mert kevés olyan angyalos dolog van, ami nekem tetszik. =) Sok túl giccses, vagy az arca nem elég angyali az én ízlésemnek. =) Viszont a szárnyas fülbevaló, amit kaptam tőle, gyönyörű. =) Cchan saját készítésű dobozkát ajándékozott nekem, így meglett a farkasos fülbevaló és a Kishitől kapott két kis macskás csatt tárolóhelye. =) IchiGotól egy gyertyát kaptam, ami nem túl rózsaszín, hanem szerintem nagyon cuki és tetszik az illata. =) Külön tetszik, hogy ha majd elégetem a zselés gyertyát, a benne lévő három kis dolgot majd valszeg fel fogom tudni használni valami díszítéséhez. =) A Lolita Secret Santam - most már elárulom, ha már ennyire belementem a dolgokba - Yume volt, aki megajándékozott a Pokoli báléjszakák kötetével, egy fehér lolis zoknival és cukorbottal, amit még 25-én megettünk Benével filmnézés közben. =D Mikor megláttam a könyvet, megrémültem, hogy már az az egy sokkal többe kerül, mint a megszabott értékhatár, aztán megnyugodtam, mert nem vadonat új darab. Tök büszke voltam, bár ez lehet, hogy furi, de tényleg. Egy jó állapotban lévő használt könyv szerintem érték. =) Ennyi.
Ha valamit kihagytam a listából, azért elnézést kérek, nem akármi, csak munkából írok, ráadásul a teljesség igénye nélkül kezdtem bele, hiszen mint fentebb írtam, a karácsonynak egy külön bejegyzést szánok. =)
Remélem, hamarosan képekkel tudom postolni nektek. =)
Sajnos én még lógok pár ajándékkal. =/ Szüleimnek például. Apunak már kitaláltam, csak még nem volt érkezésem megformálni a kis gyurmamását, Anyunak viszont még csak annyi kristályosodott ki, hogy valami egyszerű, kicsit elegáns és nőies, horoszkóphoz kapcsolódó medált szeretnék. Ki kellene találnom, milyen színű legyen, milyen legyen a hangulata, mit ábrázoljon és akkor meg tudom álmodni. De valahogy még nem érett meg ez a gondolat, hiányzik belőle az ihlet. =( Aztán Nanának is készültünk Benével ajándékkal, de az a gondolat sem érett meg, majd annyira elhavazódtunk, hogy végül nem lett meg az ajándék. Szerencsére van egy új ötletem, úgyhogy nem aggódom, csak még nincsenek alapanyagaim. Sajnos nagyon úgy fest, januárban fogom csak tudni megcsinálni. =/ Késve bár, de törve nem - ismerjük. Hát ez lesz. Sangonak már csak karikát kéne tenni a fülbevalójára és oda kéne neki adnom. Már látom, hogy ki fog ugrani a bőréből, még akkor is, ha szerintem számít rá, hogy megkapja a lovenyulat, amit először csináltam és úgy volt, hogy nem adom oda senkinek, mert az a minta és mert kicsit megégett (elsötétedett a gyurma, egyébként semmi baja). =D Emellé még veszek neki egy tábla csokit - fenébe, elfelejtettem, melyik a kedvence! Oo" Pedig karácsony előtt mondta... Hát akkor a párját fogom megkérdezni, ha meg nem tudja, megkérdeztetem vele. XD És még van egy ajándék - pontosabban kettő -, ami még befejezésre vár. Egy karkötő, amit eredetileg magamnak csináltam, de félidőben hirtelen beugrott, hogy ez nem nekem készül. Szerintem nagyon jól néz ki, már van róla kép, majd ha már megajándékoztam vele azt, akit szeretnék - elvileg olvasóm, úgyhogy nem írok erről semmi többet -, teszek fel róla. =) Nem tudom, neki tetszeni fog-e, szerintem igen, bár abban nem vagyok biztos, hogy hordaná is, de majd meglátjuk. =D A másik egy fülbevaló, csingilingi fülbevaló méghozzá, lila és Fimoból van. Nekem nagyon tetszik, lehet, csinálok majd magamnak is egy olyat, vagy ahhoz hasonlót. Ez Szandráé lesz, de nem tudom, mikor fogom tudni odaadni neki, mivel ő is dolgozik, én is, stb. De majd... Kell találkoznunk, mert beszerezte nekem Hoppál Bori - Kebelbaránők című könyvét. Nagyon jó kis olvasmány, minden lánynak, nőnek ajánlom. Bori nagyon tudja, mi a dörgés csajfronton, nagyon tisztelem és felnézek rá a munkássága és a személyisége miatt is. =) Első könyve, de nem az első tanítása és tanulmánya. =) Az a könyv a magam ajándéka, amiért sokat fejlődtem. =)
És akkor elérkeztem oda, amiről eredetileg akartam blogolni. XD
Hétfőn Benével WestEndbe mentünk, miután végeztem a munkahelyemen. Már akkor rém ramatyul voltam, de nem akartam lemondani a mozit, amit már jóval karácsony előtt megbeszéltünk, úgyhogy összeszedtem magam annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat egymással. Farkas éhes voltam, úgyhogy bedobtunk egy pizzát, miután megvettük a mozijegyet. Kicsit rossz hangulatom lett egy kóla miatt, igazából nem fontos, hogy mi volt, mi tudjuk, ez a lényeg, úgyhogy nem volt könnyű velem utána. De aztán megajándékoztam magam pár dologgal. Kevés sminkes cuccom volt, mert korábban nem tartottam fontosnak az ilyesmit. Kihúztam a szemem és kész, ennyi volt a sminkelősdi nálam. Most igényem van többféle felszerelésre, szempillaspirálra, szemfestékre, arcpirosítóra, szájfényre, alapozóra, úgyhogy vettem magamnak. Tök büszke vagyok magamra, hogy eljutottam ide. ^^ Most már szükségem van egy nagyon tartóeszközre is, amibe ezeket tehetem, mert a jelenlegi elég szűkössé vált az új cuccokkal kiegészült felszerelésem számára. xD
Ezen kívül beszereztem magamnak pár új hajgumit, szemeztem pár csattal, táskával, csajos cuccal, de nem volt meg a szerelem, úgyhogy keresgélem tovább a tökéletes dolgokat, szereztem ilyen mélytisztítós arclemosót, megint fogkrémet váltottam - hol Elmexet használok, hogy erősítsem a fogaim, hol Vademecumot, hogy fehéredjenek, hol valami tök mást, ami épp megtetszik. Sokáig Colgate-et használtam, de az tele van méreganyagokkal, az íze soknak túl erős, maró hatású, aztán Sensodine-t is próbáltam, de az nem ízlik (tudom, nem megenni kell, de akkor is a számba kerül és érzem, hogy nem finom), meg nem értem el vele a kívánt hatást - se fehérebb, se ellenállóbb, se erősebb nem lett a fogam tőle -, a fogorvos először kötelezett az Elmexre, mert porlékonyak a fogaim, de hosszú használat után szerintem nem ért semmit nálam, majd a Vademecumot ajánlották. Én meg tesztelek, időm, mint a tenger. =D
A hajsamponnal is ez lesz - noha azt ajánlott váltogatni. A Head&Shoulders szerintem jó sampon, de idővel szerintem olyan a fejbőr számára, mint a drog, anélkül korpásodik, zsírosodik, ami nekem tiltólistára tette. Van benne valami, amihez hozzászokik a szervezet és anélkül nem tud normálisan működni. Ez nem kafis szerintem. Aztán volt a Fruktis, aminek nagyon bejött az illata, de ma már asszem, nem kapható, vagy csak én nem futok vele össze sehol. Csomó mindent próbáltam már, de ami jó volt, az nem tudom már, hogy mi volt, ami nem, azt nem érdemes újra keresni. Azt tudom még, hogy a W2 nekem nem jött be. Rövid távon erős és szőkítő hatású volt, hosszútávon szárította és roncsolta a hajam. =/ Amellett, hogy én balzsamozom évek óta a hajamat, a W2-től fél év után kezelhetetlen lett a hajam. Oo' Benével megbeszéltük, hogy az Etele téri sminkkellékeshez, vagy mihez megyünk, ahol múltkor beszereztem egy marha jó balzsamot. Abból a balzsamból is kell, mert az nagyon jó volt - amit tavaly kaptam apu nőjétől, mintha nem is használtám, ahhoz képes annyira semmi -, s ott nézek sampont is. =)
Úgy érzem újító szakaszomban vagyok. Új dolgokat szeretnék, s nagyjából körvonalazódott is, hogy miket. =) Szóval tök jó. =D
A másik, ami miatt kezdtem a bejegyzést: Nana feltett a blogjában pár kérdést és arra kerestem a választ.
