Mostanában nagyon gyorsan dühbe gurulok, ingerült leszek, hisztizni kezdek, ami egyikünknek sem tetszik Benével. Nem voltam ilyen. Nem tudtak fél perc alatt feldühíteni a dolgok és nem főztem az agyam minden kis apróság miatt akár órákig. Oké, sokáig rágódom dolgokon alapvetően, ha bánt vagy bosszant, de nem minden bolhaméretű kicsinységen.
Azt hiszem, nagyrészt a munkahely alakított ki bennem egy ilyesfajta védelmi mechanizmust, mert a bíróm határozottan úgy érzem, hogy hülyének néz és még mindig próbál behúzni abba a bizonyos csőbe. Az egyetlen jelenleg kivitelezhető visszavágás erre meg a hiszti. De nem vagyok megelégedve így magammal. Nem akarok egy hülye liba módjára viselkedni. Főleg úgy nem, hogy szinte ezt akarja kihozni belőlem ő vagy maga a helyzet. Nem-nem-nem-nem-nem! >.<# Kell találnom valami más megoldást.
Bene azt találta ki, hogy ha dühöngeni akarok, gondoljak inkább egy naaaagy tál gumicukorra. Tegnap fel is oldotta vele a bennem dúló feszültséget, ingerültséget és haragot. Mától ezzel igyekszem nyugtatózni magam.
Azt hiszem, a "Szent Cukor!" lolikáromkodás is ide vezethető vissza. =) Nem dühöngés, anyázás, hiszti és káromkodás, hanem a cukorra való gondolás. =D
Vagy ha nem, hát én így értelmezem. Utólag. XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése