Napi bolondság

5:14 Felriadok. Oké, hogy beprogramoztam magam, hogy ha reggelre esetleg lemerülne a telefonom, hat körül ébredni szeretnék, de ez túl korán van. Visszaaludni már viszont nem bírok, rám jön a pánik: nem tanultam tegnap szinte semmit a délben esedékes vizsgámra. Milyen nap van? Mit kell csinálni? Jézusom, még bérletem sincs!

6:00 Úgy ugrom fel a csörgésre, mint akit megcsípnek. Bene rémülten felriad az én rémületemre, majd visszaalszik. Nekiülök gépezni. Ellenőrzöm a FicBl@ster történéseit, stb.

6:33 Bene lemorog, mert azt hitte, húszkor szólok neki. Kikel az ágyból, én tovább számítógépezek.

6:55 Búcsúcsókot nyom a számra a Párom és megy dolgozni, én becélzom a fürdőt.

7:14 Megint a gépnél találom magam, újra a FicBl@ster miatt kattogok, furry.hu-n dumálok, stb.

7:24 Rám ír Skunky skype-on, elkezdünk beszélgetni.

7:48 Rájövök, hogy én tanulni akartam, úgyhogy nem húzom tovább az időt, elköszönök Skunkytól, végleg gyomoridegtől kínlódva nekiállok elolvasni legalább először, egyszer és egybe a teljes büsz anyagot.

8:56 Sagastrina rám ír msn-en. Félbehagyom a tanulást és elkezdek vele közösen megírni egy postot FicBl@sterre, közben dumálunk és egyeztetünk.

9:34 Végzünk a posttal, elköszönök tőle, mert ideje lenne felöltöznöm, ennem, meg a többi dolgom intézni.

10:12 Reggelim egy KFC-s kosárból két csípős kiscomb, némi sültkrumpli, saláta és kecsap volt. Nagyon reménykedem benne, hogy nem fog rendetlenkedni tőle a gyomrom, mert az vizsganapon főleg nem jó. Felöltöztem, összekészültem, indulok az Oktogonra pénzt felvenni. Visszarohanok a lépcsőről, mert a szobánkat elfelejtettem bezárni, aztán újra bezárom a biztonsági ajtót és a rácsot. Végre minden bezárva.

Miután ezt megtörtént, felszállok a kombínóra, ahol egyetlen megálló erejéig rettegek és minden pillanatban az ellenőrt lesem, mert lejárt két napja a bérletem, most tartok a bérletpénztár felé (mert az oktogoni mindig zárva és mindig morci bent a nő, a nyugatii viszont segítőkész és normálisan beszél velem). Szerencsére síri csönd és hullaszag. Míg ballagok a cipőmmel kopácsolva a kövezeten a bérletpénztárhoz, valaki közel lép hozzám és egy szót belesúg a fülembe, ahogy elmegy mellettem. Megindul a fejemben a gondolatmenet, hogy milyen beteg ez a világ. Főleg akkor, amikor nyíl egyenesen megyek, ugyanígy srégen velem szembe valaki, majd elém ér és hirtelen átvág előttem. Egy angstfic indul el a fejemben, de leállítom magam, nem időszerű most az ilyesmi. Megveszem a bérletkémet, szépen elpakolok, majd visszajövök a Király utcába, hogy az Euros boltban vegyek magamnak potom pénzért csokoládét.

11:05 Egy órával a vizsgám előtt a lakók számára váratlanul megjelenek az albérletben, berongyolok és elkapok egy üveg vizet a konyhaasztalról. Mind elképedve bámul rám, én tájékoztatom őket, hogy még csak bérletet venni voltam, a vizsga csak most jön. Háromszoros sok sikert után megcélzom a trolimegállót, hogy eljussak a Keletibe és onnan a bíróságra.

11:35 Majd háromnegyed órával előbb érkezem, mint amikor mennem kell vizsgázni. Legjobb barátnőm még ott ül teljesen nyugodtan, tudja, hogy tíz perc múlva aligha kerül sorra, mert csúszás van, a második lányt tőlünk szétkínozzák odabent. Kezd izgulni mindenki.

12:15 Hivatalosan én kezdem meg a vizsgázást, gyakorlatban még a négy előttem lévő ott parázik az ajtóban. A második csajt meghúzták, kikiáltja ezt a mellettem ülő rossz ómennek, meg hogy megtört a sikerszéria láncolata, mostantól mindenki megbukik, meg ő mindjárt elájul, olyan ideges. Egy atomerőmű működik a csajban, az én gyomrom is fokhagymagerezdnyire ugrik az ő idegességétől, pedig én a vesztesek nyugalmával ülök ott, tekintve, hogy igazából tanulni nem tanultam semmit.

Kiderül, hogy legjobb barátnőm nagypapája előző nap került sztrókkal kórházba, ezért nem tudott tanulni. Fél és aggódik. Meghúzzák a fizikai dolgozónkat, mondván, neki tök mindegy, van-e büsz-e, vagy sincs. Kiakad rajta, amit mindenki megért. Könnybe lábadnak a szemei, amelyet valószínűleg csak én látok, mert csak én figyelem őt ennyire, én ülök hozzá a legközelebb, csak én érzem a benne dúló dühöt és fájdalmat. A barátnője, az atomerőmű, úgy készül a vizsgáztatók elé, mintha a Halált akarná meglátogatni. Elsápad, totál kiborul. Behívják. Telnek a percek, Sango kezd izgulni, nem bír már ülni. Járkál, odabújik hozzám. Nyomok egy puszit a fejére, mire meglepődik. Kimentem magam egy "Szerencsepuszi." jól irányzott mondattal, mire felvidul. Fogalmam sincs, miért adtam puszit a fejére, jött. Mindkettőnket meglepett, de mindketten vidámak lettünk tőle.

Másik kollegina már toporog. Ő mindent tud, mégis izgul. Mint mindenki, ő is attól fél, hogy a megyei bíróság elnöke rossz hangulatban lesz, vagy csak simán szívatni fogja. Sango nem tudja meg az eredményét, behívják a kolleginát. Mesél, mi volt bent. Mikor kijön a kollegina is, már hárman toporgunk az ajtóban. Én következem, s igyekszem levetkőzni a rám ragasztott stresszt. Siker.

Sango szomorúan jön ki, megcsóválja a fejét, megbukott. Kollegina kiváló eredménnyel átment. Én következem. Bemegyek, már nyugodt vagyok. Ott, a vesztőhelyen, már nincs mitől pánikolni. Tudják, hogy nem vagyok mindenttudó, hogy tudnak olyat kérdezni, amire nem fogok tudni felelni és ezzel én is tisztában vagyok. De én vidám leszek, könnyed és okos, mert eldöntöttem. Ki vagyok, mi vagyok? Elmondom. Megyei elnök megörül, félepésen mosolyog a bíróm nevének hallatán. Nem veszem fel a kesztyűt. Kivel szeretnék kezdeni? Büntető ügyszak. Ezt tudom a legkevésbé, így álltam hozzá. Ehhez képest egészen jól megválaszoltam a kérdéseket. Volt, amit tippeltem, volt, amiről volt sejtésem. =D A harmadik vizsgáztató kimegy időközben, úgyhogy csak az elnök marad. Frappánsan lealáz a vigyorával és a stílusával, de nem veszem fel, mert én nem tudok most arra figyelni, hogy egy vigyorgó kreténnel ülök szemben. =D Nekem most csak az a fontos, hogy a kérdéseire tudjam a választ. Kiolvasom a fejéből, ha kell, de nem hagyom, hogy kiszúrjon velem. Határidők, mert azt látta, hogy nem tudtam olyan biztosan a büntetőben. De a polgáriban azért biztosabb vagyok, fél év gyakorlat sokat számít. Visszajön közben a harmadik vizsgáztató, egy együttérző pillantást küld, miközben leül. A megyei bíróság elnöke élvezi a csevelyt velem. Kifüggesztés, mikor, hova, miért? A nő, aki az előbb jött, szúrós pillantást vet rá, de én tudom a választ, amivel meglepem a pasast. Meg van velem elégedve, ezért közli, hogy tudja, hogy szemét kérdéseket tesz fel, de élvezi, ezért jön a következő. Mosolygom és várom, mit talál ki. Kézbesítési vélelem. Jó, azt is tudom, micsoda, már mondom is. A pasi tényleg meglepődik, azt hitte, kifog rajtam. Ez lett volna az utolsó kérdés, de mivel nem ő nyert, még egyet kérdez. Azt mondja, a válaszomnak már nincs tétje, őt meggyőztem, csak kíváncsi, ezt tudom-e. Már nem tudom, mi volt ez a kérdés, nagyjából tudtam rá a választ, de megadatott neki a lehetőség, hogy kifejezze, okosabb nálam, én pedig, mint aki ezt elismeri és ráeszmél, hogy ja tényleg, bólintok. Jön a harmadik rész, amiről igazán halvány lilám sincs. A nő már nem akar szívatni, abból volt részem, hát mondjam el a kinevezést. Lesokkolok. Érzem, hogy minden gondolat és érzés kifut belőlem, a végtagjaim kihűlnek, a testem ólomsúllyal kezdi  nyomni a széket. A fenébe! Kicsit rásegít, a kinevezési okiratról beszéljek. Ki, hol, mikor, mit, ... Elakadok. Ő néz rám, ilyen spontán és egyszerű válaszra nem várt, de végülis igazam van. Hátrahúzódik az elnök mögé és három ujját összedörgöli, hogy továbbsegítsen a feleletben. Mennyiért, ... Újabb sokk. Mi van még rajta?! A nő kérdez: van-e melléklete? Pff..! Van - tippelem be. Nyilván, ha így kérdez, van. Meséljek, mi és kinek. Kitotóztam. XD A nő megköszöni, elbocsát a biccentésével, én ülök a székben megsemmisülten, hogy se a büntetőt, se az igazgatást nem tudtam tökéletesen. Az elnök meg vigyorogva tapsol, azt mondja, kiváló voltam az első két részben, a harmadikban is megálltam a helyem, viszont az írásbelim... És elhallgat. Nekem eszembe jut, miket hibáztam, mennyire alulmúltam magam és jéggé dermedek a székben. Az írásbelim is megfelelt! - kiáltja vidáman a pasi. Felengedek. Átmentem a vizsgán. Megdicsér, mert okos és találékony vagyok, majd üdvözli a bírómat. Most már vigyorgom, majd pár másodperces fáziskésés után felállok a székből és elindulok ki. Három lépés után visszafordulok, hogy további kellemes napot kívánjak nekik, majd az ajtón túl szinte összeesem az örömködéstől.