"Szerintetek milyen lesz az új év? Mit terveztek, mit fogtok (máshogy) csinálni? Tesztek valamilyen fogadalmat?"
Az új év szerintem izgalmas lesz. Rengeteg munkát, tanulnivalót és fejlődést hoz a számomra, szóval nem lesz könnyű, de úgy érzem, gyömölcsöző lesz. Érzem azt is, hogy nagy találkozások zajlanak majd le jövőre és ezektől egy kicsikét félek is, ha őszintén meg akarom mondani a frankót. Két olyan személy van az életemben, akiknek stoptáblát tettem az útjába a hozzám vezető úton és úgy érzem, ennek ellenére jövőre elindulnak felém és el is fognak érkezni hozzám. Az egyikkel évek óta nem beszéltem, semmilyen kapcsolatom nincs, mert én így akartam és tartotta is hozzá magát, mégis egyszerűen érzem, hogy ahhoz, hogy többé ne féljek, hogy találkozunk, mert többé nem keres majd, még egy találkozóra fel kell készülnöm. A másikkal úgy fél éve szakadt meg a kapcsolat, bár azelőtt is döcögött két évig, holott három fantasztikus-misztikus-mesébeillő évünk volt együtt. Nem olyan rég kapott stoptáblát, amivel azt hiszem, nagyon mélyen megbántottam, de már - ahogy tegnap is fogalmaztam - túl sokáig hullámvasútaztunk. Úgyhogy a jövő év kicsit parás is. =) 2011-ben szeretném elkezdeni a független életemet. Nem egyértelműen jelenti ez azt, hogy Benével akarok összeköltözni, noha ezt is szeretném, hanem inkább azt, hogy végre szeretnék a magam ura lenni egy új lakásban. Nem akarok idegenekkel élni, sem családtagokkal. Egyedül valószínűleg nem lenne pénzem és Benének sem tetszene, másrészt szeretnék vele lenni, végre megosztani vele az életemet. Emiatt kicsit aggódom, mivel én elég magamnak való vagyok, úgy érzem. Időnként rám tör az ébrenálmodás és akkor egyedül KELL lennem, vagy táncolni vágyom és azt jobban szeretem a négy fal között csinálni tök egyedül, mert akkor nem feszélyez, hogy látnak és kinevetnek, nem kell visszafognom magam, meg ugye az írás... ha jön az ihlet, írni akarok és akkor legyen csend és nyugalom körülöttem, vagy ideges leszek. Meg ez ugye elég nagy lépés, saját háztartást vezetni... =) Szóval nagyon izgulok emiatt. Inkább pozitív izgalom van bennem ennek kapcsán, már nagyon várom, hogy a magam ura legyek teljesen és ténylegesen. Tudom, hogy bazi nehéz lesz, új rendszereket kell bevezetnem, sok mindenről le kell majd mondanám, sok mindent másképp kell majd csinálnom, de akkor is erre vágyok. =) Körülbelül így képzelem a 2011-es évemet. =)
Felmerült bennem, hogy mit várok a következő évtől. A 22-es szám uralja, vagyis nagyon sok érzelem, kettősség, bizonytalanság, kétség lesz szerintem benne és főként a munkáról, dolgozásról, netán karrierépítésről fog szólni. =) Azt várom tőle, hogy tovább fejlődjek, sokat tanuljak, tapasztaljak, legyen benne sok új, izgalmas, színes, ... Szeretném ebben az évben megteremteni a benső harmóniám és békém. Biztonságot szeretnék kérezni, egyfajta bizonyosságot, de ezt sok területén az életnek. Nem csak anyagi és megélhetési biztonságra gondolok, hanem arra, hogy a párkapcsolatom is tovább lépdeljen felfelé a képzeletbeli lépcsőmön, magasabb és magasabb szintekre emelkedjen, tovább szilárduljon, s főként arra gondolok, hogy megtaláljam azt, ami biztonságérzetet ad nekem. Önbizalmat szeretnék, többet, mint ami most van, mert az szerintem nem túl sok. És bizonyosságot, hogy jó helyen vagyok, jó felé haladok, el fogom érni az álmaim (ebben már-már nem hiszek, hanem _akarom_ - tök fura érzés), s főként: az vagyok és olyan, aki és amilyennek lennem kell. Szeretném megtanulni elfogadni és szeretni önmagam. Ez lesz a legérzelmesebb és legmunkásabb feladatom. =)
Terveim jövőre nem igazán vannak, fogadalmat sem szoktam tenni, mert egyszer tettem kivételesen és azt hiszem, nem tartottam be. Meg Nana írta, hogy a kínai időszámításban majd csak februártól lesz új év. =)
Ezt lehet, hogy másképp akarom csinálni, mint eddig - tudatosabban szeretnék csinálni dolgokat, felépíteni az ütemtervem és az életemet. Februárban lesz a nap-éj egyenlőség ugye, amikor asztrológiailag új évet kezdünk, beköszönt a Nyúl éve. Azt hiszem, akkorra fogom igazán végiggondolni, mi van hogy.
És most eszembe jutott, hogy valahogy nagyon furán van összerakva a naptárunk. Be kell szereznem egy Kereszty András naptárat jövőre!
A karácsonynak egy teljes postot szeretnék, lehetőleg fényképekkel - noha fényképezőm még mindig nincs -, mert csodálatos szép dolgokat kaptam a lolitáktól. Anyukámtól fürdősót kaptam, lilás színűt, levendula illatút. Nevettük is, hogy a december úgy fest, a levenduláé nálunk, mert levendulás potpurriból csináltam szekrényillatosítót, levendula illóolajat kerestem mindenhol és sehol se kaptam, Anyu viszont ráakadt a Tescoban csak úgy véletlenül (mivel ott nem szokott ilyesmi lenni), s akkor még a fürdősó is levendulás. =D
Köszönöm szépen mindenkinek, aki karácsony alkalmával gondolt rám. A legnagyobb meglepetést Aune okozta nekem, akitől két rókát kaptam. Tündéri édesek, még nem tudom, mire tegyem rá, minek használjam őket, de egyszerűen késztetést érzek rá, mert teljesen és annál is jobban beléjük szerettem. =) Kishi rémesen nagyon beletalált régi vágyaim egyikébe, ugyanis mióta nagyon szeretem a fülbevalókat, akartam egy üvöltő farkasosat, ő pedig zsugorfóliából feketét csinált nekem. Nagyon láwos, imádom őket. Meg is fogant egy nagyon őrült gondolat a fejemben, amikor megláttam őket. Egy farkasos szoknya vagy JSK. Valószínűleg egyszínű anyagból, kevesebb anyagból, mint a többi, hogy a minta szépen ráfeküdjön az alsószoknyákra, s középen egyetlen, hatalmas, hímzett farkas lesz a mintája. Elképzeléseim szerint üvöltő farkas lesz és könnyen lehet, hogy egérszürke színű, noha a vörösbarna és barna szín farkasok a favoritjaim. =) A macskás JSK vagy szokja sem került feledésbe, még emlékszem, milyennek képzeltem el. Az könnyen lehet, hogy rózsaszín lesz, de a sárgakrém színű is esélyes. =) Meglátjuk. Ilyen komoly hímzésmunkám még sosem volt, úgyhogy rengeteg előkészületet igényel. ^^ Nanától kaptam egy fülbevalót nagyon édes kis dobozban, s azt a pár szót mellékelte hozzá - megint egy más kézírással =D -, hogy tudja, hogy nem szeretem az angyalokat, de ezt _muszáj_ volt nekem ajándékoznia. =) Nagyon szeretem az angyalokat, nem azért tettem "tiltólistára" őket a Secret Santa alkalmából, mert nem, hanem azért, mert kevés olyan angyalos dolog van, ami nekem tetszik. =) Sok túl giccses, vagy az arca nem elég angyali az én ízlésemnek. =) Viszont a szárnyas fülbevaló, amit kaptam tőle, gyönyörű. =) Cchan saját készítésű dobozkát ajándékozott nekem, így meglett a farkasos fülbevaló és a Kishitől kapott két kis macskás csatt tárolóhelye. =) IchiGotól egy gyertyát kaptam, ami nem túl rózsaszín, hanem szerintem nagyon cuki és tetszik az illata. =) Külön tetszik, hogy ha majd elégetem a zselés gyertyát, a benne lévő három kis dolgot majd valszeg fel fogom tudni használni valami díszítéséhez. =) A Lolita Secret Santam - most már elárulom, ha már ennyire belementem a dolgokba - Yume volt, aki megajándékozott a Pokoli báléjszakák kötetével, egy fehér lolis zoknival és cukorbottal, amit még 25-én megettünk Benével filmnézés közben. =D Mikor megláttam a könyvet, megrémültem, hogy már az az egy sokkal többe kerül, mint a megszabott értékhatár, aztán megnyugodtam, mert nem vadonat új darab. Tök büszke voltam, bár ez lehet, hogy furi, de tényleg. Egy jó állapotban lévő használt könyv szerintem érték. =) Ennyi.
Ha valamit kihagytam a listából, azért elnézést kérek, nem akármi, csak munkából írok, ráadásul a teljesség igénye nélkül kezdtem bele, hiszen mint fentebb írtam, a karácsonynak egy külön bejegyzést szánok. =)
Remélem, hamarosan képekkel tudom postolni nektek. =)
Sajnos én még lógok pár ajándékkal. =/ Szüleimnek például. Apunak már kitaláltam, csak még nem volt érkezésem megformálni a kis gyurmamását, Anyunak viszont még csak annyi kristályosodott ki, hogy valami egyszerű, kicsit elegáns és nőies, horoszkóphoz kapcsolódó medált szeretnék. Ki kellene találnom, milyen színű legyen, milyen legyen a hangulata, mit ábrázoljon és akkor meg tudom álmodni. De valahogy még nem érett meg ez a gondolat, hiányzik belőle az ihlet. =( Aztán Nanának is készültünk Benével ajándékkal, de az a gondolat sem érett meg, majd annyira elhavazódtunk, hogy végül nem lett meg az ajándék. Szerencsére van egy új ötletem, úgyhogy nem aggódom, csak még nincsenek alapanyagaim. Sajnos nagyon úgy fest, januárban fogom csak tudni megcsinálni. =/ Késve bár, de törve nem - ismerjük. Hát ez lesz. Sangonak már csak karikát kéne tenni a fülbevalójára és oda kéne neki adnom. Már látom, hogy ki fog ugrani a bőréből, még akkor is, ha szerintem számít rá, hogy megkapja a lovenyulat, amit először csináltam és úgy volt, hogy nem adom oda senkinek, mert az a minta és mert kicsit megégett (elsötétedett a gyurma, egyébként semmi baja). =D Emellé még veszek neki egy tábla csokit - fenébe, elfelejtettem, melyik a kedvence! Oo" Pedig karácsony előtt mondta... Hát akkor a párját fogom megkérdezni, ha meg nem tudja, megkérdeztetem vele. XD És még van egy ajándék - pontosabban kettő -, ami még befejezésre vár. Egy karkötő, amit eredetileg magamnak csináltam, de félidőben hirtelen beugrott, hogy ez nem nekem készül. Szerintem nagyon jól néz ki, már van róla kép, majd ha már megajándékoztam vele azt, akit szeretnék - elvileg olvasóm, úgyhogy nem írok erről semmi többet -, teszek fel róla. =) Nem tudom, neki tetszeni fog-e, szerintem igen, bár abban nem vagyok biztos, hogy hordaná is, de majd meglátjuk. =D A másik egy fülbevaló, csingilingi fülbevaló méghozzá, lila és Fimoból van. Nekem nagyon tetszik, lehet, csinálok majd magamnak is egy olyat, vagy ahhoz hasonlót. Ez Szandráé lesz, de nem tudom, mikor fogom tudni odaadni neki, mivel ő is dolgozik, én is, stb. De majd... Kell találkoznunk, mert beszerezte nekem Hoppál Bori - Kebelbaránők című könyvét. Nagyon jó kis olvasmány, minden lánynak, nőnek ajánlom. Bori nagyon tudja, mi a dörgés csajfronton, nagyon tisztelem és felnézek rá a munkássága és a személyisége miatt is. =) Első könyve, de nem az első tanítása és tanulmánya. =) Az a könyv a magam ajándéka, amiért sokat fejlődtem. =)
És akkor elérkeztem oda, amiről eredetileg akartam blogolni. XD
Hétfőn Benével WestEndbe mentünk, miután végeztem a munkahelyemen. Már akkor rém ramatyul voltam, de nem akartam lemondani a mozit, amit már jóval karácsony előtt megbeszéltünk, úgyhogy összeszedtem magam annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat egymással. Farkas éhes voltam, úgyhogy bedobtunk egy pizzát, miután megvettük a mozijegyet. Kicsit rossz hangulatom lett egy kóla miatt, igazából nem fontos, hogy mi volt, mi tudjuk, ez a lényeg, úgyhogy nem volt könnyű velem utána. De aztán megajándékoztam magam pár dologgal. Kevés sminkes cuccom volt, mert korábban nem tartottam fontosnak az ilyesmit. Kihúztam a szemem és kész, ennyi volt a sminkelősdi nálam. Most igényem van többféle felszerelésre, szempillaspirálra, szemfestékre, arcpirosítóra, szájfényre, alapozóra, úgyhogy vettem magamnak. Tök büszke vagyok magamra, hogy eljutottam ide. ^^ Most már szükségem van egy nagyon tartóeszközre is, amibe ezeket tehetem, mert a jelenlegi elég szűkössé vált az új cuccokkal kiegészült felszerelésem számára. xD
Ezen kívül beszereztem magamnak pár új hajgumit, szemeztem pár csattal, táskával, csajos cuccal, de nem volt meg a szerelem, úgyhogy keresgélem tovább a tökéletes dolgokat, szereztem ilyen mélytisztítós arclemosót, megint fogkrémet váltottam - hol Elmexet használok, hogy erősítsem a fogaim, hol Vademecumot, hogy fehéredjenek, hol valami tök mást, ami épp megtetszik. Sokáig Colgate-et használtam, de az tele van méreganyagokkal, az íze soknak túl erős, maró hatású, aztán Sensodine-t is próbáltam, de az nem ízlik (tudom, nem megenni kell, de akkor is a számba kerül és érzem, hogy nem finom), meg nem értem el vele a kívánt hatást - se fehérebb, se ellenállóbb, se erősebb nem lett a fogam tőle -, a fogorvos először kötelezett az Elmexre, mert porlékonyak a fogaim, de hosszú használat után szerintem nem ért semmit nálam, majd a Vademecumot ajánlották. Én meg tesztelek, időm, mint a tenger. =D
A hajsamponnal is ez lesz - noha azt ajánlott váltogatni. A Head&Shoulders szerintem jó sampon, de idővel szerintem olyan a fejbőr számára, mint a drog, anélkül korpásodik, zsírosodik, ami nekem tiltólistára tette. Van benne valami, amihez hozzászokik a szervezet és anélkül nem tud normálisan működni. Ez nem kafis szerintem. Aztán volt a Fruktis, aminek nagyon bejött az illata, de ma már asszem, nem kapható, vagy csak én nem futok vele össze sehol. Csomó mindent próbáltam már, de ami jó volt, az nem tudom már, hogy mi volt, ami nem, azt nem érdemes újra keresni. Azt tudom még, hogy a W2 nekem nem jött be. Rövid távon erős és szőkítő hatású volt, hosszútávon szárította és roncsolta a hajam. =/ Amellett, hogy én balzsamozom évek óta a hajamat, a W2-től fél év után kezelhetetlen lett a hajam. Oo' Benével megbeszéltük, hogy az Etele téri sminkkellékeshez, vagy mihez megyünk, ahol múltkor beszereztem egy marha jó balzsamot. Abból a balzsamból is kell, mert az nagyon jó volt - amit tavaly kaptam apu nőjétől, mintha nem is használtám, ahhoz képes annyira semmi -, s ott nézek sampont is. =)
Úgy érzem újító szakaszomban vagyok. Új dolgokat szeretnék, s nagyjából körvonalazódott is, hogy miket. =) Szóval tök jó. =D
A másik, ami miatt kezdtem a bejegyzést: Nana feltett a blogjában pár kérdést és arra kerestem a választ.
