Nem vagyok szerintem valami jó szervező, mert egyszerűen nem értek hozzá, de ennek ellenére jól sikerült minden tegnap. A tortáról reggel kaptam hírt, hogy betették a hűtőbe, amitől baromira féltem, hogy nem működik, illetve hogy büdös és megromlik benne a torta, úgyhogy először írtam Tuloknak, hogy legyen szívesen ránézni, de ő dolgozott, aztán meló után lerongyoltam a klubba megnézni, mi lett a tortából. Semmi, torta maradt, méghozzá teljesen jó állapotban, csodával határos módon hűtött is a hűtő, pedig amúgy elméletileg rossz. XD Ezután elugrottam innivalóért és rágcsáért, Agyart hívtam fel, hogyan kéne kalkulálni, s mikor hatra berendeztük a műhelyt - mivel nem akartam, hogy Bene lejön és premierben látja a tortát -, azt gondoltam, kevés az ember, túl sok mindent vettem. Fél óra múlva, mikor ott volt mindenki, az ellenkezőjét gondoltam. =D Úgy voltam vele, mindenkit meghívok, akiről Bene sokat beszél és el tudom érni, s sokan is lettünk. Hálás voltam a srácoknak és tegnap, amíg Benét vártuk, láttam, éreztem valamit, amit nagyon régen nem. Shaneka küldött süteményt, házi kávés karamellát és sós trüffelt, amikkel tarolt, csak úgy kapkodtunk érte, hihetetlen finomak voltak, jól sikerült a torta is, finom lett, olyan, amilyenre szerettem volna, aminek nagyon örültünk IchiGoval. =) Kiderült, hogy Bene számára nem jött össze a meglepetés, mert szerinte nyilvánvaló volt Gergő és Bálint viselkedéséből, meg hát anyós felhívta aznap, hogy na milyen volt a sacher tortád. XD Engem tökre letört, hogy nem sikerült meglepni, de örült nagyon, ami a legfontosabb szempont. =)
Továbbra se lesz időm írni, ami most már kezd bosszantani. Persze mondhatnék nemet néhány programra, de valahogy korábban is belefért a programok sokasága és az írás az életembe, most pedig valahogy nem, s ez az, ami igazán bosszant, nem az, hogy rengeteg programom van. Tudok nemet mondani, csak nem akarok. Tudom azt, hogy azt mondanám az egyik barátomnak, figyi, nagyon szeretlek, de időtlen idők óta nincs időm írni, most nem veled mászkálnék, hanem leülnék írni, kevés olyan lenne, aki ezen megsértődne, mert ismer már annyira, hogy nem éri meg senkinek se egy idegbajos Lia, aki próbál jófej lenni, csak épp nem bír már magával az ihlet miatt, azonban nem nagyon van ihletem. Gondolataim vannak, terveim, elképzeléseim, mondatfoszlányok, történettöredékek...
Nagyon sokat agyalok mostanában. Nem rossz értelemben, de például a Kereszt a szekrényben is azért köt le, mert rengeteg gondolatot ébreszt bennem amellett, hogy szórakoztat. Imádom a humorát, zseniális, hangosan röhögtem, mikor elmeséli az első melegbáros élményét a barátjának és a feleségének, azok meg kinevetik, de rendesen, Tim meg ahogy a kocsi felé battyog a házukat elhagyva ennyivel reagál: Ribancok. Kééééész. X'D Jó, persze a szövegkörnyezet adja meg az egész pikantériáját, az, amit a bárban művel, a gondolatai, aztán ahogy előadja magát. Tényleg nagyon jó és persze én is azért vettem le a polcról egyrészt, hogy szaftosat olvassak, de tulajdonképpen nagyon örülök neki, hogy nem egy átlagos darab, hogy rengeteg érzelmet, gondolatot dolgoz fel, iszonyat sok benne a meghasonulás, a ráébredés. Olyan hozzáállást tanul az élethez ebben a sztoriban a főhős, amivel én is szeretnék rendelkezni, békésnek, szeretettelinek lenni, okosan és nyugodtan viselni a legnagyobb szarságokat is, s nem szűnni meg embernek lenni. Tulajdonképpen a téma, mint melegek világa, majdnem mellékes amellett a lelkifejlődés mellett, amit véghez visz Tim, az előítéletes, korlátolt, bekeményedett butaságokból való kiszakadás, s mindegy, hogy ez éppen a vallás vagy a saját elképzelései az életről, egyaránt igaz mind a kettő jelen esetben. Szeretem olvasni, tényleg leköt, lerakom miatta a gépem, zsebre teszem a telefonom, érdekel a folytatás, az újabb kaland, még mélyebbre akarok merülni az érzelmi töltetben, a gondolatok sűrűjébe. Úgy érzem, rég olvastam így, ennyire átéléssel.
