Anyuci...

Két napja nem írtam? O.O Igazából fel sem tűnt. Pároméknál valahogy... máshogy folyik az idő... vagy nem tudom.

Arra jutottam, hogy Anyuci nélkül annyira... üres Megasztárt nézni. Igazából megfogalmaztam magamban egy fogadalomszerűt, hogy nem fogok depresszív bejegyzéseket írni, de... ezt most le kell írnom.

Hiányzik az életemből az anyukám. Nagyon. Tudom, hogy csak egy fél városnyira lakik tőlem, meg minden, ... Anyuval úgy néztünk mindig Megasztárt, hogy végigizgultuk, mindig mutattuk, kinek mikor áll fel a szőr a karján a nagyon jó produkciók közben - ez nálunk a nagyontetszik jele, s minél jobban kirázott minket a hideg, annál jobbnak ítéltük a produkciót. Néha boroskóláztunk, esetleg "béliszeztünk", s mindig kibeszéltük, ki, miért, mikor, hogyan, ...

Tény, hogy majd megöltük egymást, amikor hisztisek voltunk, de ezek és még rengeteg dolog őrülten hiányzik. És a legszörnyűbb az egészben, hogy még mindig azt hiszi, hogy eldobtam magamtól, mert azt mondtam, apuval maradok. Hiába mondtam meg neki, miért döntöttem így, ezt már nem tudom megváltoztatni benne. Pedig másfél éve egyre rosszabb és silányabb nélküle, s rengetegszer fakadok sírva emiatt az egész szarság miatt.