Karaktereim az életemben

Stílusosan egy olyan képet választottam a bejegyzéshez, amelyen George Boleyn látható, mert az ő képeit használtam fel Deon Elerden karakterem megmutatására, ráadásul egy olyan fotót tárok elétek, ami tükrözi az angol srác egyediségét. Nem fogok mesélni róla, mert a poszt nem az őt övező rajongásomról szól, amellyel egyébként egyes egyedül van részemről a földkerekségen, mert bár rajongó típus vagyok, én semmilyen hírességet vagy művészt nem szoktam aktívan követni, és nem szoktam lázba jönni se egy-egy új hírtől. Ez alól ő a kivétel. Ez a srác annyira megfogott, hogy nincs más szó arra, amit belőlem kivált, csak az imádat. Twitteren és Instagramon elérhető a saját nevén, ez volt itt a reklám helye, Deonról pedig kicsit később mesélek.

Korábban meséltem, hogy az írás kisfilmezéssel járt nálam együtt, de ez a kifejezés nem fedi le pontosan, hogyan is éltem meg a történetet, amelyet leírtam. Ébrenálmodásnak neveztem el a folyamatot, mert belehelyezkedtem a főszereplőmbe, megéltem mindent, amit ő, és mégis felülről, egyfajta istenként ráláttam. Valószínűleg ezért ragadtam bele abszolút az E/1-be és a jelen időbe írás szempontjából, mert számomra ez adta leginkább vissza a feelinget, amit ébrenálmodáskor megéltem, és amit meg akartam osztani a közönségemmel.

Mivel én lettem a karakter, a való életben is átalakultam kissé. Gyakran hallottam azt másoktól, hogy sosem lehet tudni, ki leszek legközelebb, hogyan fogok viselkedni és beszélni, de például a beleérzőképességemnek hála a szerepjáték is remekül illeszkedik hozzám. Sőt, ez egy nagyon jó eszköz volt arra, hogy különváljak a karakteremtől, mivel a játék idejére másik karaktert kellett magamra ölteni, illetve megtanított általánosságban kiszállni a főszereplőmből. Ez fontos állomása az életemnek, mert a környezetemnek is adott egyfajta biztonságérzetet, hogy ha nem ismerik a karakteremet, akkor nem tudják, velem kapcsolatban aktuálisan mire számítsanak, illetve a viselkedésem is kevésbé szélsőséges lett.

Manapság keveset ébrenálmodok, ami egyrészt nagyon hiányzik, mert imádom, másrészt főként rövid történeteket írok, amiknek véges az időtartamuk, így a főszereplőim nem tudnak annyit garázdálkodni a fejemben, harmadrészt kevesebb az olyan éjszaka, amikor nem bírok aludni miatta. Amíg elsősorban regényekben utaztam, folyton pörgött a sztori a fejemben, képtelen voltam leállítani az agyam és a karakteremet, ezáltal én is folyton fel voltam spanolva, aztán egyszer csak kifeküdtem a fáradtságtól. Megvan a feelingje, az előnye és a hátránya is.

Előre szólok, a következő részben spoilerezek a Kettőből egy sztoriról!

Meghatározó karakterek az életemben:

• Erik: A Zűrös kamaszkorból ismerhetitek, ő a kis főhősöm, Tim nagy szerelme. Erik azért maradt meg nekem a mai napig, mert ő az első olyan férfi, akit megterveztem és totál belezúgtam. Sosem gondoltam, hogy a zsánerem volna, mégis úgy éreztem, ha létezne, rajonganék érte.
• Szepesi Viktor: Őt A szerelem csapdájában című regényemben ismerhettétek meg. Kezdetben eminens srácnak tűnik: jól tanul, rendes otthon, benne van az iskolai közéletben, a tanárai kedvelik. Aztán kiderül róla, hogy egy bűnbanda tiszteletbeli tagja, s ahogy megindul a saját hülyesége miatt alatta a talaj, ráadásul elutasítja a szerelme is, bekerül a bandába. Először azt gondolja, ez egy jó buli és ő elég kemény hozzá, de azzal nem számol, hogy túl jólelkű és érzékeny típus. Nem lövöm el a sztoriját, mert szeretném kipofozni és újra valamilyen formában publikálni, de ő nagyon kedves karakter számomra. Szókimondó, vagány, szeleburdi, nagyszívű, őszinte, alapjáraton kedves, ám időnként indulatos kamasz. Őszintén szólva tanultam tőle, mert a pofáraeséseit elég volt rajta keresztül megélni, nem kellett átélnem a saját életemben.
• Deon: Róla ódákat tudnék zengeni. Nem csak George miatt, mert őt ennyi idő után már jól el tudom különíteni a saját karakteremtől, hanem azért, mert Deon Elerden az alteregóm. Vele a Kettőből egy blogon találkozhattok, bár nagyon rég nem frissítettem a sztorit. Túl sok időt vesz el összerakni, javítani, feltölteni, és nem volt motivációm, miután eltűnt az olvasónk, ráadásul mindhármunk számára drogként hatott a sztori. Mindenesetre Deon eszméletlen sokat tanított magamról, és utólag rájöttem, hogy amit vele leírtam, azt megélhettem volna. Sőt, nagyon nagy részben meg is éltem. Hiába szálltam ki úgy két éve belőle, időnként előkerül, jelez valamit, vagy olyan emlékek kúsznak a fejembe róla, amik relevánsak a jelenemmel, jövőmmel, vagy a meg nem értett múltammal kapcsolatban. Deon valahol teljesen én vagyok, de Deon az én eltúlzott énem is. Sokkal pofátlanabb, hangosabb, vadabb és vakmerőbb nálam, több mindent vállal be, többször tesz mindent egy lapra. Eleinte egy fura kis senki, aki jól néz ki, de olyan harapós, mint a csattogós cápa, vagy olyan hűvös, mint a sarkvidék, később felfigyel rá egy nagynevű, durva yakuza, és a kölyök megnyeri magának, nem eladja szajhának, hanem a pártfogoltja, tanítványa lehet. És Deon úgy bontakozik ki, mint a kidurrantott lufiból a lisztpor, mindenfelé, mindent beborítva. Végtelen szabadidejét tanulással, gyakorlással, önkifejezéssel és kapcsolatépítéssel tölti, így mire felnő, minden fontos ember ismeri a nevét, már akkor tetováló szalonja van, megálmodik egy menő diszkót, cukrászdát vesz a birtokába. Asame büszke lehet rá, és bőven sokat fáj miatta a feje, hiszen miután a Szindikátus székébe ül, s átadja helyét tanítványának, a legkönyörtelenebb ellenfelére akad benne, aki inkább mindenkit kivégez egy öngyilkos akcióban, semmint hagyja, hogy reform nélkül maradjon a szervezet. Deon az a karakterem, aki az élete első felét azzal tölti, hogy barátságokat és szövetségeket kössön, vérebként védelmezi azokat, és mindenkit megpróbál a saját oldalára állítani, az élete második felére azonban előtérbe helyezi a küldetését, s minden fölé emelkedik parancsolóként, ezzel azonban elárulja a szeretteit, s arra a választásra kényszeríti őket, hogy vagy megadják magukat az akaratának, vagy bármennyire is fáj, elpusztítja őket. Persze beleroppan, ahhoz azért már nem elég erős, hogy kibírja a saját kegyetlenségét, ám végső soron a célját eléri, az élet kínál számára egy menekülőt, és vénségére máshol, okosabban újrakezdi. Mert ő ilyen, megállíthatatlan. Az ő karakterén tökéletesen látszanak a nagyratörő álmaim, az elszántságom, az idealizmusom, az agilitásom. És az, hogy ezzel mekkora szenvedést tudok okozni mind saját magamnak, mind másoknak.
• Tatsuki: Ő Deon totális ellentettje. Az élete első felében mindent megtesz a hatalomért, s hogy érzéketlenné váljon. Neki nincs olyan személy az életében, akire azt mondaná érdek nélkül, hogy fontos számára, illetve nem szeret senkit. Aztán találkozik Deonnal, akibe teljesen beleszeret, és minden hatalmát a fiú szolgálatába állítja, sőt, az utódjának képezi, melyhez úgy kezdi rendezni a szálakat, hogy mire átadja a stafétát Deonnak, a srác számára kényelmes legyen. Tatsuki goromba, nem ritkán bunkó, erőszakos, durva, kegyetlen, rideg. Mindenkit maga alá akar gyűrni, s elsősorban nem szexuálisan, noha egy jó numerára ugyan nem mondana nemet. Számára semmit sem ér az élet, még a magáé se, így könnyen öl és könnyen él. Belőle hiányzik a ragaszkodás, az önzetlenség, a remény, ő kitartó, érdekek alapján szelektál, és a hideg céltudat, racionalitás vezérli. Ő a sötét oldalam, az, amilyen lenni tudnék, ha engednék a kísértésnek. Persze mivel Deon ellentéte, Tatsuki élete átível a pozitív irányba. Felvállalja az apaszerepet a tanítványai és a gyerekei életében, igaz szerelemre talál, melyet megtanul viszonozni, és a partnerét nem betömhető lukként, hanem a párjaként kezeli. Megtanulja, hogy a háttérbeli szálmozgatást felhasználhatja jó célokra, barátra lel az ősellenségében, és még a halála után is hosszú évekkel később érződik, mi mindent megtett a hazájáért. Tatsuki nem szentimentális, ő kiválóan ellensúlyozza Deont, és meg is tanítja a fiút a könyörtelenségre. Amúgy Tatsuki egy nagyon nem szép ember, mégis bolondulok érte.
• Masao: Az apafigura, aki minden útjába kerülő kölykön segíteni akar. A ki nem élt anyáskodásom. Persze több ennél, hűvös számítás és forró szív. Rá mondtuk azt, hogy ha létezne és heteró lenne, ölnénk érte, hogy a mi pasink lehessen. Masao az önzetlenség mintapéldánya, aki valahogy mégis racionális a maga következetességével, azzal, hogy ha kell, megtagadja önmagától a boldogságot, csak hogy a másé ne sérüljön. Emellett laza, nyitott, odaadó, barátságos. Nyilván nem munka közben, akkor leginkább halálosan pontos. Pontosan halálos. Masao rávilágított nekem arra, mekkora hülye vagyok, mikor magam elé helyezek másokat, és arra, hogy nem biztos, hogy mindenkinek az a jó, amiről én azt gondolom, hogy jó neki. Ő egyébként valahogy Tatsukival áll egy mérlegen, hogy ellensúlyozzák egymást, és az ordító különbségek ellenére tisztelik egymást, mely összefogásra bírja őket. Ez elég jó eredmény ahhoz képest, hogy megölték volna a másikat, ha az óvatosságuk egy második kísérletet engedélyez számukra.
• Raktari: A legrosszabb részem. Asame testőrségébe tartozik, Masao régi szerelme, és régen ő is imádta Masaot, miután kinőtt a nevelt fia szerepből. Kívülről átlagos srác, se tetoválás, se hajfestés, se különös hobbi, se kicsapongás. Belülről töménytelen mennyiségű önmarcangolás és önkínzás. Raktari a legjobb példa rá, hogyan csináljuk ki magunkat és a legjobban szeretett személyeket magunk körül a belső konfliktusainkkal, az önelfogadás hiányával, ami nála nevezhető masszív önutálatnak is. Elmesélem a tőle kapott legnagyobb pofont, mert muszáj. Raktari konzervatív, bántalmazó családból származik. Képtelen elfogadni, hogy meleg, sőt, retteg, hogy kiderül, mert tisztában van vele, hogy az apja rituális öngyilkosságot követelne tőle ezért a szégyenért, ahogy azzal is, hogy készségesen alávetné magát merő kötelességtudatból. Hosszú ideig szerelmes egy srácba, miután túlteszi magát végre a Masaoval való szakításon, és hiába nagyon jó barátok, sőt, szobatársak a sráccal, az nem tudja, hogy Raktari mennyire odavan érte. Nyilván Deon és Jeremy tesz róla, hogy sínre tegyék a kapcsolatot, ám ezzel nem csak boldoggá teszik a párost, hanem elindítják őket a szenvedés útján. Mert Raktari fél, hogy kiderül a kapcsolatuk. Masaoról is kiderül idővel, hogy folyamatosan csalta a kapcsolatuk idején, mert képtelen volt hónapokig várni a következő alkalomra a lepedőn, illetve szüksége volt olyan partnerre, aki természetesnek veszi a viszonyukat, és nem kell mondjuk itatnia, hogy oldja az őrületes gátlásait. Meg persze arra is fény derül, hogy nem azért szakított vele, mert már nem szerette, vagy mert minden probléma ellenére ne tartott volna ki mellette, hanem mert látta, Raktari mennyire nyomorog a félelemtől és az önutálattól. Az új szerelemre se vár jobb sors, bár hosszútávon boldog kapcsolatuk lesz, és mikor egy gyerek Raktari dojojából kiszemeli magának őket szülőknek, majdnem tökéletessé válik az életük. De csak majdnem, Raktari ugyanis képtelen együtt élni azzal a gondolattal, hogy két férfi neveljen egy kisgyereket, így mivel képtelen továbblépni, mindenkit elmar magától és öngyilkos lesz. Amikor én erre rájöttem, totál sokkos lettem. Mert miről szól Raktari? Arról, hogy nem tudja legyőzni a démonait, a származása korlátait, és a világ vélt nyomását. Arról, hogy képtelen boldog lenni, egyszerűen élvezni az életet, a szeretetet, a szexet. Nagyon fájt a tőle kapott lecke, pont ezért annyira fontos karakter számomra ő.
• Flóri: Impulzív, jószándékú, laza kamasz, aki nem ápol jó viszonyt egyetlen családtagjával sem, nincsenek barátai, mert képtelen közel engedni magához valakit. Ő a Szeretet ez című történetem főhőse, aki beleszeret egy olyan emberbe, akinek úgyszintén nehézségei vannak a közel engedéssel. Flórinak ráadásul van egy nagyon rossz szokása: kínozza magát, hogy a testi fájdalom erősebb legyen a lelkinél. Tanítják és nevelik egymást Atival, amin jól látszik, hogy van egy csodálatos képessége: bölcs. Életigazságokat mond ki, miközben tökre fogalma sincs az egészről.
• Thezia: Pici, aranyos és alattomos. MAGUS szerepjátékos karakterem, méghozzá egy boszorkány a Kránt támogató szektából, melyből ki akar lépni, méghozzá minél nagyobb tudást, hatalmat és szövetségestábort szerezve. A dolog majdnem bejött neki, hiszen a kalandozótársai vagy húsz éven keresztül nem tudták, hogy micsoda, a varázslóval, aki meg nyilván látta, barátságot kötöttek, ő volt az egyetlen, akit Thezia megsiratott, mikor meghalt. Nagyon háttérben maradó karakter volt, imádtam vele játszani, és sajnálom, hogy nem jöttek be a nagyszabású tervei, mert meghalt ő is Kránban, de amit hátrahagyott...
• Theneza: Az a drága kicsi lánya. Most ő zsongat rengeteget, mivel rengeteg lehetőség van benne, és minél több minden történik körülötte, ez a skála annál jobban színesedik és rétegződik. Örökölte anyjától a mágiára való fogékonyságot és nagyon alapokra emlékszik is belőle, aztán mivel a nevelőnője lelépett, amint rájött, hogy Thezia meghalt, a falu emberei segítették be Thenezát egy Ellana szentélybe. A papnővé avatása előtt megszökött, hogy a Dwyll Unióba menjen találkozni az apjával, akiről holt biztos volt, hogy a birodalom királya. Útján egy Dvan nevű Krad paplovag kíséri, akivel a kontinenst átívelő kalandon lassanként egymásba szeretnek. Persze túl késő visszafordulni, a cél előtt Theneza nem áll meg, s mivel fanatikus típus, akinek keményen befészkelte magát az apja és a kettőjükből álló család gondolata, mindent megtesz, hogy találkozzon Ranullal. Robi nagyon jól kitalált mindent, úgyhogy a karakterem megkapta a családi idillt, lovagnak kezdett tanulni, ami elég sok intrikát biztosít számomra, megmaradt a titkos és beteljesületlen szerelem, ellenben jöttek udvarlók, akik perpill a következő kaland után egymásnak ugranak Theneza kezéért, mert bár a hölgy választott köztük, a vesztes fél nem törődött bele a döntésébe. Alig várom a folytatást. Szándékosan olyan karaktert hoztam, aki szöges ellentéte Theziának, mert már túlságosan a kisujjamban volt a háttérben mozgolódós, léleklátó-manipuláló, ármánykodós stílus. Theneza egy makacs lovag típus, akinek bár nagyon erős a szíve, mégis igyekszik a racionalitás útján haladni. Imád nőies lenni, de nem hagyja magát a neme és az alacsonysága miatt lebecsülni, és nem hajlandó tipikus, meghúzódó nő lenni, ő nekimegy másoknak szóban, vagy akár tettben. Van mágiája, pszije, azonban igyekszem harci képességekre gyúrni nála, báááár... Igazából az, hogy nagyon sok minden lehet belőle, nekem is nehézséget okoz, mert nehezebb specializálni. Egyelőre viszont imádok vele játszani, és már túlvagyok azon a szakaszon, mikor megsértődöm, ha heccelnek a fiúk.
• Hariana: Újpyarrszentesi boszorkánypapnőm ugyancsak a MAGUS szerepjátékvilágban. Alapvetően nőies, gömbölyded, céltudatos és szenvedélyes. Azzal a céllal érkezik a városba, hogy magába bolondítsa az új városurat és a hatalma alá hajtsa a birodalmat, azonban megismerkedik Blegronttal, a Vérebek nevű banda bétahímjével, Nizennel, a titokzatos Noir pappal, Hastinnal, a Vérebek vezérével, és szövetséget köt egy ófajú fehér orkfarkassal, akinek emberi értelmű elméje van, így végül nem tér vissza a szektához, hanem kiválik belőle, hogy Nizen tanítványa legyen, s mellette belép a Vérebek falkájába is. Őbenne azt szeretem, hogy nincs nyomasztó múltja, ő egy könnyed, vidám, barátságos ember, akinek a családja és a szerettei a legfontosabbak. Rengeteg kalandom volt vele, most már ott tartunk, hogy nemhivatalosan Nizzel jár (ez Nizen igazi neve, és valójában ő Hastin is), de két gyermeke van a hivatalos párjától, aki nem más, mint Achmertin, a többnyire emberré változtatott farkas. Emellett teljes jogú, aktív Noir papnő és azt a kegyet is kiérdemelte, hogy esélyt kap a Noir rend uralkodónőjének helyére annak halála esetén. Ezzel nincs egyedül, de mivel nálunk a noiristák egy nagy-nagy család, úgy vélem, nem mindennapi módon történne a hatalomátvétel a sztorinkban. Blegronttal gyorsan kinőttek a szeretői státuszból, a kapcsolatuk barátsággá, testvériességgé nőtte ki magát, így legjobb barátja Adaris és Meridus lett, két külön rend varázslója, és ott hagytuk félbe a játékot, hogy egy korábbi ellenségünk lányát kergetjük, aki az apja megöléséért bosszút akar állni rajtunk, melyhez felhasználja Meridus maradványait, mivel ő már korábban meghalt. Thezia után felüdülés volt vele játszani, de néha mind összekevertük kicsit a két nőt, mert azért Harianát se kell félteni, egy nagy veszedelem tud lenni.
• Noah: Ha valaki emlékszik még a Töviskapu FicB@ster nevű kihívására, akkor ismerős lehet számára Noah Wilson Kartemis könyvéből. Meghívást kaptam, de már nem is tudom, kitől, hogy csatlakozzak ehhez a csoportban írós dologhoz és meglepően nagy szerepem lett, sőt, ott ismertem meg NicoRyut és Stumpyt is, akikkel jó barátok lettünk. Miután lezárult a történet, mi egy alternatív szálon folytattuk tovább, ahol még jobban kibonthattam Noah karakterét. Ő egy farkas-bárány-ember hibrid, akinek rettenetes ereje, hirtelen haragja és nagyon cuki, báránygyapúhoz hasonló haja van. Ővele fogalmaztam meg, hogy mit jelent számomra a farkas, mint szimbólum: ő a pokol őrzője - nem engedi a falkája közelébe a démonokat, de ha valaki fenyegeti, rászabadítja az egész poklot, s vezérük lesz a démonoknak. Noah az előfutára a Kettőből egynek és Deonnak, és ha nincs az a kihívás, nem hívnak meg rá, nagyon sok értékes tapasztalatból és emlékből maradtam volna ki.