Amúgy azért kezdtem blogolni, mert az urban:eve-n az a kérdés jött szembe a fejezd be a mondatot játékban, hogy "Ha most megszökhetnék valahova, ide mennék...". Én valami trópusi országba mennék heverészni a tengerparton, olvasni, írni. Pihenni szeretnék, kikapcsolni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkalmak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkalmak. Összes bejegyzés megjelenítése
Karácsony körül
Már kopnak az emlékek, úgyhogy még most gyorsan megírom őket. =) Főleg, mert ígértem, hogy részletekben, de leírom 2012 utolsó két hetét. Nanos... =) Karácsony előtt találkoztunk Timivel és bebarangoltuk a WestEndet ajándékok után, aztán a helyen kötöttünk ki, ahol egész nagy csapat volt és folyt szerepjáték is. Sajnos Vampire, amihez nekem nem volt affinitásom, meg Timi éjfélig nem ér rá, én meg inkább vele szerettem volna lenni. Ha Magusozunk, akkor abba simán bevonom, segítek neki karaktert csinálni, satöbbi, de a Vampire-t nem szeretem annyira. =) Mi kajáltunk, azt hiszem, meg beszélgettünk. ^^ Abban biztos vagyok, hogy anyukájának keresett táskát, amit apukájától kapott volna, de apuja túl válogatós volt és semmi se tetszett neki, amit találtunk. XD Niconak viszont olyan fain táskát láttunk...! Megállapítottuk, hogy a nyakunkba ugrana ezért, mert szőrös is, meg méretben is kellemes, de sajnos irracionális ára volt, úgyhogy hagytuk.
Zöld hozott csilis pálinkát és rumot. A csípős pálinka még kevésbé nyerte el a tetszésem, mint amit eddig kóstoltam, de na, tudni kellett, milyen íze van azon túl, hogy nem finom. XD A rumját viszont imádom. =) Gáborról kiderült, hogy nem bírja a piát, bár szerintem nem pár kortyot ivott, meg ugye Zöld a rumot csinálja olyan ötven fokosra, a pálinkát meg hatvanra, de mindegy, kint a klub előtt volt vele egy igazán kellemetlen afférunk Timivel és Zölddel, hajszál híja volt, hogy nekiugorjak és megverjem, ráadásul megtudtam, hogy egy idegesítő csajnak talál, akivel szeret szerepjátékozni, úgyhogy ezzel a végszóval leléptünk. Illetve hát Gábor tőlem búcsúzóul puszit kért, de a közelembe sem engedtem, mert félek is a részeg emberektől, meg nem is bírom őket elviselni. Azt kérdezte, úgy akarok-e tőle elbúcsúzni, hogy haragszik rám, én pedig mondtam neki, hogy engem aztán nem érdekel és otthagytam. Szerintem amúgy erre én fogok emlékezni kettőnk közül, de mindegy. Egyébként utólag rájöttem - igen, két napja leesett a tantusz, hogy nekem utólag jön ki, hogy valaki megbántott, megsértett, megharagított -, hogy megbántott ezzel a véleménynyilvánítással.
Timivel hazajöttünk, állatoztunk, meg elfeküdtünk az ágyon beszélgetni. Jó volt nagyon. Valamivel később Bene hazajött, meg Timinek is mennie kellett, ezért kikísértem a megállóig.
22-én apuékhoz voltunk hivatalosak ebédre, de sikerült lecsúsznunk a buszról, mert az előbb elment, mint kellett volna. Szörnyen csalódott és mérges voltam, telefonáltam apunak, hogy megyünk, csak később leszünk ott egy ilyen manőver miatt, aztán beültünk a váróba. Rákattantam a DS-emre megint, szedtem le játékokat hozzá, úgyhogy elvoltam végülis, bár asszem, a váróban Bene játszott vele. XD Mindegy. =) Végülis aztán jó időben értünk oda, Andi fia és barátnője volt ott, öcsém meg pont dolgozott, de kellemes volt a légkör. Daniella és Attila jófej, bár én Andikát és Rolit is csípem. Bene Rolit nem, de ez van, nem lehet mindenkit szeretni.
Megérkeztünk, aztán asztalhoz ültünk. Andi marha csontvelős pirítóst szolgált fel előételnek, amit én nézni se bírtam, apu meg nem kért, mert szerinte az nem előétel. XD Az étkezést húslevessel folytattuk, amiben annyi zöldség és hús volt, hogy Andi úgy ítélte, nem kell bele tészta. Hát ez eléggé letört minket Benével, akik imádjuk tésztafőzelékké tenni a husilevest. De azért finom volt. Andi egy hatalmas adag töltött káposztát csinált dagadóval, combhússal, levélbe csomagolt töltelékkel, saját maga savanyított és vagdalt káposztával, volt hozzá finom tejföl és friss kenyér is, úgyhogy rendesen betermeltem, Bene meg mivel nem eszik káposztát, combhúst, tejfölt és kenyeret evett. =) Viszonylag későn értünk haza, természetesen megpakolva kicsit.
A közös karácsony egész jóra sikerült. Megint együtt csináltunk ételt, én joghurtos zöldségsalátát, Bene meg pácolt sülthúst, s hozzá krumplit sütöttünk. Fincsi volt. Vettünk epres pezsgőt, ami nem volt annyira finom, úgyhogy nem ajánlom, bár ugye ízlések és ficamok, koccintottunk, majd megvacsoráztunk. Kibontottuk az ajándékokat is, Anditól müzlis tálat, tortaszelet formájú háziszappant, meg egy ledes, színesen világító mikulásfej mécsest. Nana saját készítésű nyakláncot, Kishi pedig pár kedves sort és saját készítésű medált adott, Hanatól pár mézeskalácsot kaptunk. Ezeknek az ajándékoknak nagyon örültünk, köszönjük szépen őket. IchiGotól később kaptam egy tízoldalú kockát, ami lila, de a fénye csillámos zöldes. Nagy kedvenc lett, a cirmos zölddel együtt dobom vele a próbákat Magusban. =)
Másnap korán keltem, majd ebédre mentünk Anyuhoz. Ott volt öcsikém, meg befutott Anyu barátja, Attila is, úgyhogy megint öten voltunk. Jó volt, élveztem. Beszélgettünk, Attila hozott halászlevet, amit ő csinált, degeszre ettük magunkat Anyuci finom főztjéből. =) Húsleves volt és direkt sok tésztát főzött ki, mert tudja, hogy Bene még a halászlébe is rengeteget tesz, meg volt asszem rizibizi, meg hagymás krumpli sült oldalassal, meg rántott hús, amiből én csak öcsém révén ettem, mivel ő nem szereti lerágni a csontot, én viszont nagyon. =D Meg párolt káposzta volt, amit imádok. Aztán meg egy naaaaagy adag tiramisu, amit a délután alatt majdnem teljesen el is tüntettünk. =D Kártyáztunk is, macskáztunk is, a fiúk korábban leléptek, mi meg a nyolc órási busszal. Jó hideg volt, volt hó is, amin mindketten csúszkáltunk Benével, de szerencsésen megúsztuk a napot. =)
Másnap irány volt Polány. Még korábban mentünk és vittünk egy utazótáskát, amit megtölthetett a család. A hangulat jó volt, Bene tatájáéknál indítottunk, ahol egy nagycsaládi ebéd várt minket rengeteg finomsággal. Az ételt készítők (Olgi néni és Bene szülei) kitettek magukért, volt húsleves, meg kétféle töltött húst, hozzásütve tepsiben némi krumpli, majonézes krumlisaláta, krumplisaláta (ecetes vízben hagyma, főtt krumpli és tojás), meg francia saláta, meg csomó savanyúság. Én alig bírtam betelni a francia salátával és a bébikukoricával, amit imádok. =D Utána Bene szüleiékhez mentünk, ahol jött a feketeleves. XD Két kiskutya, no net, lent alszunk, az emelet jéghideg és jóformán használhatatlan, egy vécé van, a konyha melletti kis luk, amiben állt a cigarettaszag, meg a délutáni punnyadás... =/ Rengeteget DS-eztem, igyekeztem beszélgetni Bene anyujával és húgaival, meg élvezni a tévéműsort, ami elég nehezen ment, elszoktam a reklámszünetektől és a barom reklámoktól. Korán lefeküdtem és későn keltem, az egy órási vonattal nem tudtunk elmenni, ezért csak a három órási maradt, amivel elég későn értünk Budapestre. Emiatt is mérges voltam, mivel annyi időt tölthettem itthon, míg beteszek magamnak tiszta fehérneműt, alvós pólót, összecsomagolom a gépem, megetetem és itatom az állatokat, rakok el sütit, körbejárom kétszer a lakást, hogy milyen másik szettet vigyek magammal, majd úgy döntsek, hogy nem tudom, ezért már indulhattam is kábé.
Niconál már írtam, hogy nagyon jól éreztem magam, aztán már jött is a szilveszter, amit a műhelyben töltöttünk barátokkal, Timinek kijött valamilyen allergiája, ami miatt én is csúsztam, meg ő is, de aztán remekül alakult az este, kettőig ott voltunk, beszélgettünk, játszottunk, ettünk-ittunk. =) Megszerettem a Munchkint (megint), meg ittam pár korty rumot, pár korty bort és pár korty pezsgőt, amitől picit zsongott a fejem, de olyan jólesően. Jókedvem volt, tele voltam energiával. Elsején már ugye moziba is mentünk, szóval remekül indult az év. =)
Zöld hozott csilis pálinkát és rumot. A csípős pálinka még kevésbé nyerte el a tetszésem, mint amit eddig kóstoltam, de na, tudni kellett, milyen íze van azon túl, hogy nem finom. XD A rumját viszont imádom. =) Gáborról kiderült, hogy nem bírja a piát, bár szerintem nem pár kortyot ivott, meg ugye Zöld a rumot csinálja olyan ötven fokosra, a pálinkát meg hatvanra, de mindegy, kint a klub előtt volt vele egy igazán kellemetlen afférunk Timivel és Zölddel, hajszál híja volt, hogy nekiugorjak és megverjem, ráadásul megtudtam, hogy egy idegesítő csajnak talál, akivel szeret szerepjátékozni, úgyhogy ezzel a végszóval leléptünk. Illetve hát Gábor tőlem búcsúzóul puszit kért, de a közelembe sem engedtem, mert félek is a részeg emberektől, meg nem is bírom őket elviselni. Azt kérdezte, úgy akarok-e tőle elbúcsúzni, hogy haragszik rám, én pedig mondtam neki, hogy engem aztán nem érdekel és otthagytam. Szerintem amúgy erre én fogok emlékezni kettőnk közül, de mindegy. Egyébként utólag rájöttem - igen, két napja leesett a tantusz, hogy nekem utólag jön ki, hogy valaki megbántott, megsértett, megharagított -, hogy megbántott ezzel a véleménynyilvánítással.
Timivel hazajöttünk, állatoztunk, meg elfeküdtünk az ágyon beszélgetni. Jó volt nagyon. Valamivel később Bene hazajött, meg Timinek is mennie kellett, ezért kikísértem a megállóig.
22-én apuékhoz voltunk hivatalosak ebédre, de sikerült lecsúsznunk a buszról, mert az előbb elment, mint kellett volna. Szörnyen csalódott és mérges voltam, telefonáltam apunak, hogy megyünk, csak később leszünk ott egy ilyen manőver miatt, aztán beültünk a váróba. Rákattantam a DS-emre megint, szedtem le játékokat hozzá, úgyhogy elvoltam végülis, bár asszem, a váróban Bene játszott vele. XD Mindegy. =) Végülis aztán jó időben értünk oda, Andi fia és barátnője volt ott, öcsém meg pont dolgozott, de kellemes volt a légkör. Daniella és Attila jófej, bár én Andikát és Rolit is csípem. Bene Rolit nem, de ez van, nem lehet mindenkit szeretni.
Megérkeztünk, aztán asztalhoz ültünk. Andi marha csontvelős pirítóst szolgált fel előételnek, amit én nézni se bírtam, apu meg nem kért, mert szerinte az nem előétel. XD Az étkezést húslevessel folytattuk, amiben annyi zöldség és hús volt, hogy Andi úgy ítélte, nem kell bele tészta. Hát ez eléggé letört minket Benével, akik imádjuk tésztafőzelékké tenni a husilevest. De azért finom volt. Andi egy hatalmas adag töltött káposztát csinált dagadóval, combhússal, levélbe csomagolt töltelékkel, saját maga savanyított és vagdalt káposztával, volt hozzá finom tejföl és friss kenyér is, úgyhogy rendesen betermeltem, Bene meg mivel nem eszik káposztát, combhúst, tejfölt és kenyeret evett. =) Viszonylag későn értünk haza, természetesen megpakolva kicsit.
