Boldogság? Mindegy, mert most jó!

Eredetileg azért kerültem géphez háromnegyed hatkor, hogy blogoljak, aztán elmenjek enni. XD Aztán leragadtam a facebookon, meg ilyesmi. Veszélyes hely az a honlap az idő számára, rabolja valósággal! Oo"

Szombat eléggé kisiklottra sikerült. Felvettem Őszikét, Bene kodonának öltözött, s úgy mentünk el itthonról. A terv az volt, hogy boltokat nézünk, elmegyünk pizzázni a Nyugati "alatt" lévő pizzázóba, mert ott adják a legjobb pizzát, aztán elmegyünk a tetoválószalonba kiszedetni a pirszingemet, aztán megbeszéljük, filmet nézünk, sétálunk, vagy mi legyen.
Ebből az sikerült, hogy:
- pizzáztunk - új eladó volt, egy csaj és rémes pizzát készít, ízetlen és túlsütött szerintem. Nem volt, csak sajtos, paradicsomos és kolbászos-hagymás.
- voltunk pirszinget kivetetni - egész végig zúgott a tetoválók eszköze, a pirszingest nem tudták, hol van, úgyhogy várni kellett, mire oda jutottam, hogy kivegyék a fejemből, legszívesebben elrohantam volna a világ végére és vissza sem jöttem volna. Szerencsére a srác jófej volt és a ruhámmal is sikerült teljesen meglepnem. Miután kivették a fejemből ezt a kis fémet, úgy éreztem, mintha elveszítettem volna magamból valamit és rám tört a sírhatnék.
- mivel a pizzával nem laktunk jól, ettünk egy hagymás csirkét rizzsel, az finom volt. Ittunk rá egy kis kólát, szóval nagyon lolisak voltunk. XD
- a filmről lebeszéltük magunkat és egymást - nincs olyan, amit moziban érdemes lenne megnézni. A Dru és a Terhes társaság érdekel minket, de 3-4000Ft-ot nem adunk ki, hogy nagy vásznon nézzük meg. Megbeszéltük, hogy majd a Harry Pottert nézzük meg. =) Az első részét még az általános iskolás osztályommal láttam, nagyon nagy élmény volt és akkor megfogattam, hogy minden részét moziban nézem meg először és eddig tudtam is tartani. Még az a fiú is elkísért, aki nagy anti-HP-s volt, de tisztára felpörgött a film után, úgy csinált hazafele kormányozva a kocsiját, mintha a forgalmat varázslattal irányítaná úgy, hogy mi haladhassunk jól. =) Nagyon mókás volt. XD
- sétálni nem nagyon volt kedvem, mert megfájdult a cipőben a lábam.
- voltunk a Libriben - nem találtam olyan könyvet, amit most megvennék és elolvasnék. Vágyom könyvekre, olvasnivalóra, nem mintha nem lenne mit olvasnom. Most a Napfogyatkozást fogyasztom. Inkább... nem is tudom... Volt egy könyv, ami megtetszett, felvettem, s egyből ihletem támadt, ahogy a fülszövegét kezdtem olvasni. Na az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy én MOST megyek ki a könyves boltból. Úgyhogy leültem az áruház előtt és Princess Ai mangát olvastam. =)
- Bene sétálni akart, de én meg nem, úgyhogy druccból bement az 576-ba, ahova én nem akartam követni.
- összevesztünk - mivel én nem akartam sétálni, ő nagyon ideges volt a munkahelyi hülyeségek miatt, rám akarta erőltetni, amit kigondolt, én meg szóvá tettem, hogy nem bír rugalmas lenni, alkalmazkodni ahhoz, hogy nem jöttek össze a tervei és azt, hogy másfél napja nincs a munkahelyén, egésznap fura, idegen és távoli, ráadásul elcseszi a napomat, mikor én is megviselt vagyok a pirszing-téma miatt. Mondta, hogy akkor inkább visszamegy az albérletébe, én meg kiborultam, mivel nekem most semmilyen bérletem nincsen és megkértem, hogy akkor legalább a pályaudvarra vigyen ki. Lementünk a metró aluljáróba és elbőgtem magam. Túl sok volt ez aznapra. Akkor ő is észbe kapott, megölelgetett, bocsánatot kért. És igazából azon kezdtem gondolkodni, a régi énem mit csinált volna ebben a helyzetben. Valószínűleg dacosan, megbántva, büszkén elküldte volna melegebb éghajlatra Benét és faképnél hagyta volna. Nemrég, ősszel, nyár végén - (?), valahogy így - is ezt csináltam, leveszekedtem vele azt a kört, elküldtem a fenébe és elmentem volna, ha lett volna nálam jegy, de mivel nem volt, vele maradtam. Most már nem azért maradtam vele, mert nem tudtam volna hazamenni, mert biztosan meg tudtam volna oldani, ha nagyon akarom, hanem azért, mert nem akartam tőle így elválni.
- hazaérvén megnéztük a Fullmetal Alchemist második szériáját, a Testvériség eddig magyar szinkronnal ellátott részeit. =)

Vasárnap nem csináltunk konkrétan semmit. Délig aludtunk, után kajáltunk, majd filmet néztünk. Megnéztük a 2010-es Karatekölyköt. Imádom Jackie Chant és szerintem ez a film egy kicsit alatta volt az ő nevének, de mindegy. Végülis már nem fiatal, hogy hajmeresztő mutatványokat csináljon - sajnos. *hüp-hüp* Aztán megbeszéltük, hogy feltesszük a képeket a falamra, már három hónapja húzom... ^^;;;;;; Ehelyett megmozdulni nem volt kedvünk, fáradtak voltunk, úgyhogy este Okkult Akadémia nevezetű anime első részével ütöttük el az időt. Aznap háromszor mostam, kicsit rendet tettem a szobámban, úgyhogy nem telt teljesen semmittevéssel. =)

Ma hajnalban Bene dolgozni ment tőlem, aztán tíz előtt nem sokkal telefonálásával ébresztett fel. Nem volt áram a munkahelyén. XD Én ma kiteregettem a tegnap esti mosást, amiről szépen megfeledkeztem az éjjel. XD Találtam fent a padláson egy pillangót. Már kiterítettem majdnem mindent, mikor felfigyeltem a bősz szárnycsapásokra. Mondtam magamban, hogy ez valami rovar lesz, méghozzá valami nagy. A hang irányába fordultam és megtaláltam a majd tenyérnyi lényecskét. Megsajnáltam. Kinyitottam neki az ablakot, de amikor megtalálta volna a kiutat, a szél visszafújta. Akkor jöttem rá, hogy erőtlen szegényke, így visszacsuktam az ablakot, megküzdöttem az undorító pókhálóval, miközben attól rettegtem, hogy a szövője, valami félelmetes pók - pókfóbiám van XD - egyszer csak feltűnik a színen és vagy elfutok rémületemben, vagy kénytelen leszek levenni a papucsom és kilapítani. ^^ Aztán két papírzsepi segítségével felimádkoztam a pillangót a farmerem szárára és nagy óvatossággal lelépkedtem a padlásról a lépcsőn át. Vicces volt - mint akinek vizes a nadrágja, s alig bír benne mozogni, mert fázik benne. =) Végül csak kijutottam a pillével a természetbe. Rámentem a fűre és vártam, hogy elrepül. De csak ült a kezemben. Néztem a lepkét. Egészen addig imádkoztam neki, hogy rajtam maradjon, s mikor megérezhette a szabadság szelét - mert volt egy kis szelecske -, egyszerűen nem akart elmenni. Fura volt. Néztem a párát. A szárnyai kicsit megkoptak. Arra gondoltam, szegénynek olyan rövid az élete, annyira gyönyörű és törékeny a teste, s talán hamarosan meghal - ha nem a hideg végez vele, megtámadja valami éhes rovar, játékos macska, vagy egész egyszerűen végelgyengülésben. Arra gondoltam, milyen védtelen és szép. Nem tudtam érte többet tenni, minthogy kivittem a szabadba és letettem a fűbe. Lehet, hogy nem élt sokáig, lehetséges, hogy erőre tudott kapni és most alszik valahol. Nem tudom. De valahogy ez az egész fontos nekem... Most nem tudom jobban elmondani, de fontos. Az a pillangó megindított mélyen bennem valamit.

Amúgy arra jutottunk még tegnap - érzékelve, hogy egyszerűen nem találom magam pirszing nélkül, mintha tényleg a részem lenne -, hogy majd minden reggel kiveszem, s minden délután visszateszem, mikor hazaérek a munkából. A pirszing valami fontos dolog az életemben. Már nem kötődik máshoz, már csak az enyém. Nem a részem, de hozzám tartozik. Üres a képem a két kis fémgömböcske nélkül a szemöldököm körül. Nincs fókusz, olyan semmilyen. Ahogy néztem magam a tükörben és arra gondoltam, hogy egy-két hét, mire összehúzódik a luk a bőrömben, s pár hónap múlva végleg el fog tűnni a jele annak, hogy én egyszer úgy döntöttem, kinyújtom a kezem azért, amit akarok, valahogy rémesen rosszul éreztem magam. Megnyugtatott az a gondolat viszont, hogy visszateszem. =) Már nem érzem rosszul magam, mert ez is csak a kettősségem része lesz - munkában ártatlan és egyszerű, munka után újra békés lázadó. Imádom az ellentétet, a feszültséget az ilyen kifejezésekben. *.*

Boncolgattam ma a nevemet is, miközben Budaörsön tévelyegtem az estében. Hogy a Liani Hikawa is milyen jelentéssel bír a számomra. Hikawa - Tűzfolyó. Nem láva, nem egyszerű feltört magma, nem egy létező anyag, hanem tűzfolyó. Tűz és víz különös találkozása. A két "ősellenség", az ellentétek harmóniája. Egy nem létező, pezsgő, termékenységgel felruházott erő. Teremtő és megtartó energia... =)
(...)

Miután megmentettem (? - talán megmentettem) a pillangót, befejeztem a teregetést, ebédeltem, elutaztam Budaörsre ügyeket intézni. A legfontosabb az volt, hogy végre megcsináltassam a személyimet. Sajnos olyan sokáig tartott ez az egész, hogy nem jutottam el a közjegyzőhöz és a fényképészhez, de mindegy, nem esem kétségbe. Két hét alatt talán mindent meg fogok tudni oldani. Nagyon remélem. =) Jövő hét szerdára az orvosi papíroknak meg kell lenniük - noha még azt sem tudom, mi van hogy a szemésszel és a háziorvossal. XD Annyira bírom ezt.

Budaörsön megint eltévedtem. XD Kezdek beletörődni és már nem utálni a várost. A google térkép nem mutatja egészen jól a dolgokat, de kaptam egy iránymutatást. Most jó nagyot keveregtem, mire a benzinkúttól eljutottam a Szabadság útra, de eljutottam, méghozzá egyedül. *büszke* Aztán megtaláltam az okmányirodát is sikeresen. Lejártam a lábam. Ott aztán szétültem a fenekem. Majd úgy gondoltam, megnézem, a téka nyitva van-e még, ahol fényképezkedni lehet, de rosszfele indultam. XD Találkoztam egy sráccal, aki valami étteremnek tűnő helyet keresett, de nem tudtam neki segíteni. Viszont jól elbeszélgettünk. Kilyukadtam az Auchannél és rájöttem, hogy valahogy nagyon nem jó irányba indultam, úgyhogy visszafordultam. Akkor jöttem rá, milyen sokáig beszélgettünk semmiségekről, mert visszafele nagyon hosszúnak tűnt az út, amin közösen mentünk. XD Viszont ráébredtem, hogy már nem vagyok annyira félénk, visszahúzódó, elveszett és zárkózott sem, mint korábban. A "régi énem" miután megmondta, hogy nem tud segíteni, igyekezett volna gyorsan olajra lépni, most viszont beszélgettem vele, könnyeden és barátságosan. =)

Úgy érzem, jó irányba haladok. Jól érzem magam. És talán boldog is vagyok. Nem tudom. Amikor vágyódik az ember a boldogságra, nem tudja, igazán mire vágyik, csak arra, hogy jobb, vagy jó legyen. Vannak talán elképzelései, de a boldogságot nem tudja leírni. Amikor meg benne van, nem elmélkedik, hogy boldog-e, vagy nem, csak elvan, élvezi. Legalábbis én így vélem. Vagyis akkor most boldog vagyok, nem? =) Élvezem az életem, ami egyre nehezebb, de egyre derűsebb lesz, ha minden jól megy. =)

A benzinkútra érve - miután lejártam újra a lábam, hiszen közel egy órát sétálgattam a városban - láttam a buszt. Mondom magamban, röhögni fogok, ha Bene most hív, hogy odaért. És hívott! XD Úgyhogy visszaszálltunk és hazajöttünk. Most nyúz, hogy éhes, menjünk enni végre. Én már akkor éhes voltam, amikor elindultam a hivatalból. XD Most is korog a pocim. Úgyhogy megyek enni.

Szép estét, reggelt, napot mindenkinek! =)