"Szerintetek milyen lesz az új év? Mit terveztek, mit fogtok (máshogy) csinálni? Tesztek valamilyen fogadalmat?"
Az új év szerintem izgalmas lesz. Rengeteg munkát, tanulnivalót és fejlődést hoz a számomra, szóval nem lesz könnyű, de úgy érzem, gyömölcsöző lesz. Érzem azt is, hogy nagy találkozások zajlanak majd le jövőre és ezektől egy kicsikét félek is, ha őszintén meg akarom mondani a frankót. Két olyan személy van az életemben, akiknek stoptáblát tettem az útjába a hozzám vezető úton és úgy érzem, ennek ellenére jövőre elindulnak felém és el is fognak érkezni hozzám. Az egyikkel évek óta nem beszéltem, semmilyen kapcsolatom nincs, mert én így akartam és tartotta is hozzá magát, mégis egyszerűen érzem, hogy ahhoz, hogy többé ne féljek, hogy találkozunk, mert többé nem keres majd, még egy találkozóra fel kell készülnöm. A másikkal úgy fél éve szakadt meg a kapcsolat, bár azelőtt is döcögött két évig, holott három fantasztikus-misztikus-mesébeillő évünk volt együtt. Nem olyan rég kapott stoptáblát, amivel azt hiszem, nagyon mélyen megbántottam, de már - ahogy tegnap is fogalmaztam - túl sokáig hullámvasútaztunk. Úgyhogy a jövő év kicsit parás is. =) 2011-ben szeretném elkezdeni a független életemet. Nem egyértelműen jelenti ez azt, hogy Benével akarok összeköltözni, noha ezt is szeretném, hanem inkább azt, hogy végre szeretnék a magam ura lenni egy új lakásban. Nem akarok idegenekkel élni, sem családtagokkal. Egyedül valószínűleg nem lenne pénzem és Benének sem tetszene, másrészt szeretnék vele lenni, végre megosztani vele az életemet. Emiatt kicsit aggódom, mivel én elég magamnak való vagyok, úgy érzem. Időnként rám tör az ébrenálmodás és akkor egyedül KELL lennem, vagy táncolni vágyom és azt jobban szeretem a négy fal között csinálni tök egyedül, mert akkor nem feszélyez, hogy látnak és kinevetnek, nem kell visszafognom magam, meg ugye az írás... ha jön az ihlet, írni akarok és akkor legyen csend és nyugalom körülöttem, vagy ideges leszek. Meg ez ugye elég nagy lépés, saját háztartást vezetni... =) Szóval nagyon izgulok emiatt. Inkább pozitív izgalom van bennem ennek kapcsán, már nagyon várom, hogy a magam ura legyek teljesen és ténylegesen. Tudom, hogy bazi nehéz lesz, új rendszereket kell bevezetnem, sok mindenről le kell majd mondanám, sok mindent másképp kell majd csinálnom, de akkor is erre vágyok. =) Körülbelül így képzelem a 2011-es évemet. =)
Felmerült bennem, hogy mit várok a következő évtől. A 22-es szám uralja, vagyis nagyon sok érzelem, kettősség, bizonytalanság, kétség lesz szerintem benne és főként a munkáról, dolgozásról, netán karrierépítésről fog szólni. =) Azt várom tőle, hogy tovább fejlődjek, sokat tanuljak, tapasztaljak, legyen benne sok új, izgalmas, színes, ... Szeretném ebben az évben megteremteni a benső harmóniám és békém. Biztonságot szeretnék kérezni, egyfajta bizonyosságot, de ezt sok területén az életnek. Nem csak anyagi és megélhetési biztonságra gondolok, hanem arra, hogy a párkapcsolatom is tovább lépdeljen felfelé a képzeletbeli lépcsőmön, magasabb és magasabb szintekre emelkedjen, tovább szilárduljon, s főként arra gondolok, hogy megtaláljam azt, ami biztonságérzetet ad nekem. Önbizalmat szeretnék, többet, mint ami most van, mert az szerintem nem túl sok. És bizonyosságot, hogy jó helyen vagyok, jó felé haladok, el fogom érni az álmaim (ebben már-már nem hiszek, hanem _akarom_ - tök fura érzés), s főként: az vagyok és olyan, aki és amilyennek lennem kell. Szeretném megtanulni elfogadni és szeretni önmagam. Ez lesz a legérzelmesebb és legmunkásabb feladatom. =)
Terveim jövőre nem igazán vannak, fogadalmat sem szoktam tenni, mert egyszer tettem kivételesen és azt hiszem, nem tartottam be. Meg Nana írta, hogy a kínai időszámításban majd csak februártól lesz új év. =)
Ezt lehet, hogy másképp akarom csinálni, mint eddig - tudatosabban szeretnék csinálni dolgokat, felépíteni az ütemtervem és az életemet. Februárban lesz a nap-éj egyenlőség ugye, amikor asztrológiailag új évet kezdünk, beköszönt a Nyúl éve. Azt hiszem, akkorra fogom igazán végiggondolni, mi van hogy.
És most eszembe jutott, hogy valahogy nagyon furán van összerakva a naptárunk. Be kell szereznem egy Kereszty András naptárat jövőre!
Zaklató gondolathullámok
Négy óra után felébredtem. Megszállt egy ihletfolyam, de úgy nagyon durván. Egyszerűen nem tudtam aludni tőle, mert kavargott minden a fejemben. Hol A szerelem csapdájában Lehetetlen párosok sorozatán gondolkodtam, ami igazából ha azt írom le, amit eddig kitaláltam, négy oldalas, nincs benne tetőpont, csak egy bazinagy hiszti az egész, hol egy Twiligth saga fanfiction körül forgott az agyam, ami meg nem elég részletesen van kigondolva a fejemben ahhoz, hogy legyen is belőle valami, másik meg, hogy nem akarok fanficet írni, főleg nem egy regény-fanficet. Elég, ha mások csinálják, én nem így szeretném elnyerni az embereket. Nem mások ötletei alapján szeretnék dolgozni, hanem sajátból. Nem becsülöm le azokat, akik ezt csinálják - már nem. Rájöttem, hogy ez nehéz és jó dolog egyszerre. Az én történetemben is egy 17 éves lány lenne a főhős, aki a szüleivel Forksba költözik. A Cullenek már rég elköltöztek, igazából nincs is róluk említés, La Pushban meg nyugodt az élet. A leányzó próbál beilleszkedni, nem nagyon megy neki, aztán találkozik egy la pushi fiúval, akivel nagy barátság alakul ki. Barátság...? Igazából elkezd kibontakozni több is köztük, de mielőtt még igazán érezhető lenne, hogy mi is ez a több, Forksba vámpírok érkeznek, ami láncreakciót indít el. A lány összefut velük, de ezek nem a békés vámpírok, akik nem ölnek, s meg is halna, ha egy vérfarkas nem tűnne fel a színen, aki már egy ideje vadászott arra a pár vámpírra, akik a városba jöttek. Csakhogy a vérfarkast megölik, így nem térhetnek vissza a zsákmányukhoz, aki időközben elkezd átalakulni. Kíváncsi lennék a vérszomjra, a pusztítási vágyra, az elkeseredettségre és a halott test érzésére, amit ez a lány ismertethetne meg velem, de másképp akarom megélni, egy másik történetben, egy másik karakterrel. Egy saját világban. A történet csúcspontja az lenne, amikor hónapokig tartó eltűnés után a lány visszatérne Forksba és felkeresné la pushi barátját, ám amint a területre lépne, vérfarkasok vennék körül, hogy megöljék. Azt a jelentet rémesen kidolgoznám, szinte patetikusra, mert ott dől el minden. Az egésznek halálszagot adnék, nyomasztóvá, bizonytalanná tenném a végkimenetelt. Ott áll a rémült lány, aki épp csak túlélte az első pár hónapokat, elkezdte megismerni önmagát, jó akar lenni, visszatért, hogy lássa az egyetlen embert, akire szüksége van és ahelyett, hogy megtalálná, egy csapat hatalmas farkasszerzet vicsorog rá, ugrásra készen. S ahelyett, hogy menekülni kezdene, csak áll és lenyűgözve nézi őket. Azt érezné, hogy mielőtt rátámadnak, bele akar túrni valamelyiknek a bundájába. Ámulatba ejti a farkasok szépsége, ereje, termete, lénye. Egy nagyon paradox és kicsavart helyzet ez. Drámai. Aztán fokozódik, mert az egyik farkas hirtelen a barátjává alakul vissza. Totál értetlenség. Majd a megértés, hogy ők most már ősellenségek és ha nem fut el, mert ezt az egyetlen lehetőséget megkapja, hiszen őróla van szó, meg kell ölniük. És a lány nem fut el, inkább a halált kéri. Hiszen a la pushi fiú nélkül nem élet az élet, mert szereti. Mert minden napot azért vészelt át, hogy visszatérjen hozzá. Ő nem akart vámpír lenni, gyűlöli ezt a létet és most, hogy kiderült, hogy a barátja, a szerelme ősellensége lett, még jobban gyűlöli, s ha nem akar így már vele lenni, ölje meg. És ez az a pont, ahol megakad a történet. Van egy másik lehetőség, ahogy felépíthető, amikor előbb a srácból vérfarkas lesz, megtörténik a bevésődés és kiügyeskedi, hogy a lány rájöjjön, mi ő, rengeteg időt töltenek együtt, még többet, mint azelőtt, s a lány majd meghal, úgy odavan vérfarkas barátjáért. Emberként és farkasként is imádja őt. Aztán megtörténik a baj és a viszont látás rémesen durva. A szerelmesek ősellenségként nézve egymás szemébe, szeretettel és kétségbeeséssel a szívükben. De bármelyik módon is építeném fel a történetet... mi lenne a helyes? A romantikus felem azt mondja, kell lennie egy kiskapunak, ami által a két esküdt ellenség békét köt, a szerelmesek pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De ha már Twiligth fanfic, akkor a fandom megköveteli, hogy a farkasok elpusztítsák a hősnőmet. Igaz, még nem olvastam a Hajnalhasadást, nem tudom, mi lesz azután, hogy Bella vámpír lesz, de sejtéseim vannak. Ésszel az a reális, ha a hősnőmet széttépik a farkasok, hiszen nem élhetnek együtt a szerelmével. Hiába a bevésődés, hiába az elszántság, egy ilyen tragikus törést talán nem vészelnek át. Vagy mégis? Hajdanán gondolkodtam azon, hogy egy vérfarkas és egy vámpír között kapcsolatot alakítsak ki, még jóval a Twilight előtt, évekkel korábban, de az slash sztori, s egyáltalán nem szerelemmel indult volna, hanem vad vággyal - először azért, hogy elpusztítsák egymást, majd hogy leigázzák és megszerezzék a másikat. Nem igazán szerelmi kapcsolatra kell gondolni ebben az esetben, hanem inkább valami nyers vágyösztönre, amelyet az ész nem bír el, igazából mindkét fél el akar tépni, s úgy tervezi minden egyes alkalommal, hogy amikor viszont látja a másikat, végez vele, aztán belenéz a szemébe, végigszalad a testén a tekintete, s kész, nincs tovább, harcolva nászolnak. Talán az én hibám, hogy ennyire... hogy is nevezzem? Ilyen vagyok, na. ^^;;
Egyébként nagyon nem erről akartam írni. XD De ha már itt tartok...
A harmadik gondolat, ami nem hagyott aludni, amikor háttérbe tudtam szorítani a két "értelmetlen" történetemet, az az volt, hogy mit fogok ma csinálni, mit kell még elintéznem. A munka már most annyira bennevan a jelenemben, hogy nem bírom tőle mentesíteni a gondolataimat. Ide kell menni, ezt kell csinálni, azt kell mondani, annyit kell fizetni, hogy jutok el, hogyan jutok vissza, mikor kell telefonálni, mikorra kell meglennie a cuccoknak, hol tartok most, mit kell észben tartanom, mire lehet még szükségem, ... Basszus, ez már beteges! XS
Úgy érzem, nincs időm élni emellett a sok dolog mellett. Hónapok óta erre várok és most két hét alatt több készülődést kell eszközölnöm, mint eddig. Papírok beszerzése a legkeményebb meló ma Magyarországon - és ezzel lehet nem egyetérteni, de vidéken ez rosszabb, mint a fővárosban, vagy egy nagyvárosban. =S Biatorbágy már város, egyre nő, terjeszkedik, mostanában szó volt arról is, hogy különbomlik Biára és Torbágyra, ami szerintem nagyon rossz ötlet, így is heccből vagy nem heccből fújt egymásra a két régió, de mivel nem volt kimondott határ, egyként gondoltunk magunkra a másik féllel. Ha viszont szétbontják a várost, korrektül az egész lakosságnak meg kell változtatnia a papírjait, s ellentétet képeznek Bia és Torbágy közt. Jó ez valakinek? Nem!
Szóval a papírügyek durvák. Tegnap három dolgot terveztem be, 1. személyi csináltatás, 2. közjegyzővel hitelesíteni a végzettségeimet, 3. fényképészhez menni három igazolványkép készítéséért. Ebből csak az elsőt tudtam teljesíteni, mivel négy órát töltöttem el a hivatalban, ráadásul mindenhova sétálva kellett mennem, mivel parás bliccelő vagyok. Két-három megálló még nem probléma, de van, amikor nem tudom, hol vagyok és akkor biztosabbnak érzem a sétát. De hát ugye a séta is időigényes tevékenység. Szóval... *blugy*
Egyébként nagyon nem erről akartam írni. XD De ha már itt tartok...
A harmadik gondolat, ami nem hagyott aludni, amikor háttérbe tudtam szorítani a két "értelmetlen" történetemet, az az volt, hogy mit fogok ma csinálni, mit kell még elintéznem. A munka már most annyira bennevan a jelenemben, hogy nem bírom tőle mentesíteni a gondolataimat. Ide kell menni, ezt kell csinálni, azt kell mondani, annyit kell fizetni, hogy jutok el, hogyan jutok vissza, mikor kell telefonálni, mikorra kell meglennie a cuccoknak, hol tartok most, mit kell észben tartanom, mire lehet még szükségem, ... Basszus, ez már beteges! XS
Úgy érzem, nincs időm élni emellett a sok dolog mellett. Hónapok óta erre várok és most két hét alatt több készülődést kell eszközölnöm, mint eddig. Papírok beszerzése a legkeményebb meló ma Magyarországon - és ezzel lehet nem egyetérteni, de vidéken ez rosszabb, mint a fővárosban, vagy egy nagyvárosban. =S Biatorbágy már város, egyre nő, terjeszkedik, mostanában szó volt arról is, hogy különbomlik Biára és Torbágyra, ami szerintem nagyon rossz ötlet, így is heccből vagy nem heccből fújt egymásra a két régió, de mivel nem volt kimondott határ, egyként gondoltunk magunkra a másik féllel. Ha viszont szétbontják a várost, korrektül az egész lakosságnak meg kell változtatnia a papírjait, s ellentétet képeznek Bia és Torbágy közt. Jó ez valakinek? Nem!
Szóval a papírügyek durvák. Tegnap három dolgot terveztem be, 1. személyi csináltatás, 2. közjegyzővel hitelesíteni a végzettségeimet, 3. fényképészhez menni három igazolványkép készítéséért. Ebből csak az elsőt tudtam teljesíteni, mivel négy órát töltöttem el a hivatalban, ráadásul mindenhova sétálva kellett mennem, mivel parás bliccelő vagyok. Két-három megálló még nem probléma, de van, amikor nem tudom, hol vagyok és akkor biztosabbnak érzem a sétát. De hát ugye a séta is időigényes tevékenység. Szóval... *blugy*
Csütörtökhöz tartozik még
Miután megírtam a blogot, szépen összeszedtem magam, ahogy mondtam is, aztán bementem a városba. Sikerült beleesnem egy jó kis pénzügyi csapdába, úgyhogy kellően lehangolt lettem és kétségbe is estem. Mérges is vagyok és elkeseredett. Renteget területen próbáltam már állást találni, most épült le annyira a büszkeségem, hogy holnaptól eladónak is jelentkezem, holott pénzügyi-számviteli ügyintéző a szakmám. Na mindegy, ez nem a rinyablogom, úgyhogy ez csak amolyan helyzetjelentés volt.
Hosszú, fekete bársonyszoknyát választottam, a jelenlegi kedvenc fekete cipőm, úgyhogy a közlekedés nem volt egyszerű. Ahogy utaztam a találkahely felé, a kombinon sikerült bekerülnöm leszállás előtt a dupla forgó közé, mindenfele emberek voltak, így nem volt mibe kapaszkodnom. Imbolyogtam, meg minden, de nem volt a közelemben kapaszkodó. Nekiestem egy srácnak, aztán bocsánatot kértem tőle és belé kapaszkodtam. Utána újra bocsánatot kértem tőle és elengedtem, de a vezető hajtott, mint a barom. Addig-addig ment a kálváriám, míg egy erős kéz meg nem ragadta a karom. Mögöttem két középkorú pasas állt és az egyik segítő kezet nyújtott nekem. Azt kérdezte, "Így könnyebb, nem?", én meg égtem, mint a fene, de nem volt jobb ötletem, mint igent és köszönömöt mondani neki, hiszen szeritnem perceim voltak, hogy ide-oda csapódva végül a földön kössek ki. Az a fogás azonban olyan erős volt, hogy ha a vezető hirtelen fékezett volna, én ott maradok, de télleg! Kicsit aggódtam is, hogy nem fog elengedni a férfi, de aztán amikor kinyílt az ajtó, eleresztett. Megköszöntem a segítségét, erre valami olyasmit mondott, jó hangosan, hogy neki nagy örömére szolgált, hogy foghatott engem. XD Az nagyon ciki volt. Az egész kombino hallotta szerintem, vörös volt a fejem, meg minden. XD Aztán az Oktogonon, míg vártam IchiGot és Kishit, elment előttem a Jóban rosszban-ból és a dokis reklámból ismert nő.
Ezután nem sokkal megérkezett IchiGo. Kishi beteg, így nem tudott jönni sajnos. Mivel IchiGo is le volt hangolva, mert azt mondták neki, hogy majd hívják, ami sanszos, hogy azt jelenti, nem vették fel, fáradt is volt kissé, mert egész nap robotolt, egész mókásan indult a találkozónk. ^^ IchiGo azt javasolta, menjünk a Sugar Shopba, mert attól neki mindig jó kedve lesz, én pedig egyetértettem vele. Sétáltunk és beszélgettünk. Odabent lassan egyre jobb kedvünk lett. Miután végigszaladtunk a kínálaton, megcsodáltuk a tortákat, felmentünk. Darabosan adtuk le, mit szeretnénk, mivel teljesen odavoltunk már a sütemények látványától is. XD A cuki pincérsrác nem győzött rohangálni nekünk fel-le. XD És mindig mosolygott ránk, de ilyen teliszájas mosollyal. Szerintem überédes volt, IchiGo meg azt mondta, "Ne mosolyogjon így!", kérdeztem, hogy "Akkor mit csináljon, sírjon?", erre azt felelte, hogy "Igen!", de azzal a nagy meggyőződéssel. Nagyon tetszett. Jókat nevettünk, nagyot beszélgettünk. Elvittem neki megmutatni az Alíz Csodaországban mangát, de mivel nem mondtam a Páromnak, hogy kölcsönveszem, nem adtam kölcsön, ellenben a Vázlatokat igen. Valamelyik este végigolvastam. Nagyon tetszett, szóval érdemes volt megvenni.
Jól kibeszéltünk dolgokat. Megtárgyaltuk például, hogy a Sugar Shop fiú öltözéke nem túl előnyös, IchiGo sokáig röhögő görcsöt kapott, amikor meglátta a pincérünket. =D Én meg halál zavarba jöttem, mert belemosolygott a képembe. Tetszett a srác. XD Már múltkor is kiszúrtam. O^_^'O Meg nagyban dumálunk, egyszer csak odapattan hozzánk, hogy mit szeretnénk. Köpni-nyelni nem tudtunk, de azt se, hogy mi van. Lehet, hogy valamelyikünk gesztikulációját vette leintésnek. Mindenesetre nagyon vicces volt! XD A fizetésnél is bénáztunk egy sort, úgyhogy nagyon nyerő páros voltunk ma is. =) Pláne, hogy elsétáltunk a Blaháig, amikor is kiderült, hogy nekem a Wesselényin kéne találkoznom a Párommal. XD Visszasétáltunk, aztán beszélgettünk, míg Bene oda nem ért.
IchiGo nagyon sok frappáns dolgot mondott. Nagyon tetszenek az ötletei. Például mondta, hogy gyorsan cserélődtek egy időben talán a Sugar Shopban a cukrászok, mert mindig ki volt írva, hogy cukrászt felvesznek, s IchiGo azt találta mondani oknak, hogy biztos megölték őket és belesütötték a sütikbe. XD Rózsaszín lelkű, vérmes leányzó. =) Vigyázni kell vele. XD
Azt is felvetettük, hogy kellene írni egy sztorit, amit aztán színes levélpapírra gyöngybetűkkel le kellene írni, borítékba tenni és átnyújtani a pincérfiúnak. A szövegemet is kitaláltam, ahogy átadom neki: "Nem szerelmeslevél. Jobb annál.", de ezt ilyen nagyon csábosan. XD Még a végén kitiltanának minket onnan, főleg ha azt írnánk/írnám meg, amiről beszéltünk. XD De erősen gondolkodom a dolgon. Mármint nem azon, hogy odaadom a srácnak, amit írok! Hanem csak azt, hogy felhasználom őt karakternek.
Párom kikísért a pályaudvarra. A buszon meg a szemben lévő pasi kicsit se zavartatta magát, hogy szétterült, mint a lócitrom az aszfalton. Na mindegy, kicsi vagyok. Hazafele írtam. Meg volt egy incidens is. Egy srác lejárt bérlettel akart utazni, de a sofőr már ismerte a trükkjét, így elvette és széttépte a lejárt bérletét. Jegyet akart venni, de bunkó volt a buszsofőrrel, ezért lezavarta a buszról. A következő járat fél óra múlva érkezett és már elég hideg volt, mikor én jöttem haza.
Holnap... nem várom. Nem lesz arra időm, amit akartam csinálni, ellenben délelőtt beadom a jelentkezésem a kínai ruhaboltba eladónak, hátha oda felvesznek végre, aztán megyek a mamámhoz ebédelni. Utána gyorsan összepakolok, majd irány Szeged. A Párom kitalálta, hogy fotózkodósat fogunk játszani, ami abból áll, hogy én elviszem minden szamócás ruhámat és amit gondolok, s a szombat egy részét fotózkodással fogjuk tölteni. ^^ Kíváncsi leszek, hogy fogom bírni. XD
Hosszú, fekete bársonyszoknyát választottam, a jelenlegi kedvenc fekete cipőm, úgyhogy a közlekedés nem volt egyszerű. Ahogy utaztam a találkahely felé, a kombinon sikerült bekerülnöm leszállás előtt a dupla forgó közé, mindenfele emberek voltak, így nem volt mibe kapaszkodnom. Imbolyogtam, meg minden, de nem volt a közelemben kapaszkodó. Nekiestem egy srácnak, aztán bocsánatot kértem tőle és belé kapaszkodtam. Utána újra bocsánatot kértem tőle és elengedtem, de a vezető hajtott, mint a barom. Addig-addig ment a kálváriám, míg egy erős kéz meg nem ragadta a karom. Mögöttem két középkorú pasas állt és az egyik segítő kezet nyújtott nekem. Azt kérdezte, "Így könnyebb, nem?", én meg égtem, mint a fene, de nem volt jobb ötletem, mint igent és köszönömöt mondani neki, hiszen szeritnem perceim voltak, hogy ide-oda csapódva végül a földön kössek ki. Az a fogás azonban olyan erős volt, hogy ha a vezető hirtelen fékezett volna, én ott maradok, de télleg! Kicsit aggódtam is, hogy nem fog elengedni a férfi, de aztán amikor kinyílt az ajtó, eleresztett. Megköszöntem a segítségét, erre valami olyasmit mondott, jó hangosan, hogy neki nagy örömére szolgált, hogy foghatott engem. XD Az nagyon ciki volt. Az egész kombino hallotta szerintem, vörös volt a fejem, meg minden. XD Aztán az Oktogonon, míg vártam IchiGot és Kishit, elment előttem a Jóban rosszban-ból és a dokis reklámból ismert nő.
Ezután nem sokkal megérkezett IchiGo. Kishi beteg, így nem tudott jönni sajnos. Mivel IchiGo is le volt hangolva, mert azt mondták neki, hogy majd hívják, ami sanszos, hogy azt jelenti, nem vették fel, fáradt is volt kissé, mert egész nap robotolt, egész mókásan indult a találkozónk. ^^ IchiGo azt javasolta, menjünk a Sugar Shopba, mert attól neki mindig jó kedve lesz, én pedig egyetértettem vele. Sétáltunk és beszélgettünk. Odabent lassan egyre jobb kedvünk lett. Miután végigszaladtunk a kínálaton, megcsodáltuk a tortákat, felmentünk. Darabosan adtuk le, mit szeretnénk, mivel teljesen odavoltunk már a sütemények látványától is. XD A cuki pincérsrác nem győzött rohangálni nekünk fel-le. XD És mindig mosolygott ránk, de ilyen teliszájas mosollyal. Szerintem überédes volt, IchiGo meg azt mondta, "Ne mosolyogjon így!", kérdeztem, hogy "Akkor mit csináljon, sírjon?", erre azt felelte, hogy "Igen!", de azzal a nagy meggyőződéssel. Nagyon tetszett. Jókat nevettünk, nagyot beszélgettünk. Elvittem neki megmutatni az Alíz Csodaországban mangát, de mivel nem mondtam a Páromnak, hogy kölcsönveszem, nem adtam kölcsön, ellenben a Vázlatokat igen. Valamelyik este végigolvastam. Nagyon tetszett, szóval érdemes volt megvenni.
Jól kibeszéltünk dolgokat. Megtárgyaltuk például, hogy a Sugar Shop fiú öltözéke nem túl előnyös, IchiGo sokáig röhögő görcsöt kapott, amikor meglátta a pincérünket. =D Én meg halál zavarba jöttem, mert belemosolygott a képembe. Tetszett a srác. XD Már múltkor is kiszúrtam. O^_^'O Meg nagyban dumálunk, egyszer csak odapattan hozzánk, hogy mit szeretnénk. Köpni-nyelni nem tudtunk, de azt se, hogy mi van. Lehet, hogy valamelyikünk gesztikulációját vette leintésnek. Mindenesetre nagyon vicces volt! XD A fizetésnél is bénáztunk egy sort, úgyhogy nagyon nyerő páros voltunk ma is. =) Pláne, hogy elsétáltunk a Blaháig, amikor is kiderült, hogy nekem a Wesselényin kéne találkoznom a Párommal. XD Visszasétáltunk, aztán beszélgettünk, míg Bene oda nem ért.
IchiGo nagyon sok frappáns dolgot mondott. Nagyon tetszenek az ötletei. Például mondta, hogy gyorsan cserélődtek egy időben talán a Sugar Shopban a cukrászok, mert mindig ki volt írva, hogy cukrászt felvesznek, s IchiGo azt találta mondani oknak, hogy biztos megölték őket és belesütötték a sütikbe. XD Rózsaszín lelkű, vérmes leányzó. =) Vigyázni kell vele. XD
Azt is felvetettük, hogy kellene írni egy sztorit, amit aztán színes levélpapírra gyöngybetűkkel le kellene írni, borítékba tenni és átnyújtani a pincérfiúnak. A szövegemet is kitaláltam, ahogy átadom neki: "Nem szerelmeslevél. Jobb annál.", de ezt ilyen nagyon csábosan. XD Még a végén kitiltanának minket onnan, főleg ha azt írnánk/írnám meg, amiről beszéltünk. XD De erősen gondolkodom a dolgon. Mármint nem azon, hogy odaadom a srácnak, amit írok! Hanem csak azt, hogy felhasználom őt karakternek.
Párom kikísért a pályaudvarra. A buszon meg a szemben lévő pasi kicsit se zavartatta magát, hogy szétterült, mint a lócitrom az aszfalton. Na mindegy, kicsi vagyok. Hazafele írtam. Meg volt egy incidens is. Egy srác lejárt bérlettel akart utazni, de a sofőr már ismerte a trükkjét, így elvette és széttépte a lejárt bérletét. Jegyet akart venni, de bunkó volt a buszsofőrrel, ezért lezavarta a buszról. A következő járat fél óra múlva érkezett és már elég hideg volt, mikor én jöttem haza.
Holnap... nem várom. Nem lesz arra időm, amit akartam csinálni, ellenben délelőtt beadom a jelentkezésem a kínai ruhaboltba eladónak, hátha oda felvesznek végre, aztán megyek a mamámhoz ebédelni. Utána gyorsan összepakolok, majd irány Szeged. A Párom kitalálta, hogy fotózkodósat fogunk játszani, ami abból áll, hogy én elviszem minden szamócás ruhámat és amit gondolok, s a szombat egy részét fotózkodással fogjuk tölteni. ^^ Kíváncsi leszek, hogy fogom bírni. XD
(fél)kész szoba
Kész a szoba!
Oké, ez túlzás, de a festése és a berendezés nagyvonalaiban megvan. =)
Most ilyen. =) Még rengeteg munka van vele. Csak háromszor mostam fel, de még mindig kosz van. A parkettára szeretnék egy szőnyeget, s azt terveztem, hogy egy összecsukható kisasztal kerül rá, így a barátaimat végre le tudom ültetni, ha jönnek hozzám, s van hova tenni a rágcsát és a sütit. =) Képek kerülnek majd ki, meg rajzok. A szekrények díszítve lesznek, most már meg kell varrni a terítőket is. Visszakerülnek majd az állatok is, Mino kerül a két asztal közti komódra, a két sokpatkányos ketrec vissza a nagykomódra, Akácnak meg még nem tudom, hol lesz helye. Szeretnék egy éjjeli szekrényt is, a fal és a plafon közé kerül fehér léc majd, huzatokat varrunk majd a székekre, meg hát a rendet is szeretném kialakítani. Most minden apróság csak be vagy hányva a polcokra. Ki szeretném végre tenni a képes álomcsapdám, szeretnék polcot, mondjuk az ágy fölé, vagy valamelyik asztal fölé. Akácot lehetne mondjuk egy ilyen polcon tartani Mino felett. Vagy fordítva a két állatot, Akác felett Mino. Az jól is nézne ki. Persze majd ezügyben beszélnem kell apuval és megint húzni fogja a száját, de na. Aztán megbeszéltük, hogy a könyves polc és az ágy helyet cserél, mert belelóg egy vízér az ágyba, az meg nem jó. Még kell függöny is, Párom azt kérdezte, a csövekről lehet-e alálógatni díszeket, ... =)
Egyelőre így állunk. És nagyon meg vagyok vele elégedve. =) Már most rengeteg meló volt vele, s ez még csak a félidő. =D
Lehet, hogy karácsonyra nem fényképezőt kérek, hanem szőnyeget, asztalt, éjjeli szekrényt, polcokat. =D
Próba és újabb kitűzött tervek
Tegnap már nem volt net itthon, ezért nem írtam meg az élményeimet. Most meg Mino nem hagy blogolni. XD Mindig talál valami finom illatot a kezemen, ami miatt lefogja az ujjam és meredten kapaszkodik bele, hogy nyalogasson és óvatosan megcsócsáljon. XD Imádom.
