Íme itt a várva várt beszámoló. =)
Mára a program megírni ezt a bejegyzést, aztán szobát pakolni és paraparázni egyet, utána pedig megírni legalább az egyik fejezetet az alternatív szálhoz. ^^
De most jöjjön a Con! =D
Mai beindító, ami igazán illik majd a beszámolómhoz is:
"
Csak egyszer élsz, mire vársz?
Hát használd ki, tombolj és játsz!
Csak tedd meg azt, amire vágysz,
Élvezd a percet és élvezd, hogy itt jársz!
Csak kölcsönbe kaptuk a Földet,
Hát tapasztalj, alkoss többet!
Mert tudod jól, hogy aki mer, az nyer.
Tiéd a szíved, a leked, a tested, a fegyver...
Az a nagy kaland, amire vágysz,
Hát kóstolj, és érezz, és játsz!
Tegyél tegyél többet és élj!
Hidd el a hangszer a húr, hogy mindig zenélj!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
"
Most kell, hogy érezd, bármit megélhetsz!
Engedd, hogy vigyen a láz és ne végezz!
Mikor a színpad előtt magadra lelsz,
Éld meg, hogy csak tiéd most ez a perc!
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
De tiéd lehet, bármit kérsz,
Ha szabad vagy és szállni se félsz!
Csak tépd el a láncot és célhoz érsz!"
(...)
Hooligans - Pörögj!
Nagyon szeretem ezt a számot, jókat lehet rá tombolni és a szövege is nagyon ütős. Hihetetlen, hogy csak egy kólareklám. =D
Pénteki napról még annyit azért érdemes tudni, hogy nem csak bevásárlókörutat tettünk, de egész nap nagyon feszültek voltunk, így igazából hajszál híja volt, hogy összevesszünk. Mivel minden apróm odaadtam, egyéb pénz meg nem volt nálam, de amikor a Párom bunkón beszólt nekem, mert zsebre tettem folyton a kezem, ezzel őt kizárva a jelenemből, mondtam, hogy most adjon pénzt buszra, hazamegyek. Fú, nagyon mérges voltam, azzal úgy az egész napom elromlott, meg minden. Aztán anyuéknál kötöttünk ki. Tudni kell, hogy anyunak és a maminak is van egy "hisztije", amivel most már minden alkalommal nyúznak és mivel alapvetően nagyon nem volt hangulatom dolgokhoz, hát majdnem kiakadtam. De ez egy ilyen nap volt, a Párom a nap elején volt full ideges, anyukám se mondhat el magáról mást, csak azt, hogy neki egész napos volt a feszültség. ^^;; Estére rendeződtek a kedélyek kettőnk közt, mamiéknál kajáltunk, finom sült bacont, tojást és hagymát zsömlével, sikerült kicsit alkotnunk, itthon kiszámítógépeztem magam, aztán ruhapróba, stb. XD
Másnap hajnalban kellett volna kelnünk, hogy elkészüljünk, beutazzunk és találkozzunk két barátnénkkal, de nem bírtunk felkelni, úgyhogy egy órát még aludtunk. XD Aznap volt a családi szüret és mivel később keltünk a tervezettnél, mindenkivel összefutottunk. Testvérem reggel ért haza, álmosan fel sem ismertem elsőre és csak rémülten álltam a szekrény mögött rejtőzve bugyiban és topban, hogy ki a fenének van még kulcsa a lakáshoz a háziakon kívül. XD Aztán leesett, hogy ez a kerek fejű férfiember a tesóm. *röhög* Meg hát titok volt mindenki előtt, hogy vettünk pénteken parókát is. Lett volna belőle nagy hiszti, ha kiderül, hogy ilyesmire költjük a pénzünk, mikor akármi... Anyunak mondjuk próbáltam megmagyarázni előző nap, hogy nekem most ezt kell csinálnom, érzem, de még mindig nem érzi át és érti meg a helyzetemet. Sose fogom megérteni... vér ezoterikus ember és nem érti meg az egyszerű összefüggést, amit elmondok neki... *fejét csóválva hátratúrja a haját* Na mindegy. Ennek örömére apu és a barátnője is kétséges volt, hogy kilátnak-e a csipából és felfedezik-e, hogy pár árnyalatot változott a hajam, s mintha a frizurám se lenne a tegnapi... XD
Mindenesetre úgy tűnt, sikerült elkerülni őket, nem buktunk le. =) Bár apu nem az a fajta, aki balhézik az emberrel, azért jobb, hogy titok maradt a titok, mert apu az a mosolygós és csendes gyilkos típus.
Így festettünk:
Mi voltunk a lolita-kodona páros. Az egyetlen a Conon. ^^
Engem ihlet járt körbe, így a buszon írtam. Aztán a Blahához érve elkezdtem izgulni, vajon a csajok megismernek-e. =) Nem mondtuk el nekik, hogy van parókám, ahogy senkinek sem, kivéve egy barátosném és egy srácot. =) Előbbinek tetszett, még jókat poénkodott is, utóbbi szerint szörnyű. XD A két lány lesett egyet, de megismertek és nagyon tetszett nekik, meg a szerelésünk is. =) Így indultunk hát négyesben Conra. =)
Közben Infected Mushroom megy, Heavyweight. Ideális az íráshoz, hosszú, kellemes. =)
Na... odaértünk szépen rendben, beadtuk a kabátom a ruhatárba, a lányok elmentek pipilni és jól elkeveredtünk egymástól, mert már mi nagyon be voltunk izgulva az amv-k miatt, úgyhogy tíz perc várakozás után bementünk a nagyterembe. =) A cosplay miatt nagy volt a tumultus mindenütt, rengetegen voltak, így mi csak a földön tudtunk leülni, de legalább jó helyünk volt, láttunk is valamit, nem tapostak agyon minket. =) Volt sok sikoltozás a részemről, minden, ami tetszett, arra sikítottam. XD Szerintem a környezetem a Páromon kívül mind nagyon szeretett egy idő után, mert én bizony lelkes fangirl voltam. =D
A legtöbbet akkor sikítoztam, amikor az ismerős loliták vonultak fel a színpadra. =D Mindenkinek külön-külön, meg a csapatnak is együtt. =D Jó nevetek volt!!! Igazán ötletes. Kodonám mindjárt meg is szólalt: Megvan a győztes. =D Két magányos loli vonult fel, az első aranyos volt, a másodikon sokat mosolyogtunk össze a Párommal, mivel az első másodpercben, mikor felért és riszált egyet, kilátszott a feneke. XD Megállapítottuk, hogy ez a lány a beöltözős fajta és ennyivel letudtuk a dolgot. Nem akartuk fikázni, mert nem. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy cosplayel valamit, kiérdemel egy kis tiszteletet. Persze az az egyén hibája, ha a cosplayelt dolgot, legyen az stílus vagy egy karakter, nem ismeri alapjaiban. Meg ugye nem bántunk másokat és ami a legfőbb: az vessen másra követ, aki nem hibázik sosem. Nincs jogunk hozzá! Ennyi az egész. A tollboa nekem fura volt, meg nem tetszett, hogy a lány fehérben volt és a cipője fekete volt, nem volt bugyogója sem, de majd legközelebb többet fog tudni remélhetőleg a lolitáról. =) Reménykedjünk benne. =)
A cosplayek nagyon jók voltak, a playerek ügyesek, szóval gratula! Nem volt könnyű dönteni, azt hiszem. =) Az amv versenyt nagyon vártuk, mivel egyik barátném indult rajta. Nem került be a legjobb 13-ba, ami nagyon elkedvetlenítette, főleg azért, mert volt pár amv, ami szerint jobb volt az övé, mégis levetítették. Igazából osztom a véleményét, én kifejezetten utálom a villogó és csupaeffekt dolgokat, Taly meg olyan amv-t rakott össze, amely bemutatja mindhárom animét, amiből dolgozott. A Vadon hercegnője, a Vándorló palota és a Chihiro Szellemországban című animéket választotta, nagyon jó jeleneteket belőlük, tetszettek az összemontázsolásai, az effektjei és a zene is nagyon kedvenc, amit hozzá választott. Láttam, mielőtt beküldte. És még csak le sem vetítették... T_T Helyette levetítettek olyat, amit aznap vagy kétszer-háromszor láttunk. X" Nem kafis... Aztán a leányzó kedvét tovább rontotta, hogy kiderült, meghalt a kedvence. Szegény a fél Cont átsírta, meg jól befordult. Nagyon gondolkodtam rajta, hogy mit csináljak, aztán nem jutottam semmire. =( Részvétet nyilvánítottam, kicsit megsimogattam a karját és a hátát, s ennyi. Utólag többet vártam volna magamtól. =S
Bevallom, a játékokról készült videók nem érdekeltek, úgyhogy én addig írtam. A Párom jó mérges is volt rám, hogy eljövök Conra és írok... *felvont szemöldök, nemért fej* Én meg azért lettem mérges, hogy miért baj ez, csak akkor írok, amikor nincs más, vagy amikor nagyon jönnek a szavak. Na mindegy, ez a mi hülyeségünk. =D A Cataclysm videóját egy ideig néztem, míg megjelentek a Worgenek. Arra kíváncsi voltam, hogy milyenek, aztán ennyi. Ari volt a környezetemben pár csaj, sikoltoztak, meg ugráltak, teljesen odavoltak a WoWért. Jót kuncogtam magamban rajtuk, én meg arra gondoltam, hogy végre van a gépemen és megint nem tudok játszani, mert eltűnt a szeró, ahol nekikezdtem. *sírva röhög lélekben* Ennyit erről.
Ezután jártuk igazán körbe az Expot. =D Mindenhova benéztünk, akartam kitűzőt, de aztán nem fértem oda a sok csajtól, úgyhogy hagytam a fenébe. Pedig egy Lovelesses tetszett, meg aztán később Taly megmutatta, hogy talált Gravitationöset is, én meg sikítottam és nyüszítettem egyszerre. XD Régen hülyeségnek találtam a kitűzőket, most már magam is szeretnék pár különlegeset, meg amilyen animéket szeretek. Például Junjou Romanticásat, Nanásat, Gravisat, Rome X Julieteset, FMA-sat, Black cateset, de nem mondanék nemet egy Ayashi no Ceresesnek, Detektív Conanesnek, Wolf's rainesnek, Fruits basketesnek, Haru wo daite itásnak sem. =D Óhhh és a táskák... Én olyan jó táskákat láttam... T_T Eddig animés táskákat se akartam igazán, mert eddig nem tetszett igazán egy se, de szombaton olyan csúcs tatyókkal jártak az emberek, hogy az hihetetlen! Mivel én elkötelezett JR- és Nanafan vagyok, elsősorban azok érdekelnének, de egy RXJ, egy FMA vagy egy Black catest is vennék szerintem. =) Nem vagyok egy otaku, főleg nem az elvetemült fajta, de az első kettőért szenvedélyesen rajongom.
