Mi sem 3D-ben néztük meg. Felesleges, egy hatalmas képernyő bőven elég szerintem ehhez a filmhez. Én amúgy se látom a 3D-t. Meg nem szeretem.
Viszont szerintem nagyon érdemes megnézni, nekem alapfilmek közé került, mert az összetartás és a természettel való harmónia fantasztikus benne. Gyönyörű is nem mellesleg. =) Persze volt olyan barátom, aki kifogásolta, hogy túl tökéletes, stb, de ettől függetlenül ő is imádta. =) Mi a kibővített részt is megnéztük és még jobb lett tőle a film, mint alapból. =) Szóval, ha tehetitek, nézzétek meg úgy (is). =)
Egyébként én is viszolygom a reklámozott és tömegek által imádott dolgoktól. =D
Nem hangzik hülyén a saját gazdaság! Egyáltalán nem!
Én olyan környezetben nőttem fel, hogy szinte mindenkinek volt tyúkudvara és valamilyen más haszonállata. Apai mamámnál válogatott szárnyasok népe élt, tyúkok, kakasok, japán pipik, gyöngytyúkok, pulykák, ludak és kacsák, mikor mik. Minden évben volt egy vagy két disznójuk is, de pár évig kecskéjük is volt. Anyai mamámnál nyulak voltak. Nálunk tyúkok voltak és nyulak, de egyzer vagy kétszer tartottunk kacsákat is. Tejért egy közeli, tanyának is beillő kis viskóhoz jártunk, ahol pár tehén adta a fehér nedűt. Ott is volt egy párféle baromfi. =) Falu volt még évekkel ezelőtt Biatorbágy, s szerintem vissza lehetne hozni ezeket a dolgokat, csak egyre kevesebb az idő rá. =(
Hatalmas kertje van a családi házunknak, akár egy másik családi ház is elférne ott úgy, hogy a kertészkedésre is két családra elég föld maradna. Kukoricát termesztettünk, míg bírták a nagyszüleim a kapálást, jött a papa rotálni. Most fű a nagyja. =/ De apuék azért igyekeznek továbbra is mindenféle zöldséget és gyümölcsöt termeszteni.
Nekem ezek a dolgok természetesek. Egyszerűen csak ki kellett menni az udvarra és ott volt a cseresznye, a barack, régen a szilva, ott volt a borsó, bab, kukorica, eper, szőlő, répa, saláta, krumpli, ... Az apai nagymamáméknak még egy kis földjük is van egy Kisrét nevezetű helyen a Halastó mellett, meg az Ürgehegyen egy hatalmas szőlős présházzal.
Emlékszem, amikor Anyu rá tudott venni, hogy kimenjek segíteni neki, a macska kiballagott nagykegyesen, körbejárt minket, majd elfeküdt a frissen vetett magok tetején és mosakodni kezdett. Vagy nekiállt játszani és vadászni az apró hajtások között. Meg bújkált a méretes paradicsomszárak közt.
Ezek a pillanatok hiányoznak, hiába nem vagyok egy kertészkedős típus. Vágyom saját kertre, csak nem értek hozzá és egyelőre még nem értem meg rá, hogy ilyesmivel tudjak foglalkozni. (Leszámítva, hogy Budapest betonrengetegében ilyesmire hely és lehetőség sincs.)
Az állati szőrből és bőrből készült dolgokkal nem kötöttem barátságot. Taszítanak.
Régen voltak ilyen őrültek, akik festékkel lefújták az állatszőrből készült kabátokat. Én csak azért szentségeltem, hogy mekkora barmok, mert ezzel csak annyit értek el, hogy újabb állatokat kell majd megölni, hogy az így kárba veszett portékákat pótolják.
"Régen az emberek nem fogyasztási cikként tekintettek az állatokra, és úgy tudták tisztelni őket, hogy volt ebben egyfajta távolságtartás is. Nem is feltétlenül az élet kioltása az, ami zavar, hanem a hogyanja." - igen, ezzel én is így vagyok.
Szeretem a húst. A rántott csirkecombot, bár sütve is imádom, a sült oldalast, ... Viszont volt abban valami, amikor láttam meghalni a csirkét. Értéke volt, hiszen tudtam, hogyan kerül az udvarból az asztalra. Lehetett miért tisztelni, volt egy élete, amelyet kínzás nélkül kioltottak belőle, hogy táplálékul szolgáljon. Tudtam, miket evett, hogy még szocializálva is volt - mert nem ugrott nekünk az udvarban túl sok állat és egymást sem mészárolták például -, láttam, hogyan pucolják le róla a tollait, belezik ki és szedik darabokra. Az apai nagymamámnál igen sokat segédkeztem benne. Értő keze van az ilyesmihez, magabiztosan, határozott mozdulatokkal csinálja végig az egész folyamatot. Gyorsan és precízen.
Nekem sokat jelentenek ezek a dolgok. Amúgy is tisztelem az életet, de ezek biztos vagyok benne, hogy még többet adtak hozzá.
Az indiánok fantasztikusak. Ezért tették velük, amit. A buta telepesek nem értették az ő szent kis életüket. (És most jön a visszakanyarodás a bejegyzés elejére.) Az Avatarban is ez jelenik meg. Pont ez, csak kiszakadva a földi környezetből. Egy természethittel élő népet lerohannak üresszívű emberek valami nyersanyagért. =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése