Négy óra után felébredtem. Megszállt egy ihletfolyam, de úgy nagyon durván. Egyszerűen nem tudtam aludni tőle, mert kavargott minden a fejemben. Hol A szerelem csapdájában Lehetetlen párosok sorozatán gondolkodtam, ami igazából ha azt írom le, amit eddig kitaláltam, négy oldalas, nincs benne tetőpont, csak egy bazinagy hiszti az egész, hol egy Twiligth saga fanfiction körül forgott az agyam, ami meg nem elég részletesen van kigondolva a fejemben ahhoz, hogy legyen is belőle valami, másik meg, hogy nem akarok fanficet írni, főleg nem egy regény-fanficet. Elég, ha mások csinálják, én nem így szeretném elnyerni az embereket. Nem mások ötletei alapján szeretnék dolgozni, hanem sajátból. Nem becsülöm le azokat, akik ezt csinálják - már nem. Rájöttem, hogy ez nehéz és jó dolog egyszerre. Az én történetemben is egy 17 éves lány lenne a főhős, aki a szüleivel Forksba költözik. A Cullenek már rég elköltöztek, igazából nincs is róluk említés, La Pushban meg nyugodt az élet. A leányzó próbál beilleszkedni, nem nagyon megy neki, aztán találkozik egy la pushi fiúval, akivel nagy barátság alakul ki. Barátság...? Igazából elkezd kibontakozni több is köztük, de mielőtt még igazán érezhető lenne, hogy mi is ez a több, Forksba vámpírok érkeznek, ami láncreakciót indít el. A lány összefut velük, de ezek nem a békés vámpírok, akik nem ölnek, s meg is halna, ha egy vérfarkas nem tűnne fel a színen, aki már egy ideje vadászott arra a pár vámpírra, akik a városba jöttek. Csakhogy a vérfarkast megölik, így nem térhetnek vissza a zsákmányukhoz, aki időközben elkezd átalakulni. Kíváncsi lennék a vérszomjra, a pusztítási vágyra, az elkeseredettségre és a halott test érzésére, amit ez a lány ismertethetne meg velem, de másképp akarom megélni, egy másik történetben, egy másik karakterrel. Egy saját világban. A történet csúcspontja az lenne, amikor hónapokig tartó eltűnés után a lány visszatérne Forksba és felkeresné la pushi barátját, ám amint a területre lépne, vérfarkasok vennék körül, hogy megöljék. Azt a jelentet rémesen kidolgoznám, szinte patetikusra, mert ott dől el minden. Az egésznek halálszagot adnék, nyomasztóvá, bizonytalanná tenném a végkimenetelt. Ott áll a rémült lány, aki épp csak túlélte az első pár hónapokat, elkezdte megismerni önmagát, jó akar lenni, visszatért, hogy lássa az egyetlen embert, akire szüksége van és ahelyett, hogy megtalálná, egy csapat hatalmas farkasszerzet vicsorog rá, ugrásra készen. S ahelyett, hogy menekülni kezdene, csak áll és lenyűgözve nézi őket. Azt érezné, hogy mielőtt rátámadnak, bele akar túrni valamelyiknek a bundájába. Ámulatba ejti a farkasok szépsége, ereje, termete, lénye. Egy nagyon paradox és kicsavart helyzet ez. Drámai. Aztán fokozódik, mert az egyik farkas hirtelen a barátjává alakul vissza. Totál értetlenség. Majd a megértés, hogy ők most már ősellenségek és ha nem fut el, mert ezt az egyetlen lehetőséget megkapja, hiszen őróla van szó, meg kell ölniük. És a lány nem fut el, inkább a halált kéri. Hiszen a la pushi fiú nélkül nem élet az élet, mert szereti. Mert minden napot azért vészelt át, hogy visszatérjen hozzá. Ő nem akart vámpír lenni, gyűlöli ezt a létet és most, hogy kiderült, hogy a barátja, a szerelme ősellensége lett, még jobban gyűlöli, s ha nem akar így már vele lenni, ölje meg. És ez az a pont, ahol megakad a történet. Van egy másik lehetőség, ahogy felépíthető, amikor előbb a srácból vérfarkas lesz, megtörténik a bevésődés és kiügyeskedi, hogy a lány rájöjjön, mi ő, rengeteg időt töltenek együtt, még többet, mint azelőtt, s a lány majd meghal, úgy odavan vérfarkas barátjáért. Emberként és farkasként is imádja őt. Aztán megtörténik a baj és a viszont látás rémesen durva. A szerelmesek ősellenségként nézve egymás szemébe, szeretettel és kétségbeeséssel a szívükben. De bármelyik módon is építeném fel a történetet... mi lenne a helyes? A romantikus felem azt mondja, kell lennie egy kiskapunak, ami által a két esküdt ellenség békét köt, a szerelmesek pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De ha már Twiligth fanfic, akkor a fandom megköveteli, hogy a farkasok elpusztítsák a hősnőmet. Igaz, még nem olvastam a Hajnalhasadást, nem tudom, mi lesz azután, hogy Bella vámpír lesz, de sejtéseim vannak. Ésszel az a reális, ha a hősnőmet széttépik a farkasok, hiszen nem élhetnek együtt a szerelmével. Hiába a bevésődés, hiába az elszántság, egy ilyen tragikus törést talán nem vészelnek át. Vagy mégis? Hajdanán gondolkodtam azon, hogy egy vérfarkas és egy vámpír között kapcsolatot alakítsak ki, még jóval a Twilight előtt, évekkel korábban, de az slash sztori, s egyáltalán nem szerelemmel indult volna, hanem vad vággyal - először azért, hogy elpusztítsák egymást, majd hogy leigázzák és megszerezzék a másikat. Nem igazán szerelmi kapcsolatra kell gondolni ebben az esetben, hanem inkább valami nyers vágyösztönre, amelyet az ész nem bír el, igazából mindkét fél el akar tépni, s úgy tervezi minden egyes alkalommal, hogy amikor viszont látja a másikat, végez vele, aztán belenéz a szemébe, végigszalad a testén a tekintete, s kész, nincs tovább, harcolva nászolnak. Talán az én hibám, hogy ennyire... hogy is nevezzem? Ilyen vagyok, na. ^^;;
Egyébként nagyon nem erről akartam írni. XD De ha már itt tartok...
A harmadik gondolat, ami nem hagyott aludni, amikor háttérbe tudtam szorítani a két "értelmetlen" történetemet, az az volt, hogy mit fogok ma csinálni, mit kell még elintéznem. A munka már most annyira bennevan a jelenemben, hogy nem bírom tőle mentesíteni a gondolataimat. Ide kell menni, ezt kell csinálni, azt kell mondani, annyit kell fizetni, hogy jutok el, hogyan jutok vissza, mikor kell telefonálni, mikorra kell meglennie a cuccoknak, hol tartok most, mit kell észben tartanom, mire lehet még szükségem, ... Basszus, ez már beteges! XS
Úgy érzem, nincs időm élni emellett a sok dolog mellett. Hónapok óta erre várok és most két hét alatt több készülődést kell eszközölnöm, mint eddig. Papírok beszerzése a legkeményebb meló ma Magyarországon - és ezzel lehet nem egyetérteni, de vidéken ez rosszabb, mint a fővárosban, vagy egy nagyvárosban. =S Biatorbágy már város, egyre nő, terjeszkedik, mostanában szó volt arról is, hogy különbomlik Biára és Torbágyra, ami szerintem nagyon rossz ötlet, így is heccből vagy nem heccből fújt egymásra a két régió, de mivel nem volt kimondott határ, egyként gondoltunk magunkra a másik féllel. Ha viszont szétbontják a várost, korrektül az egész lakosságnak meg kell változtatnia a papírjait, s ellentétet képeznek Bia és Torbágy közt. Jó ez valakinek? Nem!
Szóval a papírügyek durvák. Tegnap három dolgot terveztem be, 1. személyi csináltatás, 2. közjegyzővel hitelesíteni a végzettségeimet, 3. fényképészhez menni három igazolványkép készítéséért. Ebből csak az elsőt tudtam teljesíteni, mivel négy órát töltöttem el a hivatalban, ráadásul mindenhova sétálva kellett mennem, mivel parás bliccelő vagyok. Két-három megálló még nem probléma, de van, amikor nem tudom, hol vagyok és akkor biztosabbnak érzem a sétát. De hát ugye a séta is időigényes tevékenység. Szóval... *blugy*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése