Nanos. Anyu szokta mondani, hogy "elöntötte a szar az agyam". Nekem ma volt ilyen. Két napig rágtam magamban ezt az egészet, nagyon sok mindent nem értettem, nagyon sok mindenen csak néztem, hogy ez mi, volt, ami csak bosszantott és volt, ami bántott, vagy kifejezetten sértett. Ma annyira megrohantak a gondolatok és érzések, hogy nem bírtam dolgozni, egyszerűen tele volt ezzel a fejem és amint elindult újra a gondolatfolyam, hogy mit fogok írni, kikapcsolt az agyam. Például már hagytam el az iroda folyosóját, mikor feltűnt, hogy a kulcs a kezemben és hiányzik a táskám, szóval vissza kellett mennem a tasimért és be kellett zárnom az ajtót.
Először is szeretnék bocsánatot kérni, ha félreérthető voltam és ismételten elmondani, hogy a BJD-vel, lolitával kapcsolatos gondolkodós bejegyzésem nem azért született, hogy másokat leszóljak, beszóljak valakiknek.
Én úgy érzem, negatív diszkriminációban részesülhetnek azok, akiknek nincsen pénzük a márkát megfizetni, tehát pusztán azért, mert valaki átlagos, nem tartozhat egy olyan közösségbe, amelynek ő is érdeklődője lenne. Én abban a szellemben nevelkedtem és élek, hogy neked nincs valamid, ami nekem van? Gyere, pajtás, adok az enyémből! Nem keresek jól, de azokra, akik nekem fontosak, nem sajnálok költeni, meghívom kajálni, ha éhes, mert nekem ez a természetes. "Ma én, holnap te." - mondta anno nagyanyám. És működik. "Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten." - ezt is mondta nagyanyám többször és ez is bejön.
Tegyük fel, hogy szeretnék egy BJD-t - most ez volt a katartikus kérdéskör. Nekem ugye megnézhető a bértáblában, hogy mennyi a nettó/bruttó fizetésem, akit érdekel, tudja, mit dolgozom és azt is, hogy mióta, nem szégyen, nem titok. Ebből és Bene fizetéséből közösen élünk, számlát fizetünk, állatot tartunk, klubot tartunk fenn többedmagunkkal, fedezzük a szükségleteinket és amennyire megy, szórakozunk. Ha tudunk félretenni, általában beüt a krach és elviszi a megtakarításunkat, tehát mondhatjuk, hogy nekem speciel eléggé nehézkes összehozni azt az összeget, amiért BJD-t vehetek. Mint alkotó, tisztelem más munkáját, azoknál az irományoknál, amiket olvastam, szoktam hagyni pár sort, tanácsot, jó szót, mikor mi jön, megdicsérem a kreatív ötleteket. Sokféle művészeti ággal foglalkoztam már életem során, bár kétségtelenül az én művészetem a szavakban rejlik és bánt, hogy ennyire félreértettetek, mert úgy gondoltam, hogy magyarul és érthetően beszélek, írok. Azt is érzem, hogy aki felhúzta magát a bejegyzésemen, annak nem velem van dolga, hanem saját magával, hiszen ami ennyire heves érzelmeket kelt bennünk, az igazából ott van a lelkünk mélyén, csak épp a másik ember volt a tükör, amin megláttuk. Igen, könnyű a tükröt leköpni és mivel most én voltam a tükör, nem jár vissza semmi, csak néhány szó a legjobb szívvel, mert Nana, téged a barátomnak tartalak, kifejtettem, hogy felnézek rád és hálás vagyok azért, amiért
inspirálsz, Gigi, téged kedvellek és tisztelem a kitartásod, s hálás vagyok az őszinteségedért.
Szóval ott járok, hogy amennyit össze bírtam kapargatni, az nem feltétlenül elég egy márkás, jó minőségű, eredeti BJD-re. Választanom kell, hogy vagy kuporgatok és remélek még, vagy teljesíteni próbálom a vágyamat és az olcsóbb recastok között keresek egy babát, amelyikbe beleszeretek. Utóbbi esetén is imádni fogom a BJD-t, öltöztetni a srácomat (én fiút szeretnék, ez nem titok és nem is meglepetés), fényképezni, és büszke leszek rá, mert a saját ízlésem szerint formálhatom és egy eredmény lesz, hogy képes voltam már ennyit elérni. Boldoggá fog tenni, hogy van egy BJD-szerelmem, ezt a boldogságot pedig szeretném másokkal megosztani, de itt jön a hoppá, mert nincs kivel. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike, hogy az örömöd meg szeretnéd osztani mással, és nincs kivel, mert kiközösítenek, esetlegesen lenéznek, mert te csak annyit tudtál hónapok alatt elérni, hogy egy utángyártott babád van, amivel ráadásul megmérgezheted a társaidat és magadat, meg támogattad a lopást. Ez fáj. Nem azért, mert én nem akarok törekedni, hanem mert van reális érzékem egy kevés és látom azt, hogy körülbelül két évet kell dolgoznom azon, hogy BJD-m legyen, ha nem találok egy jobban fizető munkát. És nem fogok egyelőre, mert nincsen képesítésem. Értitek, hogy miről beszélek? Hogy nem a közösség a bajom, hanem az, hogy a közösség szemében én más vagyok? Kevesebb. Nekem ez az érzés jött, hogy én kevesebb vagyok az átlag BJD-seknél, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy ripszropsz megvegyek egyet és ruházzam is. És ez bánt, mivel az én helyzetemben egy recast is iszonyat luxus és nagy eredmény. És az bánt a legjobban, hogy ennek a ténynek az észrevétele nélkül letorkolltatok érzésem szerint, holott szeretlek titeket. Ha rosszul fogalmaztam meg valamit, azt nagyon sajnálom, bocsánatot kérek érte és elég lett volna, ha erre rávilágítotok, sőt, akár személyesen nekem mondjátok el, nem pedig a blogon, de ha így, akkor így, semmi baj. Tényleg.
Szeretnék rácáfolni pár dologra, aminek kiderítésén ma többedmagammal dolgoztam. A műhelyben már fordult elő, hogy valaki műgyantából kiöntötte magának az egyik figuráját, amit drágán megvett, mert szerette volna egy másik festéssel is magáénak tudni anélkül, hogy azért duplán fizetett volna. Az öntésnél nem voltam ott, de végig a műhelyben volt a figura, előttem szedte szét a srác, mikor kész lett, le is sorjázta, ezért bennem fel sem merült, hogy ez veszélyes volna. Ma utánanéztem, hogy tulajdonképpen mi is az a műgyanta, mivel bizonyára nem adnák és nem adnák méregdrágán használati cikknek, ha mérgező volna, vagy valamilyen fizikai, esetleg kémiai hatásra mérgezővé válhatna.
"
Miből készülnek?
A szótár szerint a 'resin' gyantát jelent, de ez nem teljesen korrekt. A BJDk többféle műgyantából készülhetnek, a leggyakoribb a Poliuretán, ezen kívül több cég használ Francia Műgyantát, mely kevésbé mérgező öntés/csiszolás közben és a fény bizonyos mértékig áthatol rajta, így olyan, mintha a babák belülről ragyognának. A legújabb műgyanta, a 'Smooth-on' még kipróbálás alatt van, de nagyon ígéretesek a visszajelzések." - forrás
Doll dreams fórum.
Mint utánaolvastam, a műgyantát többféle keverékként használják, az interneten rengeteg minden megnézhető és rendelkezek kémikus/vegyész barátokkal is, ezért remélem, hogy elfogadjátok tőlem, amit most leírok. A műgyantát padlóburkolatként, lambériában és edényekben is megtalálhatjuk, gyakorlatilag körbevesz minket, a Wikipédián is találhatunk róla anyagot, de most egy kicsit konkrétabb leszek:
linklink. Ezt a
linket is fussátok át, kérlek. Nem hosszú, mindegyik pár lényegretörő sor.