Azt hiszem, ennyi volna, ők a legmeghatározóbb, legkedvesebb karaktereim az életemben eddig. Remélem, nem húztam túl hosszan, és élveztétek, tudtatok meg újat, ha már egy ideje ismeritek a nevem és a munkásságom.

Meséljetek a ti meghatározó, legkedvesebb karakteretekről! Kíváncsi vagyok!

Az utolsó kráni kaland és némi jövő előrevetítés

Thezia tüzet gyújtott a tűzrakóhelyen, kicsit levetkőzött, ledöntött egy hatalom italát, aztán elkezdte rendbe rakni a sebeit, ekkor megjelent az akvír írás a földön - itt tartottunk. Sokáig beszélgettek, Thezia szóba, az akvír írásban. Tulajdonképpen arra hívta fel a figyelmét, mennyire megváltozott, valóban a részévé vált a két akvír ereklye. Játékosként annyit tudtam, hogy lett 12 OD-om, amit használni is tudok, csak még fogalmam sincs, mire. =D A beszélgetésből Thezia arra következtetett, hogy ártalmatlan rá nézve az akvír lényegében, úgyhogy álomra hajthatja ott a fejét, másnap meg tovább állhat. Igen ám, de kiderült, hogy a tűzbe dobott növény és a tűztől védő amulett - olyat kellett áldozni, ami Theziának fontos és kifejtette, hogy a faja férfi tagjai félnek tőle, ezért megégetik, amin az akvír csodálkozott is, hogy miért nem kérnek tőle gyermeket XD - egy teljes napi fizetség, abban benne van az étek, víz és tanítás is. Bizony, az akvír hajlandó volt tanítani a boszorkányomat az ereklyék használatára, Thezia meg elcsábult.

A wargfog méregtermelésre alkalmas, méghozzá akármilyen mérget ki tud termelni és el is lehet állítani a méregtermelést, a keresztből pedig másfél méteres bőrszárnyak lettek. Lehetett volna tanulni még, de Thezia nem akart az erejéből adni cserébe az akvírnak, úgyhogy láthatatlanság varázslat mellett kijutott Kránból. Bezony, kijutott, csak a határon túl tíz határvédő őrbe botlott. Még idejében elbújt, de egy kiszúrta. Nehéz lett volna nem akvírnak nézni szárnyakkal és hatalmas jobb agyarral, így harc bontakozott ki. Egész jól állta a sarat, nyolc őrt tűzgyűrűvel füstből körbezárt, egy harcos viszont addig vagdalkozott, míg beletalált Theziába, s mivel nem volt a legjobb állapotban, 0 Fp-vel elterült, azzal átvágták a torkát.

A végjátékban a nagy sötétségben megjelent egy vörös szempár, majd kibontakozott egy férfi vonásokkal rendelkező lény, aminek hátából csápszerű képződmények lógtak ki. Az az akvír volt, amelyikkel a tábortűznél beszélgetett Thezia. Szerinte a nő túl korán indult el, maradnia kellett volna még tanulni, s arra gondolt, míg feljő a harmadik hol, a hátralévő évtizedeket Thezia társaságában töltené el. Thezia arra gondolt, így se, úgy se, amúgy se látná sosem viszont a lányát, mert ha újjászületik, akkor se ő maga lesz már, nem az anyja lesz, tehát Thenezának mindegy, melyik halált választja, az általánosat vagy az akvírral töltöttet. Hát Thezia - mivel az agyar és a szárnyak még a lélektestén is rajta voltak - úgy döntött, akkor legalább az akvír profitáljon. Ezzel Thezia kiírta magát az élet körforgásából, helyette valószínűleg a világ végezetéig az akvír része marad és nem lesz neki jó. XD

Agyar, Robi és Zsolt közreműködésével nagyjából átgondoltam Thenezát. Az eredeti koncepció az volt, hogy Thezia visszatér hozzá és egy tudásszomjjal rendelkező kis klánt hozok velük létre, Thezia megindul Ignatio godoni vízmágiájának kutatására, Theneza pedig egy sokkal világosabb, békésebb, emberibb karakter lesz az anyjánál. Mivel az édesanyja nem tér hozzá vissza, a mellette lévő boszorka pedig már nincs igazán kitől tartson, nem tanítja tovább Thenezát, a leány megtörik, hogy elveszti az anyját, úgyhogy csatlakozik Ellana papnövendékeihez és kicsit utánajár, ki az apja, majd jelentkezik nála, hogy heló, dwon király, van egy lányod. =D Cserébe testőrséget és meglehetősen nagy apanázst kap a kiscsaj, úgyhogy vicces lesz vele játszani. =D Bár mire játékba kerül, már 30 éves lesz, a többiek meg fiatal suhancok. =D Pláne mókás lesz így játszani...

Az utolsónak hitt kráni kaland

Ellőjem előre a poént? Á, nem, várjátok ugyanúgy, mint mi. =)

Kiderült, hogy kedden irány Krán, amit a legtöbben tök elfelejtettünk. XD Szépen összeültünk, még Fischer is megjelent, hogy megnézze, mit mókolunk a piramis előtt. A tábortűznél maradtak a karakterek, kivéve Dávid nyelvészét, aki száz méterre tőlük telepedett le. A piramisból egy rózsaszín gombóc került elő, a földre elkezdett egy kör rajzolódni, aminek Borkir és Ynalis rögtön nekilendült. Utóbbi nem találta el a kaszával, a gladiátor viszont szó szerint kitépte az állkapcsát, majd szétverte vele a fejét. XD Hiába, az aréna törvénye, hogy amíg mozog, felkelhet, üsd, hogy túléld. XD

Rengeteg ellenfelet kaptunk, még egy varázslót, valami gyíkszerű humanoidot, a rózsaszín gömbből többet is, amik amúgy húsból voltak és nekromanciával tudtuk volna megállapítani, egyáltalán mi fán terem, de Zöld orkjának serege lassan ledarálta őket, volt egy íjász is, később megidézésre került egy földelementál... Durva volt, na. =)

Anonimust lelőtte az íjász. Megdobta az egészségpróbát talán, de úgy ítélte, itt az ideje véget vetni a kráni küldetésnek, hazateleportál, csakhogy a Krán köré húzott térgát megfogta. Határvédelem. Kell, ez kétségtelen. Egy nyíl állt ki az oldalából, amikor kibontakozott az éjszaka sötétjéből és azt mondta talán kráni nyelven, hogy segítség. Lelőtték.

Borkir a gyíkszerű humanoidot tűzte ki célnak, hogy letépje annak is az állkapcsát, de lángra lobbant őselemi tűzzel, így mikor beleütött a gladiátor, még porrá hamvadni is forró volt számára, egyedül a pajzsából maradt némi füstölgő massza.

A tűzvarázslók hadakoztak a varázslóval, a szalamandrával és a földelementállal. Utóbbi kapott egy plazmagömböt a gyomrába, aztán szétporlasztották vele a varázslót, ha jól értettem, a másik kettőt Ynalis vágta ketté. Nagy meló volt. Theziát bár Serafin megszólította, s a nőm hajlott is volna némi segítségadásra, miután egybeolvasztotta magával a warg fogat, amit a jobb szemfogára tette, vagyis a fél arca torzult miatta, meg a keresztet a lapockái közé, ami a bőre alá olvadt és púpszerű, gennyes kitüremkedés lett belőle, de az a helyzet, hogy Thezia úgy látta, innen nem lehet győzni, főleg, mivel a három tüzes fiú inkább máglyát gyújt alá az utolsó öröm kedvére, mintsem megmentse, vagyis senki se maradt, aki vigyázna rá, ezért nyitott egy hasadékot a földbe és leugrott. Oké, majdnem a nyakát törte egy csomó motyóval, de macskaügyessége és oltári szerencséje megmentette, aztán nyitott egy árnyékajtót és lelépett.

Míg a varázslatok létrejöttek, addig megjelent a szent tüzet ellopó raquan is, s a három srác legyőzte - Ynalis ronggyá verte, Serafin meg ugyanúgy robbant szét, mint a korcssárkánnyal Ignatio, s ez magával vitte Nielt és Ynalist -, feláldozták az életüket is Sogron tüzéért, amiért egy hatalmas fehér villanást még Thezia is láthatott az árnyajtója túloldaláról, de az istenük nagy kegyekkel honorálta a hibájuk kijavítását, Ynalis olyat nyert, amit a fajtársai közül még senki, lelket kapott, ezáltal bekerül az élet körforgásába és újraszülethet, a két tűzvarázsló meg választhatott, ám mennem kellett, úgyhogy nem tudom, ki mit választott. =) Ők hárman elégedetten álltak fel az asztaltól, Dani és Dávid elcsörtettek, mikor vége lett számukra a kráni kalandnak.

És van egy Thezia, aki ott lépett ki az árnyékajtón, ahol először megpihentek a csapattal. Na hol volt az? Hála Fischunak Robi olyan ötleteket kapott, hogy csak nekem mesél majd egy utolsó utáni kalandot. =D Még kétséges, túléli-e Thezia, de az biztos, hogy vicces lesz. =) Amúgy annak az akvírnak az emlékhelyén van, amelyiknek a zarándokútján mentek végig, meg akinek a lánya meg akarta dugni Dávid nyelvész elfjét. XD Robi annyit árult el, hogy kilép Thezia az árnyajtóból, lepakol, ellátja a sebeit, lehúzza a hatalom italát, aztán akvír szavak kezdenek el felrajzolódni a földben. =D

Én nem adok neki sok esélyt, hogy Thezia túléli, Robi nem érezné sportszerűnek a többiekkel szemben, no meg előre megmondta, hogy ki akar nyírni mindenkit. Pedig vicces lenne Ó-pyarronban megjelenni két akvír ereklyével egybe olvadva, leharcoltan, egy pyarroni varázsló botjával, szabadon... Intrikus játék lenne, s Dani felvetette, hogy mi lenne, ha pont Adaris kapná meg feladatnak az ügy felderítését, miszerint mit keres egy gátlástalan, törekvő harciboszorkánynál egy eltűnt varázsló botja, miért védelmezi, mi történt Kránban... Meridus és Adaris, Thezia trió nagyon mókás lenne szerintem, nagyon sok lehetőséget látok benne, meg ugye van egy Thenezám is. =) Azt elöljáróban mondtam a srácoknak, hogy Harianát és Theziát nem szabad összeengedni, sőt, jobb, ha Hariana nem is tud Theziáról, mert vérszemet kap, a találkozásuk pedig beláthatatlan következményekkel járna. =) Hariana meg akarná ölni Theziát.

Vihar gyöngye megszabadul tőlünk

Rengeteg mellédumálás és kitérő ellenére is sikeresen befejeztük ezt a kalandsorozatot, ami alatt megint sikerült Fischert kiakasztani. Danival azt hiszem, a nők állva pisiléséről beszélgettünk, meg az alsó izmok edzéséről, mikor Fischernek elértük az ingerküszöbe csúcsát és felpattant közülünk. =D Pedig a szokott témáinkhoz képest ez lightosnak tűnik nekem... =D Ákost is bírom, elvigyorog rajtunk, néha csatlakozik, néha előáll olyasmivel, amire mindkettőnknek felcsillan a szeme, Fischer meg mindig azzal jön, hogy ő nem ül le többet hozzánk, de mind tudjuk, hogy még a szívózásunk ellenére is szeret velünk marhulni. =D Pláne, hogy ezután milyen kalandsorozatra kértem fel Ákost... Oda lehetséges, hogy kelleni fog Adaris diplomáciai kapcsolatai, jelentősége, vagy szak(nem)értelme. =D Lehet, hogy Hariana most már Noir papnő, de ez nem zárja ki, hogy liviniai boszorkány is legyen egyben és pont emiatt gondolkodnak el rajta a noirasita boszik, hogy elteszik-e láb alól. Főleg, ha Meridusszal érezik, ami garantált, Dani ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget. =D

Találtam egy képet tegnap véletlenül arckönyvön, amin egy telt nő félrelök egy gebe próbababát azzal a szöveggel, hogy spóroltak ennek az alaknak a megalkotásánál az anyaggal, s megmutattam a srácoknak, hogyan képzeljék el Harianat, ugyanis ő nem egy nádszál, a köznyelv "segges-melles" jelzővel illetné, de Dani erre kitalált egy jobbat, amin pusztultam a röhögéstől: póniló. XD Tulképp igaza volt, bár valószínűleg az arcomat látva mentette, ami menthető és hozzátette, hogy nagy kofferbe jó pakolni. X"D Kiderült, hogy Theziáról gondolták úgy, hogy pici és telt, pedig ő pusztán nőies, nem kifejezetten rendelkezik méretes adottságokkal a karizmáján kívül. XD Thezia nem ücsörgős, de nem is kifejezetten harcos típus, ő okosban oldja meg, vagy szerez egy olyan embert, aki megöli, aki neki útban van, vagy alattomosan nyírja ki, mint mondjuk Mókás karakterét. XD Hariana ezzel szemben egy harcos, de neki genetikai adomány a telt idomok. =) Vicces volt azzal szembesülni, hogy a srácoknak hogyan jött le a két boszorka és azon is vigyorogtam egy sort, mit gondoltak Nizenről. Oké, Hariana is (és én is) meglepődött, mikor Ibella képe abban az álomban a férfi érzéseinek hatására lángra lobbant, de Hariana azért tudja, hogy Nizen mégsem olyan bárányka, hiszen olyan fohászokat mutatott neki, mint a Halál órája. =D Lehet, hogy a férfi Lélek, Élet szférás, de neki is vannak a tarsolyában sötét trükkök, afelől meg valószínűleg kétsége sem volt, hogy Hariana Lélek, Halál szférás lesz. =D

Nanos. =) Miután Adaris megnyugodott, Meridus újragondolta az életét, Hariana pedig felocsúdott a gyönyörből, amit a legutóbb elnyomott fohásza okozott, némi beszélgetés után a négyesfogat megindult a helyi Uwel paplovaghoz. Vigyorgott a fickó, pedig ez nem jellemző egy uwelistára sem - bár Meridus ebben is kivétel, mivel ő a gonosz kacajairól és a sötét vigyoráról is elhíresülhetne. =D Örült a paplovag, mivel évek óta tehetetlenül nézte, mi történik a városban, ami egyébként részben az ő Uwel nyújtotta büntetése volt, mivel egy bosszút elhalasztott és ebből nagyobb baj lett. =) Meridust imára kérte fel, aki így rátérdelt a szögekre, hogy imádkozhasson istenéhez. Hariana kezdetben merő kíváncsiságból végigjárta Újpyarrszentesen a panteon isteneinek szolgálóit, később minddel igyekezett jó kapcsolatot kialakítani, megismerni egy alapműveltségi szintig, hogy miről is szól a többi isten imádata, milyen egy imahely, mivel készült rá, hogy egyszer elnyeri Noir kegyét, s mivel teljesen más taktikát akar folytatni, mint Nizen, ezért másképp is közelíti meg papnő és pap társait. =) Nizennek meghagyja az árnyékot, míg ő úgy lesz láthatatlan, hogy a kirakatba tett álarcát nézik, aztán majd az évek eldöntik, melyik megoldás a praktikusabb. Bár kinek mi, ugye. =D

Meridus ima közben vágott néhány arcot, de végül a varázslóbotja vérnek tűnő módon ráfolyt a jobb kezére, a vállán kibújt a ruhán keresztül, átszakítva azt, a mutatóujján pedig ugyan az a csavart mintázat jelent meg, mint a vállán. Szép lett, teljesen mozgatható, ha jól értettem, világos fa fekete erezettel, két csavarral a két végén. Mivel Meridus a botjában lévő manából akart kegypontokat, máskülönben ő semmire sem megy, a botjából lett a szent szimbóluma. Alighogy a varázsló visszatért az imából, kiszúrta mindkét szemét az új, csavaros végű ujjával. Adaris kiakadt, mindjárt ment segíteni rajta, rálépdelt a szögekre, Hariana odafordult Ahmertinhez és a mellkasához bújt. Sok megrázó dolgot látott már és tudta, hogy Uwel egy bizonyos fakírságot vár el híveitől, de azért ez még a boszorkámnak is egy kicsit sok volt, hiszen a barátjáról van szó. Meridus amúgy ha kiszúrja a szemét, manalátás 3-at kap, azért csinálta, de ezt csak később árulta el a társaságnak.

Volt még egy jelenet, amiben Ahmertin valamiről meg akarta győzni Meridust, amit szó szerint tökön ragadással igyekezett elérni, Ákos ráadásul képiesen elmondta, mit csinál kedvenc farkasom. Hát... Hariana akadt ki rajta, Meridus csendben tűrte. XD Azt hiszem, most vált teljesen feleslegessé számára a visszanövesztett testrész, hogy manalátás 3-ja van, mert erre flashel azóta is. Végül a boszim közölte Ahmertinnel, hogy ezt ne csinálja többet, mert ezzel őt borítja ki, amúgy Meridus a szadista kegyeltje lett, szóval a testi fájdalom mindennapos a számára, sőt, fakírkodás mellett imádkozik Uwelhez, szóval ha kínozni akarná, Ahmertinnel simogatnia kéne, de ha ezt megteszi, Hariana közölte vele, új fekhelyet keres. XD Fischer teljesen elképedt, hogy Hariana homofób, de benne rögzült a Luxennél történtek, hogy azt SOHA többet nem szeretné újraélni. XD

Meridus és Hariana összevesztek a nagy darab jet sorsán (lehet, hogy emiatt került sor a fenti tökszorongatásra, nem tudom, nem emlékszem XD ), ugyanis Hariana azon akadt fenn, hogy egy régi, ha nem ősi fajt akar a kővel pórázra kötni a tarini renegát, s meglehetősen idegen cselekedet lenne tőle, ha ebbe beleegyezne, úgyhogy bármennyire is haragudna rá emiatt a tarini renegát, nem hajlandó lemondani a kő birtoklásának jogáról, Meridus meg megértette ugyan az álláspontját, de megint előkerült a vigyázunk egymásra anélkül, hogy megkérdeznénk bármit is a másiktól című történet és érvekkel próbálta meggyőzni Harianát, hogy ha megharagítja a varázslót és hazamegy, duplázza a nyakába nehezedő problémákat, még egy hatalmasságot késztet arra, hogy meglátogassa valamilyen formában Újpyarrszentest. Majdnem komoly összeveszés lett a dologból, Hariana jó alaposan elgondolkodott sok mindenen, meg is mondta Meridusnak, hogy jól forgatja a szavakat, de sem megijeszteni nem tudja, sem bűntudatot kelteni benne, aztán álmában meglátogatta Nizt, mert egy ilyen hosszú és durva nap után kellett neki egy ölelés. Hogy az igazi Nizt vagy álom-Nizt ölelt, tulajdonképpen mindegy, reményei szerint hamarosan úgyis hazamehet és a húsvér Nizt ölelheti. =D Még alvás előtt persze megtörésre került a démoni átok, az Uwel paplovag a szentélybe hozatta az őrült király sírját és ő maga törte meg az átkot, amit Meridus látott a legszebben a manalátásával. =)

Egy olyan fél napos alvás után hőseink hatalmas csendre ébredtek. Senki nem volt az utcán, még a fogadós is csak kikészített nekik ételt, s otthagyta a fogadót, úgyhogy mind a kastély felé szerették volna venni az irányt, csakhogy Hariana újabb veszekedést provokált Meridusszal a kő ügyében. Mivel Adaris megfenyegette őket, hogy ha nem egyeznek meg, megsemmisíti a követ, csak addig kellett húzni az idegeit, míg el nem teleportált. Meridusszal a szópárbaj egyébként isteni dolog, mivel a varázsló nem megy bele érzelmileg a harcba, hanem érvekkel jön, amivel sokkal nehezebb felvenni a kesztyűt, de legalább nem harapózik el a vita, ráadásul egy pillanat alatt képes váltani. Most is ez történt, érvel, érvel, érvel, majd közli, hogy akármi is lesz, ha rászabadul Harianára a tarini renegát, ő Hariana mellett áll. =D Még a nőm is egy fél másodperces kihagyás után mosolygott rá, mert azért meglepte a váltás, de aztán közölte Meridusszal, hogy tulajdonképpen ő már rég amellett döntött, hogy a kő nem lehet senkié és akkor béke lesz, szal Adaris pont azt csinálja, amire szerette volna buzdítani. Ettől függetlenül persze Meridus inkább utána portált, nehogy mire elérnek ketten oda, az egész kastély lángokban álljon... XD

Hariana és Ahmertin nem kellett, hogy tüzet oltson, a kastély előtt hatalmas tömeg, a lépcsőzeten pedig a hat királyi sarj várta őket két teljesen békés varázslóval kiegészülve. Vermino utat nyittatott nekik, így különösebb erőfeszítés nélkül felsétálhattak, azzal beszédet mondott egy-egy szék hozatala után a népének, melyben bocsánatát kérte, letette a királyi koronát és azt mondta, mostantól hatan uralkodnak és amiket elrontottak, együtt rakják rendbe, a néptől pedig elvárják, hogy a hülyeségbe ne kövessék őket vakon. =) Közben Adaris megkérdezte a párostól, megegyeztek-e a jetet illetően, mire mondta Meridus, hogy igen. Persze Adarist sem ejtették a fejére, visszaigazolást kért Harianától, aki biccentett és azt kérte, pusztítsa el a követ. =) Ennyivel letudták a követ, azonban még vártak személyes találkozók és bocsánatkérések karaktereinkre, Alibor bemutatkozott és örömét fejezte ki, hogy az átok megtörése előtt nem találkoztak Harianával. Talán Dani kérdezte meg a szégyenkező, megzuhant, sokat fürdött Luxen leírása után, hogy sokáig mosott-e fogat, amin olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy ihaj. Ákos szerint rosszabb történt vele, minthogy egy másik férfi nemes testrészével a szájában érte a józanodás, de hiába találgattunk Danival, nem jöttünk rá. =D Azt Ákos elárulta, hogy nem igazán tud a háza népére nézni és menekült otthonról. XD Ibella is mélységes bocsánatkéréssel járult Hariana elé, megkapta azt a növényt díszcsomagolásban, amit kinézett magának a boszim korábban és meg is egyeztek, hogy majd még visszalátogat a különleges növényei miatt, mivel ez a hely különösen alkalmas növénytermesztésre (hála a manaszélnek XD ). Sőt, a csapat biztosította róla a hölgyet, hogy bár rémségeket tett, de megbánta és nem önmagától tette, hanem a lelkében elrejtett sötétségmagok nőttek túl a valódi akaratán az átok miatt, ezáltal nem kell olyan szorgalmasan Uwel előtt térdelnie. Nem akadályozzák meg benne, nem beszélik le róla, csak nem kell magát hibáztatnia, ennyi. =)

Miután vége lett a nagy összejövetelnek, Ahmertin kalapácsot kért Meridustól, mivel rá maradt a kő elpusztításának feladata, mert Hariana szerint a fizikai szétzúzás biztonságosabb és kevesebb energiabefektetéssel jár, mint túltölteni manával. A dorani varázsló nem tudott adni, de Adaris igen, a botjából csinált kalapácsot, amivel Ahmertin pillanatok alatt porrá őrölte a jetet, ezzel Vihar gyöngye megszabadulhat a kvartettől. ^^ Következő állomásuk Doran volt, ahol némi előkészület után Meridus hozzálátott a gyötrődémon megidézéséhez. Harianát érdekelte a dolog, ezért bemerészkedett a varázsló laborjára, amire amúgy is kíváncsi volt. Nagyon tetszett neki, a fal minden négyzetcentijén rúnakörök voltak a lehető legnagyobb védelem érdekében, márványpadló, a vége felé egy másfél méteres idézőkör pódiummal, gyertyával, mögötte meg, ahogy Dani mondta, a dolgozószoba része az egésznek, vagyis a kupleráj. =D Adaris nem akarta látni a démonidézést, ő kint várakozott. A nő annak rendje és módja szerint megjelent a kastélyból elkért idéző pálca némi nemű segedelmével, Meridus vörös villámszórással elkezdte legyengíteni, azonban a nő vérsikolyt hallatott, ami egyedül Harianára hatott, szegény nő minden testnyílásából patakzani kezdett a vér. Mondjuk én Ahmertint jobban sajnáltam, mert ő az, akinek a velejéig mar a tehetetlenség, hogy képtelen akármit is csinálni társnője segítségéért. Adaris a sikítást hallva berontott, de már csak annak lehetett szemtanúja, hogy Meridus előkapja az adu ászát, egy pici üveggolyót, aminek hatására megjelenik egy másik gyötrődémon és sok kicsi imp, akik elkezdik falni Lavendilt. Vicces volt, mert ezek ketten a dolog után, hogy elnyelte az összes démont a saját világuk, elkezdtek Hariana feje felett cseverészni, mire a nőm rájuk szólt, hogy segítsenek már. XD Adaris visszaváltoztató varázslatának hála a nőm fiatalodott egy évet, meg rövidebb és vörösebb lett a haja. =D Boldog, na, amúgy is az örök fiatalság kulcsát akarta megtalálni, de most már biztos, hogy vigyáz a két varázslójára. =D

Úgy fest, a tarini renegát morcos lett Meridusra és pszi üzenetben lefightolták a dolgot, mely szerint Meridusnak egy nagyobb jetet kell találnia és leszállítania neki, addig ne is keresse a renegátot, de a démonológusnál betelt a pohár, inkább szól Ali Arkonnak, aki kicsinálja, a kvartettre már csak a Fekete Bagoly problémája marad, de ha a bárd benyújtja a számlát, majd elintézik. =) Rövid búcsúzáskor azt beszélték meg, hogy Hariana ünneplésére hivatalos mindkét varázsló, azzal ő Adaris térkapujának hála egyszerűen a dorani laborból a saját nappalijába lépett át Ahmertinnel, ahol köszönt a három szobornak, a munkaasztalára tette közben a kapott növénykét, majd elrongyolt megfürdeni és átöltözni, mivel oké, ő meggyógyult, de a cuccai véresek maradtak. =D Hogy ezután mi történik, majd megírom, hiszen újabb három év fog eltelni a következő modulig. =)

Ide sem tudok mást írni, mint: zizzz

Valószínűleg rossz idő lehetett, mert Björn két napot csúszik, viszont Nikol szerint tegnap megérkeztek az országba a szemek, ezért bizakodó vagyok. Kicsit a csúszás lehangolt, viszont nap vége felé kisütötték a srácok, hogy mindenki ráér játszani, ami nagyon feldobott, mert mindig alig várom, hogy játszhassunk, folytassuk, ezért az egy hét is hosszú, de amikor ennél több időt kell várni...

Azt hiszem, nem tesz nekünk jót Borisz, ugyanis tegnap éjjel megtaláltuk - én láttam előző éjjel is és megpróbáltam elkapni -, azonban csomó szenvedés után sem sikerült kiszedni a szekrény alól, így a kis mocsok még mindig szökésben van. =) Triki két napja megharapott, ami nem súlyos, azt hiszem, nem tudnak alapból olyan nagyot harapni, szóval valami figyelmeztetés volt, erre közöltem vele, hogy egy hálátlan kis dög, mivel minden nap foglalkozom vele, van friss vize, ennivalója, tiszta és nagy otthona, szóval igazán nem ezt érdemlem. =D Kodama mostanában nagyon hisztis, ezért külön öröm volt vele tegnap a klub felé menet a trolival dugóba keveredni. Szerencsére nem volt hangos vagy túl nyugtalan, de azért kapja tőlem az ívet szóban. Tökös pudli. ^^ Maszat a legcukibb és a legjólneveltebb, ennyi. =D

Vicces napnak számít a tegnap, van, amit nagyon jól kell elhelyeznem a lehetőségek tárházán, mielőtt csapdába csalnak vagy mielőtt rohadt nagy gondjaim lesznek belőle. Kicsit laza volt, nem tudom, sikerül-e, amit meg kell tanulnom, de úgy érzem, napról napra, hétről hétre könnyebben veszem az akadályokat.

Fogalmam sincs, miért, de mostanában nagyon rosszul alszom, lefekvés után még egy-két órát bámulom a sötétséget. Legtöbbször Harianával kapcsolatban gondolkodom, mivel nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van a csajban, meg még rengeteget szeretnék beleépíteni, s mivel ez az egyik leginkspirálóbb sztori az életemben, nem tudom csak úgy kikapcsolni az egészet. A tegnapi kalandról majd írok, ha lesz időm, ami meg nem változik, hogy a boszim meg akarja beszélni Blegronttal azt a múltkori letámadást, ki akar találni módszereket, amivel megvédheti a szeretteit, ráadásul mint tegnap kiderült, olyan kulimászba keveredtek, hogy ha Ákos bejátssza, amire igazából van lehetőség, akkor Hariana megint előszedi a hidegvérű gyilkos arcát. =) Ezen felül persze nyüstöl a jövővel, hiszen izgatja a fantáziámat, Ahmertinnel mennyire kell megküzdeni, hogy ne akarja elkísérni a noirista boszorkányokhoz Harianát, milyen változások fognak bekövetkezni a lánynál, ha kitanulja a szakmát, hogy kerül kapcsolatba a tükörmágiával, milyen saját kreálmányai lesznek, aztán persze Niz reakciójára vagyok kíváncsi, mikor felmerül a babakérdés, végül mikor megszületik a kicsi. Vannak ötleteim Harianával kapcsolatban, mit ne mondjak... =D

Az első életút karakteremet Robi elintézte, mikor tulajdonképpen elkezdtem rendesen kinyitni. Oké, kardművész és letért a pályáról, mikor szerelembe esett egy másik félelf kardművésszel, de nekem azért derékba törte magát a karaktert az a gyerekszületés, noha teljesen jogos volt, Kahla nem ismert praktikákat ez ellen. Viszont az élet nem áll meg, mikor lesz egy gyerek, sőt, kicsit alágyújtanak szerintem, de mindegy, ezért örülök annyira, hogy Ákos nem intézi el, hogy Harianával se tudjak játszani. Biztos Kahlával is lettek volna lehetőségek, de a gyerek annyira megváltoztatta, hogy isteni beavatkozás kellett volna, hogy motivált legyen újabb kalandokra. Yanari is életút boszorkány, de Tocsó bárdja elvarázsolta a szó nem mágikus értelmében, őróla én mondtam le, mivel elveszítettem a fonalát a nagy kimaradások miatt, Thezia meg még mindig kétséges, kikerül-e Kránból, pedig veszett lehetőségek vannak abban a boszorkányban is. Vicces kaland lenne, mikor megjelenik a Pyarr panteonban, hogy Ignatio örökségét kutatja, pláne, hogy a boszorkányrendjének vezetője közölte vele, hogy megfeledkezik a létezéséről. Azért ez elég nagy dolog... =D Egyszer össze kéne fésülnöm a karaktereimet, eltenni emlékbe, akikkel már nem fogok játszani és rendezni az újak sorát, mivel egy csomót kidolgoztam tavaly. Emellett izgatja a fantáziámat az is, milyen lesz játszani a gyerekekkel, Thenezával és majd Hariana kislányával. Hiába, a szerepjátékból is egy nagy regényt csinálok magamnak... XD Theneza még nagyon képlékeny, az anyja visszatérése határozza meg, pusztító vagy pozitív karakter lesz, Hariana kislánya meg alapvetően egy érdekes dolog. =D

Na jó, leállok. Amúgy is készülnöm kell. XD

Kudarcba fulladt kaland

Hónapok óta szerveztük ezt a kalandot, nagyon sok időpont ugrott különféle beszervezések miatt a december folyamán is, így került át végül az újévre a kráni kaland folytatása. Mielőtt útnak indultam, átolvastam az előzményeket, hogy biztosan képben legyek, majd mire megérkeztem, már szinte mindenki ott volt és a mi oldalunkról meg lett beszélve nagyjából minden. Leültem, rájöttem, hogy nem hoztam el a MAGUS könyvem, amin tök kiakadtam és menni akartam érte haza, de mondták a srácok, hogy van elég könyv, most már el ne menjek, ha már megérkeztem, Bene meg így mellékesen mondta nekem, hogy ő kérdezte otthon, kell-e. Kedvem lett volna vele kiabálni, de végül csak annyit feleltem, hogy nem hallottam, azt meg elfelejtettem nagy idegességemben hozzátenni, hogy MAGUS kalandhoz MAGUS könyv MINDIG kell. XD Na mindegy. Thezia kapta a legtöbb tapasztalati pontot, mert bár voltak helyek, ahol nem volt túlságosan aktív, de amikor bevetette magát, akkor nagyon kellett és jókat lépett. Fischer is lent volt, hogy meghallgassa, hogyan nyírjuk ki a raquant, mondtam neki, hogy mivel Theziánál van Ignatio botja, rá is szükség lehet, meg dolgozza ki a Godoni vízmágiát, mert Thezia meg fogja keresni, ha hazatér Kránból. =)

A kalandot úgy nyitottam, hogy Thezia kapott tőlem egy sugallatot, hogy a kifogyott manáját pótolnia kell, hiszen megérkezett a piramishoz, ahova az útja vezette, így lehúzott egy hatalom italát, aztán lefeküdt aludni. Álmot látott, melyben selyemtalajú mindenségben állt, körülötte a teret elnyelte a sötétség, előtte pedig egy kőtrónuson egy csodaszép, napot sosem látott fehér bőrű, ezüstszín hajú, fekete szemű nő ült, akinek ajkai vérvörösek voltak. Dallamos hangon szólt, tulajdonképpen azt mondta Theziának, hogy van benne egy érzés, aminek nem szabadna már benne lennie, ezért ha amellett kitart és sikerrel jár, ő szemet huny efelett és úgy tekinti, mintha sosem létezett volna. Thezia úgy gondolta, a rendje vezetőjével beszélt, aki közölte vele, hogy ő sem saját akaratából, sem más kérésére nem indít ellene hajszát, hogy megöljék, azonban másról nem kezeskedhet, de hát Thezia választott mindent vagy semmit életmódot, s mivel nem lehet belőle valószínűleg sosem az a tökéletesség, aminek a céljának kellene lennie, ezért tulajdonképpen a vezető megtagadta őt, ami egy igazán jó végkifejlet egy árulóval szemben, ha azt vesszük. =) Sikerült semlegesre kihozni a dolgot, ami tényleg jó, na. =D

Miután folytatták útjukat, találkoztak a másik csapattal, Serafinnel és Niel Eldurral, akik haragudtak Theziára azért a tenger közepén való szigetre rángatásért és még jobban, mert ott hagyta őket a nőm. Ott volt még Ynalis, aki új nevet viselt és a külseje is egészen szalamandraszerű lett, Trall, aki Zöldnek az orkja, de szegény Zöld gyomorrontással ült otthon a porcelánbuszon, úgyhogy Robi játszotta ki a karakterét és Revan is megkerült, aki Iminek a karaktere. Ő szintén távol maradt, Robi egészen jó mentőt talált ki neki, miért nem mehet be Ranagol templomába, méghozzá azt, hogy egy másik lélekkel osztja meg a testét, aki azonnal a túlvilágra kerülne, ha átlépné a kaput. Thezia úgy döntött, a maga mellé állított Borkir elég lesz, nem citálja be mégis az akaratával - megbélyegzés csókja miatt - Revant, így hatan vágtunk neki a kalandnak.

Megkezdődött természetesen a szópárbaj a két tűzvarázsló és Thezia között. Igazából arra jöttem rá, hogy a boszorkám imádja azokat a célokat, amiket látszólag lehetetlen elérni, hiszen eddig mindig sorra vette őket, és hát... a leglehetetlenebb mind közül, hogy megszerezze Serafint. Amióta csak találkozott vele, állandóan cseszteti és flörtöl vele, az meg észre sem veszi, szerencsétlen Thezia meg egyre lazábban veszi, mégis egyre jobban dühíti, hogy ennyire fatökű. XD Bár most már valószínűleg fél is tőle, hogy tudja, boszorkány, ráadásul Niel rákérdezett, miért olyan fontos neki ez a kráni út, s addig nem lépett egy tapodtat se, míg valami választ nem kapott. Thezia megint a mindent vagy semmit alapon visszakérdezett, hogy egy nyolc éves kislány elég fontos indok-e arra, hogy sikerrel térjen haza. Hát ott azért volt egy nézés, ő pedig megmondta, hogy a rendben ő senki, sose nem is lesz valaki, ellenben mindig béklyóként fogják kötni és ráncigálni, ezt az életet pedig nem akarja a lányának, ezért valami olyasmit kell tennie, amivel tisztelet vagy tudást szerez, lesz valami adu a kezében, amivel kiválhat a rendből, illetve aminek a segítségével pártfogókat szerez az ellentáborban. Utóbbira is utalt, hogy e célból van nála Ignatio botja, hiszen meg akarja keresni a varázsló örökségét. Ezzel nőtt némileg talán a két tűzvarázsló szemében, s elásták a csatabárdot végre ők is.

A piramisban egy gyerekkel találkoztak, aki hívott egy papot. A srácok azt javasolták, hogy foglyuk el, vegyük rá, hogy megidézze a raquant, de Thezia szerint a diplomáciai lavírozással többre mentek, így végül beszéltek a Ranagol pappal, pontosabban Serafin ráparancsolt. XD Thezia és ő egyezkedtek vele, mivel a férfi nem beszéli olyan jól a nyelvet, mint a boszorkám, végül beljebb lettek kísérve a piramisban és le lettek téve egy teremben. Három órát kért a pap, hogy előkerítse a főpapot, négyet vártak rá a karakterek, az alatt Thezia igyekezett szóra bírni a két tűzvarázslót, mi történt velük az elmúlt években, mit tapasztaltak Kránban - mivel ha csak Serafint kérdezte volna, az nagyon egyértelművé teszi, hogy őt Niel annyira nem érdekli XD -, végül visszatért a pap, hogy küldött valakit a főpapért, talán néhány napon belül találkozhatnak vele a karaktereink.

Hát... azt hiszem, ez volt az a pont, ahol a hat játékosból előbújt a pszichopata és szegény Robi hiába dolgozott annyit, hogy bevezesse őket a Ranagol papok tanulási fázisaiba, néhány emeletet feljebb csörtettek, majd mindenáron ki akartak jutni a piramisból. Ezt Thezia segítségével oldották meg, aki üzent Revannak, hogy rakjon kint tüzet - mivel a korábbira az orkok nem figyeltek eléggé és kialudt -, aztán amikor ez megtörtént, a tűzvarázslók tűzkapuján keresztül kijutottak. Ezután felbőszülten mindenki a piramis tetejére ment, ahol lávafolyamok és egyéb finomságok kíséretében nagyjából a földig kívánták rombolni a papi akadémiát, ezzel a küldetés két harmadán átugorva. Nos... némi veszekedés után Robi elfogadta, hogy megolvasztották a fiúk a piramis oldalait, az omladozni kezdett, túlfeszült, az emberek bent megfőttek, végül a nyomás hatására először összerogy, majd később a bent rekedt forró levegő hatására akár fel is robbanhat. Fischer közölte velem a játék végén, hogy kivételesen én voltam a legszelídebb a pszichopaták közül, ami nagy szó, de komolyan. A srácok habzó szájjal dolgozták ki, hogyan tegyék egyenlővé a földdel a piramist, úgyhogy ha egyszer hazatér minden karakter, nemhogy hősként fogják emlegetni őket, de imákba foglalják a nevüket és legendák fognak szólni róluk, hiszen eltüntettek egy ranagolita papneveldét és kiiktatták néhány évre az utánpótlást, végigmentek a zarándokúton, eltüntettek egy hegyet Ignatio felrobbanásával, megöltek néhány egzotikus fajt, mint a kráni csirkét, wargot és wiwert, legyőztek egy akvírt... És még nincs vége a kalandnak, ugyanis a piramis csúcsán ott maradt egy tükörszerű, kétdimenziós háromszög, ami valószínűleg átjáró a raquanhoz és a főpap, amelyik ezt létrehozta, elporladt a lávában. XD

És Thezia mit tanult meg? Hogy valamilyen varázslónak kell lennie ahhoz, hogy igazi hatalmat érezhessen a kezébe. Úgy tűnik neki, hogy Sogron befogadná, Ynalisból is valami hihetetlen szuperlény lett, ráadásul a boszorkányom a piramis tetején a tűz és lávatenger közepén ácsorogva nagyon is felismerte, hogy Sogron szolgálatában nem égne el egyetlen máglyán sem, ami egy igazán előnyös dolog volna. Mondtam is a srácoknak, hogy ahhoz képest, hogy orwellánusként kezdett, mondván, a szabad élet és a pusztítás nem is rossz, eléggé fejlődik a nő, mert átmegy majd kradistába és lehet, hogy sogronistaként végzi. XD Mármint az az elszántság és tudásszomj, ami uralni fogja, míg Ignatio örökségét keresni, kradistává teszi, de Thezia ebben a kalandban komolyan megfontolta, hogy valamilyen módon szert tesz a tűzmágiára és beáll a tűzvarázslók mellé. Igazából nem csak a hatalom és a védelem szól emellett, hanem talán végre megszerezheti Serafint is. Hány éve is próbálja elcsábítani? Tíz? Valahogy így... Nos, ez eléggé sérti a büszkeségét. =D Thezia nem érzelmes típus, de vannak érzések, amik azért még nem döglöttek ki belőle, s ilyen a düh. Hát... az baromira dühíti, hogy ez a ficsúr lenézi. XD Bár ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi lenne, ha lehúzhatná a megszerezendő férfiak listájáról... Nem mintha olyan hosszú sor lenne nevekkel, sőt, tulajdonképpen egy-kettő ha van rajta és Thezia azt is hamar belátná, ha elvenné Serafin akaratát, a rabszolgájává tenné, már csak egy unalmas, különlegességét vesztett rongybaba lenne. Számára Serafinben pont az az izgalmas, hogy nem csak vadul lángol, de az érzelmei ugyanilyenek, heves, robbanékony, pusztító. Szerelemre ne gondoljon senki, Thezia arra képtelen, számára csak elismerés létezik és akit elismer, azt valahogy a magáénak akar. Ha sikerülne valamilyen magabiztosságot szereznie, hogy meg tudja magát védeni, nem fogják tudni többé olyan könnyen sarokba szorítani és már a rend sem kajtat utána, lehet, hogy megszűnne benne ez a birtoklási vágy az erős férfiakkal szemben. De azt hiszem, ez sosem fog megtörténni. =D

Heti játékok

Ákos folytatta a mesét. Nem volt Norbi, így az íjásszal is mentünk valamire végre. ^^ Késtem a játékról, mert nagyon görcsölt a hasam, de a fiúk nemhogy nem haragudtak, de még a nyakamba is ugrottak, hogy milyen jó, hogy jöttem, remélik, jobban vagyok. Tök cukik voltak. Ákostól két nagy ölelést kaptam, Dani is jól megszorongatott. ^^

Nizen visszaváltozott dögös vörössé, a kutyáiból kiscicák lettek és elmentek meghívni a bárdot egy teára. Hariana eperteát kért fahéjjal és szegfűszeggel, a bárd meg boros teát kapott, abból is jó erőset. Rájött a cselekre, jól forgott a nyelve, de felhívta pár dologra a figyelmét a boszorkámnak és megbizonyosodott róla, hogy nem áll az ellenség oldalán. Tipikus tiadlani bárd, a maga dolgával törődik, de figyel mindenre. Értékes információkkal szolgált például arról, hogy fogy a közönsége és a viselkedésük is egyre jobban megváltozik, hogy vannak házak, amelyek ajtaja nem nyílt ki egy ideje, így Hariana fogta magát és bement az egyik ilyen házba. Egy férfit a lépcsőn fekve, kitört nyakkal és végtagokkal talált, de még remegett, a másik feje karddal át volt szúrva és a falba ágyazva, míg a kezeit tőrökkel szegezték a falnak, a nyelvét pedig kitépték. A boszorkányom erre megkérdezte az orkfarkast, akar-e ember lenni, márt hát ő egy napra képes azzá változtatni. Ez megtörtént, az orkfarkas belement, úgyhogy egy magas, izmos, kissé állatias tartású, morgó hangú, ezüstös hajú, lilaszemű, fess fickóvá változott, akit semmilyen ruha nem fedett. A házban találtak neki néhány holmit, közben nevet is kapott az ametiszt nevezetű ásványról, Ahmentis névre keresztelődött az orkfarkas. Ezután a nőm megkérdezte tőle, hajlandó-e vele hálni. A válasz az volt, "Fura nőstény vagy te.", de elfogadta az ajánlatot, így félrevonultak. Ákos annyit fűzött hozzá megjegyzésnek, hogy állatias, hosszú, fárasztó és jó volt, Hariana visszakapta a manáját, aztán tájékoztatta a férfit, hogy ezzel tudja visszanyerni a varázserejét. Miután felöltöztek, leszedte a falnak szegezett embert és élet csókjával a saját életerejéből adott neki, ezáltal el tudta mondani neki a fickó, hogy négy harcosnak festő férfi támadta őket meg a testvérével, mögöttük egy hosszú ujjú, feketekörmű nő és egy másik férfi volt. Aztán elkezdte elveszíteni az emlékezetét, elkezdett széthullani a lelke. Én, mint játékos tudtam, el kéne vele feledtetnem és a karakterem is elgondolkodott rajta, hogy jobb lenne talán egy kicsit a fickónak, ha nem emlékezne rá, hogy megtámadták, átdöfték a fejét és mégis napokig életben volt és az ugyancsak nem megölt testvérét bámulta, akinek ugyancsak meg kellett volna halnia.

Ezután visszament a páros a fogadóba, ahol a két varázslónak és az íjásznak leesett az álla, alig hittek a szemüknek, hogy képes voltam emberré változtatni az orkfarkasomat. Persze Fischu Adariasa mindjárt azt akarta tudni, valójában milyen faj, meg ilyesmi, ám Hariana úgy határozott, ezek a kérdések ráérnek, most égetőbb információt cserélni. Amint ezzel megvoltak, a boszorkányom impozáns kísérőjével meglátogatta Nizent. A Noir pap csodálkozott el a legjobban, főleg, mivel ő csak úgy tudja átváltoztatni a kutyáit még macskává is, hogy megmaradnak eredeti súlyúnak, míg Hariana varázslata által az orkfarkas még beszélni is tudott. Azt mondta a nőm játékosan Nizennek, hogy esetleg a későbbiekben taníthatják egymást. Vicces, mert erősen megingott már Hariana, hogy igazából melyik férfi mellett tartson majd ki, Nizen/Hastin mellett, vagy pedig Blegront mellett. Ahmentis hű társa lesz, az tuti, megmondta a boszorkányról, hogy megbízható, amit az emberek azért nem tudnak, mert nem elég jó az orruk és nem elég éles a szemük. =D Mindegy, azt hiszem, ezen kérdéseket Harianának lesz ideje eldönteni, azt meg már tervezem, hogy megbeszéli az orkfarkassal, hogy tesz rá egy megbélyegzés csókját, hogy ha el is keverednek egymástól, meg tudja találni, gyógyítani és segíteni tudja, illetve üzenetet tudjon neki küldeni, ha képes fogadni, no meg ha Ahmentis beleegyezik, a későbbiekben is majd egy-egy napra emberré változtatja, hogy tudjanak beszélgetni. Vagy ha úgy alakul és megint szükség lesz a férfiúi segítségére... XD

Nizen, miután túlesett a döbbenettel vegyes csodálaton, be lett avatva, ő is elmondta Hariananak, hogy sok mindent még nem találtak a vérebei a csatornákban, majd megegyeztek, hogy Hastin és talán még néhány farkas elkísérik a kis csapatot a föld mélyébe, ahol számításaik szerint végre megtalálják minden baj forrását és végeznek az orwellánusokkal. =)

---

Thezia Kránban gazdagabb lett egy wargfoggal, az ördögkóróval kinyiffantott állatot pedig, mivel a kóró sok időbe telt volna, hogy magot növesszen és nem kockáztathatta, hogy másvalaki szüreteli le, inkább lámpaolajjal meglocsolta, aztán adott neki egy kis szikrát. Ezután elvánszorgott oda, ahonnan elkeveredett, de már csak Anonymus és Borkir fogadta, Ignatio sehol sem volt, elvitte a korcssárkány. A botja ott maradt, úgyhogy Thezia magához vette és ki sem eresztette a kezéből, csak míg Anonymus megvizsgálta, ám mivel támasztéknak használta, erősen megsértődött rá a boszorkám és visszavette tőle. Ő tudja, hogy szimpatikus viszonyban van a bot Ignatioval, a lelke egy része vagy kiegészült része van benne, s amíg náluk van, addig megtalálja őket, úgyhogy fontosnak tartja, hogy náluk legyen. Anonymus vesztett egy fél lábat, most falába van, mivel elrontotta a teleportációt, melyet feketemanából hozott létre és a nagyrésze egyben és máshol jelent meg, a lába azonban az eredeti helyen maradt.

Hajnalban történt meg az ominózus robbanás. Ignatio botjában a zafír felvillant, majd valahogy kihűlt, s mikor valaki kimondta, hogy valószínűleg a varázslót széttépte a viver, Thezia, akit 14 év alatt semelyik kalandozótársa sem láthatott ijedtnek, szomorúnak, megtörtnek, stb., leguggolt a botot fogva és zokogni kezdett. Fehér felhők terültek szét az égen és tiszta, hideg eső hullott alá belőle, melyben bőrig áztak. Úgy gondolták, ez Ignatio, ezzé vált, úgyhogy Borkir a feje fölé fogta a pajzsát és rohanni kezdett, mert nem akarta, hogy egy férfi a ruhája alá folyjon. XD Theziát különösebben nem hatotta meg, csak megindult tovább az úton, Anonymus pedig bicegett mellette jobb híján. Mikor kiértek a felhők alól, fekete felhők magasodtak föléjük, melyek egy működő vulkánból szálltak fel, de számításaik szerint ha ki is találna törni az a vulkán, nincsenek a veszélyzónában. Borkir is megnyugodott, hogy Ignatio még víz alakjában sem ért hozzá, míg a bolond Anonymus egy palacknyit gyűjtött belőle. Thezia szerint bolond mind a kettő teljes mértékig, de nem érdekli, ő csak a bánatot érzi, hogy legjobb barátja meghalt.

Az úttal egy városhoz értek, melyet kőfal vett körbe. Bazaltból volt ott minden építmény, szegényes öltözetű emberek járkáltak és élték mindennapjaikat. Borkir nekiállt hisztizni, hogy kocsmát akar, jó alkoholt, kártyázni, mire a boszorkányom lesajnálóan közölte vele, hogy ő sem szexelt már egy jót régóta, úgyhogy nem tudja sajnálni. Elmentek egy kocsma mellett, amit Borkir fel is vélt ismerni, de Thezia azt hazudta faarccal neki, hogy az nem kocsma és baktatott tovább. Végül egy hatalmas ültetvényeshez értek és ő kíváncsiskodni kezdett, mi az. Sajnos nem tudott maghoz jutni belőle, pedig olyasmi növény, mintha a rizst és a búzát összegyúrná az ember, sok vízre van szüksége, alacsonyra nő, ételnövény és hét nap alatt érik be, de elhatározta, hogy ha visszafele tud, mindenképp szerez ebből a különleges növényből. Végül ráébredt, hogy éhes, ezért visszafordultak a kocsma felé. Nem abba, hanem egy másikba mentek be, ahol nagy nehezen kialkudtak pyarroni aranyért ételt. Kránban nincs értéke a birodalmon kívüli pénznek, sőt, még a kocsmáros is úgy tudja, a birodalmon kívül nincs semmi, nem léteznek másik nemzetek. Thezia inkább nem próbálta felvilágosítani, de legalább jól belakhattak. Kiderült, hogy Borkir egy aranybánya, aki így intézett nekik tíz adagnyi élelmet, meg kráni lovakra is szert tett a csapat, amelyek nagyobbak és szőrösebbek, a patáik szélesebbek az átlagnál.

A beszélgetés alatt Borkir miatt Thezia elmondta valahogy, hogy ő haza akar menni a kráni út után a lányához, mire mindkét fiú: "Neked van egy lányod?!". Egyből jött a kérdezősködés, úgyhogy kiderült, hogy egy majdnem kilenc éves gyermek várja haza a boszorkányomat, akire nem az apuka vigyáz, hiszen apuka nem is tud a létezéséről, helyette a kemény fejével a dwoonok királya. Jól elhűlt mind a két fiú, aztán Borkir rákezdett, mikor egy újabb elszólásból kiderült, hogy Thezia valamilyen rendnek a tagja, hogy biztos az Elvált nők gyülekezetébe tartozott. Thezia nem tagadta, úgy volt vele, hogy neki még jó is, ha Borkir legyártja magának a történetet, miszerint gyerekként férjhez kényszerítették, de később megmenekült, gyereket szült, nevelgette, most pedig azon van, hogy a lányának egy jobb jövőt teremtsen. Egyből megnyerte Thezia magának a két fiút, szóval számíthat szerintem némi védelemre a jó ügy érdekében, hiszen mi lenne fontosabb, minthogy egy anya hazamenjen a lányához... =D

Út közben két lovassal találkoztak, akik nem nyugodhattak, míg el nem mentek velük a kastélyba. Szabadtartásban legeltek a lovak, még a plédet is leszedték róluk a kísérőik, a kastélyban pedig meztelen, hosszú karú, öregnek tűnő, fáradtnak látszó akvírok mászkáltak. Mind férfi volt, majd a háromfős csapatot bevezették egy olyan terembe, mely egy hatalmas háló volt középen csodálatos baldachinos ággyal. Thezia azt gondolta, a méhkirálynő kaptárjába sétáltak és így is lett, egy 20-as szépségű meztelen nő bújt elő a fekete függönyök közül. Szerencsére mind megdobtuk az asztrál próbát, egyik karakter sem csábult el, azonban Dávid Anonymusa hajlott rá, hogy megalkudjon a nővel. Kiderült róla, hogy annak az akvírnak a lánya, akinek a zarándokútján lépdelnek a karaktereink és azt szeretné, ha valaki segítene neki az apját átjuttatni Ediomadba. Őrültségnek hangzott, de Anonymust annyira nem zavarta. A nő megpróbálta elcsábítani, Robi meg megkérdezte Dávidot, mit tesz a karaktere, mesélje el, erre Dávid felhúzta a nyúlcipőt és megpróbálta azt a trükköt, hogy akkor most Anonymus teleportál. Persze nem jött össze neki, a nő meg megcsókolta. Már ahogy nyitotta a száját, előtűnt százszámnyi foga és a csápjai, aztán ahogy csókolta szerencsétlen félelfet, annak hullani kezdett a haja. Hát Thezia leült a fal tövébe és figyelte, sőt, volt egy elszólása. Megkérdezte Anonymust még az ominózus csók előtt, hogy "Nem voltál még nővel?", mire a válasz egy nem volt, erre Thezia beszólt röhögve: "Pedig még én is voltam nővel.". Jót röhögtek rajta a srácok. xD

Mikor a szex kezdett abba torkollani, hogy az akvír nő begubózza Anonymust, Borkir közbelépett, letépte a hülyegyereket a nőről és azt meg felpofozta. Aztán még a biztonság kedvéért Theziától is kapott egy ördögkórós tőrt, majd egy kis idegmérget. Majdnem otthagyták a fogukat, ám szerencsére Anonymus el tudta teleportálni az időben valahova negyvenöt perccel a jelen előttre. XD Elpucoltak, mivel mindenki ki volt dőlve a kastélyban, a lovak megvoltak. Ezután egy tizenhárom szögű sokszög alapú piramist láttak meg a távolban, mikor visszatértek az útra. Ide készültek, ott lesz bent vélhetően az, akit meg kell ölni. =)

A következő játékra már össze leszünk mesélve Benedekkel, Tocsóval és Ákossal, talán ott lesz Imi és Zöld, nem tudni, s jön Fischu is meghallgatni, mit alkotunk. Én nagyon vártam már ezt, Thezia kifejezetten szeretne találkozni a két tűzvarázslóval, ahogy ők is a boszorkánnyal, hogy megbosszulják, amit velük tett. Tocsó karaktere dühös a nőcimre, mivel kivitte egy tengerre hajóval, majd egy lakatlan szigeten hagyta, Benedeké azért morci Theziára, mert egy Kránt támogató boszorkány, szóval duplán halnia kell. =D Vicces lesz. ^^

---

Holnap öttől lesz egy játék 3-4-5 szintű karaktereknek, melyet Benedek és Ákos tart, szóval lesz benne szerepjáték, akció és gondolkodás is. Várom. ^^ Még nem tudom, milyen karaktert viszek, megnézem, mim van, de Ákos elültetett egy bogarat a fülemben azzal, hogy a boszorkánynak a manatöltéshez mindegy, milyen fajú lénnyel fekszik le, csak férfi legyen. XD Gondoltam, hozok egy állatidomításra kigyúrt boszorkát, aki zoofil. Kidőltek a srácok a röhögéstől, ahogy ezt előadtam. XD Szerintem vicces lenne, de még újragondolom, ki akarom-e borítani Benedeket egy ilyennel és gyűjteni akarom az elmebetegségeket a kaland során, vagy komolyabban veszem a dolgot. XD Alszom rá egyet.

Idő

Mostanában éjszaka kezd el mocorogni minden gondolatom. Délelőtt aludnék, délután nincs erőm semmihez, este meg feléledek. Ilyenkor jönnek a magvas gondolatok és aludni se nagyon tudok tőlük, kattog az agyam álmomban, összekeverem a vágyálmot a valósággal és az ihleteimmel, amiből szörnyű katyvasz lesz.

Nem jelentkeztem. Nem azért, mert van különösebb okom rá, mert nincs, egyszerűen... elmaradt. Gondoltam rá, akartam, csak mindig mire odáig jutottam, valahogy feleslegesnek tűnt. Nem akartam hozzátenni semmit, félek, hogy nem tudok mit tenni, csak rontanék a helyzeten. Mit mondjak? Más helyett nem tudok döntést hozni és nem is tehetem meg.

A környezetemben feladta valaki, a napokban halt meg, talán hétfőn. Nem az én hozzátartozóm, s nem is a halál ténye sújt le, mert szerintem ez az élet velejárója, az élet rendje, hanem a körülményeket találom durvának. A saját teste foglya volt az illető, nem tudott kommunikálni, mozdulni, ha pedig mégis, nem azt csinálta, amit akart, a teste rángatózott átgondolt, akaratlagos mozgás helyett. Ijesztő lehetett, kívülről és belülről is. Én megértem, hogy nem akart így élni tovább, nem akart másoknak gondot és szenvedést okozni. Viszont úgy érzem, ugyanaz fog történni ott, mint az én nagyszüleimnél, a párja legfeljebb három éven belül, de inkább egy év után utánahal, annyira szereti. És én ezt is megértem.

Ötven év után a másik már valóban a másikfelünk, a részünk, az életünk nélkülözhetetlen tartozéka... Elveszteni ennyi év után valakit, akiért annyi mindent megtettünk, elviseltünk, pláne, hogy a nagyszüleink még tapasztalatból tudják, mi az a háború és mit tesz felnőtt, erős, kiegyensúlyozott emberekkel...

Az idő illúzió. Persze nem tudnám elképzelni, hogy ne tartsuk számon, milyen nap van, az évnek hanyadik hete, melyik évben járunk, hány óra van és mennyi idő telt el két esemény, időpont között, én valahogy mégis képtelen vagyok ezt jól működtetni az életemben. Megragadok abban, hogy a nagyanyám hatvanöt éves, holott elhagyta a hetvenet is már bőven, emlékszem rá, hogy valamire azt mondták, három éve történt, de hogy mikor mondták, hogy három éve történt, azóta mennyi idő telt el... Benével is csak hat éve vagyok együtt, mégis olyan, mintha mindigis az életem része lett volna, csak nem éltünk együtt és ezért hiába szakadok el tőle, az ugyanúgy csak külön töltött idő, nem igazi elszakadás. Mégis külön töltöttünk két hónapot, ami van, amit nagyon szétzilált, van, amit nagyon megerősített bennem. Azt tudom megjegyezni, Anyu mikor született, de ha ki kell számolnom, hány éves éppen, gondban vagyok. Kortalanok számomra az emberek, azt hiszem. Anya nekem tíz évvel fiatalabb és ezért nem tudom összeegyeztetni azzal, amilyen most, mert akkor még bár nem volt annyira szerethető, bolond és bölcs a számomra, én is kamasz voltam, aki lázadt és aki nem akarta megérteni a világ rendjét, vagy akit nem is érdekelt, hogy van egy rend, amit jó lenne megismerni, megszokni és megtartani, hogy élhetőbb életem legyen, de... fiatalabb volt és most valahogy annyira fáradt...

Ma tizenegytől volt Kráni kaland. Dávid és Dani volt a játszótársam, a varázslónkat az előző kalandban - ami nem tudom, mikor volt, csak azt, hogy nagyon régen - megölték, így Fischu nem jött el. Jó volt a játék, észre sem vettem, hogy négy-négy és fél óra elrepült. Aztán jött Tocsó, Benedek és... Annyira régen láttam őket és annyira jó volt... Mikor megláttam Tocsót, fel akartam ugrani a fotelből és megölelni, de valahogy nem mertem, s ez az érzés sokkal erősebb volt Benedekkel. Aztán vége lett a kalandunknak és a fiúk jöttek azért a nagy ölelésért. Ijesztő volt, mennyire hiányoztak és mennyire örültem nekik, el akartam futni. Szerettem volna tudni, mi történt velük, Benedek majdnem fél éve, ha nem annyi időre eltűnt, Tocsóval talán július végén, augusztus elején, de lehet, hogy korábban találkoztam utoljára. Abból következtetek erre, hogy Tocsó nem tudta, hogy Biára költöztem, van ez a kj-s mizéria, neki volt egy mélypontja és lett barátnője is, amiről biztosan mesélt volna, ha találkozunk. Benedek nem mesélt, én sem neki, vele szavak nélkül mondtuk el, hogy "jó, hogy itt vagy". Szeretem azt a kölyköt, Tocsó mellett meg olyan, mintha kislány lennék. Most néztem meg, négy évvel idősebb nálam... Oo Elfelejtettem.

Nem tudom, mennyi értelem szorult ebbe a bejegyzésbe... Így sikerült.

Új kedvencem poggi. Szórakoztat és rokonlélek. Inspiráló hatást gyakorol rám a blogja, azt olvasva jutottam el oda, hogy én most írni fogok és arról, ami jön, úgy, ahogy jön. Így, na.

Amikor Thezia sír

Korábban szúrtam be egy képet telóról, de az valahogy nem jött össze, aztán elfelejtettem újra megcsinálni, úgyhogy később majd kaptok. Most végre dumálós posttal jövök. =)

Amikor Thezia sír...

Thezia sosem találkozott az apjával, nem tud róla semmit. Elképzelései szerint anyja választott egy erős, jó képességekkel rendelkező férfit és "elfelejtette" alkalmazni azt a gyógynövényt, mely megakadályozza a teherbe esést. Aztán a férfi vagy meghalt, vagy ugyanúgy élheti mindennapjait, mint Thezia lányának apja, egy dwon herceg. Nem tudja, hogy van egy lánya, hiába látta viszont a nőt, melybe szerelmes volt, némi egészséges kíváncsiságon kívül mást nem tapasztalt Theziából. Meg kellett volna halnia, csakhogy az udvara papjai még időben észrevették a szívébe ültetett gyilkos szándékot és megtisztították őt öngyilkos vágyától. Ezek alapján mondható, hogy Theziát még azok a férfiak sem fogták meg, akikkel a vér köti össze. Ellenben van egy varázsló... egy Thezia szerint jó értelemben vett bolond, jószívű, őszinte férfi, akit megkedvelt hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Talán akkor fészkelt szeretettel a szívébe, mikor mókus alakba változtatták őt az istenek és elvállalta, hogy vigyáz rá. Igaz barátsága, ha jól rémlik, egyidős Thenezával. =) Ignatio és Theneza az a két ember a világon, akiket Thezia szeret. Még anyját sem, a nőtől életet, tudást, ambíciómagokat és jó kapcsolatokat kapott, gondosságot, szeretetet keveset, hiszen egy olyan boszorkányszektába csatlakozott, aminek tagjaként még annyira sem tarthatja meg az érzelmeit, mint a boszorkák egyébként, különben szétőrli a bűntudat, az undor, a szánalom vagy a gyűlölet.

Krán Ynev pokla, főleg azok számára, akik kívülről jöttek. Karaktereink egy hete vannak ott, az elmúlt két-három napban belekóstoltak már a finomságokba, de érzik, most indul be igazán az élet, hiszen a Thezia által hozott ló már odaveszett, találkoztak egy tápos mackócsaláddal, aztán lejutottak egy föld alatti városba, ahol megtudták a rájuk váró sorsot. Theziának egy vonító farkas volt.