Igazából nem is tudom, mivel ütöttük el az időt, míg nem kezdődött a tánc és a parapara. =D Sétáltunk, ettünk, vásároltunk, beszélgettünk, találkoztunk. Ó, igen! Összefutottunk rengeteg lolival, aminek nagyon örültünk. =) Mindenkivel váltottunk pár szót és olyan feelinges volt, hogy végre nem csak ketten-hárman/négyen vagyunk ismerősök a Conon, hanem ott is egy ismerős arc, meg ott is, és jajdejó velük beszélni akár csak két szót is! =D Találkoztunk IchiGoval, akit egész nap nagyon kerestem. ^^ Szerintem aranyos a párja is, bár látszott rajta, hogy már fáradt. ^^ Minden lolitól első kérdéseim egyike volt, hogy találkoztak-e vele, stb. XD Akartam szavazni a sütijére is, csak aztán felhomályosítottak, hogy zsűri fog csak dönteni. Úgy rémlik, a MondoCon honlapján írták, hogy kiállítják a süteményeket és külső alapján szavazhatnak a conosok, de mindegy. ^^ Felfedeztem még egy netes ismerős nevét, aki nem más, mint Sagastrina. =) Sosem láttam élőben, de már a gondolat is rettenetesen feldobott, hogy versenyzik, valószínűleg ott van. =) Megtanáltuk az ikreket is, Nekohimét és Gigit. =D Szépek voltak, s mindketten nagyon megörültek, hogy van egy kodonám. Gigi megkérdezte, hogy vettem rá, én meg félkaján vigyorral mondtam, hogy Bene elég őrült magától is, nekem szólni se kellett ezügyben, mert ő találta ki, hogy kodona lesz, én meg bőszen támogattam. =D Ő találta ki az összeállítását is, az én csíkos zoknim volt rajta, úgyhogy nagyon mókás volt számunkra ez a dolog. És én még szerelmesebb voltam belé kodonaként. Nem voltam az a fajta, aki ölelgeti, csókolgatja a párját, és nekem is volt egy határ, amíg bírtam, ha velem ezt csinálta. De aznap és vasárnap néha elemi erővel tört fel belőlem, hogy adnom kell neki egy puszit, egy csókot, jól meg kell ölelgetnem, hozzá kell bújnom. Büszke voltam rá nagyon. =) Ami nagyon megmelengette a szívünket, hogy Gigiék meghívták őt a következő lolimeetre, mint kodonát. Nagyon köszönjük, élni fogunk a lehetőséggel. *nagy mosoly*
Vásároltunk. A bőség zavara és az árak magaslata jól megzavart engem. A kitűzőkhöz nem fértem ugye rendesen oda, amelyik kupachoz meg igen, ott nem tetszettek a kitűzők, mert tele volt Twilighttal és japán zenészekkel, együttesekkel. Szeretem a Twilight sagát, könyvben és filmben is. Megértem azt is, aki nem. Nekem a legkedvesebb karakter benne Jacob, s Meyer nagy lett a szememben a farkasok bevésődésével, a rendező/rendezők meg azzal, ahogy a farkasok egymások közti viselkedését mutatták be. Ez a három momentum megérdemli, hogy említsem mindig és fanoljam. Hiszen farkasmániás vagyok. ^^ Zenészek és együttesek terén úgy vagyok vele, hogy én egy-egy számukat szeretem elsősorban. Nagy kedvenc Evanescence, 30 seconds to Mars, Linkin park, Placebo, Three days grace, Rammstein, jah, hogy japánok kellenének, hát akkor Ayami Hamasaki, Chihiro Onitsuka, Anna Tsuchiya, Olivia Lufkin, de szeretem Maaya Sakamoto és Yuki Kajiura számait is, de egyetlen felsoroltról sem állítanám, hogy mindent kedvelek tőle. =) Ha kitűzőt kéne választanom, 30stM, Linkin park és Chihiro Onitsuka kitűzőket keresnék, de nem ilyen fekete-fehér összeállításban. ^^ Na mindegy. Láttam sok szép animés dolgot. Pár póló nagyon tetszett. A magyar mangákat támogatom, bár még nincs birtokomban egy sem, de ezen változtatni fogok. Mert ugye én elkötelezett magyar vagyok. XD Hajrá magyar termékek, magyar nyelv, Magyarország, magyar találmányok, magyar logika, magyar hülyeség, ...!!! =D Mind jellegzetes, azt gondolom. =) Nagyon tetszettek azok a dolgok, amik kézzel készültek, mint például az egyik standnál az a lány, aki az égetett gyurma figuráit árulta. =) Az ilyenekért nagyon tudok lelkesedni. =) A Holy Sugar Factorytól is majd szeretnék valamit, s erre rögtön két okom van, Gigi nagyon ügyes kezű, s ha csak kevéssel is, de szeretném támogatni a magyarokat. =) Na, ebbe most megint jól belementem. XD A manga részlegnél két kör után vásároltunk. Nem bírtuk ki. XD Páromnak kellett egy Alice Csodaországban, nekem meg már régóta fájt a fogam egy újabb boy's love-ra, így az áhított Vázlatokat választottam, noha eléggé elgondolkodtatott a kínálat. A legnagyobb meglepi egy négy (loli)ujj vastag, majdnem A4-es japán yuri manga volt. Azon behaltam. Hatalmas, sok, ojjé... *kidől* =D De volt ott színes boy's love is, meg rengeteg angolul kiadott vágymanga... Zettai kareshi (Absolute boyfriend, Tökéletes barát) például nagy álom, meg valamennyi Watase Yuu darab. Ayashi no Ceres, Imadoki legalábbis mindenképp. =) Junjou romanticát is láttam, angolul. T_T Pedig arra lecsaptam volna, ha magyar lenne, hiába szeretem jobban az animét. XD Kevésbé szabadszájú, szebb a rajzolása és jobban vannak megkomponálva a jelenetek. =) De láttam Get backers mangát vagy 25 fejezetet angolul, úgyhogy lassan, de biztosan csak eljutnak ide is a dolgok. Nagy imádatom tárgya a Nana (még mindig), ennek ellenére még nincs egyetlen mangám sem. Erre két okom van, nem volt darabonként 2500Ft-om rá, no meg ez a történet tarolt nálam, olyan szinten kibuktam tőle, hogy az nem igaz. 47 részből 40-et minimum végigbőgtem. Persze ennek van egy olyan háttere is az életemben, hogy a névrokonommal a barátságunk hasonlóan drámai, kusza, szoros, őrült és tragikus, ezt pedig nem tudtam kívül hagyni az ajtón, amikor beléptem az animenézés szobájába magamban. Két lány ugyanazzal a névvel, ugyanolyan korral, más családi háttérrel, álmokkal és jellemmel, de rengeteg-rengeteg közös ponttal... Na ez az a gondolat, ami most is annyira a szívembe mar, hogy ugrom is a következő témára.
Jött a tánc és a parapara. Namármost! Korábban egyszerűen nem értettem, mire jó a parapara. Ez meglepő fordulat, pontosabban felismerés volt nálam a Conon. Vágytam én is paraparázni, de nem mertem menni. Nehezen hangolom össze a kezeim és a lábaim, utánzok le egy mozgást, emiatt meg rettentő rémesen érzem magam. Két évet karatéztam, hetedikben és nyolcadikban, az elején iszonyat szenvedtem, majdnem abba is hagytam egy hónap után, mert egyszerűen nem tudtam egyszerre mozgatni mindenem, ahogy kellett. De hála Istennek volt egy olyan sempaiom, aki nagyon kedvelt és lelket öntött belém. Nagyon szerettem őt, most is többnyire hálával és szeretettel gondolok rá. ^^ Miatta jutottam el két táborba is, miatta versenyeztem, miatta teltem meg erővel és elszántsággal, s a mai napig sem veszett ki belőlem az az igazi karatéka szellem. Tőle vettem meg a ruhámat, az övé volt korábban és mindmáig a szekrényemben őrzöm. Lehet, hogy soha többé nem lesz közöm harcművészethez, noha nagyon szeretnék újra edzeni, kitartást tanulni, de nem adom senkinek soha ezt a ruhát, mert egy olyan emlék és relikvia, amely nem ér fel semmilyen pénzzel. ^^ És tök durva, de könnyezek. A karate nekem két évet úgy segített át, hogy volt hitem, lelkierőm. Nélküle elvesztem volna. Olyan spiritet adott, hogy képes voltam tanulni, levezetni a feszültségeim, kilépni a hétköznapok tragikomédiájából, kint hagytam a dojon kívül mindent és olyan erőt birtokoltam általa, ami által bírtam venni az akadályokat. Nekem nagy mumus volt a történelem, ennek ellenére négyesre vizsgáztam nyolcadik évvégén belőle. Rengeteg családi problémám volt, ezért azt a két napot vártam a legjobban, amikor mehetek edzeni. Mai napig szeretem a keddet és a csütörtököt, azokon a napokon volt ugyanis mindig az edzés és későbbiek során is ezekre a napokra jó órákat tettek. A csütörtök általában hosszú volt, főleg középsuliban, ahol kilenc vagy tíz órám is volt egy nap. ^^ Szóval a karate nekem nagyon meghatározó volt... és a mai napig lappangón, de hatást gyakorol rám. =)
Szóval tánc és parapara. Nem mertem menni, mert nem ismerek egy táncot sem, s nem ott akartam bénázni. A karateedzésekről még rémlik, mi lesz, ha az ember nem tudja, mi van. XD Voltak vicces dolgok, például amikor balra kellett volna fordulni és jobbra fordult valaki és egymásnak ütközött két ember. XD Na, én ezeket akartam elkerülni. De a következő Conra már megismerkedek párral, ezért is döntöttem el, hogy ha még ma végzek a bloggal és a szobámmal, táncolni fogok. Már az augusztusi lolimeeten is néztem a lányokat, hogy milyen jó lenne közéjük tartozni, velük táncolni, de akkor még nem volt annyira nagy a késztetés, mint a Conon. ^^
Volt egy Princess Tutu a nagyteremben a tánc kezdetekor. Táncolt is egy kicsit. Balettozott. Sokat gyakorolhatott, mert az erő, a kecsesség és a szép koreugráfia megmutatkozott. =) Gratulálok neki, ott is megtapsoltam. ^^ Kis magánszám volt a nagyterem végében, amit volt szerencsém elkapni. ^^
Az eredményhirdetésen nagyon izgultunk, hogy kihúzzák-e a nevünk. =D Mind szerettük volna, de erre egyik nap sem került sor. XD Egyébként én mindenhova Liani Hikawaként írtam le a nevem. XD A hétköznapi nevem előfordulhat, sajnos a családnevem tömegnév. Ezt a nevet viszont más nem használja, ha mégis, készüljön fel, hogy ha megtalálom, csúnya véget ér a története. *komoly* Örültünk a győzteseknek. =)
A technikai szünet idejére kajálást, dumapartit, sétálgatást terveztünk és azt is csináltunk. A vetítés nem érdekelt minket, meg addigra már szétültük a ruhánk. XD Aztán fél órával a nyitás előtt bementünk a nagyterem elé, hogy leadjuk a cuccaink. Nagyon mókás volt, mert ott már heringekként állt a tömeg, alig bírtunk eljutni az infopultig. XD Aztán ottragadtunk. Az hagyján! Úgy sikerült felsorakozni, hogy Bene állt a pult előtt, a két lány közöttünk, én meg a falnál, mögöttem három idétlen sráccal. Innen jött a gond, ugyanis az a három folyamatosan beszélt! És hülyeségeket! XD Nem lehetett röhögés nélkül bírni, bár én próbáltam szolíd lenni, elfordulni, de volt egy beszólásuk, amit burkoltan nekem céloztak és úgy elvörösödtem, hogy Taly vörös/bordó pulcsijában simán elvesztem. XD Odabújtam hozzá, hogy én ezt már nem bííírooom, S.O.S.. Ezután jött a feketeleves. Át akartak emberek jutni a tömegen, ilyenkor meg hátra kellett lépnem és egy kicsit nekipasszírozni a fiúkat a falnak. Az egyik ilyen alkalomkor, ha jól éreztem, az egyik benyúlt a szoknyám alá és megfogta a fenekem. *felsül* Ledöbbentem. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés. Aztán meg nagyon paprikás lettem és eldöntöttem, hogy a következő hátralépésnél beletaposom a magas sarkúmat a lábába annak, amelyiket sejtettem, hogy az elkövető volt. Segélykérő pillantásokat küldtem a Páromnak egyébként, aki meg kérdezgette, hogy mi van. Neki nem mertem megmondani, hogy megfogták a fenekem, mert féltem, hogy átverekszi magát rajtunk és egyesíti a srácokat a fallal. XD Aztán a magasabbik nekiállt nyafogni, hogy már leállta a lábát, inkább leguggol. A másik hülyítette, hogy annak nem biztos, hogy mindenki örülne, enyhén lenne csak félreérthető, stb. Igen, osztottam a dolgot. Hátrafordultam és megkérdeztem tőle, hogy cipőt cserélünk-e, majd felmutattam a fegyverem, hogy lássa. Csak hogy tisztába legyen vele, hogy egy lolita nagyon kedves, aranyos, de ha kihúzzák nála a gyufát, nőiesen és édesen áll bosszút. XD Mindjárt abbahagyta a panaszáradatot! ^^y
Amíg nincs itthon senki, addig amúgy blogírás közben énekelek. XD Rekedten és félbetegen (ó yes, még mindig...) nem éppen jó hallgatni véleményem szerint a hangom, de nem izgat. =D Szeretek kornyikálni az éppen hallgatott számokra, vagy kint a konyhában. XD
Ezután megnyíltak az ajtók. Azt hittük, mindent kiürítenek, de a székek bent maradtak, így mi középtályon lecsüccsentünk. Milyen jól tettük...! =) Kokia nagyon édes!!! *ragyogó pillantás* Felment a színpadra, majd elkezdett beszélni. Olyan volt, mintha egy öt-hat évest hallgatnánk. Aztán ahogy énekelni kezdett... *___* Nagyon széles hangskálája van, sokáig tud tartani egy hangot, vagy szépen áriázik. Operaénekeseket megszégyenítő tehetség. =) Inkább lassúbb, melankolikus, lírai darabokat játszott, csak egy gyorsabb száma volt. Talynak ez nem tetszett, lehet, hogy sírt is, mert felhozta belőle az elvesztése fájdalmát, de azt mondta, hogy nem tetszett neki, mert most nem volt hangulata ilyenekhez, de azt a gyorsabb számot meg akarja szerezni mindenképp. =) Nekünk nagyon tetszett. A művésznő hangja belőlem ihletrohamot hozott elő, úgyhogy én az egész koncertet álmodozással töltöttem. Hamarosan megírom, amit ott leálmodtam. Voltak részek, amikor könnyeztem. Kokia hangja és éneke miatt is, meg a történet drámaiságán is. ^^ Egyébként egyetlen gitár kísérte Kokiát, mégis zene volt kettejük összhangja, a javából méghozzá. =) Minden elismerésem nekik. =)
Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, de ezt már tegnap említettem. Azok a bunkók igazán elhúzhattak volna a koncertről, akik beszélgettek. Nagyon agresszív kismalacok módjára viszonyulunk hozzájuk. Szerintünk felháborító, hogy beülnek egy koncertre dumálni. Pláne egy olyan koncira, ahol a művésznő egy igazi japán hölgy, s itt mindkét szón külön hangsúly van. Japánból utazik ide hozzánk, még angolul is beszél hozzánk, hogy értsük kicsit, amit mondana nekünk, bizonyosan rengeteg gyakorlás és készülés, fáradtság állt már mögötte, arról nem beszélve, hogy olyan lágy volt, mint a selyem, igazi hölgy. Csak ámultam, de tényleg. *.* Kokia csodálatos.
Koncert után elindultunk haza. Még mindig ugyanaz a gárda képezte az ellenőrsereget a metrónál, a copfos srác, aki Alízhoz hasonlított, nagyon lesett rám, úgyhogy egy mosolyt küldtem neki és integettem egyet. =D A Párom albérletében aludtunk mi ketten, a lányok a sajátjukban. Én gyorsan levázlatoltam az álmomat, mert egyik barátnőm kedvéért kezdtem bele az alternatív szálba, s már jó ideje gondolkodtam, hogyan is lehetne összehozni újabb "lehetetlen párost". =) Meg ha sikerül olyanra megírni, újabb sztorimra lehetek büszke. Igazán büszke csak kettőre vagyok, pedig hat év alatt azért össze bír az ember írni párat. XD
Vasárnap megint korán keltünk, sok idő elment az összekészülődésünkkel. Aznap már nem voltam parókában. Jó is volt, mert hazaérvén azonnal lebuktam volna vele. XD De azt majd az estéhez érve mesélem el. XD Megint a Blahán találkoztunk a csajokkal. Volt egy ellenőr, aki amikor meglátott, felszólalt: "Nézd, nézd! Alíz Csodaországból! Hát nem olyan?!", Párom meg mondta nekem: "Fiatal kolléga nagyjából képben van.". =D Mókás volt. =)
Beültünk a nagyterembe. Taly azon nevetett, hogy már hiányzott neki, hogy sikoltozzak. Hát nálam nem volt hiba, a jó amv-k nagy tapsot és sikításokat kaptak. Leadták az egyik szerelmemet, Jihaku - Best of you-ját. Azt belövöm a következő postban, mert nagyon imádom. =) Amikor elkezdődött a bevezetőzene, már felnéztem és tapsoltam az izgalomtól, majd megláttam Jihaku nevét, még jobban felpörögtem, aztán ahogy felszólalt a Best of you, egyetlenként az egész teremben úgy sikítoztam, hogy az nem igaz. Majdnem sírtam is az örömtől. Az a videó nekem valóban imádat tárgya, az összevágások, a zene, az animék, a jelenetek, az effektek. Nekem az a No.1.! Sikítoztam én többször is, a zenét (amennyire én tudok angolul XD ^^;; ), végig üvöltöttem, teljesen transzba estem tőle, úgyhogy a mögöttem és mellettem ülők elég érdekes tekintettel néztek rám. De nem érdekel. Ez az amv megérdemli, hogy megőrüljek érte és tőle. Totál katarzis nálam, sírni és nevetni kezdek, amikor nézem. Jihaku, én már nagyon sokat áldottalak, imádtalak és rengeteg hálás pillantot küldtem neked, de ezúton is kifejezem ezeket. ^^ És nem hiányozhatott a Magyar AMV Rettenet sem a porondról, bár még mindig és egyöntetűen azt gondoljuk, hogy az elsőt nem sikerült felülmúlni. =) Abban a mai napig, már elkopottra nézve a videót is nevet az ember, a poénok majdnem mind eredetiek és viccesek, bár van benne morbid is, mikor a Szeresd a testem, bébi szöveg alatt az Akira vége megy... XD De az jó, amikor az Aljas kúszóbab - Normális vagyok-ja alatt a Code Geass pereg előttünk. =D Az animét még nem láttam, de már letöltöttem, hogy megnézem. ^^ Már ami Anime Seriesen fenn volt. T.T Öm... volt egy lány, aki megkérdezte tőlem, hogy mikor egy Code Geass amv ment, hogy ez melyik anime. Mivel nem értette, amit mondtam, felírtam neki. =)
Közben kajálok is. ^^;;
Jó munkához idő kell. Rosszhoz még több. XD
Éppen tortát eszem. ^^ Tesómnak szeptember végén, unokatesómnak meg október elején van a születésnapja, a szüretünk pedig általában a két időpont közé esik, ezért a mamám mindig süt nekik egy tortát. Ez csokoládés piskótás, s emeletes, s mandulás krém van benne. A mandulás krémért annyira nem vagyok oda, de jól mutat és csokis piskótával egészen finom. Meg nagy cukrok vannak rajta és azokat már nagyon kívántam. ^^
Megnéztük az Fullmetal Alchemist Testvériség első két részét. Szerintem a gyerekkori rajzolás nem olyan szép, mint az első szériának, a hangok eltúlzottak és nyávognak, az egész anyavisszahozás meg rémséges lett. A történet egyik kulcspontja az az élmény, amit Edward megél a kapun túl, amit lát az anyjából, már ha azt lehet ennek nevezni. Kimaradtak, illetve nem annyira érzelmesek a megható jelenetek, amit én nagyon szerettem az első szériában. Kevés infom van a második szériáról, de az eleje teljesen azt a hatást kelti, mintha azt, amiben egyezik az alappal, csak gyorsan elregélné, nem túl részletes és a sietős haladás nem annyira élvezetes a számomra, de biztosan meg fogom nézni. Annál is inkább mert az első széria nagy kedvenc. =) Ennek a szériának egyébként ugyancsak nagyon szép a rajzolása, a tájai, zenéit még nem hallottam eleget, de valószínűleg azok is minőségiek. =) Hamarosan megnézem, csak Anime Series fóruma megint meghalt, így csak az első tíz rész van meg. ^^;;
A harcművészeti bemutatón bent ültünk még. Mögöttünk egy idősebb férfi volt vagy a lányával, vagy nem tudom, milyen fiatalabb lánnyal, de be nem állt a szája. Az amv-k közben azt játszotta, fel tudja-e ismerni az adott animéket, ki tudja-e ragadni azt a jelentetet, amely megjelent. A vetítésen folyamatosan beszélt az FMA előző szériájáról és azt magyarázta, hogy ő ezt a két részt már látta, meg melyik karakternek mi a szerepe. Már kezdett szépen pipulni a fejem, amikor jött a bemutató. Ez az ember bemutatkozott, mint sötétség! De komolyan!!! *haját tépi* Elmondták, mit fogunk látni, erre a mellette ülő lánynak hülyeséget mond és baromságokat kérdez tőle. *asztalba veri a fejét* Már azon voltam, hogy rászólok, hogy beragasztom a száját, ha nem fogja be. Fú, azon nagyon kibuktam. Elmondták, hogy a show végén egy katanaval darabokra aprítanak egy összetekert gyékényt, amely megfelel az emberi karnak vagy lábnak, erre a pasi bambusznak nevezi. Basszus, nem mindegy! Abszolút nem mindegy, hogy egy katana csak az ujjad vágja le, vagy gond nélkül leviszi-e az egész karodat! XS A bambuszt építkezésnél használják, mint tartógerenda, például. Az rugalmas és egyenes helyzetben masszív erő, de hajlékony és csöves felépítésű, míg a gyékény tömör anyag. *kezd lenyugodni*
Alapvetően nem bírom a buta embereket. Bár egy nagyon jó poén egy buta lányról szerintem elkísér a halálomig most már. =) Középiskolában történt, hogy valamelyik magyar várban jártunk és egy szőke osztálytársnőm odalépett hozzám, miután a várat bemutató hölgy megjegyezte, hogy hát ott mellékhelyiség volt. A lány azt akarta tudni tőlem, mi az a mellékhelyiség. Nos... a döbbenet és a röhögő görcs egyszerre jelentkezett nálam, így egy nagyon ostoba fejjel benyögtem, hogy a vécé, megköszönte, odébb állt, én meg elrohantam röhögni. Nem akartam bántani azzal, hogy kinevetem, nekem is vannak gyenge napjaim, de ez az egész egyszerűen nagyon mókás volt. =)
A performance-on is sokat sikítoztam. =) Nekem nagy kedvenc volt a BATar team, de tetszett nagyon a Szavazd meg hát mind! és az, amelyikben ketten voltak, az egyik Sasuke volt, a másik karaktert nem ismerem, de ő is fiú volt. =) A legnagyobb bekiabálás ezen a napon esett meg, a mellettem ülő lány bekiabálta az általam nem ismert karakternek, hogy "ÖLD MEEEEG!", Sasukét. XD Azon jót nevettünk. Aztán meg valaki (talán ő? ebben most nem vagyok biztos) bekiabálta azt is, hogy "Sasuke, vetkőzz!", mire a srác szemérmesen félrehúzta kicsit a felsőjét. XD Tiszta cuki volt a srác. *.* Közelről már nem, a fülbevalója kiábrándító volt. XD Viszont az a srác, amely cenzúrázta az alsófelét, jó pasi volt. *___* Kidolgozott volt a teste, még pont azon a szinten kigyúrt, ami szerintem ízléses és gusztusos, s nem volt az a nagyon helyes arcú, azért nem elleneztem volna, hogy udvaroljon nekem, ha nem lenne Párom. =D De mivel van... bye-bye, szépfiúk. =D
Ezután sokáig lézengtünk az Expo területén. Japán zenei videókat nem volt kedvünk nézni, ellenben fényképeztünk és fényképezkedtünk. =) Ettünk, sétáltunk. Tök jó képeket csináltak két csajról, akik két pasinak öltöztek be. Nem ismerem az animét, sem a karaktereket, de ti lehet, hogy ráismertek, ha annyit mondok, mindkettő aktív dohányos, az egyik pasi szőke és ha jól értettem, szerzetes, egyébként pisztolya van, a másik pasi bordós-lilás, hosszú hajú és egy staff szerű fegyvere van/volt. ^^;; Beültünk az Animax prezentáció végére. Igazából annyira nem érdekelt a dolog, de vártam a fanfic beszélgetést. =) Azért jó volt, Tonya jól beszél. =D
Sikerült leülni egy srác mellé. Kérdezett tőlem valamit, aztán bemutatkozott, majd nem állt le, beszélt nekem. XD Kicsit kínos volt, mert szavát sem értettem. Egyrészt ott ültünk a hangfalaktól három méterre kb, másrészt hadart és halk volt, nagyon hátul képezte a hangokat. Amúgy aranyos srác volt, a honlapjának a címeit is megadta. Persze azt nem tudtam meg, hogy az Animax levetíti-e a Detektív Conan többi részét is szinkronosan, vagy sem, viszont azt már tudom, hogy majd az első nagyfilmet igen. XD Nem baj, jó az is. =)
A fanfiction beszélgetés egészen jó volt. Sok szimpatikus arcot láttam, többeknek kíváncsi lettem a művére. Ott láttam meg Sagastrinát is. =) Most már fel fogom ismerni, ha legközelebb látom. ^^ Vele msn-ezek, régen olvastam az írásait, link a honlapomon, kedvenc a LJ-n. =D Színes és barátságos egyéniség, kedvelem. Életben még inkább szimpatikussá vált a számomra. Nem tudhatta, hogy ki vagyok, de ott lestem rá az első sorban. ^^
Hajdanán, évekkel ezelőtt talán indultam egyszer Conos fanfic versenyre, de vagy nem kerültem be, vagy nem lett időre kész a ficem, vagy bebuktam, már nem is emlékszem. Mindig úgy gondoltam, csak az ír fanficet, aki ötletszegény. Sajnálom, ha ezzel esetlegesen megbántok valakit, nem ez a szándékom. Én csak azt akarom megírni, mit gondoltam a fanficírókról. Kész a világ, kerekek (általában) a karakterek, van egy cselekmény, már csak ki kell találni valamit ezzel kapcsolatba. Ennyi a fanfic. Ezért én nagyon keveset írtam. Egy Gravitation ficem van, az Újrakezdés, az meglepően jó lett, de a Loveless-Gravi crossoverem szerintem rémes és gáz. XD Több animéhez nem is írtam. ^^;; Viszont ahogy beszélgettek ott az írókkal, azt éreztem, hogy indulnom kell következő alkalommal. Már háromszor néztem meg, mit kéne írni, volt, amire tervem is volt, de aztán nem vetettem papírra. Egyéb versenyeken szívesen indultam, ahol volt egy téma, egy kép, egy gondolat, egy idézet, vagy csak pályázat volt. A legutóbb az Új-lenyomat és a Magyar Írói Akadémia pályázatára küldtem be a "fő regényem", a nagy büszkeségemnek nyilvánított "rövid" történetemet és pár másik írást, de szegény Endre még mailt is elfelejtett küldeni nekem, hogy megvannak az eredmények. Oo" Na mindegy, kicsit nekem is kedvem szegte a dolog, de nem az íráskedvem, hanem azon elgondolásom, hogy pályázaton és/vagy versenyen induljak. Kodonám azonban mondott valamit, ami visszhangzik a fejemben: "Ahhoz, hogy értő emberekhez kerüljön a műved, fanficet kell írnod.", és belegondolva, bármennyire is fáj ez nekem, igaza van. =/
Egyébként a fanficnek is megvan a maga kihívása. Karakterhűnek megtartani az adott karaktereket, világhűnek megtartani a világot, eredeti cselekményt felmutatni, új történetet belevinni, vagy továbbszőni vele a fandomot... Ez nem egyszerű, annak ellenére, hogy szépen leszóltam első lendülettel a fanficírókat. ^^;; Ami nekem még nehéz, hogy rövidet írjak, az 500-1500 szó elég kevés keret a számomra. ^^;;
Aztán jöttek a szinkronszínészek. ^^ Nem tudtam, kik lesznek, úgyhogy nekem mind meglepetés volt. Viczián Ottó abszolút kedvenc. Jó humorú, barátságos ember, a beszélgetés végére egész komoly fangirlködést rendeztem számára. XD O^.^O Az ő hangja tetszett az öt színész közül a legjobban, úgyhogy nagyon remélem, hogy még sok animében és filmben hallhatom a hangját. Sebzett karaktere számára nem volt annyira kedves, meg az össze-vissza hangfelvételek miatt a történet kicsit sem tisztult le neki, amit én nagyon sajnáltam. Szerintem borzalmasan jó hang Sebzettnek. A karaktere is kedves nekem egyébként, bár ő azt mondta róla, hogy két szó és hat üvöltés jutott neki egy felvételre, ezért sem szerette annyira, de mindegy. ÉN szeretem! =D Molnár Ilona nekem csalódás volt. ^^;; A hangja mikrofonban és anélkül teljesen más, mivel az első sorban ültem, hallottam. A Párom is azt mondta, hogy rettentően különbözik mikrofonban a hangja az igazitól, úgyhogy nem én hallottam valamit félre. =D Kicsit beképzeltnek tűnt, a "pedig az én hangom csodás", és ehhez hasonló kifejezéseivel. A mellette ülő lánynak nem jegyeztem meg a nevét, de nagyon fiatal. Totál meglepődtem, hogy ő szinkronszínész. =D Egyébként a Bleachben hallhatjuk a hangját, bár nem tudom, melyik karakter az övé, mivel nem nézem rendszeresen a sorozatot, nem tudok nagyon nyilatkozni a fandomról. ^^;; Dani nagyon szimpatikus volt nekem, s amikor meghallottuk, hogy lektorkodik, rögtön felcsillant a szemünk. Bene nagyon nyúzott, hogy menjek oda hozzá és kérdezzem meg, hogyan jutott el a lektor pályához, de nem mertem. A Valakim le is szúrt ezért, hiszen minden kihagyott lehetőség egy KIHAGYOTT lehetőség... =( Jó-jó, ez igaz, de féltem, hogy mire elé kerülök, olyan izgatott leszek, hogy nem bírok majd megszólalni. Görcs állt a gyomromba, a szívem minden dobbanása hatalmas ütés volt, alig kaptam levegőt, a Páromnak nem bírtam normálisan beszélni és ahogy beálltam a sorba, hogy na majd én is odamegyek, hányingerem lett. Szexi lett volna, ha telibe hányom kérdezés helyett, úgyhogy inkább leléptem. Nem is volt baj, ő és Tonya olvasták fel az egyik fanficet a nagyteremben. Azt gondolom, lesz még lehetőségem beszélni Danival és Ottóval. Majd amikor nem lesz körülöttük ennyi ember. Az is zavart. =S
Talyék bent maradtak a Death Note vetítésen, de nem sokáig bírták. XD Az anime zseniális, a filmet viszont szerintem csak a fanok imádják. ^^ Egyébként nekem a Death Note nem lopta be magát a szívembe. Persze sokat dob a latba L-nél, hogy Viczián Ottó adta a magyar hangját, mint megtudtam, de azt hiszem, ez a fandom nem kerül közel hozzám. =) Aztán lehet, majd ez is megváltozik, ahogy sok más az elmúlt egy-másfél évben bennem. =D
Eredményhirdetést gyorsan lezavarták, egy órával korábban indulhattunk haza. A buszra együtt vártunk két szinkronszínésszel, mögöttünk meg egy szerintem Starcraftos srác nagyon nagy szövegeket tolt. XD Azon behaltam, hogy "Arra egy kaktuszt nem ültetnék be, nemhogy egy embert!". Nehéz volt szolídan röhögni. =D
Körbeutaztuk Budapestet, mert másfél óránk volt a pályaudvarra érni. Közben írtam, amiért megint letolt a Párom. XD Hát... ebben kétlem, hogy változni fogok. Az írás nekem szent. ^^ Ki kell használni az időt, ha írni kell, akkor írni KELL, ha olvasni kell, akkor olvasni KELL. ^^ Ki lettem osztva... T_T Verseket és híres régieket, mint mondjuk Shakespeare-t kell olvasnom, hogy fejlődjön a szókincsem. Ezért cserébe az én drága Valakim majd a kötelezőket hangosan fogja felolvasni nekem. XD Nem rajongom a versekért. Bene unokaöccse nagyon jó verseket ír, de nekem egy kicsit magasröptűek. Olvastam még pár nagyon jót, Radnóti Miklós és Ady Endre kedves nekem, esetleg még József Attila, de nem mondanám magam nagy rajongóiknak. Csupán, ha megkérdeznek, a magyar irodalom világában kiket szeretek, őket hármukat mondom. ^^;; Na mindegy, kerítek rá időt, hogy olvassak. Igaza van abban a Valakimnek, hogy a szókincs fontos, meg hát az alapműveltséget sem árt csiszolni, gyarapítani. ^^;;
Itthon míg Párom gépezett, beleolvastam a Vázlatokba. Gyors élményeim a következők. Három történet van benne, ami engem meglepett. Azt hittem, az egész manga egy párosról szól, de nem. ^^ Külön öröm. =D Az első páros egy festő és a modellje. Izzasztóan romantikus, kissé nyálas, de aranyos történet. Van benne egy rohadt nagy poén! XD Kevesen mernek ciki, de nagyon alap poénokat ellőni pukizásról, hasmenésről. Ezek amolyan tabuk általában mindenben. Pedig annyira kézenfekvő. XD Na mindegy, a Párom rám is szólt, hogy csendesebben vigadjak. XD Szeretem a hülye dolgokat, na. =D Meg én szeretem a non-con viselkedést, a drámázást, a bonyolult sztorit. Ezzel szemben a Vázlatok egyszerű, sima, nem tartogat meglepetéseket, könnyed és édes. Az első szerelmem már komolyabb. Keserédes. Kicsit sírásra állt a szám, ahogy a végén Torii szerelme nem csak nem teljesül be, de a jelek szerint szomorú véget ért. Nem is olvastam tovább az egyébként gyönyörű mangát. Nagyon tetszik a rajzolása, igazi jó pasikat alkotott Hinako Takanaga. =) És a két történet megindított egy álmot bennem, úgyhogy lefekvés után másnap körülbelül négyig az ágyban fetrengtem és végigálmodtam a sztorit. =) Aztán pár óra alatt leírtam a vázlatát. Rengeteg esemény, kusza gondolatok és érézelmek kerültek az álomba, iszonyatos sok kép, szóval elég komplex lett. Nem hiszem, hogy regényt csinálok belőle, de ha egyszer mégis, hasonló pozícióba kerül majd, mint az Aszcs. ^^
Azt elfelejtettem, hogy bennehagytak az egyik oldalon pár angol szöveget... Az nem tetszik, az határozottan nem tetszik. XD
Ez lenne. =)
Képeket a következő postban teszek, mert ez már így is nagyon hosszú bejegyzés. =D