A poliuretán keményebb, mint a második linken található epoxi, ez uretán alapú gyanta, mely teljesen veszélytelen, egyedül a csiszolásnál a szálló pora okozhat szilikózist, mert nagyon porszerű. Itt szeretnék kitérni rá, hogy minden por, legyen az liszté, porcukoré, fémé, fáé, egészségtelen, ha a tüdőbe kerül, főleg, ha nagy mennyiségben, a maszk viselése természetes tehát, ha poroló dologgal dolgozunk és amennyiben a kezünket sem szeretnénk összekenni, érdemes kesztyűt húzni, de ennyi, nem fog senki belehalni abba, hogy beszívta a babáról lecsiszolt port.
Ezt csupán a logika mondatja velem, de szerintem ha valami mérgező vagy könnyen azzá tehető, akkor nem adhatják háztartási cikként, az exportja is nehezebb, illetve amennyiben törvénybe nem ütközik egyik sem, figyelmeztetni kell a használati útmutatóban a vásárlót, hogy mit ne csináljon a termékkel, amennyiben szeretne hosszú, egészséges életet élni, no meg annak tényére, hogy egyébként egy veszélyes cuccot tart magánál. A gyógyszerekre is ráírják a veszélyforrásokat, figyelmeztetéseket, pedig azok elméletileg ugye a gyógyulásunk, egészségünk megőrzése érdekében gyártott dolgok.
A gyerekekkel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy nem a mérgezősége miatt nem ajánlják, hanem mert letörhetnek, leharaphatnak belőle részeket - például az ujjakat elég könnyű -, melyeket lenyelve megfulladhatnak (ez a figyelmeztetés a Kindertojáson is rajta van), kárt tehetnek a babában is, aminek eszmei és piaci értéke is van, méghozzá az előbbi valószínűleg mérhetetlen nagy a tulajdonosa számára.
Az epoxi linknél ott van, hogy 5-150°C között "könnyen kezelhető" a műgyanta, tehát az ettől eltérő hőmérsékleten nem ajánlott kísérletezni vele. Természetes, hogy ha kihűl, megfagy, akkor törik és az is, hogy a napra nem szabad kitenni huzamosabb időre, mert elszíneződik, ahogy sok más anyagra is igaz ez.
A későbbiekben lesz több anyagom a témához, ha érdekel titeket, szívesen megosztom veletek. Egyelőre azt hiszem, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban.
A következő kardinális kérdéskör a recast és replica. Én úgy gondolom, ha megrajzolok egy nyulat, méghozzá egy kidolgozott nyulat és a ruhámra tetetem, hiszen ilyenre van lehetőség, akkor az az én szellemi termékem és nem örülnék, ha az én nyulamat látnám viszont másvalaki ruháján. Az már nem zavarna, ha egy másik nyulat látnék viszont. Íróként publikáltam néhány irományomat az interneten az elmúlt nyolc évben és néha rá szoktam keresni, hogy valaki az engedélyem nélkül terjeszti-e, vagy a magáénak vallja-e. Levédettem már a szerzői nevemet és múlt év végén megdöbbentem, mikor megtaláltam azt a címet, amit én is választottam egy történetemnek, ráadásul az később indult, mint az enyém, de ugyanúgy school life, tanár-diák sztori, mint az enyém. Szépen elolvastam a sztorit, azóta nagyon kedvelem is, hagytam is egy nagyobb és egy vagy két kisebb kommentet az írójának és semmi köze az én sztorimhoz. Annyi a hasonlóság, hogy ugyanaz a cím, boys love, meg mint írtam, iskolaélet és tanár-diák páros. Ugyanazokat a kliséket használhatjuk, attól még eltérő lesz a termékünk. Nem tudom, emlékeztek-e rá, mikor múlt előtti adventi meeten Gigi hozott egy pár kisütött gyurmafigurát, csillagokat, hullócsillagokat, szíveket, és volt párféle díszítőnk hozzá. Zseniális ötlet volt és mind a saját képünkre formáltuk, amit választottunk! Én büszkén őrzöm a sajátjaimat. Én ez alapján gondoltam azt, hogy nem lehet ugyanolyan a recast és a replica, mint az eredeti. Lehet, hogy tévedtem és ennek jogát fenntartom, de azt is tudjátok, hogy nekem a márka csak egy név, én nem engedhetem meg magamnak a márkás dolgokat és nekem nem is fontos, hogy márkás holmim legyen, én úgy érzem, alacsonyabb árkategóriáért is szerezhető minőség. Nem szólom le egyik márkát se, például a csokoládék közül a Milka nekem első helyen áll a Tibi és a Boci mellett, de tudjuk, hogy a Milka nem mérhető a belga csokikhoz. A belga csokikról és burandókról azonban nem nyilatkozhatok, mert nincs igazán tapasztalatom, nekem ruhában többnyire a Párom nyújtotta minőség a mérvadó, hiszen azom van és ha nem lenne elég jó, akkor kitaposnám belőle vagy megkérném, hogy inkább vegyünk ruhákat.
Ha csak háromszor annyi lenne a fizetésem, mint most, már elgondolkodhatnék azon, hogy burandót veszek, ennek nemléte esetén jóformán számba sem vehetem. Az már a saját egyéni döntésem, hogy nem szeretnék vett ruhát, a kettőt, kérlek, ne mossuk össze, mert nem függ össze. Nem azért nem gyűjtök burandóra, mert nem tudnék összegyűjteni annyi pénzt, hogy meg tudjam venni az álomruhámat, hanem mert Bene vérrel, verítékkel, szerelemmel megvarrja nekem azokat, amiket megálmodik nekem, vagy amilyet megbeszélünk és nekem ez sokkal fontosabb, mint a burando. Bene rám készíti a ruhákat, ez a másik ok, amiért ódzkodom kész ruhát venni, de hát boltban is várásolok, ott is felpróbálom, hogy valami hogy áll, szóval ez talán nem is mérvadó.
A BJD-vel más a helyzet. A helyzet az, hogy én megkérdeztem pár dologról Nanát, aki ugye itt válaszolt nekem személyes levél helyett. Ha levélben írsz és ráébresztesz arra, hogy hülye voltam, tudod jól, hogy korrigálok. Legalábbis remélem, hogy tudod, Nana. Belátom, ha nincs igazam, nem jól tudok valamit és szeretnék fejlődni.
Nem gondoltam abba bele, hogy lopás a recast. Most sincs kiforrott álláspontom ezzel kapcsolatban, amit eddig tudok, az az, hogy ha recastom van, akkor kiközösít a BJD-társadalom, nem járhatok meetre és nincs kihez fordulnom, ha bajom van. Blanka is leírta, hogy nincs, pedig a recast baba is megsérülhet és imádhatja ugyanúgy az, akinek van, mint mások az eredeti BJD-jüket. Én tudom, hogy ebben az esetben, ha nem tudnék kihez fordulni, tegyük fel, nem segítenének mások, mert nekem csak recastom van, akkor kétségbe lennék esve és rettenetesen érezném magam. Én erről az oldalról közelítettem meg a dolgot és nagyon bántott, hogy ennyire elutasítóak az emberek azokkal, akik recastot vettek. Számomra az szól ellene, hogy nincs hol és kivel értekezni róla. De hogy lopás-e? Az a baj, hogy mi magyarok ragaszkodunk ahhoz, ha valami a miénk, az én házam, az én autóm, az én, az én. Viszont ez egy ázsiai termék, ahol az a hozzáállás tudtommal, hogy ha valaki engem másol, akkor én jól csinálok valamit. Ennél mélyebben ebbe nem tudok belemenni, én így tudom, de ha nem így van, akkor elnézést kérek. Foglalkozom a morális oldalával ennek. Felvesszük a mozifilmeket és torrenten megosztjuk; cédét másolunk és odaadjuk a barátunknak, amin játék vagy zenei anyag van; beszkenneljük, begépeljük a könyveket és egymásnak küldözgetjük őket. Igen vagy nem? IGEN. Filmeket mégis csinálnak, adnak ki zenei és játéklemezeket, könyveket. Hogy miért? Mert az emberek nagyobb részében van meg az az ösztönzés, hogy ha tetszett, akkor kell, a magunkénak akarjuk tudni, ott kell legyen a polcon, kézközelben, látnunk kell moziban. No meg ha így terjed, az reklámnak is betudható. Beszélgettünk korábban erről barátokkal, így nem csupán a saját álláspontom tudom közvetíteni a témában, ami tök jó.
Sokan nem engedhetik meg maguknak az eredetit, legyen az mozi, könyv, játék, stb. Ez van, rémesen rosszul csinálnak valamit a kormánynál, mert a magyar átlag eladósodott, szegény, vagy éppen csak megél. Ezt látom magam körül és az, ahol mondjuk én tartok, a baráti körömben elég jó eredménynek számít véleményem szerint. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 22 évesen összeköltöztek a fiújukkal, mennyasszonyok lettek, dolgoznak, mellette tanulni és szórakozni van/lenne lehetőségük. Nekem nem volt hátszelem, a családom apai fele kuporgatja a pénzt és akkor is szívják a fogukat, ha arra kérsz, amire nagyon kéne, a családom anyai fele meg nem rendelkezik megtakarítással. Emellett van egy öcsém, akinek már van végre egy normális munkahelye, eddig tanult, két éve meghalt a nagymamám, előtte valamivel a két nagypapám, őket el kellett temetni, a szüleim elváltak és Anyumnak is hosszú ideig nem volt munkája. Reálisan végiggondolva nem is normális tőlem, hogy BJD-re akarok költeni, nem? Pedig nagy vágyam és már megtaláltam a nagy szerelmemet, a fejemben megvan, hogyan szeretném, hogy kinézzen, és dolgozni fogok azon, hogy összehozzam. Idő kérdése, de vágyom rá és motivál.
Mindig az volt a családi helyzet, hogy öcsém kapta meg a drága ajándékokat, én pedig be kellett érjem valami olcsóbbal, hogy ne nullázódjon le a családi kassza. Öcsém remek lélekfacsargató gyerek volt, én pedig szerény és jobban szerettem a békét, a nyugalmat, minthogy az önző vágyaim miatt szembe kelljen szállni az öcsémmel, vagy újabb ok legyek veszekedésre. Háborúban éltem és megtanultam, hogy a kicsit is becsülni kell. Ettől eltekintve persze fájt sokszor, hogy hosszasan várnom kellett egy drágább ajándékra, míg öcsém kifacsarta elég gyorsan magának, amit akart. Elmúlt, túlvagyok rajta, most már a magam lábán állok és amúgy pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi is a miénk. Még az életünk se, hiszen pillanatok alatt kiolthatják a tárcánként, telefonunkért, pedig alig hordok magamnál kétezernél többet és a mobilom is egy ötéves, elromlófélben lévő modell. Minden, amihez ragaszkodunk túlságosan ebben a fizikai világban, arra rámutat az Élet, hogy múlandó, hogy az érték nem az, amit pénzből meg tudsz venni, hanem az, amiért dolgoztál: a sikereid, a barátaid, a családod. Őket is elvesztheted és jobban fáj, mint mikor elszakad a ruhád, ellopják a holmid, mert bár eszmei értéke volt a te fél éves mobilodnak, rajta voltak a képeid, benne a barátaid számával, de olyat vehetsz másikat, vagy annál jobbat, de a nagyapádat semmi se hozza vissza. Komolyan ezek tudatában azon veszekszünk, hogy burando, recast, és márka? Komolyan összeugrunk semmiségen, mikor kilométerek választanak el minket és össze kellene tartanunk, mert ugyanazt szeretjük és a közösség boldoggá tesz minket? Az egyik legjobb dolog, ami velem történt az elmúlt öt évben, hogy a lolitaközösségbe kerültem, mert nagyon sokat segítettetek nekem, barátokra és társakra találtam. Sosem volt fontos, hogy kin mi van, az volt a fontos, hogy harmonizál-e a személyiségével, a színek egymással, ... Persze már látom, hogy a BJD-t és a lolitát nem lehet egy kalap alá venni.
Jó, másolat, nem másolat. Mert ez tényleg fontos. Igen, az eredeti szerző elesik attól a pénztől, amit egy másolatért adnak ki az emberek. Ez a cég szempontjából nem előnyös, ugyanakkor valószínűleg azért nincs komoly és jogi üldözés, mert valahogy a másolatipar is az ő malmukra hajtja a vizet, vagy pedig egyébként akkora a nyereségük, hogy az az összeg nem pénz a számukra. El kell különítenünk a ruhát, a BJD-t és a többi terméket, belátom. Sok helyen gyakori, hogy a visszamaradt alapanyag, anyag nem kidobásra kerül, hanem vagy eladásra, vagy megmunkálásra és alacsonyabb áron való értékesítésre. Nekem svédacél késem van, amire egy egyszerű műanyag nyelet tettek és 1.500.- forintért vettem, az eredetitől annyiban különbözik tudtommal, hogy a nyele más és nem adták díszdobozban, meg a tokja nem olyan dizájnos, de ugyanolyan jól vág, nem kopik, könnyen tisztítható. Szeretem, jó kés és nincs igényem az eredetijére, mert én csupán piknikes falatozgatáshoz, bozótvágáshoz terveztem használni, amihez sajnálnék egy frankó kést.
Viszont a cégek és cégek közt is van különbség. A BJD-ket kis létszámú tervezőgárda gyártja és igen, valószínűleg becsukhatják a boltot, ha előtérbe kerülnek a recast babák, azonban ez nem valószínű, hogy megtörténik a recastosokkal való elítélés miatt, no meg amiatt, hogy bárhogy is nézzük, a BJD jelenleg, főleg a mi helyzetünkben luxuscikk. Jachtot is biztosan gyártanak egymilliósat és százmilliósat, s aki jachtot akar, az valószínűleg a másodikat fogja megvenni. Ebbe belejátszik a sznobizmus, mert igen, akinek sok pénze van, az igenis a drágát fogja megvenni, mert az ő köreiben az képvisel értéket. Én nem megsérteni akartam valakit ennek kijelentésével, hanem egy egyszerű tényt közöltem, egy normális jelenséget. Miért van az, hogy Jaguárral és Porchéval, Ferrarival, Mercedesszel, meg Lexusszal villognak a gazdagok és nem Audival, BMW-vel, meg Suzukival? A magyarok inkább Audival, BMW-vel, Lexusszal és Mercivel, néhány Lamborginit és Ferrarit, Porchét is látni, de elvétve, külföldön azonban nézzük már meg a helyzetet. Igenis fontos egy országon belül élők általános vagy rétegekre osztott emberek anyagi helyzete, a kultúra, az export-import, valutaárfolyamok, stb. Ami kint külföldön fillérekbe kerül, itthon nagy pénzeket ér sok esetben, arról nem beszélve, hogy mindenhol általános, hogy az emberek szeretik megmutatni, amijük van, amit megengedhetnek maguknak.
Részemről a sznob nem volt pejoratív, sértő tartalommal ellátott jelző. Egy jelző volt. Tudva, hogy én hülye fasznak hívom a Páromat, amikor a szerelmemet akarom kifejezni neki, nem tudom, mit csodálkoztok, hogy a sznob nekem nem feltétlen negatív dolog. Egy jelenség. Ugyanakkor Robin mondta mindig, hogy mielőtt vitába szállnánk, magyarázzuk el, mit jelent számunkra a fogalom, hiszen Giginek igaza van, az is sznob, aki csak azért leveri a sose használt szaunáját, hogy egy nagyobbal villoghasson, meg szerintem az is, aki csak a drága, neves dolgokra esküszik.
"sznob (angol) - Eredetileg: "úrhatnám polgár", aki a nemesek szokásait és életmódját utánozza, előkelősködik, az előkelőhöz dörgölőzik. Ma főleg a divatos művekért művészekért és művészeti irányzatokért tüntetően rajongó, kifinomult ízlésével és bennfentességével hivalkodó ember. "Zenesznob, könyvsznob". "A filmet senki sem értette, de a sznobok odavoltak tőle"." - forrás: http://meszotar.hu
Szerintem nem baj, ha valaki sznob, öcsém is hajaz erre és imádom, mert jó a stílusa, remek beszélgetőpartner, sok okosat és jót tud, van néhány remek kapcsolata, a megjelenése elegáns és a legtöbbször kifogástalan, finom illata van, mindig elkápráztat valamivel. Szeretem az öcsémet és egyáltalán nem zavar, hogy inkább hosszasan kuporgat, hogy egy drágább és jó cuccot megvegyen, mindig jobbat és többet akar, mert amit csinál, azt egészen jól tudja csinálni. És nem hiszem, hogy megsértődne, ha sznobnak nevezném, pedig ő az a tipikus fajta ember, amelyik a rántott combot is késsel-villával eszi. Örülök, a csontot lerághatom én, amit nagyon szeretek, imádok pepecselni vele és a porcogót. Sajnálom, Gigi, őszintén, hogy ezzel a sznob-dologgal ennyire megsértettelek, nem volt szándékomban, nekem az volt bántó, amit már többször írtam, hogy az anyagi körülmény annyira meghatároz valamit, hogy kiszorulnak emberek valamiből, amibe nagyon szívesen benne lennének, nem az, hogy valaki jól él, vagy számára fontos, hogy márkás holmijai legyenek, stílusos legyen, elegáns, megnyerő. Sőt, én ezt szeretem. Ha nem túlozza el, akkor nagyon szeretem.
Gigi, kérlek, higgadtan gondold végig a smink és ita témát, mert utóbbi miatt nem az első eset, hogy nekimész valakinek, mintha nem tudnád, hogy rád ezek NEM jellemzőek. Nem bántottalak, nem is akartalak, nem is foglak, kérlek, te se tépd le a fejem. Bár így vagy jó, én szeretem, hogy ami a szíveden, az a szádon, de megbántottál azzal,
ahogy írtál nekem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy kinek mi a része ebben a történetben, megtettem érzésem szerint, amit megtehettem, a többi nem az én dolgom, de ha ezt te nem így gondolod, akkor folytathatjuk részemről. Ilyen jellegű megbeszélnivalókat, kérlek, e-mailben küldj legközelebb, hogy személyesen, őszintén és közönség nélkül megbeszélhessük. Én nagyon odafigyelek rá, hogy az őszinteségemmel ne bántsak meg valakit, ha sikerült, akkor vezekeljek érte, illetve hogy ha az őszinteségemet kérik és nem jó a véleményem, akkor azt kulturált formában és csak annak a személynek mondjam, ne pedig mások előtt. Nem baj, hogy itt írtál és ha a továbbiakban is itt írsz ilyen jellegű hozzászólást, én azt is elfogadom, nincs vele különösebb bajom, csak ez a blogom, nem levelezés, ezt x ember látja naponta és úgy gondolom, hogy ez kettőnkre tartozik, tartozott volna. Ettől függetlenül igyekszem helyén kezelni a dolgot.
Tiszteletben tartom a véleményeiteket, örülök, hogy megosztottátok velem, én úgy érzem, hogy miattatok megint sok mindent tanultam, inspiráltatok és bár ráment egy fél napom az idegeskedésre, gondolkodásra, majdnem bőgtem is három alkalommal, megérte, mert én most teljesen megnyugodtam és úgy érzem, hogy jobban sikerült átadnom, ami bennem volt. Kerekké szerettem volna tenni a mondandóm, mert a visszajelzések alapján nem volt kerek és tartom azt, ami a mottóm is:
Inkább gyűlöljenek azért, aki vagyok, mintsem szeressenek azért, aki nem vagyok.