Másnap reggel valamilyen fénnyel találkozott Borkir, a gladiátor. Ez a fénycsóva kiégette egy szemvillanás alatt a hálózsákját. Sőt, Thezia tükrét megolvasztotta, a nyelvész tükrét pedig átégette a kezével együtt. Gyorsan továbbálltak a csillogás célpontjától, s egy hat sátorból álló táborba jutottak, ahol egy nyelvetlen, kopasz férfi a saját jurtájába invitálta őket. Volt ott mindenféle, üvegcsék, könyvek, tekercsek, amik érdekelték Theziát, azonban nem akarta ellenségessé tenni vendéglátójukat, ezért elfogadta, hogy nem olvasgathat, nem osztja meg vele tudását, s helyet foglalt Ignatio jobbján a tűz körül, a férfivel szemben. Miután Borkir és Anonimus is helyet foglalt, megjelent még négy ember. Az egyiknek hiányzott mindkét szeme, először sötétség volt a helyükön, később Thezia meglátta, hogy mintha átlátszó volna a szeme, a mögötte lévő érhálózat látható. Megjelent egy csuklyás, akinek nem voltak fülei, egy márványnak látszó, töredezett bőrű fickó, meg egy olyan, akinek nem volt kitülemkedés az orránál, de gézbe volt csavarva az egész feje, csak egy pici pipaféléje volt és kék füstöt eregetett vékony ajkú szájából. Ezt a füstöt felénk fújta, melyet Thezia nem fogadott el, a mágia nem hatott rá azonban. Később derült csak ki, mikor már pipák kerültek elő különféle színű füsttel, hogy ez a levegő az ötük beszédét hivatott segíteni megérteni. Mi shadoniul kommunikáltunk Fischerrel, azt az ötök nem értették látszólag, ellenben anyanyelvünket igen. Kiderült, hogy öten valami jövőmondók, feltehettünk nekik személyenként egyetlen kérdést a sorsunkkal kapcsolatban, melyet már a föld alatti koboldfélék is boncolgattak, Thezia azonban azt mondta, őt nem érdekli a jövő, őneki célja van, amiért mindent megtesz, hogy elérje, s hogy ez sikerül, vagy sem, nem mondhatja meg más, nem akarja előre tudni, hiszen nem akar belenyugodni semmibe, őt hajtja előre valami. Elfogadták ezt, az orrnélküli fickó lecsavarta a fején lévő gézlapot és odadobta Theziának. Egy szó állt rajta akvírul, ha jól emlékszem: SZÍV. Volt még rajta másik öt, SZEX, ÉLVEZET, BÉKA, FEGYVER, CSONT. Még nem tudjuk, mit jelent, de meg fogjuk fejteni. =)

Ignationak azt jósolták, hiába mondta, hogy őt nem érdekli a jövő, hogy Ranagol szolgálója lesz, amin Thezia hangosan röhögött. Borkir és Anonimus alaposan bepipáztak, aztán minden eltűnt, mintha csak egy illúzió volna. De nem volt az, a kezükbe maradt a pipa, Theziáéban pedig a géz, amit felcsavart és elrakott. Thezia erre olyasmit mondott: Kérdést vártak, válaszoltam, tudást akartam, de nem kértem. =D Ezután tábort vertek, Ignationak Thezia takaró, Theziának Ignatio párna lett, ahogy azt már jó egy hete megszokták, mivel egyikük se gondoskodott magának hálózsákról vagy sátorról, így viszont egymást melegíteni tudják, aztán beszélgetni kezdtek. Thezia elárulta, hogy több varázslatot akar tudni, aztán mivel Ignatio szerint ez neki nem fog menni, a boszorkám felvetette, mi lenne, ha tanítaná őt Ignatio, aki persze hátrálni kezdett. Ja, meg jól ráijesztett merő heccből Thezia egy olyan megszólalással, hogy "Szeretnék egy olyan férfit, mint amilyen te vagy, nyugodt, csendes, hűséges...". XD Lélektan 5, Színészet 4, bizalmi, remek kapcsolat a két karakter közt, Asztrál 15, Karizma 18, Ékesszólás 2 - szóval Ignatio majdnem bepánikolt, hogy Thezia kiszemelte őt magának. =D Ez volt a cél, Thezia imádja szívatni, szekálni, játszani vele, de sosem tesz olyasmit, ami a varázsló ellen volna, ha az elveivel nem egyezőre készül, előre szó, hogy fordítsa el a fejét, vagy úgy intézi, hogy Ignatio ne tudjon róla. =D

Az idillt egy felénk hulló valami rontotta el. Egy wiever (korcssárkány) indított támadást ellenünk fejvadász lovasával, meg megjelent egy warg is grohag lovasával. A korcssárkányt Ignatio választotta, Thezia a farkast - a jóslat alapján -, a fejvadász kiszemelte magának Anonimust, a harcos pedig Borkirt. Thezia elrohant a csapattól, Ignatiora lecsapott a sárkány és elragadta, Anonimus elküldte a jövőbe a fejvadászt, majd mikor visszatért, fejbe lőtte számszeríjjal, Borkir ledarálta pajzzsal, karddal, pusztakézzel a grohagot, Theziám pedig szemmel verte a felé rohanó farkast, majd egy ördögkórós méreggel ellátott tőrt hajított belé. A szemmelverés eléggé fájdalmas cucc tud lenni, de szegénykémnek nagyon nem jött össze, ellenben az ördögkóró olyan növény, amely elkezdi felemészteni az áldozatát, kinő belőle és addig fogyasztja, míg el nem tűnik. Ez élve igen kínos... =D Utána pszi-lökés, azzal újra megtorpantotta a fájdalomtól feldühödött fenevadat, majd 99-et dobtam tőrrel való dobásra, szóval erősen megdöglött a warg. Hátramaradt belőle egy véreres fog lyukkal a közepén, amit Thezia eltett. A fiúk is begyűjtöttek valamit, aztán egy hatalmas robbanás rázta meg Kránt. A hegy, melyre a korcssárkány vitte Ignatiot, egy hatalmas vízrobbanás hatására eltűnt a föld színéről. Thezia nem tudta, hogy a sárkány elégedetten el óhajtotta fogyasztani zsákmányát és leharapta a varázsló fejét, mellyel minden benne lévő erőt - manát, pszit - pusztító energiává alakított, csak abban volt biztos, hogy szeretett barátja nincs többé. És ekkor Thezia olyasmit érzett, amit még soha. Lesújtottságot. Embereket ölt halomra, kímélet nélkül, különös kegyetlenséggel vagy kiszámíthatatlan alattomossággal pusztított el bárkit és bármit az útjából, de ez a váratlan haláleset megrázta őt, térdre rogyott és sírni kezdett.

Egyelőre csökkent az asztrálja ideiglenesen, Ignatio elvesztése egy kissé megbénította, de az is biztos, hogy pozitív jellemtorzulást fogok bejelenteni nála, ugyanis feltörtek belőle az emberi érzések és ezáltal vallást is fog váltani. Azért volt orwellánus, mert olyan rettegetté akart válni, mint maga Orwella, kis ó-pyarrony senkiből hatalmas boszorkány akart lenni, aki előtt még a Maida Saluquas (a rendje) küldöttje is meghajol, azonban Ignatio és a halála olyan nagy hatást tett rá, hogy elhatározza, kijut Kránból, mert tanulni akar, minél többet akar megtudni a mágiáról, minél több félét akar ismerni, örök fiatalságot akar nyerni és Ignatio tiszteletére részben folytatja azt, amit a varázsló képviselt, szüntelen kutatni fogja a tudást. Dani azt mondta, a sorsistennő és az élvezetek istennője illik a karakteremhez, de én úgy érzem, másik istent kell választanom és Thezia fog is akarni vallásismeretet tanulni. =) Ignatioval rengeteg filozofikus vitájuk volt, játékosan piszkálta őt, szívesen hallgatta a tudásáról, hitéről, teóriáiról, gondolatairól és véleményéről tartott beszédeit, számára Ignatio intellektuális társ volt és sosem fogja elfelejteni, hogy többször megvédte az életét, ezért is gondolja úgy Thezia, hogy az, amit a varázsló tudott, számára is ismertnek kell lennie, hogy új célját teljesíteni tudja: képes legyen megvédeni magát, örök fiatal és szépséges maradjon. Így is ambiciózus a nőcim, csak nem egy rettegett személlyé akar válni, hanem egy emelkedetté. Olyanná, akit tisztelnek és nem félnek. =) Nagy különbség. Félhetnek is tőle, de hatalmát nem gonosz vagy önző céljaira akarja használni. Megkockáztatom, belefér a karakterébe, hogy új boszorkányrendet akar majd létrehozni. =D Az első kis boszorka már meg is van hozzá... =D

Mai kaland

A kráni kaland jól sikerült, három nap telt el játékidőben, amit egy barlangban bolyongtak a karakterek. Igazából a legnagyobb kaland az volt, mikor egy lávafolyam felett haladtak át az egy méter széles hidacskán Borkir, nyelvész, Thezia és Ignatio sorrendben, s Thezia a fájdalomtól rosszul lépett. Ettől esésnek indult, a varázsló elkapta, de a parányi nő magával rántotta, így már ketten zuhantak a biztos halál felé, mire úgy gondolta a gladiátor, hogy akkor majd ő lesz a hős, elkapja és visszadobja a hídra őket, csakhogy a hidat nem sikerült elkapnia, Ignatio Theziával pedig teleportált. Őt az imádja mentette meg, melyet Dartonhoz intézett. =D Amúgy jó kaland volt, tetszett és sokat haladtunk. ^^ Kíváncsiak vagyunk, a másik csapat mire megy, ők az előző szakaszt is nyelvkivágással és hasonló nyalánkságokkal úszták csak meg. ^^

Lejött Timi is egy kis időre. Szegény nagyon fáradt volt, de Dani olyan szöveget tolt mellette, hogy ő is dőlt a röhögéstől. Nem sokat tudott mesélni, de legalább emberek közt volt úgy másfél órát. ^^ Indulás előtt még valamit beszélt Agyarral, aztán másodjára is elköszönt, s hazament. Bene bemutatójátékot tartott, folyt egy másik kaland is a helyen, szóval megint voltunk lent bőven. ^^ Jó volt.

Nem felejtettem el

Lenne miről írni, hiszen múlt csütörtökön nagyon jó volt Krán. Ahhoz képest, hogy Robi azzal fenyegetett minket, hogy kimúlunk, öt napig gyakorlatilag ettünk, ittunk, röhögcséltünk, kalandoztunk, aztán az ötödik napon vérmes kismedvék támadtak ránk, majd megkerült az anyjuk is, amiket legyűrtünk és Thezia speciel 11 évet fiatalodott, hála Ignationak. =)

A munkahelyen egyre durvábbak a napjaim, nemrég nagyon kiakadtam, mivel ma délig van a munkaidő, a bíróm meg engem 13:30-ra a XVI. kerületbe visz helyszíni tárgyalásra, ahol annyit tudok tenni, hogy cipelem utána az aktát. A kolléganőim azt mondták, mondjam azt, hogy négyre időpontom van a Jászain nőgyógyászhoz, a bíróm válasza azonban erre az volt, hogy addigra biztos visszaérünk. Meg persze megint én voltam a hibás, mivel nem lett kocsi rendelve, tekintve, hogy hozott egy végzést és nem utalt rajta vissza az előzményekre. Megvádolt vele, hogy kiadtam hibásan a jegyzőkönyvet, azonban én azt nem is láttam, ezért nem került kijavításra és lett időben megrendelve a kocsi, de mindegy. Gyorsan megcsináltam, meg hallgathattam, ahogy nyavalyog nekem. Igazából ez már rég nem a munkáról szól, hiszen olyannak ismerem, aki azonnal rohan a csoportvezetőhöz, ha elégedetlen, baja van velem, mégsem tette, én viszont jövő héten meg fogom látogatni a csoportvezető urat, hogy megkérjem, sürgősen kerítsen nekem másik helyet a csoporton belül, mert nem vagyok hajlandó ezt a továbbiakban folytatni.

Más dolgok rendben vannak, írunk és dumálgatunk a csajokkal, viszonylag sokat vagyok lent a helyen, bár csütörtökön nem mentem. Krán másik felét mesélte Robi, s elvileg Mókás tartott még egy mesét, én azonban őt egy kreténnek tartok, úgyhogy eszembe se jutott menni a játékára. Robit is megkértem, hogy úgy intézze, hogy én nem ülök még egyszer egy asztalhoz Mókással, Zöldnek pedig megmutattam, hogy miért. A fb levelezésünket, ami miatt én véglegesen úgy döntöttem, hogy.

Készül a cosplayem, noha Benével morgok miatta sokat. Meg amúgy is, mivel napok óta kérem dolgokra, szabadságon van most, s semmi sem változik itthon. Időnként eldurran az agyam, hogy mindig csak én rakhatok rendet, indíthatok el mosást, mosogathatok, satöbbi, most is ez gyűlik bennem, csupán jobban lefoglal a munkahelyi szarakodás. Annyit fogytam az idegességtől, hogy lötyögnek rajtam a ruháim, meg ilyen csekélységek.

Főként a heti szerepjátékokról

Rengeteg élményem van megint erről a hétről. =) Kedden nem volt erőm semmihez, szerdára meg kértünk Timivel Agyartól egy mesét csak nekünk. Az nagyon tetszett, Gorvikot választottuk területnek, Timi harcost, én pedig fejvadászt hoztam. Lényegében kiegészítjük egymást, ő megy és legyilkol, én hátulról fedezem. =D Agyar úgy mesél, hogy ha nem jelentjük be, hogy én pl. megtöltöttem a számszeríjam, akkor nincs megtöltve. Ez egyszer mázli is volt, mikor majdnem lelőttem a saját varázslónkat, aki nem sokkal ezután egy tűzokádó démonféle miatt meghalt, de addigra mi már pucoltunk onnan. Egy olyan klán tagjai voltunk, amelyiknek vezetője toroni származású, ezért elég jól ki voltunk épülve, a gorviki Kígyók pedig féltek, hogy átvesszük tőlük az uralmat, így kiirtották az egész klánt. Ketten még élünk, de ki kell jutnunk Gorvikból, a birodalom határain túl pedig amúgy is utálni fognak minket a származásunk miatt, szóval sehogy se jó. =D De ilyet akartunk, kértük Agyart, hogy gonosz mese legyen, értelmes, céllal rendelkező, szerepjátékos életút sztori. Hát megkaptuk és imádjuk. =D Úgy röhögtem, mikor Agyar nagy átéléssel elkezdte kifejteni, hogyan csonkol a karakterem dühtől eltorzult fejjel egy ellenséges katonát, Timi meg igyekezett beleolvadni a fotelbe. XD Az nagyon cuki volt. =D

Mivel ma vele találkozom ma és nőnap van, azt mondtam, választhat, farmerben, mini/rövid szoknyában vagy loliban szeretne látni. A másodikat választotta, amihez volt is ihletem. =)

Szerdán játék közben megjelent Imi. Szegény szörnyen festett, mint akit hatszor kimostak főzőmosáson. Fekete karikák éktelenkedtek a szeme körül, le volt fáradva. Kicsit mesélt, aztán ment, másnap pedig kérdezte Timit, hogy akkor pénteken találkozunk-e hárman. Megbeszéltük Timivel, hogy nem adjuk a péntekünket, aztán sikerült nagyon rosszul kijönni Imivel a dologból.

Külső szemléletből sokan látnak engem vérebnek. Ez azért vicces, mert engem sosem "bérelnek", egyszerűen én döntök úgy, hogy akit kell, azt védek és éreztetem is a harmadikkal, hogy ezen döntésem alapján szedje is össze magát. Nem tudom, ez hogy merült fel Timi és Imi beszélgetésében, de jót mosolyogtam rajta és elmondtam Timinek, hogy ezért, mert így működöm, amikor kell, előkerülök, rólam pattan a legtöbb szóbeli fegyver, pajzsnak ideális vagyok, a legtöbb embernek ennyi bőven elég. Na mindegy.

A tegnapi játékot Dani tartotta. Azt mondta, szívatós játék lesz, magas szintű kaland és az a 6 ember ülhet le játszani, aki kezdésre kész karilappal az asztalnál ül. =) Benedek háromnegyed négy előtt hívott pár perccel, hogy mikor nyitom a helyet, majd írt sms-t, hogy ne siessek, elugrik a sulijába. Mire odaértem a klub elé, Ákos és Fischer már ott tobzódtak. =D Hamar befutott Dani is, megérkezett a Norbi, majd a Dávid is. Ezzel megvoltunk hatan, de Dani engedte Zöldnek, hogy játsszon. Gergő is beszállt volna, de túl nagy volt a létszám, ezért pötyögött a gépén. Már elkezdtük a kalandot, mikor lejött egy szerény mosolyú srác. Odamentem hozzá, jelentkeztem, hogy én nyitok-zárok ma, én vagyok a helyfelelős, aztán kérdeztem, hogy terepasztalozni jött-e, igen, vár-e valakit, igen. Hülye kérdésnek tűnik, de úgy voltam vele, hogy keríteni kell neki valakit lehetőség szerint, ha nem lesz társa, de szerencsére volt. Hamar be is futott a játékpartnere, fizettek, aztán elvoltak. =) Befutott Ati, Balázs és Mókás is, mondtam nekik, hogy hárman már egy ideális csapatot tudnak alkotni, úgy tudom, Mókás és Balázs mesélni is tud, de Gergő nagy lelkesen felpattant, hogy neki van kalandmodulja, ha akarják, mesél. =) Na így történt, hogy összeverbuválódott még egy csapat és ők négyen is remekül szórakoztak, ahogy én láttam. =)

Letalált Tocsó is, aki Zöldnek hozott egy kardot, mivel rövid a markolata és nem tudja rendesen fogni. =) Örültem a srácnak. Bene hozott nekem egy csokor vörös rózsát, én meg megkérdeztem, előnőnap van-e. Először nem is értette, hogy miről beszélek, szóval csak úgy gondolta, hoz virágot, én pedig még időben figyelmeztettem rá, hogy ma nőnap van. XD

A kaland az volt, hogy egy csomó magas szintű karaktert összedobáltak egymásra egy "alacsonyköltségvetésű" börtöncellában, ahogy a Dani fogalmazott, akik semmire sem emlékeztek, még a saját nevükre se. Rohadt jó kaland volt, végig gondolkodni kellett, rá kellett jönni dolgokra. Szerencsére egyetlen nőként a kupac tetejére került Theziám és sem a boszorkányszektája tetoválása nem jutott eszébe senkinek, sem pedig nem volt nála az Orwella szimbólum. XD Nagy nehezen kitalálta, hogy hívják, visszaemlékezett rá, hogy élete első 18 évében nagyjából mi történt vele, aztán emlékezett rá, hogy valami szakállas fószer csinált valamit. Homály volt az egész, még a látás is homályos üvegen át látott volt a karakterek számára (nem volt az előttünk, de úgy láttunk mégis), nem volt fény, fényforrás, mégis láttunk. =) Dani prima hasonlatokat hozott, nekem nagyon tetszett a mesélés módja, a kaland, az ötlet, az, hogy tényleg senki nem tudott semmire sem felkészülni, mert az egészet ő találta ki. =)

Szép lassan különféle kívánságokkal kijutottunk a börtönből. Elpukkantunk onnan. Ki akarok jutni, a cuccomhoz akarok jutni - ilyenekkel kikerültünk Erion városába, ahol ugyan észleltek minket, mozgott a város, de nem volt nyüzsgéshang, valahogy olyan álomszerű volt minden. Arra végül rájöttünk, hogy valószínűleg valakinek a gondolatai közt vagy álmában vagyunk, ezért Thezia azt kívánta, hogy megismerje ezt a személyt. Egyedül ő tudta meg ezáltal, hogy egy démonikus óbirodalomból származó, kezdetben boszorkánymester, később démonokkal paktáló, megkattant fickónak a fejében vannak. Na ő többet akart tudni, tudást akart, így fejest ugrott ennek a fickónak az emlékeibe, mikor eljutottak egy álomlátóhoz, vagy kihez. Látta a démonikus óbirodalmat, amiből jött néhány tudás a számára, s mivel elrontott egy próbát, elvesztette a godoni nyelvtudását, ellenben megtanult ugyanazon a szinten akvír nyelven, ráadásul vesztett egy asztrál pontot. Hát... Úgy jött ki ebből az egészből, hogy "huhuhuhúhuhúúú...! nem tudom, ki vagyok és honnan jöttem, de ha rájövök és visszakerülök, imádni fognak". XD A Dani úgy röhögött mellettem, ahogy ezt előadtam... XD Kissé a boszorkány megrészegült a tudástól, nem is igazán tudta, a többiekkel mi van.

Ezután az álomlátó egy kőobeliszk köré fektette a kalandozókat, mire azok egy olyan teremben találták magukat, ahol szembekerültek egy össztudatból gyúrt démonnal, ami mögött egy láda volt. Mindenkinek saját démona és saját ládája volt, ez a démon őrizte a karakterek tudását. Szerintem zseniális ötlet, de már csillogóra fényeztem a Danit - pedig a java csak most jön. XD Minden démon ugyanúgy nézett ki, de csak az ellenfelével törődött. Mivel sokfélénk voltunk (Ákos a dzsadját hozta, egy dzsad démonkép pedig elég bizarr), ronda dög lett a mindünk démonképéből összeálló lény, akivel ha összemértük az erőnket, sérült a lelkünk (asztrálpontot vesztettünk). Thezia gondolta, kipróbálja, mire megy az akvír nyelvvel és azt parancsolta a démonnak, hogy "Takarodj, kutya!". Beletört kicsit a nyelve, de a démonja összerándult ettől a sötét, ősi nyelvtől, nem mert támadni, inkább riadt volt, hogy egy picike, szőke nőcske az egy ilyen nyelven parancsolt rá. =) Dávid nagyon furfangos volt, azt kívánta, hogy helyet cserélhessen a démonjával. Megdobta a próbákat, ezért visszakapta a tudását, s ő lett a démonja tudásának az őrzője. Ez egy nagyon jó dobás volt, Dani csak lesett, hogy ez aztán kreativitás (Dávid rohadt okos ember, jól és gyorsan pörög az agya) és a szerencse. =D Benedek Shackorelt, a kardművészét hozta, aki harccal próbálta megoldani a dolgot, de szegénynek nagyon sérült a lelke. Azt javasoltam neki játék végén három asztrálpont-vesztés után, amitől az érzelemvilága sivár lett, holott van egy édes kisfia és egy gejzírszellemmel támogatott felesége, hogy tanuljon lélektant. Nem csak megismeri újra a lélek rejtelmeit, de növeli az asztrálpontjait. Vehetne is asztrálpontot, de azt mondta, ilyenre nem akar elcseszni egy fejlődési szintet. Ráhagytam, szerintem nagyon belefért a kalandba az egész, de ő epikus hősmeséket szeret, amit játék végén megbeszéltünk csapatszinten. De erről később egy kicsit. ^^

Nos, mindenki próbálkozott. Ákos dzsadja kitalálta, hogy elszívja a démonja asztrálpontjait. Nos... ezzel a démon lelkét szívta el, ami nagyon radikális külső változásokkal és az összes démoni negatív háttér megkapásával járt, de Ákos meg volt elégedve ezzel, tetszett neki. =D Thezia azt parancsolta a démonjának, hogy "Pusztulj!", így az szétdurrant. Visszaszerezte a tudását, majd mivel Dávid karaktere semmissé tette a saját démonja tudását és szublimált, jót vigyorgott a látottakon. Még látta, hogy Zöld Darton lovagja azt kérte ettől a tudásától fosztott démonkától, hogy tanítsa meg őt a Krad lovagokat megsiratni. Nagy nehezen sikerült neki, ami csak szerepjátékban jelentős képesség, amúgy semmit sem ér. =D Poén, de Zöld bírja az ilyeneket, tolja is rendszeresen. ^^

Szikrákként potyogott ki hét ember annak a fejéből, aki elvarázsolta őket. Benedek kardművésze ízes falatkákra vágta az enyhén durván migrénes ellenfelet, Ákos pedig elintézte, hogy a szélrózsa minden szirmának irányába sülthús formájában szálljon tova. XD 1000 Tp-t kaptunk. Dani fel volt készülve olyanra, hogy ellopkodjuk egymás tudását, ami Thezia fejében meg is fordult, de aztán nem csinálta, ki akart jutni. Így is megkapta másodjellemnek a Halál jellemet. ^^ Most már Káosz-halál, akit nem érdekel az élet, aki az útjába kerül, azt lekaszabolja, még öntörvényűbb és gonoszabb lett, ami szerintem remekül belefér Thezia személyiségébe. S mivel ezután a kráni kalandban lesz benne, nagyon jól fognak neki jönni a most szerzett képességek. ^^

Benedek nagyon ki volt akadva, hogy a hőse marandóan sérült. Megbeszéltük csapatosan, hogy van az epikus és a realisztikus mese, a kalandozós és a szerepjátszós. Dani olyat tart, amiben fontos szerepe van a szerepjátéknak, el kell játszani dolgokat, nem csak kockát kell dobálni, és igen, veszíthetsz a tudásodból és az értékeidből, sérülhetsz maradandóan. Ezután Benedek félrehívta Robit, hogy beszéljen vele, hogy ő kivételezik velem Theziát illetően. Na ez nagyon nagy tévedés, mert bár a csapat egyetlen állandó női tagja vagyok, nem kivételezik velem Robi, sőt, kifejezetten szívat. És élvezem. =) Tudásilag, összetettségben és háttérben meg van támogatva Thezia. 9. szintre lépve tanult például Kránról - akkor volt már azon a szinten, hogy adjanak neki pár egyszerűbb könyvet, hogy ha ennyire akarod, szenvedj meg a tudásért. Megtanult kráni nyelven, megismerte egy kicsit a kultúrát és térképek által Krán területét, de ennyi, épp csak alapok. =) Eddig a színészetből és a herbalizmusból tartotta fenn magát, még mindig senki sem leplezte le, hogy a kalandok során megölt pár embert, arról nem is beszélve, hogy múlt héten egy Sogron pap újságolta el a csapatnak, mikor Thezia nem volt jelen, hogy úgy tudják, boszorkány (ezt se mindenki tudta, mivel Thezia keveset varázsol, nem hord magánál hatalom italát) és ha nem tévednek, kapcsolatban áll Kránnal. Benedek karaktere mindjárt úgy gondolta, kráni boszorkány, csak ezzel az a helyzet, hogy vagy kráni boszorkány vagy és sosem jössz ki a birodalomból, vagy pedig Kránt támogató boszorkány vagy, Kránnak egy szánalmas senki, aki sosem járt a birodalom határain belül, még csak a közelében sem. =) Benedek felhozta, hogy grohagokat hozattam egy kalandba, mire el lett neki magyarázva, hogy ez úgy nézett ki, hogy megláttam a csomó pyarroni és sogroni varázslót és megmutattam a látképet a klánomnak, ők pedig küldtek pár grohagot. Theziában is ott tudatosult, mennyire szart sem ér Kránnak, mivel egy grohag majdnem megölte. XD A másik kalandban, a shadoniban pedig hazaszólt, hogy szarban van, itt az inkvizíció, mire közölték vele, hogy "picinyem, ez a te bajod, éld túl, de ha elárulsz minket, még rosszabb lesz, mint szénné égni egy máglyán". És túlélte, de rohadt nagy mázlival. =)

Szóval nem, konkrétan szívatva vagyok, ezt végre Benedek is belátta és elismerően bólogatott, hogy ja, hát így kicsit más a dolog. Kicsit... XD Thezia alappal fog ezután úgy bevonulni Kránba, hogy némileg ismeri a kultúrát, a nyelvet és az akvírt, a démonikus óbirodalom világát, túlélt mindent, hogy na, akkor most már ismerjétek el azt, aki vagyok és hoci nekem a fiatalság italát. =D Ignatio (Fischer varázslója) pedig őt támogatja, úgy gondolta, pusztán vád, hogy kráni boszorka lenne, hiszen akkor nem gyógyítgatna, védelmezne akárkit is, nyoma volna annak, hogy egy ilyen helyről származik, satöbbi. Ráadásul Thezia Ó-Pyarronról származik, ami Ignationak különösen fontos szempont. Ő tudta, hogy boszi, de alkut kötöttek és immár jó tíz éve nagyjából baráti szinten vannak egymással, tehát nincs alapja, hogy megingassák a hitében. Az más kérdés, hogy Thezia annak ellenére, hogy kicsi, aranyos, kihívó és ártatlan, a legsötétebb, legtörekvőbb, legalattomosabb az egész csapatban. Kegyetlen sokat tanult, harcias kis nő lett, aki a boszorkánypraktikáit csupán az emberek meggyőzésére és végső elkeseredettségében használja, egyébként színészettel, gyógynövényekkel, pár gusztustalan és aranyos ötlettel jut előre, s azzal, hogy sosincsenek szemtanúi a cselekedeteinek. =) Ügyes egy vipera, most már Robi is azon van, hogy kinyiffantsa. Elmesélte, hogy ha Thezia túléli Kránt, akkor a grohagoknál fog kikötni, majd élvezettel felolvasta, ez miért lesz rossz a nőmnek (ahogy esik, úgy megdugják, majd a gyerek kitépi magát a testéből, tehát 100%, hogy előbb vagy utóbb meghal). Erre kiszólt belőlem Thezia: "Én azt is túlélem!". Ilyen. Nem ismer sem félelmet, sem lehetetlent. Nem őrült, mint Sheon, hogy fejjel menne a falnak, inkább arra használja az eszét, hogy hogyan maradjon minden cselekedete titokban. És nem, nem szándékozom hagyni, hogy kinyuvasszák, még sok mindent meg akarok tanítani neki.

De arra is van megtőötletem, ha meghalna. Elő fog kerülni a lánya. =D Később. Most úgy 9 éves. ^^ Theneza névre hallgató, az anyja vonásait, felfogását és magabiztosságát viselő kiscsaj, aki nagyon fiatalon, mindössze 16 évesen az anyja nyomdokaiba lép. =) Erről a kis finomságról nem szóltam senkinek, de támogatom meg a hátterét, még utána kell néznem, kiket bélyegeztem meg, miket tudnak Theziáról a többiek, mert ha most benyögöm, hogy ez és ez van, és nincs alapja, az csak ellenszenvet szül. =) Az az igazság, hogy bejön nekem ez a boszorkarend... =) Szóval hiába fog meghalni Thezia esetlegesen (bár mint mondtam, nem fogom hagyni csak úgy kinyírni), mégis a "To be continued..." tábla fog kikerülni. >=D