Mindenki körbeugrál, kérdez, stb. Sangon látom, hogy gáz van, de nem tudok szabadulni. Pedig igyekszem. Végül csak lerázok mindenkit, háttérbe teszem az örömöm és némán lekísérem legjobb barátnőmet az épület elé. Odakint azt mondja, nem tudja, mikor sírhat, de már lefele áll a szája és buggyan ki a könnye. Mondom neki, hogy most, s magamhoz ölelem. Minden szeretetemet és őszinte sajnálatomat átadom, s arra gondolok, hogy most senki sem lát minket, egy burok vesz minket körül, ami láthatatlanná teszi a jelenetet mások számára, hogy az ő önérzete és büszkesége ne sérüljön. Tudom, hogy ez neki is fontos. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, közben elmondja, hogy nem a bukás bántja, hanem hogy nem tudott tanulni, pedig akart, meg mindenki számított rá, de a legrosszabb, hogy a barátja bunkó volt vele, pedig nagyon nagy szüksége lett volna a lelki támogatására. Papírzsebkendőt adok neki és vigasztalom. Nem akarom magára hagyni, mert tudom, hogy csak enné magát. FicBl@ster, a csapat, a pihenés, az írás, minden a háttérbe szorul, most csak ő a fontos. Én átmentem, ő megbukott. Ő becsülettel készült, én ellinkeskedtem az egész felkészülési időt. Felajánlom neki, hogy menjünk együtt a nagypapájához. Á, nem kell, menjek csak haza. Nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni, mondom neki, hogy szívesen velemegyek, meg amúgy is bír az örege, legalább többoldalról kapja az áldást. Oké, már igyekszik mosolyogni, de még inkább kényszeredettségből. Húsz percen keresztül beszélek mindenféléről, ami eszembe jut, de kínosan kerülöm a vizsga-témát. Mire a kórházhoz érünk, már őszinte a mosolya.

Papájával elbeszélgettünk, az öreg szórta a vicceket meg a trágár szavakat. Nagy perverz ám. =) Bírom Sango papáját. =D A mai legnagyobb vicce - vallásosok ugorjanak a következő bekezdésre:
"Mi az apácák fizetsége? Megvan a havijuk, meg az, ami a papoktól befolyik."

Ezután hazaértem és nem voltam jól, úgyhogy felhívtam Benét, hogy inkább kihagynám a barátjával való találkozást. Voltam boltban, csináltam kaját. Ő is evett, mikor hazajött. Hívott a kolléganőm, aztán a Dani, de pont lemerült a telefonom. =( Beszéltem Anyuval skype-on, meséltünk a mai napról. =) Most arra vár, hogy megnézzem, amit mailen küldött, úgyhogy megyek. =)