Mint az kiderült az elmúlt egy hónapban, kevesen tudják rólam, hogy szeretem a sört. Valószínűleg a loli teszi, ám többen is elcsodálkoztak, mikor lekerült a lepel erről a tulajdonságomról, közölték, hogy nem nézték volna ki belőlem, amin én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Jelentem, a citromos Gösser kifejezetten az egyik kedvenc, alkoholmentesen is nagyon szeretem. Az almás ízesítésű sörök annyira nem finomak szerintem, a grapefruitos Aranyászok megdöbbentem, mennyire jó, ugyanis ez a gyümölcs kifejezetten a "FÚJ!" listám kitüntetett tagja, a szedres-lime-os ízű sör fincsi volt, s nagy vágyam édesebb vörös gyümölcsös söröket megkóstolni. A Heineken volt az egyik kedvenc márkám, anno a sötét Aranyászok is ízlett, újonnan állítólag a Tuborgra esküszöm. =D
Mint korábban írtam, vett pár fordulatot az életem és újabban sörözgetek. Bár ez nálam mókás volt mindig, mert jobban szeretek máséból inni, a sajátomból meg iszom néhány kortyot, aztán elajándékozom. XD Nem tudok olyan sokat ledönteni, na. Újabb dolog az életecskémben a bulizás. Egyelőre nem gyakori tevékenység, főleg, hogy Biáról igen nehéz lenne megoldani, de szeretem azt, hogy iszunk két koktélt és utána belevetjük magunkat a mozgó, színárban úszó tömegbe és kifulladásig táncolunk. Szeretem. =) Még újabb - mióta Bián lakom, főleg -, hogy itt-ott alszom. Úgy értem, vendégségben. XD Korábban nem aludtam ott senkinél, aztán meghívott tavaly év végén Nico, majd idén Timi, szóval alakul ez. ^^
Elkezdtem összerendezni, mire vágyom. Apróságok, például a Nana manga eddig kiadott magyar részeit szeretném begyűjteni. Jelenleg az első öt kötet van meg. A Gravitationt is szeretném beszerezni, abból az első három van meg, no meg az eddig kiadott magyar boys love-ot is, aminek az aránya viszont egészen jó ismereteim szerint, a többség megvan. ^^ Volt itt Anyunál vendégség két hete hétvégén, akkor is másnál aludtam, s a vendégek felfedezést csináltak a könyvespolcomon. Ez azért vicces, mert nem hagyományos olvasmányok sorakoznak nálam, ugye a yaoi manga gyűjteményem, a Ayase Védőőrizete, néhány csajos olvasmány (Jennifer Blake könyvek például), néhány fantasy (Az álomfalók, Qarok háborúja), aztán van ilyen, hogy Szerelmi dalok a Lolita Klubból, ami egy bordélyházban játszódó sztori, Mit keresett ISTEN a hálószobában, Müller Péter könyvek... És mit választott a kedves vendég? A Védőőrizetet. Azóta is ezen röhögök, noha el kell ismernem, kiváló darab, a nyelvezete magával ragad és olvastatja magát, noha néhol már fárasztó a rengeteg jelző, a szleng és a hülyeség, mégis imádom, idén is elolvastam, méghozzá két nap alatt. XD
Szeretnék sálakat, de olyan nőies, elegáns fajtákat. Olyan munkahelyre készülök, ahol illene csinosan, elegánsan öltözni, ezáltal a ruhatáram erős bővítésre szorul, nagy vágyam végre cipőket és szép felsőket beszerezni, ezért alig várom, hogy végre emberi fizetésem legyen. ^^ Bene beletaposott a gázba és ezerrel gyárt most nekem loliruhákat, amit sehogy sem tudtam megbeszélni vele, így erre majd később keresek megoldást, ugyanis az a helyzet, hogy régóta szerettem volna a gardróbom bővíteni és még mindig ő az egyetlen, akitől "rendelni szeretnék". Valahogy egyensúlyba fogom hozni ezt a dolgot, de még nem tudom, hogyan. Mindenesetre elkészült a kutyusos JSK-m végre és egy Rózsás éjszakának keresztelt, kérésem szerint hosszabbra hagyott szoknyájú, elegáns darab is. Mindkettő megkapta első szereplésének kijáró bókokat, úgyhogy sikeresnek érezhetjük magunkat. Úgy érzem, kezdem megtalálni a stílusomat egyre jobban és egyre ütősebbek a koordinációim, noha még nem teljes a dolog mégsem. Ezt jól megaszontam, tudom. Szeretnék egy új télikabátot, mivel a nyuszis lolikabim felújításra szorul, s nem is ártana meg, ha lenne egy másik is, aztán rájöttem, hogy a nadrágos korszakom többnyire visszaszorult, így harisnyákra vágyom, színesekre, mintásokra...
Van egy le nem írt listám azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. Most ugye nálam van a Felhőatlasz, a Holdárnyékban, túlvagyok a Battle Royale-on. Szerepel még ott a Pi élete, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Burok, Ethan és Carter. Még sok van, de most ezek jutnak eszembe. Filmek közt is rengeteg van, amit meg szeretnék nézni, például a Benjamin Button különös élete, újra akarom nézni az Emili csodálatos életét is.
Kusaminak szeretnék egy társat, egy vörös-fehér nőstényt, hogy ne legyen egyedül a drágám. Nagyon imádom, de mostanában napokra eltűnök itthonról és szeretném, ha nem lenne magányos. Meg a patkány amúgy is társas lény, jót tenne a csajszinak, ha lenne még egy patesz, el is férnének, csak valahogy az utóbbi években nem nagyon van kínálat patkányból. Ezen felül természetesen macskát és kutyát szeretnék, de valahogy beletörődtem, hogy ez a projekt még várat magára.
Kisütöttem, hogy melyik lesz az első BJD, ami hazajön, ha egyszer úgy adódik, milyen lesz, mi lesz. Egy hibridet szeretnék, mármint nem csak úgy értve, hogy Luts fej, Spirit test, hanem a faja is hibrid lesz. A karaktere még mindig homályban van, de nem is baj, ráérek az egésszel, egyelőre vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Amúgy is változtak a baráti felállásaim és a társaság iránti igényeim is. Szeretnék eljárogatni, azonban valahogy nem érzem természetesnek, hogy egy-egy közösség tagja vagyok. Újra szerepjátékozom és hihetetlenül jólesett, ahogy a fiúk fogadtak, az az öröm, hogy végre látnak, az nagyon feldob, de minden másban nagyon elbizonytalanodtam, szükségtelennek érzem a jelenlétem. Talán ez annak köszönhető, hogy kissé kiürültnek érzem magam és remélem, fog változni jó irányba.
Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Én sem látok át mindent, a korábban említett barna massza többnyire ezen okból kifolyólag keletkezett és sehogyan sem tudom szétválasztani az ízeket. Úgy vagyok vele, hogy akit érdekel, mi van velem, fel fog hívni, rám fog írni, elhív találkozni. Ez működik is, megváltozott ezáltal a baráti összetétel is némileg körülöttem, máshogy működnek dolgok, mint eddig. De jól érzem magam többnyire a bőrömben. Én is igyekszem keresni azokat, akiket szeretek, s ha majd anyagilag egyenesbe jövök, könnyebb lesz az életem. Addig meg türelem és kitartás. Szeretném ezt a munkát, látom benne, hogy mennyi leckét tesz elém, milyen sok tanulnivalóm származik belőle és ez jó, várom, akarom.
A könyvkiadáson is rengeteget gondolkodtam, azonban egyelőre az életem olyan szinten összedőlt, hogy amíg azt nem hozom rendbe, nem állok talpra, addig képtelen vagyok megírni azokat a könyveket. Tulajdonképpen nem maradt olyan része az életemnek, ami nem omlott volna rám. Természetesen mindig kettőn áll a vásár és elismerem, hogy hirtelen fogtam a batyum és leléptem, magam mögött hagytam egy csomó mindent, azonban úgy érzem, rendben van ez így. Időre van szükségem, de napról napra jobban vagyok.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lolita. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lolita. Összes bejegyzés megjelenítése
Zárkózottság
Megindult az életemben néhány olyan szál, amiről nem beszélhetek. Vagy azért, mert nekem lehetne később kellemetlen, vagy azért, mert másoknak adódhatna belőle kellemetlensége. Le is betegedtem, lassan, de egyre jobban beindul a torkom, folyamat folyik az orrom, fáj a fejem... Mostanság megint gondolkodom az életemen, ám úgy érzem, nem tudom összehangolni a dolgaimat, mert nem csak tőlem függ, mivel mi lesz, mi hogy alakul. De vágyom erre. Gigi blogját olvasva rokonszenvet éreztem aziránt, hogy a helyében legyek - gyereket neveljek, BJD-zzek és lolizzak, méghozzá társak nélkül. Tulajdonképpen a mindennapokban is ezt csinálom, csak nincs kimondva (és se gyerekem, se BJD-m), ettől függetlenül IchiGo az egyetlen, akivel lolizunk, beszélgetünk a BJD-ről, összejárunk találkozni, vannak közös dolgaink az egész társaságból. Örülök neki, hogy vele így alakult, mert nagyon szeretem, a múltheti négyes parti Gergőéknél annak ellenére, hogy nehezen indult, egy remek élmény volt és valamilyen kapaszkodópont lett. Mennék megint. Ha sarkítok, azt mondom, a lolimeetjeim IchiGoval történnek, a többire anyagi okból vagy időhiány miatt nem jutok el. Meg ha őszinte akarok lenni, hozzácsapom, hogy megváltoztak a dolgok. Ténylegesen és bennem is. Bár legfőképp az utóbbi az, ami számít és az, ami hátráltat. Eltűnt valami. Feeling, biztonságérzet, lelkesedés... Nem csak számomra, csupán én merek róla beszélni. Vagyis nem... mernék, de nem akarok. Minek? Nem látom, mi változhatna ennek hatására, azért meg nem tépem a szám, mert lehetne. Én azt az időszakom élem, amikor egyedül vagyok. Heti kétszer-háromszor biztosan felveszek lolit, mert ebben érzem igazán jól magam, kezelem azt a helyzetet, hogy a mindennapokban ezzel különleges és más vagyok, ami sok esetben sajnos ellenszenvet vált ki a környezetemből, mert az emberek sajnos buták és támadásnak veszik, hogy én nem asszimilálódom. Én csak szánni tudom ezt és néha megdöbbenek, hogy az, aki éppen mellettem van, mennyire sok mindent észrevesz körülöttem, mivel én már egyáltalán nem figyelem, ki mit szól ahhoz például az utcán vagy a munkahelyemen, hogy nagy szoknyában, mindenféle kis aranyos dologgal a fejemen jelenek meg valahol. Sosem másért csináltam, de korábban megvolt bennem az az életérzés, hogy meg merem mutatni az egyéniségemet és biztatok másokat is erre. Korábban hatott, most célkeresztté válik, ezért nem érdekel a többi ember, azt tudom mondani, sorry, de magam miatt csinálom. Én érzem jól magam így, én ragaszkodom ehhez, én szeretem, ez az én dolgom. Hogy miért teszik az emberek mégis a maguk dolgává? Azt gondolom, mert nincs más dolguk. A kertes aranyköpésemmel tulajdonképpen ezt mondtam ki sokkal szebb formában, hogy sokan a környezetemben azért foglalkoznak azzal, hogy én hogy nézek ki és mit csinálok, mert a saját életük annyira sivár. Ezt csak sajnálni tudom. Mindenki a maga sorsa kovácsa, én úgy érzem, sokat tettem azért, hogy ebben a magányosnak megélt helyzetben is jól érezzem magam. Segítettek benne rengeteget és vannak, akik kiszakítanak ebből a magányból. Hálás vagyok azért, hogy Édesanyám megkedvelte, támogat a lolizásban, várja, hogy mivel drukkolok elő, hiányolja, beleépült a rólam alkotott képébe, hogy egyszem kislánya ha teheti, királylányként megy el hozzá. Én így ünneplem meg az alkalmat, hogy találkozhatunk, ezzel fejezem ki, hogy ez egy fontos esemény az életemben. Hálás vagyok azért, hogy IchiGoval ennyire megmaradtunk egymásnak, mert nagyon sokat jelent, úgy érzem, számíthatunk és számítunk is egymásra, ami jó. Hálás vagyok azért, ahogy Timi áll a loli-kérdéshez. Inspirál. Inspirál és amikor épp nem látok magam előtt, magam után utat, segít abban, hogy azt mondjam, nem baj, eddig arra volt az előre, lépni kell, menni tovább, csinálni, aztán max majd kiérek újra a ködből és ha letértem az útról, majd visszamászom rá. Elmondhatatlan, amit csinál velem.
A loli a magánprojektem lett, de érzem, hogy nincs rá időm, sokszor erőm se. Még mindig túlságosan lefáraszt a stressz, az, hogy frászban vagyok. Az, hogy amiben láttam magam előtt utat, azt most lepi be a köd vagy a dagadó tenger, az, hogy a vágyaim sodorják el a hullámok tőlem távolabb, de beleragad a lábam a mindennapok vizes homokjába. Most nem érzem a szárnyalást... most én vagyok az, akinek támogatnia kell magát... most az előre nem nyúlik olyan messze, csupán néhány lépésnyire, ezért hiányzik az a korábbi, erős inspiráció. Most a makacs kitartás ideje van, bezárkózom. Ezért nem is írok. Úgy élem meg, a loli elválaszt és összeköt az emberekkel. Ez jó lenne, de valahogy nem úgy működik, ahogy igazán jó lenne.
A loli a magánprojektem lett, de érzem, hogy nincs rá időm, sokszor erőm se. Még mindig túlságosan lefáraszt a stressz, az, hogy frászban vagyok. Az, hogy amiben láttam magam előtt utat, azt most lepi be a köd vagy a dagadó tenger, az, hogy a vágyaim sodorják el a hullámok tőlem távolabb, de beleragad a lábam a mindennapok vizes homokjába. Most nem érzem a szárnyalást... most én vagyok az, akinek támogatnia kell magát... most az előre nem nyúlik olyan messze, csupán néhány lépésnyire, ezért hiányzik az a korábbi, erős inspiráció. Most a makacs kitartás ideje van, bezárkózom. Ezért nem is írok. Úgy élem meg, a loli elválaszt és összeköt az emberekkel. Ez jó lenne, de valahogy nem úgy működik, ahogy igazán jó lenne.
Megérett a válasz
Nanos. Anyu szokta mondani, hogy "elöntötte a szar az agyam". Nekem ma volt ilyen. Két napig rágtam magamban ezt az egészet, nagyon sok mindent nem értettem, nagyon sok mindenen csak néztem, hogy ez mi, volt, ami csak bosszantott és volt, ami bántott, vagy kifejezetten sértett. Ma annyira megrohantak a gondolatok és érzések, hogy nem bírtam dolgozni, egyszerűen tele volt ezzel a fejem és amint elindult újra a gondolatfolyam, hogy mit fogok írni, kikapcsolt az agyam. Például már hagytam el az iroda folyosóját, mikor feltűnt, hogy a kulcs a kezemben és hiányzik a táskám, szóval vissza kellett mennem a tasimért és be kellett zárnom az ajtót.
Először is szeretnék bocsánatot kérni, ha félreérthető voltam és ismételten elmondani, hogy a BJD-vel, lolitával kapcsolatos gondolkodós bejegyzésem nem azért született, hogy másokat leszóljak, beszóljak valakiknek.
Én úgy érzem, negatív diszkriminációban részesülhetnek azok, akiknek nincsen pénzük a márkát megfizetni, tehát pusztán azért, mert valaki átlagos, nem tartozhat egy olyan közösségbe, amelynek ő is érdeklődője lenne. Én abban a szellemben nevelkedtem és élek, hogy neked nincs valamid, ami nekem van? Gyere, pajtás, adok az enyémből! Nem keresek jól, de azokra, akik nekem fontosak, nem sajnálok költeni, meghívom kajálni, ha éhes, mert nekem ez a természetes. "Ma én, holnap te." - mondta anno nagyanyám. És működik. "Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten." - ezt is mondta nagyanyám többször és ez is bejön.
Tegyük fel, hogy szeretnék egy BJD-t - most ez volt a katartikus kérdéskör. Nekem ugye megnézhető a bértáblában, hogy mennyi a nettó/bruttó fizetésem, akit érdekel, tudja, mit dolgozom és azt is, hogy mióta, nem szégyen, nem titok. Ebből és Bene fizetéséből közösen élünk, számlát fizetünk, állatot tartunk, klubot tartunk fenn többedmagunkkal, fedezzük a szükségleteinket és amennyire megy, szórakozunk. Ha tudunk félretenni, általában beüt a krach és elviszi a megtakarításunkat, tehát mondhatjuk, hogy nekem speciel eléggé nehézkes összehozni azt az összeget, amiért BJD-t vehetek. Mint alkotó, tisztelem más munkáját, azoknál az irományoknál, amiket olvastam, szoktam hagyni pár sort, tanácsot, jó szót, mikor mi jön, megdicsérem a kreatív ötleteket. Sokféle művészeti ággal foglalkoztam már életem során, bár kétségtelenül az én művészetem a szavakban rejlik és bánt, hogy ennyire félreértettetek, mert úgy gondoltam, hogy magyarul és érthetően beszélek, írok. Azt is érzem, hogy aki felhúzta magát a bejegyzésemen, annak nem velem van dolga, hanem saját magával, hiszen ami ennyire heves érzelmeket kelt bennünk, az igazából ott van a lelkünk mélyén, csak épp a másik ember volt a tükör, amin megláttuk. Igen, könnyű a tükröt leköpni és mivel most én voltam a tükör, nem jár vissza semmi, csak néhány szó a legjobb szívvel, mert Nana, téged a barátomnak tartalak, kifejtettem, hogy felnézek rád és hálás vagyok azért, amiért inspirálsz, Gigi, téged kedvellek és tisztelem a kitartásod, s hálás vagyok az őszinteségedért.
Szóval ott járok, hogy amennyit össze bírtam kapargatni, az nem feltétlenül elég egy márkás, jó minőségű, eredeti BJD-re. Választanom kell, hogy vagy kuporgatok és remélek még, vagy teljesíteni próbálom a vágyamat és az olcsóbb recastok között keresek egy babát, amelyikbe beleszeretek. Utóbbi esetén is imádni fogom a BJD-t, öltöztetni a srácomat (én fiút szeretnék, ez nem titok és nem is meglepetés), fényképezni, és büszke leszek rá, mert a saját ízlésem szerint formálhatom és egy eredmény lesz, hogy képes voltam már ennyit elérni. Boldoggá fog tenni, hogy van egy BJD-szerelmem, ezt a boldogságot pedig szeretném másokkal megosztani, de itt jön a hoppá, mert nincs kivel. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike, hogy az örömöd meg szeretnéd osztani mással, és nincs kivel, mert kiközösítenek, esetlegesen lenéznek, mert te csak annyit tudtál hónapok alatt elérni, hogy egy utángyártott babád van, amivel ráadásul megmérgezheted a társaidat és magadat, meg támogattad a lopást. Ez fáj. Nem azért, mert én nem akarok törekedni, hanem mert van reális érzékem egy kevés és látom azt, hogy körülbelül két évet kell dolgoznom azon, hogy BJD-m legyen, ha nem találok egy jobban fizető munkát. És nem fogok egyelőre, mert nincsen képesítésem. Értitek, hogy miről beszélek? Hogy nem a közösség a bajom, hanem az, hogy a közösség szemében én más vagyok? Kevesebb. Nekem ez az érzés jött, hogy én kevesebb vagyok az átlag BJD-seknél, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy ripszropsz megvegyek egyet és ruházzam is. És ez bánt, mivel az én helyzetemben egy recast is iszonyat luxus és nagy eredmény. És az bánt a legjobban, hogy ennek a ténynek az észrevétele nélkül letorkolltatok érzésem szerint, holott szeretlek titeket. Ha rosszul fogalmaztam meg valamit, azt nagyon sajnálom, bocsánatot kérek érte és elég lett volna, ha erre rávilágítotok, sőt, akár személyesen nekem mondjátok el, nem pedig a blogon, de ha így, akkor így, semmi baj. Tényleg.
Szeretnék rácáfolni pár dologra, aminek kiderítésén ma többedmagammal dolgoztam. A műhelyben már fordult elő, hogy valaki műgyantából kiöntötte magának az egyik figuráját, amit drágán megvett, mert szerette volna egy másik festéssel is magáénak tudni anélkül, hogy azért duplán fizetett volna. Az öntésnél nem voltam ott, de végig a műhelyben volt a figura, előttem szedte szét a srác, mikor kész lett, le is sorjázta, ezért bennem fel sem merült, hogy ez veszélyes volna. Ma utánanéztem, hogy tulajdonképpen mi is az a műgyanta, mivel bizonyára nem adnák és nem adnák méregdrágán használati cikknek, ha mérgező volna, vagy valamilyen fizikai, esetleg kémiai hatásra mérgezővé válhatna.
"Miből készülnek?
A szótár szerint a 'resin' gyantát jelent, de ez nem teljesen korrekt. A BJDk többféle műgyantából készülhetnek, a leggyakoribb a Poliuretán, ezen kívül több cég használ Francia Műgyantát, mely kevésbé mérgező öntés/csiszolás közben és a fény bizonyos mértékig áthatol rajta, így olyan, mintha a babák belülről ragyognának. A legújabb műgyanta, a 'Smooth-on' még kipróbálás alatt van, de nagyon ígéretesek a visszajelzések." - forrás Doll dreams fórum.
Mint utánaolvastam, a műgyantát többféle keverékként használják, az interneten rengeteg minden megnézhető és rendelkezek kémikus/vegyész barátokkal is, ezért remélem, hogy elfogadjátok tőlem, amit most leírok. A műgyantát padlóburkolatként, lambériában és edényekben is megtalálhatjuk, gyakorlatilag körbevesz minket, a Wikipédián is találhatunk róla anyagot, de most egy kicsit konkrétabb leszek: linklink. Ezt a linket is fussátok át, kérlek. Nem hosszú, mindegyik pár lényegretörő sor.
A poliuretán keményebb, mint a második linken található epoxi, ez uretán alapú gyanta, mely teljesen veszélytelen, egyedül a csiszolásnál a szálló pora okozhat szilikózist, mert nagyon porszerű. Itt szeretnék kitérni rá, hogy minden por, legyen az liszté, porcukoré, fémé, fáé, egészségtelen, ha a tüdőbe kerül, főleg, ha nagy mennyiségben, a maszk viselése természetes tehát, ha poroló dologgal dolgozunk és amennyiben a kezünket sem szeretnénk összekenni, érdemes kesztyűt húzni, de ennyi, nem fog senki belehalni abba, hogy beszívta a babáról lecsiszolt port.
Ezt csupán a logika mondatja velem, de szerintem ha valami mérgező vagy könnyen azzá tehető, akkor nem adhatják háztartási cikként, az exportja is nehezebb, illetve amennyiben törvénybe nem ütközik egyik sem, figyelmeztetni kell a használati útmutatóban a vásárlót, hogy mit ne csináljon a termékkel, amennyiben szeretne hosszú, egészséges életet élni, no meg annak tényére, hogy egyébként egy veszélyes cuccot tart magánál. A gyógyszerekre is ráírják a veszélyforrásokat, figyelmeztetéseket, pedig azok elméletileg ugye a gyógyulásunk, egészségünk megőrzése érdekében gyártott dolgok.
A gyerekekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy nem a mérgezősége miatt nem ajánlják, hanem mert letörhetnek, leharaphatnak belőle részeket - például az ujjakat elég könnyű -, melyeket lenyelve megfulladhatnak (ez a figyelmeztetés a Kindertojáson is rajta van), kárt tehetnek a babában is, aminek eszmei és piaci értéke is van, méghozzá az előbbi valószínűleg mérhetetlen nagy a tulajdonosa számára.
Az epoxi linknél ott van, hogy 5-150°C között "könnyen kezelhető" a műgyanta, tehát az ettől eltérő hőmérsékleten nem ajánlott kísérletezni vele. Természetes, hogy ha kihűl, megfagy, akkor törik és az is, hogy a napra nem szabad kitenni huzamosabb időre, mert elszíneződik, ahogy sok más anyagra is igaz ez.
A későbbiekben lesz több anyagom a témához, ha érdekel titeket, szívesen megosztom veletek. Egyelőre azt hiszem, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban.
A következő kardinális kérdéskör a recast és replica. Én úgy gondolom, ha megrajzolok egy nyulat, méghozzá egy kidolgozott nyulat és a ruhámra tetetem, hiszen ilyenre van lehetőség, akkor az az én szellemi termékem és nem örülnék, ha az én nyulamat látnám viszont másvalaki ruháján. Az már nem zavarna, ha egy másik nyulat látnék viszont. Íróként publikáltam néhány irományomat az interneten az elmúlt nyolc évben és néha rá szoktam keresni, hogy valaki az engedélyem nélkül terjeszti-e, vagy a magáénak vallja-e. Levédettem már a szerzői nevemet és múlt év végén megdöbbentem, mikor megtaláltam azt a címet, amit én is választottam egy történetemnek, ráadásul az később indult, mint az enyém, de ugyanúgy school life, tanár-diák sztori, mint az enyém. Szépen elolvastam a sztorit, azóta nagyon kedvelem is, hagytam is egy nagyobb és egy vagy két kisebb kommentet az írójának és semmi köze az én sztorimhoz. Annyi a hasonlóság, hogy ugyanaz a cím, boys love, meg mint írtam, iskolaélet és tanár-diák páros. Ugyanazokat a kliséket használhatjuk, attól még eltérő lesz a termékünk. Nem tudom, emlékeztek-e rá, mikor múlt előtti adventi meeten Gigi hozott egy pár kisütött gyurmafigurát, csillagokat, hullócsillagokat, szíveket, és volt párféle díszítőnk hozzá. Zseniális ötlet volt és mind a saját képünkre formáltuk, amit választottunk! Én büszkén őrzöm a sajátjaimat. Én ez alapján gondoltam azt, hogy nem lehet ugyanolyan a recast és a replica, mint az eredeti. Lehet, hogy tévedtem és ennek jogát fenntartom, de azt is tudjátok, hogy nekem a márka csak egy név, én nem engedhetem meg magamnak a márkás dolgokat és nekem nem is fontos, hogy márkás holmim legyen, én úgy érzem, alacsonyabb árkategóriáért is szerezhető minőség. Nem szólom le egyik márkát se, például a csokoládék közül a Milka nekem első helyen áll a Tibi és a Boci mellett, de tudjuk, hogy a Milka nem mérhető a belga csokikhoz. A belga csokikról és burandókról azonban nem nyilatkozhatok, mert nincs igazán tapasztalatom, nekem ruhában többnyire a Párom nyújtotta minőség a mérvadó, hiszen azom van és ha nem lenne elég jó, akkor kitaposnám belőle vagy megkérném, hogy inkább vegyünk ruhákat.
Ha csak háromszor annyi lenne a fizetésem, mint most, már elgondolkodhatnék azon, hogy burandót veszek, ennek nemléte esetén jóformán számba sem vehetem. Az már a saját egyéni döntésem, hogy nem szeretnék vett ruhát, a kettőt, kérlek, ne mossuk össze, mert nem függ össze. Nem azért nem gyűjtök burandóra, mert nem tudnék összegyűjteni annyi pénzt, hogy meg tudjam venni az álomruhámat, hanem mert Bene vérrel, verítékkel, szerelemmel megvarrja nekem azokat, amiket megálmodik nekem, vagy amilyet megbeszélünk és nekem ez sokkal fontosabb, mint a burando. Bene rám készíti a ruhákat, ez a másik ok, amiért ódzkodom kész ruhát venni, de hát boltban is várásolok, ott is felpróbálom, hogy valami hogy áll, szóval ez talán nem is mérvadó.
A BJD-vel más a helyzet. A helyzet az, hogy én megkérdeztem pár dologról Nanát, aki ugye itt válaszolt nekem személyes levél helyett. Ha levélben írsz és ráébresztesz arra, hogy hülye voltam, tudod jól, hogy korrigálok. Legalábbis remélem, hogy tudod, Nana. Belátom, ha nincs igazam, nem jól tudok valamit és szeretnék fejlődni.
Nem gondoltam abba bele, hogy lopás a recast. Most sincs kiforrott álláspontom ezzel kapcsolatban, amit eddig tudok, az az, hogy ha recastom van, akkor kiközösít a BJD-társadalom, nem járhatok meetre és nincs kihez fordulnom, ha bajom van. Blanka is leírta, hogy nincs, pedig a recast baba is megsérülhet és imádhatja ugyanúgy az, akinek van, mint mások az eredeti BJD-jüket. Én tudom, hogy ebben az esetben, ha nem tudnék kihez fordulni, tegyük fel, nem segítenének mások, mert nekem csak recastom van, akkor kétségbe lennék esve és rettenetesen érezném magam. Én erről az oldalról közelítettem meg a dolgot és nagyon bántott, hogy ennyire elutasítóak az emberek azokkal, akik recastot vettek. Számomra az szól ellene, hogy nincs hol és kivel értekezni róla. De hogy lopás-e? Az a baj, hogy mi magyarok ragaszkodunk ahhoz, ha valami a miénk, az én házam, az én autóm, az én, az én. Viszont ez egy ázsiai termék, ahol az a hozzáállás tudtommal, hogy ha valaki engem másol, akkor én jól csinálok valamit. Ennél mélyebben ebbe nem tudok belemenni, én így tudom, de ha nem így van, akkor elnézést kérek. Foglalkozom a morális oldalával ennek. Felvesszük a mozifilmeket és torrenten megosztjuk; cédét másolunk és odaadjuk a barátunknak, amin játék vagy zenei anyag van; beszkenneljük, begépeljük a könyveket és egymásnak küldözgetjük őket. Igen vagy nem? IGEN. Filmeket mégis csinálnak, adnak ki zenei és játéklemezeket, könyveket. Hogy miért? Mert az emberek nagyobb részében van meg az az ösztönzés, hogy ha tetszett, akkor kell, a magunkénak akarjuk tudni, ott kell legyen a polcon, kézközelben, látnunk kell moziban. No meg ha így terjed, az reklámnak is betudható. Beszélgettünk korábban erről barátokkal, így nem csupán a saját álláspontom tudom közvetíteni a témában, ami tök jó.
Sokan nem engedhetik meg maguknak az eredetit, legyen az mozi, könyv, játék, stb. Ez van, rémesen rosszul csinálnak valamit a kormánynál, mert a magyar átlag eladósodott, szegény, vagy éppen csak megél. Ezt látom magam körül és az, ahol mondjuk én tartok, a baráti körömben elég jó eredménynek számít véleményem szerint. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 22 évesen összeköltöztek a fiújukkal, mennyasszonyok lettek, dolgoznak, mellette tanulni és szórakozni van/lenne lehetőségük. Nekem nem volt hátszelem, a családom apai fele kuporgatja a pénzt és akkor is szívják a fogukat, ha arra kérsz, amire nagyon kéne, a családom anyai fele meg nem rendelkezik megtakarítással. Emellett van egy öcsém, akinek már van végre egy normális munkahelye, eddig tanult, két éve meghalt a nagymamám, előtte valamivel a két nagypapám, őket el kellett temetni, a szüleim elváltak és Anyumnak is hosszú ideig nem volt munkája. Reálisan végiggondolva nem is normális tőlem, hogy BJD-re akarok költeni, nem? Pedig nagy vágyam és már megtaláltam a nagy szerelmemet, a fejemben megvan, hogyan szeretném, hogy kinézzen, és dolgozni fogok azon, hogy összehozzam. Idő kérdése, de vágyom rá és motivál.
Mindig az volt a családi helyzet, hogy öcsém kapta meg a drága ajándékokat, én pedig be kellett érjem valami olcsóbbal, hogy ne nullázódjon le a családi kassza. Öcsém remek lélekfacsargató gyerek volt, én pedig szerény és jobban szerettem a békét, a nyugalmat, minthogy az önző vágyaim miatt szembe kelljen szállni az öcsémmel, vagy újabb ok legyek veszekedésre. Háborúban éltem és megtanultam, hogy a kicsit is becsülni kell. Ettől eltekintve persze fájt sokszor, hogy hosszasan várnom kellett egy drágább ajándékra, míg öcsém kifacsarta elég gyorsan magának, amit akart. Elmúlt, túlvagyok rajta, most már a magam lábán állok és amúgy pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is a miénk. Még az életünk se, hiszen pillanatok alatt kiolthatják a tárcánként, telefonunkért, pedig alig hordok magamnál kétezernél többet és a mobilom is egy ötéves, elromlófélben lévő modell. Minden, amihez ragaszkodunk túlságosan ebben a fizikai világban, arra rámutat az Élet, hogy múlandó, hogy az érték nem az, amit pénzből meg tudsz venni, hanem az, amiért dolgoztál: a sikereid, a barátaid, a családod. Őket is elvesztheted és jobban fáj, mint mikor elszakad a ruhád, ellopják a holmid, mert bár eszmei értéke volt a te fél éves mobilodnak, rajta voltak a képeid, benne a barátaid számával, de olyat vehetsz másikat, vagy annál jobbat, de a nagyapádat semmi se hozza vissza. Komolyan ezek tudatában azon veszekszünk, hogy burando, recast, és márka? Komolyan összeugrunk semmiségen, mikor kilométerek választanak el minket és össze kellene tartanunk, mert ugyanazt szeretjük és a közösség boldoggá tesz minket? Az egyik legjobb dolog, ami velem történt az elmúlt öt évben, hogy a lolitaközösségbe kerültem, mert nagyon sokat segítettetek nekem, barátokra és társakra találtam. Sosem volt fontos, hogy kin mi van, az volt a fontos, hogy harmonizál-e a személyiségével, a színek egymással, ... Persze már látom, hogy a BJD-t és a lolitát nem lehet egy kalap alá venni.
Jó, másolat, nem másolat. Mert ez tényleg fontos. Igen, az eredeti szerző elesik attól a pénztől, amit egy másolatért adnak ki az emberek. Ez a cég szempontjából nem előnyös, ugyanakkor valószínűleg azért nincs komoly és jogi üldözés, mert valahogy a másolatipar is az ő malmukra hajtja a vizet, vagy pedig egyébként akkora a nyereségük, hogy az az összeg nem pénz a számukra. El kell különítenünk a ruhát, a BJD-t és a többi terméket, belátom. Sok helyen gyakori, hogy a visszamaradt alapanyag, anyag nem kidobásra kerül, hanem vagy eladásra, vagy megmunkálásra és alacsonyabb áron való értékesítésre. Nekem svédacél késem van, amire egy egyszerű műanyag nyelet tettek és 1.500.- forintért vettem, az eredetitől annyiban különbözik tudtommal, hogy a nyele más és nem adták díszdobozban, meg a tokja nem olyan dizájnos, de ugyanolyan jól vág, nem kopik, könnyen tisztítható. Szeretem, jó kés és nincs igényem az eredetijére, mert én csupán piknikes falatozgatáshoz, bozótvágáshoz terveztem használni, amihez sajnálnék egy frankó kést.
Viszont a cégek és cégek közt is van különbség. A BJD-ket kis létszámú tervezőgárda gyártja és igen, valószínűleg becsukhatják a boltot, ha előtérbe kerülnek a recast babák, azonban ez nem valószínű, hogy megtörténik a recastosokkal való elítélés miatt, no meg amiatt, hogy bárhogy is nézzük, a BJD jelenleg, főleg a mi helyzetünkben luxuscikk. Jachtot is biztosan gyártanak egymilliósat és százmilliósat, s aki jachtot akar, az valószínűleg a másodikat fogja megvenni. Ebbe belejátszik a sznobizmus, mert igen, akinek sok pénze van, az igenis a drágát fogja megvenni, mert az ő köreiben az képvisel értéket. Én nem megsérteni akartam valakit ennek kijelentésével, hanem egy egyszerű tényt közöltem, egy normális jelenséget. Miért van az, hogy Jaguárral és Porchéval, Ferrarival, Mercedesszel, meg Lexusszal villognak a gazdagok és nem Audival, BMW-vel, meg Suzukival? A magyarok inkább Audival, BMW-vel, Lexusszal és Mercivel, néhány Lamborginit és Ferrarit, Porchét is látni, de elvétve, külföldön azonban nézzük már meg a helyzetet. Igenis fontos egy országon belül élők általános vagy rétegekre osztott emberek anyagi helyzete, a kultúra, az export-import, valutaárfolyamok, stb. Ami kint külföldön fillérekbe kerül, itthon nagy pénzeket ér sok esetben, arról nem beszélve, hogy mindenhol általános, hogy az emberek szeretik megmutatni, amijük van, amit megengedhetnek maguknak.
Részemről a sznob nem volt pejoratív, sértő tartalommal ellátott jelző. Egy jelző volt. Tudva, hogy én hülye fasznak hívom a Páromat, amikor a szerelmemet akarom kifejezni neki, nem tudom, mit csodálkoztok, hogy a sznob nekem nem feltétlen negatív dolog. Egy jelenség. Ugyanakkor Robin mondta mindig, hogy mielőtt vitába szállnánk, magyarázzuk el, mit jelent számunkra a fogalom, hiszen Giginek igaza van, az is sznob, aki csak azért leveri a sose használt szaunáját, hogy egy nagyobbal villoghasson, meg szerintem az is, aki csak a drága, neves dolgokra esküszik.
"sznob (angol) - Eredetileg: "úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőhöz dörgölőzik. Ma főleg a divatos művekért művészekért és művészeti irányzatokért tüntetően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember. "Zenesznob, könyvsznob". "A filmet senki sem értette, de a sznobok odavoltak tőle"." - forrás: http://meszotar.hu
Szerintem nem baj, ha valaki sznob, öcsém is hajaz erre és imádom, mert jó a stílusa, remek beszélgetőpartner, sok okosat és jót tud, van néhány remek kapcsolata, a megjelenése elegáns és a legtöbbször kifogástalan, finom illata van, mindig elkápráztat valamivel. Szeretem az öcsémet és egyáltalán nem zavar, hogy inkább hosszasan kuporgat, hogy egy drágább és jó cuccot megvegyen, mindig jobbat és többet akar, mert amit csinál, azt egészen jól tudja csinálni. És nem hiszem, hogy megsértődne, ha sznobnak nevezném, pedig ő az a tipikus fajta ember, amelyik a rántott combot is késsel-villával eszi. Örülök, a csontot lerághatom én, amit nagyon szeretek, imádok pepecselni vele és a porcogót. Sajnálom, Gigi, őszintén, hogy ezzel a sznob-dologgal ennyire megsértettelek, nem volt szándékomban, nekem az volt bántó, amit már többször írtam, hogy az anyagi körülmény annyira meghatároz valamit, hogy kiszorulnak emberek valamiből, amibe nagyon szívesen benne lennének, nem az, hogy valaki jól él, vagy számára fontos, hogy márkás holmijai legyenek, stílusos legyen, elegáns, megnyerő. Sőt, én ezt szeretem. Ha nem túlozza el, akkor nagyon szeretem.
Gigi, kérlek, higgadtan gondold végig a smink és ita témát, mert utóbbi miatt nem az első eset, hogy nekimész valakinek, mintha nem tudnád, hogy rád ezek NEM jellemzőek. Nem bántottalak, nem is akartalak, nem is foglak, kérlek, te se tépd le a fejem. Bár így vagy jó, én szeretem, hogy ami a szíveden, az a szádon, de megbántottál azzal, ahogy írtál nekem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy kinek mi a része ebben a történetben, megtettem érzésem szerint, amit megtehettem, a többi nem az én dolgom, de ha ezt te nem így gondolod, akkor folytathatjuk részemről. Ilyen jellegű megbeszélnivalókat, kérlek, e-mailben küldj legközelebb, hogy személyesen, őszintén és közönség nélkül megbeszélhessük. Én nagyon odafigyelek rá, hogy az őszinteségemmel ne bántsak meg valakit, ha sikerült, akkor vezekeljek érte, illetve hogy ha az őszinteségemet kérik és nem jó a véleményem, akkor azt kulturált formában és csak annak a személynek mondjam, ne pedig mások előtt. Nem baj, hogy itt írtál és ha a továbbiakban is itt írsz ilyen jellegű hozzászólást, én azt is elfogadom, nincs vele különösebb bajom, csak ez a blogom, nem levelezés, ezt x ember látja naponta és úgy gondolom, hogy ez kettőnkre tartozik, tartozott volna. Ettől függetlenül igyekszem helyén kezelni a dolgot.
Tiszteletben tartom a véleményeiteket, örülök, hogy megosztottátok velem, én úgy érzem, hogy miattatok megint sok mindent tanultam, inspiráltatok és bár ráment egy fél napom az idegeskedésre, gondolkodásra, majdnem bőgtem is három alkalommal, megérte, mert én most teljesen megnyugodtam és úgy érzem, hogy jobban sikerült átadnom, ami bennem volt. Kerekké szerettem volna tenni a mondandóm, mert a visszajelzések alapján nem volt kerek és tartom azt, ami a mottóm is: Inkább gyűlöljenek azért, aki vagyok, mintsem szeressenek azért, aki nem vagyok.
Először is szeretnék bocsánatot kérni, ha félreérthető voltam és ismételten elmondani, hogy a BJD-vel, lolitával kapcsolatos gondolkodós bejegyzésem nem azért született, hogy másokat leszóljak, beszóljak valakiknek.
Én úgy érzem, negatív diszkriminációban részesülhetnek azok, akiknek nincsen pénzük a márkát megfizetni, tehát pusztán azért, mert valaki átlagos, nem tartozhat egy olyan közösségbe, amelynek ő is érdeklődője lenne. Én abban a szellemben nevelkedtem és élek, hogy neked nincs valamid, ami nekem van? Gyere, pajtás, adok az enyémből! Nem keresek jól, de azokra, akik nekem fontosak, nem sajnálok költeni, meghívom kajálni, ha éhes, mert nekem ez a természetes. "Ma én, holnap te." - mondta anno nagyanyám. És működik. "Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten." - ezt is mondta nagyanyám többször és ez is bejön.
Tegyük fel, hogy szeretnék egy BJD-t - most ez volt a katartikus kérdéskör. Nekem ugye megnézhető a bértáblában, hogy mennyi a nettó/bruttó fizetésem, akit érdekel, tudja, mit dolgozom és azt is, hogy mióta, nem szégyen, nem titok. Ebből és Bene fizetéséből közösen élünk, számlát fizetünk, állatot tartunk, klubot tartunk fenn többedmagunkkal, fedezzük a szükségleteinket és amennyire megy, szórakozunk. Ha tudunk félretenni, általában beüt a krach és elviszi a megtakarításunkat, tehát mondhatjuk, hogy nekem speciel eléggé nehézkes összehozni azt az összeget, amiért BJD-t vehetek. Mint alkotó, tisztelem más munkáját, azoknál az irományoknál, amiket olvastam, szoktam hagyni pár sort, tanácsot, jó szót, mikor mi jön, megdicsérem a kreatív ötleteket. Sokféle művészeti ággal foglalkoztam már életem során, bár kétségtelenül az én művészetem a szavakban rejlik és bánt, hogy ennyire félreértettetek, mert úgy gondoltam, hogy magyarul és érthetően beszélek, írok. Azt is érzem, hogy aki felhúzta magát a bejegyzésemen, annak nem velem van dolga, hanem saját magával, hiszen ami ennyire heves érzelmeket kelt bennünk, az igazából ott van a lelkünk mélyén, csak épp a másik ember volt a tükör, amin megláttuk. Igen, könnyű a tükröt leköpni és mivel most én voltam a tükör, nem jár vissza semmi, csak néhány szó a legjobb szívvel, mert Nana, téged a barátomnak tartalak, kifejtettem, hogy felnézek rád és hálás vagyok azért, amiért inspirálsz, Gigi, téged kedvellek és tisztelem a kitartásod, s hálás vagyok az őszinteségedért.
Szóval ott járok, hogy amennyit össze bírtam kapargatni, az nem feltétlenül elég egy márkás, jó minőségű, eredeti BJD-re. Választanom kell, hogy vagy kuporgatok és remélek még, vagy teljesíteni próbálom a vágyamat és az olcsóbb recastok között keresek egy babát, amelyikbe beleszeretek. Utóbbi esetén is imádni fogom a BJD-t, öltöztetni a srácomat (én fiút szeretnék, ez nem titok és nem is meglepetés), fényképezni, és büszke leszek rá, mert a saját ízlésem szerint formálhatom és egy eredmény lesz, hogy képes voltam már ennyit elérni. Boldoggá fog tenni, hogy van egy BJD-szerelmem, ezt a boldogságot pedig szeretném másokkal megosztani, de itt jön a hoppá, mert nincs kivel. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike, hogy az örömöd meg szeretnéd osztani mással, és nincs kivel, mert kiközösítenek, esetlegesen lenéznek, mert te csak annyit tudtál hónapok alatt elérni, hogy egy utángyártott babád van, amivel ráadásul megmérgezheted a társaidat és magadat, meg támogattad a lopást. Ez fáj. Nem azért, mert én nem akarok törekedni, hanem mert van reális érzékem egy kevés és látom azt, hogy körülbelül két évet kell dolgoznom azon, hogy BJD-m legyen, ha nem találok egy jobban fizető munkát. És nem fogok egyelőre, mert nincsen képesítésem. Értitek, hogy miről beszélek? Hogy nem a közösség a bajom, hanem az, hogy a közösség szemében én más vagyok? Kevesebb. Nekem ez az érzés jött, hogy én kevesebb vagyok az átlag BJD-seknél, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy ripszropsz megvegyek egyet és ruházzam is. És ez bánt, mivel az én helyzetemben egy recast is iszonyat luxus és nagy eredmény. És az bánt a legjobban, hogy ennek a ténynek az észrevétele nélkül letorkolltatok érzésem szerint, holott szeretlek titeket. Ha rosszul fogalmaztam meg valamit, azt nagyon sajnálom, bocsánatot kérek érte és elég lett volna, ha erre rávilágítotok, sőt, akár személyesen nekem mondjátok el, nem pedig a blogon, de ha így, akkor így, semmi baj. Tényleg.
Szeretnék rácáfolni pár dologra, aminek kiderítésén ma többedmagammal dolgoztam. A műhelyben már fordult elő, hogy valaki műgyantából kiöntötte magának az egyik figuráját, amit drágán megvett, mert szerette volna egy másik festéssel is magáénak tudni anélkül, hogy azért duplán fizetett volna. Az öntésnél nem voltam ott, de végig a műhelyben volt a figura, előttem szedte szét a srác, mikor kész lett, le is sorjázta, ezért bennem fel sem merült, hogy ez veszélyes volna. Ma utánanéztem, hogy tulajdonképpen mi is az a műgyanta, mivel bizonyára nem adnák és nem adnák méregdrágán használati cikknek, ha mérgező volna, vagy valamilyen fizikai, esetleg kémiai hatásra mérgezővé válhatna.
"Miből készülnek?
A szótár szerint a 'resin' gyantát jelent, de ez nem teljesen korrekt. A BJDk többféle műgyantából készülhetnek, a leggyakoribb a Poliuretán, ezen kívül több cég használ Francia Műgyantát, mely kevésbé mérgező öntés/csiszolás közben és a fény bizonyos mértékig áthatol rajta, így olyan, mintha a babák belülről ragyognának. A legújabb műgyanta, a 'Smooth-on' még kipróbálás alatt van, de nagyon ígéretesek a visszajelzések." - forrás Doll dreams fórum.
Mint utánaolvastam, a műgyantát többféle keverékként használják, az interneten rengeteg minden megnézhető és rendelkezek kémikus/vegyész barátokkal is, ezért remélem, hogy elfogadjátok tőlem, amit most leírok. A műgyantát padlóburkolatként, lambériában és edényekben is megtalálhatjuk, gyakorlatilag körbevesz minket, a Wikipédián is találhatunk róla anyagot, de most egy kicsit konkrétabb leszek: linklink. Ezt a linket is fussátok át, kérlek. Nem hosszú, mindegyik pár lényegretörő sor.
A poliuretán keményebb, mint a második linken található epoxi, ez uretán alapú gyanta, mely teljesen veszélytelen, egyedül a csiszolásnál a szálló pora okozhat szilikózist, mert nagyon porszerű. Itt szeretnék kitérni rá, hogy minden por, legyen az liszté, porcukoré, fémé, fáé, egészségtelen, ha a tüdőbe kerül, főleg, ha nagy mennyiségben, a maszk viselése természetes tehát, ha poroló dologgal dolgozunk és amennyiben a kezünket sem szeretnénk összekenni, érdemes kesztyűt húzni, de ennyi, nem fog senki belehalni abba, hogy beszívta a babáról lecsiszolt port.
Ezt csupán a logika mondatja velem, de szerintem ha valami mérgező vagy könnyen azzá tehető, akkor nem adhatják háztartási cikként, az exportja is nehezebb, illetve amennyiben törvénybe nem ütközik egyik sem, figyelmeztetni kell a használati útmutatóban a vásárlót, hogy mit ne csináljon a termékkel, amennyiben szeretne hosszú, egészséges életet élni, no meg annak tényére, hogy egyébként egy veszélyes cuccot tart magánál. A gyógyszerekre is ráírják a veszélyforrásokat, figyelmeztetéseket, pedig azok elméletileg ugye a gyógyulásunk, egészségünk megőrzése érdekében gyártott dolgok.
A gyerekekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy nem a mérgezősége miatt nem ajánlják, hanem mert letörhetnek, leharaphatnak belőle részeket - például az ujjakat elég könnyű -, melyeket lenyelve megfulladhatnak (ez a figyelmeztetés a Kindertojáson is rajta van), kárt tehetnek a babában is, aminek eszmei és piaci értéke is van, méghozzá az előbbi valószínűleg mérhetetlen nagy a tulajdonosa számára.
Az epoxi linknél ott van, hogy 5-150°C között "könnyen kezelhető" a műgyanta, tehát az ettől eltérő hőmérsékleten nem ajánlott kísérletezni vele. Természetes, hogy ha kihűl, megfagy, akkor törik és az is, hogy a napra nem szabad kitenni huzamosabb időre, mert elszíneződik, ahogy sok más anyagra is igaz ez.
A későbbiekben lesz több anyagom a témához, ha érdekel titeket, szívesen megosztom veletek. Egyelőre azt hiszem, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban.
A következő kardinális kérdéskör a recast és replica. Én úgy gondolom, ha megrajzolok egy nyulat, méghozzá egy kidolgozott nyulat és a ruhámra tetetem, hiszen ilyenre van lehetőség, akkor az az én szellemi termékem és nem örülnék, ha az én nyulamat látnám viszont másvalaki ruháján. Az már nem zavarna, ha egy másik nyulat látnék viszont. Íróként publikáltam néhány irományomat az interneten az elmúlt nyolc évben és néha rá szoktam keresni, hogy valaki az engedélyem nélkül terjeszti-e, vagy a magáénak vallja-e. Levédettem már a szerzői nevemet és múlt év végén megdöbbentem, mikor megtaláltam azt a címet, amit én is választottam egy történetemnek, ráadásul az később indult, mint az enyém, de ugyanúgy school life, tanár-diák sztori, mint az enyém. Szépen elolvastam a sztorit, azóta nagyon kedvelem is, hagytam is egy nagyobb és egy vagy két kisebb kommentet az írójának és semmi köze az én sztorimhoz. Annyi a hasonlóság, hogy ugyanaz a cím, boys love, meg mint írtam, iskolaélet és tanár-diák páros. Ugyanazokat a kliséket használhatjuk, attól még eltérő lesz a termékünk. Nem tudom, emlékeztek-e rá, mikor múlt előtti adventi meeten Gigi hozott egy pár kisütött gyurmafigurát, csillagokat, hullócsillagokat, szíveket, és volt párféle díszítőnk hozzá. Zseniális ötlet volt és mind a saját képünkre formáltuk, amit választottunk! Én büszkén őrzöm a sajátjaimat. Én ez alapján gondoltam azt, hogy nem lehet ugyanolyan a recast és a replica, mint az eredeti. Lehet, hogy tévedtem és ennek jogát fenntartom, de azt is tudjátok, hogy nekem a márka csak egy név, én nem engedhetem meg magamnak a márkás dolgokat és nekem nem is fontos, hogy márkás holmim legyen, én úgy érzem, alacsonyabb árkategóriáért is szerezhető minőség. Nem szólom le egyik márkát se, például a csokoládék közül a Milka nekem első helyen áll a Tibi és a Boci mellett, de tudjuk, hogy a Milka nem mérhető a belga csokikhoz. A belga csokikról és burandókról azonban nem nyilatkozhatok, mert nincs igazán tapasztalatom, nekem ruhában többnyire a Párom nyújtotta minőség a mérvadó, hiszen azom van és ha nem lenne elég jó, akkor kitaposnám belőle vagy megkérném, hogy inkább vegyünk ruhákat.
Ha csak háromszor annyi lenne a fizetésem, mint most, már elgondolkodhatnék azon, hogy burandót veszek, ennek nemléte esetén jóformán számba sem vehetem. Az már a saját egyéni döntésem, hogy nem szeretnék vett ruhát, a kettőt, kérlek, ne mossuk össze, mert nem függ össze. Nem azért nem gyűjtök burandóra, mert nem tudnék összegyűjteni annyi pénzt, hogy meg tudjam venni az álomruhámat, hanem mert Bene vérrel, verítékkel, szerelemmel megvarrja nekem azokat, amiket megálmodik nekem, vagy amilyet megbeszélünk és nekem ez sokkal fontosabb, mint a burando. Bene rám készíti a ruhákat, ez a másik ok, amiért ódzkodom kész ruhát venni, de hát boltban is várásolok, ott is felpróbálom, hogy valami hogy áll, szóval ez talán nem is mérvadó.
A BJD-vel más a helyzet. A helyzet az, hogy én megkérdeztem pár dologról Nanát, aki ugye itt válaszolt nekem személyes levél helyett. Ha levélben írsz és ráébresztesz arra, hogy hülye voltam, tudod jól, hogy korrigálok. Legalábbis remélem, hogy tudod, Nana. Belátom, ha nincs igazam, nem jól tudok valamit és szeretnék fejlődni.
Nem gondoltam abba bele, hogy lopás a recast. Most sincs kiforrott álláspontom ezzel kapcsolatban, amit eddig tudok, az az, hogy ha recastom van, akkor kiközösít a BJD-társadalom, nem járhatok meetre és nincs kihez fordulnom, ha bajom van. Blanka is leírta, hogy nincs, pedig a recast baba is megsérülhet és imádhatja ugyanúgy az, akinek van, mint mások az eredeti BJD-jüket. Én tudom, hogy ebben az esetben, ha nem tudnék kihez fordulni, tegyük fel, nem segítenének mások, mert nekem csak recastom van, akkor kétségbe lennék esve és rettenetesen érezném magam. Én erről az oldalról közelítettem meg a dolgot és nagyon bántott, hogy ennyire elutasítóak az emberek azokkal, akik recastot vettek. Számomra az szól ellene, hogy nincs hol és kivel értekezni róla. De hogy lopás-e? Az a baj, hogy mi magyarok ragaszkodunk ahhoz, ha valami a miénk, az én házam, az én autóm, az én, az én. Viszont ez egy ázsiai termék, ahol az a hozzáállás tudtommal, hogy ha valaki engem másol, akkor én jól csinálok valamit. Ennél mélyebben ebbe nem tudok belemenni, én így tudom, de ha nem így van, akkor elnézést kérek. Foglalkozom a morális oldalával ennek. Felvesszük a mozifilmeket és torrenten megosztjuk; cédét másolunk és odaadjuk a barátunknak, amin játék vagy zenei anyag van; beszkenneljük, begépeljük a könyveket és egymásnak küldözgetjük őket. Igen vagy nem? IGEN. Filmeket mégis csinálnak, adnak ki zenei és játéklemezeket, könyveket. Hogy miért? Mert az emberek nagyobb részében van meg az az ösztönzés, hogy ha tetszett, akkor kell, a magunkénak akarjuk tudni, ott kell legyen a polcon, kézközelben, látnunk kell moziban. No meg ha így terjed, az reklámnak is betudható. Beszélgettünk korábban erről barátokkal, így nem csupán a saját álláspontom tudom közvetíteni a témában, ami tök jó.
Sokan nem engedhetik meg maguknak az eredetit, legyen az mozi, könyv, játék, stb. Ez van, rémesen rosszul csinálnak valamit a kormánynál, mert a magyar átlag eladósodott, szegény, vagy éppen csak megél. Ezt látom magam körül és az, ahol mondjuk én tartok, a baráti körömben elég jó eredménynek számít véleményem szerint. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 22 évesen összeköltöztek a fiújukkal, mennyasszonyok lettek, dolgoznak, mellette tanulni és szórakozni van/lenne lehetőségük. Nekem nem volt hátszelem, a családom apai fele kuporgatja a pénzt és akkor is szívják a fogukat, ha arra kérsz, amire nagyon kéne, a családom anyai fele meg nem rendelkezik megtakarítással. Emellett van egy öcsém, akinek már van végre egy normális munkahelye, eddig tanult, két éve meghalt a nagymamám, előtte valamivel a két nagypapám, őket el kellett temetni, a szüleim elváltak és Anyumnak is hosszú ideig nem volt munkája. Reálisan végiggondolva nem is normális tőlem, hogy BJD-re akarok költeni, nem? Pedig nagy vágyam és már megtaláltam a nagy szerelmemet, a fejemben megvan, hogyan szeretném, hogy kinézzen, és dolgozni fogok azon, hogy összehozzam. Idő kérdése, de vágyom rá és motivál.
Mindig az volt a családi helyzet, hogy öcsém kapta meg a drága ajándékokat, én pedig be kellett érjem valami olcsóbbal, hogy ne nullázódjon le a családi kassza. Öcsém remek lélekfacsargató gyerek volt, én pedig szerény és jobban szerettem a békét, a nyugalmat, minthogy az önző vágyaim miatt szembe kelljen szállni az öcsémmel, vagy újabb ok legyek veszekedésre. Háborúban éltem és megtanultam, hogy a kicsit is becsülni kell. Ettől eltekintve persze fájt sokszor, hogy hosszasan várnom kellett egy drágább ajándékra, míg öcsém kifacsarta elég gyorsan magának, amit akart. Elmúlt, túlvagyok rajta, most már a magam lábán állok és amúgy pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is a miénk. Még az életünk se, hiszen pillanatok alatt kiolthatják a tárcánként, telefonunkért, pedig alig hordok magamnál kétezernél többet és a mobilom is egy ötéves, elromlófélben lévő modell. Minden, amihez ragaszkodunk túlságosan ebben a fizikai világban, arra rámutat az Élet, hogy múlandó, hogy az érték nem az, amit pénzből meg tudsz venni, hanem az, amiért dolgoztál: a sikereid, a barátaid, a családod. Őket is elvesztheted és jobban fáj, mint mikor elszakad a ruhád, ellopják a holmid, mert bár eszmei értéke volt a te fél éves mobilodnak, rajta voltak a képeid, benne a barátaid számával, de olyat vehetsz másikat, vagy annál jobbat, de a nagyapádat semmi se hozza vissza. Komolyan ezek tudatában azon veszekszünk, hogy burando, recast, és márka? Komolyan összeugrunk semmiségen, mikor kilométerek választanak el minket és össze kellene tartanunk, mert ugyanazt szeretjük és a közösség boldoggá tesz minket? Az egyik legjobb dolog, ami velem történt az elmúlt öt évben, hogy a lolitaközösségbe kerültem, mert nagyon sokat segítettetek nekem, barátokra és társakra találtam. Sosem volt fontos, hogy kin mi van, az volt a fontos, hogy harmonizál-e a személyiségével, a színek egymással, ... Persze már látom, hogy a BJD-t és a lolitát nem lehet egy kalap alá venni.
Jó, másolat, nem másolat. Mert ez tényleg fontos. Igen, az eredeti szerző elesik attól a pénztől, amit egy másolatért adnak ki az emberek. Ez a cég szempontjából nem előnyös, ugyanakkor valószínűleg azért nincs komoly és jogi üldözés, mert valahogy a másolatipar is az ő malmukra hajtja a vizet, vagy pedig egyébként akkora a nyereségük, hogy az az összeg nem pénz a számukra. El kell különítenünk a ruhát, a BJD-t és a többi terméket, belátom. Sok helyen gyakori, hogy a visszamaradt alapanyag, anyag nem kidobásra kerül, hanem vagy eladásra, vagy megmunkálásra és alacsonyabb áron való értékesítésre. Nekem svédacél késem van, amire egy egyszerű műanyag nyelet tettek és 1.500.- forintért vettem, az eredetitől annyiban különbözik tudtommal, hogy a nyele más és nem adták díszdobozban, meg a tokja nem olyan dizájnos, de ugyanolyan jól vág, nem kopik, könnyen tisztítható. Szeretem, jó kés és nincs igényem az eredetijére, mert én csupán piknikes falatozgatáshoz, bozótvágáshoz terveztem használni, amihez sajnálnék egy frankó kést.
Viszont a cégek és cégek közt is van különbség. A BJD-ket kis létszámú tervezőgárda gyártja és igen, valószínűleg becsukhatják a boltot, ha előtérbe kerülnek a recast babák, azonban ez nem valószínű, hogy megtörténik a recastosokkal való elítélés miatt, no meg amiatt, hogy bárhogy is nézzük, a BJD jelenleg, főleg a mi helyzetünkben luxuscikk. Jachtot is biztosan gyártanak egymilliósat és százmilliósat, s aki jachtot akar, az valószínűleg a másodikat fogja megvenni. Ebbe belejátszik a sznobizmus, mert igen, akinek sok pénze van, az igenis a drágát fogja megvenni, mert az ő köreiben az képvisel értéket. Én nem megsérteni akartam valakit ennek kijelentésével, hanem egy egyszerű tényt közöltem, egy normális jelenséget. Miért van az, hogy Jaguárral és Porchéval, Ferrarival, Mercedesszel, meg Lexusszal villognak a gazdagok és nem Audival, BMW-vel, meg Suzukival? A magyarok inkább Audival, BMW-vel, Lexusszal és Mercivel, néhány Lamborginit és Ferrarit, Porchét is látni, de elvétve, külföldön azonban nézzük már meg a helyzetet. Igenis fontos egy országon belül élők általános vagy rétegekre osztott emberek anyagi helyzete, a kultúra, az export-import, valutaárfolyamok, stb. Ami kint külföldön fillérekbe kerül, itthon nagy pénzeket ér sok esetben, arról nem beszélve, hogy mindenhol általános, hogy az emberek szeretik megmutatni, amijük van, amit megengedhetnek maguknak.
Részemről a sznob nem volt pejoratív, sértő tartalommal ellátott jelző. Egy jelző volt. Tudva, hogy én hülye fasznak hívom a Páromat, amikor a szerelmemet akarom kifejezni neki, nem tudom, mit csodálkoztok, hogy a sznob nekem nem feltétlen negatív dolog. Egy jelenség. Ugyanakkor Robin mondta mindig, hogy mielőtt vitába szállnánk, magyarázzuk el, mit jelent számunkra a fogalom, hiszen Giginek igaza van, az is sznob, aki csak azért leveri a sose használt szaunáját, hogy egy nagyobbal villoghasson, meg szerintem az is, aki csak a drága, neves dolgokra esküszik.
"sznob (angol) - Eredetileg: "úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőhöz dörgölőzik. Ma főleg a divatos művekért művészekért és művészeti irányzatokért tüntetően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember. "Zenesznob, könyvsznob". "A filmet senki sem értette, de a sznobok odavoltak tőle"." - forrás: http://meszotar.hu
Szerintem nem baj, ha valaki sznob, öcsém is hajaz erre és imádom, mert jó a stílusa, remek beszélgetőpartner, sok okosat és jót tud, van néhány remek kapcsolata, a megjelenése elegáns és a legtöbbször kifogástalan, finom illata van, mindig elkápráztat valamivel. Szeretem az öcsémet és egyáltalán nem zavar, hogy inkább hosszasan kuporgat, hogy egy drágább és jó cuccot megvegyen, mindig jobbat és többet akar, mert amit csinál, azt egészen jól tudja csinálni. És nem hiszem, hogy megsértődne, ha sznobnak nevezném, pedig ő az a tipikus fajta ember, amelyik a rántott combot is késsel-villával eszi. Örülök, a csontot lerághatom én, amit nagyon szeretek, imádok pepecselni vele és a porcogót. Sajnálom, Gigi, őszintén, hogy ezzel a sznob-dologgal ennyire megsértettelek, nem volt szándékomban, nekem az volt bántó, amit már többször írtam, hogy az anyagi körülmény annyira meghatároz valamit, hogy kiszorulnak emberek valamiből, amibe nagyon szívesen benne lennének, nem az, hogy valaki jól él, vagy számára fontos, hogy márkás holmijai legyenek, stílusos legyen, elegáns, megnyerő. Sőt, én ezt szeretem. Ha nem túlozza el, akkor nagyon szeretem.
Gigi, kérlek, higgadtan gondold végig a smink és ita témát, mert utóbbi miatt nem az első eset, hogy nekimész valakinek, mintha nem tudnád, hogy rád ezek NEM jellemzőek. Nem bántottalak, nem is akartalak, nem is foglak, kérlek, te se tépd le a fejem. Bár így vagy jó, én szeretem, hogy ami a szíveden, az a szádon, de megbántottál azzal, ahogy írtál nekem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy kinek mi a része ebben a történetben, megtettem érzésem szerint, amit megtehettem, a többi nem az én dolgom, de ha ezt te nem így gondolod, akkor folytathatjuk részemről. Ilyen jellegű megbeszélnivalókat, kérlek, e-mailben küldj legközelebb, hogy személyesen, őszintén és közönség nélkül megbeszélhessük. Én nagyon odafigyelek rá, hogy az őszinteségemmel ne bántsak meg valakit, ha sikerült, akkor vezekeljek érte, illetve hogy ha az őszinteségemet kérik és nem jó a véleményem, akkor azt kulturált formában és csak annak a személynek mondjam, ne pedig mások előtt. Nem baj, hogy itt írtál és ha a továbbiakban is itt írsz ilyen jellegű hozzászólást, én azt is elfogadom, nincs vele különösebb bajom, csak ez a blogom, nem levelezés, ezt x ember látja naponta és úgy gondolom, hogy ez kettőnkre tartozik, tartozott volna. Ettől függetlenül igyekszem helyén kezelni a dolgot.
Tiszteletben tartom a véleményeiteket, örülök, hogy megosztottátok velem, én úgy érzem, hogy miattatok megint sok mindent tanultam, inspiráltatok és bár ráment egy fél napom az idegeskedésre, gondolkodásra, majdnem bőgtem is három alkalommal, megérte, mert én most teljesen megnyugodtam és úgy érzem, hogy jobban sikerült átadnom, ami bennem volt. Kerekké szerettem volna tenni a mondandóm, mert a visszajelzések alapján nem volt kerek és tartom azt, ami a mottóm is: Inkább gyűlöljenek azért, aki vagyok, mintsem szeressenek azért, aki nem vagyok.
Eszmefuttatás
Kicsit gondolkodtam a BJD-vel kapcsolatban, meg írtam Nanának is levelet, ma csomót nézelődtem és olvastam a témában, Niconak is küldtem egy babát, ami tetszik, mire elindult köztünk némi diskurzus. Nem olcsóak ezek a dolgok és elkezdtem gondolkodni azon, amit Nana írt, hogy a recast darabokkal nem lehet BJD meeteken részt venni és a közösség sem fogadja be azokat, akik recast babákat birtokolnak, amik akár az 1/5-ébe is kerülhetnek az átlagos áraknak. Ennek kapcsán jutottam el oda, hogy ez is egy sznob banda, mint a lolitáké, ami két okból nem tetszik.
Egy: a sznobizmus egy korlát. Ha te nem vagy sznob, akkor nem lehetsz a közösség része, illetve ha az vagy, más közösségé nem lehetsz. Egy olyan jelző ez, amely megkülönböztet, méghozzá inkább negatívan a többi embertől és skatulyába zár egy csoportba.
Kettő: az anyagi háttér nevezetű tulajdonság nem mindenkinek adott. Azok, akiknek igen, többek? Én kevesebb vagyok, mert nekem is hónapokig kell majd spórolnom, ha akarok egy ilyen holmit? Mitől vagyok más, ha ugyanazt szeretem, mint az a csoport, ahol a BJD-ket vagy a lolita stílust szeretik? Anno, amikor először mentem a lolitalira, féltem, hogy csak azért nem fognak befogadni, mert nincs pénzem márkás ruhákra. Szerintem szörnyű dolog, hogy az anyagi háttér ennyire fontos, hiszen a loliták között is ismertem meg tehetséges, kedves, kreatív, jószívű embereket, akik nem a nagy márkák ruháit hordták, vagy akár csak érintőlegesen kapcsolódtak magához a lolitához, ezzel azonban nagyon gazdaggá tették a társaságot. Jómagam persze irtózom attól, hogy a nagy márkák ruháit hordjam, már nem is igazán követem a kínálataikat, csak ha ötletet akarok meríteni, mert számomra kiemelkedően fontos az egyéniség, az egyediség, amit tucatruhákkal nem lehet elérni szerintem. A BJD-vel kapcsolatban is valahogy úgy érzek, hogy ha azért nem vehetek részt a közösség eseményein és nem lehetek a tagja, mert szerintem egy olcsóbb, de minőségben jó termék is tökéletesen megfelelhet az igényeimnek, akkor nem is akarok részt venni és a tagja lenni.
Egyébként sem feltétlen akarok, de ez egy másik kérdés. Én nem attól vagyok lolita sem, mert minden alkalommal ott vagyok az eseményeken tökéletesen kiöltözve, hiszen ez alig különbözik azoktól, akik a conok alkalmára beöltöznek, hanem én a mindennapjaimban is lolizom, az értékrendem nem cserélgetem, nekem minden nap fontos, hogy normálisan, kulturáltan viselkedjek, ne csak akkor, amikor lolita stílus van rajtam. Ez különbözteti meg a divatot az életstílustól, a külcsínt a belbecstől. Nem ítélem el azokat, akik csak a meetekre vagy conokra öltöznek loliba, vagy például egyáltalán nem teszik, csak szeretik a stlíust, azokat szoktam elítélni, akik lolitának nevezik magukat, de például olyan alapokkal nincsenek tisztában, hogy nem kell egy kiló maltert az arcukra kenni, ellenben blúzt és bugyogót kifejezetten illik felvenni.
Egy: a sznobizmus egy korlát. Ha te nem vagy sznob, akkor nem lehetsz a közösség része, illetve ha az vagy, más közösségé nem lehetsz. Egy olyan jelző ez, amely megkülönböztet, méghozzá inkább negatívan a többi embertől és skatulyába zár egy csoportba.
Kettő: az anyagi háttér nevezetű tulajdonság nem mindenkinek adott. Azok, akiknek igen, többek? Én kevesebb vagyok, mert nekem is hónapokig kell majd spórolnom, ha akarok egy ilyen holmit? Mitől vagyok más, ha ugyanazt szeretem, mint az a csoport, ahol a BJD-ket vagy a lolita stílust szeretik? Anno, amikor először mentem a lolitalira, féltem, hogy csak azért nem fognak befogadni, mert nincs pénzem márkás ruhákra. Szerintem szörnyű dolog, hogy az anyagi háttér ennyire fontos, hiszen a loliták között is ismertem meg tehetséges, kedves, kreatív, jószívű embereket, akik nem a nagy márkák ruháit hordták, vagy akár csak érintőlegesen kapcsolódtak magához a lolitához, ezzel azonban nagyon gazdaggá tették a társaságot. Jómagam persze irtózom attól, hogy a nagy márkák ruháit hordjam, már nem is igazán követem a kínálataikat, csak ha ötletet akarok meríteni, mert számomra kiemelkedően fontos az egyéniség, az egyediség, amit tucatruhákkal nem lehet elérni szerintem. A BJD-vel kapcsolatban is valahogy úgy érzek, hogy ha azért nem vehetek részt a közösség eseményein és nem lehetek a tagja, mert szerintem egy olcsóbb, de minőségben jó termék is tökéletesen megfelelhet az igényeimnek, akkor nem is akarok részt venni és a tagja lenni.
Egyébként sem feltétlen akarok, de ez egy másik kérdés. Én nem attól vagyok lolita sem, mert minden alkalommal ott vagyok az eseményeken tökéletesen kiöltözve, hiszen ez alig különbözik azoktól, akik a conok alkalmára beöltöznek, hanem én a mindennapjaimban is lolizom, az értékrendem nem cserélgetem, nekem minden nap fontos, hogy normálisan, kulturáltan viselkedjek, ne csak akkor, amikor lolita stílus van rajtam. Ez különbözteti meg a divatot az életstílustól, a külcsínt a belbecstől. Nem ítélem el azokat, akik csak a meetekre vagy conokra öltöznek loliba, vagy például egyáltalán nem teszik, csak szeretik a stlíust, azokat szoktam elítélni, akik lolitának nevezik magukat, de például olyan alapokkal nincsenek tisztában, hogy nem kell egy kiló maltert az arcukra kenni, ellenben blúzt és bugyogót kifejezetten illik felvenni.
Végre itt vagyok
A hét elejém olyan táblás volt, hogy nem volt időm blogolni. Hétfőn a videón dolgoztam, kedden nyitottam a helyet és lejött Timi is, tegnap játék volt.
A videó készülget... Lámpalázas vagyok, de nem tudom, miért. Nem kéne annak lennem, de mindegy, le fogom gyűrni a fulladásig és gyomorgörcsig fajuló szorongást. =) Kedden tök jó volt, lejött Zöld, Zoli, Gergő, lenézett pár percre Hackli, csaptunk egy nagy beszélgetést Timivel, élményeket meséltünk, nagyokat röhögtünk, szóval nagyon jó este volt. =)
Tegnap játék volt, hoztam egy kettes szintű boszorkányt a Maida Saluques rendből, melyről azt kell tudni, hogy Kránt szolgálja, vagyis nem túl jó karakter, ráadásul Orwellánus hite van. Orwelláról ezt írja a könyv: "Kínt hoz, halált arat.". Persze nem akkora hívő, inkább a szabályok megszegése, a lázadás, a kaotikus, átláthatatlan gondolkodás jellemzi. Ehhez még jön Káosz jellem és tökély a karakter. =) Azt írtam fel róla: picike, ártatlan, kihívó és aranyos. 24 éves kora ellenére 19-nek néz ki, 148 cm és 36 kg, vöröses szőke, a szemei zöldes barnák, tőrökkel operál. A kalandban egy varázsló (Fischer) kíváncsiskodott utána, de még óvatosabb lett, miután megtudta, hogy varázsló, mivel ők irtják a boszorkányokat, emellett két tűzvarázsló is részt vett a kalandban, akik úgyszintén előszeretettel égetik el máglyán a boszorkákat, szóval izgalmas kaland volt. Benedek egy nemesi származású tűzvarázslót hozott, Tocsó egy nagyszájú vicceskedőt, Imi hozott egy harcművészt, s volt egy új tagunk is, a neve Dani és egy gladiátort hozott. Ettől a sráctól - mint utólag megtudtam - vettünk egy rahedli könyvet, Robi ragasztotta ott játszani és nagyon örültünk neki, mert nagy arc a srác, olyan beszólásai voltak... =D Gyorsan befogadtuk és ő is hamar nyitott felénk, szóval remek játék volt, remélem, jövő héten is látjuk. Jó volt a gladiátora, kellemesen bunkó és egyszerű volt. =)
A kaland vicces volt, a boszimnak külön feladata volt a rende révén, meg ugye hamar kiderült, hogy nem elég, hogy egyetlen nő a kalandban, amire számított a karakter ugyan, de kapásból ketten vadászni fognak rá, s lehet, hogy még valaki úgyszintén. El kellett menni kiszabadítani valakit, négyszáz méter le lépcsőn, aztán vagy nyolcszáz fel... Frankó volt. Meg két kaméleonszerű gyíkkal is találkoztak a karakterek, az egyiket Thézia szedte le egy kínokozással. Mázli, hogy a gladiátor és a harcművész volt vele, különben a másik három helyben kinyírta volna - pont ezért használta a képességét, mivel egyik varázshasználó sem volt a közelben. Fent a toronyban hármunkra tört az üldözési mánia, de az Imi karakterén nem fogott, ám nekiment Dani karaktere, az enyém meg a meglépésen gondolkodott, mikor megjelent a másik három kalandozótárs, majd egy boszorkány nő a baldachinos ágyon. Na az kapásból kapott három mérgezett tőrt, meg Tocsó tűzvarázslója máglyát csinált neki az ágyból. XD Volt még egy pasi is, de arról én eléggé lemaradtam, mással voltam elfoglalva, aztán kimentettük az ipsét és térkapun keresztül távoztunk. Valahol a küldetésben meghalt a megbízóm megbízója, ezért a rendemnek jelentettem le, hogy mire jutottam, a csapattársaktól pedig elslisszoltam, mielőtt még a Fischer karaktere megpróbál tudakozódni rólam. =D
Ma tárgyalunk. Volt most egy olyan ügy... Uhh. =D Tipikus falusi néni a felperes, aki a két utcával lejjebb lakó Kis Pistinek is tudja, ki a barátnője, mikor jöttek össze, mennyiszer veszekedtek, menyire imádják egymást, hova járnak szórakozni, mi a lány kedvenc étele... Kemény volt. Néhányszor nagyon komolyan oda kellett tennie magát mindkét ügyvédnek és nekünk is a bírómmal, hogy ne röhögjük el magunkat. Édes volt a néni, én bírom az ilyeneket, csak ne egy faluban lakjunk. XD Az alperesi képviselő a végén már nem bírta, s ahogy sorolta a néni a dátumokat, hogy mikor mi volt, felnevetett. Na, ott mind lecsaptunk az alkalomra, hogy kicsit kivigyorogjuk magunkat, utána a bíróm kimagyarázta, hogy csak elismeréssel adózunk a néninek, hogy ilyen pontosan emlékszik mindenre. De amúgy tényleg jófejű néni, pontosan tudta a dátumokat. =)
Három napból amúgy hármat töltöttem loliban és nagyon felszabadító, kellemes élmény volt. A bíróm udvariasan mindig megdicsér, a fiatalabb kolléganőm meg mindig kérdezi, hogy mit mondott a bíróm, szóval elég mókás. Hétfőn fekete-fehérben voltam, kedden fekete-fehér-rózsaszínben, tegnap meg fekete-fehér-rózsaszínben. Kár, hogy nem készült a tegnapi koordimról fénykép, de majd hamarosan újra látható lesz és akkor megmutatom a legújabb ötletem és kedvencem. =)
Szeretem, amikor reklamáltok amúgy a blog nem folytonos, mindennapos frissítéséért, jólesik. =) Köszönöm nektek! ^^
A videó készülget... Lámpalázas vagyok, de nem tudom, miért. Nem kéne annak lennem, de mindegy, le fogom gyűrni a fulladásig és gyomorgörcsig fajuló szorongást. =) Kedden tök jó volt, lejött Zöld, Zoli, Gergő, lenézett pár percre Hackli, csaptunk egy nagy beszélgetést Timivel, élményeket meséltünk, nagyokat röhögtünk, szóval nagyon jó este volt. =)
Tegnap játék volt, hoztam egy kettes szintű boszorkányt a Maida Saluques rendből, melyről azt kell tudni, hogy Kránt szolgálja, vagyis nem túl jó karakter, ráadásul Orwellánus hite van. Orwelláról ezt írja a könyv: "Kínt hoz, halált arat.". Persze nem akkora hívő, inkább a szabályok megszegése, a lázadás, a kaotikus, átláthatatlan gondolkodás jellemzi. Ehhez még jön Káosz jellem és tökély a karakter. =) Azt írtam fel róla: picike, ártatlan, kihívó és aranyos. 24 éves kora ellenére 19-nek néz ki, 148 cm és 36 kg, vöröses szőke, a szemei zöldes barnák, tőrökkel operál. A kalandban egy varázsló (Fischer) kíváncsiskodott utána, de még óvatosabb lett, miután megtudta, hogy varázsló, mivel ők irtják a boszorkányokat, emellett két tűzvarázsló is részt vett a kalandban, akik úgyszintén előszeretettel égetik el máglyán a boszorkákat, szóval izgalmas kaland volt. Benedek egy nemesi származású tűzvarázslót hozott, Tocsó egy nagyszájú vicceskedőt, Imi hozott egy harcművészt, s volt egy új tagunk is, a neve Dani és egy gladiátort hozott. Ettől a sráctól - mint utólag megtudtam - vettünk egy rahedli könyvet, Robi ragasztotta ott játszani és nagyon örültünk neki, mert nagy arc a srác, olyan beszólásai voltak... =D Gyorsan befogadtuk és ő is hamar nyitott felénk, szóval remek játék volt, remélem, jövő héten is látjuk. Jó volt a gladiátora, kellemesen bunkó és egyszerű volt. =)
A kaland vicces volt, a boszimnak külön feladata volt a rende révén, meg ugye hamar kiderült, hogy nem elég, hogy egyetlen nő a kalandban, amire számított a karakter ugyan, de kapásból ketten vadászni fognak rá, s lehet, hogy még valaki úgyszintén. El kellett menni kiszabadítani valakit, négyszáz méter le lépcsőn, aztán vagy nyolcszáz fel... Frankó volt. Meg két kaméleonszerű gyíkkal is találkoztak a karakterek, az egyiket Thézia szedte le egy kínokozással. Mázli, hogy a gladiátor és a harcművész volt vele, különben a másik három helyben kinyírta volna - pont ezért használta a képességét, mivel egyik varázshasználó sem volt a közelben. Fent a toronyban hármunkra tört az üldözési mánia, de az Imi karakterén nem fogott, ám nekiment Dani karaktere, az enyém meg a meglépésen gondolkodott, mikor megjelent a másik három kalandozótárs, majd egy boszorkány nő a baldachinos ágyon. Na az kapásból kapott három mérgezett tőrt, meg Tocsó tűzvarázslója máglyát csinált neki az ágyból. XD Volt még egy pasi is, de arról én eléggé lemaradtam, mással voltam elfoglalva, aztán kimentettük az ipsét és térkapun keresztül távoztunk. Valahol a küldetésben meghalt a megbízóm megbízója, ezért a rendemnek jelentettem le, hogy mire jutottam, a csapattársaktól pedig elslisszoltam, mielőtt még a Fischer karaktere megpróbál tudakozódni rólam. =D
Ma tárgyalunk. Volt most egy olyan ügy... Uhh. =D Tipikus falusi néni a felperes, aki a két utcával lejjebb lakó Kis Pistinek is tudja, ki a barátnője, mikor jöttek össze, mennyiszer veszekedtek, menyire imádják egymást, hova járnak szórakozni, mi a lány kedvenc étele... Kemény volt. Néhányszor nagyon komolyan oda kellett tennie magát mindkét ügyvédnek és nekünk is a bírómmal, hogy ne röhögjük el magunkat. Édes volt a néni, én bírom az ilyeneket, csak ne egy faluban lakjunk. XD Az alperesi képviselő a végén már nem bírta, s ahogy sorolta a néni a dátumokat, hogy mikor mi volt, felnevetett. Na, ott mind lecsaptunk az alkalomra, hogy kicsit kivigyorogjuk magunkat, utána a bíróm kimagyarázta, hogy csak elismeréssel adózunk a néninek, hogy ilyen pontosan emlékszik mindenre. De amúgy tényleg jófejű néni, pontosan tudta a dátumokat. =)
Három napból amúgy hármat töltöttem loliban és nagyon felszabadító, kellemes élmény volt. A bíróm udvariasan mindig megdicsér, a fiatalabb kolléganőm meg mindig kérdezi, hogy mit mondott a bíróm, szóval elég mókás. Hétfőn fekete-fehérben voltam, kedden fekete-fehér-rózsaszínben, tegnap meg fekete-fehér-rózsaszínben. Kár, hogy nem készült a tegnapi koordimról fénykép, de majd hamarosan újra látható lesz és akkor megmutatom a legújabb ötletem és kedvencem. =)
Szeretem, amikor reklamáltok amúgy a blog nem folytonos, mindennapos frissítéséért, jólesik. =) Köszönöm nektek! ^^
Képek
Mostanság egészen szép sminkeket csináltam magamnak. =)
Ez a tündérke sminkje.
Ezt a képet Daninak készítettem másik kettő mellett, ami nagyon brutálisan néz ki, de azért teszem fel, mert szerintem a kaotikus, feltűzdelt vagy rövid haj is jól áll nekem, bár nem hiszem, hogy egyhamar levágnám ennyire rövidre, arról nem beszélve, hogy Bene megnyúzna. XD
A vámpírloli sminkje. =)
Bene által megálmodott koordináció.
Abban biztos voltam, hogy fehér felső, fekete ruha, minden más úgy csapódott hozzá. A zokni egyértelmű volt, túl nagy feeling, hogy pókfóbiásként pókos zoknim van (mert az zokni, nem harisnya), aztán rájöttem, hogy a nyakamba kell valami, méghozzá fekete, a hajam meg nem tetszett. Még barátkozom vele, amivel elég jó úton haladok, ugyanis abban Benének igaza volt, hogy jobban festek, ha kihúzom a szemem. Magam számára még elfogadhatóan is. XD Ez a haj meg ötvözi azt, amilyet eredetileg akartam és ami tényleg jól is áll, kifejezetten meg vagyok vele elégedve, jól érzem magam így. ^^ Akartam frufrut, bár nem ilyen formájút és azt is akartam, hogy a fülem előtt legyen némi haj, legyen nőies, bájos és vagány a frizurám, de ne kelljen vele órákig tökölni, mert arra nincs türelmem. Nos, ez tök egyszerű, egy részét összefogom és feltupírozom, kifésülöm a frufrum és a fülem előtti tincseket, nyomok bele masnit és kész van. =) Bájos, kicsit vagány, és nem kellett olyan frizurát vágnom magamnak, ami miatt reggel a fogam szívom, hogy mi a túrót csináljak, hogy normálisan nézzek ki. XD A smink a masnik miatt jött - akartam azt a két masnit és kellett valami, ami alapot ad arra, hogy rózsaszín lehessen, így jött a rózsaszín smink és a rózsaszín fülbevaló, mivel a fülembe általában szeretek tenni valamit. Tudom, hogy nem nő be egykönnyen a lyuk, főleg, hogy pici korom óta van, de szeretem kihasználni a lehetőségeket. ^^
Ez az én verzióm, gyakorlatilag inverze az előző koordinak. ^^ Változatok egy témára, mondhatnánk így is.
^^
Ez a kép nekem pont attól tetszik, pont attól jó, amitől amúgy nem jó. XD
Elszámolások
Csütörtökön megkérdeztem a főnököt, hogy bevihetem-e másnap a fülhallgatómat, mert már nem bírom a gyűrődést. Csupán annyit mondott, hogy azt az egy napot bírjam még ki, utána valszeg bíróhoz kerülök. Nem, azt majd csak jövő hét után, én meg már nem tudom, várom-e. Izgulok. X) Mindig jön a bíróm és heccel, én meg az első héten olyan vagyok, mint egy ijedt kisállat az új terráriumban. XD Vicces lesz. Szerencsére élvezi, hogy dinka vagyok. Bene viszont közölte kedden asszem, hogy szerdán nem megy dolgozni, mert szünete lesz, sőt, jövő héten is két nap, meg utána való héten is két nap, erre megkérdeztem, hogy nem vesznek-e fel embert oda. Azt mondta, nem tud semmit, de beadhatom az önéletrajzom. Hát... erősen elgondolkodtam... Nem csak az ilyen szünetek miatt, bár az iskola azért elég durva dolog, hanem amiatt a plusz húszezer forint miatt is, amivel többet keresnék. Egyelőre felújítom - vagy legalább próbálom Oo - az önéletrajzomat, aztán várok két-három hetet a bíróm mellett, hogy milyen, utána döntök, hogy pályázok-e egy új helyet Bene sulijában, vagy nem. Nem akarok bíróságon megöregedni, ahhoz nem becsülik meg az embert, kevés a fizu és ambíciónak annyit tudnék felsorolni, hogy minden harmadik évben emelkedik - talán, ha nem fagyasztják vagy már fagyasztották is be a béreket - két-három ezer forinttal a fizetésem - ha szerencsém van és a korrekció, vagy mi a túró miatt még csökken is ennyivel -, meg mindig egy nappal több szabadnapom lesz. Nem ez az életcélom. Amíg nem tudom, mit akarok, vagy valami, addig ellébecolgathatok írnokként, de ahhoz az életszínvonalhoz ez kevés, amire vágyom. A Lauder, ahogy Benét elnézem, lehetőségeket, némi időt, némi pluszt és kapcsolatokat biztosít... Talán. De inkább az átlépés számomra egyfajta bátorságpróbaként él egyelőre és mivel még nem tudom, milyen az új bíróm mellett, csak pedzegetem a gondolatot.
Ugyanígy van egy másik. Kszasza, régi barátom nemrég felbukkant újra az életemben. Két évre eltűnt a suli miatt, aztán egyszer csak rám írt gmail cseten és minden úgy folytatódott, mintha csak két nap telt volna el. Annyi volt a különbség, hogy el kellett mesélni, mi történt ez alatt az idő alatt. Akkor még főiskolára járt és koleszos volt, én még a könyvelést igyekeztem rendesen megtanulni és Bián laktam. Sok változás volt tehát, de a barátságunkon nem fogott az idő. Talán éretté tette, olyan erőssé, hogy két év eltűnést kibírjon. És ennek nagyon örülök. Felpedzített előttem egy lehetőséget, ami hozzásegítene, hogy az írásaimból pénz folyhasson be. Beszéltem róla Benével, nincs ellene kifogása, Kszasza pedig mondta, hogy rengeteg munka és felelősség jár ezzel, szóval nagyon meg kell gondolnunk. Ha mi meggondoltuk és valóban lesz belőle valami, majd szólok pár író barátomnak, hogy van egy ilyen lehetőség, akar-e vele élni. =) Nem lenne rossz és valóban ideje volna nekem is komoly energiákat beleölnöm az álmomba. Voltaképp visszaijedtem és elvoltam, de egy ideje keresem azt az ötletet, ami elindít. Kábé csak múzsák kellenének, az időt tudjuk, hogy rá bírom és merem fordítani az írásra - tekintve, hogy szinte minden nap épp csak beesem a munkahelyemre, ott is írok... XD Szerencsére a főnök jól áll hozzá. =)
Pannit műtik nyolcadikán, de már a jövő héten be kell feküdnie a kórházba. Elszakadt a térdében valami és február óta most derült ki. Igen, no comment kategória. Szegény érzékelte, hogy csütörtökön mindenki feszült, hozzám nem is lehetett hozzám szólni. Ahhoz képest délután, mikor már kicsit jobb volt a kedvem, felmutatta a vérző ujját. Sikerült beszakítania, én meg odanéztem és még jó, hogy ültem... Hányinger, szédülés, látáshomályosulás... Nem, nem annyira jó mulatság, a srácok is visszavesznek a vérengzésből, ha látják, hogy sápadok és keresek egy ülőhelyet, vagy valami kapaszkodót. XD Nem baj, Pannikának megköszöntem az élményt, aztán az ő vérét szívta a főnök is, amiért kiakasztott. Volt min röhögni. =) Pénteken úgy tűnt, a skorpió lánnyal is jobb lett a viszonyom, amit nem nagyon tudok, hogy minek köszönhetek. Talán több alkalom nyílt figyelmesnek lenni vele és mivel általában előzékeny vagyok, végre valamire felfigyelt és kezd rájönni, hogy mi a helyzet. Nem mintha nekem ez nagyon fontos lenne, de azért jó érzés volt, mikor játékos cívódásban mellém állt. =) Másik kolleginával együtt mentünk haza tegnap, kicsit beszélgettünk. Néha tele van velem szerintem a többieknek a hócipője, mert ignorálom a zajt, a környezetem és csak írok, meg nem szólok bele túl sok mindenbe, ami meg nem tetszik általában az embereknek, hogy nem vagyok csevegős, nem vagyok mindenhol ott. Nem, nekem az a munkahelyem és nem kötődöm az ottani emberekhez. Nem nagyon megy és igaza volt a srácnak, aki bejött múltkor, mint volt kolléga: ez nem a második otthona az embernek. =) Volt még össznépi gyrosozás, amiért hálás voltam főnöknőmnek, mivel nálam úgy 50 forint volt, ő meg meghívott. Utána még kávéztunk is szinte mindannyiran. ^^
Ettől függetlenül hazajöttem és eldőltem két órát aludni, mint a zsák. ^^ Hívott aztán este a Dani, Bene csinált tésztalevest. A hétvégére nagyon sok minden sűrűsödött össze. Timi az egyetemre ment, valami nyílt nap volt náluk és hívott, de úgy éreztem, nem vagyok kész emberek közt lenni még, fáradt is voltam és bár mondta, hogy kaját tud szerezni, nem mertem rábízni magam. Valószínűleg jó lehetőségeket hagytam ki, hiszen megint bennem van egy ideje, hogy tovább kéne tanulni, meg jó neki is, Niconak is, nekem is, ha összefutunk és dumálgatunk, de valahogy a csütörtök-péntek nálam nagyon neccesen alakult. Csütörtökön lementem a helyre és az egész sötétségbe borult, mivel kikapcsolták az áramot odalenn. Tulok tajtékzott és kiborult, Hackli meg a maga ügyes semleges módján tartotta benne a lelket. Én csak nyeltem Tulokból az érzelmeket és kedvem lett volna sírni, meg nem is nagyon tudtam megítélni, hogy mennyire jogosan haragszik a Gergőre, mi történt objektív valójában, ezért nem akartam maradni. Rémes élmény volt, hogy dolgoztunk két-két és fél hónapot a műhellyel, s egyszer csak hopp, akár az egész kárba veszhet, mivel pár nap alatt visszavizesedhet az egész annyira, hogy odalegyen a fal, átázzanak a bútorok és a levitt cuccok, kártyák, könyvek... Nagyon sok energiánk, időnk és magunkhoz képest pénzünk is benne van, s bár számoltunk vele, hogy egy ilyesmit beindítani marha nehéz, attól még ez így nálam rendesen odavert.
Szombatra csak ilyen programok voltak: találka a műhelyben a barátokkal; kirándulós lolimeet; szüret; tesómnak ma van a huszadik születésnapja... Végül mindent félretoltam, mivel a hó végén beleöltünk egy befektetésbe annyi pénzt, hogy meg kellett gondolnom, hogy elmegyek a nagyon vágyott lolita találkozóra, amire nagyon lenne kedvem menni, biztos fantasztikus, de Bene nélkül, mert megy a hasa; vagy kimegyek Biára össze nem gyűlt szüretelőcsapattal, értelemszerűen Bene nélkül és bár megköszöntöm öcsémet, megölelem Anyukámat, ha úgy jön ki az időből, de egyedül leszek; vagy inkább eszünk rendesen addig, amíg valamelyikünknek meg nem jön a fizuja. =/ Eléggé sajnálom, hogy ez így alakult és megint az elszalasztott lehetőségek súlyát érzem a lelkemben, de ismerem magam, tudom, hogy sírógörcseim vannak az idegességtől, ha azt érzem, hogy kifutottunk teljesen a pénzből. Azon viszont erősen agyalok, hogy holnap kimegyek Biára. Sőt, már 99%, mert Anyu ötre csinál vacsit, s sütizünk egyet öcsémmel. Kell nekem a kék kabátom is, talán van egy másik is, ami kéne és a beígért szőlő Biáról, meg rendezni kéne a családommal a kapcsolatomat, mert ahogy apuval vagyunk, az tényleg nem jó úgy, ahogy van. Bánt, hogy elmegyünk egymás mellett, ott a fal kettőnk közt. Mindig is imádtam az apámat, de pár éve eltört valami bennünk és úgy érzem, kipusztult belőlem egy rész, ami azóta se jött rendbe. Fogalmam sincs, mit, de valamit tennem kellene azért, hogy apuval rendeződjön a kapcsolatom.
A műhelybe délután valszeg lenézünk, még nem tudom. A nagybeszélgetés óta kicsit jobban együtt vagyunk érzésem szerint Benével, Trónok harcát néztünk, ami megint nagyon jó és túl rövid volt, bár csütörtökön ő is totál ideges volt, oda is égette a kaját kétszer.
Szerdán volt játék. Eljött Benedek és Tocsó, de leléptek. Tocsó a rossz lelkiismeretére hivatkozott, hogy nem tanul, hanem ott van, Benedek meg beteg volt és inkább hazament gyógyulgatni. Mind tudtuk, hogy az a gondjuk, hogy a betervezett modult Agyar miatt nem tudtuk folytatni, mivel aznap neki rémes napja volt és nem tudott játszani, meg késett vagy másfél órát, de még csak nem is M.A.G.U.S.-t mesél a Gábor. Végül hárman, Dávid, Robi és én kaptunk egy rendőrnyomozós sztorit, ami rohadtul jó megint. *_* Robi karaktere sima rendőrből felküzdött, immár egész magas rangon ülő fekete pasi, akinek tündéri felesége és két idegesítő gyereke van. Dávid ezzel szemben egy, az akadémiáról nemrég kikerült, nagy darab, idióta orosz, akinek jó a szíve, csak tényleg egy igazi idióta. Én hoztam egy kemény, középkorú, német nőt, aki Kölnben már magasabb pozícióba jutott, a profizmusáért elismerik, ám súlyos vétséget követ el, mikor a helyi polgármester fia ujjlenyomatait találják egy brutális gyilkosság helyszínén a gyilkos eszközön, a kés eltűnik, a nő meg felképeli a kamasz fiút. Felajánlották neki, hogy vagy kivonul a szakmából, vagy a csereprogramban részt véve áthelyezteti magát Amerikába. Utóbbi mellett döntött, ám már a megérkezésekor kitör a káosz. Lelövi egy profi orrgyilkos a mellette álló férfit, aki egész úton udvarolt neki, amiből elég nagy felfordulás lesz a reptéren, aztán felrobbantják a neki szánt lakást, felkavarja Robi karakterének, Jeremy Line-nak a családi idilljét, pedig csak egy kávét akar meginni és lefeküdni aludni valahol, ráadásul nem is az ő ötlete volt, hogy ott szállásolják el, ám mikor a barátnőjével beszél telefonon, lelövik a lányt. Na ez elindítja benne, hogy őt bizony nem lehet félreállítani, az alatt az egy hét alatt is aktívan dolgozni fog, amíg állományba nem helyezhető és őt aztán nem fogják őrizgetni, nem valami riadt kis tanúcska, hanem már egy szinte mindent megjárt profi. A főnöknél meg is kapja a szükséges engedélyeket, eszközöket, kiderül, hogy a barátnőjére csak ráijesztettek, szembe kerül azzal, aki valószínűleg intézi a környezete módszeres kiiktatását, s még mindig nem tudni, miért történik ez körülötte, mit akar tőle az albínó pasi, voltaképp mi miatt is került célkeresztbe és tulajdonképpen a halálát akarják, vagy a visszavonulását, vagy mit. A sztorit ott fejeztük be, hogy O'Conornál lesz a karakterem elszállásolva, ha egyszer végre véget ér ez a felettébb hosszú, fárasztó és megrázó éjszaka, az idióta orosz maffia nagybácsija lebujában pedig néhány válaszút elé állították. Kicsit úgy érzi, eladta a lelkét, mikor belement, hogy ha szól az öreg, akkor megy, mint a jó kutya, de szüksége van néhány infóra és segítő seggberúgásra, meg ha magára haragítja az itteni haramiját, aki ráadásul a kölnivel jó kapcsolatot ápol, a több, mint egy évtizedes munkáját kezdheti elölről otthon, ha egyszer hazajut.
Újabb kedvenc sztori és rájöttem, bár nem most először, hogy én ezeket a rendszer nélküli, szabad játékokat sokkal jobban szeretem. Nagyon élvezem még Agyar saját világát, asszem, még a Shadowruh volt remek és a M.A.G.U.S. is tetszik, de Gábor szabad meséi verhetetlenek. Azt meséli, amit imádok, reális világban játszódik, fantasy és mágia nélkül a legtöbb esetben, ráadásul karakterkijátszás aktívan van, amit én aktívan is csinálok. Örülök, hogy Timinek is van kedve jönni játszani, szeretném is hívni, de Gábor is változó, mikor ér rá, neki meg ott az egyetem. Ettől függetlenül dolgozom rajta és talán Nicot is sikerül beszervezni. Szeretném, jó lenne. =) A srácok is várják őket. =D
Úgy fest, ebben a hónapban már lesz bővítve a loli gardróbom, aminek nagyon örülök. Új blúzaim lesznek, most már bugyogó sem ártana, noha Bene varrt egyet, valszeg rendelni is fogunk és nagyon remélem, hogy ebben a hónapban összejön a patkány is. =)
Ugyanígy van egy másik. Kszasza, régi barátom nemrég felbukkant újra az életemben. Két évre eltűnt a suli miatt, aztán egyszer csak rám írt gmail cseten és minden úgy folytatódott, mintha csak két nap telt volna el. Annyi volt a különbség, hogy el kellett mesélni, mi történt ez alatt az idő alatt. Akkor még főiskolára járt és koleszos volt, én még a könyvelést igyekeztem rendesen megtanulni és Bián laktam. Sok változás volt tehát, de a barátságunkon nem fogott az idő. Talán éretté tette, olyan erőssé, hogy két év eltűnést kibírjon. És ennek nagyon örülök. Felpedzített előttem egy lehetőséget, ami hozzásegítene, hogy az írásaimból pénz folyhasson be. Beszéltem róla Benével, nincs ellene kifogása, Kszasza pedig mondta, hogy rengeteg munka és felelősség jár ezzel, szóval nagyon meg kell gondolnunk. Ha mi meggondoltuk és valóban lesz belőle valami, majd szólok pár író barátomnak, hogy van egy ilyen lehetőség, akar-e vele élni. =) Nem lenne rossz és valóban ideje volna nekem is komoly energiákat beleölnöm az álmomba. Voltaképp visszaijedtem és elvoltam, de egy ideje keresem azt az ötletet, ami elindít. Kábé csak múzsák kellenének, az időt tudjuk, hogy rá bírom és merem fordítani az írásra - tekintve, hogy szinte minden nap épp csak beesem a munkahelyemre, ott is írok... XD Szerencsére a főnök jól áll hozzá. =)
Pannit műtik nyolcadikán, de már a jövő héten be kell feküdnie a kórházba. Elszakadt a térdében valami és február óta most derült ki. Igen, no comment kategória. Szegény érzékelte, hogy csütörtökön mindenki feszült, hozzám nem is lehetett hozzám szólni. Ahhoz képest délután, mikor már kicsit jobb volt a kedvem, felmutatta a vérző ujját. Sikerült beszakítania, én meg odanéztem és még jó, hogy ültem... Hányinger, szédülés, látáshomályosulás... Nem, nem annyira jó mulatság, a srácok is visszavesznek a vérengzésből, ha látják, hogy sápadok és keresek egy ülőhelyet, vagy valami kapaszkodót. XD Nem baj, Pannikának megköszöntem az élményt, aztán az ő vérét szívta a főnök is, amiért kiakasztott. Volt min röhögni. =) Pénteken úgy tűnt, a skorpió lánnyal is jobb lett a viszonyom, amit nem nagyon tudok, hogy minek köszönhetek. Talán több alkalom nyílt figyelmesnek lenni vele és mivel általában előzékeny vagyok, végre valamire felfigyelt és kezd rájönni, hogy mi a helyzet. Nem mintha nekem ez nagyon fontos lenne, de azért jó érzés volt, mikor játékos cívódásban mellém állt. =) Másik kolleginával együtt mentünk haza tegnap, kicsit beszélgettünk. Néha tele van velem szerintem a többieknek a hócipője, mert ignorálom a zajt, a környezetem és csak írok, meg nem szólok bele túl sok mindenbe, ami meg nem tetszik általában az embereknek, hogy nem vagyok csevegős, nem vagyok mindenhol ott. Nem, nekem az a munkahelyem és nem kötődöm az ottani emberekhez. Nem nagyon megy és igaza volt a srácnak, aki bejött múltkor, mint volt kolléga: ez nem a második otthona az embernek. =) Volt még össznépi gyrosozás, amiért hálás voltam főnöknőmnek, mivel nálam úgy 50 forint volt, ő meg meghívott. Utána még kávéztunk is szinte mindannyiran. ^^
Ettől függetlenül hazajöttem és eldőltem két órát aludni, mint a zsák. ^^ Hívott aztán este a Dani, Bene csinált tésztalevest. A hétvégére nagyon sok minden sűrűsödött össze. Timi az egyetemre ment, valami nyílt nap volt náluk és hívott, de úgy éreztem, nem vagyok kész emberek közt lenni még, fáradt is voltam és bár mondta, hogy kaját tud szerezni, nem mertem rábízni magam. Valószínűleg jó lehetőségeket hagytam ki, hiszen megint bennem van egy ideje, hogy tovább kéne tanulni, meg jó neki is, Niconak is, nekem is, ha összefutunk és dumálgatunk, de valahogy a csütörtök-péntek nálam nagyon neccesen alakult. Csütörtökön lementem a helyre és az egész sötétségbe borult, mivel kikapcsolták az áramot odalenn. Tulok tajtékzott és kiborult, Hackli meg a maga ügyes semleges módján tartotta benne a lelket. Én csak nyeltem Tulokból az érzelmeket és kedvem lett volna sírni, meg nem is nagyon tudtam megítélni, hogy mennyire jogosan haragszik a Gergőre, mi történt objektív valójában, ezért nem akartam maradni. Rémes élmény volt, hogy dolgoztunk két-két és fél hónapot a műhellyel, s egyszer csak hopp, akár az egész kárba veszhet, mivel pár nap alatt visszavizesedhet az egész annyira, hogy odalegyen a fal, átázzanak a bútorok és a levitt cuccok, kártyák, könyvek... Nagyon sok energiánk, időnk és magunkhoz képest pénzünk is benne van, s bár számoltunk vele, hogy egy ilyesmit beindítani marha nehéz, attól még ez így nálam rendesen odavert.
Szombatra csak ilyen programok voltak: találka a műhelyben a barátokkal; kirándulós lolimeet; szüret; tesómnak ma van a huszadik születésnapja... Végül mindent félretoltam, mivel a hó végén beleöltünk egy befektetésbe annyi pénzt, hogy meg kellett gondolnom, hogy elmegyek a nagyon vágyott lolita találkozóra, amire nagyon lenne kedvem menni, biztos fantasztikus, de Bene nélkül, mert megy a hasa; vagy kimegyek Biára össze nem gyűlt szüretelőcsapattal, értelemszerűen Bene nélkül és bár megköszöntöm öcsémet, megölelem Anyukámat, ha úgy jön ki az időből, de egyedül leszek; vagy inkább eszünk rendesen addig, amíg valamelyikünknek meg nem jön a fizuja. =/ Eléggé sajnálom, hogy ez így alakult és megint az elszalasztott lehetőségek súlyát érzem a lelkemben, de ismerem magam, tudom, hogy sírógörcseim vannak az idegességtől, ha azt érzem, hogy kifutottunk teljesen a pénzből. Azon viszont erősen agyalok, hogy holnap kimegyek Biára. Sőt, már 99%, mert Anyu ötre csinál vacsit, s sütizünk egyet öcsémmel. Kell nekem a kék kabátom is, talán van egy másik is, ami kéne és a beígért szőlő Biáról, meg rendezni kéne a családommal a kapcsolatomat, mert ahogy apuval vagyunk, az tényleg nem jó úgy, ahogy van. Bánt, hogy elmegyünk egymás mellett, ott a fal kettőnk közt. Mindig is imádtam az apámat, de pár éve eltört valami bennünk és úgy érzem, kipusztult belőlem egy rész, ami azóta se jött rendbe. Fogalmam sincs, mit, de valamit tennem kellene azért, hogy apuval rendeződjön a kapcsolatom.
A műhelybe délután valszeg lenézünk, még nem tudom. A nagybeszélgetés óta kicsit jobban együtt vagyunk érzésem szerint Benével, Trónok harcát néztünk, ami megint nagyon jó és túl rövid volt, bár csütörtökön ő is totál ideges volt, oda is égette a kaját kétszer.
Szerdán volt játék. Eljött Benedek és Tocsó, de leléptek. Tocsó a rossz lelkiismeretére hivatkozott, hogy nem tanul, hanem ott van, Benedek meg beteg volt és inkább hazament gyógyulgatni. Mind tudtuk, hogy az a gondjuk, hogy a betervezett modult Agyar miatt nem tudtuk folytatni, mivel aznap neki rémes napja volt és nem tudott játszani, meg késett vagy másfél órát, de még csak nem is M.A.G.U.S.-t mesél a Gábor. Végül hárman, Dávid, Robi és én kaptunk egy rendőrnyomozós sztorit, ami rohadtul jó megint. *_* Robi karaktere sima rendőrből felküzdött, immár egész magas rangon ülő fekete pasi, akinek tündéri felesége és két idegesítő gyereke van. Dávid ezzel szemben egy, az akadémiáról nemrég kikerült, nagy darab, idióta orosz, akinek jó a szíve, csak tényleg egy igazi idióta. Én hoztam egy kemény, középkorú, német nőt, aki Kölnben már magasabb pozícióba jutott, a profizmusáért elismerik, ám súlyos vétséget követ el, mikor a helyi polgármester fia ujjlenyomatait találják egy brutális gyilkosság helyszínén a gyilkos eszközön, a kés eltűnik, a nő meg felképeli a kamasz fiút. Felajánlották neki, hogy vagy kivonul a szakmából, vagy a csereprogramban részt véve áthelyezteti magát Amerikába. Utóbbi mellett döntött, ám már a megérkezésekor kitör a káosz. Lelövi egy profi orrgyilkos a mellette álló férfit, aki egész úton udvarolt neki, amiből elég nagy felfordulás lesz a reptéren, aztán felrobbantják a neki szánt lakást, felkavarja Robi karakterének, Jeremy Line-nak a családi idilljét, pedig csak egy kávét akar meginni és lefeküdni aludni valahol, ráadásul nem is az ő ötlete volt, hogy ott szállásolják el, ám mikor a barátnőjével beszél telefonon, lelövik a lányt. Na ez elindítja benne, hogy őt bizony nem lehet félreállítani, az alatt az egy hét alatt is aktívan dolgozni fog, amíg állományba nem helyezhető és őt aztán nem fogják őrizgetni, nem valami riadt kis tanúcska, hanem már egy szinte mindent megjárt profi. A főnöknél meg is kapja a szükséges engedélyeket, eszközöket, kiderül, hogy a barátnőjére csak ráijesztettek, szembe kerül azzal, aki valószínűleg intézi a környezete módszeres kiiktatását, s még mindig nem tudni, miért történik ez körülötte, mit akar tőle az albínó pasi, voltaképp mi miatt is került célkeresztbe és tulajdonképpen a halálát akarják, vagy a visszavonulását, vagy mit. A sztorit ott fejeztük be, hogy O'Conornál lesz a karakterem elszállásolva, ha egyszer végre véget ér ez a felettébb hosszú, fárasztó és megrázó éjszaka, az idióta orosz maffia nagybácsija lebujában pedig néhány válaszút elé állították. Kicsit úgy érzi, eladta a lelkét, mikor belement, hogy ha szól az öreg, akkor megy, mint a jó kutya, de szüksége van néhány infóra és segítő seggberúgásra, meg ha magára haragítja az itteni haramiját, aki ráadásul a kölnivel jó kapcsolatot ápol, a több, mint egy évtizedes munkáját kezdheti elölről otthon, ha egyszer hazajut.
Újabb kedvenc sztori és rájöttem, bár nem most először, hogy én ezeket a rendszer nélküli, szabad játékokat sokkal jobban szeretem. Nagyon élvezem még Agyar saját világát, asszem, még a Shadowruh volt remek és a M.A.G.U.S. is tetszik, de Gábor szabad meséi verhetetlenek. Azt meséli, amit imádok, reális világban játszódik, fantasy és mágia nélkül a legtöbb esetben, ráadásul karakterkijátszás aktívan van, amit én aktívan is csinálok. Örülök, hogy Timinek is van kedve jönni játszani, szeretném is hívni, de Gábor is változó, mikor ér rá, neki meg ott az egyetem. Ettől függetlenül dolgozom rajta és talán Nicot is sikerül beszervezni. Szeretném, jó lenne. =) A srácok is várják őket. =D
Úgy fest, ebben a hónapban már lesz bővítve a loli gardróbom, aminek nagyon örülök. Új blúzaim lesznek, most már bugyogó sem ártana, noha Bene varrt egyet, valszeg rendelni is fogunk és nagyon remélem, hogy ebben a hónapban összejön a patkány is. =)
Street fashion day és Labormegnyitó
Nem voltam túlságosan lelkes a Street fashion dayjel kapcsolatban. Szerettem volna találkozni a lolitákkal, végre beszélgetni, de nekem nem tetszett, hogy egy vásár miatt gyűlünk össze. Hiányoznak azok az alkalmak, amikor csak összeülünk egy nagy asztal körül, beszélgetünk, szépen lassan elfogy a társaság, aztán záráskor mi is elpárolgunk.
Mielőtt megérkeztünk volna, még Benével beültünk Kefázni. Rég voltunk ott, pedig anno csomószor ott ettünk a bandával. Amíg a Gólem volt a törzshelyünk kábé. Utána befutottunk, beszélgettünk egy keveset az ajtóban Kishivel, Tadeshivel és Hinával, majd befutott IchiGo is. Lementünk a konkrét területre, Nana épp előadást tartott az internetes rendelésről, aztán elkezdtek mozgolódni az emberek. Sokfélék voltak, de a legtöbb lolin azt éreztem, hogy nekik is egy lolitameet hiányzik igazán a mi kis zártkörű közösségünkkel. Azért nem volt ez rossz, leültem beszélgetni Tamással, míg elfogyasztottam egy meggyes forrócsokit kekszszórással. Ez azután volt, hogy tudtam köszönni Nanának, akihez odajutni majdnem sorszámhúzós módszerrel lehetett, mivel az előadás után sokan megrohanták, meg lefolyt egy tombola. Bene nyert egy halvány színű digimont, de nekem adta. XD Később még megnéztem az aukciót, aztán tudtam pár szót beszélni Nanával, Lyonával, s gazdagabb lettem egy láncos órával, amit már egy ideje kerestem - eredetileg a cosplayemhez vettem, de szerintem sokat fogom azon kívül is használni, mert beleszerelmesedtem teljesen -, egy szíves láncú kis karkötővel és majd a próba után kiderül, hogy egy fekete ruhával is-e, vagy azt vissza kell juttatnom Lyonához. =)
Egyelőre csak az óráról van képem, a ruhának utóbb szeretnék örülni, a láncot pedig még nem fotóztam le, most meg nem jók a fényviszonyok és hamarosan megyünk Talyéknak a kutyáért.
Olyan szépséges...! És a rajta lévő szívek pont olyanok, mint a szíves medálú, szíves láncú karkötőén... =*__*=
Gólemből hazajöttünk, lepakoltunk, aztán mentünk a műhelybe. Sokan voltak, a csapaton kívül jöttek szerepjátékosok, a banda ismerősei. Új embereket is megismertem, Orsival és Attilával nagyon élveztem a beszélgetést, Jócó érdekes egy arc. Nagyon ütős egy dupla skorpió... Úristen, én még most is csodálkozom! Semmi érzelem, uralkodj az érzelmeiden (mind az emóciókon, mind az érzeteiden), urald magad, csak neki lehet igaza és mindig tanít, a méltóságteljessége átmegy valami másba és nem tudom azt mondani, hogy ez rossz, egyszerűen fura és érthetetlen számomra ez a fiú, és felettébb érdekes. Zsombor skorpió és imádom, egy nagy, szakállas mackó és isteni adottsága, hogy a legtöbb nő vonzónak találja. Hogy ez milyen vonzalom, már változó, de mindenképpen láthatóan másképp kezelik őt, mint a többi fiút - és erre Robi is "panaszkodott". =D Na Jocóról ez nem mondható el! =D Hideg, mint a sziklatömb - mindketten így vélekedtünk róla Orsival. Orsi felvidéki, Oroszlán-Nyilas, mint Sango és annyira vigyorogtam magamban, hogy milyen sokban hasonlítanak. Megtaláltuk a közös hangot és míg beszélgettünk erősen éjjel kettő után, benyakaltunk majdnem egy üveg édes vörösbort. XD Attila Rák-Szűz, s kiválóan működnek együtt, amit tök jó volt látni. =)
Lent volt Laci is két érdekes sráccal, Mágusoztak, mi Kibáékkal toltunk egy fél kört, ami elég vicces volt, a favágó felesége lettem, aki amúgy egy beépített kráni kém. XD Három sráccal vagyok már csak játékban, a többiek meghaltak a sztori alatt, s mindhárman gyanakodnak, meg el akarnak tenni láb alól, s voltaképp nekem is ez a feladatom, hogy kinyiffantsam őket. XD Jó lesz...
Lényegében ennyi.
Képek a műhelyről a facebookon az Alkimista Laboratóriumban. =)
Mielőtt megérkeztünk volna, még Benével beültünk Kefázni. Rég voltunk ott, pedig anno csomószor ott ettünk a bandával. Amíg a Gólem volt a törzshelyünk kábé. Utána befutottunk, beszélgettünk egy keveset az ajtóban Kishivel, Tadeshivel és Hinával, majd befutott IchiGo is. Lementünk a konkrét területre, Nana épp előadást tartott az internetes rendelésről, aztán elkezdtek mozgolódni az emberek. Sokfélék voltak, de a legtöbb lolin azt éreztem, hogy nekik is egy lolitameet hiányzik igazán a mi kis zártkörű közösségünkkel. Azért nem volt ez rossz, leültem beszélgetni Tamással, míg elfogyasztottam egy meggyes forrócsokit kekszszórással. Ez azután volt, hogy tudtam köszönni Nanának, akihez odajutni majdnem sorszámhúzós módszerrel lehetett, mivel az előadás után sokan megrohanták, meg lefolyt egy tombola. Bene nyert egy halvány színű digimont, de nekem adta. XD Később még megnéztem az aukciót, aztán tudtam pár szót beszélni Nanával, Lyonával, s gazdagabb lettem egy láncos órával, amit már egy ideje kerestem - eredetileg a cosplayemhez vettem, de szerintem sokat fogom azon kívül is használni, mert beleszerelmesedtem teljesen -, egy szíves láncú kis karkötővel és majd a próba után kiderül, hogy egy fekete ruhával is-e, vagy azt vissza kell juttatnom Lyonához. =)
Egyelőre csak az óráról van képem, a ruhának utóbb szeretnék örülni, a láncot pedig még nem fotóztam le, most meg nem jók a fényviszonyok és hamarosan megyünk Talyéknak a kutyáért.
Olyan szépséges...! És a rajta lévő szívek pont olyanok, mint a szíves medálú, szíves láncú karkötőén... =*__*=
Gólemből hazajöttünk, lepakoltunk, aztán mentünk a műhelybe. Sokan voltak, a csapaton kívül jöttek szerepjátékosok, a banda ismerősei. Új embereket is megismertem, Orsival és Attilával nagyon élveztem a beszélgetést, Jócó érdekes egy arc. Nagyon ütős egy dupla skorpió... Úristen, én még most is csodálkozom! Semmi érzelem, uralkodj az érzelmeiden (mind az emóciókon, mind az érzeteiden), urald magad, csak neki lehet igaza és mindig tanít, a méltóságteljessége átmegy valami másba és nem tudom azt mondani, hogy ez rossz, egyszerűen fura és érthetetlen számomra ez a fiú, és felettébb érdekes. Zsombor skorpió és imádom, egy nagy, szakállas mackó és isteni adottsága, hogy a legtöbb nő vonzónak találja. Hogy ez milyen vonzalom, már változó, de mindenképpen láthatóan másképp kezelik őt, mint a többi fiút - és erre Robi is "panaszkodott". =D Na Jocóról ez nem mondható el! =D Hideg, mint a sziklatömb - mindketten így vélekedtünk róla Orsival. Orsi felvidéki, Oroszlán-Nyilas, mint Sango és annyira vigyorogtam magamban, hogy milyen sokban hasonlítanak. Megtaláltuk a közös hangot és míg beszélgettünk erősen éjjel kettő után, benyakaltunk majdnem egy üveg édes vörösbort. XD Attila Rák-Szűz, s kiválóan működnek együtt, amit tök jó volt látni. =)
Lent volt Laci is két érdekes sráccal, Mágusoztak, mi Kibáékkal toltunk egy fél kört, ami elég vicces volt, a favágó felesége lettem, aki amúgy egy beépített kráni kém. XD Három sráccal vagyok már csak játékban, a többiek meghaltak a sztori alatt, s mindhárman gyanakodnak, meg el akarnak tenni láb alól, s voltaképp nekem is ez a feladatom, hogy kinyiffantsam őket. XD Jó lesz...
Lényegében ennyi.