Úgy kezdtem, hogy szépen eldöntöttem, hogy nem a masnisat veszem fel, hanem a buggyos ujjúm. Kitaláltam, hogy mivel rossz az idő, egy ujjatlan, hosszú pólót veszek az egész kombó alá, hogy melegítsen. Meg azt, hogy az ujjatlan szürke garbóm veszem fel. Így máris biztosítottam magamnak felül egy réteget, ami védett. Aztán felvettem két nejlonharisnyát, rá egy térdzoknit. Nem állítom, hogy melegem volt, de legalább nem fagyott be a fenekem. =) Szerencsére maradt fél órám a hajamra és a sminkre. Na, mondom, milyen frizurát csináljak? Semmiképp se olyat, amit nehéz szétszedni, valami egyszerűt. Kedvem lett ahhoz, hogy két csigát csináljak, úgyhogy az lett. Még nagyjából jól is jött, hogy felfogtam így az egész hajam. Persze a próba után szét kellett szedni, mert totál tönkrement, de legalább addig nagyon rendben volt. =) Sminket gyorsan fabrikáltam, halványat, egyszerűt.
Buszon ülök, hív a Párom. Felveszem, beleszól: „Mondd, hogy nem három ötvenre beszéltük meg!”. Lesek egyet, mondom neki, hogy de. Erre elkezd bocsánatot kérni a késésért, meg minden. Aztán kiderült, hogy elállítódott a telefonja, s azt hitte, négy óra van. Még csak három óra volt. =)
Elvitt az Oktogonra, hiába mondtam neki, hogy emlékszem, hogy a bolt „bejáratától” láttam a Nyugatit. Végül elsétáltunk egy varrógépbolt előtt. Sóvárgó szemekkel nézte a kitett darabokat, aztán gyorsan mondta: „Na menjünk!”. Lassan jönnek csak le az álmainkból a földre a vágyaink, de már egész sok mindent elértünk idén. =) Végül megtaláltuk a boltot.
Egy leányka volt bent, fiatalabb volt nálam, de nagyon segítőkész volt, sokat beszélgettünk. Amennyire nem akartam menni, annyira jól éreztem magam. Komolyan vettem, hogy nekem kell irányítanom ezt a műveletet, felelősséget kell vállalnom és nem adhatom át a szócsőt a Páromnak. Általában, ha nem muszáj nekem, őt ugrasztom, hogy intézkedjen. =) Egész jól sült el. =) Megtudtam, hogy a vöröses, meleg tónusú színek állnak jól és a vörössel igazán nem nyúlok mellé. Többféle vörös is jól áll nekem, és hát őszinte leszek: IMÁDOM a vörös hajat. =D Volt rajtam egy rövid piros is, meg egy frufrus hosszú kék. Komoly volt! =D
Meg is tetszett három darab, pedig úgy voltam vele, hogy: Nekem? Dehogy kell!. Úgy tűnik, mégis kell. Jó érzés másnak lenni, miközben tudod, hogy nem lettél igazán más. =) Talán a lolita ruhákban is ezt találtam meg. Olyan, amit azelőtt sosem próbáltam. Bár azt azért tegyük hozzá, hogy a 18.-19. század divatát nagyon szeretem, bár inkább a fiatal nőkét. A csinos fűzőket és a hatalmas szoknyákat, a kontyokat, azt a széles és nőies skálát, amiből akkoriban válogathattak a nők. Elkeserít, hogy ma akkor jó nő valaki, ha kidobja, amije van (mondjuk így finoman). Nem beszélve a sok szilikonozott mellről, szájról. Elképesztően gusztustalan szerintem. A szoliban odaégett pipikről aztán tényleg még csak szót sem lenne érdemes említeni.
Ötleteltünk Párommal még tegnap. Kitaláltuk, hogy az íróasztalt kipakolás után lefedjük, meg a komódot is. Azt viaszos vászonnal, hogy az állatok kiszórt dolgait könnyen le lehessen takarítani róla. Viszont alá kerül valami anyag, amire hosszú csipkét varrunk, s akkor nagy rés, ami van a komódon ilyen pakoló rész céljából, az eltűnik. A cél az, hogy minél több sötétbarna részt lefedjünk a szobámban. =) Nekem egyelőre még nem nyerte el teljes tetszésem az ötlet, de Párom azt is ajánlotta, hogy a fenti polcot ürítsem le, takarítsam meg, kerüljön rá valami anyag és ültessem sorban végig oda a plüsseim. Így is kevésnek érzem a pakoló helyet a szobámban, de hát oké. Végülis ha jól csinálom, akkor a fél kacatállomány kikerül a szemétbe. =D Az íróasztalomból pipereasztalt óhajtunk csinálni, a jelenlegi ékszeres részt pedig kicsit átrámolni és oda is keríteni valami szép anyagot. Gyertyabolond vagyok, úgyhogy egy szentélyfélét is szeretnék, a gépezés valszeg átkerül a gépasztalra, meg ilyen apróságok. A szürke szőnyegre pedig valami kisebb szőnyeget fogunk keresni, hogy abból is elfedjünk egy részt. =)
Egyelőre ennyi. Mai nap a pakolás jegyében kell(ene), hogy teljen. =)
Toporgás az úton
Olvasva tovább, hogy mit hogyan is kéne… Oo”
A kívánságlistát nem vettem igazán komolyan. Rengeteg ruha van, ami tetszik, nagyon sokat szívesen hordanék, de az igazság az, hogy a ruhás szekrényemben szeretném, ha többségében lennének a kézzel készített ruhák. Tény, hogy amíg nem volt rajtam neves ruha, ne beszéljek róla, de olyan büszke vagyok arra, hogy a Párom készít nekem ruhákat. Persze sok furcsálló tekintettel találkozunk emiatt, de még nem ért negatívum minket.
A másik, hogy nem szeretem, ha valakin ugyanolyan ruha van, mint rajtam. Teljesen ki tudok akadni, amikor meglátok valakin egy ugyanolyan cuccot, mint ami rajtam is van éppen. XD Ez a saját zizim.
Az utolsó okom pedig, amiért elvicceltem ezt a kívánságlista dolgot, hogy még csak most csöppentem bele és egyszerűen képtelenség tíz dolgot összeválogatni. =D Még nincs kialakult elképzelésem, hogy milyen színek az enyéim, milyen stílusok. Egyelőre kipróbálok mindent.
Ma parókát megyek próbálni. A dolog kicsit sem dob fel, de a Valakim másfél hete ezzel nyúz. Múlt héten már elgyalogoltam a boltig, pedig akkor hullámokban tört rám az ellenállás, aztán végignéztem kívülről a boltot, már ami látszott belőle és elmúlt az ellenállás (az ellenérzés nem), de inamba szállt a bátorság. Az első boltból majdnemhogy kihajítottak, ami tanulóleckének jó volt, de a magabiztosságomnak azért annyira nem.
Majd megírom, milyen volt. -.-
Emlékszem amúgy két dologra az álmomból. Az egyik, hogy kipakoltam a szobám. Szinte tök üres volt. O.O Az a nehéz, hogy a szürkét nehéz átszínezni. Fehér a fal, szürke a majdnem az egész szobát átérő szőnyeg, sötétbarna bútorzat van bent és minden más még csak emlékezetből sem tudja, milyen hasonulni. A függöny ódivatú és nagyon nagy, ki nem állhatom. Ahogy egyre inkább eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha, s persze olvasom, másoknak milyen a szobájuk, egyre jobban nem tetszik a saját szobám. És bármilyen ötlet kipattan a fejemből, félek megcsinálni, mert még erről ugyanúgy nincs elképzelésem, mint arról, hogy milyen is vagyok én letisztult állapotomban. *falba veri a fejét* A másik, amit álmodtam, hogy karácsonyra apukám barátnőjét, anyukámat, a két mamámat, s Párom anyukáját, esetleg a nagymamáit meglephetném valami helyes kis illatosítóval. A Baby és a Csillagok nevezetű blogban olvastam ilyesmiről és ma, ahogy megálmodtam, arra jutottam: te tök hülye vagy, ha ezt nem csinálod meg. Egyszerű, végre elindulnék a varrás irányába, nagyon kedves és apró figyelmesség. Csak egy kellemes, színes, apró mintás anyagot kell találnom, tű és hozzá illő cérna, meg pár madzag vagy szatén szalag kell, s még egy kevés illatos virág. Pofon egyszerű! =D
Az mondjuk vicces, hogy már a karácsonyon gondolkodom, pláne, hogy éppenséggel most mínuszba vagyok apukám barátnőjénél, anyukámnál és az egyik mamámnál is. Vagyis ők vannak nálam mínuszban. -_-"