A közös karácsony egész jóra sikerült. Megint együtt csináltunk ételt, én joghurtos zöldségsalátát, Bene meg pácolt sülthúst, s hozzá krumplit sütöttünk. Fincsi volt. Vettünk epres pezsgőt, ami nem volt annyira finom, úgyhogy nem ajánlom, bár ugye ízlések és ficamok, koccintottunk, majd megvacsoráztunk. Kibontottuk az ajándékokat is, Anditól müzlis tálat, tortaszelet formájú háziszappant, meg egy ledes, színesen világító mikulásfej mécsest. Nana saját készítésű nyakláncot, Kishi pedig pár kedves sort és saját készítésű medált adott, Hanatól pár mézeskalácsot kaptunk. Ezeknek az ajándékoknak nagyon örültünk, köszönjük szépen őket. IchiGotól később kaptam egy tízoldalú kockát, ami lila, de a fénye csillámos zöldes. Nagy kedvenc lett, a cirmos zölddel együtt dobom vele a próbákat Magusban. =)
Másnap korán keltem, majd ebédre mentünk Anyuhoz. Ott volt öcsikém, meg befutott Anyu barátja, Attila is, úgyhogy megint öten voltunk. Jó volt, élveztem. Beszélgettünk, Attila hozott halászlevet, amit ő csinált, degeszre ettük magunkat Anyuci finom főztjéből. =) Húsleves volt és direkt sok tésztát főzött ki, mert tudja, hogy Bene még a halászlébe is rengeteget tesz, meg volt asszem rizibizi, meg hagymás krumpli sült oldalassal, meg rántott hús, amiből én csak öcsém révén ettem, mivel ő nem szereti lerágni a csontot, én viszont nagyon. =D Meg párolt káposzta volt, amit imádok. Aztán meg egy naaaaagy adag tiramisu, amit a délután alatt majdnem teljesen el is tüntettünk. =D Kártyáztunk is, macskáztunk is, a fiúk korábban leléptek, mi meg a nyolc órási busszal. Jó hideg volt, volt hó is, amin mindketten csúszkáltunk Benével, de szerencsésen megúsztuk a napot. =)
Másnap irány volt Polány. Még korábban mentünk és vittünk egy utazótáskát, amit megtölthetett a család. A hangulat jó volt, Bene tatájáéknál indítottunk, ahol egy nagycsaládi ebéd várt minket rengeteg finomsággal. Az ételt készítők (Olgi néni és Bene szülei) kitettek magukért, volt húsleves, meg kétféle töltött húst, hozzásütve tepsiben némi krumpli, majonézes krumlisaláta, krumplisaláta (ecetes vízben hagyma, főtt krumpli és tojás), meg francia saláta, meg csomó savanyúság. Én alig bírtam betelni a francia salátával és a bébikukoricával, amit imádok. =D Utána Bene szüleiékhez mentünk, ahol jött a feketeleves. XD Két kiskutya, no net, lent alszunk, az emelet jéghideg és jóformán használhatatlan, egy vécé van, a konyha melletti kis luk, amiben állt a cigarettaszag, meg a délutáni punnyadás... =/ Rengeteget DS-eztem, igyekeztem beszélgetni Bene anyujával és húgaival, meg élvezni a tévéműsort, ami elég nehezen ment, elszoktam a reklámszünetektől és a barom reklámoktól. Korán lefeküdtem és későn keltem, az egy órási vonattal nem tudtunk elmenni, ezért csak a három órási maradt, amivel elég későn értünk Budapestre. Emiatt is mérges voltam, mivel annyi időt tölthettem itthon, míg beteszek magamnak tiszta fehérneműt, alvós pólót, összecsomagolom a gépem, megetetem és itatom az állatokat, rakok el sütit, körbejárom kétszer a lakást, hogy milyen másik szettet vigyek magammal, majd úgy döntsek, hogy nem tudom, ezért már indulhattam is kábé.
Niconál már írtam, hogy nagyon jól éreztem magam, aztán már jött is a szilveszter, amit a műhelyben töltöttünk barátokkal, Timinek kijött valamilyen allergiája, ami miatt én is csúsztam, meg ő is, de aztán remekül alakult az este, kettőig ott voltunk, beszélgettünk, játszottunk, ettünk-ittunk. =) Megszerettem a Munchkint (megint), meg ittam pár korty rumot, pár korty bort és pár korty pezsgőt, amitől picit zsongott a fejem, de olyan jólesően. Jókedvem volt, tele voltam energiával. Elsején már ugye moziba is mentünk, szóval remekül indult az év. =)
Múzeumok éjszakája
A következő bejegyzés egy erősen csonkos élménybeszámoló június 25-ről, amit végül valamilyen oknál fogva nem fejeztem be, de mikor átnéztem a blogbejegyzéseimet, nem volt szívem törölni, ezért most került kitételre. Októberre is kikerült egy ilyen post, az a képek miatt.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.
Írtam én, csak nem fejeztem be és nem is tettem közzé a csonkokat. XD
---
Immár harmadik alkalommal vettem részt ezen az eseményen. Kishit nem értem el sehogy napközben, úgyhogy feladtam, gondoltam, nekik is megvan a maguk programja és Bene is összeállított egyet. Megnézve, hogy milyen jellegű dolgokat tárazott be, úgy döntöttem, nem hívom fel Sagastrinát, hogy hol van, mit tervez, mert amiket Bene kitalált, nekünk oda el kell mennünk. Egy érzés volt ez, amely mélyről jött, mint az ösztön.
Egyöntetűen kijelentettük, hogy loliban megyek. Ez nem volt kérdés. Egész nap ezen gondolkodtam, hogy kétféle koordinációt tudok létrehozni, egy piros-feketét és egy sárga-feketét, tekintve, hogy a kényelmes cipőim tornacipők és ilyen színük van. Meg egy fekete, de az mindegy. ^^ Egész nap a sárga-feketén gondolkodtam, itthon azonban piros-feketébe öltöztem. Piros harisnya és garbópóló, erre rá a kedvenc JSK-m. Itt elakadtam, Bene meg nem volt kibékülve a sweet-punk vonallal, ő bittersweetet akart. XD Végül aztán csak összehoztuk. A színes parókámat vettem fel, masnik és csattok kerültek bele, sminkem meg műszempillából, erős szemkihúzásból és arcpír-szájfény kombóból állt. =) És az elmaradhatatlan tornacipő. =D
A Bajor Gizi Színészmúzeumban kezdtünk. Odafele azt hitték rólam, hogy fellépő leszek. XD Egy élmény volt eljutni oda, nem beszélve arról, hogy a környéke tiszta Pécs-feelinges, amiért mind a ketten Benével "itt akarunk lakni!" érzéssel gazdagodtunk. =D Borostyán-futtatta falak, fák, kertek, ... jaj, azt látni kell! =) Körüljártuk a galériát, majd megnéztük a színésznők és színészek vonulását. Annyira jó volt pár lépésre lenni tőlük. Eszenyi Enikőt végre nem csak akkor láttam, amikor előadott, figyelték. Mindigis kíváncsi voltam, ez a nő milyen, amikor nem szegeződnek rá a szempárok. Tetszett. =) A felvonulás nagyon jó volt, még Casanova is bókolt nekem. ^^ Utána pedig énekeltek egy duettet ketten, majd nagy taps, aztán még egyszer körbejártuk a kiállítást, hogy utána továbbálljunk.
A Petőfi Múzeumba mentünk, mert volt ott egy irodalmi séta, de aztán rájöttünk, hogy az pont egybevág időben a barokk tárlatvezetéssel a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy inkább a sétát kihagytuk és megnéztük, mi van a Petőfi Múzeumban bent. Csináltunk nyomdát, meg magunkról képet. Ezt most meg is mutatom nektek, mert nagyon vicces lett szerintem. =D
Miután itt kijátszottuk magunkat, megnéztük a barokk tárlatvezetést. Jó volt, nekem tetszett. Ezután beszélgettünk egy férfivel, aki kaleidoszkópokat és könyveket készített. Baromi szép kivitel volt minden áruja egytől egyig és egy csomó mindenbe beleszerettem. Jó volt beszélgetni vele is.
Az Iparművészeti Múzeum volt a következő megállónk, ahol mindent megcsodáltunk, amit csak kitettek és rengeteg névjegykártyát szedtünk be, mert rengeteg szép dolgot láttunk.