Képek a műhelyről a facebookon az Alkimista Laboratóriumban. =)
Meló, állat, mozi és gondolatok
Dolgos hetem van, elég sok minden történt, de apróságok, pitiáner baromkodások a munkahelyen, de ma hivatalosan is megtudtam, hogy az egyik bíró mellé kerülök október elején, szeptember végén. Férfi, mint az előző kettő és a főnökasszony szerint meg akar ismerni, úgyhogy majd feljön valamikor beszélni velem. Kaptam lehetőséget arra is, hogy beüljek a tárgyalásaira, mivel ő jegyzővel együtt tárgyal. Mint kiderült, azért nem beszélt velem ma, mert én előbb tudtam meg, hogy ő lesz a bíróm, mint ő, hogy én leszek a jegyzője. Vicces volt a mai nap, mivel hiába volt csak tíz percem, nem bírtam lebeszélni magam arról, hogy rózsaszín blúzt és Halloweenit vegyem fel, úgyhogy rohantam a boltba, hogy el ne késsek a melóhelyről. Találkoztam ott Mónival és Talyval, kicsit beszélgettünk, utána rohantam dolgozni. =)
Sajnos a kutyának csak két napig, vagy annyit se örültek, mivel felhívta őket az előző tulaj, akitől vették, hogy a kislánya zokog utána, ő csak azért adta el, mert megharagudott a kutyusra. Nem akarták visszaadni, ám mikor a kislány hívta fel őket, Taly nem tudott neki nemet mondani, úgyhogy ők most egy darabig nem akarnak kutyát. =/ Én meg leragadtam a West Corgie Cardigannál. XD Tündércuki, de igazából felmentem megint a Noé Állatotthon honlapjára és megnézegettem a cicusokat. Néhány nagyon megdobogtatta a szívemet, csak ugye ebbe a házba macska nem hozható... =( Még a patkányon is komolyan elgondolkodtam, a görényt pedig elvetettem. =)
Tegnap IchiGoval moziztunk. A Magic Mike-ot néztük meg, ami nem igazán szólt semmiről, de legalább dögös pasik vonaglottak és vetkőztek nagyképernyőn. Kellemes film volt, jókat röhögtünk. Előtte a Media Marktban voltunk, DS játékokat néztünk, meg valami olyat, aminél a figurát kell megvenni, amit betölt a program. Az alapötlet baromira tetszik, csak sajnos gagyik voltak a figurák. XD Megállapítottuk, hogy lassan szükségünk lesz egy 3DS-re, mert egész jó játékokat adnak ki rá, meg a Wii játékok is futnak rajtuk, meg egy hatalmas dobozt mutatott, hogy az valami mega nagy DS, de sajnos nem volt kint bemutatótermék. Meg bevallottam neki kifele menet, hogy egészen rákattantam én is ezekre a technikai hülyeségekre, fényképezőm már van, a telefonomat szeretem, de kéne egy mp3 lejátszó, egy új laposgép, meg ilyen nagy és okos képernyő, hogy legyen min olvasni és netezni. Szerinte ez Bene hibája. XD Van benne valami... XD
Anyunak van munkája és nagyon jó a hely, élvez minden napot, tiszta boldog, aminek nagyon örülök. Úgy fest, öcsém is kezd egyenesbe jönni, Timivel találkozunk elméletileg jövő héten, Niconak meg fel akarom vetni, hogy fussunk megint össze.
Beszéltük IchiGoval, hogy a lolitaközösség teljesen szétesett. Nekem hiányzik Nana blogja, a facebookon nem is nagyon követem az eseményeket, mivel nem szeretek oda járni. Oké, hogy gyors és közkedvelt, csak épp az oda feltett adatok felhasználásra kerülnek, nem véletlenül nem lehet onnan rendesen törölni magad, meg az ilyen oldalakról táplálkozik például a napiszar, amit meg utálok. Meg egyébként is... rengeteg időt el lehet vele tölteni és nincs benne semmi személyes. Jelentkeztem a következő meetre, de nem igazán azért, hogy ott legyek, mivel egyáltalán nem tetszik a program és valahogy az egész annyira idegen és a megszokott közösségtől eltérő... Inkább azért jelentkeztem, hogy megnézzem, mi ez, mert nem akarok előre elítélni valamit, meg a társaságért. Szeretek összejárni a lányokkal és már hiányoznak. =)
Ma nem voltam bandázni, viszont jött hozzánk egy Csigusz. Örültem neki, én elmosogattam, Bene főzött levest - azt ő tud jól -, hárman megkajáltunk, beszélgettünk, aztán ő ment haza, mi meg lefeküdtünk aludni. =)
Sajnos a kutyának csak két napig, vagy annyit se örültek, mivel felhívta őket az előző tulaj, akitől vették, hogy a kislánya zokog utána, ő csak azért adta el, mert megharagudott a kutyusra. Nem akarták visszaadni, ám mikor a kislány hívta fel őket, Taly nem tudott neki nemet mondani, úgyhogy ők most egy darabig nem akarnak kutyát. =/ Én meg leragadtam a West Corgie Cardigannál. XD Tündércuki, de igazából felmentem megint a Noé Állatotthon honlapjára és megnézegettem a cicusokat. Néhány nagyon megdobogtatta a szívemet, csak ugye ebbe a házba macska nem hozható... =( Még a patkányon is komolyan elgondolkodtam, a görényt pedig elvetettem. =)
Tegnap IchiGoval moziztunk. A Magic Mike-ot néztük meg, ami nem igazán szólt semmiről, de legalább dögös pasik vonaglottak és vetkőztek nagyképernyőn. Kellemes film volt, jókat röhögtünk. Előtte a Media Marktban voltunk, DS játékokat néztünk, meg valami olyat, aminél a figurát kell megvenni, amit betölt a program. Az alapötlet baromira tetszik, csak sajnos gagyik voltak a figurák. XD Megállapítottuk, hogy lassan szükségünk lesz egy 3DS-re, mert egész jó játékokat adnak ki rá, meg a Wii játékok is futnak rajtuk, meg egy hatalmas dobozt mutatott, hogy az valami mega nagy DS, de sajnos nem volt kint bemutatótermék. Meg bevallottam neki kifele menet, hogy egészen rákattantam én is ezekre a technikai hülyeségekre, fényképezőm már van, a telefonomat szeretem, de kéne egy mp3 lejátszó, egy új laposgép, meg ilyen nagy és okos képernyő, hogy legyen min olvasni és netezni. Szerinte ez Bene hibája. XD Van benne valami... XD
Anyunak van munkája és nagyon jó a hely, élvez minden napot, tiszta boldog, aminek nagyon örülök. Úgy fest, öcsém is kezd egyenesbe jönni, Timivel találkozunk elméletileg jövő héten, Niconak meg fel akarom vetni, hogy fussunk megint össze.
Beszéltük IchiGoval, hogy a lolitaközösség teljesen szétesett. Nekem hiányzik Nana blogja, a facebookon nem is nagyon követem az eseményeket, mivel nem szeretek oda járni. Oké, hogy gyors és közkedvelt, csak épp az oda feltett adatok felhasználásra kerülnek, nem véletlenül nem lehet onnan rendesen törölni magad, meg az ilyen oldalakról táplálkozik például a napiszar, amit meg utálok. Meg egyébként is... rengeteg időt el lehet vele tölteni és nincs benne semmi személyes. Jelentkeztem a következő meetre, de nem igazán azért, hogy ott legyek, mivel egyáltalán nem tetszik a program és valahogy az egész annyira idegen és a megszokott közösségtől eltérő... Inkább azért jelentkeztem, hogy megnézzem, mi ez, mert nem akarok előre elítélni valamit, meg a társaságért. Szeretek összejárni a lányokkal és már hiányoznak. =)
Ma nem voltam bandázni, viszont jött hozzánk egy Csigusz. Örültem neki, én elmosogattam, Bene főzött levest - azt ő tud jól -, hárman megkajáltunk, beszélgettünk, aztán ő ment haza, mi meg lefeküdtünk aludni. =)
Minap
Ebben az időszakban, azt hiszem, pótolom, hogy eddig nem nagyon bővítettem a meglévő dolgaim tárházát. Ma találkoztunk IchiGoval és Gergővel, s négyen Benével elmentünk egy bevásárlókörútra, aminél mindketten IchiGoval elvertünk egy kisebb összeget cuki dolgokra. X') Megláttuk, megszerettük, megvettük, ennyi. =)
Valószínűleg iratokat fogok benne tartani, meg olyan cuccokat, amiket nem kéne szétszórni a táskában, hiszen a farmernadrágból készült tatyómban semmit sem lehet ilyen kis tárolók nélkül megtalálni egykönnyen. Minden munkába menős reggel keresnem kellett a beléptetőimet, ami sokszor nem bizonyult rövid feladatnak. Szerintem sok vidám percet okoztam már a biztonsági őröknek. X"D
Ez annyira, de annyira, de annyira cuki... Nem bírtam otthagyni, mikor megláttam. =) Kulcstartók egyébként, amit én amúgy is imádok, de ezek tényleg lehengerlően aranyosak voltak. Viszont még fogalmam sincs, hova teszem őket, csak arról, hogy együtt maradnak.
Túl jó színe volt ennek a két csattnak. Párban adták őket és még nem tudom pontosan, hogy mihez veszem fel, de az biztos, hogy hordani fogom, mert nagyon aranyosak. =)
Ez a tükör várt engem. Amikor először jártunk a helyen, ahol beszereztük, beleszerettem, aztán ma már a társai nem voltak meg, csak ez, úgyhogy lecsaptam rá. =) Nekem ez a tükör kellett, mert túl jól nézett ki. =)
Új összeállítást is kitaláltam ma. A Sárgapillangót vettem fel a fekete yukatámhoz. A sminkkel befürödtem viszont, mint a fene. Valahogy sehogy se akart jó lenni, kétszer is lemostam, aztán szerencsére volt IchiGonál sminklemosó, hogy valahogy leszedjem a maszatot, ami hátramaradt a második kísérletből, mert anélkül úgy festettem, mint egy élőhalott. XD Ez eléggé letört, de a vásárlás és a sok cukiság, amit IchiGoval találtunk, feldobott. ^^
Új összeállítást is kitaláltam ma. A Sárgapillangót vettem fel a fekete yukatámhoz. A sminkkel befürödtem viszont, mint a fene. Valahogy sehogy se akart jó lenni, kétszer is lemostam, aztán szerencsére volt IchiGonál sminklemosó, hogy valahogy leszedjem a maszatot, ami hátramaradt a második kísérletből, mert anélkül úgy festettem, mint egy élőhalott. XD Ez eléggé letört, de a vásárlás és a sok cukiság, amit IchiGoval találtunk, feldobott. ^^
Teázás és interjú
Kilenckor keltem, hogy találkozzak a lányokkal, Kishivel és IchiGoval, s elmenjünk a Sirius Teaházba, mert ők meeten nem látták, pedig nagyon szerettek volna átkerülni a szekrényen túlra. =) Hát, gondoltam, én elviszem őket, csak mára jó alaposan sikerült megbetegedni. Mindenem fáj, lázam is lett, rosszullét, ami kell, úgyhogy nehezen vakartam ki magam az ágyból, öltöztem fel és indultam el. Vettem magamnak bérletet és jegyet Budaörsre, aztán sétálva elindultunk a Blaháról. Jó volt, beszélgettünk, kirakatot néztünk, tévelyegtünk a Bródy Sándor utcában, hogy megtaláljuk a teaházat, aztán befoglaltuk a fenti részt. =)
Odafele hívtak az egyik bíróságról, hogy megkapták az ajánlásomat, kéne egy önéletrajz is. Mondtam a nőnek, akivel beszéltem, hogy én azt már napok óta elpasszoltam, de akkor megküldöm még egyszer. Találtunk egy csokiboltot is a teaház környékén, a lányok be akartak menni, úgyhogy bevonultunk. Háááát... egy álom az a hely, de én olyan rosszul lettem... =/ Nem mertem megmondani nekik, mert nagyon élvezték, én meg nem akartam elrontani az örömük azzal a bejelentéssel, hogy "csajok, mindjárt rókázok, szóval inkább kimennék". Amúgy is volt még valamennyi idő a teázó nyitásáig, amit valahol el kellett ütni, odakint meg hideg volt, ezért minden önuralmam összekapartam és legyőztem a hányingert és a szédülést. =)
A friss, hideg levegő kijózanított, a teaházban meg már nem voltam rosszul. Ők forrócsokiztak, én ittam egy Mangó őrület nevű, isteni jó teát, közben beszélgettünk, elvittem a DS-em és játszottak rajta, ... Nagyon jó volt, megbeszéltük, megyünk még. =D Utána én mentem interjúra, IciGo és Kishi meg haza. Sikeresen rossz fele indultam el a Siriusból, úgyhogy nem az Astorián lyukadtunk ki, ahol akartam, hanem a Corvin-negyedben, de nekem az is jó volt, Kishi meg azt mondta, neki bárhol jó. =) IchiGo korábban elment, mert dolga volt. =)
Az interjú... Háááát... Nem túl pozitív a véleményem. Rengeteget kéne túlórázni - a pasi úgy fogalmazott, hogy ha már megvan a színházjegy, vagy orvoshoz kell menni, akkor persze el lehet menni, de egyelőre minden nap 3-4 órával tovább vagyunk be. Most őszintén... Hülyének néznek?! Szerencsére tudtam uralkodni az arcizmaimon, de majdnem letoltam egy kistányérnagyságúra guvadó szemű pofát. XD Aztán hogy mégis mennyi bérre gondoltam... Hát legalább annyira, mint amennyit a bíróságon kerestem, mert hogy komolyan megmondjam - amit nekik nem adtam elő -, az nem valami sok. Átlagosan rossz. Na mindegy. Kérdezték, hogy bírom a stresszt. Mondtam, hogy attól függ, milyet. Monotónia? Azt bírom. És azt, hogy lepakolnak elém egy halom munkát, majd öt perc múlva egy másik fajta munkából egy halomnyit? Azzal is elvagyok. Viszont az emberek lelkizését valószínűleg nem viselném jól, bár erről hallgattam. A feladatom iratok érkeztetése és elszerelése lenne, aztán másfél-két év múlva akár végrehajtónak is elkezdhetek tanulni, ez azonban annyira nincs ínyemre. Közölték azt is, hogy nagyon jól nézek ki, de oda fekete nadrág, kosztümkabát és blúz való, meg a pirszingem is ki kell vennem. Na, itt már morogtam magamban, mert nem bírom, ha beleszólnak a külsőm rendezésébe. XS Végül a pasi kísért ki és még tett pár mondatot felém, amit merészebbnek ítéltem, de úgy voltam vele, a kölcsön kinyír visszanyír. =) Kérdezte, hogy a vőlegényem mit szól ahhoz, hogy rövid szoknyában járok. Mondtam, hogy semmit. Akkor nem féltékeny típus - feltételezte, én meg mondtam, hogy nem, mert tudja, hogy le tudom szerelni az embereket. =D Hát ezt az ürgét is leszereltem szerintem. XD
Úgy vagyok vele, hogy most több helyre is jelezték, hogy be leszek ajánlva, lehet, hogy kellek, én meg majd választok, aztán a próbaidőn belül keresek jobbat, ha az nem begyere. =)
Odafele hívtak az egyik bíróságról, hogy megkapták az ajánlásomat, kéne egy önéletrajz is. Mondtam a nőnek, akivel beszéltem, hogy én azt már napok óta elpasszoltam, de akkor megküldöm még egyszer. Találtunk egy csokiboltot is a teaház környékén, a lányok be akartak menni, úgyhogy bevonultunk. Háááát... egy álom az a hely, de én olyan rosszul lettem... =/ Nem mertem megmondani nekik, mert nagyon élvezték, én meg nem akartam elrontani az örömük azzal a bejelentéssel, hogy "csajok, mindjárt rókázok, szóval inkább kimennék". Amúgy is volt még valamennyi idő a teázó nyitásáig, amit valahol el kellett ütni, odakint meg hideg volt, ezért minden önuralmam összekapartam és legyőztem a hányingert és a szédülést. =)
A friss, hideg levegő kijózanított, a teaházban meg már nem voltam rosszul. Ők forrócsokiztak, én ittam egy Mangó őrület nevű, isteni jó teát, közben beszélgettünk, elvittem a DS-em és játszottak rajta, ... Nagyon jó volt, megbeszéltük, megyünk még. =D Utána én mentem interjúra, IciGo és Kishi meg haza. Sikeresen rossz fele indultam el a Siriusból, úgyhogy nem az Astorián lyukadtunk ki, ahol akartam, hanem a Corvin-negyedben, de nekem az is jó volt, Kishi meg azt mondta, neki bárhol jó. =) IchiGo korábban elment, mert dolga volt. =)
Az interjú... Háááát... Nem túl pozitív a véleményem. Rengeteget kéne túlórázni - a pasi úgy fogalmazott, hogy ha már megvan a színházjegy, vagy orvoshoz kell menni, akkor persze el lehet menni, de egyelőre minden nap 3-4 órával tovább vagyunk be. Most őszintén... Hülyének néznek?! Szerencsére tudtam uralkodni az arcizmaimon, de majdnem letoltam egy kistányérnagyságúra guvadó szemű pofát. XD Aztán hogy mégis mennyi bérre gondoltam... Hát legalább annyira, mint amennyit a bíróságon kerestem, mert hogy komolyan megmondjam - amit nekik nem adtam elő -, az nem valami sok. Átlagosan rossz. Na mindegy. Kérdezték, hogy bírom a stresszt. Mondtam, hogy attól függ, milyet. Monotónia? Azt bírom. És azt, hogy lepakolnak elém egy halom munkát, majd öt perc múlva egy másik fajta munkából egy halomnyit? Azzal is elvagyok. Viszont az emberek lelkizését valószínűleg nem viselném jól, bár erről hallgattam. A feladatom iratok érkeztetése és elszerelése lenne, aztán másfél-két év múlva akár végrehajtónak is elkezdhetek tanulni, ez azonban annyira nincs ínyemre. Közölték azt is, hogy nagyon jól nézek ki, de oda fekete nadrág, kosztümkabát és blúz való, meg a pirszingem is ki kell vennem. Na, itt már morogtam magamban, mert nem bírom, ha beleszólnak a külsőm rendezésébe. XS Végül a pasi kísért ki és még tett pár mondatot felém, amit merészebbnek ítéltem, de úgy voltam vele, a kölcsön kinyír visszanyír. =) Kérdezte, hogy a vőlegényem mit szól ahhoz, hogy rövid szoknyában járok. Mondtam, hogy semmit. Akkor nem féltékeny típus - feltételezte, én meg mondtam, hogy nem, mert tudja, hogy le tudom szerelni az embereket. =D Hát ezt az ürgét is leszereltem szerintem. XD
Úgy vagyok vele, hogy most több helyre is jelezték, hogy be leszek ajánlva, lehet, hogy kellek, én meg majd választok, aztán a próbaidőn belül keresek jobbat, ha az nem begyere. =)
30/14 - Egy kép a tökéletes loli ruháról, amit felvennél karácsonykor
Nálam ez nem feltételes mód, mivel egész karácsonykor loliban leszek. =) Anyuval beszéltem tegnap telefonon és kérdezte, hogy hozzá is abban megyünk-e, én pedig a legtermészetesebb dologként válaszoltam, hogy persze. =) Nem érdekel Bene családjának nemtetszése és az se, ha a saját nagyanyám megint húzza az orrát, nekem ez nem eldöntendő, hanem már réges-régen eldöntött kérdés.
És hogy mi lesz rajtam? Szerintem többnyire a cicás JSK-m. =)
És hogy mi lesz rajtam? Szerintem többnyire a cicás JSK-m. =)
Múzeumok éjszakája
A következő bejegyzés egy erősen csonkos élménybeszámoló június 25-ről, amit végül valamilyen oknál fogva nem fejeztem be, de mikor átnéztem a blogbejegyzéseimet, nem volt szívem törölni, ezért most került kitételre. Októberre is kikerült egy ilyen post, az a képek miatt.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
Pillanatképek
Bene néha felhorkol. Én meg ülök az ágy végében és röhögök. XD
Pénteken nagyon nyomi napom volt, már a munkába érkezésemkor felhúztam magam azon, hogy valaki aláírta a nevemnél a jelenléti ívet és tutira azt fogják hinni, hogy nem jöttem be dolgozni. XD Úgy egy-másfél órát dühöngtem rajta, aztán amikor túljutottam a dolgon, lefáradtam és alig ment a munka. Pedig csütörtökön megint enyém volt az egész ágy, Bene Szegeden volt vizsgálatok miatt, szóval tudtam aludni rendesen. Rájöttem ugyanis, hogy ha mellettem van, minden apróságra fel tudok ébredni, de csak ha ő csinálja ezeket az apróságokat. Például, ha átölel, felébredek és vagy megsimogatom a karját, vagy lelököm magamról, attól függ, milyenem van. XD Meg egyik éjjel felébredtem valamire, odafordultam hozzá, megcsókoltam, ő viszonozta, aztán visszaaludtunk. XD Én két napig ezen röhögtem. X'D
Tegnap cipőt vettünk. Lett szép meleg csizmám... Már alig várom, hogy hordhassam! *,* Meg ujjatlan, fehér, kötött kesztyűm is lett, ami tök lolis. És egy barna, csíkos, kötött harisnyám is, amit már most kapásból két ruhával könnyedén tudok koordinálni. *,* A halloweeni meetről még elképzelésem sincs, talán ma összehozunk Benével rá valamit, azt meg szerintem újra be kell neki adagolnom, hogy én délben a Sirius Teaházban kezdek, mert TK tali is aznapra lett szervezve és én persze oda is jelentkeztem. XD
Pénteken nagyon nyomi napom volt, már a munkába érkezésemkor felhúztam magam azon, hogy valaki aláírta a nevemnél a jelenléti ívet és tutira azt fogják hinni, hogy nem jöttem be dolgozni. XD Úgy egy-másfél órát dühöngtem rajta, aztán amikor túljutottam a dolgon, lefáradtam és alig ment a munka. Pedig csütörtökön megint enyém volt az egész ágy, Bene Szegeden volt vizsgálatok miatt, szóval tudtam aludni rendesen. Rájöttem ugyanis, hogy ha mellettem van, minden apróságra fel tudok ébredni, de csak ha ő csinálja ezeket az apróságokat. Például, ha átölel, felébredek és vagy megsimogatom a karját, vagy lelököm magamról, attól függ, milyenem van. XD Meg egyik éjjel felébredtem valamire, odafordultam hozzá, megcsókoltam, ő viszonozta, aztán visszaaludtunk. XD Én két napig ezen röhögtem. X'D
Tegnap cipőt vettünk. Lett szép meleg csizmám... Már alig várom, hogy hordhassam! *,* Meg ujjatlan, fehér, kötött kesztyűm is lett, ami tök lolis. És egy barna, csíkos, kötött harisnyám is, amit már most kapásból két ruhával könnyedén tudok koordinálni. *,* A halloweeni meetről még elképzelésem sincs, talán ma összehozunk Benével rá valamit, azt meg szerintem újra be kell neki adagolnom, hogy én délben a Sirius Teaházban kezdek, mert TK tali is aznapra lett szervezve és én persze oda is jelentkeztem. XD
Megint egy baromi hosszú élménybeszámoló
Péntek reggel teljesen kiment a fejemből a szőlős dolog, a Judit juttatta eszembe, utána viszont a rizsszem sem... Tudjátok. =D Végül a bíróm csak megkérdezte, hogy honnan van a szőlő, én pedig bedugtam a fejem és mondtam neki, hogy tőlem. Nagyon szépen megköszönte, nagyon szívesen adtam, és ennyi. =) Azóta se tudom, mi lett a kistányérral, amin feltálaltam neki. XD
Szombaton jött Kishi. =) Szerintem remek nap volt, teáztunk, szőlőztünk, édességeket faltunk, beszélgettünk, nevettünk, aztán voltunk a Gólemben is. ^^ Készült pár kép is, amit én most megosztanék veletek.
Ez lenne az új ruhám, a cicás. =) Szerelmes vagyok belé, meg kell vallanom. Bene legújabb kreációja, ami más szabású, mint az eddigi ruháim. A Cicásról annyit kell tudni, hogy kismamaruhának csúfoljuk, s Bene már megállapította, hogy aláfér a gyerek is. XD Kishi meg megkérdezte, hogy már tervezzük-e, mire Bene mondta neki, hogy igen, de majd csak akkor kezdünk el dolgozni rajta, ha már tudjuk, milyen orra, szája, szeme, haja, satöbbije legyen. XD Tiszta dinkák voltunk.
Kishi szerintem nagyon jól nézett ki, ezt mondtam is neki nem egyszer, ő meg nem hagyta magát igazán fényképezni, úgyhogy így jártunk. Még velem közös képet se nagyon akart, merthogy ő nincs loliban. =) No comment. =D <3
Másnap Anyuhoz mentünk tesóm születésnapját megünnepelni. Úgy emlékeztem, a Piros Mogyorós a kedvence, erre kiderült, hogy a tejcsokis és a fehér csokis Milkát szereti. Annyira rosszul éreztem magam... Ebben a második félévben eddig minden ajándékkal melléfogtam, szóval már oda se merem adni azokat, amiket még nem jutott alkalmam kiosztani. =/
Ha már itt tartok, felteszem a többi Anyánál készült képeket, melyeket ő készített rólam a saját gépével. Ezekkel az összeállításokkal sokkoltam őket a testvéremmel egyetemben az elmúlt hetekben. =D
Utolsó képen Shigatsut tartom a kezemben, aki már nincs az élők soraiban sajnos. A koordi egyébként a cicatanárnéni nevet kapta tőlem. =)
Hétfőn a Gergő mesélt Mágust. Az egy felettébb mókás játék volt, mert három-négy embernek írta és csomóan voltunk, ráadásul két karakterrel mindenki. Kis-Bálintnak lett írva a sztori, és amúgy nem volt rossz, csak a KM készületlen volt a sok embert illetően, szóval nem volt mindenkinek komoly feladat, stb.
Jött egy új kolléganő egyébként, egy biai nő, aki miatt csillapodott a légkör köztem és a régi között, úgyhogy ennek örülök. A héten már jó hangulatban dolgoztunk, mindennel elég gyorsan készen lettem, szóval úgy fest, alakul a helyzet. =) Volt időm írni, olvasni, kapcsolatokat is ápolgatni, aztán meglátjuk, mi lesz.
Csütörtökön befutottunk Gólembe egy kis Galliára. Ott is elég jól megduzzadt a létszám, szóval a Kandó RPG-sek igen népszerűnek mondhatják magukat. =) Galliát Robi mesél és ott aztán igazán elereszti magát, nagyon nagy ökörségeket visz bele, de csütörtökön volt vele valami lelki zűr, éreztem. Leültem mellé nem sokkal azután, hogy megérkeztem és olyan szétesettnek tűnt. Kérdeztem, mi lesz a másnapi Máguson, akkor ki is mesél, erre nézett rám nagy kerek szemekkel és mondta, hogy nem lesz Mágus. Mindjárt kiakadtam, mert Sangot és a párját, Demont csak egy hete izgatom, mind a ketten teljesen rá vannak indulva a témára, a srác ráadásul Mohácsról jön föl, arról nem beszélve, hogy ezért a partiért mondtam le a Nanánál tartandó minimeetet, amit teljesen jól rászerveztem a Mágusozásra és mondtam Kishinek is, hogy megyek, meg hú és ha. ^^;;; Na, akkor már a Robi is kapott egy kisebb fajta sokkot. XD Kiderült ugyanis, hogy a péntekre szánt mesélő, a Tomi lebetegedett és ha nem hirdetnek meg partit, akkor nem lesz tartva. XD Hát mondom, ilyen nincs. De Robi jófej volt, azt mondta, összedob nekünk egy modult. =) Megbeszéltük, hogy lehetek káhllal, ami egy macskaszerzet, egy állatias humanoid, s mikor látta rajtam, hogy ez az ötlet nekem felettébb tetszik, teljesen felvidult, mert neki ez az egyik kedvenc faja. =D
Megőrülök, annyira jó ez a srác! *.*
Aznap loliban mentem a délután szerepjáték miatt, úgyhogy a fél épület megint megállított, hogy milyen csinos vagyok. Tiszta mókás szerintem. A reggelem azonban viccesebb volt, ugyanis rólam tudni kell, hogy én mindig mindent reggel intézek, ami aznapra vonatkozik, tehát a mosásból kiszedett, gyűrött Őszikét is akkor kellett kivasalnom. Igen ám, csakhogy előző nap Bene felrúgta a szőnyegen a vasalót és a szöszök ráégtek a fémre. Nem jutott jobb eszembe, mint a mosogató fölé hajoltam a vasalóval és elkezdtem lekaparni róla a cuccot. Úgy öt perc után már láttam, hogy van is értelme annak, amit csinálok, úgyhogy levakartam róla a ráégett szöszöket, áttöröltem vizes, majd száraz ruhával, aztán egy anyagdarabon bepróbáltam, mi lesz, ha vasalok vele. Mivel biztonságosnak ítéltem, Őszike ki lett vasalva nagyrészt. Időm a teljes ruha kivasalására nem volt, ezért csak nagyrészt, de mindegy. XD Egyébként inverz összeállítás volt, tehát sötétbarna alapra ment rá a fehér alapú ruha, és természetesen fehér cipőt vettem hozzá. =)
A munka amúgy mókás volt, mert jegyzőkönyveztem, immár egy hosszabb terjedelműt, mert a bíróm egy két és fél órásra tervezett tárgyalást három órán keresztül tartott, ám nem egyszerű az élet pénteken a bíróságon, mert már mindenki fáradt, ugye nők többségben, megy a hiszti vagy a csevej, szóval alig lehet valamit hallani ilyenkor a magnóból. X'D Ráadásul egytől nyugdíjas búcsúztató volt. Degeszre ettem magam, szendvicsek, sütemények, a tortából már nem is bírtam enni... XD Amin majdnem megpusztultam a röhögéstől, hogy az egyik csaj rendezett miattam egy féltékenységi jelenetet, mindezt úgy, hogy ha jól tudom, a pasijával, akivel összeröhögtem, ők is eljegyezték egymást, meg ugye mi is Benével. Nem baaaaj, jót nevettünk a sráccal. XD
A munka amúgy mókás volt, mert jegyzőkönyveztem, immár egy hosszabb terjedelműt, mert a bíróm egy két és fél órásra tervezett tárgyalást három órán keresztül tartott, ám nem egyszerű az élet pénteken a bíróságon, mert már mindenki fáradt, ugye nők többségben, megy a hiszti vagy a csevej, szóval alig lehet valamit hallani ilyenkor a magnóból. X'D Ráadásul egytől nyugdíjas búcsúztató volt. Degeszre ettem magam, szendvicsek, sütemények, a tortából már nem is bírtam enni... XD Amin majdnem megpusztultam a röhögéstől, hogy az egyik csaj rendezett miattam egy féltékenységi jelenetet, mindezt úgy, hogy ha jól tudom, a pasijával, akivel összeröhögtem, ők is eljegyezték egymást, meg ugye mi is Benével. Nem baaaaj, jót nevettünk a sráccal. XD
Most ilyen zenés blog lesz. =) Ezért a számért is odavagyok.
A játék epikus volt, a Robi megint jó kalandot rakott össze nekünk. Ledatris újabb megbízást adott a csapatnak, mely arról szólt gyakorlatilag, hogy a rejtőzködőnk, a kráni elfünk, aki egy Ranagol pap (Ranagol a M.Á.G.U.S. világában a kegyetlenség istene, egy gonosz, sötét halálosztó, a hívei az élet pusztítására, az érzelmek elutasítására és felsőbbrendűségük kinyilvánítására esküdnek fel), felfedje magát. Gordvikba kellett mennünk, ami egy nagyon veszélyes vidék, egyedül a kráni elfünk lett volna ott biztonságban, ha vállalhatta volna magát, ám mivel úgy kellett tennie, mintha a tudását a könyvtárban szedte volna össze (könyvtárlátogatás helyett meglátogatta a helyi szentélyt és kiélvezte a papnő kegyeit, mondjuk így), elég necces volt, hazatérünk-e.
Kahla részéről úgy indult a dolog, hogy a hazájában volt, éppen meditált, mikor egy feljebbvalója felkereste, hogy Ledatris megint egy kalandra akarja hívni. Kahla akkor lehet csak az úrnője testőrségének tagja, ha elég tapasztalt lesz a világ dolgairól, ezért kérdés nélkül ment, arról nem beszélve, hogy volt elintéznivalója még bőven, többek közt bosszút akart állni Tomi karakterén, a kráni elfen azért a lenéző viselkedésért, amiért ő csak egy félvér, egy félelf. Elvállalta a veszélyes küldetést azzal a feltétellel - mivel őt a pénz nem érdekli -, hogy Ledatris odaadja az elfnek a szerelmi bájitalt, amiben amúgy Bene harcművész karakterének a hajszálai voltak. XD Robi teljesen kész volt, meg aki tudott a dologról, az elf azonban túl elővigyázatos volt és ahelyett, hogy megitta volna, egy vérfarkas tetemére öntötte, remélve, hogy megöli azt. XD Szóval Kahla terve nagyon nem sikerült, viszont sikeresen megtetszett amúgy neki ez a beképzelt barom. Volt egy jelenetük, amiben Kahla megunta, hogy az elf vezénylete alatt mindenfélét meg kell tenniük, holott azt sem tudják, honnan jött, mit tud, de látványosan tud valamit, amit nagyon jó lenne a csapat többi tagjának is tudnia. Igen, ha tudnák, hogy micsoda, megölnék. XD Szóval Kahla kardot rántott és odatartotta az elf nyakához, az meg a penge mentén elindult a nő felé, végigvágatva így a nyakát. Mondanom sem kell, erre a karddal kívánta elvágni a kettejük közti csökkenésnek indult távot, erre az a bolond direkt úgy lépett oda, hogy ismét felsértse a nyakát a penge. Egy ilyen vad és félelem nélküli férfi melyik harcosnő szívét ne melegítené fel? Oké, az igazi arca nem annyira szép, mint a maszkolt, a jelleme azonban ugyanaz, szóval ha Tomi a következő kalandban egy új maszkírozással hozza a karakterét, Kahla akkor is rá fog ismerni. =)
Egyébként azt találtam ki, hogy ha a Robi rábólint, akkor Kahla hazatérve elmesélte feljebbvalójának a történteket, aki tudta, hogy mit jelentenek az arcon lévő tetoválások, így a kardművésznőm már tudja, hogy az elf egy kráni krónikás, s azt a feladatot kapja, hogy figyelje, ismerje ki, majd ölje meg. =) És ahogy a többieket hallgattam, valamennyien ugyanúgy Tomi karakterének a fejére pályáznak, mert már sejtik, vagy tudják, ki vagy mi ő. =D Érdekes lesz. =D
Kahla részéről úgy indult a dolog, hogy a hazájában volt, éppen meditált, mikor egy feljebbvalója felkereste, hogy Ledatris megint egy kalandra akarja hívni. Kahla akkor lehet csak az úrnője testőrségének tagja, ha elég tapasztalt lesz a világ dolgairól, ezért kérdés nélkül ment, arról nem beszélve, hogy volt elintéznivalója még bőven, többek közt bosszút akart állni Tomi karakterén, a kráni elfen azért a lenéző viselkedésért, amiért ő csak egy félvér, egy félelf. Elvállalta a veszélyes küldetést azzal a feltétellel - mivel őt a pénz nem érdekli -, hogy Ledatris odaadja az elfnek a szerelmi bájitalt, amiben amúgy Bene harcművész karakterének a hajszálai voltak. XD Robi teljesen kész volt, meg aki tudott a dologról, az elf azonban túl elővigyázatos volt és ahelyett, hogy megitta volna, egy vérfarkas tetemére öntötte, remélve, hogy megöli azt. XD Szóval Kahla terve nagyon nem sikerült, viszont sikeresen megtetszett amúgy neki ez a beképzelt barom. Volt egy jelenetük, amiben Kahla megunta, hogy az elf vezénylete alatt mindenfélét meg kell tenniük, holott azt sem tudják, honnan jött, mit tud, de látványosan tud valamit, amit nagyon jó lenne a csapat többi tagjának is tudnia. Igen, ha tudnák, hogy micsoda, megölnék. XD Szóval Kahla kardot rántott és odatartotta az elf nyakához, az meg a penge mentén elindult a nő felé, végigvágatva így a nyakát. Mondanom sem kell, erre a karddal kívánta elvágni a kettejük közti csökkenésnek indult távot, erre az a bolond direkt úgy lépett oda, hogy ismét felsértse a nyakát a penge. Egy ilyen vad és félelem nélküli férfi melyik harcosnő szívét ne melegítené fel? Oké, az igazi arca nem annyira szép, mint a maszkolt, a jelleme azonban ugyanaz, szóval ha Tomi a következő kalandban egy új maszkírozással hozza a karakterét, Kahla akkor is rá fog ismerni. =)
Egyébként azt találtam ki, hogy ha a Robi rábólint, akkor Kahla hazatérve elmesélte feljebbvalójának a történteket, aki tudta, hogy mit jelentenek az arcon lévő tetoválások, így a kardművésznőm már tudja, hogy az elf egy kráni krónikás, s azt a feladatot kapja, hogy figyelje, ismerje ki, majd ölje meg. =) És ahogy a többieket hallgattam, valamennyien ugyanúgy Tomi karakterének a fejére pályáznak, mert már sejtik, vagy tudják, ki vagy mi ő. =D Érdekes lesz. =D
Ez is annyira jó...
Szombaton jött Kishi. =) Szerintem remek nap volt, teáztunk, szőlőztünk, édességeket faltunk, beszélgettünk, nevettünk, aztán voltunk a Gólemben is. ^^ Készült pár kép is, amit én most megosztanék veletek.
Ez lenne az új ruhám, a cicás. =) Szerelmes vagyok belé, meg kell vallanom. Bene legújabb kreációja, ami más szabású, mint az eddigi ruháim. A Cicásról annyit kell tudni, hogy kismamaruhának csúfoljuk, s Bene már megállapította, hogy aláfér a gyerek is. XD Kishi meg megkérdezte, hogy már tervezzük-e, mire Bene mondta neki, hogy igen, de majd csak akkor kezdünk el dolgozni rajta, ha már tudjuk, milyen orra, szája, szeme, haja, satöbbije legyen. XD Tiszta dinkák voltunk.
Kishi szerintem nagyon jól nézett ki, ezt mondtam is neki nem egyszer, ő meg nem hagyta magát igazán fényképezni, úgyhogy így jártunk. Még velem közös képet se nagyon akart, merthogy ő nincs loliban. =) No comment. =D <3
A frappéinkhoz jártak ezek a díszek, mi meg Kishi ötlete nyomán hecceltük vele egymást. Először Kishi tűzte Bene hajába, miközben nagyban fényképezett, amin jót röhögtünk, aztán mindenki a fejéhez próbálta őket. XD
Másnap Anyuhoz mentünk tesóm születésnapját megünnepelni. Úgy emlékeztem, a Piros Mogyorós a kedvence, erre kiderült, hogy a tejcsokis és a fehér csokis Milkát szereti. Annyira rosszul éreztem magam... Ebben a második félévben eddig minden ajándékkal melléfogtam, szóval már oda se merem adni azokat, amiket még nem jutott alkalmam kiosztani. =/
Ha már itt tartok, felteszem a többi Anyánál készült képeket, melyeket ő készített rólam a saját gépével. Ezekkel az összeállításokkal sokkoltam őket a testvéremmel egyetemben az elmúlt hetekben. =D
Asszem, idősorrendben is így következtek egymás után a koordinációk. =)
Utolsó képen Shigatsut tartom a kezemben, aki már nincs az élők soraiban sajnos. A koordi egyébként a cicatanárnéni nevet kapta tőlem. =)
Hétfőn a Gergő mesélt Mágust. Az egy felettébb mókás játék volt, mert három-négy embernek írta és csomóan voltunk, ráadásul két karakterrel mindenki. Kis-Bálintnak lett írva a sztori, és amúgy nem volt rossz, csak a KM készületlen volt a sok embert illetően, szóval nem volt mindenkinek komoly feladat, stb.
Jött egy új kolléganő egyébként, egy biai nő, aki miatt csillapodott a légkör köztem és a régi között, úgyhogy ennek örülök. A héten már jó hangulatban dolgoztunk, mindennel elég gyorsan készen lettem, szóval úgy fest, alakul a helyzet. =) Volt időm írni, olvasni, kapcsolatokat is ápolgatni, aztán meglátjuk, mi lesz.
Csütörtökön befutottunk Gólembe egy kis Galliára. Ott is elég jól megduzzadt a létszám, szóval a Kandó RPG-sek igen népszerűnek mondhatják magukat. =) Galliát Robi mesél és ott aztán igazán elereszti magát, nagyon nagy ökörségeket visz bele, de csütörtökön volt vele valami lelki zűr, éreztem. Leültem mellé nem sokkal azután, hogy megérkeztem és olyan szétesettnek tűnt. Kérdeztem, mi lesz a másnapi Máguson, akkor ki is mesél, erre nézett rám nagy kerek szemekkel és mondta, hogy nem lesz Mágus. Mindjárt kiakadtam, mert Sangot és a párját, Demont csak egy hete izgatom, mind a ketten teljesen rá vannak indulva a témára, a srác ráadásul Mohácsról jön föl, arról nem beszélve, hogy ezért a partiért mondtam le a Nanánál tartandó minimeetet, amit teljesen jól rászerveztem a Mágusozásra és mondtam Kishinek is, hogy megyek, meg hú és ha. ^^;;; Na, akkor már a Robi is kapott egy kisebb fajta sokkot. XD Kiderült ugyanis, hogy a péntekre szánt mesélő, a Tomi lebetegedett és ha nem hirdetnek meg partit, akkor nem lesz tartva. XD Hát mondom, ilyen nincs. De Robi jófej volt, azt mondta, összedob nekünk egy modult. =) Megbeszéltük, hogy lehetek káhllal, ami egy macskaszerzet, egy állatias humanoid, s mikor látta rajtam, hogy ez az ötlet nekem felettébb tetszik, teljesen felvidult, mert neki ez az egyik kedvenc faja. =D